BEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA (Major Zsolt Balázs)
ALAPFOGALMAK NEM A FOGALMAK SZÓ SZERINTI MEGTANULÁSA A KRITÉRIUM, HANEM AZOK ÉRTŐ HASZNÁLATA – LD. PPT DIÁK + ELŐADÁSON ELHANGZOTTAK + KÖNYV (a fogalmak szó szerinti megtanulása NEM helyettesíti a vonatkozó részek elolvasását, megértését)!
Pszichológia tudománya A viselkedés és a mentális folyamatok tudományos igényű tanulmányozása „A dolgok mögé nézés” (=a világ jelenségei mögötti összefüggések meglátása, megértése és hasznosítása a gyakorlatban.)” Pszichológiai nézőpont(ok) Sajátos suzemléleti mód(ok) a pszichológián belüli témákat (a világ egyes jelenségeit) tekintve. Biológiai megközelítésmód/nézőpont A viselkedést a testen belül, elsősorban az agyban és az idegrendszerben zajló elektromos és vegyi eseményekhez igyekszik kapcsolni, továbbá megpróbálja azonosítani a viselkedést és a mentális eseményeket megalapozó neurobiológiai folyamatokat. Analitikus megközelítésmód/nézőpont Általában a korai gyerekkorból eredő tudattalan konfliktusok, valamint az elfojtott impulzusok és érzelmek miatti szorongás kezelésére kifejlesztett elhárító mechanizmusok fontosságát hangsúlyozó megközelítés. Kognitív megközelítésmód/nézőpont Az a pszichológiai megközelítés, amely a mentális folyamatokkal, tehát az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkozással, a döntéshozatással és a problémamegoldással foglalkozik, és a viselkedést ezeknek a folyamatoknak a tükrében próbálja magyarázni. Viselkedéses (behaviorista) megközelítésmód/nézőpont Az a pszichológiai megközelítés, amely a megfigyelhető viselkedést vizsgálja, és azt a környezeti események segítségével próbálja megmagyarázni. Eklektikus megközelítésmód/nézőpont A pszichológián belüli témák (a világ jelenségei) több nézőpontból (is) történő megközelítése. Szinaptikus rés / Szinapszis
-1-
Az axondomb és a fogadó neuron sejt-testje vagy dendritje közötti szűk rés (idegsejtek közötti inger-átvivő terület) Érzékelés A külvilág fizikai, biológiai, kémiai ingereinek, információinak a detektálása speciális érzékelő sejtek, ún. receptorok segítségével. Észlelés Az egyszerű ingerekkel összekapcsolódó tapasztalatok. (Az agyban keletkező kognitív reprezentációk ezekről az ingerekről.) Transzdukció A fizikai (kémiai, biológiai, stb.) energia átalakulása az agy számára felfogható elektromos jelekké. Receptor Specializálódott sejt, amely egy konkrét inger-fajtára érzékeny, és afferens idegsejtekből álló idegfonálhoz kapcsolódóik – pl. a szem retinája. Vagyis olyan speciális sejt, amely a külvilág (fizikai, kémiai, biológiai, stb.) ingereit képes „lefordítani” az agy által használt „elektromos – bináris (1/0) alapú – nyelvre”. Tágabb értelemben a szerv, amely ezeket az érzékeny képleteket tartalmazza, mint pl. a szem, a fül. Érzékleti modalitás A külvilág (az agy nyelvére „lefordítandó”) ingereinek, az azokat érzékelni, detektálni képes speciális sejtek „érzékelő területei”: látás, hallás, szaglás, ízlelés, bőrérzékelés, kinesztétikus (test-érzékelés). Figyelem A képesség, hogy bizonyos információkat, azok bizonyos részleteit kiemeljük, míg másokat ezzel egyidejűleg figyelmen kívül hagyjunk. Az érzékszerveink szelktív irányításának, a külvilágból adott időpillanatban érkező feldolgozhatatlanul sok inger közötti szelektálás képessége, folyamata. Tanulás Gyakorlás, illetve egyéb hatások következtében bekövetkező viszonylag állandó viselkedésváltozás. Képzelet A „lelki szemeinkkel látott” vizuális, vagy egyéb modalitású (pl. „lelki füleinkkel hallott”) képzet, illetve az azokkal végzett kognitív műveletek eredményei. Olyan kognitív reprezentációk (illetve az azokkal végzett műveletek eredményei = a reprezentációkat létrehozó idegsejt-csoportusolások aktivizálódása – ld. konnekcionizmus), amelyeknek az adott időpillanatban nem volt megelőző, külső (külvilágbeli) – kiváltó – ingere. Gondolkodás Kognitív reprezentációkkal végzett műveletek. Felülről lefelé irányuló folyamat
-2-
Az észlelés, a tanulás, az emlékezés és megértés olyan folyamata, amikor a személy korábbi ismeretei, tapasztalatai és elvárásai befolyásolják ezen folyamatokat, azok tartalmát. Koktél-parti effektus A szelektív figyelem, szelektív érzékelés azon megnyilvánulása, amikor egy nem figyelt környezeti ingerhalmazból mégis észleljük a számunkra valamiért fontos, releváns információt – pl. egy koktél-partin meghalljuk a saját nevünket a szomszéd asztal társaságának beszélgetésében. Konnekcionizmus Kognitív folyamatok (pl észlelés) olyan modellje, amely bizonyos idegsejt-csoportusolások aktivizációján, pontosabban a köztük létrejövő kapcsolat gátló, illetve serkentő mivoltának működésén alapul. Memória/emlékezet 3 szakasza Kódolás – Tárolás - Előhívás Kódolás A környezet információit (számunkra-) jelentéssel bíró egységekké alakítjuk át és tároljuk (előkészítjük, egyáltalán észleljük, hogy tárolhassuk). Tárolás Az a szakasza a memóriának, amelyben valamennyi időre megőrizzük az információt. Előhívás Az emlékezetnek az a szakasza, amikor megpróbálunk információt az emlékezetünkből felidézni (újra aktivizálni a megfelelő idegsejt-csoportosulást – ld. konnekcionizmus), újra tudatos szintre hozni, amelyet korábbi kódolás eredményeképpen tárolunk. Rövid távú – munka- - memória Az a bizonyos „állomás”, ahová a szenzoros tárból a figyelmünket felkeltett információk átkerülnek. Az a virtuális tér, ahol a kognitív reprezentációkkal végezzük a műveleteket (kvázi, ahol gondolkozunk is). Kapacitása: 7+-2 elem – beleértve a műveletek mibenlétét jelentő elemeket is! Hosszú távú memória Az a hatalmas információs „tár”, ahol a számunkra hozzáférhető összes információt őrizzük. Implicit memória A perceptuális és kognitív képességekért, készségekért felelős emlékezet. Gyakran az észlelési, a mozgásos vagy a kognitív teljesítmény javulásában fejeződik ki, a tanulás egyes lépéseinek tudatosulása nélkül. Explicit memória Az az emlékezetfajta, amely az adott helyen és időben megtörtént események (kb. = tények) tudatos felidézésére szolgál.
-3-
Tömbösítés Az új anyag, információ halmaz nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe történő kódolása, a munkamemória elemi kapacitásának (az ott tárolt információk mennyiségének bővítése) növelése céljából. Konstruktív memóriai folyamat Ld. „Felülről lefelé irányuló folyamatok”! Interferencia Egy jelenség, amely megnehezíti az emlékek előhívását a hosszú távú memóriából. Ha a különböző tételeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsoljuk össze, és azon keresztül próbáljuk meg valamelyik (cél-) tételt felidézni, előfordulhat, hogy egy másik aktivizálódik, a céltétel előhívásával interferálva. Nyelv (beszéd) Egy olyan több szintű rendszer, amely szavak és mondatok segítségével hozza kapcsolatba a gondolatot és a beszédet (kb. = az az eszköz, csatorna, amely két ember gondolatának a kicserélésére, pontosítására, megértésére szolgál). Nyelvi megértés A nyelv megértése a következő folyamatokon keresztül: beszédhangokat hallunk, szavak formájában jelentést rendelünk a hangokhoz, összerakjuk a szavakat, hogy mondatokat alkossunk, majd valamiképpen értelmezzük az egészet. Nyelvi produkció Valamely, kijelentésszerű gondolatunkat mondatba öntjük, majd olyan hangokat bocsátunk ki, amelyek épp ezt a mondatot, és– szándékunk szerint – épp ezt a gondolatot fejezik ki. Fonémák Diszkrét (=jól körülhatárolt, elemi) beszédhang kategóriák – amelyek segítségével, kombinálásával szavakat vagyunk képesek formálni, gondolataink kifejezése érdekében. Homeosztázis A szervezet normális fiziológiai egyensúlya, egy állandó belső állapot. Homeosztatikus szükséglet Egy olyan fiziológiai folyamat, késztetés, amely mindent elkövet annak érdekében, hogy a szervezet számára biztosítsa a normális fiziológiai egyensúly fenntartását. Késztetés (Drive-) elméletek Motivációs elméletek, melyek a belső tényezők fontosságát hangsúlyozzák. (Azt mondják, hogy a belső tényezők által keltett szükségletek „hajtóerőként” szolgálnak a viselkedés meghatározásában, gyakorlatilag „vezetik” az egyént bizonyos cselekedetek megtétele felé.) Motiváció A viselkedésünket energizáló és adott irányba terelő állapot.
-4-
Normalitás Hatékony valóságészlelés, a viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége, reális önértékelés és önelfogadás, érzelemteli kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képessége, alkotóképesség. (Ld. még a normalitás fogalmának meghatározási nehézségeit a könyvben!) Maslow Maslow a szükségleteket hierarchiába rendezte és osztályozta az alapvető biológiai szükségletektől bizonyos komplexebb, kizárólag az alapvető szükségletek kielégítése után jelentkező pszichológiai motivációkig. Herzberg Herzberg Maslow elméletét annyiban egészítette ki, módosította, hogy szerinte az alapvető biológiai szükségletek kielégítése önmagában nem motivál, hanem demotivál, ha nincsenek kielégítve. (A kettejük elmélete közötti különbség valószínűleg az elméletek megalkotása kori társadalmi körülmények különbözőségéből ered: Maslow közvetlenül a II. Világháború után alkotott, amikor az alapvető szükségletek kielégítése erős motiváló erő volt, míg Herzberg húsz évvel később, amikor azok kielégítettsége már inkább természetes „alap” állapot volt már.) Érzelem Összetett, többkomponensű, cselekvésre sarkalló epizód. James-lange elmélet Az érzelmek klasszikus elmélete arról a két tudósról elnevezve, akik egymástól függetlenül állították fel. Az elmélet szerint a testi változások észlelése hozza létre az érzelem szubjektív élményét, és az érzelmeket a vegetatív arousal különbözteti meg. Kognitív kiértékelés Egy esemény vagy helyzet értelmezése az egyén céljai és jólléte szempontjából. Egy esemény kognitív kiértékelése befolyásolja mind az átélt érzelem minőségét és intenzitását, mind az észlelt fenyegetettség mértékét. Prekognitív érzelmek Nem a tapasztaláson alapuló érzelmek. Érzelmek funkciója Kommunikáció Cselekvésre késztet („támadj vagy menekülj” válasz) Energizál Érzelmek kialakulás (nem hivatalos elmélet) Ld. PPT file! Személyiség = „…az egyén személyes stílusát meghatározó és a környezettel való interakcióit befolyásoló egyedülálló és jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintái”
-5-
Reaktív interakció Az egyén és környezete kölcsönhatásának azon része, amely abból sztármazik, hogy a különböző egyének ugyanazt a környezetet különbözőképpen értelmezik és különbözőképpen reagálnak rá. Evokatív interakció Az egyén és környezete kölcsönhatásának azon része, amely abból ered, hogy különböző egyének különböző válaszokat váltanak ki másokból. Proaktív interakció Az egyén és környezet közötti interakció azon része, amely abból ered, hogy az emberek megválasztják, milyen helyzetekbe kerüljenek, és a helyzetekbe belépve különbözőképpen hatnak ezekre a helyzetekre. Fenotipus A személyiség azon alkotói, amelyek környezeti hatásokra alakultak ki. Genotipus A személyiség azon alkotói, amelyek genetikailag meghatározottak. Személyiségpszichológusok Az egyének személyes stílusát, a világgal való kapcsolatukat meghatározó gondolkodási, érzelmi és viselkedéses jellemzőiket tanulmányozzák. Az egyéni különbségek feltárása mellett törekednek arra, hogy a különféle pszichológiai folyamatok összesítésével az egész személyiséget meg tudják ragadni. Pszichoanalitikus elmélet Az az alapfeltevés, hogy gondolatainkat és tetteinket nagyrészt tudattalan folyamatok irányítják. Pszichoanalízis Sigmund Freud által a XX. Század kezdetén kidolgozott és követői által továbbfejlesztett személyiségelmélet (és módszer a mentális zavarok kezelésére). Az elmélet a személyiségfejlődésben és a motivációkban a tudattalan folyamatok szerepére helyezi a hangsúlyt. Tudatos Az éppen tudatunkban lévő gondolatok, képzetek. Tudatalatti, tudattalan A tudatunkon kívüli gondolatok, attitűdök, késztetések, kívánságok, motivációk és érzelmek. A tudat számára hozzáférhetetlen emlékképeket, impulzusokat és vágyakat tartalmazza. Elfojtott, ugyanakkor a gondolatainkat és cselekedeteinket befolyásoló késztetések és vágyak, hozzáférhetetlen emlékek egyfajta raktára. Tudatelőttes Mindazon információk, amelyekre az adott pillanatban nem gondolunk (nincsenek a tudatunkban), de amelyek szükség esetén tudatossá tehetők.
-6-
Libidó Freud pszichoanalitikus elméletében az id pszichikus energiája. Megküzdési mechanizmusok A stresszel (a pszichoanalitikus elméletben: a tudattalan késztetések okozta-) való szembeszállás folyamata, ezen folyamat tipikus módjai (részletesen ld. Atkinson-Hilgard, Osiris, 2005., 486. o.): Elfojtás Racionalizáció Intellektualizáció Reakcióképzés Tagadás Projekció Áttolás Id Ösztönén. A személyiség legprimitívebb része (Freud elméletében), az, amiből a későbiekben az ego és a szuperego kifejlődik. Ego A személyiség végrehajtó szerve Freud elméletében, a realitás elv vezérli. Superego Felettes én. A személyiség harmadik, a cselekedetek helyes vagy helytelen voltát elbíráló része Freud elméletében. Bio-pszicho-szociális modell Az a megközelítés-, gondolkodás-, világ-szemléleti mód, amely a biológiai, pszichológiai és szociális tényezők folytonos és dinamikus kölcsönhatására helyezi a hangsúlyt, vagyis egyegy helyzet, egyén adott cselekdete, állapota vizsgálatakor mindezen tényezők, és azok összefüggéseinek a jelentőségét hangsúlyozza. Szociális tanuláselmélet A tanuláselmélet alkalmazása a személyes és társas viselkedés problémáira. Kötődés A csecsemő azon törekvése, hogy meghatározott emberek közelében legyen, és hogy biztonságosabban érezze magát mellettük. Mary Ainsworth Mary Ainsworth nevéhez kötődik az ún. „idegen helyzet” kísérlet, amikor több lépésben figyelik meg a gyermekek édesanyjuk távozására, majd visszatérésére adott reakcióit, és ezen reakciók osztályozásával kategorizálhatóvá, mérhetővé vált a kötődés minősége. 4 típust különböztethetünk meg: Biztosan kötődő Bizonytalanul kötődő: elkerülő Bizonytalanul kötődő: ambivalens Zavart
-7-
Fejlődéspszichológusok Az élőlény növekedésének és fejlődésének függvényében fellépő változásokat kutató pszichológusok, akik a korai és késői viselkedés összefüggéseire helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Érés A növekedés és változás többé kevésbé veleszületetten meghatározott folyamata, ami független a külső körülményektől. Habituáció Nem asszociációs tanulás, amely az ártalmatlan ingerekre adott viselkedéses válaszok ritkulását eredményezi. Habituációs technika Csecsemők percepciójának vizsgálatához alkalmazott technika. A módszer azon alapszik, hogy a csecsemők érdeklődve figyelik az újszerű tárgyakat, de hamarosan rájuk unnak (habituálódnak az ingerhez). Ezzel a módszerrel a kutatók meg tudják állapítani a nézési időből, hogy egy csecsemő számára két különböző mintázat azonosnak tűnik-e vagy képes különbséget tenni köztük. Kritikus periódus A fejlődésben léteznek olyan időszakok, amikor az ember életében bizonyos eseményeknek be kell következniük ahhoz, hogy fejlődésének folyamata ne károsodjék. Nemi identitás fejlődés Analitikusok Ödipális konfliktus – feloldás (Vagina-irigység…) Biológiai megközelítés serdülőkor – hormonok – énkép (lányokat jobban zavarja!) -> konfliktus szülőkkel többek között emiatt is lehet Szociális tanuláselmélet A kultúra szemüvege… Egész életen át tartó fejlődés Erik Erikson pszichoszociális fejlődés-elmélete szerint az ember egész életében bizonyos, az adott életkorra jellemző krízishelyzeteket kell, hogy megoldjon.
-8-
Identitáskrízis Erikson elmélete szerint a serdülőkor legfontosabb feladata az identitás kialakítása, a válaszok megtalálása a „Ki vagyon én?” és a „Merre tartok?” kérdésekre. Annak függvényében, hogy a kérdések egyáltalán felmerülnek-e, és hogy sikerül-e a válaszokat megtalálni, négy féla kimenetele lehet az identitáskrízisnek: Problémának észleli? Igen Igen
IDENTITÁS ELÉRÉSE
Nem
MORATÓRIUM
Nem KORAI ZÁRÁS
Megoldódott? IDENTITÁS DIFFÚZIÓ
Klasszikus kondicionálás Tanulási folyamat, amelynek során egy előzőleg semleges inger kapcsolódik másik ingerhez, a másik ingerrel való ismételt párosítása következményeként. Kutatása elsősorban Pavlov nevéhez kötődik. Feltételes inger (CS) Egy korábban semleges inger, amely egy feltétel nélküli ingerrel társítva feltételes választ vált ki. Feltételes válasz (CR) Tanult vagy szerzett válasz egy olyan ingerre, amely eredetileg nem váltotta ki a választ (kondicionált válasz). Feltétlen inger (UCS) A klasszikus kondicionálásban az automatikusan, előzetes kondicionálás nélkül is egy bizonyos választ kiváltó inger. Feltétlen válasz (UCR) A klasszikus kondicionálásban a tanulást nem igénylő, a feltétlen inger által kiváltott, veleszületett reakció. Generalizáció A kondicionálás során minél hasonlóbb az új inger a feltételes ingerhez, annál inkább kiváltja a feltételes választ. Diszkrimináció A különbözőség észlelése. (A generalizáció pontosítása, „irányítása”.)
-9-
Kioltás Kísérleti eljárás, amelyben a klasszikus vagy operáns kondicionálást követően a feltételes ingert a megszokott megerősítés nélkül mutatják be. Az ennek az eljárásnak a következtében beálló válaszcsökkenés. Operáns kondicionálás A tanulásnak az a fajtája, amikor a viselkedésünk és bizonyos következmények közötti összefüggésekre jövünk rá. Effektus törvénye Az a jelenség, hogy minden viselkedés, amelyet megerősítés követ, megszilárdul; a lehetséges válaszok végtelen számából a megerősítéshez vezetők megismétlődnek, a többiek kioltódnak. Megerősítés a) Klasszikus kondicionálás során az az eljárás, amikor a feltételes ingert a feltétlen inger követi. b) Az operáns kondicionálásban az ezzel analóg eljárás, amikor a kívánt választ jutalom követi. c) Arra a folyamatra utal, amely során egy appetitív inger megjelenése vagy egy averzív inger megszűnése növeli a kondicionálás erősségét. Komplex tanulás Az a fajta tanulás, amikor a viselkedés-változás (egy új viselkedés megjelenése) nem környezeti inger vagy közvetlen megerősítés következménye, hanem kizárólag kognitív reprezentációkon végrehajtott műveletek eredménye. A társas megismerés Az emberek saját társas tapasztalatairól alkotott szubjektív értelmezésének és a társas világgal kapcsolatos gondolkodásmódjának vizsgálata Elsőbbségi hatás Az a tendencia, hogy az elsőként kapott információk játsszák az összbenyomás kialakításában a döntő szerepet. Séma A fizikai és társas világ működésének elmélete. Az emberek tárgyak, események és helyzetek mentális reprezentációi. Kognitív struktúra, amely az információk észlelésében, szervezésében, feldolgozásában és hasznosításában segít. Emberekkel, tárgyakkal, eseményekkel és helyzetekkel kapcsolatos tudás és hiedelem. Séma alapú feldolgozás A bejövő információhoz leginkább illeszkedő séma memóriából való előkeresésének folyamata. Sztereotípiák Az emberek egy egész csoportjának személyiségjegyeiről vagy testi megjelenéséről alkotott következtetések. Az emberek egy típusáról vagy osztályáról alkotott, állandósult sémák.
- 10 -
Tömeg A tömeg önálló személyiséggel rendelkező képződmény, melyben a beletartozó egyének személyisége teljes mértékben elvész. (Le Bon) Attribúció Az attribúció az emberek viselkedésére adott magyarázat és értelmezés (oksági következtetés), vagyis különböző cselekdetek okának azonosítása. Az attribúció elméletek azt vizsgálják, hogy hogyan következtetünk más emberek viselkedéseinek okaira. Referenciacsoportok Azok a csoportok, amelyekkel azonosulunk. Hozzájuk mérjük, és az értékeik szerint alakítjuk véleményeinket, cselekedeteinket. Attitűdök Pozitív és negatív viszonyulások, azaz tárgyak, személyek, helyzetek, illetve a világ bármely azonosítható mozzanata iránt mutatott vonzalmak vagy tőlük való idegenkedések, beleértve az elvont gondolatokat és társadalmi megnyilvánulásokat is. Személyközi vonzalom (alap-feltételei) • Fizikai vonzódás • Közelség • Ismerősség • hasonlóság Társas hatások Társas facilitáció, serkentés Az együtt cselekvés és a közönség jelenlétének (pozitív) hatása a teljesítményre Társas inhibíció, gátlás A társak és közönség jelenlétének időnkénti teljesítményrontó hatása. Dezindividualizáció, egyéniségvesztés Az érzés, hogy valaki elveszíti a személyes identitását és név nélkül beleolvad a tömegbe. Felelősségmegoszlás Csoporthelyzetben (pl. vészhelyzetben) a résztvevők tendenciája a passzív magatartásra, mert mások is jelen vannak, s így megosztják a cselekvésre késztető felelősségérzést. Fontos tényezőa szemtanúk és kívülálók segítségnyújtásának megakadolyázásában. Konformizmus Ld. Solomon Asch kísérlete! Engedelmeskedés a tekintélynek Ld. Milgram kísérletei! „A kísérlet” Ld. Zimbardo kísérlete!
- 11 -
Csoportdöntés Ld. Janis! Csoportpolarizáció A csoportok azon hajlama, hogy döntésük ugyanolyan irányú, de szélsőségesebb legyen, mint a csoport egyénei által a vita előtt vallott álláspontok átlaga. Énkép (énséma) A múlt tapasztalataiból leszűrt azon kognitív általánosítások, amelyek az énnel kapcsolatos információk feldolgozását szervezik és irányítják. Önmagunkról alkotott többé-kevésbé állandó, de mindenképpen szívós, a változtatásnak erősen ellenálló gondolatok, képek, melyek befolyásolják a velünk kapcsolatos információk feldolgozását, a viselkedésünket: 1) Elsősorban – szinte kizárólag – azokat az információkat engedi be a tudatba, amelyek megfelelnek az énképnek, és ezáltal fenntartják azt, illetve 2) A viselkedést úgy befolyásolják, hogy arra a külvilágból olyan visszajelzések érkezzenek, amelyek megfelelnek az énképnek, és ezáltal erősítik azt. Tanult tehetetlenség A közömbösség és a tehetetlenség kísérletileg (is) létrehozott állapota, amely annak következtében alakul ki, hogy az élőlényt elkerülhetetlen traumának teszik ki. Mivel az élőlénynek nincs módja a fájdalmas helyzeteket elkerülni vagy elmenekülni belőlük, szembekerül a tehetetlenség érzésével, ami a további szituációkra is generálódik (=amikor már lenne lehetősége menekülni, sem lesz képes megtanulni, hogyan kell azt). Mások megváltoztatásának problematikája Változtatni lehetetlen: csak változni lehetséges, és akkor szükségszerűen változik a helyzet is, illetve, ha szükséges, mások magatartása is Szubmisszív magatartás Mások érdekeinek alárendelődő, a saját érdekekről teljesen lemondó magatartásmód. Agresszív magatartás Mások érdekeit figyelmen kívül hagyó, csak a saját érdekekkel törődő magatartásmód. Asszertív magatartás A saját érdekeket oly módon érvényre juttató magatartásmód, hogy ezáltal ne sérüljön a mások érdekeinek érvényre jutása. (=Nyer-nyer helyzetek!)
- 12 -
