BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Látomások Egry József képei előtt Mint góliát felkiáltó jel áll felnyújtott nyakkal János a Keresztelő fényívek lengő sugarában a kettéhasadt értelem között az izzó művészet bűvölő jeleként Nagy halászkosár a Balaton befröcskölte vesszeit a részegkedvű istenek hada tán elvetemült angyalok záporos hajától ilyen vagy egy konok gyermek akarta így hát azért lebeg előttünk? Megváltott magamat látom itt merek szólni a mondhatatlan egyetlen zsarnokról a Vénusz-csillagtól feldiszített derűről kinek mosolya kioldódott és én lépni tudok a habokon el-nem-süllyedten egyre magasabban Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 38. o.
BODOSI GYÖRGY Fény-Kép csináló (In memoriam Egry József) Se megrendelést, se elismerést, nem hoz a postás remélt levelet. Néha megint egy gyászjelentést: a távoli barát is kevesebb. Fizetési meghagyást, híreket arról, hogy azért van akivel másképp… Lám, ez is, az is kiállít odalent. A sínek felől nem tapossa láb néhanap bár az ösvényt. Ide fel füst száll csupán az elzakatoló
gőzös nyomán, mire köhögni kell. - Van mire fogni ezt is legalább, mert már a gyógyszertől sem marad el. S veres a kendő: baljóslatú jel! Honnét kapod mégis az égi fényt: tisztára söpörni ezt a világot. Rendparancsoló derék késztetést hogy mégis úgy igaz, ahogy te látod, ahogyan azt a vásznon megcsinálod. Hogy látható lesz a Lényeg, az Álmod, Te tévedhetetlen Fény-Kép csináló! Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 43. o.
BODOSI GYÖRGY Embermagasító Csupa álom minden a vásznon, s ettől valóságos, igaz. Igaz a tűzben kavargó víz lávakékje, meg a zuhatagként ömlő lázas levegőbeli sárga. Ég, Víz, Föld, a világ egymásbametsző élei között, táncoló színek és fények izzó forgatagában, a háromszög közepén egy nyugodt-nyugtalan kicsi ember áll. Ül, vagy térdel fáradtan-fáradhatatlanul, mikor, mikor nem a köhögés rázza s nem ágya csónakján evez, ezen a lélek, – testet is – vesztő ladikon, Kháron ladikján, Léthe vizén a túlpartra, a Halál felé vitetve, odaátra, Bemártja ecsetjét valahányszor lehet – kell – mégis a tálba. Összébbszűkíti szemét, eggyéforrasztja, kiegyenlíti, képpé békíti, művé növeli, Eggyé bűvöli folyton a Hármat. Így láttatja, így lássad ezentúl te is mindig barátom, fiam, társam – barátja, fia, társa, ki itt élsz, jársz-kelsz, gyönyörködöl, mialatt jajt-bajt is találsz épp eleget, de mégis: így lássad, nézzed általa, vele a Badacsonyt, a Balaton vidékét, e drága léleknevelő-növelő Embermagasító tájat: Hazádat! (A szerző levélben küldte Ács Annának, kötetben már megjelent.)
BODOSI GYÖRGY Fény-Kép csináló Se megrendelést, se elismerést, nem hoz a postás remélt levelet. Néha megint egy gyászjelentést: a távoli barát is kevesebb. Fizetési meghagyást. Híreket arról, hogy azért van kivel máskép a Sors. Lám ez is az is kiállít odalent. A sínek felől sem tapossa láb néhanap bár az ösvényt. Ide fel füst száll csupán az elzakatoló gőzös nyomán és rá köhögni kell. Van mire fogni ezt is legalább, de már a gyógyszertől sem marad el, s veres a kendő – baljóslatú jel! Honnét kapod mégis az égi fényt, tisztára söpreni ezt a világot, a rend parancsoló szép késztetést, hisz úgy igaz mégis, ahogy Te látod, ahogyan azt a vásznon megcsinálod, És látható lesz a Lényeg: az Álmod. Bensőnk mása. – Jó, hű Fény-Kép csináló! (A szerző levélben küldte Ács Annának, kötetben még nem jelent meg.)
CSORBA GYŐZŐ Egry műtermében “Bizony nagyon sokat nagyon sokat kell elvenni egy képből hogy ne legyen üres” - mondta a festő rekedten kicsi köhögések köhécselések s apró hamiskodó hunyorgatások kíséretében s közben százezer ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes arcán mely ott ingott két csontkemény válla fölött valamikor ezerkilencszáznegyvenhét koranyarán vagy májusban badacsonyi műtermében ahogy
könnyű papírlapok sorát átvándoroltatván kezén rakta ki ámuló szemünk elé egyre-másra kápráztató csodáit S a rendíthetetlen néhány vonalból ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt a fény lent fent oldalvást mindenütt ránk dőlt a gazdag víz körülfogott a könnyű táj s elvévén testi súlyunk vitt ismeretlen boldogság felé Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 92. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 32. o.
DEVECSERI GÁBOR Egry
A vászon egyetlen fehér folt. Hát ez mi? Kérdenéd. De látod: nem fehér lap, de tó is, ég is, ha meglátod egész világod. Ha akad benne buktató is, visz és utaztat. Lám, tenyér volt, húzd szemed össze: egy virágot ringat a víz, mit tóba dobtál rég, rég, gyerekként, terád vár ott, és megteszi most: ne legyen világod, virágod, halálod és semmi más, mi földiség volt, de földön, tavon és hegyen túl, most már mindig teljes égbolt. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 98. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 34. o.
EGRY JÓZSEF Hajón – A hajó embetömeggel hintáz A batyuk, demizsonok vegyes szagot kínálnak A hamis nóták vízcsobbanással ütemeznek A hullámok maradék opálszínekkel játszanak A horizontba sárga lilák kapaszkodnak A közeledés párába hagyja a távolodást A kikötő ágaskodik. A tülk ijesztőt bődül A békaretyegés jelzi a partot Élmény-pakkom összefogom Kiszállok. Fonyód, 1947. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 105. o.
FIVOSZ DELFISZ Szertartás Magyar íróbarátaimnak Egy öregasszony, emlékezete gyökeréig feketében, hajlong a szőlőtőkék során. Néha letérdel, mintha gyónna. Fölöttünk komoran zúg a hegy bazaltsíp-orgonája. Egy ember töprengve nézi a vakondtúrás-sírhalmokat. A parton mintha a festő - csupasz idegszála végén hármashorog kis horgonyával kapaszkodik a kék elembe. Az Úr leheletétől párás víztükör lebegő Egry-festmény. Egy nagy madár, mint akinek nem sietős áthúzza ferdén, egyetlen, fekete vonallal. Badacsony, 1975 májusában Papp Árpád fordítása Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 51. o.
FODOR ANDRÁS A vízrenéző Egry József emlékére Selymes, gyöngyház-színü tó tapad a tartok sarlójába. Inog, remeg a víz szinén a tükröződő hegyek árnya. Az égig ér a tisztaság, s az ég a csendnek boltozatja. Az illat könnyű páraként lebeg a szürkükő magasba. És csak ül, a vízre néz, a tó ringatja ráncos arcát, de átható tekintetét a víz redői sem takarják; és zöld tükrében látja ő a háttal elfödött világot, hallja a föld neszét, amint a nádasok közt átszivárog. Akár a nyugalom köve, a Badacsony úgy áll a parton; bazaltlépcsőin száll a nap, szőlői közt bujkál az alkony, s a lejtők forró útjain, a fák lombját ezüstbe mártva, a házak, pincék résein, folyik a fény, az égi láva. És látja, ott a hegy mögött a zöld öböl átlép a rétbe, hegyek bocsátják hajlatuk táruló, síma szőnyegére; vonat kígyóz a síkon át, szalad az út fehér szalagja, s az Aranykagyló-völgy felett a messzi víz hunyorg a napba. Barázdált arca vízre néz, de szeme egyre érzi, látja, ahogy körötte tündököl, csodákat ír a fény, a pára. És tudja: nincs szilárd világ, a föld, a hegy se mozdulatlan, valami lelkes lendület
feszeng a sok nehéz anyagban. Nem értik őt az emberek, de ő az embert is megérti, a kaptatón zihálva még helyettük áll meg látni, nézni, hogy milyen szép az őszi táj, a színek érett tarkasága, a sárga fák, a barna nád, a tóvíz ónos csillogása. Botjára támaszkodva áll a kapunál. Utolszor látom. Köhög, az arca csupa kín, de pilláján a dac világol. és szúr az éles, szürke szem, a csontos kéz biztatva markol: - Lehet, hogy elmegyek, de ti nem tértek el az én utamtól! Elment, s a nyári tó szinén gazdátlan ingnak most a fények, de az az éles szürke szem még vízre néz, még napba réved, s előtte újra tündököl a teljes égbolt tisztasága, s kitárul földön és vizen az ember elveszett világa. (1951) Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 115–116. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 19–21. o.
FODOR ANDRÁS Egry sírja Sokan vagyunk körülötted hol hajdan búcsúzáskor hatan voltak a választottak hárman a hivatalosak. Hát mégis megfogant a fejekben a tanítás, mely innen a hegyről
minden katedránál többre látott? Hát mégis földereng a tudás, mely ég és föld között feszengve nem fért a víz tábláira? Bazalt szikráz a nyári napba néz a bazaltból lüktető szemed. Szívná a testesült sugárzást, ki nem ismerhetett. Hozzák adósságukat, a rokonság megkésett jóvátételét. leomlott szülőház helyéről nevendék fát, egy kaska földet. – Vigyázzatok – szól valaki – a fával nehogy a Vízrenézőt takarja. Odalent párák harmata. Harang. Elronthatatlan sudarú kanyarba rándul az öblök, nádasok íve. Lugasok, tőkék citerahúrján, Gyerekek vékony hangja fut a tóra. Mintha Zalába, hazafelé szólna, föl-fölkérdezve révedez a nóta: Hej halászok, halászok merre mén a hajótok…? Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 172. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 22–23. o.
FODOR ANDRÁS Hajóút, Fonyód–Badacsony A fák törzse levágva földig. Aluminiumbódék nyegle harmónikái a csiricsárén sivár kikötőben. A víz: drótkerítésbe fogva. Bűzlő, békamoszatos árok mögött, épül megint a csődbetört erőlködés:
a természetdúsítás büntetőtelepe. Rossz az idő. Esik. De ha akad elég utas, elindul a katamarán. Csikorgó, idegen beszéd, csenevész, ismeretlen arcok, izgága gyerekek. Maga-magáért pompáz a bárpult, szól a nemzetközi zene. Van dobozolt sör is. Nem kérdezem, mit szólnál mindehhez túlparti szoborálca négy sámlitűjével felém bökő zord Géniusz, csak nézek egykedvűen kifelé. Közeledő bazalt-koporsó, a panoráma-üvegre feszülve, tág trapézidomod kinyújtva vízre, égre, legalább te maradj változatlan! Legalább te vetítsd fölénk az elveszített méltóság monumentumát! Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 23–24. o.
FODOR ANDRÁS Kép és való Azt mondtad, ehhez fogható teremtett táj, ilyen arány, szín, forma, ily remek bazalt világ nincs Európában sehol, talán csak messze keleten… Valóban láttam ott koporsóforma prizmákat, nyesett süvegcukor-tetőt, redős malomkő-tömböket, gúlákat, de minden oly kopár volt.
S úgy megdöbbentem, mikor az úton, hátán a balra-jobbra ingó rekeszes alkotmányt, a tornyos gyaloghintót cipelve, lomhán jött szembe egy elefánt. Tegnap ottjártam újra hegyeid lábjában, a part öbölbe ránduló ívén. Ott hol be szoktál fordulni a vízre, a nádszegély torzsáin kavarodva, csápoló karral henteregve, három fiatalember hentergett a földön, pánsíp helyett palackon furulyálva, egymás szájáról tépkedve a mámort, köpködve mindig ugyanazt a két szót… Doromboló árnyak hűvöse, a fák, lugasok, szőlők terasza alatt hirtelen úgy rámtört a nyugtalanság: kép és való, hogy illik együvé? Négy puha oszloplábát rakogatva, laska fülét, ormányát lebgtetve, tán mégis ő volt emberibb, a monstrum. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 23–24. o.
FODOR ANDRÁS Régi hajó Régi fonott ráccsal övezve, mint a tűnt idők hamvadzó kosara, a jó öreg Csobánc a zöld vizen még jár ide-oda. Rándul a két kötélhurok a kikötőben, sercenő kavicson húzzák a fahidat. A tódult utasok közül kiválik Kormos nevetése: meztelen láb fölött tenyérnyi nadrág, az is a feleségé… “Én aztán kiöltöztem büdösül!” Jön Varga Hajdú Pista, hozza
hátán, mint ama Kristóf, bemutatandó gyerekét, az új mozaikot, mit szigligeti szemétdombon lelt üveg- és tányér-cserépből rakott. Sűrűsödő esti fényben megy Egry vissza, Badacsonyba. Zubogó víz fölött a korlátkalodából még visszainteget: És üdvözlöm a Vargát, Kereszturyt, no meg a Filepet! Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 26. o.
FODOR ANDRÁS Egry arcáról Takáts Gyula mondja … Sokszor figyeltem úgy hogy ő ne lássa. Somfabotjára dőlve állt a sodrás közepén, szemközt a hajóról, vonatról özönlő eleven tömeggel. Átlényegülve szinte nézése önfeledt sugárzásába, merthogy ő ilyenkor alkotott… Mogorván visszahőkölt, ha egy-egy ismerős leleplezően ráköszönt. És arca… úgy igaz, a meg-megránduló ráncok, redők, a régi szegénység, az éhkopp, a befele szívó betegségek, az asztma örökmozgó térképe volt, de valami több, valami mélyebb ütött át rajta s fordult ki barázdáiból: az önmagát emésztő
plebejus felelősség. Mert 45 előtt éppúgy, mint 48 után, igenis, ő a közösséggel érző, a letiport, a gyalázatba vert igazság lovagja volt… Nézzük csak, valahány önarcképéből mi süt vissza mindig? A rettenet!… Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 27–28. o.
FODOR ANDRÁS Legáció Fonay Tibornak Jövök megint. Ilyenkor, halála napja táján, el szoktam vándorolni a festő hazai emlékéhez. Megyek a Római úton, számolgatom magamban, hányszor találkoztam vele. talán ha hétszer, nyolcszor. Utoljára már majdnem negyven éve. Az idő fakólemezéről, a móló-széli terméskövön ülve, mintha örökké tiltón bökne felém az ujja: - ne zavarj! De lám, a füzfák zsenge-füzéres ágai közt a hirtelen kinyíló tavaszi fényben újra elébe toppanunk. Bizonyságul, hogy lássa: még vannak barátai. Tőkék levélszoknyái közt, a fordulók íves kanyarjain nehéz lábbal megyek. Barátságtalan szél hinárja akasztja minden léptem.
Régebben volt úgy is, hogy mögöttem fékezett, megállt egy autós, tudva jól, mijáratban vagyok. Készséggel vitt a célba. Most senki, senki. Pironkodó szerény gyülekezet. A kölcsönzött teremben alig tizegynéhányan vagyunk, mert persze fogyatkoznak mindenütt a hitvallók, a tanuk. De mielőtt szétoszlanánk, kiállok elibük, elmondom Róla csakazértis a vízen áthozott, a megmentett igéket. S hálába lobban át a szégyen. Szorongatj ák kezem a hegyközségiek, tanítónők, a bazaltbányász. malasztalnák reám a lehetetlent, a múlhatalanságot, úgy gondolják a Mester is jóvá hagyná, éljek velük, nekik még hatvan évet! Badacsonytomaj, 1989 Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 28–30. o.
FODOR ANDRÁS Koszorúzás Egry sírjánál Az öblök ostorívű partja, a hegyek domborló bazaltja, ugyanúgy áll még, ugyanúgy feszül. Az asszony, ki a kövekből emelt síremlék mellé áll a negyven éve elhúnyt Masterért - ha végre már szabad -
elmondhatja a Miatyánkot. Kevesen vannak már, kik személyesen ismerhették, de hogy ki volt, mi volt lényege hogy sugárzik, körül a hegyközségiek: a szőlősgazda kertész, a tanító, a bányász, a lelkek egyezsége jogán. títkon óhajtva sejti. De milyen imát mondjunk értük, utódainkért, kik odalent utak, hajók fénytelen tikk-takkjába zárva, e föld alól sütő erőt már keresni se tudják? Badacsonytomaj, 1991 Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 30–31. o.
GARAI ISTVÁN A Balatonon Füred felé Mily szép is élni! Mily szép e táj! S a Csobánc motoros is mily serény! A szürkés vizet enyhe szél fodrozza kék oldalt a szemhatár peremén. Három-négy sirály lomha szárnycsapással köröz felettünk, szemközt más hajó. A fényképezőgépek sora kattan: kép lesz a tájból s emlékezni jó. Balra Tihanynak kettős tornya-ujja emelkedik - miféle esküre? - Ki itt született a Kárpátok alján, jöhet vihar, de itt van csak helye. A fedélzeten mindenki feláll már: több nyelven szólal a csodálat is. Vetélkedhetnék ecsetetek mostan Egry, Picasso, Rippl-Rónai, Matisse. Beért hajónk. Fény, fény - virág, vitorlák. Sóhajnyi idő: leülök kicsit.
Ma szabadsággal s szépséggel a lelkem a részegülésig töltekezik. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 39. o.
GUTAI MAGDA Egry József: Hazatérő Hátára vetve a kifogott halat, a férfi lelassítja lépteit az útkanyar előtt, kunyhója közelében. Örül majd neki az asszony, aki - emberére várva - a hullámverődést hallgatja, egész nap, s az országútnak háttal, vízcserepeket rakosgat magában. Összetört a tó. A kanyarodó partszél, éles fordulattal, lezárja a víz határait. Az egyetlen fa törzse sudár (párhuzamos a ház falaival). Koronája gömbölyű. A kifogott ponty alakja ovális, de körvonalai hullámzanak is, mint a sinus-görbe. (A hal a vízben él.) Az alkonyatban tovább halad a férfi. Sulyos bal karját úgy tartja, hogy rejtett mozdulata megismétli a part kanyarodását. * Legfontosabbak a barnák árnyalatai; s amíg a homok színétől vándorolva az egyre sötétebb rózsaszínen át, elérkeznek a fövenyre ejtett bordó papsüveghez, a püspökliláig, a halász hazatér.
Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 168. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 55–56. o.
GUTAI MAGDA Egry József: Káin és Ábel A tó fölött sűrűbb a pára; már-már tapintható. A lombos fa félrehajlik, természetellenes testtartásban, az innenső parton. Koronáját sötétkék fénycsík pásztázza végig. A bivalyok sárgák. Átsüt rajtuk a fény. Térdig vízben állnak (világoszöld vízben). Nem mozdulnak el. Fejüket mélyen lehajtják. A fatörzs körül, baloldalt, bíborvörös a föld a vértől, amely még ki sem ontatott. A tragédiát a tó fölött remegő levegő véglegesíti. Védekezően az arca elé emeli kezét Ábel. A husáng már fölemelkedett. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 56–57. o.
GUTAI MAGDA Egry József: Befejezetlen önarckép Baloldalt, ahol ritkább a nádas, keskeny stég áll, vascölöpökön. Mozdulatlan gyűrűzik a víz a közelében. Hullámtalan a délután. Most a tófenék tükröződik a felhők felszínén. A festő a parton áll. Tompa fény övezi, eltünőfélben. Arca “fölszántott táj”. Hasadékok, barázdák szaggatták fel. Mint aki épp a föld alól, fuldokolva ért a levegőre, eltünőfélben. De a körös-körül tele indulattal egymásnak gyürkőző, felgyűrődő formákat addig nézi, míg ellágyulnak. Könyörtelenül egymás fele fordítja őket. Hogy ránctalanul táruljanak föl majd, mint a fiatal lányok homloka. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 57–58. o.
GYURKOVICS TIBOR Képek Egry József emlékének Nem bírja a tér a világot, kitérne, kitörne belőle, a lányok s a ferde halászok elszállnak a híg levegőbe, oly friss ez a reggeli pára, keveregnek és kavarognak
a színek a tomaji tájba nagy képei a Balatonnak. Úgy ég a vidék vörös üstben s a víz is lángol alatta, az asztag is ég keserűen, az ég ég s ég a veranda, lebegve lobognak a székek, a házak, a fák, a vitorla s elönti a mértani képet kibugyogva a nap teli torka, ropogva törik meg a nádszál, úgy égeti őket a festő, égő madarak raja száll, száll, s zuhog le a kékszinü eső… Egyenes tehenek menetelnek pirosló körvonalakban s tetején a sárga vizeknek puha színek mennyköve csattan, fölolvad a gyertya a tóban, ahogy viaszát belemártja a vízbe s az égre kilobban a bősz alakok lobogása. A két kamasz Betlehemére is zúdul az ibolya áram, a nők is eltűnnek elégve s végül csak a táj, csak a táj van! S a tóban a görbe, magányos halász, aki küzd a keszeggel az a tihanyi, halszagu János Jézust gyötrődve keresztel. Húzódik a ránc meg az árok a bánatos grimaszú arcra: a mester oly szépeket lát, hogy vergődik, irtózik az arca, mert tudván tudja a tájat, ahol nyugovása sosem lesz, szemében eltörnek az ágak s kialszik arcában a reflex. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 151–152. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 40–41. o.
HAJNAL ANNA Egry Zihál az öböl, dél van, kúphegyek mállva állnak, rövid az ember árnya. Reggel még hosszú kék volt ollóként nyílt csukódott járt hosszú árnyéklábon hosszú kék karján himbált óriás árnyékkorsó hosszú kék árnyfejével hegyoldalakon siklott. Zihál az öböl dél van, sárfia ember széthull, száraz agyagkezéből kihull az agyagkorsó kis kupac por fakóllik száraz repecskes parton. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 167. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 36. o.
KEMÉNY GÉZA A festő szobra Badacsonyban a parton, bronzba öntve, felhajtott gallérral, gondba, csöndbe meredve, szemére húzott simléderrel ott áll egy ember. Hóna alól négy lábbal kalimpál ki egy kedves, otromba jószág, egy sámli. Leülni készül? - Vagy épp fölállt, és mindjárt indul megtalálni s legyőzni rabtartóját, a halált, melynek lávája itt a hegyből s a balsorsból, mely épp rá gondolt, mint ottfelejtett szellem rég zárt palackból, újkori Vezúvként kirontott,
és tanúsággá öntötte az élőt? - Én nem a szobrot, ha zengve szól is, mégsem a bronzot nézem: én ŐT, az egykorit, az elevent idézem, a fények trapézán lengő artista tágas tavát és tündöklő, tiszta párakékjét, a viharokon átszivárgó égi békét nézem a szivárványon át, mely napba mártott ecsetje nyomát a lélekből szőtt vásznakon felejti, s szélfútta náddal rápingálja: E G R Y. (1983. jan.) Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 54–55. o.
KERESZTURY DEZSŐ A piktor (Egry József halálának évfordulójára) Szürke, vizes felhők függönyzik a távol eget; lenn fénylik a tó; hal csobban; a hullám lassan omolva távoli kürtszót lenget a stkosan elgyürüző hab hűs páráiban… Ül csak a horgász, néz, figyel éber szívvel a színt s formát oldó, váltó ragyogásban. Csend van benn s vele; nem mozdúl, elvétve harákol; issza a látványt; ujja tapintja zsinórral a horgot, s úgy cserkészi homályos mélyvízből a halat, mint alkonyi, hajnali, évszaki fénybe, homályba hanyatló lét vak mélyéről kristály káprázatu álmát. Horgászpadjáról keskeny palló visz a partra: nem szédűlve, csak ő lép rá - így védi magányát; ingó fényhidakon lendül fel örök tünemények forgatagába s vissza a békés kertek ölébe. Szófukaron bár, szívesen ejt szót földmivelővel s ritka baráttal. Az ember, a táj: jele néki csupán a mindenségnek… Az ősz pompájától bucsuzik, mert munkához lát négy fala közt, hogy ránkörökítse mind mit látott. Egyre nyomasztóbb felleg alatt: vad fémmadarak falkában tépik a csendes eget, fény csillog szárnyukon, érc dörgésük csőre szivében. Pásztori csend szentelte meg itt azelőtt a szivárvány
kútját, ívét; most csatakos szél vijjog az őszben. Ködből jönnek s tűnnek a ködbe, batyút, gyereket rossz kordékon vonszolva: riadt menekültek. A hajdan víg szüretek dalait visszhangzó dombokon átcsap, zúdul a szennyes háboru roncsa, iszapja. A mólón csendőr őrzi az égő szürkűletben a semmit. Ágyuk, tankok közt katonák: arc nélküli, megvert had, kimerűlt, tört mozdulatok… Jön a tél, jön az étlen, fátlan gond, vacogás, hurut, ájúlás. Jön a rossz hír: Pesten műtermét elvitte a bomba. Legyint: más titkot vallat: hogy születik meg fényből az árnyék. Hamvad a fény? Felfalja az árny? Kutató szeme erről szól végső arcképén is kék éjbe merülve. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 7–8. o. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 74. o.
KERESZTURY DEZSŐ Balatoni pásztor Egry Józsefnek Halkan cseveg a lomb és a karcsú nyárfán fennakad a felhő könnyű lebegéssel; az aszu fű tövén tücsök cirpel árván, áll, csak áll a barom a déli verőben. Lágyan ing a nádas és a berkes rét fölött némán, mint az idő, lomha szárnyu gém köröz. Odaát, a zömök hegyek közt fehéren pincék szeme villan; a szőlők nótája, az erdők s a kertek illata a szélben sejlik csak, a könnyű párán átszitálva. Ringva pihen a táj; felszakad a messze tér, s forró özönével mindent egybemos a fény. Bő kévékben ömlik magasán az égnek s elárad a tágas, zengő végtelenben; önfeledten játszik a fény ünnepének izzó pompájában elem az elemmel. Mintha emlék lenne, úgy fürdik az égi kék, fényből s párából szőtt délibábban a vidék. Sűrüsödik, süllyed, oszlik, száll a pára, hajtja, hömpölygeti örök áradatban
a mindenség csendes, szilárd körforgása. Napok, holdak útján kering öntudatlan, s millió nyelvével a világnak rengeteg oszlopait mosva, vásva hullik cseppre csepp. Az ég s a víz fátylas tükre közt, a boldog sűrü levegőben gyors sirály cikázik; lengve nyujtóznak a fénylő ködbe oldott felhők, hosszu árnyék hull a szemhatárig, s a kagylószin égen, a fellengő alkonyat ködében mint órjás, tüzes hal suhan a nap. Hull a harmat, halk szél bújdosik a lombban; hab simul a habra, a föveny felissza; fényes halak teste pattan s visszacsobban; szárcsa rikolt, a csend burkát felhasitva, s készül, mintha szólni vágynék a táj, de a viz hűs lehelletével már lezárja ajkait. Húnyt a fény, az élet hallgat; már csupán a víz csobog. A világ meginogva süllyed; elönti a csend, mint majd az idők árja lomha örvényébe nyeli mindenünket, ahol minden élet, minden álom, minden fény síkos habbá omlik az időtlen éj ölén. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 8–9. o. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 45–46. o.
KERESZTURY DEZSŐ A Tomaj fölötti ház falára Vak mélységből tört ki magányos lelke lobogva otthona, szárnyatadó műhelye lett ez a táj. Művei azt mondják: a világ szörny-lakta sötétjét emberi szépséggé bontja-teremti a fény. * […] Káprázunk s törvényt sejtünk; létünk lebegő súly. Ezt éld át s mondd el: így magasúlsz magad is. Nagy pályát futhatnak a bátrak: a végső cél azoké, kik
szívükön át figyelik, isteni szó-e a csend. * Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 10. o.
KERESZTURY DEZSŐ Jelentés a badacsonyi Egry-házról A roskadt hó alatt sár. A fák csupasz ágbogukat fonják a kihűlt égbe. Betonlábazatú modern kerítés mered a ház körűl, mely meztelen hallgat; alapjait mállasztja már a talajvíz. A konyha, ebédlő pinceszagú homályban. A műterem elhagyott munkásszállás; a terrasz korlátja ledőlt: “Kilépni tilos!”; mennyezetén moha csíkjai. A töltésen túl télire zárt bazársor, étterem, csőbutorok. A régi gernda-kikötő csonkjait is szétmarta az iszamos korhadás. A lanka tágas szölleire nyaralócska-özön kapaszkodik. Hullt kő? Láva-hamú? Korall-szigetek? Mozdonyfütty porlik szét a kásás jégmezőn. Varjú károg utána a Hableány ittfeledt, tarjegenyéi közül. Kopár a part. A fürdőkabinok nomád hadával eltűnt a keskeny palló, a némán figyelő pad árnya is. Ő sem jön horgászbotjával a horgos út botlasztó kövein lefelé, törékeny szívóssággal. Csak a mozdulatlan ingó nádas zörög a sűrülő szürkületben. A hegyek csendjüket őrzik, ahogy varázslatukat a színbe-vonalba zárt látomások. Az ónos égen mint mélyben pihenő harcsa, lengeti fény-uszonyát a nap. 1974
Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 10–11. o.
KERÉK IMRE Egry utolsó, befejezetlen műve alá Állványán a rajzlap kifeszítve. Pár krétavonás: a nyitott, szabad térben egy ember lépked, mintha meggörnyedne valami súly alatt. Talán egy halász, talán éppen Ő, ahogy tassan elindul valamerre, vagy elfáradt, szegény szántóvető, s ez itt a szerszám, amit vállra venne. Lehet, hogy mindez végleges, lezárt s örökkévalóságig így marad? Vagy a teremtés végső fázisát a mi képzeletünkre bízta csak? Állványán a rajzlap kifeszítve. Csak a Mester nincs sehol. Talán halaihoz ballagott a vízre? Töprengve sétál a hegy oldalán? Szót vált szótalan földművesekkel? Tűnődik egy madárszárny ívén? Elnézi, amint a nád bugáit föllobbantja a hajnali fény? Vajon mihez fog, ha visszajön? Újat kezd helyette, másikat? Vagy engedi, hogy tovább alakítsa képét szemünk s a tó, a szél, a nap? Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 138. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 46. o.
KERÉK IMRE Egry tündököl izzik és lobog lobog kiolthatatlan a fogható súlyos világ fölszáll a sugarakban körben a pincék jegenyék mint vízalatti délibábok kigyullad szálanként a nádas fehér lángnyelvek a sirályok a víz és a végtelen határán egy ember behajol a tájba szigorú arccal néz figyel hegyeket mozdít némasága szinte egyetlen óriás pupilla íve egybefogja a színeire hullt világot tömbjéből a látványt kibontja vásznára mint a láva ömlik zuhog a zöld a kék a sárga szétveti a mértani rendet a lélek makacs lobogása mohón ruhámba kap a láng tarkómtól a talpamig égek s lobog a ház föld a víz lobog az eleven enyészet Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 44. o.
KERÉK IMRE Badacsonyi disztichonok Heszperidák kertje, Szemirámisz gyöngy palotája, földre leszállt mennyünk vagy te nekünk, Badacsony! Homlokod abroncsozza világszép tarka szivárvány, villogtatva ivén Egry pazar szineit. Tűzborok anyja, zarándokolunk kebledre nyaranta apostolok szamarán, gyorskerekű kocsikon. Korhely borzsákok, dagadó-telt-tomporu nimfák: emlődet szívjuk hű, fogadott fiaid. Berdai ízekkel hivogatsz: sült kolbász illata árad, bugyborgó zsírban úszik a ponty, a fogas.
Rizling, szürkebarát csurog a kiürült poharakba: hörpintjük szaporán, várhat a ringa hajó! Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 47. o.
KERÉK IMRE Öböl madárral - Egry képre szétnyitott-kagyló-alakú part páros karéja mögött két domb egymásba lüktet vitorlát bont a fény a tó rángó izomkötegei partnak feszülnek nádizenéből suhogó sás közül figyel egy madár karcsú törékeny alig látod parányi pont a mérhetetlen mindenség erővonalai közt mégis e gyönyörű színjáték érte van csupán féllábon áll szűri szemén át a lélegző világot Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 47–48. o.
KISS DÉNES Fénynek földnek Egry József képei előtt Hegyek vonala tó ég szivárvány fénnyel összefonva ragyog Nádas tisztásán sose moccanó nagy madár némán ácsorog örökké eveznek álomi bárkán madárijesztő alakok
Aranykáprázat leng a levegőhen Az ég finom robbanásokkal van teli Látomásokkal dobál a messziség Lélekig verődnek a tisztaság izzó szegei Mozdulatlanság fogta csillámló üvegébe a tájat A nap pásztái fomón megmeredtek Aranytömb ökrök húzzák az igákat Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 42. o.
LATOR LÁSZLÓ Hajnali vázlat Erős zene kél valahol, magasra szökken, meghajol, nagy aranytorkú madarak úsznak az érett nap alatt. Nyugodtan ingó távolok résein rezgő fény csobog, elindulnak a jegenyék, karjuk között feszül az ég. Fel-le mozdul, árad, megáll sugaras szálain a táj, tág kévéken az út felett imbolyognak a tehenek. Zuhogó hét sugárba nő a fényesszárnyú telt idő, hét oszlopa közt zúg a mély, partnélküli, hatalmas éj. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 86. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 41–42. o.
MIGRAY EMŐD A befejezetlen Egry-kép alá Semmibe tűnik a kékség, sárga homály nyeli útját. Semmibe mozdul a láb, vállon az árva lapát. Porrátört festék fekszik a plexi alatt. Hol van a csónak? Hol a szivárvány? Távoli fények? Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 53. o.
NAGY LÁSZLÓ Egry ragyogása Már nem a tó és nem a tenger nem a világ boltozata nem a hullám, nem a villám betölti szemem a férfi aki jön a végtelen vízről csónakkal, vászonruhában hó jelenése, vért se köhög már nem zihál, semmi erőfeszítés két evezője vadliba-toll kiköt s a párában asztal várja kenyér és hal meg bor s körülötte mind aki rajongja olyan ívben akár a szivárvány arca előtt Szent a mi kenyerünk, halunk s borunk Jó volt, még szivárványt is láttam itt S elevez tőlünk a szent és barbár két evezője vadliba-toll zendül a tó és zeng a tenger föltámad a hullám, a villám reped a világ boltozata megölnék egymást az elemek alakok elvérzenének de ő feltartja kezét, csönd lesz patyolatot ád a sebekre rend lesz, de marad a feszesség a vízé, az égé, a hegyeké
homlokok tektóniája kőművese a világosságnak siratja az elherdált világot s fölépíti káprázatában Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 178. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 6. o.
NÉMETH ISTVÁN PÉTER Egry József égi tanmenete I. egy becehegyi poéta kinek még a bajusza is távolkeleti lila leplű Fuzsijamának látta Gulácsot hát máshogy nem is szabadna festeni mi él szorong alatta bazaltban csak mint messzi japán barackfavirágzáskor talán aki nem tékozolna kikevert színekből kilószám ahogy csendképeire pazalta más mester jó Cézanne - csak úgy ameddig föld víz levegőég érnek papíron vagy vásznon maradjon fehérnek a fehér hogy fénynek látszon a fény a fehéren izzó alap min szétömölni hagyd mind a sugarat -ha kész vagy vele mert még hozzá se fogtál ám sejted már mi lélek szorong a bazaltban rajta mondd
bátran loccsintsuk rá a Balatont vegyük hozzá a hegyeket együtt hadd sisteregjenek -ne félj dió-törékeny homlokkal én is ott állok majd az elemek között fogok állani veletek kifehérülvén fényben a fény- - Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 59–60. o.
NÉMETH ISTVÁN PÉTER Egry-koan Napba néz a fiú. Vízre lép a leány. A leányra néz a fiú. És vízbe hull a Nap. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 61. o.
NÉMETH ISTVÁN PÉTER Egry-ikonosztáz Fonay Tibor emlékének ajánlom I. “Egry József: Kikiáltó” - 1929 Piruljon belé a szőlőlevél is, amott a közöny két kalapos, hát elkanyarul tőlük a tó. Hogy meg nem szédült a vurstlijuk máig!
Mivel a ponyva feszes köteleit átlépik, bár maholnap a fény kócából sodorja a kikiáltó, kinek sátrában társa a tárt Krisztus-karú Harlekin mintha a ded glóbuszt görgetné csak a talpa alatt. - E VILÁGRA IS IGAZ VÁSÁRFIÁT VARÁZSLOK. VEGYÉTEK! Tenyerében tűnődik taps és ima. Maga győszködik és győz majd, míg versvörös grimaldi-arcáról le nem veszi az Isten az ujját, behasadt aranykörme az alkonyi Nap. Badacsony, 1978 nyara II. Epigrammák Egry József festményei alá 1. Vincellér-e? Vagy ő Szent Kristóf a Balatonnál? Megváltónyi tehert hordani mind egyek ők. 2. Ősz az öbölben… – képcime már versben muzsikál, s még akkor, Piktor uram, hol hagytam szineit?! Szőlők rozsdalevél rőtjét, Tomaj öble karéját kéklőn, pince előtt négy diadém aranyát! 3. A szamaras ember Járt Jeruzsálem térein is, most itt, Badacsonyban lába elé köpenyét, lásd, leteríti a hegy. 4. Káin és Ábel Nem födi Isten, fény s fény zúdul a szembogarából. S Káin botja alatt még ma is ábelien… 5. Fiatalkori önarckép Nézi a zöldes lombok aranyló lampionát, míg meg nem sejti, mitől lesz ragyogó a Nap is. Tapolca, 1993. február 22.
III. Egry József égi tanmenete II. “Ha hajón megyek, akkor a horizontot forogni látom… ” (Egry József) Gondolj csak a gyermekkori játékodra! Emlékszel-e arra, mikor rikító színeket festettél egymás mellé a hatszögletű pörgettyűn, amit két ujjad közé csippenthettél tengelyénél úgy vedd most sorba a nyárfarügyek pirulását, a húsvéti égbolt kékjét itt, a tóig szaladó repcetáblák aranysárgáját - s így végy közibük még a parti tőzegesek kikerics-lilájából, a Balaton smaragdzöld tüköréből s a reáhulló lombok októberi okkeréből - - A többit bízd rá a körötted forgó horizontra, s újra előtted, hogy szinte beleszédülsz, a csoda: egyetlen-egész, vakító fehér ragyogás. Badacsony-Fonyód, 1999. május 14. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 61–64. o.
NÉMETH ISTVÁN PÉTER Vérző türelem - Egry Józsefé Dózsásai a kedvnek az aranykaput nem döngetik, egyenesült kaszaéllé sás és fű nő a parton pedig. TÜRELME NEM TŰNŐ az idő aorta-falán évek gyolcsait átüti. Szép a sorsa. Felhők iszapjából talán
a fény karátját még mindig mossa. Badacsony-Budapest, 1979 ősze Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 64. o.
NÉMETH JUDIT Fohász Egry József kántálóiért Arctalan Jézusként magukat dalolják betlehem-sapkájuk csúcsára glóriát jászolos sírukra kopjafát, susogót szelekben.suhogót de addig ajkukra adj Uram, derűt igazt, s ne keserűt. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 65. o.
PÁKOLITZ ISTVÁN Egry Drapp-szürke pulóveres repedezett-földarcú paraszt Szikár csontos halász Égőszemű Fénylelkű Színeskrétával és ecsettel játszó-álmodó Gyermek Különös világú ragyogás színcsodák párák fényzuhatagok hírhozója
Derű szépség emberség és tisztaság igézője Sokkal szebb vele a világ Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 93. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 33. o.
PÁL JÓZSEF Egry József járt itt vagy tán Szent Kristóf nyakában a gyerekkel a homokba vésett nyomokon még eltalálsz eddig de tovább nem innen még visszanézett később a roppant tömegű víz feletti fény szomjasan felitta. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 99. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 34. o.
PINTÉR LAJOS New Zealand Clairefontaine Elvágyódom innen, kedvesem. Mennyire otthon vagyok ezeken a dűlő utakon - én dülöngélő -,
Csernus-tanya, Ornyik-tanya, Túri-Kiss Rozália, Kása-nagymama, lépdelek ezeken a talpalatnyi föld-részeken. Dülöngélőn, mint a részeg. Én megkóstoltam Magyarországot. Marokkal szedtem s ettem a földjét, mint a holtak öklendeztem és kihánytam. Én megkóstoltam édes hazámat. Olajra léptél? Csillagra léptem, lányok szerelme igézett, nem a végzet. Forgok a szerelem Naprendszerében. Mint a hajós - ki semmiben hajóz -, ki csillagához hű, földjéhez hűtlen -. Forgok az űrben. Európa! Álmunk mivé lett. Lehajolok, hogy mosakodjam. Mosakodjam, mint a paraszt lavór vízből nagy tenyerével mervén a vizet. S vér van, háború van órjás hideg tenyerem tükrében. Rövid idő alatt törött cserép lesz a magyar. S törött cserép lett Európa. Élünk törött cserép-hazában, törött-cserép-Európában, hol Széchenyi döblingi sakktáblája feldöntvén, lesöpörvén. S bábui mi vagyunk. Elvágyódom innen, kedvesem. Elvágyódom - én dülöngö részeg -, elvágyódom dűlőútjaidról, elvágyódom földemről, mit ettem gyerekként, mint a holtak.
Nézd, Egry festményén a fényt pohárral isszák szomjúzók. Tölts pohár pezsgőt, s idd meg úgy. S igyál magadba engem is. Mint Egry festményén a fényt pohárral isszák szomjúzók tölts pohár pezsgőt, s idd meg úgy. Igyál magadba, kedvesem. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 48–50. o.
PUSZTA SÁNDOR Egry almafény az almafákon a tó fölött aranysátor sorsod sorsunk rárogy a világra bévülről fújó szél bévül való lárma a színek inaszakadtak tanítottad őket járni a csillagok a víz alá buktak merted ki őket tanítottál tócsákat fényleni rigókat szállni visszafele nincs is út csak égfele botorkálni lekéstem a temetésedről te is csaknem elkéstél róla találkoztál már Vele Ő is ilyen csónakban állott látom jössz most is felém az élet fegyencruhája rajtad köhögsz köhögsz jön feléd Magyarország nádason túli birodalmad megtapogatod fejed körül az aranykarikát s lassan a holdra akasztod Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 139. o.
Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 35. o.
SIMON OTTÓ Aki szelíd fény Egry József 100. születésnapjára Szivárvány magasán Szent Kristóf lépj ki a fényből! Nagyvilág vándora, kit szerelmesévé szelídített a tó, dobd le válladról, mit rád rakott keresztnek e század. S lebegőn, mint fénnyel átszőtt pára, míg arcunkra ég képeid igazsága, lépj időnk pallójára! Hunyorgó szemmel keresd a víztükrén mi kedves neked; föl-fölvillanó keszeget, aranyló óriás pontyot, amit kifogni úgyse lehet: csak várni rá, csak várni rá. S hallani a csöndet, evező csobbanását, nád susogást, hal surranást, madár tollászkodást. Míg szemedben képpé érik a fény, s benne Fonyód kettős kúpja, sejtelmes mezítlcn istennő. S a kinyíló bronz estéből kilépnek reményt halászó parasztjaid… Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 52. o.
SZÉKI PATKA LÁSZLÓ Egry ültethet fényt aki itt él Ő eltüntette kilopta magából úgy tágultak belőle a körök
ahogy végveszélyben a léghajó kosarából sorra kidobnak minden fölösleges terhet itt már a dicsfény is lomtári kellék a részecskék s a megszakítottságban megszakítatlan hullámok megjövendölték ama másik teret ahol legbelső görbületünk kifelé hajlik s a legkülső befelé tart világgá szigorított fénnyel mindcn mutatványt kioltott itt egyetlen ima maradt a szivárványt feloldozva hazugságaink alól: hal és szőlő kenyér és bor megszaporított csillagok színe alatt minden szemfényvesztés kihúnyt a sötétség egyeduralma árnyékok teljhatalma helyett az ember ragyogása amint kitöréseivel elhomályosítja a napot Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 58–59. o.
TAKÁTS GYULA Átnyúl a sugáron (Egry József emlékének) Befonta házunkat a zöld. A tavunkat alig látni. Egész erdőn kell a szemnek átkandikálni. Befontak az évek engem. Deres, loncos iszalag. Mint a várat… Alig látom magamból is mi maradt. Üldögélek zöld lomb között. Ezüst veri homlokom. Ami volt, átvált a tájék. Elhal barát, rokonom. Az a ház is, ottan szemben üres, mint a furulya. Hull a nóta, mint a szájból nótázóknak a foga.
Minden év húz egyet-egyet. Csendesek az éjszakák. Egyre több bor kell a pintbe. Egyre több piros parázs. Fény-tükrödön valamikor csárdást táncolt a szemem. Hajnalodik… Nézem, nézem… Nyúl a nap felé kezem. De csak átnyúl a sugáron, mint a mohos várfalak. Az emlékek zöldje-lonca játszik ujjaim alatt. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 12–13. o.
TAKÁTS GYULA Fények idézik (Egry József emlékére) 1 Most zöld a víz… A felhők is zöldek. Türkiz szigetről felszáll egy sirály. Két rózsaszín, karcsú szirom lila semmin feszesen áll. 2 Óriás kristály hajnal tüze vakít s szobám faláról visszacsattan. Fények idézik s itt a mester. Egry ecsetje ég a napban. 3 Szőlősorok rácsán a pára kényesen lépked, mint a páva. Emeli, csillan rózsa-kék szárnya s csak a harmat szikrázik utána. 4 Gömb gömb után kék-lila zöldben fölszáll a kert a pára szárnyán, aztán meg vissza és köztük rezegve kétsukknyi, gyermeteg szivárvány.
Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 13. o.
TAKÁTS GYULA Egryt idézve 1 “A festő” E sziklán mindig itt suhog a derengő üdvözlet szava… Egy férfinak a kék tábla előtt hozza a hírt a nádas angyala. Rémülten áll… A rettenet villámlik át a kartonon. Hessentve emel rá kezet; grimasz és fény és arcon, ablakon kiált a belső láng, és mind amit lobbant a hegy és önnön mámora. A titkot ismerő két ujj! Simone Martini alázata, az Arany Angyal érkezett, a mű: fogantatás és születés! Gulács előtt a hal, Taormina… Arany-vörös áramütés rendíti meg a kéz és kép együtt-egyet sugárzó kozmoszát. Pásztor libeg s Kristóffal a gyerek, s fény-sokszögek nagy kerek napon át… 2 “Befejezetlen önarckép” Négy rajzszög tartotta a fényt. Előtte Kassák és Fülep. “Befejezetlen önarckép” a meszelt falról mit üzen? A hogyan tovább-titkával szemben szótlan ott ültünk Egryvel. Félóra már, hogy néztük egyre s azóta sincs hármónk közül kivel…
A rózsaszínben hangtalan, néma falon szorítva mappát, a halvány pasztell-semmibe arctalan fürdeti az arcát. És elment Kassák, Fülep Lajos, de itt maradt s szólít a mappa, amelyből akkor, mint útravalót a Csónakost kezembe adta… 3 “Vízitükör” Tizennégy rajz, tizennyolc vers: - Közölhetetlen mindahány! Csak a pecsét kegyetlen biztos. Olvashatatlan az aláírás, mintha magát szégyelte volna a festő és költő előtt s mappába zárva évekig kócsag és gém várta a levegőt. “Borral, szőlővel megrakodva” hajónk s hajósunk mindhiába… Türelmes horgász, nézted a vizet. Tündért, kacsát a nád falába. A “Nádvonal” hullámzott lágyan s a “Balatoni térben” mintha a pepita füzet lapjával és tolladdal játszott volna tinta. És szállt a “gitárnyakú nagy barát”, ha jött a tél s zölden hasadva szikrákat szórt lábtól a rianás s dörgött, mint nyár, a kék magasba. S te meg se vártad “Mézöntő” havát. Tizennégy égi delfin szárnya, a vizitükrünk fénylő hattyúi vittek mind magasabbra szállva. 4 A “Fonyódi hegyek” című képre Ezt láttad mindig… E kettős hegyet mögöttem is… Bizonyság rajzod. Berkünkből köztük kelt a nap
s kék völgyön át lilán patakzott az a fény, amelyen egyre nőve közelgett a hajód, ha kedve hozta; a piros és fehér, a csont-golyók zöld posztón sikló horizontja Fonyódra át… Hol most is vár a ház… - Igy, hogy is hagytam volna nálad? E tengertúli kék, e sose-part ragyogta évekig szobámat. Két árnyék hosszú szárnya nyúlt át reptetve-oldva föl lilád. Árnyékon jártunk?… Vagy vizen? Halakkal játszanak azok a fák és ráérezve, mintha még élne a vulkán… Ezért e rózsa, e tűzgyökerű ragyogás ezért parázslik képedről a tóra. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 14–17. o.
TAKÁTS GYULA Válasz Fodor András június 27-én érkezett képeslapjára Bandim ha Egryvel találkozol, mondd el neki, hogy Badacsonyba vitt az utolsó hajód… És soraid olvasva már tudom, hogy Badacsony Fonyód között Többé Téged se lát a Sipos és a Várhegyünk… És két hegyünkön túl az Innen és az Oda, mint fénylő, éber rettenet ott kísértett mindig Egry arcán… Mindig, de láttam, fénnyé hogy oldotta a sziklát… És látom, örökül a kócsaglábú nappal mint hagyta ránk a végtelenbe szólító vizet… Bandim, az itt küldött soraimat
így adjad át Neki… Kaposvár, 1997. június 29. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 18–19. o.
TOMOR ILONA Szent Kristóf (Egry József képére) Kristóf teste feszes íj feszülete vállán a gyermek görbülő lába abroncs a nyakában hatalmas botja verejtékét issza Balaton iszapja sem húz így vissza tűnődik magában ki vagy te gyermek hogy súlyodtól zsigerem reszket? én vagyok a Krisztus ki a világ összes bűnét hordozza magában s most osztozol terheim súlyában Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 68. o.
T. TÓTH JUDIT Memento Egry József: Anyám című szobrára A kemény férfi könnyezett. Nem festett. Nem festhetett. Hát faragott. Kezébe vett egy kis fadarabot. A szűk konyhában félhomály. Ínség. Hideg napok. És éjszakák.
Művésznek, embernek méltatlan világ, - de Ő keservben, kínban, gyötrelemben farigcsálva most is alkot. Homályban, fény nélkül. De belül: láng van, mely mindig égett benne, ott, konokul világított várva az ecsetre. Balatonja vízére, a fényre, a tág horizontra, az eget-földet összekötő tükrözésre, a szivárványok színeire, az égkéktiszta magasságra, a határtalan végtelenre, tágasságra s magasságra, a szűk falakon is túlra vágyva várva vár, miközben kezében fadarab, kés. Faragott és könnyezett. Kész a szobor: elgyötört, áldott asszony-Anya. Elrejtve benne minden gond, fájdalom. Öreg tanár, jóbarát piciny polcán. Onnan nézett rám Révfülöpön és Tapolcán éveken át. Hányszor, de hányszor némán meghatódva csodáltam meg faragását. Mikor a festő könnyezett, befelé figyelt. És hallgatott. S hogy ne maradjunk Madonna nélkül legalább, kezébe vette a fadarabot. Tapolca, 1999. július. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 66–67. o.
T. TÓTH SÁNDOR Bacsonyi képeslapok - ősszel 1. Szétnyitott kagylóház-szemem a magány hideg-zöld vizének fövenyes szomorú mélyébe néz örökre nyitva-kárhoztatva keresi testének kiszakított gyöngyét 2. A balatoni hegyek felől beszól hozzám ha jön a szél rőt levéllel kopogtat ablakomon üzen az ég vár ha arcul vágtam is minden szentet várnak a jegenyék a bogáncson ringó tengelicék a kék szárnyú fecskék s néma hegedűvel várnak a tücskök hogy vigyek mesét 3. Októberben már didergető a hajnal lágy mosoly a meleg kék korona az ég platinafényben sápad a táj ha felkel a Nap - ugye már üres a nádimadár fészek s köd-pipát szívnak a balatoni hegyek cseng otthon a dombon a dal cseperésznek a prések sápadt a levél árván kong a csigaház ősz van sokszínű hallgatag ősz csak most reccsent be a csendbe akár a beteg szív egy száraz ág 1970. okt. 14. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 53–54. o.
VAS ISTVÁN Egry Ez mind így sütött, tündökölt Akkor is, azalatt? Emlékszem a Szalonra, ahol a fény Szétvetette a falat. De ami akkor volt, a hullafolt, Bizony, ebből kimaradt. Hol innen a belek, a szörnyetegek, Hova lett az a huszonöt év, A hullák, az égetett umbrák, a hullaEvők, a köpés, az ütés, A kármin, az oroszzöld, violabarna Vegyüléke, a lila penész? A sírbatétel után repült Föl. Föl! Szikrát vetett. A festék súlya hirtelen Lehúzta az ecsetet: Kezében a könnyű fényvezető Csak a kréta lehetett. Határszélen volt, túl azon, Amit élnünk adatott: Szétbontotta a boldogság Az égen a napot. Hol voltak már a földszínek, Vad évek, szörny napok? Csak a fény, csak a tény, hogy meglehetett, Akkor is, azalatt, Hogy létrejött az érintkezés, A boldog kapcsolat. És itt van a sírbatétel után És szétveti a falat. Egry József arcképe. Egry József írásai – Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 179. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 36–37. o.
WEÖRES SÁNDOR Egry József fönn egy nagy semmi lenn egy nagy semmi köztük a kusza eleven semmi a vájt égből zuhatagban piros sárga szilánk pattan a táj tarka teknőjébe dől a sárga szakadatlan tűzben elsűllyed a tó szikráz a domb-kaptató vonul a nádas izgatottan csónak fekszik az űrrel szemben messzeséget teremt a madár kék eget feszítve szét fénybe mossa termetét aztán elolvad az ember Egry József arcképe. Egry József írásai Írások Egry Józsefről. Vál. és szerk.: Fodor András. Budapest, 1980, Magyar Helikon, 85. o. Egry ragyogása. Versek Egry Józsefhez. Válogatta és szerkesztette: Németh István Péter. Balatonőszöd (sic!), 2001, 31. o.
