9. tétel
A/
Beszédgyakorlat: Vásárlási szokásaink vásárlás során? Te hol szeretsz vásárolni?
B/
Tinódi: Budai Ali basa históriája
– Mire érdemes figyelnünk a
1. Melyik vár ostromáról szól a mű? Meséld el a történetet! Kifejtésedben elemezd az erőviszonyokat, jellemezd a főszereplőket és egymáshoz való viszonyukat!
A korszak legjelentősebb énekmondója Tinódi Sebestyén (1505 vagy 1510–1556) volt. Egy dunántúli főúr, Török Bálint szolgálatában állott katonaként, majd íródeákként. Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról című históriájában meséli el, hogyan foglalta el II. Szulimán Buda várát, és csellel, hitszegő módon hogyan hurcolta fogságba Török Bálintot. A század közepén felerősödtek a törökellenes végvári harcok. Tinódi lanttal a kezében járta az országot, sorra megénekelte a várak ostromát, a véres harcokat, a katonák hősies elszántságát s a várak elestét. Hiteles tudósítóként öntötte verses formába a történelmi eseményeket, s maga költötte a dallamokat is hozzájuk. – Művei 1554-ben jelentek meg nyomtatásban Kolozsváron Cronica címmel. A kötet előszavában írja: „Igazmondó jámbor vitézöktül, kik ez dolgokba jelön voltanak, érteköztem: sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, – az mi keveset írtam, igazat írtam...” A "históriáknak magyar nyelven való ékes foglalásáért" nemességet kapott a királytól.
Tinódi maga tervezte nemesi címere Dokumentumértékű históriáival későbbi korok íróinak szolgáltatott gazdag témakört és történelmi ihletforrást. Például Vörösmarty Mihály Eger című elbeszélő költeménye, Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok, Arany János Szondi két apródja című balladája is Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekein alapul. (A Lantos nevet az utókor adományozta a költőnek.) Lant: görög szó: húros hangszer.
A Cronica címlapja Drégely várának története 1552-ben a török nagy hadjáratot indított a magyar végvárak ellen, amelyek hősiesen védték területeiket, gyakran ütöttek rajta a portyázó török csapatokon. A magyarság elszánt, életre-halálra menő küzdelmét énekli meg Tinódi műveiben. Hősei a mindenre elszánt hősiesség, az önzetlen hazaszeretet örök magyar példaképei. Losonczy, Szondi, Dobó és a végvárak névtelen vitézei Tinódi énekeiben szinte eposzi méretűekké nőttek, tetteik négy évszázad távlatából is harcra, helytállásra buzdítanak. A Magyarország északi területén lévő végvárak ellen a támadást Ali basa vezette. Tinódi Budai Ali basa históriája című művében Drégely vár ostromáról tudósít. A Budai Ali basa históriájának idézett részlete Drégely ostromát, a várkapitány Szondi György hősies harcát és dicső halálát jeleníti meg. Az énekmondó reális képet fest a kis végvár és a túlerőben lévő, harci eszközökkel jól felszerelt törökök egyenlőtlen küzdelméről. Ali basa emberfölénnyel, ágyúkkal, tarackokkal rontja, töri a drégelyi vár falait. – A tárgyilagos csataleírásokon is átizzik a krónikás csodálata az önfeláldozó katonák és Szondi György „jó vitézsége” jellemzésében. A vár ugyan elesik, Szondi hősi halált hal az ostromban, de „ott sok terek vesze”; ez együtt sugallja az egész ország számára a török elleni harc szükségességét, a példaadás erkölcsi erejét. A költemény nyelve dísztelen. A szabad ütemezésű tizenkét szótagos sorokat bokorrímek fogják össze. Minden sor egy mondat, a négyes rímek gyakran azonos mondatrészre esnek (legtöbbször állítmány, néha tárgy vagy helyhatározó ). Jelzői ismétlődnek – „jó, vitéz, szép” –, nyomatékosító szerepűek, a hírmondó állásfoglalását tükrözik. Ritmusának egyenetlenségét, stílusának kopárságát a lantzene bájos hangzása, a szöveg dallama kiegyenlítette. (A szöveget az 1554-es kiadás alapján, eredeti helyesírással közöltük.) A szövegben előforduló régies szavak: "Drégel", "porkoláb", "megszállás", "elvégezte", "terek", "apród", "testamentom", "skárlát", "kápájokat", "morha", "közöb".
Képek Drégely váráról illetve a várromról
FIGYELEM! A továbbiakban bővebben olvashattok a vár történetéről és Tinódiról. Ezek kiegészítő információk, érdekességek, amik nem szükségesek a tétel kidolgozásához, de természetesen felhasználhatók feleleted színesítésére.
Tinódi Török János udvarában Tinódi születésének helyéről és idejéről nem tudunk bizonyosat, valószínűleg 1515 előtt született egy Tinód nevű településen Baranya vagy Fejér megyében. Parasztpolgár szülei nagy gondot fordítottak gyermekük neveltetésére, így Sebestyén valószínűleg Pécsett járt latin iskolába, ahol zenei képzést is kapott. Versei tanúsága szerint olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit s korának kedvelt olvasmányait is. Arról, hogy miért az énekmondói "hivatást" választotta, nincsenek konkrét feljegyzések. 1537-38 körül Dombóvárott tartózkodott, ekkor keletkezett írásában balkezének nehéz sebét fájlalta. Valószínűleg ez a keze egy sebesülés során csonkává vált, emiatt mint harcra alkalmatlan rokkant énekmondásra adta fejét, főurak pártfogását kereste és nekik ajánlotta szolgálatait. 1541-ben Szigetvárott Török Bálint udvarában volt lantos deák, majd urának fogságba esése után egy ideig Istvánffy Imre volt a pártfogója. 1543-ban már Daróvárott Werbőczy Imre tolnai főispánnál tartózkodott. Az 1545. februárjában Nagyszombatba meghirdetett országgyűlésre ő is felkerekedett néhány verssel, hogy újabb mecénást keressen magának. Itt írta meg Az szalkai mezőn való viadalról című versét, s megismerkedett Nádasdy Tamás országbíróval, akivel élete végéig szoros kapcsolatot tartott. Az országgyűlés utáni tartózkodási helyéről nem sokat tudunk, valószínűleg Nádasdy birtokán élhetett, s itt keletkezett a Szulimán császárnak Kaszul basával viadaljáról című verse is. 1548-ban a nyírbátori országegyesítési tárgyalásokon tűnt fel ismét, ebből az időszakából maradt ránk a Sokféle részögösről című verse. A kutatások szerint ekkor telepedett le Kassán, ahol a város akkori kapitánya segítségével házat is vásárolt magának. Ekkor már nős ember volt, s öt gyermek apja, akár meg is állapodhatott volna, de örök vándor természete, s nem mellékesen az anyagi szükség is újabb utakra késztette. Az ország távolabbi vidékeire is ellátogatott, hogy születendő históriáihoz pontos adatokat gyűjtsön, így az egri ostrom után a harcokban résztvevő vitézek elbeszéléseiből rekonstruálta a történteket. 1552-53 telén kezdte el írni a négy részből álló egri históriát, amelyet tavasszal befejezett, s egy folyamodvány és egy címertervezet kíséretében felküldött Bécsbe Ferdinánd királynak, hogy magának és utódainak nemességet
kérjen. Folyamodványát Nádasdy Tamás és Oláh Miklós egri érsek is támogatta, s 1553 augusztusában a király "a históriáknak magyar nyelven való ékes foglalásáért" nemességet adományozott a lantos költőnek. A nemeslevél birtokában Tinódi összeszedte kéziratai nagy részét, s elindult Kolozsvárra, hogy ott kinyomtattassa őket. Kolozsvárra menet betért Török Jánoshoz, egykori urának fiához, hogy megverselje annak egy dévai hősi kalandját, így keletkezett az Enyingi Török János vitézsége című históriás éneke. Debreceni tartózkodása idején született a Jónás prófétáról szóló lírai önvallomása, amelynek csak tíz és fél versszaka maradt fenn. Debrecenből némi kerülővel Bethlen Farkas bonyhai birtokára látogatott, ahol Az udvarbírákról és kulcsárokról szóló éneket szerezte. E kitérők után érkezett Kolozsvárra, ahol befejezte az Erdéli históriát, s személyesen felügyelte művének nyomtatását. A Cronica címet viselő kötet 1554 tavaszán jelent meg díszes kötésben. Az 1541 és 1552 közötti fontos eseményeket, a nagy török offenzíva jelentős állomásait feldolgozó 21 éneket tartalmazó gyűjteményt szerzője a "minden rendbéli tudós olvasó jámboroknak" és Ferdinánd királynak ajánlotta, s minden ének elé a maga komponálta dallamokat is odanyomtatta. A terjedelmes munka egyúttal életművének végpontja is volt, több írásáról az ezt követő időszakban nem tudunk. 1555 tavaszán még egyszer ellátogatott Egerbe, majd ősszel Nádasdy Tamás sárvári birtokára utazott, utolsó hónapjait itt töltötte, s itt is halt meg 1556. január 30-án. Munkássága jórészt hiteles verses történetírás, műveit később többen is forrásként használták. Kritikusai kiemelik, hogy jó érzékkel komponálta meg a történések leírását, a lírai részleteket, ám archaikus nyelvezete és verstechnikája miatt a mai olvasó számára nem könnyű Tinódi énekeinek befogadása. A költő emlékére 1999ben a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-lant elnevezéssel elismerést alapított, amelyet minden év október 20án, Balassi születésnapján adnak át a magyar énekelt vers legavatottabb előadóinak. (Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
A vár napjainkban A ma is látható középkori várrom a Börzsöny északkeleti csücskében, a Várhegy meredek lejtőjű, 444 méter magas hegycsúcsán áll. A várat Drégely vasúti megállótól a piros jelzésen közelíthetjük meg. A hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú várból már csak nagyon kevés fal áll. Alakja valószínűleg követte a hegytető hosszúkás formáját. A külső várból a belső várba egy sziklába vágott folyosó vezetett. Ennek maradványaként a sziklába vágott lépcsők még ma is használhatók. Szintén a sziklába vésték a vár 190 m mély kútját is, amely mára teljesen feltöltődött. A legmagasabban az északnyugati falak állnak még. Itt állítottak emléktáblát Szondi Györgynek és katonáinak, hős küzdelmük 400 éves évfordulóján. Örömteli dolog, hogy az elmúlt évtizedben sikerült megállítani a Nemzeti Örökség részévé vált várrom további pusztulását. A Drégelyvár Alapítvány és más szervezetek támogatásával, az 1990-es években feltáró és állagmegóvó munkálatok folytak a várban. Történet Drégely várának első okleveles említése 1285-ből való. Építtetői valamivel korábban a Hontpázmány nembeliek Bozóki ága lehetett. 1321-től királyi birtok, előtte azonban egy évtizedig még Csák Máté is magáénak tudhatta. 1390-ben Zsigmond király a Tari családdal cserélte el somogyi birtokokért, majd 1424-ben más uradalmakért visszacserélte. 1438-tól az esztergomi érsekség a vár birtokosa. Miután Nógrád 1544-ben török kézre került, Drégelyre fontos szerep hárult a végvárak első vonalában. Az Ipoly völgyét védte és a mögötte lévő bányavárosokat. 1546-ban megerősítették a várat, de már ez sem segített Drégelyen, amikor 1552 nyarán Hadim Ali budai pasa több mint tízezer fős serege megérkezett a vár alá. Szondi György várkapitány és 150 fős őrsége a pasa felszólítására, a sokszoros túlerő ellenére sem adta fel a várat. A négy napig tartó egyenlőtlen öldöklő csatában mind egy szálig odavesztek. Szondi az utolsó ostromnál a várkapunál halt hősi halált. A törökök nem javították ki a rommá lőtt várfalakat, és csak jelképes őrséget helyeztek el benne. Később azonban Drégely falu mellett palánk építésébe kezdtek. A következő évszázadban ez a palánkvár vette át Drégely szerepét. A palánkot a tizenöt éves háború során elfoglalták a magyarok és több mint hat évtizedig birtokolták. 1663-ban a palánkvár története is véget ért. Ekkor a közelgő török sereg hírére kis létszámú őrsége megfutott. Előtte azonban a vár ágyúit elásták, a várat pedig felgyújtották.
2. Fogalommagyarázat
Határozd meg az alábbi fogalmakat!
- Históriás ének: a 16. századi verses epika egyik műfaja, tárgya egykorú vagy a múltbéli történelmi esemény (politikai szituáció vagy katonai tett); zenekísérettel (lant, hegedű) és énekszóval adták elő. A históriás ének történelmi tárgyú verses epikai műfaj. Magyarországon a 16. században terjedt el, a török hódoltság idején. Az országban vándorló énekmondók a kor eseményeiről, elsősorban a végvári harcokról költöttek hosszabb (akár több száz soros) verseket, ezekhez dallamot is szereztek, s énekelve adták elő őket. A dallam a kezdetleges rímek és az egysíkú verselés monotóniáját is enyhítette. Pl. Budai Ali basa históriája, Egri vár históriájának summája (Summáját írom Eger várának…) Énekmondó: ünnepi alkalmakkor /lakomákon, esküvőkön stb./ az egybegyűltek szórakoztatását szolgáló személy, rendszerint ismert történeteket, a kor eseményeiről, hősökről vagy a házigazda dicséretéről szóló hosszabb verseket énekelve adták elő. - ars poetica: költői hitvallás; a költőnek saját feladatáról, költői szerepéről, a költészet mibenlétéről megfogalmazott nézeteit tartalmazó mű
3. Elemzési feladat
