Blutman László. Hat tévhit a jogértelmezésben

JeMa 2015/3

É RVE LÉSTAN – É RVE LÉSTECH N I K A

Blutman László Hat tévhit a jogértelmezésben „Létrehozásának rejtélyes története és jövőbeni értelmezéseinek ellenőrizhetetlen volta között: a szöveg mint szöveg megnyugtatóan jelenvaló.” Umberto Eco1

1. Bevezetés: a probléma 2. Egy rossz fogalomrendszer csapdájában 2.1 Az első tévhit 2.2 A második tévhit 2.3 A harmadik tévhit 2.4 A negyedik tévhit 2.5 Az ötödik tévhit 2.6 A hatodik tévhit 3. Összegzés

A magyar bírósági határozatok egy részében (csakúgy, mint a vonatkozó magyar szakirodalomban) a jogértelmezéssel kapcsolatban több téves meggyőződés tükröződik. Ezek nem ahhoz kapcsolódnak, hogy miképpen kellene értelmezni a jogszövegeket (ez nem a jelen tanulmány témája), hanem ahhoz a fogalomrendszerhez, mely általánosan használatos a jogértelmezés leírására.

szerekben gondolkodik, és négy alapvető értelmezési módszert különböztet meg (nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti).2 Ezek időnként kiegészülnek más módszerekkel is (pl. teleologikus értelmezés).3 Főleg ezen a leegyszerűsített terminológiai kereten nyugszik a jogértelmezési folyamatok leírása; a bíróságok is – jogértelmezésüket igazolandó – ezt próbálják indokolásaikban használni. Mindez viszont könnyen általánosságokhoz, sematikus megállapításokhoz vezet, melyek nem adnak bepillantást a jogértelmezés tényleges lépéseibe.4 Nemcsak az a baj, hogy ez a terminológia sokszor többet takar el a valós jogértelmezési folyamatból, mint amennyit felfed, hanem az is, hogy több tévhitet testesít meg. Mielőtt ezek közül néhányat kiemelnék, a jogértelmezés néhány alapvető jellemzőjét érdemes kiemelni. Fontos rögzíteni, hogy az értelmezés értelemadás. Az értelmezés tárgya a (jog)szöveg [jogi rendelkezés (mondat), kifejezés, szó vagy egyéb nyelvi elem (pl. rag)].5 A jogértelmezés során valaki valamilyen helyzetben egy jogszövegnek értelmet ad, vagy szűkebben, annak jelentést tulajdonít (impositio).6 Ebben az összefüggésben a jogszöveg a jelek egy csoportja.7 Kulcskérdés, hogy milyen alapon tulajdonít valamilyen jelen-

1. Bevezetés: a probléma A jogértelmezés része a döntési folyamatnak, mellyel egy bíróság egy jogvitát eldönt. Ebből következően, a jogértelmezés rejtetten vagy kifejezetten eleme, része egy bírósági határozat indokolásának: azon érvelési lépéseknek, melyekkel a bíróság nyelvi-logikai formában racionalizálja a döntését. Ezért elvileg kellene lennie egy olyan kategóriarendszernek, mel�lyel viszonylag pontosan leírható és elemezhető egy konkrét jogértelmezési folyamat. Itt kezdődnek a problémák. Mindig is jelentős nehézséget okozott a jogértelmezés leírása (nemcsak a magyar gyakorlatban). Nem áll rendelkezésünkre olyan finom terminológia, mellyel az illékony, irracionális elemeket is hordozó, mérlegelésen alapuló, a jogszöveget és az értelmezés eredményét összekötő komplex jogértelmezés megfelelően megragadható és leírható lenne. Pedig a beszédmód, a modus loquendi fontos, hiszen a jogértelmezési folyamatok megértése (általában és egyes esetekben is) a nyelvben, a nyelv által történik. A jogértelmezés vonatkozásában a magyar jogi gondolkodás béklyóban vergődik. Foglya egy olyan terminológiának, mel�lyel nem írhatóak le adekvátan a jogértelmezés összefüggései. Ez a megközelítés – melynek XIX. századi gyökerei vannak, és legalább Savigny munkáira vezethető vissza – értelmezési módBlutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben

1 Umberto Eco: Az értelmezés határai (Budapest: Európa 2013) 194. 2

Pl. Fővárosi Törvényszék 24.K.31.507/2011/11. (az anonimizált határozatok forrása: birosag.hu).

3

Pl. Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.574/2011/5.

4

Például egy határozatban a bíróság ennyit írt a jogvita eldöntése során adott jogértelmezésről: „A bír[ó]ság az Alaptörvény 28. cikke értelmében az alkalmazandó jogot illetve a jogalkotói akaratot a Savigny-féle történeti, logikai, rendszertani és a Jhering-féle objektív tele[ ]ologikus jogértelmezéssel igyekezett tisztázni.” Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.61/2012/4.

5

Beleértendőek az írásjelek is. Magyar bíróságok elemezték már a vessző és pontosvessző jelentésbeli különbségeit (BH 2004. 238.), vagy értelmeztek két szó közötti kötőjelet (Fővárosi Törvényszék 24.K.32.914/2011/16.) vagy a kötőjelet más összefüggésben (BH 1997. 178.).

6

Ezt kifejezetten taglalja Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.574/2011/5.

7

Nem tartható, ha a bíróság a „szavak jelentésének” értelmezéséről beszél (Fővárosi Bíróság 3.Pk.26593/2007/4.), mert a szót értelmezi, és a jelentés már az értelmezés eredménye. Az sem tartható, ha a jogi normát (pl. Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.574/2011/5.) vagy a normatartalmat (Fővárosi Bíróság 2.K.31.278/2007/4.) kívánja értelmezni. Bár a jogi norma nyelvi formában válik megismerhetővé (ld. Kúria Kfv.IV.37.383/2012/3.), maga a jogi norma nem jogszöveg, és így a jogi norma nem lehet az értelmezés tárgya, hanem (tartalmát tekintve) inkább az értelmezés eredménye.

83


tést egy jogszövegben előforduló szónak vagy kifejezésnek a bíróság, és milyen módon teszi ezt. A bírósági jogalkalmazás összefüggéseiben – annak sajátosságaiból adódóan – az értelmezés lehet átfogó vagy részleges. A bíróság egy szónak vagy kifejezésnek tulajdoníthat átfogó jelentést, mely az értelmezett szó alá eső lehetséges helyzeteket átfogja (ilyen például egy definíció). Amikor a bíróság kijelentette, hogy az „uszadék” szó alatt vízsodorta tárgyat, anyagot kell érteni,8 átfogó értelmezést adott, mert az értelmezendő szót teljes körűen helyettesítette vagy kívánta helyettesíteni egy másik kifejezéssel. A bírói gyakorlatban az átfogó értelmezéstől sokkal gyakoribb a részleges értelmezés. A bíróság jellemzően (bár nem kizárólagosan) valamely konkrét tényállás jogi megítélése érdekében értelmez jogszöveget. A jogértelmezés az adott tényállás összefüggéseiben történik. A bíróságoknak legtöbbször elég, ha a perbeli tényállás bizonyos elemeit társítják a kérdéses jogi rendelkezéshez (vagy kizárják onnan). Ezzel részleges jelentést tulajdonítanak neki. Horváth Barna megállapítása szerint: a tétel értelme jogeseteken válik láthatóvá;9 (hozzátehetnénk: és részletekben válik láthatóvá). Például, amikor a bíróság kimondta, hogy adócsalás az, ha valaki más személyi adatainak felhasználásával mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket köt, és az árbevételből származó jövedelmét a személyi jövedelemadó-bevallásában nem tünteti fel, akkor az adócsalás szónak részleges jelentést tulajdonított az adott határozatban (BH 2001. 103.) A részleges értelmezés a bírósági jogalkalmazás egyik leggyakoribb jelensége.10

JeMa 2015/3

sorban szemantikai kérdés.14 Langacker találó megfogalmazása szerint: „a nyelvtan egyszerűen a szemantikai tartalom strukturálása és szimbolizációja.”15 Természetesen, bizonyos mértékig egy szó, kifejezés jelentését árnyalják vagy módosítják morfológiai vagy szintaktikai, azaz nyelvtani sajátosságai.16 De a szó alapjelentésének ismerete nélkül nem megyünk semmire. Például egy birtokos szerkezetben („a könyv címe”) nyelvtani értelemben csak azt tudjuk, hogy valaminek van valamije, de azt még nem tudjuk, hogy minek mije van. Ehhez kell tudnunk a „könyv” és a „cím” szavak alapjelentését, ha úgy tetszik szemantikáját. A szintaxis és a szemantika közötti alapvető különbséget már régen is érzékelték élesszemű jogtudósok, amikor még e megkülönböztetéseket a nyelvtudomány sem dolgozta ki. Például SzászySchwarz Gusztáv a Parergában, már 1912-ben külön érvelést épít erre a distinkcióra.17 Megjegyzendő, hogy a „nyelvtani értelmezéssel” kapcsolatban a joggyakorlatban gyakran használnak különböző jelzőket, melyek szerint itt szűk,18 strikt,19 szigorú20 vagy szoros értelmezésről lenne szó. Ez nem mindig megalapozott: sok esetben egy szónak vagy rendelkezésnek a szokásos jelentéséhez képest éppen szűkebb jelentést tulajdonít a bíróság a jogvita eldöntése során, tehát a „nyelvtani értelmezés” megengedőbb lenne.21

8

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.624/2006/5.

9

Horváth Barna: Jogszociológia (Budapest: Osiris 1995) 129.

10 Negatív, részleges értelmezés, ha a bíróság kizár valamilyen tényállást egy szó vagy kifejezés fogalmi köréből. Amikor a bíróság úgy foglalt állást,

2. Egy rossz fogalomrendszer csapdájában

hogy a perbeli terhelti magatartás nem minősül „bánásmódnak”, mert az csak eseti és egyszeri volt, akkor ezzel a „bánásmód” szó jelentését leha-

A Savigny-hoz visszanyúló, itt-ott módosított terminológia egyszerűsítve, eltorzítva érzékelteti a jogértelmezés folyamatait, és alkalmazása egyben tévhiteket is táplál. Ezek közül a következőkben hatot emelek ki, melyektől meg kellene szabadulni ahhoz, hogy a jogértelmezésről pontosabban és tartalmasabban beszélhessünk.

tárolta, és kizárt bizonyos magatartásokat annak jelentésköréből (Legf. Bír. Bfv.II.1.024/2010/5.). 11 Heves Megyei Bíróság K.30128/2008/10. 12 Morfológia és szintaxis (sokszor egységesen morfoszintaxis). 13 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf.704/2009/77. 14 Hasonló érvekre ld. pl. Szabó Miklós: „Szó szerint ... a jog és nyelv interferenciájáról” in Szabó Miklós – Varga Csaba (szerk.): Jog és nyelv (Budapest:

2.1 Az első tévhit

Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2000) 8–15. 15 Idézi Tolcsvai Nagy Gábor: Bevezetés a kognitív nyelvészetbe (Budapest: Osiris

Bár a bírósági határozatokban gyakori az utalás a „nyelvtani értelmezésre”, ez téves megjelölése azon értelmezési érvtípusoknak, melyekre szokásosan alkalmazzák. A Heves Megyei Bíróság az egyik határozatában az „új” szó nyelvtani értelmezése alatt azt értette, hogy a szóhoz társította a Magyar Értelmező Kéziszótárban található jelentést.11 A probléma abban áll, hogy nem nyelvtani értelmezés az, ha egy szónak (jelcsoportnak) olyan jelentést tulajdonítunk, mely egy szótári bekezdésen alapszik. Egy szó jelentése alapvetően nem, vagy nem csak nyelvtani kérdés. A nyelvtan a nyelv egységeinek egymás közötti formális szerveződési szabályaira és viszonyaira utal (alaktan és mondattan).12 Egy szó vagy mondat, mint jelcsoport jelentésével a nyelvtudomány másik ága, a szemantika (jelentéstan) foglalkozik. Például annak, hogy a „közreműködés” szó mit jelent,13 kevés köze van a nyelvtanhoz – ez első84

2013) 56. 16 Az, hogy a nyelvtan mennyit ad hozzá a jelentéshez, változó. Egy szó jelentésénél (szószemantika) az alaktannak és a kontextusnak lehet kisebb-nagyobb szerepe abban, hogy a szó milyen a jelentést vesz fel. A mondat jelentésénél (mondatszemantika) viszont mindig szerepet játszik a nyelvtan, mert a mondatot alkotó szavak jelentései jelentős részben a szintaxis szabályainak alávetetten kombinálódnak mondatjelentéssé. 17 Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga: vegyes jogi dolgozatok (Budapest: Athenaeum 1912) 84–85. 18 Székesfehérvári Törvényszék 25.P.21.867/2011/15.; 1208/B/2010. AB határozat, ABH 2011, 2226. 3.1. pont. 19 15/2014. (V. 13.) AB határozat, ABH 2014, 337, 33. 20 27/2014. (VII. 23.) AB határozat, ABH 2014, 786, 73; Fővárosi Törvényszék 25.K.35.530/2010/14. 21 Ilyen esetre ld. pl. Legf. Bír. Kfv.V.35.442/2010/7.

Blutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben

JeMa 2015/3

A fenti példában a szótár az „új” szó szótári jelentését adja meg, tehát a szótár használata egy jogszöveg értelmezésénél nem nyelvtani kérdés, hanem a szemantikai tartalom keresése. Talán e probléma kiküszöbölésére a bírói joggyakorlatban vannak utalások „szemantikai” értelmezésre, vagy a nyelvtani és szemantikai értelmezés elválasztására.22 Még az ilyen megkülönböztetések is tükröznek azonban zavarokat. Volt, amikor a bíróság „az illetmény, ellátmány és juttatás nyelvtani jelentései között” meglévő „szemantikai különbségekre” utalt.23 A „nyelvtani jelentés” kifejezés itt nehezen értelmezhető; láthatóan a határozat egyszerűen arra kívánt utalni, hogy a három szó között vannak jelentésbeli különbségek. A „szemantikai értelmezés” kifejezés már pontosabb lehet, mint a nyelvtani értelmezés, de meglehetősen semmitmondó. A jogban az értelmezés ugyanis tipikusan arra irányul, hogy egy jogszövegnek valamilyen jelentést tulajdonítsunk. Így aligha van olyan értelmezés, mely ne lenne szemantikai. Természetesen az értelmezés során az értelmező eltérhet egy szó szokásos jelentésétől, egy szó sajátos jelentést vehet fel egy adott szövegkörnyezetben, vagy az értelmező valamilyen magasabb elvre hivatkozva sajátos értelmet adhat egy jogszövegben előforduló szónak. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az értelmezendő szövegnek bizonyos jelentést tulajdonít, és ezzel szemantikai kérdéseket old meg. Az alapvető terminológiai dilemma nyilvánvaló: valahogy jelölni kell azt az esetet, amikor a bíróság a jogszövegben előforduló szó vagy kifejezés szótári jelentéseinek valamelyikét vagy szokásos jelentését használja az előtte fekvő jogvita megoldása során. Ezt el kell különíteni attól az esettől, amikor ezektől a jelentésektől valamilyen okok miatt eltér, és egy sajátos jelentésárnyalatot vagy egyenesen új jelentést tulajdonít az adott szónak vagy kifejezésnek. E distinkció jelölésére azonban aligha alkalmas az olyan kifejezés, mint a „nyelvtani értelmezés”, mert pontatlan és félrevezető. Vannak elszigetelt kísérletek, hogy a „nyelvtani értelmezést” valamilyen tágabb kifejezéssel helyettesítsék, mely alkalmas a fenti megkülönböztetés jelölésére. Ilyen lehet a „nyelvi értelmezés”, mely átfogja a szemantikai, szintaktikai, sőt pragmatikai vonatkozásait is annak, ahogy valaki egy szónak jelentést tulajdonít.24 Van egy irányzat, mely a nyelvtant átfogó értelemben használja, és ez az összes nyelvi vonatkozást, így a szemantikát is felöleli, tehát a nyelvtani értelmezés itt valamilyen átfogó nyelvi értelmezést jelenthet.25 A bírói gyakorlatban egy-két helyen előforduló „grammatikai értelmezés” (BH 2003. 240.) hasonló törekvést jelöl. Ez egyben régi tradíciókat is felidéz, mikor elődeink interpretatio grammatica kifejezéssel illették a mára nyelvtani értelmezéssé egyszerűsödő megközelítést. E törekvéseket nem látom sikeresnek, és ennek egyszerű oka van. Az olyan értelmezés, melyben a jogalkalmazó eltér egy szó szótári vagy szokásos jelentésétől, ugyancsak nyelvi értelmezés. Ekkor is, egy nyelvi jelnek (szó vagy kifejezés) valamilyen alapon bizonyos értelmet tulajdonít, és az értelmezés eredménye ugyancsak nyelvi jelekben mutatkozik meg (pl. a bírósági határozatban megjelenik az a meghatározás vagy leírás, mely az értelmezett szót magyarázza, vagy amely helyett áll). Ráadásul, grammatika alatt hagyományosan azon nyelvi kérdéseket értették, melyeket ma alaktannak és mondattannak nevezünk Blutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben


(tkp. nyelvtant), amely nem fogta át a szemantikai, jelentéstani vonatkozásokat.26 Számos bírósági határozat van, mely túl akar lépni a félrevezető „nyelvtani” értelmezésen, és másként jelölni azt, amikor a bíróság olyan jelentést tulajdonít egy jogszövegnek, mely nem lép túl a szokásos jelentésen. Ebben az összefüggésben találkozunk a következő megjelölésekkel: szótári értelmezés,27 „általános” értelmezés (BH 1998. 115.), „hétköznapi” értelmezés,28 vagy a bíróság egy szót „szoros” értelmében,29 általánosan elfogadott értelmében (BH 2001. 58.; BH 2005. 180.), vagy szokásos értelmében (BH 2001. 605.) vesz. Nagyjából a nyelvtani értelmezéssel azonos értelemben merül fel a gyakorlatban a szöveghű értelmezés (BH 1997. 160) vagy szó szerinti értelmezés (BH 2002. 500).30 Az utóbbi kettő viszont alapjában téves: amit értelmezünk az a szó, illetve a szöveg, és például egy szót nem lehet nem szó szerint értelmezni. A probléma nem a szó/szöveg és a neki tulajdonított jelentés közötti kérdésként áll fenn, hanem a szó/szöveg szótári vagy szokásos jelentése és a neki tulajdonított jelentés közötti viszonyban lelhető fel. Ilyen értelemben a szöveghű vagy szó szerinti értelmezés egyszerűen a szokásos jelentésnek megfelelő eredményt hozó értelmezés. Előrelépést jelenthet annak kiemelése, hogy a bíróság a „nyelvtani értelmezést” és az azt helyettesítő kifejezéseket sok esetben egyszerűen kiválthatja háromféle hivatkozással. Így az eddigiekben tárgyaltak helyett hivatkozhat a következőkre:31 (i) a szó szótári jelentésére (szótárban megjelenő jelentés) (ii) a szó előírt, kötelező jelentésére (a jogszabályi értelmező rendelkezés esetén); (iii) a szó szokásos vagy általánosan elfogadott jelentésére (akár köznapi, akár szakmai-technikai szóhasználatról van szó).32 Ez utóbbi esetben a bíróság a jelentésadást szükség ese-

22 Kiskunfélegyházi Városi Bíróság 4.P.20.224/2009/24.; Fővárosi Bíróság 28.K.32.061/2010/3. 23 Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.21.283/2011/3. 24 Pl. Szabó Miklós: A jogdogmatika előkérdéseiről (Miskolc: Bíbor 1996) 192. 25 A nem jogi irodalomból pl. K álmán László – Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba (Budapest: Tinta 2005) 13. Közvetve, mintha hasonló álláspontot foglalna el az Alkotmánybíróság egyik határozata, 15/2014. (V. 13.) AB határozat, ABH 2014, 337, 33. 26 Hell György: „A hagyományos és az ’új magyar nyelvtan’” Magyar Nyelvőr 1999/2. 222–225. 27 Legf. Bír. B.Kfv.III.37.936/2009/6.; Fővárosi Törvényszék P.25982/2011/5. 28 Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.287/2014/4.; ugyanakkor a „hétköznapi értelem” rövidítés: itt hétköznapi szóhasználatban általánosan elfogadott vagy szokásos értelemről van szó. 29 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság B.220/2009/223. 30 15/2014. (V. 13.) AB határozat, ABH 2014, 337, 33. 31 A nyelvészek és a jeltanászok (szemiotikusok) késhegyre menő vitákat vívnak arról, hogy milyen jelentéstípusok vannak. Ez a hármas megkülönböztetés egy pragmatikus, de jól használható megközelítés. 32 A kettő közötti döntés is értelmezési kérdés. Amikor például egy biztosítási ügyben perdöntő a páncélszekrény és a páncélkazetta egymástól való fogalmi elhatárolása (Fővárosi Bíróság 41.Pf.27.221/1992/2.), akkor felvetődhet, hogy az elhatároló jellemzőket a hétköznapi felfogás szerint, műszaki értelemben vagy a biztosítási szakmában kialakult gyakorlat alapján állapítsák meg.

85


tén érveléssel és más eszközzel is alátámaszthatja,33 de ha az kézenfekvő, akkor külön érvelés nélkül, a felek és a határozatot olvasók belátására is hagyatkozhat.34 Amennyiben a bíróság úgy látja, hogy a szónak vagy kifejezésnek az adott összefüggésekben a fenti jelentéstípusoktól eltérő jelentést kell tulajdonítania (kontextuális vagy eseti jelentés), akkor ez már további indokolásra szorul, és ehhez rendelkezésre állnak a jogértelmezés további lehetőségei.35 A „nyelvtani értelmezés” ilyen kiváltása is tartogat problémákat,36 de a gyakorlatban pontosabb és átláthatóbb jelölést tesz lehetővé. 2.2 A második tévhit A gyakorlatban és a doktrínában az tükröződik, hogy az értelmezés „logikai módszere” elkülöníthető más értelmezési módszerektől: ez aligha védhető álláspont. 1. A bírói határozatokban az értelmezés az indokolásba foglalt érvrendszer része, így szükségszerűen következtetésekből áll, és logikailag értékelhető. Az értelemadás mögött rendszerint következtetések állnak, az értelmezés folyamata racionális vagy racionalizált gondolati összefüggésekben jelenik meg. Természetesen van olyan, amikor egy bírósági határozat egyszerűen rögzíti, hogy mit ért valamely szó vagy kifejezés alatt, adottnak véve azt, minden külön indokolás, érvelés nélkül. Ez is értelemadás, de ekkor nem csak a „logikai módszer” nem játszik szerepet, hanem más értelmezési módszer sem. Ezek alkalmazása (legyen az teleologikus, történeti stb.) szükségszerűen logikai műveletekkel (pl. egyszerű következtetésekkel) jár együtt. Nem lehet olyan értelmezési módszert találni, mely ne lenne egyben logikai jellegű is. A logikai módszer nem választható le más módszerek alkalmazásától: „a logika az értelmezési folyamat alapvető komponense”.37 Még az is következtetést foglal magában, ha egy szónak vagy kifejezésnek egyszerűen valamilyen szótári jelentést tulajdonítunk. Vesszük ugyanis az értelmezendő terminust, azonosítjuk a szótár valamely címszavával, és hozzákapcsoljuk a szótári jelentést az értelmezendő szóhoz. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a „nyelvtani értelmezés” műveletét ne lehetne logikailag értékelni. Egyetérthetünk Szászy-Schwarz Gusztávval: „...valójában az, amit grammatikai vagy logikai értelmezésnek mondunk, egymagában sohasem megy végbe”.38 Így egyszerűen nincs értelme egy olyan megkülönböztetésnek, mely szerint a hagyatéki eljárásban a végrendelet közjegyzői értelmezése „csak addig terjedhet, hogy a rendelkezés valószínű nyelvtani értelmét megállapítsa. A logikai értelmezés ugyanis már az öröklési jogi vita körében indult per tárgya lesz.” (BH 1986. 465.).39 Abból, hogy a logikai műveletek leválaszthatatlanok az egyes értelmezési megközelítésekről, az értelmezési módszerek keveredése következik. Például, a bíróság nyelvtani értelmezésnek tekintette a következő háromlépcsős gondolatmenetet (BH 2003. 240.): (i) a vadászati törvény (a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény) egyik rendelkezése alapján, a vadászterület ismételt haszonbérbeadása esetén a haszonbérlőnek elő-haszonbérleti joga keletkezik; (ii) a perbeli haszonbérlő először vette haszonbérbe 86

JeMa 2015/3

a területet; (iii) így a perbeli haszonbérlőnek nem keletkezett elő-haszonbérleti joga (e rendelkezés alapján). Miért lenne ez „nyelvtani értelmezés”? Lehetne úgy érvelni, hogy ezzel a bíróság úgy foglalt állást, miszerint az „ismételt haszonbérbeadás” jelentésébe nem tartozik bele az „első haszonbérbeadás”. Mégis, egyszerű következtetésről (logikai műveletről) van szó, melynek természetesen megvan a szemantikai-nyelvtani vonatkozása, de ettől ez még aligha lesz nyelvtani értelmezés. Így érthető, hogy a bíróságok határozataikban gyakran nem választják külön a nyelvtani és a logikai módszert, hanem együttesen hivatkoznak rájuk (pl. BH 2005. 8.; BH 2007. 387.) 2. Mivel bármely értelmezési módszer alkalmazása egyben logikai műveleteket is jelent, nehéz elméletileg megalapozni azt, hogy különálló logikai módszerről lehessen beszélni. Ezért a szakirodalom sokszor leszűkíti a logikai módszert bizonyos logikai maximák, szabályok alkalmazására, melyek a következtetések sajátos típusait testesítik meg. Amit itt szokásosan megemlítenek, a következők: argumentum a contrario, argumentum a simili, argumentum a maiori ad minus, argumentum a minori ad maius, argumentum ad absurdum.40 A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság egy helyen a logikai módszert hatfajta következtetési elvvel azonosítja, de ezeket nem nevezi meg, csak az egyiket alkalmazza (a többről a kevesebbre

33 Amikor a bíróság a „divatbemutatót” kulturális eseménynek minősítette ez utóbbi szó szokásos értelmében, a részleges értelmezést néhány általános tételből vezette le (pl. a divat a kultúra része) (BH 2001. 605.). 34 Amikor a bíróság az „aláírás” szót meghatározta („valaki a saját nevét saját kezűleg feltünteti egy okiraton vagy valamely más tárgyon”), nem látta szükségesnek az érvelést a definíció alátámasztására; a meghatározás helyességét egyszerűen beláthatónak vélte, Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.062/2011/7. 35 Ez lesz a kiterjesztő és szűkítő értelmezés vonatkoztatási alapja: így egy értelmezés akkor kiterjesztő, ha a szónak a bíróság az adott jogvita ös�szefüggéseiben a szótári vagy szokásos jelentéséhez képest tágabb (több helyzetet átfogó) jelentést tulajdonít. 36 Így nyilvánvaló, hogy a mondatok jelentése sajátos problémákat vet fel; itt nincs szótári vagy előírt jelentés, csak a mondatot alkotó egyes szavaknak van, és ezek kombinációja, együttállása mutat a mondatjelentés irányába. (Mindez mutatis mutandis érvényes a kifejezésekre is, bár a gyakran használt kifejezéseknek lehet szótári vagy előírt jelentésük). De a mondatértelmezés problémája sokszor a szavak szintjén oldódik meg, egy-két kulcsszó (vagy viszonyuk) értelmezésétől függően. 37 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.K.22.112/2010/7. Van szerző, aki az ún. értelmezési módszerek mindegyikét speciális érvtípusnak tekinti, Jakab András: „Az alkotmányértelmezés módszerei” Századvég 2008/1. 12; ebből következik, hogy minden módszer alkalmazása sajátos következtetésekből (logikai műveletekből) áll. 38 Szászy-Schwarz (17. lj.) 85. 39 A bíróságok néha meglepő módon tekintenek el egyes érvelések logikai jellegétől. Van olyan határozat, mely az analógiát nem tekinti logikai jellegűnek, azon az alapon, hogy az csak hasonlóságon alapul, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.K.22.112/2010/7. 40 Pl. Pokol Béla: „A jogértelmezés alapjai” Magyar Jog 1999/11. 643–644. A szerző még ide sorolja a lex specialis, a lex posterior és a lex superior elveket is.


JeMa 2015/3

történő következtetést).41 A szokásosan említett érvelési típusok közül a bírói joggyakorlatban kifejezetten és elsősorban az argumentum a contrario42 és az argumentum a maiori ad minus43 típusokra való hivatkozás fordul elő; a többi esetlegesen és rejtettebb formában, melynek következtében azonosításuk nem mindig egyszerű, sőt vitára is okot adhat.44 Ráadásul, komoly problémát okoz, hogy egy-egy sajátos, maximaként nevesített érvtípusra megfelelő számú példát kiszűrjünk a határozatokból.45 Viszont, ha a jogértelmezés általános jellemzője a logikai műveletek alkalmazása, akkor a bírósági határozatokban sok olyan logikai vonatkozás van, melyeket ez a szűkített „logikai módszer” nem fog át. A néhány logikai maximára korlátozódó megközelítéssel láthatóan több probléma is van: (i) Az ilyen érvelési típusok kiemelése hasznos az értelmezés bizonyos logikai követelményeinek hangsúlyozására, de ettől még nem alapoznak meg egy elkülönített logikai értelmezési módszert. Ezen érvelések ugyanis mindössze a következtetések sajátos, nevesített típusait jelölik. (ii) Nem világos, milyen indokok szólnak pont ezen, a fentiekben említett logikai maximák hangsúlyozása mellett, hiszen számos más érvelési típus is fontos szerepet kaphat a jogértelmezés során: ilyen például a noscitur a sociis elve46 vagy az expressio unius est exclusio alterius szabálya.47 Ezen érvtípusok sokszor dönthetnek vagy dönthetnének értelmezési kérdésekben.48 (iii) A nevesített érvelési típusok elkülönítése nem mindig világos: például argumentum a maiori ad minus és az a minori ad maius egyaránt tekinthető az a fortiori érvelés (az erősebbről a gyengébbre következtetés) eseteinek, mely utóbbira viszont nem nagyon látni hivatkozást. (iv) A megközelítés nem tud elszámolni az egyszerű, szokásos és nevesítetlen következtetési formákkal (pl. deduktív vagy induktív következtetés). Azok miért ne tartoznának bele egy tételezett logikai módszerbe, hiszen alapvető logikai műveletekről van szó.


kézhető érvelési forma, ahol az értelmezendő jogi rendelkezés jelentésének megállapításánál kiemelt szerepet játszik a szűkebb vagy tágabb szövegkörnyezet. A gyakorlat felveti azt a kérdést, hogy az értelmezés támpontját jelentő jogszövegnek (a releváns szövegkörnyezetnek) milyen távol kell esnie az értelmezendő szövegtől, hogy az értelmezés már „rendszertaninak” minősüljön. Úgy tűnik, szokásosan az lesz rendszertani értelmezés, ha egy jogszabály különböző rendelkezéseit vetik össze (EBH 2004. 1170.), de mutatkozik két szélső álláspont. A Fővárosi Ítélőtábla egy határozatában már egy törvényhelyen belül [régi Btk. 303. § (1) bek.] is „rendszertani” értelmezést vélt folytatni az ott szabályozott elkövetési magatartásokat összevetve.50 Ezzel szemben van olyan doktrinális álláspont, hogy az is rendszertani értelmezés lesz, ahol az értelmezés támpontjául szolgáló jogszöveg kívül esik a jogszabályon, melyben az értelmezendő rendelkezés található.51 (Itt, ha egy jogszabályon belül vonatkoztatunk egymásra két jogszöveget, az már logikai értelmezés.)52

41 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 5.K.22.112/2010/7. 42 Pl. Fővárosi Bíróság 11.K.33.819/2008/11. 43 Pl. Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.180/2014/ 2.; a szerződés egészére vonatkozó érvénytelenségi igény magában foglalja a részleges érvénytelenség iránti igényt is. 44 Előfordul a „ha a kevesebb tilos, akkor a több is tilos” elve, pl. Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.343/2007/3. 45 Az ilyen elemzések nehézségeire lásd Botos Viktor: „A bírói jogértelmezés útjai a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában (munkajogi BH-k elemzése)” Jogelméleti Szemle 2000/3. vagy Makai Attila – Parádi Ákos: „Büntetőbírósági jogértelmezés Magyarországon a ’90-es években” Jogelméleti Szemle 2000/3. (mindkettő: jesz.ajk.elte.hu). 46 Kb. egy szó jelentését a környezetében lévő szavakra tekintettel kell meg-

2.3 A harmadik tévhit

határozni (kontextualitás). 47 Kb. egy dolog kifejezett megemlítése (a jogszövegben) kizárja a másik

Úgy tűnik, téves meggyőződések kapcsolódnak a „rendszertani értelmezési módszerhez”. Számos bírósági határozat hivatkozik rá, de az érdemi hivatkozásoknál ez sokszor téves megjelölése azon értelmezési érvtípusoknak, melyeknél alkalmazzák. Hagyományosan a rendszertani értelmezés azért rendszertani, mert jelentősége van annak, hogy az értelmezendő szöveg hol helyezkedik el egy jogszabály szerkezetében, vagy az értelmezendő szöveg értelmezését befolyásoló más jogszöveg hol helyezkedik el az értelmezendő jogszöveghez képest. Természetesen vannak a bírósági joggyakorlatban olyan határozatok, melyek a hagyományos értelemben rendszertani értelmezést tartalmaznak [pl. BH 1995. 338.; BH 1995. 622.; EBH 2007. 1665. (utóbbinál az elsőfokú bíróság)]. Ugyanakkor a legtöbb esetben a bíróságok „rendszertani értelmezésnek” egyszerűen azt tekintik, ha egy szónak, kifejezésnek vagy jogi rendelkezésnek más jogszöveget alapul véve tulajdonítanak valamilyen jelentést anélkül, hogy különösebb jelentősége lenne a másik jogszöveg helyének (BH 1985. 14.; BH 2001. 157.; BH 2003. 447.; EBH 2004. 1170. stb.)49 Az értelmezés egyszerűen más jogi rendelkezésre, jogszövegre tekintettel történik. Ez viszont nem a hagyományos rendszertani értelmezés, hanem tágabban véve, talán kontextuális értelmezésnek címBlutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben

(nem említett) dolgot. 48 Ezért, ha óvatos a szerző, akkor nyíltvégű felsorolást ad a kiemelt logikai maximákról azzal, hogy a szokásosan említetteken kívül más maximák is szóba jöhetnek. E szellemben, példálózva még számos egyéb maximát is felsorol pl. Botos (45. lj.). 49 Legf. Bír. MfvK.IV.10.206/2007/4.; Legf. Bír. Pfv.VIII.21.800/2008/6.; Ilyen nézet a szakirodalomban is van, pl. Szladits Károly (főszerk.): Magyar magánjog I. (Budapest: Grill 1939) 155.; Imregh Géza: „Interpretatio” Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2014/3. 97. 50 Fővárosi Ítélőtábla Bf.176/2011/24. 51 Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része (Budapest: HVG-Orac 2

2010) 73 (ún. „vertikális rendszertani értelmezés”).

52 Hozzá kell azonban tenni, hogy még ez utóbbi álláspont is túl szűk lehet egyes esetekben a rendszertani értelmezés fogalmának. Egy ügyben a Vas Megyei Bíróság a [régi] Ptk. 132. § (3) bekezdésének egy kifejezését („muzeális értékű tárgy”) a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 98. §-ának (1) bekezdésével értelmezte (mikor tekinthetőek muzeális értékű tárgyak kulturális javaknak). Vas Megyei Bíróság Bf.409/2008/4. Ez minden megközelítés szerint rendszertani értelmezésnek minősülne, pedig az utóbbi szabály csak egy egyszerű értelmező rendelkezés: minden muzeális értékű tárgyat kulturális javaknak tekint (előírt jelentés alkalmazása).

87


A zavart az okozhatja, hogy a rendszertani érvelésnél sokszor átfogóan a jog, egy jogág vagy egy jogi szabályozási terület rendszerére gondolunk, azonban akár egy mondaton belül is lehet jelentősége a szavak, kifejezések elhelyezkedésének (ez viszont már részben mondattani, azaz nyelvtani kérdés). Például a közúti kamionstop tilalma alól mentesítette a jogszabály „az államhatár és a közlekedési hatóság által erre a célra kijelölt legközelebbi parkoló között közlekedő” tehergépkocsit. Egy jogvitában a bíróságnak azt kellett eldönteni, hogy a kivétel mindkét irányú forgalomra vonatkozik-e, vagy csak az államhatártól a parkoló irányába haladó forgalomra.53 Kérdés, van-e jelentősége annak, hogy a jogszabály a két kijelölt pont közötti szakasz leírásakor először az államhatárt jelölte meg: ez egyben kiindulópontot is jelent, vagy a szó elhelyezkedéséből ilyen következtetés nem vonható le? A megyei bíróság ennek nem tulajdonított jelentőséget, és a kivételt mindkét irányú forgalomra értette.54 A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben csak az államhatártól a parkoló irányába menő forgalmat tekintette kivételnek, de inkább a jogszabály célján alapuló értelmezéssel. Nehezen indokolható az, miszerint egy értelmezés rendszertaninak vagy logikainak minősítését az dönti el, hogy az értelmezés támpontját jelentő jogszöveg milyen távol esik az értelmezendő szövegtől. Egyszerűbb lenne minden, az értelmezendő jogszövegtől eltérő jogszövegen alapuló értelmezést kontextuális értelmezésnek tekinteni,55 mely ugyan általánosabb és semmitmondóbb jelölése egy érvelési típusnak, de talán pontosabb.56

JeMa 2015/3

támaszkodva állapította meg (BH 2008. 46); vagy a lehetséges következmények által vezérelt értelmezés esetéről (argumentum ad consequentiam).59 Azt, hogy a bíróságoknak is sok nehézséget okoz a hagyományos értelmezési módszerek merev rendszere, mutatja az is, hogy maguk is konstruálnak új értelmezési „módszereket.” Így olvashatunk a bírósági határozatokban „jogszabály-szerkezeti” értelmezésről, 60 funkcionális értelmezésről, 61 „szótári értelmezésről”, 62 „jogági” értelmezésről, 63 „tartalmi” értelmezésről, 64 „jogi szakmai” értelmezésről (BH 1996. 340.), „nemzetközi jogi” értelmezésről (BH 1994. 299.), „a jogalkotó feltehető szándékára vonatkozó” értelmezési módszerről65 vagy kontextuális értelmezésről.66 Közel száz évvel ezelőtt már Tóth Lajos debreceni jogtanár megállapította: az értelmezésnél „kimeríteni akarni a lehető eszközöket, hiábavaló vállalkozás lenne.”67 2. A mai magyar szakirodalomban e probléma megoldását egyesek abban látják, hogy szaporítani kell az „értelmezési módszereket”.68 Nemzetközi empirikus kutatások nyomán, a jogelméletben Pokol Béla és tanítványai az értelmezésnek legalább tizenkét módszerét (esetenként alapját) különböztetik

53 Legf. Bír. Kfv.V.35.442/2010/7. 54 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.K.21.443/2010/5. 55 Szövegek értelmezésénél kontextusnak az ugyanazon jelrendszerhez tartozó egyéb szövegek tekinthetőek az értelmezendő szöveggel való kapcsolatukban (szövegkörnyezet), míg körülménynek az értelmezendő szöveget és kontextusát körbevevő nem-szövegszerű környezetet. Eco

2.4 A negyedik tévhit

(1. lj.) 415–416. 56 A Legfelsőbb Bíróság egy esetben leszűkítette a kontextuális értelmezés

A jelenlegi gyakorlat és a doktrína azt sugallja, hogy az értelmezés „módszerei” egy viszonylag teljes listában megadhatóak, felsorolhatóak. Ez azonban nem tartható. 1. A jogértelmezés egy komplex, soktényezős gondolati folyamat, melyet a bíróság a határozatában így vagy úgy racionalizál, érvrendszerbe önt, alátámasztván ezzel az értelmezés eredményét. Azonban még így is reménytelen feladatnak tűnik, hogy a jogértelmezés tényezőit, e tényezők viszonyait, a kapcsolódó mérlegelést tipizált formákban („módszerekként”) átfogóan modellezni, absztrahálni lehetne. Még kevésbé lehet négyféle alapmódszerbe sűríteni, ahogy azt a hagyományos doktrína próbálja megtenni. Például a mai magyar bírói gyakorlatban teljesen elfogadott, hogy egy másik bírói határozatot vesz alapul valamely jogszöveg értelmezéséhez. Ezt, a megelőző bírói döntésekre történő hivatkozást nem, vagy csak nagyon erőltetetten lehetne besorolni bármely hagyományos értelmezési módszerbe. A négy hagyományos módszerbe nem igazán lehet beilleszteni a jogszabály célját alapul vevő, teleologikus (célvezérelt) értelmezést sem,57 így az alaptörvényi kötelezettség nyomán ezt ma már rendszerint ötödik értelmezési módszerként említi a bírói joggyakorlat.58 És még nem szóltunk azon, kevésbé tipikus értelmezési műveletekről, melyek besorolása még nehezebb: például amikor a bíróság a „környezethasználat” szó jelentését a szakirodalomban megjelenő álláspontra 88

fogalmát, mert csak a jogszabályon túlnyúló értelmezést tekintette annak (2/2008. KPJE). 57 Persze vannak besorolási kísérletek. Egyesek a történeti értelmezési módszerhez kapcsolják, pl. Szilágyi Péter: Jogi alaptan (Budapest: Osiris 2003) 314 vagy Szladits (49. lj.) 156. Mások pusztán a logikai értelmezés egy fajtájának tekintik, Nagy Károly: Nemzetközi jog (Budapest: Püski 1999) 380. vagy Kolosváry Bálint: A magyar magánjog tankönyve I. (Budapest: Politzer 21907) 51. 58 4/2013 PJE; Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.045/2014/3. 59 BH 1992. 38., ahol a bíróság az egyik értelmezési alternatívát azért vetette el, mert az értékelése szerint jogbizonytalansághoz vezetne. Az argumentum ad consequentiam gyakran érvelési hibaként vetődik fel, de ez a jogban a pragmatikus jogértelmezés egyik kedvelt érvtípusa, és ezen alapul az abszurd következményekkel járó jogértelmezés elvetése, pl. Kúria Kfv. IV.37.383/2012/3. 60 Legf. Bír. Kfv.I.35.504/2006/8. 61 Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.25/2011/9. 62 Fővárosi Törvényszék P.25982/2011/5. 63 Legf. Bír. Kfv.VI.35.375/2008/5. 64 Debreceni Ítélőtábla Bhar.III.171/2011/5.; Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.675/2007/5.; Kúria Kfv.VI.35.718/2012/5. 65 Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.192/2008/5. 66 Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.080/2008/5. 67 Tóth Lajos: Magyar magánjog II. (Debreczen: Hegedűs és Sándor 1923) 102. 68 Hét értelmezési módszer megkülönböztetésére ld. Imregh (49. lj.) 95–97.


JeMa 2015/3


meg, így kívánván oldani a merev fogalmi kereteket.69 Az alkotmányértelmezésben Jakab András is tizenkét módszert különböztet meg, ám a lista különbözik az előzőtől.70 E megközelítés azonban új problémát generál. Az értelmezési módszerek számának jelentős növelése ugyan képes az értelmezési gyakorlat egyre nagyobb részét átfogni, azonban ezzel párhuzamosan növekvő gondokat okoz a gyarapodó módszerek elhatárolása egymástól, és így egyre nehezebb adekvát alkalmazásuk a bírósági határozatokban tükröződő gondolati műveletek leírására és értékelésére. Ahogy a különböző értelmezési módszerek gyarapodnak, heterogénebbek lesznek, egyre több átfedés lehet közöttük. Így a kidolgozott fogalmak a gyakorlati elemzés vagy gyakorlati célok számára egyre kevésbé lesznek hasznosak. 3. Már eleve jelentős gyakorlati átfedés lehet például a jogszabály célja és a jogalkotó akarata szerinti értelmezés, vagy az alkotmányos alapjogok és a jogelvek szerinti értelmezés (pl. ésszerű eljárási idő követelménye), az alkotmányos alapjogokon és az etikai értékeken nyugvó értelmezés (pl. emberi méltóság tiszteletben tartása) között is.71 Egyes konkrét határozatokban az értelmezési módszerek szétválaszthatatlanokká válhatnak. Például, amikor a bíróság azt értékelte, hogy a jóhírnévvel és becsülettel kapcsolatos felperesi személyiségi jogokat sértik-e az alperesi szóbeli megnyilvánulások, akkor tartalmilag is hivatkozott két, korábbi bírósági határozatra (BH 2004. 104.; EBH 2011. 2408.), melyek az alkotmánybírósági joggyakorlat alapján a véleménynyilvánítási jog kereteit elvileg is meghúzták.72 Viszont pusztán e határozatok felhívásával a bíróság egyszerre több értelmezési módszert is integrált, hiszen a precedensekben megmutatkozó, releváns értelmezéseket is a magáévá tette: itt a precedens szerinti értelmezés átfogja az alkotmányos alapjogok-alapelvek szerinti értelmezést is, mely itt is etikai értékek szerinti értelmezésen nyugszik, és ezek tartalmát a jogdogmatikai értelmezés bontotta ki. Ezzel a konkrét határozatban legalább négy értelmezési módszer fedi le egymást a két precedensre történő hivatkozás nyomán. Azonban súlyos elhatárolási problémák nemcsak az értelmezési módszerek hosszabbodó listáiban, hanem már a négy hagyományos (és az ötödik teleologikus) értelmezési módszerek között is léteznek.

Mindez hatványozottan igaz a többi értelmezési módszerrel való viszonyukra. 2. A Pécsi Ítélőtábla egyik határozatában felmerült a kérdéses jogi rendelkezés logikai és teleologikus értelmezésének ellentéte.73 Ez azért aggályos, mert a teleologikus értelmezés maga is (következtetésekből álló) logikai értelmezés. A logikai és a teleologikus értelmezés között mindössze az a különbség, hogy a logikai értelmezésnél meghatározatlanul marad a kiindulópont (premissza), melyen valamilyen következtetés alapul. Ezzel szemben a teleologikus értelmezés egy olyan logikai értelmezés, melyben meghatározott az értelmezés (egyik) premisszája: ez egy konstruált vagy a jogszabályban kifejezetten megjelenő jogszabályi cél. Általános szinten ez a kettő között a különbség. Nem módszerbeli különbségről van szó, hanem arról, hogy mi a kiindulópontja (támpontja) az értelmezésnek. Nem az értelmezési módszerek ellentétesek, hanem a különböző támpontokon nyugvó értelmezés lehetséges eredményei. 3. Ez a következtetés átvihető a történeti értelmezés és a „logikai” értelmezés kapcsolatára is. Igaz, itt már az is kétséges, mit érthetünk „történeti értelmezés” alatt. A bírói joggyakorlatra is figyelemmel, ez a következőket jelentheti: (i) A szabályozás történeti fejlődésének vizsgálata (BH 1990. 383.; EBH 2004. 1182.), illetve a szabályozási tárgyra vonatkozó megelőző szabályozás vizsgálata (BH 1994. 299.; BH 1998. 115.); különösen, ha módosított szabály értelmezéséről van szó, akkor a módosítás előtti állapot figyelembe vétele.74 (ii) A jogszabály keletkezésekor fennálló, annak elfogadását övező társadalmi, gazdasági körülmények vizsgálata (EBH 2003. 924.).75 (iii) A jogszabály által szabályozott történelmi körülmények vizsgálata (BH 1996. 340.). (iv) A törvényelőkészítő anyagok, különösen a jogszabály indokolásának használata – legalábbis a szakirodalomban fellelhető álláspontok szerint. A magyar bírói gyakorlat azonban nem szokta történeti értelmezésnek címkézni, ha például egy jogszabály indokolására támaszkodik az értelmezés során.76 Bármelyikről is legyen szó, a történeti értelmezés szükségszerűen érvelések formájában zajlik, tehát logikai jellegű, és alapvetően az értelmezendő szabályozás indokait és céljait (ra-

2.5 Az ötödik tévhit

69 Pokol (40. lj.) 641–649.; Pokol Béla: Jogelmélet (Budapest: Századvég 2005)

Az értelmezési módszereket tükröző terminológia csak akkor alkalmazható jól, ha a módszerek elhatárolhatóak egymástól. Az értelmezés hagyományos módszerei azonban nem határolhatók el megfelelően és következetesen egymástól. 1. Az előzőekben már rámutattunk arra, hogy az ún. nyelvtani és logikai értelmezési módszer nem érvényesülhet külön. Egy szó szokásos jelentésének meghatározása is döntően következtetések formájában történik, azaz logikai műveleteket kíván. Másrészről, a következtetésekben az egyes tételek természetesen nyelvi formában mutatkoznak, melyeknél a szemantikainyelvtani vonatkozásoktól nem lehet eltekinteni. A következtetések érvényessége tipikusan azon múlik, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a következtetés részét képező egyes tételeknek.

70 Jakab (37. lj.) 3–36.

217–240., illetve Botos (45. lj.) vagy Makai – Parádi (45. lj.).


71 Ebben az alpontban a felhozott értelmezési módszerek forrása, Botos (45. lj.); Makai – Parádi (45. lj.); Pokol (40. lj.) 72 Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.123/2014/3. 73 Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.045/2014/3. 74 Fővárosi Ítélőtábla Pf.22345/2012/4.; Zala Megyei Bíróság 8.K.21.935/2010/8. De már nem tartozik a történeti értelmezéshez, ha egy jogi rendelkezés értelmezésénél a későbbi módosítást veszi figyelembe a bíróság (Legf. Bír. Gfv.IX.30.284/2007/6.). 75 Legf. Bír. Gfv.IX.30.284/2007/6. 76 Van kivétel is, egy helyen a bíróság a jogszabálytervezet és a megalkotott jogszabály összevetését – bár nem egyértelműen – történeti értelmezésnek tekintette (Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.187/2011/3.).

89


tio legis) próbálja feltárni.77 Ennek érdekében írott tényanyagokat (törvényelőkészítő anyagok, szabályozási előzmények) vagy íratlan tényanyagokat (a szabályozás bizonyos kapcsolódó körülményei) vizsgál. A szabályozás indokain és céljain nyugvó történeti értelmezés így szorosan kapcsolódhat, sőt össze is folyhat a teleologikus értelmezéssel, mely a jogszabály, illetve a jogalkotó szabályozási célján alapszik. 4. Az elhatárolás sokszor nem könnyű, mert a teleologikus értelmezés elvileg kétszintű, így integrálhatja a történeti értelmezést is. Ugyanis egy kérdés az, hogy miképpen konstruálható meg a szabályozás célja, mint a teleologikus értelmezés támpontja; a másik kérdés, hogy e konstruált cél alapján hogyan értelmezhető az adott jogi rendelkezés. Van, amikor a jogszabályi cél meghatározásához a bíróság nyelvtani, logikai és rendszertani értelmezést vesz igénybe, és második lépésként az így meghatározott célra épül a teleologikus értelmezés (EBH 2004. 1183). Természetesen a gyakorlatban ez a két lépés szétválaszthatatlan, ha a jogszabályi cél már az értelmezés eredményével egybeolvadva vagy annak általánosításaként jelenik meg. Az elhatárolásokat külön megnehezíti, hogy a teleologikus értelmezésnek két fajtáját különböztetik meg: az objektív teleologikus értelmezést, mely az értelmezendő jogszabály célján alapszik, és amelyet a jogszabály szövegéből állapítanak meg, vezetnek le; valamint a szubjektív teleologikus értelmezést, mely (kissé leegyszerűsítve) a jogalkotó szándékára, akaratára, szabályozási céljaira hivatkozik, és amelyet például törvényelőkészítő anyagokból állapítanak meg.78 (Ez alapján az Alaptörvény 28. cikke objektív teleologikus értelmezést kíván meg a bíróságoktól). Ebben az esetben a történeti értelmezés nagyjából egybeesne a szubjektív teleologikus értelmezéssel (a szabályozás körülményeinek figyelembe vétele). Ennek részben ellentmond a gyakorlat: a bíróságok egyes esetekben világosan elkülönítik a történeti értelmezést és „a jogalkotó akaratát felderíteni hivatott” értelmezési módszert (a törvényelőkészítő anyag vizsgálatára utalva).79 Ha ez utóbbi a szubjektív teleologikus értelmezés, akkor a történeti értelmezés mibenléte nem nagyon világos, illetve legfeljebb sajátos, szűk jelentést kap. A probléma gyökere ott található, hogy a szubjektív/objektív elhatárolásnak nincsenek világos kritériumai. Objektív vagy szubjektív értelmezés lesz-e, ha a bíróság a jogszabály szövegéből azonosítja a „jogalkotói akaratot”? Objektív vagy szubjektív értelmezés lesz-e, ha a bíróság a jogszabály célját, az ahhoz fűzött miniszteri indokolás alapján állapítja meg? Men�nyire lehet objektív az értelmezés, ha a bíróság a jogszabály szövegéből levezet valamilyen jogszabályi célt? Jakab András elismeri, hogy a szubjektív teleologikus érvek egyszerűen átfogalmazhatóak objektív teleologikus érvekké80 (és feltehetőleg fordítva is így van). A megkülönböztetés tehát igen relatív, sőt esetleges. A Kúria szerint a jogszabály nyilvánosságra hozott indokain alapuló vizsgálat szubjektív teleologikus értelmezéshez vezet,81 ugyanakkor a Debreceni Ítélőtábla egy esetben a törvényi indokolás használatát egyszerűen objektív teleologikus értelmezésnek tekintette,82 tehát a törvényelőkészítő anyagokból is kiszűrhető valamiféle objektív cél, nemcsak a jogszabály szövegéből. A bírói gyakorlat ugyanakkor nemcsak a jogszabályi célra, 90

JeMa 2015/3

hanem a jogalkotói akaratra, szándékra is sokszor hivatkozik, és igen változatos, aminek alapján ezt teszi. A bíróságok a jogalkotói akaratot (szándékot) sokszor a jogszabályhoz fűzött indokolásból szűrik ki,83 vagy az értelmezett jogszabályhoz fűzött miniszteri utasításból, illetve államtitkári tájékoztatásból,84 vagy az értelmezendő jogszabály preambulumából,85 vagy a jogszabálytervezet és a megalkotott jogszabály szövegének viszonyából,86 vagy részben a jogirodalomból (EBH 2004. 1182.) Másrészről a szabályozási tárgyra vonatkozó jogszabályváltozásból is következtet a bíróság a „jogalkotói akaratra”.87 5. A fenti elhatárolási problémákon túl a teleologikus értelmezés átfedhet más értelmezési módszereket is. Amennyiben a jogszabály célja a jogszabály szövegében megjelenik, vagy abból közvetlenül levezethető, az objektív teleologikus értelmezés rendszertani (kontextuális) értelmezéssé válhat (vagy fordítva), amelynél a célt implikáló jogszövegre támaszkodva értelmezzük az értelmezendő jogszöveget. Ugyanakkor a rendszertani (kontextuális) értelmezést – bármilyen megközelítést alkalmazzunk is – lényegében lehetetlen elválasztani a logikai értelmezéstől. Sőt, a két összevetendő jogi rendelkezés elhelyezkedéséből logikai maximák útján fontos következtetések adódhatnak az értelmezés folyamatában. Ennek szép példája, amikor a bíróság a saját értelmezését egy jól megfogalmazott logikai maximával támasztotta alá, az értelmezett rendelkezés „rendszertani helyére” utalva: „az adott szakasz rendszerében korábban elhelyezett bekezdés nem rontja az utána jövőt, ezzel ellentétesen a később elhelyezett tartalmazhat kivételes rendelkezést a korábban elhelyezetthez képest.” (BH 2006. 350.). 2.6 A hatodik tévhit A fentiek alapján téves azt hinni, hogy az értelmezési folyamatban lehet egyáltalán módszerekről beszélni olyan értelemben, ahogy azt a hagyományos doktrína teszi. Amennyiben a logikai (vagy a „nyelvtani”) módszer lényegében minden

77 Az indok és cél elkülönülésére pl. BH 1990. 437. vagy Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.049/2011/9. A ratio legis aligha szűkíthető le a jogszabály céljára, az kiterjed az indokára is. 78 A kérdést átfogóan tárgyalja Jakab András: „A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében” Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2011/4. 86–90. 79 Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.082/2005/42., ahol az utóbbi módszert azért nem tudta alkalmazni a bíróság, mert nem volt a jogszabályhoz indokolás. Máshol a bíróság a történeti és a „jogalkotó feltehető szándékára vonatkozó” értelmezést különbözteti meg egymástól (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.192/2008/5.). 80 Jakab (78. lj.) 91. 81 Kúria Kfv.I.35.051/2014/5. 82 Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.463/2014/6. 83 Legf. Bír. Kfv.I.35.431/2010/6. 84 Kúria Mfv.II.10.040/2013/21. 85 Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.350/2008/3. 86 Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.187/2011/3. 87 Legf. Bír. Gf.XI.30.221/2008/3. (az elsőfokú bíróság álláspontját idézve).


JeMa 2015/3

más módszerhez kapcsolható, akkor a logikai módszer nem olyan értelemben módszer, ahogy például a rendszertani vagy teleologikus megközelítés. A módszerekről adott felsorolásnál, a módszerek elhatárolásánál az osztályozás alapja nem ugyanaz, így elkerülhetetlenek az átfedések. Ez vonatkozik minden felsorolásra, melyet az értelmezés módszereiről vagy alapjairól adnak. Talán az előrelépést szolgálja annak kiemelése, hogy minden jogértelmezésnél három alapvető szempont különíthető el: (i) A bíróság mire, milyen tényezőkre alapozza azt a jelentést, amit az értelmezendő jogszövegnek tulajdonít (értelmezési támpontok). (ii) A bíróság milyen alapon választja ki ezeket az értelmezési támpontokat, és egyes esetekben hogy konstruálja meg azokat (pl. egy erkölcsi norma). (iii) A bíróság hogyan vezeti le az értelmezési támpontokból azt a jelentést, amit az értelmezendő jogszövegnek tulajdonít (az érvelés minősége és logikai értékelése). E szempontok ugyanúgy érvényesülnek, ha a bíróság a határozatában számot ad a döntéséhez vezető jogértelmezési folyamatról, mint akkor, amikor a határozatot elemzi és értékeli valaki a jogértelmezés vonatkozásában. A kulcskategória az értelmezési támpont,88 ami bármilyen racionális tényező lehet (egy jogelv, a jogszövegnek egy másik része, megelőző bírói döntés, a ratio legis, valamely jogirodalmi álláspont stb.).89 Az értelmezési támpontoknak nincs listája, hiszen különböző ügyekben eltérő tényezők játszhatnak szerepet a jogértelmezésben. A jogértelmezésnek viszont így csak egy „módszere” marad: ez a logikai módszer. A bíróságnak racionális érveléssel kell az értelmezési támpontokból levezetni azt a jelentést, amit az értelmezendő jogszövegnek tulajdonít. Ezt nem is kell nevesíteni, hiszen a racionális, a logika szabályainak megfelelő érvelés követelményét – mely mindig érvényesül – felesleges kiemelni, és az nem is szorul elhatárolásra. A logika a jogértelmezés higiéniája, nem pedig a tápláléka.90 Ez összhangban van azzal, hogy a logikai követelménynek általában különleges, kiemelt szerepe van a bírói határozatok indokolásának jogszerűségénél (BH 1994. 622.). A fenti hármas szempontrendszer könnyen alkalmazható, és nem kell „módszerként” kategorizálni a jogértelmezési lépéseket. Például egy jogvitában a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy egy feltételes tagmondatban („ha a család/háztartás összes havi nettó jövedelme a minimálbér kétszeresét nem haladja meg”) a jelző nélküli minimálbért nettó vagy bruttó összegben kell venni.91 Hiba lenne hagyományosan értelmezési módszerekben gondolkozni (logikai? rendszertani? esetleg nyelvtani?), hiszen semmivel sem segítené az értelmezést. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy értelmezendő szó (minimálbér) és van egy adott kontextusban elhelyezkedő kifejezés, mint értelmezési támpont (havi nettó jövedelem). Kérdés, hogy az értelmezési támpontból levezethető-e racionális gondolati műveletekkel, hogy a minimálbérnek nettónak vagy bruttónak kell lenni. (Ha nem, új értelmezési támpont után kell nézni).92 Fontos, hogy nincs „rendszertani értelmezési módszer”: csak értelmezési támpontként egy (máshol található) jogszöveg van, amelyet a bíróság felhasznál az értelmezendő rendelkezés értelmezésénél. Nincs „történeti módszer”: törvényelőkészítő anyagok, megelőző szabályozás, azonosított szabályozási köBlutman László: Hat tévhit a jogértelmezésben


rülmények vannak, melyek értelmezési támpontként befolyásolják az értelmezést. Ne beszéljünk „teleologikus módszerről” sem: van a jogszabálynak (jogalkotónak) a bíróság által megállapított vagy konstruált célja – mint egy, a sok lehetséges támpont közül. Erre a célra lehet aztán ráépíteni az értelmezendő rendelkezés jelentését. És végül nincs „nyelvtani értelmezési módszer”: a bíróság vagy valamelyik szótári jelentést vagy a szokásos, bevett, általánosan elfogadott jelentést tulajdonítja egy szónak vagy kifejezésnek (vagy más értelmezési támpontok alapján eltér ezektől és az eltérést indokolja). Azt, hogy mi a „bizottság”, a bíróság nem nyelvtani értelmezéssel állapítja meg az értelmező szótárt használván,93 hanem a „bizottság” szót az ügyben a szótári jelentéssel alkalmazza vagy a szónak a szótárban fellelhető jelentést tulajdonítja.

3. Összegzés Már Brassai Sámuel is óvott attól, hogy rendszerekbe zárjuk a világot,94 mert éppen ez teheti konfúzussá a dolgokat. Ez a jogértelmezésnél is megfontolandó: a jogértelmezésnek sem lehet módszerekből összeálló „rendszere”. A gyakorlatban az értelmezési módszereket nem lehet megfelelően elhatárolni egymástól, azok nem rendezhetők egy zárt listába, összefüggő rendszerbe – sőt aligha indokolt hagyományos értelemben vett értelmezési módszerekről beszélni. Megtévesztő a nyelvtani értelmezés és a rendszertani értelmezés elnevezés; nem tartható, hogy a logikai módszert a többi között pusztán egy, elkülönítendő módszernek tekintsük. Röviden körvonalaztunk egy javaslatot, mellyel a hagyományos jogértelmezési terminológia és megközelítés lazítható, rugalmasabbá tehető, és mentesíti az értelmezőt és az elemzőt annak a kényszerétől, hogy valamely értelmezési műveletet valamilyen előre meghatározott absztrakt „módszernek” minősítsen. A javaslat egy-egy konkrét jogértelmezés leírásánál vagy értékelésénél három fókuszba gyűjti a figyelmet: az értelmezés alapját képező értelmezési támpontok maradéktalan azonosítására; az értelmezési támpontok kiválasztásának (lehetséges)

88 Hasonló a terminológia Grotiusnál, aki az értelmezésnél szellemi támpontokra (conjectura) utal, Hugo Grotius: A háború és béke jogáról I. (Budapest: Pallas Stúdió 1999) 415. 89 Az Európai Unió Bíróságának gyakorlatában előforduló értelmezési támpontokról részletes felsorolást ad a következő munka, Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban (Budapest: HVG-Orac 22013) 118. 90 André Weil matematikus nyomán, aki ezt a matematikára vonatkoztatta („la logique est l’hygiène des mathématiques, elle n’en est pas l’aliment”), idézi Pierre Joliot: La recherche passionnément (Paris: Odile Jacob 2001) 17. 91 Fővárosi Törvényszék 24.K.31.507/2011/11. 92 A bíróság „alapvető matematikai és logikai szabályra” hivatkozván arra jutott, hogy csak hasonlót a hasonlóval lehet összevetni, tehát a minimálbér nettó összegéről van szó. Ezzel így aligha lehet egyetérteni, de a következtetés kritikája vagy a probléma további elemzése már nem a témánkhoz tartozik. 93 Kúria Mfv.II.10.597/2011/4.

91


indokaira; azon racionális (logikai) lépések felvázolására, melyekkel az értelmezési támpontok összeköthetőek az értelmezés eredményét jelentő jelentéssel. Az értelmezési támpontok lehetséges jellemzőit hos�szan lehetne elemezni [nem egyneműek; nem tűrik a zárt rendszert; halmozódhatnak (egyik a másikban jelenik meg); közvetetten is érvényesülhetnek, azaz egy értelmezési támpont hozzájárulhat más értelmezési támpont kialakításához; látensek maradhatnak (egy határozat indokolásának rejtett előfeltételeként érvényesülnek) stb.] De ennek a tanulmánynak nem az a célja, hogy egy új megközelítést védjen meg.95 Inkább annak bemutatása, hogy csak a régi terminológia

92

JeMa 2015/3

széttörésével kapunk lehetőséget arra, hogy a jogértelmezési műveleteket adekvátabban le tudjuk írni, és a jogértelmezésről tartalmasabban tudjunk beszélni. Blutman László egyetemi tanár • Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar • [email protected]

94 Brassai Sámuel: A módszerről (Kolozsvár: Stein 21892) 89. 95 Az itt felsorakoztatott érvek egy részének elméleti kifejtését a következő munka tartalmazza, Blutman László: „Egy empirikus jogértelmezés-tan szükségessége” Jogtudományi Közlöny 2008/1. 3–13.


Blutman László. Hat tévhit a jogértelmezésben

Recommend Documents