BESZÁMOLÓ JELENTÉS a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj támogatásával végzett külföldi kutatómunkámról
1. Név: Dr. Makkai Béla, CSc. 2. A kutatás témája: A regáti magyar sajtó a dualizmus korában A XIX. század utolsó harmadában a megélhetés gondjaitól űzve több tízezer magyar munkavállaló áramlott ki a román ó-királyságba (Regát), amelyet – két nemzedék tudatállapot-erózióját látva – a statisztikus Thirring Gusztáv a „magyarság nagy temetőjének” nevezett. A magyar kormányzat nemzetpolitikai felfogásában az asszimilációs veszteségek jelentős hangsúlyváltozást idéztek elő a századfordulón. A Széll-kabinet idején éppen a fiatal Klebelsberg Kuno, miniszterelnökségi segédtitkár fektette le „Az idegenben élő magyar honosok nemzeti gondozásá”-nak koncepcióját, amely egy defenzív, de aktív program részeként szakított a Bánffy-kormány meddő asszimilációs politikájával, s a saját „faji erő” megóvásával próbálta erősíteni a magyar nemzet pozícióit, mindenekelőtt a nyelvhatárokon. Ennek a politikának a részét képezte az idegenbe szakadt magyarság távlati hazatelepítésének programja is, amely a gazdasági eltartó képesség bővülésének függvényében kívánta újra integrálni a távozottakat. Addig is az ó-hazához való kötődésüket az anyanyelvű hitélet és közoktatás megszervezésével és hazafias jellegű sajtóorgánumok támogatásával igyekezett erősíteni. A regáti magyar újságírásnak az 1849-es politikai emigráció megjelenése óta jelentős hagyományai voltak a román fővárosban, noha a xenofob román politikai közeg nemzeti propagandának nem, csak konstruktív, a nemzeti ellentéteket tompítani kívánó szemléletnek engedett teret. Ez, az óhaza és a gazdaállam konfliktusmentes viszonyát szolgálni hivatott sajtó mégis sokat te(het)ett a magyar enklávék kulturális, gazdasági érdekeinek védelmében, a hazafias szellem ápolásában. Beszámolt az egyházi, egyesületi és iskolai élet eseményeiről, egészségügyi, gazdasági és közismereti írásokkal igyekezett megfelelni a zömmel kétkezi kivándoroltak igényeinek, ugyanakkor – kormányzati utasításra – lojálisnak mutatkozott a befogadó hazával szemben is. A világégést megelőző Balkán-háborúk időszakában azonban már hírt adott a leplezetlen román irredenta szándékokról és diszkriminatív, magyarellenes megnyilvánulásokról is. Az osztrák-magyar birodalmi diplomácia és a magyar nemzetpolitika azonban a reális szomszédságismereten nyugvó, s a magyar érdekviszonyok szerint átszűrt információ-tömeget nem kezelte jelentőségének megfelelően. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a budapesti kormányzat által dotált és instruált regáti magyar sajtó – a szűkös levéltári források mellett – a kivándorolt magyarság létviszonyainak sokoldalú ismeretekkel bővelkedő tárháza. Miután az Országos Széchényi Könyvtár s az ország egyéb gyűjteményeiben e lapok egy része teljesen, vagy részben hiányzik, ezért a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj támogatásával kíséreltem meg e hiány pótlását, kiküszöbölését.
3. A kutatás helyszíne: Bukarest, Román Akadémiai Könyvtár / Biblioteca Academiei Române
4. A kutatás ideje, időtartama: 2015. július 1. – 2015. augusztus 31.
5. A kutatott gyűjtemények, az átnézett irat- és dokumentumállagok: A világháború előestéjén vezetett külföldi nemzetgondozási akciók levéltári iratanyagának ismeretében (a MOL miniszterelnökségi állagaiból a Romániai akció iratai; a Református Egyház Zsinati Levéltára külügyi irataiból az „Oláh-moldvai misszió” anyaga) már kutattam és részben publikáltam a Bukuresti Magyar Közlöny, a Bucureşti Híradó és a Romániai Hírlap című hetilapokat. A bukaresti Román Akadémiai Könyvtárban kutatott periodikák: - BUKARESTI KÖZLÖNY ([1884-]1885) szerk.: Bartalus János Könyvtári jelzete: Biblioteca Academiei Române, P. III. 813. de az 1884. évf. hiányzik. – Minden második vasárnap megjelenő, vegyes tartalmú, de nem politikai irányú lap. Kiadják: Ábrahám István [a Magyar Társulat korábbi elnöke] Bors Miklós, Debreczi József, Fejes Dénes, Gulyás István, Kocsis Mihály, Péter Imre, Rhédey Ferenc, Rutkay Pál, Salamon János, Sándor József, Vizy Dénes. A kiadók megbízottja: Sántha András. Kiadó hivatal: Strada Calvina 1. Előfizetési díj egész évre 8 frank, Magyarországra 4 forint. 1 pld = 40 bani, láblécen hátul: Nyomtatott Thiel és Weisz nyomdájában. a 99/2-től láblécen: Tipográfia Viitorul Niceoal N. Voicu Str. Mihai-voda. A református esperes által elnökölt Bukaresti Magyar Társulat meglehetősen belterjes „önvédelmi” lapjáról van szó, amely elsősorban presztízs-alapon nem csak vitába szállt az egyesület vezetésével elégedetlen csoporttal, de a román bíróságra juttatta az ügyet. 2. évf. 8. sz.1885. máj. 3/21. a 12. lapszámig (1885. júl. 14/26.) található meg. Az utolsó híradások egyikében olvasható, hogy másfél éve indult a lap, azaz vélhetően 1885. januárjának első hetében. Ugyancsak az utolsó számból tudjuk meg, hogy Vándory Lajos lapja, a Bukaresti Híradó nem szűnt meg (vagy ismét újjáéledt), mint ahogy eddig hittem az Országos Széchényi Könyvtár ez esetben „szűkebb” gyűjteményi nyilvántartása szerint. (Feldolgozásra vár a rivális BUKARESTI MAGYAR KÖZLÖNY 188[2]4/5? – Németh Gábor, volt ploieşti-i levita-tanító szerkesztésében. OSZK-s jelzete: H 24828) - ROMÁNIAI ÉRTESÍTŐ (1899. dec. 30./1900. jan. 11. – ápr. 30 / máj. 13.) Szerk.: Bartalus János. Kiadja: Szönyű Mihály, Varjú Péter, Fejér Miklós, stb.]
Jelzet: Biblioteca Academiei Române, P. III. 1.803 A lap a Közlöny megújított változatának tekinthető a kiéleződő felekezeti ellentétek „fórumának” a Bukaresti Magyar Társulat vezetőinek szándékából.
- ROMÁNIAI MAGYAR NÉPLAP Vallás [a 3. számtól elhagyva] és ismeretterjesztő társadalmi hetilap (1900. jan. 7. - dec. 30.) Szerk.: Bálinth János Jelzet: Biblioteca Academiei Române, P. III. 1.243 [1900. júl. 1-én a fejlécen vastagon: Ipar és kereskedelmi tudósítóval bővített ismeret terjesztő társadalmi hetilap]Szerkesztőség: Str. Baráczia 33. ára 10 fr/év 1 pld. 20 bán. Kéziratok a szerkesztőhöz. Előfizetés a kiadóhivatalhoz küldendő – Calea Victoriei 21. Oldalszám még nincsen. [Jó papíron, szellősen közepes betűkkel] Láblécen hátul: Nyomatott Albrecht Gusztávnál. Calea Victoriei 21. Girant: Dim. Popescu. A Közlöny és az Értesítő társadalmi irányvonalával szakítani kívánó, katolikus vezetésű népies hetilap. A hazafiság és a (népies) kultúra művelésének és erősítésének programjával, az országos lapokra emlékeztető híranyaggal, beleértve a bulváros, szenzációhajhász közleményeket is.
- BUKARESTI MAGYAR ÚJSÁG (1901. dec. 1.[nov. 18.]-1908. júl. 1.): Társadalmi ismeret terjesztő heti lap. Fel. szerk. és kiadó laptulajdonos: Bálinth János missziói lelkész, 1902-től Poliány Zoltán Jelzet: Bibl. Acad. Rom.: P. III. IV. 1119 (Az Országos Széchényi Könyvtárban: H 18909/ csak az 1902. márc. 23-ai = I. évf. 12. szám van meg.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baratzia 33. Egyes szám ára 20 bán. Külföldre egy évre 8 korona. Egész évre 8 frank, megjelenik vasárnap a Bukarester Tagblatt könyvnyomdájában Str. Şelari 7. I. em. Hirdetések: Baiter György ügynökségének közvetítésével. A teljes hét és fél évfolyamot feldolgoztam, 1901. dec. 1.[nov. 18.]-tól 1908. júl. 1-ig, s már meg is írtam.
- ROMÁNIAI HÍRLAP: közművelődési és szépirodalmi hetilap (1907. nov. 17. – 1910. jún. 26.) Felelős szerkesztő és laptulajdonos: [Scheier] Németh Ignác Jelzete az Országos Széchényi Könyvtárban: FM/ 3 /3864, 507 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Str. Boteanu (Az osztrák és magyar consulátussági hivatal tőszomszédságában) vasárnaponként. Évi előfizetés 6 lei, egy szám 15 bán[i]. A lapot egy virágnagykeseskedő alapította, aki a századfordulón már részt vett a magyar Társulat keretei között a bukaresti diaszpóra közéletében, de már akkor elég összeférhetetlennek mutatkozott. Tőkeerős vállalkozása azonban a budapesti
kormánytámogatás nélkül is évekig jól fogyott, mivel katolikus papokat (elsősorban Nemes Tóth Zsigmondot) és tanítókat is meg tudott nyerni munkatársul. Az ó-hazával való kapcsolattartás és a befogadó hazában való konfliktusmentes betagozódás kétfrontos programját hirdette, noha a magyar Miniszterelnökség szakreferensei szerint román megbízásra alapította lapját – a tartalomból ez azonban nem igazolható. Az OSZK gyűjteményében a következő hiányt állapítottam meg: 1908. aug. 16. = 33. sz., 36., 42. 45. 50. = dec. 13. 1909 [2×] 11-12, 14, 16, 18. 21. 23-24. 26-27. 30-31, 33-34. 36-43. 45-50. 52-64. 67. 69-70. 72. 74-…1909. nov. 22. A Román Akadémia Könyvtárában viszont 1910. dec. 18-ig találtam – kevés „foghíjjal” – példányokat. A „többletet” természetesen a hiányzónak tudott számokkal együtt kifotóztam. Igaz, elegendő idő hiányában és a méregdrága engedély miatt csak részlegesen. 2015. aug. 21-én fényképezve: 33. sz. 1908. aug. 16. p. 1-2. 36. sz. 1908. szept. 6. p. 1. 42. sz. 1908. okt. 18. p. 1. 45. sz. 1908. nov. 8. p. 1. 50. sz. 1908. dec. 13. p. 1. 51. sz. 1908. dec. 20. p. 1-2. 54. sz. 1908. dec. 31. p. 1-2. … 11. sz. 1909. febr. 14. p. 1(= P1080280)-2. 12. sz. 1909. febr. 18. p. 1-2. 14. sz. 1909. febr. 25. p. 1-2. 16. sz. 1909. márc. 4. p. 1-2. 18. sz. 1909. márc. 11. p. 1-2. 21. sz. 1909. márc. 21. p. 1. 23. sz. 1909. márc. 28. p. 1. 24. sz. 1909. ápr. 1. p. 1. 30. sz. 1909. ápr. 25. p. 1. 31. sz. 1909. ápr. 29. p. 1. 33. sz. 1909. máj. 6. p. 2. 34. sz. 1909. máj. 9. p. 1. 37. sz. 1909. máj. 20. p. 1-2. 39. sz. 1909. máj. 27. p. 1. 40. sz. 1909. máj. 30. p. 1. 41. sz. 1909. jún. 6. p. 1-2. 43. sz. 1909. jún. 13. p. 2-3. 45. sz. 1909. jún. 20. p. 2. 46. sz. 1909. jún.24. p. 1. 47. sz. 1909. jún. 27. p. 3. 48. sz. 1909. júl. 11. p. 2. 49. sz. 1909. júl. 4.p. 2-3. 52. sz. 1909. júl. 26. p. 2. 59. sz. 1909. szept. 12. p. 1-2. 62. sz. 1909. okt. 3. p. 1. 63. sz. 1909. okt. 7. p. 1.
67. sz. 1909. okt. 21. p. 2. 69. sz. = itt is HIÁNY! 72. sz. 1909. nov. 14. p. 1. (2015. 08. 19-én és 20-án fényképezve) IV. évf. 1. sz.1910. jan. 2. 2. sz. 1910. jan. 6. p. 2. 3. sz. 1910. jan. 13. p. 2. 4. sz. 1910. jan. 23. p. 2. 5. sz. 1910. jan. 30. p. 1-2. 6. sz. 1910. febr. 6. p. 1-2. 7. sz. 1910. febr. 13. p. 1-2. 8. sz. 1910. febr. 20. p. 1-2. 9. sz. 1910. febr. 27. p. 2. 10. sz. 1910. márc. 6. p. 1-2. 11. sz. 1910. márc. 13. p. 1-2. 12. sz. 1910. márc. 20.p. 1-2-3. (= „Én saier buta vagyok”… és a „perzsák Petőfije” 13. sz. 1910. márc. 27. p 1-2-3. 14. sz. 1910. ápr. 3. p. 2. Félix Endre 15. sz. 1910. ápr. 10. p. 1-2. 16. sz. 1910. ápr. 17. p. 1-2. és 3. = Szemelvények Brozerék lapjáról. 18. sz. 1910. máj. 1. p. 1-2. 19. sz. 1910. máj. 8. p. 1-2. 20. sz. 1910. máj. 15. p. 2. 21. sz. 1910. máj. 22. (a dátum hibásan: máj. 15.) p. 1; 3. 22. sz. 1910. máj. 29. p. 1-2. 25. sz. 1910. jún. 19. 1-2. 26. sz. 1910. jún. 26. p. 2-3. 27. sz. 1910. júl. 3. p. 2. 28. sz. 1910. júl. 10. p. 1. 31. sz. 1910. aug. 28. p. 1. 33. sz. 1910. szept. 25. p. 1-2. 34. sz. 1910. okt. 2. p. 1. 35. sz. 1910. okt. 9. p. 1. 36. sz. 1910. okt. 16. p. 2. 37. sz. 1910. nov. 6. p. 1. 38. sz. 1910. nov. 20. 39. sz. 1910. dec. 4. p. 1-2. 40. sz. 1910. dec. 18. p. 1-2. - A JÓ PÁSZTOR : Protestáns családi újság (1910-1911) Szerkeszti és kiadja: Márton Árpád, Jelzete a Román Akadémiai Könyvtárban: P. II. 3.298 Megjelent kéthetente, vasárnap. Főmunkatárs: dr. Szörnyű Béla. [Inkább nagy alakú könyv méretben jó papíron és nyomdai minőségben] 8. számban a láblécen:
Nyomtatott Brozer Vilmos Nyomdájában. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Str. Luterana 8. (emelet).
- ROMÁNIAI MAGYAR ÚJSÁG (1908–1916) Laptulajdonos és kiadó: Brozer Vilmos [eleinte Parzer Sándorral], főmunkatárs: dr. Szőcs Géza (1911-ben egy ideig dr. Rejőd Alpár is.) Az 1916 jan. 2-ai lapszám szerint: az alapító Brozer Vilmos és Székely Béla, noha utóbbi kezdettől főszerkesztőként működött. Jelzete a Biblioteca Academiei. Româna-ban: P. II. 2.368., az OSZK (1909) 19141916 [6.-8. évf.] FM 3/ 1929, H 8622/1929) Kiadó és nyomda: Strada Petrascu-Voda 16. Egész évre 12 lei az előfizetés, külföldre 20. Szerdán és szombaton jelent meg (mégis 1914, szeptember 4. = péntek, azzal a megjegyzéssel, hogy a világháború alatt kétnaponta, kedden, csütörtökön és szombaton 4 oldalon jön ki). Feldolgozott tételek: 1908. december 12-től 1913 végéig 1914: 77-89., 91-112., 114-116.; 118-124. Az 1915-ös évfolyamban gyakorlatilag nem tudtam pótolni, mivel erősen hiányos volt a gyűjtemény. 1916-ban az 5. és a 21. lapszám hiányzott, viszont az OSZK gyűjteményéhez képest 91 számmal többet találtam, augusztus 27-ig bezárólag, amikor is betiltották a lapot a Bruszilov offenzívára alapozott dél-erdélyi betörés után. A lap a leghosszabb ideig megszakítás nélkül létező orgánuma volt a bukaresti magyar diaszpórának. Szász alapítású, ám Poliány Zoltán szerkesztő Bukarestből való távozása után a magyar kormány Németh Ignác lapjával szemben végül nekik szavazott bizalmat és nyújtott szerény, de rendszeres támogatást. Hosszú tematikus cikksorozatai a kivándorlásról, a székely emberkereskedelemről, a cselédség prostituálódásáról, a román (és magyar) sovinizmus természetéről és romboló hatásairól elsősorban a történész dr. Szőcs Gézának köszönhetőek, s kiemelik a lapot a periférikus tucat-újság kategóriájából. - BUKARESTI MAGYAR HÍRLAP (1918. május 5-től november 3-ig.) Felelős szerk.: Feleky József Jelzete az OSZK-ban: FM/3 / 2705 H 1538/2755, és a bukaresti Akadémiai Könyvtárban: P. III. 4.476 1 évre 12 lei, az előfizetés, utcai árusnál darabja 25 bani. Szerkesztőség: Str. Sarindar 8. Bp. VII. Wesselényi u. 58. 27 lapszámot ért meg. A 22., azaz a szeptember 29ei lapszám itt is hiányzott, az utolsót (1918. nov. 3) viszont pótolni tudtam. A lap a románok 1916. augusztusi orvtámadását megtorló központi hatalmak katonai győzelmének és a bukaresti különbékének köszönheti létezését. Külön érdekessége, hogy határozottan elítéli a liberális párti (antant-barát) kormányok magyar-ellenes politikáját, s leleplezi az Erdély elszakítására irányuló diplomáciai
manővereit; ugyanakkor szembesíti a regáti magyarokat a román „vendégszeretet” megcsontosodott tévhitével, s nyíltan hirdeti a hazatérés halaszthatatlanságát. * Évek óta hiába kerestem, s igen fontosnak tartom továbbá a magyar kormány titkos Romániai akciója keretében megjelentetett magyar Kalendárium sorozatnak legalább részleges megtalálását, amit egy másik készülő monográfiámban, a Székelymagyar „temető” – Ó-Románia : A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitika látóterében címűben tudok majd hasznosítani. A teljes nevén a Romániai Magyarok Nagy Képes Naptára 1905-1916 között jelent meg. Kezdetben Poliány Zoltán, a Bukaresti Magyar Újság szerkesztőjének gondozásában. A periodikum rendkívül fontos összefoglalásokat tartalmaz a regáti magyarok egyházi-, oktatási és egyesületi életéről, amelyek nélkül a sajtóközlemények jelentős része értelmezhetetlen volna. Jelzete a Román Akadémiai Könyvtárban: P. I. 10.358 Az 1907. évi a ,,Bukaresti Magyar Újság” nyomdájában készült a Franklin Társulat kiadásában 202 illusztrált oldalon (+ 6 + 14 oldal reklám). Az 1908. évi hasonlóképpen 199 (+ 7 + 18 oldal reklám) az 1911. évit már Méhner Vilmos, adta ki Budapesten 112 (+ 8 + 16 + 10 oldal reklám) az 1914. évi hasonlóképpen 112 (+ 10 + 1 p. + 3 reklám) oldalon. az 1915. évi szintúgy 112 oldalon (+ 16 + 22 reklám) az 1916. évi ugyancsak Méhner Vilmos kiadásában Budapesten jelent meg 112 (+1+ 3 ) oldalon. Az 1905, 1906, 1909, 1910, 1912 és 1913 évi naptárak hiányoznak a könyvtár gyűjteményéből. A kiadványnak igen fontos szerep jutott a kivándorolt magyarság nemzeti azonosságának ápolásában, politikai (nemzeti szellemű) orientálásában, s a közhasznú tájékoztatás és jogi- egészségügyi tanácsok révén a helyes életvezetés kézikönyvének számított. Jellemző, hogy minden évben maradéktalanul felvásárolták a diaszpórában élő magyarok. A naptár hungarikumként is fontos képanyagát ugyancsak mellékelem. A képaláírások feloldása: 1907-129, vagyis az 1907-es naptár 129. oldala = az 1906. évi országos kiállítás ottani magyar pavilonja 1907-131 = a magyar egyesületek elnökei, akik részt vettek a kiállításon. 1907-132 = székely kirándulók a magyar pavilon épületénél 1907-133 = a bukaresti Szent József katolikus templom
1907-139 = Koós Ferenc református lelkész, az első magyar lap ([Magyar Kurir] Bukuresti Közlöny) alapítója és szerkesztője 1907-141 = Bálinth János katolikus lelkész, a Romániai Magyar Néplap, majd a Bukaresti Magyar Újság alapítója és szerkesztője 1907-143 = Kuczka Ágost katolikus tanfelügyelő 1907-145 = katolikus tanítónők portréi 1907-146 = a bukaresti Scaune utcai katolikus leányiskola (1904) 1907-147 = a bukaresti Cantacuzino utcai katolikus fiúiskola (1903) 1907-148 = katolikus tanítónői szolgálati lakások Bukarestben 1907-152 = Márton Árpád ref. lelkész 1907-154 = a bukaresti Szent István utcai református fiúiskola (1906) 1908-103 = Schönberg-Hertenstein az OMM bukaresti követe tagjai
1908-113 = a Rákóczi fejedelem hamvait Orsovánál fogadó magyar küldöttség
1908-121 = Nagy József, az 1849-es emigráció számára a bukaresti magyar diaszpóra egyik kulcsfigurája 1908-123 = a Bukaresti Magyar Társulat, ma Petőfi Ház (magyar egyesület) épülete 1908-124 = Nagy István az „alapító atyák” egyike Bukarestben 1908-127 = a Magyar Társulat díszterme 1908-129 = a Magyar Társulat könyvtára 1908-131 = a Magyar Társulat 50. évfordulós ünnepségének előkészítő bizottsága 1908-135 = a bukaresti Betegsegélyező és Közművelődési Egyesület 1906. évi választmánya 1911-022 = Várady Lipót Árpád győri püspök, a regáti és bukovinai magyarokat felkaroló Szent László Társulat alelnöke 1911-025 = a brăilai katolikus misszió 1911-035 = a brăilai katolikus iskola 1911-041 = a bukaresti Sf. Voievozi utcai református óvoda (1905) 1914-017 = az 1914-es naptár első oldala a két uralkodóval
1914-023 = a bukaresti Calvin utcai (Ceausescu idején lerombolt) ref. templom 1914-029 = a bukaresti ref. presbitérium 1914-ben 1914-033 = a bukaresti ref. temető kápolnája 1914-039 = a ploieşti-i katolikus. magyar iskola 1914-043 = a piteşti-i ref. presbitérium, alul templomuk és egyházi ingatlanjaik 1914-045 = a ploieşti-i ref. presbitérium, alul: iskola és imaház 1914-021 = Antal Gábor dunántúli ref. püspök, a Julián Egyesület kebelében a határon túli magyarok támogatásának egyik kulcsfigurája 1915-025 = a bukaresti Cuza-Vod utcai iskola(1913) 1915-027 = a brăilai katolikus iskola (1904) 1915-039 = Újváry István ref. esperes, iskolafelügyelő 1916-035 = a bukaresti Cuza-Vodă utcai katolikus templom harangszentelője
6. Az ösztöndíjjal kapcsolatos gyakorlati észrevételek: A szolgáltatásokról: Az Akadémiai Könyvtár szolgáltatásai a román átlaghoz képest korrektek, van néhány segítőkészebb referens és raktáros. A kiszolgálást azonban elbizonytalanítja, hogy ötletszerűen egy-egy délelőttre, vagy délutánra felfüggesztik a szolgáltatást, amit csak egy fecnire írnak fel románul. Esetleg a honlap angol változatán hirdetik, ám aki ezt elmulasztja figyelni, az pórul jár. Eszükbe sem jutott szóban figyelmeztetni, hogy állományvédelmi munkálatok miatt, holnap zárva leszünk. A nyári szabadságolások miatt a raktári munka is akadozott. A péntek 11-kor leadott kérésemet már csak hétfőre vállalták teljesíteni. Ugyancsak sokáig, kb. 7-8 napig készült a kb. 50 oldal scannelése. Fotójegyet váltani nem szabad, mert méregdrága (1 hónapra 500 euro!), ezért sokan titkon okos-telefonnal rögzítettek anyagokat, vagy az olvasóterem mélyén a periodikum „paravánja” mögött ügyeskedtek. Esetleges kutatási támogatási helyben: Kutatásaimhoz fontos értesülésekkel szolgált, és nagyon segítőkész volt Hencz Hilda helytörténész (nyugdíjas román nyelvtanár), aki a magyar iskolák, templomok volt helyszínét, és épen maradt épületeit is megmutatatta, körbevezetett. Jártunk a Petőfi Körben is, ami a régi Bukaresti Magyar Társulat felújított épületében működik jelentős könyvgyűjteménnyel néhány fontosabb kézirattal is rendelkezik. A bukaresti magyar múlt feltárásához segítséget jelenthet a református gyülekezet irattára és Zsold Béla tiszteletes úr. – Időhiány miatt az itteni anyagokat nem tudtam fölmérni.
Az egyetem Hungarológiai Tanszékén Zsigmond Győző tanszékvezető professzor és Bányai Éva tanárnő segíthetnek tanácsokkal. A nyár folyamán Erdélyben szabadságon tartózkodtak, így nem volt alkalmam konzultálni velük. Egyedi esetekben a kutatók igénybe vehetik dr. Nagy Mihály Zoltán történész segítségét, aki az RMDSZ delegáltjaként a román kultur-imázs alakításának egyik magas posztján működik jelenleg. Aki nem a Bukaresti Magyar Intézetben szállna meg, az is fontos kézikönyveket talál az itteni könyvtárban magyar és román nyelven, az intézmény munkatársai, Kósa András igazgató, Kovács Tibor szakreferens és Csegedi Magdolna könyvtáros, valamint Bara Hajnal zenei referens, titkárnő hasznos tanácsokkal szolgálhatnak mind a kutatások, mind pedig a napi rutin tervezésében. 7. E jellemzően hungarológiai természetű ösztöndíjas tevékenység eszmeitudományos eredménye lehet, kutatás révén a dualista korszak (jórészt birodalmi ihletésű, küldetéses) nemzetfelfogását szembesíthetjük az alapos szomszédságismereten nyugvó, az elbocsátó- és befogadó hazával egyaránt lojális, s a nemzetközi erőviszonyokkal reálisabban számoló magyar önszemlélettel. S ez által differenciáltabb ismeretekre tehetünk szert a modern kori nemzettudat, a szórvány- és diaszpóragondozás elméleti megalapozásához, s a jelenkori szomszédságpolitika alakításához is. Mindez építő hatást gyakorolhat nem csak az anyaországi, de e politika alanyainak, a kisebbségi magyaroknak az önismeretére és nemzeti azonosságtudatára is. A Klebelsberg Kuno Ösztöndíj támogatása – lehetővé teszi készülő sajtótörténeti monográfiám („Kisebbségi” magyar sajtó – Trianon előtt) hiányzó fejezeteinek megírását. Ennek első – s nyomtatott formában csatolt – eredményei: a Bukaresti Közlöny, a Romániai Magyar Néplap és a Bukaresti Magyar Újság tanulmány szintű feldolgozása.
Budapest, 2016. nov. 27.
--------------------------Dr. Makkai Béla
