EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2011.8.30. SEC(2011) 1009 végleges C7-0227/11
HU
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÓJA amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról {COM(2011) 525 végleges} {SEC(2011) 1008 végleges}
A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÓJA amely a következő dokumentumot kíséri: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról 1.
BEVEZETÉS
Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési programról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közlemény (COM (2009)544) az 1760/2000/EK rendeletet és különösen a szarvasmarhák azonosítására és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozásokra terheket rovó, különösen fontos tájékoztatási kötelezettségek között sorolta fel. A rendelet meghatározza a szarvasmarhák azonosítási- és nyilvántartási-, valamint a marhahús és marhahústermékek címkézési rendszerét (beleértve az önkéntes címkézést is), valamint az állatok két füljelzővel történő ellátására, a gazdaságok állomány-nyilvántartására, a marhalevélre és a nemzeti számítógépes adatbázisokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége (BSE) által okozott válság miatt 1997-ben a hagyományos állatazonosító jelzők bevezetésével megerősítették a szarvasmarhafélék azonosítására és nyomonkövethetőségére vonatkozó közösségi szabályozást. Az elektronikus azonosítás (EID) ekkor még nem volt technikailag elég fejlett a bevezetéshez, de az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló EID (RFID) többek között bevezette az egyes állatok kódjának gyorsabb és pontosabb beolvasását közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe (lehetővé téve az esetlegesen fertőzött állatok, illetve fertőzött élelmiszer gyorsabb nyomonkövethetőségét). Ez megtakarítja a kézi leolvasás munkaerőköltségét, ugyanakkor növeli a berendezések költségét. A szarvasmarhafélék azonosítására vonatkozó meglévő szabályozás ezért nem tükrözi a legfrissebb technológiai fejlesztéseket. A javaslatnak az állatok azonosítására vonatkozó átfogó általános célkitűzései a következők: 1. az ágazat versenyképességének támogatása; 2. az igazgatási terhek csökkentése, valamint a marhalevelekkel és állománynyilvántartásokkal kapcsolatos eljárások egyszerűsítése; 3. az állategészségügyi és közegészségügyi helyzet javítása a szarvasmarhafélék gyorsabb és pontosabb nyomonkövethetőségét biztosító rendszer által. Az önkéntes marhahús-címkézéssel kapcsolatos általános célkitűzés: 1. a marhahús-címkézéssel kapcsolatos szükségtelen igazgatási terhek csökkentése.
2.
SZAKPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK
A jelentésben különböző szakpolitikai lehetőségeket elemzése szarvasmarhafélékre vonatkozó EID és a marhahús-címkézés tekintetében:
található
a
2.1. Szarvasmarhafélékre vonatkozó EID 1. LEHETŐSÉG: „VÁLTOZTATÁS NÉLKÜLI” (VAGYIS FENNTARTÓ) MEGOLDÁS (ALAPFORGATÓKÖNYV):
A
JELENLEGI
HELYZETET
A jelenlegi rendelkezések változatlanul hagyása azt jelentené, hogy a szarvasmarhaféléket továbbra is kettő darab hagyományos látható füljelzővel azonosítanák, és nem csökkenne a jelenlegi igazgatási teher. A jelenlegi jogi keretek nem tiltják a tagállamok számára az elektronikus azonosítók önkéntes használatát, de azokat a hivatalosan előírt füljelzők mellett kell alkalmazni. Mivel nem áll rendelkezésre uniós harmonizált műszaki szabvány, fennáll a veszély, hogy különböző helyeken eltérő RFID-frekvenciákon működő, különböző típusú elektronikus azonosítókat és leolvasókat alkalmaznak. 2. LEHETŐSÉG: ÖNKÉNTES RENDSZER KÉT ALLEHETŐSÉGGEL: A 2. LEHETŐSÉG hivatalos azonosítási módként vezetné be az EID-t. A 2. lehetőség esetén a tagállamok nem választhatnák a „változtatási nélküli” forgatókönyvet. Az EU tagállamai vagy kötelezően vezetik be az EID-t a területükön (2A. LEHETŐSÉG), vagy a termelőkre bízzák annak eldöntését, hogy bevezetik-e (2B. LEHETŐSÉG). Az EID-re és a leolvasó berendezésekre vonatkozó uniós szintű harmonizált technikai szabványok alapvető fontosságúak lennének ehhez a lehetőséghez (az 1. lehetőséggel ellentétben). Ezek a szabványok azonban nem fognak túlmutatni a nemzetközi ISO-szabványokon. 2a. lehetőség: Az elektronikus azonosítás bevezetése uniós szinten önkéntes lenne, és az egyes tagállamoknak lehetőségük lenne kötelező bevezetést választani a területükön. Amennyiben egy tagállam a kötelező rendszer mellett dönt, az adott tagállamban a 3. LEHETŐSÉG alatt meghatározottakkal egyenértékű kötelezettségek lépnek életbe (azaz a szarvasmarhafélék azonosítása egy hagyományos, látható füljelzővel ÉS egy elektronikus azonosítóval, pl. elektronikus füljelzővel vagy lenyelhető jeladóval történik). Amennyiben a tagállam az önkéntes rendszert választja, a szarvasmarhafélék azonosítása a következőkkel történhet: 1. kettő darab hagyományos füljelző, vagy 2. egy hagyományos, látható füljelző ÉS egy hivatalosan jóváhagyott, elektronikus azonosító (pl. elektronikus füljelző vagy lenyelhető jeladó). 2b. lehetőség: Az elektronikus azonosítás bevezetése uniós szinten önkéntes lenne, és az egyes tagállamoknak nem lenne lehetőségük kötelező bevezetést választani a területükön. Az önkéntes rendszerben a szarvasmarhafélék azonosítása a következőkkel történhet: 1. kettő darab hagyományos füljelző, vagy 2. egy hagyományos, látható füljelző ÉS egy hivatalosan jóváhagyott, elektronikus azonosító (pl. elektronikus füljelző vagy lenyelhető jeladó). 3. LEHETŐSÉG: KÖTELEZŐ RENDSZER
A szarvasmarhafélék azonosítása egy hagyományos, látható füljelző ÉS egy elektronikus azonosító (pl. elektronikus füljelző vagy lenyelhető jeladó) használatával történik. Az 1. lehetőséggel szemben ez a lehetőség szükségessé teszi az EID-re és a leolvasó berendezésekre vonatkozó uniós jogi kötelezettségek kidolgozását, amelyek nem mutatnának túl a nemzetközi ISO-szabványokon.
1. táblázat: A szarvasmarhafélék hivatalos azonosítására szolgáló eszközök az egyes lehetőségek szerint
1. lehetőség
/ Hagyományos füljelző
„Változtatás nélküli forgatókönyv ” 2
2. lehetőség ÖNKÉNTES
2. lehetőség ÖNKÉNTES
„Az EU tagállamok kötelező rendszert választhatnak”
„ az érdekeltek önkéntesen választhatják az EID-t” 2B
2A
3. lehetőség „EU szinten kötelező”
1 (hajlandó EID-t használni)/ 2(nem hajlandó EID-t használni)
1
1 (kötelező rendszert választó 1(hajlandó EID-t használni)/ EU tagállamok esetében) 1/0 (a 2B lehetőséget választó 0(nem hajlandó EID-t
1
1 (a kötelező rendszert választó EU tagállamok esetében) 2/1 (a 2B lehetőséget választó EU tagállamok esetében)
Elektronikus jeladó (füljelző vagy lenyelhető jeladó)
0
EU tagállamok esetében)
használni)
2.2. Önkéntes marhahús-címkézés Az önkéntes marhahús-címkézés tekintetében két forgatókönyvet elemeztek: 1. LEHETŐSÉG– változtatás nélkül (alapforgatókönyv): a jelenlegi rendszer nem változik 2. LEHETŐSÉG – az önkéntes marhahús-címkézés megszüntetése. Az önkéntes marhahúscímkézésre vonatkozó különös rendelkezések kikerülnének az 1760/2000/EK rendeletből. 3.
A LEHETŐSÉGEK ELEMZÉSE
3.1. Szarvasmarhafélékre vonatkozó EID Az elemzés három forrásra épül: i. egy 2009-ben elkészült külső tanulmány1; ii. a tagállamok illetékes hatóságai által biztosított adatok és iii. az érdekeltekkel folytatott konzultáció során gyűjtött adatok. Az elemzés azt mutatja, hogy a közvetlen költségek és előnyök egyenetlenül oszlanak meg az élelmiszerlánc mentén. A főként a berendezésekkel (jeladók és leolvasók) összefüggő költségeket jellemzően a gazdálkodók viselnék. Az elektronikus eszközökből származó teljes körű pénzügyi előnyöket (pl. a már a gazdaság kapujában megtörténő elektronikus leolvasás) az élelmiszerláncban lejjebb elhelyezkedő gazdasági szereplők (pl. 1
Study on the introduction of electronic identification (EID) as official method to identify bovine animals within the EU [A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszerének (EID) bevezetése az EU-ban a szarvasmarhafélék hivatalos azonosítási módjaként]: http://ec.europa.eu/food/animal/identification/bovine/docs/EID_Bovine_FinalReport_04062009_en.pdf
piacok, gyűjtőállomások és vágóhidak) élvezik. Ezenkívül az illetékes hatóságoknak a munkaerő-költség csökkentése szempontjából is előnyük származik az összes adat automatikus számítógépes feldolgozásának lehetőségéből. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az önkéntes (2A) lehetőség, az EID harmonizált szabványokon alapuló bevezetése lenne a legjobb megoldás a szarvasmarha-ágazatban. Az 1. „változtatás nélküli” lehetőség hatásai (Alapforgatókönyv) A jelenlegi rendelkezések változatlanul hagyása azt jelentené, hogy minden szarvasmarhát két hagyományos, látható füljelzővel kell azonosítani. Amennyiben az állattartók önkéntes alapon elektronikus azonosítót szeretnének használni, azt a két hivatalos füljelző alkalmazásán túlmenően tehetik meg. Az 1. LEHETŐSÉG nem oldja meg az illetékes hatóságok által az ellenőrzési jelentéseikben említett problémákat (az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal (FVO) 9505/2003. sz. áttekintő jelentése). Az igazgatási teher sem csökkenne az ágazat számára. A legtöbb megkérdezett úgy véli, hogy az azonosításra és nyomonkövethetőségre szolgáló jelenlegi rendszer hatékony, de van rajta mit fejleszteni. Például a szarvasmarhák vészhelyzetben történő pontos nyomon követése nehézségekbe ütközhet, mivel az állomány-nyilvántartások nem mindig naprakészek. Például előfordulhat hiányzó dokumentáció, rosszul rendszerezett adatok és dokumentációk; egyes események (születés, szállítás, halál) jelentésében bekövetkező késedelem, hiba vagy elmaradás; továbbá az állatok szállítását nem mindig tartják megfelelően nyilván a piacokon és gyűjtőállomásokon. A legtöbb megkérdezett úgy véli, hogy a nyomon követésre szolgáló jelenlegi rendszer hatékony, de van rajta mit fejleszteni. Néhány érdekelt fél meg van győződve a teljesen integrált EID-rendszer hozzáadott értékéről, amelynek előfeltétele az elektronos azonosítás. A gyakorlati próbákban, illetve a tárgyhoz kapcsolódó kutatásokban részt nem vevő gazdálkodók elutasítják az EID kötelező bevezetésének ötletét, mivel nem látnak hozzáadott értéket abban, hogy a hagyományos füljelzőt egyszerűen csak elektronikusra cseréljék. Ezzel a lehetőséggel kapcsolatban a fő aggodalom a harmonizált uniós technikai szabványok hiánya. Minden tagállam maga választhatja ki a kívánt szabványokat, és ez a megközelítés a harmonizáció hiányához vezethet. Ha egy adott tagállamban használt technológiák eltérnek egy másik tagállam által választottaktól, az egyik tagállamból a másikba irányuló export esetén nem lehetséges az elektronikus adatcsere, így az EID-rendszerek előnye is elvész. A jelenlegi rendelkezések változatlanul hagyása azt jelentené, hogy minden szarvasmarhát két hagyományos, látható füljelzővel kell azonosítani. A szarvasmarhák egyedi nyomonkövethetősége garantált. Ha az állattartók elektronikus azonosítókat szeretnének alkalmazni, a jelenlegi jogszabályok erre lehetőséget adnak, de csak a két hivatalos (hagyományos) füljelzőn túlmenően, azaz ebben az esetben három azonosító eszközt kell használni. Amennyiben a gazdálkodók ezt a megoldást választják annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre harmonizált műszaki szabványok, akkor ez a 2. (önkéntes) és a 3. (kötelező) lehetőségnél is drágább lenne, mivel az állatokat kettő helyett három azonosítóval kellene ellátni. A 2. lehetőség, az önkéntes rendszer hatásai A 2. LEHETŐSÉG esetén nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mely EU tagállamok, illetve gazdaságok vezetnék be önként az EID-t, ami megnehezíti e két allehetőség költségvonzatainak kiszámítását a modellben. Ezért a 2. LEHETŐSÉG összköltsége
várhatóan az 1. LEHETŐSÉG és a 3. LEHETŐSÉG közé esik. Amennyiben a 2A. LEHETŐSÉG esetén az EID egy adott tagállamban kötelezővé válna, ez a 3. LEHETŐSÉGGEL megegyező költségeket vonna maga után. Ezért a tagállamonkénti költségek a VI. melléklet, valamint „A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszerének (EID) bevezetése az EU-ban a szarvasmarhafélék hivatalos azonosítási módjaként” című tanulmányban meghatározottak szerint alakulnának. Nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy mely EU tagállamok választanák a 2A., illetve a 2B. LEHETŐSÉGET, és ennek megállapítása e jelentés keretében nem is lehetséges. A jelentés azonban már hivatkozott néhány EU tagállamra, amelyek önkéntes alapon az EID bevezetése mellett döntöttek. Az önkéntes megközelítés egyik fő előnye, függetlenül attól, hogy a 2A. LEHETŐSÉG vagy a 2B. LEHETŐSÉG választásáról van-e szó, abban rejlik, hogy a gazdasági szereplőknek elegendő idejük lenne megismerni az EID rendszert, és azonosítani az adott körülmények között az EID által nyújtott hozzáadott értéket. Az önkéntes bevezetés nyitva hagyja a lehetőséget az EU tagállamok és a magánszféra szereplői számára az önszerveződésre, ezáltal maguk értékelhetik ki, hogy valóban előrelépésről lenne-e szó, figyelembe véve a regionális különbségeket, a különböző termelési módokat, valamint, hogy a rendszer elég rugalmas-e ahhoz, hogy elnyerje a hatóságok támogatását. Szarvasmarhák azonosítására szolgáló EIDrendszereket már számos tagállamban engedélyeztek, és a gazdálkodók, illetve a magánszféra üzleti szereplői kereskedelmi érdekből és az irányítási/gazdálkodási követelmények miatt használják azokat. Ha az EID bevezetése önkéntes lenne, feltételezhetjük, hogy a rendszer alkalmazását azok a gazdálkodók választanák, amelyek jelenleg is kihasználják a gazdaság irányításával kapcsolatos azonnali előnyöket. Ez az egyes gazdasági szereplők teljesen önálló, piacvezérelt feltételek alapján hozott gazdasági döntése. Ezek a szereplők azonban attól függően állnak készen az EID önkéntes bevezetésére, hogy a Bizottság milyen szabályozási előnyöket ajánl. Például, ha az egyedi információkat központilag rögzítenék, akkor nem lenne szükség a gazdaságok szintjén állomány-nyilvántartást vagy az állatok szállítását rögzítő dokumentumokat vezetni (amelyek akkor is szükségesek, ha marhalevél kiállítását nem írják elő); a harmadik fél általi bejelentés (pl. szállítók – így az állattartónak nem kell jelentenie a szállítást, ahogy azt már más állatoknál bevezették) lehetővé tétele is ösztönző erőt jelenthet. Kiemelték továbbá, hogy jelentős előnyökkel járna, ha az állatok elszállítását a kritikus ellenőrzési pontokon rögzítenék (pl. piacon vagy vágóhídon). A rendelet ilyetén módosításával a felhasználók számszakilag kifejezhető szabályozási előnyöket azonosíthatnának, ezáltal saját elhatározásból döntenének az EID használata mellett. A tagállami vagy uniós szintű teljes extrapoláció azonban esetleges lenne, és helytelen következtetésekhez vezethetne. Az önkéntes megközelítés azonban rövid távon negatív következményekkel is járhat, mivel az EU-ban tagállamonként eltérő helyzet alakulhat ki, ami az azonosítás területén bizonyos mértékű zavart okozhat. EU-n belüli kereskedelem esetén nehéz lesz nyomon követni, hogy hol milyen típusú hivatalos azonosítást használnak. Az 1. LEHETŐSÉGHEZ hasonlóan egyes uniós tagállamok (és érdekeltek) úgy vélik, hogy a szarvasmarhák azonosítására és nyomon követésére szolgáló jelenlegi rendszer a mostani formájában is teljes mértékben üzemképes és megfelelő. A fogyasztói bizalommal kapcsolatban a 2. LEHETŐSÉG esetén nehéz lenne megállapítani az EID-azonosított és a hagyományosan jelölt húsok közötti különbséget, ezért nem állapítható meg hatás. A nyomonkövethetőséget biztosító nemzeti, illetve regionális rendszerek azonban pontosabbak és gyorsabbak lehetnek a 2A. lehetőséget választó uniós tagállamokban, ami a fogyasztói bizalmat is erősítheti. A 3. lehetőség, a kötelező rendszer hatásai
Ez a lehetőség nem feltétlenül a legjobb megközelítés, mivel egyes érdekeltek (pl. a kistermelők) számára gazdasági nehézségeket okozna, azonban a fogyasztóvédelem (nyomonkövethetőség), az igazgatási terhek csökkentése és a két azonosítási rendszer egyidejű alkalmazásából eredő kockázatok elkerülése szempontjából ez lenne a leghatékonyabb megoldás. Ezt a lehetőséget a más állatfajtáknál (pl. juhok) már alkalmazott EID-re vonatkozó unós politikákkal való jobb összhang megteremtése is indokolná. A 3. LEHETŐSÉG (kötelező bevezetés) elemzése ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a legtöbb költséget a gazdálkodók viselnék, míg a haszon az élelmiszerlánc egésze mentén oszlik el. Az érdekeltek által megfogalmazott egyik fő kritika az volt, hogy a beruházás tényleges haszonélvezői nem a költségviselők. A tanulmány a 3. LEHETŐSÉGET vizsgálva két megközelítés között tesz különbséget tesz, az első szerint minden szarvasmarhafélét az új rendelet hatálybalépését követő egy éven belül el kell látni elektronikus azonosítóval (azonnali bevezetés - lásd 8. táblázat), az átmeneti megközelítés szerint pedig csak az újszülött állatok kapnak elektronikus azonosítót. Egyes érdekeltek (különösen a húsipar képviselői) a kötelező bevezetést részesítik előnyben az „egy éven belüli” végrehajtási megközelítéssel. A 3. lehetőség nem vezetne a 2. lehetőségnél kifejtett, a két azonosítási rendszer egyidejű alkalmazásából eredő problémákhoz. A 3. lehetőség választása esetén minden érdekelt EID-t használna, ami optimális mértékben javítaná a nyomonkövethetőség pontosságát és gyorsaságát. Az érdekeltekre gyakorolt gazdasági hatást tekintve a leginkább érintett csoport az állattartó gazdálkodók lennének, mivel ők viselik az azonosító jelzők költségeit. Az elektronikus leolvasás és a kézi leolvasás összehasonlítása (3. lehetőség az 1. lehetőséggel szemben) egyértelműen bizonyítja, hogy a berendezések (azonosító jelzők és leolvasók) költségének növekedését a munkaerőköltség terén jelentkező megtakarítások nem kompenzálják automatikusan a gazdák számára. Egyes uniós tagállamok esetleg a vidékfejlesztési alapok vagy más állami segélyalapok felhasználásával kompenzálják a gazdákat az azonosító jelzőkkel való ellátás költségeiért. A 3. lehetőség azonban egyértelműen csökkentheti a hibák kockázatát az állatok azonosítása, szállításuk nyilvántartása, illetve bejelentése során, ami az 1. és 2. lehetőséghez képest a közvetlen kifizetések és más KAP-rendszerek esetleges csökkenéséhez vezethet. Az RFID-jeladók tejipari és borjúhús-ágazati automatizálásban történő felhasználásának hatásait a XXI. melléklet tartalmazza részletesen, mely megállapítja, hogy a mezőgazdasági automatizálásában alkalmazott RFID-jeladóknak a húsmarhatenyésztésben is vannak előnyeik, de ezek kevésbé jelentkeznek a már nagymértékben automatizált tejgazdaságokban. Az elektronikus leolvasás másrészről a piacok, gyűjtőállomások, és kisebb mértékben a vágóhidak számára lenne költséghatékonyabb. Ezek az érintettek gyakran szállítanak állatokat, és csak a leolvasó berendezések költségét kell viselniük, az azonosító jelzők költségeit nem. Az EID-szállítókra (vállalatokra) gyakorolt hatás attól függ, hogy az EU tagállamok miként döntenek az eszközszállítás megszervezéséről (pl.: ajánlattételi felhívás, nemzeti szervek, uniós tagállamonként egy kormányzati beszállító stb.). Egyes érdekeltek (különösen a húsipar képviselői) a kötelező bevezetést részesítik előnyben az „egy éven belüli” végrehajtási megközelítéssel. Ez költségvetési következményekkel is jár az illetékes hatóságok számára, mivel a jelenlegi IT-rendszereket az elektronikus azonosítás igényeihez kell igazítani. A tanulmány megállapította, hogy az illetékes hatóságoknak a munkaerő-költség és az igazgatási terhek csökkentése szempontjából is előnyük származik az összes adat automatikus számítógépes feldolgozásának lehetőségéből. Az EID megkönnyítheti az illetékes hatóságok tevékenységeit is, mint például a közvetlen kifizetések és a KAP-rendszerek auditálását (mivel az ellenőröket már ellátták a juhok és kecskék elektronikus leolvasásához szükséges berendezésekkel). Az illetékes hatóságok számára a 3. LEHETŐSÉG több előnyt
eredményez, mint az 1. vagy a 2. lehetőség. A fogyasztói árakra gyakorolt esetleges hatás az 1. LEHETŐSÉGHEZ képest kicsi. Tételezzük fel, hogy a húsárak emelkedése ellentételezné az EID bevezetése által okozott termelésiköltség-növekedést; ebben az esetben a húsárak maximum 1 %-kal emelkednének. Az alábbi összefoglaló táblázatok tartalmazzák a szarvasmarhafélék hivatalos azonosításához megvalósítandó feladatok becsült költségeit az alapforgatókönyv (1. lehetőség, de a táblázatokban 3. lehetőségként szerepel) és a kötelező bevezetés (3. lehetőség, de a táblázatokban az 1. lehetőségként szerepel) esetén, feladatonkénti és szereplőnkénti bontásban. Ebből le lehet vezetni az alapforgatókönyvet meghaladó összes költséget. A kötelező bevezetés (a táblázatban 1. lehetőségként szerepel) költségei tükrözik az elektronikus füljelzők vagy lenyelhető jeladók használatából eredő költségeltéréseket. 2. táblázat: a kötelező bevezetés és az alapforgatókönyv költségeinek összehasonlítása feladatonként a két forgatókönyv esetén
3. táblázat: a kötelező bevezetés és az alapforgatókönyv költségeinek összehasonlítása szereplőtípusonként (1000 EUR-ban és %-os bontásban) a két forgatókönyv esetén
3.2. Önkéntes marhahús-címkézés Az önkéntes marhahús-címkézés tekintetében két forgatókönyv áll rendelkezésre: 1. lehetőség – változtatás nélkül (alapváltozat): a jelenlegi rendszer nem változik 2. lehetőség – az önkéntes marhahús-címkézés megszüntetése. Az önkéntes marhahúscímkézésre vonatkozó különös rendelkezések kikerülnek a 1760/2000/EK rendeletből, azonban a marhahús eredetének kötelező jelölése változatlanul marad. Az előnyben részesített lehetőség gazdasági hatása az alapforgatókönyvvel összehasonlítva: az önkéntes marhahús-címkézési jelzések jóváhagyásához szükséges igazgatási eljárás megszűnne. A gazdasági szereplők továbbra is használhatnák a meglévő címkéket. A fogyasztók tájékoztatása nem forogna veszélyben, mivel minden címkézési jelölés a marhahúsra vonatkozó, meglévő horizontális uniós jogszabályok hatálya alá esne ugyanúgy, ahogy ez jelenleg a többi húsfajta esetében történik. „Az Európai Unió projektje az adminisztratív költségek alapmérésére és csökkentésére„ elnevezésű projekt az igazgatási terhek 362 000 EUR mértékű lehetséges megtakarításával számolt. A VIII. melléklet részletes áttekintést ad a különböző gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásokról 4
AZ ELŐNYBEN RÉSZESÍTETT LEHETŐSÉGEK
4.1. Szarvasmarhafélékre vonatkozó EID Megállapítható, hogy a 3. LEHETŐSÉG szerinti kötelező rendszer bevezetése jelenleg nem lenne a legjobb megközelítés, mert egyes érintettek (pl. kistermelők) számára gazdasági hátrányt okozna, azonban a fogyasztóvédelem (nyomonkövethetőség), az igazgatási terhek csökkentése és az EU-n belüli kereskedelem terén jelentkező kockázatok csökkentése szempontjából ez lenne a leghatékonyabb megoldás. A „változtatás nélküli” 1. LEHETŐSÉG különböző műszaki szabványok kialakulásával és az EU-n belüli kereskedelemre gyakorolt negatív következményekkel járhat. Ezenkívül ez a lehetőség
nem teljesíti az ágazat elvárásait az igazgatási teher csökkentésével kapcsolatban. Az érdekeltek szintjén történő önkéntes bevezetésen alapuló 2B. LEHETŐSÉG a legtöbb megkérdezett szerint nem reális, mivel minden uniós tagállamban két különböző rendszer és két külön piac kialakítását eredményezheti, ami zavart okozhat a jelenlegi nyomon követhetési rendszer hatékonyságában. Az azonosítási rendszer megváltoztatását legjobban önkéntes alapon lehet bevezetni (2A. LEHETŐSÉG), megadva a lehetőséget minden uniós tagállam számára annak eldöntésére, hogy kötelezően szeretné-e bevezetni az EID-t. A tagállamok nagymértékben eltérő gazdálkodási gyakorlattal és ágazati szervezetekkel rendelkeznek. Ezért célszerű lenne, ha a tagállamok saját hatáskörben tudnának együttműködni az élelmiszerlánc minden szereplőjével az EID hozzáadott értékének azonosítása és a rendszer elfogadottságának biztosítása érdekében, hogy az EID-t a megfelelő pillanatban lehessen kötelezővé tenni. Minden tagállam maga dönthetne úgy, hogy az EID-t a megfelelő időben vezeti be jogszabályilag anélkül, hogy nyomást gyakorolnának rá. A 2A. LEHETŐSÉG a 2B. LEHETŐSÉGHEZ képest csökkenti a két azonosítási rendszer egyidejű alkalmazásából eredő kockázatokat. Az igazgatási terhek csökkentése szempontjából a 2A. LEHETŐSÉG részesítendő előnyben a 2B. LEHETŐSÉGHEZ képest. Annak ellenére, hogy az elektronikus azonosítás költsége nagyobb a hagyományos azonosításénál, bizonyított, hogy adott esetben előnyös lehet a vállalkozások számára. A gazdasági szereplők valószínűleg csak a szabályozási és az üzleti előnyök együttes figyelembevételével fogják elfogadni az EID-t. Ezért az előnyben részesített lehetőség az önkéntes rendszer (2. lehetőség) lenne, fenntartva annak a lehetőségét, hogy a tagállamok nemzeti szinten kötelező rendszert vezessenek be (2A. allehetőség). A 2A. lehetőség eredményessége, hatékonysága és koherenciája a megvalósítás után bizonyos idővel értékelhető. Az említett értékelés alapján a Bizottság mérlegelheti az EID uniós szintű kötelező bevezetése megerősítésének szükségességét. 4.2. Önkéntes marhahús-címkézés Megállapítható, hogy a 2. lehetőség az előnyben részesített lehetőség.
