BENCÉS HÍRLEVÉL. Saját történelmünk a remény távlatában SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

BENCÉS HÍRLEVÉL XII. évfolyam 4. szám

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

2010. tél

„Saját történelmünk a remény távlatában” Pietro Vittorelli montecassinoi fõapát homíliája 2010. november 11-én, Szent Márton püspök ünnepén Excellenciás és kedves Fõapát úr, kedves rendtársak, kedves fiúk, testvéreim és nõvéreim mindannyian! Nagyon örülök, és mélységes hálát adok Istennek, hogy ma itt lehetek Pannonhalmán. A ti szeretett közösségetekhez Montecassinót olyan messze nyúló kötelék fûzi, amelyet az evangélium szenvedélyes szeretete mellett Szent Benedek atyánk élõ emlékezete tölt meg élettel. A mi közösségeinkben szerzetesek nemzedékei tekintették Õt pátriárkájuknak, és nevét századok óta megbecsülés övezi. Éppen ezért, miközben hálás vagyok nektek, hogy meg kívántátok osztani velem ezt a Szent Márton tiszteletére bemutatott ünnepi eucharisztiát, arra hívlak meg benneteket, hogy adjunk hálát közösen Istennek, akinek ezt a mai találkozásunkat köszönhetjük. Mindenekelõtt az õ Keze vezette ide útjainkat, az õ Szava hívott össze bennünket, az õ Irgalma adja meg, hogy az oltár körül szívünk és lelkünk egyesüljön az õ Nevében, vagyis a Szeretet Nevében. Isten ugyanis mindenekfölött Szeretet. Kharisz: ez a kulcsszó vezet a mai liturgia szívéhez, ekörül forog a szentség misztériuma, amelyet befogadunk és szemlélünk. A szeretet görög szavának elsõ jelentése Kegyelem, Isten Szeretetének ingyenes ajándéka, amely mélységes vágyat ébreszt mindenkiben arra, hogy hálát adjon Istennek a Vele és egymással való közösségért. A kegyelemnek és az Úr iránt érzett hálának ebbe az erõterébe illeszkedik a nyolcszázadik évfordulójához érkezett Unio Precum; az a Pannonhalma és Montecassino közötti imaszövetség, amely a távoli 1212 és az elõttünk álló 2012 között a szellemi közösség, illetve a kölcsönös és testvéri szeretet bõséges gyümölcseit hozta. Az elsõ olvasmányban hallottuk Szent Pál bátorító szavait: „nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált testvér, a te szereteted”. Ismerjük a rövid páli levél megírásának körül-

SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

Karácsony éjszakájának csendjében az idén újra maga Isten jön el hozzánk, hogy életünk újra lendületet kapjon szeretetének erejébõl, és így egymás és a ránk bízottak számára, az Újesztendõben is, érzékelhetõvé tehessük Isten jóságát. A Bencés Hírlevél olvasóinak áldott Karácsonyt és Újesztendõt kívánunk! Asztrik fõapát és a szerkesztõk

l Közlemény a bazilika felújításáról l Hírek, új kiadványok

l Szent Márton ünnepe és a Szent Már- l Szüret utáni évjárat-értékelés, új borok ton Nap l Fõapát úr adventi körlevele a hívekhez l Interjú Kovács Alida tanárnõvel l Beszámoló a gyõrasszonyfai templom l „Örökség és küldetés” konferencia felújításáról l A pannonhalmi gimnázium „projektjei” l Bakonybél, Tihany, és Budapest hírei

2

BENCÉS HÍRLEVÉL

ményeit: Pál „a szeretet nevében” arra kéri Filemont, a kolosszei tehetõs keresztényt, aki „saját magával tartozik” az Apostolnak, hogy úgy fogadja viszsza a szolga Onezimuszt, mint hitben „testvérét”. Az Apostol így buzdítja: „Ha tehát együtt érzel velem, fogadd õt úgy, mint engem. Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre”. Elménk és szívünk óhatatlanul az irgalmas szamaritánusra gondol: annak a példabeszédnek a fõszereplõje amint a fogadósra bízza pórul járt felebarátját így szól: „Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked”. Amilyen természetességgel kínálkoztak ezek a szentírási buzdítások, ma még inkább magára vonja figyelmünket a Szent Márton földi életében és szentségében testet öltött szeretet. Ma az Egyház az evangéliumi szeretetnek ezt a nemes tanúját tiszteli. Õ a mi támpontunk, Õ áll a mai Igeliturgia középpontjában. Ennek a szeretetnek a nevében a katonából lett Márton püspök nagy távolságokat járt be, hogy az örömhírt hirdesse a szegényeknek. Pannoniától Franciaországig mennyi testi-lelki szegénnyel találkozott; és közülük milyen sokaknak mutatta meg Isten szeretõ arcát! Ezek közül az egyik találkozás mindenestre olyan szimbolikus és jelentõs volt, hogy közismertté vált. Mindannyian ismerjük azt a jelenetet,

amikor a Szent megosztja köntösét a ruhátlan, didergõ Amiens-i szegénnyel. A „szeretet nevében” félbevágott köpeny a megtört kenyérnek és Krisztus kiontott vérének, vagyis az isteni szeretet legfõbb jelének és szavakba nem foglalható eszközének mindig aktuális ikonja. Szent Márton, keresztény történelmünk sokadik irgalmas szamaritánusa, konkrét gesztussal fejezi ki Jézus szavát, az utolsó ítéletét: amikor az Emberfia elé gyûlnek „mind a nemzetek õ pedig különválasztja õket egymástól [...] a juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára” (Mt 25,32-33) […] aztán így szól a jobbján állókhoz: „Nem volt ruhám és felruháztatok” (Mt 25,38). Erre az igazak, Máté evangélista elbeszélése szerint megkérdezik: „Uram, mikor láttunk ruhátlanul, hogy felruháztunk volna?” (Mt 25,38). Krisztus pedig így válaszol: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). És mindez nem valami kósza együttérzés vagy merõ testvériség nevében, hanem hitbõl és a Szeretet nevében, vagyis Isten nevében, hiszen – ahogy Szent János megállapítja – „Isten a szeretet”. A történelem számos szentje, valamint megszámlálhatatlan jóakaratú férfi és nõ tanúságtételén keresztül az Egyház ma is „mint irgalmas szamaritánus, a testileg és lel-

BENCÉS HÍRLEVÉL

kileg sérült ember mellé áll, és sebeire önti a vigasztalás olaját és a reménység borát” (VIII. közös prefáció). A hívõk közössége Márton és a hozzá hasonlók életében szüntelenül énekli Isten szeretetének himnuszát, aki – ahogy a 145. zsoltár mondja – az elnyomottnak jogát megvédi, az éhezõnek kenyeret ad, megszabadítja a foglyokat, megnyitja a vakok szemét, fölemeli a görnyedõt, gyámolít árvát, özvegyet. A zsoltár mindenkit megnevez, akik Isten szegényei, akik Izrael népében az anawím. Az õ történelmi ikonjuk az Amiens-i koldus, akivel Márton találkozott. A zsoltáros utolsó szavai: „Mindörökké uralkodik az Úr, a te istened, Sion, nemzedékrõl nemzedékre” megnyitják az utat a mai evangélium kérdésének megértése felé: Mikor jön el Isten országa? Újra adja magát az utolsó ítélet elbeszélése Máténál: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot!” (Mt 25,34). Az Ország azoknak készült, akik felismerik az Úr jelenlétét a legkisebb testvérekben, a szegényekben. Hogyan lehetséges felismerni bennük ezt az isteni jelenlétet? A bensõséges és összeszedett imádságon, az egyszerûség hiteles keresésén, a mértékletes életen és az alázat mélységes értelmén, vagyis mindazon keresztül, ami Márton életét végigkísérte, és aminek nem csak a szerzetesek, de minden keresztény életét meg kellene határoznia. Ahogy a nyugati kereszténység hajnalán, a környezõ falvak és tájak keresztény hitre térésekor, úgy ma is arra hív Tours püspöke, hogy Krisztus személyét és örömhírét hirdessük a felebarát szolgálatának sokféle formájában, a Lélektõl kapott ajándékunk és karizmánk szerint azon az úton, amerre vezet bennünket. Manapság a szegények, az idegenek és a betegek alázatos és nagylelkû szolgálata mellett a nevelés és a kultúra területén jelentkeznek sürgetõ szükségletek. Ezen a téren nem látszik mindig és azonnal a befektetett munka gyümölcse, de ahogy arra a mai evangéliumi szakasz is emlékeztet: Az Isten országa nem jön el szembetûnõ módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Ezért valóban értékes az a csendes munka, amit az evangéliumi szeretet számos mai tanúja az oktatásnevelés és a kultúra terén a fiatal korosztályok javára végez. VI. Pált követve viszont szükséges megjegyezni, hogy ha a Gondviselés mesterekké is tett bennünket, a világ csak akkor fog meg-

3

hallgatni, ha képesek vagyunk hiteles tanúságot tenni. A pápa elõszeretettel ismételgette: „A világnak nagyobb szüksége van tanúságtevõkre, mint mesterekre […] és ha meghallgatja a mestereket, azt csak azért teszi, mert azok tanúságot is tesznek”. Tanúskodnak a hitrõl és a keresztény reményrõl. Igen, a keresztény reményrõl az Egyházban, amely könnyen enged a küldetését elfedõ pesszimizmus csábításának. A mi korunkban a keresztényekre sajátos veszély leselkedik: az lehet ugyanis a benyomásunk, hogy Isten elvesztette uralmát a történelem felett. Biztos távlatok nélkül elveszettnek érezhetjük magunknak. Isten látszólagos távolmaradásának ezekben a pillanataiban arra tanít a mai evangélium, hogy a hívõk prófétálása „apokaliptikus”. Szó sincs itt „katasztrófáról”, éppen ellenkezõleg. A valóságról adott prófétálásunk sokkal inkább szemnyitogató kellene, hogy legyen. A mi feladatunk – fõleg ma – az, hogy bizalmat és bátorságot árasztva új megvilágításba, a remény távlatába helyezzük a történelmi helyzeteket. Az üdvösségtörténet – amelynek mi is részesei vagyunk – különbözõ állomásain keresztül arra mutat rá, hogy éppen a szegények élethelyzeteiben teljesedik be és halad a végsõ gyõzelem felé Isten hatalmas terve az emberiséggel. Minden egyes alkalommal, amikor valaki félbevágja a köpenyét, Isten Országának eljövetelét és közöttünk való kiteljesedését sietteti. Ezért hát a sikertelenségbõl és a meg nem értettségbõl fakadó elbátortalanodás adja át a helyét ne is annyira a naiv optimizmusnak, mint inkább a remény Örömhírének. Ezt éljük meg szeretetben és ezt hirdessük – ahogy az Apostol mondja – „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2)! Ez a kiemelt szolgálat, amit a néhai II. János Pál pápa az „öreg kontinens” új evangelizálásának nevezett, hathatós és szilárd hozzájárulás lehet ahhoz, hogy ne feledkezzünk el Európa keresztény gyökereirõl. Az európai kultúra és mûveltség bölcsõjénél olyan nagy emberek álltak, mint Szent Márton és a mi Szent Benedek atyánk, akik hittek a Szeretetben, ezért a keresztény remény hiteles és megkerülhetetlen tanúivá váltak. Csak a hiteles és érdekmentes szolgálat által tudunk valóban számot adni reménységünkrõl (vö. 1Pt 3,15), azon dolgozva, hogy minden „a Szeretet nevében” teljesüljön: ut in omnibus glorificetur Deus, Qui Caritas est! fordította: Imre testvér

BENCÉS HÍRLEVÉL

4

Október 19-én és 20-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a két intézmény és a Magyar Bencés Kongregáció szervezésében Örökség és küldetés – Bencések Magyarországon címmel konferenciát tartottak a bencés rend történetérõl. A konferencia két napján összesen tizenegy szekcióban mintegy ötven elõadás hangzott el szerzetességteológia, irodalom- és liturgiatörténet, egyházjog, építészet, mûvészettörténet, gazdaságtörténet valamint Árpád-kori, újkori és XX. századi rendtörténet témakörben. A konferencia elsõ, a Sapientia Fõiskolán tartott napját közös szentmise nyitotta (a Szent Márton Kamarazenekar éneklésével), majd a fõiskola aulájában tartott állófogadás zárta; míg a Katolikus Egyetem piliscsabai kampusza által rendezett második nap este a pannonhalmi gimnázium zenekarának jazzkoncertje színesítette az eseményt. A konferencián bencés szerzetesek, pannonhalmi iskolánk tanárai és világi szakemberek egyaránt elõadtak, a hallgatóság soraiban pedig egyetemisták, gyõri és pannonhalmi gimnáziumaink jelenlegi diákjai és tanárai, valamint rendi közösségeink barátai ültek. A konferencia zárszavában Asztrik fõapát úr kiemelte: „örökség és küldetés – ha mindent nem is tudtunk bemutatni az elõadók révén, de számos értéket sikerült felvillantani a bencés múltból és a bencés jelenbõl. Szívbõl azt kívánom, hogy a konferencia rezüméje, illetve a folytatása az legyen, hogy kiki keresse meg a saját helyén lelke mélyén, a saját küldetésében és életében azt, hogy ezekbõl az idõt állónak tûnõ értékekbõl mit tud a maga számára, a közvetlen környezete és a saját közössége számára megvalósítani.” Szerk.

A konferencia diákszemmel Németh Ottó tanár úr, aki a konferencia elõtti héten tájékoztatott minket a közelgõ eseményrõl, a nagyrészt történelem faktos csapat élén tört utat magának a budapesti forgalomban. Néhány pannonhalmi diák is velünk tartott és õk is saját történelem tanáruk nyomában haladtak célunk, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola épülete felé. A kétnapos konferenciát Szászfalvi László egyházügyi államtitkár gondolatai nyitották meg, amelyben röviden megköszönte a bencéseknek az elmúlt évezredben végzett munkát és fáradságot. Ezután Várszegi Asztrik fõapát úr mondta el bevezetõ elõadását, melyben kihangsúlyozta a bencések történetének néhány fontos dátumát és eseményét. Az elsõ napon sok érdekes információt kaphattunk például Rónay Jácintról mint londoni emigrációs vezetõrõl és országgyûlési képviselõrõl. Emellett megismerhettünk jó néhány bencés szerzetestanár nevét is, akik a matematikában vagy a fizikában alkottak maradandót. (Például Holenda Barnabás, Palatin Gergely, Jáki Szaniszló.) Egy kisebb csoport elverekedte magát a szomszédban lévõ Budapesti Nagyboldogasszony Fõplébá-

niára is, ahol megcsodálhattuk az újonnan felfedezett Trónoló Madonna freskót. A szekcióülések végén állófogadás várt minket, amely – nyugodtan kijelenthetem – mindannyiunk tetszését elnyerte étel és italválasztékával. A konferencia második napját Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartották. Ide már busszal érkeztünk. Jakab Gábor tanár úr vezetése mellett néhány lány és alsóbb évfolyamos fiú is velünk tartott. Ezen a napon többek közt megtudhattuk, hogy a gyõri templom harangja 3300 kg, míg a pannonhalmié „csak” 2300 kg. Ez egy kis örömet jelentett számunkra, hiszen a konferencia, mint ahogy egy pannonhalmi diák megfogalmazta „kissé Pannonhalma központú volt”. Izgalmas elõadásokat hallhattunk Vaszary Kolos hercegprímás és Serédi Jusztinián életpályájáról is. Aztán Asztrik fõapát úr tartott egy rendkívül érdekes elõadást Legányi Norbert fõapátról és az õ harcáról a kommunista rendszer ellen. Elhangzott néhány történet Norbert atyáról, aki keményen, de mégis eredményesen vezette a bencés rendet egy igazán válságos idõszakban, amikor a szerzetes pap-

BENCÉS HÍRLEVÉL tanárok és növendékek kétharmadának kellett befejeznie a tevékenységét a rendben a korlátozó intézkedések miatt. Információt kaphattunk az 56-os forradalom idejébõl a pannonhalmi eseményekrõl és intézkedésekrõl is, amelyek között szerepelt a végzõs diákok esti õrködése az apátság bejáratainál. Az utolsó elõadáson elhangzott idézet – „Pannonhalma kõszikla az ateizmus hullámában” – tökéletesen fejezi ki Pannonhalma és a bencések rendkívüli ellenállását a kommunista elnyomással szemben. Este a pannonhalmi diákokból álló Big Band tartott egy kis

5

bemutatót jazz repertoárjából, majd Asztrik fõapát úr köszönte meg a részvételt az egybegyûlteknek. Ezen ismeretek birtokában (amelyek közelebb vittek a bencés rendhez) joggal mondhatom, hogy ezen túl még büszkébb vagyok arra, hogy én is a közösségük része lehetek. Farkas Levente, a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium 12/c osztályos tanulója (forrás: http://www.czuczor.com/hu/gimnazium/hirek/)

Ülésezett a Bencés Konföderáció prézes-szinódusa

Ebben az esztendõben a Bencés Konföderáció prézes apátjai 2010. szeptember 27. és október 2. között a németországi Huysburg monostorában jöttek össze tanácskozásra Notker Wolf prímás apát vezetésével. A Magyar Bencés Kongregációt Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát képviselte. A megbeszélés visszatérõ témája a római Szent Anzelm Apátság és Kollégium tanulmányi, lelki és anyagi helyzete volt, hisz ezt az intézményt az apátságok közösen tartják fenn. Tanácskoztak a prézes apát szerepérõl, feladatáról, majd minden résztvevõ beszámolt kongregációja helyzetérõl. Megválasztották a prímás apát tanácsát és helyettesét, majd megtették a 2012ben esedékes római apátgyûlés elõkészületeit. Egy este testvéri beszélgetésben tájékozódtak Gerard Feige (Magdeburg) püspöktõl a katolikus, Christoph Hackbeil (Közép-németországi régió) püspöktõl pedig az evangélikus egyház helyzetérõl. Az évenkénti szinódus lehetõséget biztosít a bencés rend vezetõinek testvéri találkozójára, egymás kölcsönös tájékoztatására, hiszen Európát, Afrikát, Észak- és Dél-Amerikát, továbbá Ázsiát és Ausztráliát képviselik. A 2011-es prézes-szinódus a solesmes-i bencések új litvániai alapításában lesz. A szerk.

BENCÉS HÍRLEVÉL

6

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG Az iskola mint közösségi erõdítmény Interjú Kovács Alida tanárnõvel Kedves Alida, öt éve tanítasz az iskolánkban. Hogyan lettél pannonhalmi tanár? A Pannonhalmában való gondolkodásom már pár évvel a felvételem elõtt kezdõdött, amikor egy osztrák tanári társasággal jártam a gimnáziumban, beültünk egy osztályterembe, megnézhettük Loránd testnevelés óráját, s egy idõsebb diák német idegenvezetést tartott a csoportunknak. Irigykedve vettem észre két tanárnõt, amint a folyosón tartottak a tanári felé, és sóvárogva szívtam magamba az épületbõl áradó biztonságot és nyugalmat. Abban a pillanatban ki is józanítottam magamat, elhessegetve a merész gondolatot, hogy esetleg én is lehetnék az, aki a folyosón lépkedve a tanári szoba elõtt lelassít, és saját kulcsával beléphet a tanáriba. Fiatal nõként, kevés tanári tapasztalattal nem feltételeztem, hogy pont engem alkalmazna a neves gimnázium vezetõje. Így az elkövetkezõ években még belekezdtem egy másodtanulmányba, svájci ösztöndíjat elnyerve külföldön tanultam, s a hazatérésem után kanyarodtam vissza a tanári álláskeresésemhez. E-maileket küldtem kizárólag egyházi iskolák titkársági címeire, kizárva állami intézményeket, annak ellenére, hogy a találatok számát ezáltal jóval csökkentettem. Ez a ragaszkodásom onnan ered, hogy bár állami gimnáziumban érettségiztem (a gyõri Révaiban), de az utána következõ tizenhat évben csak egyházi iskolákban tanultam, illetve tanítottam, vagyis megtapasztalhattam ezeknek az iskoláknak a közösségi erejét, szellemiségét, és az emberhez való humánus hozzáállását. Érdeklõdõ levelemre pozitív választ kaptam már másnap Csertán Károlytól, s a következõ hétfõn Titusz atyával és a két igazgatóhelyettessel folytatott beszélgetés után kaptam elõször délutáni nyelvórákat, majd egy év múlva délelõttieket is. Még a mai napig is nehezen hiszem el, hogy akkor nekem bizalmat szavazott az igazgatóság, és rögtön a felvételem után éreztem ennek a vállalásomnak a súlyát. Ezt a súlyt azóta cipelem, sõt egyre nehezebb, mert naponta rakódik rá újabb és újabb szakmai kihívás, emberi kapcsolatok, rengeteg érzelmi bomba, sikerélmények és az ezeréves hagyomány kincsmorzsái.

Két éve te vagy az idegen nyelvi tanári munkaközösség vezetõje. A modern nyelvek oktatásában milyen adottságokat és milyen kiaknázatlan lehetõségeket látsz Pannonhalmán? Az idegen nyelvet tanító kollégák száma magas a gimnáziumban, és emiatt szükség volt arra, hogy a munkánkat, a céljainkat, elvárásainkat és követelményrendszerünket egységesítsük. Kitûnõ munkatársakkal vagyok körülvéve, akik akár több évtizede is a pályán vannak, valamint a munkaközösségünk szerencséje még, hogy több bencés szerzetes is tanít idegen nyelveket. A munkacsoportunk sikerét így abban is látom, hogy nagy tapasztalatú világi személyek és az iskola életében aktívan jelenlevõ bencés atyák is együttgondolkodói a közösségnek. Befolyásukat éreztetik például többek között a testvérkapcsolatok ápolásában, illetve a külföldi ösztöndíjak megszervezésében, aminek keretében évenként öt-hat diák tölthet több hetet nyugat-európai bencés iskolában, továbbá érettségi után kettõ-kettõ fiú egyéves amerikai, és egyéves németországi ösztöndíjat kap. A mobilitási lehetõségek már a kisebb évfolyamokat is megszólítják, ugyanis egy illetve két félévet tanulhat egy nyolcadikos diák osztrák partneriskolában, ami a késõbbi tanulmányai során behozhatatlan elõnyt jelent egy tanuló-

BENCÉS HÍRLEVÉL

nak. Ezen a téren mindenképpen támogatni kell a meglévõ és eddig jól mûködõ kapcsolatok elmélyítését, gondolok itt a harmincéves meschedei testvérkapcsolatra, a kisebb hagyománnyal, de hasonló intenzítással élõ melki látogatásokra, valamint az alapozó éveit töltõ kremsmünsteri együttmûködésre. Ezekben a programokban résztvevõ diákok életre szóló tapasztalatokkal térnek haza, barátságok szövõdnek, élesedik látásmódjuk a saját kultúrájukkal kapcsolatban, miközben szembesülnek idegen kultúrák szokásaival, s nem utolsó sorban megélhetik, hogy a bencés közösséghez való tartozás nem korlátozódik nemzeti szintre, hanem határokon, sõt kontinensen átívelõ. Ahol feladatokat látok, az az Európai Unió által indított programokba való bekapcsolódás. Tervezünk Kremsmünsterrel, s három további uniós országbeli iskolával egy két éven keresztül futó pályázati együttmûködést, aminek során kb. nyolc-tíz tanuló dolgoz fel iskola- és helyszínspecifikusan projekt alapú tanulási módszerrel egy adott helytörténeti témakört, miközben minden félévben másik iskolában gyûlnek össze a résztvevõk egy-egy hétre. Ez az együttmûködés megalapozhatná a projekt alapú nyelvoktatási módszer bevezetését egyes csoportokban, esetleg délutáni órák keretében, s kiváló kiegészítõje lehetne a hagyományos módszerekkel történõ nyelvoktatásnak. Hasonló uniós pályázati lehetõség lehetne ezen kívül egy anyanyelvi lektor meghívása a gimnáziumba, aki segítené a tanárok munkáját, illetve készen állna a diákok kommunikációs készségeinek fejlesztésére. Mindkettõ pályázatnál fontos szempont az Unió által nyújtott anyagi támogatás, amelynek sikeres lehívása esetén érezhetõen fejlõdhetne a nyelvi munkacsoport eszköztára és felszereltsége is. A délelõtti és délutáni órák nem pusztán az oktatásról szólnak, hanem diákjaink sokszínû nevelésérõl is. Milyen alkalmakkal és kihívásokkal találkozol ezen a területen? Az összehangolt tanári munka következtében délutáni nyelvórákon nagyrészt a harmadik idegen nyelvet tanulják a diákok, ami megengedi, hogy az elsõ két nyelv elsajátítása a délelõtti órákon történjen. A nyelvi órák sajátossága, hogy kis létszámú csoportokban dolgozunk, heti négy illetve heti hét órában találkozunk, valamint kommunikáción alapszik az óra, tehát kötetlenség, személyesebb kapcsolatok kialakulása és intenzívebb csoportdinamika jellemezheti, miután sikerült egy bizalmi viszonyt kialakítani. Az én óráimon azt tapasztalom, hogy az állomásokból álló egyéni tanulási módszer, egy projektben való együttgondolkodás, az elért eredmények artikulálása megfelelõ prezentációs és retorikai eszközökkel, illetve a kreatív feladatmegoldás még nagy kihívást

7

jelent a diákok számára, ugyanis gyakran megrettennek a nem frontális módszerektõl, ilyenkor nehezen motiválhatók, s több a konfliktushelyzet. Ezen igyekszem változtatni, s ha sikerül, akkor egyaránt nagy élmény a csoportnak és nekem is, hosszú távon pedig érzelmileg és szakmailag is maradandóbb. Ami a nyelvóra lazább légkörében az elõnyt jelenti, az hátránnyá is válhat olykor, hiszen a szigorúbb tantárgyakkal szemben kevésbé komolyan veszik a diákok a nyelvórát s a felkészülést, így az idegen nyelv marad számukra a kellemes gyenge láncszem. Sürgetõvé akkor válik a fiúknak helyzet, amikor az érettségik és felvételi vizsgák közelednek, minden pont számít, s a nyelvvizsgákért megindul a harc. Ez a küzdelem gyakran megöli a nyelvórákat, hiszen a vizsgafelkészítés egy tréningszerû módszert követel, kevés idõ jut csoportmunkára, az élményen alapuló tanulásra, s ott elmaradnak az összekacsintások, a nevelés háttérbe szorul, és izzadtságszagúvá válik az óra. Ez a szakasz a legtöbb esetben a minimálisra tud Pannonhalmán csökkenni, mert a fiúk jó képességûek, a középfokú nyelvvizsga követelménye nem magas, tehát mire az érettségik ideje eljön, a diákok több mint kilencven százaléka rendelkezik az elsõ nyelvbõl középfokú nyelvvizsgával. Ehhez szorosan hozzátartozik – elismeréssel tartozva az idegen nyelvet tanító tanároknak –, hogy mindez úgy valósul meg, hogy a fiúk délután nem járnak különbözõ nyelviskolai felkészítõkre, mint a nem kollégista kortársaik az ország többi gimnáziumában. A St. ottilieni bencés nevelõi konferencián sok szó esett a bencés lelkiség közvetítésérõl a tanárok felé. Mit jelent számordra a bencés spiritualitás, mit lehetne még tennünk e spiritualitás továbbadása terén? A bencés spiritualitás nekem a hagyományokkal való együttlétezést jelenti. Szeretem, és kiváncsian fürkészem az iskola hagyományait a különbözõ területeken, és csodálom azt az innovációt, ami a bencés hagyományokat alapul véve nyit a modern és kortárs felé. A konferencián is kiindulópont volt a Regula, ami nemcsak a szerzeteseknek mutat utat, hanem tanároknak is igazodási pont. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor itt az apátságban délutáni teázások keretében szerzetesi segítséggel együtt olvassuk Szent Benedek reguláját, s ismerem fel, hogy igazi viszonyítási pont tud lenni a nevelõi munkámban. Sokat jelent még számomra a közösségépítés és kösösségmegtartás fontossága itt Pannonhalmán. Az iskola intézményi voltát itt elveszti, és közösségi erõdítményként kezd el létezni. Nagyon nagy kincs ennek a közösségnek tagja lenni. Vigyázok is rá. készítette: Konrád atya

8

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT MÁRTON NAP 2010 A Pannonhalmi Fõapátság, az MKB Bank, az E.ON Hungária, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által hagyományteremtõ szándékkal, 2000-ben elindított Szent Márton Napra idén tizenegyedik alkalommal, november 12-én került sor Pannonhalmán. Asztrik fõapát úr köszöntõjében Márton püspök alakjáról szólt: „Mindannyiunk elõtt ismert a kép, amikor Márton, a katona köpenye felével borítja be a didergõ koldust, ezzel a felebaráti szeretet követendõ példáját hagyva ránk. De Márton püspöknek van más arca is. Az emberek iránt érzett irgalma és szeretete nem csak betegségekre, nyomorúságra és szenvedésre vonatkozott. Különös érzékenysége volt az igazságosságra. Így aztán nem egyszer közbenjárt sokakért, akiket az uralkodónál vádoltak.” Ezt követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar elõadásában G. F. Händel Vízizene címû mûvét hallgathatta meg a közélet és a gazdaság képviselõibõl álló közönség, majd Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius mondott ünnepi beszédet, amelyben rámutatott, hogy manapság az nyugtalanít bennünket, hogy az ember embertelenné válik, és szeretet nélkül önmagát és a gyönyörû teremtést rombolja szét. Ezért van szükségünk a közéletben olyan emberekre, akik „szívbõl teljesítik kötelességeiket, akik a közjó érdekében tesznek”. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedõ személy kaphat meg, aki tevékenységével jelentõsen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megõrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor Ernõ, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc, Szokolay Sándor, Sebestyén Márta, Melocco Miklós, posztumusz Gál Tibor és Tringer László vehették át a díjat, idén pedig Sólyom László volt köztársasági elnöknek ítélték oda az alapítók. A programot állófogadás zárta, amelyen az ételekrõl a VIATOR Apátsági Étterem és Borbár, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh és a Pannonhalmi Apátsági Pincészet gondoskodott. Szerk.

BENCÉS HÍRLEVÉL

9

Asztrik fõapát úr laudációja Sólyom László Pécsett született 1942. január 3-án, és ott is élt az egyetem befejezéséig. Édesapja jogász, édesanyja egy jómódú iparos-kereskedõ családból származott. Zenésznek készült, de jogi tanulmányokra váltott. A zene késõbb is fontos szerepet töltött be életében, feleségét is a zeneiskolában ismerte meg. A jogi egyetem elvégzése után Budapestre költözött és bírósági fogalmazó lett a Kispesti Bíróságon. Benedek Ferenc professzora javaslatára felkereste Mádl Ferencet, aki akkor az MTA IX. osztályának titkára volt. Elmondta neki, hogy igazából nem akar jogász lenni, mire Mádl azt válaszolta, hogy: „õ sem akart, de azt is lehet rendesen csinálni”. 1966 nyarától 1969-ig volt Jénában tanársegéd. Német polgári jogot tanított, s itt írta meg disszertációját is. Disszertációja megvédést követõen meghívást kapott az MTA Jogtudományi Intézetébe. Eörsi Gyula jogászprofesszor lett a fõnöke, és olyan munkatársai voltak, mint Mádl Ferenc, Harmathy Attila, Sárközy Tamás, Lontai Endre. Az Eörsi-féle Jogtudományi Intézet „védett helynek” számított, nemcsak olvasni és írni volt szabad – itt született meg '75-ben a Polgári jogi felelõsség hanyatlása c. kötete –, hanem a '70-es évektõl – szakmai ösztöndíjak keretében – utazni is. Emellett néhány évig még az Országgyûlési könyvtárban is dolgozott mellékállásban „szakozóként” hetente két délutánt, mivel akkor nagy rekatalogizálás folyt. Aztán megírta a következõ nagyobb könyvét, a személyiségi jogok elméletérõl, ami egyben nagydoktori disszertációja is lett. Emellett mintegy mellékszálként – a környezet védelme érdekében actio popularis bevezetésére tett javaslata nyomán – született egy kisebb könyve is, a Környezetvédelem és a polgári jog, amely révén a hazai környezetvédõk látókörébe került. Ennek egyenes következménye lett, hogy elsõk között hívták segítségül a Duna Kör alakulásánál, amelybe 1984-ben be is lépett. A Duna Körben felmerülõ kérdések, amelyek gyakorta messze túlmutattak a környezet védelmén, mutatták meg számára elõször, hogy a jogászi tevékenységet nemcsak „rendesen lehet csinálni”, de még értelmes célok érdekében is, s ezzel megalakult a Duna Kör „legalista szárnya”. Ennek a tevékenységnek lett végül eredménye a Mit szabad és mit nem? címû írás, melynek üzenete: a fõszabály az, hogy a jogainkat gyakorolhatjuk, s nem kell mindenhez engedélyt kérni. Ebbõl az idõszakból származnak az adatvédelemhez kötõdõ írásai is, melyben fontos szerepet játszott egy fél éves ösztöndíj a frankfurti egyetemen. A 80-as évektõl nemcsak a Duna Kör tagja, hanem vezetõségi tagja a Független Jogász Fórumnak, a Márton Áron Társaságnak, ügyvivõje a Nyilvánosság Klubnak. Ökumenikus körök látogatója, mint például Gaizler Gyuláéknál rendezett találkozóknak, s a Mérleg c. folyóirat olvasója. Az MDF-be jogászként hívták, majd ebbéli minõségében ment el az Ellenzéki Kerekasztal elsõ ülésére, amelynek ké-

sõbb egyik meghatározó alakjává vált. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokat követõen viszonylag egyenes volt az út az újonnan felállítandó Alkotmánybíróságra, melynek elõször helyetteselnökévé, majd elnökévé választották. Már 1989 novemberétõl az Alkotmánybíróság lett az új rendszer legfontosabb szerve, amely felügyelte az „átmenet” alkotmányosságát, és bizony késõbb is rá hárult a döntés a rendszerváltás szinte minden lényeges kérdésében. A Sólyom-féle Alkotmánybíróság az alkotmány feltétlen érvényesülésébõl indult ki, s minden döntésében demonstrálta, hogy Magyarországon a rendszerváltás lényege az alkotmányos jogállam megvalósítása volt. A rendszerváltás azt jelentette, hogy az engedélybõl jog lett, ami biztosan kikényszeríthetõ; és hogy a politika csak az alkotmányos keretek között tehet bármit is. Az Alkotmánybíróságot követõen kölni tartózkodás következett Humboldt-díjjal. Itt kezdte el írni összegzõ tudományos mûvét, az Alkotmánybíróság kezdetei Magyarországon c. kötetet. Felkínálták neki a kölni egyetem tanszékének vezetését, mégis hazajött. Elõbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem graduális képzésén tanított, majd a Doktori Iskola megszervezését és vezetését bízták rá. Már az alkotmánybírósági évei alatt tagjává választották az Európa Tanács mellett mûködõ Velence Bizottságnak. Köztársasági elnöknek a 2005 elõtti Védegylet, mint környezetvédõ és ökológiailag is fenntartható társadalmi fejlõdést szorgalmazó civil kezdeményezés jelölte több mint száz értelmiségi támogatásával. Államfõi tevékenységének alapvetõen három fõ súlypontja volt. Az egyik a jogállamiság védelme és erõsítése, a másik a magyar-magyar kapcsolatok szolgálata, harmadik a tágan vett környezetvédelem. Az Alkotmánybíróság volt elnökeként, a Magyar Köztársaság volt köztársasági elnökeként, az MTA levelezõ tagjaként jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, és nem utolsó sorban, két nagycsaládban is aktív nagypapa. Mindezen eredményekhez nélkülözhetetlen és õszinte társként állt mellette felesége, Erzsébet asszony, aki csendesen, de féltve és gyakorta aggódva segítette helytállását. A két gyermekes Sólyom-házaspárnak 11 unokája van, s mindkét valóban nagy-család valódi értékek mellett szerény körülmények között él. Sólyom László és Erzsébet asszony értékelte bencés közösségünk munkáját és törekvéseit, amit azzal is kifejezésre juttattak, hogy húsvéti vendégeink voltak, gyermekeikkel együtt a budai Tanulmányi Házunk egyházi közösségéhez kötõdtek. Sólyom László személyes tanácsával, támogatásával többször volt apátságunk és nekem személyesen is igazodási pont, amiért mi pannonhalmi bencések és magam is hálás vagyok. Úgy ítéljük, hogy a dunántúli, pécsi születésû Sólyom László életmûvével, szellemi kisugárzásával méltó a Szent Márton Díjra.

10

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT MÁRTON ÜNNEPE PANNONHALMÁN November 11-én, csütörtökön ünnepelte a pannonhalmi bencés szerzetesközösség Szent Márton püspöknek, a pannonhalmi bazilika, a fõapátság és a Magyar Bencés Kongregáció védõszentjének ünnepét. Az ünnepi liturgia szónoka Pietro Vittorelli OSB, montecassinoi fõapát volt. Szent Márton ünnepi liturgiáján Pietro Vittorelli fõapát mellett részt vett Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát, Matthew Leavy, az amerikai Szent Anzelm apátság apátja, valamint Paulo de Souza Silva, a brazíliai Szent Gellért apátság (Sao Paulo) apátja. A pannonhalmi konventen kívül jelen voltak a bakonybéli, tihanyi és budapesti bencés közösségek képviselõi, három Szlovákiából érkezett bencés szerzetes, valamint a zirci ciszterci fõapátságból érkezett testvérek; továbbá a pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai és tanári kara, valamint számos zarándok és vendég. Pannonhalma és Montecassino bencés közösségeinek kapcsolata a középkorra nyúlik vissza: Szent István pannonhalmi kiváltságlevelében a cassinoi apátság jogait biztosította Szent Márton monostora számára, 1212-ben pedig a két közösség imaszövetséget kötött. Erre az imaszövetségre emlékezve az ünnepi liturgián az ambó elõtt ki volt állítva az Adenulf cassnoi apát által 1212ben kiadott oklevél. A két közösség 2012-ben ünnepli meg a szövetség 800. évfordulóját, ezt elõkészítendõ is érkezett a montecassinoi fõapát Pannonhalmára. Homíliájában Pietro Vittorelli a szeretet megnyilvánulásairól és kihívásairól beszélt a társadalomban és egyházban. A szeretet tettei „tanúskodnak a keresztény reményrõl az Egyházban, amely könnyen enged a küldetését elfedõ pesszimizmus csábításának. A mi korunkban a keresztényekre sajátos veszély leselkedik: az lehet ugyanis a benyomásunk, hogy Isten elvesztette uralmát a történelem felett. Biztos távlatok nélkül elveszettnek érezhetjük magunknak.” A szerzetesek és keresztények feladata ma az, hogy „bizal-

mat és bátorságot árasztva új megvilágításba, a remény távlatába helyezzük a történelmi helyzeteket. Az üdvösségtörténet – amelynek mi is részesei vagyunk – különbözõ állomásain keresztül arra mutat rá, hogy éppen a szegények élethelyzeteiben teljesedik be és halad a végsõ gyõzelem felé Isten hatalmas terve az emberiséggel. Minden egyes alkalommal, amikor valaki félbevágja a köpenyét, Isten Országának eljövetelét és közöttünk való kiteljesedését sietteti” – mondta a fõapát. Szent Márton ünnepére projekthét keretében készült a pannonhalmi Bencés Gimnázium. A projekt célja, hogy valamely jótékonysági célra – idén a vörösiszap-katasztrófa sújtott emberek megsegítésére – gyûjtenek a diákok saját maguk által megtervezett és kivitelezett tevékenységek keretében. A vörösiszap-katasztrófa vonatkozásairól beszélt a Szent Márton-napok nyitóelõadásában Németh Tamás, az MTA fõtitkára; majd az ünnepet elõkészítõ csendesórán devecseri tapasztalatairól számolt be a diákoknak Adányi László (Máltai Szeretetszolgálat), Mód Miklós (Devecser plébánosa) és Töttös Györgyi (Országos Katasztrófavédelem). Szent Márton és a bencés szerzetesség története kezdettõl fogva szorosan összefonódik: Szent Benedek Cassinum hegyén a Pannónia Szent Hegyén született Mártonnak emelt szentélyt, s a kapcsolat tudata a késõbbi korokban is elevenen élt. Adenulf apát ezt írja az 1212-es imaszövetség-iratban Szent Márton monostora szerzeteseinek: „Testvériségteket hathatósan kérjük, hogy a ti Mártonotok után fogadjátok szívetekbe a mi Benedekünket, mivel a mi Benedekünk a ti Mártonotokat nagyon megtisztelte azzal, hogy a mi monostorunkban neki oratóriumot épített.”

BENCÉS HÍRLEVÉL

11

Szent Márton-nap a Gimnáziumban 2010 A Szent Márton-nap alkalmából rendezett adománygyûjtés – mint minden évben – ismét felbolygatta iskolánk oly nagy odafigyeléssel ápolt rendjét. December második hete idén a devecseri vörösiszap-katasztrófa áldozatainak helyzetét állította figyelmünk középpontjába. A változatos programok sorát idén Németh Tamás (az MTA fõtitkára) elõadása nyitotta meg, amelyben „ember és környezete” viszonyának változásait vezette le az ókortól napjainkig. Továbbá ismertette velünk a katasztrófa hátterét tudományos szempontból, és az Akadémiának a helyzet súlyosbodását megelõzendõ vezérelt óvintézkedéseinek menetét és sikerét. Másnap (december 8-án, hétfõn) az Új Eldorádó címû film megtekintésére nyílt lehetõségünk, amely erdélyi aranybányákon keresztül mutatta be, miként veszélyezteti és formálja át az ember környezetét a saját haszna érdekében. Az osztályok közötti versengés kedden, a tanítás utáni bolhapiaccal vette kezdetét, amelyet a tanáraink karikatúráit ábrázoló, illetve személyes tárgyaikból álló aukció követett, a végzõs diákok vezetésével. A csendesórában három különbözõ elõadót hallgathattunk meg: Töttös Györgyit (a katasztrófavédelem szóvivõje), Mód Miklóst (devecseri plébános) és Adányi Lászlót (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetõje). Mindhárman a devecseri katasztrófáról beszéltek a saját szakterületük vagy személyes élményeik tükrében. A csendesórát követõen az egész iskola közösen vett részt az ünnepi vesperáson. A programok legszélesebb választéka mégis este fogadta az érdeklõdõket, amikor is minden osztály berendezte saját tantermét mint éttermet vagy klubhelyiséget, és ételt árusított az elma-

radt vacsora helyett. A kínálat pedig nem merült ki az amerikai gyorsételekben, hanem különbözõ nemzeti specialitások (pl.: szlovák vagy mexikói) vagy a témához kapcsolódó vörös iszap (darálthúsos paradicsomfõzelék) is egyaránt megtalálhatók voltak. A programok között pedig (csak a legnépszerûbbeket említve) szerepelt a rekeszmászás, élõsakk a tanárokkal, humán- és reáltanárok vetélkedõje, kaszinó és a beugró nevû népszerû közösségi játék. Akadtak olyanok is, akik egész este élõzenével szórakoztatták vendégeiket. Csütörtök este a névnaposok a szerzetesekkel vacsorázhattak. A takarodó elõtt ismét összegyûlt az egész iskola, és kihirdették a gyûjtés eredményét. A két nap alatt több mint 680 ezer forintot gyûjtöttünk össze. Emellett kihirdették a Szent Márton-pályázat gyõzteseit. A téma egy a lakóhelyünk környékén lévõ gyár vagy üzem környezetünkre gyakorolt hatása volt. Az elsõ helyet Horváth Mihály (XII.B) szerezte meg „A Balatoni Hajózási Zrt. környezetre gyakorolt hatása” címû dolgozatával. A Szent Márton-napok utolsó eseménye a vasárnap megrendezett Szent Márton Kosárlabdakupa volt, melyen délelõtt iskolánk serdülõ csapata csapott össze a meghívott csapatokkal, este pedig a visszalátogató öregdiákokból verbuválódott csapatok mérkõztek meg a jelenlegi ifi csapattal, majd egymással. A bajnokság mindkét része izgalmasnak bizonyult, és végig jó hangulat uralkodott a teremben. Eredményesnek mondható tehát az idei Szent Márton-nap is, nem csupán, mert segíteni tudtunk a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak, de egy újabb hatalmas élmény rántott ki minket a hétköznapok megszokott menetébõl. Szepesi Zsolt Kornél (XI.B)

VI. BENCÉS JÓTÉKONYSÁGI BÁL A Bencés Diákszövetség és a Medium Pro Educatione Közhasznú Alapítvány 2011. február 26-án hatodik alkalommal rendezi meg a Bencés Jótékonysági Bált. A rendezvénynek az elõzõ évekhez hasonlóan ezúttal is a Szépmûvészeti Múzeum ad otthont. A bál célja egyfelõl, hogy lehetõséget nyújtson az egykori bencés diákok számára a régi barátokkal, osztálytársakkal, tanárokkal való találkozásra egy jó hangulatú estén, finom vacsora mellett. Emellett a bál idei jótékonysági célja a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, valamint a gimnazisták külföldi útjainak támogatása. Ehhez a célhoz kapcsolódva választottuk a bál arcának Szent Benedeket, Európa védõszentjét. Rendezvényünk világi fõvédnöke 2010 Szent Márton-díjasaként Dr. Sólyom László jogászprofesszor, volt köztársasági elnök. A bál védnöki tisztségére a meschedei gimnázium tanárát, Eberhard Borghoffot kértük fel. A bál egyházi fõvédnöke ismételten Dr. Várszegi Asztrik fõapát úr. A bál igyekszik minél színesebb programokkal fokozni a bálozók jókedvét. Ismét lesz borkóstolás, fotókiállítás, koktélbár, jótékonysági kaszinó. Reméljük, mindenki megtalálja a számára szóló programot az est során. Újítás, hogy a bálra nem csak az egykori bencés diákokat várjuk, hanem a jelenleg bencés gimnáziumokban tanuló diákok szüleit is. A belépõjegyek ára egységesen 15.000 forint, amelyeket a bál hivatalos honlapján, a www.bencesbal.hu internetes oldalon tudnak megrendelni. További információért keressék Fabu Annát, a Medium Pro Educatione Alapítvány kapcsolattartóját (tel: 20/804-1166).

12

BENCÉS HÍRLEVÉL

„BENCÉS PROJEKT” A kompetencia alapú oktatás programjaival való ismerkedésünk során fontos tapasztalatunk volt, hogy nem okvetlenül valami új dologról van szó: iskolánk hagyománya számos olyan dolgot tartalmaz, amelyeket (újra) felfedezett a modern pedagógia, s amelyeket újra átgondolva, felfrissítve mi magunk is még jobban gyümölcsöztetni tudunk. Az egyik ilyen régi-új programunk a szeptember elsõ három hetében, augusztus 28. és szeptember 23. között a IX. osztályban végzett „bencés projekt”. A projekt célja, hogy a kezdõ osztályok kreatívan megismerkedjenek Pannonhalma ezer éves örökségével. A gimnáziumi-diákotthoni élet újdonsága ennek csak egy kisebb része. Ahhoz, hogy mihamarabb otthon érezzék magukat, be kell vezetni õket a bencés hagyomány sokrétû világába. A projekt elsõ, felkészülési részében a diákok tanári vezetéssel ismerkednek a hely gazdagságával. Ez tantervi keretben (magyar nyelv- és irodalom, földrajz, ének-zene, történelem, fizika, rajz és hittan órákon) valamint órákon kívül történik (tájékozódási verseny, vezetés a fõkönyvtárban, a kerengõben, a barokk ebédlõben). A projekt második része során a vezetõ tanárok elõkészített források alapján további kutatást és egyéni felkészülést kínálnak a diákoknak a

bencés hagyományokhoz kapcsolódó témákból. Ebben a szakaszban a diákok feladata az, hogy irányított egyéni vagy csoportmunkával felkészüljenek az általuk választott témából egy rövid prezentációra, amelyet a projekt önálló részének helyszínén, a Tihanyi Bencés Apátság megtekintésekor kell majd elõadniuk. A munka harmadik része során a diákoknak a Pannonhalmán tanultakat egy másik bencés apátságban kell alkalmazniuk. A bencés hagyomány különbözõ részleteibõl felkészülve maguk mutatják be diáktársaiknak a Tihanyi apátságot. A folyamat negyedik része, a kiértékelés egyrészt a helyszínen, közvetlenül a prezentációk után történik, másrészt a vezetõ tanárok utólag is értékelhetik a teljesítményt. A kiértékelés a tartalmi minõsítés mellett arra is irányul, hogy a diákok elõadásmódja is fejlõdjék. Az idei „bencés projektben” részt vevõ tanárok: Juhász-Laczik Albin (osztályfõnök, történelem), Hortobágyi Cirill (földrajz, biológia), Komálovics Zoltán (magyar), Dejcsics Konrád (hittan), Szita Bánk (hittan), Rábai László (matematika), Kiss Zsolt (ének), Csordás Zoltán (rajz). Albin atya

A „BENCÉS PROJEKT” DÁTUMOKBAN 2010. 2010. 2010. 2010. 2010. 2010. 2010. 2010. 2010.

augusztus 26. Tanári megbeszélés augusztus 28. Bevezetõ vetélkedõ az apátság és a diákotthon életével kapcsolatos feladatokkal. augusztus 30. Tanítás kezdete, a projekt felkészítõ szakasza indul a részt vevõ tanárok tárgyaiból szeptember 3. Tájékozódási verseny a Fõapátság területén szeptember 4. Látogatás és vezetés a Barokk Ebédlõben, közös Vesperás a szerzetesekkel szeptember 6. Látogatás és vezetés a Pannonhalmi Fõkönyvtárban szeptember 18. A prezentációra való jelentkezés határideje szeptember 21. Az útvonalterv és a menetrend-összeállítás leadásának határideje (matematika) szeptember 21-23.Kirándulás Veszprém-Alsóörs-Tihany irányban; szállás az alsóörsi bencés házban; vonattal Alsóörs-Aszófõ, Kövesdi templomrom, Apáti templom, Külsõ tó, Apátság (kápolna, kerengõ), Apátsági templom, sekrestye, altemplom, IV. Károly-szoba, kiállítás, hajóval: Füred, bencés emlékek: Kossuth forrás, szívkórház, Kerek templom, vonattal Alsóörs 2010. szeptember 28. Tanári kiértékelés 2010. október 2. Kiértékelés vége, honlap készítés határideje, projektzárás

TÉMÁK ÉS TANTÁRGYAK Földrajz

A Tihanyi félsziget éghajlata; a Balaton vízrajza; Tihany megközelítése; a félsziget geológiája; vulkáni emlékek Biológia Kis tihanyi õslénytan; Tihany élõvilága Magyar nyelv és irodalom A tihanyi alapítólevél Történelem: I. András; a félsziget az Árpád-korban (Kövesd, Apáti); Lécs Ágoston; Vajda Sámuel; IV. Károly; Tihany és a kommunista diktatúra kiépülése Hittan: A tihanyi szerzetesközösség; szerzetesi napirend; a mellékoltárok és a szentkultusz Mûvészettörténet: A tihanyi apátsági templom; a tihanyi templom oltárai; a tihanyi altemplom

BENCÉS HÍRLEVÉL

13

Plébánosok találkozója Szent Mór ünnepén A gimnázium Pannonhalmi Szent Mór ünnepén, 2010. október 25-én vendégül látta az iskolába járó diákok plébánosait Pannonhalmán. A találkozó célja az volt, hogy lehetõség nyíljon iskolánk jelenének megismerésére, a személyes kapcsolatfelvételre és az eszmecserére. A programot úgy állítottuk össze, hogy a fakultatív gimnáziumi és apátsági séta mellett legyen idõ a bencés közösséggel való imára, közös ebédre, valamint a tanári-prefektusi karral is lehessen közvetlenül beszélgetni. Az alábbiakban az egyik résztvevõ plébános atya internetes bejegyzését közöljük. Meghívót kaptam. Iskolait. Pannonhalmit. Sokszor küldenek az iskolák ilyen-olyan „Tegyük ki”, „Hívjuk fel rá a figyelmet” és egyéb anyagot. Aztán kitesszük, felhívjuk, ajánljuk, mármint a diákot, majd az eltûnik, mint vadszamár a ködben. Bár ilyen jelenségnek, mármint a vadszamár ködben való eltûnésének, nem voltam tanúja, a gyerek arcmemoria romlásának (= nem ismeri meg a plébánosát, elfelejt köszönni) annál inkább. Vannak, hogyne lennének jó tapasztalatok, de ez most más volt. Meghívtak, körbevezettek, megvendégeltek, (el)meséltek mindent. Még a végén kedvet kapok, hogy ide járjak, csak már lemaradtam. Szívesen lennék ismét diák – na jó, olyan félévre –, ahol nincs másra gond, csak a leckére.

A közös officium (zsolozsma), a csodálatos könyvtár, az életszerû „diákszobakép”, az egészséges, értelmes diáktekintet még a ködös látkép(hiány) ellenére is felvidított. Itt valóban nevelnek, értelmes elfoglaltságot adnak, s „Házhoz” jön a szellemi érték koncertek, kiállítások, neves elõadók formájában – személyében. Nem voltam bencés diák, csak majdnem. (A nyolcadik félévi bizonyítványnak jó lett volna egy kis sidol.) De most beugrik egy kép. Zárom a kaput, s fiatal gyerekek, talán 14-15 évesek – hangos heherészés közepette, a dohányipart támogatva haladnak el az úton. Szemmel láthatóan önképzésrõl, vagy éppen valami sportköri eseményrõl igyekeznek a könyvtárba… Ráérnek. Õk (is) a jövõ nemzedék. Fontos (lenne) az iskola-család-plébánia közötti párbeszéd. Fontos az iskola-család közötti párbeszéd. Fontos a családon belüli párbeszéd. Fontos. Köszönet a bencés atyáknak! No meg a ferenceseknek, iskolanõvéreknek, s mindenkinek, aki fáradozik az ifjúság nevelésével, s még eddig nem fáradt bele. Tót Bertalan http://szentlipot.blogspot.com

14

BENCÉS HÍRLEVÉL

BENCÉS NEVELÕK TALÁLKOZÓJA NÉMETORSZÁGBAN A németországi Sankt Ottilien fõapátságban tartották a bencés iskolák nevelõi ötödik világtalálkozójukat 2010. november 3. és 6. között. A „Közösség mint bencés ajándék a jövõ számára” témában megtartott konferencián öt világrész harminc országából – köztük Magyarországról, Pannonhalmáról – érkezett mintegy száznyolcvan szerzetes és világi munkatárs vett részt. A BENET (Benedictine Educators Network – Bencés Nevelõk Hálózata) célja az, hogy közös fórumot teremtsen a bencés közösségek által fenntartott iskolák nevelõi és diákjai számára. Ennek eszköze a kétévente megtartott tanári-nevelõi világkonferencia, valamint az ugyancsak kétévente megrendezésre kerülõ nemzetközi bencés ifjúsági kongresszus. A Hálózat és a találkozók kialakulása Magyarországhoz kötõdik: a bencés millennium évében, 1996-ban Pannonhalmán fogalmazódott meg az igény, hogy a világ bencés nevelõi számára alkalmat teremtsenek a találkozásra, útkeresésre és közös jövõépítésre. A bajoroszági Sankt Ottilien fõapátságban megrendezett négynapos találkozón szinte minden olyan bencés közösség képviseltette magát, amely iskolát mûködtet: kezdve a Fülöpszigetektõl Ausztrálián és Dél-Afrikán keresztül Észak- és Dél-Amerikáig, valamint Európáig. Ennek megfelelõen szervezték a különbözõ nyelvû csoportok a közös zsolozsmát és szent-

miséket angol, német, spanyol, portugál és több afrikai nyelven. A konferencia fõ témája idén a közösség (communio) volt. A fõ elõadók, Margaret Malone nõvér (Ausztrália), valamint Fidelis Ruppert apát (Németország) arra keresték a választ, miként lehet a bencés regulát követõ közösségek sajátos karizmáját az egyház evangéliumi küldetésével összhangban a nevelés különbözõ területein megvalósítani. Fidelis Ruppert, a németországi Münsterschwarzach nyugalmazott apátja a monostorok környezet-közeliségének és környezettudatosságának fontosságát is bemutatta – kitérve a „klauzúra- és belsõ környezetszennyezés” modern jelenségére is. Az elõadásokat követõ mûhelymunkákban olyan témákban osztották meg a résztvevõk tapasztalataikat és kérdéseiket, mint a fiatal kollégák bevezetése a bencés lelkiségbe; fiatalok és a bencés regula; öregdiák-szervezetek és kihívásaik; felnõttképzés a harmadik világban; bencés misszió a Csendes-óceán térségében. A konferencián hazánkat a Pannonhalmáról érkezett három bencés szerzetes, valamint egy világi kollégájuk képviselte. A találkozó fontos eredménye – amelyet Notker Wolf bencés prímás apát külön is üdvözölt – hogy hazánk három bencés iskolája teljes jogú tagként csatlakozott az eredetileg német nyelvterületet tömörítõ, immáron közép-európai regionális szövetségbe is. Konrád atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

15

Halottak napján Elhangzott november 2-án a Boldogasszony-kápolna kriptájában (Olvasmány: Bölcs 3,1-9) Kedves Testvérek! A kripta nyirkos hûvöse, homálya vesz körül minket. A Holtak házában vagyunk. Búcsúzni, emlékezni járunk ide. Látogatóba. Aztán tõlünk búcsúzni és ránk emlékezni járnak majd ide. Ez a békesség helye. Ami belõlünk az anyagvilághoz tartozik, az itt végül nyugalomra talál. Nagy elõdök, régi bencések, példaképek, tanáraink, barátok nyugszanak itt. Körülvesznek minket, élõket a holtak. A világnak egy olyan sarkában állunk, ahonnan nincs továbblépés, csak megérkezés. Mi még visszatérhetünk. Vékony kõlapok választanak el tõlük, akik maradnak. „De a halál kínja már nem érheti õket.” Ez a reménység helye. A táblákon nevek sorakoznak és párosával évszámok. Lezárt életek. Ám a kövekbe kereszteket véstek, amelyek mint kulcslyukak némán várják Azt, Aki keresztjével legyõzte a halált és majd leoldja a halál bilincsét. Krisztusban hunytak el, Abban, Aki maga az Élet. Így haláluk az Életbe vezet. „Ha az emberek szemében szenvedtek is, reményük tele volt halhatatlansággal.” Ez a találkozás helye. Bár csendesen járunk körbe, és közöttünk kevés szó esik, a kommunikációnak sokféle csatornái nyílnak. Imádkozunk. Keressük Isten közelségét, Aki gyászunkat enyhíti, reményünket erõsíti. Imádkozunk az elhunytakért. Most csak ez marad. De õk is imádkoznak értünk. Itt találkozunk saját halandóságunkkal. A halottak emlékeztetnek a múltunkra és figyelmeztetnek saját halálunkra. És itt új viszony alakul ki az élõk között is. Megérezzük, hogy összetartozunk, és hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak. A kripta nyirkos hûvöse, homálya vesz körül minket. Évente eljövünk ide. És ez minden alkalommal a hit útja. Mert hisszük, hogy a halál az életbe vezet. Hugó testvér

A Pannonhalmi Szemle karácsonyi (2010/4.) számának témája:

vált(oz)ások DARVASI LÁSZLÓ KOCSI GYÖRGY TÁBOR BÉLA BÉKÉSI BEÁTA VISKY ANDRÁS

Tündérdomb Ideje van a vált(oz)ásnak (Paradigmaváltások az Ószövetségben) Anselmus istenbizonyítéka és Nietzsche istenkísértése „Családot kell születni” (Várandósság és szülés a lélektani változások tükrében) Mi történt Mariánnal? – avagy A Jób-kísérlet leírása (felolvasás)

KOVÁCS IMRE

Ábrázolható-e az ábrázolhatatlan? (A boldogító Isten-látás [Visio Beatifica] egy középkori ábrázolásához) Erik Satie, a feltaláló Csavar (Tarkovszkij Sztalkere a víz alatt) Családrajz (A román új hullám filmjeirõl)

VERES BÁLINT CZIGÁNY ÁKOS GORÁCZ ANIKÓ

VÁSÁRHELYI ANZELM Megtérés közben FÜRJES GABRIELLA, MISZOGLÁD GÁBOR, URI ASAF és JÁSZ ATTILA versei Nyitott ajtó (Beszélgetés Beat Furrer zeneszerzõvel) A lap megrendelehtõ a szerkesztõség címén: 9090 Pannonhalma, Vár 1. ([email protected]) Honlapunk: www.phszemle.hu Korábbi írások letölthetõ (pdf) formátumban: www.ceeol.com

16

BENCÉS HÍRLEVÉL

HÍREK — ESEMÉNYEK SZEPTEMBER 16. A POSTICUM Nemzetközi Ifjúsági Zenekar koncertjét hallgathattuk meg Petr Zejfart vezényletével a Bazilikában. SZEPTEMBER 17. A gimnázium Teleki-termében Abloncy Balázs történész tartott elõadást az elsõ világháborút követõ békeszerzõdések elõzményeirõl és utóhatásairól Mítosz és valóság – Trianon címmel. OKTÓBER 1. A gimnázium Teleki-termében iskolánk egykori diákjára, filmklubunk névadójára, a 80 évvel ezelõtt született Gyöngyössy Imrére emlékeztünk. Ehhez kapcsolódóan levetítettük a rendezõ Jób lázadása és Számûzöttek c. filmjét. A visszaemlékezést Petényi Katalin és Kabay Barna tartották. OKTÓBER 4. A Bazilikában Lantos Zoltán adott koncertet: egy öthúros hegedûn és egy különleges, számára készült rezonáns-húros hegedûn (taranginin) játszott. OKTÓBER 13. Az Országgyûlés Sport- és Turizmus Bizottsága Bánki Erik elnök vezetésével kihelyezett ülést tartott pannonhalmán, amelynek keretében megismerkedtek a pannonhalmi turisztikai fejlesztésekkel és tervekkel. OKTÓBER 15. A gimnázium Teleki-termében Juhász-Laczik Albin atya tartott személyes élményei nyomán vetítéssel egybekötött elõadást Világvallások földjén – Egyiptom címmel. OKTÓBER 19-20. Örökség és küldetés címmel tartottak konferenciát a bencés rend történetérõl Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán és Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a két intézmény és a Magyar Bencés Kongregáció szervezésében. A bencések mindig Istent, az embert, a nemzetet helyezték elõtérbe – mondta Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi ál-

lamtitkára üdvözlõ beszédében. Várszegi Asztrik fõapát úr kiemelte, hogy Szent Benedek Regulája a nyugati és a keleti szerzetesi hagyomány egyesülése egy gyakorlatias szabálykönyvben. Ennek lényege, hogy a szerzetes Krisztus szeretetének elébe semmit ne tegyen. OKTÓBER 23. Nemzeti ünnepünkön Schmitt Pál köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta Olofsson Placid atyának. A pannonhalmi bazilikában Mali Katalin (tihanyi) orgonamûvész adott hangversenyt. OKTÓBER 25. A Gimnázium meghívta az iskolába járó diákok plébánosait, Pannonhalmi Szent Mór ünnepére. A találkozó célja az volt, hogy lehetõséget kínáljunk iskolánk jelenének megismerésére, a személyes kapcsolatfelvételre és az eszmecserére. NOVEMBER 3-6. A németországi Sankt Ottilien fõapátságban tartották ötödik világtalálkozójukat a bencés iskolák nevelõi. A „Közösség mint bencés ajándék a jövõ számára” témában megtartott konferencián öt világrész harminc országából mintegy 180 szerzetes és világi munkatárs vett részt, köztük Pannonhalmáról három szerzetes és egy világi kolléga. A BENET (Benedictine Educators Network – Bencés Nevelõk Hálózata) célja, hogy közös fórumot teremtsen a bencés közösségek által fenntartott iskolák nevelõi és diákjai számára. Ennek eszköze a kétévente megtartott tanári-nevelõi világkonferencia, valamint az ugyancsak kétévente megrendezésre kerülõ nemzetközi bencés ifjúsági kongresszus. NOVEMBER 4. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Budapesten interdiszciplináris konferenciát rendezett „Gyógyítók és gyógyulók – épségrõl, testrõl, lélekrõl; Orvostudomány és teológia találkozása” címmel. Az elõadók között szerepelt Várszegi Asztrik fõapát úr is,

BENCÉS HÍRLEVÉL

aki felvázolta, milyen életmódot ajánl a keresztényeknek a bencés regula. NOVEMBER 7. Pannonhalmán tartotta meg a KALOT Katolikus Népfõiskolai Mozgalom megemlékezését megalapításának 75. és az alapító jezsuita atya, Kerkai Jenõ halálának 40. évfordulója alkalmából. Az ünneplõk a vasárnapi konventmisén vettek részt, azt követõen elõadást hallgattak meg, majd lementek a település temetõjébe, ahol (a monostorban mûködõ szociális otthon volt szerzetes lakói között) Kerkai Jenõ atya is nyugszik több mint 90 jezsuita rendtársával együtt. NOVEMBER 9. A Magyar Tudomány Napja alkalmából Szombathely Város Kulturális és Sport Bizottsága és a Szombathelyi Tudományos Társaság Gál Geláz bencés tanár, ornitológus tiszteletére a szombathelyi Kossuth L. u. 7. szám alatt emléktáblát avatott. Ezt követõen az Agora-szalonban Feiszt György levéltáros elõadást tarott Geláz atya munkásságáról. NOVEMBER 11. A pannonhalmi bencés szerzetesközösség Szent Márton püspöknek, a bazilika és a fõapátság védõszentjét ünnepelte. Az ünnepi liturgia szónoka Pietro Vittorelli, montecassinoi fõapát volt. Az ünnepi liturgián Pietro fõapát úr mellett részt vett Asztrik fõapát úr, Matthew Leavy, az amerikai Szent Anzelm apátság apátja, valamint Paulo de Souza Silva, a brazíliai Szent Gellért apátság (Sao Paulo) apátja. Pannonhalma és Montecassino bencés közösségeinek kapcsolata a középkorra nyúlik vissza: Szent István pannonhalmi kiváltságlevelében a cassinoi apátság jogait biztosította Szent Márton monostora számára, 1212-ben pedig a két közösség imaszövetséget kötött. Szent Márton ünnepére „projekthét” keretében készült a Gimnázium. A projekt során valamely jótékonysági célra – idén a vörösiszap-katasztrófa sújtotta emberek megsegítésére – gyûjtöttek a diákok saját maguk által megtervezett és kivitelezett tevékenységek keretében. Jótékonysági gyûjtésünkkel a devecseri és kolontári károsultakat szeretnénk segíteni. Egy 17 fõs diákcsoport októberben Devecserben járt önkéntes munkán. A vörösiszap-katasztrófa vonatkozásairól is

17

beszélt a gimnázium Teleki-termében Németh Tamás professzor, az MTA fõtitkára Ember és környezete – A kolontári katasztrófa hatásai címmel, aki a kolontári katasztrófát is vizsgáló Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsa (KKB TT) elnöke, fõ kutatási területe a talajtan és az agrokémia, valamint ezek környezetvédelmi vonatkozásai. Az ünnepet elõkészítõ csendesórán pedig devecseri tapasztalatairól számolt be a diákoknak Adányi László (Máltai Szeretetszolgálat), Mód Miklós (Devecser plébánosa) és Töttös Györgyi (Országos Katasztrófavédelem). Az ünnep záró-koncertjét a tornateremben Dés András Quartet-je tartotta. NOVEMBER 12. Pannonhalmán 2000 óta minden évben megrendezésre kerül a Szent Márton Nap, amellyel a közélet és a gazdaság képviselõi a pannonhalmi monostor védõszentjére emlékeznek. A szerzetesközösség nevében Asztrik fõapát úr köszöntötte a bazilikában megjelent vendégeket, akik a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjét hallgathatták meg. Ezt követõen Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius mondott ünnepi beszédet, majd átadták a Szent Márton-díjat, amelyet a Pannonhalmi Fõapátság, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Herendi Porcelánmanufaktúra közös kuratóriuma idén Sólyom László volt köztársasági elnöknek ítélt oda. Az ünneplést az új bor és termények megáldása zárta. NOVEMBER 15. A gimnázium diákkönyvtárában Tolnai Ottó Kossuth-díjas költõ olvasott fel (régi és) legújabb mûveibõl. 1994-tõl Palicson él. Idáig több mint 30 próza- és verses kötete jelent meg. NOVEMBER 19. A gimnázium Teleki-termében Fazekas Gergely zenetörténész tartott elõadást Chopin, a romantika klasszikusa címmel – a zeneszerzõ születésének 200. évfordulója alkalmából. Az elõadáshoz kapcsolódóan a tornateremben diákjaink és tanáraink Chopin-emlékkoncertet adtak. E napon került sor a Pannonhalmi Területi Apátság plébániáinak közös Szent Erzsébet ünnepére Nyalkán Asztrik fõapát úr vezetésével, ahol a rászorulók (iszap-károsultak) számára gyûjtöttek adományokat.

BENCÉS HÍRLEVÉL

18

NOVEMBER 27. A fõmonostori vendégtársalgóban (a Régi Fizikai Elõadóban) tartotta emlékülését a Jedlik Ányos Társaság. Asztrik fõapát úr köszöntõ szavai után Kocsis István a JÁT elnöke nyitotta meg az ülést, majd Gazda István tudománytörténész beszélt a Jedlikkutatás feladatairól. Bób János szimõi polgármester beszámolt arról, hogy Szimõn (Jedlik szülõfalujában) emlékházat avattak Jedlik Ányos tiszteletére (benne a tárgyi emlékeket bemutató emlékszobával), ahol a bencés közösséget Hirka Antal atya képviselte. Jeszenszky Sándor technikatörténész a külföldön fellelhetõ Jedlik-emlékekrõl beszélt. A Jedlikrõl elnevezett Csepeli Gimná-

zium és gyõri Gépipari Középiskola igazgatói beszámoltak arról, hogyan ápolják iskolájukban Jedlik emlékezetét. A Szikvízkészítõk Lovagrendje együttmûködési megállapodást írt alá. Befejezésül Krassói Kornélia csepeli tanárnõ megemlékezett az idén elhunyt Mayer Farkas atyáról, majd a sírját is megkoszorúzták a Társaság tagjai a Boldogasszony kápolna kriptájában. NOVEMBER 29. A gimnázium tornatermében Skuta Miklós zongoramûvész adott koncertet. Beethoven utolsó nagylélegzetû zongoramûvét a Diabelli-variációkat játszotta el.

A KARÁCSONYI IDÕ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN 2010. DECEMBER 24. PÉNTEK

DECEMBER 31. PÉNTEK

6.00 6.50 12.50 18.00

7.00 7.45 12.50 18.00 20.00

22.30 24.00

Vigília - Laudes Konventmise Napközi imaóra Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás Vigília Éjféli mise

DECEMBER 25. SZOMBAT KARÁCSONY ÜNNEPE 7.30 8.00 9.00 10.00 12.50 18.30

Laudes Pásztorok miséje Népénekes szentmise Ünnepi konventmise Napközi imaóra Karácsony ünnepének II. Vesperása

2011. JANUÁR 1. SZOMBAT ÚJÉV, ISTENSZÜLÕ SZÛZ MÁRIA ÜNNEPE 7.30 Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás 18.30 Vesperás JANUÁR 2. VASÁRNAP VÍZKERESZT ÜNNEPE

DECEMBER 26. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA 13.00 6.45 9.00 10.00 12.50 17.00

Vigília - Laudes Népénekes mise Gregorián konventmise Napközi imaóra Vesperás

DECEMBER 27. HÉTFÕTÕL DECEMBER 30. CSÜTÖRTÖKIG 7.00 12.50 18.40

Vigília - Laudes Napközi imaóra Vesperás, konventmise

Vigília - Laudes Konventmise Napközi imaóra Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében Vigília

vasárnapi rend szerint Házszentelés a Fõmonostor II. emeleti keresztjénél

BENCÉS HÍRLEVÉL

19

KÖZLEMÉNY A PANNONHALMI BAZILIKA FELÚJÍTÁSÁRÓL

A Pannonhalmi Fõapátság épületegyüttese a 90-es évek során sokak segítségével megújulhatott, azonban aBazíIika belsõ rekonstrukciójára a millenniumi ünnepségek elõkészítéseként nem kerülhetett sor. Több éve tartó tervezési munka és pénzügyi forráskeresés után, szándékaink szerint 2011 tavaszán John Pawson tervei alapján megkezdõdik a Bazilika belsõ felújítása. A templomunk felújítása nagy örömmel tölt el bennünket, ugyanakkor a munkák nem kevés megoldandó feladatot jelentenek számunkra. Terveink szerint a 2011. évi Szent Benedek ünnepet követõen kezdõdnek meg a felújítási munkák, amelyek elõreláthatólag 2012 Pünkösdjéig tartanak. A munkálatok elsõ részében, várhatóan 2011. március 21-tõl, Szent Benedek atyánk ünnepétõl 2011. november 1l-ig, Szent Márton védõszentünk ünnepéig a Bazilikát nem tudjuk használni sem közös liturgiánk végzésére, sem más alkalmakra (esküvõ, keresztelõ, bérmálás, ballagás, orgonahangverseny, mûvészeti fesztivál, stb.). A felújítási munkák miatt 2011-ben a Szent Három Napra sem tudunk vendégeket fogadni, ezért elõadások, kiscsoportok és egyéb programok sem lesznek. A zsolozsma és a konventmise a káptalanteremben, az ünnepi liturgiák a Boldogasszony-kápolnában, a diákmisék a tornateremben lesznek ezen idõszakban. A monostorunkat felkeresõ turisták számára nem akarjuk a fenti idõszakban a Bazilikát bezárni, ugyanakkor ezúton szeretnénk Kedves Látogatóinkat tájékoztatni, hogy az apátsági vezetések keretében a Bazilika csak korlátozottan lesz megtekinthetõ. Minden Kedves Vendégünk megértését kérjük a felújítási munkák okozta nehézségekért és egyúttal bízunk abban, hogy mindannyiunk számára nagy örömet jelent majd a megújult Bazilika. Asztrik fõapát

20

BENCÉS HÍRLEVÉL

ÚJ KIADVÁNYOK Driscoll, Jeremy

Ez történik a misén Napjaink Teológiája sorozat, Bencés Kiadó 2010, 136 oldal ISBN: 978-963-314-002-4, ára: 3250 Ft Ez a könyv nem pusztán egy újabb írás a szentmisérõl. Egyenesen a misztérium szívébe vezeti el olvasóit; egyszerûen, és ahogyan a cím ígéri: mindig a történésre irányítva figyelmünket. Kézen fog és lépésrõl lépésre kalauzol végig a rituális történéseken ahhoz az egyedülálló eseményhez, amely a szentmisén végbemegy. Igen, a szentmise megváltásunk eseménye „test”-közelben: Isten a mi szavainkat, emberi gesztusainkat, anyagi világunk elemeit használja fel, hogy cselekedjen életünkben. Ebbe az eseménybe léphet be az olvasó Jeremy Driscoll nagyszerû könyvének segítségével, amely teológiai és spirituális mélységének, ugyanakkor közérthetõ stílusának köszönhetõen egyaránt válhat életünket formáló lelki olvasmánnyá és imacsoportok közös elmélkedésének kiindulópontjává; jól használható sorvezetõként az eukharisztiáról szóló katekézishez vagy teológiai tankönyvként is. Davie, Grace

A vallás szociológiája Napjaink Teológiája sorozat, Bencés Kiadó 2010, 408 oldal ISBN: 978-963-314-006-2, ára: 3950 Ft A vallások újra megkerülhetetlen szereplõi a modern Európa politikai, társadalmi és kulturális életének. Európa viszonya saját keresztény gyökereihez, az iszlám és az új vallási mozgalmak jelenléte számos kérdést vet fel. Grace Davie úgy adja korunk vallási jelenségeinek problémaérzékeny olvasatát, hogy mindeközben átfogóan és kritikusan elemzi a szaktudomány elméleti eredményeit, és azok alkalmazhatóságának korlátait. A könyv elsõ része betekintést nyújt a vallásszociológia elmélettörténetébe; a hangsúlyt mégis a kurrens megközelítésekre helyezi. A vallást a sokarcú modernitásnak és az egyes kultúrák sajátosságainak tükrében vizsgálja. A második rész olyan aktuális témákat vesz sorra, mint a történelmi egyházak és a modern világ kapcsolata, a bevándorlás vallási vonatkozásai, a fundamentalizmus, a globalizáció. A Bencés Kiadó e friss, de máris hivatkozási alapnak számító munkával szeretne hozzájárulni a magyar valláskutatáshoz, remélve, hogy vallás és modernitás kapcsolatának szociológiai vizsgálata napjaink teológiáját is gazdagíthatja. „Mind többen ismerik fel azt, hogy a modern Európa vallási életének mintázatai egyáltalán nem a globális prototípust testesítik meg, hanem ellenkezõleg, „kivételes esetet” képviselnek. Vagyis az európaiak lassacskán ráébrednek, hogy Európa nem azért szekuláris, mert modern, hanem mert európai. […] A túlnyomórészt egyetlen egyházhoz sem kötõdõ európaiak nehezen boldogulnak a vallási kérdésekkel, mert éppen szekularitásuknál fogva már alig áll rendelkezésükre az a tudás, fogalomkészlet és szókincs, amely nélkülözhetetlen, ha a vallásról akarunk eszmét cserélni.”

BENCÉS HÍRLEVÉL

21

Wresinski, Joseph

Szegények egyháza Gilles Anouil beszélget Joseph atyával Bencés Kiadó 2010, 408 oldal ISBN: 978-963-314-004-8, ára: 3280 Ft „Az egyházban nem tudunk egészségesen gondolkozni anélkül, hogy fel ne használnánk, amit a legszegényebbek mondanak nekünk a megalázott emberrõl, a megfeszített Krisztusról.” A könyv egy katolikus pap hiteles és megrázó beszámolója a nyomor világáról.

Severus, Sulpicius – Nagy Szent Gergely pápa

Szent Márton élete, Szent Benedek élete Patrisztika sorozat, Bencés Kiadó 2010, 116 oldal ISBN: 978-963-314-000-0, ára: 2250 Ft A nyugati keresztény tradíció és spiritualitás két meghatározó alakjának vítája (élete) ebben a kötetben egymás mellett válik hozzáférhetõvé.

Müller, Wunibald

Lélegezz bennem! A Szentlélek valósága Bencés Lelkiségi sorozat, Bencés Kiadó 2010, 132 oldal ISBN: 978-963-314-003-1, ára: 1750 Ft Szentlélek – sok ember számára túlságosan elvontnak tûnik ez a fogalom, tartalma pedig felmérhetetlen. A szerzõ pszichológusi tapasztalatai alapján közelít a mérhetetlenhez. Azt írja le, hogyan meríthet új erõt és szenvedélyt Isten e naponta és mindenütt megtapasztalható közelségébõl és erejébõl bárki, aki szóba áll vele.

22

BENCÉS HÍRLEVÉL

A hely szerelmese Elmer István beszélgetése Várszegi Asztrik püspök pannonhalmi fõapáttal Pásztorok sorozat, Szent István Társulat 2010, 264 oldal ISBN 978-963-277-221-9, ára: 2600 Ft A Magyar Katolikus Egyház fõpásztorait bemutató sorozat jelen köteteében a püspök fõapát a krisztusi egyszerûséget és radikalizmust állítja elénk, miközben életérõl beszél a rá jellemzõ szelíd, kellemes humorával, vagy éppen higgadt tárgyilagosságával – a hegyrõl (mons sacer) messzetekintõ ember széles horizontjával.

Évjárat-értékelés a Pannonhalmi Apátsági Pincészetnél Örömmel tudatjuk a borkedvelõ közönséggel, hogy a 2001 õszén elindított szõlõtelepítési program idén májusban sikeresen befejezõdött újabb 7 ha új ültetvény létesítésével. A Packalló-dûlõben 2 ha chardonnay-t, míg a Cseresznyés-dûlõben 3 ha rajnai rizlinget és 2 ha királyleánykát ültettünk. Az új tõkék eredése kiváló, jelenleg már a támberendezés építése folyik. A legújabb telepítésû ültetvényeink térállása és mûvelésmódja a 2001-2007 években telepítettekhez hasonló. A telepítési program befejezése mellett a 2010-es gazdasági év másik nagyon fontos eseménye, hogy az écsi Babszökõ-dûlõ 10 hektáros területével bekapcsolódtunk az ECOWIN-projekt magyarországi vonalába (a projekt hivatalos neve „Természetvédelem a szõlõtermesztés ökologizálásán keresztül”). A határokon átívelõ együttmûködés, amelyben osztrák, dél-morvaországi és észak-pannóniai szõlészetek vesznek részt, a szõlõmûvelés természetvédelem-központú átalakítását, a szõlõtermesztõ területek multifunkcionalitásának kialakítását célozza meg. A fenti célok megvalósítása érdekében több konkrét, mûveléssel kapcsolatos intézkedés bevezetése szükséges, mint pl. kémiai gyom-, rovarirtó- és gombaölõ-szerek alternatív biológiai módszerekkel (feromon-légtértelítés szõlõmolyok ellen, növényi kivonat alapú növénykondi-

cionálók a betegségek ellen, stb.) történõ kiváltására. Fontos feladat a biodiverzitás helyreállítása és fenntartása termõhely-specifikus sorköz- és soralj-takarónövény rendszerrel, amely számos védett rovarfaj élõhelyévé válhat. Az elindított növényvédelmi rendszer máris élesben vizsgázhatott, hiszen szokatlanul csapadékos tavasz és koranyár köszöntött a borvidék szõlõültetvényeire, így komoly veszélyt jelentett a korai peronoszpóra, amely fõleg a virágzásban lévõ fürtöket támadta meg. Júliusaugusztus fordulóján pedig a lisztharmat kopogtatott, ám az új technológia meglepõen jól teljesített, a fertõzéseket sikerült megállítani. A szüret befejeztével immár elmondhatjuk, hogy az idei esztendõ õszi idõszakában nyomtatott és elektronikus médiákban, rádió- és TVriportokban egyaránt az évjárat kedvezõtlen alakulásáról hallhattunk, amely az Apátsági Pincészet számára is az évtized legnagyobb kihívását jelentette. A kompromisszumokat nem ismerõ minõségi követelményeink figyelembevételével azonban kizárólag egészséges fürtök érkeztek az ültetvényekrõl a pincébe, amelyekbõl korlátozott mennyiségben ugyan, de ismét kiváló borok kerülhetnek a fogyasztók elé. Drozdík Attila szõlész

BENCÉS HÍRLEVÉL

Prior 2009 Elsõ, elöljáró… A Pannonhalmi Apátsági Pincészet szõlõterületeinek telepítése-újratelepítése során körültekintõ gondolkodást igényelt a szõlõfajták kiválasztása, azok területi arányainak meghatározása. 2010 tavaszán a telepítési munkálatok befejezõdtek, a birtok fajtaválasztéka végleges szerkezetet öltött. A legnagyobb területen nyilvántartott fajta a rajnai rizling lett. Összterülete 9,62 hektár, amivel négy különbözõ dûlõben a teljes terület mintegy 20%-át teszi ki. Mindegyik termõhely páratlan, egyedi arculattal bír: jelen van a homokköves lösztalaj, a fehér- és vörösagyag, meleg déli lejtõ és hûvösebb völgy-fekvés egyaránt. Mindezek a különbözõ korú ültetvények adottságaival egyedülálló lehetõséget adnak a fajta szakmai arcának bemutatására. Különösen igaz volt ez a 2009-es csodálatos évjáratban. A rizling fajtát több menetben szüreteltük. Az elsõ szedésre szeptember 12-én, a másodikra szep-tember 25-én, a harmadikra pedig október 14-én került sor. A Tavaszó nevû dûlõnk harmadik menetben szüretelt, válogatott fürtjeibõl nyert mustot külön ke-zeltük. A szõlõt egészfürtben préseltük s a mustot ülepítés után acéltartályban erjesztettük. Az erjedés alacsony hõmérsékleten történt. A hosszú, 25 napos fermentáció végére már látható volt a kierjedt újbor egyedisége. A bort páratlan tisztaság jellemzi. Illatban a fajtára jellemzõ citrusfélék köszönnek be – annak azonban nem „zöld” tónusai, hanem sokkal inkább beérett mediterrán megfelelõi, fõként mandarinnal, érett naranccsal. Elõbújik a terület meszes fehéragyag-talajának minden ismérve is. A bor kristályos tisztaságot mutat, s mindemellett savai nem élesek, sokkal inkább szélesek. Stabil alapot nyújtva lesznek zálogai a hosszú érlelésnek és a mentás gyümölcsjegyek õrzésének. A vastag gerincet ugyanakkor szépen egyensúlyozza a 4,5 g/l maradékcukor. Borunk egyszerre fogyasztható a friss tónusok rizlingváltozatának bemutatására, valamint a hosszú érlelés jegyében a „nagy” rizlingbor várományosaként. Fehérbor-választékunkban ezzel a borral találtuk meg azt, ami az elsõ helyet vívta ki az egyenlõen fontos fajták között. E borunk mutatja be leginkább a Pannonhalmi Borvidéket mint terroir-t. Egy-szerre fajtajelleges és mértékadó pannon bor! Liptai Zsolt borász

23

24

BENCÉS HÍRLEVÉL

Pannonhalmi Olaszrizling 2009 2007 tavaszán az utolsó elõtti telepítési ütem kezdõdött a Pannonhalmi Apátsági Pincészet szõlõterületein. Erre az idõpontra jutottunk el odáig, hogy a 2001 és 2004 között telepített ültetvények termõre fordulásával alkalom nyílt a korábban termõ területként birtokunkba került ültetvények cseréjére. Az újratelepítést több dolog is indokolta: a korszerûtlen térállás (3,5*1,5m=2400 tõ/ha); a nagy tõhiány (25-30%); az alkalmazott fajták korszerûtlensége és a helytelen fajta- vagy fajtaklón-használat. Az újratelepítés kapcsán nagyon fontosnak éreztük a Fõapátság több évszázados ismeretanyagának felhasználását, valamint az általuk begyûjtött termelési tapasztalatok számbavételét. Egy adott ponton összecsengtek a dolgok: így esett a választás az olaszrizling fajtára. Bár sokaknak lehetnek vegyes emlékeik a fajtáról, tény, hogy minden idõben jelentõs méretû területet tudhatott magának a borvidéken. A korábbi évtizedekben számos esetben késztettek fennkölt sorok írására a fajta remek borai, mára azonban mindezt csak néhány idõsebb ültetvény volt képes átörökíteni az utókor számára. A telepítésünk alapanyagául szolgáló szaporítóanyag ilyen idõs ültetvényekrõl származik, az oltványok elõállításában pedig a Pécsi Szõlészeti és Borászati Kutatóintézet volt segítségünkre. Ilyen elõzményekkel történt 2007 tavaszán telepítésünk, amelyet korszerû 2,4m*0,8m térállás eredményezte 5210 tõ/ha sûrûség jellemez mintegy 20 fajtán belüli klón felhasználásával. Mûvelésmódul a Guyot-módszert választottuk. 2009 õszére gyönyörû szûztermés érett be. Régi-új klónjainkat tömött hengeres fürt jellemzi. Az érés folyamán a bogyók aranybarna színbe fordulnak, mustkoncentráció tekintetében 1,5-2,0 alkoholfokkal magasabb értéket produkálnak. A fürtszerkezet biztonságosabb tõkéntartást jelentett, a szüret idõpontját így szeptember 22-re jelöltük ki. A beérkezett szõlõt bogyózás-zúzás után juttattuk a présbe. Mustunk ülepítés után acéltartályban került erjesztésre, mégis egy nem hétköznapi bor született. Páratlan aromagazdagság és érett sárgászöld színtónus jellemzi. Beltartalma gyönyörû egyensúlyt mutat a bor teste és savtartalma között. Telt és friss. Utóízében nyílik fel igazán s tárja elénk a rizlingek minden aromaképletét. Fiatalos bor, amely ugyanakkor alkalmat ad az érlelésre is. Liptai Zsolt borász

St. Martinus 2010 A 2010-es vegetáció szinte mindent összegyûjtött, amitõl a szõlészeti-borászati munka kihívásokkal és megoldandó feladatokkal lesz teli. A legmarkánsabb hatást a késõ tavaszi esõk szûnni nem akaró volta okozta. Ennek következtében sajnos az elvártnál lényegesen gyengébb kötõdés jellemezte az ültetvényeket. Sok nehézséget okozott a munkák elvégzése. Hiányoztak a nyári meleg napok is, amelyek sajnos az õsz közeledtével sem érkeztek meg. A fehér fajták zsendülésekor már nem volt kérdéses, hogy a természet a mennyiség tekintetében 50%-os vámot szedett. Bízva azonban a fehér fajták jellemzõen rövid tenyészidejében, nagy lendülettel vetettük magunkat a szüretbe. Az elsõ fajtákat szeptember 15. után kezdtük szedni, amelynek során az újbor készítésére használt fajták élveztek elsõbbséget. A megfelezett termésátlagoknak köszönhetõen a leszedett fürtök szépen hordozták a friss, üde ízjegyeket és az újborhoz szükséges cukortartalmat. Préseléssel nyert mustunk gyors erjedéssel alakult borrá. Október végén került sor a házasításra, ahol borunk alapját a már megszokott fûszeres traminiben kerestük. Ez a markáns fajtajeggyel bíró ízvilág egészült ki a királyleányka könnyedségével. A végsõ ízharmónia eléréséhez erjedõ rajnai rizling került felhasználásra. Maradékcukor-tartalma segít biztosítani a borunkra 8 évjáratból jellemzõ egyensúlyt. Így beszélhetünk egyszerre könnyû szerkezetû, de tartalmas fehérborról, amelynek gyümölcsillataiban õszibarack és banán, ízében pedig a klasszikus szõlõjegyek dominálnak. Olyan fehérbor, amelynek kóstolása közben visszatekinthetünk a szüreti idõszakra, ugyanakkor magunk elõtt láthatjuk a jövõ nyár fehérbor-élményeit is.

BENCÉS HÍRLEVÉL

25

PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG Körlevél 2010. Advent III. vasárnapjára a Pannonhalmi Területi Apátság Egyházközségeinek Szeretett Testvéreim! „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4,4-5) Advent harmadik vasárnapjának bevezetõ szentírási szavaival köszöntelek benneteket. Szent Pál mondja el benne a mai vasárnap örömüzenetét. Ez az az öröm, amelyre az idei Karácsonykor ismét meghív bennünket az Úr. Ennek a Krisztus szeretetébõl fakadó örömnek lehettünk részesei idén is, amikor Szent Erzsébet Ünnepén, Nyalkán találkoztunk. Az évenként visszatérõ adventi idõszak azt a fontos tanítást és tapasztalatot akarja közvetíteni mindannyiunknak, hogy örömünk, boldogságunk – amelyre mindannyian vágyunk – forrása egyedül az Isten. Az emberi szív úgy van megteremtve, hogy vágyaival mindig elõbbre járjon és beteljesülést várjon. Isten szeretet, Isten magának teremtett bennünket, és vágyainkat egyedül a teremtõ Isten teljesítheti be – akár itt a világban élünk, akár nála, amikor szívünk elcsendesül benne. Ezt az Istenre irányuló figyelmet, vágyat ébresztgeti bennünk az Egyház istentisztelete, erre tanítanak a próféták, ennek a várakozó vágyakozásnak örök és szép példája a gyermekét váró Szûzanya. Szeretett Testvéreim, a jövõ esztendõt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Család Évének nyilvánította és ezért Szentcsalád vasárnapján püspökkari körlevelet olvasunk fel számotokra. Kérem mind a Plébános atyákat, mind Benneteket, hogy ezt a körlevelet akár többször is olvassátok el, hallgassátok meg, és a saját lehetõségeink között mi is úgy alakítsuk gondolkodásunkat, terveinket, hogy annak középpontjában saját családunk és a családok

álljanak! II. János Pál pápánk írta korábban, de ma is idõszerû tanítása hazánkban: „A történelem jelen szakaszában, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisítõ erõ támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom, valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, sürgetõbb és égetõbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; védelmezze e terv eredeti gazdagságát és emberi, illetve keresztény fejlõdését, s így hozzájáruljon a társadalom és Isten Népe megújulásához.” (Familiaris consortio 3.) Területi Apátságunk egyházközségeiben az igehirdetés, a közös programok szeretnék a családok megerõsítését szolgálni. Kérlek benneteket, Testvéreim, lehetõségeitek szerint vegyetek részt akár az országos, akár a mi kisebb területi rendezvényeinken, mint például a családnapon! Tekintsünk a teremtõ Istenre, Szent Fiára, és saját életünkre, hogy megértsük és megéljük Isten nekünk szánt ajándékát, az életet! Végül, szeretett Testvéreim, szívbõl kívánom, hogy Advent hátralévõ két hetében is a békesség Istene töltse el szíveteket várakozó figyelemmel és csenddel, hogy Karácsonykor megszülethessék bennetek Jézus, az Isten Fia, aki a benne hívõknek vigasztalás, békesség és öröm! Ezzel kívánok Nektek és Családotoknak áldott, szent Karácsonyt! Asztrik fõapát Pannonhalmán, 2010. Advent III. vasárnapján

26

BENCÉS HÍRLEVÉL

Beszámoló a gyõrasszonyfai templom felújításáról Az 1793-ban épült gyõrasszonyfai templom a mai belsõ formáját többszöri átalakítás után az 1990-es évek elején kapta. A templom külsõ állapota közel sem volt jónak nevezhetõ, mivel hosszú évek folyamán említésre méltó felújításra – alapvetõen forráshiány miatt – nem került sor. Látható volt, hogy a templom lábazata és a felette lévõ homlokzat 1,5 méter magasságig felázott, és ennek következtében mált a vakolat. A párkányok több helyen lehullottak. A nyílászárók fából készültek, szigetelésük nem volt megfelelõ, színük megkopott. Az épület körüli járdák több helyen felfagytak. Az esõvíz elvezetés csak részben volt megoldott, mert az erre a célra kialakított elfolyó töredezett volt, és az ereszcsatorna is néhol tönkrement. Mindezt felmérve adta be az Egyházközség az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a vidéki örökség megõrzéséhez igénybe vehetõ pályázatát. A pályázat pontos célja a templom külsõ felújítása volt, mely kiterjedt a homlokzat javítására, nyílászárók cseréjére, az épületet körülölelõ sétáló felbontására, helyére új építésére és a csapadék vízelvezetésére. A pályázat tervdokumentációjának elkészítésére Virág Imre okl. építészmérnök tervezõvel, míg a pályázat megírására a gyõri Produktív Tanácsadó és Szolgáltató Irodával kötöttünk szerzõdést.

A pályázat pozitív elbírálást kapott, az elnyert összeg bruttó 9 492 587 Ft volt. Ezek után nyílt lehetõség, hogy a képviselõtestület kiválassza a kivitelezõket. Az Egyházközség négy vállalkozóvak kötött szerzõdést: Soós Csilla felvidéki (Felbár) iparmûvész vállalkozóval, Széchenyi István építési vállalkozó kõmûvesmesterrel, a Geo-Elit Építõipari és Szolgáltató Bt-vel (Tomolák Zsolt), valamint Kocsis Lászó – szintén felvidéki (Felbár) – egyéni vállalkozóval. A munkálatok idény nyár elején kezdõdtek. A homlokzat javítása során a hibás lábazati, homlokzati és párkány felületek leverésre kerültek, helyük újra lett vakolva, és a templomra a régi színhez hasonló új szín került. A járdák felbontása után 1 méter széles új sétálóút lett építve, amely 3% lejtéssel készült. A tetõrõl lefolyó csapadékvíz a talajszínt alatt vezetve kerül az elvezetõ árokba. A templom korszerûtlen fa ablakai helyére tizenkét hõszigetelt ablak lett beépítve. Viszont nem csupán ablakcserére került sor, hanem színes ólomüvegeket helyeztünk el. Így a felújítás legnagyobb költségét (6 486 000 Ft) az ablakok tették ki. Ebbõl a költségbõl is látható, hogy a teljes pályázati pénz kevésnek bizonyult. A hiányzó összeget különbözõ támogatásból sikerült összegyûjteni. A Pannonhalmi Fõapátságtól vissza nem térítendõ támogatást kaptunk. Több vállalkozótól és Gyõr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzattól is kaptunk kisebb-nagyobb összeget, és az Egyházközségnek is volt egy kis megtakarított pénze. Végezetül szeretném megköszönni mindenki segítségét, támogatását. És itt elsõsorban nem a pénzre gondolok, hanem arra az együtt érzõ segítségre, imára, összefogásra, melyet ez a felújítás kísért. Nagy Lajos diakónus

BENCÉS HÍRLEVÉL

27

TIHANYI APÁTSÁG TIHANYI ÕSZ, TIHANYI ADVENT Mi újság Tihanyban? – kérdik itt is, ott is. Mikor bontják le a toronydarut? Igaz-e, hogy a templom harmadik tornyát építik? Tényleg szálloda épül? S az örök, visszatérõ kérdés: mi van a visszhanggal? Nem rontja el még jobban az új épület? Nem épül szálloda, csak egy látogató-központ, ahol a turisták megfelelõ körülmények között kezdhetik a nevezetességek megtekintését, s egy elõadóteremben megtekinthetnek egy filmet, amely bevezeti õket abba a gondolatvilágba, amit képviselni szeretnénk. Az épület hamarosan szerkezetkész állapotban lesz, a darut karácsony elõtt lebontják, és valamikor húsvét után reményeink szerint a látogatóközpont (turista-fogadó épület) élni fog. Újság, hogy október 1-jétõl Adalbert atya a tihanyi közösséghez tartozik. Néhány hétig ismerkedett az életünkkel, a környezettel, a munkatársakkal. Részt vesz a lelkipásztori munkában, készül arra, hogy karácsony után hittan órákat vegyen át. Jelenléte segítséget jelent a vendégek fogadásában, a munkatársak feladatainak áttekintésében. Az iskolaévvel megkezdõdött természetesen a hitoktatás is. Maurus és Gellért atya tart hittanórákat egy világi hitoktatónõ mellett. Maurus atya kéthetente bibliaórát tart felnõtteknek. Ezeket az alkalmakat is szívesen látogatják az érdeklõdõk. Szeptember végétõl viszonylag könnyebb a vasárnapi szolgálatok ellátása: Fövenyesen csak húsvéttól van szentmise, Tihanyban pedig ebben az idõszakban nincs esti szentmise. Eseményekben nem szûkölködtünk most sem: szeptember végén megtartottuk a szokásos ökumenikus könyörgést a magyarságért Mátyás Károly székelyudvarhelyi fõesperes úr igehirdetésével, Szilágyi Pál református lelkész barátunk imádságával.

November elsõ hétvégéjén sûrû programunk volt. Ekkor tartottuk a hagyományos „Kézfogást”, az egyházi iskolás öregdiákok találkozóját, mintegy kétszáz résztvevõvel, Gulyás Balázs agykutató professzor (1974-ben érettségizett Pannonhalmán Gáspár atya osztályában) elõadásával. A délutáni szentmisét Horváth István Sándor atya mondta, az internetes napi evangéliumi szolgálat gazdája. Az iszapkatasztrófa sújtotta Devecser plébániájára juttattuk el az ezen a napon összegyûlt több mint kettõszáz ezer forintot. (A tihanyi egyházközség erre a célra végzett templomi gyûjtése több mint hatszázezer forint volt.) Ugyanezen a napon a szokásos Garda-fesztivál keretében hal- és boráldás volt a templomban, rengeteg érdeklõdõ részvételével, az egész országból összegyûlt csaknem száz borrendi tag jelenlétében. Jó lehetõség az ilyen alkalom, hogy megszólítsuk azokat az embereket is, akik nem rendszeres templomlátogatók. Az egyházközség vendége volt ezen a hétvégén a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánia énekkara. Fõesperes-plébánosuk is elkísérte õket. Meghívásukra Szent Miklós ünnepén, az udvarhelyi templom búcsúja alkalmából járhattam náluk, s tapasztalhattam meg ismét vendégszeretetüket. A mi templomunk és apátságunk védõszentjének, Szent Ányos püspöknek ünnepén kapuvári zarándokok vettek részt liturgiánkon. Varga Lajos váci segédpüspök úr volt az ünnep fõcelebránsa. Ugyanezen a napon bemutathattuk Tóth Dezsõ dákai születésû helytörténész tanárnak Halbik Ciprián tihanyi apát életét összefoglaló könyvét. Hogy nyomdába kerülhetett, köszönet Ágoston és Jeromos testvér szorgalmának: õk gondozták és tették nyomdakésszé a kéziratot. Lassan hagyomány az is, hogy Szent Ányos püspök ünnepén megkoszorúzzák a magyaror-

28

BENCÉS HÍRLEVÉL

szági ukrán kisebbségi önkormányzat képviselõi András király és felesége, a Kijevbõl érkezett Anasztázia királyné szobrát. Most is így volt. Szent Ányos ünnepére – ebben az évben valamivel korábban – rendszeresen megjelenik a Tihanyi Kalendárium. Sokan vannak, akik szívesen olvassák a történelmünkkel, eseményeinkkel, lelkiségünkkel foglalkozó írásokat. Karácsonyra megjelenik egy kis elmélkedéseketigehirdetéseket tartalmazó könyv: „Életre születtünk”. Fõként Tihanyban elmondott, adventikarácsonyi, nagyböjti-húsvéti anyagot tartalmaz. Ebben az évben emlékezünk arra, hogy monostorunk alapítója, I. András király 950 évvel ezelõtt halt meg. Szent András apostol ünnepén konferenciát rendeztünk, gazdag tematikával, neves professzorok, tudósok, kutatók elõadásaival. Fáradhatatlan és lelkes szervezõje volt ennek az alkalomnak Ágoston testvér. Kü-

lön öröm volt számunkra, hogy meghívásunkat elfogadta gyõri és pannonhalmi iskolánk egy-egy érdeklõdõ diákcsoportja történelem tanáruk vezetésével. Advent: hajnali misék, reggel 6 órakor Tihanyban és Aszófõn. Adventi áhítat a tihanyi apátsági templom kórusának részvételével, ennek is évtizedes hagyománya van már advent második vasárnapján. Szent Erzsébet ünnepén nyit a tihanyi buzgó asszonyok által szervezett jótékonysági bazár, a vasárnapi tíz órás szentmise után forralt bor és forró tea várja az érdeklõdõket. A bazár bevételébõl az Erzsébet-kör rendszeresen rászorulókat támogat. Hamarosan itt a karácsony: december 26-án délután 4-kor karácsonyi orgonahangverseny, újév napján, január 1-jén ugyancsak délután 4 órakor Mali Katalin orgonamûvész hangversenyét hallgathatják az érdeklõdõk. Ökumenikus imahét: január 17-én délután 5 órakor Gáncs Péter, a magyarországi evangélikus egyház elnökpüspöke lesz az igehirdetõnk. Szervezzük már a jövõ évi kiállításokat, programokat: internetes honlapunkon tájékozódhatnak az érdeklõdõk az eseményekrõl és az idõpontokról. A „Tetõtéri esték” elõadássorozat is természetesen folytatódik. Idõpontokat tudunk megjelölni, az elõadók személye és a téma még nincs rögzítve. Elõadásaink lesznek: január 14-én, február 11én, április 1-jén, május 20-án és június 17-én. Szokás szerint tartunk adventi lelki napot az érdeklõdõknek: az idõpontja december 18. A nagyböjti lelki nap április 2-án lesz, 10 órakor kezdjük. A tihanyi bencés közösség nevében áldott, szent Karácsonyt és békés Új Esztendõt kívánok a Hírlevél minden olvasójának. Richárd atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

29

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR, BAKONYBÉL Õszi napsugár a Bakonyban Amikor szeptember elején a Bakony fölött vonuló barátságtalan felhõket néztük, arra gondoltunk: talán az õsz is, miként a május, borult éggel és nem szûnõ esõzésekkel keseríti majd az éltünk. Aztán szeptember végén, amikor már csípõs hajnalokra keltünk, ragyogó sugárzás öntötte el a béli völgyet. Mintha a fényben fukar tavaszért akarna kárpótolni ez a november közepéig kitartó ragyogás. Talán ezek az õszi napsugarak is segítettek lassan érlelõdõ projektjeinken. A Vendégház, mely hónapokig nem volt képes kibújni a föld mélyébõl (árvíz és ásatások tartották ott), íme gombamód nõni kezdett, s mostanra – midõn fehérbe öltözött a föld – már az ácsok kopácsolását hallgatjuk, Karácsonyra akár tetetõ emelkedhet fölé. Október 1-jén üzembe léptek az új kazánok is, ezeknek köszönhetjük, hogy a monostor falai közül kiûzetett a dermesztõ szeptemberi levegõ. A kazánok azonban éhes állatok, naponta ötször kell etetni õket. Fára, sok száraz fára van szükség, hogy onthassák az áhított hõt. Építtetnünk kellett tehát fatárolókat, ahová a lelkes bencés diákokkal és a Pápai Református Kollégium hasonlóan motivált ifjaival hordtuk és hordjuk a fát szakadatlanul. A mesteremberek és a fûtõ után nekik is köszönjük a szobáinkat, épületeinket betöltõ, barátságos meleget. Nemcsak a házak, közösségünk is épülõfélben van. Nyáron kezdte el jelöltidejét Toókos Péter református testvér. A Pápai Református Kollégium francia nyelv és (református) hittan tanára éve óta a szerzetesi hivatás gondolatával foglalkozott. Útkeresése során elvetõdött Taizé-be is, ahonnan Roger testvér tanítványai a magyar bencések monostorai felé irányították. Három éves ismerkedés, lelkivezetõi kísérés után jelentkezett Monostorunkba szerzetes-

nek. Ezután fejtörés és egy kis konferencia keletkezett, ahol bencés és református teológusok bevonásával azt vizsgáltuk meg, miként lehet egy református hívõ bencés testvér. Fõapát úr megkérdezett egyházjogban járatos apát urakat, Cirill atya pedig néhány kongregáció oblátus szabályzatát tanulmányozta át, hogy kiderüljön, ilyen esetben mi az eljárásmód. A külföldi minták alapján arra jutottunk, hogy Péter reformátusként reguláris bencés oblátus lehet, azaz a monostor közösségében élõ, majdan magát fogadalommal elkötelezõ testvér, akinek fogadalma egyházjogi szempontból magánfogadalomnak számít. A közösségünkhöz történõ ilyetén csatlakozásához a Dunántúli Református Egyházkerület elöljárója, Steinbach József püspök úr is hozzájárult, errõl november 9-én, Bakonybélben megállapodást írt alá Asztrik fõapát úrral. Az õsz folyamán újabb érdeklõdõk is kopogtattak Monostorunk ajtaján, számukra advent II. hétvégéjén szerveztünk „Ausculta” címen lelkigyakorlatot. Reményeink szerint az õszi napsugár maradandó gyümölcsöket érlelt, majd elválik, mivé fejlõdnek tavaszig, nyárig. Szeptemberben elkezdõdött az iskola, a hitoktatás is. Éveken keresztül egyházközségünk szorongató gondja volt a gyerekek elmaradása a plébániáról, a szentmisékrõl. Nem találtuk a kulcsot hozzájuk, nem tudtuk összegyûjteni õket. Õsztõl Anzelm testvér a hitoktatókkal és a plébánia felnõtt fiataljaival havonta hittanos játszóházat szervezett számukra. Miután a hittanos szülõkbõl verbuvált lelkes csapat sikerrel helyrepofozta a Kaszinó ütött-kopott épületét, szombat délutánonként boldog gyermekzsivaj jelzi a plébániai hittan újraéledtét. Izsák testvér pedig az elmaradozó ministránsokat

30

BENCÉS HÍRLEVÉL

vette szárnyai alá. Szeptember óta már tíznél többen tolonganak az oltár körül, újra vannak gyerekek a templomban, õszi napsugár ragyog az arcokon. A fiatal házasok a plébánossal találkoznak havonta egy vasárnap. „Párbeszéd” a találkozók fedõneve – házaspárok beszélgetnek egymással, gondolkodnak együtt, hogy utat találjanak önmaguk, családjaik, gyermekeik számára. Mindig élményt és impulzust jelent a távolról érkezõ, kíváncsi emberek látogatása. Ilyen izgalmas találkozásokkal ajándékoztak meg nyár végétõl október közepéig a külföldi önkéntesek, az õsz második felében pedig egy 17 éves fiatalember, Ivák Bence. Bence a solymári Waldorf iskola növendéke, éves dolgozatát kívánta a szerzetesekrõl írni. Hogy valóságosan megismerje a szerzeteséletet, 4 hétre beköltözött hozzánk a monostorba, s minden területén részt vett az életünkben. Különösen érdekessé tette ezt a találkozást az a tény, hogy korábban egyáltalán nem járt templomba, és semmi kapcsolata sem volt az Egyházzal. A tá-

volról érkezõ sajátos tükröt tart a közösség elé, olyasmikre kérdez rá, amit evidenciának tartunk. Ugyanakkor az is napvilágra kerül, hogy mielõtt bármit szólnánk, a közösség, amit élünk, önmagában tanúskodik az Úrról. Az idei õsz sok napsütéssel ajándékozott meg minket, számos projekt elindult, és többekben érlelõdni kezdett valami, a Gondviselés cselekvõ jelenlétét szinte hetente tapasztalhattuk. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy ezt az õszi napsugárt õrizzük meg szíveinkben, s növekedjünk „érett emberré Krisztus mértéke szerint”. Ábel atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

31

BENCÉS RENDHÁZ , BUDAPEST ÕSZ A PÉTERHEGYEN Legutóbbi híradásunk utolsó sorai a pesti ház életébõl az induló egyetemi év elsõ momentumairól szóltak. Mindennapjainkat szeptember elejétõl az iskolaév ritmusa határozza meg, a ház minden lakója, akár hallgatóként, akár tanárként érintett valamilyen módon a Sapientián vagy Pázmányon folyó munkában. A szerzetesélet is az ilyenkor megszokott mederbe terelõdik: reggel 6-kor laudest imádkozunk, délben mondjuk a napközi imaórát, este 18.30-kor pedig a vesperást énekeljük és eukarisztiát ünneplünk. Az itt élõ szerzetesek leginkább este a közös liturgián és asztalnál találkoznak hoszszabban egymással. Idõrõl idõre hétfõ esténként beszéljük meg a Ház ügyes bajos dolgait és a ránk váró feladatokat. Szeptembertõl egészen november végéig házunk lakója volt Matthew apát úr az Egyesült Államokból, aki szabbatikus hónapokat tölt Magyarországon, és itt Budapesten egy magántanárnál tiszteletre méltó szorgalommal csiszolja tovább magyar tudását. Máté apát úr testvéri jelenléte, egyszerûsége, humora, a liturgián való hûsége nagy ajándék volt nekünk ezekben a hónapokban. Ezen túl néha kulináris tehetségével is a kedvünkben járt, nem kis sikerrel: igazi olasz pizzát és parasztkenyeret is sütött nekünk, Pannonhalmára való elutazása elõtt pedig Hálaadás-napi amerikai vacsorával várt minket. A Házban újra rendszeresen összegyûlnek a szabinás közösségek. Idén egy bérmálásra felkészítõ csoporttal bõvült ezek sora: 11 fiatal felnõtt vesz részt a 2-3 hetente tartott felkészítõ beszélgetéseken. A hittan-csoportok is szépen bõvülnek: 13 önkéntes katekéta, valamint Márton testvér 7 csoportban foglalkoznak az óvodástól a gimnazista korig terjedõ korosztályokkal. A hitoktatókkal õsszel a Pilisben voltunk kirándulni: a Vadálló-kövek érintésével másztuk meg a Prédikálószéket, ezután pedig Esztergom számunkra eddig kevésbé ismert nevezetességeit tekintettük meg, jelesül a Prímás-pincét és az élményfürdõt.

Október elején nagy fába vágtuk a fejszénket, pontosabban a láncfûrészeinket: Márton testvér vezetésével egy tucatnyi önkéntes szabinás kivágta a kerítés mellett álló egyre betegebb és kiszáradó félben lévõ tujasort. Az újratelepítést kedvezményesen vásárolt növényekkel tudtuk megoldani. Köszönjük a vidám munkát Mártonnak és az önkénteseknek, akikbe Máté apát úr pizzája öntött erõt, valamint Sárközi Nándinak a növények beszerzését. Kicsit szokatlan, hogy most direkt vizuális kapcsolatban vagyunk szomszédainkkal, de remélhetõleg a gyorsan növõ növények nemsokára visszaállítják a két kert szükséges intimitását. Októberben ismét itt jártak a központista görög kispapok, és vezetésükkel Akathisztoszt végeztünk a kápolnában. Gergely atya a hónap elején Londonban az ealingi Apátságban részt vett a Monastic Interreligious Dialogue európai szekciójának találkozóján, ahonnan sok friss élménnyel, impulzussal tért haza – a vallásközi párbeszédrõl, hindu és szikh templomokról szerzett tapasztalatait velünk is megosztotta. Nagy öröm, hogy napvilágot látott Gergely atya Nicolaus Cusanus-ról írt doktori disszertációja az USA-beli Wipf and Stock kiadónál: szeretettel gratulálunk! Az õszi szünet Bertalannak és Mártonnak nyújtott lehetõséget arra, hogy a Sapientia szervezésében Horvátországban három napos hegyi túrán vegyenek részt. A november elsején este tartott halotti vigíliába a kápolna hívei közül többen is bekapcsolódtak: az invitatórium éneklése alatt ki-ki gyertyát gyújtott elhunyt szeretteire emlékezve, értük imádkozva. A november legfontosabb eseménye a Szent Márton napi liturgia és agapé volt. A liturgián Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök volt az igehirdetõ: köszönjük, hogy a szerzetes-püspök ünnepén, Fülöp atya, maga is szerezetespüspökként hirdette nekünk az igét, Isten bennünket körülvevõ jelenlétére irányítva a figyel-

BENCÉS HÍRLEVÉL

32

münket. Ételrõl-italról a szabinás hívek gondoskodtak. Ádventre a kisebbek koszorú-készítéssel készültek, mi nagyobbak pedig a szombat esti gyertyagyújtáson próbálunk elcsendesedni. Ilyenkor a közösségek tagjai éneklik az Izajásolvasmányokat, és õk fûznek elmélkedéseket is a szövegekhez. Ez évtõl, Harmati Máténak hála, újra orgonakísérettel énekeljük a gyertyagyújtás zsolozsmáját. Hétköznap reggelenként 6-kor van a Rorate, utána pedig a Ház ebédlõjében zsíroskenyér és tea várja a hajnalban felkelõ bátrakat. Néhány fontosabb Ádventi-esemény még elõttünk áll: a PillanatKépek Improvizációs Színház fellépése gaudete-szombaton, illetve folyamatban van egy komolyabb nyílászáró csere

(lépcsõház, közösségi terem, püspöki vendégszoba, bejárat), amelyet egy nagylelkû külföldi adományozó hozzájárulása tett lehetõvé. Házunk védtelenségére, és a régi nyílászárók egyre gyengébb állapotára különben a két õszi betörési kísérlet mutatott rá: az új nyílászárókkal remélhetõleg a Ház biztonsága is növekszik, és talán a gáz-számlán is érzékelhetõ lesz majd a javulás. Röviden most így tudunk beszámolni a Tanulmányi Ház õszérõl. Persze sok olyan emberi és „emberfeletti” történés csomópontja is ez a ház, amelyekrõl nem lehet „csak úgy” számot adni. Mi is az ádventi utat próbáljuk járni törékenységeinkkel, gazdagságainkkal. Jákó atya

A SZENT SZABINA KÁPOLNA KARÁCSONYI LITURGIKUS RENDJE DECEMBER 24. PÉNTEK 6.00 Rorate-mise 12.00 Napközi imaóra 15.00 Pásztorjáték 18.00 Karácsony meghirdetése - I. Vesperás 22.00 Vigília 24.00 Éjféli mise, utána rövid koccintás a kerengõben/ebédlõben. DECEMBER 25. SZOMBAT KARÁCSONY 8.00 Laudes 9.00 Szentmise 10.30 Családok miséje - játékok megáldása 12.00 Déli imaóra 18.30 Vesperás - este nem lesz szentmise. DECEMBER 26. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA 8.00 Laudes 9.00 Szentmise 10.30 Családos szentmise 12.00 Déli imaóra 17.45 Vesperás 18.30 Szentmise

DECEMBER 31. PÉNTEK 7.00 Laudes 12.00 Déli imaóra 18.00 Hálaadás vesperás keretében - este nem lesz szentmise! 20.00 Istenszülõ Szûz Mária ünnepének vigíliája JANUÁR 1. SZOMBAT ISTENSZÜLÕ SZÛZ MÁRIA ÜNNEPE, ÚJÉV 8.00 Laudes 10.00 Ünnepi szentmise 12.00 Déli imaóra 17.45 Vesperás 18.30 Ünnepi szentmise JANUÁR 2. VASÁRNAP VÍZKERESZT 7.00 Laudes 9.00 Szentmise 10.30 Családos szentmise 12.00 Déli imaóra 18.30 Szentmise

DECEMBER 28-30 7.00 Laudes 12.00 Déli imaóra 18.30 Vesperás-Szentmise BENCÉS HÍRLEVÉL l A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja l Megjelenik negyedévenként l Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság l Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik l Szerkeszti a Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill l Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. l E-mail: [email protected] l Megrendelhetõ a szerkesztõség címén l Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr