Barcsay Jenő Barcsay Jenő Született 1900. január 14. Elhunyt 1988. április 2. (88 évesen) Budapest Foglalkozása
művész
Barcsay Jenő portré szobra, Szentendre1 Nagybarcsai Barcsay Jenő (Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április 2.) Kossuthdíjas magyar festő, grafikus, művésztanár és tanár.
Barcsay Jenő Csákvári Nagy Lajossal készített Asszonyok c. mozaikja a Miskolci Egyetemen
1
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartalomjegyzék · · ·
· · · · · · · ·
1 Élete 2 Munkássága, művészete 3 Kiállítások (válogatás) o 3.1 Egyéni o 3.2 Csoportos 4 Köztéri művei 5 Társasági tagság 6 Díjak (válogatás) 7 Emlékezete 8 Könyvek, albumok alkotásaival (válogatás) 9 Irodalom (válogatás) 10 Jegyzetek 11 További információk
Élete Erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, de szegénységben nevelkedett. Körjegyző apja (Barcsay Boldizsár) és egyik nővére lelki betegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Anyja, Kabdebó Irén tíz gyermeket szült, hatan még gyermekkorukban, szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. Barcsay a festészeti munkára hivatkozva nem alapított saját családot, 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt a támasza. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a nagyenyedi (Bethlen) kollégiumban végezte. Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült, zongoraleckéket vett Marosvásárhelyen egy Zsózsmann nevű tanártól. Közben magán tanítóskodott (Nyárádszentandráson), és tanítói és kántori oklevelet szerzett. Festőtehetségét Gulyás Károly tanár fedezte fel, aki Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be. A jómódú erdélyi úr vállalta budapesti taníttatásának a költségeit, azonban csak egy éven át tudta támogatni, mert az első világháború utáni gazdasági válságban a vagyonát elvesztette.[1] 1918-ban behívták katonának, de kétoldali tüdőcsúcshurut miatt leszerelték. 1919-ben Magyarországra jött és beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Magyar Képzőművészeti Főiskolára, amelynek igazgatója 1920-tól Lyka Károly művészettörténész volt. 1924-ben végzett, ezután mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai idején nyomorgott, több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát. Első mestere Vaszary János volt. Tőle Rudnay Gyulához kéredzkedett, amiért Vaszary éveken át nem fogadta a köszönését. Rudnay Gyulával minden évben művésztelepekre jártak. 1923-ban Gyöngyösön dolgoztak, itt festette azt a képet, amelynek kapcsán először érezte, hogy festő lett, mert akkor érezte meg először a síkon a teret, a harmadik dimenziót, ötvözve a lélek, a belső tartalom megjelenítésével. Rudnay ebben a képben ismerte fel igazán tanítványa tehetségét.(A falu bolondja, Szentendre, Barcsay Múzeum). A következő évben Makóra mentek. Itt ismerte meg Endre Bélát, a kitűnő alföldi festőt.Tanárai közül Lyka Károly tett még rá nagy hatást, az elődök és a kortársak közül Munkácsy Mihály, Mednyánszky László,
Szőnyi István és Nagy István. Lykával és Endre Béla erdélyi festővel később életre szóló barátságot kötött. 1925-ben készítette azt a rézkarcot, a fiúfejet, amely még a párizsi hatások előtt, de már ösztönösen, szinte kubista eszközökkel bontja síkokra a formát, az emberi arcot és ezek a síkok éles metszésben találkoznak a portrén. 1926-ban egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. A galériákban és kávéházakban látott modern giccs elkeserítette, beilleszkedését a nyelvismeret hiánya is nehezítette. A késő klasszicista Souverbi, valamint Modigliani, a kubista Braque, akinek formavilága megfogta,de még inkább Matisse, akinek művészetét már akkor időtállónak tartotta, és az impresszionisták (Monet, Pissarro, Cézanne) gyakoroltak rá hatást. Párizsból öccse súlyos betegsége és halála miatt hazautazik, visszatérve nem találta helyét Párizsban. Az ösztöndíj második felében Olaszországba utazott, Perugiába, Rómába, Assisibe és Firenzébe látogatott. Az utazás életre szóló élményekkel látta el, amelyek majd az ötvenes évek közepén készült festményeinek lesz egyik alapforrása. Mindig hangsúlyozta, hogy a latinos expresszionizmus áll közel hozzá, szemben a némettel. 1929-ben újra megpályázta az ösztöndíjat, amit kivételesen meg is kapott. Második útja során tudatosan tanult. Az 1928-ban megalakult Szentendrei Festők társaságához 1929-ben csatlakozott. Ugyan nem volt alapító tag, de ettől az évtől kezdve a nyarakat rendszeresen Szentendrén töltötte, kezdetben a művésztelepen lakott, később a Zenta utcában vett házat. (A szobra ma is itt látható a jellegzetes botjával.) Itt Paizs-Goebel Jenővel kötött barátságot, akit a második világháború idején agytumor miatt elveszített. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc iskolában könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított pék-, fodrász-, géptechnikus stb. tanulóknak. A pénzből függetleníteni tudta magát, nem szorult rá a giccsfestésre. A háború alatt többször is behívót kapott, de nem került frontszolgálatra, a kiképzések után hazaengedték. Egy ízben felkereste Farkas Istvánt, akin üldöztetése miatt segíteni próbált. 1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi István a Magyar Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. Intenzíven rajzolni kezdett, hogy tudását fejlessze. A Főiskola tanára volt egészen nyugdíjazásáig. Halála után termet neveztek róla el. 1949-ben nővére lánya halott gyermeket szült, TBC-ben hamarosan meghalt, nővére idegszanatóriumba került. Barcsay ezt az évet élete legnehezebb időszakának nevezi. Ebben az időben jelentkezett első monumentális munkájával. 1953-ban megbízást kapott az anatómiai tankönyv (Művészeti anatómia) megírására. Néhány hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolta a könyvet. A nyomdászati munkákat személyesen felügyelte. A könyv „Az év legszebb könyve” kitüntetést nyerte el, Barcsay Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. mozaik Miskolcon, Nemzeti Színház előcsarnoka, újpesti fürdő, szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére. A munkához muranoi üveget használt és először készített aranyból hátteret.
Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt nehezen dolgozott, de az ecsetet nem tette le. 88 évesen érte a halál.
Barcsay Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-50.
Munkássága, művészete Festészetének korai szakaszában komor, a fény-árnyék hatásokra épülő ábrázolás mód jellemzi. Párizsi és olaszországi útjai gyökeresen átalakítják a látásmódját, expresszionista stílusú képeket alkot. Később számos képét megsemmisíti. 1929-től fokozatosan alakul ki saját, senki másra nem jellemző stílusa. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatát alakította ki. Műveiben egyaránt megjelennek a nonfiguratív formák és a figurális ábrázolás is. Figyelme a keretezésre is kiterjedt. A festészet mellett jelentős grafikai munkássága és mozaikjai is. Művészetpedagógiai munkássága kiemelkedő, Művészeti anatómia című szakkönyvét számos nyelvre lefordították és tankönyvként használták.
Kiállítások (válogatás) Egyéni · · · · · · · · · · · · · · · ·
1925, Ernst Múzeum, Budapest 1936, Ernst Múzeum, Budapest 1941, Ernst Múzeum, Budapest 1932, Tamás Galéria, Budapest 1944, Alkotás Művészház, Budapest 1947, Művész Galéria, Budapest 1957, Nemzeti Szalon, Budapest 1964, XXXII. velencei biennále, Velence (Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel) 1966, Ernst Múzeum, Budapest 1967, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1969, Ferenczy Múzeum, Szentendre 1970, Műcsarnok, Budapest 1971, Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs 1972, Helikon Galéria, Budapest 1975, Hatvani Galéria, Hatvan 1975, Magyar Kultúra Háza, Varsó
· · · · · · · ·
1976, Uitz Terem, Dunaújváros 1977, Vörös Kápolna, Balatonboglár 1982, Műcsarnok, Budapest 1984, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1985, Műcsarnok, Győr 1985, Dürer Terem, Gyula 1986, Műhely Galéria, Szentendre 1987, Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
Csoportos · · · · · · · ·
1945, Európai Iskola kiállításai, Budapest 1947, Európai Iskola kiállításai, Budapest 1966, Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du Xe au XXe siecle, Párizs 1968, Ungarische Kunst der Gegenwart, Museum Volkwang, Essen (Német Szövetségi Köztársaság) 1969, I. Nürnbergi Biennálé, Nürnberg (Német Szövetségi Köztársaság) 1970, II Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnessur-Mer, Franciaország 1976, XXXVII. velencei biennále, Velence 1980, XXXIX. velencei biennále, Velence
Köztéri művei · · ·
Márványmozaik, 1964, Miskolc, Miskolci Egyetem Központi Könyvtárának aulája Márványmozaik, 1968, Budapest, Nemzeti Színház Márványmozaik, 1970, Szentendre, Művelődési Ház
Társasági tagság · ·
Szentendrei Festők Társasága Európai Iskola
Díjak (válogatás) · · · · · · · ·
1938 Zichy Mihály grafikai díj 1954 Kossuth-díj 1955 Tornyai-érem 1964 Érdemes művész 1967 Pro Arte-díj 1969 Kiváló művész 1983 SZOT-díj 1985 Kossuth-díj
Emlékezete ·
Barcsay Múzeum, Szentendre
Könyvek, albumok alkotásaival (válogatás) · ·
· · ·
Művészeti anatómia - Budapest: Művelt Nép Könyvkiadó, 1953 (első megjelenés) … . - Budapest: Corvina Kiadó, 2006 (utolsó, 17. kiadás) Vallomás egy műalkotásról / Barcsay Jenő szentendrei mozaikja [Bojár Iván (szerkesztő), Dávid Katalin (szerkesztő)] Műelemzés - Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1975 Ember és drapéria - Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958; Corvina Kiadó, 1958; Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988 Forma és tér - Budapest: Corvina Kiadó, 1966 Munkám, sorsom, emlékeim - Új Írás, 1977. - Budapest: Képzőművészeti Egyetem, 2000
Irodalom (válogatás) · · · · ·
Barcsay Jenő festőművész kiállítása (1957). - Budapest: Magánkiadás, 1957 László Gyula: Barcsay (A művészet kiskönyvtára 44.). - Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1963 Barcsay Jenő festőművész gyűjteményes kiállítása (1966 Ernst Múzeum Budapest). Budapest, 1966 Barcsay Jenő / Ifj. Schiller Alfréd (fotózta), Petényi Katalin (szerkesztő). - Budapest: Corvina Kiadó, 1974 Petényi Katalin: Barcsay Jenő. - Budapest: Corvina Kiadó, 1986
Jegyzetek 1. László Gyula: Találkozásaim. (Beszélgetés a kortársakkal). Szabad tér Kft., 2003. ISBN 963-206-717-7 . 19. o.
