Béres Csilla születésnapjára

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Területi Akadémiai Bizottsága 8200 Veszprém, Vár utca 37. Tel.: 88/426-100, e-mail: [email protected] és A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM Földrajz és Környezettudományi Intézete 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. által szervezett

„KÖRNYEZETTAN DEBRECENTŐL SZOMBATHELYIG” KONFERENCIA

„Béres Csilla születésnapjára”

A konferencia ideje: 2014. május 8. csütörtök 14.00 A konferencia helye: Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Szombathely Károlyi Gáspár tér 4. C épület 216. (Földrajz és Környezettudományi Intézet)

1

PROGRAM Elnök: Puskás János 14:00 14.15 – 14.45 14.45 – 15.00 15.00 – 15.15 15.15 – 15.30 15.30 – 15.45

Horváthné dr. Molnár Katalin SEK elnök-rektorhelyettes köszöntője Szabó Mária, Kiss Ádám: Ünnepnap egy életpályán: Béres Csilla köszöntése Borzsák István: Természettudományos tanárképzés, hogyan tovább? Berki Imre: A környezettudomány, mint a természet lényegi megismerésének lehetősége Csapó Tamás: Budapest zöldterületei Lenner Tibor: A Budapest településfejlődésére ható földrajzi környezet

15.45 – 16.15

Kávészünet (C épület 218.)

16.15 – 16.30

17-45 –

Puskás János, Kovács Erik, Kúti Zsuzsanna, Gyarmati Renáta: Környezeti tényezők hatása a szülésekre hazánkban Deák György, Mitre Zoltán, Széles Gyula, Veress Márton: Természetes szuszpenziók összetételének a hatása az ülepedési sebességre Korponai János, Szalai Rita, Kövér Csilla, Méhes Nikoletta: A hőmérséklet hatása a zooplankton test-méretére – kivétel az Atkinson szabály alól? Kövér Csilla, Buczkó Krisztina, Simon Edina, Harangi Sándor, Korponai János: Cladocera közösségek vizsgálat a Déli-Kárpátok magashegyi tavaiban Méhes Nikoletta, Kövér Csilla, Harangi Sándor, Korponai János: A Pareng (Parâng) és a Fogaras (Făgăraş) magashegyi tavainak szubfosszilis árvaszúnyog együttesei (Románia, Déli-Kárpátok) Gadányi Péter: Gázakkumulációval kialakult barlangok bazaltlávában Zárszó

18:00

Fogadás (C épület földszint)

16.30 – 16.45 16.45 – 17.00 17.00 – 17.15 17.15 – 17.30

17.30 – 17.45

2

ÜNNEPNAP EGY ÉLETPÁLYÁN: BÉRES CSILLA KÖSZÖNTÉSE Szabó Mária1, Kiss Ádám2 1

Egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, tel.: +36-1-372 2500/1808, e-mail: [email protected] 2 Professor emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Atomfizikai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A, tel.: +36-1-372 2500/5312, e-mail: [email protected]

Hölgyek koráról nem illik beszélni, de az ökológus, a környezettudós szakmában és a baráti körben mindnyájan tudjuk, hogy Béres Csillának 2014. április 26-án kerek évfordulós születésnapja van. Nehezen hihető ugyan, de 60 éves! Azt gondoljuk, ez jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk és a terresztris ökológiai kutatás, a környezettan iránt oly elkötelezett kollégának további szakmai és emberi sikereket, békességet és egészséget kívánjunk. Jelenlegi és egykori munkatársai, tanítványai és barátai közül többen gondolták úgy, hogy megemlékezésekkel, köszöntésekkel és tanulmányokkal tisztelegnek emberi – kutatói – tudomány- és oktatásszervezői tevékenysége előtt. Kaposvár szülötte, de valójában mindig is debreceninek vallotta magát. Biológia – kémia szakos diplomáját a méltán híres Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezte meg 1977-ben. Már hallgató korában bekapcsolódott az 1972-ben Jakucs Pál által indított a Man and Biosphere (MAB) program keretében a “Síkfőkút Project” elnevezésű komplex ökológiai kutatásba, amely egy hazai klímazonális cseres-tölgyes erdő hosszú távú vizsgálatára irányult, és az erdő struktúrájának és funkciójának leírását tűzte ki célul. Csilla kutatásai ehhez az első magyarországi komplex ökológiai vizsgálatokhoz kapcsolódtak. Feladata a cserjék és tölgyek szerves anyag komponenseinek mennyiségi meghatározása és szezonális dinamikájának leírása volt. Az egyetemi doktori disszertációját is ebből a témából írta 1979-ben. Kimutatta, hogy a szerves anyagok egy csoportjának, a fitoalexineknek, fontos szerepük van az erdő egészségi állapota fenntartásában s tisztázta az erdő tölgyfajainak fitoalexin tartalmának és a növényevők (fitofágok) elleni védőszerepét. Ezek a növényekben termelődő védekező anyagok egyrészt a fitofág rovarok elleni rezisztenciát biztosítják, másrészt az abiotikus stresszek kivédésében is szerepet játszanak. Az egyetem elvégzése után tudományos segédmunkatársi állást kapott a Növénytani Tanszéken. 1979-ben Jakucs Pál akadémikus az országban elsőként létrehozta az Ökológiai Tanszéket, így a síkfőkúti kutatások szervezése és irányítása erre a tanszékre került. Kézenfekvő, hogy Csilla már a következő évtől, 1980-tól az Ökológiai Tanszék adjunktusaként fejtette ki oktatói és kutatói tevékenységét egészen 1998-ig. Tudományos pályafutásának fontos mérföldköve volt az 1989-es év. Ekkor vezetésével megalakult Debrecenben a radioökológiai munkacsoport, amelybe az MTA ATOMKI és a DOTE kutatói is bekapcsolódtak. Európában elsőként használtak rövid felezési idejű, ciklotron által termelt izotópokat terepi ökológiai kísérletekben. A csoport kidolgozta a terepvizsgálatok módszereit, az izotóp fákba történő bejuttatását és a mérési technikát. Céljuk a síkfőkúti tölgyfák vízszállításának vizsgálata volt izotóp-nyomjelzéses módszerrel. A direkt vízáramlás-meghatározást kiegészítették hőáramlás-mérésekkel és bebizonyították a hőáramlásos technika korlátozott alkalmazhatóságát. A fák vízszállítási keresztmetszetét terepen mobil komputertomográffal, majd a pontosabb víz lokalizációt nagyfelbontású orvosi komputertomográffal végezték el. A fákban lévő szabad és kötött víz elkülönítése mágneses magrezonancia méréssel történt. Később a kocsánytalan tölgy és a csertölgy után, a többi magyarországi tölgyfaj vízforgalmának meghatározásán dolgoztak. Csilla 1997-ben szerzett PhD fokozatot a KLTE-n terresztris ökológiából. A fenti kutatásokat 1998-tól a KLTE Alkalmazott Ökológiai Tanszékén, illetve 2000től az akkori Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely, jelenleg a Nyugat-Magyarországi 3

Egyetem Savaria Egyetemi Központ főiskolai docenseként, majd 2007-től – a Szent István Egyetemen megszerzett habilitáció évében – főiskolai tanárként, s egyben a Földrajz és Környezettudományi Intézet Kémia és Környezettan Intézeti Tanszékének vezetőjeként, illetve koordinátoraként folytatta. Béres Csilla tudományos eredményei közül feltétlen kiemelendő az, hogy ő volt az első, aki a magyar-német-olasz kutatócsoport létrehozásával nemzetközi szintre emelte a Sikfőkút Project kutatásait. Ez ma már nem újdonság, a Síkfőkút Projectet világszerte ismerik. A Síkfőkút LTER (Long Term Ecological Research) kutatóhely 1995 óta tagja az ILTER (International Long Term Ecological Research) és hazai LTER-HU hálózatnak 2007-től pedig az LTER Europe hálózatnak. A jelenleg is futó nemzetközi projektek közül kiemelkedik a Síkfőkút DIRT Project, amely az OSU (Oregon State University) honlapján is elérhető. A kutatócsoport új megvilágításba helyezte a fák vízfelvételével kapcsolatos korábbi elméleteket. Eredményeiket számos rangos, impaktos folyóiratban publikálták, amelyek megtalálhatók az MTMT-ben. Kutatásai eredményeik kiemelkedő jelentőségű. Kimutatták, hogy a fatest jelentős mennyiségű víz tárolására képes, amely a bélsugarakon keresztül összeköttetésben áll a tracheákkal, ami segít átvészelni a fáknak a szárazabb periódusokat. A csertölgy (Quercus cerris) nagyobb mennyiségű vizet képes tárolni a fatestében, mint a kocsánytalan tölgy (Q. petraea). Ennek köszönhető, hogy a csertölgy a szárazságot jobban tolerálja. Kutatási eredményeit a nagyközönség számára világos, érthető formában az Élet és Tudomány hasábjain is ismertette. Erre csak azok képesek, akik alaposan ismerik kutatási témájukat, tudatában vannak az általuk felfedezett eredmények jelentőségének és fontosnak tartják eredményeik ismertetését a nagyközönség számára is. Az Élet és Tudomány 1999 évi két egymás utáni számában két cikke is megjelent ezzel kapcsolatban, „A fák vízforgalma I. és II.” címmel. Mint kutató, eredményességének csúcsát a debreceni évek jelentették. Legnagyobb kutatási sikereit, felfedezéseit, itt érte el a fentebb már említett nemzetközi csapat vezetőjeként. Síkfőkúti kötödését mutatja, hogy a több mint 40 éve ott folyó vizsgálatokat, mint az első magyarországi komplex ökológiai kutatást beépítette az „Élő környezet monitorozása” kurzus tananyagába is. Kiterjedt tudományszervezői-közéleti munkája az ökológiát és a környezettudományt szolgálja. Azon túl, hogy számos magyar- és idegen nyelvű tanulmányt, könyvrészletet publikált, illetve szerkesztett, szakmai tevékenységét tudományos testületi tagságok, elnökségek – MTA Ökológiai Bizottság, MTA Radiokémiai Bizottság Izotópalkalmazási Munkabizottság, Magyar Biofizikai Társaság (MBFT) Elnökség, MBFT Radioökológiai Szekció, MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Szárazföldi Ökológiai Munkabizottság, MTA Vas Megyei Tudományos Testület, Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság – jelzik. Több hazai és nemzetközi konferencia és workshop szervezője. Többek között pl. négy nemzetközi síkfőkúti műhelykonferencia, Országos Környezettudományi Diákkonferencia, megrendezése fűződik a nevéhez. A VII. Sugárzástechnika a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és ökológiában nemzetközi szimpózium, a Nyugat-Dunántúl környezeti állapota – helyzetkép és kihívások nemzetközi konferencia és a szombathelyi Felsőoktatási Környezettudományi Képzési Ankét szervezője is ő volt. Szakmai felkészültségét több külföldi tanulmányút során (Olaszország, Németország, Kína, Japán) is gyarapította. Szakmai munkája elismeréseként 1990-ben Művelődési Miniszteri Dicséretet, 2008ban a Tudományért kitűntetést kapott. Elkötelezetten vesz részt az oktatásban, számos tárgy előadója, pl. Ökológia, Szárazföldi környezetvédelem, Környezetvédelem alapjai, Biokémia, Élő környezet monitorozása, Környezetpedagógia, Környezettan tanítása. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központban a környezettan alapszak, a környezettan-tanár mesterszak szakfelelőse, aktív résztvevője volt a annak az országos konzorciumnak, amely a környezettan alapszak, a kör4

nyezettan-tanár mesterszak akkreditációs anyagának kidolgozásában és az egységes, egyciklusú tanárképzésben a környezettan tanári szak elindításában döntő szerepet játszott. Állandó résztvevője az évente tanácskozó, a környezeti képzést szívén viselő Felsőoktatási Környezettudományi Képzési Ankétoknak. Végezetül a szakma és a barátok nevében szeretnék néhány méltató szót szólni. Köszönjük, hogy ennyire szívügyed az oktatás, a környezettan és a kutatás. Nagyra értékeljük, hogy mindig igyekszel derűt vinni a nem mindig örömteli hétköznapokba, és ennek során megpróbálod meglátni és megláttatni a rosszban is a jót, vagy legalább a nevetségest, és hogy humoros megjegyzéseiddel oly sokszor sikeresen oldod a meglévő feszültségeket! Köszönjük, hogy aktív és hasznos tagja voltál, vagy és reméljük, leszel annak a lelkes ”környész” csapatnak amely az elmúlt évtizedben példamutatóan együttműködött a környezettan – környezettudomány képzés frontján, a szakalapítások és szakindítások, elsősorban a tanárképzés területén! Személy szerint én külön is örülök annak, hogy Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen mint egyetemi hallgatót taníthattalak, s mindig örömmel gondolok a Jakucs Pál professzor úr vezette „Síkfőkút Projekt”-ben végzett közös munkánkra! Szívből köszöntelek e szép kerek évfordulón. Bízom benne, hogy gazdag életpályádon gyűjtött tudásod és lelkesedésed még sokáig segíti a hazai ökológus és környezettanos közösség munkáját. Nagyon reméljük, hogy az oktatói-kutatói munka folytatódik, és sokunknak adatik meg a közös munka íze. Ehhez kívánok Neked testi-lelki jó egészséget, a szakmában további sikereket, s mindehhez jókedvet, bőséget!

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TANÁRKÉPZÉS, HOGYAN TOVÁBB? Borzsák István Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. E-mail: [email protected]

Ebben a tanulmányban a természettudományos képzés problémájához adunk egy olyan pillanatfelvételt, amely az újból osztatlanná váló tanárképzés megindulásakor készült a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Karán a 2013-as tanévben kezdő olyan hallgatókról, akik kémiát tanultak az első félévükben. Az ehhez használt kérdőívet mutatjuk be a kapott eredményekkel és azok diszkussziójával együtt. Az eredmények megmutatják a természettudományos közoktatás és felsőoktatás meglehetősen mostoha helyzetét, méghozzá az anyagon illetve eredményen, azaz a tanulón keresztül. Az ő tudásuk vagy nem-tudásuk, illetve a véleményük, hozzáállásuk minden további magyarázat nélkül is beszédes adat. A természettudományos képzés problémája a szabályozás megváltoztatása nélkül szerintünk nem megoldható.

5

A BUDAPEST TELEPÜLÉSFEJLŐDÉSÉRE HATÓ FÖLDRAJZI KÖRNYEZET Lenner Tibor NYME Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Földrajz és Környezettudományi Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. Telefon: 94/504-443. E-mail: [email protected]

A természeti adottságoknak – helyzeti és helyi energiáknak – a vázlatos áttekintése azért szükséges, mert a városok térbeli növekedési jellegzetességeinek alakulására kiemelt hatást gyakorolt (és gyakorol ma is) a természeti környezet. A földrajztudomány egyik klaszszikus kérdése éppen az, hogyan hatnak a természeti és társadalmi tényezők a települések térbeli fejlődésére. Dolgozatunkban a természeti tényezők szerepét ismertettük Budapest földrajzi fejlődésében. A Duna, mint vízi út, az átkelőhely, a tájak találkozása illetve Budapest környékének egyéb vízrajzi-domborzati adottságai együttesen vezettek ahhoz a fejleményhez, hogy a Kárpát-medence legenergikusabb pontja, természetes központja itt, a Duna-nyílásban alakult ki. A történeti földrajz keretében végzett komplex, történeti mélységű kultúrtáj vizsgálat gyakorlati jelentősége pedig az, hogy a kultúrtáj kialakulásának feltárása, a jellegzetes arculatát fenntartó tényezők, mechanizmusok számbavétele adalékként hozzájárulhat a tájvédelemhez, illetve esetünkben a főváros terület- és településfejlesztéséhez.

KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK HATÁSA A SZÜLÉSEKRE HAZÁNKBAN Puskás János1, Kovács Erik1, Kúti Zsuzsanna1, Gyarmati Renáta2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem Földrajz és Környezettudományi Intézet 9700 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4., 2 Debrecen Egyetem Meteorológiai Tanszék E-mail: [email protected]; [email protected]; [email protected]; [email protected]

A környezetünkben zajló folyamatok sokféle hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, így az emberek életjelenségeit jelentősen befolyásolhatják. Az időjárási hatásokon kívül a kozmikus tényezők befolyása is jelentős lehet. Az előadásban a napkitöréseknek és a Péczelyféle makroszinoptikus időjárási típusoknak a szülésekkel való összefüggését mutatjuk be. A vizsgálatban a KSH 2004 és 2009 közötti Magyarországra vonatkozó napi adatait vettük figyelembe. A magyarországi szülésekre ható erős napkitöréseket (Hα fler) kifejező Q-index értékek közül azokat vizsgáltuk, melyek értéke meghaladta a 10-es értéket. A 10-nél magasabb Q-index értéket mutató napok előtti és utáni 5 nap szülési adatait vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy azokon a napokon, amikor erős napkitörést regisztráltak, szignifikánsan növekszik a szülésen napi száma az előző naphoz képest. A következő csúcs a 10 fölötti Q-index napját követő 5. napon tapasztalható. A Péczely-féle makroszinoptikus típusok vizsgálatakor megállapítható, hogy mind a ciklonális, mind pedig az anticiklonális típusok között egyaránt van szignifikáns eltérés az átlagos szülésszámhoz képest.

6

TERMÉSZETES SZUSZPENZIÓK ÖSSZETÉTELÉNEK A HATÁSA AZ ÜLEPEDÉSI SEBESSÉGRE Deák György, Mitre Zoltán, Széles Gyula, Veress Márton Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Környezettudományi Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. [email protected]

Vizsgáltuk agyag, mészkőliszt, valamint ezen anyagok 1:1 arányú keverékéből készült 0,2 m/m %-os koncentrációjú és 0,063 mm-nél kisebb szemcseméretű vizes fázisban kialakított szuszpenziójának ülepedési sebességét, 10 cm-es vízmélységben. Eredményünk agyag és mészkőliszt esetében az irodalmi adatoknak megfelelő. A mészkőliszt ülepedési sebessége nagyobb, nagyobb sűrűsége miatt gyorsabban ülepszik, a keverékanyagokban azonban a sorrend megváltozik. A keverék ülepedési sebessége még tovább nő, és ülepedési sorrend alakul ki, előbb ülepszik az agyag majd erre a mészkőliszt. A gyorsabb ülepedés kiváltója az, hogy a mészkőliszt kis mennyisége (CaCO3) a vizes fázisban oldódik és ionokra disszociál (Ca2+; CO32-). Ezen ionok hozzájárulnak az agyag frakció valódi kolloid mérettartományába eső részecskéinek koagulálásához. A részecskeméret növekedés, valamint a töltés vesztés felgyorsítja az ülepedést. A növényi hulladék hozzáadásával az agyag szuszpenzió és a mészkőliszt szuszpenziók ülepedési sebessége tovább nőtt. Míg a növényhulladék hozzáadása változtatta meg az agyag-mészkő 1:1 arányú szuszpenzió ülepedésének sebességét.

A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A ZOOPLANKTON TESTMÉRETÉRE – KIVÉTEL AZ ATKINSON SZABÁLY ALÓL? Korponai János1, Szalai Rita1, Kövér Csilla1, Méhes Nikoletta1 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, TTK Földrajz és Környezettudományi Intézet, 9700 Szombathely, Károly Gáspár tér 4.

Általános megfigyelésként megállapítható, hogy az organizmusok hideg környezetben lassabban fejlődnek, és kifejlett állapotukban nagyobb testméretet érnek el, mint meleg környezetben. Ezt a jelenséget három biológiai szabály is leírja: a Bergmann szabály szerint, a hideg övben élő fajok egyedei nagyobb testméretűek; a James szabály kimondja, hogy egy faj meleg környezetben élő populációi általában alacsonyabb testméretűek; míg az Atkinson szabály szerint a változó testhőmérsékletű élőlények egyedeinek testmérete csökken a hőmérséklet emelkedésével. Bár az elméletek szerint a hideg környezetben élő szervezetek testmérete nagyobb, és testnövekedésük hatékonysága a hőmérséklet növekedésével csökken, azonban találunk néhány kivételt ez alól a törvény alól. Atkinson (1995) maga is bemutat néhány példát, mint kivételt ez alól a szabály alól az idézett munkájában. Jelen tanulmányukban Macháček & Seda (2013) azt találta a Rimov tározóban, hogy az áttelelő Daphnia galeata populáció utódnemzedékének testmérete alacsonyabb, mint a későbbi melegebb környezetben fejlődő nemzedéké. A tanulmányunkban összevetettük különböző nyílt vízi és üledékfelszínen élő zooplankton fajok méreteloszlását két különböző vízhőmérséklet tartományban (10 °C alatt és 10 °C felett). A méréseink azt mutatják, hogy a nyílt vízi fajok meleg vízi példányainak testmérete kisebb, míg ilyen egyértelmű megfeleltetést a bentikus fajok esetében nem találtunk.

7

CLADOCERA KÖZÖSSÉGEK VIZSGÁLATA A DÉLI-KÁRPÁTOK MAGASHEGYI TAVAIBAN Kövér Csilla 1, Buczkó Krisztina 2, Simon Edina 3, Harangi Sándor 3, Korponai János 1 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, 9700 Szombathely, Károlyi G. tér. 4. 2 Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1476 Budapest, Pf. 222 3 Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. E-mail: [email protected],

Tanulmányunkban a Cladocera közösségek eloszlását vizsgáltuk a Déli-Kárpátok magashegyi tavaiban a Fogarasi-havasok, Retyezát- és Páreng-hegységek területén. Ezen térségek Cladocera közössége jelenleg kevéssé ismert, és az eloszlásukért felelős környezeti paraméterekről is kevés információ áll rendelkezésünkre. A mintákat 2011, 2012 és 2013 nyarán 34 tó üledékéből vettük. A későbbiekben elvégeztük a víz és üledék minták kémiai vizsgálatát, és a Cladocera maradványokból meghatároztuk a közösség szerkezetét. A kapott adatokon többváltozós statisztikai elemzéseket végeztünk, mely során megállapítottuk, hogy a vizsgált kémiai paraméterek alapján a tavak hegységenként jól elkülönülnek. Ezzel szemben a Cladocera közösségeknél esetében ilyen határozott mintázatot nem tapasztaltunk, ami annak tulajdonítható, hogy a Cladocera közösséget széles tolerancia spektrummal rendelkező fajok alkotják. Ez eredményezheti a hegységek közötti nagy hasonlóságot. A leggyakoribb fajok az Alona affinis, Alona quadrangularis, Alona rectangula, Alona rustica, Chydorus sphaericus és a Daphnia longispina voltak. Más fajok, mint pl a Daphnia pulex, Graptoleberis testudinaria, és Eurycercus lamellatus előfordulása korlátozottabbnak bizonyult.

A PARENG (PARÂNG) ÉS A FOGARAS (FĂGĂRAŞ) MAGASHEGYI TAVAINAK SZUBFOSSZILIS ÁRVASZÚNYOG EGYÜTTESEI (ROMÁNIA, DÉLI-KÁRPÁTOK) Méhes Nikoletta1,2*, Kövér Csilla1,2 , Harangi Sándor3, Korponai János1 1

Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémia és Környezettan Tanszék, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola, 9400 Sopron, Ady Endre út 5. 3 Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. *e-mail: [email protected]

A Déli-Kárpátok legmagasabb hegységei a Parâng és a Făgăraş. Sok gleccsertó található a hegycsúcsok által körbezárt völgyekben. A terület árvaszúnyog (Diptera, Chironomidae) faunájáról és az együttesek összetételét meghatározó környezeti paraméterekről kevés ismerettel rendelkezünk. Kutatásunk során célunk volt 15 magashegyi tó (9 tó a Parâng- és 6 tó a Făgăraş-hegységekből) árvaszúnyog faunájának vizsgálata és az együttesek eloszlását meghatározó környezeti tényezők feltárása. A víz- és üledékminták vételére 2012 és 2013 nyarán került sor. A felszíni üledékmintákat a tavak legmélyebb pontjáról gyűjtöttük be. Két köbcentiméternyi üledékminták kerültek feldolgozásra, melyekből 13–81 árvaszúnyog fejkapszula került elő. A legtöbb maradvány és taxon a Parâng-hegység tavaiból került elő. A Făgăraş-hegységben található tavak maradványokban szegénynek bizonyultak, itt főleg a Tanytarsini tribusz és a Pseudodiamesa génusz képviselői fordultak elő. A statisztikai elemzések (CCA, LDA) alapján az árvaszúnyog-együttesek összetétele különbözött a két hegységben. A tavak vízmélysége és az üledék vas(III)-oxid tartalma volt szignifikáns hatással az árvaszúnyog-együttesek eloszlására. 8

GÁZAKKUMULÁCIÓVAL KIALAKULT BARLANGOK BAZALTLÁVÁBAN Gadányi Péter Nyugat-magyarországi Egyetem, 9700 Szombathely, Károli Gáspár tér 4. E-mail: [email protected]

A bazaltlávákban, piromagmákban és a felszín közeli magmákban a csökkenő magma/litosztatikai nyomás hatására a bazalt bizonyos összetevői főként szén-dioxid, kén-dioxid, és vízgőz formájában kiválnak. A bazaltlávák igen magas hőmérséklete, valamint kis viszkozitása miatt a kivált gázok nagyobb üregekké, illetve barlangokká is egyesülhetnek és amenynyiben egy felszíni akadály, pl. lávakéreg megakadályozza a légkörbe illanásukat, úgy a bazalt hűlésével fokozódó viszkozitás hatására a lávában/magmában zárva maradhatnak, annak teljes megszilárdulását követően is. Attól függően, hogy a bazalt milyen vulkáni környezetben szilárdult meg, úgy a bennük kialakult gázhólyag-üregek és barlangok is eltérő morfológiájúak lesznek. Ily módon megkülönböztethetünk bazaltdájkban, felduzzadt pahoehoe lávafolyásban, vagy lávatavak mélyebb zónájában, fa-öntőforma-barlangokhoz kapcsolódóan, illetve lávafolyások, vagy lávatavak felszíni kérgét felboltozva kialakult gázhólyag-barlangokat.

9