Bevezető fejezet. Mi a szociális gazdaság? fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben?

Tartalom Bevezető

3

1. fejezet. Mi a szociális gazdaság?

5

2. fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben?

13

3. fejezet. Az elemzés eredményei

15

3.1. Kérdőíves felmérés

15

3.2. Interjúk

38

4. fejezet. Következtetések

45

5. fejezet. Mellékletek

48

1. Melléklet. A szociális gazdaság körébe tartozó, jövedelmi forrást biztosító tevékenységek törvényes keretei

48

2. Melléklet. Különböző szakképesítések feltételei és megszerzésük időtartama

54

3. Melléklet. Kutatott települések névsora

55

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN

Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja és a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által az Európai Szociális Alap, Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2007–2013 társfinanszírozásával lebonyolított, „A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben” című projekt keretében készült kiadvány. Társszerzők: ÁDÁM Gábor, Mircea COMȘA, Amelia GORCEA, KOVÁCS Zsuzsanna, Olimpia MOȘTEANU, Constantin SLAVE Köszönet a 24 kérdezőbiztosnak: Mihaela-Aurelia ACHIM, BALLA Zoltán, Teodora-Aurora BREBENARU, Titel-Gheorghe CAOŞAN, Aurora-Gianina CHIRILĂ, DEZSŐ Iuliana, Adina-Viorica FĂRCAȘ, Marius-Emil FĂRCAȘ, GÁSPÁR Cristina, GLATZ Beáta, Péter-Florin HAJNAL, KEREKES Kinga, LÁZÁR László, MÁGORI István, Emilia-Carmen MITRICIOIU, Daniel-Eugen POGĂCEAN, Adina POP, Carmen-Mihaela POP, Rodica POP, Vasile POPOVICI, Alin Costel PRUNEAN, SZABÓ KŐVÁRI Roberta-Ileana, SZABÓ István, George-Claudiu TOGOR. Köszönjük az adatgyűjtési folyamatban résztvevő 48 település lakosainak szíves hozzájárulását a helyszíni kérdőíves felmérés, illetve az interjúk elkészítéséhez. Fordítás: LÁSZLÓ Noémi Szövegszerkesztés és design: IDEA DESIGN & PRINT SRL Kiadványunk a következő címen ingyenesen hozzáférhető: www.edrc.ro. Kolozsvár, 2011 februárja ISBN 978-973-7670-16-8

Bevezető Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja és a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala kezdeményezésének eredményeként a 2010. június – 2013. május időszakban megvalósításra kerül az Európai Szociális Alap által a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2007–2013 révén társfinanszírozott, „A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben” című projekt. A projekt fő célkitűzése a társadalmi integráció előmozdítása az északnyugati és középrégióban található hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piachoz való hozzáférésének biztosítása által. A projekt az alábbi specifikus célkitűzéseket kívánja megvalósítani: 1. Az Északnyugati és Középrégióban fellelhető szükségletek, források és lehetőségek a szociális gazdaságnak a célcsoport szintjén megvalósuló támogatását szolgáló elemzése; 2. 36 működőképes kezdeményező csoport létrehozatala az Északnyugati és Középrégió 36 többetnikumú településén; 3. Képzési lehetőségekhez és a munkaerő-piachoz való hozzáférés javítása a célcsoporthoz tartozó 720 személy részére, a létrehozott csoportok tagjainak nyújtott képzések, engedély-kibocsátás, tanácsadás és támogatás révén; 4. Helyi szintű, a köz- és magánszférának a szociális gazdaság területén megvalósuló együttműködését bátorító integrációs környezet támogatása, a 36 Polgármesteri Hivatal szociális dolgozóinak (szociális gondozószol gálatainak) mozgósítása továbbképző tanfolyamok illetve a célcsoportok tagjainak és a magánszféra képviselőinek részvételével szervezett munkabeszélgetések révén; 5. Etnikumközi kommunikáció javítása a 36 településen, romák, románok és magyarok a tervezett tevékenységekben való, a projekt időtartamára szóló részvételének elősegítésével. A felsorolt célkitűzések sorában a szociológiai kutatás túlnyomórészt az első célkitűzéssel, nevezetesen az Északnyugati és Középrégióban fellelhető szükségletek, források és lehetőségek a szociális gazdaságnak a célcsoport szintjén megvalósuló támogatását szolgáló elemzésével kapcsolatos. E célkitűzés megvalósítása érdekében összetett, az adatok szekundér elemzését interjúkkal és kérdőíves felméréssel ötvöző kutatási metodológiát alkalmaztunk. Az első módszer korábbi kutatások során összegyűlt statisztikai adatok elemzésében áll, célja, hogy különféle kritériumok figyelembevételével összeállítsa azon települések névsorát, ahol a projekt fő célkitűzése megvalósítható. A kérdőíves felmérés a lakosság egészére, de különösen a projekt célcsoportját képező kategóriákra vonatkozó specifikus statisztikai adatokkal egészíti ki a közösségek kiválasztásához szükséges információ-csomagot, egyben diagnosztizálja az érintett tele3


pülések lakosainak szociális- és gazdasági helyzetét. A helyi vezetőkkel készített interjúk feladata a kvantitatív kutatás eredményeinek részletezése, egyes települések szükségleteinek, forrásainak és lehetőségeinek a helyi vezetők szempontjából történő felmérése illetve a jövedelmet biztosító tevékenységekre vonatkozó tanácsadásnak, képzési tanácsadásnak, segítségnyújtásnak színhelyéül szolgáló települések névsorának szűkítése volt. Kiadványunk 5 fejezetre tagolódik. Célunk a szociális gazdaság kifejezés használatának közérthetőbbé tétele a romániai társadalom kontextusában, illetve a korábban említett kutatás eredményeinek bemutatása. Az első fejezet munkatársaink tapasztalatából vett gyakorlati példákkal illusztrált elméleti felvezető. A második fejezet a szociális gazdaság elemzésére alkalmazott módszer, illetve annak Románia északnyugati és közép fejlesztési régióiban mutatkozó fejlődési potenciálját mutatja be. A harmadik fejezet a kutatás eredményeit tartalmazza, a kérdőíves felmérés és az interjúk révén begyűjtött adatok megkülönböztetésével. A negyedik fejezet a levont következtetéseket tartalmazza, míg az ötödik fejezet melléklet formájában azok számára nyújt hasznos adatokat, akik szociális gazdasági entitást kívánnak létrehozni vagy a munkaerő-piachoz való hozzáférést megkönnyítő képzést keresnek.

4

1. fejezet. Mi a szociális gazdaság? Az európai államok többsége a negatív gazdasági fejleményeknek, a növekvő munkanélküliségnek és a hátrányos helyzetű csoportok számára létesített munkahelyek hiányának tulajdonítható gondokkal küszködik. A társadalmi kirekesztés kockázatával küzdő személyek (hátrányos helyzetű, kisebbségi, kockázatos helyzetben lévő nő, oktatási rendszerből kikerült fiatal) a munkaerőpiacon megvalósuló beilleszkedéséhez hozzájáruló bármely megoldás a szociális gazdaság körébe tartozik. A kifejezés meghatározásainak java része mutatja, hogy a szociális gazdaság fogalmához társítható kezdeményezések gazdasági eszközökkel szociális célokat valósítanak meg. „A szociális gazdaság elveinek Chartája” (2002) szerint a szociális gazdaság körébe tartoznak a szövetkezetek, a kölcsönös segítségen alapuló társulások, az egyesületek és alapítványok. Az ilyen típusú vállalkozások a szociális ellátás, szociális szolgáltatások, egészségügy, banki szféra, biztosítás, mezőgazdasági termelés, oktatás, kultúra, sport és szabadidős tevékenységek területén fejtik ki tevékenységüket. Az alábbi gondolatok alapját a Chartában a szociális gazdaságra jellemző elemekként felsorolt tényezők képezik: • Az egyén és a szociális kérdések elsőbbsége a tőkével szemben; • Fontos a nyílt és önkéntes részvétel; • A szociális gazdaság területén végzett tevékenység minden résztvevőjének legyen abba beleszólása; • Az ilyen jellegű tevékenység elengedhetetlen velejárója a szolidaritás és a felelősségérzet; • A résztvevők érdekei a közös érdekekre is támaszkodjanak; • A szociális gazdaság szellemében alapított entitások önállóak, a közigazgatási hatóságoktól függetlenek; • A gazdasági tevékenységgel megvalósított anyagi jövedelmet a résztvevők javára illetve a közösség tartós fejlődésére kell felhasználni. Bizonyos szerzők1 véleménye szerint a szociális vállalkozás egyszerre cég, szociális intézmény és civil szervezet. Cégi minőségében javakat és szolgáltatásokat termel, függ a piactól, szüksége van állandó és változó tőkére. E tényezők üzleti hozzáállást feltételeznek. Ugyanakkor azonban szociális intézmény, tekintve, hogy a közéleti szolgáltatásnyújtásban való részvállalással szociális felelősséget is vállal. A civil szervezeti jelleg a demokratikus működésből, a tagok döntéshozatalban való részvételéből, illetve önkéntesek bevonásából adódik. 1 Csoba Judit, Mária Frey, Éva G. Fekete, Márta Lévai, Anikó Soltész, ”The Social Economy Handbook” (A szociális gazdaság kézikönyve), p. 61, elérhető a http:// www.szocialisgazdasag.hu/sites/default/files/dokumentumtar/the_social_economy_ handbook.pdf (letöltve 2011.02.14.).

5


Kik a szociális gazdaság támogatói?

Civil szervezetek és közintézmények számos projekttel támogatják hátrányos helyzetű közösségek gazdasági fejlődéséhez hozzájáruló szociális vállalkozások növekedését. Romániában, a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (www.fseromania.ro) keretében, az Európai Szociális Alap támogatásával, mely az Európai Unió hátrányos helyzetű csoportok szociális beilleszkedését és munkaerő-piaci integrációját célzó legfontosabb mechanizmusainak egyike, projektek egész sora hivatott a szociális gazdaság fejlődését támogatni (www. fonduri-ue.ro). A projektek témái változatosak, az oktatás és foglalkoztatás ügyétől a szociális vállalkozások kutatásáig és a vállalkozói szellem fejlesztéséig terjednek. A szociális gazdaság területén lebonyolított projektek célja, hogy hátrányos helyzetű kategóriákhoz tartozó személyek által igazgatott szociális vállalkozások vagy az említetteknek munkahelyet biztosító szerveződések létrejöttét elősegítsék.

Milyen a szociális gazdaság?

Vidéki közösségekben a jövedelemforrásként szolgáló tevékenységek sorában előkelő helyet foglal el az erdei gyümölcs és gomba gyűjtése, értékesítése, hagyományos szakmák, mesterségek gyakorlása (vesszőfonás vagy nádfonás, például), a seprűkötés és a vályogvetés. Erdei gyümölcs gyűjtő és feldolgozó központok, kézműves műhelyek alapítása, az ott nyert termékek piacának felkutatása előmozdítaná a szóban forgó vidéki települések javára szolgáló vállalkozások fejlődését. A szociális gazdaságra jellemző tevékenységi forma kifejlesztésének gondolata egy kezdeményező csoport tagjaiban merült fel annak kapcsán, hogy a környéken sok az erdő és a helyi roma közösség körében nagy a gyümölcsszedés hagyománya. Csakúgy, mint egyéb jövedelemforrásként szolgáló tevékenységek esetében, a kevésbé formális (leginkább magánúton végzett) tevékenységről kellett a minden résztvevő számára üdvös formális szervezésre áttérni. A bevételi forrásként szolgáló tevékenységet megszervező közösségi társulás megjelenése előtt a közösség tagjai saját szakállukra gyűjtötték és az országút mellett árulták, igen alacsony áron, az erdő gyümölcseit. A nehéz munkához viszonyítva elenyészőnek tűnt az ár. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység társult formában történt megszervezését követően növelni lehetett az eladási egységárat. Ezáltal fél éven át biztosított a gyümölcsszedők hozzávetőleg állandó jövedelme.

6

A bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bevont személyek száma a szezontól és az emberek munkavégzési lehetőségeitől függ. Átlagosan a roma közösség 100 tagja szedi napi rendszerességgel az erdei gyümölcsöt az érési időszakban. A civil társulás keretében végzett, bevételi forrásként szolgáló tevékenység munkapont formájában működik. A kezdeményezőknek szándékában áll idővel korlátolt felelősségű társaságot alapítani, tekintve, hogy ez szélesebb piacot biztosítana a termékeknek. Az egyesület jelenleg tárolja, csomagolja és forgalmazza az erdei gyümölcsöt. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fő gondja a készpénz, amit a napi munka nyomán a gyümölcsszedőknek ki kell fizetni. A tevékenység elindításához az alapító tagok egyikétől kért kölcsön tőkét a társaság, amit a majdani bevételből kell majd visszatéríteni. Az erdei gyümölcs tárolására használt rakteret a Polgármesteri Hivatal bocsátotta az egyesület rendelkezésére és a helyiség berendezéséhez szükséges pénzösszeget is biztosította. A helyiség berendezése a közösség tagjainak egy hónapig tartó önkéntes munkájával történt. Az erdei gyümölcsöt alapanyagként müzli típusú élelmiszer-keveréket, gyümölcstea-keveréket, édességet gyártó termelőknek és különféle receptjeikben száraz gyümölcsöt felhasználó pékségeknek szállítják. A kialkudott ár a mennyiség illetve a minőség függvényében változik. A nagy mennyiségű gyümölcs ugyanakkor lehetővé teszi a több vevővel való tárgyalást és a magasabb ár kiharcolását. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység jelenlegi fő motivációja az, hogy a közösség gyümölcsgyűjtő tagjait megóvják a gyümölcsöt nagy mennyiségben felvásároló és annak kilójára nevetséges árat fizetőktől. A társaság a gyümölcsök forgalmazásából nyert fölös jövedelmet jelenleg a raktér korszerűsítésére és csomagoló berendezés megvásárlására fordítja. A kereskedelmi társaság alapítása várhatóan a közösség néhány tagja számára állandó munkahelyet teremt. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fejlődőképes, de a tevékenység idénymunka jellege gondot jelent. Amikor a gyümölcsgyűjtés lehetetlen, az alkalmazottak kénytelenek otthon ülni. A remények szerint 2 év múlva, a bevételek növekedésével a társaság gyümölcsszárító részleget létesít, illetve nagy teljesítményű csomagoló berendezést szerez be, ez megengedi majd a tevékenység állandósítását, legalábbis az alkalmazottak egy része esetében. A közösség jövedelemforrásként szolgáló tevé7


kenységbe bevont tagjai jelenleg elégedettek a helyzettel és együttműködésük az egyesülettel kiváló. A hagyományos mesterségekre tekinthetünk olyan üzleti tevékenységként, amely összefogja az egyébként magányosan, szervezetlenül, jól meghatározott piac híján dolgozó és így kevéssé versenyképes munkaerőt. Ebbe a tevékenységbe bevonhatók azok, akik különböző okokból kifolyólag nem nyertek vagy nem nyerhetnek semmiféle szakképesítést. A hátrányos helyzetűek például gyakorta képtelenek a munkaerőpiacon keresett foglalkozásokat megtanulni. E kategória foglalkoztatását biztosítják az óvott műhelyek, a 2006/448. sz. törvény alapján engedélyezett munkaegységek. Ide tartoznak a barkácsműhelyek, szerelőműhelyek, dísztárgyakkal, fénymásolással foglalkozó műhelyek, pékségek. A nyírfaágból, mogyorófa vesszőből készülő vesszőseprűk gyártása bizonyos, különösen nyírfaerdők közelében élő, roma etnikumú közösségekben hagyományos mesterségnek számít. A terméket jelenleg kis mennyiségben értékesítik (amennyit egy ember elbír, annyit forgalmaz), eladása házalással történik, a vevők vidéki háztartásban élő magánszemélyek. Egy Kovászna megyei faluban 10-30, a vesszőseprű-készítéshez értő személy él, akik képesek azonos méretű és minőségű seprűket készíteni. Egyeseket rokoni szálak fűznek össze, ugyanabban a faluszéli „negyedben” laknak, szomszédok. A tevékenység egyelőre mindenféle törvényes kereten kívül folyik, a közösségnek nincs semmiféle bejegyzett vállalkozási formája. Az eddig befektetett források a seprűkészítésre fordított munka illetve a seprűk házról házra történő eladása (egyéni házalás). A jogi személyiséggel rendelkező vevőket, például a köztisztaságot biztosító takarító cégeket, a takarítást saját erőből végző polgármesteri hivatalokat, a saját területüket maguk takarító kereskedelmi társaságokat esetleg érdekelné a vesszőseprűk nagybani felvásárlása. Minden terméknek van gyártási értéke, minden kézműves az általa készített áru függvényében kap fizetséget. Ebből a tevékenységből nem származik profit jellegű bevétel. Vesszőseprűket készítő emberek társulása illetve a munka megfelelő szervezettsége bővíthetné és változatosabbá tehetné a vevők körét, akik lehetnének köztisztasági vállalatok, polgármesteri hivatalok, természetes személyek vagy kereskedelmi társaságok, növelhetné az eladott seprű8

mennyiséget és ez által a bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bekapcsolódó személyek számát. A vesszőfonással készülő termékek gyártása és értékesítése (kerti székek és asztalok, kisbútor, különféle típusú kosarak, stb.) a Középrégió több településén élő roma közösség tagjai számára jelent komoly bevételi forrást. E személyek legfőbb gondja az, hogy szervezettség és a mesterség megfelelő képviselete híján, illetve a termékek értékesítésében részt vevő viszonteladók hosszú sorának köszönhetően is éppen az említett tárgyakat készítő kézművesek keresnek a legkevesebbet tevékenységük nyomán. Ennek ellenére bizonyos szerencsés esetekben néhány kézművesnek sikerül állandó együttműködést kialakítani és termékeiket rendszeresen szállítani az Unió különböző országaiba, ez biztosítja tevékenységük biztonságát és fenntarthatóságát. Az ilyen típusú üzlet is a szociális gazdaság körébe tartozik. Konkrét példa erre egy kézműves csapat esete, akik állandó kapcsolatban állnak egy angliai alapítvánnyal. Az alapítvány a „becsületes ár” (fair trade) elve alapján rendszeresen felvásárolja a csapat készítette fonott termékeket (www.fairtradedbaskets.co.uk). A tevékenység formailag a törvényesség határán folyik, tekintve, hogy az angliai alapítvánnyal kapcsolatot tartó személy magánvállalkozást jegyzett be, ám az együtt dolgozó személyek közül ennek csak néhányan tagjai, a többiek egyéni munkaszerződéssel sem rendelkeznek. A magánvállalkozás bejegyzésének oka főleg az volt, hogy a társulás jogi személyek számára számlát bocsáthasson ki illetve, hogy a folytatott kereskedelmi tevékenység jogi hátterét biztosítsa. A termékekre kialkudott ár nem engedné meg az esetleges alkalmazottak után fizetendő teljes szociális hozzájárulás és adó kifizetését. A befektetett források között első a kézi megmunkálás, de nem feledkezhetünk meg a vásárlókkal kialakított kapcsolatról sem (az angol ügyféllel például angol nyelven értekezik a társulás, telefonon vagy e-mailben kommunikálnak, a család legfiatalabb tagja beszél angolul). A tevékenység alig jövedelmező, így a nagyobb megrendelések esetében maga a megrendelő biztosítja, előleg formájában, a nyersanyag megvásárlásához szükséges összeget. Tevékenysége során a csapatnak még nem sikerült a bevételből forgótőkét kovácsolnia. A vesszőből font termékeknek van piaca és vevők is akadnak, annak ellenére is, hogy a csapat az utóbbi időben kevesebb terméket tudott eladni, ami egyrészt a gazdasági válságnak, másrészt a termékhez hasonló és annál jelentősen olcsóbb kínai termékek piacra lépésének tulajdonítható. Ahhoz, hogy a tevékenység minél nagyobb számú hátrányos helyzetben 9


lévő személy számára biztosítson bevételi forrást, (1) minden egyes kézműves esetében növelni kellene a termelési árat illetve (2) meg kellene találni az értékesítési folyamatban részt vevő viszonteladók kiküszöbölésének lehetőségét. A viszonteladók kiküszöbölésének és közvetve a jövedelem növelésének egy lehetséges módozata lenne, ha a csapat virtuális, online boltot nyitna, ahol a vesszőfonással készült termékeket szállítással foglalkozó cégek segítségével nagybani vagy kiskereskedelmi kiszerelésben Európa-szerte forgalmazhatná. Vidéki környezetben a mezőgazdasági területek hatékony kezelésének egyik módozata a társulás. A „Civil szféra – profil, irányzatok, kihívások” című jelentés szerint a 2008-as esztendőben 906 erdőtulajdonosi társulás működött. Az érvényes jogszabály2 értelmében az erdőtulajdonosi társulások célja gazdasági, környezetvédelmi és tartós erdőkezelési célkitűzések megvalósítása, továbbá a tulajdon megerősítése illetve az erdős területből nyert termékek jövedelmező értékesítése. A társulás másik lehetséges formája a közbirtokosság3, amely falusi közösségek esetében működött és működik. A közbirtokosság rendkívüli gazdasági erőt képvisel, tekintve, hogy kiterjedt és összefüggő területek birtoklásáról van szó. Sajnálatos módon a jelenlegi közbirtokossági formák túlnyomó hányada rosszul szervezett, így a közbirtokossági források kihasználása cseppet sem hatékony. Jobb szervezés esetén sokkal hatékonyabb volna a faanyag feldolgozásának és megmunkálásának folyamata, ami bevételt biztosítana, illetve a közösség tagjai számára munkahelyet teremtene. Ugyanakkor, ezeken a területeken hatalmas lehetőségek nyugszanak a falusi turizmusban. A területek egy részén lovardák, tavak, pisztrángosok, sípályák létesíthetők. Vakációs táborhelyeket, agroturizmussal foglalkozó panziókat lehetne kiépíteni. Mindemellett a műanyag, a vastartalmú és egyéb anyagok gyűjtése, az újrafelhasználásból származó jövedelem is a szociális gazdasági tevékenységek körébe sorolható. A vastartalmú és egyéb hulladék gyűjtése valóságos vállalkozás kialakításának ötletét adta egy olyan roma közösség esetében, melynek tagjai előzőleg is hasonló tevékenységet folytattak. A kezdeményező csoporttal folytatott kezdeti beszélgetés nyomán kiderült, hogy a létező tevékenység megszervezésével a közösség legalább két dolgot nyerne: együttes

10

2 Románia Erdészeti Szabályzata, 46/2008. sz. törvény, II. Fejezet – Erdőtulajdonosok társulásának formái, megjelent Románia Hivatalos Közlönyében, I. rész, 238/27. sz., 2008. március. 3 A közbirtokosság társuláson alapuló tulajdoni forma, az 1/2000. és 247/2005. sz. törvények alapján létesített, a székhely körzetében található törvényszék által engedélyezett és annak Társasági Nyilvántartásába bejegyzett jogi személy.

erővel lehetővé válna valamiféle szállítási alkalmatosság beszerzése, ami könnyítené a hulladékgyűjtés folyamatát és biztosítaná a nagyobb men�nyiségben értékesített hulladékért kialkudható magasabb árat. Nagyobb mennyiségű hulladék esetén ugyanakkor a hulladékot átvevő cég hajlandó a szállítást megoldani. A bevételi forrásként szolgáló tevékenységbe bevont személyek száma jelenleg 30 körüli, a munkában nők és férfiak egyaránt részt vesznek. A csapat egy része vastartalmú és egyéb hulladék gyűjtése terén már jelentős tapasztalattal rendelkezik. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység eredetileg egy közösségi fejlesztés eredményeként létrehozott civil társulás kereteiben folyt, ám miután a munka nagyobb méreteket öltött, a civil társulás egyedüli tulajdonosi minőségben korlátolt felelősségű társaságot hozott létre. A cég fő feladata a közösség minél több tagja számára munkahelyet teremteni, ebből kifolyólag a megvalósított nyereséget minden alkalommal a cégbe visszaforgatták. A cég induló tőkéje 200 RON volt, amit teljes mértékben a társulás jegyzett. Mindaddig, amíg a cég nem engedhetett meg magának egy jelentősebb befektetést (azaz az első 10 hónapnyi tevékenységi idő alatt) a gyűjtést az alkalmazottak tulajdonában lévő szállító eszközökkel hajtották végre. Az első 6 hónapban a cég vezetését és könyvelését a civil szervezet által biztosított alapokból finanszírozták. A vastartalmú és egyéb hulladékot a környéken működő kohászati üzem veszi át, amellyel a cég 3 évre szóló szerződést kötött. A tevékenység fő gondját nem a hulladék értékesítése, hanem annak begyűjtése jelenti. A szállítók kezdetben a közeli lakosok voltak. A bevételi forrásként szolgáló tevékenység fejlődése során a cég felkereste a környéken található hulladékot termelő magánvállalkozásokat is. A vállalkozás fő célja a roma etnikumú személyek számára minél több munkahelyet teremteni. Az eddigiekben a nem túl nagy mértékű nyereséget a vállalkozás teljes egészében új munkahelyek teremtése érdekében visszaforgatta. A vállalkozás 2 éve működik, ez idő alatt állandóan fejlődött. A vállalkozás sajnos nem ölthet akkora méreteket, hogy a közösség minden tagja számára munkahelyet biztosíthatna. A cél az, hogy a közösség minden családjának legalább egy tagja a cég alkalmazottja legyen. A hulladék kilónkénti ára azonban az elmúlt egy évben zuhant, ami a vállalkozás forgal11


mának csökkenését eredményezte és fizetéscsökkentéshez is vezetett. Mindezek ellenére az alkalmazottak megértéssel viszonyultak a helyzethez és nem volt negatív reakció. Az ilyen típusú kezdeményezések sokat segíthetnek a peremre szorult csoportok életén, megkönnyítik tagjaik számára a munkaerőpiachoz való hozzáférést és hozzájárulnak szociális integrációjukhoz. A fent bemutatott példákra jellemzőek mindazok a szociális vállalkozásokat meghatározó tulajdonságok, melyek alapján ezek olyan önfinanszírozó stratégiák, amelyek4: valamely termék vagy szolgáltatás rendszeres, felelősségteljesen és szakértelemmel végzett értékesítését feltételezik; a szervezési forma szociális beavatkozásának eredményét és/ vagy a szervezet küldetését népszerűsítő, tartós jövedelmeket hivatottak növelni; a vállalkozás szakértelemmel végzett tervezését és kiértékelését követelik. A jövedelemteremtő képességre vonatkozó gazdasági stratégiák figyelembevétele mellett a szociális gazdaság a szolidaritás és fenntarthatóság elve alapján építhető. A szociális gazdaságra jellemző tevékenységeknek az alábbi kritériumokat kell tiszteletben tartaniuk5: 1. a szóban forgó tevékenységekből származó jövedelem a tevékenységben részt vállaló személyeket illesse meg; 2. próbáljanak a hátrányos helyzetű csoportok szükségleteinek megfelelni; 3. a bevont személyeket önsegélyezésre ösztönözzék; 4. a másoktól való függést önbizalommal helyettesítsék; 5. erősítsék a közösségben létező kapcsolatokat. Mint szociális problémák megoldásának lehetséges módozata, a szociális gazdaság nem rendelkezik minden esetben megfelelő jogszabályi kerettel, hiányzik a pontos szabályozás, hiányoznak a közpolitikák, és nem utolsó sorban hiányzik a hátrányos helyzetben lévő rétegek képessége, hajlandósága arra, hogy saját boldogulásának, csoportjának vagy közösségének ügyében tevékenykedjék. Mindezek ellenére akadnak arra mutató példák, hogy a szociális gazdaság, mint módszer, képesnek bizonyulhat arra, hogy a romániai munkaerő-piacról gyakran kirekesztett csoportokhoz, rétegekhez tartozó személyeket szociálisan integráljon.

12

4 www.nest.org 5 Moulaert Frank, Oana Ailenei. 2005. ”Social economy, third sector and solidarity relations: A conceptual synthesis from history to present” (Szociális gazdaság, a harmadik szektor és a szolidaritásra épülő kapcsolatok. Fogalmi áttekintés a kezdetektől napjainkig), Urban Studies, 42(11): 2037-2053.

2. fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben?

Az alább bemutatott módszer „A szociális gazdaság fejlesztése Románia Északnyugati és Középrégiójának többetnikumú közösségeiben” című projektben (www. edrc.ro) szereplő 48 településre jellemző adatok begyűjtésének célját szolgálta. A helyi igények, erőforrások és lehetőségek valós és teljeskörű felmérése érdekében a helyi szereplők két fő kategóriájának szempontjait kellett egybefogni: (1) a projekt célcsoportjainak, illetve (2) a helyi vezetők kategóriáját. A strukturált kérdőíves lekérdezés bizonyult legcélszerűbb módszernek arra, hogy minél nagyobb számú megkérdezettől gyűjthessünk be adatokat. A helyi vezetők esetében alkalmazott módszer az interjúzás volt, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy a kérdőíves felmérések során gyakran jelentkező korlátozásokat elkerüljük az adatgyűjtés alatt. A vezetőtőktől szerzett információk rendkívül fontosak a helyi sajátosságok, a kényszerítő körülmények és lehetőségek megragadása szempontjából. A kutatási eszközök terepen történő tesztelése, még mielőtt azokat széleskörűen alkalmaztuk volna kutatási céljainkra, lehetőséget nyújtott a kérdések módosítására és arra, hogy érthetővé (adekváttá) tegyük őket a megkérdezettek számára.

A település adatlapja

Minden kiválasztott településre elkészítettünk egy leíró jellegű adatlapot. Az ehhez használt indikátorokat a projekt célcsoportjának összes kategóriájához tartozó személyek/háztartások számához viszonyítottuk. A helyi vezetők segítségével begyűjtött adatok a községekhez tartozó összes falura vonatkoztak. A települések adatlapjait használtuk fel később azoknak a falvaknak a kiválasztására, amelyben legnagyobb arányú roma lakosság él (azaz a célcsoporton belül ez a legnagyobb arányú kategória) és ahol ezt követően a terepmunka folyt, továbbá arra, hogy azt a 36 települést tartalmazó listát összeállítsuk, ahol a projekt további tevékenységei megvalósulnak majd.

Az interjú

Az interjús módszerrel történő adatgyűjtés során a következő szempontokat vettük figyelembe: • célcsoport: 48 település helyi vezetői (akik legalább 5 éve a településen laknak): o polgármester/polgármesteri titkár/szociális dolgozó; o roma informális vezető; o üzletember/vállalkozó/cégtulajdonos; o tanár/tanító/pap. • mennyiség: 240 interjú. • témák: o a közösség fő problémái; o a lakosság fő problémái; o a lakosság megélhetési forrásainak azonosítása (formális és főleg informális források); o a fejlesztés helyi szintű forrásai és lehetőségei; o a szociális gazdaság körébe tartozó lehetséges tevékenységek beazono sítása (amire léteznek erőforrások, és amely termékekre lenne kereslet);

13

A SZOCIÁLIS GAZDASÁG TÖBBETNIKUMÚ KÖZÖSSÉGEKBEN o a szociális gazdaság körébe tartozó tevékenységeket akadályozó tényezők azonosítása (adminisztratív akadályok és a lakosság szintjén megnyilvánuló ellenállás: bizalmatlanság, társulási szándék hiánya, pénzügyi források, humánerőforrás hiánya, stb.) • eredmények: az igények, az erőforrások és a lehetőségek felmérése közösségi szinten, a helyi vezetők szempontjából.

Kérdőíves felmérés

14

• célcsoport: o nem dolgozó romák; o foglalkozás nélküliek, akik a garantált minimál-jövedelemből élnek; o 3 vagy többgyerekes családok; o nők. • mennyiség: o minden kiválasztott településen a célkategóriákba tartozó felnőtt lakosságra alkalmazott ún. besorolási (screening) kérdőív kitöltése után véletlenszerűen kiválasztottunk 50 főt a célcsoportból; az így nyert adatokat egy olyan válaszívre rögzítettük, amelyen a besorolási kérdőívekre válaszoló összes alany szerepelt; o az előzően kiválasztott 50 személy esetében alkalmaztuk a kérdőívet; o a kiválasztott 50 személyből átlagosan 35-40 roma etnikumú volt, a többi megkérdezett pedig a projekt további célcsoportjainak tagja volt. • témák / indikátorok: o képzésre/átképzésre/szakmai továbbképzésre való hajlandóság, tanfolyamokon való részvételi hajlandóság; o más településre való utazási hajlandóság képzés/átképzés/szakmai továbbképzés céljából; o tanfolyamokon való részvételt akadályozó tényezők (kisgyermek, férj/ feleség, állattartás, stb.) o iskolázottsági szint, oklevelek, befejezett képzések/átképzések/szakmai továbbképzések, megszerzett diplomák vagy folyamatban levő képzések; o azon tevékenységek, amelyeket jelenleg elvégez vagy képes azok elvégzésére, formális vagy informális képesítése van rá; o hajlandó kezdeményezőként fellépni egy szociális szervezet létre hozása érdekében; o szövetkezési hajlandóság szociális szervezet létrehozása esetén; o utazott-e az elmúlt 2 évben más (falusi vagy városi) településre; o költözött-e az elmúlt 2 évben más településre; o saját egészségi állapotának a felmérése; o rendelkezik-e személyazonossági igazolványokkal (személyazonos sági kártya, születési bizonyítvány); o egyéb. • eredmények: o a kérdőíves felmérésbe foglalt populáció jellemzőinek elemzése; o a célrégiók szükségleteinek, erőforrásainak és lehetőségeinek felbecsülése.

3. fejezet. Az elemzés eredményei 3.1 Kérdőíves felmérés

A jelenlegi romániai gazdasági válság látszólag nagymértékben meghatározza a közösségek fontos kérdéseinek lakossági megítélését. Ezen általános hatáson túlmenően, az a tény, hogy felmérésünk alanyainak kiválasztásánál figyeltünk arra, hogy minden megkérdezettünk a projektnek legalább egy célcsoportjához tartozzon (közös jellemzőjük az, hogy jelenleg nincs munkahelyük), a „munkahely-hiány” jelentősége átlagosnál nagyobb volt a megkérdezettek körében. Nem kevesebb, mint 66%-uk említette meg problémaként. Az infrastruktúra vagy a szegénységben élők számára biztosított szociális segélyek megemlítése jóval alacsonyabb arányú, ezeket a kérdőíves felmérésben szereplőknek csupán 15, illetve 12%-a említette. 1. ábra: A község legégetőbb problémája

az utakkal, víz- és gázhálózattal, hidakkal stb. kapcsolatos probléma

15

munkahelyek hiánya

66

az, hogy a szegények nem kapnak szociális segélyt

12

nincsenek megfelelő szociális szolgáltatások a rászorultak (szegények, idősek) számára

3

egyéb

4

NT

1

NV

0

Az alábbi problémák közül melyik a legégetőbb az Ön községében?

Az országos szintű adatokhoz hasonlóan, felmérésünk eredményei is azt mutatják, hogy a felnőtt lakosság körében igen erős a személyes életszínvonallal szembeni elégedetlenség. A megkérdezetteknek szinte egyharmada teljesen elégedetlen, majdnem fele részben elégedetlen, ami azt jelenti, hogy négyből három megkérdezett általában véve elégedetlen. Ugyanakkor elmondható, hogy az elégedettek a vizsgált populációnak körülbelül egynegyedét teszik ki, és többségük a saját életszínvonalával „részben elégedett” kategóriába tartozik. 15


2. ábra: Személyes életszínvonallal való elégedettség teljesen elégedett 3

NT 1

NV 2

részben elégedett 21

teljesen elégedetlen 29

részben elégedetlen 45

Mennyire elégedett azzal, ahogyan Ön él?

Az életszínvonallal való elégedettség általános értékelése azonban nem mutatja meg egyértelműen, mire gondolnak az emberek akkor, amikor erre a kérdésre válaszolnak. Azt sem tudjuk meg, elsősorban mire alapozzák a kijelentésüket. Az alábbi ábra azt sejteti: az életszínvonal értékelése nagymértékben egybeesik a személyes anyagi jólét felbecsülésével. Emiatt az általános elégedettséggel és a pénzzel, illetve a lakhatással kapcsolatos kérdésekre adott válaszok közötti megegyezés igen jelentős. Másképp fogalmazva: az életszínvonalukkal elégedetlen személyek ugyanakkor pénzügyeikkel (vagy lakhatási körülményeikkel) is elégedetlenek, illetve akik életszínvonalukkal elégedettek, azok általában az anyagiakkal és lakásukkal is elégedettek. Az egészségi állapottal szintén, de jóval kisebb mértékben összefügg az általános elégedettség. Az adatok továbbá azt is feltárják, hogy a megkérdezettek jelentős része (77%-a) általában elégedett a saját egészségi állapotával, a saját lakással való elégedettség közepesnek mondható (53% elégedetlen és 45% elégedett), viszont nagyon erős az anyagiakkal kapcsolatos elégedetlenség (90% elégedetlen).

16

3. ábra: Az élet különböző aspektusaival való elégedettség teljesen elégedetlen

egészségével

6

16

pénzével

lakásával

részben elégedetlen

43

34

51

20

teljesen elégedett

részben elégedett

39

33

38

8

7

Mennyire elégedett Ön a(z) ....? * az 100%-ig terjedő arányok a NT/NV válaszok

A megkérdezettek kiválasztását megszabó kritériumokból is következik, hogy az alanyaink iskolázottsági szintje meglehetősen alacsony: a megkérdezettek egyharmada csupán az elemi iskolát fejezte be, a vizsgálati populáció fele járt legalább néhány évig általános iskolába és csupán egyötödük végzett el az általános iskolát követően valamilyen középfokú képzést. 4. ábra: A válaszolók iskolázottsági szintje

29

elemi iskola

elkezdett középiskola

17

elvégzett középiskola

mesteriskola, szakiskola, gimnázium

36

18

Melyik az Ön által elvégzett legmagasabb utolsó iskolai szint? / Hány évet járt iskolába?

17


Az alapvetően alacsony iskolai végzettséggel természetesen együtt jár a szakképzettség hiánya is. Ráadásul azoknak a megkérdezetteknek az egynegyede, aki legalább a mesteriskolát, szakiskolát vagy a gimnáziumot elvégezte, azt nyilatkozta, hogy nincs szakképesítése. Akik azt állították, hogy rendelkeznek szakképesítéssel, leggyakrabban a következő mesterségeket említették: gépész, asztalos, szabó, hegesztő, kőműves, lakatos, pincér/szakács. 5. ábra: Szakképesítés/formális iskolai képzésben szerzett diploma

elméleti oklevél/szakképesítés nélküli

25

gépész (autószerelő/mezőgazdasági)

14

asztalos

5

szabó

4

esztergályos

4

építő munkás/kőműves

4

lakatos

3

pincér/szakács

3

szövő

2

fémforgácsoló

2

más (4 említésnél kevesebb)

35

Milyen szakképesítést/diplomát kapott az iskola elvégzése után? A legalább a mesteriskolát elvégezettek számához viszonyított arány (%)

Munkatapasztalat, gyakorolt mesterségek és munkahelykeresés

A felmérés során megkérdezettek kis százaléka (25%) nyilatkozta, hogy jelenleg van jövedelmet hozó munkahelye6. Ezek a személyek leggyakrabban egyéni vállalkozók, (46%, amihez hozzáadódik a nemválaszolók 25%-a), napszámosok (47%), vagy nem bejelentett (nem munkakönyves) alkalmazottként dolgoznak (57%). A foglalkoztatottak legnagyobb része természetesen napszámosként dolgozik (25%). A fennmaradók elsősorban építőiparban – a kőművesség a leggyakrabban előforduló foglalkozás – (11%), mezőgazdaságban (8%) vagy szakképzetlen munkásként dolgoznak.

18

6 Az a feltétel, hogy foglalkoztatás nélkülieket válasszunk ki célcsoportként, nem terjedt ki azokra, akiknek legalább 3 eltartott gyerekük van. Továbbá azon megkérdezettek egy része, akik azt nyilatkozták, hogy van munkahelyük, a valóságban napszámosként vagy nem bejelentett (vagy munkakönyves) alkalmazottként dolgoztak.

6 ábra: A jövedelmet hozó munkahellyel rendelkező válaszadók aránya és jellemzői 59

46

29

25

25

13 4 IGEN

NEM

NV

NT

alkalmazott

Jelenleg rendelkezik-e Ön jövedelmet (pénzt) hozó munkahellyel, akár alkalmazottként vagy önálló foglalkoztatottként, akár munkakönyves, akár nem bejelentett állásban, esetleg mezőgazdasági munkásként?

egyéni

NV

Milyen a foglalkoztatás típusa ezen a munkahelyen? A fizetett munkahellyel rendelkezők csoportján belüli %

7 ábra: A munkahellyel rendelkezők jelenlegi foglalkozása napszámos

24 11

építőmunkás/kőműves mezőgazdász

8 6

szakképzetlen munkás szociális munkás

2

eladó

2

egyéb (4 említés alatt) NV

33 14

Hogy nevezik a munkát, amit Ön ezen a munkahelyen végez? A fizetett munkahellyel rendelkezők csoportján belüli százalék

A kérdőívezés során megkérdezettek 40%-a nyilatkozta, hogy rendelkezett már 6 hónapnál tovább tartó, jövedelmet hozó munkahellyel (alkalmazottként vagy egyéni vállalkozóként, munkakönyves vagy be nem jelentett állásban, vagy

19


mezőgazdasági munkásként). Azok közül, akik valamikor rendelkeztek munkahellyel, egyharmad alkalmazottként és 22%-uk egyéni vállalkozóként dolgozott (10% nem válaszolt). Legtöbbször teljes munkaidőben dolgoztak, de 4%-uk félállásban, 23%-uk pedig napszámosként állt munkába. A kategóriába tartozóknak csupán fele vallotta azt, hogy munkája előtt szerződést kötött a munkáltatóval, vagy bejegyezték azt a munkakönyvükbe. 41 százalékuk beismerte, hogy nem volt sem szerződése, sem munkakönyve, továbbá 8% nem válaszolt erre a kérdésre, de valószínűsíthető, hogy ők is ebbe a csoportba tartoznak. Szintén a munkahellyel valamikor rendelkező megkérdezettek csoportjába tartozók egyharmada nyilatkozta azt, hogy legutolsó beosztása szakképzetlen munkás volt (legtöbbször az építőiparban vagy mezőgazdasági munkásként), 16%-uk kőművesként vagy más építőipari szakmunkásként dolgozott, 8%-uk pedig mezőgazdászként. Számos más foglalkozást is említenek a válaszolók, ám mindegyikre kis esetszám, alacsony képzettségi szint és ennek megfelelően természetesen alacsony fizetés volt jellemző. 8 ábra: A megkérdezettek előző foglalkozása szakképzetlen munkás építőmunkás/kőműves mezőgazdász ács, kőműves, bútoros mezőgazdasági munkás építőipari munkás szabó eladó takarítónő állatgondozó gépész esztergályos szociális munkás őrző-védő cipész téglaégető napszámos pincér/báros kanapéösszeszerelő kárpitos bányász szőlőtermelő/kertész köztisztasági dolgozó (szemetes) fonómunkás traktorista más (kevesebb, mint 4 említés)

20

Milyen munkát végzett ezen a munkahelyen?

2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

5 4 4 4

8

16

20

18

A megkérdezetteknek alig több mint fele nyilatkozta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban keresett munkát. Azok, akik jelenleg is keresnek munkát, a populációnak hozzávetőlegesen egyharmadát teszik ki. A munkahelykeresés fő módja a rokonok, ismerősök vagy volt kollégák megkeresése (a megkérdezettek 80%-a ezt alkalmazta). Majdnem minden második ember álláshirdetésekre is válaszol és jóval kisebb azoknak a száma (28%), akik a Megyei Munkaerő-ügynökségnél regisztrálnak, akik kéréseket küldenek potenciális munkaadókhoz (16%), vagy hirdetéseket tesznek fel (15%). Azon túl, hogy igen alacsony azoknak az aránya, akik kezdeményező magatartással igyekeznek munkahelyet találni, ezek a személyek is nagyon ritkán cselekszenek így (legtöbben csupán egyszer). 11%-a azoknak a személyeknek, akiknek nincs munkahelyük, soha nem próbálta ki ezeket a módszereket, 16%-uk csak egyet próbált a felsorolt tevékenységek közül, 20%-uk kettőt és csupán 15% élt 3 vagy több módszerrel. A válaszadók hajlandósága arra, hogy a munkahelyi elvárásokhoz alkalmazkodjon nagyon magas, legalábbis deklaratív szinten. Egy munkahely megszerzése érdekében nagyrészük (kb. 70-90%) azt nyilatkozta, hogy hajlandó lenne heti 40 óránál többet dolgozni, hajlandó lenne nehéz körülmények közötti munkavégzésre, minimálbérért dolgozni, szakképzésen vagy átképzésen részt venni (vagyis más szakmát kitanulni), szakképzetlen beosztásban dolgozni akkor is, ha rendelkezik szakképzettséggel, vagy ingázni. Valószínű, hogy a valóságban ez a hajlandóság jóval alacsonyabb szintű, de akkor is elmondható, hogy az állás nélküliek jelentős áldozatra hajlandók annak érdekében, hogy dolgozhassanak. 9. ábra: Munkahely-keresés: szándékok, cselekvés, hajlandóság 68 54 43 27

5 IGEN

NEM

NV

Jelenleg keres munkát? % a jelenleg állás nélküliek csoportjából

3 IGEN

NEM

NV

Az elmúlt 12 hónapban keresett munkát? % a jelenleg állás nélküliek csoportjából

21


NEM

igen, egyszer

igen, kétszer

Regisztálták a Megyei Munkaerőügynökségnél munkanélküliként?

NV

21

6 4

10

13 3

68 51

Válaszolt álláshirdetésekre?

23

Feladott hirdetést, amiben állást/munkát keresett?

82

Küldött álláskérő levelet munkaadókhoz? Kért rokonaitól, barátaitól, volt munkatársaktól segítséget munkakereséshez?

igen, több, mint kétszer

12

79 16

13

57

10

4

79

Egyéb

43

12

16

Az elmúlt 12 hónapban mit tett az alábbiak közül annak érdekében, hogy munkát találjon? % a jelenleg állás nélküliek csoportjából NEM

heti 40 óránál többet dolgozni?

13

nehéz körülmények között dolgozni? a minimálbérrel egyenlő fizetésért dolgozni? (650 RON)

ingázni?

84

79

18

NV

3 70

26

szakmai (át-)képzésre járni (szakmát váltani)? 4 szakképzetlen beosztásban dolgozni akkor is, ha van szakmája/képzettsége?

IGEN

4 3

94 13 16

84 79

2 3 5

Egy munkahelyért hajlandó lenne ... ? % a jelenleg állás nélküliek csoportjából

A megkérdezettek által ismert szakmák/mesterségek száma átlagosan 1,7, függetlenül attól, hogy az illető képzést formális vagy informális módon szerezte. Ha 22

ebből az általános indikátorból indulunk ki, elmondható, hogy mennyiségi szempontból a válaszadók szakmai képzettsége viszonylag jó. Azonban legalább két szempontot kell figyelembe venni akkor, ha a foglalkoztatottságot, illetve annak hiányát próbáljuk elemezni. A két szempont közül egyik a szakképzettségi szint eloszlása a vizsgált populáción belül. A mi esetünkben a helyzet a következő: 8% egyetlen szakmához sem ért, 39% egyet, 33% kettőt, 16% hármat, 4% legalább 4 szakmát gyakorolhat. 10 ábra: Ismert szakmák, azok száma és típusa mezőgazdász

19,5

építőmunkás

11,7

takarító/tisztító

9,2

kőműves

7,1

szabó

4,6 4,4

szakács

3,7

ács/asztalos/bútoros állatgondozó/állattartó

3,1

eladó

2,7

gépész

1,9

felvigyázó (gyermekek/idősek)

1,9

sofőr

1,6

festő-mázoló

1,6

cipész

1,2

pincér/báros

1,1

utómunkálatot végző munkás

1,1

szerelő/villanyszerelő

1,0

fodrász

1,0

seprűfonó

0,9

esztergályos

0,8

vasmegmunkáló

0,8

méhész

0,7

bádogos/festő

0,7

cukrász

0,7

kereskedő

0,6

Milyen munkát tud elvégezni, mihez ért, függetlenül attól, hogy végzett-e ilyen iskolát/tanfolyamot? Az adatok százalékok a válaszadók által említett összes mesterségből (legtöbb 5 említés).

23


A második szempont a munkaerő-piacon levő jelenlegi kereslet és a népesség szakképzettsége közötti megfelelésre vonatkozik. A Megyei Munkaerő-ügynökség adatai szerint (lásd a következő ábrát), 2011 elején a következő, keresettnek bizonyult foglalkozás-csoportoknak lehet jelentősége projektünk számára: gépkezelő, bányaipari/építőipari/feldolgozóipari és szállításipari szakképzetlen munkás, fémfeldolgozó-ipari mester és szakképzett munkás (öntöde és fémszerkezetek), élelmiszer-ipari mester és szakképzett munkás, valamint más kézi munkákra képzett dolgozó, személyi szolgáltatásokat és védelmet biztosítók, járművezető, mozgó gépkezelő, szolgáltatóipari és kereskedelmi szakképzetlen munkás, piaci és üzleti eladó. A lehetséges munkaerő-piaci (a potenciális munkaadók által igényelt képzett munkaerőre vonatkozó) kínálatról az interjúkat feldolgozó fejezetben részletesebb leírás található. 11. ábra: A betöltetlen munkahelyek aránya foglalkozás-típusonként Gépkezelők, gépösszeszerelők, felszerelések és egyéb termékek kezelői Bányaipari, építőipari, feldolgozóipari és szállítóipari szakképzetlen munkások Fémfeldolgozó-ipari mesterek és szakképzett munkások (öntöde, fém- és ahhoz hasonló szerkezetek) Élelmiszer-ipari mesterek és szakképzett munkások valamint más kézi munkákra képzett dolgozók

19 18 10 9

Személyi szolgáltatásokat és védelmet biztosító munkások Fizikusok, matematikusok és mérnökök

5

Technikusokkal azonos besorolású foglalkozások

4

Járművezetők, mozgógép-kezelők

3

Szolgáltatóipari és kereskedelmi szakképzetlen munkások

3

Értelmiségi és tudományos munkára képzettek

3

Irodai alkalmazottak

3

Modellek, manökenek, üzleti és piaci eladók

3

Kitermelőipari és építőipari mesterek és szakképzett munkások

2

Állógép-kezelők és ezzel azonos besorolású foglalkozások

2

Nagyméretű gazdasági-szociális egységek (vállalatok) vezetői

2

Műszaki és fizikai technikusok

2

Egyéb

24

6

4

Forrás: Munkaerő-ügynökség, 2011. február 03-10. időszak (http://lmv.anofm.ro/index_ lmv.php); kizárólag a projektbe bevont megyékre vonatkozóan

Az említett képesítéseken és szakmákon kívül különös figyelmet érdemelnek a válaszadók által ismert hagyományos kézműves-mesterségek is. Sajnos nagyon alacsony azoknak a személyeknek az aránya a megkérdezett populáción belül, akik ismernek ilyen mesterségeket (15%). Pedig ezek gyakorlása fontos lehetőséget jelenthet, amennyiben a helyi piacon igény mutatkozik rá. A legelterjedtebb hagyományos kézműves-mesterségek a következők: téglaégetés, seprűkötés, kosárfonás és egyéb fonott termékek készítése. 12. ábra: Ismert kézműves-mesterségek 83

15 1 IGEN

NEM

NV

Ért-e ön valamilyen kézműves-mesterséghez (tégla- vagy edényégetéshez, kályharakáshoz, kosárfonáshoz, bőrművességhez, csatornakészítéshez, fafestéshez, fafaragáshoz, stb. )? téglakészítés (vályogból vagy másból)

31 21

seprű/vesszőseprű fonott kosár

13

fonott tárgyak

10

fafestés/fafaragás

5

vályogozás

4

ácsmesterség

2 11

más NV

3

Milyen kézműves mesterséget ismer? A valamilyen kézműves-mesterséget ismerő személyeknek százaléka. Az adatok a válaszolók által említett mesterségek összességéből számított százalékok (legtöbb 3 említés). Átlag = 1,3.

25


Azon megkérdezetteknek a kétharmada, akiknek volt valamikor munkahelyük, azt nyilatkozták, hogy legalább egy időszakban ingáztak a munkahelyre. Mivel ilyen nagyszámban tapasztalták meg az ingázást a projekt célcsoportjába tartozó személyek, nagy esély mutatkozik arra, hogy részt vegyenek a szakképzéseken, továbbá arra is, hogy később valóban munkát találjanak.

68

13. ábra: Ingázási múlt és munkakönyv megléte azok körében, akiknek volt fizetett munkahelyük

46

32 19 10

16 9

0 IGEN

NEM

NV

nincs

Ingázott valaha a munkahelye és otthona között? Azokhoz viszonyított %, akiknek volt fizetett munkahelye

0–1 év

2–5 év 5 évnél több NT/NV

Van Önnek munkakönyve? Milyen régiséggel rendelkezik? Azokhoz viszonyított %, akiknek volt fizetett munkahelye

Elvégzett szakképesítő tanfolyamok

A célcsoport tagjainak túlnyomó többsége (93%) a jelen pillanatig nem végzett szakképesítő tanfolyamot. Következésképpen a projekt ilyen jellegű tanfolyamok szervezésére vonatkozó célkitűzése várhatóan eredményes lesz. Azok körében, akik ilyen típusú tanfolyamokat végeztek, olyan mesterségek/ területek a leggyakoriabbak, mint kőműves, eladónő, mezőgazdasági turizmus, pincér/pultos, személygondozás, szabó, őrző-védő ügynök, hegesztő, szakács és könyvelő. A szakképző tanfolyam munkahelyszerzésben játszott szerepére vonatkozó vélemény meglehetősen megosztott: 35% szerint hasznos, ám 45% szerint nem. A hasznosság felismerésének hiánya talán a tanfolyamokhoz fűződő közvetlen tapasztalatoknak (nyújtott szakképesítés, tartalom, lebonyolítás 26

módja) vagy a megszerzett szakképesítés és a helyi munkaerő-piaci lehetőségek viszonyának tulajdonítható. Igen kicsi azok aránya (1%), akik jelenleg valamely tanfolyamra járnak. Legtöbb esetben a szakképesítés a kőműves, házvezetőnő, szobalány mesterségekre vonatkozik. Még ha egyelőre nem is végeztek szakképesítő tanfolyamot, a megkérdezettek szinte mindegyike (93-96%) úgy gondolja, hajlandó lenne ilyen tanfolyamot a jövőben elvégezni. A számadatok minden bizonnyal a valóságnál optimistább képet festenek. A célcsoportok tagjainak többsége várhatóan érdeklődik majd a projekt által nyújtandó szakképesítő tanfolyamok iránt. A tanfolyamok elvégzését nagy általánosságban akadályozó tényezők sorában szerepelhet a család többi tagjának hozzájárulása, a háztartás gondja, más településekre való utazás tapasztalatának hiánya, személyazonossági igazolványok hiánya. Mindezek az alábbi ábrákon bemutatott indikátorok azt jelzik, hogy a tanfolyamot végezni kívánók többsége esetében a korábban jelzett akadályok nem merülnek fel: férj/feleség beleegyezését adná, volna, kire a háztartást egy napig rábízni, utaztak már más településre, rendelkeznek születési bizonyítvánnyal és személyazonossági igazolvánnyal. Tekintve, hogy a megkérdezettek szinte egyöntetűen érdekeltek valamely szakmai képzést nyújtó tanfolyam elvégzésében, a hangsúly az elvégzendő szakképesítő tanfolyam típusára esik. A megkérdezettek szándékát egyeztetni kell a munkaerő-piaci kereslettel.

27


14. ábra: Szakképesítő tanfolyamon megtanulni kívánt mesterségek/szakmák

kőműves

8,6

szabó

építkezési munkás

6,4

ács/asztalos/bútorfaragó kereskedő eladónő

3,3

pincér/pultos

3,1

mezőgazdász

3,1

fodrász

2,3

takarítónő/házvezetőnő/takarító

2,3

belsőépítő

2,2

fodrász

1,7

számítógépes adatkezelő

1,5

1,7

szobafestő

1,4

cipész

1,2

állattartás/gondozás

kovács pék

1,4

1,2

1,1

1,0

gombatermesztő

0,8

favágó

0,7

sofőr

0,6

szobalány

bádogos/bádogfestő szövő

28

1,9

szerelő/villanyszerelő

őrző-védő szolgálat

4,7

6,1

3,2

lakatos

kozmetikus/manikűrös/pedikűrös

7,7

6,1

szakács

cukrász/pék

10,8

0,8

0,7

0,6

Milyen szakképesítést szeretne nyerni/mesterséget szeretne tanulni a tanfolyamon? A szakképesítő tanfolyamot elvégezni vágyók teljes létszámának %-a Az adatok a megkérdezettek által felsorolt szakképesítő tanfolyamok összességének %-át képviselik (maximum 3 említés). Átlag = 1,7.

A munkaerőpiacon megtalálható fő ajánlatok: gépkezelő munkás, bányászati, építőipari, feldolgozó ipari, szállítási szakképzetlen munkás, kohászati/fém-építőipari szakmunkás, élelmiszeripari szakmunkás, egyéb kézműves munkák, személyi és őrző-védő szolgálatban dolgozó személy, járművezető, mozgó berendezés-kezelő, szakképzetlen munkás szolgáltatások és értékesítés területén, bolti és piaci eladó. Másrészről az emberek az alábbi szakmákat részesítenék előnyben: kőműves, szabó, építkezési munkás (meszelés, csempézés, szerelés, villanyszerelés, stb.), fafeldolgozó-ipari szakmák, szakács, kereskedelmi szakmák (eladó, pincér, pultos), gépész, takarító szolgálat (takarítónő, szobalány), testápolási szolgáltatások (fodrász, manikűrös, borbély), mezőgazdaság és állattartás, őrző-védő szolgálatok. Amint látjuk, a két csoport nagyjából fedi egymást, ez pozitív képet mutat a tanfolyamot elvégző, jelenleg munkanélküli személyek várható alkalmazásáról.

Egyéni vállalkozások, üzletek

A megkérdezettek kis százaléka közvetlenül vagy családtagjain keresztül egyéni vállalkozás vagy üzlet alkalmazottja. E gazdasági tevékenységek szinte kizáró jelleggel az alábbi négy területen csoportosulnak: mezőgazdaság, építkezés, kereskedelem és hagyományos kézműves mesterségek. A mezőgazdaság területén a vállalkozók állattenyésztéssel, de zöldségtermesztéssel is foglalkoznak, a kereskedelem leginkább vegyesboltokban folyik (ezek sorában jelentős helyet foglalnak el a használtruha kereskedések) illetve a helyi ivókban, a kézműves mesterség pedig leggyakrabban seprűkészítést, vesszőfonást takar. A felsorolt tevékenységek kliensei általában ugyanazon település vagy környező, szomszédos települések lakói, a termékeket időnként közeli városok piacán vagy cégeknek adják el. 15. ábra: Létező egyéni vállalkozások/tevékenységek és azok jellemzői 93

3

3

1

1

igen, nem NV megkérdezett és a háztartás egy tagja Ön vagy a háztartás egy tagja jelenleg rendelkezik-e egyéni vállalkozással, folytat ilyen jellegű tevékenységet, engedéllyel vagy anélkül? igen, a megkérdezett

igen, a háztartás egy tagja

29


16. ábra: Jövőben elindítani kívánt egyéni vállalkozások/tevékenységek és azok jellemzői 84

6

7

igen, egyedül

igen, valakivel társulva

4

nem

NV

Tervezi-e, hogy idén vagy jövőre, egyedül vagy valakivel társulva egyéni vállalkozást indít?

Mint az várható volt, a vállalkozói szándék nagyobb mértékben jelentkezik, a megkérdezettek 13%-a kijelentette, hogy a közeljövőben szándékában áll egyedül vagy valakivel társulva egyéni vállalkozást indítani. A főbb érdeklődési területek, az alábbi sorrendben, építkezés, kereskedelem, szolgáltatások, mezőgazdaság és állattenyésztés. Az építkezés javarészt természetes személyeknek épített lakóházakat takar, a kereskedelem ivók, élelmiszerboltok, zöldség-gyümölcs vagy (használt)ruha-kereskedések nyitását; a szolgáltatások a testápolással kapcsolatos szolgáltatásokat fedik (fodrász, borbély, manikűr és pedikűr) illetve a gépkocsi szervizt. A megcélzott réteg ismét az azonos vagy szomszédos település lakóiból kerül ki, a közeli városok piaci közönsége illetve egyéb cégek.

30

17 ábra: Helyi társulásokban, tevékenységben való részvételre érzett hajlandóság IGEN

gazdasági vállalkozást, tevékenységet

gondokkal küzdő (alacsony jövedelmű, idős) személyeket támogató társulást különböző területeken (mezőgazdaság, munkahelykeresés) tanácsot nyújtó társulás

NEM

NV

68

63

58

27

32

36

5

5

6

Amennyiben a település lakosainak egy csoportja ...-t szeretne indítani, részt venne benne?

A helyi gazdasági társulásokban, tevékenységekben való bevallott részvétel jelentősen magasabb (az állítás szintjén). A megkérdezetteknek több mint fele jelezte, hajlandó helyi gazdasági társulásban, tevékenységben, nehéz helyzetűeket támogató társulásban vagy mezőgazdasági, munkahely-keresési problémákban tanácsadást nyújtó társulásban részt venni. Nehéz előrelátni, milyen formát ölt majd e részvétel, hiszen a megkérdezettek szakértelme alacsony szintű. Ugyanakkor a tevékenységbe valóban bekapcsolódók aránya is várhatóan alacsony lesz, leginkább az igennel válaszolók 10%-a, miközben a ráfordított idő és erőfeszítés mértéke nő.

Társadalmi tőke

Az emberek bizalmi szintje úgy tűnik, jelentősen magasabb kérdőíves felmérésünk megkérdezettjei körében (50%), mint a felnőtt lakosság körében nemzeti szinten (31,6%)7. Akár az emberekről általában, akár a település lakosairól van szó, a megkérdezettek mintegy fele úgy ítéli, azok megbízhatók (és csak egyharmaduk véli úgy, hogy az illető személyek megbízhatatlanok).

7 A 2007 októberében megjelent Közvélemény barométer utolsó adatai, elérhetők: www.soros.ro (letöltve 2011.02.14.)

31


18. ábra: Általános bizalmi szint IGEN

NEM

57

falubéli lakosok

29

50

emberek

NV

NT

34

12

14

Ön szerint a falubéli lakosok javarészt megbízhatók? Ön szerint az emberek java része megbízható?

Másrészt a magas bevallott bizalmi szint ellenére a társulásokban való részvétel (a bizalom konkrét megvalósulása) igen alacsony. A kiválasztott falvakban mégis mindenhol létezik legalább egy bejegyzett társulás. 19. ábra: Társulási hajlandóság IGEN

NEM

NV

mezőgazdasági társulásnak

2

97

1

családi társulásnak/ vállalkozásnak

1

98

1

egyéb társulásnak

2

97

1

Ön tagja-e ... ?

A részvétel kevésbé formális szinten is megjelenhet. Ezért a részvételre való hajlam egyéb vonatkozásait is felmértük. A szociális-civil részvételt jelző értékek azonban alacsonyak. Ezek szerint a megkérdezetteknek csak negyede jelent meg 2010. folyamán falugyűlésen és csak 5%-a a helyi tanács gyűlésén; szintén csak negyedük ment kalákába vagy vett részt valamely falubéli megsegítésére 32

szervezett tevékenységben, és körülbelül ugyanennyien vettek részt (munkával, pénzzel, termékkel) valamely közösségi ügyben (útépítés, egyéb építés) a faluban. A tulajdonképpeni részvétel hasonló szintje tapasztalható hosszabb időperiódus esetén is (5 év). Másrészt, az ilyen típusú tevékenységbe való bekapcsolódásra érzett hajlam a megkérdezettek mintegy felénél jelentkezik. Ezeknek várhatóan csak fele fog szükség esetén valóban bekapcsolódni. 20. ábra: Szociális-civil részvétel és önkéntes munka NEM

IGEN Elment ön idén falugyűlésre?

23

NV

76

A helyi tanács gyűlésére? 5

1

94

Elment ön idén kalákába vagy valamely falubéli megsegítésére szervezett eseményre?

24

Elment a falu érdekében szervezett kalákába?

22

Hajlandó volna ön ingyen dolgozni VAGY pénzzel/termékkel valamely falubéli ügyhöz hozzájárulni (útépítés, építkezés, gát)?

1 75 77

18

Hát az elmúlt 5 esztendőben?

20

1 50

47

Dolgozott ön idén ingyen VAGY adományozott pénzt/terméket valamely falubéli ügy megvalósítására (útépítés, építkezés, gát)?

1

80 78

3 2 2

33


Javak és jövedelmek

Az önellátás illetve a betevő falat legalább részbeni előállításának lehetősége a megkérdezettek mintegy fele számára létezik (egy részük két vagy több ilyen forrásra is támaszkodik). A megkérdezettek fele azonban bevallottan az alább felsorolt megélhetési lehetőségek egyikével sem rendelkezik. 21. ábra: Önellátási lehetőségek

IGEN

Rendelkezik saját vagy árendába vett földterülettel?

13

Tart tyúkot, kacsát, egyéb szárnyast? Tart nagytestű háziállatot (disznót, juhot, lovat, tehenet, stb.)?

34

NV

29

Rendelkezik zöldségeskerttel?

Vannak gyümölcsfái?

NEM

1

37

23

30

27

29

29

29

29

1

1

1

1

22. ábra: Jövedelemforrások Közalkalmazotti fizetés Állami fizetés

Magánszférából származó fizetés

Szerzői jogdíjjakból, egyéni vállalkozásokból, alkalmi együttműködésekből származó jövedelem

Engedélyezett egyéni, nem mezőgazdasági vállalkozásból származó jövedelem

Mezőgazdasági termelésből származó jövedelem

0 0

1

0 0

Napszámos munkából/ szakképzetlen munkából / szerződés nélkül végzett munkából származó jövedelem Szakképesítést igénylő kézi munkákból / szerződés nélkül végzett munkából származó jövedelem

Szerződés nélküli idénymunkából származó jövedelem Eladási ügynöki, biztosítási ügynöki vagy tőzsdei ügynöki tevékenységből származó jövedelem

Szakszolgáltatásból (tanítás, tanácsadás, könyvelés) származó jövedelem Újrahasznosítható anyagok (vas, alumínium, üveg, stb.) eladásából származó jövedelem

3 0

Árenda/bérlemény

Osztalékok/kamatok

Bejegyzett egyéni vállalkozás nyeresége

Bejegyzetlen kiskereskedelmi vállalkozás

1

0

0

1

Betegnyugdíj, leszázalékolt nyugdíj, veterán nyugdíj

0

Gyermektartásdíj

Gyereknevelési segély / tanulmányi ösztöndíj Gyerekszülési segély / GYES

3

0

0

Munkanélküli segély (munkanélküliség)

0 0

1

24

1

Polgármesteri Hivatal szociális segélye - Garantált minimálbér

Más szociális segély Végleg vagy ideiglenesen külföldön tartózkodó rokontól származó pénz

Rokontól/baráttól származó pénz Alapítványoktól, magánszemélyektől kapott segélyek

Egyéb forrás

11

0

Állami nyugdíj a ledolgozott évekért Mezőgazdasági nyugdíj

26

0

Erdei gyümölcs, gomba, virág, gyógynövény árusításából származó jövedelem Informális tevékenységekből származó jövedelem (szerencsejátékok, jóslás, kéregetés)

2

1 0

2

17

2 2

Mi volt az ön jövedelemforrása az elmúlt 12 hónapban?

35


Mivel a megkérdezetteknek nincs fizetett munkahelye, főbb jövedelmi forrásaik a következők: napszámos vagy alkalmi munkából származó jövedelem, gyereknevelési segély, Polgármesteri Hivataltól járó szociális segély (garantált minimál jövedelem), szerződés nélküli idénymunkából származó jövedelem. A megkérdezettek hozzávetőleg 74%-a legalább egy gyereket nevel (19% egyet, 22% kettőt és 33% hármat vagy többet). A gyerekek jelentős hányada két évesnél fiatalabb korú (összlétszám 21%-a) vagy két és hat év közötti (összlétszám 38%-a). Ez a helyzet további gátat jelent a képesítő tanfolyamokon esetleg részt venni kívánó nők esetében (amennyiben a részvétel más településre való utazást feltételez). 23. ábra: Eltartott gyerekek egy sem

összesen

egy

26

19

33

22

20

79

max. 2 éves

2-6 éves

három +

kettő

63

26

10

A. Hány gyereket tart el? B. Ezek közül hány van, aki 2 évesnél fiatalabb? C. Hány gyerek 2-6 év közötti?

A megkérdezettek egyharmada kijelenti, hogy az elmúlt öt esztendő során pénzkeresési céllal külföldön járt. A háztartások szintjén ez az arány valamivel magasabb. Jelen pillanatban is a háztartások mintegy 11%-ban valaki ideiglenesen külföldön tartózkodik. Az időszakos emigrációs helyzetek csökkentik a célpopuláció szakképzésének lehetőségét.

36

24. ábra: Külfölddel való kapcsolat

IGEN

Az utóbbi öt évben járt pénzkeresési céllal külföldön?

36

A háztartás valamely tagja?

Van olyan családtag, aki jelenleg külföldön ideiglenes munkát végez?

NEM

39

NV

63

1

60

1

88

11

1

A kérdőíves felmérés során megkérdezett személyek többsége roma származású és munkahellyel nem rendelkezik (81%). Összlétszámuknak hozzávetőleg egyharmada megkapja a garantált minimális jövedelmet és munkahellyel nem rendelkezik, továbbá ugyanennyi legalább három vagy több gyereket tart el. 25. ábra: A megkérdezettek a projekt célcsoportjait meghatározó változók szerinti megoszlása (a megkérdezettek életkora 18-49 év ÉS legalább 4 osztállyal rendelkeznek ÉS erről diplomájuk/igazolványuk van/azt szerezni tudnak ÉS munkavégzésre alkalmasak) IGEN

roma származású + munkanélküli

NEM

81

GMJ + munkanélküli

33

3 vagy több gyereket tart el

35

19

67

65

37


3.2 Interjúk A terepmunkához kiválasztott 48 helység mindegyikében öt interjú készült. Így összesen 240 interjú készült, Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, és Szeben megyék (a központi fejlesztési régióból) valamint Bihar, BeszterceNaszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyék (az északnyugati fejlesztési régióból) mindegyikében 20-20. Az interjúk résztvevői olyan helyi vezetők voltak, akik legalább öt éve laknak az érintett településeken (polgármester/polgármesteri hivatali titkár/szociális munkás; a romák informális vezetője; üzletember/vállalkozó/munkaadó; tanár/tanító/pap). Az interjúk célja a mennyiségi kutatás eredményeinek részletezése, a közösségek a helyi vezetők szempontjából felsorolt szükségleteinek, forrásainak és lehetőségeinek felmérése, valamint a projekt folytatásában résztvevő helységek listájának szűkítése volt. Az interjúkban érintett témák a következők: a közösség fő problémái; a polgárok fő problémái; a lakosság megélhetési forrásainak azonosítása (formális és főleg informális); a helyi szintű fejlesztési lehetőségek és az ehhez szükséges helyi források; a fejleszthető szociális gazdasági tevékenységek azonosítása (melyekhez léteznek források és melyek eredményére van kereslet); egyes szociális gazdasági tevékenységek fejlesztését hátráltató lehetséges akadályok azonosítása (adminisztratív szinten, valamint a polgárok szintjén: bizalom, társulási hajlandóság, pénzügyi források, humánerőforrások stb.).

EREDMÉNYEK 1. A közösség fő problémái

A kutatásban résztvevő 48 helység fő problémája az aszfaltozott utak hiánya. Ez nem csupán a lakosok mindennapjaira van kihatással, hanem a helyi közösség azon képességére is, hogy a térségbe befektetéseket vonzzon. Az interjúk alkalmával a helyi vezetők problémaként mutattak rá a csatornázás és az öregotthonok hiányára is. Az öregotthonok hiánya szorosan kapcsolódik a vidéki lakosság elöregedésének és a fiatal lakosság vidékről városra történő vándorlásának problémájához.

2. A polgárok fő problémái

A helyi vezetők szerint a 48 vizsgált helység lakosainak legnagyobb problémája a munkahelyek hiánya. A munkahelyek hiánya a legsúlyosabb probléma mind az északnyugati mind a központi régióban. Emellett az interjúk azt mutatják, hogy a kutatásban résztvevő 12 megye mindegyikében ugyanez a helyzet. 38

„Természetesen a munkahelyek hiánya, tehát nálunk már tényleg nincs több, pedig voltak… aki ingázna, annak nincs rá lehetősége, s mindamellett, hogy szeretne dolgozni, nincs hol. Addig próbálkoznak, amíg negatív választ nem kapnak. Nagy gondok vannak. A falu nagyon elöregedett, nálunk csak a romák maradtak, akik munkaerőt jelentenének. Nagyon kevés a román és a magyar, aki boldogul itt a faluban. De a romák tényleg szeretnének dolgozni és egyszerűen nincs ahova menniük. Dolgoztak az építőiparban, de a munkálatok a válság miatt leálltak, ők is leálltak, senki nem alkalmaz már.” (Magyarpalatka helyi vezetője, Kolozs megye) „A munkahelyek hiánya, ez a legnagyobb probléma, hogy túl kevés a munkahely a községben, (…) nagyon kevés a cég, hogy gyárakról vagy legalább műhelyekről ne is beszéljünk. Egyetlen műhelynél kapnak még az emberek munkát, és még az sem üzemel folyamatosan, sokszor hazaküldik az embereket.” (Túrterebes helyi vezetője, Szatmár megye) A képzettség hiánya főleg akkor jelent problémát, amikor ez a szakképző tanfolyamokra való beiratkozáshoz szükséges alapképzés hiányához kapcsolódik. „A második esély” oktatási programhoz hasonló, az elemi, az általános, valamint a líceumi oktatásra vonatkozó programok (http://www.edu.ro/index.php/articles/ c492/) a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó személyeket próbálják az iskolába visszahozni, azzal a céllal, hogy diplomához jussanak, mely segít majd nekik az álláskeresésben. A helyi vezetők kiemelték azt a tényt, hogy a képzetlenség, mint az oktatás hiányának következménye sokkal gyakoribb jelenség a roma lakosság körében, mint a többi csoport esetében, és hogy ez a helyzet az oka a romák munkaerő-piaci, alacsony fokú integrálódásának.

3. A lakosság jövedelemforrásainak azonosítása

A készített interjúkban gyakrabban hivatkoznak informális jövedelemforrásokra, mint formálisra. A formális jövedelem csak azokban a helységekben jelent meg fő jövedelemforrásként, ahol a lakosság többsége nyugdíjas volt, a nyugdíj jelentvén a fő formális jövedelemforrást. A régiók és megyék között ilyen tekintetben nincs különbség, a helyi vezetők nagyjából ugyanazokat a forrásokat említik. Jövedelemforrásnak számít a munkavállalás céljával történő (iratokkal vagy iratok nélkül) külföldre vándorlás is. A legtöbb kivándorló személy, a helyi vezetők információi alapján, Magyarország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Spanyolország felé veszi útját.

39


„Most mindenki munkahelyet keres, sokan külföldre mennek. Már mindenféle társaságok léteznek, amelyek dolgozni viszik ki az embereket, tehát sokan közülük munkanélküliek lettek, és megpróbálkoztak ezzel a lehetőséggel. A mezőgazdaságban, az építőiparban, akikkel az utóbbi időben beszéltem.” (Mezőgerebenes helyi vezetője, Maros megye) 3.1 Formális források A 48 helység legfőbb formális forrásai a nyugdíjak, az APIA támogatások, a szociális segély, a munkanélküli segély és a családi pótlékok. Jelentősen kisebb mértékben említették a magánszférából (például a helység üzletei vagy bárjai) származó, vagy a polgármesteri hivatali, rendőrségi vagy iskolai munkahelyekről származó béreket. „Véleményem szerint jövedelmük javarésze az építőiparból származik... építőipar... a roma közösségeknek nincs jövedelemszerzési potenciáljuk, ellenben kapnak szociális segélyeket, s gondolom ebből... ez az egyedüli jövedelemforma.” (Nagyernye helyi vezetői, Maros megye) Az interjúk során néhány esetben a helyi vezetők formális jövedelemforrásnak minősítették a hagyományos mesterségeket (seprűkötés, csatornakészítés, téglavetés, stb.), viszont ezek többnyire inkább informális jövedelemforrások, alább tárgyaljuk majd őket. „A seprűkötés jövedelemforrás, régebben komoly szerződéseket kötöttek, az egész országba szállítottak. Ez egy régi hagyományos tevékenység, munkalehetőség a faluban. Otthon kötik, készítik, majd piacra viszik és eladják. A megmaradt seprűket piacra viszik. Van engedélyük, és adót is fizetnek. A Polgármesteri Hivatalnál és a Kereskedelmi Kamaránál is bejegyzettek. Van egy cipőgyár, amelyik munkaszerződéssel alkalmaz, ahol kicsi a fizetés, s ha egy napot is hiányoznak, levágják a 80 lejes pótlékjukat és a napi élelmiszerjegyüket, még ha rendelkeznek is orvosi igazolással. Néhányan dolgoznak az utászoknál, a tanácsnál, az egészségügyben, a postán, a rendőrségen és az óvodában.” (Alsóboldogfalva helyi vezetője, Hargita megye) 3.2 Informális források Időszakos tevékenységnek számítanak a mezőgazdasági munkák (növénytermesztés, állattenyésztés), az ilyen tevékenységből nyert termékek értékesítése a többi lakos körében; a gombászás és erdei gyümölcsök gyűjtése.

40

„Lehetőség van még a saját kertben termesztett mezőgazdasági termékek eladására, esetleg tej eladására a szomszédoknak azok esetében, akik tehenet is tartanak. Van néhány kisiparos (kézműves), akik különböző dolgokat készítenek vasból, vannak ismert kiscsűri csatornások, akik a csatornák felszereléséből élnek meg.” (Kiscsűr helyi vezetője, Szeben megye) Napszámosi tevékenységeknek számítanak az építkezési munkálatok (kőművesség, asztalosság, utómunkálatok), a melegházakban végzett munka, a mikrofarmokon végzett munka, a módosabb személyek gazdaságában végzett munka, az ócskavasgyűjtés és a műanyaggyűjtés, az erdei munka (favágás, erdőtisztítás). A helyi vezetők által leírt esetek többségében szintén informális jövedelemforrásként jelennek meg a hagyományos mesterségek. Ezek változatosak, és ide sorolható a seprűkötés, a vályogvetés, a nádfonás vagy a vesszőfonás, a csatornakészítés, az üst- és kazánkészítés és a kosárfonás. „Sokan dolgoznak feketén, ami olyan szempontból nem rossz, hogy egy kis jövedelemre tesznek így szert, de a jövőjük szempontjából rossz, mert télen nincs munkahelyük, pénzük sincs.” (Pusztadaróc helyi vezetője, Szatmár) Néhány interjúban megemlítik a koldulást, mint jövedelemforrást olyan személyek esetében, akik semmilyen más módon nem tudják biztosítani saját egzisztenciájukat vagy a családjuk megélhetését.

4. Helyi szinten létező források és fejlesztési lehetőségek

A helyi vezetők által azonosított források főként a mezőgazdasághoz kötődnek – növénytermesztés, állattenyésztés, faluturizmus és a meglévő faállomány felhasználása. A vidéknek lehetőségként szem előtt kell tartania azt, hogy az utóbbi időben a fogyasztópiac a természetes termékek felé fordult. „Tehát ha nekem erre lenne lehetőségem, én elsősorban gabona-, tej-, zöldség- és gyümölcsbegyűjtő központokat létesítenék. És talán megtanítanám az embereket, hogy elsősorban környezetbarát dolgokat készítsenek, mert erre van kereslet. Ez megy, és pénzt is hoz. Nagyjából ez lenne.” (Zsiberk helyi vezetője, Brassó megye) Hasonlóan potenciális jövedelemforrásnak tekinthetőek a közbirtokosságok a jelenlegi tagok esetében, de azok esetében is, akik pillanatnyilag még nem tagjai ezeknek a helyi szövetkezeti formáknak (és akik az érvényben lévő romániai törvényeknek megfelelően a jövőben sem válhatnának tagokká). Ez utóbbiak a fa fel41


használása, a legelők tisztítása (és az APIA támogatások elnyerése), a mikrofarmok és vidéki panziók létesítése révén részesülhetnek a közbirtokosság pozitívumaiban. „Az állattartás lenne a legnyereségesebb, mert rengeteg a megmunkálatlan föld. Az ember ingyen is adná a földet, csak dolgozzák meg... és akkor van egy előnye. Nem kell szénára, fűre, semmire költeni. Még a mezőgazdaság is nyereséges lenne.” (Pusztakamarás helyi vezetője, Kolozs megye) Bizonyos esetekben sem a mezőgazdaság, sem a turizmus nem tűnik olyan forrásnak, amely valóban helyi fejlődéshez vezetne. Ezekben az esetekben a hagyományos mesterségek (szövés, fonás, téglakészítés, fafaragás, seprűkészítés és zsindelykészítés) tűnnek az egyetlen életképes fejlődési lehetőségnek. A vidéki gazdasági élet fellendítésében szintén lehetőségnek számít a kézműves műhelyek, suszterboltok, bőrdíszműhelyek, gyapjútermék készítő műhelyek, népművészeti termékeket készítő műhelyek létesítése. „Erre nehéz válaszolni, lévén, hogy forrásaink korlátozottak. Környékünkön nincs erdő, nincs víz, nincsenek tavak, ahol haltenyészetet létesíthetnénk. Mi a teendő? Hogy kis kézműves műhelyek fejlődjenek ki, vagy hogy a kézművesek bemutassák termékeiket, hagyományos, egyszerű román termékeiket, mint amilyenek a szövőszéken készült szőnyegek, vagy a népviseleti ruhák.” (Kiscsűr helyi vezetője, Szeben megye)

5. A fejleszthető társadalomgazdasági tevékenységek azonosítása (amelyekre léteznek források, és végtermékük keresett) Gombák és erdei gyümölcsök gyűjtése alapul szolgálhat néhány szociális társaság létrehozásához. Habár jelenleg ez egy időszakos tevékenység, és a begyűjtők számára csak informális módon biztosít jövedelmet, szociális gazdasági egységben végezve jövedelmező tevékenységgé válna. „Ötletem, hogy a munkájukat elfogadható áron értékesíthessék. Vagyis ha elment, és szedett egy kosár áfonyát, (...) ne adja el 5 lejért kilóját. Vagy egy kis 5 kilós veder szamócát, s hogy ne nyerjen semmit rajta. Tehát kellene egy vállalat, vagy valami, ami az árut értékesítené. Mert a piacra nem engedik őket, főleg ezekkel. Támogatót kell találni... pillanatnyilag nem tudjuk, hogyan, de én is ezzel a projekttel foglalkozom. S ha lenne, úgy értettem, hogy nagy mennyiségre lenne szükség, száz meg ezer kilóra. (…) Hogy kinek adjuk el, az nem gond. A begyűjtés a gond. Ha el tudnánk adni an�nyit, amennyit begyűjtöttünk, az jó lenne. Mert szerintem ne öt lejért vegyük meg kilóját az embertől, hogy aztán ne érje meg neki ennyiért leszedni.” (Keresztvár helyi vezetője, Brassó megye) 42

A seprűkészítés és a vesszőfonás vagy vályogvetés olyan szociális gazdasági tevékenységgé válhat, mely munkahelyeket biztosít a hátrányos helyzetű csoportok tagjai számára, akiket másként nem alkalmaznának a munkaerőpiacon (és sok esetben képzettség hiánya miatt nem is alkalmazhatnának). „Úgy gondoltam, hogy vethetnének vályogot, mert arra van kereslet. Nagyon sok vásárló lenne a környékről (főleg hogy a bio-anyagból készülteket keresik, s mivel ezek földből készülnek, akadna rá vevő). A föld jó, mert a házakhoz is ugyanígy készítették a téglát. Kéne egy romaszakértő, vagy egy szervező, aki irányítaná őket, foglalkozna velük egy kicsit, felvállalná a szervezést és beszélne velük. (...) sok ember dolgozhatna, és akkor szükség lenne rájuk.” (Kiskereki helyi vezetője, Bihar megye) Társulás-szerű voltuk miatt, de főleg amiatt, hogy a hátrányos helyzetű csoportok tagjai számára létrehozható új munkahelyeknek formális keretet tudnak biztosítani, a közbirtokosságok is szociális gazdasági tevékenységnek tekinthetőek. „A magyarok és a románok még előnyökben részesülnek, mert tagjai az erdő közbirtokosságának – osztalékként pénzt kapnak és/vagy tűzifa részesedést.” (Székelyhidegkút helyi vezetője, Hargita megye) Egy másik foglakozás, amelyik biztosíthatja egy körvonalazódó szociális gazdasági tevékenységi forma alapfeltételeit, és amelyik megjelenik néhány helyi vezetővel készített interjúban, a muzsikusi szakma (hagyományos énekek és muzsikák előadása – cigányzenekar, népi zenekar). Habár nem mindig lépnek fel formálisan szervezett módon, a muzsikusok egyedüli jövedelemforrását az eseményeken keresett pénz jelenti. „Mondhatni a muzsikusaink is lehetnének fejlesztési források... legalábbis a faluban, mert büszkélkedünk a cigányzenekarunkkal, és senki sem tesz semmit értük, hogy lenne egy impresszáriójuk, vagy valami. Igaz, jönnek Magyarországról, és elviszik őket egy napra, odaviszik és visszahozzák őket. Futtassuk fel őket, tegyünk értük valamit, mert valóban nagyon jó muzsikusok. Tudják a hagyományos dalokat, de nem csak ezt, viszont ráállhatnának erre a dologra.” (Magyarpalatka helyi vezetője, Kolozs megye)

6. Bizonyos társadalomgazdasági tevékenységek fejlesztése útjában álló lehetséges akadályok 6.1 Adminisztratív szinten A szociális gazdasági tevékenységek fejlesztése útjában egyedüli adminisztratív szintű lehetséges akadályként a bürokrácia jelenik meg. A számos hivatalos do43


kumentum és szükséges engedély (például a hagyományos, tömör vályogtégla minőségi igazolása), valamint az ezek megszerzéséhez szükséges hosszú idő jelentős akadályt jelent a potenciális helyi vagy külföldi befektetők szemében. A bürokráciát helyi és központi közigazgatási szinten is lehetséges akadályként említik. 6.2 A polgárok szintjén A közösség többi lakosába vetett bizalom hiánya és ennek következményei, a társulásra való hajlandóság hiánya néhány a lehetséges akadályok közül, melyek bizonyos szociális, gazdasági tevékenységek fejlesztése útjában állnak. Sőt, ez a két akadály jelentősebbnek tűnik, mint a források hiánya. A pénzügyi tőke hiányát is tárgyalják a készült interjúkban, viszont sok esetben a helyi vezetők úgy gondolják, hogy ez szoros kapcsolatban van a bizalomhiánnyal és a vidéken maradt lakosság vállalkozó kedvének hiányával. A társulásra való hajlandóság hiányát néhány helyi vezető a kommunista rendszer kényszerű szövetkezetesítései következményeként látja. „A polgárok szintjén, úgy gondolom, kezdetben inkább a bizalomhiány a gond, nem nagyon bíznak ők az ilyen fajta tevékenységekben, és természetesen a feladatvállalási hajlandóság. Általában a vidéki emberek menekülnek a feladatvállalástól, és akkor elég nehéz bevonni őket az ilyen tevékenységekbe, amelyek egyébként elsősorban rájuk vannak nagyon jótékony hatással, másodsorban pedig a helység, község összes többi lakosára.” (Kiscsűr helyi vezetője, Szeben megye) A helyi vezetők a szociális gazdasági tevékenységeket felvállaló képzett humánerőforrások hiányát főleg a tevékenységek elindításának pillanatával kapcsolatban említik. Ismételten felbukkan az interjúkban az, hogy egy közösségen kívüli személynek kellene a szociális gazdasági struktúrák megalakításában segédkeznie. „Szükség lenne valakire, aki biztosítani tudná a tevékenységek elindítását, és szükség lenne szakemberekre. Nincs, aki megírja a pályázatokat, senki sem ért hozzá. Megtörtént már, hogy kérték, küldjek valakit, akit pályázatírásra kiképeznek, de nyolc osztályt végzett emberek hiába mennek pályázatíró tanfolyamokra. Tehát az emberek mindenképpen azt várják, hogy ezeket a dolgokat valaki megoldja. Szükség lenne valakire, aki ezeket a feladatokat felvállalná, esetleg felosztaná a tennivalókat, tehát egy megbízható emberre, aki foglalkozna a pályázatok megírásával és kézben tartaná a tevékenységek adminisztratív oldalát. Így talán működne.” (Magyarpalatka helyi vezetője, Kolozs megye)

44

4. fejezet. Következtetések A kérdőíves felmérés adataiból és az interjúk során gyűjtött, a központi és északnyugati régió forrásaira és fejlesztési lehetőségeire vonatkozó adatokból kiindulva néhány következtetést vonunk le, szempontul véve a nemi hovatartozást, életkort, fejlesztési régiót és a megyét. Nemi hovatartozás. A férfiak és nők közti értékelésbeli különbségek azzal magyarázhatóak, hogy a kutatott populáció vidéki környezetből származik, főleg a roma közösséghez tartozik és oktatási szintje alacsony. Néhány kimutatható különbség: • a férfiak viszonylag nagyobb hajlandóságot mutatnak a nehéz munka körülmények között végzett munkára; • az építőipari mesterségek teljességükben a férfiak területéhez tartoznak, a takarítás a nők területe; a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt a seprű és kosárkészítésben; • az ingázó férfiak aránya viszonylag nagy; • az építőiparban való szakosodás gyakoribb a férfiak körében; az eladók, varrónők, a gondozók, a pincérek és a faluturizmussal foglalkozók inkább a nők köréből kerülnek ki; • az esetek többségében a férfiak az építőiparban (főként kőművességben), szerelőnek (gépésznek), asztalosnak vagy ácsnak képeztetnék magukat, míg a nők többsége varrónőnek, eladónak, pincérnek, szakácsnak, takarítónak/ háztartási alkalmazottnak, vagy fodrásznak tanulna; • a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt a közösséget szolgáló helyi tevékenységekben, a kalákában és önkéntességben (főleg fizikai munka); • viszonylag nagy azoknak a férfiaknak az aránya, akik időszakos munkákból és napszámból származó jövedelemre tesznek szert. AZ ÉLETKOR. A főbb életkor szerinti különbségek a következők: • azok aránya, akiknek valaha is volt fizetett munkahelye az életkor függvényé ben növekszik; ugyanígy változik a teljes munkaidős és munkakönyves állásokhoz való hozzáférhetőség, az ismert mesterségek száma, a munka könyvvel rendelkezők száma; ilyen szempontból a munkaerőpiac leg hátrányosabb helyzetben lévő csoportja a fiatalok csoportja; • jelenleg a fiatalok viszonylag nagy arányban választották az eladói és a faluturizmus területével kapcsolatos képzéseket, a 25 és 34 év közöttiek főként a kőműves szakmát választották; • a fiatalok jelenleg érdekeltebbek a gépészi képesítés megszerzésében; • a társulásokban való részvétel (bármilyen típusú) nő a korral; • ugyanez érvényes a helyi önkormányzatban való részvételre (falugyűlés, a helyi tanács gyűlései); • a korral nő az önellátást mérő összes mutató. 45


A RÉGIÓ. A régiók szerinti különbségek ritkák. Ezek a következők: • a központi régióban sokkal nagyobb azok aránya, akik aktívan keresnek munkahelyet (küldött alkalmazási kérvényt, hirdette, hogy állást keres); az északnyugati régiókban kissé nagyobb azoknak az aránya, akik válaszolnak az álláshirdetésekre; • azok, akik a központi régióban válaszolnak az álláshirdetésekre, jelentősebb mértékben vennének részt kőműves-, szakács- és kereskedelem területéhez kapcsolódó tanfolyamokon, míg az északnyugati régió jelentkezői főleg az építőiparban érdekeltek; • az északnyugatiak kicsivel szívesebben vesznek részt a gazdasági tevékenységekben és a helyi társulásokban; nyilatkozataik szerint nagyobb hajlandósággal dolgoznak ingyen, vagy áldoznak pénzt/terméket a községben elvégezendő munkálatokra; • az északnyugati régióban valamivel nagyobb azoknak az aránya, akik napszámból, kétkezi munkából, szerződés vagy iratok nélküli időszakos tevékenységekből és családi pótlékokból illetve tanulmányi ösztöndíjakból származó jövedelemmel rendelkeznek; a központi régióban valamivel többen vannak azok, akik szociális segélyt kapnak (minimálbér). A MEGYE. A következőkben a megye szempontjából vett főbb különbségeket említjük: • Maros, Szeben és Szilágy megyékben nem említik annyira gyakran a munkahelyek hiányát; • a Beszterce-Naszód megyei alanyok nagyobb mértékben rendelkeznek jelenlegi munkahellyel; • Fehér és Kolozs azok a megyék, amelyekben messze legmagasabb azoknak az aránya, akik rendelkeztek már egy munkahellyel; Kovászna, Szilágy és Szeben megye utolsó helyen vannak; • Beszterce-Naszódban és Hargita megyében többen vannak azok, akik saját számlájukra dolgoztak; ugyanitt kevesebben vannak azok, akik dolgoztak teljes munkaidős állásban, több lévén a napszámosok száma; ezekben a megyékben szintén alacsonyabb a munkakönyvvel /iratokkal alkalmazottak száma; • Beszterce-Naszódban és Hargita megyében kisebb azok aránya, akik jelenleg munkahelyet keresnek; • a Kolozs, Máramaros és Maros megyeiek nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy kevésbé előnyös feltételek mellett vállaljanak állást; • a Maros megyeiek többet tettek azért, hogy munkahelyet találjanak; a Hargita megyeiek tettek legkevesebbet ezért; • az átlagban ismert mesterségek száma Hargita megyében a legalacsonyabb (egynél kisebb) és Szeben, Kolozs és Kovászna megyékben a legmagasabb (kettő); 46

• a Fehér megyei válaszolók nagyobb mértékben értenek a kőművességhez (azt nyilatkozzák, hogy képesítésük van erre), a Beszterce-Naszód megyei, Maros megyei és Szilágy megyeiek pedig jobban értenek a mezőgazdasághoz; • Kovászna és Szilágy megyében magasabb azok aránya, akik értenek egy mesterséghez, ezek aránya legalacsonyabb Fehér, Beszterce-Naszód, Maros és Máramaros; • Fehér, Kolozs és Máramaros megyékben magasabb azoknak az aránya, akik rendelkeznek munkakönyvvel, Szilágy, Szeben és Kovászna megyékben lényegesen kisebb; • a faluturizmusban elnyert összes képesítés Kovászna megyében lelhető fel, Maros megyében a leggyakrabban szerzett képesítés a kőművesi; • az óhajtott képesítések: Fehér és Máramaros megyékben a kőműves, Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó és Szatmár megyékben az építkezés keretén belüliek, Bihar megyében mezőgazdasági, elárusítói Szatmár megyében, szabó Maros megyében, ács vagy asztalos Fehér és Máramaros megyékben, háztartási alkalmazott Brassó és Máramaros, pincér vagy báros BeszterceNaszód megyében, szakács Brassó és Szeben megyében, borbély Kovászna megyében, fodrász Szatmár és Szeben megyékben, kereskedelem Hargita megyében; • azoknak az aránya, akiknek magánvállalkozásuk van, Kovászna megyében a legnagyobb, és Fehér illetve Szeben megyékben a legalacsonyabb; Kovászna és Hargita megyékben magasabb azoknak az aránya, akik magánvállalkozásba szándékoznak kezdeni, ezek aránya alacsony Fehér, Máramaros, Maros, Szilágy és Szeben megyékben; • nagyobb mértékben vennének részt egy községszintű vállalkozás /gazdasági tevékenység megalapításában a Kovászna, Máramaros és Szilágy megyeiek; • a legtöbb emberbe vetett bizalom Beszterce-Naszód és Szeben megyékben a legnagyobb, és Máramaros, Maros és Szatmár megyékben a legkisebb; • többen vettek részt egy falugyűlésen Fehér, Bihar, Brassó és Kolozs megyében; egy helyi tanácsi ülésen Bihar és Szeben megyében; egy kalákán Fehér és Hargita megyében; • az önkéntesség és a község javára történő adakozás gyakrabban bukkan fel Bihar és Szilágy megyében; • Beszterce-Naszód és Kolozs megyében magasabb azoknak az aránya, akik mezőgazdasági területet birtokolnak, bérelnek ; • a napszámból /kétkezi munkából és a szerződés vagy iratok nélküli időszakos tevékenységekből származó jövedelem gyakrabban fordul elő Szatmár megyében és ritkábban Brassó megyében; a családi pótlékkal rendelkezők száma nagyobb Bihar és Máramaros megyében, a minimálbér kedvezményezettjei Brassó, Szilágy és Maros megyében, és csak a Szilágy és Szeben megyeiek esetében jelenik meg az erdei gyümölcs és gomba eladásából származó jövedelem. 47


5. fejezet. Mellékletek 1. Melléklet. A szociális gazdaság körébe tartozó, jövedelmi forrást biztosító tevékenységek törvényes keretei 1.1. Engedélyezett magánvállalkozó, egyéni vállalkozás, családi vállalkozás Jogszabály: engedélyezett magánvállalkozók, egyéni vállalkozások és családi vállalkozások gazdasági tevékenységéről szóló, utólag módosított és kiegészített, a Hivatalos Közlöny I. Részének 2008.04.25-i 328. számában megjelent, 44/2008. sz. Sürgősségi Kormányrendelet. Meghatározások: - engedélyezett magánvállalkozó (románul PFA – persoană fizică autorizată), a törvény által megengedett bármely gazdasági tevékenységi forma kizárólag önerőre támaszkodó végzésére feljogosított magánszemély; - egyéni vállalkozás (románul ÎI – întreprindere individuală), magánszemély vállalkozó által szervezett, jogi személyiség nélküli gazdasági vállalkozás; - családi vállalkozás (románul ÎF – întreprindere familială), magánszemély vállalkozó által családjával együtt szervezett, jogi személyiség nélküli gazdasági vállalkozás. E három gazdasági tevékenységi formára jellemző, hogy munkaszerződéssel más személyeket csak az egyéni vállalkozást működtető jogi forma (ÎI) alkalmazhat. Az engedélyezett magánvállalkozó (PFA), valamely egyéni vállalkozás tulajdonosa (ÎI) illetve a családi vállalkozás (ÎF) tagjai állami nyugdíjbiztosításra és a társadalmi biztosítás nyújtotta előnyökre jogosultak, az érvényes törvényes előírások korlátain belül élhetnek az egészségügyi biztosítási rendszer és a munkanélküli segélyezési rendszer nyújtotta lehetőségekkel.

48

PFA, ÎI, ÎF bejegyzéséhez szükséges dokumentumok: bejegyzési kérelem; cégnév felhasználhatóságára vonatkozó ellenőrző igazolás (a kereskedelmi nyilvántartó irodától beszerezhető); személyazonossági igazolvány; szakmai székhely használati jogát igazoló iratok; PFA esetén szakmai felkészültséget és tapasztalatot igazoló dokumentumok; aláírás-minta; adóügyi igazolás (az Országos Kereskedelmi Nyilvántartó Hivatal szerzi be); minden egyes gazdasági tevékenység feleljen meg a C.A.E.N. előírásainak (Nemzeti Gazdasági Tevékenységek Rendszere), az építőipari tevékenységre jellemző ács és asztalos munkálatok például a 4332 CAEN kódszám alá tartoznak. A PFA, ÎI, ÎF formában szervezett vállalkozás egy főtevékenységgel és legfeljebb öt melléktevékenységgel rendelkezhet.

A Kereskedelmi Nyilvántartó Hivatal bármely székhelyén létezik információs és tanácsadó egység, amely az engedélyezett magánvállalkozó, egyéni vállalkozás és családi vállalkozás bejegyzésének ügyében eligazítást ad. A három entitás alapításához nincs megszabott minimális összeg, a bejegyzés költségeit a Kereskedelmi Nyilvántartó által megállapított díjak és tarifák jelentik. Az engedélyezett magánvállalkozás, egyéni vállalkozás és családi vállalkozás bejegyzésének átlagos költségei 250 RON körüliek. A földrajzi körzettől függően valamely engedélyezett magánvállalkozás, egyéni vállalkozás, családi vállalkozás bejegyzése 24 órát (Bukarestben), illetve legfeljebb 15 napot tarthat. Előnyök/Hátrányok: a munkáját fizetett alkalmazottként vagy napszámosként értékesítő magánszemélyből engedélyezett magánvállakozóvá válás, különösen, ha szakmailag kiváló teljesítményt nyújtó személyről van szó (pl.: szobafestő, gépkocsi-szerelő, szerelő stb.) biztosítja a törvényes és garantált szolgáltatást, az ügyfelek így több bizalommal fordulnak a szolgáltatóhoz, amennyiben szerződést és a szolgáltatás vagy termék ellenértékét igazoló dokumentumot kapnak. Ugyanakkor, lehetőség adódik jogi személy típusú ügyfelek kiszolgálására is, ezek a magánszemélyeknél állandóbb és megbízhatóbb fizetők, ám megkövetelik az elkötelezettséget bizonyító dokumentumokat (szerződés, számla). A hátrány elsősorban a törvényes kötelezettséggel járó törvényes elvárások betartásához köthető, nevezetesen az engedélyezett magánvállalkozó esetén a könyvelés megszervezéséhez –, ez a legtöbb kisvállalkozó számára gondot jelent. Léteznek azonban megoldások: erre szakosodott személy megfizetése vagy adóügyi, könyvelési szakképesítő tanfolyamokon való részvétel.

1.2. Egyesület Jogszabály: Kiegészített és módosított 26/2000. sz. Rendelet Meghatározás: „Egyesület a három vagy több személy által alapított jogi személy, melynek keretében az alapítók megegyezés szerint közösen és visszaszolgáltatási jog nélkül anyagi, szellemi vagy munkában kifejezett hozzájárulásukat egyesítik általános érdekű, közösségi érdekű vagy saját, de nem vagyoni érdekű tevékenység megvalósítása érdekében”. E meghatározás szerint az egyesület nem vagyoni jellegű (non-profit természetű), ám céljai megvalósítása érdekében folytathat bevételi forrásként szolgáló tevékenységet. E szervezési formára jellemző, hogy közérdekű vagy egy településen belül helyi érdekű tevékenységet folytat, vagyis az engedélyezett magánvállakozó esetével szemben sokkal inkább valamely közösség szükségleteinek felel meg. Egyes esetekben az egyesületek közösségfejlesztés folyamán, 49


a helyi szintű kezdeményező csoport formalizálódásaként létesülnek, céljuk a közösség tagjai számára projekteket és programokat lebonyolítani. A romániai szociális gazdaság szabályozására vonatkozó törvényjavaslat szerint: „a szociális gazdasági vállalkozások sorába tartoznak az 1. fokú szövetkezetek, a hitelszövetkezetek, a gazdasági tevékenységet folytató egyesületek illetve alapítványok, alkalmazottak és nyugdíjasok segélypénztárai, illetve bármely más jogi személyi forma, amely az alapító iratok szerint megfelel a jelen jogszabályban leszögezett elveknek és meghatározásoknak”. Az egyesületek gazdasági tevékenységének célja, hogy hátrányos helyzetű személyek számára biztosítsa a munkaerő-piachoz való hozzáférést, így jellege szerint non-profit tevékenység. A törvénytervezet szerint: „a beilleszkedést célzó vállalkozások, amelyek a befolyt nyereséget teljes egészében a gazdasági tevékenység fejlesztéséhez és/vagy berendezéséhez és/vagy veszélyeztetett helyzetű csoportok tagjainak szánt munkahelyek biztosításához szükséges újraszervezésre, műszaki felszerelés (munkagépek, berendezések, eszközök) vásárlására fordítják vissza, mentesülnek a nyereségadó-fizetési kötelezettség alól”. Az egyesület alapításához legalább 3 személy szükségeltetik, a folyamat lépései: a választott név ellenőrzése, alapító okirat és alapszabályzat összeállítása, székhely megállapítása, alaptőke meghatározása (a jelenlegi jogszabályi előírások szerint ez legalább két minimálbér összegének felel meg, azaz 2x670 RON). Az egyesület alapító okirata és alapszabályzata közötti alapvető különbség abban áll, hogy amíg az alapító okirat a szervezetet létrehívó magán- vagy jogi személyek akaratának konkrét kifejeződése (szerepel rajta az alapítók aláírása is), addig az alapszabályzat a szervezet tevékenységét határozza meg. Valamely egyesület alapításának összköltsége hozzávetőleg 800 – 1.000 RON, a felmerülő költségek magukba foglalják az alapító okirat és alapszabályzat megszerkesztésének honoráriumát, a törvényszéki díjakat és bélyegdíjat. Előnyök/Hátrányok: a társaság fő előnye az, hogy a jövedelmi forrásként szolgáló tevékenység fejlesztéséhez széleskörű finanszírozási lehetőségekkel rendelkezik. Hozzáférhetők számára a vissza nem térítendő támogatásból finanszírozott projektek, helyi szinten fordulhat különféle szociális partnerekhez, helyi magáncégekkel együttműködési egyezséget köthet, így ezek támogathatják a jövedelmi forrásként szolgáló tevékenységet. Ugyanakkor, amennyiben a szociális gazdaságot szabályozó törvénytervezetet jelenlegi formájában elfogadják, a tevékenység folytatásához állami költségvetési támogatásra is lehet majd pályázni. A társulás fő hátránya az, hogy a rendelkezésre álló munkaerő kevéssé képes az állandó és folyamatosan fejlődő jövedelmi forrásként szolgáló tevékenység követelményeinek eleget tenni. 50

1.3. Szövetkezetek Jogszabály: 1/2005. sz. törvény – A szövetkezet szervezéséről és működéséről szóló törvény Meghatározás: „A szövetkezet magánszemélyek és/vagy jogi személyek szabad megegyezésen alapuló önálló társulása, célja az együttműködő tagok gazdasági, társadalmi és kulturális érdekeinek támogatása, a társulás közös tulajdonú, tagjai demokratikusan, a szövetkezés elvei szerint irányítják”. A szövetkezés elvei: önkéntes és nyitott tagsági státusz; a társaságot a tagok demokratikusan irányítják; önállóság és függetlenség; oktatás, továbbképző tanfolyamok, tájékoztatás; szövetkezetek együttműködése; a közösségnek szentelt figyelem. Kétfajta szövetkezet létezik: az I. fokú szövetkezet magánszemélyek társulása, míg a II. fokú szövetkezet magánszemélyekből és/vagy jogi személyekből alakult jogi személyek, céljuk a folytatott gazdasági tevékenységek horizontális és vertikális integrálása. A magánszemélyekből alakult szövetkezet (I. fokú) az a szövetkezeti forma, amelyben a társult magánszemélyeknek azonosak termelési, forgalmazási és ellátási célkitűzései illetve tevékenységei. A szövetkezeti formában való társulás révén az egyéni tulajdonú forrásokat a végzett tevékenység hatékonyságának növelése érdekében közös használatra bocsátják (gépek, berendezések, területek, állatok, pénzügyi források, stb.). I. fokú szövetkezet az alábbi formában alapítható: kézműves szövetkezet; fogyasztói szövetkezet; értékesítő szövetkezet; mezőgazdasági szövetkezet; lakószövetkezet; halász-szövetkezet; szállítási szövetkezet; erdészeti szövetkezet. A második típusú szövetkezet (II. fokú) gazdasági tevékenységet folytató jogi személyeket tömörít. Létesíteni lehet mezőgazdasági társulást (a 36/1991. sz. törvény alapján) vagy mezőgazdasági tevékenységet kifejtő kereskedelmi társaságot (a 31/1991. sz. törvény alapján) melyek célja, akárcsak az I. fokú szövetkezetek esetében, a források hatékonyabb használata illetve a csoportszintű anyagi szervezkedés, tekintve, hogy a felsorolt szövetkezetekben a tagok célkitűzései és tevékenysége kiegészítik egymást (pl.: takarmánygyártás, állattenyésztés, húsfeldolgozás). A szövetkezet alapításának minimális jogszabályi feltételei: a szövetkezet tagjainak minimális számát a működési szabályzat határozza meg, de nem lehet 5 alatti; valamely tag tulajdonában az alapító okiratban meghatározott mértékű részvény lehet, ugyancsak ott meghatározott feltételek mellett, anélkül, hogy a szövetkezeti alaptőke 20%-át meghaladná; a szövetkezet alaptőkéje egyenlő ér51


tékű részvényekre oszlik, ezek névértékét az alapító okirat határozza meg, de nem lehet 100 RON alatti I. fokú szövetkezetek esetén illetve 500 RON alatti II. fokú szövetkezetek esetén. A szövetkezetalapítás lépései: az alapítók előkészítik az alapító iratokat (alapító okirat és alapszabályzat); kiválasztják a szövetkezet adminisztratív döntéseinek szerkesztéséért felelős tagokat; meghirdetik a szövetkezet megalakulását célzó gyűlést; jóváhagyják az alapító okiratot és az alapszabályzatot, megválasztják az igazgatókat és az auditorokat; befizetik a minimális alaptőkét; a szövetkezetet bejegyzik az illető földrajzi körzetben található Kereskedelmi Nyilvántartó Hivatalban. Előnyök/Hátrányok: fő előnye a rendelkezésre álló források sokkal hatékonyabb használata. Az Európai Unióban elismert tény, hogy vidéken a gazdasági fejlődés húzóágazata a szövetkezetek köre, vagyis a rendelkezésre álló források a hatékonyság és egyszerűbb kezelés érdekében történő közös használata. Ebből kifolyólag az Európai Közösség vissza nem térítendő támogatások vagy szubvenciók formájában támogatja a vidéki közösségek tagjainak szövetkezetbe való tömörülését. Romániában a szövetkezetek fő hátránya a szinte 40 évnyi kommunista rendszerhez kötődik, melyben a szövetkezet a parasztok magántulajdonának erőszakos állami kisajátítását jelentette. Noha a rendszerváltás óta már több mint 20 év eltelt, a szövetkezet szó még mindig a személyes javak tulajdonjogának elveszítését jelenti, különösen vidéki környezetben.

1.4. Korlátolt felelősségű társaság (S.R.L.) Jogszabály: 31/1991. sz. törvény – Kereskedelmi társaságok törvénye Meghatározás: Magányszemélyek és jogi személyek által kereskedelmi ügyletek lebonyolítása érdekében alapított kereskedelmi társaság. Megjegyzés: A szociális gazdaságot szabályozó törvénytervezet előírásai szerint a korlátolt felelősségű társaság a szociális gazdaság szerveződési formáinak sorába tartozik, amennyiben megfelel a következő elvek összességének: a nyereséggel szemben előnyben részesíti a személyt illetve a szociális célkitűzéseket; a köz, a közösség és/vagy valamely személyi, non-profit érdekek érvényesítését célozza; szabad, nyílt társulás, gazdasági tevékenységet folytató alapítványok kivételével; a tagok a tőkerésztől függetlenül egyenlő szavazattal rendelkeznek, gazdasági tevékenységet folytató alapítványok kivételével; önálló döntéshozatal, a vezető szervek választásának és visszahívásának, saját tevékenységek végrehajtásának és ellenőrzésének teljes szabadsága; jogi személyiség által szavatolt önszerveződés; a közszférától való, a civil jogi személyi státuszból eredő függet52

lenség; a nyereség tagok között való leosztása esetén ez a tagok által a szervezetben kifejtett tevékenységgel arányosan történjék, nem pedig a tőkerész vagy befizetések szerint, az I. fokú szövetkezetek és hitelszövetkezetek kivételével. A korlátolt felelősségű társaságra jellemzően az üzleti kötelezettségekért a társaság alaptőkéje szavatol, vagyis a társaság tulajdonosa csak a jóváírt alaptőke értékével felel. Korlátolt felelősségű társaság alapításának feltételei: minimális alaptőke 200 RON értékben, legalább 1 társult tag (megjegyzendő: valamely személy egyedüli részvényes egyetlen korlátolt felelősségű társaságban lehet), primer és szekundér tevékenységi terület meghatározása. Korlátolt felelősségű társaság alapításának lépései: a választott név ellenőrzése; a társasági szerződésnek és alapszabályzatának összeállítása; a székhely használati jogának igazolása; társasági tőke befizetésének igazolása; társult tagok adóügyi igazolása; alapítók arra vonatkozó nyilatkozata, hogy teljesítik a társaság létesítésének törvényes feltételeit; az egészségügyi és munkavégzési előírásoknak, az állategészségügyi, munkavédelmi és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés igazolása. Előnyök/Hátrányok: a korlátolt felelősségű társaság formájában folytatott gazdasági tevékenység rugalmasságot, a piaci elvárásokhoz való alkalmazkodást, kölcsönökhöz vagy vissza nem térítendő alapokhoz való hozzáférést, a fejlesztéssel kapcsolatos szabad döntést biztosít. A korlátolt felelősségű társaság formájában folytatott gazdasági tevékenység fő hátrányai közé tartozik a szerteágazó és kiszámíthatatlan adózás illetve a szakképzett munkaerő hiánya.

53


2. Melléklet. Különböző szakképesítések feltételei és megszerzésük időtartama8 ... szakképesítés megszerzésének feltételei és időtartama Szakképesítés ...kozmetikus ...csempéző ...ács ...asztalos ...szakács ...kőműves-kőfaragó-vakoló ...pincér ...pultos ...gépkocsi-szerelő ...fodrász ...mezőgazdasági gépész ...víz-gáz szerelő ...villanyszerelő (gépkocsi) ...bádogos ...vadőr ...villanyszerelő (alacsony feszültségű rendszeren) ...szerszámgéplakatos ...erdész ...hegesztő ...adatkezelő ...fémszerkezet-lakatos ...eladó ...zöldségfeldolgozó munkás ...gyümölcsfeldolgozó munkás ...út- és hídépítő munkás ...kertész ...házi beteggondozó ...borbély ...méhész ...kertészeti munkás ...állattenyésztő munkás ...faiskolai munkás ...manikűrös

54

Óra 1080 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720

Hónap 9 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6

Elvégzett iskolák kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás

720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 720 360 360 360 360 360 360

6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 6 3 3 3 3 3 3

kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás kötelező oktatás legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály

8 Az Országos Munkaerő-ügynökség adatai alapján (www.anofm.ro)

Szakképesítés ...pék ...vendéglátóipari munkás ...kereskedelmi munkás ...textilmunkás ...szobalány ...virágkötő ...hentes ...dadus ...házi idősgondozó ...őr, rendész ...szőlész

Óra 360 360 360 360 360 360 360 360 360 360 360

Hónap 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

Elvégzett iskolák legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály legalább 4 osztály

3. Melléklet. Kutatott települések névsora

1. 2. 3.

Megye FEHÉR FEHÉR FEHÉR

4. 5. 6. 7.

FEHÉR BIHAR BIHAR BIHAR

8. 9.

13. 14. 15.

BIHAR BESZTERCENASZÓD BESZTERCENASZÓD BESZTERCENASZÓD BESZTERCENASZÓD BRASSÓ BRASSÓ BRASSÓ

16. 17.

BRASSÓ KOLOZS

10. 11. 12.

Község Felvinc (Unirea) Hosszúaszó (Valea Lunga) Székásveresegyháza (Roșia de Secaș) Spring (Șpring) Bihardiószeg (Diosig) Kiskereki (Cherechiu) Körösgyéres (Girișu de Criș) Cséffa (Cefa) Magyarnemegye (Nimigea)

Falu Felvinc (Unirea) Küküllőlonka (Lunca) Gergelyfája (Ungurei)

Sajómagyarós (Şieu-Magheruș) Galacfalva (Galații Bistriței)

Királynémeti (Crainimăț)

Sajónagyfalu (Mărișelu)

Bilak (Domnești)

Homoród (Homorod) Keresztvár (Teliu) Komána (Comăna)

Homoród (Homorod) Keresztvár (Teliu) Alsókomána (Comăna de Jos) Zsiberk (Jibert) Gyalu (Gilău)

Zsiberk (Jibert) Gyalu (Gilău)

Vingárd (Vingard) Bihardiószeg (Diosig) Asszonyvására (Târgușor) Körösgyéres (Girișu de Criș) Cséffa (Cefa) Virágosberek (Florești)

Harina (Herina)

55


56

18. 19. 20. 21.

Megye KOLOZS KOLOZS KOLOZS KOVÁSZNA

22.

KOVÁSZNA

Község Aranyoslóna (Luna) Pusztakamarás (Cămărașu) Magyarpalatka (Pălatca) Nagyborosnyó (Boroșneu Mare) Nagybacon (Bățanii Mari)

23. 24. 25. 26. 27.

KOVÁSZNA KOVÁSZNA HARGITA HARGITA HARGITA

Gelence (Ghelința) Zabola (Zăbala) Újszékely (Secuieni) Szentábrahám (Avrămești) Galambfalva (Porumbeni)

28. 29.

HARGITA MÁRAMAROS

30.

MÁRAMAROS

31. 32. 33. 34. 35.

MÁRAMAROS MÁRAMAROS MAROS MAROS MAROS

36.

MAROS

37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.

SZILÁGY SZILÁGY SZILÁGY SZILÁGY SZATMÁR SZATMÁR SZATMÁR SZATMÁR SZEBEN SZEBEN SZEBEN SZEBEN

Székelyandrásfalva (Săcel) Miszmogyorós (Tăuții Măgherăuș) Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur) Lénárdfalva (Recea) Szakállasfalva (Săcălășeni) Nagyernye (Ernei) Ákosfalva (Acățari) Mezőgerebenes (Grebenișu de Câmpie) Marosbogát (Bogata de Mureș) Alsóvalkó (Valcău de Jos) Felsőszék (Sîg) Halmosd (Halmășd) Gyümölcsénes (Plopiș) Pusztadaróc (Dorolț) Túrterebes (Turulung) Mikola (Micula) Szamosdob (Doba) Baráthely (Brateiu) Resinár (Rășinari) Nagycsűr (Șura Mare) Kiscsűr (Șura Mică)

Falu Aranyoslóna (Luna) Pusztakamarás (Cămărașu) Magyarpalatka (Pălatca) Nagyborosnyó (Boroșneu Mare) Magyarhermány (Herculani) Gelence (Ghelința) Zabola (Zăbala) Alsóboldogfalva (Bodogaia) Szentábrahám (Avrămești) Nagygalambfalva (Porumbenii Mari) Székelyhidegkút (Vidăcuț) Miszbánya (Nistru) Kováskápolnok (Făurești) Hagymáslápos (Lăpușel) Kővárkölcse (Culcea) Nagyernye (Ernei) Ákosfalva (Acățari) Mezőgerebenes (Grebenișu de Câmpie) Marosbogát (Bogata) Alsóvalkó (Valcău de Jos) Ballaháza (Mal) Szilágycseres (Cerișa) Gyümölcsénes (Plopiș) Pusztadaróc (Dorolț) Túrterebes (Turulung) Mikola (Micula) Szamosdob (Doba) Szászbuzd (Buzd) Prizloptelep (Prislop) Kakasfalva (Hamba) Oroszcsűr (Rusciori)

Bevezető fejezet. Mi a szociális gazdaság? fejezet. Hogyan elemezzük a szociális gazdaságot többetnikumú közösségekben?

Recommend Documents