BIHAR ELSÕ ÉVEI A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

RADICS

KÁLMÁN:

BIHAR ELSÕ ÉVEI A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az ország korábban legnagyobb vármegyéjébõl, az 1910-ben még 10 610 km2-nyi területû, 486 településsel és 582 132 fõnyi lakossággal rendelkezõ Biharból a trianoni határok kialakítása után 2771 km2-nyi területû (ez a korábbi negyede) és a 60 megmaradt településen élõ mintegy 176 000 fõs népességû (a korábbi harmada) csonka rész maradt.1 Miután a második bécsi döntés 1940-ben Észak-Erdélyt a Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral Magyarországhoz csatolta (43 591 km2 terület, 218 5546 lakos), a megye közigazgatását is ennek megfelelõen alakították. A II. világháború végéhez közeledve a harcoló csapatok 1944. szeptember 23-án lépték át a mai állapot szerinti országhatárt, s ezzel a keleti országrész fokozatosan hadszíntérré változott. A német katonai alakulatok megkezdték a hadiüzemek, malmok, gyárak, raktárak, a vasúti- és postaberendezések robbantását. Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb csatája október 20-án Debrecen elfoglalásával ért véget, a megyei hadmûveletek pedig október 27-én fejezõdtek be. Bihar megyét a Vörös Hadsereg csapatai az október 6-a és 27-e közötti hadmûveletekkel foglalták el.2 A Vörös Hadsereg Parancsnoksága röpiratokat szóratott le repülõgépekrõl, melyekben a lakosság – többek között – a következõket olvashatta: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja, vagy hogy megváltoztassa Magyarország jelenlegi társadalmi rendszerét… A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól. … A szovjet katonai hatóságok nem szándékoznak Magyarország mai társadalmi rendjén változtatni, és a maguk rendjét meghonosítani az általuk elfoglalt területen. A polgárok magántulajdona érintetlen marad, és a szovjet katonai hatóságok védelme alatt áll. A helyi hatóságok és a helyi önkormányzat összes szervei, amelyek a Vörös Hadsereg bevonulásáig mûködtek, helyükön maradnak. Polgárok! Gondoskodjatok az ipari, kereskedelmi, községi és egyéb üzemek, valamint hatóságok zavartalan mûködésérõl! Földmûvelõk, férfiak és asszonyok! Járjatok nyugodtan dolgotok után! Munkások és iparosok! Bátran folytathatjátok munkátokat a gyárakban és mûhelyekben! Kereskedõk és vállalkozók! Intézzétek ügyeiteket minden aggodalom nélkül! Tisztviselõk! Biztosítsátok valamennyi hivatal és igazgatási ág zavartalan mûködését! A lelkészek és hívõk akadálytalanul végezhetik vallásos szertartásaikat…” 3 1 Magyarország kisrégiói 8/1. Hajdú-Bihar megye. Szerk. BARANYI Béla. Hatvan, 2002. 23. 2 KOMORÓCZY György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében. In: Levéltári Közlemények,

36. évf. 1. sz. 1965. 11. 3 MIKECZ Ferenc: Az MKP vezette forradalmi erõk harca a népi demokratikus átalakulásért Hajdú megyében.

1944–1948. Bp., 1984. 20–21.

115

Radics Kálmán

A szovjet hadsereg parancsnokai a közigazgatás gyors helyreállítására törekedtek, részint a még folyó harcok nyugodtabb hátországa, részint az élelmiszer és egyéb utánpótlás, felszerelés biztosítása miatt. A második világháború az országnak jelentõs anyagi (22 milliárd pengõ) és emberveszteséget (700–750 ezer fõ) okozott. Hajdú-Bihar megyében a Vörös Hadsereg már kifosztott területeket talált. A német katonaság visszavonulásakor a községekbõl elvitte a lakosság hízó sertéseinek egy részét (amit nem sikerült elrejteni), a tartalék élelmiszercikkeket, s ezzel hosszú idõre megnehezítette a közellátást. Biharban a frontot követõ hetekben, már 1944 novemberében megkezdõdött a megyei igazgatás újjászervezése. A második világháború után általában visszaállt az 1920–1940-es évek közötti közigazgatási állapot. Ennek megfelelõen az ún. Nyugat-Bihar vármegyéhez 1944. november 15. óta a következõ járások kerültek: Járás

Községek száma

Berettyóújfalui

13

Biharkeresztesi

13

Cséffa-nagyszalontai

11

Derecskei

8

Sárréti

8

Székelyhidi

8

A 14/1945. M. E. sz. rendelet elõírta, hogy a helyi önkormányzatokat a demokratikus pártok és a szakszervezetek alkossák meg és gondoskodjanak is az igazgatási szervezet létrehozásáról. A régebbi hivatali szervek nem mûködtek, a vezetõ tisztviselõk szinte kivétel nélkül elmenekültek, a közigazgatás korábbi személyzete sem jött vissza. Sajátságosan néhány hétig még kettõs irányítás érvényesült, az egyik központ Nagyváradon, a másik Berettyóújfaluban (a 4330/1945. M.E. rendelet a tényleges helyzetnek megfelelõen már utóbbit jelölte meg a vármegye székhelyeként). Nyugat-Bihar megye elsõ fõispánja Zöld Sándor lett, de õt hamarosan államtitkárrá nevezték ki. A megyei törvényhatósági bizottság 1945. április 21-én alakult meg újra.4 A megyei Nemzeti Bizottság állapította meg az egyes pártok és szakszervezetek képviseleti arányát, a bizottsági tagokat azonban a pártok és a szakszervezetek küldték ki. A törvényhatósági bizottság taglétszáma a réginek a negyede volt. Az elsõ ülésen közellátási témát (a nincstelenek és a menekültek liszt- és zsírellátását), a tisztviselõk választásának mikéntjét, a tisztviselõi kar összetételét tárgyalták meg. Júniusban a berettyóújfalui kórház helyreállítása, hídépítés, a rendõrség szervezése szerepelt napirenden. Politikai vitát váltott ki az alispán megválasztása. A Nemzeti 4 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBML), IV. B. 402/a. Bihar Vármegye Törvényhatósági Bizottsá-

gának iratai. 1. k.

116

Bihar elsõ évei a II. világháború után

Bizottság elnöke csak közigazgatási tisztviselõnek tartja az alispánt, politikainak nem. A vármegyei rendõrfõkapitány kijelölése kapcsán az egyik felszólaló hangsúlyozza, hogy csak az alkalmas e tisztségbe, aki „már a múltban is megmutatta, hogy tud és akar harcolni a demokráciáért”. Kellõ politikai ítélõképességet is kíván ez a tisztség, „aki politikailag nem érett, az nem megfelelõ”. Ezen az ülésen választották meg a kisgyûlés tagjai sorából a Közigazgatási Bizottságot. Augusztusban földosztás, az újonnan kinevezett tisztviselõk igazolása (kívánatos hogy ezt a régi szolgálati helyükön végezzék), a kevés gabonatermés és ezzel összefüggõen a feketekereskedelem felszámolása szerepelt napirendként, de ekkor választották meg a rendõrfõkapitányt is. Szeptemberi ülésén a közgyûlés állategészségügyi jelentést tárgyalt, részletesen foglalkozva a ragályos betegségek elterjedésével. Októberben a berettyóújfalui vármegyei közkórház újjáépítésére 10 millió pengõs államkölcsön felvételét határozták el. A fõispán az õszi munkák elmaradásáról és az aszálykárról szólt, ennek kapcsán felmerült a közellátás nehéz helyzete. Az új fõispán is harcot fogad az üzérkedés ellen. Decemberben ismét felvetõdik a közellátás hiányos volta. A fõispán javulást, intézkedést ígér, s megemlíti, hogy „az orosz katonai bizottság sót és gyufát helyezett kilátásba azoknak, akik pontosan eleget tesznek beszolgáltatási kötelezettségüknek”. Az alispán jelentésében megemlíti, hogy – mivel az adóhivatalok és a postatakarékpénztár ekkor még nem mûködött –, vármegyei közpénztárt létesített a megyeházán; közpénzt csak ide lehetett szállítani, s innen fizették még az állami tisztviselõket is. E közpénztár szeptember 15-ével szûnt meg. A jelentés a továbbiakban az épületek kijavításáról, s a megyei Közjóléti Szövetkezet mûködésének megkezdésérõl szólt. A malmok községesítését határozza el a közgyûlés, s külön bizottságot hoz létre az ellenõrzésre. Úgy tervezik, hogy ahol visszaélést tapasztalnak, ott a nagyobb malmokat vármegyei, a kisebbeket pedig községi kezelésbe veszik. A véghatározatot – hasonló szellemû állásfoglalás végett – Magyarország Nemzetgyûlésének is megküldték. 1945-ben és utána a kormány az élet minden területére kiterjedõen építette ki a népi demokratikus forradalom ügyét szolgáló centralizációt, intézkedésekkel tartotta kézben a szocializmust szolgáló állami akaratot. Egymás után születtek meg azok a rendelkezések, amelyek a közigazgatás rendezésére (14/1945, 1030/1945, 8450/1947, 3630/1947) az önkormányzati ügyvitel és ügyintézés racionalizálására (14/1948, 21/1948, 23/1948), az egyes vármegyei állások államosítására vonatkoztak. Mindezekkel a közgyûlésen foglalkoztak, de ezen túl a közgyûlés a részletkérdéseket szabályozó intézkedések mellett állást foglalt az ország baloldali erõit foglalkoztató politikai mozgalmak ügyében, többek között az agrárforradalom vívmányainak megvédésében, a nagyobb üzemek államosításában, a községi vállalatok kialakításában. Egy év, az 1945-ös közgyûlési napirendjeinek bemutatásával, az események felvillantásával a bizottság munkáját is érzékelhettük. A következõ években tanúi lehetünk 117

Radics Kálmán

(a közgyûlési tárgysorozatok ismeretében) Bihar megyében is az önkormányzati jogok sajnálatos csorbulásainak. Az igazgatás-önigazgatás alakulása (szervezetek, tisztségek és irataik forrásértéke) A törvényhatóság a feudális és a polgári korszakban – területi önkormányzati szervezetként – középfokú területi igazgatást látott el. A rendiség idõszakában ez nemesi vármegyéket, szabad királyi városokat, kiváltságolt kerületeket és széki szervezõdéseket jelentett, ekkor még saját törvénykezéssel. A rendi jellegû önkormányzatiság 1848-tól alakul át fokozatosan a polgári viszonyoknak megfelelõen, különösen pedig az 1870-es, az 1886-os és az 1929-es rendezésekkel egyre szûkítve az önkormányzati jogokat. A törvényhatósági hatáskört a polgári idõszakra szóló érvénnyel az 1886. évi 21. tc. állapította meg. A megyét, mint jogi személyt a „közönség” képviseli, amely testületi jogokat gyakorol önkormányzati keretekben, az önkormányzati jogok a testületi szervekben jutottak kifejezésre, közülük elsõsorban a törvényhatósági bizottsági közgyûléseken, illetõleg ezek választmányaiban és bizottságaiban. A törvényhatósági bizottság újkori vármegyei és városi képzõdmény, mint ahogyan maga a törvényhatóság is a 19. századtól neveztetik hivatalosan így. Feudális nemesi megyei elõdje a vármegyei közgyûlés, 1848-tól 1870-ig-pedig a népképviseleti alapú megyei bizottmány. Az 1870-es 42. tc. szerint a vármegyei és a törvényhatósági jogú városi törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli. A törvényhatósági jogú város hatásköre a polgári vármegyéével egyezett meg, azzal a különbséggel, hogy a városok nem csak másodfokon, hanem elsõfokon is intézték ügyeiket és külön gazdasági tevékenységet fejtettek ki. A törvényhatósági bizottság tagjai az 1929. évi XXX. tc. hatályba lépéséig fele részben a legtöbb adót fizetõkbõl (nyers virilizmus) kerültek ki, fele részben pedig választottakból. Az említett tc. szerint a bizottság kétötöd részben virilis, kétötöd részben választott, egyötöd részben pedig az érdekképviseletek, a vallásfelekezetek és a szakszerûség (állami vezetõ hivatalnokok) képviselõibõl tevõdött össze, kiegészülve az örökös tagokkal és a törvényhatóság vezetõ tisztviselõivel. Amíg a Horthy-korszak elõtt a helyi önkormányzatok a szakigazgatás nagy részét is ellátták az általános igazgatás mellett, addig az új érában tovább szûkítve az önkormányzatok jogkörét egyre inkább kiépülnek a kormánytól függõ kihelyezett igazgatási szervek. A kormányt a fõispán képviselte a törvényhatóságban, adott viszonyok között még kormánybiztosként is erõsítve a centralizációt. A közgyûlés elnöke a fõispán volt, de a választmányokban tevékenykedõ vármegyei tisztviselõk szerepe (pl. az alispáné) alapvetõ. A törvényhatósági jogú városok élén is a fõispán állt, elsõ tisztviselõjük pedig a polgármester. A törvényhatósági bizottság fõbb feladatai: törvényhatósági szabályrendeletek alkotása; választandó tisztviselõk megválasztása; felírási és politikai jog gyakorlása, s ennek érdekében kapcsolattartás más törvényhatóságokkal; a költségvetés és a zárszámadás 118


megállapítása; határozathozatal önkormányzati vagyonnal kapcsolatosan és a közszolgáltatási ügyekben; közüzemek, közintézetek létesítése és középületek emelése; felügyelet az önkormányzati szervek mûködésére. A törvényhatósági bizottság e feladatokat részben a közgyûlés, másrészt bizottságok és választmányok révén látta el. Az 1944 utáni közigazgatásunkat is a polgári korszakban alkotott jogszabályok alkalmazása jellemezte, kivéve a „demokratikus” fejlõdéssel ellentétes elemeket, mint pl. a virilizmus vagy az örökös törvényhatósági tagság intézménye. A háború utáni kaotikus helyzetben 1944. december 21-ig nem volt központi kormány, az igazgatás így a helyi szervekre hárult. A front átvonulásakor a közigazgatás a kitelepítésektõl, menekülésektõl már szétesett, a fordulat a politikai változásoknak megfelelõ, és a nép bizalmát élvezõ helyi szerveket követelt. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása, az országos politikai élet megindulásának jelére Debrecenben, majd egyre újabb településeken alakultak meg a nemzeti bizottságok. Hatáskörük szinte minden területre kiterjedt, így a közellátásra, a közegészségügy biztosítására, az iskolák, gyárak, bányák, mezõgazdasági üzemek munkájának a megindítására, végezték a közigazgatás legsürgõsebb feladatait, néhol még ítéletet is hoztak, azaz államhatalmi és bírósági feladatokat is elláttak. Az új magyar kormány már 1945 januárjában (14/1945. M. E. sz. rendelet) felszólította a lakosságot és a nemzeti bizottságokat, hogy alakítsák újjá a közigazgatási szerveket és a néphatalmi szervek ne foglalkozzanak ezután a közigazgatás ügykörébe tartozó feladatokkal. Az 1030/1945. számú kormányrendelet a területi és a helyi közigazgatás átszervezésérõl intézkedett, tisztázódott az önkormányzati testületek megalakításának rendje, az állások betöltésének módja. A fõispán nem önkormányzati tisztviselõként a törvényhatósági bizottság elnöke, olykor egyúttal kormánybiztosként a mindenkori kormány képviselõje. A kezdeti idõszakban, még a kormány megalakulása elõtt, szélesebb hatáskörrel rendelkezett, mint ami a jogszabályok szerint megillette, mert állami tisztviselõket is kinevezett és a megye területén az egész közigazgatást irányította, sõt közellátási kormánybiztosi megbízást is kapott. Bihar elsõ fõispánját 1945 után maga az Ideiglenes Nemzeti Kormány nevezte ki a 23/1945. M. E. sz. rendeletével. A törvényhatósági bizottság igazoló választmánya vizsgálta felül a megválasztott bizottsági tagok megbízatásának jogosságát vagy jogtalanságát. Az iratok információkat tartalmaznak egyes személyek megbízhatóságáról, esetleges reakciós múltjáról, magatartásáról. Jegyzõkönyvek és iratok az 1946–48 közötti idõszakról maradtak. Az alispán a törvényhatóság elsõ tisztviselõje volt, hivatala a törvényhatósági igazgatás minden ágazatát összefogta. Bihar megyében az alispán tevékenysége 1944 novemberében kezdõdött. November 13-án adta át helyét a szovjet katonai közigazgatás a polgári közigazgatásnak. Az alispáni hivatalban továbbra is fennmaradtak a korábbi törvényes rendelkezések által szervezett tisztségek, így az alispáni, a vármegyei fõjegyzõi, a másodjegyzõi és aljegyzõi, az árvaszéki elnöki és ülnöki, illetve a tényleges hivatalok, mint a 119

Radics Kálmán

fõorvosi, a számvevõségi, a fõügyészi, az állatorvosi, a fõlevéltárnoki stb.5 A 347/1945. (II. 18.) M. E. sz. rendelet a törvényhatóságokban a szociális gondozás azonnali megindításáról intézkedett és elõírta elõadók alkalmazását és részükre hivatal kialakítását.6 Az alispán általános másodfokú közigazgatási hatósági jogkört gyakorolt, közvetített a minisztériumok és a járások, városok között: az alsóbb fórumokhoz gyakran értékelõ kiegészítésekkel kerültek az iratok, a hozzá érkezett jelentések pedig járások szerinti összesítésben maradtak meg. A törvényhatósági tiszti fõorvos a közgyûlésnek, az alispánnak és a törvényhatósági jogú városnak a közegészségügyi szakértõje. Irataiban a gyermekmenhelyek számbavételére, óvónõkre, szülésznõi engedélyekre, orvosokra, védõnõk jelentéseire, egészségügyi statisztikákra, kórházakra és gyógyászati leltárakra egyaránt találhatók adatok. Különösen értékesek a közegészségügyi jelentések. A törvényhatósági bizottság kisgyûlését az 1929. évi 30. tc. 34 §-a rendszeresítette, s hatásköre egy része 1945 után is érvényesült. A kisgyûlés elsõfokon intézkedett a kisebb jelentõségû ügyekben; másodfokon a hozzá benyújtott fellebbezésekben az alispán vagy más hivatalvezetõ intézkedéseit bírálta felül. A közgyûlés tehermentesítése céljából a kisgyûlés készítette elõ a közgyûlés tárgysorozati pontjait. A kisgyûlési iratok tárgya hatáskörébõl eredõen szabadságkérelmekre, özvegyi ellátásra, városi határozatok jóváhagyására, nyugdíjazásokra, bizottsági tagok behívására, községi jegyzõk elõléptetésére, belügyminisztériumi leiratok felolvasására, búzakötvények, adókivetések, községi szabályrendeletek jóváhagyására, szabadpályán eltöltött idõ beszámítására, piaci viszonyok tanulmányozására, ösztöndíj-alapításra stb. terjed ki. A törvényhatósági bizottságok iratai forrásértékérõl (így magukról a bizottságokról is) elmondhatjuk, hogy a feudáliskori iratokhoz és az akkori önkormányzatokhoz képest csökkent a jelentõségük. Jegyzõkönyveikbõl sem tükrözõdik már az egész megye élete. Az 5200-2/1950. (II. 23.) B. M. sz. rendelet a törvényhatósági bizottságok szervezetét és a közgyûlések hatáskörét még annak ellenére is fenntartotta, hogy a vármegyék területi átcsoportosításának folyamata már megkezdõdött.7 Utolsó ülését a törvényhatósági bizottság 1950. március 7-én tartotta, ezzel nemcsak a megyei közigazgatás szûnik meg, de az új Hajdú-Bihar megyébe vonva Csonka-Bihar önálló megyeként sem létezik már. Az 1945-ös választásokat csak az eredmények tekintetében érintjük most. A november 4-i választásokon ebben a megyében sem a Kisgazdapárt, sem a Szociáldemokrata Párt nem érte el országos átlagát, más baloldali pártok viszont annál jobban szerepeltek. Amíg a Kisgazdapárt országosan 57%-ot ért el, addig Biharban csak 44,9%-ot (Hajdú megyében 52%, Debrecenben 50%). A Szociáldemokrata Párt országosan 17,4%-ot, 5 A helytörténetírás levéltári forrásai, III. 1944–1971. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei, 9. sz. Szerk.

GAZDAG István. Debrecen, 1976. 28. 6 Uo. 36. 7 Uo. 26.

120


Biharban 8,1%-ot, a Magyar Kommunista Párt 17%-ot, – Biharban 20,8%-ot, a Nemzeti Parasztpárt 6,8%-ot, – Biharban 17%-ot és a Polgári Demokrata Párt 1,7%-ot, – Biharban 0,9%-ot ért el. A négy nagy párt Hajdú-Biharban a következõ szavazatszámot szerezte meg:8 MKP

43937

SZDP

38134

NPP

42950

FKGP

124456

Az 1947-es választások Bihar megyében Az 1944 után létrejött magyarországi polgári pártok programjainak közös jellemzõje volt, hogy mindegyik a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia megteremtését tûzte ki végsõ célul. Kiálltak az emberi szabadságjogok, a magántulajdon védelme, a vallásszabadság, a piacgazdaság és az ország függetlensége mellett. Közülük a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt a paraszt-polgári demokrácia megteremtését szorgalmazta a nép-nemzeti gondolat jegyében. Ehhez közelálló nézeteket vallott a Magyar Szabadság Párt, a Magyar Függetlenségi Párt és a Független Magyar Demokrata Párt. Mások jobban hangsúlyozták világnézeti hovatartozásukat, de az elõzõekhez hasonló programjaik voltak. Ide sorolható a Keresztény Demokrata Néppárt, a Demokrata Néppárt, a Katolikus Néppárt és a Keresztény Nõi Tábor. Voltak olyan polgári pártok, mint pl. a Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt, amelyek a polgári-liberális eszméken alapuló társadalmi átalakulást és politikai berendezkedést szerettek volna megvalósítani a korabeli Magyarországon.9 Az 1947. évi országgyûlési választások megítélése az utókor emlékezetében felemás. Egyrészt úgy tartják számon, mint a második világháború utáni utolsó „még demokratikus”, több párt közüli választást lehetõvé tevõ polgári akaratnyilvánítást, másrészt viszont mint a választási akaratot eltorzító politikai botrányt. Utóbbit az ún. kékcédulás visszaélések, az ideiglenes névjegyzékkivonattal jogosan vagy csalárd módon szavazók miatt emlegetik elsõsorban.10 A történészek véleménye szerint nem is annyira a kékcédulás, hanem inkább az adminisztratív csalás volt jelentõsebb hatású a választásokra, mivel nagyobb mértékben eltorzította a választási eredményeket. E csalások lényegét az MKP szervezési osztályának vezetõje (Kovács István) akkor még feladatként fogalmazta meg: 8 BALOGH Sándor: Választások Magyarországon 1945. Bp., 1984. 148. 9 IZSÁK Lajos: Polgári pártok és programjaik Magyarországon 1944–1956. Pécs, 1994. 10 GYARMATI György: Elvették a szavazati jogot. Népszabadság, 1977. augusztus 30. 22.

121

Radics Kálmán

„Ne legyenek az elvtársak túlzottan törvénytisztelõk. Nem zárhatunk ki a választójogból mindenkit, aki nem ránk szavaz, mert ez visszafelé sülhet el. Ezzel a módszerrel minden reakcióst ki lehet zárni. Ki kell zárni a választójogosultságból hétszáz-nyolcszázezer embert. Ezek azokon felül vannak, akiket a törvény töröl a választási névjegyzékbõl. Minden választókerületben annyiszor ezer reakcióst kell kizárni, ahány jelölt van abban a megyében.” 11 A végrehajtásra többféle módot is kigondoltak: „A számlálólapokat az összeíró bizottságok a házmegbízottak útján küldik szét. A kommunista házmegbízottak teljesítsék rosszul feladatukat és az általuk ismert ellenünk (MKP) szavazóknak vagy legalább azok egy részének ne kézbesítsék a számlálólapokat, de a kitöltött lapokat is el lehet felejteni leadni az összeíró bizottságnak. A szavazati jogosultságot az összeíró bizottság állapítja meg. A bizottságokban dolgozó kommunisták különbözõ okmányok bemutatását kérhetik a választói jogosultság megadása elõtt. Például az összeíró bizottság felszólítja: igazolja, hogy nem volt tagja mondjuk a fasiszta pártnak, kérhet bármilyen iratot. A kért okmányok beszerzése idõbe telik és sok utánjárásba kerül. Lesznek, akik nem csinálnak végig egy ilyen eljárást. Ezen a módon jelentõs tömegeket lehet kizárni. Kevesebb lesz a szavazó és így pártunk százalékaránya nõ.” A választások elõtt két héttel hozták nyilvánosságra a választójogi névjegyzékeket és a kizártak listáját is. A törvénymódosítás révén kizártak mellett ekkor 467 ezer fõ szavazati jogtól való megfosztásánál tartottak. A kb. 63 ezer kékcédulából 13 ezret szabályosan adtak le, s kb. 50 ezerre tehetõ a csalásnak ez a módja. A Magyar Függetlenségi Párt szavazatait (670 547) a Választási Bíróság politikai nyomásra érvénytelenítette. Összesen tehát 1 137 400 állampolgári akaratnyilvánítás nem érvényesülhetett, vagy ment veszendõbe az 1947-es választások során. Ez – ha a kékcédulás voksokat is számítjuk – kereken 24 ezer szavazattal, ha azokat figyelmen kívül hagyjuk, 74 ezer szavazattal több azoknak a számához képest, akiknek voksaival az MKP elsõséget szerzett. Bihar megye 1947-ben 2773 km2 területtel (ebbõl 325 ezer kat. hold szántó) rendelkezett. 62 községe és 25 komolyabbnak nevezhetõ tanyacsoportja volt. A megye lakossága kb. 200 ezer fõ, amibõl 75% református, majdnem 10% római katolikus. A lakosság 10%-a román. A megyében a földreform során 117 ezer kat. hold földet osztottak szét, s 20 400 a földhözjuttatottak száma. A második világháború után három aszályos év következett, ami a szikes földön még nehezebb gazdálkodást jelentett. A háborús veszteségek közül az állatállományban pusztán a szarvasmarha és a baromfi tenyésztését sikerült 1947ig csaknem az 1938-as szintre visszaállítani különösen az újgazdáknak köszönhetõen. Ez minden bizonnyal befolyásolta a választási eredményeket is, ami a megyében a Nemzeti Parasztpárt jó szereplését tükrözte. 11 Uo. 22.

122


1947 márciusában Kállai Gyula nemzetgyûlési képviselõi beszámolót tartott Berettyóújfaluban.12 A koalíció még szilárd, de a beszédben már megelõlegezõdik valami a következõ évek folyamataiból. Azért „dolgoztuk ki a három éves tervet, hogy tervszerûséget vigyünk bele az országépítés nagy munkájába – mondotta a képviselõ. Ezzel a tervvel elérhetjük azt, hogy az ország nem 15–20 év alatt épül fel, hanem három év alatt és a dolgozók életszínvonala pedig a maihoz képest évrõl évre állandóan emelkedni fog. Hogy tervünk megvalósulhasson, annak elõfeltétele kell, hogy legyen, hogy itt ebben az országban csak egy akarat, egy politikai erõ, a haladás ereje érvényesülhessen.” Molnár Zoltán az MKP megyei titkára zárta be a gyûlést. Többek között így szólt: „Mondja el Kállai elvtárs Budapesten, hogy a berettyóújfalui beszámolóján együtt voltak a kommunisták és kisgazdák, szociáldemokraták és nemzeti parasztpártiak.” 13 A választások augusztus 31-én zajlottak le. Az MKP országosan nem egészen 22%-ot, Biharban 23, 5%-ot ért el, amivel az elsõ helyre került. A PÁRTOK EREDMÉNYEI BIHARBAN 14 Magyar Kommunista Párt

23.721 szavazat

23,5 %

Független Kisgazdapárt

21.670 szavazat

21,5 %

Nemzeti Parasztpárt

21.143 szavazat

21,0 %

Független Magyar Demokrata Párt (Balogh)

12.620 szavazat

12,5 %

Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer)

12.026 szavazat

12,0 %

Szociáldemokrata Párt

5.983 szavazat

6,0 %

Demokrata Néppárt (Barankovics)

2.653 szavazat

2,6 %

Magyar Radikális Párt

942 szavazat

1,0 %

Polgári Demokrata Párt

904 szavazat

0,9 %

A baloldali blokk országosan 45%-ot, Biharban 50%-ot, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front országosan 60%-ot, Biharban 72%-ot ért el. Biharban minden negyedik ember a Kommunista Pártra szavazott. A Nemzeti Parasztpárt a baloldali blokk második és a koalíció harmadik pártja lett. A szavazatok megoszlása településenként a legtöbb voksot begyûjtõ pártok sorrendjében:

12 Bihar Népe. II. évfolyam 27. szám. 1947. március 1. 13 Uo. 1947. március 1. 14 HBML, XXXV. Az MKP Bihar Megyei Bizottsága iratai, 5 õrzési egység 1947. december 31-én keltezett jelen-

tés.

123

Radics Kálmán

Berettyóújfalui járás FDP 1701

Berettyóújfalu Berettyószentmárton

FKgP 396

MKP 1342 NPP 226 FDP 478 MKP 570 MKP 317

Bakonszeg Csökmõ Darvas

MKP 454 FKgP 560

Gáborján Hencida Újiráz

Váncsod Vekerd Zsáka

MKP 194 MKP 242 FKgP 557 FKgP 255 FKgP 547

Furta

Szentpéterszeg

NPP 978

FKgP 498

NPP 241 NPP 430 NPP 143 NPP 375

FKgP 314 MKP 554

NPP 127 NPP 226

NPP 225

FDP 169

MKP 260

NPP 126

MFD 531 NPP 148

MKP 329 MKP 81 FDP 550

MKP 138

FKgP, SzDP 74–74

NPP 259 MFP 21 NPP 543

MKP 392

A járásban az FKgP négyszer listavezetõ, háromszor második és egyszer harmadik. Az MKP három településen szerzett elsõ helyet, hat helyen másodikat, s három helyen harmadikot. Az FDP háromszor listavezetõ, második vagy harmadik helyet nem szerzett. Az NPP kétszer elsõ, háromszor második és nyolcszor harmadik.

124


Nagylétai járás FKgP 1491 NPP 996

Nagyléta Hosszúpályi

FKgP 411 MKP 456

Újléta NPP 589

Monostorpályi

NPP 1043 FKgP 808

DNP 854 FKgP 261 NPP 499 NPP 665

Bagamér Kokad Álmosd Vértes

MKP 628 MKP 524 MKP 273 FKgP 301

FKgP 287 MKP 206 MKP 343 FKgP 414

NPP 227

MKP 251 NPP 138 FDP 193 MKP 161

A járásban az NPP szerezte a legtöbb elsõ helyet (4), az FKgP elõtt (3), az MKP pedig a legtöbbször második (4) és harmadik (4). Sárréti járás Biharnagybajom Báránd Bihartorda Dancsháza

MKP 990

NPP 447 FKgP 438 FKgP 347 NPP 184

Nagyrábé Szerep

SZDP 275 NPP 342 MKP 30 FDP 234

Sáp Sárrétudvari

FKgP 406

NPP 817 MFP 700 MKP 457

MKP 233 MKP 93 FDP 17 MKP 194

FKgP 753 NPP 407 NPP 325

NPP 142 MKP 556 MKP 375 FKgP 284

Itt kétszer-kétszer az FKgP, az NPP és az MKP elsõ, négyszer az NPP második, ill. az MKP négyszer harmadik. 125

Radics Kálmán

Biharkeresztesi járás NPP 616 NPP 522 MKP 112

MKP 457 MKP 372 NPP 105

Bojt

FKgP 312

MKP 214

DNP, MFP 84

Bedõ

NPP 140

MKP 93

FKgP 42

Biharkeresztes Berekböszörmény Körösszegapáti

MFP 1099 FDP 625 FDP 841

FKgP 472

Nagykereki

MKP 452 FDP 213

Told

MFP 69

Ártánd

MFP 313

MKP 68

Mezõpeterd

NPP 221

KNTDNP 106

Körösszakál

FKgP 267

FDP 164

Magyarhomorog Komádi Mezõsas

MFP 656

MKP 136 MFP 3103 MKP 347

NPP 79 NPP 62 NPP 40 MKP 35 NPP 118 NPP 85

NPP 919 FKgP 329

MKP 907 NPP 101

Négyszer elsõ helyet szerzett az MFP, háromszor elsõ az FKgP, az FDP, hatszor második az MKP és hatszor harmadik az NPP. Derecskei járás Derecske Sáránd Hajdúbagos

126

FKgP 1825 FKgP 411 FKgP 649

NPP 1080 NPP 280 NPP 286

FDP 875 MFP 230 MKP 225


Konyár Pocsaj

FKgP 628 FKgP 596 MKP 611

Esztár Kismarja

MKP 418 NPP 377 FKgP 349

FKgP 621

MKP 418 FKgP 396

Tépe

NPP 405 MKP 321 NPP 117 NPP 176 NPP 196

FDP 108

A járásban a nyolc elsõ helybõl hetet az FKgP szerzett, a legtöbb második helyet az NPP (5) és a legtöbb harmadik helyet is az NPP (3) szerezte. Sarkadi járás FKgP 2326 FKgP 707

Sarkad Biharugra

MFP 387 MFP 278

Geszt Körösnagyharsány

FDP 321 FDP 652 MKP 533 NPP 550 MKP 1233

Kötegyán Mezõgyán Méhkerék Okány Sarkadkeresztúr Újszalonta Zsadány

NPP 1529 FDP 333

MKP 653

MKP 213 MKP 192 NPP 544 FKgP 283 MKP 373 FKgP 594

FKgP 358 FKgP 188 MKP 683

SzDP 1386 MKP 110 NPP 115

MKP 126 MFP 178 FKgP 175 FDP 503 NPP 213

SzDP 70 FDP 272

MKP 25 SzDP 125

Négyszer elsõ az MKP, háromszor az FKgP. Háromszor második az FKgP, négyszer harmadik az MKP.

127

Radics Kálmán

A pártok jelszavai az 1947-es választásokra: Magyar Kommunista Párt: 1-es lista, elsõ párt: Magyar Kommunista Párt! Szavazz az 1-es listára: a Magyar Kommunista Pártra! Magyar vagy? 1 a sorsunk, 1 a jövõnk, 1 a listánk! Biztosítsd jövõdet! Szavazz a Magyar Kommunista Pártra! Szociáldemokrata Párt: Ne engedd, hogy rólad, nélküled döntsenek! Biztosítsd választójogodat! Elvtárs! Ügyelj választójogodra, jövõdrõl van szó! Ha bármilyen panaszod van, fordulj a szoc. dem pártszervezethez! 3-as lista, szocialista 3-as lista, 3-as program = béke, jólét, biztonság 3 éves terv sikere = 3-as lista Sorsa felett dönt a dolgozó nép, 3-as listát követi a jólét! 3-as lista a Nép szava Légy hû önmagadhoz, a 3-as listához Nemzeti Paraszt Párt: Parasztdemokráciáért, magyarságért, emberségért dolgozik a Nemzeti Parasztpárt! Békét a parasztok között, békét a magyarok között, békét a népek között! Egy mázsa búzáért egy pár csizmát! Szabad hazát, szabad és boldog életét akar a Nemzeti Parasztpárt! A nemzeti érzés nem reakció! Parasztok, ha összefogunk az lesz amit mi akarunk! Parasztgyõzelmet akarunk 4-es listára szavazunk! Veres Péter a mi vezérünk: 4-es listán gyõz most a népünk! Magyarország a magyaroké, 4-es kocka a parasztoké! Magyarok ha összefogunk, az lesz amit mi akarunk! Négyes a mi kockánk, ha magyar vagy szavazz ránk! Független Kisgazda Párt: Ne hagyd a választójogodat! A szavazati jog, jog az élethez! Amelyik nép nem él a választójogával, az életrõl marad le! 128


2-esben szép az élet! Ahány kereszt a 2-es kockába, annyi áldás szálljon a hazára! Azt akarjuk, hogy a magyar paraszt ne szolgája, hanem gazdája legyen a magyar földnek! Leveszed válladról a keresztet, ha a 2-es kockába teszed! Hallgass lelkiismereted szavára, szavazz a Független Kisgazdapártra! Polgári Demokrata Párt: A polgári Demokrata Párt a becsületes, higgadt, józan ellenzék gerinces pártja. Törvény, erkölcs, szabadság, a PDP programjának három pillére. A PDP a polgárság haladó, bírálattal építõ, tiszta múltú, gerinces meggyõzõdésû ellenzéki pártja. Hogy javuljon életed, most fordul a kocka, reménységed álma, vágyaidnak kulcs – PDP. Öntudatos polgár pártja a Polgári Demokrata Párt. Öntudatos polgár a PDP-re szavaz. Magyar Radikális Párt: Szabadság, egyenlõség, testvériség! Te listád 8, Peyer Zsolt! Nyolcas lista Peyer-lista, ide szavazz peyerista! Peyer, Györki, Pozsgay, igazunkat vívja ki! Demokrata Néppárt: Istennel a hazáért és szabadságért! Lendülj kereszt magasba – keresztet a hatosba! Összegzésül elmondhatjuk, hogy az 1947-es erõsen manipulált országgyûlési választásokon a polgári pártok országosan a szavazatok több mint 55%-át szerezték meg, ami egyúttal azt is jelentette, hogy az ország felnõtt lakosságának többsége nem kívánt „balfelé” tájékozódni, elutasította a kommunista törekvéseket. A valóságban azonban jelentõs balratolódás következett be. A koalíción belüli legerõsebb párt a Kommunista Párt lett, a szocializmus felépítését célul kitûzõ programmal. A Kisgazdapártban és a Szociáldemokrata Pártban belsõ harcok indultak meg. A szalámitaktika fokozatosan elhárította az

129

Radics Kálmán

akadályokat a sztálinista diktatúra bevezetésének útjából.15 A Kominform alakuló ülése (1947. szeptember vége) a polgári pártok sorsa szempontjából vízválasztónak bizonyult. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának megalakulása után ugyanis az MKP hozzákezdett a hazai polgári pártoknak és képviselõiknek a politikai életbõl való kiszorítására, ill. tényleges felszámolására.16 Az 1947 végére „megtisztított” parlamentben az MKP jelentõsen megerõsödött, az 1945-ös választási eredményeihez képest 5%-nyi szavazatgyarapodást 11%-os mandátumnövelésre tudott átváltani. A koalíción kívüli pártok is lassan felszámolódtak. A Magyar Függetlenségi Párt képviselõit 1947 novemberében kizárták a parlamentbõl, a Demokrata Néppárt ereje csökkent, bár feloszlatására csak a Mindszenty-per kapcsán került sor. Az MKP és az SZDP egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja döntõ fölényre tett szert a koalícióban, s ezzel a fordulattal a politikai és gazdasági hatalom birtokában a sztálinista berendezkedés formáinak kialakítását nem akadályozta semmi. Az 1947-es választások eredményei ellenére, s nagyrészt a nemzetközi politika hatására a közigazgatási szervekben folyó személyi és politikai változások révén is végre lehetett hajtani az antidemokratikus átalakítást. A polgári pártokra egy független, demokratikus, többpártrendszerû parlamentarizmusban feltétlenül szükség lett volna, hiszen ezek a pártok és vezetõik nem ellenségei, hanem ellenzéke és bírálói voltak a baloldali pártoknak és törekvéseiknek.

KÁLMÁN RADICS: The First Years of Bihar (1945–1947) Bihar county was occupied by the troops of the Red Army in October 1944. Both the German and the Russian troops plundered the area. The reorganisation of public administration began in November but the county’s municipal committee was set up only in April 1945. In the study we can read about the work of administrative-self-governing organizations, the first efforts to establish democratic conditions, the elections of 1945 and those of 1947 and their results. By the end of 1947 bourgeois parties had been ignored in the Parliament and the establishment of Hungarian Workers’ Party gave way for Stalin’s dictatorship, as well.

15 BERTÉNYI Iván – GYAPAY Gábor: Magyarország rövid története, Bp., 1995. 580–582. 16 Parlamenti képviselõválasztások 1920–1990. Szerk. FÖLDES György – HUBA László, Bp., 1994.

130

BIHAR ELSÕ ÉVEI A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Recommend Documents