Milyen kötésmódokat ismer? Ismertesse az oldható és nem oldhatókötéseket! Oldható kötés: · ·
Oldható kötések azok a kötések, melyek a kötőelem roncsolása nélkül oldhatóak. Ilyen kötés lehet például az ék-, a csavar-, illetve a reteszkötés.
Nem oldható kötés: · ·
Nem oldható kötések azok a kötések, melyek csak és kizárólag a kötőelem roncsolásával oldhatóak. Ilyen kötés lehet például a forrasztott-, illetve a hegesztett kötés.
Szabványos menetprofilok: 1.
A menetek elkészítéséhez különböző menetprofilokat használnak: · Éles menet: o Metrikus menet o Whitworth menet · Trapéz menet · Fűrész menet · Zsinór menet
2.
A kötőcsavarok rendszerint metrikus, normál vagy finommenettel készülnek.
3.
Felhasználásuk: · · ·
4.
A Whitworth csőmenetet szinte mindenhol használják A Trapéz- és Fűrészmenetet elsősorban mozgató csavarorsókon alakítanak ki. A Zsinórmenetet az erősen szennyezett környezetben működő csavarokon használják.
A csavarmenetek jele:
Menetfajták Normál métermenet Finom métermenet Whitworth-menet Trapézmenet Fűrészmenet Zsinórmenet
Jele M M W Tr S Rd
Példa M20 M20x1 W1/2” Tr60x9 S40x60 Rd14
Menetek kialakítása,felhasználása: 1.
Ékkötés: a. Az ékhatás következtében kialakult súrlódó erő viszi át a nyomatékot. b. Oldallapjai párhuzamosak, az alsó és felső lapjai 1%-os lejtésűek (Erőzáró kötésnek nevezik) c. Szereléskor erőhatással szorítják tengely és tárcsa (agy) közé. d. Az ékhornyot nehezebb elkészíteni, mint a reteszhornyot.
e.
Fajtái: i. ii. iii. iv. v.
Hornyos Lapos Nyerges Fészkes Érintős
2.
Reteszkötés: a. Minden oldala párhuzamos egymással. b. Alakzáró kötésnek nevezik. c. Szerelése erőhatás nélkül történik. d. A reteszhornyot könnyű elkészíteni. e. Kisebb a helyszükséglete az ékhoronynál. f. A reteszkötés a tengelykötés leggyakoribb formája. g. Fajtái: i. Sikló ii. Íves iii. Fészkes iv. Hornyos
3.
Bordástengelyek: a. Akkor alkalmazzák, ha a tengelyt nagy és dinamikus terhelés éri. b. A tengely teljes kerületén tengelyirányú bordákat alakítanak ki, valamint az agy teljes belső felülete is bordázott. c. A bordák száma 3,4,6 vagy 8 is lehet. d. Az agy a tengellyel legtöbbször a tengely ármérője mentén érintkezik.
4.
Szegecskötés: a. Hengeres szárral készülő kötőelemek, amelynek végére záró fejet alakítanak ki. b. A két vagy több elemet oldhatatlanul köti össze. c. Olyan helyeken, ahol a hegesztést mellőzni kell, mint például a repülőgépgyártásnál, előszerettel használják a szegecskötést. d. Szegecskötés fajtái: i. Félgömbfejű ii. Peremes iii. Alacsony félgömbfejű iv. Tartály v. Süllyesztett vi. Robbanó vii. Cső viii. Popp ix. Trapéz fejű e. A szegecskötéssel három féle kötésmódot valósíthatunk meg: i. Csak szilárdsági kötés (pl. Hidak, Alvázak, Székek) ii. Csak tömítési kötés (pl. Hajótestek, Tartályok) iii. Szilárdsági és tömítési kötés (pl. Gőzmozdonyok, Ipari tartályok) f. Léteznek átlapolt és hevederes szegecs kötésfajták.
5.
Zsugorkötés: a. Főbb változatai: i. Zsugorkötés ii. Sajtolókötés b. Zsugorkötés előnyei: i. Gyors szerelés ii. Egyenletes terhelés iii. Súlymegtakarítás c. Zsugorkötés hátrányai i. Nem oldható, vagy csak nagyon nehezen oldható.
6.
Forrasztott kötés: a. A fémből készült alkatrészek összekötésére használjuk. b. A forrasztás előnyei: i. Különböző fémek is összeköthetők, akár nagy vastagságkülönbség esetén is, mert nem áll fenn a beégés veszélye. ii. Nem szükséges átfúrni a lemezeket, ezáltal azok nem gyengülnek. iii. Jó elektromos és hővezető képességű. iv. Könnyen oldható. v. A megkötésnél nincs hosszú várakozási idő. c. A forrasztás hátrányai: i. Kicsi a szilárdság, ezért nagy kötési felület szükséges. ii. Kis hőmérséklettűrő képesség. iii. A felület előkészítés nagyon fontos. iv. Fennáll az elektronikus korrózió lehetősége.
7.
Hegesztett kötés: a. Azonos anyagcsoportba tartozó anyagok összekötésére alkalmas, ez azt jelenti, hogy az alumíniumot alumíniummal, a műanyagot műanyaggal kötünk össze. b. A hegesztés előnyei: i. Nagy szilárdság ii. Szerszámköltség nem vetődik fel. iii. Repedt, kopott alkatrészek javítására is alkalmas. c. A hegesztés hátrányai: i. Csak bizonyos anyagok, és azok is csak azonos anyagcsoporton belüli anyagokkal hegeszthetőek. ii. A nagy hő bevitel miatt vetemedés keletkezik, ezért után kell munkálni az illesztések helyét. iii. Szükséges az izotópos vagy röntgen vizsgálat, ez plusz anyagi költségekkel jár. d. A fémek hegesztésére elterjedt technológiák: i. Ömlesztett hegesztés gázzal ii. Kézi ívhegesztés iii. Por alatti hegesztés iv. Ellenállás hegesztés v. Sajtolásos ellenállás hegesztés e. Tompavarratok fajtái: i. I varrat ii. V varrat iii. Kettős V varrat iv. Y varrat
f.
g.
v. Kettős Y varrat vi. U varrat vii. J varrat Sarokvarratok fajtái i. Sarokvarrat ii. Domború sarokvarrat iii. Homorú sarokvarrat iv. Kettős sarokvarrat Különleges varratok: i. Ponthegesztés ii. Vonalvarrat
2-es tétel: Mutassa be a műszaki gyakorlatban használt fontosabb nemfémes, fémes szerkezeti anyagokat és ötvözeteket! -A gépipar fejlődése kisebb tömegű és különleges tulajdonságú szerkezeti anyagokat igényel, ezért nem kizárólag fémeket használunk. -FA A legősibb, napjainkban is sokoldalúan használható szerkezeti anyag. Az ipari fát, mint nyersanyagot az erdő adja. Legfontosabb tulajdonságai: színe, fénye is illata fajtánként változó, rossz hővezető, a száraz fa az elektromos árammal szemben szigetelő, mechanikai tulajdonsága a szerkezetétől függ. Napjainkban a faipari féltermékek a legelterjettebbek: furnér, rétegelt falemezek, farostlemez, stb. -BŐR A cserzés bőripari művelet, amely által a nyersbőrt lemény, de rugalmas készbőrre alakítják. A felhasználási területe a gépiparban elenyésző, régebben szíjjak és tömítések alapanyaga volt. -ÜVEG Az üveg megolvasztással előállított, kristályosodás nélkül megdermedő szervetlen anyag. Rideg, törékeny, rossz hővezető, mechanikai tulajdonságait a hűtés jelentősen befolyásolja, kémiailag állandó. -TEXTÍLIA A textilanyagok túlnyomó többségét a természetes és mesterséges szálakból készített fonalból vagy cérnákból állítják elő. -MŰANYAG A műanyagok mesterséges úton előállított szerves polimerek. -Hőre lágyuló műanyagok Amorf vagy részben kristályos szerkezetűek, lineáris vagy elágazó, hosszú, fonal alakú molekulaláncokból állnak melyek fizikai erővel kapcsolódnak. Előállításuk -Polikondenzáció: kondenzációs folyamat közben keletkeznek, a monomerek makromolekulává alakulása során mellékteermék keletkezik (víz). Pl: PET,nylon. -Polimerizáció: a monomerek mellkétermék keletkezése nélkül egyesülnek óriásmolekulává. Pl:PVC, polisztirol. -Hőre keményedő műanyagok Enyhén vagy erősen térhálós szerkezetűek. -Kenés A kenőanyagok feladata, hogy lehetőség szerint megakadályozzák az egymáson gördülő vagy csúszó felületek közvetlen érintkezését. A surlódásnak három alapvető fajtája van: száraz surlódás, félnedves surlódás és tiszta folyadéksurlódás. A kenőanyagok állati, növényi és ásványi eredetűek lehetnek. Az állati és növényi eredetű kenőanyagok kevésbé használatosak, mert használat közben kémiailag bomlanak. Csoportosításuk Viszkozitás alapján
hígfolyós közepesen viszkózus olajok vastagon folyós olajok Felhasználás szerint orsóolaj gépolaj hengerolaj Adalékolás szerint adalékolatlan adalékolt motor- és hajtóműolajok olajok EP adalékkal szintetikus kenőolajok -Acél Az acél olyan vas-szén ötvözet, melynek széntartalma kevesebb, mint 2,06% és egyéb elemeket is tartalmaz. Az ötvözés mértéke szerint ötvözetlen, gyengén, erősen és mikroötvözött acélokat különböztetünk meg. Ötvözetlen acél: szándékosan adagolt ötvözőelemet a szenen kívül nem tartalmaz. Ötvözött acél: a gyengén és erősen ötvözött acél közötti határt 5-8% ötvözőfém határánál húzzák meg. Mikroötvözött acélok: néhány ötvözőelem nagyon kis mennyiségben hatással van az acél valamely tulajdonságára. Az acél legfőbb ötvözői: -Karbidképzők: nagy hőmérsékleten is biztosítja az acél szilárdságát, növeli a szívósságot, kopásállóságot. Ilyen pl.: vanádium, mangán, titán. -Ferritképzők: növeli az átkristályosodási hőmérsékletet, az acél rugalmasságát, edzhetőségét. Ilyen pl.: króm, vanádium, molibdén. -Ausztenitképzők: csökkenti az átkristályosodási hőmérsékletet, ausztenites acél állítható elő. Ilyen pl.: nikkel, mangán, szén. -Alumínium Az alumínium kis szilárdságú, képlékenyen jól alakítható, rosszul önthető és forgácsolható fém. Hátrányos tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fő ötvözői: mangán, szilícium, horgany, magnézium, réz. Az alumíniumötvözetek szilárdságát alakítással illetve hőkezeléssel lehet növelni. E szerint megküölönböztetünk: alakítható és nem nemesíthető, alakítható és nemesíthető, önthető alumíniumötvözeteket. -Alakítható és nem nemesíthető alumíniumötvözeteket Alumínium-mangán, alumínium-mangán-magnézium, alumínium-magnézium. -Alakítható és nemesíthető alumíniumötvözeteket Alumínium-magnézium-szilícium, alumínium-réz-magnézium, alumínium-horganymagnézium. -Önthető alumíniumötvözetek Alumínium-szilcíium ötvözetek. -Magnézium
A magnézium kis szakítószilárdságú, nem korrozóiálló, nehezen önthető, szerkezeti anyagként nem alkalmazzák. Tulajdonságait ötvözéssel javítják.Fő ötvözői: alumínium, mangán, horgany. Fontosabb magnéziumötvözetek: magnézium-alumínium, magnézium-alumínium-horgany, magnézium-alumínium-mangán, magnézium-alumínium-horgany-mangán. -Titán A titán kis sűrűségű, igen korrózióállú, magas olvadáspontú fém. Legfőbb ötvözői: alumínium, vanádium. Szilárdsági jellemzői ötvözéssel és hőkezeléssel nagy mértékben fokozhatók, így igen nagy szakítószilárdságú titán-alumínium és titán-alumínium-vanádium ötvözetek állíthatók elő. -Réz Kis szilárdságú, rosszul önthető, szerkezeti anyagként ritkán használják. Jellemzőit, technológiai tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fontosabb ötvözői: horgany, ón, alumínium. -Sárgaréz Légköri hatásokkal szemben nagyon jól ellenálló, kiválóan önthető, polírozható. Szilárdsága az összetételétől függően nagymértékben valtozik. A kis horganytartalmú rezek a tombakok. A nikkelt is tartalmazó sárgaréz az alpakka. Az egyéb ötvözeteket is tartalmazó sárgaréz a különleges sárgaréz. -Ónötvözetek Lágy, hidegen jól alakítható korrózióálló fém. -Ón-réz-antimon ötvözetek: ónalapú csapágyfém. -Ón-ólom ötvözetek: ónforraszok. -Ólomötvözetek Lágy, kis szilárdságú, mérgező, korrózióálló, jól önthető fém. Ötvözetei -Ólom-ón-antimon: betűfémek. -Ólomalapú csapágyfém: kis szilárdságú, csapágybélésre alkalmas. -Óntartalmú -Ónmentes -Horganyötvözetek Légköri hatásokkal szemben ellenálló, kis szakítószilárdságú, melyet ötvözéssel javítanak.Fő ötvözői: alumínium, réz.
3-as tétel: Mutassa be a különböző hajtásokat és a hozzájuk kapcsolódó tengelykapcsolókat! -Fogaskerékhajtás Fogaskerékhajtásnak nevezzük a tengelyekre erősített, egymással folyamatosan kapcsolódva elforduló fogaskerékpárokkal megvalósított hajtószerkezeteket. A fogaskerékhajtásokat a kinematikai hajtóművekben a forgómozgás atvitelére és átalakítására, a teljesítményhajtóművekben pedig a forgatónyomaték nagyságának átalakítására használjuk. A fogaskeréktest alakja lehet henger, kúp, szimmetrikus globoid vagy hasáb(fogasléc). Fogazata lehet egyenes vagy ferde. A ferde fogazatú fogaskerekek nagyobb terhelést bírnak. További előnyei a csendesebb járás, nagyobb kapcsolószáma. Két ferdefogú kerék csak akkor párosítható párhuzamos tengelyek között, ha foghajlásirányuk ellentétes, de foghajlásszögük azonos. A fordulatszámok, a szögsebességek és a gördülőkör sugarak arányát áttételnek nevezzük, jele: i. Ha az i<1, akkor gyorsító, ha i>1, akkor lassító áttételről beszélünk. Az osztás jele: p. Az egyenes fogú kerekeknél a két szomszédos egyoldali fogprofil távolsága ívhosszban, az osztókörön mérve. Alámetszésnek nevezzük a fogaskerék előállítási rendellenességének azt a fajtáját, amely fogtövet gyengíti. -Kúpkerékhajtás Közös síkban fekvő, egymásra merőleges tengelyek közötti nyomatékátvitelre alkalmazzák. -Csigahajtás Nagy áttételek megvalósítására használják. A hajtás tengelyei kitérőek. Az egyik tengelyre a csigát, a másikra a csigakereket szerelik. A csiga lehet egy vagy több bekezdésű. -Laposszíj-hajtás Általában nagy tengelytávolságok vagy kis teljesítmény esetén alkalmazzák. A hajtás áttételének megfelelő átmérőjű két tárcsára egy végtelenített szíjjat helyeznek, amely a kívánt mértékű előfeszítés következtében a tárcsákra feszül, így nyomaték átvitelére alkalmas hajtás jön létre. Általában nyitott elrendezésű szíjhajtást alkalmazzák, amikor a szíjágak a két tárcsa külső érintőjeként helyezkednek el, a két tárcsa forgásértelme megegyezik. Amennyiben a szíjágak a tárcsák belső érintői, akkor a tárcsák forgásértelme ellentétes, ezt kereszthajtásnak nevezzük. A szíjhajtás előnye, hogy rugalmas nyomatékátvitelt hoz létre. -Ékszíjhajtás Csak nyitott kivitelben, kis tengelytávolságok esetén, nagyobb áttételek megvalósítására alkalmazzák. Az egyenlőszárú trapéz keresztmetszetű ékszíj a horonnyal rendelkező szíjtárcsára feszülve az oldallapjain ébredő surlódóerő közvetítésével származtatja át a kerületi erőt a hajtótengelyről a hajtott tengelyre. Az ékszíj csak az oldallapjain fekszik fel a szabvány által előírt kialakítású horonyba.
-Fogas szíj A fogasszíjak a szíjtárcsával érintkező felületükön kialakított fogak útján, a szíjtárcsa palástfelületén elhelyezkedő foghézagokba illeszkedve viszik át a forgatónyomatékot. A fogasszíjak műanyagból készülnek, a húzás irányába üvegkord húzószálak merevítik, a szíjtárcsával érintkező felületét a kopásállóság növelése céljából poliamid szövet borítja. Előnye, hogy kismértékű előfeszítési igénye révén csökkenthető a kapcsolt tengelyek csapágyainak radiális terhelése, lánchajtásnál zajtalanabb üzemű. A két tárcsa p osztásának meg kell egyeznie ! -Lánchajtás Hőmérséklet-változásra, különböző gőzök és gázok hatására érzéketlen, ezért ott is alkalmazható, ahol a bőr- és gumiszíjak hamar tönkremennének. Tág terhelési határokig és nagy láncsebességeknél egyaránt alkalmazható. Hátránya a zajos járás. Nagyobb teljesítményeknél általában görgős láncokat alkalmaznak. A csapokat a külső hevederek furataiba szorosan illesztik. A csap és a belső hevederek között elhelyezkedő hüvelyek hordozzák a lánckerék fogaiba kapaszkodő görgőket. A lánc a lánckeréken nem csúszik, csak a görgő a hüvelyen. Megfelelő kenésével a surlódási ellenállás csökkenthető. Nagyobb erők, dinamikus jellegű átvitelére párhuzamosan kapcsolt, többsoros görgős láncokat alkalmaznak. A lánckerekek fogprofilját általában körívek alkotják. A láncokat általában patentszemmel végtelenítik. -Tengelykapcsolók Feladata a forgó- vagy lengőmozgást végző tengelyek összekapcsolása nyomatékátvitel szempontjából. Fajtái -Merev tengelykapcsolók -Rugalmas tengelykapcsolók -Hajlékony tengelykapcsolók -Oldható tengelykapcsolók -Mozgékony tengelykapcsolók -Súrlódó tengelykapcsolók -Hidrodinamikus zengelykapcsolók Merev tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma és szögsebessége is állandó. Legegyszerűbb típusa a tokos tengelykapcsoló. Csőből készült tokba két oldalról, ellentétes 1%-os lejtésű ékpályát vésnek. Az egyik oldali tengelyvégbe illesztett ékre ráütik a tokot, majd a másik oldalról orros éket ütnek a kialakított horonyba. Gyakoriak a héjas és tárcsás tengelykapcsolók is. Rugalmas tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma megegyezik, de a szögsebességük kismértékben eltérhet. Ilyen pl: gumidugós, acéltűs, acélszalagos, gumituskós tengelykapcsoló. Hajlékony tengelykapcsolók: egymással szöget bezáró tengelyek állandó kapcsolatát biztosítják. Kisebb tengelyszögek esetén Hardy-tárcsát alkalmaznak.
Nagyobb tengelyszög és nyomaték esetén a tengelyek összekötésére kardánkapcsolót alkalmaznak. Egy kardáncsukló két kardánvillából és egy kardánkeresztből áll. Oldható tengelykapcsolók: üzem közben a tengelyek kapcsolata megszakítható, de bekapcsolását csak álló helyzetben lehet elvégezni. Ilyen, a körmös tengelykapcsoló. Az egyik tengelyvégre mereven szerelik a tengelykapcsolófelet. A másik fél a bordázott tengelyvégen egy kapcsolószerkezettel tengelyirányba elcsúsztatható. Mozgékony tengelykapcsolók: hosszú tengelyek hőmérséklet-változás okozta hosszváltozásának kiegyenlítése céljából hődilatációs tengelykapcsolókat alkalmaznak. Kis távolságú, párhuzamos tengelyek összekötésére is mozgékony tengelykapcsolót alkalmaznak. Az Oldham-kapcsoló mindkét tárcsájának sík lapjába a középponton átmenő hornyot marnak. A két tárcsa közé egy harmadik tárcsát helyeznek, melynek két oldalán a tengelykapcsolófeleken kialakított hornyokba illő, egymásra merőleges munkalécek vannak. Súrlódó tengelykapcsolók: velük részleges nyomatékátvitel valósítható meg, üzem közben oldhatóak és zárhatóak. Főleg akkor alkalmazzák, amikor különböző szögsebességgel forgó tengelyeket kell szétválasztani illetve összekapcsolni. Üzemüket zavarhatja a felületeken keletkező hő, ezért az oldási és zárási folyamatot a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ellenkező esetben a fejlődő hő elvezetéséről gondoskodni kell! Fajtái: kúpos súrlódó tengelykapcsoló, olajos lemezes tengelykapcsoló, száraz lemezes surlódó tengelykapcsoló. Hidrodinamikus tengelykapcsolók: két félből összerakott, körgyűrű alakú, zárt, hidraulikus szerkezet, melyben a nyomatékot a hajtóoldalról a hajtott oldalra a folyadék adja át. A kapcsolót terheléstől függően részlegesen vagy teljesen feltöltik folyadékkal.
4. Tétel A gépszerelés módja, műveletei Kenőanyagok: Feladatai: A segédanyagok közé soroljuk, mert a munkadarab megmunkálásakor és beszerelése után a működéshez alkalmazzuk. A kenőanyagok feladata, hogy megakadályozzák az egymáson gördülő vagy csúszó felületek közvetlen érintkezését, a keletkező hőt elvezessék, valamint csökkentsék a kopás és súrlódást.
Súrlódások fajtái: · · ·
Száraz súrlódás Félnedves Tiszta folyadéksúrlódás
Kenőanyagok lehetnek: · · · ·
Folyékonyak (olajok) Kenőcs, paszta (zsír) Szilárd (grafit) Légnemű (nagynyomású levegő)
Kenőolajok és tulajdonságai: A legáltalánosabban használt kenőanyagok a folyékony kenőanyagok, azaz kenőolajok. Kenőolajokat a súrlódás, kopás csökkentésére elterjedten használnak. Nem folyékony kenőanyagot (kenőzsírt, szilárd kenést) csak akkor használunk, ha a folyékony kenőanyag valam ilyen oknál fogva nem megfelelő. Elsősorban a felhasználás i hely határozza meg, hogy milyen kenőolajat használjunk. Leginkább elterjedt a különféle ásványi olaj (kőolaj) alapú olajok használata.
A kiegyensúlyozás célja: A forgórészek kiegyensúlyozása egy technológiai művelet forgórészek gyártása és karbantartása során, melynek célja az, hogy az üzem közben ébredő nem kívánatos centrifugális erők nagyságát a kívánt érték alá szorítsák, és így ne okozzon kellemetlen, sőt esetenként veszélyes dinamikus terhelést a tengelyre és környezetére.
1. Statikus kiegyensúlyozás Merev testnek tekinthető tárcsaszerű, kis üzemi fordulatszámú forgórészek kiegyensúlyozatlanságát elsősorban az okozza, hogy a tömegközéppont nem esik a forgástengelybe. Ezt a kiegyensúlyozatlanságot azért nevezik statikusnak, mert statikai módszerekkel meg le-het határozni nagyságát és helyét. Magát a műveletet legtöbbször úgy
végzik, hogy a forgó-rész tengelyét két, pontosan vízszintbe állított lécre (prizmára) helyezik. Ilyenkor a forgórész a kiegyensúlyozatlanság hatására elfordul és olyan stabil helyzetet igyekszik felvenni, hogy a tömegközéppontja a lehető legalacsonyabbra kerüljön
2. Dinamikus kiegyensúlyozás Azt az egyensúlyhibát, melynél a tömegközéppont a forgástengelybe esik, de a főtengely és a forgástengely nem egyirányú, dinamikus kiegyensúlyozatlanságnak nevezik.
Szerelési Családfa: A darabjegyzék az összeállítási rajz, a családfa és a műhelyrajz a tervezési folyamatban fontos bemenő információkat tartalmazva jelentős szerepet tölt be. A darabjegyzéket az alábbiak szerint kell megtervezni: · Tartalmazza a termék, a szerelési egységek, valamint az alkatrészek közötti kapcsolódásokat, a fölé és alárendelési viszonyokat. ·
Tájékoztatást ad a termékben felhasznált alkatrészek és egyéb elemek mennyiségé-ről, minőségéről, felhasználásáról, gyakoriságáról (az elem azonosság elősegíti an-nak meghatározását, hogy egy terméken belül, a különböző szerelési egységekben hol fordulnak elő azonos alkatrészek, szerelési egységek, főegységek). Ennek ki-mutatása elősegíti a termelő rendszeren belüli azonos egységek megtalálását, a specializálódást.
·
Lehetővé teszi, hogy a szerelési folyamat ütemezéséhez, készletezési mennyisége-ket lehessen meghatározni.
A szerelés tervezésének szempontjai: A szerelés olyan műszaki tevékenység, melynek során a legyártott alkatrészeket, szerkezetté, termékké egyesítjük. Az alkatrészeket a műszaki dokumentáció szerint egymáshoz képest rendezett állapotba hozzuk, szereljük. A tevékenység során létrejött állapotváltozást szerelési folyamatnak nevezzük
A szerelési folyamat A szerelési folyamat eljárásokat, azok összekapcsolását és technológiai követelményeit írja le. A szerelési folyamat olyan szakaszokra bontható, melyek térben és időben egymástól függetlenek, azaz soros és párhuzamos tevékenységek szervezhetők. A szerelési rendszerek csoportosítása: · a munkadarabok mozgása szerint; · a térbeli elrendezés szerint; · a szerelés üteme szerint; · a termelési program homogenitása szempontjából;
Siklócsapágyak és gördülőcsapágyak szerelése: Csapágyak tengelyre szerelése: Szerelés sajtolással:
A túlfedéssel készített alkatrészeket hideg állapotban, hossztengelyük irányában kifejtett, megfelelő nagyságú erővel egymásba sajtolják, rendszerint kenőanyag alkalmazásával. Szerelés hőmérséklet-külömbséggel: A kötésben részvevő alkatrészek túlfedését hőmérséklet-külömbség létrehozásával ideiglenesen megszüntetik, így az alkatrész viszonylag kis erővel egymásba sajtolhatók. A hőmérséklet kiegyenlítődés után a két felület egymásra feszül és így hozza létre a szilárd kötést. Hengeres furatú csapágyak kiszerelése: · · · ·
Váll nélküli fészekből a csapágy szerelőhüvely segítségével kitolható. Használjunk lágy fémből készült tüskét, vagy lehúzót, ha közbenső váll van a két csapágy között Az önbeálló csapágyakat ki lehet fordítani, hogy lehúzót alkalmazhassunk. Kisméretű csapágyakhoz használhatunk csapágylehúzót.
Fogaskerekek felszerelése: A kisebb egységeket előszerelni szokták. Az előszerelt tengelyeket dinamikusan kiegyensúlyozzák, mert beszerelés után erre már lehetőség nincs. A bordástengelyre szerelt fogaskerekeket a kiegyensúlyozás után össze kell jelölni, nehogy a végleges beszereléskor az előszerelt helyzettől való eltérés újabb kiegyensúlyozatlanságot okozzon.
Tengelykapcsolók szerelése, beállítása: Függőleges tengely esetén szereléskor egyszerűen gondoskodni kell arról, hogy a csapágyak középpontja pontosan egy egyenesbe essék. Vízszintes tengelyű nagy tömegű forgórészek esetén azonban a csapágyaknak nem szabad egy egyenesbe esniük, mivel ekkor a tengelykapcsolónál olyan hajlítónyomaték lép fel, mely az összekötő csavarokat periodikusan változó járulékos húzóerővel terheli. Ez a minden fordulatnál ismétlődő terhelés a csavarokat kifáradásra veszi igénybe. Elkerülésére a csapágyakat úgy kell elhelyezni, hogy a tengelykapcsoló helyén ne ébredjen hajlítónyomaték. A csapágyak megkívánt helyét a tervező előre kiszámítja vagy a szerelés alkalmával mérésekkel határozzák meg.
5. Tétel Határozza meg a szenzorok fogalmát, térjen ki felépítésükre, csoportosításukra! Beszéljen a mechanikus helyzetkapcsolókról! Szenzor: Olyan eszköz, amely egy fizikai mennyiséget (pl. hőmérséklet, távolság, nyomás) a vezérlés- és szabályozástechnikában jobban felhasználható, jobban kiértékelhető jellé alakít át. (elektromos jel, pneumatikus jel)
Szenzorok csoportosítása: Bináris szenzorok: · · ·
helyzetérzékelők, közelítéskapcsolók nyomáskapcsolók kapcsoló-hőmérők , stb.
· · · · · ·
erő- és nyomatékmérők áramlásmérők hőmérsékletmérő szenzorok útmérők, hosszmérők, elfordulásérzékelők optikai mennyiségek érzékelői akusztikai mennyiségek érzékelői, stb.
Analóg szenzorok:
Mechanikus helyzetkapcsolók: Mechanikus működtetésű elektromos helyzetérzékelők: A mechanikus helyzetkapcsolók illetve végálláskapcsolók működtetése külső erővel, mechanikus szerkezet közvetítésével történik. A kialakítástól függően viszonylag nagy feszültség és áramerősség továbbítására alkalmasak. A segédenergia az áram.
Mechanikus működtetésű pneumatikus helyzetérzékelők: Pneumatikus vezérlésekben jeladóként görgős vagy nyomócsapos működtetésű szelepeket alkalmaznak jeladóként. Ezek pneumatikus jelet adnak a detektált elem pozíciójáról. A segédenergia a levegő.
Számos olyan alkalmazással találkozhatunk a gyakorlatban, ahol a mechanikus kapcsolók hátrányait (kopás, az érintkezők „pergése”, kis kapcsolási frekvencia) ellensúlyozza a kedvező ár.
Helyzetérzékelők csoportosítása · · · ·
·
analóg helyzetérzékelők … bináris helyzetérzékelők mechanikus helyzetkapcsolók, végálláskapcsolók mágnessel működtetett közelítéskapcsolók o érintkezővel működő (Reed) kapcsolók o érintkező nélkül működő (magnetoinduktív) kapcsolók o pneumatikus jelet adó mágneses érzékelők induktív közelítéskapcsolók
·
kapacitív közelítéskapcsolók
·
optikai érzékelők o fénysorompó § egyutú § reflexiós (tükrös) o tárgyreflexiós(fényvezetővel kiegészítve vagy anélkül) ultrahanggal működő közelítéskapcsolók o ultrahang-sorompó o reflexiós pneumatikus közelítéskapcsolók o torlónyomás jeladó o gyűrűs légsugárérzékelő (reflexszem) o légsorompó
· ·
