Bella Árpád Nemzeti InternetFigyelõ jó ha figyelünk

A TARTALOMBÓL: A bennmaradás záloga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 De mégpedig azonnal!!! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Most akar a magyar kormány 5 millió embert beoltani a sertésinfluenza ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 A Föld bolygó, s azon belül a Kárpát-medence helyzete 2009-ben. . 6 A Jobbik gyõzelme és bukása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Kövér László õszödi beszéde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 A növekedés vagy egyensúly hamis dilemmája . . . . . . . . . . . . . 16 A német alkotmánybíróság Lisszaboni Szerzõdésrõl szóló döntésének kritikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17

A nem szemita politikai terrorizmusról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Egy meglepõ ENSZ konferencia kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Vélemény a Magyarok Szövetsége Magyar Nemzeti Érdek Programjáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Híres emberek véleménye a zsidókról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Igehirdetés, Sóly, 2009.07.12.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 „Prolijaink” a nemzet ellen – most Vukics a célpont . . . . . . . . . 28 Elõbb embert válassz! – A jelöltállítás társadalmasítása . . . . . . 29 Magyarország (végleges?) megszállása és gyarmatosítása . . . . . . 30

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Retkes megvonta a feltétlen támogatást Bajnaitól – áll a HírTv jelentésében. (http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=280418& honnan= Nemzeti_Hirhalo) Retkes Attila ugyanis ésszerûtlennek tartaná, ha a regnáló, illegitim Bajnai rezsim olyan nagy horderejû intézkedéseket hozna, vagy ahogyan õk mondani szokták, reformokba kezdene, amelyet a Fidesz ma elutasít. Milyen üzenete lehet ennek a gondolatnak a Fidesz részére az új SZDSZ politikusaitól? Talán nem is elképzelhetetlen, hogy az új SZDSZ magára akarja hívni a Fidesz figyelmét a következõ választások kapcsán. Magyarán az SZDSZ új fõbérlõt keres. Ugyanis a kaméleonpolitika legfontosabb célja a bent maradni és fennmaradni elv. Ahogyan az SZDSZ korábban az MSZP mellékvizein csónakázott be az országgyûlés padsoraiba, most a Fidesz oldalán próbálkozhat. Talán nem állok messze a valóságtól, ha arra merek gondolni, lehetséges, hogy a Fidesz vezetõ politikusai még el is gondolkodnak ezen a meglebegtetett lehetõségen, hiszen a nemzeti radikális erõ, a Jobbik egyre nagyobb politikai térnyerése veszélyezteti hatalmi ambícióikat. Ha egy picit is belegondolnak a fideszes kampánypolitikusok, még az is elképzelhetõ, hogy átértékelik az elõzõ két választási vereség okait, és neoliberalista gyökereikhez visszanyúlva fontolóra veszik egyfajta SZDSZ-szel kötendõ együttmûködés lehetõségét. Ezt ráadásul még kommunikálni is jól lehet azzal, hogy ez az SZDSZ már nem az az SZDSZ. Igaz, ami igaz, az új pártelnök, Retkes Attila megszólalásai, bocsánatkérésekben és a nemzet, vagyis a magyarság hangsúlyozásában nyomatékosodnak egyre inkább. A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának mûvészete, melyet a parlamenti pártok óriási pénzügyi, gazdasági fölénnyel mûvelnek. Az SZDSZ gazdasági, hatalmi körei hihetetlen vagyonokat halmoztak fel az elmúlt két évtizedben, és szövevényes globalista kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amellyel biztosították hazánk gazdasági és politikai formálásának irányítását, a globalizmus olvasztótégelyébe történõ belekényszerítését. Valami azonban megváltozott. A nemzeti irányzatok 2006 óta lényegében egyre jobban összezárnak. Ez még akkor is így van, ha egyelõre nem teljes az összhang közöttük, de mindenképpen érezhetõ egyfajta harmonizációs folyamat. Ez mind veszélyt jelent a neokon-cionista, globalista érdekkörök számára, amelyek – nagyon úgy tûnik – most új harcmodort kívánnak felvenni. Azt eddig is tudtuk, hogy a Fidesz ugyanazokat a globalista, neokon-cionista érdekeket szolgálja ki, mint a többi parlamentben rajtunk élõsködõ párt. Egy kicsit más színben, más hangon, azonban „fû alatt”, ami nagyon veszélyes. Orbán Viktor már jelezte is az IMF-nek, hogy hatalomra kerülése esetén újabb hitelre lesz szüksége hazánknak. Vagyis az Orbán-kormány majd ebbõl tudja fedezni fenntartását, illetve az ország mûködtetését. A hangzatos ígéretek részükrõl, a számonkérések és elszámoltatások pufogtatásai csupán üres szólamok, ahogyan üres szólamok zengnek minden nap a Fidesz sajtótájékoztatóin a kormány, a rendészeti miniszter, a pénzügyminiszter stb. leváltását követelve, majd Kövér László hirtelen kijelenti, hogy nem lesznek elõrehozott választások. Ezt mi már sokszor megírtuk, de Kövér erre csak most jött rá? Orbán Viktor közelmúltbeli kijelentése, miszerint az õ kormányában nem lesz sem MSZP-s, sem jobbikos kormánytag, nem zárja ki az SZDSZ szereplését. Szépen alakul ám a játszma. Az SZDSZ a „nemzethez konszolidálódik”, így aztán a Fidesz akár fel is fogadhatja „kisinasnak”, ezzel biztosítva hatalmát és a neokon-cionista elvárások megfelelését, hiszen a globális nagytõke magyarországi helytartója ugyan új kön-

2

töst magára öltve, de továbbra is meghatározó irányítója lehet a nemzet globalista igába hajtásának. Az „inas” pedig majd tapsol, és elégedetten hátradõlve dörzsölgeti tenyerét, miközben az új parlamentben szélsõséget kiabál a valóban nemzeti érdekeket képviselõkre. Azokra, akik ma erre a veszélyre is igyekeznek felhívni a figyelmet, azokra, akik nem hisznek a hangzatos szólamoknak és ígéreteknek, mert valós tettekkel ezek nem párosulnak. Tehát mindaz, ami az SZDSZ körül zajlik nem más, mint puszta szemfényvesztés, melyet trükkök százaival valósítanak meg úgy, ahogyan bevallottan tették azt korábban is. Teljesen mindegy ugyanis, hogy kik a szereplõk, hogyan hívják õket, mennyire ismertek, vagy most még éppen mennyire nem. Ez nem számít. A neokon-cionista erõk tulajdonában lévõ médiumok majd tesznek róla, hogy az eddig nem ismert szereplõk alakjai gyorsan beköltözzenek a köztudatba. A többi már megy magától, pusztán idõ kérdése és a mit sem sejtõ, az életéért küzdõ átlagpolgár elhiszi azt, amit el akarnak hitetni vele, s kihasználják ugyanúgy, ahogyan tették azt az elmúlt években is. Egyet feltétlenül meg kell értenünk, mégpedig azt, hogy a helytartók akkor is helytartók maradnak, ha nemzeti mázzal öntik le magukat, mert céljuk a bármi áron való hatalomban maradás, küldetésük teljesítése kiszolgálóik megbízásából. A megbízók a régiek, a cél sem változott, csak a bábok cserélõdnek. Persze ha ez az aprócska áldozat a bennmaradás záloga, talán mindez érthetõ is. Bella Árpád – Nemzeti InternetFigyelõ

jó ha figyelünk

Itt a legújabb õrület. A tévében bemondták, hogy ezentúl nem lehet háznál disznót vágni. Szollár „örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön” Domokos, kormányszóvivõ a híradást mindösszesen a következõkkel kommentálta: ökörség! Hiszik, vagy nem hiszik, de elõször nem az immáron emblematikus Bacsó-filmbõl a nem kevésbé emblematikus „feketevágás” szóösszetétel jutott az eszembe. De nem ám!

Szollár „örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön” Domokos, kormányszóvivõ

Drábik János jutott az eszembe. Pontosabban az, amit már többször is hallottam tõle elõadásai során. János szokta volt mondani, hogy tulajdonképpen öt perc alatt rendbe lehetne hozni az ország sorsát, de legalábbis el lehetne indítani a javulás útján, ha azonnal megváltoztatnának, vagy meghoznának bizonyos törvényeket. Mondjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt, hogy az állítólagos nemzeti pénzintézetünk újra, ténylegesen a nemzet fennhatósága alá kerüljön. Mondjuk az ún. banki tartalékrátáról szóló passzusokat, ahogyan azt a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas közgazdász Milton Freedmann (megjegyzem: ízig-vérig neoliberális volt a

szentem) javasolta. Ha a jelenlegi pár %-ról felemelnék 100%-ra, a bankoknál ténylegesen csak annyi pénz lehetne, amennyit ténylegesen összegyûjtöttek a betéteseiktõl, nem garázdálkodhatnának szabadon, csak úgy a levegõbõl történõ pénzfabrikálás mesterkedéseivel – természetesen a mi kárunkra. A kedves Olvasó is bizonnyal fel tudna sorolni számos olyan rendeletet vagy jogszabályt az élet minden területérõl, mely teljességgel életszerûtlen, hatalmas károkat okoz és ellenszenvet ébreszt embertársainkban, pontosan az életszerûtlenségébõl fakadóan. Az jutott eszembe, népi mozgalmat kellene indítani a tekintetben, hogy minden magyar állampolgár szánjon rá öt percet a drága idejébõl, írja le az elsõ olyan hülye és/vagy ostoba rendelkezést, ami éppen az eszébe jut, majd küldje el a hatalomba készülõ (talán már nem is annyira?) fiatal demokratáknak, hogy kéretik ezeket azonnal megváltoztatni, amidõn bele teccenek süppedni a bársonyos fotöjökbe, különben mink, még a mostaninál is rövidebbet fogjuk húzni. No és persze a korrektség kedvéért szólnunk kell – hogy Orbán Viktor 2002-es szóhasználatát idézzem – radikális barátainkról is, mivelhogy Vona Gábor, a Jobbik el-

nöke kerekperec kijelentette, õk bizony kormányzásra készülnek. Nos, hát küldjük el nekik is a listát, talán történik valami végre-valahára. A komcsiknál alapból standard, hogy olyan intézkedések tömkelegét hozzák, melyeknek vagy nincs nagy költségvetési hozadékuk, a népet viszont annál jobban basztassák (urbánus frazeológia – városi szóhasználatban gyökerezõ kifejezésmód), vagy több kárt okoznak, mint amennyi haszonnal járnak. A disznóvágás a népi múltban gyökerezõ, több-száz éves esemény. Most ennek is nekimennek. A televíziós tudósításokban elmondják, hogy az üdülési csekk megadóztatásával gyakorlatilag agyonvágták a falusi turizmust. Azt a keveset is, ami eddig megvolt. Most pedig még ezt is elveszik tõlünk. Mi, vagy még inkább ki jöhet még ezután? Dögöljön meg a parasztja? Nyíljon ámerikai mintájú gyors kajálda minden ezer fõ feletti községben, mondjuk uniós támogatással? Vagy mi a rossebet akarnak még? Pusztuljon a disznóvágás, csak azért, mert hagyományos és magyar? A sógorok nagyívben tesznek a HACCP-re meg a többi mozaikszóval jelzett uniós baromságra és helyben látják vendégül a hozzájuk betérõ turistákat. Nemkülönben az olaszok, akik ma is fatüzelésû kemencéikben sütik a pizzát, bármit mondjanak is errõl Brüsszelben. Bezzeg mi! Nemcsak hogy önként és dalolva hajtjuk a fejünket a tuskóra, még a bakó bárdját is mérnöki precizitással helyezzük el a nyakunkon, nehogy véletlenül félresikerüljön valami, és biztosan bevégezzük. Beszarás. Nem tudom én mióta etetik a disznókat moslékkal. Eztán nem etetheted! Igaz, hogy még nem fizették ki neked a számlád ellenértékét, tehát még nincs nálad a bevétel, de te akkor is perkáld le állambácsinak a lóvé ráesõ részét, merhogy a bevétel az bizony ÁFA-köteles. És a többi, és a többi, és a többi… Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Ragadjon tollat, billentyûzetet mindenki és adjuk tudtukra, mit akar a nép! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár

KOLOMPÁR „TEHER A CIGÁNYSÁG SZÁMÁRA” Kolompár Orbán álljon félre, mert „teher a cigányság számára” – mondta Kozák János, a Magyarországi Cigányok Független Érdekvédelmi Szövetségének (Macifész) elnöke, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) általános elnökhelyettese csütörtökön a roma aktivisták fórumán a Veszprém megyei Nemesszalókon. Az OCÖ második számú vezetõje szerint a szervezet elnökének távoznia kell posztjáról, mert tevékenységével „akadályozza a cigányság érdekeinek megfelelõ képviseletét”. Kozák János az MTI-nek úgy fogalmazott: végre ki kell mondani, hogy Kolompár Orbán nem tett semmit a cigányságért, „tevékenysége ingyenreklám volt” a cigányellenes csoportoknak. Véleménye szerint Kolompár személye lényegében blokkolta az OCÖ tevékenységét az elmúlt hat évben. Mint mondta, a munkájuk gyakorlatilag abból állt, hogy az elnök pozícióját védték, a „székét ragasztózták”.

jó ha figyelünk

3

Egy osztrák oknyomozó riporternõ, (Jane Burgermeister) feljelentést tett bioterrorizmus és népirtási kísérlet vádjával az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) és még néhány, nagy tekintélyû kormányzati és egyéb hivatali szervezet ellen. Ezt követõen áprilisban a Baxter AG és az Avir Green Hills Biotechnology of Austria nevû vállalatokat jelentette fel a madárinfluenza vírus elõállításának és terjesztésének vádjával. Állítása szerint szándékosan – a WHO megbízásából – szaporítottak 72 kg élõ madárinfluenza vírust, hogy késõbb profitálhassanak a világméretûvé nõtt járványból. Egy cseh tudós vizsgálta a szezonális influenza elleni oltóanyagokat, ekkor fedezte fel, hogy abban élõ H5N1 és H3N2 vírusok találhatók. http://ad.adverticum.net/click.prm?zon a=25409&nah=%21ie A média hallgat, az FBI nyomoz. A riporternõ azt állítja, hogy döntõ bizonyítékokkal rendelkezik arról, miszerint a gyógyszergyárak és a különbözõ állami szervek elkötelezetten és odaadóan terjesztik a halálos biológiai vírusokat abból a célból, hogy világméretû járványokat robbantsanak ki. Éppen ezért az újságírónõ tiltó végzést szeretne a kötelezõ beoltások ellen, mert véleménye szerint a kötelezõ oltások hatóanyagait szándékosan fertõzik meg élõ vírussal. A feljelentés és a gyanúsítás híre terjedni kezdett az interneten, de a meghatározó médiumokban egy betût sem találunk errõl a tényrõl, bár ennek felkapott és sokat közölt hírré kellett volna válnia. Az sem meglepõ, hogy sokan csupán kacsának, pletykának gondolták a hírt, esetleg egyszerûen egy újabb összeesküvés-elméletnek. Az eset azonban az FBI aktáiba is bekerült, és úgy tûnik, Jane Burgermeister biztos a vádjaiban. A média részérõl már megszokhattuk ezt a fajta hozzáállást, vagyis az effajta ködösítést. A gyógyszeripar szerepe és befolyása hatalmas a médiára — állítja a saját tapasztalatai alapján /dr. Mercola/, az ismert amerikai orvos-szakíró. *Kötelezõ védõoltás — fenyegetés egészségünk és szabad döntésünk ellen?* Tény, hogy napjainkban valóban lehetséges törvényes úton a kötelezõ védõoltás elrendelése. Ez ad lehetõséget a különbözõ magas rangú szervezeteknek arra, hogy embertársaikat akár halálos veszélynek is kitegyék különbözõ üzleti kapcsolataik és a profit érdekében. 4

A kötelezõen beadandó, mérgezett vakcinák valóban kivédhetetlennek bizonyulnak, ugyanis jelenleg nincs garancia a biztonsággal beadható oltásokra. Ha a szervezetünk nem várt módon reagál az oltóanyagra, szinte reménytelen kártérítési perrel próbálkoznunk. Nem az a fontos, hogyan vélekedünk Jane Burgermeisterrõl és vádjairól. A tényleges és sürgetõ probléma az, hogy szembe kell néznünk azzal a ténnyel: kötelezõ védõoltást rendelhetnek el az új influenza ellen. Egy olyan betegség ellen, amelyrõl — a WHO és egyéb egészségügyi szervezetek biztatására — ok nélkül sulykolja belénk a híreket a média, holott több mint kétszer nagyobb esélyünk van arra, hogy villám csapjon belénk, mint arra, hogy megfertõzõdjünk és meghaljunk az új influenzában. *Hisztériakeltés, eltúlzott kockázat* Az Egyesült Államok egyik korábbi elnökjelöltje, /Ron Paul/ képviselõ (aki egyébként orvosi végzettséggel is rendelkezik), egy nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy pénzügyi nyereség céljából az új influenza inkább hasonlít egy hisztérikus médiacirkuszra, mint halálos világjárványra. A nyilatkozatában emlékezteti az embereket a legutóbbi, 1976-os sertésinfluenza elleni ol-

tási program kimenetelére. Akkoriban — közvetlenül az influenza miatt — egyetlen ember halt meg, ugyanakkor 25-en haltak bele az életmentõ célra kijelölt oltások káros mellékhatásaiba, és több száz ember vált rokkanttá a vakcina okozta Guillain-Barré szindróma miatt. A képviselõ szerint — dr. Mercola orvos szakértõ is egyetért vele —, az új influenza teljes mértékben jelentéktelen betegségnek tûnik, ha összehasonlítjuk egyéb halálos járványokkal, mint például a tuberkulózissal vagy egyéb fertõzõ betegségekkel. Ha fölmérjük a betegség valódi veszélyességi fokát, nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen indokolatlanok a nemzetközi szervezetek intézkedései és az esetleges katonai beavatkozások. Megfontolva a rendelkezésre álló tényeket és a valós kockázatokat, az influenza elleni jelenlegi reakció több kérdést is felvet. Vajon mi is a valós indíték? Miért is tapasztalható ez a túlzott elõvigyázatosság egy olyan betegség ellen, amely többnyire gyenge tüneteket okoz, és a halálozási kockázata is rendkívül alacsony? Jane Burgermeister úgy gondolja, a kezében van a válasz, és ezt bizonyítani is tudja. A riporternõ a nyomozati anyaga alapján állítja, hogy a védõoltás sokkal nagyobb veszélyt hordoz magában, mint maga a vírus. Természetesen mindenki maga dönt, hogy elhiszi-e az újságírónõ vádjait, de bármi is az igazság, a kötelezõ beoltatást kerülnünk kell, ha kicsit is fontosnak tartjuk saját, valamint családunk, barátaink és gyermekeink életét és egészségét. *Baxter, a vírusosztó* Tökéletesen beleillik a képbe, hogy a Baxter International megbízást kapott az új influenza elleni oltás kifejlesztésére annak ellenére, hogy éppen vizsgálat zajlik ellene a néhány éve történt madárinfluenza vírus terjesztése miatt. 2009 februárjában a Baxter influenza elleni vakcinákat és címkézetlen H5N1 vírust (a madárinfluenza emberekben megjelenõ formája) küldött egy osztrák kutatóközpontnak. Mivel csak influenza elleni védõoltást vártak a rakományban, ezért az osztrák cég ellenõrzés nélkül továbbküldött bizonyos mennyiségû — fertõzött — anyagot Csehországba, Szlovéniába és Németországba. Egészen Csehországig nem vették észre a hibát. A cseh laboratóriumban azonban észlelték a bajt, amikor az oltóanyaggal vadászgörényeken végeztek kísérletet. Az állatok, miután beoltották õket, váratlanul elpusztultak. Ekkor fedezték fel a hibás, fertõzött oltóanyajó ha figyelünk

rábízzuk önmagunkat, az egészségünket és a pénzünket.

gokat. De mégis miért maradt következmények nélkül egy ilyen hatalmas hiba? Ha ez a mennyiségû élõ madárinfluenza vírus és egyéb, szezonális vírusok elérték volna a népességet, annak szörnyû következményei lehettek volna. A H5N1 vírus nem fertõzi meg könnyen az emberi szervezetet, de a szezonális influenza vírusa igen. A mindkét vírusnak kitett emberi szervezet könnyen a kettõ kombinációjának hordozójává és a halálos madárinfluenza vírus átadójává válhatott volna. *Halált okozó gyógyszerek* Jane Burgermeister szerint ez az eset a Baxter és más biotechnológiai cégek szándékos akciója volt, hogy a betegséget terjesztve nyereséghez juthassanak. Az osztrák egészségügyi miniszter megerõsítette, hogy eljárás indult a Baxter ellen, valamint az osztrák jogi hatóságok is vizsgálják az ügyet. De nem csak a Baxter az egyetlen vétkes. Több mint 80 ember meghalt és több száz megsérült az elõzõ évben fertõzött heparintól (vérhígító gyógyszer). 2001-ben több mint 50 dialízises beteg halt meg a Baxter hibás segédeszközei miatt. Mindezek mellett a Baxter egyik leányvállalatát nemrég 2 millió dollárra büntette a bíróság az intravénás gyógyszerek árának szándékos, mesterséges emeléséért. A Baxter hihetetlen hanyagsága, a potenciálisan veszélyes, esetleg halált okozó gyógyszerekkel való kereskedése tehát már önmagában elegendõ indok lenne arra, hogy ne kerülhessenek be az új influenza elleni oltást kifejlesztõk piaci versenyébe. Az eddigi ismeretek alapján kijelenthetõ, a Baxter International nem alkalmas arra, hogy vakon

*A vád súlyos, de még nem bizonyított* Burgermeister nyomozati anyaga és az FBI dokumentumai alapján a következõ jelentések készültek: “... egy nemzetközi bûnszövetkezet — amely behálózta a magas rangú állami és államok között szervezeteket —, az Egyesült Nemzetek Szövetségét, valamint a hozzá kapcsolódó katonai szervezeteket (ENSZcsapatok Kínából, Kanadából, az Egyesült Királyságból, Mexikóból stb.) — szándékosan elkövetett népirtást próbál végrehajtani az Egyesült Államok népessége ellen egy mesterségesen generált (genetikai) influenzajárvány és kötelezõ védõoltási program által, amellyel tömeges haláleseteket és az emberi szervezetben bekövetkezõ maradandó károsodásokat okozva kívánják megritkítani Amerika lakosságát.Sok bizonyíték azt mutatja, hogy bizonyos szervezetek — nevezetesen a WHO, az ENSZ és gyógyszergyárak, mint a Baxter és a Novartis — egy bûnszövetkezet alá tartozó rendszert alkotnak, amely stratégiai lépéseket szab meg számukra, és tõkefedezetet nyújt a különbözõ mesterséges vírusok fejlesztésére, elõállítására és terjesztésére. Ezzel teszik indokolttá a tömeges védõoltások bevezetését, amelyeket biológia fegyverként alkalmaznának, hogy az USA lakosságát megritkítsák, valamint elõnyt szerezzenek Észak-Amerika erõforrásaival szemben.” Akár igaz, akár nem az a tény, hogy a tömeges védõoltások valójában a népesség ritkítását szolgálják, kétség sem fér ahhoz, hogy az új influenza elleni oltás határait a gyógyszergyárak és más kapcsolódó szervezetek pénztárcája szabja meg. *Csak a halottak nem tartoznak a célcsoportba...* Egy június 13-án lezajlott sajtókonferencián a WHO az új influenzát megállíthatatlan világjárvánnyá minõsítette. Felszólította a tagállamait (194 országot) az oltóanyagok raktározásra. Egy pénzügyi elemzõ szerint a Tamiflu (a szezonális influenza elleni gyógyszer) eladásából származó bevétel a közeljövõben 388 millió dollár körül alakulhat, az új influenza elleni oltóanyagokból származó bevételek pedig valószínûleg több milliárd dollárra rúghatnak majd. A CNN jelentése szerint csupán az Egyesült Államok kereslete 600 millió adagot jelen-

tene az új influenza elleni vakcinából, tehát minden amerikaira 2 adag jutna. Ez jócskán meghaladja a szezonális influenza elleni vakcinák számát, ami összesen 115 millió adag. A Szakértõk Stratégiai Tanácsadó Csoportja (ez a WHO legmagasabb rangú tanácsadó szervezete, amely védõoltásokkal is foglalkozik) az új influenza ellen legfõképpen a következõ célcsoportok beoltását javasolja: — egészségügyi dolgozók — várandós nõk — 6 hónapnál idõsebb, krónikus betegségben szenvedõ gyermekek — krónikus megbetegedésben szenvedõ felnõttek (pl. asztma, krónikus elhízás, légzõszervi panaszok) — 15-49 év közötti egészséges felnõttek — egészséges gyermekek — idõsek Ezután következik a jogos kérdés: a halottakon kívül kimaradt-e valaki a felsorolásból? *Mit tehetünk, ha hiszünk a hírnek?* A félelem, a pánik és a heves érzelmi reakciók nem segítenek rajtunk ebben a kihívásokkal teli idõszakban még akkor sem, ha a kormány és az érdeküket szolgáló szervezetek, valamint a média ilyen reakciókat próbálnak kicsikarni belõlünk. Józan eszünk és megfontolt döntéseink sokkal jobban szolgálják a saját és a családunk érdekeit. Ezt kellene az eszünkbe vésni ahelyett, hogy bedõlünk a sajtó által megállás nélkül szajkózott szenzációknak. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy bármilyen influenza megelõzhetõ — védõoltás nélkül is — az életvitelünkben végrehajtott pozitív változtatásokkal, az egészségünkre, a környezetünkre fordított nagyobb figyelemmel. Forrás: Infowars

http://www.infowars.com/journalist-file s-charges-against-who-and-un-for-bioterro rism-and-intent-to-commit-mass-murder/, June 25, 2009; WakeNews [Download Site for Burgermeister Official Documents]; Journalist Accuses WHO of Plan to Commit Mass Murder http://articles.mercola.com/sites/articles /archive/2009/07/23/Journalist-AccusesWHO-of-Plan-to-Commit-Mass-Murder.a spx Angolból fordította: Hunyadi Edit

JÖN! Minden idõk legdurvább és legaljasabb kampányára készül az MSZP – véli Demeter Ervin, a Fidesz titkosszolgálati ügyekben járatos szakpolitikusa, s félõ, igaza lesz, bár lássuk be, hogy ezzel a kijelentésével a legkevésbé sem szolgálta a hõn áhított kampánybékét. Az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalatokon túl Demeter álláspontját látszik igazolni az MSZP kampánystábjában eddig ismertté vált résztvevõk névsora is. Forrás: MNO

jó ha figyelünk

5

Akkor most következzen egy rövid összefoglaló magyar szemszögbõl a jelenlegi emberiség helyzetére vonatkozóan. Csoportokba szedjük a témákat, de az egészet egyben kell látni. Ideje felébredni emberek! Elég legyen a tömegembereket gyártó népbutító médiák hatalmából! A kétkedõknek csak annyit mondhatok: „aki nem hiszi, járjon utána”. A FÖLD Bolygónk beteg. Ez egyértelmûen érzékelhetõ. Alapvetõ, elemi szinten mutatkoznak a jelek: tûz-vészek, víz-áradások, föld-rengések, levegõ-viharok. Ezek az anomáliák jelzik, hogy lázas, beteg bolygón élünk, és mi tettük azzá. Pontosabban az a materialista, profithajhász, világuralmi eszme, amit nyugodtan tekinthetünk az emberiség és a Föld bolygó rosszindulatú rákjának. Az erõforrások jelenleg már nem tudják eltartani az egyre mohóbb, szüntelenül fogyasztó és pazarló emberiséget, legalább 6 Föld kellene a jelenlegi erõforrás étvágyunknak! A fejlett nyugati ember ökológiai lábnyoma egy kisebb várossal egyenértékû! Kitermeljük a bolygónk bõrének zsírpárnáját, az olaját, és hálából visszapöfögjük a levegõbe létrehozva az üvegházhatást, pusztítva az ózonpajzsot, beengedve a kozmikus sugarakat. A mértéktelen fogyasztás következtében akkora mennyiségû hulladékot termelünk, amit már lassan nem lehet feldolgozni. Szemétdombot csinálunk a saját lakóhelyünkbõl. Naponta halnak ki állatfajok. Nem elég nagy a baj, de folyamatosan tetézzük. Alaszkában épül a HAARP projekt, ami a bolygónk elsõdleges elektromágneses védelmét, az ionszférát vette célba, már megint katonai és gazdasági célok elérése érdekében!!! Az emberiség gyorsvonatként száguld a végzete felé. Talán még nem késõ, hogy visszatereljük az EMBERT addig az elágazásig, ahol még tudta a helyes utat. Mert az már nem kérdés, hogy lesz-e valami nagy pusztulással járó megtisztulás a közeljövõben, hanem, hogy mikor és milyen formában megy végbe. Ez az anyagias, profithajhász-pénzközpontú, természetromboló világ így nem mehet tovább! Úgy néz ki, hogy a természet és az ember küzdelmébõl az ember semmiképp nem kerülhet ki gyõztesen, legfeljebb magával rántja a pusztulásba az Föld-anyánkat is. Szakirodalom:Hetesi Zsolt, Tóth Ferenc A KÁRPÁT MEDENCE Szülõföldünk, a Kárpát-medence a Föld bolygó egyik, de inkább a leggazdagabb területe az élet minden vonatkozásában. Egyes kutatók szerint, ha a bolygón kipusztulna minden élet, ez a kis bárka akkor is tudná biztosítani minimum 25 millió ember és a szükséges állat és növényállomány túlélését. Édesvíz készletünk 200 millió embert képes eltartani (ehhez hozzá kell tenni, hogy minden vizünk a trianoni határokon kívülrõl származik, ami alapján az egyik legveszélyeztetettebb ország vagyunk ma)! Itt van a legvastagabb termõtalaj, és a legtermékenyebb. Hatalmas gázmezõk vannak alattunk (Makó, Hajdúság, Somogy, stb.) Itt megtalálható szinte mindenféle kõzet-típus, ásványok (arany, bauxit, stb.), itt terem a legtöbb féle növényzet a mediterrántól a tûlevelûekig, itt a legváltozatosabb zöldség-gyümölcstermés, itt a leggazdagabb a gyógynövény flóra, gyógyvíz, itt található a legváltozatosabb táj a pusztától a magashegyekig, itt található a világ legjobban elérhetõ padlófûtése: a geotermikus hõenergiák és a termálvíz. Kitûnõ adottságokkal rendelkezik a napsütötte órák számát tekintve (se nem kevés, se nem sok). Zárt hegyláncokkal körülvett ökológiai csoda ahol élünk! Egy 6

teremtett Szentföld, egy valóságos földi paradicsom a Kárpát-medence! És nem véletlenül fáj a foguk erre bizonyos köröknek! Ezek után tudnunk kell, hogy a magyar nép õshonos a Kárpát-medencében. A legelsõ honfoglalást nyugodtan visszatehetjük a vízözönt követõ idõszakra, bár elképzelhetõ hogy pont itt élte át õsnépünk a vízözönt, és menekítette át a tudását, ami még régebbi eredetû. Anyaföldünk egyértelmûen bárka tulajdonságokkal rendelkezik, ami lehetõvé tette, hogy a civilizáció akár többszöri kihalása esetén is az emberiség túlélte és innen kiindulva újra kezdhette. Egyes elméletek szerint ez már többször megtörtént a bolygón (gondoljunk az atlantiszi legendára). A tibetiek szerint itt található a Föld szívcsakrája a Pilisben, Dobogókõn. Az egész Pilis egyébként is egy szív alakú terület, de aki járt már ott tudja, hogy micsoda megtisztító energiák áramlanak az emberbe ezen a vidéken. Egy távoli-keleti ország, a Himalájában elterülõ Nepál Királyi Fehér Kolostorának vezetõje hozzánk intézett szavai: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben (Dobogókõ) található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél! … Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövõt.” Trianon sok mindent elvett tõlünk, de a legfontosabbat szerencsére nem tudták. Azt, hogy a magyarságnak elsõrendû küldetése a jó ha figyelünk

Föld szívének védelme! Azt is meg kell akadályoznunk, hogy lakóparkokat, szórakozó központokat építsenek ide külföldi kegyes befektetõk! Szakirodalom:Géczy Gábor, Aradi Lajos, Lajdi Péter

TÖRTÉNELEM Az egész mai tanított történelem iszonyatos hazugságokra épül. A csúsztatásokkal és hamísításokkal leginkább a magyar történelem van átszõve. Nyugodtan elfelejthetjük a tankönyvekben szereplõ egész õstörténet elméleteket, ezeket mára teljes mértékben megcáfolta több tudományág is (nyelvészet, régészet, genetika, stb.) Az, hogy a magyar nép az orosz sztyeppekrõl származó finnugor eredetû primitív nép és megveretve menekült be a Kárpát-medencébe a legnagyobb történelemhamisítások egyike, mellyel sikerült teljesen elvágni a magyar nemzetet a gyökereitõl. A hivatalos „magyar” álláspont azonban még mindig ezt a nézetet erõsíti, és a tankönyvekben is ez szerepel! A látványosan magyarellenes történettudósok (pld. MTA) még ma is egy keletrõl érkezõ népvándorlás következtében ide sodródott barbár pogány hordának tartja a magyar népet. Más vélemények szerint a magyarok eredetét belsõ-Ázsiában kell keresnünk. Tulajdonképpen mindenkinek igaza van és egyiküknek sem. A magyar nép õshonos a Kárpát-medencében, és innen rajzott ki több irányban. Ezért található meg maghar nevû nép Kazahsztánban, ezért találtak magyar eredetû népcsoportot Afrikában, ezért találtak Dél-Amerikában magyar nevû településeket, ezért vannak rokonaink szerte a világon. A „legfrissebb” nagy történelemhamisítást, azaz a finnugor elmélet kidolgozását a Habsburg dinasztia kezdeményezte, hogy teljes mértékben lerombolja a magyar nemzet hõsi múltját, ezáltal büszkeségétõl megfosztva, kiszolgáltatottá tegye. A Habsburg-háznak annak idején nagyon jól jött finnugor rokonságunk elmélete, mert az alapján hangsúlyozhatták, hogy a mi rokonaink gyûjtögetõ, halászó, vadászó primitív népek voltak, és örüljünk neki, hogy befogadott bennünket a fejlett Európa. Elõtte Szent István korától találhatunk egy hamisítás réteget, amikor is eltörölni igyekeztek a hon(vissza)foglalás elõtti idõszak tényeit, a szkíta-hun õskeresztény (!) múltat. A magyarság õstörténete felfoghatatlanul messzire nyúlik vissza az idõben. Nem csoda, hogy ahány tudós, annyi féle eredet elmélet létezik ránk nézve. A történelemmel foglalkozó embereket, ha megkérdezik, mi érdekli leginkább õket, mindegyik azt feleli, hogy a honfoglalás elõtti idõszak, a magyarok õseredete. Erre az idõszakra néhány napjainkban keringõ elmélet: – Az egyik szerint a törököktõl származunk – A másik szerint a turáni népcsaládtól – A 3. szerint a hunoktól – A 4. szerint a szkítáktól – Az 5. szerint a suméroktól – A 6. szerint a mezopotámiaiaktól – A 7. szerint a pártusoktól – A 8. szerint a káldeusoktól – A 9. szerint Jeruzsálembõl (Hierosolyma, azaz Szent Sólyom) – A 10. szerint az egyiptomiaktól (a hieroglifák magyarul értelmezhetõek!) – A 11. szerint a mayáktól – A 12. szerint Mu szigetére települt Szíriuszbeli földönkívüliektõl… (mióta Mu szigete elsüllyed, azóta Csendes az óceán) Ebbõl is látszik, hogy ez még nem egy eldöntött kérdés. Mindenesetre mindegyik kutatásnak van valami alapja, és valószínûleg azért nem találják a közös nevezõt, mert fenti népek mindegyikével kapcsolatba került az az õsi, és sok néven illetett nép, melyet ma magyarnak neveznek. A finnugor elmélet a legnagyobb kitaláció, semmi alapja nincs, a finnek 2004-ben kivették a történelemkönyveikbõl. Semmilyen jó ha figyelünk

kulturális közünk nincs nekünk, a Turul és a Csodaszarvas népének a medvekultuszú északiakhoz. Létezik egy „kitalált középkor” nevezetû elmélet, ami szépen bebizonyítja, hogy szándékosan betoldottak mintegy 300 évet a középkori történelembe, melynek két oka volt: 1. Annak érdekében hamisították az idõszámítást, hogy az indoeurópai népek létrehozhassák a Nagy Károly féle nem létezõ õsi hõsi múltjukat, amire az egész fejlett nyugati világ épül. 2. Ezáltal sikerült egy akkora szakadékot képezzenek az Atilla féle hun birodalom és a hon-visszafoglaló Árpád magyarjai közé, amivel meg tudták cáfolni a magyar krónikákat, és a legfontosabb, hogy így el lehetett szakítani az õsi szkíta-hun folytonosságtól a magyart. A magyar Képes Krónikáink szerint az Árpád-ház visszavezethetõ Atilla királyig mindössze öt generáció révén, és onnan vissza lehet vezetni a családfát egészen Nimródig, onnan meg csak két lépés Noé. Na, ez az a családfa, amit nagyon el akar feledtetni egy bizonyos népcsoport! A történelmet ma már a régészet, nyelvészet, népzenekutatás, genetika társtudományok szépen alá tudják támasztani. Ez alapján kimondhatóak a tények: – Az emberi test genetikai állományában szereplõ úgynevezett jelzõgén a magyar emberekben található meg a legnagyobb mértékben ~60%-ban. A többi népcsoportban sokkal elenyészõbb ez az arány (igaz, hogy az un. magyar nép több genetikai csoportból áll össze, jászok, kunok, stb., és nem mindegyiknél ilyen magas ez az arány). – A székely-magyar rovásírás szinte teljes mértékben megegyezik az õsi mezopotámiai sumér írással. Bármennyire is próbálnak minket „elfinnugorosítani”, vagy „eltürkösíteni „ a magyar nyelv 60%-át ismeretlen eredetûnek tartja a hivatalos nyelvészet-tudomány. A mi nyelvünk írja le egyedül a környezetét ahogy megéli, tapasztalja. Az angol nem angolozza, a francia nem franciázza, a magyar viszont magyarázza! Pld. a hegy szó két értelme egyértelmûen ugyanarra a formára utal. Ez a képleíró nyelvképzés a többi nyelvben nincs meg. A teljes szókincsünk több mint 2 millió szó! – Régészeti leletek sokasága bizonyítja, hogy az eddig megtalált nyelvi emlékek közül a magyar a legrégebbi eredetû. Pld. a Tatárlaki leletek, a kb. 7000 éves rovással írott táblák, amik 1.500 évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopotámiai agyagtáblák, a magyar rovásírás ismeretében szinte egyértelmûen megfejthetõek. A Francia Tudományos Akadémia ennek alapján kimondja, hogy az emberiség bölcsõje és az emberi írásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Európában, Erdélyben, kezdõdött! Ezt késõbb a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kongresszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt. S amit csak a nevében magyar sajtó, óriási egyöntetû lelkesedéssel ELHALLGATOTT. A Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir nép állatai – racka juh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarha kísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk, magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai a világon. A sírfeltárások szerint a szkíta nép bizonyítottan a legrégebbi nép a Földön, régebbi, mint az egyiptomi. Krónikáink pedig egyértelmûen szkíta õsöktõl eredeztetik a magyart. – A Boszniában talált piramisok 35.000 évesek, és székely rovásírást tartalmaznak! – Számítógépes kutatásokkal, összevetésekkel alátámasztották, hogy az összes eurázsiai népi zenék alapja megtalálható a magyar népzenében. – A TAMANA kutatás bebizonyította, hogy magyar eredetû nevekkel (helységek, folyók, hegyek, nevek, stb.) hemzseg a bolygónk összes kontinense. A magyar szó több névalakja (magor, madjar, maghar, stb.) szinte minden kontinensen 7

megtalálható. A MAYA szó sem véletlenül hasonlít ennyire. A pártus maniteista õsvallás alapítójának neve, Mani, kísértetiesen hasonlít a Manitu indián istenre. Egyes elméletek szerint az özönvíz vagy a jégkorszak utáni kirajzás és népvándorlás okozza ezeket a feltûnõen hasonló elnevezéseket, csak az a különös, hogy mindegyiknek van magyar megfelelõje! Akkor honnan is indult ez az õskirajzás ki? – A sumér nyelv 56 nyelvtani sajátosságából a magyar nyelvben 53 szerepel. A Párizsi Sorbonne egyetem kutatói állapították meg azt is, hogy a világ mai nyelvei közül a magyar az Egyetlen nyelv mely szavaiban 68 % -ot õrzött meg az ÕSETIMONOKBÓL, azaz az emberiség õsnyelvének õselemeibõl. Érdemes megemlíteni hogy: • Az angol nyelv 4 % -ot • A latin 5 % -ot • A tibeti 12 % -ot • Az õstörök 26 % -ot õrzött meg ezekbõl. A magyar nyelv mondhatni az ÕSNYELV. Ezért van az, hogy a világ összes nyelvében feltalálhatóak magyar szavak, de nem mi vettük ezeket kölcsön, hanem mivel a mienk az emberiség õsnyelve, világos, hogy minden nyelv örökölt belõle. A történelmünket folyamatosan hamisítják, hogy még véletlenül se ébredjen öntudatára ez az õsi nép, akit a tudás és a mag népének is neveznek. A Habsburgok után jött a zsidók által kitalált bolsevik-kommunizmus, ami szinte teljesen kiirtotta a gondolkodás szabadságát. Szerencsére az internet segítségével szinte bárki megismerheti ma már az igazságot, napról napra derülnek ki az iszonyatos hazudságok, amivel etetik a magyart ki tudja mióta már. A jelenlegi alkotmányunk is az 1949-es kommunista alkotmány jogfolytonossága, amelyik teljesen kizárja az ezeréves Szent Korona jogkörét. Szakirodalom: http://www.magtudin.org Magyarságtudományi Intézet http://dobogommt.hu http://magyarostortenet.gportal.hu/ http://www.szentkoronaorszaga.hu http://magyartortenelem.linkpark.hu/ http://osmagyar.kisbiro.hu http://www.hunmagyar.org http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/ http://www.naput.hu/ http://www.mariaorszaga.hu

GLOBALIZÁCIÓ Méltán nevezhetjük az emberiség legnagyobb és legveszélyesebb vírusának. Amint a globalizáció eljut egy addig elzártan élõ rendszerbe mondjuk egy szigetre, azonnal elkezdi felélni a terület erõforrásait, pusztítani a lokális, nemzeti értékeket, a technológiák (TV, mobiltelefon, gépjármûvek, stb.) révén elképesztõ módon butítja, mérgezi a helyi embereket. A kecsketej helyett megjelennek a coca-colák, a közösségi élet helyett a chat-elés, bõrnadrágok helyett a farmer. Megjelennek az internacionális multi cégóriások a hitvány minõségû, de olcsó termékeikkel, ezáltal szépen megölik a helyi õstermelõk élet lehetõségeit. Betör a média, drasztikusan megváltozik a helyi nemzeti értékrend, amit felvált egy „világpolgár” kozmopolitán nézet, melynek eredménye hogy agymosott tömegemberek készülnek. 8

EU Történelmünk során a „nyugati fejlett államok” tulajdonképpen mindig cserbenhagytak minket. Mohács, Trianon, 1956. Nem kell kommentár. Biztosak lehetünk benne, hogy az EU-t már azok a pénz elitek irányítják, akik a teljhatalmat tûzték ki Európa felett, ezért az EU egyre kezd hasonlítani a Szovjetunió modelljéhez, a Európai Parlament ugyanolyan bábszínház, mint a hazai. Nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy az EU-s csatlakozásunk nemhogy javította volna, de sokkal inkább rombolta a magyar nemzetet. A szigorú minõségügyi és termelési szabályozások bejöttek a gazdaság elfolytására, de a jólét nem akar begyûrûzni! A sok betarthatatlan és logikátlan rendelettel teljesen padlóra küldték a mezõgazdaságot. Az oktatás sosem látott zuhanórepülésben van. Az iskolák menedzsereket, üzletembereket képeznek valódi, tényleges szakmát elsajátító szakemberek helyett. A multinacionális cégek térhódítása tökéletesen kiölte a magyar õstermelõk megélhetését. Európa éléskamrájából Európa konyhamalaca lett, mi esszük meg a szemetet. A mai gyerek nem bírja meginni a házi tejet, és nem kívánja a házi süteményeket, mert helyette vegyészeti úton kikísérletezett ízfokozókkal ellátott chips, cola, reggeli ital van. A gyümölcsöt távoli országokból importáljuk és vesszük, ahelyett, hogy a szomszéd falu termését ennénk. Lassan de biztosan jönnek a GMO (genetikailag módosított organizmus) gabonanövények, energianövények, stb., melyek aztán tényleg az emberi hülyeség csúcsát jelentik, amikor megpróbál teremtõt játszani, ezáltal veszélyeztetve az egészségünket. EU-s csatlakozásunk elõsegítette, hogy megépülhessenek azok a bizonyos gigaberuházások, melyek érdemi hasznosságát jelentõs mértékben felül kell vizsgálnunk! Ilyenek a völgyhidak, szántóföld-alagutak, 4-es metró, stb. Mivel lett jobb Magyarországnak az Európai (szovjet)Unióhoz való csatlakozásunk óta? – A multinacionális tõkebirodalmak szabadon garázdálkodhatnak az országban, és eltekintve a lobbisták által megkent képviselõktõl, politikai szereplõktõl a nemzet csak szegényebb lett. – Hatalmas vízfej nõtt az így is túlburjánzott bürokráciánk fölé, még messzebbrõl, Brüsszelbõl próbálják megoldani az ország gondjait, fogalmuk nem lévén a tényleges helyzetrõl – Az magyar reálbérek továbbra is a negyedei, ötödei az EU-s átlagnak. Általános a csalódás az EU-s csatlakozás óta, a „segítséget” csak újabb hitelekkel tudják elképzelni. Köszönjük, nem kérünk újabb eladósítást! Forrás: http://www.postaimre.com/?p=1683

„Fejlett” városok épülnek, autópályákkal melyek fokozatosan elszívják a munkaerõt a mezõgazdasági termelésbõl, ezáltal kiszolgáltatottá téve az emberek nagy részét a multinacionális ellátó rendszereknek. Az addig évezredek óta létezõ önellátás szinte megszûnik, kialakulnak a fogyasztói társadalom tünetei, függõség az energetikai szolgáltatóktól, gyógyszergyáraktól, élelmiszergyáraktól, bürokratikus hivataloktól, ellátó intézményektõl. És a helyi emberek a veszélyt nem is érzékelik, csak akkor, amikor már késõ. Elámulnak a technológiai újdonságoktól, de nem veszik észre, hogy egy fogyasztói függõségi spirálba kerülnek. Ráadásként megjelennek a bankok, akik a legnagyobb „segítséget” adják az új intézmények, városok megépítéséhez, ezzel teljesen eladósítva a helyi embereket. A globalizáció leegyszerûsítve: tereld be az embereket a városokba, szakítsd el a természettõl, hogy függõvé, irányíthatóvá tedd. jó ha figyelünk

Beköltözöl, veszel egy lakást, és számold össze mid van? Semmid. Mitõl függessz? Mindentõl: energia (víz, gáz, villany, stb.), élelmiszer, gyógyszer, minden. A multik, a hivatalok és a szolgáltatók prédájává válsz. Kész is van a tökéletes fogyasztói társadalom. Vajon miért akarják egyesek végképp lehetetlenné tenni a parasztság helyzetét? Miért teszik tönkre a földeket, embertelenül terhelik a mezõgazdaságot? Mert önellátó? Hiszem, hogy Magyarország képes lenne a teljes önellátó társadalom kiépítésére. Megvan ehhez minden természeti erõforrásunk! A legújabb kutatások arra irányulnak, hogy hogyan lehet a városokat energiatakarékossá, természet-közelivé tenni. Extrém módon próbálják növelni a hõszigeteléseket, hasznosítják a napenergiát, hulladék-hõket, háztartási hulladékból hõenergiát, vagy szenet képeznek, melyet visszajuttatnak a talajba, zöld-tetõ teraszokat készítenek, stb., stb. Ezek nem rossz gondolatok, csak alapjaiban hibádzik az elmélet. Egy felhõkarcolókkal telezsúfolt város sosem lesz természetes, az összeterelt embertömegekrõl meg már nem is beszélve. Ezek a technológiai újítások ugyan csökkentik a szén-dioxid kibocsájtást, de nem oldják meg az egyik legsúlyosabb problémát: az ember eltávolodását a természettõl. A környezetvédelem jó irány, de hatalmas üzlet is egyben, éppen ezért nem tiszta ügy. Elég 2-3, városban felnõtt generáció és teljesen elfelejtjük a növények neveit. A városi kisgyerek szerint a tehén lila színû, és Milka csokit kakil. Ez ijesztõ! Simán el tudom képzelni azt a világot, hogy a jövõben minden ember GPS-t kap a bõre alá, és minden reggel sorban kell állnia a napi élelmiszer kivonatért, amit szívószállal, vagy mesterséges testnyíláson keresztül kell bejuttatni a szervezetbe. A városokban droid-gyárak készülnek: emberekbõl! Egy barátom ki akar költözni Indonéziába, ahol szegénység van ugyan, de boldogan élnek, és ami fontosabb: harmóniában a természettel. Ehhez szerintem nem kell elköltözni. Ezt itthon, a hazánkban is meg lehet tenni. Ha boldogtalan vagy, menj ki a mezõre, vagy mássz fel a hegyre; rögtön megrészegít a természet ereje. Ezt egy olyan embernek nehéz elhinnie, aki A8-as audival, vagy terepjáróval megy a sarki boltba is. Mi a gond? Ébredjünk már fel! Ezt a bolygót nekünk teremtették, de nem azért, hogy feléljük, hanem hogy harmóniában éljünk rajta. El tudunk-e képzelni egy olyan falut, ami önellátó? Saját maguk termesztenek, gazdálkodnak mindent és maguk is használják fel. És most ne arra gondoljunk, hogy jó-jó, de hogyan termeljen a falu Domestost, meg Colgate Totalt. A TESCO sorában állva, nézem a tömött árucikkek hadát, elgondolkodok, tégy te is így! Gyerekkoromban volt három fajta csoki, BALATON, SPORT, NÉGERCSÓK, bõven elég is volt nem? Most nézz be az édesség sorba! Borzalmas! Akkoriban kétféle tisztítószer létezett, bõven elég volt mindenre! Most nézd meg a vegyi áru kínálatot! Egy szó jut csak eszembe: Ijesztõ! Kell ez nekünk emberek??? Az önellátó falú természetes dolgokat termel, természetes módon. Vizet fúrt kútból vesz, fával tûzel (amíg az emberek csak a saját házuk felmelegedésére használták a fát, addig nem fogytak el az erdõk!), energiát sokféleképpen lehet nyerni. Mert ugye a mai ember nem szívesen mondd le a megszokott komfortjáról (pld. angol WC, elektromos energia, stb.) Léteznek már megújuló energiák, újra felhasználható szürkevíz technológiák, csak ezeket nem támogatják. Az élelmiszert elõ tudja állítani az önellátó falu, a gyógyászatra meg ott vannak az egyedülálló gyógyfüveink. Mi kell még az élethez? Közösség! (nem külön a család, az egyik a tv elõtt bámul, a másik a számítógép elõtt ül, stb.). A panellakások hihetetlenül családromboló tervezésûek! Nincs egy központi tér, ahol leülhet az egész család (jobb esetben ez a szülõi nagyszoba lehet), és sok helyen nincs egy étkezõ sem, ezért van az, hogy már az utolsó közös „rítust”, az ebédet sem együtt fogyasztják el sokan, és teljesen szétszakad a családi kötelék. Rettentõ rosszak a panelek lélektani elrendezése, mert vagy egymáson kell átmászni a belsõ szobáig, vagy annyira kicsik, és nyomottak a szobák, hogy a gyerek szellemileg jó ha figyelünk

rendellenesen fejlõdik. Hányszor lehet hallani a panelházakban iszonyatos családi balhékat? Bezártság, közösség-hiány, stb. ide vezet. A faluban mindenki tud mindenkirõl mindent, a panelban egy ajtó választja csak el õket, de teljesen elidegenednek a szomszédok. Mert mire nincs ma ideje az embernek? Talán a legfontosabbra: a családra. Hajtunk valami fölösleges cél érdekében, egy újabb felesleges tárgy (autó, DVD, plazma TV, stb.) miatt, közben meg elfeledkezünk megünnepelni azt, amit már eddig elértünk, összeraktunk. Ezáltal egy örökös hálátlan rohanásban veszünk részt. Belegondoltunk már összesen hány ezer – fölösleges – tárgyunk van? A „nyugati” fehér ember ökológiai lábnyoma akkora, mint egy kisebb város. Miért nem tudunk sosem rendet rakni a lakásban? Miért kell kétnaponta nagypakolást csinálni? Mert tele vagyunk felesleges mûanyagokkal, vackokkal! A gyerekjátékok elözönlik a gyerekszobát, de némelyikkel két óránál többet sosem játszik egész életében. Akkor meg minek zsúfoljuk tele? A parasztgyerek kint játszik az udvaron, vagy a mezõn, és hamar kialakul a „józan paraszt esze”. Ez nem véletlen. A városi gyerek lehet, hogy ért minden elektronikus kütyühöz, de mi történik akkor, ha egy hétig áramszünet van? Mihez kezd akkor? Nagyon nagy felelõsség a gyereknevelésben (is), hogy ne csak a legújabb mobiltelefon vagy a legfrissebb 5.2-es videojáték használatát sajátítsa el tökélyre. A technika fejlõdésével az ember épült le, vö. vitéz alkatú huszár <-> szemüveges számítógép-bajnok. És inkább gyümölcsöt, meg zöldséget adjunk a gyereknek, ne multi-vitamint, és ne kenjük testápolóval, mert az alapvetõ immunrendszerét tesszük függõvé, gyengévé. Sokan álomvilágban élnek, nem látják az igazi veszélyt, ezt a függõséget, haszontalan haszonhajszolást, pazarlást. Nem szabad nagyon a kormányra vagy a politikusainkra hagyatkozni, a külföldtõl se várjunk sokat. Tévhitben élnek azok, akik a nyugati „mûködõ” rendszereket hiányolják, és felzárkózást sürgetnek a nyugathoz! A Kárpát-medencében több ezer éven át ténylegesen mûködõ rendszer volt, önellátó növénytermesztõ, állatgazdálkodó parasztgazdaság! A legtöbb segítséget a családtól, a közvetlen mellettünk élõ embertársainktól kellene várjuk, de adnunk is. A globalizáció elsõsorban az önfenntartást, az önvédelmet, a függetlenséget, és a közösséget irtotta ki. Rengeteg veszéllyel, hibával van tele mai életünk, és a legjobb, legemberibb megoldásokat kint találjuk meg a természet közelében a falvakban. Ez az egyetlen út a függetlenedéshez, önellátáshoz, a természetes emberi élethez. A gyártott, génmanipulált élelmiszerek, amikkel tömnek, egyértelmûen mérgezõ alapanyagokat tartalmaznak, káros hatásaikat elhallgatják. Egyre több az allergiás ember! Az amerikai FDA 2009. december 31-én akarja bevezetni a vitaminokra és táplálék kiegészítõkre vonatkozó „irányelveket” (tiltást), ami a WTO és FAO becslése szerint 3 milliárd ember halálát okozhatja. VÁLSÁG Pénzügy A pénzt az államoktól teljesen független, magánkézben lévõ jegybankok állítják elõ szinte a levegõbõl, papír és festék felhasználásával, vagy még azzal sem digitálisan, és ezt a SEMMIT adják oda hitel formájában (fizikailag a betétesek pénzét), majd kamatosan visszagyûjtik a pénzt, amiért az emberek megdolgoztak, a munkájuk által termelték ki. Érthetõ? A fedezetlen pénzt hitel formájában kiengedik a gazdaságba, ahonnan a ténylegesen termelõ munkaerõ által fedezett és kamatokkal ellátott pénzt kapnak vissza, immár fizikailag is létezõ pénzt. Egyre világosabb, hogy szándékos érdekek állnak ez a válság kirobbantása mögött is, mint már annyiszor a történelemben. A bolygó vezetõ bankár dinasztiái által elindított folyamat, az õ általuk kitalált nagy terv része ez. Tönkretenni a kis konkurens bankokat, minden államot eladósítani, mindenkit beterelni a Világuralmi ter9

veik karámjába. A recept ugyanaz: elõször Törökország, Argentína, most Magyarország, volt SZU tömb országai. A legfõbb cél egy minden felett álló Világbank és a dollárt lecserélõ szintetikus világvaluta (SDR) létrehozása. Ehhez azonban lesz még egy két szava a BRIC (Brazil, Russia, Iran, China) országainak. Szakirodalom: Drábik János (Õ bõven elég)

Energia Az Univerzum szinte csak energiából áll. Az emberi technikai fejlõdés már régen elérte azt a szintet, hogy túl tudjunk lépni a környezet romboló fosszilis energiahordozók használatán. Rengeteg találmány létezik már az energiaipar területén, de amíg a milliárdos konszernek gyilkosan erõs lobbija mûködik, addig nem lehet bevezetni a forgalomba az alternatív energiaforrások alkalmazását. Energiaválság valóban van, csak azt kell megérteni, hogy az olaj, szén, és gáz energiahordozók – és ezáltal az ezekkel üzletelõ körök – válsága van. Már régen léteznek „ingyen-energia” találmányok, és sokkal kézzelfoghatóbb és gyárthatóbb megújuló energiaforrások, de valahogy ezeket még mindig nem sikerül teljes mértékben támogatni. Erõforrás A Fenntartható Fejlõdés és Erõforrás Kutatócsoport elemzése: http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf Hetesi Zsolt jelentése. Erõforrásaink végére érünk lassan, a mérhetetlen fogyasztás és túltermelés következtében. Fogyasztói válságot egyértelmûen meg lehetne oldani: MINDENKI VEGYEN VISSZA! Nem kell egy családba két autó, nem kell még egy DVD lejátszó, nem kell 5000 tárgy (próbáld egyszer megszámolni!) a lakásba, elég 50! ÖSSZEESKÜVÉS-GYAKORLAT Titkos társaságok mindig is léteztek. Már az ókorban is tevékenykedtek bizonyos érdekkörök. Kb. 7-800 évvel ezelõtt jelenhettek meg Európában az elsõ komolyabb bankár dinasztiák. Mondani sem kell, hogy a többségüket milyen nemzetiségû családok alakították. Elõbb a Medicik, Fuggerek késõbb a Rothschildek, Rockefellerek tettek szert hihetetlenül nagy pénzhatalomra. A Földön élõk közül az egyik nép fiainak nem titkolt világuralmi törekvéseik mindig is voltak, hiszen sajátságos kiválasztottság-hitû vallásuk legerõsebb tétele is ez, de a megvalósítás lehetõsége néhány bankár dinasztia kezeibe került, akik a Wartburgokkal és a Bilderbergcsoportal, stb. együtt alakítják évszázadok óta a történelem kerekét, jelenleg is meghatározó szerepük van, csak egyre láthatatlanabbul. Kb. 500 család uralja jelenleg a Föld bolygót anyagi értelemben. Ha az emberiség 10 emberbõl állna, és a vagyona 100 dollár lenne, akkor 1 ember kezében lenne 99 dollár és a maradék 9 ember kezében lenne 1 dollár. Így oszlik ez a vagyon jelenleg a Földön. Az a bizonyos 99 dollár ott van annál a néhány száz családnál. Õk irányítanak minden kormányt a „legális” szervezeteik útján, mint. Pld. az IMF, a VILÁGBANK, a FED, stb. A szabadkõmûves páholyokat szépen lassan hatalmába kerítette az a bizonyos illuminati szervezet, amit a zsidó Adam Weishaupt talált ki, és amelynek végsõ célja az anarchiába és terrorba kényszerített emberiség feletti korlátlan hatalom. A történelem folyamán több helyen is tetten érhetõek ezen családok, szervezetek erõszakos beavatkozása a történésekbe, pld. a világháborúkat minden oldalról õk finanszírozták. Az USA-át minden nagyobb háborújába (Függetlenségi, I.vh, II.vh, Vietnám, Irak, stb.) ezek a cionista bankár csoportok rángatták bele mézesmadzagon, és természetesen az igazi nyertesei ezen háborúknak mindig is a bankok voltak. Fegyverek, ellátmányok finanszírozása (hitelek révén!), háború utáni újjáépítés meghitelezése, stb. Ezek az „emberek” a nyugati oldalon elképesztõ éleslátással létrehozták a francia forradalommal induló liberális-kapitalista rend10

szert, a keleti féltekén meg kitalálták a bolsevik-kommunizmust. http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyv2/fehst.htm Napjainkban láthatjuk, hogy igázták le Irakot „terrorizmus elleni” fellépés keretében, gyötrik Afganisztánt, és most Iránt vették célba, amely Kína legfõbb energiaszállítója. Egyáltalán mi a szart keres az USA a Közel-Keleten? Mi köze van ezekhez a nemrég még független államokhoz?! Olaj. Világkormány Sokszor, sokan elemezték már a cion (zion, sion) bölcseinek jegyzõkönyveit. Többféle legenda övezi a nyilvánosságra kerülését, és természetesen már minden létezõ módon hamisnak nyilvánították (vajon kik?). Az eredetiségét az is bizonyítja, hogy betiltott. Mindenesetre, ami a jegyzõkönyvekben le lett írva (1897-ben!), az mind megtörtént az elmúlt évszázad alatt. A globalizáció a cionisták elõre eltervezett találmánya, és fényesen bevált: a jog, a pénz és a média néhány ember kezében összpontosul, érdektelen közönyös tömegemberek, droidok gyártódnak az emberekbõl, lassan kialakul a Bibliai jóslat szerinti négy szuperhatalom (EU, ÉszakAmerikai Unió, Ázsiai és Afrikai Unió), melyek végül egy szuperkormány irányítása alá kerülnek. Az amerikai média már elkezdte csúsztatásait, hogy milyen jó dolog az emberekbe ültetett RFID chip (az izraeli!!! MOTOROLLA cég fejlesztette ki, s a MONDEX gyártja), mert mindenhol elérhetõ vagyok és baj esetén be tudnak azonosítani. Emberek ez a chip már létezik és elkezdték beültetni az amerikaiakba! Ezáltal lesz vége végleg az emberi szabadságnak! Egy gombnyomással törölhetõ bárkinek a társadalmi adatai, bankszámlái, stb., bárhol látható és kontrollálható lesz az ember a mûholdak segítségével! Hihetetlen, de az elmúlt században többször leleplezõdtek már ezek a tervek, és mégsem tudták õket megállítani, minden folytatódik tovább a több évezredes terv szerint. Kiknek voltak mindig is világuralmi törekvéseik? Kik azok, akik ezt már 90%-ban el is érték? Kiválóan ismerik és ki is használják az emberi birkaságot. Az internetrõl ingyen letölthetõ „Zeitgeist” dokumentumfilm kiválóan levezeti, hogy az elmúlt század során hogyan ért el teljes körû hatalmat ezen a bolygón az a néhány bankdinasztia által irányított társaság (FED). Az USA-t teljes mértékben õk irányítják, és az õ kezükben van a Világbank, és az IMF is. Néhány példát még, ami megvalósult a terveikbõl: – Minden állam el van adósodva, és ezáltal tehetetlenek, bábkormányokká váltak. – A bankrendszer, a média (tv, rádió, újság) szinte teljesen az uralmuk alatt. – A jogrendszer és bürokrácia annyira összekuszált és bonyolult, hogy szinte lehetetlen eligazodni rajta. – A mezõgazdaságot (az önellátást) életképtelenné tették, megfojtották a terhekkel, rendeletekkel. Az õstermelõ parasztság kilátástalan helyzetben. – A szórakoztató ipar soha nem látott méretekben mérgezi, butítja az emberiséget. – Mindenki függ a hiteleitõl, a szolgáltatóktól, a hivataloktól. – Az oktatásban üzletembereket, menedzsereket „képeznek” (gyártanak), akik rengeteg – a természetes élethez fölösleges – tudást halmoznak fel, azonban már egy répát sem tudnának elültetni. – A fizikai munkások, szakmunkások, kézmûvesek (kovácsok, kádárok, stb.) lassan eltûnnek, és többdiplomás munkanélküliek rohangálnak. – Szinte minden államban olyan rendeletek lépnek hatályba, amelyek a nemzeti megnyilvánulásokat tiporják, és erõsítik a rendõrállam létrehozását (szinte már minden állam rendõrségének ugyanolyan felszerelése van, nézzük meg!). A bankrendszer, a gazdasági válságok, háborúk, éhínségek, járványok, biológiai- vegyi fegyverek bevetése stb. is a világkormányra töjó ha figyelünk

rekvõ cionisták eszközei. Az USA-t mind a négy nagy háborúba (két világháború, Vietnám, Irak) madzagon rángatták bele. Mindent komplexen kell látnunk, hogy megértsük a lényeget. Sokan csak egy adott területet ismernek, pld. pénzügy, de nem látják az összefüggéseket, hogy a jog õket védi, a média õket támogatja-szûri, a kormányok irányíthatók, a lokális háborúk mindig valamilyen profit célkitûzések érdekében robbannak ki, stb., félelmetesen kitalált rendszer ez, és talán egyszer sikerül megérteni ezt az egész ördögi tervet. Mindezek végsõ célja és eredménye természetesen az, hogy egy háborúktól, válságoktól éhínségekrõl, járványoktól megrendült társadalmi rendszert sokkal könnyebb egyeduralom alá hajtani. Régebben azt hittük, hogy a Föld igazi vírusa az Ember. Tévedtünk. Még csak nem is a zsidóság úgy kompletten. Szûkítsük: a cionista, bolsevik-kommunista, neo-liberális, globalista, kabbalista bankár pénzelit társaság az igazi veszély, akik valóban a kiválasztott nép, csak kérdés az, hogy ki választotta ki õket és mire. Szakirodalom: Drábik János (Õ bõven elég) ÚJ HONFOGLALÓK A Magyar Királyság évszázadokon keresztül kivédte a nyugati bankár dinasztiák sorozatos támadásait, független tudott maradni. Mátyás király elképesztõ vagyonért vásárolta vissza az elrabolt Szent Koronát tõlük. Halála után azonban beszivárogtak hazánkba is a hitelezõk, szépen lassan tudatosan tönkretéve, eladósítva az országot. Megfigyelhetõ, hogy Mátyás király, mint az utolsó teljes értékû beavatott királyunk halála óta fokozatosan süllyed a magyar nemzet a sötétségbe. A pontot a 40 éves kommunista rendszer tette fel, az a bolsevista eszme, amit nem fogjuk elhinni milyen nép fiai találtak ki! Nagyon úgy néz ki, hogy van egy nép, amely kiszemelte, felvásárolta Magyarországot is, mert a jelenlegi hazájuk már gyakorlatilag egy minden oldalról támadott háborús sivatagi övezet. Szépen lassan minden nagyobb vállalat, energiaipar, gyárak, stb. az õ kezükbe került, majd elkezdték felvásárolni az ingatlanokat, cégeket, ezután jöhetnek a nagyobb földterületek. Az állami (ezáltal nemzeti!) vagyonok jócskán ár alatti privatizációja is mind külföldi kezekbe vándorolt. Ezek az emberek a magyarokkal ellentétben sokkal inkább tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy micsoda kincsesbánya igazából a Kárpát-medence! Az élet kincsesbányája! Hát ezért kell nekik! Izraelben olyan reklámok léteznek már ahol a Szabadsághidat mutatva ott a felirat: „gyertek az új hazába!” A kormányunkra, de a politikai „elit” pártokra sem számíthatunk. Õk a leginkább segítõi Magyarország kifosztásának, elherdálásának. Nemes egyszerûséggel nyugodtan nevezhetjük a jelenlegi politikai elitünket hazaárulóknak. Havonta születnek új megállapodások nemzetközi szervezetekkel, amelyek révén szinte már bármit elvihetnek az országból (lásd. IMF hitel), pld. a Szent Koronát is. A minél nagyobb káosz teremtésének az a célja, hogy kitörjön végre a polgárháború! Hiszen erre készülnek régóta bizonyos erõk! Ezért születnek nap mint nap olyan rendelkezések, intézkedések, melyekkel kiválóan elérhetõ a magyarság és a cigányság összeugrasztása. A magyar embert saját hazájában minden létezõ szigorral büntetik, szívják a vérét, míg a cigányokat minden eszközzel (emberi jogok!!!) támogatják. Ilyen például a liberális „megélhetési bûnözés” elismerése, finomabb büntetése, a „cigánybûnözés” tagadása. Ez egyenesen vezet a polgárháború felé, aminek egyetlen célja van: Oszd meg és uralkodj. Kettõs mérce van Magyarországon! A külföldi befektetõ minden kedvezményt megkap azonnal, a magyar kis és középvállalkozások napról napra mennek tönkre. A betelepülõ izraeli állampolgárok azonnal lakáshoz jutnak, magyar ember Budapesten lassan nem él. Felzárkóztatás van a cigányság részérõl, de a magyar gyerek úgy butul, ahogy akar. A segélyezési rendszer hibáiról, hihetetlen munkaelkerülõ hatásairól nem kell beszélni. jó ha figyelünk

Riogatásnak tûnhet, de vannak kutatók, akik vallják, hogy a vezetékes ivóvíz, és élelmiszereink olyan arányban tartalmaznak egészség károsító szereket (pld. kálisót), és nincsenek meg a megfelelõ arányú alkotó elemek (nátrium klorid), amiknek hatására évek óta növekednek a csontritkulásos és egyéb megbetegedések, meddõségek. A növényvédõ szerek, mûtrágyák életveszélyesen károsítják a termõföldet, ezáltal az élelmiszereket. http://www.aquanet.fw.hu/ A gyermekgyógyászattól vesznek el pénzeket, hogy támogathassák az abortuszt. Magyarország 8 év alatti gyermekállományának 40-50%-a cigány származású. Tudatos népirtás folyik körülöttünk, de mi még mindig csak a Gyõzike-show-t bámuljuk! Lassan már nem lehet nem észrevenni az összefüggéseket! Kiválóan alkalmazzák nálunk az évezredes receptet: Oszd meg és uralkodj! A tisztánlátás kedvéért néhány tény: – A rendõrség romokban, a vezetõség velejéig korrupt, és politikailag irányított. A politikai elit pedig nemes egyszerûséggel hazaáruló. – A kormánytagokra és a kormányépületekre az izraeli gyökerû In-Kal Security vigyáz. Magánhadsereg. – Az, hogy a mossad mennyire épült be a rendõrségbe, azt csak találgatni lehet. – A cigányt hergelik a magyarra, miközben sorozzák be õket a rendõrség soraiba (jóval enyhébb feltételekkel) http://www. postaimre.com/politika/elkerulheto-e-a-tudatosan-szitottpolgarhaboru/ – Magyarország célország: Elképesztõ sebességgel történnek az ingatlanok, földterületek felvásárlásai, és legtöbb esetben izraeli tulajdonosi körhöz köthetõen (munkám során is tapasztalom, hogy a legtöbb ingatlan biznisz mögött ott állnak, mint jóságos “befektetõk”!) A külföldi befektetõk itthoni tevékenysége – eltekintve néhány önkormányzati képviselõtõl – eddig még nekünk nem volt jó, adót nem fizetnek, éhbérért dolgoztatnak, szivattyúként viszik ki a profitot, stb. – Folyamatosan épülnek az olyan lakóparkok, amik nem eladók, üresen állnak, várják az új honfoglalókat. Pesten, Budán elég szétnéznünk…Lassan meg kell védjék valamivel a beköltözötteket… – Dobogókõ, Velencei-tó, Balaton, stb. sorozatos ingatlan-panamák! – A tudjuk milyen származású bankárok tulajdonában lévõ bankszektor folyamatosan veszi el a fizetésképtelenné vált emberek lakásait. – A „Szentföld” már nem olyan jó lakóhely, Izraelben ez a január 60 év óta a legszárazabb és legmelegebb volt. „2 hónapnál is kevesebb tél maradt”, az éves átlagos csapadék 6-50% át kapták csak meg. A sivatagos részek 30% körül. Szükségük van az új Szentföldre, és ellentétben a magyar emberek többségével, õk nagyon is jól tudják micsoda kincsen élünk! – A magyar honvédség Afganisztánban állomásozik (jó messzire innen!). Mit keresnek itt izraeli katonák, miközben a magyar katonákat igyekeznek folyamatosan külföldön tartani! – Ferihegyen, az épülõ Terminál 2B-n “terrorista ellenes” mûveleteket gyakorlatoztak izraeli kommandósok! – A tudjuk milyen tulajdonban lévõ “magyar” média elbutított tömegembereket gyárt. A fontos híreket agyonhallgatja. Egyre több zsidó arc jelenik meg a képernyõn. – A „Magyar” „Nemzeti” Bank, aminek egyedül a nemzetközi töke birodalmak, (pld. IMF) felé van elszámolási kötelezettsége, nem hajlandó beismerni, hogy az államadósságot már 11-szer visszafizettük. A „rendszerváltáskor” leírhattuk volna az addigi adósságot, de ezt nem tette meg az akkori „magyar” elit. 11

– A GDP minimum 80%-át privatizálták, kb. a valós értékének ötödéért! És még az áron alul eladott nemzeti vagyonból származó bevételt sem a magyar nemzet kapta, hanem az MNB rendelkezik vele. Erre még rájön a tény, hogy folyamatosan szivattyúzzák ki a pénzt az országból a kamatok és a multik segítségével. Nem a tizenharmadik nyugdíj elvétele jelentené itt a reformot!! – A Liszaboni szerzõdés aláírásával tulajdonképpen megszûnt a szuverén Magyar Állam. – Tavaly decemberben, Brüsszelben írták alá a NATO tagállam külügyminiszterei Cipi Livni izraeli külügyminiszterrel azt a megállapodást, amely szerint közös „terrorizmus-elleni” hadgyakorlatokat tarthatnak bármelyik NATO tagállam területén. Az, hogy a vezérkar nem értesítette a jó népet errõl teljesen érthetõ, hiszen a csõcselék nyilvánvalóan csak arra jó, hogy adót fizessen. Az is teljesen érthetõ, hogy a „legnagyobb ellenzéki párt” sem értesítette a jó népet, hiszen a Zsidesz nem hiába az izraeli Likud testvérpártja. Az ország megosztott, már családokon belül is eluralkodott a szándékos politika okozta széthúzás. Össze kellene álljon már a kép lassan mindenkinek! Nem a cigányokkal van itt a fõ probléma! És nem is általában a zsidósággal. Keressetek rá a rózsadombi paktumra. Ha kamu, ha nem, eléggé egyértelmûen bevált. Emberek, ez már nem vicc és nem is paranoia! Ha valaki fentihez hasonló tényeket kezd el feszegetni, azonnal megbélyegzik antiszemitizmussal, rasszizmussal, szélsõjobboldallal. Ez nem jobboldal, hanem nemzeti! Nem létezik jobb és bal oldal, csak nemzeti és hazaáruló. És ez nem antiszemitizmus, hanem önvédelem, honvédelem! Nem kellene Gáza sorsára jutnunk! Nem szabad gyûlölködni, de azért nem árt tisztában lenni a tényleges helyzettel ma Belsõ Magyarországon… Szakirodalom: Posta Imre

VALLÁS Ismét csak a legújabb kutatások bizonyítják, hogy a magyarok nem pogány-barbár népek voltak a hon(vissza)foglalás elõtt, hanem magas szintû, kulturált és mélyen vallásos nép. Árpád korabeli régészeti leletekben, sírokban – jóval a Római Katolikus Egyház betüremkedése elõttrõl – több száz mell-keresztet találtak, de vissza lehet menni egészen Atilláig (így kell írni helyesen) aki Jézus-hitû volt. Az Árpád-ház egyébként visszavezethetõ Nimródra, onnan Noéra. Ez nagyon nem tetszik bizonyos köröknek! Az államalapításkor ránk erõltetett vallási irányzat egy nagyon elferdült zsidó-kereszténységet hozott a magyarságra és a világra is, ami a mai napig idegennek tûnik számunkra. Ráadásul bebizonyosodott, hogy többször átírták már a Bibliát, „megfelelõ” korrektúrával, ami következtében rég elveszett az eredeti – szeretet – tanítása. Miért nem tudjuk beleélni magunkat az Ószövetség törvényeibe, történeteibe, ahol hazug alkukkal nyereséget szerezhetnek a „fõszereplõk”? Miért van az, hogy leginkább az Újszövetség, Jézus tanításai állnak hozzánk legközelebb? Jézus magyar (szkíta, pártus) származásának is vannak már bizonyítékai, levezetései, ám ezt nagyon nem szeretnék bizonyos eszmék elfogadni. De igazából nem is az a lényeg, hogy milyen testben született, hanem az, hogy amit tanított az szöges ellentétben van az Ószövetség és az azt képviselõ nép eszmerendszerével (lásd Tora, Talmud). Viszont nagyon közel áll pld. a Rábaközi táltosok hagyományainkban megõrzött magyar õsvallás elemeihez, melyeket Máté Imre gyûjtött össze Yotengrit néven. Ebben az õsvallásban pld. a teremtés története is közelebb áll a Darwini evolúció elmélethez, és jóval hihetõbb, természet közelibb, mint a másik féle teremtéstörténet. 12

Jézust mindenáron zsidónak akarják beállítani, de akkor mindjárt jön a következõ gondolat: nem véletlenül a „kiválasztott” nép között jelent meg (még ha nem is közöttük született), mert ahol a legnagyobb a baj, ahol leginkább beteg valami, ott kell gyógyítani. A Biblia egyébként hemzseg a magyar eredetû szavaktól. Nyelvészek sokasága kutatta már a magyar nyelvet, és sokszor zsákutcába jutottak, sehova sem tudják besorolni, illetve arra a következtetésre, hogy az egyik õsnyelv. Az egyetlen korona, ami a Szent jelzõt viseli és megtalálható rajta Isten, Jézus, és Szûz-Mária, az a miénk! Jó lenne már végre elfelejteni ezt a több száz éves butítást, és végre felismerni, hogy micsoda õsi és nagyszerû nép a miénk! Olyan nép, akinek küldetése van: példát mutatni, tanítani, gyógyítani. A nemrégiben megtalált „holt-tengeri tekercsekben” leírt esszénus evangélium Jézus olyan tanításait mutatja meg, amit nem véletlenül nem tettek bele a Bibliába, és ami sokkal inkább a szeretetrõl szól. A weboldalak között megtalálható „Az igazi Jézus”, valamint Bíró Lajos: a Magyar Jézus fejtegetése, amit érdemes elolvasnunk. Nem biztos, hogy teljesen igazuk van, de a lényeg a mondanivaló, hogy a vérünkben van a hit, bármennyire is elnyomják ezek a materialista idõk. (elvesztettük a hitet, elment és mi maradt: a hitel) Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy higgyen egy Isteni tervben, melyben mindenkinek szerepe van, de magyarságnak különlegesen nagy szerepe. Miért van az, hogy aki életében egyszer csak „megtér”, egybõl elkezd másokat is gyõzködni a hitrõl? Mert hihetetlen felemelõ érzés, mindenkinek meg kellene találnia magában azt a felsõbbrendû Teremtõt, aki által létezünk. Ilyen csodálatosan összetett, változatos univerzum nem jöhetett létre magától. Szakirodalom:Pap Gábor, Szántai Lajos

Összefoglalásként, elmondhatjuk, hogy a jelenlegi társadalmi rendszer a bolygón abszolút beteg, manipulált, kurva és romlott. Ez az anyagias, materialista világ az emberiséget száguldó vonatként szállítja a pokolba. A Biblia szerint megalakul a világkormány, ennek jelei tapasztalhatók. A III. világháború a küszöbön van, kialakult újra a két erõegyensúly: Izrael irányította Amerika + EU néz farkasszemet az Orosz-Kína-Irán és a közel-kelet országai szövetségével. A III. vh. valószínûleg a NATO-BRIC tömb között fog zajlani. Ezeket a dolgokat valószínûleg nem kerülhetjük el, még ha már jó sokan fel is ébredtünk. Nekünk a legfontosabb feladatunk talán az, hogy felkészüljünk a háborúk, éhínségek, járványok és egyáltalán a paradigmaváltás, az emberi megtisztulás utáni életre. Reméljük, leszünk páran, akik megérik az újrakezdést. Lehet, hogy kõkori szinten, de az élet nem állhat meg. Magyarország és a Kárpát-medence különleges adottságai nekünk kedveznek, de ez óriási feladattal is jár egyben. A Föld szívcsakráját védelmezve, abból erõt merítve mintát kell mutatni az eltévedt, megszürkült emberiségnek, hogy hogyan lehet a pénz uralmát legyõzni, és hogy mi is az igazi ÉLET. Az univerzum nem az anyagiak feletti hatalomról szól, ezt az emberek találták ki, de mára kiderült, hogy nem a helyes irány. Mi is kiválasztott nép vagyunk, de nem azért mert jobbak, okosabbak vagyunk mindenkinél és mindenki felett uralkodnunk kell, ahogy a zsidók vélik magukról, hanem a mi kiválasztottságunk maga a különleges feladatunk. Érdekes elmélet, hogy a jó és a rossz örök harca mindig jelen van mindenhol, ha megnézzük, hogy jelenleg a Földön a két õsi nép él szétszórva, kb. ugyanakkora létszámmal (~15-16 millió fõ): ez a magyar és a zsidó. Mindkettõt próbálták már irtani az elmúlt évezredek során, de sosem sikerült. Úgy látszik nekünk fent kellett maradjunk a fináléra. Az eljövendõ – nem technikai értelemben vett – igazi csata közöttünk fog zajlani. Szeged, 2009. március 3. Forrás: http://www.postaimre.com/?p=1683

jó ha figyelünk

Azóta figyelem árgus szemekkel a „Jobbikot”, amióta számomra érthetetlen módon bejutott az EU-ba. Helyesbítek: – amióta az MSZP miatti jogos elégedetlenség és felháborodás bejuttatta az EU-ba. Korábban is voltak fenntartásaim, amikor a Jobbik elnöke egy otthonról nem sok nemzeti érzést és elkötelezettséget hozó ember volt, aminek az édesanyja a rossz nyelvek szerint a XII. kerületi Úttörõszövetség elnöke volt. Az ilyen elkötelezettségek utáni nemzetivé válás mindig gyanút kelt bennem. Hiszen mitõl válhatna mássá az, aki az anyatejjel szívta magába a szocializmus poshadt levét, szellemiségét. Majd jött a változás, a váltás, és hirtelen megindult a Magyar Gárda szervezése, elõkotorták az Árpád-házzal erõszakkal összekötött spanyol fõúri zászlót, amely 1270-ben került Magyarországra, tehát az Árpád-ház kihalása elõtt pontosan 31 évvel. Volt már ilyen korábban is, amikor Szabó Albert kommunista csicska fekete egyenruhás ifjai álltak némán ugyanezzel a néhány évre elfeledett zászlóval az aluljárókban… és õk maguk sem tudták mi ellen tiltakoznak, de álltak némán, mert Horn Gyusziék ezt parancsolták nekik. Persze akkor volt piros zászló, valamilyen beteges tervezetû fekete karikával – fehér körmezõben – hogy emlékeztessen a fasizmus jelképére. Ám, akkor nem volt ebbõl botrány, mert Szabó Albit leparancsolták megbízói a színrõl. Aztán jött a karlengetõs másik beteg, akinek édes apukája – ismét a rossz nyelvekre hivatkozom – állítólag a belügyben volt hivatásos tiszt. Mily véletlen egybeesés. Szabó Albert Izraelbõl jött haza zászlót lobogtatni, a Szálasit éltetõ és a beteges „szálasizmust” magyarázó Diana apukája belügyi tiszt, a Jobbik elsõ vezére pedig az úttörõszövetség egyik vezetõjének a fia. A jelkép pedig egy… az Árpád-sávosként ismert spanyol fõúri zászló, amit a nyilasok a vérvonal zászlajaként használtak – ha tetszik, ha nem. Pedig van nekünk magyar zászlónk, gyönyörû koronás címerrel… (ámbár ez utóbbit a parlamenti szavazáskor nem tették rá hivatalosan a nemzeti trikolórra.) A Jobbik új vezetése erõteljes ostorozásba kezdett és megalakult a Gárda is, amelyet Dósa uram parancsnokolt, akinek – miért ne –, a belügyben dolgozik élete párja. Megkezdõdött a zsidózás, az apolitikus ellenkezés és Dósa uram olyan megnyilatkozásokat tett, mi már a ki tudja kik által életre hívott Gárdának és a Jobbiknak is terhére lett. A Gárda tehát megosztottá vált. Majd, hogy a Jobbik mai vezetését és magát az elnököt hitelessé tegyék, megszervezték a „nyuszi ül a fûben Gárda rendruhában” címû elvezetõsdit, és magát a hõs elnököt is, aki a Gárda soraiba jó ha figyelünk

ült – elvezették. Persze, hamar ki is engedték. „Szemétorbánnal” ellentétben õ nem hagyta magára a Gárdát odaült közéjük… nem úgy, mint a „szemétorbán”, aki magára hagyta a népet 2006-ban. Remek hivatkozási alap, bár „nem egészen” a nemzetegyesítést szolgálja. Igen, figyelem a Jobbik mûködését és egyre csak azt érzem, hogy valami nem stimmel. Olyasmit veszek észre nap mint nap, ami mintha már megtörtént volna néhányszor a magyar történelemben… Kinizsi Páltól napjainkig. A fasizmus emlegetését, az antiszemitizmussal való kommunista vádaskodást, a terrorizmus létérõl és tényérõl való kormányszintû hazudozást, a magyarországi rasszizmussal teli nyugat-európai sajtóhíreket egyedül a Jobbik ostoba és apolitikus magatartásának köszönhetjük. Ez ugyanis nem az a radikalizmus, amely javít a közéleten, a belpolitikán vagy a társadalmi feszültségeken, hanem sokat ront mindezen. Más az õszinteség, és a valós problémák megoldásáért folyó radikális küzdelem,

és más ez a meggondolatlan és ártó – nem is tudom minek nevezhetõ – magatartás, amelynek áldozatai pont azok a megtévesztett emberek, akik beléptek a Gárdába, akik kimennek a Jobbikos és ”Árpád-sávos” spanyol zászlóval, mert azt hiszik, hogy ettõl változhat a politika, a társadalom és jobbá válhat Magyarország megítélése. Mindebbõl arra következtethetünk, hogy a Jobbikot nem a jobboldal hívta életre, hanem azok, akik ma a hatalom élvezõi, s akiknek az a fõ céljuk, hogy a nemzeti egységet züllesszék, felmorzsolják. A nemzeti radikalizmust és ezt a fajta radikálisnak nevezett apolitikus magatartást örömmel keveri össze a fasizmus vádját ordítozó zsidó, akinek vállalkozásai gombaként szaporodnak hazánkban. Nyugodtan kijelenthetõ azonban, hogy Magyarországon sem fasiszta veszély, sem más ordas eszme nincs jelen, vagy csak szûk körben létezik esetleg, de nem fertõz, ugyanis a hülyeség nem fertõzõ, csak van. 13

Döbbenten tapasztalom, hogy a Jobbikra esküdözõ közéleti személyek közül sokan olyan bolsevik magatartást tanúsítanak, ami még a legelvetemültebb MSZP-sekre sem jellemzõ, miközben nemzeti mivoltukat és elkötelezettségüket hangoztatják. Talán ez sem lehet véletlen. Hiszen aki ma a Jobbikra voksol szóban, az esetleg kommunista, hazaáruló múltját igyekszik palástolni. Több-kevesebb sikerrel. (Legutóbb egy Békásmegyerhez közeli, vidéki, „jobboldali” polgármester volt szíves ennek ékes bizonyítékát adni.) Valami tehát nem az igazi ebben a pártban, és valamiért ez a párt önmaga sem akar azzá lenni, aminek hirdette, hirdeti magát. És akkor még terjedelmi okokból e párt EU-s képviselõirõl és vezetõirõl egy mukkot sem írok… majd máskor. De lássuk milyen kifogásaim, észrevételeim vannak a Jobbik belsõ szervezetét illetõen: – Nem látszik a pártépítés, nincs komoly szakmai program és fõleg nincs szakembergárda a program mögött. – Fiatal, tapasztalatlan, gyakorlatlan és vezetésben nem jártas személyek töltenek be vezetõi pozíciókat. – Helyi szervezeteknél, több helyen a gondolkodó személyeket kiiktatják, hogy megmaradhasson az ottani vezetõ, és ne veszélyeztesse senki a pozícióját. – Nem látszik a napi kommunikációban az, hogy a jobbik vezetése rajta lenne a lényeges aktuálpolitikai kérdéseken, mintha impotensek lennének. E mögött lehet széthúzás, tapasztalatlanság, vagy direkt fékezett kommunikáció. – Túlnyerte magát a párt és már most megy a tülekedés a pozíciókért minden szinten. – Nem keresik a kapcsolatot a MSZ-vel, sõt, mintha éppen direkt akadályoznák a nemzet összefogását. – A helyi szervezetek jó része mindent megtesz, amit emberileg megtehet a nemzet felemelkedésért, de a pártvezetés hezitál, sokszor döntésképtelen és disszonáns döntéseket hoz, és ezt is rosszul kommunikálja. – Hiába mondják, hogy alulról építkeznek, mert gyakorlatilag egy szûk kör kezébe összpontosul a döntés joga, lehetõsége, és ebbe nem engednek beleszólni másnak, sõt, nem is nagyon kérik ki a véleményét. – Frissdiplomás emberek „osztják az észt”, de nem látszik, hogy a választásokra keresnének hiteles, már bizonyított személyeket, akiket lehetne egyéniben indítani. – A Magyar Gárdával kapcsolatosan is sok a lezáratlan kérdés. Bizonyos források szerint a vezérkar szeretne megszabadulni a politiailag kínossá váló Gárdától. – Többen feltételeznek már háttérhatalmi egyezségeket. – Ennek egyik példája lehet a TMRSZ-el való együttmûködés amatõr szinten kezelése, Szima Juditnak Vona Gábortól sze14

mélyesen tett ígérete, hogy mindenképpen kiküldik, ha 2 mandátumot szereznek. – Egyszóval, lavírozik a pártvezetés, amit a párt tagságának egyre nagyobb hányada értetlenül és rosszallóan figyel. Ezzel Vona elérheti, hogy saját pártját bomlasztja fel, még mielõtt célhoz érnének, ami ebben az esetben kizárt. Sok személyi kérdés merül fel párton belül is. – – Szegedi Csanád személye sem okoz osztatlan elismertséget, mert egyre többen úgy látják, hogy személyes ambíciók vezetik, de Novák Elõd és Schön Péter neve is szóba jön, mint erõs konfliktusforrás a tagság körében. – Nincs irányítva és építve a párt és szakemberekbõl sincsenek feltöltekezve, viszont nem is iparkodnak. – Amatõr szinten oldják meg ezt a feladatot, s felmerül a gyanú, hogy a vezérkarnak esze ágában sincs megvalósítani a nemzeti retorikában alkalmazott körmondataikban foglaltakat, ezáltal kiábrándulást okozva saját bázisuknak. Ebben a formában felmerül a kérdés Vona és a mögötte állók vezetõi alkalmasságával, valódi szándékával kapcsolatosan. – Morvai is kérdéses, mert nevét egyre többen kötik össze Magyarország jövendõ miniszterelnökének lehetséges személyével… – Vonának az lenne a dolga, hogy megszólítson mindenkit, aki a nemzetért tenni akar és tenni hajlandó, ehelyett nagyon is visszafogott, nem építkezik, vonakodik döntéseket hozni, együttmûködést keresni. Így lassan a saját pártján belül is hitelét vesztett ember lesz, de összességében nem szolgálja akkor sem a magyar nemzet felemelkedését, ha ma-holnap a médiaáttörést is sikerül megoldani, mert alapjaiban hibás a személyzeti koncepció. Nos, a Jobbikot nem lejáratni, hanem a pártot illetõen csupán véleményemet közreadni szerettem volna a fenti írásban, remélve, hogy a nemzeti egységet, a radikalizmus fogalmát és a nemzeti elkötelezettséget végre

megtanulják, élik és ezzel ténylegesen is fajsúlyos párttá növik ki magukat a ma mindössze a méltatlankodó polgárok súlytalan pártja helyett. Gyûlölködéssel és a valós problémák megoldásának hangoztatásával, értelmes cselekedetek nélkül és a mindenkori adott politikai helyzethez mért politizálás nélkül ugyanis hiteltelen és ostoba csõcselék csupán minden apolitikus párt, ami romboló hatásában éppen olyan, mint a mai hatalmi söpredék-elit. Ugyanis egymásra hatásuk a normális tömeget is befolyásolja, rontja a nemzeti közérzetet, s talán cselekedeteik szorosabban is összefonódnak – gondolhatjuk. Gyûlölettel és sokfrontos, értelmetlen háborúval csak veszteni lehet, fõként, ha még az alázat és a józanész is hiányzik a párt vezetõibõl („és Önök?” – Morvai K.), és tagságának jó részébõl. Újra kell tehát gondolni a nemzeti politizálást, annak lehetõségeit és irányelveit úgy, hogy e politizálás radikális, ugyanakkor mindenki számára – aki magát magyarnak és nemzetinek vallja és tartja, bármely nemzetben gondolkodó párt és vallási közösség tagjaként – elfogadható legyen. Ha nem így lesz, akkor elmondhatjuk: volt még egy párt, amely önmagát pusztította el éppen úgy, mint az a liberális párt, amely ugyan ezeket a tételeket, ugyanígy semmibe vette… és azt hiszem ez lesz a Jobbik sorsa. Nem írom, hogy „sajnos”, vagy, hogy „örömömre szolgál”, de sajnálok egy bûnösen és ostobán eljátszott lehetõséget, és sajnálom a sok jó szándékú magyar embert, akiket ez a párt, érdektelenségbe, reménytelenségbe, kiábrándultságba és csalódottságba rántott. Vagy ez lett volt a cél?… Hozzá kell tennem: – a pártokon kívüli és felüli politikának van ma értelme és létjogosultsága. Így, akik a Jobbik hibáit és bûneit megelégelték, azoknak ott van a valódi és – eddig – feddhetetlen Magyarok Szövetsége, amely szervezetben nem az uniós képviselet, a zsírosbödönhöz közeli lét, az egyéni boldogulás és elõnyök megszerzése a cél, hanem a nemzet léte és jövõje. Isten áldja meg Nemzetünket! Stoffán György

jó ha figyelünk

Bár a Magyar Hírlapban készült interjúban Kövér László úgy nyalt be Bayer Zsoltnak és a napilapnak, hogy attól még egy hétpróbás prosti is elélvezett volna, nem tudta elérni, hogy pár kellemetlen kérdés esetleg kimaradjon az oldalról. Maradjunk mindjárt Bayernél. Emlékezetes, hogy a Fidesz erdélyi, gyulakutai bénázásáról írt egy jó publicisztikát. Arról volt benne szó, hogy néhány Fideszes jedi megígérte a falusiaknak – vagy háromszor – hogy Tusnád felé menet Orbán Viktor megáll náluk. A falusiak meg készültek nagyon, aztán kiderült, hogy Orbán nem is tud az egész történetrõl. Erre az írásra aztán bepöccent a Fidesz sajtóosztálya (a kommunikációs stáb) és kiadott valami zavaros-anyázós közleményt. Teljesen érthetõ hát, hogy a Hírlapos riporter rákérdez a Fideszes megmondó embernél; most akkor mi a pálya? És nagyon figyeljünk Kövér László válaszára, mert ilyet egy felszámolás alatt álló TSZ szóvivõje sem igazán mondhat: „Van, amikor a Fi-

desz – a nyári uborkaszezon talán erre mentségként szolgálhat – nem áll a kommunikációs helyzet magaslatán.” Brávó! Köszönjük László! Egy ici-pici õszödi elszólás. Végül is csak kormányra készültök és politizáltok 20 éve! Lehet, hogy néhány, egyenesen a Fidelitasból szalasztott neokon „kommunikátort” ki kéne vágni, mint a macskát… Ennyi bevezetõ és példa után lépjünk hát Kövér úr nagy õszödi beszédére, amire a Magyar Hírlap is ráharapott. Kellemetlen. A történet úgy kezdõdött, hogy Kövér a Hír TV Péntek 8 címû mûsorában azt mondta; „Vegyük le egy kicsit a túl nagy felelõsséget a politikusok válláról! Az, ami ma Magyarországon van, nem néhány száz, vagy ezer politikusnak a keze munkája. Nem azért alakult így, mert voltak ostoba, vagy gazem-

ber politikusok kormányon, vagy ellenzékben. Hanem azért, mert mi magyarok – nem megegyezéses alapon persze – közösen ide juttattuk a dolgokat.” De miért is öszödi ez a beszéd? Azért, mert ahogy Kiszelly Zoltán politológus megállapította; ahol mindenki felelõs, ott senki sem az. Ha pedig nincsenek felelõsök, akkor nem lesz elszámoltatás sem – tehetjük hozzá. Vagyis Kövér László, Fideszes fõember a párt valódi szándékáról beszélt; nem akar elszámoltatást. Mindenki mehet az offshore cégeibe mentett milliói és milliárdjai után, mondjuk a Kajmán-szigetekre. Brávó! Köszönjük László! No, ebbe kérdezett bele a Hírlapos tollnok. A Kövéri válasz pedig végeredményben e-képpen szólt: amit Gyurcsány megtehetett velünk, abban mindannyian benne vagyunk. Sõt, hogy konkrétabb legyek, azt is mondta Kövér vezér, hogy „az is ennek az országnak a kollektív felelõssége, hogy a 2006. õszi események után hatalmon tûrte ezt a kormányt.” Ha Fideszes lennék, most felvágnám az ereimet. Szerencsére már nem vagyok az. Ha az lennék, nem írhatnám le, hogy 2006. szeptemberében én, mint Fideszes önkormányzati képviselõ, ott voltam az utcai csatákban. Nem mindig és nem mindenhol, de részt vettem az eseményekben, mert – élve Kövér László szavaival – nem akartam hatalmon tûrni a kormányt. Azokban a napokban jó volt mellettem, a barikádon látni még néhány Fideszes képviselõt. Mert bizony rajtam kívül is voltak ilyenek. Nem akarták hatalmon tûrni a kormányt. Lackó, érted?! Volt a tévé székháznál egy Goró Oszkár nevû XV. kerületi Fideszes, aki sörös dobozt vágott a rendõrökhöz, de valaki lefilmezte, így lebukott. Mit csináltatok vele Lackó, emlékszel? Úgy vágtátok ki a pártból, mint a taknyot. Pedig csak nem akarta hatalmon tûrni a kormányt. De mindannyiunkat kivágtátok volna, ha kiderül, hogy ott voltunk. Ugye? Aztán mit csináltatok október 23-án, amikor a táborotokat elverték, csak azért, mert Fideszesek és nem mellékesen, nem akarták hatalmon tûrni a kormányt? He, Lackó? Mondták már neked, hogy inkább fogd be a szád? Legalább a feleséged, vagy valamelyik rokonod? Nem? Valószínûleg nem. Hát ez legyen a te bajod. A Fidesz bajának ott van Kövér László. Az mínusz hány százalék szavazat? Gyenge Zsolt – barikád.hu

„GYURCSÁNY, TAKARODJ – VISSZA A KORMÁNYBA!” „Tizennégy, meglehetõsen ingerült aktivista fogadta Gyurcsány Ferencet, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjét a Gyûlöld a Gyûlöletet! – Szeretetkampány 2010 elnevezésû rendezvényen. A szocialista kormányfõaspiránst a Tony Blair téren (korábban: Köztársaság tér) várták a szimpatizánsok. Lapunk tudósítója az egyébként néma csoport egyik hangadójától, Kapcsolat Tihamértõl megtudta: az összegyûltek azt kifogásolják, hogy pártjuk programja nem elég baloldalian kezelné a válságot. A demonstrálók ezért tiltakozásként Gyurcsány megérkezését követõen nem sokkal balra fordultak, és méltóságteljesen elhagyták a helyszínt. (Szabados Népség, 2010. március 32.)” Forrás: Tompos Ádám – MNO jó ha figyelünk

15

Az elmúlt harminc év gazdaságpolitikáját hazánkban a növekedés, vagy egyensúly hamis dilemmája határozta meg. A fõsodor közgazdászai imamalom szerûen mormolták a tételt. A növekedés, vagy egyensúly hamis szembeállítása harminc éve érinthetetlen tabuvá vált. A tabut az 1998-2002 közötti idõszak látszott megkérdõjelezni anélkül, hogy akkor megtörtént volna a tabudöntés. Ez idõben ugyanis javuló egyensúlyi feltételek mellett ért el az ország számottevõ gazdasági növekedést. A baloldali kormányzás újra visszazökkentette a gazdaságot a réginél is rosszabb állapotba. Ma gazdasági növekedés helyett visszaesés van és távol állunk a kívánt egyensúlytól. Érdemes felfigyelni a tabuképzés kezdeteire. A hamis dilemmát az elsõ eladósodási roham váltotta ki (1974-79), a szerkezetváltozás ürügyén felvett hitelek szerkezetváltás helyett csekély mértékben, kezdetben a létnívó fenntartását fedezték, nagyobb részben árfolyamveszteségek és kamathalmozódások fedezésére lettek felhasználva. Akkor indult az a máig tartó folyamat, hogy a hazánkban megtermelt szerényen gyarapodó társadalmi termékbõl keletkezõ jövedelmek növekvõ mértékben nem a határon belül, hanem azon kívül csapódtak le. A jelenség leplezésére találták ki a szlogent, hogy a nép többet fogyaszt, mint amit megtermelt. A rendszerváltás utáni gazdasági liberalizáció (külkereskedelmi és pénzügyi) új távlatokat nyitott az egyensúlyromlásnak és az adósság gyártásnak… Az állami költségvetés eladósodásának nem jött létre alkotmányos korlátja. A kormányok kénye-kedve szerint lehetett eladósodni Magas kamatért majdnem mindig adtak pénzt. A magas kamatokat inflációtól kisérve a jegybank és a kormányok közösen állították elõ. A külkereskedelem cserearány romlását ma a pártdirektívákat végrehajtó állami külker cégek helyett a hazánkba telepedett multik állítják elõ. Nekik a profitnövelõ és adóelkerülõ szempontjaik sokkal fontosabbak, mint az ország külgazdasági egyensúlya (2500 hazai cégnek vannak OFF shore központokban tulajdonosai). A fõsodor közgazdászai, beleértve a gazdasági jellegû tanintézetekben oktatók nagy részét és fõként a média véleményformálóit ezt az adósságon és külker cserearány romláson keresztüli jövedelem elszívást tabuként kezelik. A jövedelemelszívás tényét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a rendszerváltozás elõttinél mintegy 45-50%-kkal több hazai termékhez mára a rendszerváltáskorinál is kisebb reálbértömeg társul. A többlettermék jövedelem nagy része nem hazánkban találja meg gazdáját. Errõl azonban inkább hallgatnak a „mérvadók”. Akik errõl mégis szólnak, azokat elhallgatják, vitára velük nem állnak ki õket, 16

minden lehetséges fórumon (kiemelten külföldön) szélsõséges, káros nézetek terjesztésével vádolják. Annál többet értekeztek viszont a növekedés, vagy egyensúly hamis szembeállításáról. Már a harmadik értelmiségi generáció él a hamis tudattal, hogy a növekedés és az egyensúly nálunk egyszerre nem valósítható meg. Vannak sokan, akik a valós folyamtokkal ugyan tisztában vannak, mégis a hamis tételt hirdetik és mindent megtesznek, hogy a közvéleményben azt tovább éltessék. . Ezzel magyarázható a magyar gazdaságstatisztikai rendszer néhány furcsasága is. Nehezen és késve kerülnek elõ a pénz és a jövedelemfolyamatok adatai. Kiváltképpen akkor, amikor megszorításokra kerül sor. Soha nem volt címlapon egyebek mellett hogy 2003-2006 között mi fizettük a legnagyobb kamatfelárakat a régióban. Az ilyen „jelentéktelenségekre” nincs hivatalos statisztika. A baloldali elemzõk az elmúlt harminc évben a növekedés vagy egyensúly dilemmát elemi igazságként kezelték. Mélyebb elemzésbe nem kezdtek, a kérdés tabuvá vált. Ideje a tabut ledönteni. Ami a tabu mögött meghúzódik A kérdéses hamis dilemma könnyen feloldható, ha elmélyedünk az elmúlt harminc év növekedési ügyiben és az õket kísérõ jövedelem folyamatokban. Rendre az történt, hogy a csekélyke növekedés jövedelemtöbbletét elvitték az államadósság kamatai, az adósságdevizákon elszenvedett árfolyamveszteségek, valamint a külkereskedelmi cserearány romlása. Ezt a jelenséget a hivatalos statisztikai jelentési rendszer nem rögzítette. Az árstatisztika és a fizetési mérleg statisztikakészítés intézményileg is szétállt. Utóbbit maga a jegybank készítette Könyvelési és átszámítási árfolyam trükkökkel a veszteségek eltüntethetõek voltak. Az MNB-nek csak 1997 óta van a nemzetközi számviteli szabályok alapján vezetett könyvelése. A cserearányromlást az állami külkereskedelemben a korrupcióval keveredett internacionalista „kötelezettségek”, a mai export multi rendszerben az exportõrök nemzetgazdasági egyensúlyi érdekkel ütközõ konszern színû profitmaximalizálása okozták Az árfolyamveszteségek és a kamatok 1997-ig a jegybankban manapság emellett az Államadósság Kezelõ Központban keletkeznek. Valós elemzés ma sincs. A mindig szerény mértékû növekedés jövedelemtartalmának elszívásához a Jegybank hathatós idegenérdekû szerepvállalása volt szükséges. Ne felejtsük el politikáját a jegybank 1991-tõl a mindenkori kormánytól független státusza és hosszú idõre kinevezett vezetõi révén maga alakítja, a rendszerváltás elõtt devizamûveletei még formális számszaki ellenõrzés alatt sem álltak.

Az MNB a kormányokkal közösen magasan tartott inflációt (harminc év alatt csak két évben volt 5%alatt) rekordméretû reálkamattal tetézte Kamatpolitikájával soha nem fékezte az inflációs többletbevételre szomjazó kormányt. Hazánk egyedül állt a régióban azzal a jegybanki gyakorlattal, hogy a kamatszint rendre 4-5 néha ennél is több százalékkal állt az infláció szintje felett. Ez a pénzügy politika biztosított dúsan terített asztalt a magyar államadósság külföldi finanszírozóinak és szaharai sivárságot, a belföldieknek, akik a privatizációban magyar termelõvagyonhoz akartak jutni, vagy termelõvagyonuk üzemeltetéséhez hitel kellett. Így volt átjátszható a külkereskedelmi cserearány romlásosok külföldön lecsapódó haszna a mai export-multiknak. Õk olcsó kamatozású külföldi pénzekkel finanszírozták a vagyonszerzést és a vagyon mûködtetését. Az irreális kamatköltségek a hazai vállalkozások növekedését rendre akadályozták, ezért mára végveszélybe kerültek. Napjainkban a fogyasztók személyes vagyona is belekerült a pénzügypolitika kamatörvényébe. Elveszhet az ugyancsak hazai polgárok tulajdonában lévõ termõföld, tehát minden, ami ebben az országban fogható, vagyon, vagy vagyon értékû jog. A helyzet és a Tabosodás fõ felelõse a Jegybank és annak kinevezett vezetõi. Az esetenként felmerülõ hazai érdekû gazdaságfejlesztési ötleteket a jegybank rendre elfojtotta. Ez történt, amikor Suchmannt azzal az ötletével szavazták le, hogy a privatizációs bevételek egy részét fordítsák vállalat feljavításra. Jobboldali kormányok idején a hazai gazdaság fejlesztésére szánt kormányzati ötleteket pedig függetlenségére hivatkozva szabotálták el a jegybankban. 1990-94 között nem volt a hazaiaknak elérhetõ áru privatizációs hitel, az Orbán kormány alatt pedig fennmaradtak a kiemelkedõen magas reálkamatok. A jegybank megítélése szempontjából édes mindegy, hogy a vezetõket (elnökök és alelnökök) szakmai hiányosságok, kívülrõl érkezõ vaskos anyagi motivációk, gátlástalan bennfentes kereskedésre csábító státusz, vagy csupán a nemzetközi pénzvilág mára leomló félben lévõ bálványinak való görcsös megfelelési kényszer tartotta hatalmában. Növekedésrõl és egyensúlyról tabu nélkül Mára minden épeszû elemzõnek világos, hogy a harmincéves tévút tovább nem folytatható. Radikális váltásra van szükség. Az is világos, hogy a helyzetet fenntartását a jegybank harmincéves inflációserkentõ politikája tette lehetõvé. Uniós tagságunk óta a jegybank mindent elkövet, hogy az euró bevesztés minél távolabbra kerüljön. A megszorítások távolítanak, és nem közelítenek bennünket az eurótól. Növekedésre lenjó ha figyelünk

ne szükség, ami a hazai jövedelmek dinamikus emelkedését hozza. Növekedés pedig sem közel, de még belátható távolságban sem várható. Ennek útjában ma is ott tornyosodik a jegybank pénzpolitikája, és a hazai jövedelem-gyarapítás ügyére érzéketlen kormány. Az IMF-nek pedig nem a magyar növekedés dinamizálása a feladata, hanem a nemzetközi kereskedelem zavarainak elhárítása Ezt egyébként sikerrel végzi hazánkban, hiszen az államcsõd óta is zavartalan a pénzek kiutalása hazánkból. A következõ kormányra marad a növekedés beindítása. Feladatát csak úgy oldhatja meg, ha a legfõbb akadályt, a jegybankot neutralizálja. Ehhez keres (vélhetõen alkotmányozó többsége birtokában) törvényi megoldásokat. Erre szükség van, mert a jegybankban új vezetésre csak 2012-ben számíthatnak. Másrészt a reménybeli újakat is beszívhatja a kábulat, ami beszívta a 2000-ben állított vezetõket is.(elegendõ a 2003-as valutakrízist követõ drasztikus kamatemelésre gondolni) Az országnak a növekedés megindításához mihamarabb az euró bevezetésére van szüksége hasonlóan más új tagországokhoz. Egyesek a nemzeti valutájuk spekulációnak való kitettségétõl félnek, mások (mint Románia) hozzánk hasonlóan küzdenek a magas kamatokkal és inflációval. Az uniós választók, az új Bizott-

ság közeli megalakulása már most lehetõséget nyújt a lobbizásra, érdekcsoport megszervezésére. A kulcskérdés az, hogy egy új kormányzat tudja e biztosítani a folyó költségvetés hiányának normák szerinti fenntartását? A szavahihetõség alátámasztására azt lehetne ajánlani, hogy az átmenet idõszakában a hazai kamatszintet és pénztömeget már az Európai Központi Bankból irányítsák a hazai kormánnyal egyetértésben swap mûveleteken keresztül. A jegybank postás szerepre szorulna vissza. Az euró ugyanis automatikusan több mint felezné a teljes gazdaság (államkassza hazai vállalkozások, fogyasztók) finanszírozási költségeit (Nemzetgazdasági szinten éves közel 2000 milliárd forintról van szó). A különbözet biztosítaná, hogy a folyó költségvetési hiány bekerüljön a kívánatos sávba. Szabad pénz maradna a hazai cégeknél, növekedne az elkölthetõ jövedelem a lakosságnál Mindez bekövetkezne már abban a szakaszban is, amikor még forint a hivatalos pénz, de karban van tartva az árfolyam és a pénztömeg. Források keletkeznének a növekedés finanszírozására. A monetáris szorítás enyhülésével intézkedéseket lehetne hozni a cserearány romlás magállítására is. Mindenek elõtt az adórendszer normativitását megteremtve (alacsonyabb adószintek, nagyon ke-

Hogy a sokat vitatott Lisszaboni Szerzõdés demokratikus-e vagy nem, arról csak Németországban született alkotmánybírósági döntés. Ezért érdemes megvizsgálni a német nyelvterület legjobb antiglobalista lapjának, a svájci Zeit-Fragen-nek e kérdésben íródott két terjedelmes cikkét. Az egyik cikk, A Lisszaboni Szerzõdés – egy trójai faló, címmel az alkotmánybírósági döntés általános jellegét és következményeit vizsgálja, míg a másik, Karl Müller tollából, fõleg a szerzõdés összeegyeztethetõségét a német jogrenddel. A nácidiktatúra után újjáalakult Németország különösen igyekezett egy olyan alkotmányt teremteni, ami a demokrácia alapjait kikezdhetetlenné teszi. A „Grundgesetz” 20. cikkelye egyértelmûen kimondja, hogy Németország nemcsak egy demokratikus, hanem egy szociális szövetségi állam is, amelyben minden hatalom a néptõl indul ki. Aki ezt meg akarja szüntetni, az ellen jogos az ellenállás. Más alkotmány csak a nép választása által lehetséges… Ismeretes, hogy a Lisszaboni Szerzõdés a két évvel korábban elvetélt európai alkotmány pótlására jött létre, több mint 90 százalékban azonos tartalommal. Ez persze a karlsruhei alkotmánybíróság számára is ismeretes. Hogyan oldja fel tehát ezt az ellentmondást? ELLENTMONDÁSOS ÍTÉLET Úgy, hogy észreveszik, de mégis nem létezõnek tekintik. Rámutatnak ugyan a szerzõdés demokráciahiányos hibáira és megállapítják, hogy Németország nem adhatja fel szuverenitását, de – saját maguknak ellentmondva – azt állítják, hogy a Lisszaboni Szerzõdés egy ilyen feladást nem követel meg. Pedig az alkotmány szellemébõl világosan következik, hogy csak a polgárok dönthetik el, hogy jó ha figyelünk

vés mentesség) a „kreatív” adóelkerülés (adócsalás) is mérsékelhetõ lenne. Többek között azzal, hogy a jelenleg mintegy 2500 OFF shore helyekrõl tulajdonolt vállalkozásnak fel kellene tárni valós tulajdonosi körét. Ennek hiányában minden OFF shorból tulajdonolt céget kiegyenlítési adó terhelhetne Az OFF shore anyavállalatnak be kellene mutatni hazai vállalkozásával együtt konszolidált mérlegét. Végül, de nem utolsósorban 2010-tõl még van idõ az uniós források növekedésorientált felhasználására is. Eddig ezekbõl kormányzat közeli párt és civil hálózatok épültek, illetve kizárólag olyan kivitelezési munkákat finanszíroztak, ahol a biztos tendernyertes kormány közeli vállalkozás, a hazai közbeszerzési szabályoknak „hála”. A kérdés mindezek után az, hogy szétszakíthatók e a kötések a társadalomban, amik a tabut harminc évig életben tartották? Lesz e olyan erõs a kitörésben érdekeltek tábora, hogy nem csak a fejekben, de a gazdaságban is ledönti a tabukat? Lesz e elég ereje a diplomáciának, hogy mindezt a nemzetközi közvélemény elõtt méltányolható formában tálalja, megelõzve az újabb szélsõségezõ hang orkánt? Bizakodjunk, hogy a változásnak elegendõ támogatója lesz. Boros Imre, közgazdász

egyáltalán és milyen mértékben hajlamosak az EU-nak hatásköröket átengedni. Ugyanis az un. megváltoztathatatlansági záradék (79/3 cikkely) egyértelmûen kimondja, hogy „az alkotmány megváltoztatása, amely által a Szövetség felosztása tartományokra, a tartományok alapvetõ együttmûködése a törvényhozásban vagy pedig az 1. és a 20. cikkelyben lefektetett alapelvek érintve lenne, tilos”. JOGÁLLAM DEMOKRÁCIA NÉLKÜL? Karlsruhe újra és újra az alkotmány 23. cikkelyére utal, hogy eljárását indokolja. Ez a cikkely csak 1992-ben lett az alkotmányba beemelve, azzal a céllal, hogy megkönnyítse Németország további integrációját az akkor már körvonalazódó mélyebben integrált EU-ba. A szerzõk szerint a pártoligarchia a 23. cikkelyt becsempészte az alkotmányba, mert kerülte annak vitáját és így a nyilvánosság semmit sem tudott róla. De ez a cikkely is attól teszi függõvé az integrációt, hogy ha az „Európai Unió demokratikus, jogállami, szociális és föderális alapelveknek megfelel”. Márpedig az alkotmánybíróság saját megállapítása szerint ez nem így van. A szerzõk szerint az alkotmánybíróság – mint már korábbi ítéleteiben is – nem foglalkozik az EU valóságos viszonyaival, hanem csak formális jogi megállapításokat tesz. Nem kérdezi, hogy a valóságos EU megfelel-e a 20. és 23. cikkely, s még kevésbé az. 1 cikkely követelményeinek, amely a német államot az emberi méltóság és az emberi jogok betartására kötelezi. A Lisszaboni Szerzõdés szerint viszont valódi jogai szinte csak a tõkének vannak. A Szerzõdéshez tartozó Alapjogok-Chartából hiányzik a „munkához való jog”, ami az 1948-as emberi jogok nyilat(folytatás a 32. oldalon) 17

Számomra nem sértõ, ha valaki magyarnak nevez. Ha viszont magyarságomban és igazságérzetemben akarnak megalázni, akkor az már sértõ. Ha egy feltûnõen idegen érdekeket képviselõ hatalombitorló próbál engem kioktatni és hamisított felvételekkel akar becsapni a magyarság politikai terrorizmusáról, akkor kinyílik a bicska a zsebemben. Felháborító, hogy egy ilyan jellemtelen fazon szabadlábon van egy „jogállamban”! Abban az országban, amely Európa elsõ alkotmányosságát hozta létre és ahol a német és szovjet megszállásig mindig visszaállott a jogfolytonosság a történelmi magyar államokkal és jogrenddel, s ahol nem volt divat a politikai hazudozás egészen Károlyi Mihály feltûnéséig. Magyarországon nem most ütötte fel a fejét a politikai terrorizmus, és nem Budaházy György nevéhez kötõdik, hanem a bolsevizmus megjelenéséhez, azaz azokhoz, akiket 1919 tavaszán hatalomra juttatott Károlyi Mihály. Érdekes módon azok a „Lenin fiúk” kezdték el az emberek Dunába lövésének gyakorlatát és az ártatlan polgárok, papok és parasztok felakasztását is, akiknek az etnikai összetétele – legalábbis vezetõi szinten – egyértelmûen idegen eredetû volt. Ilyet magyar lelkületû ember nem tud elkövetni, okozati következményként sem. Folytatódott a politikai terorizmus 1945 után, amikor mindezt ismét állami méretûvé tették és az ÁVH méltó utódnak bizonyulva – etnikai összetétel tekintetében is -, s a megfélemlítés és a kínzások minden eszközét bevetve nyomorított meg emberek százezreit, lelkileg, testileg egyaránt. Azokat pedig akik erõs lelkûek voltak és hittek a Jó Istenben, a kínzások közepette „véletlenül” megölték és maradványaik eltüntetésére alkalmazták a Wittner Mária által is említett: emberhús darálót. A pétergábori politikai terrorizmust a rákosimátyási hatalommánia szülte éppenúgy, mint a draskovicsi politikai terrorizmust, amely nem a gyurcsányizmussal kezdõdött és nem is így fog végzõdni! Buci Gyuri hirdette meg egykoron, hogy: „Mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva”. Mindezt annyira komolyan is vették, hogy a „pénzügyi zsenit” alkalmazták terrorelhárító miniszternek, de ne aggódjunk, még mezõgazdasági tárcavezetõ is lehet belõle, ha most ország világ elõtt bebizonyosodik, hogy csaló. A bolsevikoknál ez ugyanis az életképesség jele és eszükbe sem fog jutni, hogy lefelé bukjon ezért. Ez tehát a kommunista erkölcs, amelyet áthatott a globalista kapitalizmus – pénzzel átitatott – felsõbbrendûsége. Draskovics szerint a politikai terrorizmus az, ha a társadalom nem ért egyet azzal, amit 18

az idegen jogrendre alapított (valójában törvénytelen) törvényesség és a mindenkori (csalással szerzett) hatalombitorlók mondanak. Mert a terrorizmus kitalálói nem készültek fel arra, hogy a nép észreveszi a trükkök százait, amirõl neki nem kellene tudnia. A terrorizmus kitalálói ott élnek ma már minden államban és beépülve a hatalomba hazudnak, lopnak, csalnak, félretájékoztatnak, mert a józan paraszti eszünk helyett az õ „polgárinak” nevezett mintáikat akartuk követni, pedig lenne nekünk saját mintánk is! Ez a minta pedig nem pénzközpontú, nem emberellenes, nem „szocialista” és nem kapitalista! Draskovics pedig mindennek az ellenkezõje. Elõször is pénzközpontú. Rögtön kitalálta, hogy „le kell venni” a közpénzekbõl egy csomót arra, hogy a hatalombitorlók a helyükön maradhassanak és továbbra is fosztogathassák és eltékozolhassák a még megmaradt közvagyont. Ez a pofátlanság teteje: a mi pénzünkbõl uralkodnak rajtunk és még meg is bélyegeznek minket, hogy fasiszta nemzet vagyunk és politikai terroristák. De nem csak Budaházyék, hanem az egész nemzet, mert nem értünk egyet a saját kirablásunkkal és még tiltakozni is merészelünk ez ellen. Sõt : szavazásokon bizonyítjuk be, hogy nincs semmi keresnivalójuk a hatalomban, a helyük pedig a (valóban független) bíróság elõtt, majd a börtönben lesz. No ezért van szükség a videó „hamisítására” és a Magyarok Nyilainak terroristakénti feltüntetésére. A videó hamisításban, a politikai csalásban egyébként is profi csapat most azért elszámította magát. Nem csak itt és most, hanem a nagy védernyõnek számító Amerikai Egyesült Államokban is. Egy amerikai ügyvéd szivárogtatta ki azt a CIA titkos jelentést ami – nekünk magyaroknak – különösen fontos gondolatokat is tartalamaz. Én nem kutatom, hogy a jelentés valódi-e vagy hamisítvány, mert – ha így van, ha úgy – engem mindenképpen antiszemitának fognak nyilvánítani a hatalombitorlók és az õ talpnyalói. Mindezt tenni fogják annak ellenére, hogy én a zsidóságot mint vallást és mint nemzetet nem gyûlölöm, hanem inkább féltem a gyûlölködés és a gátlástalanság rombolásától, amely már pár ezer éve sajnos komoly károkat okozott az emberiségnek. Szerintem egyébként sem osztható fel a világ sem gojokra és zsidókra, sem kiválasztottakra és magyarokra. Ám valóban felosztható a világ szélhámosokra és tisztességesekre vagy gátlástalan jogkijátszó bûnözõkre és jogkövetõen értékteremtõ emberekre. Érdekes módon azokat az ortodox zsidókat – akik rendszeresen izraeli zászlókat égetnek –, nem nevezik azért antiszemitának,

mert kijelentik, hogy benne van az írásban: akkor lesz Izraelnek ismét állama, ha eljõ a messiás. A zászókat pedig azért égetik, mert ha a jelenlegi Izrael nem az Isten által megígért állam, akkor csakis a sátán állama lehet, s a terrorista tevékenységébõl bizony ez nagyon is kikövetkeztethetõ. De vissza a CIA titos jelentéséhez, amelyet a nagy médiumok alaposan elhallgatnak, pedig egy ilyen nagy szenzációt a profitra törekvõ médiavilág nem igen szokott kihagyni. Mostanában azonban az amerikai és európai közvélemény is kezd felocsúdni az egyoldalúan elfogult Izrael-mániából. A jelentésrõl én a http://ellenkultura.info/ gazdag-istvan-izraelnek-befellegzett címen szereztem tudomást, s most idéznék belõle: „Az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága néhány befolyásos tagjának eljuttatott dokumentum olyan objektív tények láncolata, amelyek a szentföldi haramiaállam alapító elveibe eleve bekódolt végzetszerûséget vetítik elõre. Ráadásul pedig ezeket az elõrejelzéseket semmiképpen sem lehet egy Izrael elleni támadásként értékelni, már csak az amerikai establishment körében általa élvezett privilegizált státusz miatt sem, a CIA-t régóta a Moszadhoz kötõ véd- és dacszövetségrõl nem is beszélve… Még a Bush-kormányzat idején született, és minden valószínûség szerint a mostani kiszivárogtatása nyílt üzenet a káosz izraeli stratégiának címezve, akik mindig is egy apokaliptikus kormányzatú országra törekedtek, és ebbéli törekvésükbõl, úgy tûnik, egy jottányit sem akarnak engedni… a CIA- elemzés érvei bel- és külpolitikai természetû folyamatokon, valamint pertinens lélektani tényezõkön alapulnak, külön is kihangsúlyozva az elbizonytalanodás, mi több: a zavarodottság érzését, amely az utóbbi idõben mind több izraelit kerít hatalmába. Azok, akik kiábrándultak a cionista ideálból, mindenekelõtt az Izraelben élõ mintegy félmillió amerikai útlevéllel rendelkezõ zsidó körében verbuválódnak. Közülük immáron sokan kacérkodnak az USA-ba való végleges visszatérés gondolatával. Az ország vezetése számára Izrael jövõjét tekintve talán még riasztóbb elõjel, hogy ugyanez az érzés kezd egyre inkább teret nyerni a több mint másfél milliós oroszországi eredetû zsidó népesség körében is. A jelentés megemlít egy csalhatatlan jelzõszámot, tudniillik az amerikai és a nyugat-európai hatóságokhoz benyújtott útlevélkérelmek számának a növekedését. Eszerint a következõ 15 évben egy fordított irányú exodus keretében legalább kétmillió izraeli zsidó kivándorlására (vagyis tulajdonképpeni dezertálására) lehet számítani, amely kolosszális szám egy 7.150 ezer lakosú (ebbõl 5.415 ezer zsidó) ország esetében. És hogy még drámaibban fesse le a helyzetet, a CIA jelentése külön is kiemeli, jó ha figyelünk

hogy az izraeli zsidó nõk termékenységi rátája 2,8 gyermek fejenként, miközben a palesztin nõké 3,7 gyermek. Mindezzel egyébként tökéletesen tisztában van az izraeli politika is. Olyannyira, hogy a palesztin lakosság demográfiai növekedését kiemelt katonai célpontként veszi tekintetbe a Csáhál vezérkara, amely éppen ezért skrupulusok nélkül vezényelte le a legutóbbi gyerekgyilkos hadjáratát is Gáza ellen, amelynek során katonái 432 arab gyermeket öltek meg, nem egyszer hidegvérrel, közvetlen közelrõl. Ezek a bûnök nyilván hatással vannak a világ közvéleményére, mint ahogyan az is, hogy a Gázában „gettósított” másfél millió palesztin elleni blokád csaknem minden nap további halálos áldozatokat követel, fõleg idõseket, nõket és gyermekeket. Az amerikai elemzés úgy véli, hogy a megoldás az egymás mellett létezõ két (egy zsidó és egy palesztin) állam helyett az egységes állam irányába fog eltolódni, amely egyedül alkalmas az apartheid felszámolására, egyúttal pedig az 1947/48-as és 1967-es palesztin menekültnépesség hazatérésének biztosítására a régióbeli tartós béke feltételeként. Az egységes állam CIA által is átvett fogalma a 2007-es londoni deklarációban tûnt fel, amelyet számos értelmiségi írt alá, és az elgondolás teret hódít magában az Egyesült Államokban is, különösen az egyetemeken találva támogatókra. Sajátos pikantériája a dolognak, hogy az amerikai hírszerzõk a régi dél-afrikai apartheid-modellt lényegében azonosnak tartják a jelenleg Izraelben érvényesülõ politikai és társadalmi helyzettel, amelyben a palesztinok a faji elkülönülés ugyanazon rendszerének vannak alávetve, mint egykor a fekete bennszülöttek voltak a fajüldözõ búr államban, hiszen az etnikai és vallási sajátosságon alapuló jogfosztás a cionizmus egyik sajátossága, és mint ilyen, meghatározza a palesztin nép elleni népirtó terrorpolitikát immáron 60 év óta. Márpedig ez bármilyen békemegoldás legfõbb gátja, amivel sok izraeli vezetõ is tisztában van, de közülük senki sem rendelkezik elegendõ karizmatikus súllyal ahhoz, hogy nyílt kihívást intézzen az izraeli közvélemény azon részéhez, amelyet a felsõbbrendûség, mindenhatóság és büntetlenség érzését propagáló rabbinikus diskurzus hevít.

Vajon az izraeli vezetõk már a kiszivárogtatást megelõzõen tudomást szereztek a CIA következtetéseirõl? Kétség sem fér hozzá. Ehud Olmert leköszönõ miniszterelnök ugyanis már januárban azt mondta, hogy „azon a napon, amikor a két állam megoldása összeomlik, és mi ugyanazzal a harcmodorral kényszerülünk szembeszállni, mint Dél-Afrikában a szavazati jog egyenlõsége tekintetében, akkor Izrael Állam számára eljön a vég”. Ez a kijelentés önmagában összefoglalja és megerõsíti a CIA megállapításait Izrael jövõjérõl, amely – jelenlegi formájában legalábbis – elõreláthatóan nem fogja túlélni a következõ két évtizedet.” Eddig az idézet, s most jól gondoljuk át, hogy mi fog ebbõl következni a jelenleg már „felvásárolt” Magyarország számára? Gondolkozzunk el azon, hogy ha az „izraeli zsidó nõk termékenységi rátája 2,8 gyermek fejenként, miközben a palesztin nõké 3,7 gyermek” akkor mi magyarok hol tartunk ezen a területen? – ( 1,5!) – Miért vadítják ellenünk a cigányságot és miért alakítottak ki egy nagy számú lumpen réteget a társadalomban? Miért is neveznek bennünket – igaztalanul – rasszistának és antiszemitának? Mi lehet a céljuk ezzel? Ezen kérdésekre a választ mindenkinek magának kell kialakítania, hiszen írásom célja a józan magyar gondolkodásra való késztetés! S végül nézzük a politikai terrorizmus államának hazai „szabadelvûit” – akik mindig kiálltak az emberi jogok mellett és csak akkor nem ordítoztak terrorizmusról és fasizmusról, ha éppen Izrael állam követ el súlyos emberiség elleni cselekményeket, „amelynek során katonái 432 arab gyermeket öltek meg, nem egyszer hidegvérrel, közvetlen közelrõl”! Mert tisztázni kellene már végre a szabadságharcos és a politikai terrorista közötti különbséget is. Nem csak Palesztínában, hanem itt a mi hazánkban, Magyarországon is. A korrupt, magyarellenes politikai söpredék pedig csak addig terrorizálhatja a társadalmat, amíg nem tisztázzuk a magyar szavak értelmét, (pl. politikai terrorizmus, demokrácia, képviselet, alkotmányosság, stb), nem fogunk össze és elhisszük a pártok diktatúrájának eddig felmutatott megoldásait.

A söpredék pedig csak addig terrorizálhatja a társadalmat, amíg nem térünk vissza a hagyományainkhoz, az értékteremtõ és példamutató, saját kreativitásunkból megszületõ munkához és a tisztes családi élethez, s a nemzettudat erõsítésével a Jézusi szeretetvalláshoz. A korrupt, magyarellenes politikai söpredék tehát nem terrorizálhatja tovább azt a társadalmat, amelyben a Kossuth téri felhívásom az erkölcsi forradalomra és a leki megújhodásra valósággá lesz, mert a mi erkölcs nélküliségünk, a mi kis hazugságaink és gyávaságaink adnak erõt nekik a folyamatos hazugságaikhoz, s az igazság órájától való páni félelmükben. Ne tápláljuk õket tovább, mert már nincs sok idejük hátra. Erre a legfõbb bizonyíték az a túlkapás, amelyet egyetlen európai állam rendõsége nem engedett meg eddig magának. Egy spontán tüntetésen letepertek és megbilincseltek egy embert, aki az Európai Parlamentben képviselettel bíró magyar párt elnöke. Példátlan. Ahogy az is, hogy a párt képviselõnõje felszólította az Európai Parlament vezetõit, hogy ne csak Iránban, Hondurasban, Kínában – azaz Európán kívül – vizsgálják az emberi jogok helyzetét, hanem közelebb – itt Európában – s éppen egy EU tagállamban. Magyarországon ugyanis 2006. október 23.-án olyan dolgok történtek, amelyeket Martenz úrnak is látnia kellett volna. Magyarországon ugyanis nemcsak elfelejtették visszaállítani a jogállamiságot 1989-ben, de még a jogtalanul bevezetett idegen jogrendet sem tartja tiszteletben a hatalombitorlók kormánya. Remélem ma már mindenki számára érthetõ a jövõ lehetõsége, amely nem a zsidó vagy a goj közötti választásnak a lehetõsége, hanem Draskovics vagy Morvai, erkölcstelenség vagy az erkölcs között dõl majd el. Köszönöm Krisztina a kiállásodat és köszönöm Drazsé, hogy leleplezted magad és a korrupt, magyarellenes politikai söpredék egészét, örökre! A magyar nemzet tagjai – ha különbözõ módon is – de hálásak lesznek nektek! Dr. Bene Gábor S.

ÁTVERIK A MUNKAVÁLLALÓKAT MÁSOK ÉLVEZHETIK A MAGÁNNYUGDÍJ-PÉNZTÁRI TAGDÍJUNK HOZAMAIT Kétezer-hét óta él az a központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer, amelyben a munkáltató már nem közvetlenül a magánnyugdíjpénztár számlájára utalja tagdíjunkat, hanem elsõ körben az adóhivatal által az államkincstárnál vezetett pénztári számlákra kerül a pénzünk, ahonnan csak egy beazonosítást követõen írják jóvá egyéni számlánkon az összeget. Ha ez az azonosítás nem sikerül, akár hónapokig vagy évekig várhatunk arra a tagdíjra, amelyért már megdolgoztunk, és le is vonták tõlünk – írja a pénteki Magyar Nemzet. A törvényi rendelkezés szerint ezek az összegek egy függõszámlára kerülnek, és a beazonosítást követõen a tagdíjat hozammal növelve írják jóvá a nyugdíjpénztári tag egyéni számláján – ezt azonban jelenleg nem lehet ellenõrizni. Az viszont biztos, hogy az elmúlt két és fél évben folyamatosan százmilliárdos nagyságrendû összeget görgetett maga elõtt a rendszer: volt olyan negyedév, amikor az összes magánnyugdíj-pénztári tagdíjbevétel 95 százalékát be nem azonosított tagdíjként tartotta nyilván a pénzügyi felügyelet. Az is bizton állítható, hogy ezek az összegek az adóhatóság vagy a nyugdíjpénztárak számláin parkolnak, azt viszont nem lehet ellenõrizni, hogy valójában kinek termelik a hasznot. A magánember egyéni érdekén kívül másnak nem kifejezetten fontos, hogy a tagdíjak minél gyorsabban elõkerüljenek, hiszen egy államkincstári számlán akár néhány napos csúszással is jelentõs mértékben finanszírozható az államháztartás, míg a magánnyugdíjpénztárak akkor is levehetik saját hasznukat, ha az egyéni tagdíjat nem könyvelik le. Ráadásul mivel a jelenlegi rendszerben nevesítve van az, hogy a pénztárak kinek a pénzét fektetik be, elvben azt sem lehet kizárni, hogy a névhez köthetõ hozamokban jókora eltérést lehet realizálni a befektetési tevékenység során – mint tette azt annak idején Kulcsár Attila az elhíresült brókerügyben – írja a pénteki Magyar Nemzet, amelybõl további részleteket is megtudhat az ügyrõl. Forrás: MNO

jó ha figyelünk

19

Sokan és rendszeresen vádolnak, hogy az összesküvés elmélet híve vagyok. Csakhogy Caroll Quiley könyve óta ez, nem is tûnik olyan nagy vádnak. Ugyanis a Harvard és a Georgetown egyetemek professzora és Clinton szeretett tanára, leleplezte a pénzháttérhatalmi elit hálózatát egy könyvében. S ha neki lehet, akkor nekem miért nem? Amirõl pedig most tudósít bennünket Dr. Eva-Maria FöllmerMüller, az már a politikai korrekt nyelvén beszélõ média számára: maga a lehetetlen. Egy, az ENSZ által rendezett konferencián merült fel pár olyan súlyú kérdés, amely az összeesküvés elmélet bizonyítékaként is szerepelhetne a világban, ha nem hallgatnák agyon a fõsodorban lévõ közgazdászok, politikusok és persze maga a médiavilág. A tudósításból kiderül, hogy többek között a Magyar Gárdának, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak, az MVSZ tagságának, a MNB 2006 munkaközösségének és a Magyarok Szövetségének gondolkodása és törekvése egyáltalában nem egyedülálló a világban. Sõt, nem is szélsõségesek azon gondolatok, amelyek ezeknél a szervezeteknél megjelenik, hiszen ugyanarról beszélnek a konferencia résztvevõi is, szinte folyamatosan. S ha nekik ott lehet, akkor nekünk itt – Magyarországon – miért nem? Idézzük csak fel a hölgy cikkét: „Június 24. és 30. között a New York-i ENSZ központban konferenciát tartottak a világ pénzügyi és gazdasági válságáról és annak hatásáról a fejlõdésre. A taggyûlés elnöke, Miguel d’Escoto Brockmann, az ENSZ 192 tagállamát – akiket a G 8-ra és a G 20-ra célozva G 192-nek nevez – „a legmagasabb szintû” konferenciára hívta meg. Sikerült a taggyûlés elnökének nemcsak a G 192-õt, hanem a civil társadalom és a privát szektor kulcsképviselõit is összehozni. A konferencia sokat ígérõ kezdete a világban sürgõsen szükséges egyenrangú párbeszédnek. Világossá vált, hogy az eddigi gazdasági praxis, amely különösen a fejlett országok részérõl kizsákmányolásra, konkurenciára, önzésre és mohóságra épült fel, leszerepelt. Olyan világgazdaságra van szükség, amely erkölcsi elvekre épül, mint szolidaritás, együttmûködés, koherencia, igazságosság és átláthatóság, egy gazdaságra, amelynek középpontja az ember. A Nobel-díjas közgazdász Joseph Stiglitz vezetése alatt egy szakértõi bizottság, az ún. „Stiglitz-Bizottság” a konferencia elõtt kidolgozott egy átmeneti tervezetet a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáról, valamint a tagállamokkal történt tárgyalások folyamán egy vázlatot, amely az egyetértéssel kibocsátott záródokumentum alapja lett. A konferenciát megelõzõen sok mindent elkövettek, hogy jelentõségét lebecsüljék, hogy meg se rendezzék. (Ez vajon miért olyan ismerõs nekem itthonról? BG) A háttérben heves küzdelmek folytak, a G 20 képviselõi ellenezték a konferenciát. De a taggyûlés elnökét ez nem befolyásolta. Amikor a szemére vetették, hogy egy kivételével államfõk nem is jelentek meg a konferencián, csak ennyit mondott: „Nem az a fontos, hogy ki jelenik meg, hanem az, amirõl a végén egyetértünk, amit elindítunk”. Volt bõven ellenállás. Pl. Svédország képviselõje, arrogánsan kiosztotta a helyeket: az EU és a G 20 döntsön, az ENSZ pedig csak törõdjön a fejlõdõ országokkal. Az Európai Komisszió Fejlõdésért illetékes vezetõ igazgatója, Stefano Manservisi, teljesen nyíltan fogalmazta meg az EU vezetési igényét a válságra adott reakcióval kapcsolatban: „Európa megmutatta, mutatja és meg fogja mutatni, hogy õ az, aki vezet”. (Ez a gyarmatosítók arroganciája, s ezt érezzük mi magyarok is! BG) Több fejlõdõ ország valamint a civil társadalom képviselõi kritizálták az IMF-t, a Világbankot és a WTO-t. Különösen az afrikai országok képviselõi számoltak be negatív tapasztalataikról ezekkel a szervezetekkel és kritizálták az egyenlõtlen kezelést és a számos 20

pénzügyi visszaélést: Az odaítélt pénzek csak 20%-a éri el, ha egyáltalán, a célállomást. A maradék 80% eltûnik valahol. (Lehet, hogy onnan jött a gyurcsányi ötlet?) Latinamerika: Együttmûködés és összefogás konkurencia helyett Komoly benyomást tettek a latin-amerikai országok. Õket külön meg kell itt említeni. Kiemelték: A legszegényebb országoknak nem lehet a konkurencián alapuló gazdasági rendszerrel segíteni. Amire sokkal inkább szükség van, az a szolidaritás, együttmûködés és összefogás. Azok, akik a válságot okozták, nem vehetnek részt a leküzdésében, mondta Ecuador elnöke, a közgazdász Rafel Correra, sokat emlegetett beszédében a taggyûlés elõtt. Nemrégen Ecuador az õ elnöksége alatt visszautasította olyan adósságok megfizetését, amelyek kriminális módon jöttek létre, amit azóta a legtöbb ország elfogadott. Rafael Correra megállapította: „Mindannyian tudjuk: A válság az USA pénzügyi piacain keletkezett, de ma már nemcsak egy pénzügyi válság és az egész világot megfertõzte. Kiderült, hogy a déli országok, amelyeket semmiféle felelõsség nem terhel a válságért, annak a legnagyobb áldozatai. Az Egyesült Államok éveken keresztül hatalmas kereskedelmi és államháztartási hiányt tartott fenn – a Nemzetközi Valutaalap hallgatólagos egyetértésével. Minden más országot leértékelésre és az egyensúly helyreállítására kényszerítettek volna. Ebben az esetben azonban a kettõs mérce, ami az IMF vezetésében uralkodik, a bûnpártoláshoz, az pedig a kapitalizmus válságához vezetett. És most a G-20-ak csak úgy egyszerûen fel akarják tõkésíteni, a nélkül, hogy akár csak egy széket az igazgatóságban elmozdítanának”. A kritika jogos. A G-20 csúcstalálkozón megegyeztek, hogy az IMF-t és a Világbankot megerõsítik, és õk kapják a legnagyobb szerepet a felemelkedõ és a fejlõdõ országok pénzügyi válságának a megoldásában. (Ismét kecskére bízzák tehát a káposztát! BG) Ecuador elnöke határozottan képviselte álláspontját a beszédét követõ sajtókonferencián is: amikor megkérdezték országa olajmezõinek sorsáról, azt válaszolta már túl vannak a dolgok nehezén. Az olajmezõket külföldi tulajdonból ismét nemzeti tulajdonba vették: „Az olaj az országé”, mondta. Közben megváltoztak az országban az olajárak. Kereskedelem és szerzõdéskötés csak baráti országokkal lehetséges és csak egyenlõségi alapon. „Nem akarunk alamizsnát. Igazságosságot akarunk”, tette hozzá. (Mi magyarok sem akarunk ennél többet, csak igazságosságot! BG) Egy fontos témánál; „A népek jogai a lényeg, nem a vállalatok profitja” („Peoples Rights not Corporate Profits”), amit a civil társadalom képviselõi rendeztek, Ecuador elnöke kipellengérezte a „washingtoni konszenzus” nem demokratikus jellegét. „Négy-öt hatalmi szervezet dönt és ezt ’konszenzusnak’ nevezi? Milyen konszenzus az, amirõl a többieket még csak meg se kérdezik. Ez a hatalom hegemóniájának az arroganciája.” Ezért a teremben minden jelenlevõ állva megtapsolta. Hogy ma a tõke a nép fölött áll, elfogadhatatlan. Elõször jön a nép, azaz az ember, fûzte hozzá Rafael Correa. A szegény országok bizonytalan helyzetének fõ oka a tõke mozgásszabadsága. Az individualista neoliberális paradigma összeomlott. Ha megvizsgáljuk a történelmet, nem a szabad és nyitott piacú országok fejlõdtek, hanem azok, ahol az állam óvta a gazdaságot, mondta Correa. Venezuela képviselõje is csatlakozott a kritikához: A válság okozói a neoliberális erõk. Hatásai katasztrofálisak: Munkanélküliség, tõkekivonás, az önbecsülés és a jövõbe vetett hit elvesztése. A legszegényebbek és a legsebezhetõbbek szenvednek leginkább. Az IMF teljesen erkölcstelen feltételeket támaszt. Az IMF és a Világbank zárjon be és engedje át másoknak egy új pénzügyi rendszer kidolgozását. A dollárt pedig töröljék el. jó ha figyelünk

Venezuela kioldotta magát a neoliberális ölelésbõl és ma szabad. A regionális együttmûködés Nicaragua, St. Vincent és a Grenadin, Barbados és Ecuador között a résztvevõ népek javát szolgálja. Mindenkivel az egyenrangúság, a szolidaritás, a kiegészítés és a testvériség jegyében mûködnek együtt. Így jön létre a béke, ami a szociális igazságosságra épül fel. A konferencián felmerült a hatalmas adósságok megoldásának szükségessége, ami megfojtja a fejlõdõ országokat. A Világbank becslése szerint kb. 40 ország tart az adósságválság felé. Egy elsõ lépés Egy konszenzusos nyilatkozat kialkudása, amelyben minden állam részt vesz, nem volt könnyen megoldható. Mégis elérték. A dokumentum emlékezteti az iparosodott országokat a G-20 csúcson tett ígéretükre, hogy a világgazdaságot egy billió (ezermilliárd) dollárral beindítják. Ebbõl nagyobb részesedést kívánnak a fejlõdõ országok számára. Továbbá meg kell tárgyalni az adósság és a tõkemozgás problémáját. A nemzetközi pénzintézeteket sürgõsen reformálni kell és az ENSZ-nek legyen a jövõben nagyobb befolyása. (Csak, nehogy a korpa közé keveredõ tisztességes tisztviselõket is megegyék a disznók, mint nálunk! BG) Mindenekelõtt a megkezdett folyamat folytatódjon. A taggyûlést megbízták egy állandó munkacsoport felállításával, amely minden érintett témát és problémát tovább visz. A taggyûlés elnöke a záródokumentumot egy „hosszú folyamat elsõ lépésének nevezte, ami a világot egy új útra tereli, a szolidaritás, stabilitás és a fenntarthatóság felé”. Késõbb megjegyezte: „Felbátorított, hogy oly sokan szükségesnek találták a Global governance etikai részének a felélesztését – kötelességünk és közös felelõsségünk, hogy etikai meggondolásokat integráljunk a gazdasági, pénzügyi, politikai és szociális döntésekbe. Ezt – a kõkemény pénzügyi és üzleti világ döntéshozói – még mindig nem veszik kellõképp figyelembe.” Elõször az ember Miguel d’Escoto Brockmann, több latin-amerikai ország, a G-77 országok és a Szentszék hangoztatták ezen a konferencián, hogy ismét az embert kell a középpontba állítani: Elõször az ember, aztán a gazdaság. XVI. Benedek pápa arra hívta fel az államokat, hogy vegyenek részt a konferencián és együttesen keressenek megoldásokat a válságra. A Szentszék állásfoglalásai a konferencia alatt jótékony hatással voltak. A Szentszék képviselõje feltette a kérdést: Mi az emberi személy? Azt felelte: Elõször jön az ember, aztán csak a teóriák. Hangsúlyozta az etika jelentõségét, mivel a gazdaság etika nélkül semmi, és azt a kérdést is felvetette, hogyan lehetne megváltoztatni a gazdasági gondolkodás logikáját ebben az irányban.” Kedves Magyarok Szövetsége! Mint olvasható nem vagyunk egyedül, mint ahogy hiszi ezt, például az USA kb. 50 millió „kulturálisan kreatív” polgára, akik – a felmérések szerint – hozzánk hasonlóan elutasítják a pártok túlhatalmát a pártokráciát, s új társadalmi rendet szeretnének felépíteni, ahol az együttmûködés számít és nem a hierarhia. Mindenképpen azok vannak többségben a gondolkodni tudó emberiség körében, akik elvetik a javíthatatlan „szocializmust” és a szintén javíthatatlan kapitalizmus jelenlegi vállfaját. Akik felismerték, hogy a pénzmanipulációs célzatú rendszer bekebelezte a világot erkölcsileg és ökológiailag is. Maga a közgazdaságtan is manipuláció, hiszen a GDP használata semmire nem jó, a GMP megemlítése viszont nem tartozik a politikai korrekt kategóriájába. Már maga ez a tény is rámutat a média és a politika összejátszására a pénzháttérhatalom manipulációinak érdekében. Minderrõl Drábik János jutott az eszembe. Nekünk õt kellett volna elküldenünk erre a konferenciára. Õ ugyanis elmondta volna (ékes angolsággal) azt, amit már többször jó ha figyelünk

hallottam és olvastam is tõle. János szokta volt mondani, hogy tulajdonképpen öt perc alatt rendbe lehetne hozni az ország sorsát, ha azonnal megváltoztatnának bizonyos törvényeket. Elõször a Nemzeti Bankról szóló (egyébként csak feles) törvényt, hogy az állítólagos nemzeti pénzintézetünk, ténylegesen a nemzet fennhatósága alá kerüljön vissza, ahogy a két világháború között mûködött, s akkor a pengõ volt az egyik legjobb pénz Európában. Mondjuk legelõször, módosítsák az ún. banki tartalékrátáról szóló passzusokat, ahogyan azt a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas közgazdász Milton Freedmann is javasolta hazájának, az Amerikai Egyesült Államoknak. Ha a jelenlegi pár %-ról felemelnék 100%-ra a rátát, akkor a bankok ténylegesen csak annyi pénzt kölcsönözhetnének, amennyit összegyûjtöttek a betéteseiktõl és amennyi a saját tõkéjük, s nem variálhatnának szabadon a levegõbõl történõ pénzfabrikálás módszerével, amely ha nincs szigorú korlátok közé szorítva, akkor teljesen tönkreteheti – ahogy most is – a reálgazdaságot. A tanácskozáson persze ilyen põrén, ilyen tiszta logikával nem fogalmazódott meg a magánpénzrendszer és a közpénzrendszer ellentmondása, s a félelmem az, hogy még sikerülhet is, egy kis háttérhatalmi manipulációval elvenni az élét a tanácskozás – igen komolynak tûnõ – eredményeinek. Ezért van szükség arra, hogy a kérdésben tudományosan felvértezett személy nyilatkozzon magyar részrõl. Nagyon sajnálatos, hogy nem értesültünk errõl a tanácskozásról idõben, mert egyre növekszik a világban a „kulturális kreatívok” száma, akik másként gondolják a világ folytatását és a nemzeti gondolat mellett egy olyan – morális alapállást kívánnak elérni a társadalomban, amelyet a hit és a tudatosság jellemez. Nem csak hirdetik, de gyakorolják is, hogy a kiscsoportok is képesek megváltoztatni a világ gondolkodását, s túl kell lépni a társadalmi atomizáción és a szétvert közösségeken történõ siránkozáson, s újjá kell építeni a társadalom, a nemzet szövetét. Éppen úgy, ahogy a Magyarok Szövetsége építi a magyar nemzetet, úgy folyik másutt is egy nagy, belsõ átalakulás – a még gondolkodni tudó emberek-, lelki és tudati szintjein. Sokan – a nyugati országokban – persze még csak azt ismerték fel, hogy nem szabad tovább rombolni a természetet, de már érezhetõ annak a felismerésnek a szele is, hogy a társadalmat sem lehet tovább manipulálni, becsapni. Nem vagyunk tehát egyedül, és nagyon fontos lenne bekapcsolódni ebbe a nemzetközi munkába. Nem is biztos, hogy el vagyunk vele késve. Sõt szerintem, bizonyos területeken inkább éppen mi vagyunk az élen. Egy kis magyarázat ezen utóbbi mondathoz azért, hogy ne tûnjön fellengzõsnek, nagyképûnek a gondolatsor. Az abszolút diktatúrákban a társadalom összezár – amint látható is volt a Székelyföldön – s ha nem történt volna meg az ötvenes években a kisközösségek szétverése, akkor az egységesség hamarabb bekövetkezik. A kádárizmus ezt az alapvetõ összefüggést ismerte fel, s ezért lazított a kereteken a hetvenes-nyolcvanas években. Ezért vezette be a korlátozott fogyasztói társadalmat, ezért alkalmazott rafináltabb technikát a gerincek meghajlítására, az nemzeti érzés összetartó erejének felszámolására. Nekünk tehát nehezebb volt felismerni az összefogás és a szolidaritás szükségességét, mint a keményebb diktatúrákban, de 2006 õszének eseményei elõsegítették ezt a felismerést, s ma már az önszervezõdésben az élre törtünk. Igaz, ennek ára van, de a jó pap is holtig tanul és nekünk mindig és mindenbõl tanulni kell! Mert a jövõben (nek) kell élni, s nem a múltban (nak), viszont semmit sem szabad a múltunkból kidobni, mert a kipróbált és bevált megoldásokat a bolsevikok szándékosan dobták ki, hiszen az volt a feladatuk, hogy a „múltat végképp eltöröljék” a globalista kapitalizmus útjából. Szeged. 2009. július 25. Dr. Bene Gábor S., A kárpáti Harsona munkatársa és a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tiszteletbeli elnöke

21

http://magyarokszovetsege.hu/content/magyar-nemzeti-erdek-program-0 A Magyarok Szövetsége 2009. július 20-án tartott sajtótájékoztatóján ismertette a „Magyar Nemzeti Érdek Programját”, és meghirdette annak társadalmi vitáját augusztus elejére. Felhívásuk alapján írom le véleményemet. I. ÁTTEKINTÉS A Magyar Nemzeti Érdek Program jelentõs szellemi értéket képvisel. Több megállapítása szinte szó szerint azonos a 2002. augusztus 16-án nyilvánosságra hozott Gondoskodó Magyarországgal http://szksz.hu/program.doc, és a Szent Koronát Szolgálók ezen alapuló egyéb anyagaival. Külön öröm számomra, hogy az „Államigazgatás” c. jogi fejezet (http://magyarokszovetsege.hu/content/ allamigazgatas) több része teljesen azonos a 2008. május 31-én megvitatott és végleges formába öntött Szabadság Alkotmányával és az abból eredõ jogszabály-tervezetekkel. Ugyanez mondható el az anyag több fejezetérõl, ezért tartom lehetségesnek, hogy a Magyar Nemzeti Érdek Programja a szükséges átalakításokkal alkalmas legyen az egyetemes magyarság érdekeit meghatározni és képviselni. A lényegi átalakításokra azért van szükség, mert Albert Einstein megállapítását idézi, de nem alkalmazza a Magyar Nemzeti Érdek Program („A problémák nem oldhatók meg ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel teremtettük õket” Környezetvédelem http://magyarokszovetsege.hu/content/koernyezetvedelem). Az erkölcsi és gazdasági világválság (a probléma) oka az a megbukott neoliberális gondolkodási mód, amelynek alapja a társadalom megosztottságát isteni akaratnak hazudó judaizmus és judeokereszténység. A Magyar Nemzeti Érdek Program ideológiai alapja a judeokereszténység, gazdasági alapja pedig a piaci fundamentalizmus hittételén[ii] álló liberális-kapitalista szemlélet, tehát a problémát ugyanazzal a gondolkodási móddal akarja megoldani, amely annak teremtõje, tehát nem paradigmaváltást (mérvadó gondolkodási mód váltást), hanem paradigma változtatást jelent.

Dr. Halász József II. A JUDEOKERESZTÉNYSÉG ÉS A SZENT KORONA ÉRTÉKREND 1. A judeokereszténység (http://magyarokszovetsege.hu/content/ allamigazgatas) ideológiája nem a kötelezettségek és jogok összhangján alapuló egy és ugyanazon szabadságot (una et eadem libertas) támogatja, hanem az emberek közötti származási alapú, vagy társadalmi csoporthoz tartozás szerinti alá-fölérendeltséget, ahol a „nem jó családba született ember” jogok nélküli tárggyá válik, Biztos vagyok abban, hogy atyai eleink hagyományait követõ szabad magyarok nem akarnak saját hazájukban szolgaként élni. 2. A judeokereszténységen alapuló hatalomgyakorlás (pl. a polgári demokráciának nevezett jelenlegi rendszer, vagy a királyság) egyszintû, ezzel természetes kiszolgálója az önkényuralomnak (diktatúrának), szemben a Szent Korona Értékrend által meghatározott kétszintû hatalomgyakorlással. http://szksz.hu/1fotorveny.doc 3. A közszabadság alapja az érdekképviseleti megbízó és megbízott (elöljáró, követ, képviselõ) közös felelõsségviselése, ahol a megbízó a meghatározó („a víz az úr”), a kétszintû megbízotti rendszer (irányítás és vezetés kettõs egysége) pedig magában foglalja az önellenõrzést (visszacsatolást) és a kivétel elvén történõ megbízotti beavatkozást (mátrix rendszerû irányítás és vezetés). 22

A megbízó és a megbízott jogállását lehet szabályozni egy jogérvényesítõ nyilatkozattal (http://szksz.hu/jogervnyil.doc) arra az idõszakra, amíg a Szent Korona Értékrend szerinti választási törvény http://szksz.hu/2fotorveny.doc hatályba nem lép. 4. A Magyar Nemzeti Érdek Program elfogadja az Európai Uniót (vagyis nem érzékeli, hogy az ennek lényegét adó föderális államszövetség a „probléma” – vagyis az ok – maga). Ezért a fejezetek elemzõ részében csak az okozatok megszûntetésének szándéka található. Már itt, a judeokeresztény ideológia kritikájánál fel kell hívnom a figyelmet a következõkre: a./ „Az önigazgatás (szubszidiaritás) Pajzsa a Magyar Modell” c. tanulmány (http://szksz.hu/azonigazgataspajzsa.doc), amely a szabadságot érintõ alapfogalmak (szubszidiaritás; demokrácia, szolidaritás, föderáció, konföderáció) valós és EU szerinti értelmezésével foglalkozik. b./ „A globalizmust szolgáló Európai Unió alternatívája a Szent Korona értékrenden alapuló természetes rendszer – http://szksz. hu/euszgm2007.doc – (Az EU Reformszerzõdés összehasonlítása a Gondoskodó Magyarországgal)” c. 2007. december 7-én nyilvánosságra hozott 173 oldalas tanulmányra. jó ha figyelünk

c./ Az Európai Konföderációról szóló szerzõdéstervezet http://szksz.hu/EuropaiKonfoderacio.doc, a föderatív Európai Unió természetes alternatívája, d./ “Magyarország elvesztésének 12 EU-stációja az elmúlt 19 év nemzetárulását összefoglaló Lisszaboni Szerzõdés cikkei alapján” c. kivonatra, http://szksz.hu/12stacio.doc e./ Lisszaboni Szerzõdés http://szksz.hu/Lisszaboniszerzodes 2007.doc emberi környezetre kiható pontjaira, amelyek a diktatórikus rendszer egészébõl derednek és ezért az ok megszûntetése nélkül, önállóan, nem orvosolhatóak, az emberi környezet hatásainak vizsgálatakor sem. Fejezetek a Magyar Nemzeti Érdek Programban: Államigazgatás http://magyarokszovetsege.hu/content/allamigazgatas, Egészségügy http://magyarokszovetsege.hu/content/egeszseguegy, Erkölcs és értékrend http://magyarokszovetsege.hu/content/ erkoelcs-es- ertekrend, Mûvelõdés http://magyarokszovetsege.hu/content/ muvelodes, Nemzetvédelem http://magyarokszovetsege.hu/content/ nemzetvede lem, Nevelés és oktatás http://magyarokszovetsege.hu/content /neveles-es-oktatas, Társadalmi jólét http:// magyarokszovetsege. hu/content/tarsadalmi-jollet, Bárka program http://magyarok szovetsege.hu/content/barka-program (ez utóbbi gazdasági átfedésû) Fejezetek a Szent Korona Értékrend szerint: Települések összehangolása http://szksz.hu/telepules.html, Jog és közigazgatás http://szksz.hu/ jog.html, Kultúra és tudomány http://szksz.hu/ kultura.html, Egészségügy http://szksz.hu/egeszsegugy.html, Nevelés, oktatás http://szksz.hu/ neveles.html, Védelem http://szksz.hu/ vedelem.html, Család, korosztályok http://szksz.hu/csalad.html, Nemzetiség http://szksz.hu/ nemzetiseg.html, Vallás http://szksz.hu/vallas. html. III. NEOLIBERÁLIS GAZDASÁGPOLITIKA ÉS A SZENT KORONA ÉRTÉKREND 1. Nem csak mondani kell, hogy a Magyarok Szövetsége nem része a pártrendszernek, így nem „oldalazik”, hanem a szerint is kell a programot megfogalmazni. Ez a hiány visszavezethetõ arra, hogy a Magyar Nemzeti Érdek Programja nem paradigmaváltó, hanem a judeokeresztény alapokon álló neoliberalizmus gondolkodási módjának megváltoztatására törekszik. Érthetetlen ez a kettõs tudatú megnyilvánulás, hiszen az elmúlt 20 év történései egyértelmûen bizonyítják, hogy Bibó Istvánnak[iii] igaza volt: a szocialista-kommunista rendszer egygyökerû a liberális-kapitalista rendszerrel: mindkettõ diktatúra, csak más-más osztály önkényuralma. Így tehát félrevezetõ a Program több fejezetében kizárólag a jelenlegi kormányt hibáztatni a jelenlegi helyzet kialakulásáért. 2. Ugyancsak félrevezetõ és a neoliberális gondolkodási mód elkendõzésére szolgál az EU tagságunk következményei orvoslásának ígérete a föderatív államszövetségen belül. Ugyanezt tapasztaljuk öt éve a parlamenti pártok részérõl, és az is egyértelmû kell, hogy legyen: az alap nélküli ígéretek nem valósulhatnak meg. Mindenki vegye végre tudomásul, hogy az EU, mint konföderatív államszövetség két lényegi alapon áll: a./ a négy liberális alapelven[iv], ami a gazdasági összevonást (integrálást) biztosítja az államok érdekeinek összehangolása (koordinációja) helyett, és b./ a lényeges területek kizárólagos hatáskörbe vonásán[v], amely a globális érdek mindenek fölötti érvényesítésének eszköze. Az EU föderativitása, mint ok és ehhez képest a Magyar Nemzeti Érdek program, valamint a Szent Korona Értékrend, mint megoldás összehasonlítására mindenki szíves figyelmébe ajánlom az alábbi anyagokat:

jó ha figyelünk

A Magyar Nemzeti Érdek Program gazdasági fejezetei: Gazdaság és kereskedelem, Környezetvédelem, Mezõgazdaság, Pénzügy, Bárka-program. A Szent Korona Értékrend gazdasági részei összevetve a Lisszaboni Szerzõdéssel: Gazdaság általános jellemzõi http://szksz.hu/ gazdasag.html, Államháztartás (költségvetés) http://szksz.hu/ koltsegv.html, Mezõgazdaság és élelmiszeripar http://szksz.hu/ mezogazd.html, Ipar http://szksz.hu/ipar.html, Szolgáltatás http://szksz.hu/szolgaltatas.html, Idegenforgalom http://szksz.hu/ idegenf.html, Kereskedelem http://szksz.hu/kereskedelem.html, Szállítás, közlekedés http://szksz.hu/szallitas.html. 3. Amikor a pénzügyrõl gondolkodunk, akkor az EU tagságunkkal összefüggésben két alapvetõ fontosságú dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a./ az Európai Központi Bank önálló jogi személyként nemcsak az EU pénzügyi (monetáris) politikáját irányítja, hanem a tagállamok törvényalkotásába is beleszólási joga van[vi]; b./ az EU részben közvetlenül, részben rendelkezésein keresztül évente 6000 milliárd eurót von el a tagállamoktól és csak 1000 milliárdot ad vissza az un. támogatásokkal (Magyarországra vonatkozó részletes adatok http://szksz.hu/eusarc.html). 4. A Magyar Nemzeti Érdek Programjának „Gazdaság és kereskedelem”, valamint „Bárka” fejezete egyaránt tartalmaz önellátással kapcsolatos megoldásokat, de a teljes összehangolás igénye nélkül, szemben a Szent Korona Értékrend Települések összehangolása részével, különösen az ebben szereplõ Települési Önellátó Rendszerrel. Az összehasonlítás egyértelmûvé teszi a gazdasági különbséget a neoliberális felfogás és a Szent Korona Értékrend között: elõbbi a liberális-kapitalizmus profitcentrizmusát követi, amely a kínálat által manipulált kereslet összhangtalanságára épül, az utóbbival szemben, amely az igények és lehetõségek összhangjára törekszik, a nemzeti összvagyon növekedésének természetes felosztásával IV. ÖSSZEFOGLALÁS 1. A Magyar Nemzeti Érdek Programjának ideológiai alapja, a judeokereszténység szöges ellentétben áll a szabad magyarok közszabadság elvével, amelyre a Szent Korona Értékrend történelmi alkotmányisága alapul. 2. A judeokeresztény-neoliberális Magyar Nemzeti Érdek Programjában úgy tapasztalható a Szent Korona Értékrend részleteinek áthallása, hogy alapvetõen eltér attól ideológiailag és gazdaságilag egyaránt. A Magyar Nemzeti Érdek Programja sajátos példáját adja annak, hogy van egy Teljes Tudás, amely ugyan a hit és a tudomány kettõs egysége (Aquinoi Szent Tamás meghatározása), mégsem azonos szkíta-hun eleink Teljes Tudásával, mert nem alkot kettõben egységet a Szabadsággal. A Magyar Nemzeti Érdek Programjának Teljes Tudása a Szabadosság tejtestvére, mert az abban lévõ hit nem a Lélek Fénye isteni tisztaságában való meggyõzõdés és nem annak követése, hanem Jahve gonosz árnyjátékának érvényesítése az anyag alakításában és uralásában. A Magyar Nemzeti Érdek Programja szöges ellentétben áll az egyetemes magyarság (atyai eleink) hagyományaival, amely formai elemeit rendezvényein bemutatva értékalkotó alapként határozta meg a Magyarok Szövetsége, így a program és a cél nemhogy nincs egységben, de egymást kizárja. Kelt Szegeden, 2009. június 28-án. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

23

“zsidó” kérésének eleget téve teszem ki az írást. Túláltalánosít és sértõ lehet azokra a személyekre nézve, akik nem tartoznak bele az alább is sûrûn emlegetett körbe! Megszokhattuk már, hogy aki bármilyen formában kritikával meri illetni a zsidókat, abból azonnal elsõ számú közellenség válik, és rásütik a homlokára a nagy, antiszemita feliratú billogot, hogy mindenki jól láthassa, micsoda alávaló, hitvány gazember is õ. Természetesen utána elkezdõdnek a pártatlan, és nyilván a politikától teljesen mentes, mélyreható pszichológiai elemzések, amelyek rendre megállapítják, hogy a vizsgált alany bizonyítottan az antiszemitizmus betegségében szenved, valószínûleg ordas, náci eszméket vall, ráadásul roppant egyszerû gondolkodású, mondhatni primitív, agresszív jellem, aki pusztán a saját sikertelensége miatt felgyülemlett dühöt zúdítja rá egy, általa kitalált ellenségképre, nevezetesen a zsidókra. Nos, ezen írásban szereplõ híres emberekrõl sokféle dolgot el lehet mondani, egyet kivéve:mégpedig azt, hogy õk a zavaros, zsidó definíció szerint antiszemiták lettek volna. Hiszen ezek az emberek nem tettek mást, csak nyíltan és õszintén beszéltek egy létezõ, valós problémáról, amely manapság talán még nagyobb tabu témaként kezelendõ. Íme tehát a történelem nagy gondolkodóinak, híres személyiségeinek véleménye a zsidókról (természetesen kivonatos, rövidített lista formájában, hiszen a zsidókérdés kapcsán megnyilvánulók sokkal-sokkal többen vannak): LUTHER MÁRTON: „A zsidók olyan megátalkodottak, hogy semmire sem figyelnek. Esküdözéseik senkit sem gyõznek meg. Õk egy ártalmas faj, mindenkit kiuzsoráznak és kirabolnak. Ha egy herceg vagy elöljáróság ezer forintot kap tõlük, 20 ezret csikarnak ki a fizetéskötelestõl. Óvakodnunk kell tõlük.” (Asztali beszéde) LUTHER MÁRTON: „Emellett sok zsidó van az országban, akik sok kárt okoznak. Ismernetek kell a zsidók gyalázkodását és erõszakra való hajlamát a Megváltó nevében napról napra. Emiatt Uraim, a hatalom nevében ne tûrjék õket el, hanem utasítsák ki õket. Õk a mi nyilvános ellenségeink, akik szakadatlanul gyalázzák Urunkat, Jézus Krisztust, Szûz Máriát kurvának nevezik és szent fiát fattyúnak, és minket a fattyú és a torzszülött jelzõvel illetnek. Ezért bánjatok keményen velük, mivel mást sem tesznek, mint kínzó módon káromolják Urunkat, Jézus Krisztust, és megpróbálnak minket életünktõl, egészségünktõl, becsületünktõl és javainktól megfosztani.” (Prédikáció Eislebenben, pár nappal a halála elõtt, 1546. februárjában) AQUINOI SZENT TAMÁS: „Nem lenne szabad megengedni, hogy a zsidók megtartsák, amit mások kiuzsorázásával szereztek. 24

Legjobb lenne munkára kényszeríteni õket, hogy maguk keressék kenyerüket meg, ahelyett hogy semmit sem tesznek és kapzsi módon élnek.” (A zsidók uralma c. mûvébõl) LISZT FERENC: „El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” LISZT FERENC: „A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Õ az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.” (Die Israeliten) HILAIRE BELLOC: „A kommunista propaganda világszerte szervezés és irányítás tekintetében zsidó ügynökök kezében van. Ha valaki nem tudja, hogy az oroszországi bolsevik mozgalom zsidó, arról csak azt tudom mondani, hogy õ a mi siralmas sajtóelhallgatásaink áldozata.” (G.K. Hetilapjában 1937. február 4-én) MÁRIA TERÉZIA: „A továbbiakban egy zsidó sem maradhat itt, mindegy milyen indoklással, írásos engedélyem nélkül. Nem ismerek még egy ilyen kellemetlen kártevõt az államon belül, mint ezt a fajt, amely csalásával, uzsorájával és pénzkölcsönzésével elszegényíti az embereket és semmitõl sem riad vissza, amit egy tisztességes ember nem csinál. Következésképpen amennyire csak lehet, meg kell szabadulnunk tõlük.” GEORGE WASHINGTON: „Õk hatásosabban dolgoznak ellenünk, mint az ellenség hadserege. Százszor veszélyesebbek szabadságunkra és nagy ügyeinkre. Sokat sopánkodhatunk azon, hogy miért nem pusztította ki õket minden állam már régen, mint a társadalom pestisét és Amerika boldogságának legnagyobb ellenségeit.” (George Washington életelvei, A.A. Appleton & Co. kiadásában) THOMAS JEFFERSON: „A szétszórt zsidók ma is államot alkotnak, amely idegen államot alkot az államon belül, ahol élnek.” (D. Boorstin, The Americans). HENRY FORD: „A zsidók mindig is az üzletet irányították. (...) A filmipart az USA-ban és Kanadában 100%-ig õk irányítják, erkölcsileg és gazdaságilag, a közvélemény zsidó manipulálói.” (The Dearborn Independent, 1921. február 12-19) MARK TWAIN: „Az USA gyapotállamaiba a polgárháború után a zsidók szinte erõszakkal települtek be, üzleteket alapítottak a gyapottermelés szükségleteire, kielégítették a négerek hiteligényeit és a szezon végén õk vol-

tak a néger idei termésének tulajdonosai és részben a jövõ évinek is. Valaha a fehérek megvetették a zsidókat. A zsidókat törvényekkel tiltották ki Oroszországból. Ennek az oka nem titok. A mozgalom amiatt indult meg, mert a keresztény parasztnak nincs esélye a zsidó kereskedelmi képességeivel szemben. A zsidó mindig hajlandó a termék ellenében hitelezni. Aratás idején övé volt a termés – a következõ évben övé volt a farm. Angliában János király idejében mindenki tartozott a zsidónak. Minden nyereséget ígérõ vállalkozás az õ kezében volt. Õ volt a kereskedelem királya. Ki kellett ûzni az államból. Hasonló okokból számûzte õket Spanyolország 400 éve és Ausztria pár évszázaddal azután. A keresztény Európa története során mindig szabályozni kellett a tevéke nységét. Ha õ belépett a kereskedelembe, a kereszténynek ki kellett belõle lépnie. Ha orvosként dolgozott, õ csinálta az üzletet. Ha mezõgazdasági termeléssel foglalkozott, a többi farmernek másra kellett átállni. A törvénynek kellett azért mûködnie, hogy a keresztény ne kerüljön a szegényházba. Annak ellenére, hogy szinte minden foglalkozástól eltiltották, mindig megtalálja annak a módját, hogy pénzhez jusson. Sõt, hogy meggazdagodjon. Ennek a történetnek van egy nagyon mocskos és gyakorlati kereskedelmi oldala. Vallási elõítéletek lehetnek egy részéért felelõsek, de nem a többiért. Protestánsok üldözték a katolikusokat, de nem vették el tõlük a megélhetésüket. Katolikusok üldöztek protestánsokat, de nem zárták le elõttük a mezõgazdaság és a kézmûvesség lehetõségét. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a keresztre feszítésnek nincs sok köze a világ álláspontjával, a zsidókkal szemben. Annak az okai sokkal régebbre nyúlnak vissza. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy zsidók üldözéséne k nincs sok köze vallásos elõítélethez. Nem, a zsidó egy pénzkapó. Ezt tette élete végsõ céljává. Ezt csinálta Rómában. Ezt teszi azóta. Sikere az egész emberiséget ellenségévé tette. Azt fogod mondani, hogy a zsidók száma mindenütt csekély. Amikor az Encyclopedia Britannicában azt olvastam, hogy a zsidók száma az Egyesült Államokban 250 000, írtam a szerkesztõnek, és azt írtam, hogy én személyesen több zsidót ismerek ennél, és hogy az õ számai bizonyosan hibásak és a valódi szám 25 000 000. Emberek mondták nekem, hogy nekik jó okkal az a gyanújuk, hogy sok zsidó üzleti okokból nem adja ki magát zsidónak. Ez kézenfekvõnek tûnik. Meg vagyok arról gyõzõdve, hogy nekünk Amerikában hatalmas zsidó lakosságunk van. A téma ismerõi meggyõztek róla, hogy a zsidók növekvõ számban aktívak a politikában.” (A zsidókról, Harper’s Monthly Magazine, 1899. szeptember) VOLTAIRE: „Miért utálják a zsidókat? Ez az õ törvényeik elkerülhetetlen következménye: vagy mindenkit uralni akarnak, vagy azt jó ha figyelünk

akarják, hogy az egész emberi nem gyûlölje õket...” VOLTAIRE: „A zsidó nép engesztelhetetlen gyûlöletet mutat minden nép iránt. Minden uralom ellen lázad. Mindig uralkodni akar, mindig kapzsi mások jólétét illõen, mindig barbár – alázatos, ha szegény, dölyfös, ha gazdag.” VOLTAIRE: „Úgy tûnik, hogy ti vagytok a legbolondabbak. A kafferek, a hottentották, a guineai négerek sokkal okosabb és becsületesebb emberek, mint a ti õseitek, a zsidók. Túltesztek minden népen szemtelen mesék kiagyalásában, rossz viselkedésben és barbarizmusban. Megérdemlitek büntetéseteket, mert ez a ti végzetetek.” (Egy zsidóhoz írt levelébõl, aki azért írt neki, hogy az antiszemitizmus miatt panaszkodjon.) VOLTAIRE: „Csak a zsidók tudatlan és barbár nép, akik a régóta egyesítik a legpiszkosabb dölyfösséget, a legutálatosabb babonákat, a leglegyõzhetetlenebb utálatát minden népnek, akik eltûrik, és gazdaggá teszik õket.” (Juif, Dictionnaire Philosophique) VOLTAIRE: „Õk mind a szívükben dühöngõ fanatizmussal születnek, éppúgy, ahogy a bretonok vagy a németek szõke hajjal születnek. Egy csöppet sem lennék meglepve, ha ezek az emberek halálos veszéllyé válnának az emberiség számára.” (Lettres de Memmius a Ciceron, 1771) KÖLCSEY FERENC: „Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll.” WILLIAM MITCHELL PLÉBÁNOS: „Ha a történelemben van hálátlan, akkor az a zsidó. Ebben az országban, amely õt támogatta, õ összeesküdött, gonosz terveket szõ, aláaknázza, megrontja, korrumpálja és (elrejtõzve más népek tisztességes árnyékéban) cselszövéseket eszel ki minden keresztény alapelv megsemmisítésére, amely eddig õt védte.” (A titkos világ c. könyvének 194. oldaláról) ISRAEL SHAMIR, izraeli író: „A zsidó kultúrát áthatja a bosszú gondolata. (...) Amerikai zsidók hozták létre Hollywoodot, és Hollywood fõ témájának a bosszút tette. Lényegében az amerikai filmipar a zsidó kollektív tudat kifejezõdése, és ez volt az amerikai psziché létrehozásának fõ tényezõje. Hollywoodból a bosszú szétáramlott a Földön és egyértelmûen

segítette annak a világnak a létrehozását, amelynek most lakói vagyunk. Más szavakkal: nincs szükség és nem volt szükség összeesküvésre. Inkább arról van szó, hogy az éretlen Amerika nem tudott ellenállni a zsidó mentalitás hatásának és zsidó állam lett, Izrael nagy testvére. A trieri rabbi egyik unokája, Karl Marx már az 1840-es években megjósolta, hogy Amerika zsidó állam lesz, és a kapzsiság és elidegenedés zsidó ideológiáját öleli magához. Ez magyarázza a zsidók sikerét: teljesen természetes, hogy a zsidó államban a zsidók inkább sikeresek. E magyarázat lehetõvé teszi, hogy a kérdésre válaszoljunk: vajon Amerika a zsidó lobbi miatt támogatja Izraelt vagy az amerikai nagyvállalatok valódi érdekei miatt? A válasz: a zsidó lobbi (...) felesleges testület, míg Amerika egészében véve egy nagyobb zsidó állam, amelynek a Közel-Keleten kívül is vannak érdekeltségei.” ADRIEN ARCAND: „A kommunizmus semmi más, mint egy zsidó összeesküvés azért, hogy a világot a kezébe kaparintsa. A világon egy intelligens ember sem találja azt másnak, kivéve a zsidók, akik maguk között a földi paradicsomnak hívják. A zsidók mohón terjesztik a kommunizmust, mivel tudják hogy mi az és mit jelent. Ez azért van, mert a kommunizmus elleni küzdelem nem az ellen küzdött, ami a kommunizmus valójában – egy a zsidók által kitalált cselszövés – amely minden ellenzõjét leküzdötte. Mi harcoltunk a zsidó ködösítés ellen, amelyet a zsidó dialektikusok és újságírók mutattak nekünk, és visszautasítottuk a harcot a kitaláló, a hasznot húzó és az irányító ellen. Mivel a keresztények és nemzsidók félnek a zsidóktól, félnek az igazságtól és meg vannak bénulva a zsidók által kiabált hihetetlen jelszavak hallatán.” (New York-i beszéde 1937. október 30-án) ALFRED LILIENTHAL: „A zsidó kapcsolatok leghatásosabb része a média ellenõrzése. Jól ismert, hogy az amerikai közvéleményt régóta egy tucat, nagy példányszámú újság alakítja ki, mint a New York Times, a Washington Post, és a St. Louis Post-Dispatch, melyek a Sulzbergerek, a Meyerek, és Pulitzerek tulajdonai (mind zsidó családok).” (The Zionist Connection II, 1978, pp. 218-219) HARRY S. TRUMAN: „Minden zsidó tökéletes reklámfigurája egy következõ holokausztnak.” ADRIEN ARCAND: „Az õ (a zsidók) hírügynökségein keresztül úgy formálják az agyun-

kat, hogy a világot ne úgy lássuk, mint amilyen, hanem úgy, ahogy õk akarják, hogy lássuk. A film segítségével õk fiatalságunk oktatói, és csak egy két órás filmmel kisöprik egy gyerek agyából mindazt, amit 6 hónap alatt otthon, a templomban vagy az iskolában tanult.” BEAMISH HENRY: „A búr háború 37 éve volt. A búr szó farmert jelent. Sokan kritizálták, hogy Nagy-Britannia, egy nagyhatalom ki akarta a búrokat söpörni. Vizsgálatom kiderítette, hogy Dél-Afrika valamennyi gyémánt,és aranybányája zsidó tulajdonban volt. Rotschildeké volt az arany, Samueleké az ezüst, Baumé a többi bányászat és Mosesé az alapvetõ fémek. Bármit érintenek meg ezek az emberek, azt elkerülhetetlenül beszennyezik.” (New York-i beszéde, 1937. október 30- án) II. VILMOS, NÉMET CSÁSZÁR: „Egy zsidó nem lehet igaz hazafi. Õ valami más, olyan, mint egy káros rovar. Õt el kell különíteni, olyan helyen tartani, ahol nem csinálhat bajt, akár pogromok alkalmazásával, ha ez szükséges. A bolsevizmusért a zsidók felelõsek Oroszországban és Németországban is. Én uralkodásom alatt túl elnézõ voltam velük, és ma keserûen bánom azokat a szívességeket, amelyeket prominens zsidó bankároknak tettem.” (Chicago Tribune, 1922. július 2.) VIII. CLEMENS: „Az egész világ szenved a zsidók uzsorája miatt, monopóliumai miatt és csalásuk miatt. Sok szerencsétlen ember elszegényedett miattuk, különösen a farmerek, a dolgozó osztály tagjai és a nagyon szegények. Idõnként újra emlékeztetni kell a zsidókat arra, hogy mióta Palesztinát és az arábiai sivatagot elhagyták, jogokat élveznek minden országban, következésképpen mind etikai mind erkölcsi tételeik, valamint tetteik jogosan kritikát váltottak ki minden országban ahol éppen élnek.” THE JEWISH ENCYCLOPEDIA, Vol. VI, (1904): „A szellemi fogyatékosság és a visszamaradottság arányosan többször található meg zsidóknál, mint nemzsidóknál. (...) A mongolidiotizmus is gyakoribb zsidóknál. Zsidóknál százalékosan nagyon magas az elmebetegek aránya. (...) A zsidók hajlamosabbak fiatalkori akut elmezavarra, mint nemzsidók.” MAURICE SAMUELS: „Mi, zsidók vagyunk a pusztító erõ, és maradunk a pusztító erõ. Semmit olyat sem tehetsz, ami igényeinknek megfelelne.” (You Gentiles) Forrás: PostaImre.com

BRIT ÁLLAMPOLGÁRSÁG: SZIGORÍTANI AKARNAK AZ ANGOLOK A hatályos törvények értelmében öt év tartózkodás után a bevándorlók lényegében automatikusan, a formális állampolgárság-vizsga letétele után megkapják a brit útlevelet. A belügyminisztérium tervezete jelentõsen szigorítaná a honosítást – derül ki a The Guardian összefoglalójából. A kormány tervei szerint a jövõben az öt éves tartózkodás után az állampolgárságért folyamodóknak vizsgán kellene bizonyítaniuk, hogy ismerik Nagy-Britannia történetét és beszélnek angolul. A tervezet értelmében a honosításért folyamodóknak fizetõs orientációs felkészítéseken is részt kellene venniük, ahol az alapvetõ demokratikus normákról és intézményekrõl kapnának felvilágosítást. A napilap információi szerint nem kaphatna állampolgárságot az a bevándorló, aki hazafiatlan módon viselkedik, például részt vesz a háborúból hazatérõ brit katonák ellen szervezett tüntetéseken. A The Telegraph megjegyzi, hogy az ellenzéki toryk nem értenek egyet a tervezettel. Szerintük ugyanis még a határokon ki kellene szûrni a nem kívánatos egyéneket, nem pedig csak több éves tartózkodás után, a honosítási kérelem elbírálásakor. (The Guardian, The Telegraph, Glóbusz nyomán) jó ha figyelünk

25

Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek Istenünk, mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Néked, hogy a Te kegyelmes és könyörülõ szereteted elhozott minket ma is hajlékodba. Urunk, Istenünk, légy velünk, mint már annyiszor, Lelked és szent Igéd által. Áldj meg minket és tégy késszé és képessé befogadni tanításodat, hogy tudjunk hûségesek maradni Hozzád, s a mi Urunk Krisztushoz. Ámen. Így szól hozzánk Istennek Igéje az Apostolok Cselekedeteirõl írott könyvnek 15. részébõl, az elsõ 5 versbõl: Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította õket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták õket az apostolok és a vének, õk pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten. Elõálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívõkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. (ApCsel 15,1-5) Kedves Testvéreim, talán furcsának hangzik így kétezer évvel késõbb, hogy a körülmetélkedésrõl beszélünk, hogy midõn az elsõ egyházközségekrõl, az elsõ gyülekezetekrõl beszélünk, akkor újból elõkerül ez a régi téma, ez a régi szöveg, hogy vajon körül kell metélkedni, vagy nem. De meg kell értenünk, hogy a zsidóság már azokban az idõkben is egy meglehetõsen távolságtartó, a világtól elszigetelt, saját magát mai fogalmaink szerint egy országnyi méretû gettóba záró közösség volt. Mert akárcsak az elmúlt kétezer évben, akkor is a zsidóság számára mindig fontos volt a saját mássága. Ezt a kifejezést szerintem õk is találták ki. Minden ország, minden nép testében idegen testet képezve, önállóan, a saját törvényeik, a saját szabályaik szerint kívántak élni, akik nem akartak alkalmazkodni, de azt mindig elvárták, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak. És, gondoljatok csak bele, mivel közülük alakultak meg az elsõ gyülekezetek, mivel õk úgy gondolták, hogy a Krisztus zsidó volt, akkor egybõl a maguk furfangos zsidó agyával oda jutottak, hogy ja, kérem, akkor mindenkinek elõször zsidóvá kell lenni, kö26

rül kell metélkedni, aztán majd utána lehet keresztyénné. Ugyanakkor, kedves Testvéreim, én nem tudok elvonatkoztatni attól a történettõl, amikor Izráel 12 törzse, és talán korábban is, mert mintha kétszer is emlékeznék a Bibliában erre, megcsinálja azt a trükköt, hogy körülmetélteti magát emberekkel, majd a férfiak, akik a sebláztól betegek rövidúton legyilkolásra kerülnek. Mindenki ismerte azokban az idõkben ezt a történetet, és nem bírok napirendre térni, hogy vajon ezek az elsõ keresztyének nem ugyanerre gondoltak-e. Ezek a zsidókból vagy ténylegesen vagy színleg a gyülekezethez csatlakozók nem valami hasonló dolgon járatták-e az eszüket, hogy õk nem akarnak nemzsidó keresztyéneket, õk meg akarnak maradni zsidó szektának, épp ezért azokat a felnõtt férfiakat, akik a keresztvíz alá hajtották a fejüket, milyen könnyen el lehetne pusztítani, milyen könnyen meg lehetne semmisíteni a keresztyénségnek a nemzsidó ágát. Elgondolkodtató, de reméljük, nem igaz. Reméljük azt, és bízzunk benne 2000 év távlatából, hogy ezek csak egy református lelkész félelmei, aki a történelemben azt látja, hogy a zsidóság nem tudott kitörni 2000 év alatt a saját másságából, és nem tudott elfogadó, nem tudott asszimiláló közösséggé válni, mert kevesebb hidat épített, mint ahány falat maga köré. Tulajdonképp egy fal építés, amirõl itt szó van. Ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy elhangzik ez a dogma, hogy elõször körül kell metélkedni, és utána lehet valaki keresztyénné, azokat az embereket, azokat az érdeklõdõ férfiakat, akik talán Istennek szánnák a szívüket, nagy részben elriasztaná az elsõ gyülekezetbõl. Hát gondoljunk csak bele, Testvéreim, ha most nekünk azt mondaná valaki, a 21. században, amikor a legfejlettebb mûtéti körülmények vannak, hogy vessük alá magunkat ennek a beavatkozásnak, megtennénk? Dehogy. Azt mondanánk, hogy köszönjük szépen, nem kérjük. Jó nekünk úgy, ahogy a természet adta, ahogy az Isten élnünk engedett, és nem látnánk be, hogy mért van szükség egy ilyen külsõségre, mért van szükségünk ahhoz, hogy az Istenhez tartozzunk elõször egy más népnek, egy más gondolkodásmódnak átvenni a szokásait, a hiedelemvilágát, és utána lehessünk mi a Krisztushoz tartozók. Mert ugye, lássuk be, valójában nem errõl a kis nyisszantásról van itt szó. Hanem mit mondanak? Elõálltak néhányan, meg kell parancsolni, hogy tartsák be a mózesi törvényeket, mindenki éljen elõször úgy, ahogy

mi, majd utána lehet keresztyénné. Mindenki gondolkodjon elõször úgy, mint mi, és majd utána hihet a Krisztusban, utána majd hallhatja az evangéliumot. Mindenki elõször csinálja úgy a dolgainkat, ahogy mi, és majd utána. Kedves Testvéreim, mi ez, ha nem a legiszonytatóbb zsidó diktatúra az Újszövetség lapjain? Burkolt, el van kenve, olyan, mintha nem is lenne, ugyan már, csak egy vallási vita. De azért amikor ezek a farizeusok megszólalnak, hogy körül kell metélni azokat, és megparancsolni nekik, hogy tartsák Mózes törvényét, ezek nagyon súlyos szavak voltak. Hiszen az ókor emberei közül ugyanúgy, mint ahogy a mai kor emberei közül, azért meglehetõsen kevesen gondolják azt, fõleg akik nem születtek, és nem szocializálódtak zsidónak, hogy mi szombaton nem akarunk semmit csinálni, hogy mi komolyan be akarunk minden egyes szabályt, amit az Ószövetségben találhatunk, kezdve a bizonyos ételeknek a fogyasztásával, nemfogyasztásával, mindent tartani, és úgy akarunk élni, ahogy az nekünk nem magátólértetõdõ, ahol a mi vidékünkön, a mi éghajlatunkon, a mi mentalitásunkkal nem a sajátunk. Kedves Testvéreim, ha végiggondoljuk ezt, egy nagyon agresszív gyarmatosító szándékot láthatunk mögötte. Egy nagyon agresszív térnyerési kísérlet ez a zsidó származású keresztyének részérõl. Nagyon kevés baráti gesztus van benne. Annál nagyobb öntudat, annál nagyobb hatalomvágy, annál inkább arról szól az egész, hogy én fõpap vagyok vagy farizeus, mindenki, aki csatlakozik hozzánk, az alattam lesz, és akkor azoknak majd én parancsolok. Azoknak majd én magyarázom Mózes törvényét, azok majd az én szám íze szerint fogják megtartani a parancsolatokat, és akkor majd olyan lesz minden, amilyennek én szeretném. Elsõ pillanatban az ember nem is gondolná, hogy milyen komoly vita volt ez, hogy mi legyen a más vallásból, a más népbõl, a más közegbõl közénk érkezõvel. Nagyon sokszor az emberek azt hiszik, hogy csak arról van itt szó, hogy ugyan már, bizonyos feltételhez kell szabni, hogy valaki keresztyén lehessen. Igen ám, de hát Krisztus ingyenessé tette az evangéliumot, az apostolok, amikor elkezdték hirdetni ezen az elsõ Pünkösdön, szintén nem kértek pénzt azért, hogy kiálljanak a nép elé, és szintén nem várták el senkitõl azt, hogy elõször bármiféle elõ-cselekményeket, bármiféle elõéletet mutassanak fel. jó ha figyelünk

És, kedves Testvéreim, jussunk el a mai korhoz. Nézzük a saját egyházunkat. Vajon mi megkövetelhetjük valakitõl, aki csatlakozni akar hozzánk, hogy elõször legyen az õ viselkedésében konzervatív, vagy liberális? Vagy gondolja azt, hogy Magyarország a világ legszebb országa? Még akkor is, ha mi ezt így gondoljuk, mert különben nem jöhet be a templomunkba, különben nem szolgáltatjuk ki neki a sákramentumokat, különben nem hallhatja szánkból az evangéliumot? Kedves Testvéreim, olyan világban élünk, amikor botrány van abból, ha az Isten törvényét tagadó, a homoszexuális nem lehetett lelkész. Aki homlokegyenest ellentétben áll életével és bizonyságtételeivel, saját cselekedeteivel az Isten Igéjével, arra azt mondjuk, hogy köszönöm, nem kérjük. Botrány van abból, hogyha az egyház föl meri emelni a szavát bizonyos erkölcsi-etikai kérdésekben, és nem azt mondja, hogy ez az én véleményem, hanem elõhúzza a Bibliát, és azt mondja, hogy a Biblia alapján mi ezt tanultuk, ez a mi hitünk. Hát próbálnánk azt mondani valakinek, hogy csak akkor jöhet be a templomba, ha ezt vagy azt megteszi elõtte. Ha elõször úgy kezd élni és úgy kezd gondolkodni, mint mi. Hát gondoljatok csak bele, hányszor volt abból már probléma, hogyha azt mondta az egyház, hogy nem jó református, nem jó keresztyén, nem jó magyar ember az, aki bizonyos világi kérdésekben így vagy úgy vagy amúgy hallatja a szavát, aki bizonyos nem konkrétan vallási, hanem életvezetési kérdésekben, életmód kérdésekben megítéltetett általunk. De hát, kedves Testvéreim, Mózes törvényei azok elsõdlegesen vallási törvények, másodlagosan életvezetési törvények. Pontos meghatározásai annak, hogy milyen esetben hogy kell cselekedni. Hogy milyen bûnért milyen büntetés jár. Én azt mondom néha, hogy talán nem is ártana, hogyha megtörtént volna, hogy egy az egyben átvesszük ezeket a törvényeket. Persze, én sajnálnám a jó cigyánypecsenyét. Na de álljunk oda a mai világ elé, és mondjuk azt mondjuk Szili Katalinnak, hogy Roszik Gábornak, vagy néhány olyan embernek, aki “havonta szokott bérmálkozni” a régi szép idõkben, hogy barátom, akkor elõször tartsd be a Mózes törvényeit, és utána nyilatkozhatsz arról, hogy keresztyén vagy-e. Próbálnánk ma azt mondani egyes egyházból kiszakadt-elszakadt embereknek, hogy te nem egyszerûen nem jársz közénk templomba, hanem nem vagy méltó a keresztyén névre, mert nem tartod magad az egyház törvényeihez. Kedves Testvéreim, mert akárhogy is dõlt el ez a vita, és bármennyire is igaza lett annak a tábornak, hogy az Isten Igéje mindenki számára ingyenes, nem kell hozzá elõjó ha figyelünk

képzettség, és csak a szeretet törvényét és a Krisztus szívünkbe fogadását, a megkeresztelkedést, a sákramentumokkal való élést tették követelménnyé, azért látnunk kell, hogy ennek a vitának van egy pozitív tanulsága. Ezek az emberek foglalkoztak a vallási kérdésekkel. Ezeknek az embereknek problémát jelentett az, hogy vajon hogy kell a helyes úton járni. Én úgy gondolom, hogy sajnálatos, hogy a 21. század egyházában ezen nagyon kevesen gondolkozunk el. Hogy mi a helyes és mi a helytelen. Hogy nekünk ez nem jelent kardinális problémát, és nem ülünk össze gyülekezetenként, egyházmegyénként, egyházkerületenként, egyházanként, hogy újra meg újra meghúzzuk azt a minimumot, amit teljesíteni kell valakinek ahhoz, vagy feltesszük a kérdést, hogy van-e egyáltalán olyan minimum, amihez egy keresztyén embernek tartani kell magát. Mert megmondom, hogy én szív szerint, jön a nyár, majd az Andrássy úton bõrnadrágban magát billegetõ homo-erotikus fiatalembert nem tudom olyan jó keresztyénnek látni, sõt egyáltalán nem tudom annak látni, még ha rózsaszín Biblia is van a kezében, mint Titeket, akik itt ültök, akik vasárnapról vasárnapra hitvallóként egyszerûen, szolídan a magamutogatás vágya nélkül próbáltok megmaradni, és próbáltok fenntartani egy gyülekezetet. Kedves Testvéreim, szörnyû dolog, amirõl vitatkoztak a zsidók. De még szörnyûbb az, hogyha mi már nem vitatkozunk. Ha minket nem is érdekel, ha nekünk már bárki jó, csak jöjjön. Ha mi már mindenkit elfogadunk csak azért, hogy eggyel több ember fizessen egyházi adót, hogy eggyel több emberrõl elmondhassuk a statisztikában, hogy itt ül közöttünk. Gondoljatok csak bele, Pálék óriási utat tesznek meg azért, hogy vitatkozzanak. Vitatkozzanak arról, ami nekünk ma a sorsunk, a hitünk, az egyházunk. Ezek az emberek óriási áldozatot hoztak, mert fontos volt nekik egy kérdés. Mi mekkora áldozatokat hoznánk ezért? Bárhogy is vélekedjünk az adott kérdésekben, bármi is legyen az adott véleményünk az adott ügyben, vajon megszólít minket ez a kérdés? Hogy kell-e valamivé válni mielõtt keresztyénné leszünk? Kell-e elõször Szent Péterhez imádkozni vagy Szûz Máriához mielõtt a Krisztussal beszélünk, vagy a mi mennyei Atyánkkal? Vannak-e olyan külsõségei, amiket meg kell õrizni, vagy mindent szabad? Van-e valami olyan meghatározott kasztrendszer, amiben él a keresztyén ember? Vagy mindannyian egyformák vagyunk? Kérdések, kérdések, amelyek tulajdonképpen a legnagyobb baj, hogy föl sem merülnek gyakran. Hogy nem is beszélünk ró-

luk, hanem próbáljuk lesöpörni õket, és nincsenek meg azok a vitáink, amelybõl katarzist átélve kiemelkedhet egy egységes döntés. Egységes döntés, mint akkor régen. Amikor Pál, Péter, Barnabás és a többiek jártál Izráelnek és a világnak útjait. Amikor egy Pál apostol egy lelkeket lángra gyújtó beszéddel fölrázta a környezõ apostolokat, és azt mondta nekik, hogy fiúk, a Krisztus mindenkihez jött, fiúk, az evangélium mindenki számára ingyenes. Atyámfiai, mi nem tehetünk semmiféle kritériumot, hogy elõbb be kell tartani, aztán csatlakozhat hozzánk valaki. Nem, elõször csatlakozzon, s ha majd csatlakozott, akkor megismeri, hogy mi a Krisztus feltétele, mi az Isten feltételrendszere, és akkortól lesz kötelezõ számára, ha már itt van közöttünk. Kedves Testvéreim, jó világ lehetett, mert az alkotó viták ideje volt. És jó világ lehetett, 500 évvel ezelõtt Kálvin ideje is, mert õ is alkotó vitákat tudott kezdeményezni. Mit kell és mit nem, mit lehet és mit nem, mit szabad és mit tilos. Kedves Testvéreim, és mivel most volt a születésnapja, egy pillanatra meg kell emlékezni róla is, aki reformátor volt, és errõl mindenki azt hiszi, újító. Pedig nem tett semmi mást, csak visszatért ennek az eredendõ vitának a forrásához. Visszament, és erkölcsi, etikai, életvezetési kérdésekben is nagyon pontos tanácsot próbált adni azoknak, akik magukat a Krisztus követõinek vallották. Isten népének nyelvezetét és szabályrendszerét nem megújította, hanem visszaalakította az eredetire. Reformátor volt. S vajh eljönne az idõ, hogy jöjjenek a Kálvinok, közénk, ide a gyülekezetbe, és a nagy egyházakba is, hogy visszavezessenek minket a kérdések, az alkotó viták, a katartikus megújulások, s a Krisztushoz való feltétlen ragaszkodás évszázadába. Ámen. Gyertek, imádkozzunk! Mennyei Édes Atyánk, köszönjük Néked az elõttünk járókat. Azokat, akik szenvedtek, akik vitatkoztak, akik hittek, akik kitartottak, akiknek kérdéseik voltak, és akik válaszokat próbáltak adni, akik megpróbáltattak, s akik helytálltak a Tõled kapott erõ és segedelem által. Mindenség Ura, légy velük, s légy velünk, add, hogy emlékünkben mindörökre megmaradjanak, s hogy mi akarjunk vágyni arra, hogy olyanok legyünk, mint õk. S hogy a mi vágyunk tenni akarás legyen a Te szent Fiad ügyében, de méginkább a Te egyházadért. Mindenség Ura, erõsíts minket és tölts el minket hittel, reménységgel, adj kérdéseket, és bölcs válaszokat. Adj nekünk világot, amely rámutat arra, hogy miben vagyunk még hiányosak, s engedd, hogy kiteljesedjünk a Te lelked és szent Igéd által. Mindenség Ura, õrizz minket és taníts minket, vigyázz reánk, bárhol is legyünk. Engedd, hogy tudjunk hittel és õszintén élni, s imádkozni úgy, ahogy a Te szeretett 27

Fiad a mi Megváltó Krisztusunk tanított, ekképpen: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bo-

csásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké. Ámen. S az Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja õrizni

szíveteket, és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban Ámen. http://www.istentisztelet.net/irott-predi kaciok/solyi-predikaciok/ha-nem-metelke dtek-korul-a-mozesi-szokas-szerint-nem-u dvozulhettek..html

Eszem ágában sincs megvédeni Vukicsot és a Magyarok Szövetségét, ám a minapi gyalázkodó cikket nem tudom másként értékelni, mint a bomlasztás új jelét, és egy új célpont keresését. Megvan, talált. Vukics Ferenc és a Magyarok Szövetsége az, akit és amelyet most tûz alá vesz a jobboldalinak álcázott szófosó. Nos, ez az újabb támadás a nemzetben gondolkodók ellen inkább felkelti a figyelmemet az MSZ-t illetõen, mintsem valamilyen ellenérzést ébresztene bennem. Hiszen amikor egy eddig névtelen tollnok vadul áskálódik valakik ellen, s olyanok ellen, akik a nemzeti gondolatot, a haza javát szolgálják, akkor gyanús a dühkitörés, a nemzetért való hirtelen aggódás. Csaknem harminc éves újságírói pályám során sok feltûnõ és letûnõ „csillagot” láttam már, s megedzõdtem. Hallottam szép ígéreteket - mint nagyszüleink is - és kiderült, hogy csak a hatalomért voltak a negédes választás elõtti szózatok. Vukics esetében azonban nem valamilyen vezetõi betegség a hajtóerõ, hanem egészen más. Egy jó katona, aki a nemzetére esküdött fel, és gondolkodni is tud, mindennél többet ér. Vukics pedig efféle ember, mégha az õ szervezete mellett sem köteleztem el magam. Erre ugyanis nincsen szükség, mert amíg az ember azt látja, hogy a nemzeti szellemiség, a haza és a magyarság védelme a cél, addig az fölösleges beállni valahová. mert magam is azt gondolom, amit õk, tehát nem kell különösebben beállni. Ha majd kell, megteszem. Arra is jó érzékem alakult ki az elmúlt évtizedek alatt, hogy idejében felismerjem bármilyen köntösben rejtezik is azt, aki nem õszintén és odaadóan szolgálja a nemzetet. Jó elõre meglátom, hogy ki a spicli, hogy ki az, akit csak odaállítottak ahol van, s ki az, aki csak az epedve vágyott hatalomért szónokol, legtöbbnyire üres hülyeségeket, s kik azok, akik újságíróként hol szadeszosok, hol forróvérû és tévedhetetlen magyarok - jó apanázsért. Viszont, ha valaki Vukicsot meghallgatja, az köpni-nyelni nem tud, mert még kérdeznie sem kell az elmondottak után. Nem lesz párt az MSZ-bõl, és Vukics nem fog mást tenni, mint amit ma mond. Mert nem is lehet mást tennie, ugyanis õ felesküdött a nemzet védelmére és ez az eskü halálig tart. Nem négy évre, egy vére vagy éppen egy fõvárosi költségvetés megszavazásáig, hanem halálig, becsülettel. Akik viszont rettegnek Vukicstól azok nem ismerik az eskü és az esküszegés fogalmát, nem ismerik a becsület szó magyar jelentését, és fogalmuk sincsen a hazaszeretetrõl, hiszen doboltak a parlamenti asztalukon, amikor ez a szó elhangzott. Õk az esküszegõk, a hazaárulók, a gyászmagyarok. A céljuk nem más, mint a nemzetbe vetett hitet labilissá tenni, félelmet kelteni, törést okozni az emberekben, és letörni azt az erõt és akaratot, amelyet Vukics jelent egy olyan országban, ahol a belügyekért felelõs miniszter nyilvánosan rágalmazhat és hazudozhat büntetlenül. egyelõre büntetlenül, s ahol a legszentebbet, a nemzet biztonságát õrzõk is vele tartanak. Rémes - mondhatnánk. De ezt sem érdemes kimondani, mert akkor máris bekaptuk a horgot. Ezt akarják, hogy rémesnek tartsuk azt, ami e hazában történik nap, mint nap. Ám a mi számunkra ez nem rémes, mert tudjuk, hogy 28

Vukics Ferenc minden, amit ez a mai hatalom tesz, olyan, mint amikor egy önakasztott ember rugdalja ki maga alól a sámlit. Minden napjuk egy-egy szeg hatalmuk koporsójába. Kár itt már az adófizetõ pénzén a FAZ-nak magyarellenes cikkekért fizetni, kár álnéven nemzeti köpönyegben nemzetet védeni úgy, hogy közben köpködi a felfogadott schreiber a nemzeti elkötelezettséget, és soha nem hallott egyetlen szót sem attól az embertõl, akit rágalmaz és szid. Magam is tettem néhány megjegyzést e szervezetre, s megkapván a választ, megnyugodtam. Jelesül azért aggódtam, mert bizonyos MSZ-es urak és hölgyek a katolikus egyház ellen meglehetõsen erélyesen léptek föl a kezdetekben, s ez sámándobjaikra is verték. Nem helyeseltem a dolgot, s megírtam, hogy amennyiben ez így van, ahogy e ködös elmék közreadják, akkor itt bizony baj lesz, mert legyen elég, hogy magyarként és katolikusként is a nemzetet szolgálom. Ne kelljen kötelezõen sámándobokra kelnem, és ha idõm van, nekem is dobolni rajta. Kereszténységemet pedig ne akarja egy MSZ-es vallási csoport vizsgálgatni. Nos, a vita elcsendesedett, és értelmes emberek megnyugtattak: - ez a dolog nem szerepel az MSZ programjában. Mindenki úgy dicséri a maga istenét, ahogyan akarja és ott, ahol akarja. Vitánkról tehát csupán ennyit. A mostani párttá alakulásos ostoba szellentés csak egy újabb botor próbálkozás, egy erõtlen degeneráció. Proli degeneráció, hiszen a proli semmi mást nem tesz immár 1919. óta, mint ugyanazon hülye és embertelenül aljas tervekkel és koncepciókkal áll elõ. A társadalom pedig röhög rajtuk, mert 1919. óta épp elég idõ telt el ahhoz, hogy kiismerjük a mentalitásukat. Most ismét a koncepciós ügyek idejét éljük. Több éves robbantásos filmet vetítenek bizonyítékul a politikai terrorizmusra, s talán holnap még robbantanak is, hogy bebizonyítsák igazukat. Mindenre képesek, mint ezt a nagy orosz író, Szolzsenyicin följegyezte. Fasizmusról beszélnek, miközben mint a gomba, nõnek ki a földbõl - a jó ha figyelünk

A jelöltállítás társadalmasítása A jelenlegi választási és parlamentáris rendszer önmagában hordozza a pártdiktatúra kialakulását. A képviseleti rendszer formálissá válását, a pártvezetés önjáróvá vált. A párt, mint társadalmi, politikai szervezeti forma nem attól vált a diktatúra eszközévé, hogy szervezeti formája párt, hanem attól, hogy kikerült a választók folyamatos és állandó ellenõrzése alól. A négyévenkénti megmérettetés nem elégséges, mivel a választók biankó meghatalmazást adnak a pártoknak, a választási kampány a megtévesztés és a hazugság horrorisztikus színjátékává vált Magyarországon és a világon egyaránt. „Egy dolog a választási, és más dolog a kormányprogram.” Ez a pártpolitikai felfogás elfogadhatatlan a választópolgárok részérõl. Az, hogy a listás jelöltek száma (210) meghaladja az egyéni jelöltek (176) számát, már önmagában létrehozza a vazallusi rendszert a képviselõk és a pártvezetés között. Ennek fordítva kéne lenni! A jelenlegi képviseleti rendszer vonatkozásában a 176 egyéni és 100 listás képviselõ már inkább kifejezné a népképviseleti rendszer arányosságát, azzal a nem lényegtelen kiegészítéssel, hogy az 5% küszöb megszûnne és a képviselõk visszahívhatók lennének. Síklaky István, „becsületszerzõdés” megkötését javasolta még 2000. elõtt a képviselõjelölt és az adott választókörzet választói között. A Magyarok Szövetsége a huszonegy pontjával és a politikai programjával ezt az ötletet kívánja tovább fejleszteni, és „Társadalmi Szerzõdés” formájában általánossá és példaértékûvé tenni úgy, hogy önmaga ne váljon párttá, hogy pártfüggetlenségét és civil jellegét megõrizze, egyfajta pártok-felettiséget akar, miközben a pártok társadalmi kontrollját folyamatossá tenné és intézményesíteni akarja.

A jelenlegi választási rendszer majdhogynem lehetetlenné tenne egy ilyen felállást, amennyiben elfogadnánk a társadalmi szervezetek vezetõinek mindenhatóságát és a jelöltállítást meghagynánk a jelenlegi formájában a pártvezetés kiváltságának. A jelöltkiválasztást vissza kell adni a választópolgároknak! A Társadalmi Szerzõdés intézményesülése jó lehetõséget biztosít arra a jelenlegi rendszeren belül is, hogy a választók kötött program, cél, alkalmasság ismeretében állítsanak jelöltet, függetlenül attól, hogy melyik párt zászlaja alatt indul a jelöltet. A Társadalmi Szerzõdés alanyi és garanciális része biztosítaná a jelöltet és a támogatókat egyaránt. A szerzõdés az adott országgyûlési választáson indulni kívánó elõjelölt és az õt támogatok között jönne létre. Amennyiben szervezeti háttérrel jön létre a megállapodás, akkor a két szervezet jóváhagyó tudomásulvételével válik politikailag is kezelhetõvé a szerzõdés. A Magyarok Szövetsége esetében a 21 pont elfogadása a kiindulási alap, ami kiegészíthetõ lenne értelmezõ rendelkezésekkel és a helyi közösség által fontosnak tartott pontokkal. Ezt a szerzõdést egyfajta polgárjogi, vállalkozói szerzõdésnek kell tekinteni, ahol a jelölt vállalja, hogy képviselõvé válása esetén ilyen és olyan célok megvalósulása érdekében fog szavazni a törvényhozásban, míg a támogató azt vállalja, hogy a jelölt kampánystábjának tagjaként munkát végez a közös cél érdekében. Egy ilyen megállapodás garanciális részét képezné, hogy a támogatók akár lemondásra is felszólíthatnák a képviselõjüket amennyiben megszegte a megállapodást. A jelenlegi törvények szerint a megválasztott képviselõ szabadon rendelkezik a megszerzett mandátumával, így egyéni dön-

magyar földbõl - az izraeli vállalkozások, s terrorizmust emlegetnek, miközben õk terrorizálnak egy egész társadalmat a félreinformált és amúgy is meglehetõsen ostoba EU-s hátszéllel. Summa summarum: Vukicstól (is) rettegnek ezek a politikai senkiháziak, s íratnak róla minden marhaságot, középpontba helyezve õt és az MSZ-t. Tegyék, hála Istennek, hogy teszik. Most már csak egy dolog van hátra. Egyesíteni a nemzeti erõket, szervezeteket. Persze azt sem kell. Mert ma már a nemzeti erõk úgy találnak egymásra, mint a higany-pontocskák. Ha vagdalóznak a prolik, ha nem. Õk ma már senkit sem érdekelnek, még akkor sem, ha a rendõrgyilkos, saját kommunista söpredékét is eláruló, sztalinista suhanc terroristának, Ságvárinak akarnak szobrot állítani. Lejárt az idejük, és minden mondatuk, minden gondolatuk érdektelen a nemzet számára, kivált, mert nem is igazak. Hit és összefogás az, amire ma szükség van, és a küldött hazaárulók felismerése, elzavarása a nemzeti oldalról. Sokan vannak, jó ha figyelünk

tésén múlik, hogy lemond-e vagy sem. E lemondás kikényszerítésére vagy legalábbis a kampányban munkát végzõ támogatók anyagi kárpótlására lehetõséget biztosítana a Társadalmi Szerzõdés, ami polgári peres úton akár érvényesíthetõ is lenne. A jelöltállítás társadalmasítása rögzített program és garanciák estében a helyi közösségek kezébe adná az adott választókerület egyéni képviselõjének társadalmi kontrollját, visszahívhatóságát. A képviselõ érdekelt lenne abban, hogy folyamatos kapcsolatot tartson a választóival. Ezzel közélet iránti felelõsség mindkét fél részérõl erõsödne. A jelenlegi választási rendszerbõl fakadóan a megyei listák és az országos lista teszi szükségessé, hogy a társadalmi szerzõdést kötõ jelöltek pártjelöltként is legyenek regisztrálva az Országos Választási Irodánál függetlenül attól, hogy tagjai-e az adott pártnak. A listaállítás „kényszere” jó lehetõséget ad a vidék politikai önszervezõdésére, akár választókerületi, akár megyei szinten. Ebben az esetben mód és lehetõség nyílna arra, hogy a társadalmi szerzõdéssel bíró képviselõjelölteket támogató közösségek befolyással bírjanak a megyei pártlisták összeállítására, de még az országos listára is. Természetesen ez az elképzelés a jelenlegi törvényi elõírások adta lehetõségekbõl indul ki, és nem egy jövõbeli elképzelés ideája. Egy merõben más választási rendszer más és más megoldásokkal biztosítja vagy szûkítheti a társadalmi kontroll intézményesülését. Ne felejtsük el, a jelenlegi viszonyokat csak a törvényhozáson belül lehet megváltoztatni, de ehhez be kell kerülni a parlamentbe azoknak a társadalmi erõknek és képviselõiknek, akik egy pártokráciától mentes országvezetést akarnak. Takács András

tehát a dolog nem könnyû. Amíg viszont nem olvad össze minden csepp nemzeti higany, addig se üljünk fel többé az igaz emberek mocskolásának, akkor sem, ha az illetõ aki írja mégoly „hiteles”. És ne veszítsük el kedvünket, akaratunkat és erõnket, mert néhány szarházi bocsánat - ezt akarja. Mi magyarok vagyunk, és ha Vukics majd az ellenkezõjét akarja tenni annak, amit ma mond, akkor kell õt is elhajtani. Akik ma megelõlegezik neki ezt különféle rágalmak segítségével, azokat azonban ma kell elhajtani, mert azok már bizonyítottak. Bebizonyították, hogy génhibájukból eredõen nem csak eszük, de gerincük sincsen. Sajnos az effélébõl mindig bõviben vagyunk mi magyarok. Stoffán György A Kárpáti Harsona, a Nemzeti Internetfigyelõ és az udk.hu munkatársa, az Európai Idõ fõmunkatársa

29

Vajon mikor tekinthetõ egy ország idegen erõktõl megszálltnak? A kérdés eldöntéséhez általában 4 szempontot kell figyelembe vennünk: azaz, hogy politikai, gazdasági-pénzügyi, szellemi-tudati (kulturális-vallási) és katonai szinten független, szabad-e a terület népessége, avagy mások akarata gyõzedelmeskedik-e az õslakók („bennszülöttek”) fölött. Ha a 4 fundamentum bármelyikét idegenek bitorolják, akkor részleges, ha pedig egyidejûleg valamennyi téren ez érvényesül, akkor totális megszállásról beszélhetünk. Ennek elõrebocsátásával végezzük el a vizsgálatot, Magyarországot illetõen. Kibõvítve azzal, hogy választ keresünk arra is, vajon ki(k)nek és miért áll(hat) érdekében egy békés, jóhiszemû nemzet leigázása, sõt végleges eltiprása, ill. gazdag földjeinek és javainak megszerzése. (Közben egy percig se feledkezzünk meg arról, hogy az internacionalista cion-bolsevizmus és a „kozmoliberális” judeo-kapitalizmus – újabb nevén globalizmus – lényegében egy tõrõl fakadt, s mindkettõt ugyanaz a tõkéscsoport finanszírozta és felügyelte a háttérbõl; a két „kibékíthetetlen” tábor közt pedig eljátszotta a „hidegháború” szemfényvesztõ bûvész-trükkjeit.) 1945–47 közt egy irányított látszatdemokrácia mûködött a trianoni Csonkaországban. Voltak „szabad” választások, politikai intézmények (parlament, önkormányzatok stb.), s bizonyos engedélyezett pártok által alkotott többpártrendszer. A köznapi végrehajtás azonban rendszerint megfeneklett a tényleges hatalmat gyakorló szovjet „felszabadítók” szándékaival szemben. 1948-tól viszont egy éles „balra át” után a korábbi konszolidáltabb viszonyok helyébe egy nyílt politikai-katonai diktatúra lépett, mely egypártrendszerével, börtönvilágával, haláltáboraival és bitófáival teljesen legázolta a magyarság szabadságát, törekvéseit, alapvetõ emberi jogait. A párizsi gúnyhatárokon kívûlrekedt testvéreink lényegében hasonló sorsban vergõdtek, azzal a körülménnyel tetézve, hogy nemzeti(ségi) hovatartozásuk miatt még külön is üldözték õket. Az 1970- es, 80-as években a vad bolsevista terrort követte egy szelídebb formátumú, de hasonlóan embertelen és elvetemült rendszer, a „legvidámabb barakk”. 1989-ben a bukott pártállamot ismét egy többpártrendszer váltotta fel. Innentõl kezdve, az 1990-es választásokon át, úgy 1992-ig beindult egy furcsa rendszerváltoztató (köpönyegfordító) folyamat, ami azonban hamarosan zátonyra futott és csírájában elhalt. 1992-tõl napjainkig egyre inkább körvonalazódott egy rendkívül aljas, körmönfont öszvérállapot, amit legtalálóbban demokratúrának nevezhetnénk, hibrid jellegére utalva. 2006-ot követõen pedig akár lo30

pakodó államterrorról is beszélhetünk! 1990 után valamennyi kormányunk (Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kabinetje) és parlamenti pártunk – ha nem is egyforma mértékben – alapvetõ nemzeti érdekeinket és értékeinket föladva, az országrontó törekvéseket szervilisen kiszolgálva, bõven kivette részét abból a rombolásból, ami hazánkat immár a pokol fenekére juttatta. Régi elnyomóink diadalittas visszatérése után újra a félelem, a bizonytalanság, a jogtalanság, a félrevezetés uralkodik. A magyar népesség rohamosan fogy, állaga romlik, életkedve folytonosan csökken. Önsorsának irányítására semmilyen befolyása nincs, legjobb erõi reménytelenül kiszorítva tengõdnek; külsõ érdekcsoportok, maffiahálózatok és elvtelen helytartóik grasszálnak a nevében. Gõzerõvel folyik az idegenek (cigányok, kínaiak és egyéb színesek, de elsõsorban a szovjet utódállamokbeli és izraeli, sõt kanadai és amerikai zsidók) betelepítése, törvénytelen „honfoglalása”, etnikai-faji összetételünk tudatos megváltoztatása. Magyarország tehát politikai értelemben megszállt ország, ahol nem csupán gyarmatosítják népünket, hanem tervszerûen ki is akarják irtani, hogy egy más arcú, új birodalmat alapíthassanak a Kárpát-medencében. Bizony, nincs félreértés. Nekik nem elég a Trianonban, majd Párizsban meghagyott ország-csonk, hanem az egész területre fáj a foguk, annak összes természeti és szakrális kincsével egyetemben. Hiszen az elbutított, birkatürelmû magyar többséggel szemben õk világosan látják, hogy a Kárpát-medence minden téren egy és oszthatatlan, s részeiben életképtelen, a maga tökéletességében azonban teljes önellátásra képes Paradicsom, az „Ígéret Földje”. Nagy ravaszul ezért még nem bántják az utódállamok primitív rablóbandáit, hadd örüljenek a koncnak, s hadd irtsák ki az õshonos magyarokat, ám ha elvégezték dicstelen feladatukat, velük is leszámolnak, s aztán könyörtelenül végrehajtják a régóta esedékes revíziót. Ezért kell nekünk évtizedek óta kussolni, és minden sérelmet, szenvedést alázatosan tûrni, nehogy „oktalan hõbörgésünkkel” beleköpjünk a mohó kombinátorok levesébe. Egy dologban mégis elszámították magukat a Sátán „hollókosztosai”. Ezt a Kánaánt (szemben az õ sivatagos, terméketlen pusztaságukkal) maga a Teremtõ adta nekünk (valódi választott népének!), ezért sohasem hagyja, hogy sehonnai, barbár bitangok elorozzák tõlünk! Eddig még valamennyi támadónknak beletört a bicskája, mi pedig túléltük minden rohadék hóhérunkat, s nem lesz ez másképp ezután sem! Jobban járnának tehát, ha máris eltakarodnának, amíg még nem késõ, mert rövidesen csúfos véget érnek! 1945-tõl 89-ig gazdasági tevékenységünket, pénzügyi viszonyainkat teljes mértékben

a ruszki tezsvírek ellenõrizték. A nemzet szorgos termelõ munkájának hasznát, gyümölcseit fölfalta a csillapíthatatlan étvágyú, behemót vörös medve. Gazdasági segítségnyújtás címén hazánkat többszörösen megnyúzták és kicsontozták, javainkat, értékeinket ellenszolgáltatás nélkül eltulajdonították, vagy nevetségesen csekély fizetséget nyújtottak értük. A magántulajdont eltörölték, mindent államosítottak, a korábban kiosztott földeket kolhozosították. A gyárak, üzemek, mezõgazdasági szövetkezetek, bankok élére szakmailag dilettáns, alulképzett, ellenben „megbízható”, törzskönyvezett eftársakat állítottak, akik készséggel végrehajtották valamennyi utasításukat, mellyel elképesztõ károkat okoztak országunknak. A viszonylag enyhébb gulyáskommunizmus alatt megkezdõdött a nyugati hitelek fölvétele. Csakhogy ezek sem a hazai beruházásokat, technológiai korszerûsítéseket, fejlesztéseket és piacbõvítéseket, azaz életszínvonalunk emelését segítették, hanem nyomtalanul eltûntek a Szovjetunióban, ill. a „magyar” funkcionáriusok zsebében. Az egyre szembetûnõbb hiányok miatt a 80-as években megkezdõdött egy általános leépülés és elszegényedés, mely mára katasztrofális méreteket öltött. Az IMF és a Világbank által uzsorakamatra folyósított (virtuális!) hitelekbõl népünk jóformán semmit nem élvezett, ám régi-új kizsákmányolóink most mégis velünk akarják letörlesztetni az utolsó fillérig (meg még azon is túl!). Ez nyilvánvaló államcsõdhöz vezet, mert a magyarságot jelenlegi nyomorúságos állapotában erre kötelezni felér egy kollektív öngyilkossággal. Ez még akkor is lehetetlen, ha több évtizedes rabszolga-munkánk, építõ szorgalmunk összes látható eredményét, közmûveinkkel, termõföldjeinkkel, vizünkkel és ásványkincseinkkel együtt, mélyen áron alul megszerzik a külföldi „privatizátorok”, ill. honi strómanjaik. Tagadhatatlan, hogy pénzügyeink, nemzetgazdaságunk irányítása 60 év óta egy pillanatig se volt a kezünkben, hanem mindvégig orosz vámpírok, majd amerikai-izraeli lobbik, multináci cégek befolyása alatt állt. Csak a megszálló személye változott, ám a megszállás ténye vitathatatlan. Jól tudjuk, hogy a tulajdon maga a hatalom; ezért egy vagyonából módszeresen kiforgatott proletártömeg, egy éhezõ és földönfutó koldussereg nem képviselhet komoly ellenállást a neoliberális, kozmopolita, szabadkõmûves ragadozók rémuralmával szemben. Súlyos terheket ró ránk EU-tagságunk is, hiszen a kezdetektõl nettó befizetõk vagyunk, vagyis a tõlünk beszedett óriási sarcoknak csupán a töredékét kapjuk vissza „támogatások” és pályázati nyeremények formájában. Az Európai Unió maga is a zsidó világuralmi törekvések egyik fedõszerve, miként központosított jó ha figyelünk

bankrendszere és egységesülõ valutája, az euro is e parazita faj „találmánya”. Az alkotmányt helyettesítõ, a népek, országok önrendelkezésén, függetlenségén átgázoló Lisszaboni Szerzõdés (valamint az ezt kiegészítõ, árnyaló szabályhalmaz) pedig minden téren a szabadság s a nemzeti szuverenitás ellen hat, lerongyolódott hazánkat pedig a többi tagállamnál is vadabb mélységekbe taszítja. Egész mezõgazdaságunkat, iparunkat, kül- és belkereskedelmünket, bankszektorunkat, szolgáltató ágazatainkat, hírközlésünket alárendeli egy személytelen hatalomnak, miközben kíméletlenül elsorvasztja szociális, egészségügyi, kulturális és oktatási vívmányainkat, s lenullázza sok évezredes szokásainkat, hagyományainkat. Vak és süket, aki nem veszi észre, hogy az EU-n belül is egyfajta összeesküvés szövõdött ellenünk, hiszen a legtöbben nem tûrik a magyarok „másságát”, mert titkon érzik, hogy így, béklyóba verve, szétszabdalva, kivéreztetve is mennyivel különbek vagyunk náluk, hát még ha szabadon bontakoztathatnánk ki képességeinket, tudásunkat, s láncainkat lerúgva hajthatnánk végre égi és földi küldetésünket. Ezért inkább megfojtanának nagy irigységükben, borsónyi agyukkal fel se fogva, hogy a mi emelkedésünk az õ javukra is válnék. De elárulom, hogy gyalázatos tervük nem fog sikerülni! Az 1945-tõl 1966-ig terjedõ, majd a késõbbi idõszak változatos megszállási formái közül alighanem a kulturális-szellemi lebunkózásunk ütötte a legszörnyûbb, leggyógyíthatatlanabb sebeket szerencsétlen népünk testén. A bolsevizmus alatt egy minden ésszerûséget, realitást és humanizmust nélkülözõ marxista-leninista „értékrendet”, egy ateista, materialista, internacion(al)ista téveszme-rendszert kényszerítettek ránk szuronyos õreink. Meghamisították egész történelmünket (kiváltképp régmúltunkat!), meggyalázták hõseinket, jelképeinket, sárba taposták anyanyelvünket, dögkútba hajították sok évezredes hagyományainkat, õsi tudáskincsünk, gazdag és hatalmas kultúránk emlékeit és nyíló virágait. Világszerte híres, elismert iskoláinkat barbár módon tönkretették, nevelõink, pedagógusaink szakmai színvonalát, emberi tartását a mélypontra züllesztették. A fiatalságot klasszikus mûveltségétõl, hazafiságától, nemzettudatától, erkölcsi példáitól, vallásos hitétõl, bajtársias szellemétõl egyaránt megfosztották, de cserébe csak az üres karriervágyat, a modortalan viselkedést, az egészségtelen életmódot, a beteges önzést, a nihilista szemléletet plántálták beléje. Az irodalomban, a képzõmûvészetekben, a színjátszásban, a zenében és a tudományban többnyire a pártos „ügyeletes zsenik”, a rendszert elfogadó és támogató harmadrangú tucatfigurák érvényesülhettek csupán, míg az igazi tehetségeket rendszerint elhallgattatták, vagy egzisztenciálisan megalkuvásra késztették. jó ha figyelünk

A Lukács György, Révai József, Aczél György, Berend T. Iván, Major Tamás, Köpeczi Béla, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Hiller István és más zsidók által fémjelzett kultúrharc során a magyarságból kiölték a valódi értékek fölismerésének és befogadásának képességét. Az írott és az elektronikus sajtó a legsötétebb banditák közremûködésével egy hazug, semmitmondó, nemzetietlen euroamerikai moslékot zúdított a nyakunkba, s ilyenformán a mindenkori zsarnokság leghûségesebb janicsárja lett. A keresztény egyházak sem látták el kielégítõen lélekmentõ és nemzetvédõ kötelességeiket, de a szüntelen üldöztetés, a gerincroppantó békepapi meghunyászkodás s a gombamód szaporított mérgezõ szekták dacára a lelki ellenállás fellegvárainak számítottak; ám elszántságuk, küzdõképességük, megtartó erejük egyre sorvad, s akarva-akaratlanul a globalizáció eszközeivé váltak. 1989 óta a távlati kulturális célok és tendenciák ugyanazok, legföljebb a taktikák és módszerek váltak még ördögibbé. Minden idegenség, romboló másság szép és kívánatos; minden becsületes, nemzeti szellemû, kvalitásos mû és alkotója populista, irredenta, rasszista vagy fasisztoid, tehát gyökerestül elvetendõ. Ma ugyan „szabad a szólás”, de segítséget, reklámot csak az várhat, aki belesimul az általános nyájszellembe. Elmondhatjuk, hogy hazánkban 60 éve kulturális népirtás folyik (a határainkon túl még nyelvtörvénnyel, iskolatörvénnyel is megfejelve!), s immár e téren is bizonyított megszállásunk haszonélvezõi egyben az új „honfoglalók” révkalauzai. Eredeti értelemben megszállásnak leginkább a katonai, fegyveres okkupációt tekinthetjük. Bõ 6 évtizede sajnos ebben sem szenvedünk hiányt. 1945-tõl 91-ig szovjet páncélosok lánctalpai szaggatták vértõl áztatott földünket. De repülõgépekben, atomrakétákban és egyéb hagyományos pusztító arzenálokban sem szûkölködtek a több mint 40 évig „ideiglenesen hazánkban tartózkodó vendégbarátaink”. Az egész ország egy gigászi orosz támaszpont volt, tele laktanyákkal, üzemanyag- és hadianyag-raktárakkal, bunkerekkel és rakétasilókkal. A mintegy 200 ezer (késõbb „csupán” 80 ezer) hadfi ellátásáról, kényelmérõl, fejedelmi életvitelérõl természetesen népünk gondoskodott. Bõségesen megszolgáltuk ezzel „felszabadításunkat”, kifosztásunkat, a málenkij robotra hurcolást, az 1956-os forradalmunk leverését, hogy az állandó rettegésrõl s az ezernyi egyéb borzalomról most ne is beszéljünk. Intelligens, etikus viselkedésükkel, szerény, szeretetre méltó magatartásukkal kitörölhetetlenül – egy falánk sáskarajnál, egy fejünk fölött trappoló bölénycsordánál is jobban – az emlékezetünkbe vésték magukat. Akkor lássuk õket megint, mikor július 40-én piros hó esik! 1991 és 95 között – katonai viszonylatban – végre igazán szabadok lehettünk, s fölcsillant

a remény, hogy egy nekünk tetszõ, magyar Magyarországot teremthetünk az elvetemült zsiványok hûbérbirtokai helyén. Azonban örömünk hamar elpárolgott, mert a kopottas pufajkát hordó, vodkát nyakaló, elfásult Ivánokat fölváltotta a bõrdzsekit és cowboy-kalapot viselõ, különféle drogokkal edzett Billek flegma társasága. Már az 1848. március 15-i 12 pont egyike így hangzott: „A magyar katonákat ne vigyék külföldre, az idegeneket vigyék el tõlünk!”. Bizonyára a márciusi ifjak bölcsebbek voltak mai vezetõinknél, mert nemcsak kristálytisztán fogalmaztak, hanem meg is próbálták végrehajtani a nemzet létérdekét kifejezõ parancsot. Ám 1995 után nyakunkba szakadt az új „ideiglenes” megszálló, (a finoman békefenntartónak, hadtápbázisnak, logisztikai központnak aposztrofált) amerikai hadsereg. A sok százezer halottat és sebesültet, közel 3 millió menekültet „eredményezõ” véres balkáni összecsapások s a kegyetlen etnikai tisztogatások utáni kényes egyensúly megõrzése végett volt szükséges – állítólag – a mintegy 60 ezres NATO-kontingens bevetése. Csakhogy nem világos, hogy Horvátország, Szerbia vagy Bosznia helyett (de említhetném Olaszországot vagy az Adria szigeteit is) miért pont nálunk ütötték fel háttértáborukat az IFOR, majd a KFOR állig felfegyverzett, 10 ezer fõre becsült erõi. Egyáltalán mi közünk volt nekünk (a sajnálaton, erkölcsi együttérzésen túl) a néhai Jugoszláviában lezajlott – éppen az USA közremûködésével kirobbantott, s Anglia, Franciaország által fenntartott – apokalipszishez, hacsak az nem, hogy a Délvidéken sanyargatott magyar testvéreink sorsán könnyítsünk, és számukra – lehetõségeinkhez mérten – védelmet nyújtsunk. Viszont kormányzatunk pont ezzel nem törõdött jottányit sem, míg valamennyi egyéb, számunkra közömbös vagy hátrányos törekvést ész nélkül, hûséges csatlósként kiszolgált. „Szövetségesi” megszállásunk valódi, kizárólagos oka nem más volt, mint a hazánkba frissen bevándorolt (és folyamatosan beköltözõ) pogromviselt telepesek, az immár cirka 400 ezernyire növekedett kaftános hitsorsos kiváltságainak szavatolása, zavartalan ga(rá)zdálkodásának biztosítása a magyar õslakók felett. Az elõzõ 50 év társadalmunkat annyira összetörte, oly kilátástalan helyzetbe sodorta, hogy már akkoriban várható volt egy általános fölkelés régi-új elnyomóink ellen. A kivénhedt, posztbolsi hatalomnak nyilván nem maradt akkora ereje, hogy továbbra is elfojtsa az ösztönös, vulkánszerûen kitörõ lázadást, ezért folyamodott – a tisztátalan, csalásokban bõvelkedõ népszavazással kicsikart NATO-tagságunk kihasználásával – az „amcsi testvérhez”. Persze õk hangsúlyozottan nem megszállóként, hanem „vendégként” jöttek, s mindössze néhány évre, ami ugye (ismerve a német és japán mintát) könnyen eltarthatott volna egypár évtizedig. Hál’ Istennek azonban kitakarodtak, mert más bajuk is akadt bõven (a 31

9/11-i ikertornyos önmerényletük nyomán!), s akkorra már a masszív KGB-s (ill. Securitate-s) jelenlétet valamelyest „oldotta” a CIA és a Moszad erõteljes beszüremkedése, valamint az Incal Security, a Krav Maga és egyéb zsidó (õrzõ-védõ) magánhadseregek hirtelen elszaporodása. Ezek aztán úgy nyomultak elõre kies hazánkban, mint kés a vajban. Hamarjában ellenõrzésük alá vonták fõbb stratégiai pontjainkat (repülõterek, hadianyag-raktárak, laktanyák, rendõrségi és tömegtájékoztatási bázisok, határállomások stb.), majd csápjaikat kiterjesztették az egész országra. Ne legyenek illúzióink! Hasznunk ebbõl a cirkuszból nem származik, veszteségünk annál inkább. A „légyottot” természetesen anyagilag is mi finanszírozzuk, ám ez tán a legkisebb probléma. Katonai és titkosszolgálati semlegességünk feladásával ugyanis azt kockáztatjuk, hogy hazánkat – tõlünk idegen, faji és monetáris érdekekért – bármikor háborúba rángathatják, s egyre ritkábban születõ fiainkat a világ közeli vagy távoli harcterein segéderõként, golyófogóként alkalmazzák. Boszniában és Koszovóban, majd Afganisztánban és Irakban immár magyar önkénteseket is bevontak, egyelõre csupán technikai, rendfenntartói feladatokra, de késõbb sokkal gyilkosabb, kockázatosabb fegyveres kalandokba is bevethetik õket. Ugyanakkor hajdani saját haderõnket látványosan

leépítették, a kötelezõ sorozást megszüntették, majd országunk (nem létezõ) önvédelmét egy külföldrõl mozgatott „magyar” zsoldosseregre bízták. Szomszédjaink többszörös túlerejével, agresszív céljaival szemben így képtelenek leszünk a hatékony ellenállásra. De belbiztonságunk se ér fabatkát sem, hiszen korcs és kézivezérelt rendõrségünk nem a bûnözõket semlegesíti, hanem a hatalom túlkapásaival szemben jogosan fellépõ hazafiakat tartja sakkban. Elkerülhetetlen ezért alapos megtisztítása és depolitizálása, ugyanakkor szakmai, felkészültségi szintjének emelése. Roppant fontos lenne a régen jól bevált csendõrség, valamint a fegyveres nemzetõrség visszaállítása, ill. a fegyvertelen polgárõrségek technikai fejlesztése (nem mellékesen a Magyar Gárda létszámának és jogainak növelése!), ugyanakkor az összes idegenszívû, a magyarság rombolásán ügyködõ félkatonai szervezet azonnali betiltása. Vezetésünk felelõtlen könnyelmûsége miatt megint igen olcsó lett a magyar élet. Talán minden eddiginél kiszolgáltatottabbá vált a Csonkaország, míg az elcsatolt területeinken jogfosztott túszként sínylõdõ honfitársaink még bizonytalanabb helyzetbe kerültek. A kocka el van vetve. Isten csodája lesz, ha az egyre pöffeszkedõbb, militárisabb Kisantant nem indít összehangolt, térfoglaló támadást ellenünk a közeljövõben. (Pedig pofátlanságukat alig

leplezik, s néhány kiszivárogtatott, félhivatalos Európa-térképükön Magyarország már nem is létezik!) Alaposan megvizsgáltuk hazánk megszállásának módozatait. Mivel valamennyi feltétel messzemenõen teljesült, leszögezhetjük, hogy totálisan leigáztak bennünket! Ám ez csupán az elsõ lépcsõfok végsõ szétszóratásunkhoz és elpusztításunkhoz. Kézzel-lábbal és minden energiánkkal azért kell küzdenünk, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat, függetlenségünket (szuverenitásunkat), garantált jogainkat és emberi méltóságunkat! Ebben sem a NATO, sem az EU nem segíthet (nem is próbál!), sõt nélkülük nyilván könnyebb dolgunk lenne. A tengernyi ellenséggel szemben csak önmagunkra, a saját bátorságunkra, törhetetlen hazaszeretetünkre, hõsies kitartásunkra és nemes szolidaritásunkra számíthatunk! Magyar Testvéreim, tisztelt nemzetvédõ, „terrorista” Csõcselék! Fogytán az idõnk. Ha nem óhajtunk örökre kimúlni e reménnyel vemhes világból, azonnal át kell törnünk a körénk emelt (sirató)falakon, s egy járható ösvényre kell találnunk. A puszta létünket, nemzeti megmaradásunkat, emberibb jövõnket brutálisan fenyegetõ nyomás alól föl kéne szabadulni már! Siklósi András (a HunHír.Hu munkatársa) Nemzeti InternetFigyelõ

(folytatás a 17. oldalról) kozatban megvolt. Szintén hiányzik a „munka méltányos és kielégítõ megfizetése”, ami a munkavállaló számára lehetõvé tenné „az emberi méltóságnak megfelelõ lét biztosítását”. Tartalmazza viszont – elõször az alapjogok történetében – a „vállalkozási szabadságot”. Ezt egészíti ki a származási ország elvének az alkalmazása a vállalatokra, amely a szerzõk szerint hamarosan megsemmisíti majd a fejlett EU országok szociális vívmányait. A származási ország elve ugyanis lehetõvé teszi, hogy egy külföldi cég pl. Németországban megbízásokat vállaljon olyan feltételekkel munkavállalói számára, mint amilyenek a hazai államban uralkodnak. S ez nemcsak a bérekre érvényes, hanem a minõségi, garancia stb. követelményekre is. A német alkotmány szerint a gazdaság a társadalom szolgálója. A Lisszaboni Szerzõdés ennek a fordítottját teszi valóvá. AZ EU HATALOMGYARAPODÁSA Eredetileg az EU csak bizonyos „korlátozott egyedi felhatalmazásokkal” cselekedhetett. Ez lényegesen megváltozik a Lisszaboni Szerzõdéssel. E szerint ugyanis a nemzeti parlamentek hozzájárulása nélkül is cselekedhet. Jogában áll például bármilyen adót kivetni. Ezen kívül az un. „egyszerûsített eljárásban” az Európai Tanács döntésével jogosult akár az egész szerzõdést megváltoztatni (kivéve a kül- és a védelmi politikát). Ez egy felhatalmazási törvény. Ezzel az EU elbúcsúzik az európai kultúra alapvetõ alkotmányos elveitõl, állapítják meg a szerzõk. Ennél is veszélyesebb, hogy az EU a tagállamokat nemcsak fegyverkezésre kényszeríti, hanem a 43. cikkely szerint bárhol a világon háborút indíthat, a terrorizmus ellen, természetesen. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VEZÉRELVEI Némi kis reményt látnak a szerzõk Karlsruhe vezérelveinek a gyakorlatba való átültetésével. A bírák a következõ jogilag kötelezõ vezérelveket állapították meg: 32

Az elsõ vezérelv szerint ugyan összeegyeztethetõ Németország tagsága egy „államszövetségben” (azaz nem szövetségi államban), amelyben a polgárok döntései legitimálják az EU cselekvését. A második vezérelv kiemeli, hogy a Bundestag és a Bundesrat (parlament és szenátus) mindig részt kell vegyen, ha az EU több jogot kap valamire, akkor is, ha nem a szerzõdés megváltoztatásáról van szó. (Az EU eddigi hatalomgyarapodásáról, a korlátozott egyedi felhatalmazások áthágásáról nem szól.) A harmadik vezérelv szerint a tagállamok számára elegendõ tér kell maradjon gazdasági, kulturális és szociális életviszonyaik alakítására. (A szerzõk következetesen jegyzik meg, hogy ehhez Németországnak ki kellene lépnie az EU-ból, ugyanis Németország törvényhozásának több, mint 80 százalékát már most az EU határozza meg.) A negyedik vezérelv szerint az alkotmánybíróság a jövõben is vizsgálja, hogy az EU áthágja-e hatáskörét. (A szerzõk szerint Karlsruhe ezt eddig is többször megtehette volna.) EU- VAGY NÉPKÉPVISELET Az alkotmánybíróság nem bírt ugyan ellenállni a rá nehezedõ nyomásnak, de ítéletének a következtében a német parlament kora õsszel egy kísérõ törvényt fog megvitatni a Lisszaboni Szerzõdéshez. Nagyon sok múlik a német képviselõkön, hogy milyen világosan fogalmazzák meg fenntartásaikat. Megmutathatják, hogy nemcsak végrehajtói a kormánynak EU-kérdésekben, hanem a demokráciát és a szuverenitást is komolyan veszik. Ami egy demokráciában mégis csak szokásos. Nagy- Britannia és Lengyelország szintén fenntartásokkal élt Vajta Dénes, Nemzeti InternetFigyelõ

jó ha figyelünk