Baráth Miklós MILYEN JÓ A FECSKÉK- NEK! Vidáman szállnak az esőben; nem kell fogorvoshoz menniük tömetni

Baráth Miklós

MILYEN JÓ A FECSKÉKNEK! Vidáman szállnak az esőben; nem kell fogorvoshoz menniük tömetni.

• Impulzusok, akár az EEG-ben • Hiteles magyar történetek • Visszafogottak vagyunk, mint az európaiak

Magazin címlap „Egy kis káosz, egy kis lázadás nem árt.” /Marilyn MANSON, 2000 /

2

„Emlékeztetsz egy régi ismerősömre írásaidban, (»Hopp, az agy! — szólt a sebész, amikor fúró továbbszaladt.«) Szóval jópofa, de van mögötte valami érdekes, plusz gondolat …” /Kinga/ „...a soraidból a következőkre asszociálok: elkülönültség, fensőbbségtudattal párosult ön-alulértékelés, lenézés, latens irigység; meg-nem-értettség-érzés (ezt a »Biztonsági őr halála« második átfutása alapján feltételezem), valamint félelem, sértettség, szeretethiány és céltalanság (a »Kifejezéskényszer«-ből)” /KutteL/ „…Nagyon jó, hogy leírod, amit gondolsz, úgy, ahogy gondolod, és nem szépíted a dolgokat. De néha elég csúnya szavakat használsz... Lehet, hogy meg lehetne oldani kevesebb ilyen kifejezéssel és hidd el, nem lenne gyengébb a hatásuk!!…” /Lutz Réka/ „Beleolvastam »A biztonsági őr halála« c. írásodba. Nem akarlak megsérteni, ezért inkább nem írok semmit, lehet, hogy velem van a baj.” /Gandalf/ „Miklósnak — a művészetekről szóló cikkei kapcsán: Rég nem szóltam hozzá itt a dolgokhoz, de ezt most nem tudom szó nélkül hagyni. Olvasom a hozzászólásaidat, és azon kapom magam, hogy — még ha nem is műalkotások — élvezettel olvasom őket. Ritkaság itt a ???-en az ennyire higgadt, tárgyilagos és mély gondolkodású érvelés. Köszönöm ezt az élményt.” /Zoli/

3

© 2000 Baráth Miklós [2003-03-12]

Műfaj: szereplési vágy Lektor, korrektor: Rigler Anita (PTE) Címlap: ângkôri dombormű http://miki.vze.com/ [email protected] A dokumentumot küldd tovább a levelezőpartnereidnek!

DALI: Apparition of the Visage of Aphrodite „Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.” /Salvador DALÍ /

4

I. VÉGZET RÖVIDGATYA ÉS KÉNYELMES LÉPTEK IDŐKIVÁLTÁS TOTÁL A PSZICHOPATÁKRA JELLEMZŐ SZÉLSŐSÉGES VAGYOK AZ INTEGRITÁSSAL LENNE VALAMI? RELATIVISZTIKUS ELLENTÉTEK HALMAZÁBAN DÁRKOS IDŐSZAK EGYSZERŰEN CSAK PRÓBA BRUTÁL MICSODA VÁGYÓDÁS GENOCÍDIUM EBBEN NEM JAVÍTOK SEMMIT HANGULATI ÁLLAPOT ÁBRÁZOLÁS FESTÉSZET RÉGI TRÜKK FÉLFÍLING IDEÁT VAN-E MÉG? BENNEM VAN A HIBA SIKERÜL BEILLESZKEDNEM A TÁRSADALMI DEZINTEGRÁCIÓBA A FÉL ÉLETEM LEÉLTEM KIS LAZASÁG

II. TÍZ ÓRA NÉGYES PERCES NEM ÉRTEM A NYELVET (embersaurus) STROBOSZKÓP HA AZ EMBER ELMERÜL A FEKÁLIÁBAN, MÁSNAP JOBBAN ÉRZI MAGÁT VÉGRENDELET HÚ DE RONDA VAGYOK! NAPLÓZOM MAGAM TALÁN BÚCSÚZNOM KELLENE K.O. BOR ÉS KENYÉR KIS SZÁRNYAS SZTORI ANGOLNA FELSŐBB ÉN 2000.07.19. 2000.07.20. 2000.07.21. 2000.07.22. 2000.07.23. EMANCIPÁLT VÍZILÓ VILI

5

2000.07.24. MEGFOGALMAZOTT ÜRESSÉG JÓ MAGYAR VIRTUS (a mi honunk) LÁTOMÁS HOL AZ AJAKVÉDŐM? ÉBREDÉS NŐK! SZABADÍTSÁTOK FEL MAGATOKAT! KIÁLTVÁNY 2000.08.02. KAZETTA BIZGERA TÉRIDŐ KOMPLEX DÉJÁ VU ENGEM NEM IRÁNYÍTHAT SENKI RÁDIÓMATIZMUS

III. OLYAN, SZÉP, KIS, KEDVES EGYFORMÁK TA(H)OIZMUS FÜGÉNEK LEMEZ!!! (média) KÉK BUKÓSISAK, KÉK BICIKLI. ÚJAK VISSZAIGAZOLÁS PICASSOHOZ KELL NÉMI ÉRETTSÉG KARANTÉNBAN

IV. HÁTTÉRBEN BEKEZDÉS REPUTÁCIÓ MÉDIA2 ELEKTRONIKUS GÓLEM ÉLETÚT REMÉNYTELEN LEVEGŐ 1 OLDAL 2. 1 OLDAL (ÉPÍTÉSZ SZÜLETIK)

6

I. SZEMREVÉTELEZIK A TEREPET, KERESIK A VISZONYÍTÁSI PONTOKAT. NEM TUDATOSAK. • Végzet

Ül velem szemben, büdös alkoholszag árad belőle, nem hagyja abba a szövegelést, és azon gondolkodom, mindenki negatívnak tart, de hiába, ezt az embert legszívesebben fejbelőném egy hatalmas, kétcsövű puskával. Fogva tart, nem köt le amiről beszél, inkább butít, és egyáltalán egy rohadt és unalmas, erőszakos állat. Nem értem, a sorsom miért küldi rám ezt a vadbarmot.

* • Rövidgatya és kényelmes léptek Igaza van a Bélának! Hiába rogyott meg szellemileg a bányában, amikor a kas leszakadt vele együtt. Normálisabban él bármelyikünknél. Egész nap a kertben van, sörözget, ápolja a növényeket. Megtalálta azt a formát, amelyben emberekkel nem kell kommunikálnia; tökéletesen illesztve magát a világhoz. — Ki tudja, talán még optimálisabb az élete, mint annak előtte. Ha valami sugárzik róla, az a nyugalom. Boldognak mondható, relatívvá téve a pénzért folytatott versenyt, amelyben mindannyian vagyunk.

* Annyira jelentéktelennek érzem magam, hogy el sem tudom mondani.

* • Időkiváltás Itt rovom az anyaföldet, és nem találom a helyem. — Mostanában egyre többet gondolok az ősi időkre, amikor az emberek még szoros viszonyban éltek a természettel. Állatokra vadásztak, nyílt tűznél sütögették az ételeket, szabadon vándoroltak.

7

* A

világ

egész normálisan

működik, pedig hülyékből épül fel. * A diéta sikerének kérdése, a frissensült rántott csirke megpillantásakor dől el. * Feltehetném a kérdést: szeretnél-e makrogazdasági mutatóvá válni? * Udvarias volt, de nagyon büdös szájú. * Fecó, kinevezlek pápai nunciusnak! Ennek megfelelően Komlón nunciatúrát hozok létre. /pápa Miki/ * Ismét új életfilozófiát alkalmazok: trógerekkel nem állok szóba.

* • Totál a pszichopatákra jellemző szélsőséges vagyok Életlehetőség kontra székrekedés — fogalmak harcában, pedig nincs is székrekedésem. Inkább csak zúg a fejem. Hányinger kerülget. Elegem van! Információt, kultúrát akarok! Behatásokat, hangulatokat. A média marhít meg. Iszom ezeket az italokat nyakra-főre, vakargatom a pattanásaim.

* • Az integritással lenne valami? Tele vagyok déjá vu érzéssel, mintha a szövegrészt már töröltem volna, aztán rögtön eszembe jut: nem. Közben mosom az arcom szappannal, ami a majdnem kopaszra nyírt fejemen van, és olyan fehér, mint egy kultusztáncotjárónak. Á, és kihagyom a betűket, egész rendszerességgel, ami megkérdőjelezi elmém épségét. De nem érdekel. Olyan vagyok amilyen. Senki nem vonhat felelősségre. Beleszülettem a társadalomba. Én tehetném fel a kérdést: miért nevelt ilyenné? Annyira vagyok kóros, mint amaz. Csak a hatások miatt lettem valamilyenné.

* 8

• Relativisztikus Föld és ég, horizont, kevés talajfodrozódás, nem történik semmi. A nap vörösben ragyog, éles szem-fényárnyék. Aszott meleg egyedüllét, a világmindenség súlyával vívódva, mit is hozzon a lét. Égörvény, test egyesül, befogad-kitaszít, csillaggá válik. Örök vándorlásban a galaxisok végtelenjében. Mindannyian együtt, külön-külön.

* A következőket olvasom egy könyvben: „A pápa teljes címe: Róma püspöke, Jézus Krisztus földi helytartója, az Apostolfejedelem utóda, az egyetemes egyház legfelsőbb pontifikátusa, a Nyugat pátriárkája, Olaszország prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Róma városállam uralkodója, Isten szolgáinak szolgája.”

* • Ellentétek halmazában Tucatnyi ital formájában motiválódom, tudva, ártalmas, megés egyáltalán. A zene, a kölcsön cédé jó, már nem az a mérlegelés tárgya, hogy jogilag, hanem anyagilag gát-e a másolás. Ráérés, nem, izzadtság, hosszú fürdés, munka, más. Pénz, annak a hiánya. Szellemi alulképzettség-felülképzettség. Minden hoz-visz valamit magával. „Kurva életbe”-zés, mégiscsak hetvenhárom kiló vagyok, úgy látszik, nem zabál meg az étel, de már annyira nem örülök. Nem biztosak az értékek. Életlehetőség ma-holnap. Kényelem, ilyen-olyan nyugvás, társadalmi beilleszkedés, pénz. Szabadság, érdekesség, unalom, gát, kényszer, alakoskodás. Többségi igény. Vannak, vannak, akik szeretnek, nem is tudják talán miért. Én is szeretek. Engem se, én se. Hideg- meleg, nyár-tél, felfutás-lefutás — gyorsul az idő. Félúton, mások fiatalabbakidősebbek; a saját korosztályommal nehezen jövök ki. Önmotiváció. A tudatosságra esküszöm, de lebegnék is.

* 9

• Dárkos időszak Annyira tele a f…om mindenkivel, mint az állat! Akik rendesek hozzám, unalmasak. Egyáltalán nem villanyoznak fel semmivel. Minden ugyanolyan, változatlan, őrjítő. Nem tudom, hogy becsüljem-e meg a helyzetet vagy ne? Bár, becsülhetném, tudom, de más szempontból; így, hogy benne vagyok, érzem a negatívumait. Mindenki ugyanazokkal a piszkálódó, kedves, akármilyen szavakkal jön. A rádió egyenesen megmérgez. Taszít az alternatív műfajok felé. Szabadidőmben egyre vadabb zenéket hallgatok. Lehet, hogy eljutok arra a szintre, amelyben valaki „jó napot!”-ot kíván, és én felrobbantom. Vagy egy tollat nyomok a

ELÉG!

Nem akarok homlokába. Mert azt mondom: többé előreköszönni senkinek, nem akarok többé megérteni senkit (előzékenyen), és egyszerűen szarok rájuk! — Tudom, ilyen agresszív sose lennék, csak a gondolatjátékban engesztelődöm.

* Sikeres vagyok e világon. Egész életem folyamatos kiútkeresés.

* • Egyszerűen csak A puskakívánatos madár is abbahagyta a csiripelést. Süt Nap, jó klíma, így pulóveresen. A pékséges pékeknek RTG-s a szemük. Hangosít. Stimulációs zene-nyugi. Néha meg-megérint a jókedv, valami ideges fíling, ingeréhség.

* • Próba brutál Tingli-tangli, kereskedelmi rádió, fülbemászó dallamok, hanghullámok. Ragyogó szar. — Már kezdek rájönni, káros is, ha emésztem magam a folyamatos negatív beállítottságom miatt. Ha a kifejezési közeg, az alap hangulati állapot rossz, az egész lehet semleges, ha nyilvánvaló, hogy nem is kellene másmilyennek lennie. Fogszuvasodás, hibázás kontra nőci. Vágyódás. Utálkozás, irtózás, kötelesség és lustaság. Gépfényhang, kiábrándulás, sötétség. Elérhetetlen idegesség. Egyre jobban annak élve. Közönyirtózat, társadalmi megfelelés, gyomornedvek.

10

Diszkólányok, cicák, feketekabátos ördögök. Antiidealizmus, feszültségkeresés. Kiábrándultság, rohadt focimeccshangulat. Társadalmi összetevők, devianciák, devalválódás. Ördög, pokol, géphangulat. Sötétebb képi összetevők, színnélküliség, általános majomkodás, közösségi gépalkatrészekkedés. Iszonytató, színes, édes, egymásnakbájolgás. Átbillentett életfelfogás. Jelenidős abnormitás kitermelődés. Sötét, kedves, jó és nem túl rossz hozzáállás. Iszonyat imádat. Vágyódástönkretétel. Modernirodalmi-e?, gusztustalan fémhegytűfogak. Szívlélek éhesek. Ők, mi, én szembenállás; ki tudja megfelelés, végül is önmagában létezés, hegy-tű-toll kopás. Minden szép és undorító.

* • Micsoda vágyódás Törném össze, belecsapva hegyével a kemény asztalsíkba, forgatnám is, hogy komolyan sérüljön, aztán meg, sajnálnám.

* • Genocídium Nagy baj! Behülyülés. Süppedés. Harag, utálat, butaság, kibírhatatlanság. Pszichoanarchikus vírustámadás. Generációs önmegsemmisítés!

* • Ebben nem javítok semmit Kóla, piros pohár — szomjúság elleni beviteli eszköz. — Neuronátrendezés. Külső-belső szinkronizálás. --- Jó, hogy van egy-két ember. Azok is folyton cserélődnek. — Boldogságból a depresszióba. — Minden befelé, kifelé semmi. — Lazán

folyatja a tintát a papírra, és élvezet pontozni vele.

* Most túl azon, hogy az arcomon a pattanások tömegverekedést rendeznek, az egyik a nyakamon meg is akarja dönteni a Himalája magassági rekordját.

* A pápa a pozitív előítéletekből él. Ha álruhában utazna egy villamoson, senki sem adná át neki a helyet. — Meg kellene küzdenie a társadalmi pozíciójáért.

11

Hö, sőt, ha engem választana meg a konklávé pápának, az én szavam lenne korlátlan érvényű. Ki is hirdetném rögtön, hogy nincs isten. Volnának gondban! A sok pap mehetne vájárnak vagy aminek akarna. De amilyen furfangos ez az egyház, nem engedné, hogy véget vethessek neki (ki akar átképző tanfolyamra járni?), mögöttem szervezkednének, látva a létveszélyt, titokban ellenpápát választanának, aki hatályon kívül helyezné a rendelkezéseimet. Úgyhogy puccs nincs — számomra. — Ja, meg nekem lenne kiközösítés, lincs, meg máglya… na nem, nem, nem akarok megváltoztatni semmit!

* • Hangulati állapot Az öregek idegesek, a gyerekek hülyék, a szüleik megfáradtak. Kínomban vakargatom fekélyes pattanásaim.

* • Ábrázolás Így egy kicsit körülnézek, és hasadt gyerekeket, zsíros szülőket és erős indulatokat látok. Finomítani kellene fogalmazáskészségemen, hogy ezt hitelesebben bemutathassam. Úgy, mint: Szigorú nézésmód, bicikli cigölés, törötten, a néhány éves ellenségszemléletben. Csődület, gyerek-szülő. Egymáshisztériahatás. Alkalmazáskényszer-részvétel, folyamatos filozófia meg-megújulás. Rikácsolás. Fülsiketítő, idegesítő. Gyerekszocializálódás. Minta ad-vesz. Klikkek. Por,

Gettó.

Gyötrelmes, meleg, kánikula, kín, lét. társadalmi, kisközösségi egymásrahatás. Időjárásmegfelelés. Testközeli indulat, aranyékszeres ostobaság. Masszív kötődés, reménytelen kiútkeresés, divatos keresztnév ismételgetés. Lakótelep él, szenved, dögleszti magát.

*

12

• Festészet Sötét, pszichológiai városképhangulat. Zenefeltöltődés, tartalmi alátámasztás. Rengeteg hibafelvétel. Feldolgozhatatlanság. Ősizomizzadás, idegtúltelítődés. Társadalomkritikai szájüreg kávéízkészség. KITÖRÉSVÁGYÓDÁS! Deviálódás, helyi, illat-szag kényszerrel, intellektuális menekülési kísérlettel. Távdigitális segélyhívás. Késői szép-Lenin-nézésgyakorlás. Kifelé-befelé hasadás, rémült szemlélődés. Ön, külvilág konfliktusban. — ÉBRESSZÉTEK FEL

ŐKET!

* • Régi trükk Jött egy nőci, akinek igazából szinaptikus gondjai vannak. Tudtam, amint az ananász fagylaltot kereste.

* • Félfíling

Sikerült ma olvasnom egy kicsit

,

elmerültem néhány egységnyit. Aztán ez a pályázat dolog villanyoz. Esélyesebbé váltam, hogy a rádió igazolta a nyertes anyagot tartalmilag, átfedésben az általam benyújtottal. Kétszázezer potenciális versenyzővel szemben álnéven, ill. más nevén, a lokálpatrióta megkötés miatt. Szeptember tizennegyedikéig várnom kell a meggyőződésig.

13

* Mondhatnék ilyeneket, hogy kultúráltság fokmérője, meg tehenészlegény stb., de ezzel sem történik semmi, csak az agyam jelzi kóbor gondolatait. Inkább tényleg naplószerű rögzítésbe kellene tennem a velem történteket, hogy végképp kilazuljanak a fogalmazásgátjaim. Jó, jó dolog, mert talán kiveszi a belső ideggócokat. El is próbálhatnám a kurvaisten kezdetű (enciklikát) közhelyet, de fáradt vagyok. Nincs is célalanya, céloka. (— Okafogyottsággal veszthetjük ronda stílusunk.) Csakhogy idealizmus bármi problémátlanságban képzelegni. De azt hiszem teljesen logikus, mert mindenki erre vágyódik. Bár van, aki inkább élelemre. — Éhes vagyok, ételszagot érzek; nem ehetek, diétázom; hallom az embereket, dolgozhatnék is. Csak rángatom a tollat a papíron. Közben beugrik: a srác kihangsúlyozta, fiatalok-egyetlen-közéleti-lapjához tartozását. Illeszkedik azok stílusába. — Vagy abból nőtt ki. De ez mindegy. Önmagában jó, és ez a lényeg. Néhány ócska trükköt alkalmaz, de ez annyira nem ront. Nem helyeslem, hogy az elvont dolgait időnként konkrétra varrja. Nem félek ettől sem, de vagy ez, vagy az a közelítés — az én értékelésemben. Lehet, persze mindkettő, de kisebb a hatás — nálam.

* • Ideát van-e még? Filozófiai kérdés, „a szellemi halottság” kérdése; azaz: él-e az alkoholista, aki — mint tapasztaljuk — teljesen határozatlan a viselkedésével kapcsolatban. Tudatában van a destruktivitásának, talán akarja is a halált. — A maradék, a napok követése, a végtelen kiütődéssel, megmagyarázhatatlan reakcióval.

* Minden napra jut egy barom. Azt hiszem így hívja a népnyelv az ökör nevű haszonállatot.

* 14

• Bennem van a hiba Olyan helyen élek, ahol emberek ételt esznek a kukából, és én azokat akár név szerint is ismerem. Másoknak nincs vitakészségük, azt sem tudják mi az, bizonyos szavakat még nem hallottak, soha nem olvasnak, nem vásárolnak könyvet. Ugyanakkor magabiztosak, öntudatosak, meg akarják váltani a világot. Senkivel nem mérik össze magukat. Az ellenvéleményt támadásnak veszik. Gyerekes heccelők, izgágák, tudatlanok, és csaponganak a mobiltelefon és a pénztelenség közt. Idegesek, marják egymást. Idealisták. Házasságpártiak. Különleges, idegen keresztneveket adnak a gyerekeknek, nevelni elfelejtenek. Gettósodó, nyomott környék, ahol a folyamatok visszafordíthatatlanok, mert megindult az önzuhanás. A dinamikusabbak elvándoroltak, akik maradnak frusztrálódnak, élettérszűkülnek. Nekem erre a valóságra kell levetítenem, a nagypolitikát, az EU-csatlakozást, a magas irodalmat, a tudományt, a toleranciát, a polgári értékrendet, a tudósbeszédet, a szakszöveget, az affektálást, a tévébemondó luxuskocsiját, a telefondíjakat, az Internetköltséget, az autóárakat, a lakásárakat, az albérleti díjakat, a könyvárakat, a hanglemezárakat, a szoftverárakat, a hardverárakat, a versenykészséget, az érdeklődést, a korszerűséget. Idő megy, pénz lát-hall, vágy adódik, lehetőség nem sok, eredmény még annyi sem. Lehetnék zöldséges, redőnyös, pénzbehajtó, nyerőautómataszakértő-fosztogató, kiállításszervező, politikus, áruházbelsőbeszerelő, fék-, kuplungtárcsagyártó, műanyagalkatrészföccsöntő. Boltos, videotékás, presszótulajdonos, diszkótulajdonos, egyesületszervezőpályázatpályázó-közpénzzsebrevágó.

* • Sikerül beilleszkednem a társadalmi dezintegrációba A hajléktalan húgyszaga csavarja az orromat, de tudom, bármikor juthatok a helyzetébe. Lekövetem önmagamét, kikerülöm, büszkén, stabilan, de inkább csak mereven, kikapcsolva perifériás látásomat. Megállapítom, jobb, ha a jobbakhoz húzok, mégiscsak felfelé ösztönözhetnek.

* 15

• A fél életem leéltem Ma nehezen ébredtem. Amúgy könnyen, csak a szemem fókuszálásával volt probléma. Folyton homályosan láttam a számokat, próbáltam vizsgálni, talán megállapítani, ill. tudni, milyen is lesz a telefonszám. Nem sikerült; e téren teljesen alulszocializálódtam, azt sem tudom mi milyen kód stb. Valahogy semmi sem stimmelt. Olybá tudtam, hogy hét szám vagy efféle. Vizsgálódtam, vizsgálódtam, hajtott a kíváncsiság, de azért annyira nem, hogy a reggelimet feladjam. Ezúttal vágyaim megfelelésének éltem (máskor is), tehát számolatlan vajas kenyeret, inkább vajkrémeset (ugyanaz lényegileg) ettem, aztán a tojásrántotta, majd a hányinger. Begyötörtem. Nem hagyhattam ott. A cappuccinóra várnom kellett — nem fért volna belém. Aztán később az is, legyen teljes a reggelem és a közérzetem, komfortérzetem. Elvileg ráraktam magam a

szokványos napi ritmusra, mégis, mintha nyugodtabb lennék; pedig fáradt vagyok. Motiválatlan. Üres. — Nem vigasztal. Aggaszt. — Töltenem kellene még egy italt, de félek az öklendezéstől. Ki kell hoznom magamból a legtöbbet, gyomortartalom nélkül. Pusztán társadalmi megfelelésileg. — Néha-néha dicsérnek, máskor nem értenek. Kelleni nem kellek senkinek. Vagy csak alig-alig. (Alig-alig, aligátor.) Szerelmes vagyok magamba, ha egy kicsit jó a kedvem; máskor utálkozom. Rapszodikus. Hangulati állapot. Analitikai eset? — (vagyok?) Most szomjas. — Tolom cappuccino, kinéz, kopasz, egész meglehetős, normális, társadalmilag elfogadott, befogadott, velem is korrekt, nem mond semmi rosszat, semmi jót. Nem karakteres, én nem látom annak, de jónak látszik. Tisztes. Polgári. Ilyenből kellene több, mondják a politikusok — gondolom. Megy, most is biztos dolga van, nekem nincs, mert nem akarom, hogy legyen, a vesszőt is elfelejtem, de visszamegyek, javítom, megfelelek, magamnak vagy másnak, nem is tudom, talán csak, és közben amúgy haszontalan a tevékenységem. Iszom, zene szól. Vagy felgyorsulnak az idegeim, vagy kiteszem az egészet. Valami lesz, tehát nemhiába a szándék. Éjszaka a nemlétben voltam, gondolom, mert most próbálok onnan felfelé jönni. — Cédulák, szemét; takarítás nulla; egyre jobban benyel a rendetlenség. Nem is érdekel, csak néha meghökkenek az átláthatatlanságon. Nincs energiám rendet tenni. Félek az órarugó lejárásától. Így nevezték egy tanulmányban a világmindenség folyását. Minden emberi tevékenység ellenkező irányú, de a természet alig várja, hogy visszavegye a magáét. — Anitának taglaltam, hogy na ugye, más az elv és a gyakorlat. Kényszerhelyzetben vagyunk; munkahely, ami behatárol. Lehetne uralkodni (magunkon), de nehéz. A viszonyulást magunkban kell

16

keresnünk. Nem könnyű. Néha inkább már hagyok minden témát. Legfeljebb formaszavakban beszélgetek, vagy szándékosan kalandozom, viccelődöm, ugratom az illetőt, mintha magam sem tudnék a sztoriról. Érdekel a világ, meg nem is. Hülye vagyok, meg nem is. Szeretem az embereket, csak jó vékonyan. — Milyen jó, még csak fél tíz; sokára kell mennem közéjük. — Minden lejár, még a cédéjátszóm is; ugrál, idegesít. A kapitalista szerkezetbe beleivódott a posztkommunista hangulat. Megbetegítette. Ugrunk a témán, a bögrém (a bögRÉM) is kiürült. Zene jó, egyéb ejtve; szegény Anita hányt az éjszaka. Társadalmilag indulatosodom. Szép hosszú szó. Ki fogja termelni a kilátástalanság a kritikát. Megmérettetés, felelősség lesznek a fő szavak. Most még sunnyognak, el-eladják magukat ebben a posztindusztriális hangulatban. Csavargók, kalandorok. Újkori kontraszelektáltak. — Prekapitalizmus. Több lett tizenöt perccel, lehetőségeim nem fogytak jelentősen. Nem tudom mi tévő legyek. Választhatok boldogság és gyötrelem közt. Mindkettőhöz van kedvem. Hanggal, folyadékkal átitatott közegben stimulálódom. Megint hétvége, jön a szomszédom falfúrása, de a sziréna hangja már a jelen. — Hangosítom a zenét; napközben töltődöm, gondolom, estére megváltom a világot, teszek ennek érdekében ezt-azt, aztán mire hazakerülök elszáll a lendületem, javarészt már csak fáradt vagyok. — Kettő oldalban gondolkodtam. Ezidáig. Konstatálom.

* • Kis lazaság Tisztára örvendek. — Reszketett a kezem, úgy próbáltam kiráncigálni a magnóból a helytelen polaritással betett elemeket, csakhogy ne halljam. Nyár, meleg, szerelmespár-box a fűben. Se orvos, se tanár, se politikus, se senki. Értenek ehhezahhoz, de nem ragadtatnak el. Nyomaszt ez az izé itt a homlokomon. Én nem értem, hogy működik. Moshatom, szeszelhetem, nyomkodhatom, addig nem nyugszik, amíg ki nem tombolja magát. Fene tudja… látok én itt elég szenvedélyt; a nagyokosok szerint ez kell a sikerhez. — Kell valami más is.

17

Világom befogadása nélkül is egész jól megvagyok. Áldás az elszigetelődés lehetősége. — Ez egy ilyen, belső függetlenségi nyilatkozat. Nem kell szó szerint érteni. Nem megvetés, csupán pillanatnyi irányultság. Rájöttem, hogyan lehet pattanást kiképezni: addig-addig kell vakargatni egy kezdeményt, míg nem fáj, aztán várni egy órát. Hideg, meleg italok között csapongok. Kiszúrok az unalommal szomjúsággal, hőgutával, torokfájással, álmossággal. Mindenre van receptem, csak azt nem tudom, pénzt hogy lehetne csinálni. — Nyomdagéppel? De ilyenkor hol vannak? — Most veszem észre, rajtam a napszemüveg — benn. — Nézik a tévét, és közben lógatják a tökeiket? Mit félnek a melegtől?! Én talpig feketében vagyok. Naplóírom magam. Függönyön táncot jár a faárnyék. Romantikus, költői és képi. — Mennyit körmöltem már

ezzel!… Jól bírja. Mindig kikötök nála. De tényleg jó! Kicsi, színes, (inkább tarka), fogékony, sima (írásilag), közepes vastagságú, márkás, kicsi a hegye, és ezüstszínű.

18

II. CIKÁZNAK AZ ÉLELEMFORRÁS ÉS A FÉSZEK KÖZT. TEKERIK ÉLETÜKET. • Tíz óra négyes perces Élelemre hívás telefonon, két esetben is, a mai, elhidegült, személytelen világban. — Így, ahogy mondom magamban. Legfontosabb mégiscsak a hűség saját stílusomhoz, naplószerűségemhez. Mérhetek persze különféle mércékkel, de elvisz a hitelességtől. Önmagam milyenségét formálhatom legfeljebb. Nem lényegbeliként, hanem minőségként. Itt ezek a napok mennek, és félek, egyszer csak eljutnak valahová. Addig nagyjából egyneműeknek látszanak. Interakcióimmal statikus vagyok. Ez annyira zavar, amennyire nem. Ugyan, zöld a táj, a házak házszerűek, de a történés az nem itt tekeredik. Bár… a fák, a növények hol jobban, hol kevésbé hajlonganak a szélben.

* Csak kimegyek ide, forgok egyet-kettőt, és máris forr az epém. * Régipresszószag jön fel az alsószomszédomtól.

* • Nem értem a nyelvet (embersaurus) Folyamatosan biztosítják — némi idő kivételével — a motiválódásomat. — Néha fáradtnak érzem magam. Mintha nem lenne idegi tartalékom. Rengetegen vagyunk. Ezt senki sem cáfolhatja. Mindenki látott már nagyvárosi gyalogforgatagot. Az új dinoszaurusz. Idealizmus az egyördögűséget feltételezni. Ördög ördögnek embere. — Nem törődöm vele, nem törődöm vele, nem törődöm vele… A Legnagyobbfenekű, a Legpocakosabb, meg a Harmadik belekevernek saját dolgaikba. Kellemetlen. Nem is zabálok annyit! — Közben bejött a nő illatos izzadtsága. Gyorsan átrohantam a molekulafelhőn harántirányban, mögötte, öt dimenzióban: iksz, ipszilon, zé, idő, szag. 19

*

• Stroboszkóp A banán bekapásának pillanata, az ébredés szaga. Rémek, rémek, rémséges rémek. Ívigény, félálomhangulat. Tehetség és egész jó történet.

* • Ha az ember elmerül a fekáliában, másnap jobban érzi magát Kék minden, és mintha nyáron lassabb lenne az élet, amúgy üzletileg, vagy hogy is mondjam, kulturálisan, komolyan. — „Eszméletlen jó történeteket talál ki” — mondták —; szerintem is. Talán belekezdhetnék 3-uk elbeszélésébe. Mindannyian gyűlölik egymást; csak ennek élnek. Értékrendszerük azonos és stabil. Legpocakosabb forgolódik akár egy kacsa, rémíti a gyerekeket. Iszonyatos méretben reprezentálja önmagát. Jelentőségteljesíti belső énjét. Álmainak netovábbja,

beleinek házak közti csavarodása . A világ anyagcserés

befogadása. Óriásfejű lojális hozzájuk, bár inkább csak a Harmadikhoz, külön klikket alkotva. Csinálja a maga dolgait, áruló, ha kell, megvetéssel beszél „őfelségéről”. Hintóval járkel; elválaszthatatlanok. Az élet megy tovább, hiába a csatornaszag; vagy épp amiatt.

20

Szeretem az üres papírt teleírni, akkor is, ha a karórám alatt izzad a bőröm — elvonatkoztatásként. Rögzítem a nyár jelenlétét. Légkondicionálva nem tehetném. Évszaktévesztővé válnék. — Még van magnóhallgatási, könyvolvasási lehetőségem, mainapfogyasztásként. Mintha bizakodó lennék… Bár a „Mária” című dal üvegesíti a tekintetemet. Mindegy, az írott, kis „m”-jeimet magasabbra húzom, amivel levezetem a belső feszültségemet. Érvényesüljön csak! „Mos voltam a fodrásznál, mos megyek a kertbe” — beírja magát a történelembe. Kultúrkörünk része. Nem tagadható ki. Tiszta kretének, akár a kínálat. Közvetlen visszaigazolásai a magazinoknak. Kérdés, hogy melyik a másik megfelelése. Jó idő van, süt a nap, hamar megszárítja a tintát a papíron. — Meg-megfordul a fejemben az olvasás lehetősége, de nem elég erős a késztetés. Itt járt Harmadik, a dicsekvős. Nem volt élmény amit mondott, de legalább fizetett. Ezzel kétségtelen, hátrébb sorolta Legnagyobbfenekűt és Legpocakosabbat. Morális világlátásom, anyagi előbbrejutásom függvénye. Elvtelen, de mégiscsak szükségszerű és kapitalisztikus. — Hagyom érvelni őket. Győzködjenek. Van zsebem jókora. Egymásba fonódtunk, ezt ők is tudják. Nagy szembenállást egyikünk sem akar. Az aknamunka persze folyik. Miért is kellene ennél jobban erőltetnem az olvasást? — Pattanásosodom, és ez nyugtalanít. Mint a tyúkok, szedegetik a magokat. Máskor meg a galambokra hasonlítanak. Egy hím, egy nőstény. — Illető köpött egy határozottat az út menti zöldre. Félpiás, műanyagkardigános, jelenben cikizhető kinézettel. — Színes a lét. Béla tép, iksz jön, kert, ing, gatya, zokni, papucs, műanyag bevásárlókosár. Békés, egymás mellett élés: roma, magyar; galambos. Otthonka-kert összefüggi. Erika, napszemüveg, kábé disznó vagyok, de talán annak is megvan a pedagógiai hatása. Gyerkőcök gurgatják autóikat a poros domboldalon, és nyáridőtöltenek. Bajuszos benéz, köszönés nuku. Átbeszélnek a fejem felett. Tök kivonom magam a diskurzusból. (Be sem.) Macskakaja, meg ilyenek. Szomszéd a biciklin, igazán mókás látvány. Bálna zongorán. — Vadászék szokásos léptekkel bepityókázva, óvatosan lefelé a lépcsőn. Bizonyára áthatja őket az EU-csatlakozás lehetősége. Szánhúzó kutya görcsöli ki magából a székletet.

21

Vannak itt olyan férfiak, akik fasisztoid módszerekkel kezelik nőiket. — Hibásak azok is.

* • Végrendelet Szereted az állatot? Te is az vagy. — Azt hiszem hiábavalóság gondolkodni bármi sémában, áttekinthetőségben. A világ ilyen, generálja önmagát. Labirintus szúrós tüskékkel, idegesítő csomópontokkal. Gyarapszunk, a rosseb egye meg! — mondom ezt így szégyenlősen, parasztszlengesen. Az élvezet úgy jó, ha nagy.

— Azt hittem a faszi egy hegedűt visz, közben fűnyírót. Három generáció százötven kilóban. Egyik sem foglalkozott a lehetséges diszkriminációval. Még ha látnám, hogy az életüket az esélyegyenlőség megteremtésére tennék fel… Vannak, lesznek és kész! Nem akarok semmi egyebet, mint szerényen, milliomosként leélni az életem. Ha kinézek az ablakomból, azt látom, ami a végpont mínuszosan.

* • Hú de ronda vagyok! Itt-ott emez-amaz, zene kemény,

e-mailben

buzerálnak, baszogatnak, fennhéjáznak. Hátam mögött megint elvileg bejöhetős az ajtó, ami a bömbölő zene ellenében dolgozik. Egyel több vagy kevesebb a faktor, már nem is érdekel. Legyek stimulálva — és vagyok —, menthetem ezzel mindig a rossz hangulatom. A zöldséges mondta, hogy nem vagyok normális. Persze, hiszen teljesen különbözünk. Ő kétszáz arany ékszert hord magán, én meg csak kettőt-hármat, azok is csak kultikusak fából, rézből, faragott féldrágakőből vagy simán. Ő slampos, én meg csak fiatalos. Ő kocsival jár, én meg csak gyalog. Ő olvas engem, én csak hallgatom őt. Neki van lakása, nekem nincs. Ő gazdagabb, én meg szegényebb vagyok. Ő boldog, én meg nem. Ő zabál, én meg nem. Őneki vannak állandó alapértékei, nekem csak ideiglenesek. Ő márkás pólót vesz a fiának, én meg magam festem azokat. Ő stabilan frizurázza magát, én

22

folyton máshogy. Neki van igazolható SAJÁT munkahelye, nekem nincs. Az Ő barátai mindig egyetértenek vele, az enyémek ellenkeznek is. — Ő szeret verekedni, én nem. Ő fiatalkorában a legkeményebb volt, én nem. Ő mindig megmondja, én nem. Ő szereti a pocakját, én nem. Ma felmentést kaptam a munkavégzés alól, miután láthatóvá tettem szándékomat a lógás iránt. Morális szempontból elítélhető vagyok. Rohadt kicsi bennem a kötelességtudat. Ezért tartok ott, ahol — mondanák a megmérőim. Mondják is, szemétkednek, utálkoznak, bebeszólnak. Folyton a munkával összefüggésben. A nyílt terepen való olvasásra a legérzékenyebbek: „Sütteted a hasad?”, meg „De könnyen vagy!” stb. Vannak durvábbak is. — Egy ideig nem beszélek velük, nem köszönök. Pedig én sem mondom nekik, hogy „Mi van alkoholista barom?” Esetleg: „Nem érted, hogy nem érdekel a foci, az autó, a verekedés, az ital, a horgászás, a nyaralás, a lakás, a kert, a feleséged, a férjed, a gyereked, a buzi film, amit kikölcsönöztél, a hülye értékrended, a gyöpös idióta felfogásod!”

* • Naplózom magam És tudom ám, hogy miért, de nem mondom meg. Az ember már önmagához sem lehet őszinte, annyira számító. Kihúzom a hülye szövegeim, könnyed, szabad érzés fog el. Igen, tényleg a lejárás felé megy a világmindenség: elszakadt a gatyám. Megint huzigálok, úgy látszik fele részhez, fele rész vacakság jár.

Hát persze, amikor itt megyek körbe, érzékszerveim szívják be azt, amitől abban a pillanatban el is határolódom. Mint valami groteszk filmben. Állandó szereplőkkel, jelmezekkel. Nem érdekel, hogy kit, miért, hogyan. Kint a táj olyan, mint egy félbetelepült nyaralóhely, közben valakit temettek. Értesülök. Földhözragadtak vagyunk. — Megint ki-kihagyom a betűket. Bomlik a komplexitásom. Fogyasztom a tintát. Töpörödnek betűim, magnóm óvatosan húzza a szalagot.

23

Komolyan foglalkoztat a szemöldököm hosszúságának kérdése. Amíg ezen a területen nem jutok dűlőre, nem érdekel

kóla; ezt

A Nyugat-Európa. — Átjárta testemet a onnan tudom, hogy keresi a kiutat. — A vécében egy pontosvesszőn gondolkodtam. Megadtam.

* • Talán búcsúznom kellene Nem szeretem, ha nem történik semmi. Alájátszás a halálnak. Nem érdemli meg. Túl könnyűvé válna a dolga. — Bezártként, informálisan. Tartalékaimból élhetek. Vannak, vannak, de az egyneműség megüli a gyomromat. Még mérgezést is kaphatok. — Lemez áttesz, zene biztosít stb. Zsinór ki-behúz, áram rávezet; de jó ez a fejhallgató! Kiábrándító, minden tökélyhez pénz is kell. A felismerés nem elég. Szekrényajtó nyitva; mintha zavarna; húzza perifériás látásomat. Úgyis kell! Vezeték rövid, kéz alatt; feszélyez. Minőség elnyom. Tudom, nem tudom, magam sem tudom. Viszket a fülem belül. Hajamat húzza a pánt, de leginkább most a véletlenjátszás lehetősége foglalkoztat; a megismerés elmarad, mindez másodlagos vágy. — Mégiscsak telepítés, meg ilyenek.— Nem tudnám elviselni, hogy ne történjen semmi. Melegem is van — mintha. Kicsit megállapítom, egészen ellazulok. Kiérződik fáradságom, de bevívódom magam a történésbe. „Fuck you” a fejhallgatóból. — Kóbor, fáradt agyhullámok. — Egyébként megvan a random. Vagyok eleget rendezettségben. Az előre lefektetettből, virtuális természetességgel akárhogy, spontán. Megyünk efelé, úgy általánosan. Betegségeink, vágyódásaink kielégítéseként. Érzékszervi visszacsatolásban. Félszendergés. Metafizika. Idegi hajlandóság. — Megtalálom az ikont. Mintha reggel több lenne a vitalitás. Jobban elragad a hevület. Pedig nagy éjszakázó vagyok. Akárhányadika, akárhány óra, akárhány perc, szűkre szabott ingerekkel.

* Mindjárt három óra, nem tudom, a gép hogy váltott vissza

nagybetűs módba . Nem is érdekel. —

Nem ismételhetek, nem ismételhetek, nem ismételhetek… Jót, sokat, kicsit, akárhogy. Nem, nem, nem! Egyre megyek a bedöglés felé. Neuronkötődéseim bomlanak. Megvárhatom az utolsó kihunyását. Csak pukkan valami az agyamban! Elalvás, 24

meghalás. Ki van eszénél olyankor? Az

agyhullámok hülyülnek. Cikcakkoznak. Ebből adódnak a lehetetlenségek. Kipróbálják a szélsőségeket, elvonatkoztatásokat. Talán magukban rejtik a képzelőerőt. Gondolati torzulásként. Innovatíve. De lehet, csak kreténség. Minden elképzelhető. Elég nagy a mese. Reggelre minden a helyére kerül. Hangosítok. Zene gyorsul. Tőmondatokban reagálok. Befogadok. — Megírhatom, hogy hullanak a levelek a fákról, pedig nincsenek is fák, vagyis ősz, de nem olyan levelek, hanem papír és fehér, meg boríték. Milyen hülyeség! De azt hiszem, így a jó. Mi? Kiszúrok az összetevőkkel, elmegyek lefeküdni. Kényelmesen, lazán, szabadon. Nem bírom a társadalmi kötöttségeket. Pedig megfelelnék. Megőrjít ez a sztereó izézés. Hol itt, hol ott karattyol. — Háromig kellene bírnom, nem tudom miért. Fizikai csúcsteljesítésért.

* • K.O. Semmihez nincs kedvem, mert hirtelen nem látom az áthidaló megoldásokat.

* Egyébként jó, hogy van pápaság. Lehet valaminek az ellenében fellépni. Intézményük folyamatos ökölharcban áll a civil élettel. Nem akarok belenyugodni a kilátástalanságba. — Olvasni sem olvasnak, érdeklődni sem érdeklődnek. Fáradtak, unalmasak. Illeszkedem a környezetemhez: unalmasodom. — Én egy sokkal jobb állapotot is el tudnék képzelni a magam számára, és ezzel meg is szegem a pozitivista fogadalmamat. Nyugodtan, sikeresen. Anyagilag is, mindenhogyan.

* • Bor és kenyér Szokványos napi kezdésállapot: nyugalmas zsigerek, éhség- és szomjúságmentes, párás levegő. Komoly problémát jelent Tündike, a szomszéd nő kutyája, aki összehányta magát autózás közben. Most, hogy hidegebbre fordult, és vágyom a meleg italt, jöttem rá, egy cappuccinoid típus vagyok. 25

Ez valami automatizmus kellene legyen, hogy kretének feleségeihez, barátnőihez nem szabad odamenni? — Talán ha nővé operáltatnám magam, nem féltékenykednének.

* Homokfutó? — Gázlómadár; de az is lehet, hogy háromkerekű járgány.

* • Kis szárnyas sztori Megy a hím kacsa a nőstény után: zsebretett kézzel, felszegett fejjel. Nem engedheti szabadon; tavaly ő volt a párja. Nagy a verseny a tóparton; vannak hímek, nőstények bőven. A jellegek széles skáláját mutatják, egyesek ilyenek, mások olyanok — vízimadarakhoz méltóan. Szebb tollak, jobb udvarlások vetélkednek. A kis tojót hajtja a pezsgés, lecserélné öreg gácsérját. Amaz üldözi, tépdesi; esze ágában sincs tudomásul venni a kínálkozó vesztes pozíciót.

* • Angolna Az előző nap cselekvései, történései, tapasztalatai meg-megjelennek. Halvány, kényszeredett, reggeli reakcióként, kiváltva az éjszakai mentesülést. Többnyire a negatívumokkal foglalkozom; nem értem miért. Talán pusztulásom ellenében. Nehogy leessem a fáról vagy elkapjon egy hüllő. Az emberiséget a két típus együttesen vitte előre: óvatoskodó, számító és a vakmerő. Hol erre, hol arra volt szükség. Szóval be-beugranak, levonok valamit, próbálok készültebb lenni a hasonló helyzetekben. Most pedig itt vagyok már, megint kezdenék egy új napot, nem tudom akarom-e, ill. ha akarom, ha nem, van, és csak abban kételkedhetem, felvérteztem-e magam. Nem. Szinte sosem. Ha a kényszer nem vinne ki, keveset mennék. Negatív a világlátásom, már nem próbálok menekülni, inkább alkalmazkodom. Folyton kellemetlen összefüggésbe helyezem a tapasztalati anyagot. Majd’ mindent a boldogulás gátjakét. — Hülyeség az egész!

* • Felsőbb én Igaza van! Ő inkább úgy fogalmaz: tanultabb, műveltebb, én meg: tökfej, marha, barom. A kettő között megvan a komoly különbség. Tolom ital, édesítő benyel; fúj de rossz, jobban elkever. Teszek rá, ha nem hát nem, majd kiderül, akkor legfeljebb alszom. Kint majdnem meleg, de azért a nap süt, jó a fény, szép színű kisteherautók, az egyik

26

sárgafehér

. A bronzáriumos csaj

és a bicikliboltos hapsi nyit. Egyszerre. Gondolom annyi az idő. Kötelességszerűek, velem ellentétben. Órámra nézve: igen, lassan kilenc. Amúgy egészkor, csak egy kicsit piszmognak előtte benn a boltban, mert mégiscsak, és egyáltalán, legyenek

felkészültek. Például a csaj

s

minkelhet

, a pasi

meg pisilhet. — Az ajtót bezártam, a kulcsot félig fordítottam, nehogy a frászt hozza rám egy családtag, itt bömböl a zene, háttal a bejáratnak. Nem érdekelnek. Jöhet(ne) bárki. Postás, vízóra-leolvasó, házmester, késesköszörűs-esernyőjavító. Nyugi van. — Éjszaka szellőztetni akartam, és elaludtam. Megfagyva ébredtem. Most hideg napok vannak a nyár közepén. Remélem, nem mosogatószert ittam… Dobok még egyet. Ég a gyomrom. Hányinger. Mindig besokallok. De egy hülye vagyok! Teszek rá, teszek rá, teszek rá!… Hé, hát ez tök jó: hallok neszek, nyomom pillanatstop. Zene némul, teljes csend, megnyugvás. Indít, őrület. Hangos, vissza. Hangerő.

Jókora utat kell megtennünk ahhoz, hogy EU-csatlakozottak legyünk, ezzel a bájolgó, buta, ostoba, infantilis, soha nem is létező erkölcsösjóízűenbeszélő-magyarosőskultúraéhező-irodalomkodóbefeléforduló művi világgal.

* 27

Tekerem a tévét egyik csatornáról a másikra, amerikai elnök után gazdaság, aztán kis zene, majd reneszánsz képzőművészet, horvát nyelvi aláfestéssel.

* • 2000.07.19. Most tényleg rámegyek a naplószerű rögzítésre, aztán majd meglátom. Kiválogatom a hasznosítható részeket, a többi meg csak marad a füzetben, uzsgyi az enyészet.

De amiről álmodtam!… Ufóknak a hatása alatt voltunk.

Azt hiszem, én jöttem rá először. Pillanatra kikapcsolták a környezetünkben a fényeket, az elektromos eszközöket, a tudatunkat, és megváltoztatták a történéseket; főleg életveszélyben. Mire újraeszméltünk, látszott, hogy rendben minden. Mintha nem is történt volna konfliktus. Megnyugtató volt. Időnként nehezen megy ez-az. Akárha az agyamba lenne huzalozva bizonyos kényszeres cselekvés. Kurva nehezen tudok szabadulni gondolatoktól, amelyek nem hagynak aludni, és eleve nyugodni. — Gondolom, a klórtól van a víznek olyan szaga, íze, mert mindkét helyen azt használják fertőtlenítésre. Ásványvíz kellene, de már azt is unom. — Megtöltöttem a tollam, szaroztam a telefonnal, fogalmam sincs róla, hogy működik, vagyis alig-alig; nem tudom, minek van. Lehet, szükségére szocializálódtam, vagy/és PR meghódítottak. —

28

Olyan kretén világban élünk, de azért néha jól érzem magam — csak ne lennék ennyire szomjas. * Azt hiszem, én a Jóreménység-fokán élek.

* • 2000.07.20. Bizalmasan közlöm, a ház sarkánál három fiatalasszony beszélget. — Maradok még egy kicsit, mert románok járnak (azaz: árusítanak). Ottani magyarok, részeink, amúgy, érzelmileg és nemzetileg, amivel nincs is elvi bajom, egyszerűen csak engem nem jár át az öntudat. Aztán a gyakorlat éberséget kíván tőlünk (tőlem), hiszen ők is éberek. Meglehetős nyomorban élnek, ennek megfelelően forog a szemük. Csak egzisztenciálisan szemlélik a világot. Már nem moralizálnak. Tőlem meg igazán balgaság lenne, ha sírva ölelném őket, mondva: drága nemzettest-részeim!, s közben 29

távoznának a pénztárcámmal; ami nincs is, inkább a magnómmal, vagy bármi hasznosíthatóval. Ez persze gonosz előítélkezés, de igazán igyekszem nem kimutatni semmit, és mindenkinek megadni az esélyt. Egy-egy ember olyan amilyen, nem a származása, lakhelye határozza meg milyenségét. Eső esik, beszorít, maradásra kényszerít; nem, mintha nehezemre esne. — Impulzusoknak a hiányában szenvedek, és már a folyóírásom is szakadozik. Gyűlnek a rossz előjelek. Lehet, hogy Jézus

visszatér

?

Mostanában előnyben részesítem a fekete színt. Kuporgok, megrezzenek. Nap süt, jól is esik a bőrömnek, akár a tintafolyatás a papírra. — Olyan szerencsétlenek vagyunk mindannyian! —; hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez nyugtalanítson vagy ösztönözzön. Végül is, az egész tök romantikus:

szaporodás és növekedés. A többi csak járulékos cselevés. Úgy átpirosoztam, hogy használhatatlanná vált. — Sem nem néz az ürge, sem semmi. Mi tévő legyek? Tudomásul veszem értékítéletét; megy a maga csőlátása szerint. Alkalmazom én is. Befolyásoltatás kiszűrés végett. — Így, ilyen, kis köszöngetés; a gyógyszerésznő és a férje kutyával; fogérzékenység. Álmosodom. Igazán nem vagyok egy humoros hangulatban. — Tibi bicajozik; tök készen van. Le-fel kínlódik: lakótelephülyül. — Tulajdonképpen nem is

tudom, mi hiányzik.

30

Várkép jelenik meg az agyamban nyugtatólag. Okkersárga falak, fehér ablakszegélyek, tornyok. Az ég tiszta, erősen süt a nap. És én, aki a népet szimbolizálom, hangosan követelem: jöjjön ki a király! Nyomatékosítom, egyre csak, de nem történik semmi. — Mintha a jelenség, a megoldhatatlanságra született volna.

* • 2000.07.21. Elolvastam a Költő Úr levelét: a trianoni nyavalygását. Felfedezték micsoda érték magyarnak lenni. —

Minden kormány beleszeret az építőjátékba. És a féltékenykedő megjegyzése, mármint amit a neje vagy nője tett irányába, tiszta ciki. Ósdi, poros, szégyenletes, soviniszta, köcsög, akármi. Fáraszt, álmosít, untat, hogy ez az ország folyton a múltjába tekinget. — Nem akarok ilyen cikkeket olvasni. És a Trianonra magasról… Engem annál sokkal jobban aggaszt, hogy nem találom a tollam kupakját. Hajnali három, és megelégedettséggel tölt el, hogy a kiadványt a szobám talapzatán látom. Járkálhatok a textuson akár harántirányban, rajta meg-megállva.

* • 2000.07.22. Jó volt az a film tegnap. Most megnézném az elejétől. Művészi. Ha lehet ezt így elkülöníteni. Kemény elemek voltak benne, adta a kérdéseket. Nem magyarázott túl, és bemutatta az élet negatívumait is.

31

Itt, most két kutyatulajdonos van az orgazmus pillanatában, egymás kedvencét nézegetve.

* • 2000.07.23. Az emberek rendszerint az áldozat szerepébe képzelik magukat, a tettesébe sosem. Emiatt fanatikusak, szélsőségesek, ha a bűntényekről esik szó. Szívesen példároznak saját sérelmükre.

* • Emancipált Víziló Vili Feltűnő volt, hogy a máskor udvarias nőci, miért hajtja le a fejét: vele volt a tökfej férje is. Megjött Lófej-köd, az Orion csillagképből.

* • 2000.07.24. Jaj, jaj, jaj! Nem tudom, milyen pótcselekvéssel menekülhetnék!?… Semmilyen módon nem akarom tudomásul venni a történést.

* • Megfogalmazott üresség Igaza van, de talán nem is így kellene feltenni, hanem: egyszerűen bámulatos. Művész. Hatalmas vizuális látással. Pazar, változatos, könnyed. Ez a közvetítő elem az övé. Az időnek játszik.

Szeretnék lejutni a nulla pontra, tárgyilagosan szemlélni magam. Mintha állandó késésben lennék. Csak mennek, mennek az évek. Néha, mintha filmben lennék. Megyek valami történésben. Nekem is jut egy szerep, sodor az esemény. Többnyire nincs a kedvemre. — Közben ismerős, hogy nem szeretek önelemezni, mert nem jutok semmire. Mindig ugyanoda lyukadok ki, ugyanazokban a cselekvésekben húzom el a valós megoldást. Elvonom a figyelmem.

* • Jó magyar virtus (a mi honunk) Mindennemű nemzeti érzéssel kapcsolatban meg kell jegyezni az anakronizmust, a hamis érzeteket, a károkat testekben és lelkekben. Ehhez tartozik a férfiuralom, a bármilyen kisebbségekkel kapcsolatos elnyomás, értetlenség.

32

Jó magyar, parasztos, bajuszos bunkóság. Nem lehet egyszerre elhatárolódni és befogadni. A megnevezéssel, a bármilyen régi azonosulásával kikerülhetetlen a meghaladott térnyerése. Ha nemzet ettől-addig, akkor férfi ettől-addig, akkor csak szalonnát eszik, akkor szürke marhán jár, akkor miért lenne művelt, elég, ha bedob egy jó bort, az asszony szép magyarosan csinálja a magáét, a gyerek befogja a száját, irány a rónaság. Nemcsak hogy nincs fejlődés, hanem minden negatívum, társadalmi gyötrelem becsontosul, és marad a tudatlanság, az igazi ázsiai igénytelenség, otrombaság, hiába a nagy igyekezet Európába. Nem válhatunk azzá kulturálisan, civilizáltságban, ha csak emlegetjük, hogy odatartozunk, közben a közéleti szereplőink, íróink sajtolnak be bennünket egy „nemzeti” nevű konzervbe, aminek a mérete, jellemzője jól meghatározható, és biztosan nem internacionális. A történelem kereke nem nagyon fordítható vissza, de megállítható, lassítható, és ha már nem is Európát nézzük, hanem a mi sajátos belső életünket, konfliktusainkat, amelyek NEKÜNK nagyon károsak, láthatjuk, erre miért nincs szükségünk. Nem kell önmagunkat üres állapotunkként meghatároznunk. Sokat emlegetjük saját elnevezésünket, és megfeledkezünk a tartalomról, hogy valamit kellene mögé tenni. Hagyjuk, hogy csak nyelvében, jelképeiben, emlékeiben, hagyományaiban éljen a nemzet. Ezért viselkedünk úgy napjainkban, mint rabló, barbár őseink. Mert nem is akarunk másmilyenné válni, az önazonosság elvesztésének rettegésében. A hagyományok, a nemzeti érzület, soha nem fogják gondolkodásra késztetni országunk sovinisztáit. A politikai stílus, a társadalmi kontrol gyengesége, a közízlés alájátszik a fejletlenségnek, az igénytelenségnek, mindegy, hogy az országnak hány egyeteme van. Nem lehet egy nemzet korszerű úgy, hogy végez ezt-azt, oktat is, ismertet stb., de az elvileg műveltebb réteg hazamegy, és jó magyarosan, italosan szétveri a házat. Ilyen nincs! Nincs Európa bunkulással, tinó hagyományokkal, fasizmussal, Trianonozással, gyűlölködéssel, sértődöttséggel, önhittséggel, igénytelenséggel. „Ki a jobb?” — kocsma-ökölharc paraszt megoldással. És egyáltalán a kultúra nem itt

kezdődik, a lakodalmas zene, nemzeti-parasztrónaság-szalonnázó-búsuló-juhászkodás, beverem a feleségem száját-nál, hanem valami egészen más alapokra épülő megoldásnál, és kicsit távolabbra tőlünk. — Más a szöveg, és más a valóság. Megtekinthető, miként tartják lakosaikat a politikusok, kultúrhősök. Vegyüljenek el közöttük! Lehet ízlelgetni „Európát”!…

* 33

Kitart mellettem jóban, rosszban, savanyú uborkában.

* Peda-da-da-dado-gógus család. — Ilyen kis, helyi besüppedéssel, önszédüléssel. — Ez a tökfej, most nem az ananászfagylaltot keresi, hanem velem akar kart cserélni. Jön egyre közelebb… Méltatlankodom, aminek az eredményeképpen körbe-körbe járnak a gondolataim. Elindulok az elviselhetetlenségtől, és eljutok a toleranciáig. Nem tudom magam meggyőzni. Se így, se úgy. Romániai magyarok, megállapítom, de az Attila szerint inkább magyarul beszélő románok. Ennyi van, meg az idegesség, a kényelmetlenség, de elméletileg nem kerekítek ki semmit. Belülről adódik valami, ami megvizsgálva, helytelen közösségi viselkedésforma. Nem marad más, mint a feladatsúly meghatározása: NEHÉZ. Aztán a karcserélős elmesélte, hogy a fiát leverte, jött ki a fejéből a vér mindenhonnan, és egy rohadt állat. Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk egyformák, nem vagyunk egyformák, és ismételhetem, mégsem leszünk azok. De nem is akarom. Lehet, ez is csak egymáselviselési alapon tesztkérdés. Formálódunk; egyikünk rak a másikra, a másik meg elvesz belőle.

* • Látomás Leragad a szemem. A kezem koszos ettől a cigiszagos valamitől. Közösségi, szórakozási szennytől. Egyszerűen csak büdös és undorító. A homlokomon a kis izéket vakargatom; kiüresedtem. A kólát iszom, jó, hajnali három. Szálingózik fel a pulóveremből a lágy nikotintónus. — Minél ötletszegényebb vagyok, annál szomjasabb. Félbüdösséghangösvényen. Nem szolgálhatok ki senkit. — Igen, igen, érzek valamit, de nem mondom meg, már ez is kisiklik; nem tudom… Semmihez viszonyítás. Jópofa gombok. Rugósak. Érdekesek, humorosak. Olyan jó nyomkodni őket. Mintha világ életükben nyomkodásra születtek volna. Ujjbegy ellensúlyozásra. Nincs gomb ujjbegy nélkül, és viszont. Viszont kajaszag jutott eszembe. A gondolata is kellemes. Valami kiegyensúlyozottságot sugall. —

34

Menteni kéne. Életet. Van valami benne. Lila. Van, és kész. Fülviszketés. Semmi. Vagyis nem tudom, mi lenne összefüggés. Mi ad valaminek súlyt. Frappáns körvonalak. Bármilyen viszonyítás. Vonyítás. Szabadság tisztességben. Döglődöm. Szavakkal garázdálkodom. Fel-felrakom őket. Hozzák ki, amit akarnak. Nincs prekoncepcióm. Téma!?… Álom… Kólabüdösisznak, nem tudják, mit csinálnak. Egymás izéit rázogatják. Megfigyelhető, tüzelhető, szagolható. Befejezhető. Gyors analízis. Ááááá…

* • Hol az ajakvédőm Jó, kis meleg, meg blaty, blaty. — Találtam egy ezrest a tolltartómban; nem tudom, hogy került oda. Jól érzem magam.

Tök relax vagyok. Kukázás, miegymás. Balról-jobbra nézi végig őket. Végül is afelé fog menni. Egy sikertelen emberélet. Mindegy mit mondanak a statisztikák, az érzelmek. Nemzeti. Trianon. Magyarságtudat, politikai felállás, Európa, GDP, irodalom, kultúra, Nemzeti Színház, olajügyek, Alkotmánybíróság, jogbiztonság. Szomszédék csinosan, igazán, alkalmilag, férj uram kezében az „olcsó piac” áruház-hálózat műanyag reklámszatyra, ami az egészet valahogy mégsem teszi emelkedetté. — Éhes sem, szomjas sem, fáradt sem, izgága sem, szexuális sem, aszexuális sem, melegem sem, fázásom sem, sok napsütés sem, kevés sem, szélcsend sem, vihar sem. Csak bezárt, de ha ebbe belemélyedek, kilépek a panaszkodásmentes övezetből.

* Testközelben vagyok fasisztákkal (sajnos); és nem túlzok.

*

35

• Ébredés Lebegek térben és időben. Nem tudom, milyen nap van, hány óra. Békaként szétterpesztett ujjakkal zuhanok a viszonyíthatatlan semmibe. Agyam alig-alig mozog, csak fogalmazgat ezt-azt. Aztán kis idő múlva odacsapódom a július harmincegyedikéhez, valamikor délelőtt tíz után.

* • Nők! Szabadítsátok fel magatokat! Van itt minden, csak valahogy a társasági viselkedésformák nem változnak. Miért működnek még a gonosz reflexek, beidegződések? Hol van a „polgárság” gondozása? Franz Kafka Átváltozása. Nem kiábrándító? Ugyanolyan kicsinyes, önző és tudatlan. KI VILÁGOSÍTSA FEL, AZ ARRA RÁSZORULÓKAT? Be kellene már csengetni!

* Átölelés, szarkodás. Nyilván meghalt a kiskölök. Közben már előre vásárolgatták a temetéses ruhákat. Bölcsesség? És az etikai kérdések? Ki viszonyul egy gyerek halálához közömbösen? Világönzés. — Ezek itt udvariasnak hatnak, de lehet, együgyűek. — A gyerekek ólálkodnak, keresik, mit pusztíthatnának le. — Negatív vagyok, pedig szépen csillog a napfényben a tollhegy. Fényre vágyom. Én nem félek attól, hogy kihal a magyar, inkább, hogy hülyébb lesz. Nem baj, kell Európának egy elmegyógyintézet. Vizsgálhatják az eltéréseket. — A zöldségesek néznek, mint gyerek a játékboltban, mert egy teherautó betolatott a lépcsőház elé. Végül is: történés, nem? Több szempontból: 1. nem minden nap esik meg, 2. hátrafelé megy, 3. lehet, hogy adóellenőr, mit lehet tudni. — Nem nagyszájú, hanem flúgos. Két oldalt vonyítottam, az már jó. Nem telt hiába az időm a retek kisvárosban, a világ végbélnyílásán. Szemlélem a történéseket. Szelek, meg egyebek. Persze… olvassák ezeket a hülye, nyálas (idealista) sztorikat, itt-ott nézegetik a szerelmesfilmeket, aztán férjhez mennek, jön a könyörtelen valóság; és mindenki csak tünetkezel, az orvos felveszi a látleletet, a bíró próbál dönteni.

* 36

Ennek a fazonnak a nézési mirigyei túltermelnek.

* • Kiáltvány Ha a férj, a pasi — — — — — — — — — —

folyton bunkul, rosszkedvű, mogorva, mindenkit hülyének néz; verekszik; ideges; piál; igénytelen önmagára külsőleg-belsőleg; nem köszön másoknak, felszegett fejjel járkál; emlegeti saját zsenialitását, tinédzserkori rémtetteit; csajozik, otthon meg semmi vagy alig-alig; a gyerekkel keveset foglalkozik; lekezeli a nőket, a homokosokat, a fizikailag gyengébbeket; és ha mindig mindenről más a véleménye; ha a női dezodor típusát ő határozza meg; ha megmondja, hogy a ruha milyen mértékben nem erotikus; ha legszívesebben ő lenne a világ bírája renddel, halálbüntetéssel, kínzással; ha egy szánalmas családban nevelkedett, amelyben az apja éppen olyan, mint ő; ha csak az ital, cigi, autó, foci, zabálás jellemzi,

LELÉPNI !

* Nézegettem a sertés arcát a húsboltban, míg a mester írta a számlát. Hát… elég halottszerűnek tűnt. Az orra körül csupa kék, meg piros volt. Aztán a fejének a fele képviseltette magát, hosszirányban. Profil. Disznó élet. Láb itt-ott; sertésvagdalt. Apadt az étvágyam. Kiderült, hogy viszonylag épelméjűnek hitt rokonom kígyókat csapdos, lődöz agyon.

Az adott környezetben — sajnos — az a normális, ami történik, nem pedig az, ami elméletileg kívánatos lenne.

37

* • 2000.08.02.

Andy Warhol Tegnap olvastam egy

elemzést;

gyerekeket lehetne vele ijesztgetni.

A mai történés úgy néz ki, hogy nem változott semmi. Táj, zene azonos, szereplők szintén. — „Jó” egy napot így elkezdeni. „Magában hordozza” a változás lehetőségét. Lófejköd az Orion csillagképből, szokásos frizurával, csíkos ingben, sarlót visz. A rádióbemondó próbál humorizálni, nem sok sikerrel. A kölkök már itt vannak, hogy folytassák ott, ahol tegnap abbahagyták. Gabi megjelent abban a térdgatyában, amit már annyira unok másokon. Befutott Óriásfejű is. Kezd összejönni a közönség, ezek szerint hamarosan felmegy a függöny. Sötét néni, sötét kutyával. — Ő az anyukája a pecakirálynak. Már megint a kedvencéről beszélget; mi másról? — Marika néni fogadóórát tart földszinti konyhaablakban. Jön a kis, mozgáskoordinációs. Olyan betegsége van, ami a káromkodásban nyilvánul meg. Egy pszichiáter könyvében olvastam erről. Csodálkoztam, hogy ilyen is van. Azonnal felismertem a szomszéd nőt. — Mi az?: nagy, tohonya, smucig, fárasztó? Anikó (néni). Elhúzok innen, mert mellém ül… Blanka az unokájának a neve, ami olyan csodálatosan hangzik, hogy mindjárt pisi csurog a gatyámba. Jelenléte beüldözött a raktárba, magamra függönyözve a nyitott ajtót, nehogy rámnézzen. Agyelszívó. Mint az Odüsszeiában, a sziget mellett. Menekülni kell mellőle. Képes akár naponta több embert is idiótává tenni. Nekem meg mindig ez volt a legnagyobb félelmem. Rettegek a szellemi kiszolgáltatottságtól. Az a másfél kilós vacak maradjon

épen!

38

Hát bizony, kiül az arcomra a véleményem.

* • Kazetta bizgera Már nem az a kérdés… mi? Nem tudom. Csodálatos jelenlétben. Meleg, hő- és akármilyen guta. Kénytelen ajtó, ablak ki-be szellőzés. Öntudatosulás. „Ö” helyett kilences. Amit pedig szépen rajzolok. Étkezéssel ébredés.

Azt azért gondolom, hogy a fazonból nem lesz Andy Warhol.

* Á, hát simán. Tulajdonképpen nem érdekelnek. Nekik is meg kell találni a bizonyos kérdésekre, a válaszokat. — Legfeljebb elmenekülnek. — Nekem sem tetszik egy sor minden, ők meg a bajuszommal viaskodnak. — Nem hiszem, hogy érdekel Magyarország. Nem vagyok érzelmileg motiválva e tekintetben. — Minden annál jobb: ha pénzt is, ajándékot is hoznak. — Azt hittem, a tetőről lenéz egy ember a nyitott ajtónál, közben csak egy faág. Nem érdekel már semminek a nyitja. Szarok rá! Magaskulturálisan, esztétikailag. Szarom, szarom, szarom! Kutyabuziktól kezdve, az egyetemi tanárokig. — Ha groteszkként szemlélem az eseményeket, elviselhetőbbek. Nem kell, hogy megfeleljenek nekem, de nekem sem kell megfelelnem nekik. Egymás szemlélődésében. „Karol Wojtyla 1920-ban született a Krakkó környéki Wadowicében, vasutascsaládban. Korán elvesztette szüleit. A német megszállás éveiben bányamunkás volt, s műkedvelő színházban is játszott. 1946-ban lett pap, 1958ban pedig püspökké szentelték. 1967-ben VI. Pál kezéből

megkapta a bíborosi kalapot. Több nyelven beszél. 1978. október 16-án választották pápává, s a II. János Pál nevet vette fel.” /J. R. GRIGULEVICS: Pápaság a XX. században/

Körbebástyáztam az érzékszerveimet: magnó, napszemüveg, meg… más nem is, csak papír, toll.

39

Középnyáresti sültszalonnaszag. Minden lement, beindult,

A Peti foga sem fehéredett ki. Továbbra is helytelenül megvolt.

beszél, és bassza agyon az élőlényeket. Hozza a formáját. — Rohadjon már meg ez az eladásösztönzés. A kommunista építés idejében ezt vártam, most meg undorodom tőle. Főleg, hogy a legtöbb sablonos és unalmas. Reklámdögvész. Szar, szar. Kiadja, eladja,

vegye meg, s közben meg a bunkulás marad. — Karesz olyan járást húzott fel, mint ami a Kadhafi hadseregében dívik. Kézláb kaszál. Vagy mint elmeotthonban ebédjéért menő gondozott.

* • Téridő komplex Könnyed laza ritmusban, nem panaszkodni, csak megállapítani. Azaz: törtetnem előre. Begyűjteni magam köré a „következetesség”, „céltudatosság”, „határozottság” stb. szavak tartalmát. — Nap, mint nap párszor megérint a lelkesülés, de ahogy nekivágok, el is tűnik. — Visszafordulok. Unatkozni akarok. Hülyéskedni. Hangosítani a zenét. Kipróbálni, hogy milyen az. Szomszédok reagálnak-e? Érdemességben; lejut az (ébredő) agy mélyebb részeibe. Generálhat bárminemű gondolatokat, amelyekért akár nem is vállalhatok felelősséget. Aztán tagolom magam össze-vissza. Házfalakat szemlélve, szürkék, még az újak is. (El sem készültek.) — A hátranézésnek a tiltását

tökölővé

méltányolom. Csak depresszívvé, teszi az embert. — Jólesik és kész. (Igaz, mindenki így megy az esztelenség felé.) Olyan, szép, kis teherautósofőr is lehetnék… Börrögnék, meg minden. Csajoknak dudálás stb. A pirosnál megállnék, a zöldnél továbbindulnék. Hmmm… sémanisztikus. Azért, jók a vezetők... Megfelelhetnek a szabályoknak. Követik az út kanyarulatait. Közútlabirintusban egérként, sajt a telephelyen. Kamionos teszt: megtalálja-e vagy sem? Jutalom a motiváció. A cirkuszban a lovak is kockacukorért dolgoznak. Karrierorientáltak. Vércukorszint ügyben. Meg is vakulhatnak, ha nagyon lemegy (fel!). És a lóinzulin gondolom drága.

* Marika néni lassan jön, akár egy hajó; áramoltatja a testét.

40

* Nincs jó kedvem, és kész! — Az angol királyné szellőzteti kezének ujjait. Lényegileg ezt teszi a magyar (új) köztársasági elnök százmillióért. Nem adnék érte egy forintot sem.

* De legalább egyenként eladják magukat, akár a kurvák. Hamis önmarketingezés. Olyan rohadt fontosak, hogy a haláluk után tíz perccel már senki sem emlékezik rájuk. Á, há’ semmi, a könnyű szél átjárja a végtagjaimat, relativizálja az elnök beiktatását vagy bármit. Mindenki mehet a francba. Jól érzem magam. Könnyed felfogásban galoppozom a világban. — Itt, ilyen rózsaszín gatyás nők, meg tingli-tangli, hangyák, és tiszta, szép, kék ég. Nyárközepi mozdulatlanság. Képmutatás mutatás. Polgári létérdekben. Mosolygósak.

* • Déjá vu Idézhetném az alkohol lefolyásának problémáját. Végeztével valami méreg szabadul fel, aminek a termelését az ismételt bevitel megállítja, mivel gátolja az akárminek a működését. — Minden tiszta, ugyebár? Bár a többinek is megvan a hatásmechanizmusa, de nem is ez a lényeg. Ahogy a művésztől nem vonhatjuk meg a jogot, hogy széttépje vásznát, ugyanúgy nem várhatjuk el, hogy adott személy ne lazuljon vissza állatiba. Kibaszott zenét fogtam, legalább valami kevés ebben a rohadt kiüresedett világban. — Folyton hőmérsékleti problémám van. Meleg, hideg, meg ilyenek. — Nagyon elégedetlen vagyok. Ááá… Felvettem a pulóveremet, fordítva — levettem, majd újra fordítva felhúztam. Szórakozik velem az Ördög. Ki is nyújtottam a nyelvem a tükörbe. — — Vagy szar családba születtem, vagy… de nem is tudom, mit akartam ezzel. — Itt cikáznak a rádióhullámok a fejem felett. Szarba sem vesznek. Menjenek a maguk dolgára!…

41

Bekezdek bekezdés, nem tudom, ill. lazulok, fáradt vagyok. Relativisztikusan. Mehet az egész világ a szép kék francba. Távolság, horizont nem számít. Éjjel vagy nappal? Mindegy. Jön-megy úgyis. Egyik pihen, a másik dolgozik. Itt nincs megállás. Hülyén találták ki? Gördül, forog tovább. Benne vagyunk a térben. Csak hisszük, hogy tehetünk valamit. Most ilyen geostacionárius felfogásom van. Azt sem tudom, mi az. Nem is érdekes. Valahol már jöhet fel a nap. Fény. — Tudom miért melegedett. A szellőzőjére tettem a billentyűzetvédőt. — Ez a zene déjá vu–zik velem. Ausztria reggel vagy hajnalban, vagy hogy…

* • Engem nem irányíthat senki Szépen kivehető fejfájásom van. Odébb, még olyan gondolatok foglalkoztattak, hogy „tehén jó zene”. De mostanra más hangulatba kerültem. Főleg ez a fejfájás dolog. Bár a maghatározás most is áll. Nem engedhetek a minőségből, legfeljebb veszek be gyógyszert. Ablak a világra, vagy ilyen. Az meg azon néz be ránk. Nézzük egymást. Szép. — Meleg is a fejem; odabenn lehet valami… Nem mindenki tehetséges, ez a rádióbemondókon is érezhető. Szegények, azért nyomulnak. Úgy tesznek. Milyen szar lehet a második vonalban lenni! Folyamatos fáziskésésben, rohangászásban. —Minden előfordul, nekünk kell kihalásznunk a magunknak valót. A reklám óta olyan, óvodai bankett hangulat uralkodik. Olyan, kis, be ne pisiljünk. A kreténkéknek jó lesz ez is. Ki kell kínlódni, vergődni magunkat. Ez nem valami

Beszélnek a pénz károsságáról, és közben meg böfögnek érte. pesszimizmus, hanem állapot és kész.

Á, kiábrándító. Elmúlott a fájás, és ez újra lehetőséget ad. Nem akarok beszélni. De egy és ugyanaz. Kiüresedés, séta a tóparton, lassan, nyugodtan, kábultan. Szép víz látványa, kaja meg minden. Ezért találták ki ezt a nyaralás nevű őrületet. Megnyugtatja a szemet, a gyomrot. Biológiai kényelmesség, vérbőség. (Aztán meg súly.) Nekem két óra is elég. Pont megfelelő. Beledöglenék többe. Korfun történő magyar majomkodásba. Dzsetszkízésbe, meg a napolajbarnulásba, meg a tengericsillag-gyűjtögetésbe, hogy a magamfajtának mutogathassam itthon. Nem! Inkább ki sem mozdulok. Hülyék közé nem megyek. Ma is inkább egy templomtorony érdekelt volna. Nem mertem javasolni. Főleg a tető.

42

* Én is csak öreg leszek és húgyszagú. de a rohadtságokból tanul az ember.

*

Na jó,

* • Rádiómatizmus Ipari vegyület. Fáradtan, szédelgősen. Szinte csak pesszimizmus jön fel. Elnyomatottság, töpörödöttség érzés. Nem tehetek semmit; természettől eredő törvényszerűségek. — Kitaszítanak a tárgyak. Egyre szorosabban, ingerlékenyebben. — Kiszolgáltatottabban neurotikus gondolataimban. Nem mérhetem össze magam semmivel, legfeljebb egy médium kínálatával. Közönyben tartó. Önmagamból úgyis kinyögöm a valót. Elvégezte talán a műszaki egyetemet, aztán valami ismeretség révén bekerült. Alkalmazkodnak. Homorádióműsorveztőid. Homohumoroid, homotehetségtelenoid. A jobb környezeti viszonyulásnak ez az ára. Basszák meg! Én nem sajnálom őket.

43

III. (jobb agyfélteke)

REPDESÉS KÖZBEN EL-ELKAPJÁK A VILÁG EXPRESSZIÓIT; CSODÁLJÁK AZOKAT. Szeretem néha a jó ötleteimet, és minden zokszó nélkül meg tudok inni fél üveg kólát.

* • Olyan, szép, kis, kedves egyformák Megfelelő ideig, megfelelő társaság, elég ártalmas. Fájdalmas. Nincs helye semmilyen pálinkaszagú megoldásnak. Éles határban a másmilyenektől. — Jó zene. Bulizós, semmi társadalmi aszinkron. Előbb mosnám meg a fogam, mint szóba állni bármelyikkel. Édes, jó, magyar mámor. Kábítószert akarok! — Kezdetben mindannyian kretének voltunk.

* • Ta(h)oizmus A szakértő amikezik, alter göndör a haja, tojás a szemüvege, a műsorvezetőnek nyálszívó van a fülében. — Mocskos, rohadt (média) világ, ahonnan minden kényelmetlen véleményt kitaszítanak. — Internetemlegetőzgetés. Elrontják az ízlésemet.

* • Fügének lemez!!! (média) Karesz a köszönés orientált. — Az ember azt hinné, a természeti csapás egyedül jár. De nem! Jön az anyukám testvére is. Nem tetszik? Változtass! — Elfáradtam. — Képes vagyok idétlen viselkedést felvenni, ha a környezet

Ittál már forró levesbe nyelvet dugva? Tök jó kis megkívánja. „Better place” — aha. — golyó ez a Hold.

44

* • Kék bukósisak, kék bicikli. Újak. Sírnom kellene a helyi nyáladzást olvasva, de nem teszem. Ők is taszítanak a tömörebb fogalmazás felé. — Ennek a kultúrának meg kell találnia a helyét a pöcsségben, a második vagy akárhányadik (-hányadék) vonalban. Vonaglanak. Közben azért öröm, mert a pisi, ami bemegy a nadrágba, jól esik. Nem mondanám, hogy rossz itt az élet, csak kiábrándító. Semmi! Feleregetett lufik, amelyek egynémely agyakból jönnek! Szakad a nap, és lassan-lassan kibabrálok velük. Még beszélni sem tud, csak artikulálna. Infantilis, pedig gyerek. Ne legyen a gyerek se gyerekes! Máskor meg mindenki azt kívánja, kezeljük őket felnőttként. — Utálom az egész nyár elmúlásának lehetőségét. Fáradok a megváltoztatásban. — Kis ördögök, csennek, ahol tudnak. Könyörtelenül mennek az évszakok előre. Tapló is, meg nem is. — Szomszédkámon kockás ing. Nem tudok máshogy viszonyulni a világhoz, mint a sárgadinnyén keresztül.

Szemek, rajzolt szemek.

* Az életet zabálni kell. — Tudom hajlítani a véleményemet jobbra-balra, attól függően, hogy ki hoz több pénzt. Tudok vicsorogni, vigyorogni is, ha kell. — — A fogad elhalt? — Elhalt a te fejedben más is! Gyanúsan szemlélem egyes szavaim. — Billegnek előre is, balra is, jobbra is, akár a bábok. Nem nagyon érdekel ez a majomcirkusz. Még egy-két nap, és azt hiszem, a nyár kileheli a lelkét. Simán, kiszáradt, szikár testek. Ósdiságot sugallva. Száraz, meleg levegőben, a dögevő madaraknak kitéve. — Gatyarohasztó idő. „A jó anyádat!” — mint visszatérő motívum. Azért van olyan is, ami tetszik. Az ízlés és ízléstelenség együtt jár. — Mondjátok el egymásnak az ábécét. A művésznek büdös a lehelete. Két white skin. Szeretek hülyeségeket csinálni. Majdnem az összes tehén. Szeretem világíttatni a telefonomat. És minden így jó, ahogy van. Szarozik itt az esőkinézet. Nem egyértelműsíthető. Van, hogy szemüvegesek, néha bajuszosak, máskor kopaszok. Lényegileg hasonló anyagból. Óriási távlatokat ad az autóverseny lehetősége. Absztrahálható. Nagyon finomítom. Áthat a felelősség kérdése. 45

Jó, kis, puttonyos, kosztümös. Nem is érdekel az ártalom oka, csak ne szenvedjek sokat. Nagy, lajháros lomhaság. Készteti a meleg, meg a testtömeg. Egy életritmus. Rossz vigyor. Lefényképezem. Milyen rohadt pollen ment belém? Zagyvaság, melegszag. Kicsit feltöltöm magam.

Most a pisi csurog a lábamon, vagy hangya mászik rajta? — Nemcsak hogy Azért van kedvesség is, és a sütemény finom.

laza vagyok, hanem kalapos — gondolataimban. Csak a zene érdekel; megmozgat. Vettem fel eleget, hogy ne legyek kiszolgáltatva. — Visszafordultam, mert jön a szomszéd. Mostanában mobileszközökkel vagyunk körülvéve; minden érzékszervünkön valami pöcsség lóg. Az újabb sütemény is finom. — Hülye vagyok. Biceg-battyog szatyorral kedvetlenül. — Tibi az még egy jó fazon. Párizsban nem tudnának mit kezdeni vele. Kreténke iskolába megy. (Vagyis a felesége elé a munkahelyére, nehogy valaki szemet vessen rá!) Neurotikus az ég. Tele feszültséggel. Villámlik. Azért így, hogy levágtam a hajam, elég kontúrosak a füleim. — Öt perc múlva tizenegy, beindítom a ketyerémet, ránézek a virtuálisra. A nadrágomban, ingemben, napszemüvegemben drogbárónak nézem magam. Megnyomok egy gombot, és eltűnik. Ők vannak ott, én meg itt, befolyás nélkül. Kreténke pisilni tanul. (Vagyis: a médiában dolgozik, és a levelekre nem válaszol.) Minél szintetikusabb hangú, annál sikeresebb. — Jók voltak a

novellák, meg minden, csak elaludtam rajtuk. Á, hagyjanak már az ilyen anakronisztikus, valószerűtlen témákkal. A tollam jobb. — Mi van velem? Álomkór? Undorítóan tudok szellenteni. Először majdnem bezabáltam a zsenialitásukat; aztán saját bevallásuk szerint is alig tudták kinyögni a műveiket. …És ezek az erőltetett terjedelmek!… Tudod mi a novella? A faragott afrikai szobrom. Itt áll a szekrényen. Meg szemben a virágboltos, a váza tartalmát ráönti a kinti tujára, meg az Okostojás forgolódik, üdvözölget valakit. Epika… Szerencsétlenek, el kell számolniuk magukkal. „A nagyszüleimből táplálkozom.” — Egyem meg a vacsorádat! 46

Három olyan embert látok magam előtt, akikkel nem nagyon lehet Európába menni. Talán azt sem tudják mi az. Mák. Téli ruhában, a nyár kellős közepén, tök részegen. Kiszámított az életük. Kibújtak valahogy a szociális hálóból. Magyarul beszélnek — már amit. Magyarok. Magyarországon élő magyarok. Semmilyen kisebbséghez nem tartoznak. Legfeljebb a kiszorultak köréhez. A többségi gerincen lévő cafrangok. Reggelente biztosan tudom, hogy felébredtem, azaz nem álmodom, mert fáj a lábbeütésem, a késről leesett vajkrémet fel kell vakarnom, és a végén valóságos jóllakottságérzés fog el. — Patinás használati eszközök, mesterséges és természetes alapanyagból. Mind hozzátartoznak a felfedezőtípus szükségleteihez. Egyeseknek racionális szerepük van, másoknak spirituális. Hangulatilag a huszadik század első felét idézik. Nívó és kihívás. Kinézek a hőlégballonból, hegyek, csodálatos sziklaormok. Egy új nap; a levegő kissé hűvös, de azért elviselhető, jó szolgálatot tesz a prémgalléros kabát. Igazítok a szelepeken, a lángon. Újabb magasságot, irányt kell vennem. Félig ködös, napsütötte horizont. Alaposan meglendít egy széláramlat, sodor a célirány felé, a gerinc túloldalára. Jegyzetelgetek útinaplómba. Órámra nézek, megállapítom, jól haladok, van üzemanyagom több is, mint amire számítottam. Valamit megéreztem, és ez még tart bennem. Csapongok az időszakok közt, de nem is baj. A nap süt, vakít, fülleszt, viszont vannak érdekes események. Napszemüvegben jobb hallgatni a zenét. Áááá, ééé — nehéz dallamok. Fazon profilból olyan, mint egy sügér. „Ablakot pucullok” — közli velünk a Fácántyúk. A kutyáját képtelen eltenni az útból. Az alapvető jelrendszert megtanulta, és alkalmazza. El-elközlekedik a világban. Büdös is. Kedvezőtlen a széljárás. Kinga helyett hintát mond. A kedvence visszfényében nyugodtan érezheti magát embernek. „Így is minden nap pórszívózzok.” — Nem bírom tovább, elmenekülök… Másik szomszéd, másik kockás ing. Hátratett kézzel kedveskedik mindenkinek. Tölti a maga idejét. Gagyog, gügyög, nehezen érthető a beszéde. Indulatos, szenvedélyes. Három nyugdíjas férfi. Különbözőek, hasonló panaszokkal. — Hihetetlen!, van olyan is, akiről nem gondolnám, hogy fafejű. Morózus vagy! Piramisnak vélem, de nem az, csak

egy elbillent beton csatornatető. Hogy is jöhetett volna ide Egyiptom.

47

E-mail etika, és cigányasszony a fűben. Sörözget, mellette kutyája kihasalva. Idiotizál a kislány, nyújtogatja nyelvét, pofákat vág. Szülői visszatükröződés. Rég látott ember. Kreténke sugdolózik a hátam mögött, de nem hat meg. — — Rosszindulatú vagyok. Nem rátermett. A termetem nem olyan. Nem tudom befedni. De hát mit tehetek? Viselem a sorsomat. — Mert hülye divat. Pusztulat, de a Petinek nem sok szava lehet. Megdöglöm; hájasak, öregek, cipelik a szatyrokat, és a refrén mintha nem akarna abbamaradni. A gyereknek beadják, hogy hányat kell aludni — mint ötven évvel ezelőtt. Harsány köszönéseimmel megindítom a zárkózott szomszédomat. Bruty-bruty, mennek a slágerek. Kicsit köszörülöm a torkom, és máris boltvezetőnek néznek. Igazi dokumentáció. — Íródik mellettem evés közben. Viccelődik is. — Az orvosoknak sem lehet könnyű dolguk. Jó ez a fény, de nem a nőből jön. Nem értem én ezt a világot. Nem akarok szenvedni, sem az életben, sem a halálban. Társas lények vagyunk, ez sok mindent igazol. Papillon. Miért pont a kutya? Az esztergályozás közben is keletkezik forgács. Az ember teremtésekor is.

Mi történik, amikor kretének kezébe kommunikációs eszközök kerülnek? — Használják azokat. Napszúrást kaptam, vagy leállt a májfunkcióm?

Sok lúd disznót győz. Onnan tudom, hogy megint nagy a hasam, hogy minden rácsöpög. Rongyba fúltam. Nézzük egymást, és nem tudjuk eldönteni, ki mit akar.

Vigyorog, mutatja a fogait. A néni szállítja

Mintha nem egy nyelvet beszélnénk.

magával batyuit. Akár párszáz évvel ezelőtt az Andokban. Írok üresen, ne kelljen köszönni, de hiába, megszólít, úgy érezi, jogosult vagyok eldönteni, kié a labda a fűben. Álmatagon válaszolok. Nincs most erre kedvem. Mónika kölcsönkérte a kis Kreténkét. Spéci magnóm másodszor szaltózott. Földetérés előtt, a fejhallgatózsinórral még rántottam rajta, csökkentendő a becsapódási sebességet. Nyár, a múlás, hangya az asztalon, izzadtságszemölcsök, unalom és rosszullét. Ki a fene kíváncsi a karattyolásra. Megvette, megkapta, hagyjon békén. Süljön bele a személyiségébe. Leejtem magamról a passzív figurákat. Zabálják tele magukat a sok kulturális szeméttel. Remeteként élhetek. Megint lopódzik belém valami fejfájás. 48

Unalomgörcsök. Jó zenében. Megállítanám az időt, ebben az afrikai melegben. Cipész is kedveskedik, de nem érteni mit mond. A fia Németországban van, s ez megnyugvás számára. Felsőfokú képesítésű, számítástechnikai szakember. Zenét hallgatok, s ez átminősít mindent magam körül. Az öreg botjával mutogat, humoros hatást keltve. Legkeményebbnyomozó mozifilmes napszemüvegében. Nekem tetszik most minden. Fizikailag-térben begyöpösödtem; remélem szellemileg nem. Szellemes maradtam. Néha szeretek egyedül lenni. Ezerszázalékos jó idő. Megpróbálom megjegyezni, s télen felidézni. Itt is nőnek fel gyerekek. Szegények nem válogathatnak. Kis gettóporontyok. Kibillentenek a nyugalmamból. Augusztus közepe. Pont. Egészen más fényviszonyok. A fény maga. Totálban. Az elmúlás ellentéte. Nem akarom az idő haladását. Most bárki csak ronthat. Egy évben max. egy hét. „Ilyen, meg olyan Csaba köszönti Önöket!” — micsoda szolgálat az emberiségnek! Hebleny, hebleny, rádió így-úgy, de inkább

magnózom. Tolom hangerő, fény oké. — Nem hagyom, hogy meghassanak; ilyen időben!...

* Azért csak-csak bebiztosítom magam. Milyen szép, tiszta a táj!; letöröltem a napszemüvegem. Egy boltnak a hátfala a hűtőberendezéssel, két lakóházoldal, köztük kicsit távolabb a domb, gerincén két házsor. Lejjebb kevés zöldterület kertekkel, felette az ég. Közvetlen közelemben füves terület, néhány fa, fenekem alatt beton, rajtam piros gatya, szandál, toll, óra. — Bemászkálnak a látóterembe. Változók az összefüggésben. Megcsapott egy levesszag. Vonzódást keltett. Mindig kijön valami összefüggés. Rendszerint a kutyák és az emberek összekötözik magukat. Szado-mazo, animál-szabadság összefüggésben. — „Szia Miki! Mi van?” — A sokrétű kérdésed! Ha tudnád, szabadulnál. Szüleid reménye. — Nézegetem a hangyát. Megszépült. Vizsgálja a tolltartómat és a poharamat. Lelépett. A napernyő rúdján visszajött. Várok még, talán csak perceket, majd távozom. Izgek-mozgok, kényelmetlenkedem. Szép is az élet, meg mocskos is. Há, há… alkalmazkodom. Kis túlélőként, és az sem zavar, hogy papíron a tintapaca, szépen kerülöm. Kis, szűk sznobok vagyunk mindannyian. Köszöntem; lássa, hogy ki vagyok! Vonatvécé szaga van a kólásüvegnek. Az „A” oldal negyede eddig tele. De jó lenne az egész!… Lehetne mutogatni másoknak Most egy kicsit hagyom a vendégünket kommunikálni önmagával. Már tanulmányi alapnak sem jó. Mi vagyok én, kurva? Eltettem a napszemüveget; leszámoltam a lehetőségekkel. Elment. Bénán nézek, szemlélem a hasam. „Nagyon nyomulós pogácsa vagy” — mondhatnák. Megmártóztam a mocsokban. Én marha!

49

Elrontottam a gyomrom. Sok volt egyszerre. Nem érdekelnek, és igaza van a levelezőpartnernek, hogy „miért?” De már annyit boncoltam. Megint ez a sok fény! Kárpótol a tegnapi sötétért. Rosszak a szenzoraim. Mintha a napszúrás lehetősége sem érdekelne. — Mindent magamra akasztottam. Szükségleteket. Sapi, napszemüveg, fejhallgató, telefon, óra. Közvetlen kapcsolatban a világmindenséggel. Nem érzem a bezártságot. Én sem szeretem őket, ők sem engem. Status quo. Én tudod mit? Ezt az időt. A kölkeik már tevékenykednek. Bogarakat nyúzhatnak. Természettudományos érdeklődésűek. Saraznak. Sároznak. Én is csináltam gyerekkoromban. Három tüdőgyulladás, rengeteg jó iszapélmény. — Van, aki balról jön, van, aki jobbról. Persze át nem haladhatnak rajtam. „Az agy nem képes a tejesbögrét megfogni, más szempontból a kar teljesen lényegtelen.” — Ma, hajnali kettőkor úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy eszem egy pohár tejfölt. A törölközőnek régi-módon-festett-fal szaga van. — Megtöltöttem a tollam. közérzetet teremtve!… A nap kezd lehatolni. — Egy-két méteres pontossággal azonos pozícióban a tegnapival. Próbatétel. Álmatag zene. Csinált egy jobbra dülöngét, jól illett a zenéhez. Most nézem az ablaküvegben az összefüggést. Borostával, baseball sapkával, napszemüveggel. Hóbortos napimádó vagy szabadságharcos, esetleg vietnámi veterán. Kéjenc úszómester, vízieszköz kölcsönző-tulajdonos. — G. bá’ gattyosan. — Izéba!; kerüljenek! Jól érzem magam. Mozgatom a fejem a zenére. Ritmusérzékelem. Egy biztos: belső szabadságeszményképpel. Igazán megszavazhatna nekem valaki egy járandóságot. Rögtön felesküdnék az alkotmányra. Akár az Istent is befogadnám.

Egészen izé, a néni mutatja, hogy a fogorvosa nem végez rossz munkát. Mintha sietős lenne mindenkinek. Közel negyven fok. Én is behúzódom a napernyő alá, már nem vagyok olyan merész. B. a hízó-, fogyóművész. Valamivel ki szeretne tűnni. (Az ezüstkarika lenyelés már feledésbe merült.) A kis gorilla. Vicces. Ott van baja, ahol másnak nincs. Illő lenne dolgoznom. A magnó torzít, jelzi, ki-kifogyóban a telepek. Á. sortban olyan, mint bárki más, csak kövéren. Megjött a pecás szomszéd, aki oly’ magának való, hogy köszönést sem mutat. Vigyorogjál csak! Te kis alkoholistafej.

50

Kivonom magam. Most ez esik jól. Útbaigazítanak, s mégsem csinálok semmit a szerint. — Kiszárad a kezemben a toll. Elhatárolódás! Politikusok is alkalmazzák. Undorodom tőlük. Satírozom. Arabos betét. Mint egy vigyorgó randamária-kép. Vagy húsz évvel ezelőtt ugyanígy szerette az élénk rúzsokat. Kövérséget ellensúlyozandó. Profilból sem szebb. Beleásított a fejembe. Tahográf. Mint egy bozótlakó. A rövidgatyámat is szeretem. Képtelen vagyok a mondatot helyesen kezdeni. Viszonzom mások „kedvességét”.

Szép, hosszú nullák sorozata. Szorosak. Gépi rajzolatúak; akár egy gyöngysor. Elveszi az eszemet. Mint a valós életben. Miért is lennének mások? Ugyanaz a személyiség. Itt egy csomó embernek még karórája sincs. Nem találom a körömvágómat. Tapasztalatot gyűjtök. Autó-műfallosz. A férfiak szeretnek kérkedni. Kedves Kinga, ha az emberek agyába intelligenciát próbálsz csempészni, jégre lépsz. Inkább iszom egy kólát. Olyan jól érzik magukat. „Szia, Peti vagyok Paksról…” — még szerencse. Cigöli a szatyrot az órahiányos. Figyelni kell a sok tolvaj gazemberre! Európaitagság alapanyagunkra. — Néha röhögnöm kell magamon. Áttűnésben. Igénytelen. Laposfenekű. Nem jött ide szerencsére. A falloszával már másodszor áll meg itt. — Korhadt, koszos fogaival vigyorog. Szeretem a tollam. Jópofa. A köszönéshez valami extra light-osan állnak hozzá. Megismertem persze, csak ő nem, engem. Kevés nyomot hagy a lelkemen. Nyi-nyi-nyi, szól a népzene. Majd’ hányingert kapok a rózsaszíntől. Egyre kisebb különbséget érzek álom és valóság közt. Extra porció mély. Megtaláltam

az

új istent:

Viking-hajó formájú sárgadinnyeszeletek cappuccinoval. Öregkorára mindenki hülye lesz? Teve a tévében. Álmatag képviselők. Akkora lett, mint egy óriásnarvál. Többféle gyötrelmem van. Udvariatlan vagyok. Zavar, hogy belebeszélnek a szférámba. 51

Átrendezik a neuronkötődéseimet. Még a végén azonossá válok velük. Tevegelek a képzeletbeli sivatagban. Álmomban pékségben dolgozom. A galamb eszi a morzsákat, nem filozofál. Kényelmetlen Balaton-nyár szag. Teszem a pontot. Fülledt meleg, a néni totyog, nem tudom, mit akarok. Még a szememet is vakítom. Az én gyerekem ilyen, a tiéd milyen? Dö, dö, dö, dö, dörö, dö... Apa, anya, kapa. Jól süt a nap. Mafla. Rákönyököltek a kopírozás gombra. Törö, törö, törö… Féreglyukon keresztül tér-időugranék. — Ki bátrabb nálam? — Banán mustárral. Finálé: cappuccino. Hol érzik jól magukat a sznobok? — Egymás közt. Domborítom a gyengeségeiket. Nem szeretnek. Ügyes kisgyerek; úgy kell a poroló rúdjára felrakni, aztán persze lecsúszik. Nem követhetem el mások hibáját. Maszatolok, hogy a gondolatjelből maszat legyen. Szólongatják a kutyát, de az csak távolodik; nem hülye. Olyanoknak is tudok örülni, mint új notesz. Krumplifejű. Három. Egy tőről. Jó a talaj errefelé. Nagyobb a szegénység. Az a baj, ha valami jó, rögtön intézményt csinálnak belőle. — Legyen önbizalmad, nekem sincs! Belső, népi megfelelésként. Ciki lehet, olyan kurvaként élni, akit sohase’ fizetnek ki. Ugyanaz az ajándék; nem túl drága, és mégis valami. Régicipőboltízű. Kis, hajlékony fehérség, gondolatokat őrzendő. Totál elveszett az önazonosságom. Gyíkszerű az arcbőröm. Notesztükröződés. Pöckösen vezet. Szembetalálkozhatnának. Virtuális madár. Mint egy puma; és a haverja köp egyet az út szélére. Virág az ablakban. Megfáradt ember. Párttitkárok sofőrje volt. „…énnekem, meg a feleségemnek” — kér előzékenyen. Lassan távozik a nyár. Vakít a szórt fény. — Egész nyugisan tűröm, hogy a jókora hangya az ágyékom körül mászkáljon. Valamelyik gyerek barmol mögöttem: zörög, csapkod, porol, csúszkál. Elvan. Kedvezőtlen a széljárás. — A kerttulajdonosok lassan észreveszik, hogy a növények visszabújnak a földbe. Majd nem mászkálnak a vödrökkel. — A gyerekeknek biztos, hogy tetszik a rózsaszín? — Szeretnek a férfiak dodgemezni: kerülgetni, forgolódni. Beszédkényszeres. Mindent érint: „ablakot pucoltam” stb. — Úgy eszik, mint egy röfögős disznó, pedig templomba jár. — Nem élem meg a botozós öregkort — ha meg igen, szar lesz.

52

Kismackószerű, zöld overallt visel, és teherautót vezet. Egy hipermagas tölgyfa lombjában. — Kényelmetlen pillanatok, amelyekből az ember kisiklik, akár a hasmenésből. — Megjelenik, és ömlik ki a szájából a nyál. Emésztőrendszere kéri a magáét. — Diszkréten nem reagálok a helytelenített felvetésre. Ha most hánynék, felüdülés lenne. Gurguláznak a műanyag játékaikkal. Az agykérgemen. — Elindítom a negatív erőt. — A szőlőevésben elégülök, akár a pszichopaták. — Az elefántfóka nem mos fogat. —

Zűrhalmozó vagyok. Mást se hallok, csak hogy milyen zseniális. Rendszerint elégedettek az életükkel, problémamegoldó képességükkel. — Egy mesével nem lehet tisztán, intellektuálisan érvelni. Eleve nem a realitásra született. Elsekélyesíti a vitát. Öntetszelgő kirohanásokkal tarkítva. — Nem fogok a vörösre festett szabadidőruhákkal társalogni. Elég, hogy az egyik cigarettázik. Ritmusszekció. Nyögések, dobolások. — Ezek itt hárman nem csinálnak filozófiai kérdést. Elviselik a pillanatot. Csámcsogjanak egymás közt. Lehet röfögni is. Rágják a zöldség zöldjét. — Szerencsére a giccs idővel kirostálódik. Ma meg kell néznem az önző és elvarázsoltkastély-Péter kiállítását. Azt is túlélem; valamit befogadok. Kijöttem, hogy megnézzem a lakótelep egészséges reggeli mozgását. Szőke és vörös. Táplálkozik; fenn kívánja tartani biofolyamatait. Szüksége van magára. (Mágiára.) Szép, békés emberek. Neki bátyó. Le-fel húzogatom tollam kupakját. Viktor egyik kreátora (kurátora) jön a boltból — gondolom. Nagy kísérletezők. Nem kedvetlenednek el az „eredmény” láttán. Postásom járkálja a lépcsőházakat. Álmosság csavarja a látóidegeimet. Az égen egy utasszállítógép egy másik eseménysíkban. — Megjött A. néni, minek eredményeképpen legszívesebben belefejelnék a szatyromba. Büszkén meséli, 53

fia, két méter két centi. Nem-bí-rom-hall-gat-ni. Inkább erőltetek még egy kólát. Jegyezhessem az idő múlását. Trutyuruty, trutyuruty — mondja az autó, amikor nyomják a gázt. Kész, vége, teszek az egész világegyetemre. Felemelem a vérem koffein tartalmát. A fazon terepgatyában cipeli az összetekert szőnyeget. Bizonyára céljai vannak vele. Mindenki vissza-visszatér. Jézus még várat magára. Ígérgették. Befordulnak az autók (azok olyanok) a buszok meg-megállnak. Válaszolok magamban a nő kérdésére. Beindult a hablaty. Jön rá a papíromra a fénysáv, napszemüvegkívánja magát. Szociografálok. Egy-két pamacs az égen. Pocakos roma nő. Kukákat vizsgál. Nem lenne szabad ebben az összefüggésben emlegetnem. Talált valami hasznosíthatót a járdán. Másmilyenre formálnám a világot. P. bá’ áthág az úton, egyenesen a kert felé. Alattam a hangya nem foglalkozik az egésszel. Térben kötetlen. A tarkómról lassan a fejtetőmre megy a napsütés. Az agyamon érzem az idő múlását. Jött egy úttisztítógép, áthúzva a történéstelenséget. Ősz, szőrősfejű. Kóbor kutya ténfereg. Nem tudni, mit keres. Talán a szerencséjét. A hölgy már a kétmilliomodik szónál tart, a darázs pedig észrevette a kólámat. Lábammal kocogtatom az asztalt; nem akarom, hogy belefúljon. Fején szép, rendezett madárfészek. Emelkedik a hőmérséklet. Lejutott az ital, lassan mennem kell. Az eb az út túloldalán halad, mintha konkrét feladata lenne. A nap méltányos hozzánk: süt. Bélyeget. Kosztümös cica. Ezerkilencszázhatvanból. Magának híve. Sapkázom, vécézem magam. Belenézek a tükörbe, látom zselézem a hajam, közben duruzsolok egy elképzelt párbeszédben. Kertes praktikákat hallhatok. — Ez lehet a cipész fia! Elég kreatív feje van. A haja, szemüvege olyan. Hahaha… Ma festményeket fogok bámulni. Kis változatosság. Úgy rohan, mint egy kerge birka mobiltelefonnal. Két szomszéd nő összeragadva, biztos az „esztétika” kérdését vitatják. Szervezett bűnözés ellen — a kormány. Hö… Erősenkoncetnrálvaíroknehogyegymásikszomszédvelempoénk odjon. Oké, elment. A bogár repülni próbál a lábamról, de folyton hanyatt esik. Nem helyes, ha a hírolvasó sugalmazza a véleményét. A kutya megint lentről jön. — De mikor ment vissza? —Vissza a feladónak a „poros” Zolikat. Jönnek itt egyebek is. Go-nosz-va-gyok. Izél az egy napja elvágott ujjam; jobb csukva tartani a szemem, de a magasztos kötelességtudat nem hagy ellazulni. Egy itallal távolíthatnám a fáradtságérzetet, de ahhoz is méla vagyok. Ma ekként reagálok. — Megfájdítom a torkom. Csipkebokor vagy terítő, nekem egyre megy. Szóljon a gépdobhang. Bomlik a bőrük meg az

54

agyuk, de azért rendes emberek. Belefeledkeztem az orrturkálásba. Seprem le a pólómról az eredményét. A magnó átvált a másik oldalra. — Sznobok egyvelegében. Üdítő. Átszellemülve. Eszem a sütimet, Kálmán beszéli a zagyvaságait. Próbál hatással lenni a kutyájára. — Európa? — Földrajzilag. Tudja, ha nem vásárolna, nem köszönnék neki; nem is hatja meg az előzékenységem. Hókusz-pókuszos itt minden; kifordul a gyomrom. Rángatják az idegjárataimat. Szeretném megúszni. Nem akarom a vihogást hallani. — Az idő vált, gombolkozásra kényszerít. Kevés visszajelzést kapok, inkább Röfike autózik. Fajtárskodik. Itt dől el a leginkább. A pókot sem érdekli, hogy majd egy szép fonatot hoz létre. Végzi a maga kényszereit. — Semmit sem mérek. Viharelőjel, fázásérzet. Sömmi kommunikációs készségem. Nem bírom elviselni az egyformaságot. Bööö… — Rikácsolós kislányok, színes ruhában, mutatják fogaikat. A siker megnyilvánulásai, szüleik génvivői. Nem hagyhatják veszni. — A darazsak sem szeretik a hideget. — Pista bá’–nak új inge van. Mi történt? Az aranynak mágikus ereje van. Megigézi a nézőt, afelé vágyódik. Alacsonyan szállnak a felhők. A köd belénk hatol. Giccses tájképen idilli hangulat: víz, virág, erdő. Barlangfalánkezdődöttavirtuálistér. Nem kérek belőletek. Jó, hogy hétvége van, de azt nem tudom pontosan megmondani

Átlátok a poharamon, és ez nem egy jó jel. Ismerem a céljait. Ki hol halt meg. Idő után, már ez is majd’ miért.

közömbössé válik. — Döglődő világ. Un-do-ro-dom. Nevetve és kényelmesen. — Színes ruha, szürke élet. Nem akarom, akarom. Krotyog a fülembe, és szamócaíz van a számban. Pénztárgéphang. Érvényesülő világoskék a fehéren — lehetőségként. Lehetőségkék. Annak a

bioszamárnak. Nem lesz normális életem. Szemben a társadalommal. Transzponálják szüleik hülyeségét. Megnyugtatóan nem szép. A pontot meg odateszem, ahová akarom. Egyenlítenék. Elég volt a cincogásból. Mi vagyok én, váltóőr? Kiszemetelhetem az agyam? Nem kérek engedélyt senkitől. Egy bekezdés is lehet jó. Vágyakozom. — Sziget mellett megy el a temérdek víz. — Beviteli problémák. Gonoszság? Álnyugi. — Késztet a teljesítményre. Elbutulnék.

55

Hanyag vagyok. Hagyom veszni a dolgokat. Nem érdekelnek az összefüggések. Minél intelligensebb, annál több alternatívát lát. Kenem a tintát. Ösztön. Kényszer? Belénk itatott szükséglet? — Lekényszerezi, aztán megy piálni.

bálvány.

Za-

Biztonsági őr, megfelelő

kinézettel. Talicskán tol egy hűtőszekrényt, fia mellette. Kezdenek csoportosulni. Rúgni, ütni-verni. Tudnám, mit néznek az égen? Nem erőltetem a (szem)kontaktust, ő meg a fizetést. Mindenkinek igaza van. Megadom nekik. Nem érdekelnek a komplett történetek. Való. Leközelítek; igenis a tudatalatti. Zolika formálja a sarat. Nem hagyja érintetlenül a tájat. Jövő antropológusainak. Öhömmözöm, és befonódom. Fingok — képletesen. Udvariaskodjon ezekkel a hóhér. Idegesít. Ül, cigizik. Hátat fordít. (Vette a láthatatlan sugaraimat.) Szaga van. Társas kapcsolatokban nem sokat változhattunk. Van karóránk, és kész. — Szétröhögöm az agyam, ha megnyerem a pályázatot. Szűk két hét. — Nyomaszt a közelsége. Lopva bámul rám. Gondolja, milyen hülye gyereke van ennek az Ilonka néninek. Ja, de a kiállításra a meghívót a Péter nekem hozta, nem neki. — Szenvedősen lépdel egy házaspár. Ünneplőruhásak, középkorúak. Undorhullám fut végig rajtam. — Egyszerű ember vagyok? Ostoba alapértékekkel? Mint egy szántó-vető? Páros élet, ha nem megy ezzel, majd azzal? Így, ennyi? Ez lennék én? Vidéki, lelassult fajankó? A fény vagy valami, mintha fájdalmas lenne. — Közösségbe szorítottak. — Minek ünnepeljem azt, amiből úgysem bújhatok ki. Nyelvem rendszerében kódolok. Varrom magam a gyökereimhez. — A kölkök élvezik a telefonfülke akusztikáját. A szomszéd néni meg én nem. Tengerparton laknék, más emberek közt, halászfaluban. — Következetesség. — Na, hála istennek, már nincs egy paraszt sem. „Iparosodunk.” — Annyit ettem, mint egy pörölycápa.

56

Fémnyomó voltam álmomban, de jöttek a tengerészek is menetelve, harántirányban. — Sose halok meg, csak kicsit. — Segíti a tárgyilagosságomat. Elkúszott egy nap. Szétbasz az ideg, de szerencsére ez egy múló állapot. Megerősítve érzem magam, hogy passzív környezetben vagyok. Nincs béke a lelkemben. Sötétet, csendet, magányt akarok. — Szokvány, posvány. Itt az újságárus-pavilont cserélik. Valaki lát perspektívát. — Inkább mindenkivel vitába kerülök, de nem hagyom magam. — Egy kicsit beindulhatna az életem. Vágyódom, vágyódom, nézegetem a katalógusokat, de semmihez sincs pénzem. — Miért ver az isten engem a biztosítási ügynökökkel? Felület vagyok bonuszos, meg egyéb hülye kérdéseknek, és folyton ígéretet tesznek egy későbbi megkeresésre. — Hangosítom a zenét, ma már nem iszom semmit, hogy élénküljek, hiszen reszket a kezem. — Szőlő rohad a tálban. Átjáratom az agyamon az oxigént; feléledek.

Elfordulok a közegemtől. A butaság az butaság. Ha sokat teszek-veszek éjszaka, elégedett vagyok, de másnapra a szervezetem megbosszulja. Nem érdekelnek a szokások, a megcsontosodott nézetek. — Csoportértékek. Változatlanságkényelem. Lószolidarizmus. Marhafalka. Akár az állatvilágban. Meg akarom bontani a zártságukat. Digitális galerik. — Önhittek közt, hogy találjam magam? Ráz a hideg folyton. Ismételgetek, lopom az időt. Szívesen ülök itt; merengek. — Elmegyek a pékségbe. Azért nem vagy ló, mert nem nyerítesz. És ezt a szaggatott fogalmazásmódot nem tudom levetni, mint valami koloncot. — Elégedettséggel nyugtázom, jutott vállnyi hely az asztalok és a hűtő között. Elpiszmogok. Az egész olyan… vasútállomásszerű. Hideg, sötét, bizonytalan. — Jégtömbök a Dunán, fagyos szél, Margit sziget, szervi gyötrelem; kiszolgáltatottság, kivetettség.

* • Visszaigazolás Legyél igényes belülről is! — Bár a második vizualitásban láttam némi érdeklődést. Érez valamit, ami nem hagyja nyugodni. Szeretné ahhoz képest meghatározni magát. Keresi a negatív 57

pontokat — gondolom a pesszimista hozzáállásommal. Sikerként könyvelem el. Vannak zavaró, nehezítő körülmények, de azokhoz alkalmazkodnom kell. Keresem a helyes kommunikációs formát. Talán tökélyre sosem jutok (logikusan). Előreviheti a dolgaimat, megbecsültségemet. Most a negatív mezőben vagyok, antianyagban. Bekerültem a tudatukba, és ez is valami. Kíváncsiságukra játszom; a magamét próbálom elrejteni.

* Szerencsére vannak ötleteim. Tíz óra, tehát neki is esem. Nem engedhetek a minőségből! — Virtuális kényszer. — Mindent ötvözök. Teljesen normális — vígasztalom magam. Némileg más életritmus az ősz. Nem is minőség, csak változás. Át a hidegbe. — Olyan a szemem, mint egy kiszáradt tevéé. Reménykedem. Itt valaki öklendezi ki magából a szavakat. A kis sikerélmény helyet foglalt bennem, tegnap… rá kellene koncentrálnom. Szívja előlem a levegőt, és még viccel is. Fóbia. Balszemdörzsöléskor. VAN VALAKI, AKI VELEM SZOLIDÁRIS? — A kérdőjel majdnem inverze a nagy „S”-nek! Felfedezésorientáltan. Álmos vagyok. Ha becsukom a szemem sötét lesz, de nem alszom el. Narancssárga konyhaszett. Bojler is, meg minden. — Látom az árnyaikat. Kellene relaxálnom. Dali tudott valamit. — Üssem agyon? Nem is az én kölköm. Ú-tál-ko-zom. Hagyom égni a gyomrot. Fázom. Évek óta becsapják a lakosságot. Eljött a számvetés ideje. Lehet gagyogni az eredményekről, a ránk váró csodákról.

Fogom a tollat, és lilára rémül a kezem. Szétrágom a rágót mérgemben. Nem történik semmi. Zsolti mondja, a temetők kinövik magukat. Én meg satírozok, teszek a halálra. Itt valaki olyan 58

bölcselő, hogy mindjárt kinő a fogam. „Be myself” Visszatekerem. Fontos az üdvözlésetek, de nincs tőkeértéke. Jó ülni. Megint nem akarom hallani a külvilágot. Elfáradok a kis buziktól. Öregkorra kifejlődik a humorérzék? Kopasz fejét ki-kidugja az erkélyen. Szemrevételezi, mit teszek. Úgy néz, mint egy marha bozótlakó… muskátli mögül. „Hűűűvös van” — kilencven „ű”-vel. Tepertős kiejtésben. — Tudom, hogy határeset vagyok. Igen, kerek egészként. Nem fogadom el a társadalmi normákat; megyek a magam útján. Meszesednek a csontjaim, kopnak csigolyáim. — Nem a kaputelefon, nem a vízcsap, hanem a magnó. — Egyre elégedetlenebbé válunk. Akár a pszichopaták. Öregedünk. — Felélesztem az idegeim. A motorosok már működnek. Mozgatom a kezem. Rosszkedvű vagyok. Félek a semmitől, puffadt, felismerhetetlenség mellett. Több ösztönző. — Mindenki azt hiszi, stílust teremtett. Nézem a múltat, meg a jelent a tévében. — Alkalmazkodom.

* Chilis kechupot keres, tehát hülye. — Éles szeme van. Még a végén információs bonyodalmat csinálunk. Ravasz fickó. — Itt ment V. úr. Érzem. — Azt hiszem, eszem a fagyit. Abbahagyásképtelenségben — akár a gyerekek.

* • Picassóhoz kell némi érettség

Sintoizmus.

— Hangok, Kifelé a fülemből! — Nem akarom látni ezt a zsíros egyveleget. — Tudod mi a különbség köztünk? — Csak egy fényév. — A munka észhez téríti az embert. — Agárkutya. Önállónak látszik. — Megritkultak. Kedvezően fogadom. Hozzáférek magamhoz. — Van két kiemelt ember. Körülöttük forog minden. Úgy tesznek, mintha közünnep volna. — Felnőtt tartózkodás. Fúvós hangszerekkel. Okádhatnék. Buzi kurvának megjött a taxis haverja. Csak vele kommunikál. — Nehéz kedveskedni sérültekkel. Mindenre kész vagyok. Verik a dobot. Van valami közösségteremtő ereje. Ökölbeszorítva bal lábfejem. — Már nem érzem az undort. (Andort.) Még mértéktartó telefonbeszélgetést is le tudok folytatni. —

59

Milyen szar lehet egy bálnának, hogy olyan bámulható!…

* • Karanténban Döntenem kell, hogy milyen hangulatban vagyok. Ezek a vén kurvák idegesítenek. Eltisztulhatnának. Kivárok. Zabálom a kólát. Befelé építkezem. Hidegek a kezeim, bámulom a falat. Megkárosítanak. Feltöltöm a fejem. Egyszerű, de jó. Bizonytalanná váltam. Inkább elfedem. Busz nyikorog. Leszart egy madár. — Kölök szedegeti a gyíkokat. Fecskék repdesnek felettem. — Feltűzött, zsíros, festett hajakkal. Látásmód. Kedvesen köszöngetek. — Nem szeretem némely szavakat. Jó azoknak a szöcskéknek, akik a repülést az ugrással kombinálják. — Vicces hangulatba kerültem. Kóla meg fájdalomcsillapító. Kezdek gyanút fogni. Vagy ő aszociális, vagy én. Feszélyez a lehetőségek hiánya. Behangulatolom magam. Gépiesen cselekszem. Már hivatkoznak rám, és ez jó jel. Találtam egy banánt a szatyromban. Rajzolásorientált leszek.

Zsolti, zsolti, tóthzsol ti. 60

Nem hiszem, hogy akarok társalogni. Motivált vagyok. Undor járja át a testemet. Ki nem felel meg? Nem akarok értelmes dolgokat csinálni! Kedves az okkersárga szemlélése. Műanyagok vagyunk. Nehezen igazodom el.

Olyan szabályosak és unalmasak, mint egy kockás füzetlap. Félek, egyszer Akkumulálódom.

egybegyűlnek, és elvisznek. Nem akarok itt élni! — Ártatlan vagyok. Álmosság tör rám. Egyezkedhetünk velük — ideológiájuknak megfelelően. Megrázkódom. Ordítva nevelés. Az Anita szerint dél-nyugati irányban van a Franc. (Állandóan oda küldözget.) Pöttyös pléd; olyan, kis klafa. Szimulálom a frissességet. Szaporítógép. Életképtelen vagyok, mint a halva született csecsemők. — — Mit érdekel engem az ő szempontja! Minden rajtam múlik… Nem nyertem meg a pályázatot. Kár. Miért ne menjek arra, amerre a véletlen visz? — Köszvényes. Hát nem írhatok szavakat!?… Innen kezdődött, és nem vezetett sehová. Lejárt az útlevelem. Zsírfoltos a papírom. Kifogyott az agyam. Szociálisan károsodottnak az ingén trópusi hangulat. Nem vidít fel. Teljesítménykényszerem van. Pihenten, gyötörten. — Kapirgálok a bőrömön. Megint és megint, nem tudok parancsolni — nem az a fajta vagyok — még a végtagjaimnak sem. — Valós lomhalmaz a szobám, és sajtótájékoztatót álmodtam. Feszeget a megmozdulni vágyás. Rólam szól, mert fáj a fejem. Pedig szép „m”-eket rajzolok. Ezer lehetőségtől félek, nem tudok ellazulni. Beakad, leszakad, megszólítanak, mit gondolnak rólam. Megint este van, és megint, és megint, és megint. — Félek a haláltól. Csak egyik lábam tegyem a másik elé. — Éjszaka elrabolhattak az ufók, és belémültethettek egy gázgyárat. Szörcsögi a nyálát, és azt mondja, el kéne mennem valahová. Művésznek.

61

IV. EGY SZEZONNAL ÖREGEDTEK; SZEMLÉLIK A HONI TÁJAT, ELMERENGVE. • Háttérben Bizonytalanná váltam. — Sápadt alkoholisták. Borostásak, zakósak. Nekrológ szól. Valaki megkampecolt. Mint a századfordulód a wurlitzer. Máshová kívánom őket. Elfordulok, csendben hátrasétálok, elvonatkoztatok. Lássuk a színpadot!: Nedves, párás környék, cincogó zene. Autóbuszkerékgumiszag. Akácfák. Kerti házak, törtköves út. Méteres, félig száradt kórók. Kék virágok vegyülten. Szemközti domboldalon napsütés. Balra csipkebogyó-bokor, jobbra autók. Gonosz tüskék védik terméseiket. Szépek, érettek; csúcsaikra száradt virágokkal. — Ugyanaz a „jók mennek el” dal. Finálé, megint borongós.

* • Bekezdés Kiüresedés, érdektelenség. Nehezen mozgó végtagok. Piroska mondja: „…de az kényszer, nem?” — és igaza van. Viszont az ember olyan, hogy ezt is megteheti. A tétlenség békésen megfér. A szeszély elfordító erő. Egyén kereste kihívás. Feleljen meg magának. Nem teheti szóvá az elvárást. — Ravasz cselszövő. Folyton keresi a kiutat, és meg is találja.

Tünedeznek az évszakok. Egyre gyorsabb pörgésben.

* Nincs benne semmi, csak a kifejezési szándék, és az jó. — Progresszív politikusaink zuhannak bele a nacionalizmus tévelyébe. — A történések olyanok, amilyenek. Személyes

62

befogadásban válnak valamilyenné. A világ nem tehet semmiről. Hordozza magát.

Hal jelenik meg, talán tengeri, ezüstös, sovány, hosszúkás, nyitott szájjal, fogakkal. Oldalán, csontjai mentén negatív lenyomatok, akár önmaga élő fosszíliája. Mozdulatlan sötét háttérben. Szuggesztív, karakteres. Senki nem vár beszámolót. Vergődés az adott értékrendek között. — Köröm nő, jelzi az idő múlását. Ellenjegyezhető. — Talán a folyamatok kiválasztják a maguk embereit. Lokális bénultság. A fák, cserjék is csak beszorítottak a saját genetikai lehetőségeikbe. Egyesek tetszőek, mások nem annyira, de semmi lényegiben nem különböznek az ember élő megvalósulásától. Alkalmazzák szaporító technikájukat ígyúgy. Szeretnének túlélni. Azonkívül jól érzik magukat társaik közt. Humán, idealista szemlélet helyezi őket (érzelmi) kategóriákba. Akár el is tüzelik. Az is csak túlélés. Gonosz egymásfölzabálása. Mégiscsak szépek… Nincs könnyed magyarázat. Érzékelés van. Fájdalmas, kínzó, néha tetsző. Folyamatos utazás éberség és álom közt. Tudattal áldottan.

A kreátumok meredt szemmel néznek.

63

Egyik perspektíva az unalomé, a másik az élményé. — A rohadt élete rágta ki belőle a stílust. Önmaga bőrköpenyében mászkál. Elhatárol egy légrészt. — Gonosz disznók röfögik hangulatukat. Hideg, zsíros szájszél, fázó lábfej. Kényszer kényszeríti magát. Semmi sem a régi. Romlott volna? Kevés pillanatban van meg az összefüggés. Olyankor jó is az egyveleg. — Az egyedüllét épp olyan rettegéssel teli, mint a túlzott nyilvánosság. Kikerülve a szokványból. A szórólap lazán hajlik hanyatt. Bolondozik. A karóra már félig rámászott. Van valami köztük. Szemérmesek. A lényegülés hátrafordul, de nem talál semmit. Nem érti. Hát valahol valaminek lennie kell!... Nem lehet a mindenség üres!? Kilencvenkétezer mondat. Nem óhajtja magyarázni magát. Tényleg, a tetvek végzik a saját dolgukat! Szívják a vért, aztán továbbugranak. Keresik a csomópontokat, a meleg örvényeket. Hajtja őket az életösztön. Szomorúság. Ilyen nincs! A lakótelepen a leghülyébb, középkorú nő, akinek az Univerzum a kutyája, felfizetteti magát egy sárkányrepülőzésre, mert erre van igénye, a rosseb tudja, honnan odadöngetteti magát vagy két kilométer magasra a házak fölé, hogy a szomszédok irigykedjenek, aztán visszafordulva továbbszállnak. Se foga, se esze. — A nőstény gorilla és kölke átkelnek az erdei ösvényen. Minden elunalmasítja magát, ha a közegek nem keverednek. Örvénylés, mozgás. Nincs különbség kultúra és galaktika közt. Cserélődnek is a kazetták. — Tomika anyja mogorva, mint bármikor. — Nagyon, nagyon szép a változatosság. Kár, hogy bizonyos fajta behatásokhoz sok pénz szükségeltetik. Szegény ember vízzel főz. Megteremti magának — úgy ahogy. Kevés lehetőség, a többi ösztönző. Borika mondja „érteni”. — Nem kell! Forma, vizualitás, hangulat. Gyönyörködtet vagy nem?…

64

Könnyed léptekkel közelednek. Bárhová behúzódnak. Kieszik a lágy részeket. A szemekkel kezdik. Szép, pasztellszínű kukás illeszkedik az őszi tájba. Tátog, jön ki a szájából a semmi. — Ronda férgek. Ormótlanok. — Imádnivaló befelé fordulás. — Idegesen kapkodják a fejüket. Telefonfülke-bordó nyugalom. Gyerek ordít, szándékosan esik. Színesíti a talajt. A ragasztó ragad — ez egy ilyen, eleve elrendelt (isteni) tulajdonság. Mindent összeken. Kezet, inget. Aztán darabokban szedhető le, meghatározva a következő félórákat. Maszat, lemerültség, romlottság. Homloki rész kisebb, haj bozontos. Zavart, opálos tekintet, vertikális tükröződés. Molnárzolikocsijában szag van a lépcsőházban.

* • Reputáció Megkapta, vette, reagált rá. Háborúságban a lelkével. Nehezen fogadja el a juttatásait. Méltatlankodjon, hozza összhangba a vágyait és a valóságot. Abban téved, hogy azt hiszi ő maga a törvényszerűség. De hát a világ folyton más visszajelzést ad, és ebből kénytelen lesz felismerni az értékét. Semmire sem jut elég idő. Mintha ez a nyavalyás negyedik dimenzió rendre kicsusszanna a normális kezelhetőségből. Valószerűsíti a relativizmust. Komisz kölyök. Fricskázik. Az üldözéséért megadja az érrendszeri problémákat. — A legfőbb rendezőelv. Minden e szerint mérhető. Ő a sablon, a füzeten a vonalazás, a bekezdés. Kiitta az italt a pohárból. Megjött az Undor is, lehet kezdeni a napot. Hogy maga váljon ösztönzővé. …csináljon, amit akar! A mindenség szabad megnyilvánulásra létesült. — Majd meglátjuk, mire jut. Az Idő

65

egy negyedet elvett az órából. Nem hagy sok lehetőséget. Foszt meg máshonnani komfortérzettől.

* Vallás általi megvilágosodottak. Kitérhetnének. Kedves nézni a tévelygésüket, de tartósan idegesítőek. Az isten ne adja, hogy még le is írják a véleményüket!… Hangok, cselekvések, önuralom. Idegen test. Hiba. Nyugodtság tág perspektívában, kinn a természetes fényben. Kelet-európai fecskendőzés. Ezerszeres kerülő. Szimpla boldogság. Szánalmas reménykedés. — Köszönéstelenség. — Népi-nemzeti púposság. Viselet, meg ilyenek. Azonosságkönnyítés. — Fúj de kiábrándító!… A cipő nem pucolja magát! * Elmennek. Visszanéznek. Nem kevésbé depressziósak. * Kopott, dauerolt-hajas unalom. Szép, meleg, őszi idő. Pista bácsi a kiszáradt fűben. Az Esztinek a kutyája szarja össze a növényzetet. Kajaszag árad. Valami halászléféle. Jó. A csajnak mintha nagyobb lenne a feneke. Megmérte az idő múlását. Szomszéd úr hitelesen alakít egy hülyét. Buszok okádják ki az embereket. A rádió közli a sok szennyet. Két gyerek képzőművészetet gyakorol a szomszéd bolt oldalára. Vegyestechnikát alkalmaznak, sár, festék. — Mi értelme van az ember kezének, ha nem húzza kutya?…

Röfögős disznó. Szemüvegben vezet. Rózsaszínbőrű és pikkelyes. Füléből nőtt tollakkal. Szépen, ügyesen összeszereli a redőnyt. Belépett az információs társadalomba. Felesége követi, hiszen tisztán tartja a kövezetet. Kínai hangulatú ruhája van. Feldobja a közeget. Bolondéria. Italos hatás alatt. — Szövegtükröződés. Hátat fordít, megkönnyíti az elviselését. Kedvesek, mint a bolondok. Ellentmondásosak.

66

Hús, vér. Megnősült, meghalt. Zenére rendezett mozgást vehetnek fel. Elvonatkoztatás a hegyen túl. Édes-drága pezsgés. Fuvolaszóhoz hasonlító dallam. Újság textúra. Képes, szöveges elemek vegyülten. Kevés

Demagógia gigantik

. piros, a többi fekete. Újkori kreténség a „teljes foglalkoztatottság”, a „munkát!”-tal szemben.

* Vihogás, alacsony szintű problémák. — A giccs mutatja magát. Miért olyan sok a dohányzás? — Mert az ember mindig is szeretett a tűz közelében lenni. Vibrál az értelmetlenség. Kellemes egyveleg. Minden jó, ami a kommersz ellenében hat. MENEKÜLÉS! Böfög, röfög. Ábrázolásgeometria. Koffeintúltengés. Szálas szerkezet, szövésmilyenség. Van esély. …a sötét oldalon. Émelyítő ragasztószag. Lekvárdicséret. B l a c k h o l e Csalás. (Igazságtalanság.) Sztyeppi lovas. Torokégés. — Arckarakterisztika. Kontúrosodás. — Ki nem éli meg a rosszat? Óriásbálna.

* • Média2 Szintetikus-e vagy nem, eleve melyik közvetítő elem, melyik gomb? Rányílva a világra. Agy, szakértő, basszusritmus. Laza félelem, menekülés az unalomtól. Amikor még aktív bokszoló volt. Jó is, meg nem is. Öreg orvos vigyorog. — Tíz perc esély. „Nem kell érteni.” Krokodilvadászat. Kilúgozott politikusok. Inkább nem tíz perc. A közeg. (Egyik.) Jézus Krisztusból giccset csináltak. Bohócok. Áldásos választási lehetőség. Már nagyon sok a szemét. Azért, címlapsztorik mindig vannak. És az nem az iskolaigazgató. Sem a diáklány. Normál esetben. Állítólag tudatosak. Amerikában minden. Megvan az új isten. Ezt persze eddig is mindenki tudta, de most hivatalosabb lett. A közelkeleten még kővel dobálóznak. (Nem kenyérrel!) Az ember belebetegedett a nárcizmusába. Ember, ember, ember, ember, ember, ember… Miért lenne az Istennek három keze? — Mikor keletkezik genetikai zavar, beltenyészet? Gép, gép, motor, autó. Pénz, tőke. Állat! Művészet is. El-eladja magát. A harckocsivezető rázógépben. Kurvás. — Van, ahol szabadabb a levegő. Talán épp a tengerentúlon. „Artist” — Ki tilthat meg bármit is? 67

Aszinkron. A számítógép interaktív. Denevér tévé, és megszámozott bika. Gladiátor (torreádor) és nemzeti szokások. Vér. Szenvedés-szórakozás. Szaros a feneke, nézi a tőrt, amit másodpercek múlva a nyakába kap. Kihuzigálja, és végképp tarkón döfi. Tömeg éljenez, amaz büszkén sétál, a nők sírnak örömükben, interjút készítenek, vagy négyen távolítják a tetemet. A győztes bőg, vagy izzadtságot töröl. Valamit hordoz körbe. Díszes a ruhája. Logo bejön, reklám. Teherautók mennek önkéntelenül az árokba. Politikát csinálnak. Aztán szép fényképezkedés. „PRESIDENT” Monaco szép látképe. Látszólag intellektuális; nyert ügye van. Megint az a koporsó. Család bambul, papok melegítik tenyerüket. Mások lejjebb kulcsolják össze. — Kiégett, betörték, lázadás. — Amit ki lehet találni, kitalálják. „Geneve” Egzotikus, vörösharisnyás, és sorozatszereplő. Új

iSTEN

. Szexuális kisugárzású. Finom, és

kinn van mindene. Vén szarok is láthatók, hogy unalmasítsák a műsort. A történet nem fontos. Legegyszerűbb hang nélkül. Micsoda nő a reklámban!… keni a hónalját. Vér a hűtőben. Álmatag, vámpírszerű, horrorisztikus. A csaj szuggesztív. … Bár nem nagyon. Inkább csak a sminkelése. — Ângkôr az elveszett város. — Kint a temetőben. A mami meg nézi. Gügyög neki. Horrorsmink.

* Már önmagát tapossa össze. Az új isten neve: kechup. — Fej nélküli lovas. — A fekete dróton keresztül üzengetünk. Jó, modern, napszemüveges. Ki-kilátszik az avarból. Új élet sarjad. Ezek a „d” betűk össze-vissza vannak. Rothadó táj; készül a télre. Lepusztítja magát. — Az egyetemen sem köszön. Ahhoz nem elég intellektuális. Nem lát a céljaitól. Egyiptomot szétnyalják, közben Ângkôr az isten.

Mindenki olyan… szép; kis, normális, arcformájú; orruk is van. Kibeszélnek alóla. 68

Viszonyulnak a pénzhez. Emeleten laknak, csirkelábat esznek. Ismerik egymás hülye dolgait. Undorító, giccses egyformaság, szimbolizmus. Bomlasztó hőség. Ki a franc mondja, hogy ki a franc törődik vele?

Zöld az ég, zöld a táj, zöld a tinta. Lóbálják a kezüket. Jobb dolguk nincs. Mennek mamázni, viszik kis csomagjaikat. Szakadtcsaládélnek. Lóhalálnak. Elég jól kombinálja ósdi ruháit.

Keleti rajzolat, boldogságszemlélet. Felfutás, hanyatlás. Az idő benövi az emlékeket. A mában minden anakronisztikus. Nincs ‘ki üzemeltesse. Felfedező ámul. Képzeleg, kutat. Megérinti szépségérzékenységét. — Elhagyott termeszvár. Halott életet őriz.

* • Elektronikus gólem Levéllapító hétköznapok, Internet előfizetés-képtelenség. Semmit sem változó esélyügy. — Jó az afrikai kecskepásztornak. Nem abban a közegben él. Bár ott is biztosan megvannak az egyéb késztetések. Talán nagy csordát, házat szeretne. Földet, kedvező időjárást.

* Szakaszos világkép valóban, virtuálisban, ízben, szagban. Pókfonál ragad a fejre.

69

World Wide Web Kényelmetlenül, iszonyodva, kapkodva szedegetve le. A dolgok mennek az újabb irány felé. — A kényeztetés a viselkedés ellenében hat. Kijön a barom. Mama, papa, déd vagy akármi. Van, volt, és kész. Nincs semmi. Senki sem segíthet. Jönnek-mennek, elmentek. Ilyenolyan rokon. Idő múlva már egyre relativisztikusabban. Bele a semmibe. Mocskosságok. Hülyének öltözve. Alsószemhéjhúzódás. — Fékek, gátak. — Beleordítani a világba. Mosolygó pofák mögött neurotikus agy. — Lerohad az óraszíj. Elment az idő mellette. 1 9 9 7 Sportcipő kirepedezik, mélán lógatja a fűzőjét, gyűjti a port magára. Kabát foltosodik, rojtosodik. Kommunikációs zavar, hidegrázás. Istenmegtalálta kővel dobálózás. Kisiskolás átfedés. Katonásdi. Pukkantógépekkel felnőttként. — Fülfejfájás. Rohasztó párás levegő. — Undorító édességérzet, dzsungelhangulat. Szerkesztéselmélet. Társadalmi diszjunkció. — (Textúra.) Könnyed, laza ritmusok. Dörrögve egy kicsit. Lehet nyálazni. Semmire sincs esély. Határterület. Hátsó udvar. Kinn lévő disznókkal. Dekadencia. Hanyatlás. — Mit játssza a kényelmeset!?… Legalább híznak; valami csak működik! Szép rajzolata van a levélnek. Ronda anyag jön ki a fejéből. Önmaga sikertelenségében borzasztja a közönséget. — Kényelmes, kis, tél előtti barlangba húzódás. Tájszemlélgetés. Az őstulkok már elvándoroltak.

70

Fenejó szabadságeszményképűek. Igazuk van!

* • Életút Sikerült elmennie az elméleti és gyakorlati határig; szétverni a lakást. Nagyon szépre, kényelmesre formálva, hatvanlakásos bérházban. Munkájára nézve tűzoltó, gyerekekkel, feleséggel. Ránézésre középosztály, lényegtelen ruházat. Kifaragott univerzális körforgás. Egyszer csak kell élni normálisan valahol! Lefőzni a színészeket, hírességeket. Kívül panel, belül ebédlős, pazar. Lassan, mert se pénz, se ész, se idő, se semmi; a világ leglassabb renoválása. Az inkák felépítettek egy várost, az ângkôriak el is felejtették magukat, túlmentek egy virágzáson, egy hanyatláson; helyet adva a szellőnek, hogy járhasson a falak közt. Idő, idő és alkotó tevékenység. Kopp, kopp, kopp, kopp… nincs rá magyarázat. Száradjon bele! Konformista. A pók fonjon rá díszítéseket! Legyen belőle történelmi ereklye vagy elrettentési tárgy. „A tűzoltó, aki két évig baszta szét a lakást, és beledöglött. Gyerekeit az állam vette gondozásba.”

* Süti a nap ezt az istenhátamögötti területet. Amúgy minden a megbénulás felé mutat. — Közös „takonycsorgatás”. Körben ülve. Böfi, meg minden. — Zavaró tintapaca a tollhegyen. Marad. Kilátástalanság. Bátorság! Ki hova orientálódott ezer ok miatt … a teremtés rothasztó és lealacsonyító gondolata. Gyökerek. Nevetséges és igaz. Pojácáskodás. Kényelmetlen. Semmi. Tökölés. — Mi a magyarázat? Sikertelenség. Kreatívkényszer-elvonás. Tartalmasnak tetsző üresség. Formáskodás.

Mennek a templomba

imád

kozni. Egyeztetik

(erősítik) a maguk értékeit. Isten házatáján nem sima földi halandó. — Kis nokedlizabálók. A csokit ők is előállítják. Transzformerek. — Jelentőségteljesen, ölbetett kezekkel. Megfájdítják a fejet. Kávéíz, és eltűnik a nap. Átmegy holnapra. — Kéréscentrikus, no, hiába! Fontoskodik. Undorító. — Színes szír-szarokban. Tarkálkodnak, mint a lugasépítő madarak. 71

Védelmi stratégiák, Joci és az anyukája. Mintha készülnének valahová. A kölkök elég életképesek, de ez nem is csoda, hiszen a természetes kiválasztódás eredményei. Nem is lehet elvárni tőlük bármiféle (ön)korlátozást. Küldetésük a reprodukció. — Szép, kis bogár száll a papírra. Vajon mit kezd a spirálfüzet rugójával?… Mennyire készült fel az effélék befogadására?… — Túl van a problémán, máshol folytatja a felfedező útját. — Rémítő. — Esélytelenség. — — Jól tette, legalább tanul a hasznosíthatóból. — Zenei kártékonyság. Találtam egy forintot! akinek arra szeme van.

*

Az értéket az veszi észre,

Úgy kezdődött, hogy jött a hideg, mint minden esztendőben. — A pók vagy hangya viszi a fehér darabkát a hűtő oldalán felfelé. De talán nem is az, hanem a fonálon lóg valami. Mozog. — Megoszlanak a vélemények: vannak, akik a padlószőnyegben, vannak, akik a csempében hisznek. Nyilván egy élet tapasztalata van mögöttük. Pártosodnak. Az eszüket nem hordhatják a seggükben! Pénz vissza nem kapásos bepánikolás. KIS, LAKÓTELEPI ÖLBE TETT KEZES MEGDICSŐÜLÉS. Jön Fügedi, és ennek megvan a maga univerzális üzenete. De ezt mondhatom a pártos bácsira is, kevésbé pozitív hangulattal. Katika valószínűleg befejezte a munkát, biceg haza — fáradtan, sápadtan, unottan. — Az autó előz, mert ő a jobb. — Öreglány hozza a kisgyerekét. Tarka kutya, tarka gazda. Mindenki többre tartja magát. Egocentrikus világkép.

* • Reménytelen levegő Déltáj, és nem… Vágy(álom), szomjúság. Kis, laza zene. Kellemes. — A Feri az egérre kényes. (Ő tudja…) Legyen mindenkinek rögeszméje, attól személyiség. Féltik az elvesztését. Bezárkóznak. — Sima víz. Automatikus javítás; kényelmes és zavaró. — Mit is kellene?… Megint dél. Kazettavéletlenmegjelenés. Óra hajlik. Megállt minden. Tudatosulás. Elvesztett, éles látásmód. Idő idő ellenében. A víznek van igaza. Kitapinthatóak a jelek. Braille. — Az új kommunikáció a nem kommunikáció. Esetleg (tömör) jelbeszéd. Mindenki mehet, ahová akar. Képzeleghet. Virtuális örökkévalóság. Cyber esztéta. Kibernetikus. Punk. — Összevissza írás. Kissé ismerős zene. Klisé. Mindent nem! A karóra élen. Szép lapos. A víz a test valahány százaléka. Önmagával van konfliktusban. Szereti az egyiket, amit csatoltak a másikhoz. Makacs disznó. Hat sor.

72

Lehet bármi. Kis hülyék. A cápa alig látszik ki a két tojástól. Játékgyártó manufaktúrum, és ajándékfestés. Mellette papírhajtóka, sárga fecni, hangszóró. Tárgyi közeg. Agyon kívüli memória. Extra akármi. Nehéz megjegyezni a frappáns kifejezéseket. Előhozakodik a nyavalyás. Nem jut messzire. A kontroll résen van.

* Gyíkász meg a többiek verik egymást. Kis falfirka, és szétszélednek. — Katonai történet — bevonulási, vagy mi? Monoton, mintha lopva venné a levegőt. Előadóalkat. Bedob egy „faszá”-t. Fiatalpárti. Ki ide, ki oda. — Kukás barátunk is nyomja a mindennapjait. — Falevélszag. Kiürült látótér. Nem maradt más, csak az ősz. — Teljesen Esztelen Béka befutott a citromsárga felsőrészben, vörös hajjal. Tojásforma. — Kerttulajdonos füstöl. Biztosan valami eltüntetnivaló szemét. — Fúj de gusztustalan! — — H. néni a szemüvegben, mint valami technomadár. — — Lassú, lappangó fejfájás. Á, a széken sincs elég hely, a herpesz, a levél, a szőnyeg, a szatyor, meg ez a nő itt a témáival. Az otthoni mosdó csöpögő lehetősége. Minden kényelmetlen és idegesítő. A rádióban rohad a kívánságműsor. Száraz, hideg levegő, és az a kopácsoló bolond. (Közben párás is.) Hajléktalan így-úgy, roncsautó. — Nincs semmi vigasztaló. — Az ital egy népszerű irányzat. KELL A KOMFORTÉRZET! Agyonivás, -evés. Zene. Bármi. — Törődni, meg nem is. Benne lenni, meg nem is. Azaz: kívülről francosan (flancosan). — Béka, béka, béka… Hegy hegyezés. Már amúgy is az, ami. — Tévelygő. Álomkóros. U n – d o – r í – t ó. Pozitivista? — A szó.

Forma és tartalom kettősség.

Gyönyört keltő változatosság; választási lehetőség.

Teljesítményorientáció. Önmarcangolás. Anyagi mértékegység. — — Sötétebb színnel ír. Jelzi

elmaradt használatot. — Teljesítmény? — Jó! 73

az

Húszforintos nő. A maga szempontjából indokolható. Persze, fel lehet tenni a kérdést, miért nem megy Németországba vendégmunkára, a művészeti akadémiára? — Távoli életutak. — És a különböző galériákban milyen képeket árulnak? Mértéktartás! (Mértéktelenség.) Harcitőr vagy akármi. Miért szeret az ember veszélyes eszközökkel játszani? — Itt van az arccsont. Minden egyes (ember) előadóművész. Maguk visszaigazolásában. Szépreményűek! A kukacos körte is ajándék. — Tétlenség, tehetetlenség, egymásnak szinonimái. Csíkos felület; a kék, a fehér váltakozik. Kedves, kis textúra ebben az unalomban. Hogy ilyen szociális?… — Hmm… Nehézségek az elnyomatottság tekintetében; amire hajlamos az ember. Előbb sajnálja, aztán kitör. Kellemes, egészséges liberalizmus. Az élet úgyis formálja magát. Ez itt egy hely, ahol semmi… Mindenki nézi a másiknak a fejét — esemény után kutatva. — És a festő olyan, mint egy festő, vállán viszi a létrát, másik kezében vödör. Szimbolikus. Önmaga jellemzésében. (Jelmezében.) Nincs egységes kép, és a mikrochipeknek egyre nagyobb a szerepük. — Az intolerancia arrogancia. Semmi sehol, de valami valahol — mégiscsak. Ilyen, szenvedés (-féle). Romániai magyar „testvéreink”. Ceausescu károsodottak. (Megérdemelte az ítéletet.) — Kölyök a nő hasában. Kulturális különbözőség. — Nagy, varjú, és szemüveges.

Nedves, párás, vacak idő, és a szomszéd mindenkit a rejtekébe üldöz. — Matricázzák az életüket. Lehúzzák magukat a tájról. Tüm, tüm, tüm… a galambok meg tesznek az egészre. — Kólával mért idő. — 5 FORINT BORRAVALÓ! Kifelé a virtuális világból. Tudod ki? — Te! Mármint az őrülés. Csak a viszonyrendszer másik oldalán.

* 74

• 1 oldal Francos fene! De jó ez a betűtípus! Bármi, csakhogy mégsem. Antiérvényesülés. Elektronikus vagy bármilyen. Néha már szinte fölösleges gondolkozni. Szép az élet, hogy hagyja magát. Ital kilök, pont elfelejt — majdnem. Mintha tiszta lenne a kép. Hozza az istenadta a koloncot: a negatívumot. Üresfejűsödés. Talán nem is baj. Szövegmezőben vagy a képiben?… — Hol itt, hol ott. Legalább nem mindenhol. Megnyugtatóak ezek a kissé lekerekített szögletes formák. Jó nézni. Az álom elrendelte a gyilkosságot, a felsőbb én gyötrődött. Várta a közösség elmaradhatatlan (súlyos) ítéletét. — Önmegregulázás. Szabadságfosztottság. Nem determinisztikus — szerencsére. Az ezer szál válaszható. JÓ, HOGY AZ EGYÉN DÖNTÉSI HELYZETBEN FELELŐS. Csak hát… nem gyagyulhat. Lelki beállítottság, hangulat? — Van mozgástér. — Fél óra — látszik az órából. Letakarja a billentyűzet. Felemás állapotba rendeli. Itt van mind: legocápa, húsvéti tojások, kishangfal, fejhallgató, távirányító, cetli, lemez, zsinór, hajtogatott figura stb. Bújjon ki a másság! Mutassa meg az arcát! — Isten, micsoda áldás a váltás lehetősége! Egy szeletnyi szerep. Nem lehet a rétegeket kivenni egymás alól.

* • 2. 1 oldal (építész születik) Mert attól, hogy konyhája, ebédlője (nappalija) egy szociális ellátóra néz, nagyszobája kilátással bír az elhagyatott, ipari város egyetlen főutcájára, érthető. Lift van, negyedik emelet, szemétledobós. Szíve, motorja a térségnek. Részese kíván lenni. A panel valami modernséget sugároz. (Negatívumai ellenére.) Mégsem vályog. Ezért csinálja otthonossá. Komfortossá. Megadja a máshogy élés lehetőségét. Tádzs Mahal. — Pillanatra fúr-farag, aztán keveset kopácsol, majd csend, rakosgat valamit. Akár egy gondos hód, amely készül az elkerülhetetlen télre. — Csinálja, csinálja, olyan rég óta, hogy már nem tudja, mi jelzi a végét. Nem óhajt pazarul bánni az idővel, az energiával. Legyen szebb. Beleolvasztja a környezetbe, a posztindusztriális valóságba. Hogy ne irritálja azt. Városépítészetileg is indokolható, és nyilván nem hagyja figyelmen kívül. Talán valamikor nem vették fel az egyetemre, és most szeretne bizonyítani. Tizenhárom óra, négy perc; már több mint nyolc órája dolgozik. Nem látszik lanyhulni a lelkesedése. A Pozitív Részecske passzív országban. Indukál. Rezeg, vibrál. Töltése van. ENERGIÁJA.

75

Előbb-utóbb kirukkol. A függöny felmegy, a közönség ámul, tapsol; nevet, fintorog, ha kell. A csodavárás megvan. Még díszpolgár is lehet. Hallgat, mintha tudná, hogy róla esik szó. Van valami természetfeletti képessége. A betonon is áthatol. Mindenre képes. Lehet, hogy Ő Jézus??… Ez a hirtelen eljövetel… a készülődés… a képesség… Akkor hát vége a szenvedésnek?! A betegekre gyógyulás jő?! Kényszerű hagyatékként. Szükségszerű (kulturális) szemétként?

* A Parthenón is vesztett már a régi fényéből. Alkoholizmus megfele. Szép, lassan tekeredik kifele. Szocialista; szociális realitás. Nyomóerő? Széthúzás? Alulrétegződés. — A zöld, a piros és a rózsaszín együtt majdnem biztosan giccs. (Zenében is.) Pénz, szerzői jogok, képlékenység. Új idők. Liberalizált, elektronikus lehetőségjelen. A leleményes nép széthordja a magáét. Néha-néha dob a mutatványosok kalapjába. Egyesek csak szemlélődnek. Gyereksírás, rádióhang. — Keleti kultúraráhatás, alázat. Tradíciók. — Minden a romlás felé megy.

*

PICASSO: Family of Saltimbanques „Gyermekkoromban gyakran volt egy ijesztő álmom. Azt álmodtam, hogy óriásivá nő a karom és a lábam, aztán összezsugorodik egészen kicsivé, és körülöttem mindenki keresztülmegy ezen a változáson.” /PICASSO, 1946/

76