Krónikás
Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2007. 2. évfolyam, 2. szám
Ára: 100 Ft.
Beszámoló a mezőnagymihályi és a geleji képviselőtestület 2007. június 7-én tartott közös testületi üléséről A közös testületi ülésen, ellenszavazat nélkül elfogadták, a 2007. augusztus 1-től társult formában működő, Tündérkert Napköziotthonos Óvoda, és az Arany János Általános Iskola öt hónapra tervezett költségvetését. A költségek mindkét intézményben a mindenkori létszám alapján kerülnek megosztásra. Elfogadásra kerültek, az iskolai tanórák kezdésének módosításai, és az iskolabuszra vonatkozó szabályok is. Az óvoda költségvetését, a normatív támogatáson felül, a két településnek közösen, 575.869 forinttal kell kiegészíteni, augusztus 1-től december 31-ig. Az iskola költségvetését, a normatív támogatáson felül, a két településnek közösen, 5.958.247 forinttal kell kiegészíteni, augusztus 1-től december 31-ig. Elhangzott az is, hogy mennyi megtakarítást jelent ez egy teljes költségvetési évben. A mezőnagymihályi önkormányzatnak, éves szinten, a normatív támogatáson felül, / a számok azért nem pontosak, mert az összegek évről évre változnak / kb. 7 millió forinttal, kellene kiegészítenie az óvoda költségve-
tését. Közös fenntartás esetén ez kb. 1 millió forint, ebből a Mezőnagymihályt érintő rész, kb. 500.000 Ft. A mezőnagymihályi önkormányzatnak, éves szinten, a normatív támogatáson felül, / a számok azért nem pontosak, mert az összegek évről évre változnak / kb. 30 millió forinttal, kellene kiegészítenie az iskola költségvetését. Közös fenntartás esetén ez kb. 7 millió forint, ebből a Mezőnagymihályt érintő rész, kb. 4.600.000 Ft. Tanórák kezdése a következő képen módosul:
Az iskolabusz indulási időpontjai! Indulás Mezőnagymihályról Gelejről Mezőnagymihályról Gelejről Mezőnagymihályról Gelejről
Hétfő 7:30 7:45 12:30 12:45 14:30 16:30
Kedd 7:30 7:45 12:30 12:45 14:30 16:30
Szerda 7:30 7:45 12:30 12:45 14:30 16:30
Csütörtök 7:30 7:45 12:30 12:45 14:30 16:30
Péntek 7:30 7:45 12:30 12:45 14:30 16:30
Mezőnagymihályról Gelejről
16:45 17:00
16:45 17:00
16:45 17:00
16:45 17:00
16:45 17:00
Felhívjuk mindenki figyelmét az iskolabusz pontos indulására! Az iskolabuszon csak a kísérő, munkájukat végző pedagógusok és az iskolába járó gyerekek utazhatnak, magánszemély azt utazás céljából, nem veheti igénybe!
Köszönjük Alberti Massimilianonak, Áfra Lajosnak, Mlinkó Zsigmondnénak, Szabó Gézánénak, Szabó Imre dr., Víghné Cseh Anikónak, és a KOM-VITOL KFT-nek, hogy hozzájárulásukkal segítették az alapítvány munkáját!
Krónikás
Vályi Lászlótól, az alakulóban lévő Polgárőr Egyesület választott elnökétől kérdeztük 983-ban született az az elhatározás – Petőfi Sándor születésének 160. évében –, hogy ezentúl minden év március 15.én Petőfi – kupa labdarúgó villámtornát rendezünk az általános iskolás labdarúgó csapatoknak – meghívásos alapon. Emlékezvén a nagy költőre, aki nélkül nem lett volna forradalom és szabadságharc 1848/49-ben Magyarországon. A jubileumi Petőfi kupán zsúfoltságig megtelt a lelátó. Az iskola igazgatója meleg szavakkal köszöntette a résztvevőket; majd felkérte a torna alapítóját, Tóth Béla nyugdíjas iskolaigazgatót, hogy mondja el ünnepi köszöntőjét. Az alapító köszöntötte az oly sok tornán megjelent vezetőket: Csékai Mihály tanár urat, Szabó Gyula nyugdíjas igazgatót, Hegedűs Tibor nyugdíjas igazgatót, Gaál János iskolaigazgatót. A visszaemlékezés kapcsán szó esett a kupa történetéről, a sport, a labdarúgás szeretetéről. Az első ízben megrendezett tornán, amelyen nagypályás mérkőzések voltak: Mezőkeresztes, Bükkábrány és a helyi csapat tagjai vívtak nagyon izgalmas 90 perceket. A kupát végül Mezőkeresztes csapata hódította el – a rendezők nagy szomorúságára; még a jogos büntetőt is elhibázták -, egy évre (vándorserlegről lévén szó). Az eddigi tornákon 17 iskola labdarúgói küzdöttek a kupáért – a korábbi járás és körzet iskoláiból. Egy alkalommal a szerencsi Bocskai Általános Iskola csapatát is vendégül láttuk. A nagypályás tornákon, több éven át szerepelt – Mezőkeresztes mellett – a mezőkövesdi 2. Sz. és a mezőkövesdi 4. Sz. Általános Iskola csapata. A 2 –es iskola több alkalommal kupagyőztesként távozott. A mi kisiskolánk labdarúgói is – élükön Németh János, akinek most fia csapatunk egyik erőssége – Bartha Károly és a csapat jelenlegi edzője, Holló Ferenc – mindenkor felvette a versenyt a nagyiskolák labdarúgóival. Néhány év eltelte után iskolánk tanulóinak létszáma csökkent, ezért a nagypályás torna helyett kispályás villámtornát kellett rendeznünk. Ezekben állandó meghívott volt Mezőkeresztes, Borsodivánka – akik sokszor örvendeztették meg tanáraikat, iskolájuk közösségét tornagyőzelemmel; Cserépfalu és a rendező csapata. Mi is több ízben őriztük a kupát – az eltelt negyedszázad alatt. Egy – egy kupagyőzelem nagy sikerélményt jelentett a labdarúgó palántáknak.
Az 1983 – as mezőnagymihályi kezdeményezést újabb kupák megszületése követte: A Mezőkeresztes kupa, a Cserép kupa, a Május 1. Kupa (Borsodivánka), a Szentistván Kupa. Ezeken a tornákon a csapatok vezetői, tagjai között jó barátság szövődött. Ma is örömmel gondolnak egy –egy jól sikerült találkozásra, tornára. A Petőfi kupa mellett rendszeresen megrendezzük a teremlabdarúgó – tornákat is (2002 – től) – Téli Kupa, Kölyök Kupa elnevezéssel. Szerepelt itt már a budapesti VASAS kölyök csapata is – vitte el nagy küzdelem után a kupát. De a felnőttek – a régi tornák nagyszerű focistái – is játszanak a teremben. Az Öregfiúk tornáját már 2 alkalommal rendeztük meg, meghívásos alapon – 4 csapattal: Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Tiszaújváros. A vitrinben nagyon sok serleg díszeleg, ami azt igazolja, hogy iskolánkban, településünkön sok tehetséges labdarúgó bontogatja szárnyait; hogy községünkben nagyon szeretik a legszebb labdajátékot, a futballt. Az iskola csapatának tagjai ifjú – és felnőtt korukban sem fordítottak hátat kedvenc sportáguknak, a labdarúgásnak. Többen a helyi csapatokban (amíg volt, sajnos ma nincs!) rúgták tovább a labdát. Akadtak többen, akik magasabb osztályban is játszottak. Többek között: Kiss Zoltán, Németh János, Keresztúri Tibor – hogy csak néhányukat említsük. A csapat edzője, Holló Ferenc pedig az országos korosztályos válogatottságig vitte, szerepelt a döntőben. Ma is büszkék vagyunk mindazokra, akik iskolánk jó hírnevét öregbítették. Iskolánk labdarúgói rendszeresen részt vesznek a diákolimpiákon, a különféle kupákon. 2002-ben a Szabad Föld Kupa Országos döntőjén, Fonyódligeten 5. helyezést ért el a csapat. A torna legjobb kapusa címet csapatunk játékosa, Áfra Gábor kapta (aki most a DVTK- nál játszik). 2006-ban a Kisiskolák Országos döntőjén csapatunk az előkelő 4. helyen végzett. A nagy sikert elért sportolóknak gratulálunk. (Várjuk az újabb nagyszerű eredményeket!) A jó eredmények eléréséhez sok segítséget nyújtott Demeter Péter, mint edző és szponzor (akinek fia Mezőkövesd igazolt játékosa). Ugyancsak az elismerés és köszönet hangján kell szólni azokról is, akik a kupák szervezésében, lebonyolításában segédkeztek: Áfra Lajos, Bukta
József, Bartha Károly, Vályi László, Kiss Zoltán, Keresztúri Tibor sportbarátok. A 25. rendezvényen 7 csapat mérte össze erejét. (szomorú, hogy Mezőkeresztes csapata, aki a legelső kupán győztes volt, nem vett részt a küzdelemben.) Az időjárás nem volt kegyes (egész nap esett az eső), ezért a tornateremben kellett a tornát lebonyolítani. A csapatok között hatalmas volt a küzdelem. A nézők színvonalas mérkőzéseket láthattak. Különösen izgalmas volt a Mezőnagymihály – Szentistván összecsapás, amelyen a hazaiak 2:1 arányban diadalmaskodtak. A kupát végül Mezőnagymihály csapata nyerte (minden mérkőzését megnyerte), második helyen a tiboldaróciak végeztek, míg a dobogó harmadik fokára a szentistvániak kerültek, akik Vatta csapatát előzték meg. Minden elismerés megilleti a többi csapatot is: Bükkábrány (5.), Bükkzsérc (6.), Tiszabábolna (7.) csapatát. Az első három helyezett csapat tagjai éremdíjazásban részesültek, míg a többiek oklevelet kaptak emlékül, melyet az iskola igazgatója – Bogárdi Ferencné – adott át a tornán megjelent csapatoknak. A győztesnek járó serleget – nagy ováció közepette – Tóth Béla, a kupa alapítója adta át Németh Szabolcs csapatkapitánynak, aki boldogan ölelte magához a díszes trófeát; és ő lett a torna gólkirálya 9 találattal. A legjobb mezőnyjátékosnak járó díjat egy tibolddaróci játékos kapta. Ezt követően a község polgármestere és az iskola igazgatója a negyedszázados rendezvény alkalmából elismeréseket adott át. Tóth Béla, a kupa alapítója, az iskola nyugalmazott igazgatója szép serleget kapott a polgármestertől; ugyancsak serleget kapott emlékbe Bartha Károly (az első kupán működött közre játékvezetőként), Farkas Kornélia (az iskola testnevelője), Kiss Zoltán és Keresztúri Tibor (mint sok mérkőzés játékvezetője). Az eredményhirdetés után a csapatok vezetői, a meghívott vendégek és a játékosok közös ebéden vettek részt. A finom falatokról Németh József főszakács és Demeter Péter gondoskodtak. A késő délutánba nyúló fogadás jó hangulatban ért véget. A résztvevők így búcsúztak: Viszontlátásra a 2008. évi Petőfi kupán!
Tóth Béla nyug. isk. igazgató, a kupa alapítója
Krónikás
MESÉL A KUTYA-PSZICHOLÓGUS 2005 tavaszától falunk újabb lakókkal gyarapodott. Stefan Siman, Németországban élő, okleveles állat-terapeuta és kutyatréner családjával az Újtelep utca egyik meglehetősen lepusztult állapotban lévő régi parasztházát vette meg, a hozzá tartozó nagyméretű, elhanyagolt portával együtt, ahol most is folyamatban vannak a felújítások. Egy szép, napos délután a ház újonnan elkészült teraszán ültünk le beszélgetni a jelenleg hosszabb időt itt töltő, különös foglalkozást űző - ahogy sokan nevezik - kutyapszichológussal. Miért éppen Mezőnagymihályt választottad? Olyan parasztházat kerestünk a feleségemmel Borsod vagy Heves megyében - mert innen származunk és itt élnek a rokonaink-, amely nagyméretű, nem beültetett portával rendelkezik. Kissé távol esik a település központjától, de az autópálya közelsége lehetővé teszi a könnyű és gyors közlekedést. Hirdetések hosszas keresése, telefonálgatás és több tucat helyszín megtekintése előzte meg a döntést. A lányommal sorba jártuk a szóba jöhető helyeket, fényképeket készítettünk, hogy meg tudjuk mutatni - az időközben Németországba visszautazott- feleségemnek. A képzeletünkben egy igazi parasztház állt, amelynek nagy udvarán megvalósítható az általunk megálmodott kutyás központ. Egy, a klasszikus kutyaiskoláktól eltérő oktatásra alkalmas helyszín, ahol a kutyák mellett a gazdikkal is lehet foglalkozni. Európa néhány helyén működnek ilyenek, mi itt Mezőnagymihályon akarunk megvalósítani valami hasonlót. Egyébként korábban soha nem jártam a faluban, azt sem tudtam, hogy létezik. De most, hogy a ház és az udvar kezdi elnyerni azt a formáját, amit elképzeltünk, egyre büszkébben mondom az érdeklődő budapestieknek, hogy „az M3 autópályán, a 138-as kilométernél kell letérni Mezőnagymihályra“. Mit tudsz a faluról? Az elmúlt két évben - tél kivételével -, több– kevesebb időt töltöttem itt a faluban, több őslakossal és leszármazottjával sikerült megismerkednem. A velük való beszélgetések főleg ennek a háznak a múltjára irányultak, de akarva-akaratlanul jött néhány információ a faluról is. A házról annyit sikerült megtudni, hogy kb. 80-100 éve épült, ezért még inkább ragaszkodunk a korábbi elképzelésünkhöz, hogy amit csak lehet, azt eredeti állapotában meghagyjuk és a berendezésnél is, kerüljük a túlzott moderneskedést. Érdekes volt, hogy két évvel ezelőtt, ha az interneten a Mezőnagymihály szót kereste az ember, akkor egy hollandiai virtuális címergyűjtemény jelent meg: egy pajzson a zöld mezőben, kék háttérrel egy kecske vagy bárány figurája, fölötte a kék-piros díszítő motívumokon egy kardot tartó oroszlánnal. Manapság már a mi www.4tappancs.hu hon-
lapunk is bejön, ha a különféle keresőkben a falu nevét beírják valahol a világhálón. Egyébként érdeklődéssel olvastam a Krónikás korábbi lapszámaiban megjelent falu- és egyháztörténeti írásokat is. Összességében tehát elmondhatom, hogy most már sokkal többet tudok a faluról, mint két évvel ezelőtt: hogy van kb. 1500 lakos, artézi kút és néhány bolt. Egyébként érdekelne, hogy valóban, báránye a címerállat, mert a Krónikás fejlécén sem nagyon egyértelmű. Mivel foglalkozol jelenleg? Életem során több alkalommal kényszerültem irányváltásra, jó néhány évvel ezelőtt állatterapeuta képesítést szereztem és a kutyákra szakosodtam. Majd az ehhez kapcsolódó diplomával: kutyatréner és Bach-virágterapeuta (állatoknak) szakképesítéssel egészítettem ki. Főleg problémás, viselkedészavaros kutyákkal
színvonalának emelése. Éppen most fejeződött be Budapesten a hat előadásból álló sorozatunk. A Magyarországon, 4TAPPANCS néven egyre ismertebbé váló vállalkozásunk keretén belül oktatunk kutyát és gazdit egyaránt, és ez évtől a kutyatrénerek képzését is elkezdtük. Jól tudom hogy, a feleséged is kutyákkal foglalkozik? Igen, több mint egy évig dolgozott a müncheni Symbiosys nevű vállalkozásnál, amely a kutyákkal támogatott terápiás és pedagógiai lehetőségek egyik jelentősnek mondható központja, hiszen a cég vezetői mind nemzetközileg elismert szakemberek. Mi alvállalkozóként működtünk velük közösen. A feleségemhez a kutyával támogatott pedagógia területe tartozik. Mondhatni, rövid idő alatt szép sikereket ért el, hiszen az általa kidolgozott általános iskolai projektet a Bajor Kultusz Minisztérium is támogatja. Rendszeresen hívják előadást tartani, gyakorló és leendő tanároknak, vagy a Kölni Egyetemnek ezzel a területtel foglalkozó tanszékére. Mellette még a saját kutyánkkal a terápia kutyavezető vizsgát is meg csináltuk, és rendszeresen terápiázunk értelmi- vagy mozgássérült gyerekeket. A kutyával támogatott pedagógiáról július utolsó vasárnapján egy osztrák kolléganőjével tartanak egész napos ismeretterjesztő előadást és bemutatót, - itt ahol most ülünk és beszélgetünk-, az addig remélhetőleg elkészülő KUTYATANYÁN, ahogy mi ezt a helyet, itt nevezzük. Mik a jövőbeli terveid?
foglalkozom, de a különféle állatbetegségek Bach-virágterápiás kezelésével, kutyák speciális oktatásával is gyakorta van dolgom. Ezeket, a tevékenységeket most már két országban is végzem. Rendszeresen megjelennek írásaim az ország legnagyobb példányszámú szakmai folyóiratában, a Kutya Szövetség című lapban. Második éve tartok előadásokat a Magyar Állatorvosi Kamara Alternatív Tagozatának rendezvényein. Két internetes fórumon is - www.haziallat.hu és www.kutya.hu -, szaktanácsadó vagyok. Ez utóbbinak köszönhetem, hogy sokan „kutya-pszichológusnak“ hívnak. Az itt és a saját honlapunkon hozzám intézett kérdések alapján írtam nem rég megjelent könyvemet, amelynek címe: A KUTYA-pszichológus válaszol. Azt gondolom, nem sok könyv jelent meg eddig, amelyben mezőnagymihályi eset is szerepel. Kuratóriumi tagja vagyok a CANIS MAIOR – kinológiai alapítványnak, amelynek fő célja az általános kutyás kultúra és az állatvédelem
Augusztusban ÉN ÉS A KUTYÁM elnevezésű kutyás-életmód-tábort tervezünk a FRESSNAPF Állati Áruház támogatásával - remélve, hogy addigra a fű is kinő. A célunk ezzel is az ismeretterjesztés és a jövő kutyatartó generációjának szakszerű fölkészítése. Valószínűleg a tevékenységünk súlypontja a jövőben egyre inkább áthelyeződik Magyarországra, ezzel együtt ide Mezőnagymihályra. Remélhetőleg több oktatási rendezvényt már itt tudunk lebonyolítani. Szeptembertől már a környék - főleg Miskolc, Eger és Tiszaújváros -, kutyaképzés iránt érdeklődőinek itt tartjuk meg a foglalkozásokat. Előre bocsátom, hogy itt nem lesz ordítozós, ugatós őrző-védő képzés és csibészezés. Nekünk az ember és a kutya kapcsolatáról, feladatáról és elvárásokról mások a nézeteink és a véleményünk. Olyat egyébként sem érdemes csinálni amit már mások, régóta csinálnak. Amit mi az elmúlt néhány évben Németországon keresztül a világban, kutyás ügyben tapasztaltunk és tanultunk, abból éppen elég újdonság, érdekesség van, amit itt Mezőnyagmihályon szeretnénk továbbadni azoknak, akiket ez érdekel. Szerencsére ezek egyre többen vannak! Köszönöm a beszélgetést. Sok erőt és kitartást kívánok terveitek megvalósításához, és kívánom, hogy érezzétek jól magatokat a mi kis falunkban, még hosszú évekig! Komáromi Violetta
Krónikás
Új kihívások, változó módszerek iskolánkban! A körülöttünk zajló társadalmi, gazdasági változások egyre inkább éreztetik hatásukat az iskola falain belül is. Mindannyian érzékeljük, hogy a ma felnövekvő ifjúságot hagyományos módszerek alkalmazásával egyre kevésbé lehet motiválni, figyelmüket így szinte lehetetlen lekötni, sok tanulónak gondot jelent az ismeretek alkalmazása. A mi iskolánkban is szembe kellett nézni mindezekkel a gondokkal, problémákkal, valamennyien éreztük, hogy változtatni kell. Szeretnénk munkánkat úgy végezni, hogy megfeleljünk a változó külvilág, a tanítványaink, szüleik, kollégáink és önmagunkkal szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak. Így nevelőtestületünk közös elhatározással pályázott 2005-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében a „Felkészítés a kompetencia-alapú oktatás” című pályázatra. Iskolánkból hat pedagógus és az intézmény vezetője vállaltuk a projektben való közreműködést és 120 órás továbbképzések keretében készültünk fel a program megvalósítására. A program célja: az oktatás tartalmi és módszertani megújításával, a digitális kultúra oktatási eszközrendszerének alkalmazásával az alapképességeket és készségeket fejlesztjük. Növeljük a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségét, motiváltságot teremtve az egész életen át tartó tanuláshoz. A versenyképes tudás megalapozásával a továbbtanulás esélyeit, az életben való boldogulást szolgáljuk. Célunk továbbá, hogy iskolánkban hozzáférhetőek legyenek a korszerű digitális taneszközök. Olyan pedagógiai eszközöket, módszereket kell alkalmaznunk, melyek alkalmasak lehetnek a diákok motiválására és eredményes oktatására, nevelésére. Egyre nyilvánvalóbb tény, hogy a gyermekek egész iskolai pályáját, majd munkaerő-piaci esélyeiket is befolyásolja, hogy az oktatás kezdeti szakaszában az oktatási intézmény mennyire járul hozzá készségeik, képességeik megfelelő fejlesztéséhez. A kompetencia alapú oktatás a készségek, képességek, az alkalmazás képes tudás elérését tűzi ki célul. Iskolánkba 5 kompetencia-terület bevezetését kezdtük meg. A programot megvalósító pedagógusok: 1. Életpálya-építés: Cselényi Dóra 2. Információs és Kommunikációs Technológiák: Cselényi Dóra, Ragó Tiborné, Szulcsik né Molnár Katalin 3. Matematika: Ilkuné Urbán Ágnes 4. Szociális, életviteli és környezeti kultúra: Ragó Tiborné 5. Szövegértés – szövegalkotás: Ficsórné Szenyita Ibolya, Kissné Dudás Ilona, Szulcsikné Molnár Katalin A tanulás-tanítás folyamat lényeges eleme a tevékenység, az aktivitás. A kompetencia alapú oktatás keretében azokat az alapkompetenciákat fejlesztjük, melyek segítségével a gyermekek képessé válnak az ismeretszerzésre, és gyakorlati tudásra tesznek szert. Az ismeretek elsajátítása a tanulók tevékenyked-
tetésére, önálló tapasztalatszerzésre épül. Az információs és kommunikációs technológia olyan új környezetet és eszköztárat nyújthat a ma tanárainak, diákjainak, mellyel munkájuk hatékonyabb lehet mind szakmai, mind pedagógiai értelemben. Az informatikai eszközök, az internet, interaktív tábla, számítógépes animációk használatával érdekesebbé, mozgalmasabbá tehetjük tanóráinkat, kitárul előttünk a világ, az animációk segítségével könnyebben megérthetnek egy-egy természeti-biológiai folyamatot, szemléletesebbé, színesebbé, látványosabbá teszi a megismerés folyamatát. A tanórákra való felkészülés a pedagógusok és a gyermekek részéről is munka- és időigényes. A változatos munkaformákkal, a kooperatív tanulási módszerek alkalmazásával eredményesebben tudjuk motiválni a gyerekeket. Vál-
tozatos csoportszervezéssel ráhangolódnak az órai munkára. A csoporton belüli megbízatások növelik a felelősségérzetüket, erősödik a kötelességtudatuk és az önbizalmuk, segítik egymást. Iskolánkban, április hónapban, a nyílt tanítási nap és a Szakmai Nap keretén belül lehetősége nyílt a helybelieknek és a környező települések tanárainak, iskolaigazgatóinak megismerkedni az új módszerekkel. Bogárdi Ferencné és Ficsórné Szenyita Ibolya előadást tartott, valamint egy történelem bemutató óra keretében ismerkedhettek ezen módszerekkel. Korunkban a tudás a társadalmi érvényesülés legfontosabb alapkövévé vált. Nagyon fontos, hogy az egyén milyen kompetenciákkal bír, képes-e élete során az adott élethelyzeteknek megfelelni. Bogárdi Ferencné
Kellemest a hasznossal… Új tagja vagyok a kedd és csütörtök délutáni női tornának. Mint a címben említem a kellemest, összekötöm a hasznossal. De miért pont ott? Az az igazság, hogy nem azért mert kockás hasat szeretnék, hanem azért, mert nincs más izmot és/vagy elmét hasznosan igénybe vevő program kis falunkban. Persze voltak már törekvések ez ellen (pl.: könyvtár), de valljuk be nem voltak elég kitartóak az üzemeltetők, meg az a heti egy óra nyitva tartás nevetségesen kevés volt. Így az se ért oda, aki szeretett volna. A fiataloknak nincs egy hely sem fenntartva, hát nem is csoda, hogy a kocsmát választják péntek esténként. A Faluházunk meg, a vásárok és ritka kártyapartik helye. Sajnos a szabadtéri programok sem differenciálódnak korosztályokra. A legutóbbi is csak azokat a szülőket érintette közvetetten, akiknek már legalább 5-6 éves csemetéjük van. A felnőtteknek ez a nap igazából nem hozott magával semmi érdemeset. Viszont, ha a felnőttek számára van látványosság, akkor a gyerekek maradnak ki mindenből. Én arra szeretnék kérni minden rendezőt, szervezőt, mindenkit, aki a szabadidő hasznos eltöltésének szervezéséért felel, hogy mindenkire ugyanúgy fordítsanak figyelmet. Biztos vagyok abban, hogy van olyan érdekes tevékenység, ami a falu széthúzó fiataljait egyaránt lekötné, persze ahhoz őket is meg kellene kérdezni, ami nem történik meg. Szemléletváltásra van szükségünk! Sokszor nem pénz kérdése, hanem a cselekedeteké. Remélem találtatok kedves olvasók igazat szavaim között! Én kérek elnézést, ha nem. Végezetül visszautalnék nyitó mondatomhoz és hozzáfűzném, hogy a torna Izmosodó Tyúkok Egyesülete néven is megállná a helyét. Sajnos ez az egyetlen kikapcsolódási lehetőségünk, mégis nagyon szeretjük, mert itt mindent meg lehet beszélni, mert az óvó néniktől a tesi tanárnőig mindenki megtalálható! Semmi sem kötelező, nem kell szégyellősnek lennie senkinek. Mindenkit szeretettel várunk Erdős Marietta
Krónikás
MEZŐNAGYMIHÁLY KÖZSÉG TÖRTÉNETE az 1944.ik esztendőig. (Csorba László lelkipásztor munkája) 5. Politikai élet Ennek nyomait nehéz felfedezni a falu életében. Az első világháborút megelőző időkben a politikát az „urak” csinálták. Egyházi és világi főurak, tehát egyes személyek, fölbirtokosok és grófok vagy hercegek. S ebből maga a nép, akinek csinálták volna a politikát kimaradt, vagy alig tudott róla. Innen a Fáy uraság járt a diétára 1859 előtt. Ezek a pozsonyi diétán azt szerették volna elérni, hogy füstpénzt ne kelljen fizetni. Sajnos nincsenek adatok arról, hogy a szabadságharcban hogy vett részt a falu, vagy egyesek, azt sem tudjuk, hogy az első világháborút megelőző megmozdulásokban volt e valami szerepe. De az 1919-es eseményekről már többet tudunk. Már a háború előtt voltak a faluban is, elsősorban a szegénység és a nincstelenek között, akik érdeklődni kezdtek a politikai és nemzetközi, agrár, vagy szocialista jellegű kérdések iránt. A szociáldemokrata pártnak volt egy kisebb sejtje, vezetői Cselényi Sándor, Vígh József, tagjai Barczi József, Keresztúri Gábor és mások, Nagyecsérben pedig Szekeres Sándor. Talán 20-an voltak ebben a sejtben, akik időnként kapott utasításokat, körleveleket felolvasták és megbeszélték. Az 1919-es forradalom győzelme után a községben is megalakult a direktórium. Tagjai: Tóth Miklós, Szilágyi János, Bagoly András, id. Laki Károly, id. Miklósi József, Pap András, Hímer József, id. Barczi Mihály, Molnár János, Szabó Lajos voltak. A direktórium megalakulása után a községi közigazgatásban, az állami és politikai szervekben is, ha kezdetleges formában, de újjászerveződtek a dolgok. Ezzel az új irányzattal szemben az 1919es év közepén volt egy ellenakció, amely elsősorban arra irányult, hogy az akkori községi jegyző azonnal hagyja el a munkahelyét. Ez akkor nem járt eredménnyel, de az események alakulása következtében Ipi Gyula akkori jegyzőt, puskával tarkón lőtték, aki később meghalt. Ennek az ügynek 1944 után folytatása lett és a merénylő, aki annak idején elmenekült 11 esztendőt kapott. Az akkori akció vezetőit is elvitték Egerbe, de a hadi helyzet gyors változása miatt, ugyanis a csehek akkor már Egerben voltak, hazaengedték őket. 1919 júliusában a románok egységei megérkeztek a községbe, s a direktórium tagjai közül hármat: Tóth Miklóst, Szilágyi Jánost és Szabó Lajost a községházára vitték. Majd a megszálló román katonák utasítására hármukat el akarták szállítani. Szabó Lajost valaki kimentet-
te és itthon maradt, a másik kettőt elvitték. Tóth Miklós Nyíregyházán betegségben meghalt, Szilágyi Jánost pedig kivitték Romániába. Itt egy évig maradt sokadmagával. Egy év múlva másokkal együtt megszökött és visszatért a faluba. Élete hátralévő idejét itt, mint cipész töltötte el. Hímer Józsefnek sikerült elmenekülni a direktóriumi tagok közül, egy ideig a környező nádasokban, kukoricásokban bujdosott, a helyzet csendesedése után hazatért. Paróczai Andrásnét, id. Laki Károlyt, Bagoly Andrást, Pap Andrást, id. Miklósi Józsefet, Tóth Zsigmondot Mezőcsátra vitték, ahol többféle verzió szerint vagy megbotozták, vagy egymással megverették őket. 1919 után, tehát a két világháború között valamiféle munkásmozgalmi tevékenységről nem tudok. Ami volt, az nagyon csendesen, leplezetten lehetett. De egyébként is a két világháború közötti időben is szervezett, pártszerű politikai élet a faluban nem volt, nemcsak az előbb említett pártok, de egyéb párt tekintetében sem. A politikai élet hullámait időnként az esedékes követi, vagy képviselőválasztási események mozgatták meg egy kissé és egy rövid időre. A következő választásokon két párt indulhatott legálisan. A kormánypárt és a kisgazdapárt. Ha máshol volt még több párt indulására lehetőség, itt csak ez a két párt volt érdekelt. A választások itt mindig zajosak voltak. A karhatalom, elsősorban a csendőrség többször vagy gyakran beavatkozott a választásokba. És a Kisgazdapárt próbálkozásait akadályozta. A választások idején a községházáról programbeszédek, beszámolók hangzottak el. S bár a falu lakosságának a zöme ellenzéki beállítottságú volt, mivel a kisgazdapárt céljait támogatta, de sikerre itt sohasem jutott. A kormánypárt jelöltjei voltak itt Kun András, Bottlik István és mások, a Kisgazdapárté Tildy Zoltán, Eckhardt Tibor, Hegymegi Kiss Pál, Farkas Olivér, Pap Szabó Károly, Sturman György és mások. Ezek közül többen, személyesen is jártak a faluban, a politikai agitációk idején. Voltak választások, amikor a kisgazdapárti jelölteket bezárták, a szavazókat akadályozták, vagy megkardlapozták. A két világháború idejéről, közötti időről idejegyeztek két kortesverset, ami itt készült. Hiszen a községnek mindig voltak ügyes, versfaragó, gúnydalokat rögtönözni tudó emberei. Hunyady gróf rókaszűrbe, Okos feje báránybűrbe. Népnyúzó ügyvéd Ulain, Jár a ravaszság utain. Beszél sok handabanda, lyukat beszél a hasadba.
Eckhardt Tibor vett egy pörge kalapot Locsolni a Gömbösékhez ballagott Rózsavíz volt a kezébe, Hatalomvágy a szívébe Édes Gyulám fogjál kezet Nyisd ki végre a szemedet. Mungóidat küldd gyorsan a pokolba. De a Gömbös hamiskásan mosolyog Ugye Tibi a hatalom jó dolog Várj pajtás még vagy 10 évet Igen vegyes még a néped. Mindvalahány annyiféle grófok, papok keveréke Ez lenne a Missisipi hatalom. A közégben minden alkalommal kormánypárti képviselő lett. A képviselőségnek komoly következménye alig volt, s a falu életében ritkán hozott hasznot. 6. A háború utolsó éve A község a 30-as, 40-es években úgy élt, mint egy hasonló magyar falu. A társadalom szerkezetében nem történt változás, bár az egyének élete, munkalehetősége valamelyest javult. 1934-ben a lakosság létszáma 2066 volt. 1941-ben a falu lakosságából a mezőgazdaságban dolgozott 1737, az iparban 185, kereskedelemben 17, egyéb 46. Lakás 500-66 között volt. Vagy ha az állatállományt tekintjük: szarvasmarha 1248, sertés 1804, ló 489, ló 1775. Sajnos a falu természetes fejlődését akadályozta az egykére való hajlandóság, ami az utóbbi években határozottan módosult. Az évek óta dúló kemény és értelmetlen háború innen szedte áldozatait. De az 1944-es év, sok esőzés mellett gazdag és bő termést hozott. A község földrajzi helyzete, fekvése miatt jelentősebb katonai egység nem tartózkodott itt. De már az 1944 év folyamán, főleg április után kisebb német és magyar katonai erőt telepítettek ide. A németeknek négy légvédelmi ütegük volt, amit az ún. Sztárai-kert területén állítottak fel. Innen és a majorból gyakran lőtték a Nagyecsér, Mezőcsát vonalában elhelyezkedő orosz katonai erőket. 1944 november 8-án erősödött a falu körüli harcok moraja, majd délután egy repülőgép bombázta a német légvédelmi ágyúkat. Ezen a napon érte találat a református templom tornyát és több lakóházat is. A községben állomásozó német és magyar katonáknak volt egy lőszer és felszerelési raktára, Gulyás Bálintné házában. Állítólag 10 mázsa robbanóanyagot, szögesdrótokat, tekercseket, csákányok és egyéb felszerelések voltak itt tárolva. No-
Krónikás vember 9-én hajnali 4 óra után, az éjszaka érkezett parancsra, a még itt lévő két-három katona felrobbantotta. A robbanás, illetve az istálló helyén maradt egy 8 méter széles, 6 méter mély tölcsérszerű gödör, a környező házakban kisebb károk, ablaküveg, kémények, tetőzetkárok keletkeztek. Emberhalál nem történt. Így nov. 9-ének reggelén a községben német vagy magyar katonaság nem volt. Az előző napokban a magyar katonai parancsnokság falragaszokon kiürítési parancsot közölt. Mezőnagymihály község lakosainak a heves megyei Bodony községet jelölték ki új lakóhelynek. A lakosság, kivéve két családot, a kiürítési parancsnak nem engedelmeskedett, lelkipásztoruk és mások tanácsára nem hagyták el otthonukat. Az idő őket igazolta. A község harctér nem lett, sem közvetlenül a község határában, sem benn a faluban háborús cselekmények nem voltak. Az előző napokban Szomolló és Külső Darvas felől egy jó napig többször lőtték a falut, s ekkor történtek a már előbb említett találatok, a református templomban tüzérségi megfigyelőhelyet sejtettek, de ezt a megfigyelést a másik templomból végezték. A község lakosai elsősorban egyénileg, helyileg, az udvar vagy a kert egy alkalmas pontján készített védelmi bunkerekben húzódott meg, vagy nagyobb épületek, házak pincéiben, amit biztonságosabbnak véltek és ahol többen együtt lehettek. A belövéseknek, az átmeneti tüzérségi tűznek, azonban halálos áldozata nem lett. A falu lakosságának élete ezekben, a hetekben és napokban is úgy folyt, gördült tovább, mint addig. Akinek hozzátartozói voltak a családban miattuk rettegtek és reménykedtek, a többiek pedig dolgoztak, az állatokat etetni kellett, a terményt betakarítani, az őszi szántást végezni. Elömlött, elhatalmasodott mindenkin a pillanatnyi helyzet feszültsége, s az a gondolat, hogy minél előbb és minél kevesebb kárral túljutni a háborún, vagyis hadd folyjék át a falu határán a front és majd csak lesz valahogy. Az élet és a jövő sokszor nagyon reálisan leszűkül a létre, az életben maradás vágyára. November 9-én reggel fél 6-kor, déli irányból érkeztek meg az első szovjet katonák. Először csatárláncba fejlődött gyalogosok, majd szekeresek, lovak, ágyúk. A lakosság házaiba húzódott, ünnepélyes fogadás nem volt, a bevonuló sereg hamarosan szétfolyt a faluban, magánházaknál, parókián, községházán, iskolákban helyezkedett el. Rövid, néhány napos pihenő után, ezek az első csapategységek továbbmentek Mezőkeresztes irányába, de 1-2 hónapon át rendszeresebben, később ritkábban tartózkodtak még a faluban. Pihenőhely, tisztálkodási hely lett a község az átvonuló katonaságnak. Mosodát, cipészműhelyt és egyéb javító részlegeket rendeztek be
hamarosan. Kisebb méretű kórház is volt a községházán, ahová a környékről megsebesült katonákat és egyéb betegségben lévőket hoztak ide. Sajnos nem sikerült megtudnom, hogy milyen hadtest vagy csoport egységei érkeztek ide, sem azt, hogy név szerint ki volt itt a legmagasabb tisztségű katonai vezető. A szovjet csapatoknak itt történt elhelyezkedése után, a környéken, vagy már messzebb vívott harcokban elesett, vagy megsebesült és itt meghalt néhány katonáját, átmenetileg a református templom udvarán temették el. Ezeket, a halottakat a nyár elején /következő év/ kihantolták és Mezőcsátra szállították, ahol közös sírba ünnepélyesen elhelyezték. Átmenetileg magyar hadifoglyokat is őriztek itt, akiket azután tovább vitték. Egy német és egy erdélyi magyar katona van helyben eltemetve. A község ilyen módon történt felszabadulása után, fokozatosan kialakult egy átmeneti közösségi és közigazgatási rend. A volt községi elöljáróság egy ideig helyén maradt, élén Prókátor Dezső községi jegyzővel, Sinka Miklós bíróval, ezenkívül Boros István, Boros András, Dicz János, Marton András, Gulyás János, Dósa Gyula, Hímer Lajos hitesekkel. Az élni akarás, a szívósság jeleként hamarosan megkezdődött a cukorrépából készített malasz, s mivel a malmok nem dolgoztak, a volt olajütőn kezdetlegesen őrölt búzából készített kenyerek korszaka. De élet volt és reménység. A községnek a háború ismert törvényszerűségei szerint, erejéhez mérten részt kellett venni a még harcoló hadsereg élelmezésében és gondjaiban. Ezzel együtt az új követelményekhez a közösségi életforma megszervezésében. Az új helyzet egyre inkább új formákat hozott, akkor még kezdetlegesen, ezért hamarosan előkerültek, az első világháború idején, az orosz hadifogoly-táborokat megjárt és ott az orosz nyelvet elsajátító falusi emberek, így Monoki Bertalan, Farkas Márton és mások, akik a két nép között az első közvetlen kapcsolatokat megteremtették tolmácsolásuk által. Így falunk 1944 november 9-én nemcsak több évig tartó, értelmetlen és szégyenteljes háború nyomorúságain és borzalmain jutott túl, hanem ekkor lezárt egy hosszú korszakot, annak szokásaival, tradícióival, társadalmi és gazdasági rendjével együtt és egyben kinyitotta kapuját egy kezdődő új korszak előtt, hogy hamarosan újabb békés- előjelű események résztvevője és munkása legyen. Végül idejegyzem Kalas Béni mérnök által készített térképet, mely a határról alapos tájékoztatást ad.
Keleti határ: Montaj puszta, részei: Montaj zug, Montaji határdűlő, Nagy fenék, Nagy fenék tájéka, Csukás fenék, Salamonta ere, Széna árok, Széna árok tájéka, Észak-keleti határ: Fejéregyházi puszta. Ecsér hídja, Salamonta dűlő, Nagy Salamonta, Salamonta köz. Csincse vize.Közép út, Nagy út, Szilfák tájéka. Rétföldek. Mogyorós ér, Szomju hát, Szomolló, Locsogó, Szilák, Középvető. Tök föld. Kacsás fenék, Bársonyszög, Tökföld fenék, Meggyes fenék, Csallogó fenék, Csillag fenék, Ökör tó, Ökörtő farka. Telek, Telek eleje, Gulya állás. Közlegelő: Nyilas, Disznó szög, Ásott halom, Ásott halom dűlő, Licsogó. Nyugat és dél Keresztes határa. Régi kenderföldek, Tyukosdomb dűlö, Zsombik nagyrét, Tava, Darvas ér, Darvas fenék, Agyaggödrök, Homokgödrög, Bonifáció. Közlegelő: Bornyujárás, Vályog-gödrök, Kenderföldek, Szentistváni út, Csurgó dűlő, Csurgó folyás, Püspöki út, Usztató dűlő, Keresztesi út. Keresztesi útrajáró dűlő. Keleten közlegelő: Vályog gödrök, Szék alja dűlő. Felső vető: Gyilkos völgy, Gyilkos ér, Vályog gödrök. Észak Gelej helység határa. A falu területén máig ismert patakok, tavak: Kakasér, Kanális, Csincse, Nádér, Malomárok, Zúgó, Balázs, Kishorgas, Nagyhorgas, Bömbölő, Agyagér, Kisrétalj, Vargafenék, Gyilkosér, Pisilőér, Kisgyepi kút, Vízleeresztő árok, Borostagi kút, Csiziktanyai kút, Rózsatagos kút, Batuzér, Hosszúér, Dinnyésér, Kerektető, Csikójárási kút. Hidak neve: Kőhíd, Nagyhíd, Tolcsvaihíd Kishíd, Lengyelhíd, Cigánypalló, Paphíd, Hadházihíd, Barnahíd, Csordahíd, Darvashíd, Gyilkoshíd, Telkihíd, Feketehíd, Agyagérhíd, Nagyecséri híd, Zsindelyes híd, Zúgóhíd, Csincsehíd, Balázshíd, Horgashíd, Kisecséri-híd. Dűlőnevek: Székaljadűlő, Úsztató, Gyilkosvölgyi, Borjújárási, Gyepiföldi, Külső Darvas, Belső Darvas, Kiszely Nyilas, Nagy Nyilas, Nagyút, Szunyogcsárda, Nyilaskereszt, Kistelek, Okádék, Ökörtó, Csillagtó-Pocem, Nádlás, Rózsatag, Kardostag, Gotrész, Borostag, Csiziktag, Kisszomolló, Nagyszomolló, Kudásztag, Csurgó, Egyházdűlő, Ménes szállás, Tava, Kenderföld, Tyúkdomb, Locsogó, Dinnyéshát, Esztergó, Liceumos, Égés, Bodnár Balázsféleteg, Geleji hát, Mátyásféle tag, Csattogó, Bársonyszög. Mezőnagymihály, 1975 júlus hó. Csorba László, lelkipásztor
Krónikás
GYERMEKNAP AZ ISKOLÁBAN Az iskola Szülői Munkaközössége a hagyományokhoz híven Gyermeknapi akadályversenyt rendezett május 25-én az iskola tanulóinak. Egyszerre nyolc helyszínen zajlottak a versenyek ahol, erőt és ügyességet igénylő feladatokat, vegyes összetételű / 1-8. osztályig / csapatok
próbáltak megoldani. Mire minden csapat végzett, bizony jól esett mindenkinek a focipályán felszolgált sertéspörkölt, melyet a szülők készítettek közösen a gyerekek, pedagógusok és minden jelenlévő számára. A nap végén minden gyerek, csapatának helyezésétől függő-
en díjazásban részesült. Köszönjük Áfra Lajosnénak, Alberti Massimillianonak, Hímer Juditnak, Juhász Jánosnak, Vályi Lászlónak és az iskola Diákönkormányzatának hogy mindezt lehetővé tették számunkra.
Jubileum Tíz évvel ezelőtt egy szokványos szülő – diák mérkőzéssel indult az akkori gyereknap programjaként – a mezőnagymihályi kézilabda csapat története. Akkor még senki nem gondolta, hogy 2007 – ben a Krónikás újság hasábjain már a jubileumunkról értesítjük a falu lakóit. Mi a kisgyerekes GYES – en lévő anyukák kezdetben jó időtöltésnek, szórakozásnak tartották ezt a sportot és nagy lelkesedéssel és elszántsággal játszottunk együtt. Hetente többször is edzettünk, ami valójában még csak ismerkedés volt a labdával és a szabályokkal. Volt itt móka, kacagás, civakodás, marakodás, (hiszen kettőnél több nő volt egy időben egy helyen), de mindenki nagyon akart. Eleinte még nem voltak céljaink, motivációnk se igazán, de valamiért ráéreztünk a kézilabdázás ízére, és ez vitte előbbre a társaságot. Közben hallottuk, hogy hasonló kezdeményezés más településeken is van így aztán felvettük a kapcsolatot, Sály, Borsodivánka, Tiszabábolna, Ónod, Felső – és Alsózsolca csapatával. Falunapokon, helyi kupákon mérkőztünk meg ellenfeleinkkel és a kezdeti kudarcok sem tántorítottak el bennünket a játéktól. Sőt!! Miután már valódi csapatok ellen játszhattunk, a kellő motiváció is meglett. Közben a külsőségekre is adtunk: a filléres kínai póló után már mezgarnitúrát, cipőt is vásároltunk, és ebben már igaz kézilabdásoknak érezhettük magunkat. Örültünk hogy eltelt egy, kettő, három év… és mi még mindig rendületlenül dobáltuk a labdát a bitumen pályán. Időközben sokan megfordultak a csapatban, ki hosszabb ki rövidebb ideig. Diákok is szívesen jöttek közénk. Volt, aki leérettségizett, diplomát szerzett, volt, aki
férjhez ment, volt, aki gyermeket szült de a kézilabdázáshoz így is hű maradt. Az alapító tagok közül ma is aktív játékosok: Barta Andrea, Ficsór Lászlóné, Gedainé Tóth Ilona, Németh Jánosné, Zsipiné Lengyel Emese. Csapattársaink: Antal Andrea, Balázs Bernadett, Czirkusz Violetta, Farkas Kornélia, Gedai Dorottya, Hajdú Dorottya, Lázár Adrienn, Lázár Lilla, Leskó Noémi, Nagy Alexandra, Nagyné Lakatos Adrienne, Orosz Gréta, Tóth Szilvia. 2004- ben a hét év amatőr élet után úgy határoztunk, hogy kis izgalmat viszünk a mindennapjainkban és hosszú tanakodás után, belevágtunk a „profi” kézilabdázásba: megalapítottuk Mezőnagymihály község Sportegyesületét és igazolt játékosok lettünk. Beneveztünk a B.-A.-Z. megyei Kézilabda Szövetség megyei első osztályú bajnokságába, amelyben Mezőkövesd, Miskolc, Abaújszántó, Szerencs, Ózd, Kazincbarcika, Edelény, Tiszalúc, Sajószentpéter női csapatai szerepeltek. Ebből mára már csak hat gárda maradt. Megilletődve kezdtük 2004 őszén bajnoki szezont, hiszen addig alig játszottunk szabvány méretű pályán, hivatalos játékvezetők irányítása mellett, de mindenkinek nagyon tetszett a dolog. Ellenfeleink pedig megtanulták, hogy hol van Mezőnagymihály és mindig elismerően szóltak arról, hogy egy ilyen kis településen is aktívan foglalkoznak a kézilabdázással. Az évek során egyre több iskoláskorú csatlakozott hozzánk, de még így is a mi csapatunk átlag életkora a legmagasabb a mezőnyben: közel 30 év, szemben az átlagos 20 - al. Ezt a fölényt bizony észre is vesszük a meccseken. Június 3-án befejeződött a 2006/2007 évi bajnoki szezon. A tabellán az utolsó (hatodik) helyen
végeztünk, miután az egyetlen megelőzött, Edelény csapata visszalépett a versenyzéstől. Ezt az eredményt nem éltük meg kudarcként, hiszen tudjuk hogy milyen szoros, izgalmas mérkőzéseket vívtunk ellenfeleinkkel, és hogy a legjobb tudásunk szerint játszottunk. Bizton állítom, hogy csapatunk a bajnokság legoptimistább, legvidámabb társasága. Ezt a hozzáállásunkat játékvezetőnk, az edzőnk és a játékostársaink is mindig dicsérik. Enélkül igen nehéz lenne túllépni a vereségeken és újult erővel a pályára lépni. Ez nekünk eddig nem nagyon sikerült. Mielőtt bárki a fejéhez kapna, hogy egy ilyen eredménytelen csapat működésére minek áldoz a falu, tisztázzunk valamit. Bajnoki szerepléshez szükséges közel 200. 000 Ft-ot /teremdíj, bírói díj, nevezési díj, utazási költség/ főleg pályázati pénzekből, tagsági díjakból támogatójegyek árusításával, családi kasszából finanszírozta a csapat. Az önkormányzat eleinte hozzájárult - igen szűkösen – a működésünkhöz, de ebben a szezonban már csak két utazásunkat segítette. Az anyagi nehézségeink ellenére is reméljük, hogy tovább tudunk működni és talán a 20 éves jubileumról is beszámolhatunk majd. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, kik támogatójegyek vásárlásával segítették egyesületünket; Mi Falunkért Alapítványnak mezvásárláshoz nyújtott támogatásért, Molnár Valériának, aki a pályázatírásban jeleskedett; Puzsa Beratalannénak, aki a jegyzőkönyvírásban volt verhetetlen; régi játékostársainknak, akik nélkül, lehet, hogy ma nem is létezne a csapat; de legfőképp családunknak: férjeinknek, gyerekeinknek, akikre mindig számíthatunk. KÖSZÖNJÜK!
Barta Andrea
Krónikás
Gyermeknap az óvodában A gyermeknap a világ több országában megtartott ünnep. 1950 óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt. Ezen a napon minden nagyobb településen játékos programokat, versenyeket, báb- és színielőadásokat rendeznek a gyerekek számára. Hasonló rendezvény már a II. világháború előtt is létezett: gyermekhét, amely először 1931. májusában került megrendezésre, elsősorban jótékonysági céllal. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira, sajátos világukra. Ezen nevezetes nap alkalmából május 24-én az óvodában is megrendezésre került a gyermeknap. Már kora délelőtt hangos zeneszó és kedvesen kidíszített oviudvar várta az apróságokat. A gyermekek egytől-egyig nagy izgalommal várták ezt a napot, akadt olyan is, aki már este sem akart elaludni, nehogy lemaradjon valamiről. Az óvoda nevelői már előző nap lázasan készülődtek a „nagy napra” annak érdekében, hogy a gyerekek érkezésekor minden rendben legyen. Volt aszfaltrajz, festés, kézművesség, békaúsztatás, illetve szélforgó készítés. Nagy sikere volt többek között az arcfestésnek, ahol az egyik óvó néni festette ki a vállalkozó szellemű gyermekek arcát az általuk megjelölt formára. Az ügyességi játékok közül szintén nagy lelkesedést váltott ki a halászat, ahol is egy vízzel megtöltött medencéből kellett horgászbottal kihalászni a benne úszkáló halakat. Mindegyik helyszínen nagy volt az érdeklődés, volt, ahol anya-gyermeke együtt is összemérte ügyességét. Az egész napos rendezvényen nagyon sok édesanya és nagymama részt vett, akik segítettek az előkészületekben, a programok lebonyolításában, illetve a gofrisütést is ők bonyolították le. A gyerekeknek ez is nagy meglepetésül szolgált, a felnőttek 4 sütővel alig győzték az igényeket kielégíteni. Ebéd után az óvónők Árnyjáték bábelőadást adtak elő a gyermekeknek. Ezt követően elsétáltak az egyik élelmiszerbolthoz, ahol egyegy jégkrémet kaptak desszert gyanánt. Talán a nap fénypontjának mondható az óriáscsúszda megérkezése. Ekkorra már a lurkók egy része alig állt a lábán a fáradtságtól, de még utolsó erejüket összeszedve újra és újra felvonszolták magukat a kötéllétrán. A kicsik délután 2 órától 4 óráig használhatták, majd 4 órától az iskolai tanulói is kipróbálhatták. A nap végére elégedetten és kimerülve tértek haza otthonukba, ahol még hosszas mesélés és élménybeszámoló követte ezt a felejthetetlen napot. Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet az óvoda dolgozóinak a szervezésért és a megvalósításért, továbbá Juhász János polgármester úrnak illetve a „Mi Falunkért” Alapítványnak, akik közösen támogatták az óriáscsúszda ittlétét.
Grófné Balla Erika
Krónikás
Parádéztunk!? A Mi Falunkért Alapítvány április 30-án immár második alkalommal hívta meg Mezőnagymihály lakóit a Tavaszi Parádéra. A tavalyi kezdeményezéssel nem titkolt célja volt a rendezőknek, hogy hagyományt teremtsenek; emlékezetessé, vidámmá varázsoljanak egy délutánt a falu életében. A Vagabanda gólyalábas zenés felvonulása az elmúlt évet idézte, csak ezúttal a cigánygyepre csábította az érdeklődőket a társulat. A főleg gyerekekből álló menet soraiból a jókedvű nevetésen kívül időnként sírás is felhangzott, ugyanis a föléjük magasodó óriási maskarások látványától néhány csöppség - teljesen jogosan – megijedt. Miután fellármáztuk az utcákat és sorainkba invitáltuk a nem csupán nézelődni vágyó embereket, a Borókás együttes folytatta a szórakoztatásunkat. Népi játékokkal ismertették meg a gyerekeket és a vállalkozó kedvű felnőtteket, melyeket azután nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel vettek birtokba. A legegyszerűbb – akár házilag is elkészíthető, nem méregdrága – ügyességi eszközökkel a fiúk és lányok egyaránt jól szórakoztak és teljesen elbűvölte őket az „újdonság” varázsa. Kipróbálhatták magukat célbadobásban, és, - lövésben, diótörésben; tesztelhették türelmüket, fürgeségüket, gyorsaságukat. Nem voltak díjak, helyezések mégis mindenki legjobb tudása szerintem igyekezett helytállni a feladatok megoldásában. Amikor a játék heve alábbhagyott egy zenés bábelőadást nézhettek meg a gyerekek, majd a rögtönzött táncházban, az ülésben elgémberedett lábaikat mozgathatták meg a vállalkozó szelleműek. A parádé programja a bitumen pályán folytatódott ahol a Vagabanda előadása szórakoztatta a közönséget. Sötétedés után látványos tüzes produkciót csodálhattak meg a falu lakói, akik dacoltak a szokatlan hideggel, s akiknek bizony jólesett az időként fellobbanó láng melege. Lehet hogy a hűvös időjárás volt az oka, lehet hogy más, de tény hogy ezen a tavaszi parádén jó, ha száz ember szórakozott, pedig a település lakóinak száma tízszer ennyi. A program színvonalas, érdekes, látványos, ingyenes volt. Jó alkalom, arra hogy az emberek egy kicsit kimozduljanak otthonról, együtt legyenek a falubeliekkel, szórakozzanak, vagy csak egy jót beszélgessenek, hiszen a hétköznapokon úgyis mindenki elszalad a másik mellett. Szomorú hogy ilyen kevesen éltek ezzel a lehetőséggel, de sebaj, a Mi Falunkért Alapítvány, jövőre újra megpróbálja, hátha 2008 – ban már valóban együtt parádézhatunk. Barta Andrea
Vasgyűjtés A Petőfi Sándor Általános Iskola június 7-én és 8-án délután vasgyűjtést szervezett, melynek bevételével sportcélokat támogat. Köszönjük az iskola tanulóinak és tanárainak a szervezőmunkában való részvételt, és valamennyi lakosunknak, aki az akciót támogatta, és ezzel is elősegíti a sportélet fellendülését településünkön.
Krónikás
10
Kisiskolák versenye Megyei döntő „A” csoport
„B” csoport
Hangony Taktakenéz Szomolya Dédestapolcsány
Igrici Ragály Mezőnagymihály Ormosbánya
Akik a jubileumi 25. Petőfi Kupa színvonalas megrendezését lehetővé tették: Alberti Maximiliano, Áfra Lajos, Demeter Péter, Fónagy Péter, ifj. Holló Ferenc, Juhász János, Nagy Ferenc, Németh János, Németh József, Vályi László, községünk Önkormányzata, az iskolánk pedagógusai, az iskola Szülői Munkaközössége, a „MIFA” Alapítvány. Külön köszönet a finom pogácsákért Bozsik Antalnénak és Himerné Juhász Editnek.
A mezőnagymihályi csapat eredményei. Mezőnagymihály – Igrici Mezőnagymihály – Ragály Mezőnagymihály – Ormosbánya
Petőfi Kupa
A résztvevő csapatok:
3:0 8:0 3:1
„A” csoport Szentistván Bükkzsérc Tibolddaróc Tiszabábolna
A döntőben: Mezőnagymihály – Hangony 0:0 büntetőkkel 2:1
„B” csoport Vatta Bükkábrány Mezőnagymihály
Mezőnagymihály eredményei:
A büntetőknél Hangony hibázott egyszer, Hímer Gábor egyet kivédett, így a harmadik játékosunknak már nem kellett rúgnia. A csapatunk névsora:
Mezőnagymihály - Vatta 11 – 0 Mezőnagymihály – Bükkábrány 6 – 1 Elődöntő: Mezőnagymihály – Szentistván Döntő: Mezőnagymihály – Tibolddaróc
Hímer Gábor, Németh Szabolcs (9), Papp Attila (2+1), Nagy Már(1+1), Nagy Levente(2), Papp Richard, Cseh József, Németh Márk, Szabó Gergő, Ragó Viktor, Jose Alberto Martinez. Gratulálunk a győzelemhez, és sok sikert az országos döntőhöz!
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
2:1 5:1
