Bevezetı: élete és mővei

Arisztotelész

Bevezetı: élete és mővei • Arisztotelész (i. e. 384-322) • Sztageirában született • 367-ben Platón athéni iskolájához, az Akadémiához csatlakozott • és 335 között Alexandrosz makedón trónörökös nevelıje • Lükeion

• A ránk maradt írásokat rhodoszi Andronikosz szerkesztette meg az i. e. 1. században. • Andronikosz Arisztotelész saját használatra készült jegyzeteit vette alapul • Immanuel Bekker (1831)

Mővei • • • • • •

• Organon Categoriae (Cat.) – Kategóriák De interpretatione (Int.) – Herméneutika Analytica Priora (A. Pr.) – Elsı analitika Analytica Posteriora (A. Po.) – Második analitika Topica (Top.) – Topika De sophisticis elenchis (SE) – Szofisztikus cáfolatok

• Physica (Phys.) – Fizika • De Caelo (Cael.) – Az égbolt • De generatione et corruptione (GC) – A keletkezés és a pusztulás • Meteorologica (Meteor.) – Égi jelenségek • De anima (DA) – A lélek • Metaphysica (Met.) – Metafizika

• Ethica Nicomachea (EN) – Nikomakhoszi etika • Magna Moralia (MM) – Nagy etika • Ethica Eudemia (EE) – Eudémoszi etika • Politica (Pol.) – Politika • Rhetorica (Rhet.) – Rétorika • Poetica (Poet.) – Poétika

Tudomány • Elméleti: az igazság felfedezése, theoretiké • Gyakorlati: a tudás a cselekvés kiválósága praktiké • Poétikus: létrehozó- poétiké

Etika • Minden emberi tevékenység – mesterség, vizsgálódás, cselekvés és elhatározás – valamilyen célra vagy jóra irányul (EN I.1) • A célok között alá- és fölérendeltségi viszonyok vannak, hiszen vannak célok, melyeket valamilyen további cél kedvéért választunk.

Végcél • van olyan végcélja tevékenységünknek, amit nem másért, hanem kizárólag önmagáért akarunk, minden mást pedig csak érte, akkor ezt a legfıbb jónak tekinthetjük • Teleológikus etika

• Mindenki egyetért abban, hogy a cselekvéssel elérhetı jó az eudaimonia (boldogság, sikerült élet), csupán arról folyik vita, hogy miben is áll ez.

• A görög hagyomány szerint a boldogságról, mint állapotról nem beszélhetünk • Csak folyamatként lehet értelmezni • Célt valósít meg • Milyen célt? • A legfıbb célnak alárendelteket!

• A görög hagyomány csak a befejezett életet tartotta értékelhetınek • Hérodotosz: Kroiszosz és Szolón története • Ki a legboldogabb?

Kleobisz és Biton története

• „Akkor mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti - ha pedig több ilyen erény van, a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti tevékenysége. Hozzátehetjük még: az egész élet tartama alatt. Mert valamint egy fecske s egy nap még nem jelent tavaszt, éppúgy igazán boldoggá sem tehet egy nap vagy egy rövidke idı. … „

• Arisztotelész a boldogságot olyan végsı célnak tekintette, amit az ember nem valami egyéb célja elérése miatt, hanem önmagáért akar.

• Az emberi dolgokra vonatkozó tudománynak – melyet Arisztotelész itt a politiké névvel illet (EN I.1, 1094a27) – az a feladata, hogy meghatározza a legfıbb jó mibenlétét, valamint elérésének módját. • Az etika a boldogság, az emberi jó általános jellemzését nyújtja, a politika pedig azt vázolja fel, hogy milyen társadalmi és politikai intézmények segíthetik e jó megvalósítását.

• e tudományt nem pusztán a tudás kedvéért tanulmányozzuk, hanem azért, hogy kiváló emberré legyünk

• nem konkrét viselkedési szabályok rendszerét vázolnja fel • Nem ad kritériumot, amelynek alapján cselekvési alternatívák között dönthetnénk

Az ember funkciója • A boldogság vagy a legjobb élet általános leírását Arisztotelész az emberi természet elemzésével nyeri (EN I.6). • Az emberi lélek magában foglalja a táplálkozás, növekedés és érzékelés képességét. • E készségek a növényekben és az állatokban is megvannak, ezért a boldogságot nem helyezhetjük ezek kiváló mőködésébe

Erény • Az embernek azonban van olyan sajátosan rá jellemzı funkciója (ergon=feladat, munka), mely megkülönbözteti a többi állati élılénytıl: az értelem használata. • A legjobb emberi élet eszerint az értelmes lélek tevékenységében áll, mely a természetének megfelelı erény, kiválóság (areté) szerint megy végbe, méghozzá az élet teljes tartama alatt (EN I.6, 1098a16 sk.).

•

a boldog élet tevékenység, cselekvés (energeia, praxisz), nem pedig az erény puszta birtoklása. • Elıfordulhat ugyanis, hogy valaki a legnagyobb erények birtokában valamilyen okból tétlenségre van kárhoztatva – az ilyen életet aligha mondanánk boldognak (EN I.9, 1098b34-1099a6). • A kiváló ember eszerint korántsem sebezhetetlen, hanem bizonyos mértékig ki van szolgáltatva a külsı körülményeknek. • Ha valaki szegény, nincsenek barátai, családtagjai meghalnak, és egyéb sorscsapások érik, nem élheti a legjobb életet, mert nincsenek meg az eszközei az erény gyakorlására (EN I.9, 1099a31-b8).

Az emberi lélekben az erényeknek két, egymástól fajtájukban különbözı csoportját különböztethetjük meg (EN I.13). • A tulajdonképpeni értelmes lélekrész mellett van a lélekben egy olyan elem, mely önmagában nem értelmes, ám „hallgathat az értelem szavára, mint az ember apja tanácsaira”. • Ez utóbbi lélekrész a vágyakért (legalábbis bizonyos vágyakért) és érzelmekért felelıs, melyek az értelem parancsainak megfelelı mederbe terelhetık, ám szembe is szegülhetnek az értelemmel. • A lélek ezen részéhez tartozik az etikai erény vagy jellemerény (éthiké areté), a tulajdonképpeni értelmes lélekrészhez pedig az értelmi erény (dianoétiké areté).

Jellem • A jellem kiválósága például a bıkezőség és a mértékletesség. • Az értelem kiválósága a teoretikus bölcsesség és annak összetevıi, valamint a gyakorlati okosság és a mesterségbeli szakértelem. • A jellem kiválósága, az erkölcsi erény a cselekedetekkel és az érzelmekkel kapcsolatos. • Érzelem (pathosz) például a vágy, az indulat, a félelem, a bizakodás, a győlölet és a szeretet; e lelki jelenségekkel gyönyör illetve fájdalom jár együtt. • A jellem kiválósága nem érzelem, és nem is az ilyen érzelmek átélésének képessége (dünamisz), hiszen pusztán ezek alapján nem illethet bennünket dicséret vagy gáncs.

• Az erényt inkább beállítottságként (hexisz; a Nikomakhoszi etika magyar fordításában: lelki alkat) határozhatjuk meg, mely arra tesz hajlamossá bennünket, hogy bizonyos módon – helyesen vagy helytelenül – éljük át az érzelmeket. • Például a harag esetében a túlságos hevesség és a túlságos lanyhaság egyaránt helytelen, a közép megtartása viszont helyes (EN II.4).

• Arisztotelész NE, 1104 b 4-10 • A lelki alkat • „A lelki alkat ismertetıjelének azt a kellemes vagy kellemetlen érzést kell tekintenünk, amely tetteink nyomában támad: aki a testi élvezetektıl tartózkodik, s ezt örömmel teszi, az mértékletes ember; de akinek ez rossz érzést okoz, az már mértéktelen; aki szembeszáll a veszélyekkel, s ezt örömmel teszi, vagy legalábbis nem esik nehezére, az bátor ember; akibıl pedig ez kellemetlen érzést vált ki, az gyáva. Az erkölcsi erény ugyanis kellemes, illetve kellemetlen érzésekkel függ össze.”

• Az érzelmek és a cselekvések terén általában is lehetséges túlzásról, hiányról és középrıl beszélni. • Az elıbbi kettı hitványságnak, az utóbbi erénynek számít. • A „középen” nem valamilyen egzakt értéket kell értenünk, hanem „önmagunkhoz viszonyított közepet”, mely saját adottságainkhoz és a konkrét helyzethez képest határozható meg (EN II.5).

• Az érzelmeket illetı beállítottságunk természetszerőleg nagymértékben befolyásolja döntéseinket, elhatározásainkat (proaireszisz), hiszen az érzelmekkel gyönyör és fájdalom jár együtt, és ritkán hozunk olyan döntéseket, melyek kifejezetten kellemetlenek számunkra

• A jellem kiválósága, az erkölcsi erény „az elhatározásokkal kapcsolatos beállítottság, mely a hozzánk viszonyított középben áll; e közép egy szabálynak (logosz) megfelelıen van meghatározva, mégpedig azon szabálynak megfelelıen, mely szerint az okos ember (phronimosz) meghatározná” (EN II.6, 1106b361107a2).

• Arisztotelész elemzése szerint az etikai erény nem velünk született, természeti adottság, és nem is tisztán intellektuálisan, tanulással sajátítható el, hanem gyakorlással teszünk rá szert (EN II.1-3).

• Ahogyan a mesterségbeli tudás, úgy az erények is a megfelelı tevékenység nyomán fejlıdnek ki az emberben: igazságos, mértékletes és bátor tettek által leszünk igazságossá, mértékletessé illetve bátorrá. • Ezért van különös fontossága a nevelésnek és a társadalmi szokásoknak, melyeket a törvényhozók igyekeznek kialakítani.

• A fenti meghatározás utal a helyes szabályra és az okos emberre, ezzel világossá teszi, hogy teljes értékő etikai erény nincsen a gyakorlati ész kiválósága, phronészisz nélkül.

• A jellem kiválósága, az etikai erény, melynek köszönhetıen helyes módon éljük meg az érzelmeket, vágyakat, csak az egyik fontos tényezı az emberi cselekvésben. • A cselekvéshez a törekvés, vágyakozás (orexisz) és az értelem (logosz, núsz, dianoia) közös mőködése szükséges (EN VI.2): ezt nevezzük elhatározásnak (proaireszisz).

Az értelmi erény • Az értelmi erényt (dianoétiké areté) nem gyakorlással, hanem tanulással sajátítjuk el. A kiválóság e fajtájának tárgyalásában (EN VI.) • Arisztotelész a lélek tulajdonképpeni értelmes részét újabb két részre osztja: • (a) a tudományos lélekrésszel azokat a létezıket szemléljük, melyek legfıbb okai soha nem változhatnak, • (b) a megfontoló lélekrésszel pedig a változásnak alávetett dolgokat (VI.2). • (phronészisz), mellyel a gyakorlati cselekvéssel összefüggésben élünk.

• A tudományos lélekrészhez az értelmi kiválóságok három fajtája tartozik. • A tudományos tudás (episztémé) szükségszerő és örökkévaló összefüggéseket tár fel (a természetfilozófiára ez persze csak bizonyos megszorításokkal áll), és bizonyításon alapul. • A tudomány alapelveit az értelem (núsz) ragadja meg. • A tudományos tudás legtökéletesebb formája, mely magában foglalja az alapelvek és a belılük következı tételek ismeretét, a teoretikus bölcsesség (szophia).

• Az értelmi erények közül a legrészletesebb tárgyalást a phronészisz kapja (VI.5, 8, 9 és 13). • Az okosság fı feladata a megfontolás, amely által a céltól a konkrét teendıig jutunk el.

• A megfontolás képessége persze önmagában csupán egyfajta „ügyesség”. • nincs etikai erény okosság nélkül, úgy okosság sincs etikai erény nélkül (EN VI.13). • Ennek ellenére az erkölcsi erények alá vannak rendelve a phronészisz értelmi erényének. • Az erényes ember jellemét a törvényekben, szokásokban és nevelıinek útmutatásában rejlı okosság alakította ki, és saját racionális döntései is formálják, így végsı soron az értelem határozza meg céljait.

• A gyakorlati értelemnek a megfontolás mellett Arisztotelész egy másik funkciót is tulajdonít: • a konkrét, egyedi körülmények megragadását (EN VI.9, 1142a23-30; 12, 1143a25-b14). • A teoretikus ész és a praktikus ész különválasztása élesen szembeáll Platón felfogásával, mely szerint a metafizikai tudás, közelebbrıl a jó ideájának ismerete teszi lehetıvé az egyén és az állam életének helyes irányítását (a jó ideájára vonatkozó platóni elgondolás kritikája: EN I.4).

• Etikai vizsgálódása tanulságainak összefoglalásában Arisztotelész amellett érvel, hogy a boldogság elsısorban a teoretikus ész tevékenységében áll (EN X.6-9). • A teória vagy elmélkedés nem a tanulás folyamatát jelenti, hanem a tudás birtoklását, hiszen csak az utóbbiról mondhatjuk, hogy önmagában hordja a célját. • A teoretikus ész az emberben lévı legjobb rész, a megismerhetı tárgyak közül a legkiválóbbakat szemléli, tevékenysége a legkitartóbb, tiszta gyönyörrel jár, önmagában elégséges, kizárólag önmagáért kívánatos, és isteni jellegő.

• A theória eszerint minden követelménynek megfelel, melyet Arisztotelész a boldogsággal, a legjobb élettel szemben kezdetben támasztott: • a legfıbb boldogság a filozófiai vizsgálódás jegyében folytatott élettel azonos. Ezzel szemben az erkölcsi erények és a gyakorlati okosság (phronészisz) alapján álló élet, az államférfi vagy a közéleti ember élete csak másodsorban mondható boldognak.

Javak • A bıkezőség, bátorság igazságosság vagy más etikai erény gyakorlásához egyrészt bizonyos külsı javakra van szükségünk, másrészt ezek az erények meghatározásuknál fogva más emberekkel szemben gyakorolhatók – mindebbıl az következik, hogy a gyakorlati cselekvés emberének élete kevésbé elégséges önmagának, mint a filozófusé.

• : a legjobb élet mind a teoretikus ész, mind pedig a gyakorlati okosság és az erkölcsi erények gyakorlását magában foglalja. Ebben a megközelítésben a boldogság a léleknek nem a tökéletes erény, hanem a teljes erény szerinti tevékenysége

• Az erények között erıs hierarchia áll fenn, a gyakorlati okosság alá van rendelve a teoretikus bölcsességnek (l. még EN VI.7) • és csak az utóbbi teljesíti maradéktalanul a boldogsággal szembeni követelményeket. • Ebbıl azonban nem következik, hogy a gyakorlati okosság és az erények mőködése nem számít boldog életnek.

• az ember nem tiszta értelem, hanem testtel bíró, összetett lény, ily módon számára a legjobb élet nem állhat kizárólag a teoretikus ész isteni tevékenységében, hanem szükségképpen magában foglalja az okosság és az etikai erények emberi mőködéseit is

• Ha valaki e racionális, az ember „munkájához” tartozó képességeit elmulasztja gyakorolni, nem teljes a boldogsága. Ez az etikai elgondolás jól illeszkedik az emberi természetnek ahhoz a felfogásához, melyre A lélekrıl írott értekezésnek az értelemre (núsz) vonatkozó megjegyzései vetnek némi fényt.

A Politika a Nikomakhoszi etika közvetlen folytatása • A politikatudomány a gyakorlati okosság (phronészisz) bizonyos formája, amelynek az egyén életét is irányítania kell (EN VI.8). • A Politika tartalmazza az állam eredetének, mibenlétének, feladatának és típusainak általános tárgyalását (I-III. könyv), • a ténylegesen létezı államformák vizsgálatát (IV-VI. könyv), • valamint Arisztotelész normatív politikaelméletét (VII-VIII. könyv).

• élet egészének céljait csak a polisz, a városállam valósítja meg, mely több faluból összetevıdı, önmagának elégséges (autark) egység • A polisz célja magában foglalja a kisebb egységek célját: • az élet kedvéért jött létre, fennmaradásának célja viszont a legjobb élet, a boldogság (eudaimonia)

• Arisztotelész gyakran a természetfilozófiában és a metafizikában is használatos négy ok sémájával elemzi a poliszt: • • • •

a városállam anyaga a lakosság és a földterület, formája az alkotmány, hatóoka a törvényhozó, az alkotmány szerzıje célja pedig a boldogság, melynek elérése módját az alkotmány szabja meg

• Arisztotelész részletesen tárgyalja az ideális állam szükséges elıfeltételeit, lakosságának és területének természeti adottságait, konkrét intézményeit (VII.4-15), végül pedig a test és a lélek nevelésének kívánatos rendszerét (VII.1517, VIII. könyv). • a célt, amelyre a legjobb állam berendezkedése irányul (VII.1-3): a boldogság, a helyes cselekvés, vagyis az erény és az értelem élete • A város boldogsága azonos polgárainak boldogságával.

Arisztotelész államtana • • •

Platón kritika Politika A szabad emberek legmagasabb fokú szervezıdése az antik városállam • Polis keletkezése • 2 ösztön 1. A faj fenntartás 2. A önfenntartás

• 1, 2, két különbözı viszonyban valósul meg • 1. férfi-nı viszonya • 2. az úr –rabszolga viszonya • Ennek eredménye: család: mini közösség, gazdasági szervezıdés • Több család – falu- majd állam

• „Van aztán egy másik jelenség, melyben egyesek magát a családkormányzást, mások azonban ennek csak leglényegesebb részét vélik fölismerni; ennek mibenlétét jól szemügyre kell vennünk. Itt most a pénzszerzés módjáról beszélek. Beszéljünk hát az úr és szolga viszonyáról, hogy egyrészt szükségszerő egymásrautaltságukat lássuk, s másrészt hátha a rájuk vonatkozó kérdésekben valami helyesebb felfogáshoz is sikerül eljutnunk, mint aminık mostanában járják.”

• „A barbároknál az asszony és a szolga együvé van sorolva. Ennek az az oka, hogy nincs köztük természetszerő vezetı elem, hanem az ı közösségük csupán nıés férfiszolgákból alakul ki; ezért mondják a költık: „rendjén van, hogy barbárnak hellén az ura”, mert hisz barbár és szolga természetszerően ugyanaz. „

• Miért társulnak a családok? • A jóllét miatt • Az elsı állam nem konvenció eredménye, hanem a természetünkbıl fakad • Az ember államalkotó lény: zoon logon ekhón • Csak közösségi életben maradhat fenn az ember, ez motiválja minden tettét

• „…a városállam természetszerő, s hogy az ember természeténél fogva állami életre hivatott élılény, s hogy az államon kívül élı ember is természet szerint, nem pedig véletlen folytán vagy satnyább, vagy erısebb, mint más ember;”

• Az elsı mintagazdaság • - család= házigazdaság- primitív szintő állam • 2 sajátossággal: • A) úr-szolga viszonya; • B) vagyonszerzés

A) úr-szolga viszonya • Analóg a politikai hatalommal, a felsıbbrendőeknek természetszerőleg hatalma van az alsóbbak felett • Legalizálja: érdekazonosság • Az úr-szolga viszonya nem erıszak eredménye, hanem természetes • Igazolást nyer a rabszolgatartás

B) vagyonszerzés • Két módon lehet vagyonhoz jutni a mini gazdaságban • 1. javak felhalmozása • 2. Cserekereskedelem • A közösségnek van közvagyona, de természetes módon a magántulajdon is megjelenik • Földek: egyik fele közös, másik fele magán, a polgárok közt elosztva

• A közös földek mővelése is közös- kezdeti szocializmus • Kik a magántulajdonosok • - polgárok, katonák, de a katonapolgár csak az állam védelmével foglalkozik (Spárta) • A legfontosabb tagok a polgárok

Polgárok feladatai • • • •

- hivatali tisztségek Törvényhozás Népgyőlés Kormányzás

• A kormányzati formák a vezetı polgárok számától függ

Kormányzati formák • Helyesek

Helytelenek

• monarchia

türanisz

• Arisztokrácia

oligarchia

• Politeia

demokrácia