BEŐTHY ÖDÖN POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA 1830-1848 1796. dec.-ben, mikor az országgyűlés a rendi sérelmek szokásos ismétlése mellett kézséggel ajánlott fel újoncokat és rendkívüli segélyt a Habsburgok forradalomellenes céljaira, akkor született Nagyváradon Beőthy Ödön, későbbi Bihar vármegyei alispán és követ, akinek életét és politikai
pályafutását
kívánom
bemutatni
dolgozatommal.
Ezzel
egyszersmind Bihar vármegye reformkori történetét is végigkísérem, hiszen az ő élete egybeforrott a vármegye életével. A Beőthyek - a Komáromy, Bernáth, Csanádi és Haller családhoz hasonlóan azon bihari nemesi családok közé tartoztak, akik liberális elveket vallottak. Olyan régi családról van szó, amely már 1447-ben a budai országgyűlésre bihari követként küldte Lászlót, de alispán volt édesapja, Beőthy László ( 1804), nagyapja, Beőthy Mihály ( 1760), nagybátyja Beőthy János (1783) és unokaöccse Beőthy Andor (1879-93) is. Politikai szerepük mellett katonai pályájuk sem volt elhanyagolható. Beőthy Ödön is 16 éves korától kezdve katonáskodott ( 1812-1820). Először a Váradon toborzó Chiemayer-huszárokhoz állt be, s mint huszárkadét küzdött Lengyelországban az oroszok ellen. Néhány hónap múlva hadnagy, majd a Pozsonyban felállított könnyű lovasoknál főhadnagy lett. Részt vett a lipcsei csatában, majd Lengyelországba ment, s onnan tért vissza 1820-ban. Köztudomású, hogy a biharvármegyei szabadelvű párt létrejötte az ő műve. Olyan harc élén állt mint nemes, mely objektíve a kapitalista viszonyok megteremtését célozta és amely éppen a nemességnek, mint
osztálynak megsemmisítését eredményezte. Olyan ellentmondás ez, mely jellemző volt a korabeli Magyarországra, ezért fontosnak tartom néhány mondatban összegezni a bihari nemesség politikai hozzáállásának főbb mozgatórugóit. " Bihar vármegyét a természet mindennel megáldotta, érette mindent tett"1..."Területileg az ország legnagyobb , népesség tekintetében a legnépesebbek közé tartozó megye..."2 Földrajzi adottságai kedveztek a búza-és kukoricatermesztésnek, de híres volt állattenyésztéséről is ( szarvasmarha, sertés ). Igen kedvezőek voltak tehát a természeti adottságok, s ez párosulva a napóleoni háborúk gazdasági konjunktúrájával arra ösztönözte a bihari közép-és kisebb birtokú nemességet is - a majorkodó nagybirtok mellett- hogy gazdálkodása árutermelő legyen. Gazdaságát azonban nem fejlesztette tovább, maradt a jobbágyi robotra támaszkodó , háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés. A háborút követő dekonjunktúra viszont szűkítette a piacot, növelte a versenyt. Bihar megye közismerten rossz közlekedési viszonyai tovább súlyosbították a helyzetet, hiszen drágábbá tették az amúgy is eladhatatlan gabonát. A megye nemeseinek nagy része adósságokba
keveredett
már
a
háborús
konjunktúra
idején:
terményelőleg címén kölcsönt vett fel. A megye terjedelméhez és nemessége lélekszámának nagyságához képest is viszonylag hatalmas összegeket tábláztak be 11 év alatt ( 5855950 pengőforintot)." A 11 év alatt viszont adósságainak csak 20,5%-át fizette vissza. A hitelek törlesztésére, estleg a birtok modernizálásához pénzre, tőkére, hitelre volt szükség. Az eladósodásnak és birtokai feltartóztathatatlan szétaprózódásának gondjai szükségképpen arra kényszereítették a földbirtokos nemest, hogy
részint szembenézzen válságos helyzetével, részint valamely kiutat keressen abból. Az árutermelő középnemességnek objektjve érdeke volt a feudalizmus megszüntetése, hiszen gazdasági vonatkozásban ez utóbbi állta útját a belső tőkefelhalmozásnak, a közlekedési útvonalak kiépítésének, mindezzel együtt az ipar, a belső piac kifejlődésének. A középbirtokos nemesség egy része nem talált reális megoldást helyzetére, s közönyösen visszahúzódott még meglévő birtokának a feudális
intézmények
által
még
fedezett
védelmébe:
"...
Alig
gondolkodnak ezek az emberek, s ha igen, akkor is csak magukra gondolnak...
a
parasztról
teljesen
megfeledkeztek,
semmiség
a
szemükben... elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizakodottságuk..."4
.
Irta
Széchenyi
István
naplójába
katonáskodása idején a bihari köznemesi mentalitásról.
bihari
A nemesek
másik csoportja ( Sughók, Sánthák, Hodossyak, Papszászok) a gazdálkodás konszolidációját a rendszeren belül szerették volna végrehajtani hagyományos módon,
vagy új utakat keresve, s ezért
politikai értelemben konzervatívoknak tekinthetők. A liberális nemesek viszont készek voltak aktívan is harcba szállni. A polgárosodás irányába utat keresők közé tartizott Wesselényi, Bezerédy, Lónyai, Somssich és nem utolsó sorban Beőthy Ödön, akiről dolgozatomban írni kívánok. Mielőtt áttérnénk Beőthy Ödön reformkori tevékenységére, vizsgáljuk meg hogyan alakult az udvar és a vármegyék kapcsolata a XIX.sz. első két évtizedében ! Köztudomású, hogy 1812 óta az udvar nem hívta össze az országgyűlést, hiszen a forradalmi veszély elmúlt, a pénzt és az újoncokat rendeleti úton
is megkapta. A vármegyékkel nem törődött. A hazatért követek ezért a vármegyei közgyűlésen szervezték ezután az országgyűlésen megkezdett ellenállást. Igy lett a vármegye a későbbi reform-munkálatok előkészítő iskolája. Az 1812 és 1825. közötti évek csak látszólag voltak csendes, politika-mentes évek. Az udvar rendeleteinek végrehajtását a megyék jó része nem szorgalmazta, ezért az udvar célja gyakorlatban nem járt sikerrel.5 Biztosabb eredményt látszott ígérni a megyei döntések bázisának maximális kiterjesztését elrendelő 1819. évi uralkodói döntés. E szerint a megyékben a tisztújítások a jövőben ne közfelkiáltással, hanem a megjelent nemesség egyenkénti leszavaztatásával történjék. Ezzel kiszélesítette a megyei politizálás bázisát és intézményesítette a korábban
is
meglévő
korrupciós
alkalmakat.
A
megkezdődő
tisztújításokon a pártok a távoli falvakból most csoportosan érkező szegény sorsú nemes szavazók megvendégelése címén csakhamar legszemérmetlenebb etetés-itatásba kezdtek. A választások gyorsan intézményesített üzletté váltak. Az udvar másik politikai manővere volt a besúgói hálózatának kiterjesztése. Ennek következménye volt, hogy a gyakran ál-tettek és hírek denunciáltjait kizárták a pályázatokból, jelölésekből, kitüntetésekből és címek elnyerhetéséből. 13 év után, 1825-ben Ferenc császár megragadva 4. felesége, Karolina Auguszta királynévá koronázásának alkalmát, összehívta az országgyűlést. " Most szeretni fognak a magyarok, mert nem kérek tőlük semmit..." - mondta irónikusan. Bihar vármegye - hasonlóan a többi vármegyéhez - lázasan készült tervei megvalósítására. A hagyományos pompával lezajló koronázás után került sor a királyi javaslatok és a rendi sérelmek összecsapására. A két év során az uralkodó a leglényegesebb pontokban adott ridegen elutasító
választ, amely megdöbbentette az országgyűlés összehívásának puszta tényéből túl sokra következtető rendeket. A királyi javaslatok központjában az 1790. évi bizottsági munkálatok tárgyalás alá vétele állt, valamint újabb adó megajánlása . A rendek ezzel szemben válaszfeliratukban éppen az elmúlt évek sérelmeit emelték ki: kívánták a törvénytelen újoncozás abbahagyását, a királyi bizottságok feloszlatását, az adó összegének az 1811-12. évi országgyűlés által megajánlottra való visszaállítását, az országgyűlés háromévenkénti összehívását, a rendeleti kormányzás megszüntetését, a megyék egymás közötti levelezését. Több hónapos alku kezdődött. Az eredmény kompromisszumos volt: a megyék szabad levelezési jogát. A parlamentarizmus elemei is tért hódítottak: az alsótábla követei a kerületi űléseken minden fontos kérdést előre megtárgyaltak.
Az első reform-országgűlés kevés előremutató törekvése közül egyik a magyar nyelv ügyének felkarplása volt. Ismeretes Széchenyi István hjres beszéde, mely a Magyar Tudós Társaság felállítására tett nagylelkű felajánlást, s ezzel együtt az országgyűlés XI. törvénycikke is kimondta az Akadémia megalapítását. Ez egyszersmind a nemzeti nyelv fejlesztését is jelentette.
A magyar nyelvharc kezdeti szakaszának
résztvevője volt Sombory Imre biharmegyei alispán, az 1825-27. és 1830. évi országgyűlés egyik bihari követe. Az 1825. nov. 2.-i kerületi
űlésen sokak kívánságát szavakba öntve javasolta, hogy a tanítás nyelve minden közép-és főiskolában a magyar legyen. Bihar megyében tehát a reformellenzék álláspontja kerekedett felül. Tanügyi reformprogramja a köznevelés idegen (bécsi) kormányzat kezéből való kivételét, a magyar tannyelvű oktatás megvalósítását, a nemzeti egység megteremtését, a fejlettebb, műveltebb országokhoz való felzárkózás szándékát mutatják.
Beőthy Ödön 8 évi katonáskodás után, 1820-ban tért haza és gazdálkodni kezdett. 6 év múlva Bihar vármegye táblabírájává választották, s mint ilyen szintén magáévá tette a liberális eszméket. Igazi propagálójává 1830-tól válik, mikor követként választották a pozsonyi országgyűlésre ( 1828-ban - bár a vármegyei rendek túlnyomó része már ekkor óhajtotta volna az alispáni székben látni - csupán azért nem választották alispánná, mert nem volt kijelölve.) Beőthy megjelenése az országgyűlésen nagy nyereség volt az ellenzékre. Csakhamar feltűnt élénk temperamentumával, fényes szónoki képességével: " Most is előttünk áll a kis ember, alacsony, vaskos termetével. Korán őszült sárga-fejér hajszálai, fejér szemöldöke, kipödrött, rövid bajusza, villogó eleven szemei olly tekintetet kölcsönöztek kerek arczának mint egy oroszlánfő... S midőn szónokolt, többnyire hátraveté e kis oroszlányfőt izmos rövid nyakán. Keresztbe fonta karjait, mint Napóleon, s csak a szónoklat legszenvedélyesebb helyeit kísérték keze árnyazó mozdulatai..." 6 publicista-politikus, Csengery Antal.
Jellemezte a kortárs
Az 1830.évi országgyűlés igen rövid ideig tartott. A tárgyalások központjában a vallásügy méltányos megoldása állt. A kormány viszont igyekezett eltussolni a felmerülő kérdéseket."...de Bihar vármegye követe, Beőthy Ödön még talált alkalmat arra, hogy a 29.-ik űlésben a vegyes házasságok, a gyermekek vallása és az áttéréseknél alkalmazott hat heti oktatás körül előforduló visszaélésekben felszólaljon..."7 . A felszólalás hatására az alsótábla feliratot intézett a királyhoz, hogy a vallásügy rendezése érdekében tegyen előterjesztést és intézkedjék a visszaélések megszüntetésére. Beőthy felszólalása megmozgatta az egész alsótáblát. Nem véletlenül írta a titkosrendőrség róla: "... Beőthy nem tehetség és ismeret nélkül való ember....aki már az 1830. évi országgyűlésen az ellenzék leghevesebb embereként volt ismeretes..." 8 Az ellenzék legtüzesebb, és legbátrabb szónoka lévén, a kormány előtt hamarosan gyűlölt emberré lett. Egyébként nem vett részt végig az országgyűlésen. " ...e díszes tisztéről gyengélkedő egészsége miatt lemondani kényteleníttetvén...s helyébe a testvér bátyját , táblabíró Beőthy Lászlót közfelkiáltással elválasztják..." 8 Az országgyűlés szétoszlása után megindult reformtörekvéseket 1831ben a kolera akasztotta meg. Bár gyorsan terjedt a vész a Tisza felé, s Debrecenben és Váradon is sokan haltak el e betegségben, a vármegye területén aránylag gyengébb lefolyású volt a járvány. Még el sem múlt teljesen a veszély, amikor a rendek az 1832-ben egybehívott országgyűlésre ismét Beőthy Ödönt, s melléje követtársul Tisza Lajost küldték fel Pozsonyba. Az 1832-36. évi országgyűlés a reformok híveinek első nagy erőpróbája volt. Egyik nagyon fontos kérdés volt a jobbágykérdés. 1834. nov. 10.-én és december 30-án Beőthy két nagyhatású beszédben fejtette
ki
álláspontját Kölcsey, Deák stb.. mellett: " ...Itt nem előjog, nem
osztályuk haszna, s nem is a kormányhatalom gyöngítése, hanem a nép millióinak emberi s polgári jogai, szóval oly tárgy forog vala szőnyegen, melynek pártolásából reájuk csak dicsőség, s melynek gátolásából a kormányra
csak
árny
háramolhatott:
bátran
lehettek
tehát
követelők,kitartók sőt makacsok követelésökben. "10 Az örökváltság végül megbukott ( 26 szavazattal 22 ellenében) Ezen az országgyűlésen ismét előtérbe kerültek a vallásügyi kérdések. Beőthy hevesen támadta a katolikus klérust: "... Ellenfeleivel szemben semmi kíméletet nem ismert... Katolikus létére a protestáns felekezetek legnagyobb védője lévén, a katolikus főpapság, mint félelmetes ellenségét, mód felett gyűlölte őt."11 Tagen váradi nagypréposttal is vitába kerekedett az áttérések szabályozása tárgyában megindított vita közepette, mely vita Tagen visszavonulásával végződött. A kormányzat végül elejtette a vallási sérelmek ügyét. Az egyenlőre sikeres agyonhallgatás módszerét választották. Beőthy azonban figyelmeztetett: " ... nem halt meg a leány, hanem csak aluszik..." 12 Ezen az országgyűlésen szólalt fel a lengyelek ügyében is. Követtársa Tisza Lajos volt, kivel igen szabadelvűleg szólalt fel a népek szabadságát elnyomó osztrák kormány ellen. Kifejezték ezzel - ugyanis diplomáciai közbenjárást kértek az uralkodótól a lengyelek érdekében - azt az óhajukat,
hogy
az
országgyűlés
a
külpolitikát
közvetlenül
is
befolyásolhassa. Tisza később Beőthy legerősebb ellenfele lett elfogadva a konzervatív Apponyi bihari adminisztrátori hivatalát. Majd személyes ellentét támadtz köztük a Füzesséry Gábor- féle ügyből. Az országgyűlést végül 1836. máj. 2.-án rekesztették be. Bár számos tervezet és javaslat meghiusúlt a kormányzat ellenállása miatt, fontos
volt mégis abban, hogy a reformeszmék elterjedtek az egész országban, korlátozták a nemesi adómentesség jogait, enyhítettek a parasztság helyzetén és 1833-tól hivatalossá vált a magyar nyelv használata. Az országgyűlés alatt megindult nemzeti törekvések társadalmi térre is kiterjedtek. Debrecenben 1833-ban, Váradon ugyanebben az évben alakult a " Biharvármegyei Casino". 1835-ben vetik meg a polgári lövölde alapját, 1840-ben alakul a " Biharvármegyei Gazdasági Egyesület " is.
1835. márc. 2.-án , 43 évi uralkodás után meghalt I.Ferenc. Utódát még atyja idejében megkoronázták I. Ferdinánd címen. A magyar királyok között már négy koronás Ferdinánd ült a trónon, tehát jogos volt az alsótábla követelése, mely lényegében Magyarország Osztrák Császárságba való beolvasztását próbálta meggátolni. Beőthy Ödön szintén felszólalt ez ügyben. Az eredmény: az uralkodó kénytelen volt meghátrálni.Egy 1836. márciusi leiratot mint " I. Ferdinánd Ausztria császára és Magyarország e néven V. apostoli királya. I.
Ferenc
halála
után
a
gyengeelméjű
Ferdinánd
helyett
az
Államkonferencia , a dinasztia más tagjai és a főhivatalok vezetői kormányoztak, mégpedig a metternichi politika szellemében: a haladó erők visszaszorításának erőszakos módja érvényesült. Ennek az erőszaknak volt része a Lovassyék pere is, Kossuth és Wesselényi börtönbe vetése. Az udvar azonban célját tévesztette. Az ellenzéki szellem méginkább terjedt, kaszinók, olvasóegyletek alakultak, ahol állandó téma volt a közteherviselés, az örökváltság, az általános tulajdonjog és a törvény előtti egyenlőség. Ekkor alakultak a konzervatívok csoportjai is, akik magukat " fontolva haladóknak" nevezték.
Bihar vármegyében hasonlóan nagy volt a közfelháborodás ( Lovassy László a megye szülötte volt ) amit tovább erősített az 1839. márc. 15.én Lajcsák nagyváradi püspök által a vegyes házasságok ügyében kiadott pásztorlevél. Beőthy Ödön a vármegye termeiben ismét hathatósan szólalt fel a protestánsok sérelmei ügyében, s ezt olyan szenvedélyes hangon tette, hogy az egész katolikus papság ellene fordult és szövetkezvén a Tisza-párttal, az 1839-iki általános követválasztáskor Hodossy Miklós ellenében kibuktatták. A kormány keze is benne volt ebben. Hatalmas összegeket áldozott ugyanis már az országgyűlés kezdete előtt arra, hogy a haladó szellemű egyéniségeket ne válasszák meg követnek.13 Július elején azonban a megye megválasztott követe - Hodossy Miklós táblabíró és Bernáth József szolgabíró a diétán nem küldőik utasítása szerint, hanem meggyőződésük alapján szavaztak, mire visszahívták őket, és helyettük két liberális képviselő- Beőthy táblabíró és Balogh lett Bihar követe augusztus 8.-án. Ráadásul Beőthy szabad kezet kapott a szavazásokon. ( Ezzel a feltétellel fogadták el jelölését.) Az országgyűlés 1839. június 2.-án kezdődött. Beőthy augusztus 12.-én Pestről gőzhajóval érkezett Pozsonyba. A titkosrendőrség jelentése szerint: " ilyen általános és erőteljes ünneplésben még egyetlen követnek sem volt része... mert addig éppen csak olyan szatirikus hiányzott, aki Beőthy módszere szerint tud harcolni." 14 1839.-40. évi országgyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzék nem tört meg, sőt az alsótáblán többségben volt. Tiltakozásuk eredményeként Metternich kénytelen volt meghátrálni. Igy tudta elérni az országgyűlés az önkéntes örökváltság törvénybe iktatását, ipari üzemek alapításának engedélyezését, az új váltótörvényt. Amnesztiát kaptak a politikai perek elítéltjei. Ekkortól lesz Deák az ellenzék vezérévé.
Beőthy ezen az országgyűlésen elsősorban Bihar vármegyének a vegyes házasságok ügyében kelt sérelmi feliratát terjesztette elő. A szeptember 18.-ai ülésen Beőthy kezdeményezésére történik a " leányka ébresztése". Felszólalásában- az előzőkkel összevetve - józanabb, megfontoltabb. " Véleménye mos már kiforrott, céltudatossága elismerésre méltó. Aprólékos megokolásaival, ritkábban történő, de annál határozottabb felszólalásaival nagy hasznára van a protestabtizmus ügyének. Harcol a közteherviselés bevezetéséért, és elismerésre méltó példával is szolgál, hiszen már a negyvenes években adót fizetett és jobbágyait felszabadította."16 Résztvett a büntető és javító rendszer kidolgozására alakult országos választmányban is. A A király máj. 13.-án bezárta az országgyűlést anélkül, hogy számos törvényjavaslatot törvényerőre emeltek volna." ...Beőthy Ödön és Bernáth József követek az országgyűlés végeztével hazajövén, igen körülményes szóbeli jelentést tesznek, mit a megye érdemlett méltánylattal fogad, s megelégedését és köszönetét nem tsak jegyzőkönyvbe téteti, hanem járásonként is meghirdetteti..." 17 Beőthy népszerűsége olyan nagy volt, hogy már 1835-ben elhatározta a megye, hogy lefesteti életnagyságú képét, és kifüggeszti a nagyteremben. 18. Érdemei elismeréseként - illetve a főispáni helytartó befolyásának ellensúlyozására - 1841. máj. 10.-én alispánná választották. Rövid ideig tartó alispánsága a vármegyei közigazgatás új korszaka kezdődött. Alispánsága a megyei önkormányzat volt. A közigazgatást élénkké és jótékonnyá tette, a törvénykezést gyorssá és részrehajthatatlanná.19 Mindenre kiterjesztette figyelmét. Ő volt, aki meghonosította az alispáni jelentéseket nemcsak a vármegyében, de az egész országban.20 Fejlesztette a községi életet, előmozdította az anyagi jólétet: egy ínséges év után takarmányraktárakat álljtott fel, burgonya- és
fatenyésztésre buzdította a népet. Megkívánta, hogy mindebben az egyházi és községi elöljárók adjanak példát. Minden módon igyekezett állásuk fontosságának öntudatára ébreszteni a községek elöljáróit, fejleszteni a községi életet. Az adókat pontosan beszedette, de alkalmas időben, mikor megnyíltak az adózók keresetforrásai. Egy hibát viszont elkövetett, amit utóbb fegyverül használtak fel ellene. Az 1836. XI.tc. adó alá vetette a jobbágytelki nemességet. E törvénynek azonban nem volt foganatja. Sőt, akik közelebb ültek a megye kormányszékén, azon " kiváltságsértő törvény" eltörlésével biztatták a szegény köznemességet, hogy biztosítsák részükre szavazatukat. Beőthy elrendelte a törvény végrehajtását. Ez által fegyvert adott ellenfelei kezébe. A súrlódás csakhamar bekövetkezett a megye és az új főispáni helyettes között. Meghalt ugyanis a megyei főorvos, s a főispáni helyettes magának követelte az új főorvos kinevezését. A megye viszont szabad választást sürgetett.21 A helyzet elmérgesedett, s 1842. márc. 5.-én - mikor a főispáni helytartó által - a bizalomnyilvánításra becsődített vidéki nemesség " nem adózunk" kiáltásokkal fogadta Beőthyt, s nem hagyta szóhoz jutni, Nagy József vármegyei táblabíró nagyhatású beszédet mondott, s éltette a vármegye alispánját, ennek hatására szavazták meg a közadózás elvét. ( Beőthy csak így vállalta el a követséget az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésre. Az országgyűlés 1843. május 18.-án kezdődött. Beőthy ellenzéki vezető szerepe ezen az országgyűlésen is kétségtelen. Az ellenzék értekezleteinek többségét az ő szállásának kertjében rendezte meg. A vezérszót Klauzállal és Szentkirályi Mórral vitték. Beszédet mondott a magyar nyelv ügyében. Kiállt Vurda Károly ( győri káptalani követ ) mellett, akit liberális beszédéért támadtak a káptalani követek. Humánumára jellemző, hogy következetes állásfoglalásaiban védelmezi
a zsidók ügyét. Közben azonban kipellengérezi a katolikus papi nevelés fonákságait is. Meg is vádolták érte, s vallástalannak terjesztették. Az országgyűlés eredményeit tekintve a liberálisok félsikereket értek el. Bár korszakos jelentőségű kérdések kerültek megvitatásra ( vámkérdés, közlekedésügy, hitel, közteherviselés), de kardinális kérdésekben nem születik törvény. Kimondták viszont a nem nemesek hivatalviselési és tulajdonszerzési jogát, uralkodóvá válik a közélet és az oktatás területén a magyar nyelv, kimondják a közteherviselést. 22 Az eredményekről Beőthy Ödön a vármegye dec. 16.-i közgyűlésén így számol be: ...A rendek nem tagadják ugyan, hogy az 1844-ki törvénycikkek közül némelyek százados kívánatoknak és sérelmeknek vetnek véget, mások pedig az alkotmányba új életet önteni, s azt sarkaiban megerősíteni képesek,
azonban
"
mindezen
fényoldalai
mellett
is
a
múlt
országgyűlésnek kéntelenek... megvallani, hogy az sem óhajtásukat tökélletesen ki nem elégítette, sem a várakozásnak meg nem felelt...." 23 Beőthy még az országgyűlésről küldte el a tisztújításkor lemondását az alispáni tisztségről. Az 1845. jan . 24.-én tartott tisztújítás alkalmával hívei nam választhatták újból, mert nem jelölték. A szabadelvű párt - a főispáni helytartó önkénye miatt - a királyhoz folyamodott. Míg a válasz megérkezett, gyakoriak voltak a két párt között az összeütközések. Az 1845. dec. 18.-i közgyűlésen, ahol a felségfolyamodványt akarták megtárgyalni, a feszültség vérengzéssé fajult. A konzervatívok hajdúkkal támadták a szabadelvűeket. A vérengzéseknek a katonaság vetett véget. " Igy lőn a tanácskozási terem nem védhely többé, hanem csatapiacz és majdnem temető hely." Irta Lukács György a Pesti Hírlap levelezője. 24Az 1847. évi választásokon a konzervatívok - óriási vesztegetés által megbuktatták ugyan, de elérte, hogy a kormánypárti követeknek
ellenzéki utasítást adjanak. Az erőviszonyok következtében az 1847. évi országgyűlésen mérsékelt reformok születtek: elfogadták a háziadót, de nem valósult meg a közteherviselés, eltörölték az ősiséget, ismét elmaradt
viszont
a
kötelező
örökváltság.
Nemegyszer
liberális
szavazatokon. Az ellentétek végsőkig kiéleződtek, nemcsak Bihar vármegyében, hanem az egész országban. Ennek egyik oka Metternich politikája
volt,
mely
erőszakosan
vissza
akarta
szorítani
a
reformmozgalmat. ( Pl. 1844. nov. től nyíltan törekedett a megyékben az adminisztrátori
rendszer
kiépítésére,
a
főispánok
mellé
kormánybiztosokat állíttatott, 1845-től tovább építette a cenzori intézményt.) Szigorú intézkedéséket tettek a társadalmi egyletek, különösen a Védegylet ellen. Eltávolították vezető posztjaikról azokat, akik az új kormányzati stílussal ilyen, vagy olyan mértékben , de nem rokonszenveztek. Nem véletlen, hogy 1847. tavaszára az ellenzék valamennyi csoportja magáévá tette a felelős magyar kormány követelését. Beőthy 1848-ban mindössze pár napig volt Pozsonyban, jóformán be sem kapcsolódhatott a forradalmi törbények előkészítésébe. Utolsó megyei követi megbízatását csak 1848. márc. 27.-én nyerte el, amikor is az 1847-ben liberális követutasítással Pozsonyba küldött konzervatív Reviczky Menyhért visszahívása után választották meg. ( A voksolásban a megyei nemességen kívül a váradi nép is résztvett, így nevezhetjük őt az ország első népképviselőjének.) Az Első Független Felelős Minisztérium a dicstelenül távozó Tisza Lajos vármegyei adminisztrátor helyére 1848. ápr. 20-án bihari főispánná nevezte ki. E tisztségében rá hárult az első népképviseleti választások politikai előkészítése a megyében. ( Ő maga nem lépett fel
jelöltként, inkább azon munkálkodott, hogy a minisztériumot támogató liberális nemesség kerüljön ki nyertesen a választási küzdelemből.) Beőthy főispáni tisztségében az országgyűlés felsőtáblájának tagja lett. Alighogy belépett a főrendek közé- 1848. júl. 5.én nevezetes indítványt tett, minek alapján a tábla utasította a minisztériumot, hogy "a felsőház új alapon rendezése iránt, a kor igényeinek megfelelő javaslatot terjesszen elő." A tábla űléseit ritkán látogathatta, a gondjaira bízott megye életében is alig vehetett részt. 1848. aug. 26.-tól a " délvidéki", dec. 19.-től 1849. febr. 1.-ig erdélyi kormánybiztis. Ekkor Kossuth- saját kérésére- felmentette tisztsége alól. 1849. ápr. 5.-ig az Országos Honvédelmi Bizottmány őt jelöli konstantinápolyi követnek. A Függetlenségi Nyilatkozatot egyáltalán nem helyeselte: " Elengedtétek a kutyát a lánctól." ( Szerinte az országgyűlés ezzel a szabadságharc legalitását megsemmisítve a Habsburg-ház malmára hajtotta a vizet, amely így szabad kezet kapott a megtorlásra, a cári segítség igénybevételére.)
Tiltakozásként
lemond
főispáni
megbízatásáról.
(Valószínűleg a kormány nem fogadta el.) Visszatérve Brassóból 1849. jún. 14.-én a hétszemélyes tábla első alelenöke lett. Világos után egy ideig az országban bujdosott, majd nov. végén Bécsen át szerencsésen kimenekült. Párizsban, majd Londonban élt, s 1853-ban Hamburgba ment. Itt halt meg 1854. dec. 7.-én. Összefoglalva Beőthy pályafutását: az 1826-os táblabírói kinevezése óta 1830-ban, 32-ben és 1843-ben országgyűlési követ, a bihari ellenzék megszervezője, a liberális eszmék propagátora. 1841-44 között alispán. Tehát az 1832-44 közötti időszakot tekinthatjük munkásságának
meghatározó, jellegadó szakaszának, s vált országos személyiséggé. Mindig ott volt a liberálisok vezérkarában, amely a vitákban képviselendő álláspontok és a követendő taktika kidolgozásában döntő szerepet játszott. Beszédeiben, érvrendszerében a liberális reformellenzék programjának két sarkpontjára támaszkodott: 1.) A nemzeti önállás, a nemesi alkotmány védelme az osztrák uralkodóházzal, az abszolutisztikus törekvésekkel szemben, ezen alkotmány megreformálása, a polgári átalakulás sürgetése 2.)
A
magyar
nyelv
joga,
a
törvénytelenségek,
megszüntetése,protestánsok teljes egyenjogúsítása. Művelődéspolitikáját a következőkben foglalhatjuk össze: a hazafias érzés, a nemzeti öntudat felébresztése és elmélyítése, az anyagi jólét, az erkölcsök javulása és a közízlés fejlesztése nem lehetséges az általános iskolázottsági
szint
emelése,
a
kultúrális
intézményrendszer
korszerűsítése korszerűsjtése, az új művelődési formák meghonosítása nélkül. Bár 1848.( márc. 27.)-ban ötödször is követ lesz, és az Első Felelős és Független Magyar Minisztérium
főispánná választja, s
különböző feladatokkal látja el, Beőthy Ödön a szabadságharc alatt inkább visszahúzódott. A radikális váltpoztatásokkal , a trónfosztással nem értett egyet, ő a reformok híve volt. " Ritka jó alispán, kitűnő ellenzéki vezér volt, de nem államférfi. A tanulmány-hiányon kívül e
részben azon kor is hibás volt, melyben Beőthy Ödön felnőtt. A támadás, s a védelem, de nem a construálás kora volt az. 25 Beőthy Ödön személyiségéről Csengery Antal írt részletesebben.26 Nyugtalan,
zsémbes
természetű,
ingerlékeny
véralkatú,
azonban
önzetlen, s a nehéz helyzetekben magát mérsékelni tudó. Kedélyében sok kíméletlenség, kihívó dac, megvetés és gúny volt egyrészről, de másrészből
még
több
gyöngédség.
Legyőzött
ellenei
iránt
mindignagylelkű, s majdnem a gyöngédségig engedékeny volt. Szeszélyes kedvteléseiben sokszor önmagára is kíméletlenül élcelt. Következetes maradt magához minden viszonyok között úgy a magán, mint a közéletben . Meg volt benne az ösztön a haladás iránt,meg volt a gyors felfogás, a helyes tapintat, a képesség a helyes rendszabályok megválasztására, de eszméit másoknak kellett formuláznia. Eszméiben is meg volt az emelkedettség, a nagyság, sőt a fenség is, de a mélység hiányzott. Mindig megmaradt az általánosságoknál, a részleteket nem elemezte, azokhoz nem értett. Ünnepelt szónok volt. Hangja ugyan nem volt érces és nem volt kellemes, de éles, erős, nagyterjedelmű, inkább harsogó, mint dörgő volt. Előadása rendkívül élénk, folyékony, szónoki virágaiban sok költői kép, s ezekben sok változatosság. Hatalma leginkább a rögtönzésekben állott. Zárszóként álljanak itt saját szavai hitvallásáról: " ...én mind a diplomáciában, mind a törvényhozásban legjobb tacticának tartom a tiszta
kebelt,
becsületességet,
igazságosságot,
őszinteséget.27 Ezek a szavak minket is köteleznek...
JEGYZETEK
egyenességet
és
l.) Fényes Elek: Bihar és Szatmár vármegye a 19.sz. elején. = Korunk, 1994. 4.sz. 116-119. 2.) HBML. IV.B. 256. IV.4. 351/1869. 3.) Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt. In: Történelmi Szemle 1958. (A XVIII. sz.-ban szokássá vált ugyanis a hitelek betáblázása, jegyzőkönyvbe vétele.) 4.) Széchenyi István: Napló. Bp. 1978. 187-188.p. 5.) 1814-ben az udvar elrendelte a megyei pénztárak gyakori vizsgálatát, 1817-ben pedig szabályozták az adófizetés rendjét - a hadiadóra beszedett összegeket a megyéknek azonnal be kellett fizetni a hadipénztárba, azokból saját céljaikra semmit sem használhatták valamint elrendelte, hogy a fizetéses táblabírák a megye székhelyén lakjanak, hogy két közgyűlés között a halasztást nem tűrő királyi rendeleteket elintézhessék. 6.) Ld. Csengery Antal: Magyar szónokok és státuszférfiak, Pest, 1851. 21.o. Ugyan a követek magatartását nagymértékben befolyásolta a megyei
közgyűlés
instrukciója
-
csakis
ennek
megfelelően
nyilatkozhatott, ez az instrukció azonban a főbb célokat és feladatokat jelölte meg. Igy Beőthy is viszonylag szabadon indokolta álláspontjukat, vagy kapcsolódott az újabb módosító indítványokhoz. Egyébként mint a bihari ellenzék elismert vezetője - a követutasítások összeállításának is részese volt. Vagyis az esetek többségében saját elképzelései mellett emelhetett szót a diétán. 7.) Zsilinszky Mihály : A magyarhoni protestáns egyház története, Bp. 1907. 643.p. 8.) Takáts Sándor: Hangok a mútból. Bp. én. 279.p. 9.) HBML.-IV.1/a. 238.k. 58.p.
10./ Horváth, Huszonöt év . I.Bp. 1886. 396. 11./ Takáts Sándor : Hangok a múltból . Bp. én. 279.p. 12./ Országgyűlési jegyzőkönyvek. 1832-1836. XI.köt. 1835.aug.5. 298.p. 13./ A váradi káptalan 30000 Ft-ot küldött ezért a választásokra. Ld. Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. Bp. 1934. 387.p. 14./ Takáts Sándor: Hangok a múltból. Bp. é.n. 297.p. 15./ Országgyűlési jegyzőkönyvek 1839-1840. 1.k. Pozsony, 1839.okt. 10. 332.p. 16./ Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk: Borovszky Samu. Bp. 1901. 569.p.17./ HBML. IV.A. 1/a. 248.k. 15.k. 18./ HBML.IV.A. 1/a 143.k. 2510.sz. 19./ Csengery Antal: Tanulmányok. II. 36.p. 20./ Horváth : Huszonöt év. II.k. 198.p. 21./ Ld. Csengery Antal : Jellemrajzok. Bp. 1898. 34-35.p. 22./
Bihar megyében egyébként már 1781-ben latin nyelv helyett
magyarul beszéltek a megyegyűléseken, és a státutumokat is magyarul szerkesztették. Azonban 1787-től ( a kerületi beosztás után ) a hivatalos iratokat német nyelven fogalmazták. Ld. Borovszky Samu 549.p. 23./ HBmL. IV. A. 1/a. 171.k. 478.p. 24./ Csengery : Tanulmányok. II. 38.p. 25./ Im.II.k 49.p. 26./ Im.II.k. 47-48.p. 27./ Országgyűlési Napló. 1843-1844. 4.k. Pest, 1844. június 18. 204.p.
