Benedek Szent Benedek atyánk élete és tanítása a sant benet de montserrat-i apátság bencés nővéreinek elbeszélésében és illusztrációival. Szöveg: M. Regina Goberna OSB Rajz: M. Lurdes Viňas OSB Németből fordította: Fockné Vigh Brigitta
2
Szeretet és teremtés
Benedeknek hívják. A név jelentése: áldott, a kegyelem állapotában élő. Nursiában született, nemesi család sarjaként. 480-at írunk. Eutropius és Abundantia már hosszú utat jártak be együtt a házasságban; a szívük is egybe olvadt. Szeretetük egy gazdag élet forrásává vált. Amikor már mindketten idősek voltak, ikrek jöttek a világra: Benedek és Skolasztika. Dupla öröm a nagy családban! - Kegyes Atyánk, aki az égből mindig gondot viselsz ránk, a kezedbe helyezzük ezeket a kis teremtményeket. Vidd végbe bennük a teremtés új művét, amely ma kezdődött el. – mondta Abudantia, az édesanya, mélyen meghatódva. Eutropius lélekben megindulva pedig ezt fűzte hozzá: - Dicsérünk és áldunk Téged, Istenünk, mindenség Teremtője, mert Te nekünk embereknek, ma ugyanúgy, mint a világ kezdetekor, a legbensőségesebb szeretetedet ajándékozod.
3
A remény
Minden tavasszal, a két testvér Benedek és Skolasztika nagy örömmel sétál a virágzó mezőkön és réteken. Mint a zsenge májusi bimbók, amelyek egy új virágzás reményeként a kemény burokleveleket áttörik és az egész természetet az öröm mámorában fürdetik meg, olyan ez a két gyermek, akik egy új élet reményét hordozzák magukban. Egy egészen kicsi gyermek reménye a nagyon nagy Istenben. Szárnyaló remény. Fiatal. Gondtalan. Nyitott. Teremtőkedvű. Új. A fáradt csalódás ellentéte. Megrendíthetetlen remény, amelyet semmi nem győz le, amely minden tapasztalat által erősebb lesz és soha nem esik kétségbe.
4
- Tudod mit nővérkém? Ha én egyszer nagy és erős leszek, bátor katona lesz belőlem és Krisztusnak az igazi királynak, és úrnak szolgálok. - Te pedig testvérkém, látod azt a bárányfelhőt, amely ott úszik az égen? Olyan fehér galamb leszek én is, szeretni és szolgálni fogom az urat. A távolból jó dadájuk Cyrilla elgondolkozva nézi őket, és felemelt kézzel imádkozik: - Mennyei Atyánk, őrizd meg ezt az ikerpárt jó akaratukban és reményükben, minket pedig felnőtteket engedj ismét gyermekekké válnunk.
5
Az egyetem
A szülőknek azonban egészen más tervei voltak. Már egészen korán Rómába küldték Benedeket, hogy egyetemi tanulmányokat végezzen. A bölcs Szokratésznál megismeri az emberi méltóságot. Milyen egyedi minden egyes ember! Mindegy, hogy szabad vagy rabszolga, mi mindnyájan, kivétel nélkül egyek vagyunk Krisztusban. Platon tanítása által felfedezi, hogy minden teremtmény legnagyobb vagyona a származása. Így találkozik annak a pillantásával, aki mindenkor lenéz ránk, akit mindnyájunknak szeretettel kell tisztelnünk, aki szívünk minden gondolatát ismeri. Arisztotelésznél hozzászokik a jókhoz és felfedezi az erény örömét. Az a szent, aki szomorú, az egy igazán szomorú szent. Benedek mindkét lábbal a földön áll. A szíve az égben van. A két végletet jócselekedetekkel teli életében az öröm kapcsolja össze. Ilyennek látjuk őt, a mindörökre kicsi, és mégis oly nagy Benedeket.
6
A menekülés
Nem. Nem. Nem. Második helyen áll az egyetem és a társadalomban betöltött hely, első helyen az élet. Ez a sorrend nem fordítható meg anélkül, hogy mindent szét ne rombolnánk. Vannak utak, amelyek jónak látszanak, de végezetül a kárhozatra vezetnek. Ha a tanulmányok mellett az egyik ivászat követi a másikat, elveszik az egyensúly és az ember a saját tompa és gőgös érzéki örömei rabjává válik. Mialatt az ész gyarapodik, a test rabszolgává válik. Az ember így válik egy tragikus kettészakadás áldozatává. Benedek egyszer és mindenkorra az egység útját választja. Létezik ennél csodálatosabb színjáték? Aki egységben van önmagával, akár a bűnbeesés előtti ember, azt az igazi világrend vezérli: Istennek tetszeni és a magasabb rendű erőket követni. Ebből következik a teremtett világhoz való viszony.
7
Mivel Benedek a világot a többi emberrel ellentétben egy másik nézőpontból szemléli, minden földi bölcsesség balgaságként jelenik meg előtte és elhatározza, hogy elmenekül. Nem a világból, hanem a világgal, mert ő maga is a világ egy darabjának érzi önmagát, azért, hogy a világot új életre vezesse. Ez vezeti őt felfelé. Gyorsan igyekszik a csúcs felé. Ott látta a fényt. Mi lehet az?
8
Aki keres, azt megtalálják
Annak, aki igazából keres, annak kezdetben az út nehéz és szűk. Ha nehézségek jelentkeznek, félelmeink és ijedtségeink miatt ne forduljunk vissza… A keresés azt jelenti, hogy teljes erőből egy kincs után, valami új után vágyakozunk. Egy hívást, egy hivatást követni azt jelenti, hogy kitartóan, lépésről lépésre egy jobb jövő felé sietünk. Csak aki saját magát elfelejti, az válhat felfedezővé. Csak az fog fent megérkezni, aki ténylegesen felfelé igyekszik. Aki közömbösen kitér a fáradtság elől és kikerüli a célt, nem fogja átélni a találkozást és nem éli át a szeretettel teljes élet meglepetését. Csak az az ember, aki egyenesen előre igyekszik és saját akaratát nem hajtja
meg
minden
hiábavalóság
előtt,
az
fogja
az
igazságot
megtapasztalni. Tehát minden az emberi igyekezettől függ? Isten személyesen felel erre a kérdésre: - Fiam, ha Te igazán keresel engem, meghallgatom a kérésedet, és mielőtt hívhatnál engem, azt mondom neked: itt vagyok.
9
A kis Benedek ezt hamarosan meg fogja tapasztalni. Mert Isten várja már őt a hegy tetején egy jó szerzetes személyében, akit Romanusnak hívnak. Romanus már öreg, de elég fiatal ahhoz, hogy évei terheitől eltekintve még mindig Istent keresse. Most őt is megtalálja az Isten, aki a fiúcska csodálkozó szemei által néz rá. - Rád bízhatok egy titkot? Rejtekben szeretnék élni. Valóságosan Istent szeretném keresni – ismeri el Benedek. - Igen, fiam. Keresd őt, aki már megtalált Téged. Keresd őt a hitben, és majd egykor színről színre szemlélheted azt, aki láthatatlanul mindig melletted állt. Itt van egy barlang. Ha belépsz, aligha tudsz megállni kiegyenesedve.
10
A szerzetesi ruha
A következő nap Romanus Benedekre ölti a szerzetesi ruhát. Őrá? Milyen jogon? Mit jelentsen ez a privilégium? Ő nem akar semmi magántulajdont. Mi ez a furcsa ruha, ha Benedek minden testvér testvére szeretne lenni? Hosszú
gondolkodás
után
Benedek
mindezt
három
indokkal
magyarázza: Ez ugyanaz az öltözet, amelyet Romanus visel. Ettől a pillanattól kezdve egy új családhoz tartozik. Ez a jog megilleti őt. Ez emlékezteti arra, hogy elindult egy úton, amelynek a végén más ember szeretne lenni. Mint egy második keresztségben, úgy öltötte magára az új Ádámot. Nem úgy, mintha ő, a kis és jelentéktelen Benedek, máris egy új ember lenne, egy új Ádám. De a ruha, kötelezi őt arra, hogy erre törekedjék. Nem a ruha teszi a szerzetest, de segít neki, hogy azzá legyen. Ez a saját privilégiuma. Mivel ő húsból és vérből van, elfogadja a ruhát, mint látható jelét a döntésének. Mi sem tudjuk ezeket a jeleket nélkülözni, mert az ész
11
érvein túl az élet legmélyebb valóságát teszik nyomatékossá. Ezt minden ember képes belátni. Milyen fontos is a szépség teológiája! - Úr Jézus, milyen szép ajándék! Micsoda megtiszteltetés! Benedek egyszerre sír és nevet örömében.
12
A szent hagyomány
Romanus minden nap egy hosszú kötélen, kosarat enged le a meredek sziklafal mentén, hogy Benedeknek élelmet adhasson. - Romanus atyám, ebben a kenyérben élesztő van, amely lassanként – magam sem tudom hogyan – a bensőmben életet teremt. - Igen, fiam. A kenyeret sok testvér szeretete gyúrta át, akik egymásról szeretettel gondoskodnak, és akik ezt az őket követő generációknak a szent hagyomány által továbbadták. Látom, ott kezdesz el aratni, ahol nem vetettél, de már mások is sokat fáradoztak előtted. A
szeretet
továbbadása
egy
lánc,
amelybe
mi
mindnyájan
belekapcsoljuk a saját láncszemünket. Minél inkább belépsz a szeretetbe, annál inkább érzed, hogy tart téged ez a kötelék, amely erősebb, mint a vas és az acél. Ez a kötelék Krisztus, az Úr!
13
A magány
A szűk völgyet mindkét oldalról egy hegyvonulat határolja. Egy patak, amely vidáman csobogva tör utat magának. Egy darab egészen tiszta, egészen kék égbolt és egyedüli társként egy varjú, amely egy falat kenyeret csen magának: ez minden, ami betölti Benedek magányát. Semmi más. Egyedül önmagával. Az emberektől visszavonulva. Isten előtt egyedül. Ezért sem marad számára más választás, minthogy békében, csendben és nyugalomban továbbmenjen. Nincs középút. Élet vagy halál. Őrület vagy a visszavonulás. Vagy elfogadod magad, vagy elveszíted az eszed.
Ebben a feszültségben ismeri meg Benedek önmagát. Ő Isten embere.
14
A sivatag
Isten embere? Jaj, nem. Egy szegény tudatlan szerencsétlen. Így kezdi el Benedek megismerni azt, hogy mire kell törekednie. Minél közelebb jutunk az igazsághoz, annál jobban felismerjük az önámításainkat. Benedek minden szépítés és mentegetőzés nélkül néz szembe a hibáival. Napról napra türelemmel kell elviselnie önmagát. Az üres tér. Minden, ami jó, az Istentől ered. Csak a gonosz az ember sajátja. Benedek bűnei szakadéka előtt áll és felismeri szíve gonoszságát. Mélységesen megalázva érzi önmagát. Saját magát is gyűlöli. Éjszaka van. Felnézni sem mer, mert érzi bűnösségét. Ellenkezés. Akár egy porban lévő féreg. Mint egy bárány, amelyet vágóhídra vezetnek. Mint egy teherhordó állat az ura előtt.
15
Kétségbe vonja az Isten végtelen irgalmasságát? Nem. Ezt az ürességet Benedek saját kívánságai, vágyai és óhajai töltenek meg. Ez az éjszaka annak a bizonyosságában telik el, hogy megerősíti az Isten, hogy végül győztesként kerüljön ki a harcból. Az értelem, a megvilágosodás, egyedül a Szentlélek ajándéka. Önmagára hagyva: semmi. Istennel együtt: szent ember. Kegyelemmel eltelt férfi.
16
Hallgatás
Nem beszél. Figyelmesen hallgat, hogy a Lélek szavát meghallja, aki a közösséghez szól. Ma, most, ameddig csak az élet fénye él benned, itt van az óra. Állj fel, legyél figyelmes. Készségesen figyelj a halk hívásra. Neked szól.
„Hallgasd meg fiam… … fogadd a jóságos atya intéseit…”
Lehetséges ez? Benedek megtapasztalja, hogy létezik egy állandó, hatalommal bíró szó, amely az Isten és az idő jelenében szólal meg. „A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt.” Ezen szavak súlya miatt meg kell tanulnod hallani.
17
Ha bezárjuk a fülünket és értelmezés nélkül hagyjuk a szavakat eltávozni, a szívünk is érzéketlenné válik és olyan kemény lesz, mint a kő. Az élet helyett a halálhoz jutunk. A hallgatás utáni vágyakozástól eltelve, Benedek egészen csendben tölti a napjait, ha teheti, meg sem mozdul. Lehajtott fejjel hajlítja a szívét Istenhez : - Beszélj Uram!
18
Meglepetés
Mialatt Benedek így elvonultan elmélkedik, egy belső érverésre lesz figyelmes, amely egyre feltartóztathatatlanabb. Nem hallod a dobogását? Ó, de igen, egészen észrevehetően. Ez azzal magyarázható, hogy Benedek megtanulja, hogy teljes szívéből és teljes erejéből szeressen. Óriási erőből.
Hatalmas lelki fájdalmak
között. Szabadon. Végtelenül. Kimondhatatlan a gyönyörűség. A maga természetében semmit sem kell lerombolni. Semmit sem kell elnyomni. Semmit sem kell elrejteni. És semmit sem kell megvetni. Nyugodtan járja át az egész testet a belélegzett levegő a fejtől a lábig, a lábtól a fejig. Minden eltelik friss lélegzettel. Minden
ebben
a
szívben
gyűlik
össze,
amely
engedelmesen,
harmonikusan, egyenletesen ver. Ez a szív az egyetlen nagy szeretetnek dobog, amely az egész világmindenséget átöleli. Ez a pici szív mindent az egyetlen Igazra vezet vissza. Semmit sem tesz elébe Krisztus szeretetének.
19
Bensőségesség
Aki a szívével lát – és a szív igazán a szeretet láthat igazán, hogy tisztán láthasson,- az egy új jelenlétet is felfedez. Minden egyes ember a teremtés legnagyobb csodája, olyan mint egy megszentelt kehely, amely mélyén Krisztus elrejtve van jelen: Krisztus az emberiség megváltója. Ezért minden ember megérdemli, hogy a legnagyobb tisztelettel bánjunk vele. A barlang előtt lévő vad növényzet, az ide-oda szálló fecskék, a szélben táncoló fák lombja, a meredeken feltörekvő sziklák, a közelben lévő sűrű tüskebokor, a völgybe vezető út mentén nyíló virágok: minden a „Szent” állandó jelenlétének tükörképei. Olyan, mint az oltár edénye, amelyben az Úrnak szánt bor és búza van. Benedek nem tudja, hogyan fog egyszer majd kinézni az új ég és az új föld, de hiszi, hogy minden, amit itt titokzatos módon megtapasztal, az eljövendő boldogság előízét tartalmazza. Egyedül van, de hogy határtalan örömét kifejezze, táncol a barlangban.
20
Kísértés
Mit jelentsen ez, Benedek? Egyedül, magadban táncolsz? Elvesztetted az eszed? Talán álmodozol? A valóság nem olyan, ahogyan azt Te elképzeled. Te ugyanolyan vagy, mint a társaid, akik elől elfutottál. Ők nem úgy élnek mint te. Ők nem osztják a te különcségeidet. Ők nem foglalkoznak ilyen butaságokkal. Ami veled történik az nem más, mint egy betegség. Menj vissza a városba, Az emberekhez, a mindennapjaikhoz. Talán még mindig Szabinára gondolsz? Családot is alapíthatnátok együtt… Szegény Benedek egészen összezavarodva ül a barlang előtt.
21
Képzelet vagy valóság? Őrület vagy értelem? Fontos pillanat vagy csak nyomorult időpocsékolás?
Térdre esik: - Uram, Uram, mi a Te akaratod?
22
Imádás
- Fiam, te még egy befejezetlen alkotás vagy, és én vagyok az alkotó. Te vagy az, akit a mindenségbe helyeztek, Én vagyok a végtelen. Te kis gyermek vagy, Én a jóságos atya vagyok. Te ingatag vagy, Én a szikla, amelyen megedződtél. Te vagy a gondolat. Én vagyok a bölcsesség. Te vagy a szó, Én vagyok a teljes és egyedüli igazság. Te vagy az, akit teljesen birtokolnak, Én vagyok az egészen és teljesen birtokol. Elmerültél bennem. Ha át tudnál ölelni,
23
ha fel tudnál fogni, ha meg tudnál magyarázni, akkor én nem én lennék, nem az, aki előtted jár; és te nem te lennél, mert befejezetlenül és üresen meghalnál a saját nyomorúságodban; mert így lettél teremtve. Arra gondolatra, hogy Istent szabadon szeretheti, és ha akarja, szemét rajta tarthatja, a fülét hozzá fordíthatja és Isten megmutatja neki az életre vezető utat, Benedek sírva fakad a boldogságtól. Testvéreim, mi lehetne számunkra nagyobb ajándék, mint az Úrnak a szava, amely nem szűnik meg hívni minket?
24
A Miatyánk
Erre Benedek imádkozni kezd, és ezt mondja: - Atya, mennybéli kedves atyám, Te vagy a legtökéletesebb ajándék, amely belőled indul ki és hozzád tér vissza, a legtökéletesebb ajándék Te vagy a világ számára. Ne nekünk, ó Uram, ne nekünk add az elismerést, hanem a Te szent nevednek járjon a dicséret, a tisztesség és az áldás. Ez a Jézus szívének első kérése, az Atya dicsőségének titka, amelyet mi a saját szemünkkel láttunk. - Aki már most kegyesen a fiaid között tartasz számon: jöjjön el a Te országod! Most, ebben az órában és mindörökké. Ez Jézus szívének második kérése, Isten országának titka itt a földön. -
Hogy
ez
megtörténjen,
add
meg
nekünk
kegyelmedet
és
megbocsátásodat, hogy ezt az ajándékot mi is úgy adhassuk tovább, ahogy azt megkaptuk, és hogy a bosszúság tüskéi, amelyek a testvérek között is felüthetik fejüket, mind eltűnjenek.
25
Ez saját bűnös szívének utolsó kérése. Benedek! Milyen fontos ez az ima! Jézus nem azért jött maga is a világra, hogy ezt elmondja és megtanítsa Neked? Semmi sem egyszerűbb és ennek ellenére hatékonyabb, mint nyitott szívvel hagyni, hogy ez az ima átformáljon Téged. Mostantól kezdve ez a küldetésed: imádban Istenhez menekülni, hogy mindenben az ő szent akarata teljesüljön.
26
Húsvét
Húsvét reggelén hirtelen egy nyulacskát követő fiatal vadász áll meg a barlang bejárata előtt. - Ó szent atya! Te itt vagy? - Atyának nevezel engem? - Igen. Az arcodon látom a győztes örömét, aki megnyerte a csatát. Osztozzunk meg az elemózsiás tarisznyám tartalmán. Elég lesz mindkettőnknek. Szó nélkül esznek. Amikor a kenyeret és a többi ételt megosztják egymással, egymásra mosolyognak. Végezetül a fiatalember izgatottan felkiált: - Szeretnék nálad maradni. A Te békédet keresem, és utána akarok járni. A Te húsvéti fényedet szeretném megélni és sugározni. Én is a feltámadás jele akarok lenni a világban, nem a szavak, hanem az élet és a példa által. - Fiam, ha a szent húsvét ünnepéből és a szellem örömével szeretnél élni, ha ilyen vágyakozásban akarsz létezni, akkor fel kell nyitnod a szemeidet az isteni fénynek. Az át fog hatolni rajtad, anélkül hogy tudnád
27
honnan jön és hová tart. De mindig, ha ezt akár egy testvérrel is meg tudod osztani, mély benső örömet fogsz érezni. Minden találkozás húsvét lesz számodra. Amikor a megijedt kis nyulacska kettőjüket így beszélgetni látja, minden félelem nélkül, bátran odaugrándozik hozzájuk. Ahol az élet van, ott a halálnak nincs hatalma.
28
Hivatás
Ettől kezdve Benedek szent atya híre elterjedt az egész környéken és sokan jöttek, hogy láthassák őt. - Atya, mondd meg nekem, mi a hivatás? – kérdezte Valentinian, egy érdeklődő, csupa erő, okos fiú. - A mi hivatásunk, testvér, nem álom. A valóság gyorsan a realitások talajára fog állítani. Ezért nem szabad könnyen mindenkit felvenni, aki jelentkezik a monostorba. Ez a hivatás nem is általános gyógymód, aminek a segítségével áthidalhatod a hibáidat: napról napra dolgoznod kell magadon. Nem szabad, hogy menekülés legyen, ha félnél az élettől: sok nehéz feladat vár ezen az úton. A hivatás azt jelenti, hogy lélekben Istennél vagy, erős vagy; igazából őt keresed, nem csak egy álomképet; az isteni kinyilatkoztatást minden igyekezeteddel az életed középpontjává teszed; szívesen engedelmeskedsz, megalázod magad és türelmes vagy a mások gyengeségeivel szemben. Így leszel Krisztushoz hasonlóvá. Mivel mindez önmagad része, akkor érheted csak el, ha bensőleg lemondasz saját magadról. Minden hivatás egészen személyre szóló.
29
Nem az a tied, amelyiket jobbnak tartod, hanem az, amelyik egészen rád lett írva, minden előnyével és korlátaival együtt, mert Te a mi Urunk és Istenünk egyszeri és megismételhetetlen gondolata vagy.
30
Szerzetesek fajtái
Két fiúcska, a fiatal Maurus és a kis Placidus, anélkül, hogy tudták volna, mi is vár rájuk, a fejükbe vették, hogy szerzetesek lesznek. Benedek atya így oktatja őket: - Gyermekeim, vannak emberek, akik magukat szerzeteseknek mondják, de csak a ruhát viselik, mert lélekben és gyakran testben is, nem ott vannak, ahol lenniük kellene. Ők a teremtményekben keresik azt, amiről azt hiszik, hogy nem találják meg Istenben. Ők azt nevezik szentnek, ami a saját szájuk íze szerint való, és ingatag lélekkel mindig egy helyben toporognak. Másokat nem hívnak szerzetesnek, de úgy tesznek, mintha azok lennének.
Istennek
tetszően
élnek
és
áldozatkészen,
valamint
alázatosan szolgának neki és a testvéreknek. Mégis elvesznek, mert az akaratuk gyenge és nem állhatatos. Őket a nem tette próbára a Regula, az élet tanítómestere. Néha egyedül élnek, néha csoportokban, ingatagok és vágyakozóak; mindig azt szeretnék tenni, ami éppen az eszükbe jut.
31
Végül, pedig vannak olyanok, akiket szerzeteseknek hívnak és ténylegesen azok is. Ez azoknak az erős fajtája, akik egy regula és egy apát irányítása alatt élnek. Ugyanazok az ideálok után vágyakoznak, ugyanazt az életrendet és életritmust követik. Ők olyanok, mint egyetlen szívdobbanás, amely sok kis szívdobbanásból áll össze, ők azok, akik ezt a nagy szívdobbanást az egyes ember személyes szeretetének sokszínűségével töltik meg. Tehát kikereshetitek magatoknak, azt az iránymutatást, amely számotokra a legjobbnak mutatkozik, ezáltal a szíveteket és a testeteket is az Isten parancsainak megfelelő szent engedelmességre taníthatjátok.
32
Az apát
Az idő múlásával Benedek lesz a testvérek és azok apátja, akik utánuk jönnek és 12 monostorra szétosztva élnek. Mint egy nagy fa, amely a madaraknak szeretetteljesen menedéket ad és őket tiszta, önzetlen lelkülettel, de a jó pásztor állhatatosságával és bensőséges megbocsátásával is szereti. Minden egyes testvérhez megpróbál a saját belső tulajdonságai által közel kerülni. Milyen csodás művészet ez! Gyűlöli a rosszat és a pelyvát, de szereti a testvéreket, a magokat. Ezért vannak többen, akik őt szeretik, mint akik félnek tőle. Ahogy az erős fa törzse az ég felé törekszik, úgy jár Benedek atya is szóval és példával az övéi előtt, mielőtt megintené őket. Ő a tettei által hirdeti Jézust: - Azért vagyok közöttetek, hogy inkább szolgáljak, mint parancsoljak. Rendelkezzetek felőlem. Mint ahogy a rejtett, életet adó víz a törzstől az ágakon át, a legmagasabb csúcsáig élettel látja el a fát és ugyanakkor a föld legmélyén lévő gyökereket is táplálja, úgy szívja be életforrásként ezeket
33
a szavakat a tanítványok szíve, akik Benedek szavát tisztelettel és gyermeki szeretettel elfogadják. - Abba, atya. De mégsem. Nincs mindenki meggyőzve. Ha a testnek nem egyetlen feje lenne, akkor mindegyik, a saját irányába húzna és ezzel lerombolná az élő egységet. Ha ketten különböző véleményen vannak, akkor mindazok, akik ettől a kettőtől függenek, vagy az egyik, vagy a másik után mennek és ezzel a vesztükbe rohannak. Amilyen észszerű tehát ez a rend, úgy ebben egy mélyebb mondanivaló is rejtőzik: Jézus tanítványai tudják, hogy neki is megvan a helyettese, nem igazán a népek szemében, hanem a többi testvér között.
34
A közösség
Benedek atyával együtt az új testvérek egy közösséget alkotnak. „Hortus conclusus. Fons signatus.” Egy elzárt kert. Egy megjelölt forrás. Egy virágzó ágyás. Itt van egy testvér, aki a fejét lehajtva tartja, akár egy ibolya, amely egészen alázatos. Egy másik, aki olyan kerek szemekkel néz a világra, mint egy apró virág, a szívével és a szájával is mindig megvallja az igazságot. Egy harmadik, aki olyan, mint a szüzességet jelképező liliom. A következő testvér, mint a rózsabokor, szelíd és Krisztus követésében egészen megtagadja önmagát. Megint egy másik, aki olyan piros, mint a pipacs, soha nem tántorodik el a szeretettől. A legfiatalabb, akinek gyakran a Szentlélek nyilatkoztatja ki, mi a legjobb, hasonlít egy bimbóhoz, amely még minden csodát magába zárva tartogat. Az idősebb, akit tisztelettel veszünk körül, olyan, mint egy teljesen elnyílt virágcsokor, telve van bölcsességgel. Milyen gazdagság a különféleségben! Minden egyes ember megismételhetetlen, egyszeri, egy isteni gondolat és egy különös vezetés gyümölcse. Minden életkornak és
35
minden karakternek különös szeretetre van szüksége. A testvérek közössége nem hasonlítható egy állatcsordához. Ha egymásra néznek, tanulnak egymástól, és azon versenyeznek, hogy egymást jobban megértsék és kiegészítsék. Az egész túlcsorduló élet ebben az elzárt kertben játszódik le, ebben a kis bekerített világban és mégsem hiányzik belőle semmi, ami fontos. Ha pedig mindnyájan együtt vannak, az ünnep!
36
Az egész világ
Egy elzárt kert? Egy saját részre fenntartott kis világ? És mi van a többi emberrel? Mint ahogy minden igazán megélt kereszténységgel való találkozás, követésre serkent, úgy itt is megtalálják az emberek a példát, az ösztönzést, hogy saját maguk is kisebb csoportokat alakítsanak. Ha ők távolabbra kerülve, letelepednek, akár az egész világot is tűzbe hozhatják. Az emberiség talán nem sok apró sejtből áll, amelyek egymásnak kezet nyújtanak és úgy egy nagy kört alkothatnak? Minden szeretetet, amely a világot átöleli, annál a testvérnél kell elkezdeni, aki a legközelebb áll hozzánk. Ha az egész világ számára ki akarod nyitni a szíved, először annak kell kinyitnod, aki a legközelebb áll hozzád. Különben az emberiség iránt érzett szeretet csak színjáték lenne. Ha egymást ezért tiszta szívből szeretjük, olyan szeretettel, amely minden
testi
és
emberi
gyengeséget
37
türelmesen
elvisel,
olyan
nagyvonalú szeretettel, amely inkább az adakozásban, mintsem a kérésben jeleskedik; ha tisztán és egyenesen szeretjük a testvéreknek azt a kis csoportját, amely velünk együtt él, akkor meg lesz mentve a világ. Ez olyan egyszerűen hangzik, de mégis nagyon sokba kerül.
38
A rend
Itt azonban nem egyesületről van szó, hanem hivők közösségéről. Ez nem egy utitársaság, amelyben mindenki arra törekszik, hogy a legjobb helyet szerezze meg magának. Az egység szabályozott egyenlő léptekkel halad előre. Mindenki ugyanabba az irányba. Ugyanúgy, ahogy Izrael törzsei a pusztában való átvonulásuk alkalmával a szövetség ládája köré gyűltek össze, és ahogy mindnyájan a tűzoszlopot követték, amely előttük haladt. Krisztus az apát személyében halad elöl, utána a szerzetesek meghatározott sorrend szerint. Nagy méltósággal. Mindenki a saját helyén. Micsoda megtiszteltetés, ha valaki örökre odatartozik! Micsoda felelősség ezt a helyet lelkiismeretesen megőrizni! Senkinek
sem
szabad
az
Isten
házában
bizonytalannak
vagy
szomorúnak lennie. Ezért van a rendezettségnek a monostoron belül olyan nagy jelentősége.
39
Mindenki a neki kiosztott munkát látja el, minden tárgynak megvan a maga saját és külön helye, minden feladatnak megvan a maga ideje. Egy nagy és jól irányított közösségben boldog élet uralkodik. Ha az élet külsőleg és belsőleg is rendezett, békévé válik.
40
Az állhatatosság
A béke nyugalomhoz vezet. Gondtalanul kell élni? Ki kell kerülni a konfliktusokat? Nem! A nyugalom fontos szerepet játszik a sürgés-forgással szemben, de a benső rugalmasság ugyanolyan megkívánt tulajdonság. Ha az újdonságot nem a világ dolgai között, hanem a mélyen megélt szeretetben keresed, minden pillanatban újjászülethetsz a Szentlélek által. Ehhez nyújt segítséget a mindig állandó környezet: ugyanaz a ház, ugyanazok az arcok, ugyanazok a körülmények és a mindig hasonló élethelyzetek. Mindig ugyanazok a testvérek állnak körülötted, amíg minden körülötted az életed részévé, az életfolyamod áramlatává válik. Törd föl a lényegtelen dolgok kemény burkát és juss el a szeretet igazi alapjaihoz, amely minden teremtmény bensőjében ott rejtezik. Ez azonban nem a megtérés, az újdonság szorgalmában történik meg, hanem az évek hosszú sorának vizsgái és próbái által.
41
Testvér, ha egyszer ezt az utat választottad, nem létezik számodra másik.
Az
életedet
a
monostor
zártságában
és
állhatatosságában kell kibontakoztatnod. Ha ezt az irányt nem tartod be, nehezen jutsz el a célhoz.
42
a
közösség
A fogadalom
„Fogadj el, engem Istenem szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam Uram!” A fogadalomtételkor ezeket a szavakat ismételjük el háromszor egymás után,
hogy
a
templomban
minden
jelenlévő
előtt
világosan
kibontakozhasson az értelmük. Ettől a naptól kezdve a saját testünkkel sem rendelkezhetünk. Kölcsönös szeretet-csere ez? Igen, de fájdalmakkel teli csere. Isten egy féltékeny vendég, aki a szerzetesi szívben semm más teremtmény iránti vonzódást nem tűr meg. Ha beengedik egy szívbe, egészen elfoglalja azt. Azután már az „én”-nek ott semmi hely sem marad. O admirabile commercium! Az Isten odaajándékozza magát és ember lesz. Az ember odaajándékozza magát és Isten lesz. Titkos átváltozás, amely az örökkévalóságig tart. Élet vagy halál?
43
Halál vagy élet? Egyedül Isten tudja a választ. Isten és a magát igazán önátadó szerzetes. Igen, testvér. Ha és de nélkül.
44
A zsolozsma
Milyen nagy dolog, ha mindnyájan a kórusban ülnek! Benedek atya középen. A szerzetesek félkörben az oltár körül. „Szívük, szemük és a hangjuk csak az oltárra figyel, ahol Jézus keresztáldozata jelenvalóvá válik, és örökre a reményt sugározza.” (Péguy) A nap folyamán az istendicséret nem más, mint az Eucharisztia méltó megünneplésének előkészítése. Ebben a dicséretben, a Krisztusban jelenlévő megváltástörténet újra életre kel és beteljesedik. Ahogy Mária, a szűz, mindent megőrzött a szívében, úgy engedik a szerzetesek is Isten szavát a szívükbe és megőrzik ott, amíg a saját életükben is meg nem testesül. Így válaszol az emberré lett szó az eredendő szóra. -Testvérek, legyetek szorgalmasak az Istenszolgálatban! Semmit ne tegyetek elébe. Minden pillanat fontos. Isten mindenhol jelen van, de az Úr szemei nagy szeretettel néznek le ránk, ha hozzá imádkozunk. Törekedjünk ezért, hogy a szívünk a
45
zsoltárok éneklése közben egész valónkkal és gondolkodásunkkal összhangba kerüljön, hogy Istenbe rejtőzhessünk.”
46
A zsoltárok
A testvérek közül a kis Placidus leli a legnagyobb örömét a zsoltárokban. A vigíliák utáni csendes órákban elmélyülten gondolkodja át őket. Az ilyen gondos előkészület által, amelyben a Szentlélek munkálkodását tapasztalja meg önmagában, a zsoltárok is annyira a sajátjaivá válnak, mintha együtt lélegezne velük. Azután ha a kórusban imádkozik, a lélek és a szeretet ereje által, teljes szívből énekli a zsoltárokat és ezáltal a saját hivatására mond újra igent. Arra a hivatásra, hogy szószólóként, dicsérőként, Isten és a népe közötti szövetség közvetítőjeként, az Isten házában lakó állandó vendégként, és követként, hogy imája és élete által Isten országának földi eljöveteléről tegyen tanuságot. Azt gondolja, hogy a szerzetesnek ezért a szegények szívével kell rendelkeznie, szabadnak és nyitottnak kell lennie minden idők és minden nép számára. Istennek és az embereknek akarja odaajándékozni a hangját, hogy rajta keresztül beszélni tudjanak. A zsoltárok segítségével
47
akarja megérteni Izrael és az egyház hitének sokszoros könyörgését, amely olyan sok testvérnek adott erőt és bátorságot. A kis és jelentéktelen Placidus azt gondolja, hogy a kegyelem forrásában, amely generációk imája által mindig erőteljesebb lett, el fog merülni. A Szentléleknek engedelmeskedve hagyja, hogy ezek az imahullámok magukkal ragadják, és a földi gondolatoktól elszakítsák, s végül kegyelemmel elárasszák. Nem az egyik zsoltárt énekli a másik után, ahogy éppen jön, hanem nagy örömmel mélyül el minden egyes imában. Anélkül, hogy elhagyná a kóruson kijelölt helyét, a zsoltárokban – tartalmuk és a benne lévő körülmények segítségével – minden követ megmozgathat.
48
A közbenjáró
Ha Placidus, hivatása szerint, mint közbenjáró, a kérő zsoltárokat imádkozza, az emberek minden szükségét magába fogadja: az üldözöttek, a megtagadottak, a foglyok, a betegek, a lelki szükséget szenvedők kéréseit. Mindezekkel a kérelmekkel gyermekien, félelem nélkül, alázatosan és bizalommal telve áll oda az Atya elé. Számára nincs olyan kérés, amely túl vakmerő, túl tolakodó lenne, nincs olyan könyörgés, olyan siránkozás és panaszkodás, amelynek nem lenne helye, még a gonoszra utalás sem jelenik meg utálatosan. Nem lenne szabad Istent elszámolásra kérnie, ahogy azt Jézus is tette: „Miért hagytál el minket?” Tudja, hogy Isten a hallgatásban válaszol. Mivel Isten emberré lett, emberi módon beszél vele. Azért mer vele így beszélni, mert Jézussal és a néppel együtt minden bizodalmát belé veti. Még a legnagyobb szorongatás közepette is képes a köszönet hálaadásával válaszolni, mert magát egészen Istennek adta és tudja, hogy Isten mindent a javára fog fordítani.
49
Micsoda nehéz feladatot vállalt el a kis Placidus a közbenjárással! Minden egyes zsoltárnál egy egész zsák teli gondot hoz magával és kiönti az Atya előtt. Ez egy állandó jövés-menés a világból az Atyához és az Atyától a világba, ide-oda, ide-oda. Ha ezeket a kéréseket minden szeretetével együtt az Atya elé terjesztette, bizakodva várakozik. Tudja, hogy a kérései nem a sok szó által, hanem a szív tisztasága által nyernek meghallgatást.
50
A dicsőítés
A dicsőítő zsoltárokat tiszta, örömmel teli és szent ünnepi hangulatban imádkozza Placidus. De a szó, a játék, a tánc, a zene és a hárfazene nem elég, hogy napról napra az egész földkerekség áldásainak bőségéért dicséretet énekeljen a Teremtőnek. Akárcsak a földgolyó, olyan nagy és kerek szemekkel, csodálja meg a természet minden csodáját: a magas fákat, a beláthatatlan tengert és minden állatot, amely benne él; kicsiket és nagyokat, de különösen az embert, aki a teremtett világ ura, akinek mindezeket a lábai elé tette az Isten. Semmi szabály. Semmi meghallgatásra váró kérés. Itt minden szabad
dicséret,
boldog
rácsodálkozás,
Isten
imádása
angyalai
jelenlétében, köszönet, mert Isten az Isten, köszönet a műért, amit ő készített és mindig a kezében tart. Isten dicsérete, aki a művét, akár egy anya gyengéden szereti és a legkisebb részletéig igazgatja. Itt úgy érzi magát a kis Placidus, mint egy igazi szerzetes, aki a hivatását teljes mértékben megéli azáltal, hogy órákat tölt el Isten dicséretével.
51
Isten dicséretével, aki olyan nagy, szent és jó, valamintmindent bölcsességben és szeretetben teremtett. Dicsérő kiáltásokkal hív meg minden embert és minden teremtményt az örömteli dicséretre, miközben akár egy karmester az univerzum óriási szimfóniáját vezényli.
52
A szövetség jele
A szövetségkötésnek emléket állító zsoltároknál Isten népének szövetségére gondol Placidus és a saját küldetését is megújítja. Az egyházzal, a menyasszonnyal dicsőítette Istent a fogadalomtételekor és csak egy, egyetlen egy szeretetet élt meg: „Ut nullam, praeter eum, amatorem
admittam.”
Megígérte,
hogy
egy
élő,
minden
eddigi
hagyománnyal szakító jele lesz az egyesülésnek Isten és a szövetség népe között. De mindig ugyanaz a történet: elesünk és felállunk, visszafordulunk és előrehaladunk, szövetséget kötünk és ismét megszegjük, egyszerre vagyunk szentek és bűnösök. Tudjuk, hogy végül Isten végbeviszi művét, hűségesen és jóságosan, részvéttel telve és könyörületesen, még akkor is, ha minden nagyon is az emberi tettek és törekvések nyomait mutatja. Mert hiszen örök az ő irgalma. A kis testvér Placidus minden egyes zsoltárversnél és sornál igyekszik magát a saját hivatásában megerősíteni, karöltve azokkal, akik kudarcot vallottak. Újból megígéri, hogy hűséges lesz, és ismét elindul a
53
becsületesség, a jóság, a gyengédség és a bölcsesség útján, csakúgy, mint az a hűtlen menyasszony, aki visszatér fiatalkori szerelméhez. Boldogan éli meg mindezt a lélek minden szegényével együtt, mert tudja, hogy e világ szegényei az egyedüli gazdagok. Micsoda öröm a nászmenet ünnepi ritmusában a népek nevében és a történelem folyamának minden jelével, Istennel kéz a kézben haladni! Csodálatos ez az esküvő.
54
Jahve vendége
Szerzetesként, aki éjjel-nappal Isten házában tartózkodik, Placidus abban az örömben énekli a zarándokzsoltárokat, hogy vendég lehet és örökre a szentség árnyékában, minden emberi vágyakozás csúcsán rejtőzhet el. Egész valója, amely felvétetett, lemerült és elsüllyedt a könyörületes szeretetben, megremeg a boldogságtól. Lelkében felgyullad az Isten iránti szeretet. Mi lehet számomra drágább az égben és a földön rajtad kívül Istenem? Egy szerelmi idill? Benső kötődés? Teljes egyesülés? A kölcsönös odaadás boldogsága? Ennél is több. Lassan minden pillanat az örökkévalósággal lesz egyenlő a számára. Lassan átéli, hogy odaadja önmagát, hogy egyedül az Úrral éljen. Érzi, hogy jó dolog az Istennel lenni.
55
Érzi, hogy teste és értelme elgyengül, de Isten a saját szívének sziklája és mindig az ő örökrésze lesz. A kis testvér Placidus, aki érzi, hogy milyen sok kegyelemmel árasztotta el Isten, fejét a szerető Atya ölébe helyezi és az egész emberiséget, amely annyira vágyakozik a szeretetre, oda viszi hozzá.
56
A Isten országának eljövetele
Amikor végre Jézussal, a Messiás királlyal együtt a Messiás eljöveteléről szóló zsoltárokat imádkozhatja Placidus, az Atya elé lép és azt kéri, hogy mindenki, akiket meghívott az országába, őt majdan ott szemlélhessék. Jól tudja, hogy az ország, amelynek az eljövetelére várnak, nem azonos az e világ országaival. Így fordul a jövő felé, amelyben ez az ország a maga teljességében meg fog jelenni és kéri Istent, hogy ez mihamarabb beteljesüljön; hogy a felkent, a Fiú, az emberiség feje, hozza el az igazi békét, óvja meg az elnyomottakat, mentse meg a szegényeket, akik segítségért kiáltanak. Kegyelmezzen meg a gyengéknek és az elnyomottaknak; hogy minden nép örökre az ő öröksége és az egész világ az ő országa lehessen. Nem, mintha mindezeknek tiszta szellemi átváltozásban kellene megvalósulniuk, hanem inkább úgy, hogy a népek Isten törvényeihez alakítják önmagukat. Ezt megvalósítandó, a kis Placidus testvér félelem nélkül áll a Megváltó keresztjéhez, aki szeretetre kitárt karokkal, mint a zsidók
57
megfeszített királya és az egész világ királya, Istent és az embereket átöleli. A kereszt lábához áll és egyesül a nagy közvetítővel és azért az országért könyörög, amely Jézus halálával jött el.
58
A munka
„Ora et labora” adja a mérleg két tányérját. Benedek nem akart csak szellemi munkát végző szerzeteseket, de csak anyagi világhoz ragaszkodókat sem, akik viszont érzéketlenek lettek volna a szerzetesség lényege iránt. Az ima és a munka kiegészítik egymást, akár egy képlet, amely az emberiség fennmaradásához és jólétéhez nélkülözhetetlen. - Dolgozz és ne legyél szomorú – mondta egy nap Benedek atya egy egyszerű gót szerzetesnek, akit gondokkal terheltnek és búskomornak látott. A munka nemcsak az egész közösség részére hajt hasznot, hanem minden egyes tagjának testi és lelki javát szolgálja. Akinek nincs semmi tennivalója, annak könnyen balgaságok jutnak az eszébe. A henyélés a lélek ellensége. Ezen kívül, testvérek, a munka által a teremtésben veszünk részt, mert Istennel és embertársainkkal a világ alakításának parancsát teljesítjük.
59
Ezért kell nekünk most, amíg van rá időnk és ebben a testben élünk, mindennek engedelmeskedni és azt tenni, ami mindnyájunkat az örök életre vezeti. Isten segítségével azokhoz akarunk tartozni, akik egy jobb világot építenek fel. Senkinek sem szabadna azt mondania egy munkáról, hogy az megvetendő és lealacsonyító. Nem kell feltétlenül székesegyházat építeni, hogy emberhez méltó művel büszkélkedhessünk, mert az egyszerű kerti és mezei munkák éppen úgy emberhez méltó művek. Csak akkor vagyunk igazi szerzetesek, ha kezünk munkájából élünk, úgy, mint a sivatagi atyák és az apostolok, akik Krisztus életéről adtak hírt. Minden egyes emberi munkát úgy végezzünk, hogy abban Isten dicsőüljön meg.
60
Az engedelmesség
Benedek
atya
azt
tanítja,
hogy
munkáinkat
kétféleképpen
végezhetjük el: saját akaratból, vagy engedelmességből. De amit az ember akar tenni, az kevesebbet ér, mint az, amit rábíznak, mert mindenki szeretné a gyeplőt önállóan a kezében tartani. Balga dolog lenne, egész nap állandóan már a következő napra gondolni és tervezgetni, amíg az egyetlen fontos dolog tulajdonképpen az engedelmeskedés és nem az, hogy a saját fejünk után menjünk. A szűk utat kell választani, amely az életre vezet. Mivel
egyetlen
akarat
uralkodik
az
emberiség
felett,
ezért
mindenkinek ehhez kellene alkalmazkodnia. Ez ellen két akarat harcol egymás ellen a bensőnkben: az önző, amely csak a saját boldogulására gondol
és
az
engedelmeskedjen
önzetlen, és
azt,
amely amit
szívesen neki
kész
arra,
parancsolnak
hogy
azonnal,
szorgalmasan és örömmel teljesítse. Az engedelmesség azoknak a sajátja, akik semmit nem tartanak többre Krisztusnál, mert csak a szeretet képes az igazi engedelmességre.
61
A fiatal Maurus értette meg ezt a legjobban. Mindig kész arra, hogy teljesítse, amit kérnek tőle. Dolgozni kell? Már készen is van. Sőt mennyi mindent elvégzett! Takarítani kell? Már készen is van. Hogy csillog-villog minden a tisztaságtól! Imádkozni kell? Már el is kezdte. Micsoda szorgalommal! Sétálni kell menni? Már el is indult. Micsoda öröm és érdekesség is egy ilyen séta! Benedek atya azt mondja: - Az az igazi szerzetes, aki Krisztust állítja élete középpontjába és nem saját
magát.
Mivel
Maurus
az,
aki
a
szerzetesek
engedelmességben leginkább jeleskedik, megteszem perjellé.
62
közül
az
A párbeszéd
-
Én
legyek
a
perjel?
–
kérdezi
a
fiatal
Maurus
mély
megdöbbenéssel. - Igen. Veled szívesen megosztom a rám bízott terheket. Ha tudsz engedelmeskedni, akkor parancsolni is tudsz és tudsz arra is hallgatni, amit a többiek neked mondanak. Nagyon jó, ha mindenről kikéred a testvérek tanácsát. Akkor azon az egyetlen úton fogsz előre haladni, amely Istenhez vezet: az ő szent akaratát fogod tenni. - „Oboedire” ugyanannyit jelent mint „obaudire”. Engedelmeskedni azt jelenti, hogy figyelni. - Igen, fiam, a világ legnagyobb titka, a szent közvetítés titka, hogy az emberre - bűnös és gyenge mivolta ellenére - bízta Isten a saját szavának közlését. Először az apátra, akinek a parancsára minden gondodat türelmesen és adott időben a Szentlélek kegyelméből előterjesztheted, - de anélkül, hogy a saját akaratodat érvényesítenéd. Mindig azt kell kívánnod, hogy egy apát vezetésével éljél. Másodszor a kéréseit Isten a testvérek által közli, akiket szerényen meg kell hallgatnod. Keresd azonnal és
63
szorgalmasan, hogy mi lenne mindenki hasznára és legalább egy kedves szó legyen az, amit nekik ajándékozol, mert az a legnagyobb adomány. Ez azonban nehéz, nem igaz? Kérd Istent, hogy azt ajándékozza Neked, ami nincs meg a természetedben és adja meg kegyelmének ajándékát. Ha ezt teszed, igazi szerzetes leszel. Krisztushoz leszel hasonlóvá, aki engedelmes volt a halálig.
64
A megpróbáltatás
Isten a szaván fogja őt. Még csak rövid idő telik el és Benedek atyának saját magának is gyakorolnia
kell
az
engedelmességet,
meg
kell
alázkodnia
és
menekülnie kell a gonosztól. Mindez nem egyszerű. Ahol emberek vannak, ott a bűn is megtalálható és a gonoszság titka is jelen van a mindennapokban. Benedek híre elterjedt a vidéken és felkeltette egy pap féltékenységét, aki Isten szolgájának és tanítványainak ott akart ártani, ahol csak tudott. Nehéz a jóra törekedni, de még nehezebb elbukni. Nehezebb a küzdelemben türelmesnek lenni. Nehezebb a megpróbáltatás órájában állhatatos maradni. Nehezebb áldani, mint a gonoszt gonosszal viszonozni. Még nehezebb azonban önmagunkat keresztre feszíteni, és a gonoszt a szeretet által legyőzni. Benedek atya nem riad vissza ettől. Egy éjszaka bensőségesen imádkozik Jézussal a Getszemáni kertben: - Atyám, te megvizsgálsz minket, ahogy az aranyat a tűzben megvizsgálják, hogy mi is megtisztuljunk. Embereket küldtél az utunkba
65
és egyeseket fölénk rendeltél. Ne a mi akaratunk teljesüljön, hanem a tied, amellyel olyan sokféle úton találkozhatunk, még a hamis testvérek által is. A kezedbe ajánljuk lelkünket. Tudja, hogy minden legyőzött nehézség a növekedés forrása lehet és hogy halálunkból egy új élet születik. Ezért a következő nap mindenki javát
szem
előtt
tartva,
a
tanítványok
segítségében bízva, útnak indul.
66
egy
csoportjával,
Isten
Montecassino
Benedek 45 éves, amikor ahhoz a hegyhez érkezik, amelyen a régi római kastély Cassinum épült. Subiaco szűk völgyével ellentétben, amely fiatalságának színhelye volt, ez
egy
hosszú,
nyitott,
napsütötte
hegy,
amely
a
Teremtő
csodálatosságáról ad hírt. Rideg hegyoldalak helyett itt finom emelkedőt találunk; az emberi erőnek éppen megfelelőt: nem túl magasat, nem túl mélyet, nem túl rövidet, nem túl hosszút. A szűk barlang helyett egy széles hegygerincet, ahol egy híres pogány templom emelkedik. Ezt azonnal Krisztusnak, az igazi úrnak és királynak szentelik. Templommá, amelyhez az egész világ felemelkedhet, és amellyel egyesülhet. Átláthatatlan bozótos erdők helyett Cassino beláthatatlan és termékeny sík vidékére érkezik, amelyet szántók és utak kereszteznek és gondokkal, bajokkal teli emberek lakják. Egy síkság, amelynek termékenységét, még szem nem látta, szív nem sejtette, mielőtt a Lélek tiszteletet parancsoló citadelláját itt fenn meg nem építették.
67
A bűnös test ellen folyó harc helyett, annak az embernek a békéje árad szét, ezt mindenki őszintén vallja. Állandó társként pedig varjú helyett már tanítványok serege veszi körül, akik Krisztusban szeretik egymást. Benedek atya híre először a környéken terjedt el. Most ez a hírnév egész Európában tovább terjed, sőt még tovább is, az egész világon. Ha nem születünk újjá ezen a világon, soha nem juthatunk el a tudomány és erény olyan magas fokára, amelyre hivatottak vagyunk.
68
Az újrakezdés
Először is bensőséges imában Istenhez könyörögtek, mindig így kezdtek neki egy jó cselekedetnek. Atyánk, újra szeretnénk kezdeni az életet a világhoz hasonlóan, amely minden pillanatban megújul. A csillagokkal együtt, amelyek minden sötétedéskor kigyúlnak az égen és az éjszaka közepéig hangtalanul járják az útjukat. Az új nappal együtt, amely legyőzi a sötétséget és minden reggel újra felvirrad. A napkoronggal együtt, amely minden pirkadatkor felkel, és melegével ajándékoz meg minket. A bimbókkal együtt, amelyek a tavaszt hirdetik, a fecskékkel, amelyek minden nyáron újra hazatalálnak. A várossal együtt, amely minden reggel újra felveszi a napi munkát és az otthonnal együtt, amely a tűzhely körül minden este újra összegyűjti a családot. Újra akarunk kezdeni élni azzal a szeretettel, amely minden pillanatban újra kezdődik, és szüntelenül megújítja önmagát. Hogyan is tudnánk
69
tovább élni, ha a szeretetet fel akarnánk adni? Az élet talán nem a szeretet folytonos újrakezdése? Tegnap önzőségünket szétzúztuk Krisztuson, mint sziklán. Ma, mivel a gonoszt már a szeretetünkkel legyőztük, elhatározzuk magunkat, hogy nem esünk vissza a rosszba. Ha most veled és testvéreinkkel elszántan és kitartóan azzal a lelkülettel kezdjük az újat, mintha ez lenne az első nap, akkor nemde életünket és a világot is úgy fogjuk megváltoztatni, ahogyan Krisztus maga is ezzel a kezdő lépést megtette? Nem akarunk olyan puhák lenni, mint az ólom! Látjátok, hogyan néz fel mindenki? Akár idős, akár fiatal, ebben a pillanatban minden szerzetes lélekben újjá születik.
70
Alázatosság: a leereszkedés
Ezzel a lelkülettel és nagy szorgalommal láttak neki a szerzetesek nem csak az új monostor építésének, hanem a közösség új életre keltésének is. Első
pillanattól kezdve
erre
irányult
Benedek
atya
legfőbb
gondoskodása. - Testvérek, az alázatosság legyen a cement, amely az épületünk köveit összetartja. Az a jó alázatosság, amely nem szolgál másra, minthogy feltűnés nélkül összetartson. Amely csak egyszerűen jelen van, anélkül, hogy észrevetetné magát. Ahol jelen van az alázatosság, ott az igazi testvériség és az igazi közösségi szellem is jelen van, amelyben mindenki egy lesz. Az alázatosság által részt vehetünk Krisztus kinyilatkoztatásában, aki megalázza önmagát, mielőtt felmagasztalják, aki meghal, mielőtt feltámad, hogy mindnyájunkat felvegyen az Atya és a Fiú közösségébe. Az igazi alázatosság az, amely a leereszkedés által magasságokba emel minket, ahhoz a szeretethez, amely a beteljesedésében minden
71
szakadáson túllép. Ezt az Úr a bűntől és hibáktól megtisztult munkásán keresztül, a Szentlélek segítségével fogja kinyilatkoztatni. Ezért testvérek, csak akkor leszünk valódi egységes közösség, ha az alázatosság kimagasló csúcsára törekszünk, amelyet ebben az életben kell elérnünk. Amikor a szív igazán alázatossá válik, az Úr a mi életünket is az ég felé irányítja, egészen a vele és szentjeivel való teljes egyesülésig.
72
Alázatosság: a felemelkedés
Az épületnek, amelyet az alázatosság által építünk, tizenkét lépcsőfokból álló feljárata van. Az első fok azt jelenti, hogy a szemünket mindenkor Istenen tartjuk, és úgy igyekszünk tiszta szívünket megőrizni. A második: saját kéréseinket és akaratunkat kevésbé szeretjük, mint azét, aki minket a monostorba hívott. A harmadik: mindenben engedelmeskedünk egészen a halálig. A negyedik: a megpróbáltatásban is erősen, türelmesen és örömmel kitartunk, és soha nem esünk kétségbe. Az ötödik: meg vagyunk győződve saját bűnös voltunkról, és azt nem rejtjük el félve. A hatodik: mindig és mindenhol elégedettek vagyunk. A hetedik: nem hagyjuk el magunkat, azért mert saját bűnösségünket beismertük, hanem arra gondolunk, hogy ebből is kialakulhat a jó. A nyolcadik: szívvel-lélekkel beilleszkedünk a közösségi életbe. A kilencedik: csak meggondoltan beszélünk.
73
A tizedik: a harsány nevetést elkerülve éretten és mértéket ismerve viselkedünk. A tizenegyedik: békésen, nyugodtan, minden kertelés nélkül vezetjük elő mondanivalónkat. A tizenkettedik: az alázatosságról, amelyet belsőleg és külsőleg magunkévá tettünk, teljes valónkkal teszünk bizonyságot. Ha ilyen módon ennek a létrának – amely leginkább a földön álló és az ég felé törekvő Jákob létrájához hasonlít, - minden fokát megmásztuk, akkor egyszerűen nem erényességből, hanem természetességgel válunk jó emberekké. Emberek, ti, akik bátran felfelé haladtok és az egész világot magatokkal viszitek, ismertek talán nagyobb segítséget, amely az egész emberiséget is felfelé viheti?
74
A testi és lelki nevelés eszközei
Minden épület két részből áll, külső és belső helységekből. Ha csak az egyikkel törődnénk, homokra építenénk. Továbbá köveken és cementen kívül más építőanyagokra is szükségünk van. Legelőször is a szeretet eszközeire, annak a teljes szeretetnek az eszközeire, amely akárcsak az örökkévalóság egy darabkája, beköltözik egy szegény, bűnös szívbe, és amely a világban, mint egy nagy, átváltoztató erő van jelen. Ezen kívül a testnek és a léleknek bűnbánatot kell gyakorolnia, és mindent el kell tudnia engedni, amely gátolná a szeretetet. A testnek tartózkodnia kell az ételben, italban rejlő túlzott örömöktől, a lustaságtól és a túl sok beszédtől, a léleknek, pedig tartózkodnia kell az elégedetlenségtől, az álnokságtól, féltékenységtől, felfuvalkodottságtól és a haragtól. Így lesz mindkettő felkészítve a feladatra: az egyik, akár egy fegyelmezett sportoló, felöltözteti a mezíteleneket, meglátogatja a betegeket, segít a szükséget szenvedőknek. A másik, akár egy éber őr, vigyáz arra, hogy örömet okozzon a testvéreknek; szereti a fiatalokat,
75
tiszteli az időseket, vigasztalja a szomorúakat, és mindenkivel úgy tesz, ahogy ő is szeretné, ha vele tennének. Ezek a testi és lelki nevelés eszközei. A testiek, amelyek a léleknek szolgálnak. A lelkiek, amelyek a testet töltik meg lélekkel, azáltal, hogy megszabadítják a gyalázatos szolgaságtól. Látjátok testvérek, ahogy a test és a lélek összetartozik, úgy tartozik össze a külső és a belső, és milyen csodálatosan gazdagítják és egészítik ki mindezek egymást? Semmi nem lehet emberibb ennél.
76
A monostor oratóriuma
Az oratórium, az a hely, ahol a lélek növekszik. Az egész monostorépület középpontja és falakon belüli életének meghatározója. Ezért építik mindig a vendégszárny és a monostor, a „külvilág” és a „bent” közé. Minden kívülről belülre és belülről kívülre irányuló kapcsolat Krisztuson keresztül történik. Ez az egyik alapfeltétel, amiről nem mondhatunk le. Különben mi értelme lenne itt élnünk? A templom azonban nem csak a monostori és keresztény életünk középpontját jelenti, hanem a világmindenség középpontját is, amely „a szentség titkos kiterjesztése által teljesen átformálódik” (Teilhard de Chardin). Nem látjátok ott fenn a torony tetején a keresztet, amely kelettől-nyugatig tárja szét karjait? Ezért
hív
meg
minket
itt
minden
elsősorban
a
csendre,
az
összeszedettségre, az imára és a szeretetre. A valóságban nem a szerzetesek szenteltek templomot az Úrnak, hanem az Isten készített nekik egy házat, amit aztán közösséggé egyesített és az istengyermekség lelkületével ajándékozta meg őket.
77
Nekik ajándékozza napról-napra saját fiát, hogy egy test lehessenek vele. Ezért az, amit építettek, nem nagyobb annál, mint ők saját maguk, ők és az egész világ. Mert a templom a feltámadott Úr teste, a lélek Jézus lelke, aki mindent a szeretetben egyesít. Drága testvérek! Tudnánk mi ezek után máshogy imádkozni, mint könnyek között és a szív minden buzgóságával? Ha ezekre a kövekre és erre az épületre nézünk, legyünk mindig olyanná, amilyeneknek lennünk kell!
78
A refektórium
A refektóriumban a testet tápláljuk. Ünnepélyesen, kettesével vonulnak a szerzetesek a zsolozsmáról a refektóriumba. A monostorban minden meghatározott szokás szerint történik. Az egész élet olyan, mint a szentmise, a szentmise pedig mint egy egész élet, az étkezés pedig az Eucharisztia ünneplése. A lélekhez a test is hozzátartozik és ebből a kapcsolatból jön létre éjjelnappal az adományok előkészítése. A refektóriumban így kapnak a szerzetesek, az egyszerű ételük elfogyasztása közben, lelki táplálékot is. A testvérek asztalánál nem hiányozhat a felolvasás. Ahogy az előzőekben az oltárnál, úgy itt is az érzékekre hat az Isten szava. Behatol a testbe és életet adó táplálékukká válik a szerzeteseknek, amely új emberekké alakítja át őket. Mivel ez a pillanat komoly dolog, nem szabad sem a zsolozsmáról, sem a refektóriumból elkésni. Mindkét esemény a közösség életének olyan jelentős pillanata, hogy nem szabad az értéküket lebecsülni.
79
Még egy utolsó figyelmeztetés, kedves testvér. Gondolj arra, hogy mindig figyelned kell a szívedre, hogy véletlenül se terheld meg mértéktelenséggel. Egy túlságosan jóllakott testet nem lehet megváltoztatni, viszont éppen úgy rabszolga leszel, ha túl sokat böjtölsz, mintha túl sokat ennél.
80
A vendégszeretet
A monostori étkezésnek van egy különleges tulajdonsága: mindenki részt vehet rajta. Főképpen a szegények, akik e világ utcáin keresik az Istent, a nyugalmat, a teljességgel való találkozást és a békét. Ezért nem kell elzarándokolniuk Indiába. - Jöjjetek testvérek, lépjetek be! – mondja Vincentius testvér, aki a monostor bölcs és istenfélő kapusa. Szeretettel teljes, figyelmes, lelkiismeretes, de éber is, hogy a monostor békéjét és rendjét meg tudja őrizni. Itt, messze a mindennapok rohanásától, véget ér a világ ritmusa és elkezdődik az Isten ritmusa. Véget ér az idő ritmusa és megkezdődik az örökkévalóság ritmusa. - Lépjetek be testvérek, és ne menjetek el mellettünk! Ha akarjátok, megosztjuk veletek az imádságunkat, az életszemléletünket és az igazi értékek keresésébe is - amelyet az emberek olyan gyakran rossz helyen sejtenek – segítséget adunk. Éljünk együtt örök és szent értékek szerint. Akkor a hitben, az egységben, a szeretetben, a hűségben és az emberiség fejlődéséről való gondoskodásban való élet sem veszít a jelentőségéből; így az
81
ebben a világban előtérbe helyezett múlandó dolgok sem kerülnek az első helyre. - Jöjjetek testvérek! Nem mossuk meg a lábatokat, nem csókoljuk meg a kezeteket, nem borulunk le előttetek. De ha mindnyájatokat nagy tisztelettel és figyelemmel fogadunk, akkor az Urat tiszteljük bennetek, őt fogadjuk be. Úgy ahogy az Eucharisztia ünneplésében Krisztus van jelen, úgy vagytok ti is jelen az étkezéseinknél, mint Krisztus, a testvér, aki ismét emberi alakban jön el hozzánk.
82
Szolgálni
- A mi életünknek, testvérek – mondja Benedek atya szerényen a vendégekhez – két alapja van, úgy ahogy mi is két lábon állunk: ez pedig a szolgálat lelke és a töltekezés lelke. Egyik sem lehet fontosabb, mint a másik. Nem lehet mindig szolgálni, sem mindig elmélkedni. Nem lehet mindig venni, és nem lehet mindig adni. Isten házában mértékkel, bölcsen történjen minden, és bölcsek irányítsanak mindent. A szolgálatnak, amit mi nektek és mindnyájunknak érdemtelenül teszünk, olyannak kell lennie, ahogyan azt Isten szeretné. Ezért hisszük, hogy egy tulajdonságnak nagyon nagy fontosságot kell tulajdonítanunk, ez pedig az önzetlenség. Nem azért akarunk szolgálni, hogy kapjunk érte valamit. Nagy buzgósággal kell szolgálnunk, késlekedés és zúgolódás nélkül, egyformán készen kell lenni a legfontosabb és a legelrejtettebb szolgálatra is; a legnagyobb tisztelettel körülvett testvérnek éppen úgy kell rendelkezésére állnunk, mint a legkisebbnek. Szívesen szolgáljunk egymásnak akár jó napokon, amikor a kedvünk is jó, akár kevésbé szép napokon, amikor rossz a kedvünk.
83
Végül mindenkinek ugyanazzal a szeretettel kell szolgálnunk, mérgelődés nélkül, ha a jó szándékunkat netán rosszul értelmezik, de a nagylelkűségünktől sem szabad beképzeltté válnunk. Mondjuk azt egyszerűen, hogy úgy, ahogy erre az Úr tanított bennünket: haszontalan szolgák vagyunk, csak a kötelességünket teljesítettük. Ha kívül-belül így szolgálunk az embereknek, misszionáriusokká válunk. Mert Jézus mondja: amit egy testvérnek is teszel, nekem teszed. Ez a testvér lehet akár Afrikában, akár a házadban, akár a monostorban.
84
A cella
Nos, ami a lelki töltekezést illeti, nagy örömet jelent a szerzetesnek, ha a cellájában imához térdelhet le: ebben az áldott, általa olyan fontos sarokban, az istentiszteletnek ebben a szentélyében, ahol az idő is megáll. Minden pillanatnak végtelen értéke van, mert ez itt a nagy bensőségesség és imádás pillanata. Egészen egyedül? Bezárva? Nem. Az egész világot átfogva. Itt a szerzetes minden testvérrel egyesül, aki csak jót tesz a földön, azokkal, akik fáradtságos és rejtett munkával a közösség életét újítják meg, valamint bátor és önzetlen fáradozással az emberiség nagy testét építik fel. De a szerzetes a leggyengébb, a legeltévelyedettebb, a legönzőbb és legbűnösebb testvérrel is egynek érzi magát, a tékozló fiúkkal, akik köztünk járnak, és sok szerencsétlenséget okoznak. Hiszen ők is csak bűnös emberek. Mint ezeknek a testvéreknek a testvére, és szolgája, akiknek minden szeretetét odaajándékozza, a szerzetes a mennyei Atya elé lép
85
mindazzal, amit átél. Minden jó és rossz átmegy ezen a kicsi szíven, ahol hely van mindenki számára. Mert hiszen ez a szív, hiába a sajátja, egészen az embereké és egészen Istené, az Úré is. Ez is a feladatainak egy nagyon fontos formája, amiből bensőleg mindig megerősödik és újult erővel áll fel. Talán nem az Úrban rejlő öröm az ő ereje?
86
A tisztaság
Ahogy a szerzetes cellája a benső összeszedettség és szerető találkozás helye, úgy a tisztasága a lélek cellája, ami ennek a szeretetnek értelmet kölcsönöz. A tisztaság, átadás, a szeretet ajándéka a szív tisztaságában, egész saját valójával együtt. Itt a szerzetes szeme csak az isteni fény csodálatosságát látja, a szája csak jó és szent mondanivalókra nyílik meg. Az akarata csak azt tartja szem előtt, hogy Istennek mindenben kedvében járjon. Nem ismer semmi más vágyódást, mint tisztán és makulátlanul állni Isten előtt, a kezeit szabadon tartani a bűntől, összetört szívvel és könnyek között megbánni a régi bűneit és a jövőben megjavulni. A tisztaság a szerető legértékesebb ajándéka a szeretett személy számára. Mindez azt jelenti, hogy saját magát teljesen, minden fenntartás nélkül odaadja; saját tetteit minden időben átgondolja, és nem keres
hamis
magyarázatokat.
Istent
és
a
testvéreket
legmesszebbmenőkig szereti, úgy ahogy Isten szeretett bennünket.
87
a
A romlandó középszerűséget és az önátadás nélküli szeretetet elűzi magától. A tisztaság nem csak a szív elrejtett kincse, hanem külsőleg is megmutatkozik, mert a test és a lélek együtt ugyanannak az úrnak szolgálnak. Most azt mondhatja valaki: ez a szentek dolga. Tegye az ezt, aki képes véghezvinni; a szerzetes csak próbálja meg nyugodtan. Biztosan. De minden jóakaratú embernek az önzetlen szeretetre kell törekednie, teljesen mindegy, hogy milyen életállapotban él.
88
A hűség
Hány nap? Hány hónap? Hány év? Ha elkezded komolyan venni, úgy érzed, hogy mindig ugyanabba az irányba vonz valami, mindig előre. Egész életedben ugyanebbe az eredeti irányba. A hősöknek, akik saját heves győzelemre vágyódásuk következtében a tengert is keresztülszelték, nincsen más kiút, minthogy elégessék a hajóikat, mindent hátrahagyjanak, és előre menjenek. Annak az embernek, aki már választott, az egyszer már megjárt úthoz való hűség, az egyedüli értelmes lehetőség. Ettől a naptól kezdve testvér, nem marad számodra más, minthogy meghajtod magad az iga alatt, amit érett meggondolás után és szabadon vettél magadra. A hűség megszabadít minden más kötelezettségtől, egy kivételével, hogy számíts annak a jelenlétére, aki téged egészen magáénak szeretne. Ez egy lánc, amely mindig szorosabban zárul köréd, de téged
89
egyre jobban felszabadít. Uralkodik rajtad. Nem tudsz úgy tenni, mintha nem lenne. Nem tudod a kezed az eke szarvára tenni, nem tudsz megállni és visszanézni. Csak a hívásra koncentrálva, mert soha nem láthatunk mindent teljesen, a sötétben tapogatózunk. Fejest kell ugranod a jövőbe. A hűségnek kellő erőre van szüksége, hogy kiállja nem csak a jelen, hanem a jövő próbáját is: nem csak a máét, hanem a holnapét is. Az idő bátor kihívását rendíthetetlen optimizmusban és bizakodó reményben. Az igazi szeretetnek soha nincs vége. De ha igazán meg akarsz erről győződni, sok évre van szükséged. Csak a mindennapos hűségben fogod megtapasztalni a hűség értelmét.
90
A Szentírás olvasása
Kihez legyünk hűségesek? Mihez legyünk hűségesek? Benedek atya mindig újra fontosnak tartotta hangoztatni, akár alkalmas volt, akár nem, hogy nem az állandóan változó szabályokhoz való hűségről van itt szó, nem az elavuló normákhoz való hűségről, mert törvényeket csak a kezdet megkönnyítésére hoznak. Sokkal inkább az istenkeresésben való hűségről, mindenek előtt a Szentíráson való elmélkedésről, amely állandóan figyelmeztet minket, hogy ébredjünk fel az álomból. Az Ó- és Újszövetség könyveinek talán nem minden oldala ad konkrét iránymutatást az emberi életre? Isten megismerésének soha nem érünk a végére. Constantinus testvér készséges szívvel és éber figyelemmel szenteli magát az olvasásnak. Ő a Szentírást három megközelítésből látja: a zsidó
nép
szemszögéből,
Jézus
szemszögéből
és
az
egyház
szemszögéből. Az akkori viszonyokat is figyelembe véve kell őket helyesen értelmezni és a keresztények mai életére alkalmazni. Ez az a szent három dolog, amelyet a kiegyensúlyozottság érdekében nem
91
szabad összezavarni. Ha Constantinus a zsidó néppel együtt gondol az egymásba fonódott utakra, akkor Jahve jár előtte. Ha Jézusban megtalálja az események mélyebb megértéséhez a kulcsot, Krisztus tér be hozzá és megvilágítja a szívét. Ha az egyházzal ezt a múltat élővé teszi, akkor az egyház szól hozzá és az adott idő emberiségéhez. Ilyen módon a Szentlélek fuvallata elragadja őt, és oda viszi, ahová az Isten szeretné őt küldeni. Isten megfejthetetlen titkában megtapasztalja a saját istenkeresésének megfejthetetlen titkát. Mennyi ötletet kap ez által!
92
Az evangéliumok
Ha Constantinus testvér a jóra vezető úton lélekben elfárad és már semmi vigasztalás sem használ és ha a rendre utasítás sem tudja őt a helyes útra visszavinni, akkor kezébe veszi a Szentírást. Ez az ő menedéke. Hiszen Krisztus az élete. Megerősödik a hitben, ha Jézusra néz, ő az Isten fia, ahogyan Szent Márk is bemutatja őt. Ez a Jézus több kérdést ébreszt, mint amennyi válasszal szolgál, hogy igazából őt kereshessük és ráébredjünk, hogy ő több annál, mint amennyit felfoghatunk, hogy félelem nélkül követhetjük őt halálunkig, és ott majd részt vehetünk feltámadásának dicsőségében. Constantinus testvér megismeri azt a Jézust is, akit Lukács mutat be neki. A barátot, aki az aggoknak, a pásztoroknak, az asszonyoknak és a gyermekeknek, a bűnösöknek, a tolvajoknak és rablóknak erős, gyengéd, alázatos és nagylelkű barátságot kínál fel. Egy barátot, aki felgyújtja a szívünket, ha vele tartunk a Jeruzsálembe vezető úton, a mennybemenetel útján. Máté evangéliuma alapján a mester és tanító szorgalmas tanítványa lesz. A beszédében Jézus azt akarja nekünk megmagyarázni, hogy mit
93
jelent
az
ő
követése:
szelíd,
irgalmas
és
tiszta
szívvel
kell
rendelkeznünk, a békét kell mindenkor akarnunk és azokat is szeretnünk kell, akik üldöznek bennünket. Micsoda hősiesség! Létezik-e jobb program arra, hogyan juthatunk be mennyei Atyánk országába? Azoknál a jeleknél, amelyekről János ír, elgondolkodik a szavakon, amelyek a kedves tanítványt olyan mélyen megérintették, amikor Jézus szívén nyugodott. Megmutatja önmagát a saját dicsőségében, úgy ahogy mi is láthatjuk őt a saját lelki szemeinkkel. Ha
Constantinus
testvért
az
evangélium
olvasása
közben
szemléljük, szívesen elhisszük, hogy mindig állhatatos és a kitartó a hűségben.
94
A klauzúra
Amennyiben a szerzetesek a szűzi életformát komolyan élik meg, a kontemplatív életet kitartóan gyakorolják és az evangélium útjain állhatatosan keresik az Istent, akkor ehhez megfelelő keretek is hozzátartoznak. A monostorban nem illik hangosan nevetgélni, olyan hiábavaló beszélgetéseket folytatni, amelyek nem a szeretet épülésére szolgálnak. Nem jó olyan időtöltéseket sem keresni, amelyek saját magunknak és másoknak kárára vannak. A vendégekkel és a látogatókkal nem ildomos több időt tölteni, ha nem az ellátásukról szól a feladatunk. Végül, pedig nem jó a monostoron kívül többet tartózkodni, mint amennyi szükséges. A monostorban minden az Istennel való találkozásra kell, hogy vezessen bennünket, hogy az ő állandó jelenlétében örömben és dicsőítésben élhessük. Semmi után ne vágyakozzunk jobban, mint őutána, hogy minden boldogságunkat benne találjuk meg, az ő szeretetét tartsuk szem előtt, amely jobb, mint az élet, az ő fényében lássuk a fényt, és hogy örömmel merjünk vizet a gyógyító forrásokból.
95
A klauzúra nem börtön, testvéreim, nem fal, nem börtönrács, hanem egy mély kút, amely abba a sziklába van vésve, amelyben mi a legcsodálatosabb kincseket találjuk meg. Egy mély kút, amelyben a túlcsorduló élet vize, maga Krisztus, az Úr.
96
A szegénység
A szigorú zártságban megélt mindennapok azoknak az embereknek a kiváltsága, akik minden más halandó fölé emeltettek? Benedek atya mindezt úgy látja, mint a lelki szegények életét, akik tisztában vannak az ősbűnnel, és szükségük van segítségre ahhoz, hogy a saját meghívásukat teljes egészében megéljék. Ez azoknak a lelki szegényeknek az élete, akik nem csak a kötöttségektől, a saját környezetüktől váltak meg, hanem azoké is, akik klauzúrában élnek, akik a belső lemondáson keresztül a szív függőségeitől szabadultak meg és ami őket az egyre nagyobb szegénységhez és önmegtagadáshoz vezeti. Ezért kell a kapzsiság terhét gyökerében megsemmisíteni, és senki ne próbálja meg, hogy bármi vagyont is szerez, sem tűt, sem könyvet, de még egy tollat sem: semmit, egyáltalán semmit, mert mindent mindenkivel meg kell osztanunk. Ahogy ez ilyen szegény testvérekhez illik, akiknél minden közös, akárcsak az első keresztényeknél. Olyan szegények legyenek, hogy még a testüket és az akaratukat is Krisztusnak ajándékozzák, olyan szegények, hogy minden reményüket
97
Istenbe vethessék, Istenbe és az apátba, aki atyaian megadja mindenkinek azt, amire szüksége van. Nemcsak, hogy nincs semmijük: nem is tudnak semmit sem adni. Nemcsak, hogy nem tudnak semmit sem adni: semmit sem tudnak birtokolni. Nemcsak, hogy semmit sem tudnak birtokolni: semmiről sem tudnak rendelkezni, sem a monostoron kívül, sem belül. Ezért él a szerzetes üres és kitárt kézzel, és ezért nincsen benne attól való félelem, hogy bárki is elvehetne tőle valamit.
98
Lelki atyaság
Pontosan Isten szegényeit, azokat az embereket, akik egészen őrá hagyatkoznak, és az útjaikat hozzá igazítják, az Úr különös szeretetével kényezteti és vezeti lépteiket, szent neve miatt. Mint ahogy a sas kitárja szárnyait és óvja fiókáit, úgy rejti el őket az árnyékába az Úr, és szárnyai alatt óvja őket. Mint a jó pásztor, úgy veszi fel őket óvatosan a vállaira. Ő saját maga. Ő egészen egyedül. Neki nem segítenek idegen istenek. Benedek atya szerzetesei számára ez a szerető vezető egy külön nevet visel: ő az apát. Ő az a testvér, akivel együtt a szerzetesek saját hivatásukat, mint Isten akaratát ismerik fel. Újjászületésünkhöz atyára van szükségünk. De csak egyetlen egyre. Még ha sokan nevelnek is bennünket, akkor is csak egy atyánk van. Ezért nem létezik szerzetesi élet egy tapasztalt szerzetes lelki atyasága nélkül, aki a saját terhével együtt a szerzetes testvérei terhét is hordozza. Miközben a jóra segíti a többieket, megtisztítja saját magát a hibáitól. Az embereket semmi nem nyomasztja annyira, minta a saját gyengeségeik és bűneik. De ha ő ezeket beismeri, megkapja azt az erőt,
99
amivel könnyebben meggyógyíthatja saját magát. Egyidejűleg erőt kap ahhoz, hogy Krisztus szenvedésében részt vehessen, aki meghalt, hogy megmentse az elveszetteket. Ahogy minden megosztott fájdalmat könnyebb elviselni, úgy mi is jól megérthetjük, hogy szegény Rupertus testvér boldog és megkönnyebbül, amikor apátjával beszél.
100
Életet adó szabály
Benedek atya egy nap úgy döntött, hogy megírja a szerzetesi élet szabályzatát. Semmi mást nem akar benne leírni, mint amit ő személyesen megtapasztal, semmi mást nem szeretne tanítani, mint amire ő is példát adott, hogy mindaz, ami neki is a segítségére vált, a többi testvérnek is épülésére lehessen, mindazoknak, akiket sokak segítsége tanított hogy küzdeni tanuljanak. Mivel azonban hisz abban, hogy amint az idő halad előre, úgy az emberek is fejlődni fognak, életet adó szabályt akar írni. Ezt mondja tehát: ha a törvények gyűjteményét állítom fel, csak szekrényekben fognak porosodni, vagy elnyomorítják azokat az embereket, akik ezek szerint élnének. Nem. A szabály középpontjába, a család példájára, a szeretetet fogom állítani. Eszerint a testvérek örömmel engedelmeskedjenek egymásnak, és ne azt keressék, ami saját maguknak, hanem, ami másoknak a legjobb. Apát pedig az legyen, aki igazából atya és akit őszinte, alázatos szeretettel szeretnek. Egy olyan atya, aki mindent a jog és igazságosság szerint igazgat.
101
Benedek ezt tanítja: A szeretet olyan alap, ami mindenkinek megfelel. Az erősek megtalálják benne azt, amit kívánnak és a gyengék sem rémülnek meg tőle. A szeretet tevékenységeink legjobb eszköze földi életünkben.
102
Törvények, amelyek megosztanak
Amikor a hanyatló Római Birodalom államférfiainak mindez a fülébe jutott, nagyon megijedtek. - Leértékelik a törvényeinket, hiszen soha nem írhatják elő a szeretetet, hanem legfeljebb csak a jogot óvhatják. Csak egy felsőbb hatalom képes a szeretetre. - Mi a népet, csak általános szabályok szerint vezethetjük, amelyeket könnyű megparancsolni, de a benső meggyőződés és az igazi emberi kapcsolatok nincsenek a kezünkben. - Mivel mi nem írhatjuk elő az igazán fontos dolgokat, a mi törvényeink csak zavart keltenek, és megosztottságot okoznak. - Igen, értesítenünk kell erről a császárt. Benedek könyvének terjesztését nem szabad engedélyeznünk. Az egész társadalmat a fejére állíthatja és végül még a provinciáinktól is meg kell válnunk. Igazuk van. Egy a családi szeretet egészséges alapjaira épített élet az egyetlen hatalom, amely megmentheti az emberiséget. Ezért egy ilyen élet nem csak az eljövendő élet jele a maga kiteljesedett valóságában, hanem
103
egy prófétai kinyilatkoztatása is az útnak, amely itt és most a boldogsághoz vezet. Egy szép álom. Egy utópia. Igen egy utópia, amelyre Jézus is tanított, és amelyet olyan nagy emberek, mint Benedek, Ferenc, XXIII. János, vagy Martin Luther King mindig is óhajtottak, és amellyel friss szelet hoztak a világunkba.
104
A szeretet törvénye
Amikor a jó pápa Silverius kezébe vette a könyvet, bizalmasan ezt mondta a titkárának: - Ez a könyv igazán az evangéliumot tartja a fő iránymutatónak. A kinyilatkoztatás csúcsa abban áll, hogy Isten a mi atyánk, hogy ő a szeretet, hogy mi mindnyájan testvérek vagyunk, és testvérekként kell szeretnünk egymást. Szerényen és tisztelettudóan így válaszolt a titkára: - Nekem úgy tűnik, hogy ha a szeretet állna minden tettünk középpontjában, akkor az élet sokszínűségében is el lehetne kerülni minden megosztottságot. Az egyedüli törvény, amelyet Isten az emberek és az egész világ szívébe ültetett, és amely a teljességre vezet, a szeretet törvénye. Aki szeret, mindig a saját bensője szerinti utat járja, szabadon minden szolgai kényszertől, amely megoszthat. - Így van - fejezte be a pápa örülve titkára talpraesettségének – valóban nincs keresztényebb dolog a szeretetnél. Aki szeret, az mindig megteheti a saját akaratát, ahogyan ezt a nagy Ágoston is mondta:
105
„Szeress és tedd meg azt, amit akarsz. Ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy a szeretet nagy parancsához kell az életünket igazítanunk.”
106
A szeretetnek soha nincs vége
Skolasztika, akit már gyermekkorában Istennek szenteltek, évente egyszer meglátogatta a testvérét, Benedek atyát. Ez alkalommal olyan bensőséges volt a találkozásuk, mint még soha azelőtt. A szeretetről beszélgettek. Egy olyan szeretetről, amely betakarja a bűnök sokaságát, mert őszinte, alázatos, jóságos és irgalmas, nagyobb minden más ajándéknál. Ha a világ minden aranyát odaadnánk érte, az sem lenne elég. Egy olyan szeretetről, amely erősebb a halálnál és az életnél is. Még ha ezzel a világgal minden elveszik is, de a szeretetünkkel egy másik világot építünk, amely még ennél is nagyobb, mert örökké megmarad. A szeretet által az anyagvilágnak is örök életet adunk. Egy új szeretetről, aki maga az Isten, és akit a mi, még ha gyenge emberi természetünk is tükörképként ad vissza. Ez a szeretet Isten végtelen tiszta, jó és fényes tekintetébe vezet be minket, aki a saját művét mindörökre bőséges szeretettel ajándékozza meg.
107
Hirtelen Skolasztika sírni kezdett: - Kedves testvérem, a bíztatásodra van szükségem. Beteg vagyok és érzem, hogy közel a vég. Megtaláltam azt, akit szeret a lelkem. Amikor aludtam, a szívem virrasztott. Most kopogtat az ajtón, és be szeretném engedni. A hatalmas vizek sem képesek arra, hogy kioltsák ennek a szeretetnek a lángját. Három nappal később Skolasztika meghalt. Benedek ezen a hideg februári éjszakán egy fehér galambot látott, amely az ég felé szállt. Isten, aki Skolasztikát legelőször szerette, felvette őt a szívébe, amely az örök szeretet.
108
A béke víziója
A maga jóságos előrelátásában Isten nem engedte meg, hogy a két testvért, akik az életben annyira bensőségesen kötődtek egymáshoz, a halál elválassza. Március volt. Benedek atya minden testvért összehívott és ezt mondta nekik: - Az életem évei beteljesedtek, közel a vég. Felkészültem rá, hogy a mennyei hazába távozzam. Örökségként a világ legértékesebb kincsét hagyom rátok: Krisztus békéjét. A jóakarat békéjét, amely türelmesen elviseli a saját és a testvérek testi és emberi gyarlóságait. A jóakarat békéjét, amely az engedelmes és alázatos élethez vezet, és amelynek a gyümölcse a végtelen szeretet. A jóakarat békéjét, amelynek hatásaként a szerzetes egész szívével Isten parancsainak útján jár, haláláig hű marad a monostorhoz, és ezáltal kiérdemli, hogy Isten országának társörököse lehessen. A békét és Krisztus, a feltámadt Úr örömét, aki mindnyájunkat az örök életre vezet; mindnyájunkat és minden embert, aki az égi haza után
109
vágyakozik; minket és minden teremtményt, akikkel az újjászületés útján járunk. A mindenható Teremtő békéjét, aki előtt minden evilági dolog jelentéktelennek, kicsinek és csekélynek tűnik. A békét, testvérek, amely az
egész
világot,
egy
fénysugárban
fogja
össze,
egyetlen
kimondhatatlan sugárban, amely az élet fényét, az igazság fényét az örökkévalóság fényét hordozza.
110
A halál
Ekkor Benedek atyát két testvér közrefogta, utoljára elvezette a zsolozsmára, hogy ünnepélyes fogadalmát utoljára megújítsa. A halál az imádás legszentebb liturgiája, amelyet egy szerzetes fel tud ajánlani. Az 547. év nagycsütörtöki napja volt. Benedek az oltár előtt egyenesen állva, így imádkozott: - Úr Jézus, elérkezett a nagy találkozás órája, az igazi szentáldozás órája, az örökké tartó szeretet órája.
Mostantól kezdve igazi szerzetes leszek, csakúgy, mint Te. Tökéletes. Örökké. Mindig élni fogok, hogy könyörögjek a világért.
Ma van a nap,
111
amelyen Te a saját testedet és véredet nekünk ajándékoztad. Én a saját szegényes testemet hozom Neked ajándékul.
Fogadj el engem Istenem szent igéd szerint, hogy Neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert Tebenned bíztam, Uram. Jöjj, Úr Jézus. Ámen.
Ekképpen hagyta el szent Benedek atya ezt a világot és elfoglalta helyét Isten országában az utolsó vacsora asztalánál az örök nagycsütörtök napján.
112
Szent Benedek útja
Ezen az úton járt az Úrnak kedves Benedek, és amelyen járni tanított minket is: ez az az út, amely ma is keresztezi életünk útját.
Bárhol légy is, egy pillanatra csendesedj el, testvér, aki mindezeket elolvastad. Csendesedj el, hogy szemlélhesd az életet, hogy ajándékozz egy mosolyt, hogy kinyújtsd segítő kezedet, hogy igazából szeress. Csendesedj el és lépj be a szeretetbe.
Ne menj el. Téged is megtalált az Isten,
113
ott legbelül. Csendesedj el és merülj el az imádságban. Ismerd meg a csend harmóniáját, az összeszedettség békéjét. Csendesedj el a saját szíved cellájában.
Csendesedj el és legyél te is bensőségesen imádkozó ember ezen a világon. Ne félj. Csendesedj el és hajtsd meg a térded.
Veled együtt én is ezt tettem.
114
Tartalomjegyzék
Szeretet és teremtés ......................................................................... 3 A remény ........................................................................................... 4 Az egyetem ....................................................................................... 6 A menekülés ...................................................................................... 7 Aki keres, azt megtalálják .................................................................. 9 A szerzetesi ruha ............................................................................... 11 A szent hagyomány ........................................................................... 13 A magány .......................................................................................... 14 A sivatag ............................................................................................ 15 A hallgatás ......................................................................................... 17 Meglepetés ........................................................................................ 19 Bensőségesség ................................................................................. 20 Kísértés ............................................................................................. 21 Imádás ............................................................................................... 23 A Miatyánk ......................................................................................... 25 Húsvét ............................................................................................... 27 Hivatás .............................................................................................. 29
115
Szerzetesek fajtái .............................................................................. 31 Az apát .............................................................................................. 33 A közösség ........................................................................................ 35 Az egész világ ................................................................................... 37 A rend ................................................................................................ 39 Az állhatatosság ................................................................................ 41 A fogadalom ...................................................................................... 43 A zsolozsma ...................................................................................... 45 A zsoltárok ......................................................................................... 47 A közbenjáró ..................................................................................... 49 A dicsőítés ......................................................................................... 51 A szövetség jele ................................................................................ 53 Jahve vendége .................................................................................. 55 Az Isten országának eljövetele .......................................................... 57 A munka ............................................................................................ 59 Az engedelmesség ............................................................................ 61 A párbeszéd ...................................................................................... 63 A megpróbáltatás .............................................................................. 65 Montecassino .................................................................................... 67
116
Az újrakezdés .................................................................................... 69 Alázatosság: a leereszkedés ............................................................. 71 Alázatosság: a felemelkedés ............................................................. 73 A testi és lelki nevelés eszközei ........................................................ 75 A monostor oratóriuma ...................................................................... 77 A refektórium ..................................................................................... 79 A vendégszeretet .............................................................................. 81 Szolgálni ............................................................................................ 83 A cella ................................................................................................ 85 A szüzesség ...................................................................................... 87 A hűség ............................................................................................. 89 A Szentírás olvasása ......................................................................... 91 Az evangéliumok ............................................................................... 93 A klauzúra ......................................................................................... 95 A szegénység .................................................................................... 97 Lelki atyaság ..................................................................................... 99 Életet adó szabály ............................................................................. 101 Törvények, amelyek megosztanak .................................................... 103 A szeretet törvénye ........................................................................... 105
117
A szeretetnek soha nincs vége ......................................................... 107 A béke víziója .................................................................................... 109 A halál ............................................................................................... 111 Szent Benedek útja ........................................................................... 113 Tartalomjegyzék ................................................................................ 115
118
