„Bohóc Posta” – Élményszerű kezdeti lépéslehetőségek a digitális világban óvodások számára
„A Digitális világ tanára” pályázatra készített pályamunka Készítette: Kávai Andrea
„Bohóc Posta” – Élményszerű kezdeti lépéslehetőségek a digitális világban óvodások számára Pályamunkám célja, hogy egy óvodai csoport berkeiben mutassa be a Digitális világ című oktatási anyag meghatározott részeinek alkalmazását, miképp emelhető be egy-egy fontos „digitális” tudáselem eredményesen az óvodai nevelő-oktató munkába. Mivel a program alapvetően 9-11 éves általános iskolások számára készült, így annak alkalmazási lehetőségei, s a kitűzött célok is rendhagyóak az óvodás korosztály esetében. A Digitális világ oktatási anyag készség-, képességfejlesztő célkitűzései közül, amire csoportomban a projekt megvalósítása során leginkább törekedtem:
kreatív tartalmakat létrehozni
értelmesen használni az új kommunikációs technikákat.
Mindehhez a projekt tartalmi alapját a Digitális világ oktatási anyag első, illetve negyedik foglalkozásából merítettem. (Irány a világháló!; Mobilfónia 1. - Eszközök, lehetőségek) Óvónőként munkám során számtalanszor megtapasztalhattam, hogy az óvodás gyerekek esetében milyen nagy jelentősége van a tanulás játékba ágyazottságának, hogy mennyivel hatékonyabb az ismeretek átadása, bővítése, ha mindaz valamiféle személyes élményhez vagy örömmel megélt játékhoz kapcsolódik. Mindezt ennél a projektnél sem tévesztettem szem elől, így a digitális világhoz kapcsolódó foglalkozásokat, játékokat a farsangi mulatság köré szerveztem meg a csoportban. (1. kép) A farsangi mulatság a mi óvodánkban – ahogy azt gondolom a legtöbb intézményben – nagyon meghatározó élmény a gyerekek számára. Már hetekkel előtte megkezdődik az álarcok, maszkok festése, a csoportszobák díszítése, a télkergetők tanulása. A szülők is aktív részesei az eseményeknek, tervezgetik, készítgetik otthon a jelmezeket, s a farsangi mulatságon előadott műsorral és jelmezbemutatóval is nekik készülnek a gyerekek; nagyon nagy érzelmi motiváció ez nekik. A szülők eddig is minden évben készíthettek fényképeket a mulatságon, rendhagyó volt azonban, hogy az idei évben mi óvó nénik is készítettünk felvételeket szándékosan többféle erre alkalmas eszközzel: digitális fényképezőgéppel, tablettel, okostelefonnal. Az elkészült képekből néhányat mindig ott rögtön meg is mutattunk a gyerekeknek minden eszközön. Ezt azért tartom különösen fontosnak, mert ezáltal a gyermek is az alkotó folyamat részesévé válik, tudatosul benne, hogy ő a „modell”, őt rögzíti az adott eszköz, s esetleg az is, ha
változtat testtartásán, arckifejezésén, ha épp mosolyog, akkor az kerül a képre. Vagyis befolyásolni tudja a képet, változtatni képes, s ezt a gyerekek általában nagyon élvezik. A farsangi mulatságot követően az elkészült képekkel, felvételekkel különféle játékokat találtam ki a gyerekeknek, amelyekhez igyekeztem hozzákapcsolni a tervezett tudástartalmakat. Memóriakártyát készítettem a farsangi képek felhasználásával, amellyel a gyerekek egyszerű párosító és memóriajátékokat játszhattak hozzárendelve jelmezes/maszkos képeikhez nem jelmezes fotóikat. (2. kép) A kártyapakliba saját jelmezes képemet is „belecsempésztem”, így a nagyobbak Fekete Pétert is játszhattak. A kártyákkal való játék során hihetetlen örömmel fedezték fel saját képmásaikat, versengtek, hogy ki gyűjti a legtöbb párt, s észrevétlen tapasztalták meg egy digitális eszközök segítségével készült játék örömteliségét. A farsangi fotózkodásra és a kártyajátékok által szerzett élményekre alapoztam a témához kapcsolódó foglalkozásomat is. E foglalkozás során elsőként televízió képernyőjén megjelenítve olyan képeket mutattam a gyerekeknek, amelyeken külön-külön jelmezben szerepeltek, s azt kértem tőlük, aki felismeri magát a képen, jöjjön ki a tévé elé, hogy mi is összehasonlíthassuk a látottakat. (3. kép) Miután mindenki sorra került, megkérdeztem a gyerekektől, hogy milyen eszközzel készülhettek el a fotók. Elsőként sokan a fényképezőgépet mondták, de volt olyan, aki egyből a telefont említette. Végül megmutattam a gyerekeknek az említett digitális eszközöket (fényképezőgép, okostelefon, tablet), s megbeszéltük azt is, miként alkalmas a fényképezőgép mellett a telefon és a tablet is képek készítésére (mivel általában van kamerájuk). Itt kínálkozott alkalom arra is, hogy megbeszéljük (a képek/videók készítésén túl) mi mindenre használható még az okostelefon, illetve a tablet. A gyerekek válaszai:
okostelefon: telefonálni, sms-ezni, játszani, facebook-ozni, zenét hallgatni, …
tablet: filmet/mesét nézni, autóversenyezni (játszani), …
Ezután hangfelismerő játék következett. Még a farsangi készülődés során tanulták meg a gyerekek Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője című versét, melyet néhány kisgyerek a telefonomra is felmondott. A hangfelvételeket visszahallgatva arra kértem a gyerekeket, próbálják meg kitalálni, kinek a hangját hallják. Miután megtalálták minden hang gazdáját, a verset felmondó gyerekektől azt kértem, próbálják felidézni, mi volt az az eszköz, ami a hangjukat rögzítette; mindannyian jól emlékeztek a telefonra, így még egy lehetőséggel (hangrögzítés) bővült a telefonok, tabletek felhasználási lehetőségeinek listája.
Mindezen feladatok számos terület (figyelem, gondolkodás, emlékezet, vizuális észlelés, …) kiváló fejlesztői voltak, hiszen a gyerekektől figyelmük összpontosítását, gondolkodásuk mozgósítását, érzékszerveik összehangolt működését kívánták meg ezek a játékok. Emellett a legfőbb célkitűzés, olyan digitális eszközök segítségével létrehozott kreatív tartalmak, játékok létrehozása volt, amelyek pozitív élményekkel gazdagítják a gyerekek ezen eszközökhöz kapcsolódó tapasztalatait. Ezt követően azt kérdeztem a gyerekektől, szeretnék-e, ha a szüleiknek is örömet okoznának ezek a képek és hangfelvételek, szeretnék-e, ha odaadnánk nekik azokat. Ám hogyan lehetséges ez, hiszen ők nincsenek itt velünk, hogy megnézhessék, meghallgassák. Itt lépett életbe a Bohóc Posta ötlete. A következőt mondtam a gyerekeknek: „A farsangi mulatságban megismertem egy nagyon kedves bohócot, aki elárulta nekem, hogy van egy nagy-nagy láthatatlan hálózat, ahol nagyon sok érdekes információt olvashatok és üzeneteket, akár képeket is küldhetek a barátaimnak, ismerőseimnek. Ezt a csodás hálózatot pedig internetnek hívják. Ki hallott már róla? Esetleg kinek van otthon? ... Mi szükséges, hogy csatlakozzunk hozzá? (Számítógép, s fizetni is kell érte.)” Ezután elővettem a laptopomat és elmondtam a gyerekeknek, hogy itt az óvodában is van internet, s hogy a számítógépemen összegyűjtött farsangi képeket segítségével el fogom küldeni a szüleiknek, amiket otthon újra közösen is megnézhetnek. Majd megbeszéltük azt is, hogy az internet használatakor is illendően („Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások is bánjanak Veled!”; netikett), ugyanakkor óvatosan kell viselkedni. (Csak olyasmit küldünk, amit mi is szívesen kapnánk és csak olyasvalakinek, akit biztosan ismerünk.) A szülőknek külön-külön e-mailben küldtem el a linket, amelyen keresztül a képeket, felvételeket elérhették, s találhattak a levélben egy-egy személyre szóló linket is, mely egy a gyermeküket
ábrázoló
online
fotókirakóhoz
vezetett.
(Pl.:
http://six.flash-
gear.com/npuz/puz.php?c=v&id=3403506&k=57235485 ) Arra kértem a szülőket, hogy lehetőleg a gyerekekkel együtt nézegessék meg a farsangi képeket és a meglepetésnek szánt kirakót is közösen rakják ki. Az internettel való találkozás, annak „leellenőrzése”, megtapasztalása, hogy valóban odaért-e az üzenet a szülőkhöz, így szintén játékos formában, fejlesztő módon, a gyerekek kíváncsiságára, kreativitására építve, s a szülővel való közös élmény megteremtésével valósulhatott meg. Óvodás gyerekekről lévén szó, esetükben a tanulás legalapvetőbb formája az utánzás. Az életükben fontos szerepet betöltő személyek, felnőttek legnagyobb felelőssége emiatt a példamutatásban rejlik. Ezért gondolom, hogy óvodás korban a legfontosabb, s talán a legtöbb, amit tehetünk, ha minél biztosabb kapaszkodókat adunk a gyerekeknek, mely
kapaszkodók később a számukra is egyre csak táguló (digitális) világban való eligazodáshoz is biztos alapot adhatnak. Meglátásom szerint, ha kiskorban minél több pozitív élménnyel és örömet adó játékkal a helyes dolgok felé irányítjuk a gyerekeket, legyen szó akár a helyes internet és médiahasználatról, a digitális eszközök használatáról vagy bármi másról, akkor ezek az élmények a későbbiekben is iránymutatóul szolgálhatnak a számukra. Ha ezekre építünk, véleményem szerint később nagyobb sikerrel hívhatjuk fel a figyelmet a fennálló veszélyekre, kockázatokra is. E gondolatok mentén igyekeztem megvalósítani a Digitális világ oktatási anyaghoz kapcsolódó óvodai projektemet is, amely - úgy vélem - a gyerekek és szülők visszajelzései alapján is élményekkel, ismeretekkel és minőségi együtt töltött idővel gazdagította minden résztvevőjét. A projekt során egyrészt szerettem volna kreatív, mindenki számára élményt adó tartalmakat a gyerekekkel közösen létrehozni. A szülőkkel megosztott képek, a fotókirakók, a fényképes kártyák megvalósították e célomat. Másfelől pedig megpróbáltam értelmesen, a szülők és gyerekek számára örömet okozó módon kommunikációs célra használni az internetet. Fényképek:
1. kép: Farsangi mulatság
2. kép: Játék a fényképes kártyákkal
3. kép: Képfelismerés Online fotókirakó: http://six.flash-gear.com/npuz/puz.php?c=v&id=3403506&k=57235485
