Beszámoló a 2015 február 22 és február 27.. között zajló roskildei (Dánia) Erasmus + tanulmányútról
15 tanár a KASZK négy tagintézményének tanárai, Dr Váry Anikó vezetésével részt vettek egy tanulmányi úton Roskilde városban Dániában az ERASMUS+ projekt keretén belül, ahol a duális képzéssel, és ehhez tartozó módszerekkel, újdonságokkal ismerkedtek 2015. 02. 22 vasárnap: -Indulás a Liszt Ferenc reptérről Wizz-Air járaton, kb 90-100 perces út egészen Malmö-ig, ahonnan a légitársaság kis buszain átszállították a csapatot Koppenhágába. Innen egy másik autóbusszal utaztunk Roskildebe, ahol az oktatási központ szállodájában a Hotel Octaviaban kaptunk nagyon kényelmes szállást. Érkezés után elfoglaltuk a szállásainkat , majd ezt követően a szálloda halljában megismerkedtünk egymással, mindenki elmondta saját magáról a legfontosabbakat. Vártak bennünket előre kikészített élelemmel, amelyet egy külön kis ebédlőben fogyaszthattunk el, saját magunkat kiszolgáltuk és a rendelkezésünkre bocsájtott termet rendben hagytuk el. Azért történt így, mert a szállodában hétvégére nem tartanak bent kiszolgáló személyzetet, így a vendégeknek maguknak kell megoldani az étkezési problémáikat. Szabad bejárásunk volt az épületbe a nap minden szakában. 2015. 02. 23. hétfő Reggel nyolc órakor elkezdtük a munkát, a csapattal megbeszéltük a heti és aznapi programot, majd megismerkedtünk Karen Wahlgreennek, az oktatási központ külkapcsolatokért felelős vezetőjével, aki egy prezentációban bemutatta Dániát, az oktatási központot, annak működését, a szakterületeket és röviden a kapcsolódó iskolákat. A központ egy hatalmas egységgé alakított épület, amelyben kialakítottak a szakmák számára mindenféle tankonyhákat, tanműhelyeket, boltot, vendéglátó egységet , osztálytermeket az elméleti órákhoz öltözőket, , sport centrumot, mozit, biliárd termet. Az elméleti örák tantermei rendkívül jól fel vannak szerelve modern oktatási eszközökkel. Rövid kávészünet után három kisebb csoportban elindultunk az óralátogatásokra, (angol nyelv az élelmezési asszisztensek számára; elméleti óra a hentesek számára; tészta- előkészítés a pékek számára) Én az angol órát látogattam meg, és hatalmas meglepetésben volt részem. Az órán mindenféle korosztály jelen volt 16 évestől kb. 40 évesig. A tanulók viselkedésén érezni lehetett a motivációt, tehát azt, hogy ők mindenképpen el akarják végezni azt az iskolát. Az angol tanár csak szakmai témakörben vezette az órát, mindamellett, hogy hétköznapi dolgokról is szó esett. Dánul csak akkor szólalt meg, ha valamilyen új szó értelmét, vagy valamilyen bonyolultabb fogalmat kellett megmagyaráznia. Ám csak angolul beszélt. Az óra hangulata teljesen kötetlen volt, a szünetek
szükségességét és időpontját a tanár szabadon határozza meg. Nem okoz problémát, ha a diák kimegy, behoz magának egy kávét, vagy éppen elkésik, netán munkahelyi problémái miatt hamarabb el kell hagynia az órát.A tanulók is csak angolul beszéltek, de óra végén hagyott a tanár anyyi időt nekik, hogy a kétséges vagy bizonytalan dolgokat dánul is megbeszélhessék. A nyelvi tananyag szigorúan szakmai idegen nyelv. Nem kérdeztem rá, de az volt az érzésem, hogy a tanár tulajdonképpen szaktanár volt rendkívül jó angol nyelvi ismeretekkel. A tananyag alapjait az ő saját tervezete alapján a tanulók készítették el. Ez egy házi feladat volt. Projekt munka során a diákoknak ki volt adva a feladat, a témakör, a téma, ennek alapján kellett mindenkinek elkészítenie egy prezentációt. Az összegyűjtött prezentációkat a tanár kinyomtatta, összefűzte órákon ezeket a prezentációkat dolgozta fel. A nyelvtanulásnak ezzel a módjával tanulják meg a tanulók a mindennapi társadalmi megnyilvánulások nyelvét is amellett, hogy a diákok által készített prezentációk majdnem kizárólag szakmai témához vannak kötve. Úgy érzékeltem, hogy jóval kevesebbet foglalkoznak nyelvhelyességgel, de annál többet a beszéddel. És szinte hihetetlen módon jól-rosszul, de minden tanuló beszélt angolul és ha akadozva is elmondták amit kellett, vagy amit akartak és ami még meglepőbb volt, értelmes kérdéseket tettek fel. A csoporttársaim más élményeket gyűjtöttek be, más területekről. Amikor újra összeállt a csapat röviden megbeszéltük az élményeinket , majd egész csapatunknak bemutatták az iskolát egy séta során, valamint azt a nemzetközi osztályt, amelyet EU tagállamok diákjaiból állítottak fel. Ebben az osztályban főleg a balti országokból , Lengyelországból érkezett diákok tanulnak. Egy különleges gyakorlati órát láthattunk, amely során a pincérnek tanuló diákok palacsinta flambirozást és felszolgálást tanultak és mutattak be. Nagyon látványos volt, a tanulók ügyesek, barátságosak voltak és jól tudtak angolul, ők angol nyelven tanulnak. Ez után ebédeltünk, az iskolaközpont ebédlőjében, amely egy hatalmas terem, asztalsorokkal és üvegfalak mögött van a kiszolgáló egység, amelyet szintén diákok vezetnek, ők szolgálnak fel tanári felügyelet mellett. Itt félig önkiszolgálás, félig kiszolgálás mellett jut hozzá a vendég az ebédjéhez, hatalmas a választék és ha időben beáll az ember az éhes diákcsapatok sorába, akkor nagyon jól meg is tömheti a pocakot. Az ételek a magyar ízlésnek kicsit furcsák, de finomak. Van egy Gullasch nevű étel a menün, ami teljesen azonos a mi pörköltünkkel. Ebéd után kis szabadfoglalkozás,pihenés következett. Korán délután öt órától volt vacsora, ez kicsit korainak bizonyult számunkra A rossz idő és a szél ellenére elmentünk Roskildében a dómig, kicsit körülnéztünk a belvárosban, majd este még összegyűltünk és megbeszéltük a nap eseményeit és érdekességeit, majd megbeszéltük a következő napi programokat és teendőket. Később a szálloda halljában még a kollégákkal beszélgettünk , ismerkedtünk, megbeszéltük más szemszögből is élményeinket és sikerült egész baráti hangulatban, kellemesen múlatni az időt. 2015. 02. 24.kedd Reggeli után átvittek taxival a Vilvorde iskolaközpontba, ahol más szakmákkal ismerkedtünk, kertészettel, parképítéssel, virágárusítással mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel- sertés,
marha, birka, ló tenyésztésével, hobbiállat tenyésztés és gondozással valamint épület -asztalossággal és kőműves szakmával. Érkezésünkkor Thomas Höjrupp fogadott, aki elmondta az iskola rövid történetét, ismertette a szakmákat, amelyekkel kapcsolatos az oktatás, ismertette a képzés duális mivoltát, elmondta, hogy ebben a központban is a tanfolyamok a tananyagnak, az előírt követelményrendszernek megfelelően különböző időtartamúak és azt, hogy milyen kortól milyen feltételekkel lehet tanulni. Gyakorlatilag mindenki tanulhat illetve átképezheti magát, de a tanulók létszámát elsősorban a szakágazatok létszám igénye határozza meg. a kormányzat támogatásban részesít minden tanulni vágyót, tehát a tanítás itt is ingyenes,de a vizsgára bocsátás az órákon való részvételtől is függ. a tanár eldöntheti, hogy elég óraszámban volt-e jelen a tanuló ahhoz, hogy vizsgára bocsátható legyen. Akit óralátogatás hiánya miatt elbocsátanak és nem engedik vizsgázni, annak a tanulónak vissza kell fizetnie azt az összeget, amit az állam a taníttatására költött, ez a kitétel benne van a tanulmányi szerződésben. A tanárok zöme az iparból mezőgazdaságból kikerült szakember, akik csak utólag végeztek el valamilyen tanárképző tanulmányokat, de semmilyen szakmában nem ígénylik az egyetemi végzettséget. Thomas Höjrup is épületasztalosként került az iskolaközpontba és később átvette az egyik részleg vezetését. Ő vezetett bennünket végig az üvegházakon, az istállókon, a tankerteken és tanműhelyeken. A kávészünetet együtt töltöttük, meleg tea és kávéval valamint nagyon finom péksüteményekkel kínáltak vendéglátóink. Kávészünet után kisebb csoportokban órákat látogattunk, kertészeti elméleti, állattenyésztési gyakorlati valamint kertészeti gyakorlati órákon voltunk. Én a kertészeti elméleti órát húztam, talán szerencsémre, mert egy igen látványos órán vehettem részt. Amikor bementünk az órára a tanár látván, hogy nincs elég ülőhelyünk azonnal áthozattatott egy néhány széket egy másik teremből, így kényelmesen tudtuk végighallgatni az órát. A dánokra jellemző udvariassággal az órát a tanulók beleegyezésével angol nyelven vezette le, hogy értsük. Bennünket is állandóan bevont az óra menetébe, ( ezt nagyon élveztem). Klasszikus, frontális óra zajlott. Az előző elméleti órán kiadott különböző témakörökben prezentáció készítést csoportoknak, illetve ugyanazt a feladatot több tanuló is kapta. Ezen az órán a tanár felírta a táblára(hagyományos táblára, krétával), hogy kik dolgozták ki a témaköröket, a megjelölt tanulók bemutatták prezentációikat az interaktív tábla felületén, amely közvetlenül a hagyományos tábla mellett állt. Ez után új anyagot mutatott be, éspedig a kertészetben olyan gyakran használt tőzeget. Elkezdte a tőzegmoha életével , a tőzeglápok képződésén át a bányászaton keresztül egészen a felhasználásig minden területet érintve. A tanár kézzel, színes krétával rajzolt a táblára, az internetről megfelelő fotókat mutatott be, a kivetítőn egyéb szakmai anyagokat fotókat mutatott be és még a tőzegláp mumifikáló hatását is bemutatta néhány lápi múmiának a fotóit is.. Úgy gondolom, hogy rendkívül látványosra sikerült maga az óra, de mindenesetre képet mutatott arról, hogy az elméleti órát mennyire színessé lehet tenni. Nagyszerű élmény volt. Sajnos itt találkoztam konkrétan azzal a problémával , ami manapság a fiatalok életét tönkreteszi.
Míg Magyarországon az alkohol okoz mindennapos zűrzavart a fiatalok életében, addig Dániában a droghasználat teszi ugyanezt. A sok jó mellett sajnos ezzel a látvánnyal is kellett szembesülnöm. Ebédre visszamentünk a Húsipari iskolaközpontba, utána szabad foglalkozás volt, azután megbeszéltük a napi élményeket tanulságokat összegeztünk, módszereket hasonlítottunk össze majd lésőbb közösen megvacsoráztunk. Vacsora után Karen Wahlgreen és Anders Bowal-Jensen meghívásának eleget téve elmentünk egy helyi bowling klubba és egész este bowlingoztunk, ami számomra kivételes élmény volt. Eleinte ódzkodtam, feszélyezve éreztem magam, de aztán bele jöttem és bele is adtam apait-anyait. Nagyszerű ötlet volt, kioldódott belőlünk minden izgalom, feszültség, kényszeredettség és a tanári társaságot nagyon jól összerázta. 2015. 02. 25. szerda Reggeli után megbeszélés, tréning, azután atalálkozás Karennal a kijelölt találkozási pontnál, és Karen vezetésévelvégig jártuk a régi vágóhíd épületét, amelyet felújítottak és arra használnak, hogy a látogatóknak, a jövendő diákonak és a csak érdeklődőknek be tudják mutatni az iskola komplexum fejlődési szakaszait, a különböző munkafolyamatokat a húsfeldolgozásban, a dán húsipar sikereit, a dán nemzetgazdaságban a sertésfeldolgozás fontosságát, egy igazi épületen belüli tanösvényen, ahol a látogatókat képek, hangok, zene, feliratok. interaktív táblák, a műhelyekre nyíló ablakok kísérik és nyújtanak magyarázatot mindenre. Mindezt úgy, hogy az óvodás gyermektől az idős emberig mindenki megértse, lássa és élvezze a munkafolyamatokat, az információhalmazt, a képeket, az adatokat.A tanösvény a tanboltban ért véget, ahol meglepően szépen kiállított friss és füstölt hentesáru várja a vásárlókat. Ez után csoportokra oszolva óralátogatáson voltunk, elméleti órákon, gyakorlati órákon. Jómagam abban a csoportban voltam, amelya pincérek gyakorlati óráján kellett volna részt vegyen, de valamilyen okból máshova vezettek bennünket, így egy olyan műhelybe érkeztünk, ahol a szakácsnak készülő tanulók éppen a picérek munkájához készítettel elő ételeket. Ezen a helyen a tanár nem igazán foglalkozott velünk, nem nagyon magyarázott és csak külön kérdésre tudtuk meg, hogy komoly recepttárból dolgoznak, de a tanulók elkészíthetik saját receptjeik alapján is az ételeket. Egyik diák hajlandó volt beszélni velünk, ő elmondta, hogy ha végez egy amerikai luxushajón szeretne főzni. Mivel nehezen kaptunk válaszokat, átmentünk a másik tankonyhába, ahol a tanár sokat segített, elmagyarázta a heti órarendet, az elméleti és gyakorlati órák menetét, a receptek felhasználását, a z ételkészítéshez szükséges élelmiszerek és anyagok beszerzésének menetét. Itt találkozunk olyan erősen nagyot halló tanulóval, akinek a munkáját két jeltolmács segítette Ebben a csoportban először találkoztunk az órarendben a dán nyelv oktatásával. Ebéd a kantinban, ebéd után rövid pihenő, azután látogatást tettünk a Roskilde katedrálisban, egy igazán impozáns templom, amely arról nevezetes, hogy a dán királyok a templom padlózata alá helyezett sírokban nyugszanak. Vacsora után találkozó a 2-es teremben, ahol megbeszéltük a napi élményeket és tanultakat. Ezután a kollégákkal még egy kis időre leültünk beszélgetni az élményeinkről.
2015. 02. 26 csütörtök Reggeli után kiszállítottak bennünket a Lejre-i mezőgazdasági iskolába. Ez egy igazi tan-farm, ahol a tanulók a gyakorlattal kezdi a napot, majd csak később mennek vissza az iskolaépületbe. Többnyire állattenyésztéssel, takarmánynövény termesztéssel és ló tartással foglalkoznak. Itt a farmon végigjártuk az istállókat, megnéztük a gépparkot ,az a vadonatúj lovarda épületet, amely még nincs egészen befejezve, az elképzelések szerin továbbfejlesztik, hogy alkalmas legyen közönség fogadására is és akkor fedett pályás akadály és lovas-iskola versenyeket is le tudnak majd bonyolítani, ami az iskola és a farm bevételi forrását képezi . Az istállókban marhát, birkát, néhány kecskét valamint különböző fajta lovat tenyésztenek és tartanak. Ebben az iskolában is bértartásban nevelik, gondozzák a tanulók saját lovait is az iskola saját állományával együtt. A farmot magát egyetlen ember vezeti, ő felel a gépekért, a munkafolyamatokért,egyetlen kisegítője van, hogy ha ki kell menni géppel valahova, akkor ne maradjanak a tanulók teljesen egyedül és legyen, aki a hétvégi feladatokat is ellenőrízze. Máskülönben az egész munkafolyamatot a tanulóknak kell elvégezni hétfőtől péntekig, péntek estétől hétfő reggelig alkalmazott munkások etetik a jószágot és tarják rendben őket. A takarmány megtermesztésétől a munkagépek javításáig minden munkafolyamatot a tanulóknak kell elvégezniük és ehhez megvan a megfelelő számú és minőségű munka és szerszám-gép.( Rögtön elfogott a vágy, hogy a mi iskolánkban is elkelnének ilyen műhelyek -Szepesi) A szerviz műhelyekben a tanulók teljesen egyedül, csak alkalmankénti segítséggel javítják a kis és nagy mezőgazdasági gépeket. Amikor mi ott voltunk éppen hét tanuló dolgozott, ketten egy-egy hidraulikus emelőnél éppen egy kisebb és egy nagyobb traktor futóművét javították, ketten hegesztettek, az egyik éppen egy díszkerítést. Itt megjegyzem, hogy a szerviz-műhely, a lakatos-műhely és a kovácsműhely egy légtérben vannak a szerszámok mindenki számára elérhető szerszámfalakon és polcokon vannak elhelyezve és a tanulónak nem kell külön engedélyt kérnie, hogy használhassa a szerszámokat és gépeket. A tanulók a reggeli órákban –reggel 6-tól- kint dolgoznak a farmon az istállókban vagy a szerviz műhelyekben. Itt láttuk az egész iskolát és farmot ellátó fűtőházat, amelyben egy bála-kazán szolgáltatja a meleg vizet. Megdöbbentő hatékonysággal üzemel.(Megjegyzés: ilyen bálás kazánokat itthon is üzemeltethetnénk legalább a Szepesi és a Táncsics iskolákban, biztosan kifizetődőbb lenne, mint a drága földgáz).Naponta három nagy bálát bont fel a gépezet még nagyon hideg napokon is, de februárban, amikor a hideg , szeles viharok száma csökken, már háromnál kevesebb is elegendő. Az elméleti órák látogatására két csoportra oszlottunk és egy-egy biológia órán vettünk részt. Az én csoportom az első órán egy olyan osztályba került, ahol a kérődző állatok gyomráról beszélt egy nagyon fiatal tanárnő nyolcadikos, a szakma iránt érdeklődő gyerekeknek, -tehát aznap egy nyílt-napi órán vettünk részt. A következőket szűrtem le belőle. A nyílt napon nem az iskolát mutatják be, hanem azt, hogy majd, ha a tanuló bekerül az iskolába, miről lesz szó az estleges órákon. Megbeszélik velük, hogy mit ismernek már a szakmából, mi az amit már tudnak. Az nem kérdés, hogy a tanuló miért akar majd ebbe az iskolába járni, vagy hogy akar-e egyáltalán. Azzal, hogy egyetlen tanár foglalkozik az érdeklődőkkel tanóra szintjén a tanulók talán reálisabb képet látnak arról, hogy az adott iskolában milyen élet vár majd rájuk. Szünet után a következő órát szintén biológia órát látogattunk. Az órát a vendéglátónk Anders Eriksen agrármérnök tartotta, folytatta az előző óra (amelyet a csoport másik része látogatott)
anyagát- a szaporodásról, a megtermékenyülés folyamatáról valamint a szaporodás hormonális folyamatairól volt szó.- A tanár a feladatot szóban kiadta a tanulóknak, akik a tankönyvből kellett kidolgozzák a kérdéssor alapján a megfelelő témakört. Csoportokra voltak osztva, minden csoportnak más részlettel kellett foglalkoznia és még az óra befejezése előtt már apróbb részekről be kellett számolniuk. A tankönyv, amit a tanulók használtak, egy diák számára első pillantásra ijesztően vastag könyv képét mutatta, ám a belső tartalom hihetetlenül szép, színes képekkel el és aprólékos, de egyszerű lexikális magyarázatokkal teli tananyagnak bizonyult, amiből egyáltalán nem volt nehéz kidolgozni azokat a kérdéseket, amelyeket a tanár feladott. Itt elmesélném, hogy ez a tanár is (mások is) azt mondta, hogy nem szereti a prezentációkat, mert az nagyon unalmas a diákok számára, ezért nem is alkalmazza azt, inkább a klasszikusabb tanítási módszereket alkalmazza, mert azok azáltal, hogy a tanárnak mozognia kell kevésbé álmosító, mint a készen vetített tananyag. Az óra nagyon kellemes hangulatban telt, a tanulók beszélgethettek egymással és a tanár ha kérték a segítségét minden csoporthoz odament. Itt is azt tapasztaltuk, hogy a tanulási időt a szaktanár határozza meg, ő dönti el, hogy mikor legyen szünet, nincs csengő. Ehhez megjegyzem, hogy a tanulók tíz órakor elkezdik a tanulást és ez tart ebédig, de a köztes szünetet a tanárok határozzák meg.Ezt nyílván megtehetik, mivel nem tantárgyat, hanem tananyagot tanulnak. Az iskola nagyon tanulás és tanuló-barát épület, a belső terek úgy vannak kialakítva, hogy ott bárki jól érezze magát Pihenő szigetek vannak kialakítva kőből, kőpadokkal és kőfalakkal, a padokon szivacs párnák, a falak tetején növények, a sarkokban akváriumok és terráriumok, büfépult, mindenki számára használható kávégéppel, kikészített teás és kávéscsészék, stb. Tehát a tanuló ha kimegy a tanteremből, akkor nyugodtan ülve megeheti a tízóraiját, nem kell állva ennie mint a lónak. A tantermekből ki lehet menni egyik oldalon a hallba, másik oldalon a kertbe, ettől nagy szabadságérzése van az embernek. Ebben az iskolában találkoztam a legelhivatottabb szakmai tanárral. Anders Eriksen saját bevallása szerint pici gyermekkora óta farmon élt, a szülei is farmerek voltak és életének minden percét a gazdaságnak, a földnek a mezőgazdasági munkának áldozza és áldozná. Erről az emberről sugárzott az, hogy a szakmának él. Magánéletéről annyit mesélt el, hogy a zord dániai éghajlati viszonyok dacára megtalálta azt a szőlőfajtát, amelyből bort tud készíteni , létrehozott egy saját szőlőskertet egy kis borászattal és az elmúlt évben a dán nemzeti borversenyen aranyérmes lett a bora. Tovább szeretné fejleszteni a tudását és a borával ki szeretne kerülni nemzetközi bor-minősítő versenyekre is és nemzetközi elismertséget szerezni. Nagyon büszke azokra a fejlesztésekre, amelyeket ő ért el ebben az iskolában, ebben a gazdaságban. Ebédre visszamentünk a húsipari iskolaközpontba. Ebéd után nagyon rövid pihenő és kávézás után meglátogattuk a Viking hajómúzeumot az öt kiállított viking hajó maradványaival, amelyet a Roskilde Fjord medréből emeltek ki. A múzeumban meg lehet ismerkedni a viking hajók valóságos méretével, ami elgondolkodtatja az embert arról, hogy milyen vakmerő és kitartó emberek lehettek, hogy ezekkel a lélekvesztőkkel sikerült meghódítaniuk a fél világot. Vacsorára visszamentünk az iskolaközpontba, vacsora után megbeszéltük a napi élményeket, közösen készítettünk egy prezentációt, arról, hogy ki milyen tanulságokat vont le, ki mit visz haza.
Vacsora után a kollégákkal még jót beszélgettűnk a szálloda halljában. 2015. 02. 27. péntek Reggeli után szabad foglalkozás, majd a tea és kávészünet után találkozunk Karen Wahlgreennel és Anders Bowal-Jensennel, akiknek bemutattuk előző este elkészített prezentációnkat megbeszéltük és összefoglaltuk tapasztalatainkat és átadtuk közös és személyes ajándékainkat. Mi is kaptunk ajándékba egy-egy jó minőségű az iskolaközpont logoját ábrázoló pólót. Az ebéd különleges esemény volt, mivel az ételt az EU-s osztály tanulói készítették próba szakvizsga gyanánt és ők szolgálták fel. A tiszteletünkre Karen meghívta Magyarország dániai nagykövetét Hellebrandt László urat és feleségét Katalin asszonyt, akikkel nagyon baráti hangulatban költöttük el a finom háromfogásos ebédet és kóstolgattuk a nagykövet úr által ajándékba hozott finom villányi bort. Ebéd után visszatértünk a kettes terembe és még néhány percig beszélgettünk a dán vendégfogadóinkkal és a nagykövet rral és feleségével. Ezután elbúcsúztunk és a délután folamán mindenki szabadon használta fel az idejét. A vacsorát a szombati élelmet és a vasárnapi reggelit előre kikészítették számunkra egy kisebb terembe ahol önkiszolgálással elláttuk magunkat. 2015. 02. 28 szombat Közös önkiszolgálós reggeli után Koppenhágába utaztunk azzal a Koppenhága kártyával, amit az iskolaközpontban kaptunk Karenéktől még pénteken. Ez érvényes és használható volt a tömegközlekedési eszközökön, a múzeumokban és egyéb közintézményekben. Koppenhága a csatorna rendszerével nagyon különleges város, de a jellegzetes magas keskeny frontú házak csak az óvárosban találhatók meg. Sétahajón sikerült belátni a belváros újabb és régi épületeit, valamint a nagy kikötőt is. Ellátogattunk a királyi palotába, majd később, délután a Carlsberg sörgyár régi, muzeális és új részlegeibe is. Este értünk vissza az iskolaközpontba, ahol még egy rövid tréninget tartottunk, majd elfogyasztottuk az önkiszolgálós vacsorát és utána a hallban még beszélgettünk kicsit. 2015. 03. 01. vasárnap. Reggeli után mindenki a csomagjait lehozta a bejárat elé, a szobákat rendben elhagyta, a szobák kulcsait a kijelölt helyen bedobta a postaládikába. Busszal kivittek bennünket Koppenhágába, ott egy óra ázás után felszálltunk a reptéri buszokra és átutaztunk Malmöbe, ahol felszálltunk a repülőre és kora délután megérkeztünk Budapestre. Amit magammal hoztam : (olyan dolgok, amelyek bennem is megvannak még) az időbeni pontosság, az adott szó szentsége, a derű , a jókedv a szerénység, a tanári szabadság. És akkor ezt egy picit magyaráznom kell. Azt tapasztaltam, hogy a dán emberek nagyon pontosak és nagyon szeretik betartani az időpontokat. A határidőket úgy határozzák meg (és talán ennek ez a lényege), hogy az elvárt feladatvégzéshez az eszközök és körülményektől függően pontosan el lehessen végezni. Nem kell senkit túlórára kényszeríteni, mindenki el tudja végezni a munkáját a hivatalos munkaidejében. El várják, hogy a
másik fél pontos legyen, ugyanakkor ők maguk is pontosak. A munkahét befejeztével a fű sem nő, senkit nem lehet zaklatni. Mindenki (nem a tanárok) számára harmincöt órás a munkahét. Az adott szóról: amit kimondanak, azt nem másítják meg és nem gondolják meg magukat, arról nem is beszélve hogy tartják magukat az írott szabályokhoz. Az írott szabályok csak ritkán változnak A kommunikáció jól működik. A szabályokat elfogadják. A dán emberek derűsek, derűsen dolgoznak, minden ki meg van győződve arról, hogy jól csinálja a dolgokat. Munkájukat rendesen el is ismerik, büszkék az országra, a sikereikre, a királyi családra, a viking elődökre a fontos gazdasági ágazatokra, no meg a finom dán sörre. Kedélyesek a dánok, nem mérgelődnek, tudomásul veszik ami van és feleslegesen nem morognak. Szerényeknek vélem a dánokat, az utcán nincs olyan csillogás, nem járnak különösen drága autókkal, nincsenek zsúfolásig tele emberrel a boltok,( vasárnap a boltok zárva vannak) nem simogat mindenki egy okos telefont, ellenben sokan járnak kerékpárral, és gyalog. Nincs sznobizmus és kivagyiság. A tanári szabadság lepett meg a leginkább. Az majdnem teljes. a tanár képességeiben megbíznak, az óra menetét a tanárra bízzák, a tanár legjobb tudása szerint végzi a munkáját és a sikere a kimenetben mutatkozik meg, Mindenki igyekszik a munkát elvégezni és ez bizalmi kérdés. Jó volt hallani a tanárok részéről, hogy van döntési joguk,az óra formáját idejét illetően, ennek ellenére mindenki tudja, hogy mit kell megtanítania és mi kell, hogy legyen a végeredmény..És a szabadságukkal egyetemben ismerik a nemzeti tantervet, meg hogy mi van a követelményrendszerben A kollégák, akikkel együtt utaztam nagyszerű emberek, akikkel bármikor bárhová máskor is szívesen elutaznék. Köszönöm a lehetőséget! Maurer Éva
FM KASZK Dr Szepesi László MGESzKI-Kmcsv
Piliscsaba 2015-03-29
