Bolondok kórusa R. B. Thieme, Jr.
A mû eredeti címe: A Quartette of Fools ©
© 2008 by Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
ISBN 978-963-9867-07-9 A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1066 Budapest, Ó utca 16. Felelõs szerkesztõ: Vohmann Péter Készült:
2008/000, Gyál Felelõs vezetõ: Borvetõ Béla
Nincs szebb hang szerte a világon, mint amikor négy ember tökéletes harmóniába olvasztja össze a hangját. Ezzel ellentétben viszont, a legsiralmasabb jajveszékelés árad a disszonánsan összecsapó hangokból. Ilyen a bolondok kvartettje, melyet a következõkben olvashatunk: a tagok közül hárman nem tudnak énekelni, nem tudják a hangokat összhangba hozni, mégis, a negyedik a világ legszebb harmóniáját hozza létre! A KVARTETT ELSÕ TAGJA az ateista bolond: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14,1) Az õsi héber nyelv nem tesz különbséget a szív és a fej között, mint ami a gondolkodás forrása. Ha helyesen akarnánk körülírni ezt a verset, ezt kellene olvasnunk, „A bolond azt gondolta magában [a gondolataiban], hogy nincs Isten.” Milyen az a gondolat, amelyik azt mondja, hogy nincs Isten? Egy jelentéktelen dolog, amit az emberi intellektusnak, a gondolatnak nevezünk, melynek véges korlátai vannak, ami nem képes érzékelni Istent, és ezért mondja, hogy „Isten nem létezik.” —3—
Az észlelésnek három módszere van, amelyek által megszerezhetõ az emberi ismeret. Az elsõ az, amit racionalizmusnak neveznek, az ismeretnek csupán értelemmel való keresése. A második, az empíricizmus, az ismeretnek megfigyelés és kísérletezés által történõ keresése. A harmadik, a hit, a „remélt dolgokról való meggyõzõdés, azokról, amelyeket nem látunk” (Zsidókhoz írt levél 11,1). Bár a hit a legáltalánosabban használt módszer az észlelésre a mindennapi tapasztalatok világában, az Úr Jézus Krisztusba vetett megmentõ hit rendkívül ritka. Az ateista bolond rossz eszközöket használ Isten megismerésére; a racionalizmust veszi igénybe a hit helyett. Pedig a hit az egyetlen eszköz, amellyel be lehet hatolni az örökkévalóság realitásaiba, az egyetlen út, amely elvezet Isten megismerésére, az egyetlen eszköz az örök üdvösségre. A Szentírás határozottan kijelenti, „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz, mind te, mind a te házad népe!” (Cselekedetek könyve 16,31). Az angliai Bray õsi Hind’s Head Hotel nevû szállodájának homlokzatára írva talál—4—
ható a felirat: „A félelem kopogtatott az ajtón. A hit válaszolt. Senki nem volt ott.” Ezt Anglia legsötétebb órájában, a Dunkirk-i csata alkalmával írták fel, amely a nemzeti hit erejét szimbolizálja. A személyes hit ereje, mely Isten egyszülött Fia, az Úr Jézus Krisztus irányában mutatkozik meg, örök közösséget teremt Istennel. Az ateista bolondnak arra a hitre van szüksége, mely „hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszédébõl” (Róma 10,17). A hit jelenti a kulcsot ennek a bolondnak a problémájára. Így egy kérdést fel kell tenni ennek a bolondnak: Mit akar kezdeni a János 3,36-tal? „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3,36).
A MÁSODIK TAGJA ennek a kvartettnek, a gazdag bolond. „Egy gazdag embernek bõ termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom —5—
a csûreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tõled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,16b-20). Ez az ember gazdag volt az anyagi javakban, de az értékek iránti hamis érzéke bolonddá tette. Káros filozófiája az evés, ivás és boldogság tekintetében nem tudta kielégíteni egy igaz és igazságos Isten változhatatlan követelését. A nagyobb csûrök építése földi gazdagságának tárolására, nem tudta megoldani örök jövendõjének problémáját. Akár tudatosan, vagy tudat alatt, minden ember kialakított magában egy értékmércét. Gondoltál-e már valaha erre, „feltételezve, hogy a házam meggyullad és csak egy vagy két dolgot tudnék kimenteni a lángok martalékából? Melyek azok a birtokomban levõ dolgok, amelyeket minden erõmbõl meg akarnék menteni?” Ez a fajta gondolkodás az értékmérce tudat alatti kifejlõdésére utal. Minden embernek az értékekre vonatkozó mércéje magába foglal anyagi és filozófiai —6—
meggondolásokat is. Azonban a legtöbb embernek hamis értékmérõje van, mert kihagyják a spirituális dolgokat. Ilyen annak az embernek a története, akinek volt egy autója, és arra vágyott, hogy számos tartozékot is szerezzen ehhez az autóhoz, bár nem rendelkezett a szükséges pénzzel. Eladta tehát az autóját, hogy megvegye a tartozékokat. Hasonlóképpen az emberek eladják a lelküket azért, hogy birtokukba vehessék az élet tartozékait. Láttál már valaha egy kisbabát bankjegygyel a kezében. A bankjegynek van egy határozott monetáris, pénzbeli értéke, de a kisbaba számára az csak egy játék. Amikor spirituális dolgokról van szó, sok ember csak „kisbaba”, akinek egy bankjegy van a kezében. George Frederick Watts (1817–1904) egyik leginkább elgondolkoztató festményének címe: „Sic transit”. A latin „sic transit gloria mundi” jelentése, hogy „így múlik el a világ dicsõsége”. Ez a múló dicsõség rendkívüli egyszerûséggel kerül ábrázolásra. Egy ravatalon szemfedõvel letakart alak fekszik. Teljes csend van a halálnak ebben a helyiségében. A festmény hosszú, vízszintes vona—7—
lai a határozott mozdulatlanság benyomását keltik; az a szív már nem dobog többé. Az élet örökre véget ért. Akkor mennyit ér az élet? Mit jelent a halál? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket a mozdulatlan alak kelt bennünk. Körülötte, a földön csupa olyan dolog található, melyeket a világ neki tulajdonított: a tolldíszes sisak, pajzs, dárda, és páncélkesztyû egy harcosra utal. „Õ szeretett”, mondja a rózsa; „õ utazott”, mondja a sétapálca. „Tiszteletben volt része”, mondja a hermelin köpeny, amely egykor ékesítette. Nem élt kultúra nélkül sem, mert ott hever mellette a muzsikus lantja és a tudós portréja, aki ivott az élet bõséges italából. Most pedig halott, s mindezek a dolgok már használaton kívül hevernek és haszontalanok. A halál véget vet az élet kellékeinek. A halál szorító keze elõtt az élet anyagi és mellékes dolgai felbomlanak. Van egy kérdés, amit fel szeretnénk tenni ennek a bolondnak, aki nagyobb csûröket akart építeni: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?” (Márk 8,36). —8—
A HARMADIK TAGJA ennek a kvartettnek, a szemérmetlen bolond: „A bolondokat csúffá teszi a vétek” (Példabeszédek 14,9a). Ez a bolond nem érzi a bûn miatt vétkét. A bûn az a fertõzés, mely elpusztította az embert az idõk kezdetétõl fogva, egy rákbetegséghez hasonló járvány, mely behatol lényünk minden részébe, elpusztítva szellemi természetünket és a lelkünk örökkévaló életszöveteit. A bûn ránk hozza Isten ítéletének tüzét, és az emberi filozófia és érvelés semmilyen lövészárka sem jelent védelmet az Õ isteni ítéletével szemben. A Szentírás három fontos tényt mutat be a bûnnel kapcsolatban. Elõször azt, hogy a bûn univerzális. „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsõségének” (Róma 3,23). „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne” (Prédikátor könyve 7,20).
—9—
Másodszor, hogy a bûn megítéltetik az igaz és igazságos Isten által. „Mert a bûn zsoldja a halál” (Róma 6,23a). „Ahogyan tehát az ember által jött a bûn a világba, és a bûn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5,12). Harmadszor, hogy a bûn jóvátétele megtörtént, az Úr Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten elvégzett engesztelõ halála által. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bûnösök voltunk” (Róma 5,8). Meg kell állapítanunk, hogy: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8,1) Ezért meg szeretnénk kérdezni a szemérmetlen bolondot, hogyan tudja figyelmen kívül hagyni az ilyen nagy üdvösséget? — 10 —
A NEGYEDIK TAGJA ennek a kvartettnek a keresztyén bolond. „Mi bolondok vagyunk a Krisztusért” (1Korintus 4,10a). Ezt a kijelentést egy Pál nevû ember írta le. Ki volt Pál? Azelõtt a Tarzuszból való Saulnak hívták, olyan valaki volt, akinek az életben minden elõny megadatott, beleértve a gazdagságot, mûveltséget, elõkelõ származást, és képességeket. De egy napon, amikor Damaszkusz poros útját járta, Saul találkozott az Úr Jézus Krisztussal. E pillanattól kezdve, õ lett Pál apostol, olyan ember, aki életének további részét arra áldozta, hogy terjessze az Isten kegyelmének evangéliumát, ami egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Miközben Pál az Úr szolgálatában utazott szerte a világban, rengeteg elviselhetetlen nehézséget kellett elszenvednie – megsebezve a rómaiak csípõs korbácsainak ostorcsapásaitól, az önfejû héber kezek által õt meghajigáló kövektõl, a mélybe vetve egy napra és éjszakára, amikor csak a hajópalló mentette meg a haláltól, kirabolva, éhezve, szomjazva, fázva, ruhátlanul és kimerülten. Miért volt Pál ilyen bolond, aki kész volt el— 11 —
szenvedni mindezeket? Mert felismerte, hogy van egy Isten; felismerte a bûn utálatosságát; mert el kellett jutnia a Golgota keresztjéhez; mert örök életet talált, és mert felismerte az öröm és béke harmóniáját az életében. S ez így van ma is a keresztyénekkel! Számunkra, az Úr Jézus Krisztus Istennek az egyszülött Fia, aki meghalt a Golgota keresztjén a mi bûneinkért, azután feltámadt a halálból, és most ott ül Istennek a jobbján, közbenjárva miértünk. A keresztyén ember számára, „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál” (Róma 8,28). Az élet minden körülményének megvan a célja. Az élet tele van „Isten békességével, amely minden értelmet meghalad” (Filippi 4,7a). „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (Máté 6,26). A japán flotta hajóinak egy támadása alkalmával (2. világháború idején), távol a — 12 —
Guadalcanaltól, az elsõ haditengerészeti egység egyik tagja, egy futóárokban keresett menedéket. Miközben odafelé rohant, látta, hogy egy magányos madár egy pálmafa törzsén ült, nem törõdve a rettenetes káosszal, amit a japán bombázás okozott. Behúzódva szabadtéri erõdítményébe, a tengerész elkezdett gondolkozni a szegény kis madár sorsán, amelyik ki volt téve a kemény ostromnak. Jó néhány órával késõbb, amikor a japánok már eltávoztak és õ maga kijött a védelmi helyérõl, tekintete a pusztítás tragikus színterével találkozott. A halál groteszk helyzeteiben hevertek ott sokan a bajtársai közül. Ahol azelõtt sok jármû állt, most csak néhány darab meghajlott és kitekeredett darab acél hevert, romokba összeolvadva. Az otthonok elpusztultak, a fák gyökerestõl kifordultak; az egész táj, szó szerint kicserélõdött a japán bombázás eredményeképpen. A pusztítás és rombolás ellenére a madár viszont ott ült, ugyanazon a fatörzsön, és még a tollai sem borzolódtak fel. Valahogy ilyen módon vezeti át az Úr Jézus Krisztus a keresztyéneket sértetlenül az élet hadszínterén. „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tud— 13 —
tán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok” (Máté 10,29-31). A keresztyén ember számára az ember teremtette gazdagság, értelem és erõ bizonytalan, de Isten alapozása, Jézus Krisztus maradandó, mozdíthatatlan és korlátlan. A tudósok hadának támadásai nem tudják elbomlasztani ezt az alapot; az e világi félelem hurrikánjai nem tudnak gyõzedelmeskedni felette; a nevetségesség sava sem tudja szétmarni; Istennek a bûnt megítélõ lavinája pedig nem zúdul azokra, akik hisznek Jézus Krisztusban. „Mert más alapot senki sem vethet, a meglevõn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Korintus 3,11). Ilyen tehát ez a négy bolond, amit meggondolás tárgyává tehetünk: Az ateista, a gazdag, a szemérmetlen és a keresztyén. A hozzád intézett kérdés pedig ez: „Te hová illesz be, ebbe a kvartettbe?” R. B. Thieme, Jr. — 14 —
A szerzõ meggyõzõdése, hogy Isten az Õ kegyelmét ingyenesen adja nekünk, hiszen azért nem tudunk megdolgozni, azt nem tudjuk megérdemelni. Ezért Isten kegyelmét szeretné visszatükrözni abban, hogy iratait, hangfelvételeit ingyen terjeszti. A szerzõ kívánsága, vágya, hogy e kis füzet üzenetén át Isten kegyelme elérje az olvasó szívét. „kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Efézus 2,8-9).
J
— 15 —
EVANGÉLIUMI KIADÓ ÉS IRATMISSZIÓ H–1066 Budapest, Ó utca 16. *** MISIJNÁ SPOLOÈNOST’ EVANJELIA JEIŠA KRISTA SK–841 04 Bratislava, Púpavová 4. *** FUNDATIA BIBLOS RO–400235 Cluj-Napoca, Str. Corneliu Coposu nr. 6.
