I. évf. 2. szám
2012. december
„Békesség néktek!” A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség időszakos kiadványa
Karácsony Érdekes vizsgálat tárgyává lehet az a jelenség, hogy ez a világ, amelyben élünk, akarata ellenére is ünnepelni kénytelen Karácsonykor. Titokzatos módon kénytelen foglalkozni a világ a történelem egy bizonyos pontján a Földre született Jézus Krisztussal. Párhuzamosan igaz ez azzal, hogy sajnálatosan sok helyen adják fel mások vallási érzékenységének figyelembe vételére hivatkozva az évszázadok óta bevett formákat, a tartalmi kiüresedésről, vagy inkább tartalomváltásról nem is beszélve. Bibliai beszámolókból tudjuk, hogy, amikor Jézus Krisztus a Földre született, azzal belépett az emberi történelembe is. Annak a történelmi helyzetnek az emberi főszereplői voltak Augustus volt a római birodalom császára, Nagy Heródes Júdea királya, Quirinius pedig Szíria helytartója. Ugyancsak a Biblia mondja el, hogy később Jézus találkozott még Nagy Heródes fiával, Heródes Antipással, és egy újabb római helytartóval: Poncius Pilátussal is. Jézus Krisztus történetiségének bizonyságaként érdemes ezekre a személyekre gondolnunk, mint akiknek kortársaként élt Krisztus az emberi történelem meghatározható időszakában. Ami Krisztusnak kortársukként a történetiség bizonyítéka, az a nevezetteknek a tartós hírnév záloga lett, hiszen aligha emlékeznének rájuk sokan, ha Krisztus nem élt volna, pont ott és pont akkor.
Újra és újra felmerülő komoly kérdést jelent hívőnek és nem keresztyéneknek is az a viszony, ami Jézus Krisztus és a történelem között fennáll (már ha fennáll egyáltalán, vélik a kételkedők különféle frakciói). A történetiséget feltételezve, elfogadva, újabb kérdésként nyílik meg: csupán része ő az emberi történelemnek, vagy ezt felülmúló pozícióban látjuk jól a helyén? A birodalmi összefüggések, Judea provincia mindennapi élete csak egy epizódszerep kulisszái voltak, vagy többről van itt szó? Meglepő és sajnálatos, hogy még magukat keresztyénnek vallók is nem ritkán úgy hiszik és vallják, hogy Krisztus csupán részlet abban az emberi történelemben, aminek végcélját, jövőjét nem ismerjük. Hadd emelje a nézőpontunkat Isten arra a magasságra, ahonnan Pál apostol szemléli a kérdést a Szentlélek által, a Római levél 11,36 versében: „Mert tőle, általa és reá nézve vannak mindenek”. Tömörségében is elemi erejű és egyértelmű felelet ez a feltett nagy kérdésre. Isten Igéjének kijelentése nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Krisztus a történelem felett áll, nem csupán annak része. De ennél is többet mond: a történelem is Krisztusért és váltságművéért van. Benne van, benne érthetjük meg az emberi történelem kezdetét, végcélját és értelmét is.
2
2012. december
A fentebb néven nevezett történelmi személyek minden súlyukkal, erejükkel együtt is csak az isteni világkormányzó hatalom eszközei voltak. Ez a mennyei hatalom pedig, a Krisztussal kapcsolatos örök terv földi megvalósulását munkálta rajtuk keresztül. Ha nincs a császári parancs, ami az adóösszeírási kötelezettség miatt Betlehembe rendeli Józsefet és Máriát, akkor a várandóssága végén járó fiatal nőnek aligha lett volna „kedve” ekkora útra. Isten azonban úgy tervezte, hogy Krisztus Efratának Betlehemében fog világra jönni (Mik 5,2). Nyilvánvaló a bibliaismerő hívő számára az is, hogy mi a szerepe Heródesnek a születéstörténet és a csecsemőkor eseményeiben. A hatalomféltésből elrendelt eszetlen vérengzés, a betlehemi kisfiúk lemészárlása nélkül hiányozna az az ok, ami Egyiptomba menekülésre késztette Józsefet és családját. De Isten terve volt az, hogy az Ő Fiát Egyiptomból hívja ki (Hós 11,1). És miért is került Pilátus a Bibliába, és onnan a Credoba? Korruptsága, pozícióféltése, zsarolhatósága nélkül a kereszthalálra ítéltetés maradt volna el, és nem teljesül a mózesi törvényekben felcsillanó prófétai üzenet, amire Pál apostol is visszautal (5 Móz 21,23; Gal 3,13). A római helytartó is Isten eszköze, hogy minden úgy történjen, ahogyan régtől meg volt írva. Magukban ezek az emberek bizonyára elhitték, hogy a politika, az események irányítása a kezükben van, mint ahogy a hatalom is. Alárendeltjeik, alattvalóik is hasonlóképpen gondolhattak rájuk, félelemmel telten, kiszolgáltatottságuk bénító tudatával. Valódi súlyukat, helyüket azonban az Ige így jelöli ki: csak eszközök, mert „mindenek reá (Krisztusra) nézve vannak”!
lágban. Ugyanez igaz a „főszereplőkre”: fontos döntéseket hozó világhírű politikusokra, multicégek vezetőire, vallási elöljárókra is. Sokan a magukat nagyra tartók közül szégyenben maradnak a történelem hátralévő részében és a végítéletben, akár még életükben megélik, hogy nevük, munkálkodásuk vagy feledésbe megy, vagy szitokszavak övezik. Krisztus neve pedig akkor is egyre jobban felmagasztaltatik. Önáltatás nélkül el kell ismernünk, hogy hívőkként is ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a gondolataink és indulataink a hazánkban is zajló látható események sodró befolyása alá kerülnek. Van, aki csak addig lát, hogy minden történés a politikusoktól függ. Adjon ez a Karácsony sokaknak a hívők közt megújulást, a keresőkben józanodást és lelki világosságot! Lássuk meg és ismerjük el, hogy ma is Krisztus a történelem Ura és célja, s itt minden reá nézve fog megtörténni. Ünnepi törekvésünk, életprogramunk legyen az, hogy Krisztus szemében értékes életet éljünk! Ez azon múlik, hogy Őhozzá térve tudatosan, saját akarattal tagozódunk be Isten terve megvalósulásába, vagy nem. Szomorú dicsőség Augustus, Heródes, vagy Pilátus módjára, bármiféle emberi ranggal, címmel, dicsőséggel kidekorálva, de öntudatlanul kényszerítve lenni Isten akaratának teljesítésére.
Karácsonyi emlékeztetőnk hadd legyen az, hogy nekünk ez a Krisztus az okunk az ünneplésre! Mára sem vesztett érvényéből, hogy minden érte és reá nézve történik. A 21. század történései a politika, a gazdaság, a pénzügyek világában, a természet eseményeiben, katasztrófákban, eszközök Isten kezében, hogy terve megvalósuljon a vi„Békesség néktek!”
Kovács-Hajdu Albert
2012. december Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk. Húsz éve elmult s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben.
Pecznyík Pál: Karácsony van megint! Karácsony van megint, nagy örömmel tele, Megváltónk jöttének, szép öröm ünnepe. Karácsonyt ünnepel, ismét a nagyvilág, gyertyafényben ragyog, templom, fenyőfaág. Jézus születése, bár régen végbe ment, mégis úgy ünneplik, mint pólyás gyermeket. Pedig kőistállót, régen elhagyta már, megváltott hű népe, jövetelére vár! Szomorította Őt, a bűn, a szenvedés, rang és hírnév után, küzdelem, törtetés. Jézus, nem azért jött, hogy ünnepeljük Őt, hanem üdvre hívni, minden bűn - kedvelőt. Akit ravasz Sátán, bűnökre csábított, Alkotója ellen sarkalt, és lázított. Jézus meghalni jött, a bűnös emberért, érte áldozta fel szent vérét, életét! Sírtak az angyalok, Urukat látva lent, midőn áldozata, kereszten végbe ment! Jézus karácsonykor, értünk a földre jött, megjelenni velünk, mennyei trón előtt!
3
Karácsony Betlehemben és a Thököly utcában Karácsony, Karácsony sok minden jut eszünkbe erről a szóról pl.: az elmúlt Karácsonyok, sok finom étel, de nekünk és sok más keresztyén testvérünknek az is eszébe jut, hogy mi történt 2012 Karácsonnyal ezelőtt a júdeai Betlehemben. Természetesen ezt mindenki, még a nem keresztyének is tudják ,hogy Betlehemben egy Jézus nevű kisfiú született, de csak mi keresztyének ,hogy ő az akit az úr küldött el, hogy megváltsa az ő népét az örök kárhozattól. A Karácsony minden keresztyén családnál más és más szokásokat jelent. Nálunk az átlagos Karácsony mindig a december 24-i apai nagymama-féle csodálatos ebéddel kezdődik és természetesen az ajándékok se maradhatnak el az ebéd után. A mikor nála vagyunk Karácsonykor már-már lassan szokás, hogy a vitrinben lévő üvegpoharakkal játszunk és ettől szegény nagymama ideges lesz, nehogy eltörjük valamelyiket. Utána hazavonulunk sütikkel megpakolva, ahol már ott áll a csodálatosan feldíszített fa az ajándékokkal alatta, a jó meleg fűtött szobában. Aztán már csak egész este és a következő nap is az ajándékainkkal játszunk, viseljük őket, olvassuk vagy éppen használjuk őket. Karácsony másnapján anyai nagymamánkhoz megyünk látogatóba, ahol drága jó keresztapánk is ott van gyerekeivel együtt. Emlékszem, egyszer ajándékosztáskor az öcsém ajándékát úgy eldugta a nagymama, hogy még ő maga sem találta meg, pedig felforgattuk az egész házat, de végül meg lett a sok kacat között. Nálunk általában így telik egy Karácsony, persze ahány ház, annyi szokás és hagyomány. Egyről azonban soha ne feledkezzünk meg. Történetesen arról, hogy a világ karácsonyfája alá a Teremtő Isten Jézus Krisztust rakta, aki elhozta nekünk a bűnbocsánat és az örök élet ajándékát az ő karácsonyfája alá. Akkor kaphatjuk meg ezt az ajándékot, ha megvalljuk bűneinket és befogadjuk Jézus Krisztust a mi szívünkbe. „És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Luk 2,10-11;14 Áldott Karácsonyt! Gajdos Boldizsár
4
2012. december
„...szeretném, ha a Nagytétényi Református Gyülekezetnek olyan híre lenne, hogy itt szól Isten Igéje...” Marton-Horváth Krisztina beszélget Kovács-Hajdu Albert lelkipásztorral Ha egy kisfiút megkérdezünk arról, hogy felnőtt korában mi szeretne lenni, többnyire olyan válaszokat kapunk, hogy rendőr, tűzoltó, tudós, vízilabdázó... A gyermek Albert vajon mit válaszolt erre a kérdésre? Megalapozott komoly terveim a jövőt illetően nem voltak. Könnyen lelkesedő alkatúként egy-egy élmény nagyon befolyásolt. Emlékszem, hogy egy alkalommal egy nálam idősebb fiú kézilabda dobásába bele mertem tenni a kezemet, és kivédtem az erős lövést. Akkor eldöntöttem, hogy én biztosan kézilabdás leszek majd, le is rajzoltam majdani délceg önmagamat, amint felugrok a szaggatott vonalról… A lelkészi pályát, a papi hivatást a szüleim nem erőltették, bár édesapám egyszer a Pannonhalmán való továbbtanulásom ötletével előállt ó. Azt tudom, hogy az édesapámat a nagyon vallásosan nevelő anyukája papnak szánta. Végül nem lett az. Hívő családból származol? Szüleim mindketten római katolikusok, akik vallásos nevelést kaptak. Úgy láttam, hogy ezt a vallásosságot inkább befelé élték meg, nem lettünk rendszeres misére járó család. Az első áldozásom után az én vallásos nevelésem is befejeződött. Az újrakezdést, vagy folytatást számomra kizárta, hogy tízéves koromban a szüleim elváltak egymástól. Ez, és sok más elemi erejű kételyeket és kérdéseket szült bennem Istennel kapcsolatban. A méltatlankodás, a csendes lázadás jellemezte magatartásomat a saját húszas éveim elején. Voltak, akik megkíséreltek jobb útra téríteni. Általában csendes mosollyal, vagy egy fáradt sóhajjal elintéztem ezeket a hívogatásokat. Ehhez képest végül lelkészi pályát választottál. Hitre térésed hogyan és mikor következett be életedben?
Nagyon fontosnak tartom az Úr Jézusnak azt a mondatát, hogy „Senki nem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza”. Emberi erővel senkit nem lehet megtéríteni, ha viszont Ő maga kezd el egy mennyei erejű vonzást gyakorolni valakinek a szíve-lelke felé, akkor pedig úgyis megy az ember, ha eredetileg nem akarna. Akit Isten kiválaszt és hathatósan elhív, az nem sértődik meg az Igén, ha keményen szól is hozzá. Huszonhárom éves koromban találkoztam életemben először olyan fiatalokkal, akik úgy tudtak beszélni Jézusról, hogy az engem nem idegesített fel. Egyszerűen beszélt az életük, a tekintetük és a tetteik. Valami többletet láttam náluk, ami boldoggá teszi őket, ami tisztán tartja az életüket, és értelmes célokat ad nekik. Kérdésemre, hogy, honnan van nekik, az első egyszerű, de világos keresztyén bizonyságtételt hallottam válaszként. Azt mondták, hogy Jézus Krisztust befogadták az életükbe, megtértek, újjászülettek és a Bibliát, az Isten Igéjét lelki táplálékként veszik magukhoz naponként. Ettől nagyon vonzóvá lett számomra Jézusnak a személye. Nem a templomba, vagy gyülekezetbe járás, hanem maga Jézus. Az evangéliumi tanítást az Újszegedi Református Gyülekezetben kezdtem kapni. Katolikus családban nőttél fel. Végül mégis a református egyházhoz kerültél közel... Egyre intenzívebbé váló igeolvasásom során, még hitre jutásom előtt, feltűnő ellentéteket láttam a Bibliának a tanítása, és az eredeti felekezetem hitgyakorlata között. Éppen ezért talán ösztönösen is olyan irányba próbáltam mozdulni, ahol a Bibliának az üzenete a norma. Így ért egy kedves hívás, miszerint új lelkipásztor került a gyülekezetbe, aki úgy tűnik, oly módon prédikál, hogy el is hiszik, amiről beszél, és egyre többen járnak ott templomba. Elfogadtam ezt a hívást, és tulajdonképpen a Sárospataki teológiára való '98-as elköltözésemig, ha csak lehetett, minden alkalommal ott voltam a gyülekezetben. Nemcsak a vasárnapi istentiszteleteken, hanem az ifjúsági alkalmakon, lehetőség szerint a bibliaórákon is. Hitéletedben 24 éves korod körül történt a nagy változás. 28 évesen költöztél Sárospatak-
„Békesség néktek!”
2012. december
5
ra teológiát tanulni. Mi történt ez alatt a négy év alatt?
Sárospataktól Nagytétényig volt néhány kanyar...
Legyen szabad korábbra is visszatekintenem: érettségi és sorkatonai szolgálatom letöltése után négy éven keresztül a megyeszékhelyi postahivatalban kézbesítőként dolgoztam. Innen a szegedi JATE Szláv Tanszékére kerültem, mint orosz szakos egyetemi hallgató. Az első egyetemi évben, 1994 áprilisában talált szíven az, hogy Jézus evangéliumára, megváltó halálára és életére miért van nekem szükségem, mi köze van az én bűneimnek az ő büntetéséhez, és mit jelent az, hogy nekem személyes megváltóra van szükségem, mert nélküle teljesen értelmetlen az életem. Azon a tavaszon lett az enyém az ő ígérete. Azóta merem Isten kegyelméből elhinni, hogy az én életemnek is Ő az Ura. Ez az egyetemi éveimben elég nagy dilemma forrásává lett, ugyanis azonnal szerettem volna teológiára menni. Ugyanakkor jellemezte az addigi életutamat, hogy elkezdtem valamit és nem csináltam végig. Nagyon szégyelltem volna, hogy ha a környezetemben élő emberekben az marad meg, hogy elkezdtem az egyetemet is, de azt sem fejeztem be. Mondhatjuk úgy, hogy betyárbecsületből tanultam. Nem ment rosszul, mégsem találtam a helyemet, és nem láttam a jövőmet a bölcsészkari tanulmányok végén. Sokáig vívódtam, és csak évek múltával dőlt el végleg bennem, hogy hitből rálépek erre az útra, és az igehirdetésre, a lelkipásztori szolgálatra felkészüljek. Így lettem sikeres felvételi után 1998-ban a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója.
Segédlelkészi éveimet a Sátoraljaújhelyi Református Gyülekezetben töltöttem, akkor már egygyermekes apaként. A második lelkészképesítő vizsga után 2004 augusztusától Komjátiban, az Abaúji Egyházmegyében egy hat gyülekezetes szolgálókörzetben kezdtem el az önálló szolgálatot.
Hogyan emlékszel vissza a sárospataki évekre? Sárospataki éveimért nagyon hálás vagyok Istennek. Először is azért, mert olyan teológiai tanárok és gyakorló lelkipásztorok között tanulhattam, akik szintén magunk is hiszik, amiről beszélnek. Sárospatakon nem lettem „hitkárosult”, mert nem a bibliakritika alapjain folyt a képzés. Hálás vagyok azokért a hallgatótársaimért, akik közül némelyikkel azóta is van testvéri kapcsolatom. És persze hálás vagyok azért, hogy Sárospatakon ismerkedhettem meg a feleségemmel.
Milyen érzés, illetve feladat egy meglévő, és összeszokott közösség élére kerülni? Hogyan élted át mindezt itt Nagytétényben? Nagyon fontos számomra, hogy lelkipásztorként életemben először éltem meg Nagytéténybe történő megválasztásomkor azt, hogy Isten vezetésével kerülök egy helyre. Úgy hiszem, hogy Isten készített itt lehetőséget nekem is, és a feleségemnek is arra, hogy a lelkészi szolgálatban érlelődjünk, nevelődjünk, és az egész közösségnek a javára tudjunk szolgálni azokkal az adottságokkal, lelki ajándékokkal, amelyeket kaptunk. Hálás vagyok azért a szolgáló közösségért, amelyet Isten Igéje itt már korábban kiformált. A meglevő közösségbe kerülésemre részben tudatosan is készültem, hiszen hívő emberként kell, hogy legyen bennem annyi alázat, hogy nem velem kezdődik az egyház, és nem is velem ér véget. Mindenképpen egy folyamat részévé váltam, amikor a nagytétényi gyülekezetben az elődöm, Szabó Mihály nagytiszteletű úr szolgálatát átvettem. A jövő felé ennek a folyamatnak úgy kell tovább haladnia, hogy amikor már nem én leszek, az utódom sem romokat találjon itt, hanem egy élő közösséget. Másrészt hiszem, hogy ha Isten tesz engem az adott helyre, akkor másodlagos kérdés, hogy éppen milyen viszonyokat találok. Ahová az Úr küld egy feladattal, ott a képességet és a segítséget meg fogja adni ahhoz, hogy a problémák megoldódjanak, a munkák elkészüljenek. Milyennek látod az itt töltött eddigi négy évet? Az elmúlt négy évben nagy változásnak látom a presbitériumon belüli személycseréket. Abból a presbitériumból, amely 2008 augusztusában úgy döntött, hogy a gyülekezet számára
„Békesség néktek!”
6
2012. december
engem jelöl megválasztásra, hárman elhunytak, ketten költözés, hárman más ok miatt nem töltik már be itt ezt a szolgálatot. A gyülekezet is más összetételű, időről időre felbukkannak és maradnak, vagy éppen továbbállnak kereső lelkek. A személyi változások mellett a gyülekezeti életben is voltak átalakulások, újítások? Természetesen igen. A korábbi másfél évtizedes gyakorlattól eltérve, az Ökumenikus imahétből az Allianz imahétbe csatlakoztunk. Két évvel ezelőtt indult el a gyermek színjátszókör és újraindultak az asszony-, illetve férfiórák. A gyülekezetből többen a Biblia Szövetség budapesti bibliaiskolájának képzésében részt vesznek. Ennek a négy évnek gyümölcse még, hogy megvetettük lábunkat önkormányzati óvodákban is, hiszen mára már a Napközi utcai, a VII. utcai, és a Bartók Béla úti óvodákban is van református hitoktatás. A felnőtt konfirmációs előkészítő szerkezete is megváltozott, hiszen fiatalok is leghamarabb abban az évben tehetnek konfirmációi fogadalmat, amikor a 16. életévüket is betöltik. Másik komoly változás, hogy a keresztelés gyakorlatában a bibliai normákat, a sákramentumot szerző Jézus Krisztus akaratát szeretnénk komolyabban venni. A hit nélkül gyakorolt kereszteléseknek hosszú távon nincs jó gyümölcse, lelkipásztorként nem vezethetem sem a kereszteltető családokat, sem a teljes gyülekezetet a vallásos képmutatás széles útjára. Kevés szomorúbb dolog van, mint amikor egy megkeresztelt gyermek szüleivel az első találkozás után nincs folytatás. Nem titkolhatóan szomorú változás, ami a huszonéves ifjúság korábbi közösségi életében beállott, illetve a konfirmáción átesett fiatalabb korosztály helyzetét sem nevezhetem megoldottnak. Ezek alázatra tanító, megoldandó problémák, amik mindenkor szembesítenek a korlátaimmal. Hogyan látod a Nagytétényi Református Gyülekezet jövőjét? Annak idején az otthoni gyülekezetemben láttam egyszer egy vázlatot, amelyen a lelkipásztor egy szép, logikus, áttekinthető rajzzal egy missziót végző, szolgáló, eleven gyüleke-
zetnek a struktúráját vázolta fel, mint elérendő célt. Évek elteltével azt láttam, hogy annak a vázlatnak sok eleme egyáltalán nem úgy valósult meg, mint ahogy szerették volna, mégis egyértelműen Isten építette a gyülekezetet. Eljutottak egy új templom fizikai felépítéséig, bővült a gyülekezetnek a létszáma, kibővültek a szolgálati ágak is, lelkiekben is gyarapodtak. Nagytétényben is igaz, hogy emberileg nézve nagyon jó ötleteket lehet összegezni, amelyekről még az is elmondható, hogy istenfélő kegyes kívánságok, de meg kell hagynunk az Úrnak a vétójogot ezekkel szemben is. Fontos a nyitottság azokra a megoldásokra, amelyek olykor váratlanul és nem kiszámítottan jönnek. Olyan szintű csodákra is gondolok, mint a fizikai törvényszerűségekre rácáfoló átkelés a Vöröstengeren, vagy a Jordánon. „Normális” esetekben a víz nem viselkedik úgy, ahogyan akkor Isten akarta, hogy viselkedjen. Jézus Krisztus olyan kapukat megnyithat, amikre mi álmunkban sem gondolnánk, és megakadályozhat olyan terveket, szándékokat is, amelyek emberileg nagyon jónak és logikusnak, helyesnek tűnnek. Hiszen az ő gondolatai sokkal magasabbak az emberek gondolatainál. Így amikor a jövőt tervezzük, amikor a jövőnkért imádkozunk, és a gyülekezet jövőjét szeretnénk munkálni, akkor első számú feladata az, hogy ezt imádkozva tegyük meg és Istenre, az Igére figyelve gondolkodjunk a holnapon, meg ami azt követi. A jövőre vonatkozóan szeretném, ha a Nagytétényi Református Gyülekezetnek olyan híre lenne, hogy itt szól Isten Igéje, olyan emberek alkotják a gyülekezetet, akik értik és szeretik Krisztus beszédét, engedelmes szolgáló, hitvalló keresztyén életük van. Azt mondja Pál apostol, hogy sáfársággal vagyunk mi megbízva, és a sáfártól az kívántatik meg, hogy hűséges legyen. A jövőre nézve azt szeretném magamnak kérni Istentől, hogy hűséges lehessek a Bibliához, a hitvallásomhoz, szeretettel tudjam végezni azt a szolgálatot, amire elhívott és akkor ez előbb-utóbb meg fog látszódni a gyülekezet életén, gyarapodásán is.
„Békesség néktek!”
2012. december
Bizonyságtétel Kolossé 4, 1-4: „Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben. Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással; Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, a melyért fogoly is vagyok; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell.”
Isten csodálatos ajándéka, hogy ebben az újságban kaptam lehetőséget megírni ezt a bizonyságtételt, amit már lassan egy éve érlel bennem az Úr. Ez a lehetőség azonban ennél több: a Szentlélek már hónapokkal ezelőtt arra indított, hogy kötelességemnek érezzem szólni a Krisztusba vetett hitemről az Ő gyülekezete előtt, de most vált nyilvánvalóvá, hogy ennek itt lesz a helye. Több, mint hat éve arról számolhattam be a testvéreknek az Úr asztala előtt, hogy milyen nagy dolgot is tett velem az Úr: elhívott az Ő közösségébe, megértette velem, miért is küldte el Őt az Atya az emberek közé, és amit akkor Krisztus elszenvedett a kereszten, azt miattam is tette. Azóta is, időről-időre elámulok mindezen, és bár értem, de teljes egészében felfogni nem tudom. Azt viszont érzem, hogy az életem történésein keresztül Ő vezet és tanít: ekkor fedi fel azokat a titkokat, amiken keresztül személyesen nekem is kijelenti saját magát, ezzel mélyítve a hitemet, és megerősíti, hogy csak Nála van az életnek forrása. A következő történet is erről szól. Másfél éve született meg feleségemmel második gyermekünk, Boglárka. Két hónapos korában, a keresztelője után nem sokkal kórházba került: megállt a növekedése és egy azonosíthatatlan bőrbetegség ütött ki rajta. Eleinte úgy tűnt, hogy bizonyos kórok tünetegyütteséről lehet szó, de ahogy teltek a hetek, az orvosok egyre-másra zárták ki a különféle betegségeket. Sokan érdeklődtek Bogi iránt, de amíg eleinte bizakodóan beszéltünk, egy idő után a keserűség és a reményvesztettség hangja kezdett
7 szólni belőlünk. Korábban inkább minket kértek, hogy imádkozzunk valakiért, most mi kértük gyülekezeti testvéreinket és barátainkat, hogy imádkozzanak Bogi gyógyulásáért és az orvosokért, hogy felismerjék a betegséget. Hálát adunk Istennek azért, hogy ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből is adott menekülést: bár fáradtak és tanácstalanok voltunk, mégis Isten kegyelmében való megnyugvást kaptunk! Az egyre sötétebb gyanúkat és Bogi állapotának lassú romlását lelkileg a Szentlélek segített elviselni nekünk, a szülőknek, de Boginak is: leírhatatlan, milyen érzés volt látni a mosolyt az arcán és az életörömöt a szemében, még a legkeményebb vizsgálatok után is. Hiszem, hogy mindez nem így lett volna, ha nincsenek, akik naponta állhatatosan imádkozzanak értünk. Istené minden dicsőség, hogy ilyen testvérekkel lehetünk egy közösségben! Az imádság erejének megtapasztalása tanította meg nekünk, hogy milyen óriási értéke is van ennek: nem szabad, hogy ez csak egy elem legyen napi rutinban, hanem igenis komolyan, hitből fakadóan, a szívünkből szólóan kell hangozzék. Nincs hatalmunk Isten akaratát megváltoztatni, de Istennek hatalmában van beavatni minket az Ő terveibe. Nem is mindig a történésekre ad rálátást, de azt a bizodalmat meg tudja adni, hogy Neki mindenre van gondja, még a nehézségeink között is – így válik könnyűvé az Ő terhe. Két hónap után sikerült kideríteni, hogy Bogi genetikai betegséggel született. Ezt sosem fogja kinőni, és a leggondosabb tüneti kezelések ellenére sem fog tudni olyan földi életet élni, mint az egészséges társai. Mégis… meg van a bizodalmunk, hogy ha az Úr őt is ugyanúgy elhívja az Ő közösségébe mint minket, akkor neki is ad az örök élet forrásából - ez pedig a földi életünk értelme. Ennél több nem is kell nekünk. Kívánom Neked is, kedves testvérem, hogy tapasztald meg, éld át, mit jelent imádkozni valamiért, valakiért. Hiszem, hogy utána Neked is nyilvánvalóvá teszi, hogyan szólj erről másoknak! Mészáros Ferenc
8
2012. december
Hirdetések: A gyülekezeti újság kapcsán szívesen veszünk minden javító szándékú észrevételt, gondolatot, javaslatot és további cikkötleteket. Köszönjük az adományokat, amit a kiadás költségére fogunk fordítani. Céladakozás: jelenleg a templomfűtés korszerűsítéséhez várunk céladományokat. „Fontos kérdések”: minden hónap második vasárnapján délután 5 órai kezdettel a hit szemszögéből tekinthetünk rá életünk dilemmáira az előadássorozat következő alkalmán a Nagyvárad téri református templomban a Biblia Szövetség szervezésében. Ingyenes jogsegély-szolgálat: Dr. Kardos Judit Ildikó ügyvéd minden második (páros) héten, szerdánként 17 órától 19 óráig a templom Tanácstermében jogi tanácsadási feladatokat, ill. sürgős esetben rövidebb iratok szerkesztésének teendőit látja el. Peres képviselet, szerződés készítés nem tartozik bele az ingyenes szolgáltatásba. Az igényt előzetesen jelezni szíveskedjenek a 398-0951 vagy a (70) 946-6267 telefonszámok egyikén. Keresztelések: Cserpák Levente, Olácsi Nimród Csaba Esketések: Lévai Imre és Chmelik Judit; Simon László és Nagy Piroska Minden olvasónknak áldott, békés Karácsonyt kívánunk!
Rendszeres alkalmaink: Istentisztelet: minden vasárnap 10 órakor. Úrvacsora minden hónap első vasárnapján. Gyermek-Istentisztelet és gyermekőrzés: minden vasárnap 10 órakor. Konfirmációs előkészítés 18 év alattiaknak: minden pénteken 16 órakor. Konfirmációs előkészítés felnőtteknek: minden pénteken 18 órakor. Biblia óra: minden csütörtökön 18 órakor. Asszony óra: minden hó második keddjén 9 órakor Férfi óra: minden hó harmadik keddjén: 18 órakor „Nyugis” délután: az érettebb korosztálynak minden hó utolsó vasárnapján: 15 órakor "Kisharang" színjátszó kör gyermekeknek: szombaton 9 órakor Presbiteri gyűlés: minden hónap harmadik vasárnapján, 15 órakor Elérhetőségek: Lelkipásztor: Kovács-Hajdu Albert Beosztott lelkész: Kovács-Hajdu Anita Telefon/Fax: 06-1-207-1880 Mobil: 06-30-537-0160 Cím: 1225 Budapest, Angeli utca 13. Drótposta:
[email protected] Lelkészi fogadóórák: kedd: 9.00-10.00 szerda: 14.00-16.00 csütörtök: 14.00-15.30 A gyülekezet internetes honlapjának címe: www.refnagyteteny.eoldal.hu
.
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” Jn 1,14 Kiadó: Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség Felelős kiadó: Kovács-Hajdu Albert lelkipásztor 2012
