HU
HU
HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2011.3.8. SEC(2011) 289 végleges
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA amely az alábbi dokumentumot kíséri: A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve {COM(2011) 112 végleges} {SEC(2011) 287 végleges} {SEC(2011) 288 végleges}
HU
HU
1.
HU
PROBLÉMAMEGHATÁROZÁS
(1)
Annak elkerülése érdekében, hogy az éghajlatváltozás veszélyes méreteket öltsön, az EU kifejezett célkitűzése, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést legfeljebb 2 ºC-ra korlátozza. E célkitűzésre a Koppenhágai Megállapodás is utalást tartalmaz, és azt az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében, a Felek Konferenciája 16. ülésszakának határozatában is megerősítették.
(2)
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2007-ben arról számolt be, hogy a tudomány akkori állása szerint a fejlett országoknak az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátását 2050-re az 1990-es kibocsátási szint 80–95 %-a alá kellene csökkenteniük ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest 2 ºC-ra lehessen korlátozni. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által a fejlett országok csoportja számára meghatározott csökkentések összefüggésében az Európai Tanács és a Parlament ezt uniós célkitűzésként támogatta.
(3)
Az elmúlt két évtizedben az EU egészének ÜHG-kibocsátása (a földhasználatot, a földhasználat-megváltoztatást és az erdőgazdálkodást nem számítva) csökkent. Becslések szerint 2009-re az EGT kibocsátása az 1990-es szinthez képest 17 %-kal, a légi közlekedést is figyelembe véve pedig mintegy 16 %-kal csökkent. Ez részben a 2009-es gazdasági válság hatásának tulajdonítható.
(4)
Ma az Európában felhasznált elsődleges energiahordozók mintegy 55 %-a származik importból. Miközben csökken az északi-tengeri olaj- és gázkitermelés, ez az arány 2030-ra az energiaügyi és éghajlat-változási csomag maradéktalan végrehajtása mellett is várhatóan 57 %-ra emelkedik. Míg az energiafüggőség önmagában nem jelent gazdasági problémát, számos olyan energiaügyi fejlemény van, amelyet megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni. Először is az a tendencia érvényesül, hogy a feltörekvő gazdaságok olaj- és gázkereslete folyamatosan nő. Másodszor a kínálati oldalon végrehajtott beruházások nincsenek összhangban a növekvő kereslettel. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint 2035-re a hagyományos módszerrel végzett nyersolaj-kitermelés mintegy 75 %-a olyan területekről fog kell származni, amelyek még fejlesztésre vagy feltárásra várnak. Harmadszor a globális tartalékok gyakran geopolitikai szempontból instabil térségekben találhatók és olyan állami vállalatok tulajdonában vannak, amelyek nem mindig tudnak megfelelően reagálni a piaci kihívásokra. Az európai gazdaság ezért az energiaárakhoz kapcsolódóan továbbra is komoly kockázatoknak van kitéve, különösen igaz ez a közlekedési ágazatra, amely több mint 90 %-ban olajfüggő. Az ütemterv ennélfogva az energiahatékonyság javítását célzó energiaügyi fejlesztéseket és szinergiákat vizsgálja.
(5)
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztése elengedhetetlen a fenntartható növekedéshez és foglalkoztatáshoz. A fejlesztést azonban nem csak az ÜHG-externáliák beszámításának hiányához kapcsolódó piaci hiányosságok akadályozzák. Felmerül a bizonytalanság és általánosságban az ismeretek továbbáramlásának problémája is, amely az optimálisnál kevesebb K+F-beruházást eredményezhet. Ezen túlmenően számolni kell a tőkeintenzív technológiák forgalomba hozatalának problémájával, mivel ezek esetében a beruházásokat hosszú bevezetési idő jellemzi. Ennélfogva döntő fontosságú lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésének előmozdítása és a tanulási görbe lehető
2
HU
legköltséghatékonyabb felgyorsítása. Ez egyszerre fontos kihívást és lehetőséget is jelent az európai vállalkozások számára. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot célzó ütemterv kidolgozásának sarkalatos pontja, hogy az EU hogyan fejleszti K+F-, demonstrációs és innovációs politikáit, hogyan alakít ki technológiai változást és a lakosság körében széles körű elfogadottságot előidéző keretfeltételeket, és hogyan mozdítja elő a különféle kulcsfontosságú uniós gyártó iparágak versenyképességét. (6)
2.
CÉLKITŰZÉSEK
(7)
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó ütemterv konkrét célkitűzése, hogy betekintést nyújtson abba, hogy az EU szakpolitikai keretének hogyan kellene fejlődnie az elkövetkezendő 10 évben és azt követően annak érdekében, hogy (1) lehetővé tegye az üvegházhatást okozó gázoknak a tudománnyal összhangban történő lényeges csökkentését, ugyanakkor (2) mérsékelje az olajválságokkal és más energiabiztonsági zavarokkal szembeni sérülékenységet, és (3) megragadja (az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz kapcsolódó) fenntartható növekedési és foglalkoztatási lehetőségeket, figyelembe véve eközben a fenntarthatóságra és az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó általánosabb megfontolásokat.
(8)
Ennek a hatásvizsgálatnak az a célja, hogy tájékoztatást adjon az általános és az ágazati lehetőségekről, az azok háttérében álló, szükséges technológiai és strukturális változásokról, a beruházási- és költségmintákról, valamint az átfogóbb fenntarthatósági és erőforrás-hatékonysági menetrendhez kapcsolódó egyéb hatásokról, szinergiákról és kompromisszumokról. Célja továbbá, hogy tájékoztatást nyújtson uniós, nemzeti és regionális éghajlat-változási politikák és tervezés alatt álló, konkrét ágazati ütemtervek kidolgozásához, ideértve a mérföldkövek felvázolását is.
3. (9)
HU
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésnek jelentős kihatásai vannak az energiaforrásokon túli erőforrások fenntartható felhasználására, és ennélfogva az Európa 2020 stratégia szerinti erőforrás-hatékonysági kiemelt kezdeményezésre. Az energiához kapcsolódó ÜHG-kibocsátások csökkentése egybeesik más levegőszennyező anyagok jelentős csökkentésével, és mindennek kedvező egészségügyi vonzatai is vannak. Az ütemtervnek meg kell vizsgálnia továbbá az ipari eljárásokat, a földhasználati, a földhasználat-megváltoztatási és az erdőgazdálkodási gyakorlatokat, valamint az élelmiszer, a takarmány és a rost (fa, cellulóz és papír) gyártásával és felhasználásával, valamint a lényeges ökoszisztémaszolgáltatásokkal (a talajminőséggel, a vízkészletek rendelkezésre állásával, a biológiai sokféleséggel) – való kapcsolatot.
A MÓDSZERTAN ÉS A FORGATÓKÖNYVEK ISMERTETÉSE Ilyen hosszú időszak vizsgálatakor az idő előrehaladtával felmerülő feltételezéseket, bizonytalanságokat és különböző fejleményeket is figyelembe kell venni. A hatásvizsgálat ezért azt vizsgálja, hogy az EU-nak mit kellene tennie a különböző alternatív forgatókönyvek (a szakpolitikai alternatívák helyett „szén-dioxidmentesítési forgatókönyvek”) kereti között a 2 ºC-os célkitűzéssel összhangban lévő, jelentős kibocsátás-csökkentés megvalósításához. A forgatókönyvek a kulcsfontosságú paraméterek – például a globális feltételek jellege, a globális energiaárak alakulása és
3
HU
a technológiai innováció mértéke – tekintetében különböznek egymástól. A forgatókönyvekben a szén-dioxid ára költséghatékony politikai ösztönzőként szerepel. A különböző forgatókönyvek szerinti eredmények összevetésével határozottabb következtetések vonhatók le arra vonatkozóan, hogy a kulcsfontosságú paraméterek hogyan befolyásolják az eredményeket és a különböző tényezők milyen kölcsönhatásban állnak egymással. (10)
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület negyedik értékelő jelentésében a fejlett országok számára javasolt 80–95 %-os csökkentési cél az Unión belüli csökkentésekre és a nemzetközi kreditekre egyaránt kiterjed. Az EU-n belüli csökkentések 2050-re előírt nagyságrendjének felmérése érdekében áttekintésre kerülnek a közelmúltbeli tudományos eredmények, továbbá bemutatásra kerülnek a POLES modellnek a 2 ºCos célkitűzésnek megfelelő előrejelzései, amelyek 2050-re a globális kibocsátásoknak az 1990-hez képest felére történő csökkentésével számolnak.
(11)
A fosszilis tüzelőanyagok árának alakulása fontos az ÜHG-kibocsátások csökkentése okozta hatások értékelésekor, ezeket az árakat azonban túlnyomórészt a globális piacok határozzák meg. Az éghajlatváltozással kapcsolatos globális fellépés továbbá hatást gyakorolhat a fosszilis tüzelőanyagok árára. A globális POLES modell segítségével három forgatókönyv szerint vizsgálták az éghajlatváltozás és a fosszilis tüzelőanyagok ára közötti kölcsönhatást: • globális alapforgatókönyv: 2050-ig globális szinten nem kerül sor további éghajlat-változási fellépésre; • globális fellépés: a globális szintű fellépésnek köszönhetően 2050-re a globális kibocsátás az 1990-es szinthez képest a felére csökken; • széttagolt fellépés: az EU a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiát alkalmaz, de ezt más országok nem követik, hanem kizárólag a koppenhágai megállapodás alacsonyabb szintű vállalásait teljesítik 2020-ig, 2020 után pedig nem tesznek további erőfeszítéseket. Ezt a modell-előrejelzést kibővítették annak érdekében, hogy a mezőgazdaság és a földhasználat világviszonylatban bekövetkező változásának a GLOBIOM és a G4M modellek segítségével történő előrejelzését is tartalmazza.
(12)
Az EU modellezéséhez a PRIMES elnevezésű energiarendszer-modellt használták, az EU szén-dioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátásainak előrejelzésére szolgáló GAINS modellel ötvözve. Ugyancsak az EU szintjén a G4M és a GLOBIOM modell segítségével az energia, valamint a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás közötti kapcsolat is elemzésre került. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentését elsősorban a szén-dioxid-kibocsátásokhoz és a szén-dioxid-kibocsátástól eltérő kibocsátásokhoz kapcsolódó szén-dioxid-árak befolyásolják.
(13)
Az uniós szinten előrevetített forgatókönyvek a következők. • a meglévő szakpolitikák (azaz az éghajlat-változási és energiaügyi csomag 2020ig történő) végrehajtását és folytatását tükröző referencia-forgatókönyv. • olyan szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvek, amelyek 2050-re az EU-n belül 80 %-os csökkenést vetítenek előre 1990-hez képest, kivéve az egyik széttagolt
HU
4
HU
fellépésre vonatkozó forgatókönyvet, amelyben az energiaintenzív iparágak nemzetközi versenyképességének védelme érdekében további intézkedések meghozatalára kerül sor. • a szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvek abban különböznek egymástól, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból előállított energia vonatkozásában milyen árral számolnak. A POLES modellel végzett globális elemzés eredményeivel összhangban a forgatókönyvek a következők: – viszonylag tartósan stabil, alacsony (2008-as árakon számolva 2050-ben reálértéken hordónként 70 USD körüli) olajárakkal számoló forgatókönyvek, melyek a globális fellépés mellett következhetnek be; – a referencia-forgatókönyvben foglaltakhoz hasonlóan fokozatosan megduplázódó (2008-as árakon számolva 2050-ben hordónként 127 USD-re emelkedő) olajárakkal számoló forgatókönyvek, melyek a széttagolt fellépés mellett következhetnek be; – ideiglenes olajválsággal vagy 2030-tól folyamatosan magas (2008-as árakon számolva 2030-ban hordónként 212 USD-re megduplázódó) energiaárakkal számoló forgatókönyvek, amelyek bekövetkezte a széttagolt fellépés esetén valós kockázatot jelent. • a szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvek abban is különböznek egymástól, hogy a technológiafejlesztésekre vonatkozóan milyen feltevésekből indulnak ki. Ezek az alábbiak: – hatékony technológiai helyzetet tükröző forgatókönyvek, amelyek a hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák sikeres bevezetésével számolnak; – a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a villamosítás késéssel történő bevezetésével számoló forgatókönyvek, amelyek bizonyos technológiai lehetőségek rendelkezésre állásával kapcsolatos érzékenységet kívánják felmérni; – a késleltetett éghajlat-változási fellépés érzékenységi vizsgálata, amely nem feltételez új és további éghajlat-változási politikákat 2030 előtt. (14)
4.
A jövőben a modellezést annak figyelembevételével lehetne javítani, hogy maga az éghajlatváltozás hogyan hat például a mezőgazdasági és energetikai termelésre és fogyasztásra. Az energiatárolás és az intelligens hálózati megoldások modellezésének további finomítása jobban tükrözné a megosztott villamosenergia-termelés alkalmazását. A GLOBÁLIS ELEMZÉS EREDMÉNYEI
Globális csökkentési törekvések és az EU hozzájárulása (15)
HU
A legfrissebb tudományos szakirodalom és a POLES modell szerinti modellelőrejelzések áttekintése azt mutatja, hogy az EU-nak 2050-re – 1990-hez képest – legalább 75–80 %-kal vagy ennél nagyobb mértékben kellene csökkentenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
5
HU
(16)
A 2 °C-os célkitűzéssel összhangban lévő globális erőfeszítés azt jelenti, hogy más fejlett országok ugyanolyan szigorúan lépnek fel, mint az EU. A modellezés során ezt úgy vették figyelembe, hogy ezen országok is a szén-dioxid-árjelzővel azonos mértékű árjelzést alkalmaznak. A feltörekvő országok ezt fokozatosan érnék el: a szimuláció fokozatosan fejlődő szén-dioxid-piacokkal számol úgy, hogy 2030-ra a szén-dioxidárak a fejlett és a feltörekvő országokban megegyeznek. Így 2050-re a fejlődő országok ÜHG-kibocsátása a bázishoz képest 80 %-kal csökkenne, az 1990-es kibocsátási szintre vagy akár az alá. A forgatókönyv azt is feltételezi, hogy globális fellépés esetén a nemzetközi kreditek nem állnak olcsón rendelkezésre, és a széles körű ellensúlyozás nem alternatívája a hazai fellépésnek. Az EU 80–95 %-os csökkentési célkitűzését az Unió területén belül kell teljesíteni, már csak költséghatékonysági okokból is. Az egy főre eső kibocsátás idővel kiegyenlítődne, 2050-re az abszolút eltérések jelentősen alacsonyabbak lennének, még akkor is, ha az egy főre eső kibocsátás továbbra is magasabb volna a fejlett országokban.
Az éghajlat-politikai fellépés és a fosszilis tüzelőanyagok világpiaci ára közötti kapcsolat (17)
A POLES modellel végzett elemzés az éghajlat-változással kapcsolatos globális fellépés és a fosszilis tüzelőanyagok jövőbeli ára közötti kölcsönhatást szemlélteti. Míg az alapforgatókönyv előrejelzései szerint az olajárak csaknem megduplázódnának, a globális éghajlat-változási fellépés esetében az olajárak 2050ben a maihoz képest stabilak maradnának. Ezek a relatív csökkenések az energia iránti kereslet csökkenéséből és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokra való áttérésből adódnának. A globális fellépést alapvetően alacsonyabb fosszilistüzelőanyag-árak és magas szén-dioxid-árak jellemzik.
(18)
Az elemzés azt mutatja, hogy a „széttagolt fellépés” esetében az olajárak csak 15 %kal csökkennek az alapforgatókönyvben foglalt szintekhez képest. Ezek az eredmények többnyire összhangban vannak a Nemzetközi Energiaügynökség „World Energy Outlook 2010” című kiadványában foglaltakkal. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai a növekvő kereslet, a kínálati nehézségek és a kőolaj- és földgázexportőr országokban felmerülő geopolitikai kockázatok együttes hatásából adódó nyilvánvaló energiabiztonsági kockázatokat jeleznek.
(19)
Az energiaforrások árának változásai az e javakat exportáló országok jövedelmének változását fogja eredményezni. Ezek a hatások azonban kezelhetők. A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) éves bevételei az előrejelzések szerint az elkövetkezendő 20 évben még globális fellépés esetén is jóval magasabbak lesznek az előző 20 évhez viszonyítva.
A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás globális hozzájárulása és a bioenergiával való kapcsolat (20)
A 2 °C-os célkitűzéssel összhangban lévő globális fellépés részeként a mezőgazdaság, valamint a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás szerepe, továbbá az energiaágazattal való globális összefüggése is elemzés tárgyát képezte, figyelembe véve a következőket: (a)
HU
a világ növekvő népességének élelmezése érdekében garantálni kell az élelmezésbiztonságot,
6
HU
(b)
teljesíteni kell azon uniós célkitűzést, hogy – különösen a fejlődő országokban – visszaszoruljon a globális erdőirtás, és 2030-ra megálljon a Föld erdővel borított területeinek csökkenése,
(c)
a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítésekre van szükség,
(d)
az éghajlat-változási fellépés esetében növelni kell az energiacélú biomasszahasznosítást,
(e)
a jólét növekedésének köszönhetően az étkezési szokások változatlanok maradnak, teret nyernek a szén-dioxid-intenzívebb élelmiszerek.
Az elemzésből az a következtetés vonható le, hogy – megfelelő ösztönzők megléte esetén – a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás 2050-re teljesítheti a fenti követelményeket, ehhez azonban a globális szintű termelékenységjavulás kulcsfontosságú lesz. Ha ez a javulás nem valósítható meg, a fentiekben felsorolt célok nem, vagy csak jelentős élelmiszeráremelésekkel valósulhatnak meg. A szén-dioxid-intenzívebb élelmiszerek irányába mutató jelenlegi tendenciák megfordítása szintén hozzájárulhat a célokhoz, de ez a lehetőség nem képezte elemzés tárgyát. Az életmódbeli és viselkedésbeli változások azáltal növelhetik a számottevő csökkentésre irányuló célkitűzések, valamint a fellépés általános költséghatékonysága teljesülésének valószínűségét, hogy más ágazatokban elősegítik a költségesebb enyhítési alternatívák elkerülését. A biológiai sokféleség szempontjából jelentős előny fog származni a globális éghajlatváltozás 2 ºC-ra korlátozásából, hiszen így fennmaradnak az igen magas biológiai sokféleségi értékeket felmutató trópusi esőerdők, ügyelni kell azonban arra, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás megnövekedett termelékenysége ne vezessen a biológiai sokféleség csökkenéséhez, a vízkészletek gyors kimerüléséhez, illetve egyéb környezeti problémákhoz. 5.
AZ UNIÓS ELEMZÉS EREDMÉNYEI
Általános uniós csökkentési lehetőségek és az egyes ágazatok hozzájárulása (21)
HU
A különböző szén-dioxid-mentesítési uniós forgatókönyvek előrejelzéseinek elemzése azt mutatja, hogy amennyiben valamennyi ágazatban kellően határozott szén-dioxid árösztönzőt alkalmaznak (azaz a szén-dioxid-egyenérték 2050-re tonnánként mintegy 100–370 USD lesz), akkor 2050-re a bevált technológiákkal megvalósítható az EU-n belül az 1990-hez képesti 80 %-os csökkentés. Ez további jelentős innovációt tesz szükségessé a meglévő technológiák területén, azonban olyan úttörő technológiák alkalmazása, mint a magfúzió, a hidrogén- és üzemanyagcellák, vagy az elosztott energia tárolásának a villamosenergia-hálózatokban való széles körű alkalmazása, illetve jelentős életmódbeli változások (azaz étrendbeli változások, a mobilitási szokások erőteljes változásai) nélkül is megvalósítható. Ez utóbbi tényezők még inkább elősegíthetnék az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrejöttét, tekintettel azonban a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságuk bizonytalanságaira, és a modellezési eszközökbe való beépítésük nehézségeire, az elemzés során nem kerültek figyelembevételre.
7
HU
(22)
A különböző forgatókönyvekben a technológiákra és a fosszilistüzelőanyag-árakra vonatkozó feltevések közötti jelentős eltérések ellenére a kibocsátás-csökkentések sebessége és nagysága tekintetében az eredmények megbízhatóak, bár az eltérések ágazati szinten némileg nagyobbak. Az ÜHG-kibocsátás csökkenése az 1990-es szinthez képest Összesen Ágazatok Energia (CO2)
2005
2030
2050
–7 %
-40 és -44% között
-79 és -82% között
-54 és -68% között -34 és -40% között
-93 és -99% között -83 és -87%1 között
+20 és -9% között
-54 és -67% között
+8 és -17% között -37 és -53% között -36 és -37% között -71,5 és -72,5% között
-61 és -74% között -88 és -91% között -42 és -49% között -70 és -78% között
–7 %
Ipar (CO2)
–20 %
Közlekedés (a légi közlekedést beleértve, a tengeri közlekedést azonban nem) (CO2) Közlekedés, a légi és a tengeri közlekedés kivételével Lakáságazat és szolgáltatások (CO2) Mezőgazdaság (a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások) Egyéb, a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások
+30 % +25 % –12 % –20 % –30 %
Forrás: PRIMES, GAINS
HU
(23)
Az összes ÜHG-kibocsátás 2030-ban – 1990-hez képest – mintegy 40 %-kal csökkenne, kivéve ha az olajárak 2030-ig magasra emelkednek, ami 44 %-os csökkenést eredményezne. Egy alacsony költséggel számoló lehetőség további köztes lépéseit 2020-ra 25 % körüli, 2040-re pedig 60 % körüli csökkentés jelentené.
(24)
Az ágazatokban alkalmazott azonos gazdasági ösztönzők mellett az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) hatálya alá tartozó ágazatok nagyobb hozzájárulása továbbra is költséghatékony lenne. A 2030-ra 2005-höz képest már mintegy 45 %-os, 2050-ben pedig 90 %-os kibocsátás-csökkentések valósulnának meg az ETS hatálya alá tartozó ágazatokban, míg a többi ágazatban 2030-ra valamivel több mint 25 %-kal, 2050-ben pedig 2005-höz képest közel 70 %-kal csökkenhetnének a kibocsátások.
(25)
A legjelentősebb csökkenések az energiaágazatban következnének be. Valamennyi ágazatban azonos gazdasági ösztöntők mellett itt gyorsan csökkenne a szén-dioxidkibocsátás, köszönhetően az igen változatos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák (a megújuló energiát alkalmazó technológiák, az atomenergia, 2020 után a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás) elterjedésének, valamint a keresletoldali hatékonyság növekedésének: 2030-ra jóval 60 %-ot meghaladó kibocsátás-csökkenés
1
Figyelmen kívül hagyva azt a forgatókönyvet, amely olyan intézkedésekkel számol, amely az energiaintenzív iparágak részéről kisebb mértékű csökkenést várnak el.
8
HU
valósulhatna meg. 2050-re az energiaágazat szén-dioxid-mentesítése gyakorlatilag teljes mértékű lenne. (26)
Közép- és hosszú távon a lakáságazat és a szolgáltatási ágazat részéről is átlagon felüli hozzájárulást várhatunk. A kibocsátás-csökkentés kulcsfontosságú ösztönzői a következők: a javított szigetelésnek köszönhetően a fűtés területén bekövetkező jelentős csökkentés, az (alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó) villamos energia és a megújuló energiaforrások fokozottabb használata az épületek fűtéséhez, valamint az energiahatékonyabb berendezések alkalmazása.
(27)
Középtávon az ipar valamivel kisebb arányú szén-dioxid-csökkentést valósít meg, mint a gazdaság egésze, viszont különösen az ipari jellegű szén-dioxid-leválasztás és tárolás további jelentős csökkentést tesz lehetővé, még ha az energiaágazatnál később is (2030 után).
(28)
A közlekedés és a mezőgazdaság az a két fő ágazat, ahol hosszabb távon nem valósul meg teljes mértékben a szén-dioxid-mentesítés.
(29)
A közlekedés esetében az elmúlt 20 év növekvő tendenciája megfordult. 2030-ban a közlekedés (a közúti, a vasúti közlekedés és a belvízi hajózás) kibocsátásai a forgatókönyvek többsége esetében az 1990-es szint alá csökkennek, méghozzá a hatékony technológia alkalmazására vonatkozó forgatókönyv szerint, a fosszilis tüzelőanyagokat referenciaáron figyelembe véve 5 %-kal, alacsony áron figyelembe véve pedig –2 %-kal. A csökkenés legnagyobb része azonban 2030 és 2050 között valósulna meg, és elérné a 60 %-ot2.
(30)
A mezőgazdaság esetében éppen fordított a tendencia. Mostantól 2030-ig a kibocsátáscsökkentések jelentősek, az ezt követő időszakban azonban az ÜHG-kibocsátás további csökkentésének technikai lehetőségei korlátozottak. Más ágazatokhoz hasonlóan itt is érdemes megvizsgálni a viselkedésmódbeli változások által az ÜHGcsökkentési lehetőségekre gyakorolt potenciális hatásokat.
(31)
A CO2-kibocsátástól eltérő egyéb kibocsátások, például a hulladéklerakók által kibocsátott metán, valamint az ipari N2O-kibocsátások ugyancsak gyors ütemben csökkennek 2030-ig, ezt követően csak korlátozott mértékű a csökkenés. A CO2kibocsátásoktól eltérő kibocsátások esetében a kibocsátáskereskedelmi rendszer alá tartozó ágazatok esetében ezek a csökkenések már a referencia-forgatókönyvben is bekövetkeznek, a többi ágazat – például a mezőgazdaság, a hulladékágazat, a fluorozott gázokat használó ágazatok – esetében a meglévő politikákon kívül további fellépésekre lenne szükség.
Rendszerköltségek: szén-dioxid-árak, beruházási kiadások és a fosszilis tüzelőanyagok költségei
HU
(32)
A szén-dioxid-árak valamennyi forgatókönyvben mintegy 50 EUR/tonna CO2egyenértékről 60 EUR/tonna CO2-egyenértékre emelkednek: 2030-ban 100– 370 EUR/tonna CO2-egyenértékre (a hatékony technológiára vonatkozó
2
A légi közlekedésből származó NOx-kibocsátásokat és a légi közlekedésnek a globális felmelegedési potenciálra gyakorolt egyéb közvetett hatásait nem számítva.
9
HU
forgatókönyvek esetében 150 EUR-ról 200 EUR-ra), a választott technológiai és fosszilistüzelőanyag-paraméterektől függően. (33)
Egyértelmű, hogy a fosszilistüzelőanyag-árak és a szén-dioxid-árak egymással fordítottan arányosak. A magasabb fosszilistüzelőanyag-árak mellett a szén-dioxidkibocsátás csökkentéséhez alacsonyabb szén-dioxid-árak szükségesek. Ez logikus következménye annak a ténynek, hogy általában az árképzés – akár a szén-dioxidárakon, akár magukon az energiaárakon keresztül – az energiakeresletre és az energiahatékonyságra gyakorolt hatásának köszönhetően fontos ösztönző a kibocsátások csökkentéséhez. A szén-dioxid-árképzésnek egyértelműen az az előnye, hogy a leginkább szén-dioxid-intenzív inputanyagok és folyamatok árát állapítja meg, valamint az, hogy a bevételek újrahasznosulnak a helyi gazdaságban, míg magas energiaárak mellett ez nem mindig következik be, különösen az EU esetében, amely kifejezetten a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára hagyatkozik.
(34)
Az a következtetés is levonható, hogy bizonyos technológiák (szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, villamosítás) késleltetett fejlesztése és alkalmazása, valamint a késleltetett éghajlat-változási fellépés (nincs 2030 előtti további fellépés) végső soron jelentősen magasabb szén-dioxid-árakhoz, magasabb összköltségekhez és alacsonyabb tüzelőanyag-megtakarításhoz vezet. Ez rámutat a következők döntő fontosságára • az összköltségek csökkentése érdekében minél előbb be kell vezetni a K+F és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat, valamint a lakosság körében növelni kell egyes technológiák elfogadottságát; • a csökkentéseket folyamatosan, de fokozatosan kell megvalósítani annak elkerülése érdekében, hogy a késői felzárkózás a szén-dioxid-árak jelentős mértékű, hirtelen növekedéséhez vezessen.
HU
(35)
Az összes szén-dioxid-mentesítési forgatókönyv legfontosabb következtetése a tüzelőanyag-kibocsátásokról (működési költség) a beruházási kiadásokra (tőkekiadás) való tömeges áttérés. A gazdaság egészének szempontjából fontos megjegyezni, hogy a beruházások túlnyomórészt a hazai gazdaságra fordított kiadásokat jelentenek, melyek több hozzáadott értéket és teljesítményt követelnek számos gyártó iparágtól (gépjárműipar, energiatermelés, ipari és hálózati berendezések, energiahatékony építőanyagok, építőipar stb.), míg a tüzelőanyag-kiadások túlnyomórészt harmadik országokba áramlanak, tekintettel arra, hogy az EU egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára hagyatkozik.
(36)
A hatékony technológiára vonatkozó forgatókönyvek 2040–2050-re évente átlagosan 550 milliárd EUR-val több beruházással számolnak, mint a referenciaesetben. A 40 éves időszak átlagában nézve a beruházási kiadások ezen növekedés évente mintegy 270 milliárd EUR-t tesz ki, a globális és a széttagolt fellépés esetében egyaránt.
(37)
A beruházások növekedésének egyenes következménye a tüzelőanyag-költségek egyenlően nagy mértékű csökkenése. A referencia-forgatókönyvben a tüzelőanyagárak még mindig növekednek: a 2010–2020-as időszakra jellemző átlagosan 900 milliárd EUR-nyi éves összegről a 2040–2050-es időszakban 1400 milliárd EURra. Referencia energiaárakkal számolva a szén-dioxid-mentesítés a 2040–2050-es időszakban évente csaknem 350 milliárd EUR-val csökkenti a tüzelőanyagköltségeket. Globális fellépés mellett a referencia-forgatókönyvhöz viszonyítva a
10
HU
tüzelőanyag-költségek csökkenése természetesen még nagyobb mértékű: a 2040– 2050-es időszakban évente valamivel több mint 600 milliárd EUR a megtakarítás, a fosszilistüzelőanyag-megtakarítások és az alacsonyabb fosszilistüzelőanyag-árak együttes hatása miatt. A teljes 40 éves időszakot tekintve az évi átlagos tüzelőanyagköltség-csökkenés a referenciához viszonyítva 175 milliárd EUR (széttagolt fellépés – referencia-energiaárak) és 320 milliárd EUR (globális fellépés – alacsony fosszilistüzelőanyag-árak) között van, feltéve, hogy a közlekedési ágazatban nem szenved késedelmet a villamos energia elterjedése. (38)
Egy olajválság vagy a magas fosszilistüzelőanyag-árak a szükséges beruházási kiadásokat évente mintegy 100 milliárd EUR-val növelnék a referenciaforgatókönyvben; a szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvek azonban ilyen eshetőséggel nem számolnak. A tüzelőanyag-kiadások a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó, és magas fosszilistüzelőanyag-árakkal számoló forgatókönyvekben jóval alacsonyabbak, mint a magas fosszilistüzelőanyag-árakkal számoló referenciaesetben. A magas fosszilistüzelőanyag-árakkal számoló forgatókönyvben az éghajlat-változás elleni fellépésre fordított beruházási kiadások emelkedését jócskán ellensúlyozza a tüzelőanyag-költségek csökkenése.
(39)
A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére fordított tőkekiadások emelkedése egységesen jellemző minden ágazatban (energia, ipar, közlekedés és épített környezet), azonban abszolút értékben a legnagyobb mértékű beruházás-növekedés nem az energiatermelés, a hálózati infrastruktúra vagy az ipar területén következik be, hanem a keresletoldali technológiák területén a közlekedési ágazatban (mégpedig a gépjárműágazatban) és az épített környezet vonatkozásában (energiahatékony építőanyagok és épületszerkezeti elemek, hőszivattyúk, készülékek stb.). A széndioxid-kibocsátás csökkentéséből azoknak a vállalkozási ágazatoknak származna a legnagyobb előnyük, amelyek a technológiákat és a berendezéseket biztosítják.
(40)
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos tőkekiadások mértéke és összetétele az elkövetkezendő évtizedekben szakpolitikai szempontból fontos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miként küzdhetők le – még a széndioxiddal kapcsolatos ösztönzők mellett is – a közlekedés és az épületek végfelhasználói számára felmerülő finanszírozási akadályok. Innovatív pénzügyi és adóügyi eszközökre (például kedvezményes kölcsönökre, az alacsony energiafelhasználású beruházás egy részét visszafizető támogatásokra, valamint adókedvezményekre) lesz szükség, melyek célja, hogy lehetőséget teremtsenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra irányuló magánberuházások számára. Emellett az EU költségvetésén belül a regionális finanszírozás nagyobb hányadát kellene olyan szakpolitikai eszközökre fordítani, amelyek magánszektorbeli erőforrásokat is mozgósítanak.
Energiaforrások, energiahatékonyság és energiabiztonság (41)
HU
Az energiaforrás-hatékonyság és az energiabiztonság a szén-dioxid-mentesítési forgatókönyvekben lényegesen javulna és az energiabiztonságot érintő előnyökkel is járna, különösen a fosszilis tüzelőanyagok használatának és behozatalának csökkenése miatt. A teljes primerenergia-fogyasztás 2030-ban 1650 Mtoe-ra, 2050-ben pedig 1300–1350 Mtoe körüli értékre csökkenne a 2005-ös több mint 1800 Mtoe értékhez képest. Több hazai energiaforrás, különösen megújuló energiaforrás kerülne hasznosításra, az összes energiaimport pedig 2050-re több mint a felére csökkenne
11
HU
2005-höz képest. Ez a folyamat 2025-től kezdődően a tüzelőanyagimport-függőség növekedésével jellemzett tendencia teljes megfordulásához vezetne, és az import 2050-re 35 % alá csökkenne. 2050-re az olajimportért fizetett összeg a maihoz képest a felére, vagy az alá csökkenne, és mintegy 80 %-kal – 400 milliárd EUR-nak vagy annál is nagyobb összegnek megfelelő arányban – csökkenne a referenciaesethez képest. (42)
Fontos megjegyezni, hogy a primerenergia-fogyasztás szintjének csökkenése elsősorban a keresletoldali technológiai változások, nem pedig az energiaszolgáltatások csökkenésének következménye: először is az energiahatékonyabb épületek, a fűtési rendszerek és a járművek játszanak itt szerepet, ezt a későbbiekben megerősíti a közlekedés és a fűtés területén végrehajtott villamosítás, amelynek keretében kifejezetten hatékony keresletoldali technológiák (hálózatról tölthető hibrid üzemű járművek, elektromos járművek, hőszivattyúk) egy alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású energiaágazatban kerülnek alkalmazásra.
(43)
Amennyiben 2020-ra sikerül teljesíteni a 20%-os energiamegtakarítási célkitűzést, akkor 2020-ra 25%-kal vagy még nagyobb mértékben csökkenhet az EU hazai kibocsátása.
(44)
A szén-dioxid-mentesítés jelentős mértékben csökkenteni fogja a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében az ellátásbiztonsági kockázatokat, a villamosítás nagyléptékű terjedése és a decentralizált energiatermelés azonban egyéb kihívásokat és lehetőségeket von maga után. A 2050-re szóló energiaügyi ütemterv ezekkel a kérdésekkel részletesebben foglalkozik.
Villamosenergia-ágazat (45)
Míg a végső energiaigény valamennyi ágazatban jelentős mértékben csökken, a villamosenergia-fogyasztás 2050-ig folyamatosan nő. Ez két ellentétes tendencia eredménye: • a hatékonyság nagyobb mértékű javulása a keresleti oldalon; • különösen 2025 után, a fűtési és a közlekedési ágazat megnövekedett igénye, amelyet a hatékony keresletoldali technológiák (például hálózatról tölthető hibrid üzemű járművek, elektromos járművek, hőszivattyúk) széles körű alkalmazása eredményez. A növekedés üteme azonban az elmúlt 20 év korábbi tendenciáihoz hasonló marad, annak ellenére, hogy idővel a közlekedési és a fűtési ágazat jelentős része az olajról és a gázról áttér a villamos energiára.
(46)
HU
A kínálati oldalon a villamosenergia-összetételen belül (megújuló energiaforrások, fosszilis tüzelőanyagok + szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, atomenergia) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák aránya (az éghajlat-változási és energiaügyi csomag teljes körű végrehajtásának következtében) a mai 45 %-ról 2020-ra gyors ütemben mintegy 60 %-ra, 2030-ban 75–80 %-ra, 2050-ben pedig közel 100 %-ra emelkedik. Mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-technológiákat magasabb tőkekiadások és alacsonyabb tüzelőanyag-költségek jellemzik, az energiatermelési beruházási kiadások magasak – csakúgy, mint a hálózatbővítés
12
HU
esetében. Más ágazatokhoz hasonlóan a kulcsfontosságú szakpolitikai kérdés az, hogy hogyan lehet a legjobban teret engedni ezeknek a beruházásoknak. Közlekedés
HU
(47)
Az energiahatékonyság az egyik legfontosabb tényező, amely hozzájárul a közlekedés szén-dioxid-mentesítéséhez. Az elemzés feltárja, hogy 2025-ig, a folyamatosan növekvő közlekedési szolgáltatások ellenére a járművek nagyobb hatékonysága révén lehet a leginkább ösztönzi az ÜHG-kibocsátások növekedésével jellemzett tendencia megfordulását, valamint azt, hogy 2030-ra a szárazföldi közlekedés ÜHG-kibocsátása az 1990 előtti szintre szoruljon vissza. A személygépkocsik esetében például a hatékonyság – a hibrid üzemre való fokozatos áttérés révén – a 2020 utáni időszakban a szén-dioxid-kibocsátásra és a gépjárművekre vonatkozó hatályos jogszabályokban előirányzottnál is nagyobb mértékben javul.
(48)
A hibrid üzemre való áttérés egyrészről fontos a 2025-ig megvalósítandó nagyobb hatékonyság szempontjából, másrészről technológiai szempontból is elengedhetetlen lépés az elektro-mobilitásra (az elektromos meghajtású járművekre) való áttérés 2025 utáni lehetővé tételéhez. A személygépkocsik esetében ez a kulcstechnológiák egyike, amely igen jelentős kibocsátás-csökkenéseket tesz lehetővé a közlekedési ágazatban 2030 után. A légi közlekedés, valamint kisebb mértékben a nehézgépjárművek esetében a bioüzemanyagok fontosabb szerepet játszanának, főként 2030 után.
(49)
A légi közlekedés ÜHG-csökkentésében 2030-tól kezdve a bioüzemanyagok fontos szerephez jutnak. A közúti közlekedés esetében a 2020-ig tartó időszakban fog a legnagyobb mértékben növekedni a bioüzemanyagok használata, így a megújuló energiaforrásokra vonatkozó általános célkitűzésen belül 20%-ot, a közlekedésre vonatkozó célkitűzésen belül pedig 10%-ot tesz majd ki. 2020 és 2050 között abszolút értékben tovább folytatódik a növekedés, de kisebb mértékű lesz, mint a 2005–2020-as időszakban, feltéve, hogy az elektromobilitás sikeresen elterjed a piacon. Ellenkező esetben azonban a bioüzemanyagoknak nagyobb szerepet kell kapniuk ugyanekkora szintű csökkenés eléréséhez. A bioüzemanyagok használatának növekedése nagyobb nyomást gyakorolhat a földhasználatra (ezen belül növelheti a földhasználatból származó kibocsátásokat), továbbá a vízgazdálkodásra és általában a környezetre, legalábbis abban az esetben, ha mezőgazdasági alapú bioüzemanyagok használatára kerül sor.
(50)
Minden forgatókönyv csak elhanyagolható hatással számol a közlekedés iránti igény vonatkozásában. Ez részben annak tudható be, hogy a modellezési minta az ÜHGkibocsátásokra összpontosít, és nem tartalmaz olyan konkrét közlekedési politikákat, amelyek célja a közlekedési rendszer hatékonyabbá tétele, a modális váltás lehetővé tétele és a különböző externáliák – például a forgalmi torlódások és a levegőszennyezés – csökkentése, amely további járulékos előnyöket eredményezhet a kibocsátás-csökkentések tekintetében. Ezeket a szempontokat a közlekedésről szóló fehér könyv hatásvizsgálata fogja részletesebben tárgyalni.
(51)
A különböző forgatókönyvek összevetése feltárja, hogy egyértelmű összefüggés van az ÜHG-kibocsátás közlekedési ágazatbeli és az energiaágazatbeli csökkenése között. Ha a közlekedési ágazat az elektro-mobilitás révén fokozottabban csökkenti az ÜHGkibocsátásokat, a villamosenergia-felhasználás növekszik, amely a villamos energiából származó kibocsátásokra gyakorolna hatást. Tehát még abban az esetben is, ha a
13
HU
közlekedési ágazat nem kerül be a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, idővel egyre inkább befolyásolná az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében bekövetkező fejleményeket. Az épített környezet (52)
Ebben az ágazatban az energiafogyasztás legjelentősebb részét a fűtés és a hűtés (kétharmad rész), valamint a vízmelegítés és a főzés (több mint 20 %), a fennmaradó részt pedig elsősorban a világítás és az elektromos készülékek teszik ki.
(53)
A megfigyelt kulcsfontosságú tendenciák hasonlóak a közlekedési ágazatbeliekhez. Először is a teljes energiaigény csökken: a hatékonyság, különösen az épületek energiateljesítménye javul, a passzívház-technológia általánossá válik, és a felújítások révén sokkal jobb lesz a meglévő épületek energiateljesítménye. Ez egészen jelentős beruházásokkal jár, melyek idővel az energiaszámlák csökkenésében térülnek meg. Kulcsfontosságú szakpolitikai kérdés az, hogy hogyan küzdhetők le a kezdeti finanszírozási akadályok.
(54)
A közlekedési ágazathoz hasonlóan jelentős változás tapasztalható a felhasznált üzemanyagok tekintetében: az ágazat az olajról, a gázról és a szénről a villamos energia és a megújuló energiaforrások felé mozdul. A hatékony hőszivattyúk fontos szerepet töltenek be azáltal, hogy lehetővé teszik a végfelhasználás hatékonyságának növelését, valamint – a geotermikus és a villamos energia használata révén – a tüzelőanyagok szén-dioxid-intenzitásának csökkenését. Ezen túlmenően a biogáz, a biomassza és a napenergiával való fűtés jelentős mértékben felváltja a fosszilis tüzelőanyagokat.
Ipar
HU
(55)
Az energiaintenzív iparágak költséghatékony hozzájárulása a hatékony technológiára vonatkozó forgatókönyvben 2030-ban mintegy 35 %-kal, 2050-ben pedig 85–90 %-kal növelné a kibocsátás-csökkentéseket. Ezek a lehetőségek az energiaintenzitás további csökkenésének, valamint a fennmaradó energiaintenzív ipari CO2-kibocsátások esetében (például technológiai kibocsátások az acél- és cementgyártásban) a széndioxid-leválasztás és -tárolás 2035-től kezdődő alkalmazásának együttes hatásából adódnak.
(56)
Széttagolt fellépés esetén, azaz ha az EU más országoknál jelentősebb mértékben csökkenti a kibocsátásokat, egyes iparágak előnyöket élveznek majd az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákhoz kapcsolódó további beruházások miatt, továbbá elsőként cselekvőkként a versenyképesség szempontjából is előnyös helyzetbe kerülnek.
(57)
Mindemellett az energiaintenzívebb iparágakra vonatkozó ambiciózusabb éghajlatváltozási politika hatása is értékelés tárgyát képezte. A korábbi makrogazdasági modellezés eredményei felülvizsgálatra és finomításra kerültek 2030-ig. A modellezés megállapította, hogy az energiaintenzív iparágak termelési szintjére gyakorolt hatások korlátozottak voltak, és hogy az ingyenes kiosztás védi az energiaintenzív ipart a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, még akkor is, ha az EU ambiciózusabb célokat hajt végre, azonban a világ más térségei kevésbé ambiciózusak.
14
HU
(58)
Az energiaintenzív iparágak esetében azonban az ismertetett, 2035 utáni kibocsátáscsökkentés csak a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás széles körű bevezetése révén valósulhat meg: ez egy olyan technológia, amelynek nincs egyéb tényleges előnye, mint az, hogy általa mérséklődik az ÜHG-kibocsátás, ugyanakkor többletberuházásokat és magasabb működési költségeket igényel.
(59)
Ezért elemzés tárgyát képezi egy olyan alternatív forgatókönyv, amelyben az energiaintenzív iparágakra a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében alacsonyabb csökkentési követelmények vonatkoznának, amelyben az ipari kibocsátások közel maradnak a referencia-forgatókönyv eredményeihez, azaz 2050-re nem 86 %-os, hanem 50 % körüli csökkenés valósulna meg, különösen azért, mert a szén-dioxidleválasztás és -tárolás nem válna általánosan alkalmazott technológiává a technológiai kibocsátások esetében. Egy ilyen forgatókönyvben az energiaintenzív iparágaknak nem kellene a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazásához kapcsolódó többletköltségeket viselniük, amelyek egyébként évente 10 milliárd EUR fölé emelkednének az utolsó évtizedben.
Mezőgazdasági és egyéb, a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások
HU
(60)
1990-től 2005-ig a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások negyedükkel csökkentek, jóval gyorsabban, mint a CO2-kibocsátás. A CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátásoknak több mint felét ma a mezőgazdasági kibocsátások (N2O és metán) teszik ki.
(61)
A CO2-kibocsátástól eltérő, nem mezőgazdasági kibocsátások az előrejelzések szerint jelentősen csökkeni fognak, különösen 2030-ig. Ennek legfőbb okai a következők: a N2O csökkenése a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó iparágakban, a metánkibocsátások csökkenése a hulladéklerakókról szóló irányelv teljes körű végrehajtása miatt, a HFC-k csökkenése3, valamint a metán felszabadulásának csökkenése a bányászati ágazatban, az energiaágazatban és az ipari ágazatokban.
(62)
További fellépések mellett a mezőgazdasági kibocsátások 2030-ig továbbra is csökkenhetnek, majd ez a tendencia 2030 után lelassul. 2050-ben 330 millió tonna körüli kibocsátási szint, azaz a 2005-ös kibocsátás egyharmada alatti szint mellett a mezőgazdaság az EU 2050-ben fennmaradó összes kibocsátásának hozzávetőlegesen egyharmadát képviseli, ami a 2005-ös arány háromszorosa. Ez rávilágít a mezőgazdaság fontos szerepére a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének megvalósításában. Ha 2050-re a kibocsátások nem csökkennének tovább a 2005-höz viszonyított érték egyharmadával, más ágazatoknak még nagyobb mértékben kell csökkenteniük.
(63)
Ugyanakkor az elemzés egyértelműen rámutat, hogy a globális élelmiszerkereslet növekedése és a szén-dioxid-intenzívebb étrendek felé mutató élelmiszer-fogyasztási mintákra való áttérés miatt a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésének vannak korlátai. A mennyiségi értékelésben nem szereplő, esetlegesen fontos elemet a viselkedési változások lehetséges hatásai jelentik, amelyek a jelenlegi tendenciákat a kevésbé szén-dioxid-intenzív élelmiszer-fogyasztási minták irányába fordítanák. Hosszú távon az egészségesebb étrendre való áttérés jelentősen csökkentheti a metán-
3
A fluorozott gázokról szóló rendelet és a járművekben lévő mobil légkondicionáló rendszerekről szóló irányelv.
15
HU
és a nitrogén-oxid-kibocsátásokat, és pozitív hatással lehet a földhasználati követelményekre. Földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (64)
A biomasszából nyert energia lényeges összetevője lesz az elkövetkezendő évtizedekre prognosztizált megújulóenergia-növekedésnek. A referenciaesetben a bioenergiatermelés 2010 és 2050 között nagyjából megduplázódik. A szén-dioxid-mentesítési forgatókönyv szerint a bioenergia-termelés ugyanebben az időszakban több mint háromszorosára nő. A bioenergia-ellátást elsősorban a mezőgazdasági haszonnövényekből való bioüzemanyag-gyártás növekedése, illetve a mezőgazdasági maradékanyagok, a faalapú biomassza és a hulladékanyagok fokozottabb felhasználása biztosítja.
(65)
A bioenergia iránti kereslet növekedése hatással van az EU-n belüli földhasználat módjára, amely bizonyos mértékben más felhasználási módokkal, például az élelmiszer- és a takarmánygyártással vagy a papír- és a faanyaggyártással áll versenyben. Ezen túlmenően maga a gyártási folyamat is hatást gyakorolhat az EU ÜHG-kibocsátásaira, hiszen változást idézhet elő (1) azon szükséges mezőgazdasági inputanyagok tekintetében, amelyek növelhetik a kibocsátásokat (például fokozott műtrágyahasználat a mezőgazdaságban), (2) a földhasználat tekintetében, ami az ÜHG-kibocsátások nettó növekedését eredményezi (például az erdőirtási vagy erdősítési arányok megváltoztatása vagy a legelők növénytermesztési célú területekké alakítása), továbbá (3) az erdőgazdálkodási gyakorlatok tekintetében, és ezáltal módosíthatja az erdőgazdálkodás alá vont erdők kibocsátásait és elnyelési képességét (például a fakitermelési ciklusok megváltoztatása).
(66)
Európában a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás a szén-dioxid nettó megkötését eredményezi, különösen az erdőkben. Idővel ez a nettó elnyelés az előrejelzések szerint jelentősen csökkenni fog, az erdők öregedése, valamint a bioenergia-termelési és a papír- és faanyaggyártási célú kitermelés növekedése miatt. Az érintetlen erdőből származó faanyag iránti kereslet fokozatos visszaszorítása – például a szerves hulladék, a papír és a faipari termékek újrahasznosítása révén – idővel mérsékelné a nettó elnyelő funkció említett csökkenését.
(67)
Jelentősek a bizonytalanságok, és az energia, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági ágazat közötti kapcsolódások világviszonylatban is összetettek. Bioenergia iránti keresletét az EU részben behozatallal elégíti majd ki, aminek következtében az EUban mérséklődnének, de esetlegesen harmadik országokban növekednének a hatások. Egyértelmű, hogy ennek a kérdésnek további figyelmet és elemzést kell szentelni. A mezőgazdaságban a termelékenység növekedése igen fontos lenne annak biztosításához, hogy a bioenergia-növekedés az erdészeti vagy mezőgazdasági termékek egyéb végfelhasználásaira gyakorolt túlzottan negatív hatások nélkül valósulhasson meg. Végezetül a gazdálkodási gyakorlatok biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának is további figyelmet kell szentelni.
A foglalkoztatásra gyakorolt hatások (68)
HU
A foglalkoztatás tekintetében a mögöttes strukturális változások várhatóan egyáltalán nem gyakorolnak hatást vagy enyhén pozitív hatást gyakorolnak az általános
16
HU
foglalkoztatási szintre (legalábbis hosszú távon), de várhatóan jelentős váltások lesznek az ágazatok között, illetve az ágazatokon belül, feltéve, hogy megfelelő munkaerő-piaci politikák kerülnek végrehajtásra. A szakpolitikák fejlesztése lényeges lesz annak biztosításához, hogy az általános hatások kedvezőek legyenek és biztosítsák a foglalkoztatásban az innovatív és magas növekedési potenciállal rendelkező ágazatok és szakmák felé való elmozdulást. Az elemzés feltárta, hogy a tőkeintenzív javakba (energiatermelő berendezésekbe, megújuló energiába, szállítóeszközökbe, épületekbe és épületszerkezeti elemekbe) való fokozottabb beruházás különféle gyártó ágazatoktól és az építőipari ágazattól jobb teljesítményt követel majd. (69)
Az ÜHG-kibocsátások legfőbb forrásainak, azaz az energiarendszernek, valamint a közlekedési és lakáságazatnak a megváltozása növelni fogja az új készségek és kompetenciák iránti keresletet. Ez a nagyszabású beruházások következtében, valamint a megújuló energiaforrások alágazatában és az energiagazdálkodási alágazatban való terjeszkedés miatt különösen jelentős az energiaágazatban. A legfontosabb feladat a meglévő munkavállalók készségeinek felülvizsgálata és felzárkóztatása. A munkavállalók átképzése azonban nemcsak a növekedés mérséklődésével vagy fokozódásával jellemzett ágazatokra korlátozódik, hanem a közvetett módon érintett ágazatokban, például a bankszektorban is érvényesül.
(70)
Ezen túlmenően az árképzési politikák lehetővé tehetik a jövedelmek oly módon történő intelligens átalakítását, hogy a munkaerőköltségek csökkenéséből a foglalkoztatásnak származzon a legtöbb előnye. Az árverés útján történő értékesítéshez hasonló árképzési politikák bevezetése a nemzetközi versenyen kívüli ágazatok esetében, vagy az adóztatás a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban, valamint a munkaerőköltségek átalakítás útján történő csökkentése a referenciához képest 0,7 %-os nettó foglalkoztatás-növekedést vagy kicsivel több mint 1,5 millió új munkahelyet eredményezhet 2020-ra.
A levegőminőség tekintetében jelentkező járulékos előnyök (71)
A levegőminőség tekintetében összességében kedvező hatások figyelhetők meg. A levegőszennyezés átlagos szintje 2030-ban több mint 65 %-kal lenne alacsonyabb 2005-höz viszonyítva. 2030-ban a hagyományos levegőszennyező anyagok szabályozására fordított éves költségek több mint 10 milliárd EUR-val lennének alacsonyabbak, 2050-ben pedig akár közel évi 50 milliárd EUR is megtakarítható lenne. Ezek a fejlemények a halálozási arányt is csökkentenék, 2030-ban évi 7– 17 milliárd EUR körüli, 2050-ben pedig 38 milliárd EUR körüli becsült haszon mellett. Ezen túlmenően a közegészség is javulna, az egészségügyi ellátási költségek csökkennének, továbbá az ökoszisztémák, a haszonnövények, az anyagok és az épületek kevésbé károsodnának.
(72)
HU
17
HU
