PÁPAI PÁRIZ FERENC PÁLYÁZAT TÉMAKÖR: Egy nagyenyedi református vagy katolikus egyházi vezető élete és munkássága
GELEJI KATONA ISTVÁN ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
Jelige: Jegenyecsemete A dolgozatot készítő diák iskolája: Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed 2006.
Bevezetés Dolgozatom címe és témája Geleji Katona István élete és munkássága. A dolgozat a meghirdetett pályázati kiírás második témakörébe tartozik: Egy nagyenyedi református vagy katolikus egyházi vezető élete, munkássága. Ez a munka a következő részekre tagolódik: 1. A korszak rövid egyháztörténeti áttekintése; 2. Geleji Katona István élete; 3. Geleji Katona István munkássága. Ezt követően feltüntetem a felhasznált irodalmat. Dolgozatom megírásának a célja Nagyenyed, és tágabb értelemben Erdély szellemi örökségének az ápolása, illetve annak a kultúrának a megismerése, megismertetése, amely fontos mérföldköve nemzeti tudatunk és hovatartozásunk megőrzésének és alakulásának. A korszak rövid egyháztörténeti áttekintése A 16-17. század fordulóját és az azt követő néhány évtizedet úgy tekintjük, mint a protestáns ortodoxia és a felekezeti küzdelmek időszaka. A felekezeti irányok intézményes elkülönülése utáni évtizedekben a protestáns teológusok az általuk képviselt „tiszta tanítás” (ortodoxia) megfogalmazását, hirdetését és más tanításokkal szembeni védelmezését tekintik fő feladatuknak. Az ortodoxia egy sajátos hitbeli magatartásforma, mely a reformátori tanítás tisztántartását tartja fontosnak. A mai ember számára ennek az időszaknak a gyakran kicsinyesnek tűnő felekezeti szembenállásai, komoly vérveszteségekkel járó ellenségeskedései érthetetlennek tűnhetnek. Azonban ez a korszak a modern polgári Európa megszületésének időszaka is: az újkori európai lélek ellentmondásos módon a vallásháborúk szorításában edződik meg. Ekkor alakulnak és élik első virágzásukat a jeles protestáns egyetemek
(Heidelberg, Oderafrankfurt, Leiden), melyek az újkori tudományos gondolkodás bölcsői lettek. Ebben az időszakban erősödik meg Európa-szerte a nemzeti nyelvű és szellemű művelődés, s ekkor kristályosodnak ki a polgári nemzeteszme alapvonásai is. Ezekben a folyamatokban a protestáns szellemiségnek – bár a kontinens nagyobbik hányada katolikus maradt – rendkívül jelentős erjesztő hatása volt. A 17. században Európa-szerte, így Erdélyben is elterjed a puritanizmus, főleg annak egy enyhébb iránya, a presbiteriánus irány. Ez a mozgalom a személyes, bensőséges hitélet, a puritán és kegyes életvitel mellett egyházi reformokat is sürget. Javasolja a demokratikus egyháztanácsok (presbitériumok) létrehozását. Ugyanakkor elítéli a műveletlenséget, síkra száll a népművelés és az iskolaügy kiterjesztése mellett. 1645-ben a Szatmárnémetiben tartott zsinaton az erdélyi és a tiszamelléki reformátusok elismerték a presbitériumok felállításának szükségességét. Ez a zsinat megbízza Geleji Katona István erdélyi püspököt, hogy készítsen az eddigi szokások és gyűlési határozatok alapján az egyház számára egy törvénykönyvet és ebben a könyvben állapítsa meg a presbitériumok felállításának a módját is. Ezt a könyvet mai napig a róla elnevezett Geleji-kánonok címen ismerik. Ez a református egyház első törvénykönyve. Ez a korszak, főleg a puritanizmus hatása, gyakorlati jellegénél fogva mint magatartásforma túlmutat a 17. századon. Nyomai egészen századunkig továbbéltek különösen a családi, egyéni hitélet terén. Számos magyar író – Arany, Jókai, Móricz, Németh László – életszemléletére is hatott. Ennek a nehéz, ellentmondásokkal teli, de nemzeti kultúránk szempontjából nagyon fontos korszaknak volt jeles képviselője Geleji Katona István. Geleji Katona István élete Geleji Katona István 1589-ben született Gelejen, Eger közelében. Apja Geleji Katona János volt, akit nem is ismert, mert alig féléves volt, amikor apja meghalt. Gyermekkora nagyon nehéz és kalandos volt. Hét éves korában elrabolták kóborló tatárok, anyja egy hónap múlva talált rá Szolnokon és váltotta ki gyermekét. Tanulmányait Szántón, Gönczön, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon végezte. 1613ban seniorrá léptették elő, majd Beregszászon iskolamester lett. Itt következett be életében egy szerencsés fordulat. Bethlen Gábor fejedelem azzal a felszólítással
fordult a csengeri zsinathoz, hogy jelöljenek ki egy „kitűnő ifjat”, akit ő saját költségén külföldi akadémiákra küldhetne tanulni. A zsinat egy akarattal Geleji Katona Istvánt jelölte. Így került külföldre, és ott a heidelbergi egyetemen tanult két évet. (1615-1617) Mikor onnan visszatért a fejedelem a gyulafehérvári iskola igazgatásával bízta meg. Tanított nyelveket, bölcseletet, teológiát. 1619-ben, ugyancsak a fejedelem kérésére, magántanítóként a fejedelem öccsét, Bethlen Istvánt kísérte el Heidelbergbe. Kitört azonban a harmincéves háború, és haza kellett térniük, de továbbra is Bethlen Isván tanítója és nevelője maradt. 1621-ben azzal a kéréssel fordult a fejedelemhez, hogy szeretne lelkészi szolgálatot végezni. Lelkésszé szentelése után egy évig Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony mellett Szatmár várában szolgált. Ez az időszak a fejedelemasszony súlyos betegségének, szenvedéseinek és halálának az esztendeje. Geleji igyekezett egyházi beszédeivel és vigasztalásaival enyhíteni a súlyosan szenvedő asszony fájdalmain. Károlyi Zsuzsanna halála után egy ideig a fejedelemmel a táborban élt és végzett lelkészi szolgálatot, majd visszatért Gyulafehérvárra, és ott vállalta az udvari papságot Bethlen Gábor halála után is, I. Rákóczi György idejében. 1624-ben megnősült, de nagy-nagy bánatára házassága gyümölcstelen maradt. 1633-ban esperessé, majd ugyanebben az évben a nagyenyedi zsinaton püspökké választották. Ez az a periódus, amikor Geleji élete közvetlenül Nagyenyedhez kapcsolódott. Az ő kormányzása idején szilárdult meg az erdélyi reformátusság más felekezetekkel szemben. Derék jellemét még Pázmány Péter is elismerte. 1649-ben Gyulafehérváron halt meg. Halála előtt magához hívatta Geleji István nevű unokaöccsét, és végrendelkezett megtakarított vagyonáról: 75 ezer forintot és nagyértékű arany- és ezüstedényeket adott át, valamennyit az egyházra hagyta. Geleji Katona István munkássága Geleji Katona István munkássága, mint a korszak nagy műveltségű prédikátoraié általában, igen változatos, sokrétű. Amint már említettem, nevéhez fűződik a Geleji-kánonok megszerkesztése, amely a református egyház első törvénykönyve. Ebben a könyvben Geleji foglalkozik a presbitériumok felállításának módjával. Elismeri, hogy a református egyházban a presbitériumok felállítása szükséges, azonban nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy azokat nálunk is bevezessék. Az egyházi vezetők, a fejedelmek és a főurak közül többen ellenezték a
presbitériumok felállítását, ugyanis ezáltal az alsóbb osztályok fiai is, az egyszerű nép is beleszólást nyerhetett az egyház dolgaiba. A kánon megengedi azonban, hogy a lelkészek az egyházközség ügyeinek rendezésére, vezetésére maguk mellé néhány becsületes és értelmes férfit válasszanak. Ez a kis társaság jelentette a mai presbitériumok ősét. A kánonok kiadása után sok gyülekezetben alakul meg az ilyen formájú presbitérium. Geleji egyházi vonatkozású művei közül hármat említek meg. Latin nyelvű egyházi beszédeit Praeconium Evangelicum címmel 1638-40-ben adta ki. Fontos műve a Titkok titka, mely a szentháromságtagadó unitáriusok elleni vitairatait tartalmazza. Magyar nyelvű prédikációi három vaskos kötetben Váltság titka címmel 1645-49-ben jelent meg. Geleji nyomtatott prédikációi olyan népszerűek voltak, hogy kortársai gyakran mintaként használták beszédeit és illusztrációs anyagából is bőven merítettek. Ugyancsak maradandót alkotott Geleji Katona István az egyházzenei élet területén. Püspök elődjével, Keserűi Dajka Jánossal kezdték el egy hatalmas énekgyűjtemény, az ún. Öreg Graduál összeállítását, melyet aztán egymaga fejezett be és adott ki 1636-ban. Ennek a megjelenését I. Rákóczi György is támogatta. Ez a gyűjtemény megpróbálja visszaállítani és megerősíteni a protestáns liturgikus éneklés jelentőségét, ugyanis ennek az énektípusnak a pozíciója a 17. század elejére meglehetősen meggyengült. Geleji Katona István munkássága nyelvtörténeti szempontból is kiemelendő. Ő az első – tágabb értelemben vett – nyelvművelő munka írója. Foglalkozik a magyar helyesírás és fogalmazás, valamint a stílus kérdésével. Két művében is foglalkozik a magyar nyelv sajátosságaival: az Öreg Gradual című énekgyűjtemény előszavában és a Magyar Grammatikatska című műben, melyet a Titkok Titka című, hitvitázó írásait tartalmazó könyvéhez csatol. Az Öreg Gradual előszavában a következő nyelvi jelenségekre hívja fel a figyelmet: szerinte a helyesírásunkban a kiejtés szerinti elv helyett a szóelemző írásmód elvét kellene érvényesíteni. Az irásban penig ez az nagy otrombaság, hogy semmit az szónak eredetire nagy sokak nem néznek, hanem tsak az mint az szó a’ ki mondattatásban esik, ugy irják ki; Mint eczer s mind, hogy már egyszer s mind, jedzi, hogy már jegyzi...és több e’ féle elmétlenségből származott tsúfos irások, melly miatt az Magyar nyelv, immár szintén majd el parasztul. Foglalkozik továbbá a hangjelöléssel is. Határozottan elkülöníti az i, y, j betűket. Van egy érdekes
megjegyzése a róvásírással kapcsolatosan, éspedig hogy a róvásírás betűi jobban megfelelnének a magyar írásra, ugyanis minden hangnak van megfelelő betű. Jobb volna az minnen saját régi bötüinkkel élni (...) az mellyekben mindenre kiváltképpen való bötük vagynak. Ez egy nagyon érdekes és elgondolkoztató meglátás a részéről, amely tanúskodik a szerző történelemszemléletéről és kultúrtörténeti ismereteiről. Geleji Katona Istvánnak a nyelvvel foglalkozó másik műve a Magyar Grammatikatska. Ez a mű nem egy rendszeres nyelvtan, hanem inkább helyesírási és a helyes mondanivaló kifejezésére vonatkozó tanácsok gyűjteménye. Ilyen szempontból az első magyar nyelvművelő könyv. A mű legnagyobb részében a helyesírás elveinek a meghatározásával foglalkozik. Nyelvészeti szempontból ez adja igazi jelentőségét. Itt is foglalkozik az alapjelek
fonemetikus
jellegének
továbbépítésével: pl. a k hang két jele közül kiküszöbölte a c-t. A szóelemző írásmód hangsúlyozása kapcsán foglalkozik a hasonulások és összeolvadások írásmódjával: pl. imádság d+s. Érdekes az összetett szavak írásmódjára vonatkozó megjegyzése, amely szerint „egy lineátskával” kapcsolja össze a tagokat: pl. Anya-szent-egy-ház. Javasolja a már meghonosodott idegen szavak magyar írásmódját: pl. Profeta. Jelentős a szerepe a szókincsgyarapításban is. Bátran kimondja, hogy szabad alkalmas szavakat formálni, és sok köznyelvi szót visz be az irodalomba, melyek mai napig élnek nyelvünkben: pl. intézet, emberiség, élőbeszéd. Geleji Katona István munkásságának tehát jelentős szerepe volt irodalmi nyelvünk alakításában, továbbá bátran nevezhetjük őt a nyelvújítás egyik korai előfutárának. Hatása abban is kimutatható, hogy már nem elszigetelten fejti ki a nyelvről a nézeteit, hanem jelentős követőkre és ellenzőkre is talált. Ellenzői közül megemlítem Medgyesi Pál prédikátort, követői között pedig a legjelentősebb Apáczai Csere János, aki a tudományok nyelvének magyarításával foglalkozott. Tudjuk, hogy munkája során sokat merített a Magyar Grammatikatskából, de az sem kizárt, hogy személyes megbeszéléseket folytattak Gelejivel a terminus technicusok létrehozásáról. Nekünk, az utókornak kötelességünk újra meg újra kritikusan mérlegre tenni keresztény örökségünket. Kultúra, hit, identitás és irodalom kapcsolatát így fogalmazta meg Németh László: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója. Ilyen értelemben volt a görögöknek és a franciáknak, s ilyen értelemben nincs ma minékünk kultúránk. De ha mégis van magyar csoport, mely százezrek alá tudott valami közös szellemi alapot teremteni, akkor a protestantizmus
az, mindenhová elért, magyar könyv számba menő bibliájával és zsoltáraival.” (Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk) Felhasznált irodalom: 1. Magyar Kódex – Kossuth Kiadó, Budapest, 2000. (3. kötet) 2. Győri L. János – A magyar reformáció irodalmi hagyományai, Református Pedagógiai Intézet, Budapest, 1998. 3. László Dezső – Az erdélyi református egyház története, Ifjú Erdély kiadása, 1929. 4. Szinnyei József – Magyar írók élete és munkái, Budapest, 1879. (5. kötet)
