2011. XI. évfolyam 5. szám (113.)
Bevezető
Tartalomjegyzék
Lassan befordulunk az őszbe.
Avana Hírek Az idei Zsoldos-díjak átadása
2
A nappalok egyre rövidebbek, az éjszakák egyre hosszabbak, és most, amikor ezeket a sorokat írom, túllépve szeptember 21.-én, az utóbbi áll nyerésre.
Ökológia és Környezetvédelem Lények 9. rész: Sapiens-féleségek
Még zöldek a fák, és csicseregnek a madarak, de a reggeli óracsörgés után az ablakon kitekintve sötétség fogad minket.
3
Olvasónapló
Mit tehetünk ilyenkor? A korán leszálló alkonyat után csapjuk a hónunk alá a laptopunkat, vagy tabletünket, foglaljunk helyet kedvenc fotelünkben, menjünk fel kedvenc egyesületünk honlapjára (természetesen az „AVANA - Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület”-re gondolok), töltsük le ezt a hírlevelet, vagy bármelyik korábbi - általunk még nem olvasott - hírlevelet, és merüljünk el az Avana tagok újabb és újabb színes írásaiban.
Darázs Endre: Vashold
7
Vita Nostra (Marina és Szergej Gyacsenko: Alexandra és a teremtés növendékei)
7
Damiano Malabaila: Teljes foglalkoztatottság
8
Igen, ez már a digitális kor, a lapozást a papírsuhogás helyett egér-, vagy billentyűkattintás jelzi.
James White: Kórház a Galaktika szélén
9
Természetesen, aki jobban szeret papíron olvasni, az kinyomtathatja, akár lefűzheti a hírleveleket.
Filmkultúra A transzport
9
A III. negyedév
11
Naptár
A lényeg az, olvasás után ne dobjuk a szemétkosárba, hogy az ősz folyamán színes levélpompába öltöző, majd téli álomba merülő fák közül minél kevesebb fejezze be értelmetlenül az életét, és minél több zöld lombot láthassunk, amikor a téli hónapok múltával a nappal felülkerekedik az éjszakán. Györgyi Ákos
Avana Hírek
A legjobb címeket (kiadvány, folyóirat, rádiójáték, színielőadás, stb.) országonként két ember jelöli. Az idén a legjobb kiadvány a francia Galaxy magazin lett. A legjobb színielőadásban a Virágot Algernon-nak c. regényt dramatizálták.
Az idei Zsoldos-díjak átadása Beszámoló az Írószövetség 2012 szeptember 19-i rendezvényéről
Jelen voltak: az Avana klub képviseletében Tóthné Baranyai Judit, továbbá Sárdi Margit, Antal József, F. Tóth Benedek, Kovács Andrea, Németh Attila, Kovács „Tücsi” Mihály, Miyazaki Jun, Szélesi Sándor, Kasztovszky Béla.
2013-ban a következő Eurocon nem lesz túl messze, mert Kijevben kerül rá sor.
Megnéztem az átadni szánt díjakat, mind a Zsoldos Péter érme, mind az üvegből készült plakett tetszetős volt, semmi túlcifrázás, ízlésesre sikeredett.
2014-ben Dublin lesz a vendéglátó. Németh Attila szerint általában az kapja meg a rendezési jogot, aki több sört ígér, és az írek esetében ez nem is lehet kérdéses.
A díjátadás előtt Baranyai Judit mondott pár mondatot, a díjakat rövid értékelés kíséretében Sárdi Margit adta át. Sajna, a díjazottak közül néhányan nem tudtak ott lenni, hozzájuk később juttatják el, amit nyertek. A képregény kategóriában Szunyogh Andrásnak adták át a díjat, a Talált tárgyak c. képregényére. Az érdeklődésre, hogy hol lehetne megnézni, azt felelte, hogy csak az interneten.
Aztán valóban a nyár következett, méghozzá augusztus, amikor részt vettek a kapolcsi Művészetek völgye rendezvényen. Emlékezetes volt az esemény, mert igazi kánikula volt, árnyék meg nem sok. Viszont kitűnő kenyérlángost lehetett kapni, ez, no meg az érdeklődő közönség kárpótlást nyújtott érte.
Következett a Zsoldos-díj kiosztása. Sárdi Margit szerint örvendetesen sok mű érkezett az elbeszélés kategóriában, ezek 51%-a az adható 40 pontból harmincat ért el. 10%-uk nem érte el a minimális pontszámot, de a fennmaradókból is akadtak figyelemre méltó írások.
Előadás előtt szétosztottak egy kérdőívet a megjelentek közül, hogy meg tudják állapítani, mennyire tájékozottak a témában. Örömteli meglepetésükre kiderült, hogy egész jól.
Aztán átadták a díjakat, a regény kategóriában Antal József: iDeal c. e-könyvére, az elbeszélés kategóriában pedig F. Tóth Benedeknek.
Kik a Sztrugackij fivérek? A: Ukrán maffiózók B: Dekabrista felkelők C: Sci-fi szerző testvérpár
Ilyesféle kérdések voltak:
A díjazottakról és a díjátadóról készült egy csoportkép is, remélem, megjelenik valahol.
Mi volt az Asimov regényben szereplő létesítmény? A: Alapítvány B: Kft. C: Ltd. Milyen kőzet a trufa? A: Vulkáni B: Üledékes C: Semmilyen, ez egy személy neve Sikerült megnyerni egy színészt, hogy olvasson fel egy-két novellát. Szélesi Sándorét be is fejezte, Antal Józsefét már nem. Szélesi véleménye szerint, miután magában elolvasta a szöveget, heveny melankóliába esett és visszaadta. Antal József szerint viszont nem kell legendát koholni, egyszerűen lejárt a színész munkaideje. Azért, mint általában, a legenda tetszetősebb. Egyszóval, sikerük volt, és ha lehetőség lesz rá, jövőre is ott lesznek.
Ezzel a díjátadás véget is ért, utána Németh Attila tartott beszámolót a nyár sci-fi eseményeiről. A nyarat kissé tágabb értelemben használta, mert kezdetben az áprilisi Eurocon eseményeiről beszélt. Idén erre Zágrábban került sor, április 26-30 között, nem túl messze Magyarországtól, ennek ellenére nem sok magyar volt jelen. Pedig érdemes volt ott lenni, mert sok érdekes emberrel lehetett ismerkedni, beszélgetni, új barátokat szerezni.
Németh Attila zárszóként megjegyezte, hogy februárban jelenik meg az újonnan kiadott Galaktika 100. száma. Hiába no, múlik az idő.
Németh Attila és Szélesi Sándor persze jelen volt, nem is bánták meg. Volt zártkörű rendezvény is, de a legtöbb helyre bárki bemehetett, akit érdekelt a téma.
Sárdi Margit ismertette a következő rendezvények időpontját: Október 18. (nem tévedés, ezúttal csütörtökön lesz); november 2.; december 5.
Megérdemelten kapott díjat az SF-enciklopédia szerkesztőbizottsága. Ez a kiadvány eleinte papír alapon jelent meg, később CD-n, de most már E-könyv formátumban adják ki. Érdemes nézegetni, mert sok új ismeretre lehet szert tenni, míg olvassuk.
Már elő is jegyeztem a naptáramba. Ezzel a gyűlés véget is ért, ki-ki elindult hazafelé. Pasztler Ágota
2
Az indiai isteneknek több fejük is lehet, rengeteg karjuk is lehet, (mellesleg kék bőrrel), de számunkra a legmeglepőbb, hogy több alakjuk, megjelenési formájuk is lehet. Nos, ezek istenek. Megmagyarázhatatlanok. Olyasmi jut eszembe, hogy mások is hihettek nagyhatalmú, nagyerejű, különlegesen élő és hatni tudó állatősökben, nem csak az ősmagyarok. Hanem az istenek más kategória. Nekünk a mindennapi élet lényei az érdekesek.
Ökológia és környezetvédelem LÉNYEK - 9.rész:SAPIENS-FÉLESÉGEK Hosszasan haboztam, mielőtt ehhez a – szándékaim szerint utolsó – fejezethez hozzákezdtem volna.
A görögöknél például – mint ismeretes – egész sor ilyen emberszerű csodaalak tenyészett. Kedvencem a kentaur, a félig ember, félig ló alakú lény. Most pletykálni fogok:
Habozásom fő oka Kéri Katalin alapos kis tanulmánya, ami az Új Galaxis 10. számában jelent meg az ókori és középkori irodalom fantázia-lényeiről. Bemutatta a mitológiák, a Biblia ilyen „hibrid” szereplőit, a középkori írók gondosan osztályozott, emberszerű, ám sosem volt lényeit. Igaz, ezek a lények gyakran tanítómesék „termékei” voltak, a kívánt, a helyes magatartást, erkölcsöket, hitbuzgalmat voltak hivatva példázni koruk embere számára, saját írójuk esetleg nem is hitte őket igazán. Csakhogy – mint tudjuk – a leírt szó gyakran „szentségnek” minősül a képzetlenebb elme számára. Tehát a csodalényeket a tömegek halálosan komolyan vették, biztosak voltak azok létezésében, ha nem is itt, nálunk, de valahol, Ázsiában, az Újvilágban, a világ túlsó felén. Mondják, az Ázsiába először eljutó kereskedők egyre keresték a kutyafejű embereket, de nem találták. Amikor rákérdeztek, kiderült, hogy a kutyafejűek nem ott élnek, hanem Európában. Mert az ázsiaiak is hittek mindenféle emberszerű, de nem egészen valódi ember létezésében. Úgy tűnik, ez a hit általános. És akkor a korabeli tudósok még rátettek néhány lapáttal, azon kezdtek vitatkozni, van-e az ilyen félembereknek lelkük, s mint ilyet meg szabad-e, meg kell-e keresztelni őket. Még jó, hogy egy huncut darab ilyen emberféle sem került elő, azóta is itt lennénk a bizonytalanságban a lelküket illetőleg.
Történt ugyanis, hogy az örökké féltékeny Héra párt keresett magának, hogy megbosszulja Zeusz félrelépéseit. Ixiónt alkalmasnak találta erre a célra, és az ifjú lapita király szerelemre lobbant az istennő iránt. Azonban Zeusz fülébe jutott a találka híre, és egy felhőből megformázta Héra alakját, majd ezt elküldte a légyottra. Ixión pedig nem sokat tétlenkedett, és lefeküdt a felhő-istennővel. Ebből a vad románcból született Kentaurosz, aki előszeretettel közösült vadlovak kancáival, s így félig ember, félig ló alakú teremtmények jöttek a világra. A kentaurokról azt tartják, hogy szeretik a bort, hamar szemet vetnek a nőkre, nagy részük részeges és erőszakos. Háborúztak is fékezhetetlen természetük miatt. Héraklész halálát is egy kentaur, Nesszosz vére és bosszúvágya okozta. A kentaurok halandó lények, Kheirón kivételével. Kheirón bölcs kentaur volt, akit az építészetben, zenében, a fémművességben és orvostudományban való jártassága tett híressé. Ő volt Akhilleusz, görög hős és Iaszón tanítója és Aszklépiosznak, az orvosok mesterének is ő adta át tudását. Őt azonban fájdalom gyötörte, mert véletlenül eltalálta Héraklész nyila, ezért meg szeretett volna halni, lemondott halhatatlanságáról. Így jelent meg az állatövi jegyek között, a görög mitológiában épp ezért Kheirón kentaur a Nyilas csillagzat hagyományos jelképe (latinul Sagittarius).
(Vajon miért mondjuk a mai napig, hogy „kutyafejű tatár”?) Nem beszélek tehát a kutyafejűekről, az arcukat a mellkasukon vagy a kezükben hordó emberekről, a kétfejűekről, az egylábúakról, a szakállas nőkről, az illatokkal táplálkozó emberekről és a középkori irodalom egyéb fura lényeiről. Lássuk inkább a mitológiákat, a meséket, térjünk vissza a saját lényeinkhez!
Mint azt minden Harry Potter-olvasó tudja, a kentaurok titokzatosak, okosak, a jövőbe látnak és haragtartóak. A magyar olvasóknak különösen ajánlom figyelmébe Csányi Vilmos etológus könyvét, A kentaur természetrajzát, amely a Helikon kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben. A könyvet Makovecz Benjámin grafikus illusztrációi díszítik. A könyv a kentaurt mint létező lényt mutatja be, természettudományos stílusban, komoly hangvételben, ám sok humorral. A legtöbb helyen például Manyi Csakovecz kentaurkutató műveire hivatkozik. A kentauroknak a könyvben ábrázolt kultúrája külön figyelemre méltó.
Nézzük először a régieket! Az egyiptomi vallás istenei majdnem mind állatfejet viseltek. De istenek voltak, nagy hatalommal, nagy, és nem mindig érthető indulatokkal. A mezopotámiaiak emberfejű, szárnyas bikaként ábrázolt jóságos szellemekben (is) hittek.
3
Kréta szigetén élt Minótaurosz, az embertestű, ám bikafejű lény. Születésének körülményeiről megint pletykálhatnék, annak a pletykának is az lenne a – megszokott – tanulsága, hogy sok baj van a nőkkel. Ez a lény ama híres labirintusban élt, ahová ugyancsak híressé lett testvérkéje, Ariadné fonala segítségével célszerű bemenni, hogy a kalandkereső a sötét helyről dolga végeztével vissza is tudjon jönni. Azután a görögök megunták, hogy 7 évente áldozati ifjakat kell küldeniük Krétára, a Minótaurosz táplálására, és Thészeusz megölte a szörnyet.
Ugyanabban a görög mitológiában szerepelnek az Erinnüszök is, a bosszúállás véres istennői. Apagyilkosság véréből születtek, kígyóhaj, kutyafej, denevérszárny, fekete test… Hogy honnan vettek ennyi rémséget a görögök? Vagy azt akarták kifejezni, hogy a bosszúállás csúf dolog? És akkor még egy szót sem szóltam Tritonról, Poszeidon tengeristen embertestű, halfarkú fiáról, és ki tudja még, kiket felejtettem ki csupán a görög mitológiából; hanem akkor jöttek a latinok, mindezt átvették, és a leigázott népek hitvilágával bővítették; szóval, alighanem sokáig lehetne még bővíteni a névsort. A sellők, Triton utódai a mai napig izgatják az emberi fantáziát, modern mesékben is megjelennek. Mintha azt mondanánk, hatalmas az óceán, titokzatos a mélye, ki tudja, hol és mi tenyészik még benne, amiről nem tudunk… És csakugyan.
Ha eltekintek a mesétől, akkor az a kor a Bika kora volt, azért tisztelték minden módon a bikákat, azért létezett a krétai ifjak rituális bikaugrása. Azután kitört a Szantorini, elpusztította a krétai civilizációt, helyettük a görögök lettek urak az Égei-tengeren. De miután mindez ie. 1630 körül történt, hivatalos történetírás még nem létezett, maradt a mese, amivel tovább lehetett adni a történteket. Napjainkig.
Nem csak a görögök hittek ilyen csodalények létezésében. Szinte minden népnél voltak nagyerejű hősök, szinte félistenek, mint Héraklész, akik elképesztő kalandokon mentek keresztül, többnyire saját erőből, néha isteni beavatkozás segítségével. Manapság úgyis divatos az ír, germán, kelta mitológia, ahonnan a fantasy meseszerű kezdeteit vette. Nos, az ostoba trollokon kívül tessék megismerkedni az északi mitológiák hőseivel, azok mágikus fegyverzetével is! Bár ezek „csak” emberformájú emberek, ha héroszok is.
A görög erdők lakója a pán is, akit a pánsíp okán szoktunk emlegetni.
„Hibrid” embert nem sorolok többet. Az elkövetkező lények teljesen emberformájúak, csak van valami meglepő tulajdonságuk. A legegyszerűbbek a vademberek. A középkori irodalomban is volt vadleány (a magyar vadleány holdfénynél énekel), a maiban is ott van Maugli a farkasok között. Romuluszt és Rémuszt, mint tudjuk, egy nőstényfarkas szoptatta, de ezzel van egy kis baj. Ugyanis a régi latinban az utcasarkon dolgozó, nehéz altesti munkát végző hölgyeket nevezték nőstényfarkasnak. Bár erről a latinok mai utódai említést sem akarnak tenni. Ettől függetlenül, mindig voltak valamilyen módon elvadult gyermekek. A XIX. században Indiában találtak két kislányt az erdőben. Néhány éve Ukrajnában a kutyák neveltek fel egy kislányt, a drágalátos szülei helyett. Nekünk meg volt egy jól dokumentált, saját Hany Istókunk. Ezt találtam róla a Wikipédiában:
Ez e lény latinul a faun nevet kapta, fajtája belakta Itália erdeit, és így már ismerősebb az alakja számunkra. A faun kecskeszarvú, patás emberalak, alsóbbrendű erdei istenség. A viselkedése nem éppen a jólneveltség példája, elég sok – főleg erotikus – dolgot fogtak szegényre. Ugyancsak görög teremtés Medusza. Hajkoronáját élő kígyók alkották, foga mint a vadkané, a hátán szárnyak nőttek. Két, hasonlóan szép nővérével ők voltak a Gorgók. Aki a szemükbe nézett, kővé változott. Eredetileg állítólag nagyon szépek voltak, de megsértették Athénét. Milyenek az istennők? A sértett Athéné bosszút állt, rúttá tette őket. A három lány közül egyedül Medusza volt halandó. Perszeusz úgy tudta legyőzni, hogy a pajzsában visszatükröződő képmását nézte a szörnynek, akképp vágta le a fejét.
1749 márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt, és keze, lába ujjai között úszóhártya feszült. A korabeli írások szerint: "A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé."
4
Ezek többé-kevésbé valódi emberek. A mendemondákban szerepelnek víziemberek is, akik elég gyakran a vízbefúltak szellemei, és – szintén elég gyakran – lehúzzák a vigyázatlan utazót a mélybe. Még ha csak sima őrzőszellem a vizekben, akkor is jobb vele vigyázni, mert meggyőződése, hogy a vízben jobb helyen van az ember. A magyar népmesében varázslatos hatalmú vízikirály az illető, az elnyert gyermeket kitanítja a varázslásra ott a víz alatt, de a felserdült gyermek aztán megugrik, sőt a király ellen fordítja a megtanult varázshatalmat.
Csupa csont, nagyon sovány, nagyon gazdag, és nagyon gonosz öreg. Az erejét egy tű hegyén tartja, a tű egy lúdtojásban van, a tojás egy nyúlban, a nyúl pedig egy sasmadárban, vagy legalábbis annak a karmában. Ja, és a sasmadár egy hatalmas bükkfán ül. Kascsej rendszerint elviszi a hős kedvesét, így a mese hősének le kell törnie a tű hegyét, hogy visszakapja szíve hölgyét. Kascsej majdnem biztosan haláldémon volt eredetileg. Ezért viszi el a kedvest, és ezért olyan nehéz legyőzni. Viszont jelenkori irodalmunkban, a mai „mitológiában” is vannak érdekes lények, akikről érdemes szót ejteni. Ilyenek, teszem azt, a vámpírok. A vámpírok, mint tudjuk, vérszívók, de állítólag vannak energia-vámpírok is. A vámpírok elvileg holtak. Nappal ártatlanul feküsznek a koporsójukban, éjszaka fölkelnek és áldozat után néznek. Az áldozat is vámpírrá válik. Némely vámpíroknak szárnya is van, repülni tudnak (lásd Kosztyát Lukjanyenko Őrségsorozatából). A vámpírok harapása ellen használ a fokhagyma, de nem tudom megmondani, mi a hatásmechanizmusa. A vámpírt, miután halott, megölni nem lehet. Viszont ha fölbontják a gyanúba vett személy sírját, és az feltűnően ép bőrrel aluszik a koporsójában, pláne véres a szája széle, akkor át kell ütni a szívét egy megfelelő karóval. Attól ott marad a koporsóban, többet nem kel ki.
Vannak aztán a vérfarkasok, a farkasemberek. Mint tudjuk, teliholdkor alakulnak farkassá, olyankor embert esznek. De legalábbis megtámadják az embereket. Az ezüst puskagolyó végez csupán velük. Akit megmar a vérfarkas, maga is átalakul farkasemberré.
Vannak más élőhalott lények is, a goulok, a zombik, de ezekről nem tartok előadást, mert korunk minden, főleg sikerületlen, ízléstelen sci-fi filmjében, néhány nagyon hitvány könyvében találkozni velük, mindenki ismeri őket; és különben is rosszat álmodom, ha ilyenekről írok.
Érdekes, hogy orvosilag is magyarázható a farkasemberség, de azért az nem egészen ugyanaz.
Valószínűleg meg kell említenem a varázslókat is. Teljesen emberek, igazi varázshatalommal. Legismertebb talán Merlin az angolszász kultúrkörből, és Merlin nyomán Harry Potter egész birodalma. Hasonló nagy varázslók éltek Keleten is, ajánlom böngészésre a Nyájas Olvasónak az Ezeregyéjszaka tündérvilágát.
Ebből a műfajból való, nagy ismertségnek örvendő, ma is óvatosan tisztelt szláv mesebeli lények a vurdalak és az oboroteny. A vurdalak eredetileg farkasember, de vérszívó is. Egyes források szerint a rokonai vérét szívja. Abból lesz vurdalak, aki bűnbánat nélkül halt meg. Még kiásni is óvatosan kell, mert bármilyen kereszt-alaktól kiugrik a sírból és vad üvöltéssel elrohan. Az oboroteny eredetileg szintén farkasember, de bármilyen alakot fölvehet: lehet belőle kutya, macska, kakas, szélkergette szénacsomó. Ha ilyesmit lát az ember út közben, és fél tőle, egy biztos módszer van az oboroteny elkergetésére: három köpés bal vállon át, hátrafelé.
Ugyanott a dzsinn igen figyelemre méltó: turbános emberformájú lény, de belegyömöszölhető egy palackba vagy lámpásba, nagyhatalmú varázsló, hol hálás, hol kicsinyes bosszúálló, és az sem zavarja, ha nem a bűnösön áll bosszút (aki őt bezárta), hanem aki éppen kéznél van.
Ha már a szlávoknál tartunk: van az orosz mesevilágban egy talányos rém, a halhatatlan Kascsej.
Még említést teszek a kísértetekről, a holtak körülöttünk lebegő szellemeiről, ami szintén az emberiség őskorától létező témakör. Állítólag erőszakos halált haltakból lesz kísértet. Vagy a gonosz lelkűekből. Egész „tudománya” alakult már ki ennek a kérdésnek, könyvek, fényképek, stb. Mindamellett nem tudni biztosan, igaz-e vagy mese a kísértetek léte, ezért a paratudományok foglalkoznak vele… Hm. Nem akarok állást foglalni. Meg kell jegyeznem, a magyar hitvilágban eredetileg nem voltak kísértetek. A fent felsorolt lények közül a víziembert ismertük, aki kutakban vagy folyókban lakott, lehetett férfi és nő is, énekelt, de fára is tudott mászni, lehúzta azt, aki nem tartotta be a szabályokat, és például belefütyült a kútba. Ismertük talán Koscsejt is, a sokszorosan elrejtett erejével, mert ez utóbbi motívum benne van a meséinkben. Viszont nem túl sokszor szerepel, ott is a sárkány ereje van ily módon elrejtve, tehát nem kizárt, hogy egyszerűen átvettük a mesét és annak alkatrészeit.
5
A többi felsorolt lény viszont eléggé ismeretlen nálunk. A fiam szerint „rendes magyar emberből még kísértet sem lehet”, a fentiek alapján. Hogy micsoda problémái vannak szegénykémnek!
A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége. Ha ebben a korban eltűnt a háztól, „elvitték a táltosok”. Ekkor tanítja ki a többi táltos a mesterségre, így a közösségbe való visszatérésekor már különleges tudás birtokosa.
Viszont van garabonciásunk és táltosunk.
A táltos egyik legfontosabb jellemzője a „révülés”, ami egyfajta meditáció. A révülés során távolról gyógyíthat vagy a lelke messzire szállhat, akár a csillagok közé. Érdekes adalék, hogy néphitünk szerint Jézus Krisztus az égi táltos. Szent László királyunkat gyakran emlegették mint „táltos király”-t, táltos lovának a neve „Szög” volt. A táltos jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok vas vagy tüzes kerekek, kék és vörös színű lángok, ellentétes színű csődörök (pej és szürke), fekete, füstös és fehér szőke bikák formájában küzdenek egymással. A viaskodás célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása. A viaskodás alkalmát előre tudják, azt is, hogy kivel és milyen formában kell viaskodniuk. Hasonló motívumok a népmesékben is fennmaradtak.
A garabonciás diák mindenféle bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, aki a szláv, német és román néphitben is megjelenik. Egy régebbi, pogánykori s egy újabb, keresztény középkori elemből keveredett össze. A régibb elem egy vihar-démon, az újabb pedig a középkori vándordiák (aki az ördöggel cimboraságban álló bűvésznek, sőt vele majdnem egyenlő hatalmú varázslónak tudta magát a naiv lelkek előtt feltüntetni). Erre vall a neve is, amely nálunk olaszból került kölcsönvétel és első jelentése tulajdonképpen «halottidéző», «szellemidéző», megholtak lelkeinek segélyével bűbájoskodó varázsló. Volt olyan tudósunk, aki helytelen következtetésekre jutott s egy ősmagyar pogánykori papi rendet látott a garaboncok-ban.
Széles körben elfogadott, hogy a táltosok a pogány hitünk részei voltak, akiket Szent István, illetve későbbi királyaink üldöztek, így kihaltak. Bizonyítékok vannak arra azonban, hogy a táltosok még a Habsburg korszakban is léteztek, Mária Terézia például olyan rendeletet hozott, amelyben minden foggal született vagy hat ujjú gyereket azonnal be kell jelenteni és ki kell végezni. Egy 1725 évi debreceni táltosper alapján úgynevezett Balázsi Erzsébetet, akkoriban híres táltost megvádolták, hogy boszorkány. A bíró felszólította, hogy magarázza el, mi a táltos dolga az életben. A táltos azt válaszolta, hogy a táltos gyógyít, szabad szemmel meglát eltemetett kincseket a föld alatt és „a táltos Magyarországért küzd a Menyországban”.
A garabonciás egyébként táltoshoz hasonlóan foggal születik. Rongyos köpenyben, kezében könyvvel kopogtat be a házakba: tejet vagy tojást kér. Sok nem kell neki, de nem szabad kimérni, hanem egész köcsög tejet kell eléje tenni. Ha megtagadják az ételt, akkor fenyegetődzik: „majd adnál, de már késő lesz”. Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy bűvös könyvéből „kiolvassa” a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány hosszú farka lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarja. A garabonciás ellen harangozással lehet védekezni. A garabonciás 13 iskolát végez, így jut a könyvhöz. Bűvös könyve segítségével a levegőbe tud emelkedni.
Külön felhívták a figyelmemet, hogy a jetiről is írjak. Nem tudom. A jeti esetleg létezik is. Ugyanígy ÉszakAmerikában a nagylábú, és más eldugott, emberektől nem nagyon háborgatott helyeken is tudnak a helyiek emberforma, nagytermetű, szőrös lényekről. Némelyek egyszerűen mesének tartják ezeket a híreket, megint mások szerint a neandervölgyi emberfajta megmaradt példányait tisztelhetjük bennük. Könyvtárnyi irodalma van már a jetinek.
A táltos viszont hungarikum. Szinte biztosan csak a magyar hiedelemvilágban fordul elő. Ezért aztán most részletesen idézek a Néprajzi Lexikonból: A táltos a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye. Elterjedt nézet, hogy a magyar ősvallás főpapja, de ez nem bizonyított. A táltos alakjában az ősi samanizmus őrződött meg. Alakja rokon a halottlátóval és a garabonciással.
Indonéziában viszont egy törpe emberfajta élt még nem is olyan régen, mesélnek róla a helyiek, de a csontját is megtalálták. Ezzel a „hobbit” tudományos ténnyé vált. Tehát nem tudom. Lény vagy nem lény a jeti, mese vagy valóság, nem tisztem állást foglalni.
A legtöbb ismeretünk a táltosról Ipolyi Arnold római katolikus paptól származik, aki összegyűjtötte a népi hiedelmeket Magyar mitológia (1854) c. könyvében. Ezek szerint a táltos már a magzati korban közvetlen kapcsolatban van a Jóistennel, itt kapja meg azt a „többletet”, ami születéskor fizikailag többlet fogat vagy többlet ujjat jelent (vagy bármilyen többlet csontot). Sorsát az Isten eleve elrendelte, valamilyen célja van az életben, ez általában vagy a világ, vagy a nemzet megmentése, fizikai vagy lelki értelemben. Táltos lehetett férfi vagy nő is, bárki, hiszen nem az emberek választották vagy oktatták, hanem úgy született.
Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1977-1982.
FELHASZNÁLT IRODALOM (a már felsoroltakon kívül)
Soproni András: Orosz kulturális szótár, Corvina, 2008. Mitológia kép-tár (szerkesztette: Émilie Beaumont), Passage , 2001. Camprubi-Dau: Fantáziavilág – legendás lények, Könyvmolyképző, 2009. Maruzs Éva
6
Ezért aztán onnan is indul egy jól felszerelt kutató űrhajó. A Sirius utasai számtalan érdekes, de roppant fenyegető dologra bukkantak, többek között rájöttek arra, hogy a százezer évvel ezelőtti őseinket elrabolták, és munkára fogták, továbbá afféle vérbankként használták őket. Darázs Endre nagyon sok, érdekes technikai berendezést írt le, annyi ötletet használva fel, hogy abból három másik könyv is születhetett volna. Az idegen civilizáció fenyegető és emberi felfogással érthetetlen rendszerét, nyomasztó hangulatát kitűnően érzékelteti, az idegen itt nagyon is idegen és rémítő.
Olvasónapló Darázs Endre: Vashold Megjelent a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban, 1975-ben. A kötet szerzője, Darázs Endre, eddig költőként volt ismert, ez a műfaj új volt számára.
Választ kaphatunk még néhány kérdésre.
Talán nem véletlen, hogy volt egy Vasszobor című verseskötete is. Most, hogy írok róla, eszembe jut az, amikor megvettem a könyvet. A boltban szerző és cím szerint kértem, az eladónő rögtön a versesköteteknél kereste. Némi csalódást jelentett számára, hogy ez nem vers, hanem regény, és ráadásul scifi. Azért viszonylag könnyen tudomásul vette, csak csodálkozott.
-
Ki robbantotta fel a Phaetont?
-
Hogyan boldogultak az elrabolt Felvehetjük-e velük a kapcsolatot?
-
Meg lehet-e fékezni az önálló életre kelt merkúri gépezeteket?
-
Ki boldogul jobban veszélyhelyzetben, az öregek vagy a fiatalok?
-
Miért Tigrisemberek a novella címe, kik ezek?
ősemberek?
A kötetet záró öt novellából egyről szeretnék írni, a Vércsap címűről. Ebből kiderül, hogy történhet meg, hogy egy módfelett kötelességteljesítő, buzgó inkvizítort egy angyal visz magával. A korabeli felfogás szerint a szentéletű és szorgos atya igazán megérdemelte ezt a kitüntetést. A másik bolygóról érkezett idegen viszont nagyon megörül a kegyetlenség és korlátoltság ilyen ritka ötvözetének, és úgy dönt, magával viszi az illetőt. Az otthoni pszichológusok biztos nagyon megörülnek ennek a figyelemre méltó példánynak!
A könyv két kisregényt (Csillaghajó, Tigrisemberek), és négy novellát tartalmaz. A Tigrisemberek című kisregényt szeretném kissé részletesebben ismertetni. Ebben a történetben egy eddig méltatlanul kezelt bolygóról, a Merkúrról esik szó.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Azon sci-fi kedvelőknek, akik méltányolják a jó alapötletet és a míves kidolgozást, az erős hangulatokat és pontos ábrázolást. Egyszóval: mindenkinek, aki szívesen olvassa ezt a műfajt.
A kisregény úgy kezdődik, hogy két kiöregedett „teherfuvarozó”, Krilov és Szoboljev, döntő elhatározásra jut. Mindketten jóval túl vannak a nyugdíjkorhatáron, elmúltak már száz évesek, csak idáig nem akartak visszavonulni. Fiatalabb korukban részt vettek a Sol expedíción, ami a Nap kutatásával foglalkozott volna. Ekkor megtörtént, amire senki nem számított a XXII. században: lázadás tört ki az űrhajón, az emberek egymást gyilkolták. Akiknek mégis sikerült visszatérni a Földre, szörnyű betegségeknek estek áldozatul. Csak ez a két férfi élte túl az egészet, és nem túl meglepő módon sokat gondolkodtak a történteken. Néhány apró hírfoszlányt gyanúsnak találtak, és arra az eredményre jutottak, hogy annak idején nem a Nap, hanem a Merkúr bolygó okozta a lázadást és a betegségeket. Ezért aztán segítségül hívtak két fiatalembert, Ah Trabot és Indrát, és a Sirius nevű űrhajóval letérnek a pályáról, hogy megvizsgálják, mi történt a Merkúron, és mi a történtek oka. Sejtik, hogy a Föld irányítása nem kapkodja el azt, hogy mentőexpedíciót küldjön utánuk. Ebben igazuk is lett, de ami a bolygón várja őket, arra senki sem számíthatott, ők a legkevésbé. Egy magasan fejlett, de agresszív civilizáció nyomára bukkantak, akiknek a képviselői tervszerűen lerabolták a Naprendszer bolygóit. Az egyetlen, ahol kudarcot vallottak, a Vénusz volt, annak a körülményei még rajtuk is kifogtak.
Pasztler Ágota
VITA NOSTRA Most olvastam Marina és Szergej Gyacsenko könyvét, ami magyarul ALEXANDRA ÉS A TEREMTÉS NÖVENDÉKEI hosszú és némileg félrevezető címmel jelent meg. Főleg a teremtést nem értem belőle, még így utólag sem. Az eredeti cím fönt látható, ékes latin nyelven csupán annyit jelent: a mi életünk. Ami – szerintem – szintén félrevezető. Túl leegyszerűsített. Nem arról szól. A könyvben foglalt cselekmény csak úgy nagyjából a mi életünk. Illetve az övék, a mai Oroszországé. A hátsó borítóra nyomott sorok azoknak ajánlják a könyvet, akik a Harry Potterből már kinőttek, de a mágia iránt érdeklődnek. Nem gyermekeknek való könyv, az biztos. Mintha Potter főiskolára ment volna, de Oroszországban! Itt egy leányka (Alekszandra – Szaska) megy enyhén szólva meglepő főiskolára, meglepő körülmények között és közé. Három főiskolai évét követjük nyomon.
A Merkúrról távoztak, de ez előtt gondoskodtak arról, hogy ha valaki később odajut, az nagyon megbánja ezt az elhatározást. Sajnos az, hogy felpiszkálták az eddig alvó gépezeteket, azzal járt, hogy a káros sugárzás már a Földet is elérte.
Ez az írás is mágikus realizmus. A realizmus belőle nagyon meggyőző. A mágia eleinte inkább nyomasztó. Sehogy sem érteni, mi lesz ebből, mi ebben a logika. Ez most nem szemrehányás a részemről, ugyan miért kellett volna az íróknak már előre ellőni a poént?
7
Különben is, elég érdekes a történet ahhoz, hogy olvastassa magát. Azt viszont a szemére lehet hányni, hogy hagy nyitott kérdéseket. Vannak dolgok, amit a végén sem magyaráz meg senki. Például érdekelnének a kiválogatás szempontjai… de inkább nem folytatom.
Most azonban a címben említett novelláról szeretnék írni. Az 1965-ben játszódó történet szerint egy ügynök (Simpson úr), és a legjobb vásárlója az automatizálásról beszélgetnek. Furcsa módon az ügynök a gépek ellen érvel, a vásárlója pedig némi kétkedéssel fogadja a szavait. Simpson szerint a gép nagyon fontos, nem lehetünk meg nélküle, de korántsem ez a legjobb megoldás. Aztán bebizonyítja az állítását. Megkérdezi, hogy a vendége szereti-e az áfonyát. Az igenlő válaszra egy sípot vesz elő, belefúj, és hirtelen légióra való szitakötő viharzik elő, és távozik az erdő felé. Két perc múlva az asztalon álló üvegtál megtelik frissen szedett, még harmatos gyümölccsel. Simpson úr szerint ez sokkal gyorsabb, olcsóbb és környezetbarátabb megoldás, mintha pl. egy gyümölcsöt leszedő gépet küldött volna. A meggyőző bemutató után az ügynök elmondta, hogy tanulmányozta a méhek tánc-nyelvét, és már meg is tudja értetni magát velük. Ők aztán tolmácsoltak a többi rovarfajnak. Elsőnek a hangyákkal vették fel a kapcsolatot. Már ez is érdekes és hasznos eredményre vezetett. Egy szerződés keretében a hangyaboly vállalta, hogy eltünteti a kertből és a teraszról a szerves hulladékot. A kicsírázó gyomnövényeket is kitépik, továbbá a bolyba hordják a kártévő rovarok lárváit. Cserébe némi élelmet kaptak, és biztosítékot, hogy a környéken nem lesz rovarirtás. Továbbá néhány hangyát betanítottak mikroáramkörök szerelésére, ők megtovábbadták ezt a tudást a többieknek. Aztán került sor a szitakötőkre, ők a lárváik védelme ellenében végeztek a bemutatóhoz hasonló munkákat.
Folytatva az olvasást kezded érteni, miről van szó. Ez a mágia inkább ezoterikus. Itt-ott kapásból elfogadod, máshol… hát, izé. Némileg lila a köd. Szerencsére tűrhetően lila. Teszem azt, a mondanivaló alaptételét az én gyomrom a valós életben egyáltalán nem veszi be, viszont el lehet fogadni az írásban megalkotott világ alapjaként.
A következő lépésben a szúnyogokkal kellett szót érteni. Kompromisszumos megoldást találtak: egy kis tálban alvadásgátlóval kezelt marhavért raktak ki, a szúnyogok ezt iszogatták, és nem támadtak emberre. Ezt az ötletet Simpson szerette volna felkínálni néhány trópusi országnak, hiszen, ha a moszkitók nem fertőzött vért szívnak, akkor nem terjesztik pl. a maláriát.
Csak sajnos, ugyanez az alap a könyvet befejezetlenné – sőt, befejezhetetlenné – teszi. A könyv végén maradnak a kérdések: hogyan járja végig a leányzó a következő két évet, plusz az aspirantúrát; hogyan tudnak alakulni az emberi kapcsolatai, illetve hogyan kell felrúgnia azokat (szerintem fel kell), de a továbbgondolás nem megy. Emberi logika szerint sem lehet folytatni, de a mágikus logika szerint is bajos lenne. Kéne egy következő kötet, egy kis magyarázkodás, de sehogyan sem látom a lehetőségét.
A feltaláló most éppen szabadalmaztatni akarja az ötletét, hiszen a lehetőségek szinte végtelenek. Sok olyan munka van, amelyek minimális erőkifejtést követel meg, de nem végezhető el olcsón, mert az ujjaink túl vastagok hozzá, az automatizálás pedig drága. Ez csodálatos ötlet, csak a zárómondatokból derül ki, hogy – mint szinte mindennek – ezzel is vissza lehet élni. Például az angolnákat kokaincsempészésre is rá lehet venni. Hiába, a lehetőségek ilyen irányban is végtelenek…
Bár lehet, hogy nekem csekély a fantáziám. Maruzs Éva
Pasztler Ágota
Damiano Malabaila: Teljes foglalkoztatottság Ez a novella nemrég jutott eszembe, igaz, nem cím, hanem a tartalma tetté aktuálissá. Az a nem túl nagy esemény történt velem, hogy - ebben az évben először megcsípett egy szúnyog, ilyenkor mindig ez jut az eszembe, igaz, nem a címe, hanem az ötlete miatt. Ez az elbeszélés a Galaktika 6 számában jelent meg, és ezt a számot teljes egészében az olasz sci-fi irodalomnak szentelték. Nagyon is megérte újraolvasni, hiszen jó néhány érdekes alapötlet, és szellemes megoldás volt benne. Az egyik ilyen Guilio Raiola: A mentési akció. Ebben a kétszáz év múlva végleg elsüllyedt Velencét egy idegen faj teljes épségben-szépségben áttelepíti egy másik bolygóra, és egy műanyag másolatot hagy helyette. Ugyanezt teszik a Kheopsz-piramissal, no meg jó néhány másik földi nevezetességgel is.
A címlapok forrása: http://galaktika.scifi.hu
8
James White: Kórház a Galaktika szélén Egy biztos: az elé kerülő ügyek megoldásához sokszor van szüksége gyors elhatározásra, illetve cselekvésre, és nem szabványos gondolkodásra. Ezek mind nagyon szükséges tulajdonságok, viszont nem ártana, ha időnként az elképzeléseit megosztaná a többi orvossal. Esetleg még az ápolókkal is. Itt is választ kaphatunk néhány kérdésre. Pl. arra, hogy jó, vagy legalábbis tűrhető-e telepata fajokkal együtt dolgozni? Miért neveznek el egy brontoszauruszt Emilynek? Okvetlen veszélyes dolog-e, ha egy nyolclábú hernyóféle vastag burkot növeszt maga körül? Milyen gondot okozhat, ha egy kollektív tudat néhány tagja elpusztul?
Ezt a folytatásokban megjelenő regényt a Galaktika 78-7980 számában adták ki, 1987-ben, Gálvölgyi Judit fordításában. Szerintem nem csak az ezüst évforduló indokolja, hogy írjak róla. Elgondolkodtam azon, hogy mostanában örvendetesen sok a sci-fi sorozat, hogy-hogy ebből még nem készült?
Ez az írás a Galaktika olyan számában jelent meg, ami majd’ akkora, mint egy A4 papír, ezért kissé nehéz lapozni. Talán ezért van, hogy kevesebbet forgatom, mint a szabvány méretűt Pedig nagyon is érdemes, mint ezúttal kiderült. Egy kellemes, olvasmányos regény mellett ebben közölték le azt a Nemere István elbeszélést, ami az egyik kedvencem, és egy másikat Clarke-tól is. Nem is beszélve Bulicsovról, akitől egy szatirikus novellát jelentettek meg, Párbeszéd az Atlantiszról címmel.
Persze elképzelhető, hogy már volt ilyen, csak én nem tudok róla, holott ideális lenne a lény- és díszlettervezők számára, tág teret adna a fantáziának. Ugyanez érvényes a képregényrajzolókra is, számukra is vonzó téma lehetne. A történet szerint egy óriási kórház épül a Nagy Magellán felhőben, ami az eddig ismert intelligens élőlények mindegyikének képes ellátást biztosítani, mind betegség, mind baleset alkalmával.
Azt hiszem, a továbbiakban újra elő fogom venni ezeket a számokat is. Lehet, hogy kissé nehéz lapozgatni, de alighanem megéri. Pasztler Ágota
Olyan környezetet alakítottak ki, amiben az oxigént, a klórt, vagy bármi egyéb gázt belélegző, valamint a vízben, illetve levegőben élő lények egyaránt megfelelő környezetben gyógyulhatnak, és a szükséges gravitációt is biztosítják számukra.
Filmkultúra
Természetesen minden élőlényfajtából nem csak beteg, hanem orvos is van. Ha pedig nem sikerül hasonló fajból lévő doktort keríteni, akkor a hozzá legközelebb álló létforma feltett egy oktatószalagot, és ebből megszerezte a szükséges ismereteket. Az eset akkor kezd valóban érdekessé válni, amikor egy eddig nem ismert fajt próbálnak diagnosztizálni és gyógyítani.
A transzport 2012 május végén sci-fi filmnapokat rendezett az Örökmozgó filmmúzeum. Ennek keretében vetítették le a Transzport című filmet, Utánanéztem, annak idején 1981. augusztus 29-én láttam, az akkori Tanács moziban. A mozi most is megvan, csak a neve változott meg. Harminc év után most újra megnézhettem, mert sikerült szépen helyreállítani és DVD-re másolni
Történetünk főhőse, O’Mara, mindjárt az első sorok után ilyen helyzetbe kerül. Rábíznak egy fél tonnás csecsemőt, akiről csak az derül ki, hogy a bőrén keresztül táplálkozik, és nagyon nyűgös, ha éhes, vagy ha unatkozik. Továbbá igényli a gyengéd paskolgatást. Szerencsére főhősünk nagydarab fickó, durván szögletes vonásokkal. Ezért aztán senki nem nézi ki belőle, hogy gyöngédebb érzelmekre képes. Be kell vallanom, a szerzőnek engem sem sikerült erről meggyőznie. Egy biztos: a szükséges paskolgatást addig is meg tudja adni a kisdednek, amíg fel nem szerel egy ilyen készüléket.
A filmet Szurdi András rendezte, az operatőr Nemescsói Tamás. A főszereplőt, dr. Grafot Hetényi Pál alakította. A többi szereplőt nem sorolom fel, utána lehet nézni. A forgatókönyvet Kuczka Péter írta, és a hosszú stáblistán feltűnt Hernádi Gyula neve is. Sajnos, az nem derült ki, hogy ő milyen minőségben dolgozott a filmen.
A csecsemő szülei balesetben haltak meg, már úton van egy űrhajó, ami elviszi a saját bolygójára, de addig is gondoskodni kell róla. Mivel O’Marát mindenki utálja, méghozzá okkal-joggal, ezért ez a feladat félig-meddig büntetésnek számít.
A tartalmat röviden el lehet mondani: az első világháború utáni járványt, az úgynevezett spanyolnáthát mesterségesen idézték elő és terjesztették el.
Hogyan lehet egy ilyen helyzet után csodás állásajánlatot kapni? Mert hősünknek sikerült, és végre olyan munkát végez, amit mindig is szeretett volna. Dolgozhat mindenféle idegen létformával, akik részint kollégák, részint betegek. Érdekes módon az idegenekkel sokkal könnyebben és egyszerűbben épít ki kapcsolatokat, mint a fajtársaival, ideértve a nőnemű fajtársakat is.
Ezt az érdekes ötletet jól kidolgozva vitték filmre. Nem állíthatom, hogy minden karaktert részletesen ábrázoltak, de a film nyomasztó atmoszférája nagyszerűen érzékeltette a személytelen hatalom működését. Azt is, hogy a hálóba került ember mit tehet ellene, vagy legalábbis mit próbálhat tenni. Az atmoszférateremtésben nagy szerepe volt az operatőrnek.
9
A kezdő képsorokban egy kisvárost látunk, a dátum szeptember 11, az évszámot nem írták ki. Egy szűk utcán két kislány szalad, egy cselédlány tereget, egy köszörűs kést fen, egy másik nő ablakot mos. Ez akár idilli látvány is lehetne, de az egésznek valahogy nyomasztó az atmoszférája.
Érdekes ellentmondás, hogy ebben az időben a magyar sci-fi irodalom témakörében nagyon sok regényt adtak ki, ezek közül jó néhány maradandó értéknek bizonyult. Figyelemre méltó, és biztos nem véletlen, hogy a két állam, ami a legtöbb ilyen filmet gyártotta, élen járt az űrhajózásban is.
Nem akarom elmondani a történetet, jó néhány csavar van benne. Azt viszont csak ajánlani tudom, hogy aki teheti, nézze meg DVD-n, azt hiszem, érdemes.
Itt is, ott is született legalább egy kultuszfilm, a Solaris, illetőleg a Csillagok háborúja. Ez utóbbi esetén senki sem bízott a sikerben, de a befektetők azt tudták, hogy néhány film mindig bejön, ezért érdemes kockáztatni. A Solaris esetén viszont Tarkovszkij neve garanciát jelentett.
A film után Németh Attila, úgyis mint a Galaktika szerkesztője, beszélgetett Schubert Gusztávval, a Filmvilág c. újság főszerkesztőjével.
Persze, a sci-fi filmekben is jó néhány átlagos volt, és akkor még finoman fogalmaztam, Ez utóbbi főleg az USAra jellemző, ahol nagyon sok egy kaptafára készült filmet forgalmaztak, később a tévének is ilyet készítettek.
Mielőtt a hivatalos interjú elkezdődött volna, megkértem őket, hogy segítsenek egy kicsit. A Szíriusz napok keretében Réz András öt magyar sci-fi filmet említett, de csak hármat tudtam feljegyezni. Most sikerült összeállítanom a nem túl hosszú listát. Ezek a következők: Szíriusz, Az erőd, A transzport, A meteor, Az idő ablakai.
Egyszóval, Magyarországon nem túl jól állt a helyzet, viszont Csehszlovákiában jó néhány ilyen filmet forgattak. Persze, ott az irodalomban volt egy emblematikus figura: Karel Čapek, az ő művei alapján jó pár forgatókönyv készült, ezek közül én csak a Krakatit-ra emlékszem. Amiben viszont a csehek ezen a műfajon belül a legjobbak voltak, az a szatíra. Ilyen pl. az Uraim, megöltem Einsteint, vagy a Nick Carter Prágában.
Utána Schubert Gusztáv beszélt a magyar sci-fi film történetéről, nagyon érdekesen. Ez idő alatt nem jegyzeteltem, de igyekeztem nagyon figyelni, és megpróbálom összefoglalni, amit hallottam. Ezek szerint a történet biztatóan indul, Korda Sándor a Monarchia végnapjaiban rendezett egy filmet, feltehetőleg az első vámpírtörténetet. A forgatókönyvet Karinthy Frigyes írta. Az utána következőket már a történelem rendezte, elég rosszul. Holott igazán kevésen múlott, hogy a Monarchia részt vegyen a háborúban. Ha pedig nem teszi, akkor a továbbiakban alighanem egy másik filmről beszélgetnénk.
Egy filmre az NDK-ból is emlékszem, az Elomelára, ezt magyarul Eltűnt nyolc űrhajó címmel forgalmazták. Lengyelországnak is volt egy kiemelkedő szerzője, Stanislaw Lem,az általa írt Asztonauták c. könyvet fel is dolgozták.
Ez viszont már az alternatív világok témakörébe tartozik, ami a tárgyhoz illő téma, de most nem ez a tárgy. A háború utáni Magyarországon több egyéb mellett filmre sem volt pénz, csak a húszas évek végén-harmincas évek elején lendült fel a filmipar, akkor a régió filmnagyhatalma lettünk. A néha kissé bugyuta történeteket kitűnő színészek játszották, a poénokat gondosan kidolgozták, nagy sikerek is voltak, nemcsak nálunk, hanem egész Európában.
Bulgáriában nem nagyon volt ilyen műfajú film, ők inkább kémfilmeket gyártottak, viszont pl. Franciaországban és Angliában igen, pl. a Fahrenheit 451. az Alphaville, vagy Az utazás a Nap túlsó oldalára.
Itt hangzott el, hogy ha egy vígjátékon nem nevet, egy melodrámán nem sír a közönség, akkor gyorsan kiderül, hogy az egész nem jó. A második világháború utáni vígjátékok sokszor nagyon szájbarágósan képviselték a szocialista eszmét, viszont még a régi szakemberek készítették, ezért aztán ma is nézhetőek és hatásosak is. Erre szép példa Keleti Márton, illetve Gertler Viktor.
Viszont a rajzfilmek terén komoly lehetőségeink vannak, sok a jó szakember, akik nem csak fázist rajzolni tudnak, de jól bánnak a számítógéppel is. Az Idő urai című filmben is sok a magyar munka, még akkor is, ha ezt a külföldi szakirodalom meg sem említi. Eszembe jutott néhány kitűnő animációs film, pl. Foky Ottótól a Babfilm, vagy a Bizonyos jóslatok.
Aztán következett a hatvanas évekbeli filmes újhullám, nem csak nálunk, hanem Csehszlovákiában is.
Németh Attila itt közbeszólt, hogy az újonnan végzett filmeseket már érdekli a téma, nem egyszer megkérdezték tőle, mit lenne érdemes megfilmesíteni, illetőleg azt, hogy egy konkrét novellát szeretnének filmre vinni.
Sajna, ahogy jelenleg áll a filmek költségvetése, nem túl valószínű, hogy hamarosan új sci-fi film készül Magyarországon.
A magyar filmek megint sikeresek lettek, méghozzá a művészfilmek. Nagyon jó rendezőink voltak-vannak, pl. Jancsó Miklós, Makk Károly, Szabó István, és az ő filmjeik sok nemzetközi díjat nyertek. Ezért aztán minden rendező őket akarta utánozni, aztán már az utánzókat is utánozták, és ez a harmadvonal már nagyon messze került mind a valóságtól, mind a szakmai tudástól. Ráadásul a kultúrpolitika sem kedvezett a szórakoztató filmnek, ezért nem is volt belőlük sok.
Megpróbáltam mindent leírni, amire csak emlékszem, de áttérek a következő filmre, a Föld halála című, 1933-ban készült amatőrfilmre. Mielőtt a vetítés elkezdődött volna, Kurutz Márton filmkutató a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) képviselője beszélt a film történetéről, ami a kész regény kategóriába tartozik. Az 1930-as évektől az ötvenes évek elejéig Magyarországon nagyon sok amatőrfilmes volt, és sok film készült. Erre nagyon jó példa, hogy a Halálos tavasz sokkal előbb készült el amatőr, mint profi filmen. Az amatőr feldolgozást Dudás László, a profit Kalmár László rendezte. Az amatőrfilmeseknek még egy újságja is volt, a Pergő képek, de ez a háború után megszűnt.
Az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a sci-fi filmhez, a jó alapötleten kívül pénz is kell, méghozzá nem is kevés. A tévében ugyanakkor voltak magyar fantasztikus filmek, elég, ha Rajnai András egykori műveire gondolunk. De szintén a tévében került feldolgozásra Zsoldos Pétertől a Feladat, és a Bunkernek is ő írt a forgatókönyvét.
10
Naptár
A Föld halála úgy került a Filmarchívum birtokába, hogy egy idős ember felhívta őket, hogy a padlásán egy csomó filmtekercs található, nézzék meg, és, ha érdekesnek találják, el is vihetik. Innen került elő a fentebbi film jó néhány jelenete. Ezek viszont úgy maradtak meg, hogy kivágták a bemutatott műből, mert nem találták őket megfelelőnek, azért mert dramaturgiailag vagy technikailag nem voltak megfelelőek. A cselekményt már ismerték a korabeli leírásokból és kritikákból, azt is tudták, hogy a film egy párizsi fesztiválon díjat is nyert, ennek alapján megpróbálták rekonstruálni. A cselekmény helyreállítása volt az egyszerűbb dolog, de a technikai felújítás hosszú, bonyolult ügy volt, nem kevés idő, türelem és ötletesség kellett hozzá. A végeredményt most megnézhettük.
A III. negyedév Ötös, Quintilis, Hatos, azaz Sextilis és Hét, Septem, egymást követő hónapok szerény elnevezése a régi római naptárban, amikor az év még Márciussal kezdődött. Akkoriban még Quintilis 31 napos volt, míg az utána következő Sextilis megelégedett a szokásos 30 nappal. Csakhogy az Ötös hónap megkapta Julius Caesar nevét, a hatodik hónapot pedig Augustus Oktavianus császár nevezte el magáról. Az pedig mégsem járja, hogy az egyik császárnak kevesebb jusson, mint a másiknak, így az év augusztus névre hallgató hónapja is 31 napos lett. Szeptember szerényen maradt 30 napos. Érdekessége csupán az, hogy nevében továbbra is őrzi a hetes számot, noha már jó régen a kilencedik hónapja az évnek.
A film természetesen némafilm volt, ezért feliratozták, mind francia, mind magyar nyelven. Eredetileg nem készült mellé kísérőzene, de találtak egy francia szerzőtől származó művet, ami úgy illett hozzá, mintha eredetileg is erre a célra készült volna.
Nevezetes napok természetesen ezekre a hónapokra is jutnak bőven. Előbb azonban néhány különleges (de hivatalosan bejegyzett) világnapról is említést tennék, amolyan nyári uborkaszezoni érdekességképpen.
Ezek után érdeklődve vártuk a filmet, és – legalábbis számomra – kellemes meglepetés volt a végeredmény. A cselekmény 1950-ben játszódik (a film 1933-ban készült), és három főszereplője van, egy mérnök, Grace, a menyasszonya, és a mérnök barátja, a csillagász. A mérnök úrhoz látogatóba érkezik a barátja, és egyből beleszeret a menyasszonyba, be is vallja az érzelmeit, de nem talál viszonzásra. Kétségbeesik, és elárulja a nagy titkot: egy üstökös közeledik a Föld felé, és biztosan össze is fognak ütközni. Többször is ellenőrizte a számításait, de mindig ugyanaz volt az eredmény. Viszont van egy mentőötlete: épít egy űrrakétát, azzal elutaznak a Holdra, ott biztonságban lesznek. Grace ellenzi a tervet, előre látja, hogy ezzel milyen kínos helyzetbe kerülnek mindhárman, főleg ő. A vőlegénye azonban ragaszkodik az utazáshoz, ő pedig úgy érzi, nem hagyhatja cserben. A határidőre el is készül a rakéta, és míg a Föld többi lakója a végnapokat várja, ők elindulnak. Meg is érkeznek a Holdra, ki is mennek egy sétára, és megfigyelik a további fejleményeket.
Július 13. A nagymamák világnapja Egy doboz bonbont mindenképpen megérdemelnek az imádnivaló nagyik ezen a vidám napon. Július 20. A kéményseprők világnapja A babonásak garantáltan meg tudják csavarni a gombjukat ezen a napon, hisz biztos belebotlanak valahol egy kéményseprőbe. Július 29. A parkettacsiszolás világnapja Renoválási munkákra fel! Július 30. A rendszergazdák világnapja Az iroda gyakran láthatatlan hőseit ne felejtsük felköszönteni ezen a jeles napon! Augusztus 13. A balkezesek világnapja Végre egy nap, amikor egészen más oldalról tekinthetünk a világra.
A számításokban azonban hiba csúszhatott, mert az üstökös nem a kiszámított pályán haladt, nem ütközött a Földdel, csak erős meteorzápor hullott. A csillagász úgy érezte, számára mindennek vége. A szerelme reménytelen, a barátját elárulta, és még szakmailag is kudarcot vallott. Kimegy a Hold felszínére, és leveszi a sisakját. Hagy egy búcsúlevelet, amiben mindezt megírja, és kéri, hogy a Holdon temessék el. Ezt a kívánságát teljesítik is, és a jegyesek visszautaznak a Földre, ahol sejthetően boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Augusztus 25. A szingli csajok világnapja Ha egyedülálló vagy, ezen a napon lepd meg magad egy kis aprósággal. Szeptember 15. A nagypapák és a mozdonyvezetők világnapja Ötvözzük a kettőt és látogassunk ki nagypapánkkal a közeli vasútállomásra. Szeptember 20. Biztosítási és takarítási világnap Remek lehetőség, hogy kitakarítsuk lakásunkat, majd kössünk egy lakásbiztosítást. forrás: www.femcafe.hu
Azt hiszem, érthető, hogy ezeket a képeket nem használták fel, hiszen pl. a rakéta-maketten tisztán látható volt a zsinór, amivel mozgatták, a szereplők néhányszor nem a helyzetnek megfelelően reagáltak, sokszor volt elmosódott a kép. Az nem volt elvárható az alkotóktól, hogy tudják, milyen is a súlytalanság állapota ténylegesen, vagy hogyan lehet inni a világűrben, de a körülményekhez képest mindent megtettek, Végtére is, ők még nem láthatták a holdraszállást.
Következzen pár kevésbé vicces nevezetes nap, általam kiválasztva, szigorúan önkényes alapon: Július 1. Semmelweis Ignác (Buda, 1818. júl. 1. – Bécs, 1865. aug. 13.) születésnapja, a Magyar Egészségügy Napja. A mai magyar egészségügy sajnos éppen olyan mellőzött, elhanyagolt, mint amilyen a nagyszerű orvos, és tanai voltak a saját korukban. Semmelweis Ignác érdemeit ma már elismerik, az egészségügy meg talán épp a fantaszták ötleteire vár.
A film tizennyolc percig tartott, és roppant érdekesnek találtam, nemcsak én, hanem minden jelenlévő. Németh Attila azt mondta, bízik benne, hogy valahol, valahogyan előkerül az eredeti film, mert nagyon szeretné látni. Ehhez a kívánsághoz mindannyian csatlakoztunk. Pasztler Ágota
11
Szeptember 22. AUTÓMENTES VILÁGNAP A minden évben megrendezett esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a motorizáció és az elavult közlekedésszervezés által okozott súlyos környezeti és egészségügyi problémákra.
Avana polgárai, ébresztő! Senki nem tudja, vagy nem akarja elképzelni, megálmodni, hogy milyen legyen a jó, emberséges, hatékony, nem betegség, hanem egészség központú egészségügyi ellátás? Legalább Avana városára vetítve, jó lenne elgondolkodni, és az ötleteket egymással megosztani.
A rendezvényre először 1997-ben került sor a franciaországi La Rochelle-ben. 2001 elején megszületett az autómentes napról szóló Európai Charta, melyet másodikként – az unión kívüli országok közül elsőként – Magyarország írt alá.
Július 22. A Nándorfehérvári győzelem napja. A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen. A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba, így az imára szólító harangszó dicső megemlékezéssé vált hazánk számára.
Kommentár nélkül 2012. általános iskola 3. osztálya. A fiúk többsége szerint kellene már egy jó kis III. Világháború. Úúúúúgy szétlőnék a….. (az ellenséget). Egy kisfiú félrehúzódik, csak otthon, halkan mondja el: Nem akarom, hogy háború legyen. Nem akarom, hogy meghaljunk.
Augusztus 6. A Békevilágtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át, a hirosimai atombomba-támadás évfordulóját „A NUKLEÁRIS FEGYVEREK BETILTÁSÁÉRT FOLYÓ HARC VILÁGNAPJÁ”-vá nyilvánította.
Megjegyzés, amit mégis hozzáfűzök a fenti néhány sorhoz, nem is megjegyzés, csak tétova kérdés: Az Ember tényleg csak saját bőrén megtapasztalva képes megtanulni, hogy a háború, az ROSSZ?! Ezek a kisiskolások vajon mennyire vannak tisztában azzal, hogy a háború nem paint-ball, nem játék, aminek a végén felpattannak az elesettek és helyet cserélnek a legyőzőkkel, hogy ők is lehessenek egy kicsit hősök?
Augusztus 8. Kölcsey Ferenc születésnapja. (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Cseke, 1838. augusztus 24.) 1823-ban A magyar nép zivataros századaiból alcímmel megírta Himnusz című költeményét, amely Erkel Ferenc megzenésítésében hazánk nemzeti himnuszává vált. Benne van népünk egész történelme, vád és panasz, könyörgés és emlékezés. Hitünk, hitetlenségünk és magyarságunk. Nem ártana néha újra elolvasni, értelmezni és érezni sorait, mondanivalóját.
Kérdések pusztába kiáltva. Hallja őket valaki? Pigniczki Ágnes
Augusztus 13. A Világosi fegyverletétel napja. 1849-ben Görgey Artur, a kisebbik rosszat választva, tette le a fegyvert ezen a napon Rüdiger orosz tábornok előtt jelezve ezzel azt is, hogy nem ad fel semmit a forradalom és szabadságharc eszméiből. Hős volt, vagy áruló?
AVANA SF Hírlevél XI. évfolyam 5. szám (113.) 2012. augusztus-szeptember
Szeptember 1. A II. Világháború kitörésének emléknapja 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött a Második Világháború. A hat évig tartó háborúban közel 60 millió ember vesztette életét.
Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5. Főszerkesztő: Györgyi Ákos (
[email protected])
Szeptember 16. Az ENSZ Közgyűlése 1994-ben AZ ÓZONPAJZS MEGŐRZÉSÉNEK NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította, mivel 1987-ben e napon írták alá a Föld ózonrétegének megóvása érdekében született Montreáli Egyezményt. Ezen a napon (legalább ezen a napon!) a résztvevő államok különös figyelmet fordítanak az olyan eseményekre, akciókra, melyek megegyeznek az Egyezmény céljaival és annak módosításaival. Foglalkoznak a környezetvédelemmel. Az ózonpajzs jelentősen sérült. Ez növeli a bőrrák kialakulásának esélyét, sérülékenyebbé vált az immunrendszer, az élővizek ökorendszere sérült. A legsúlyosabb a helyzet az Antarktiszon, amely felett ózonlyuk található.
Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit (
[email protected]) Bódi Ildikó (
[email protected]) Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12
Szeptember 21. A Béke Nemzetközi Világnapja 1981-ben az ENSZ Közgyűlésének nyitónapján úgy határoztak, hogy minden év szeptemberének harmadik keddjén ünneplik A BÉKE NEMZETKÖZI NAPJÁ-t. Egy 2001-es határozat értelmében 2002 óta szeptember 21-én tartjuk ezt a napot. Az ENSZ Közgyűlése arra kérte az országokat, hogy tekintsék ezt a fegyverszünet és az erőszakmentesség napjának.
KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT! SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.
12
