A MAGYAR UROLÓGIA FEJLŐDÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT* BALOGH FERENC " Vivére aliis, non sibi, constitua essentiam medici," (Balassa János)
A közelmúlt t u d o m á n y t ö r t é n e t é n e k megírása v o n z ó , de nehéz és hálátlan feladat. Tárgyilagosságra törekszem. Hogy ez mennyire sikerült — majd k i d e r ü l . Ugyanis m é g mindig annyira közel állunk ehhez az időszakhoz, hogy bizonyos dolgokat nem tudunk vagy — m e g k o c k á z t a t o m e szót — nem „ m e r ü n k " a maga meztelen valóságában elmon dani, így aztán én sem léphetek fel történetírói objektivitással. A magyar urológia szempontjából különösen érdekes ez az időszak, mivel h a z á n k b a n éppen a két világháború között f o r m á l ó d o t t vitathatatlanul önálló s z a k m á v á az urológia. Szerencsénkre Magyarországon megvoltak azok a szilárd alapok, amelyeken E u r ó p a szerte ismert, sőt elismert, korszerű urológia alakulhatott k i . Ebben az időszakban a magyar urológia vezéralakja — Illyés G é z á r a gondolok — olyan rendkívüli adottságú egyéniség volt, aki élt a kedvező lehetőségekkel (a k o r á b b a n felfedezett eszközök és vizsgáló eljárások, magas helyről jövő megértő t á m o g a t á s stb.), és képes volt elérni azt, ami E u r ó p á b a n csak kevés helyen tudtak megvalósítani: ú j , önálló orvosi szakmát alkotott. Persze nem szabad elfeledkezni a r r ó l sem, amit e kor lelkes, j ó gyakorlati érzékkel m e g á l d o t t nemzedéke alkotott ezen a területen. K i t a r t ó , o d a a d ó , önfeláldozó t u d o m á n y o s és klinikai munkájuk nélkül ma nem t a r t a n á n k ott, ahol tartunk. Erre a korszakra a mindennapos klinikai és t u d o m á n y o s munka jellemző, de nem annyira a fundamentális, hanem i n k á b b az alkalmazott kutatás. A kor t u d o m á n y o s mun káit elemezve, gyakran visszatérő gondolatokkal találkozunk, m é g p e d i g sok esetben olyanokkal, amelyek ma a mi p r o b l é m á i n k a t is képezik (pl. a vizelet-pH és a Randallfenomén jelentősége a kőképződésben). M i , akik ezt a ma m á r történelminek nevezhető korszakot gyermekként vagy felnőtt ként, esetleg m á r szakemberként végigéltük, az akkori nehéz idők miatt esetleg hajlamo sak vagyunk negatívan ítélkezni e k o r t u d o m á n y a felett. Ez egyáltalán nem helyes. Éveken keresztül — rosszul értelmezett politikai meggondolásokból — kizárólag a negatív tenden c i á k hangsúlyozásával lényegében a magyar o r v o s t u d o m á n y alapvető és korszerű vonula t á n a k teljes mellőzése következett be, szinte az „egészségügy és a m u n k á s m o z g a l o m " t é m a k ö r r e redukálva a pozitív jelenségeket, és általában a medicina egészére is kiterjesztve a fasizmust, mint meghatározó faktort a negatív értékelés érdekében. A z ebben az időben olykor előfordult súlyos, a t u d o m á n y t nagyon is negatívan érintő szakmai féltékenységről — mondjuk meg őszintén: a fasizmus által is elősegített ember telen intrikákról — ma m á r szabad véleményt mondani. E negatívumoktól egyébként ma sem mentes szakterületünk. * Az Orvostörténelmi Társaság felkérésére 1982. május 28-án a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tartott előadás alapján.
A két világháború közti i d ő s z a k b a n is a szakmai féltékenység befolyásolta negatívan a magyar urológia fejlődését. Szerencsére nem ez volt a jellemző, hisz ez az időszak m i n d diagnosztikai, mind terápiás téren olyan hatalmas fejlődést mutatott, amellyel kevés szakma dicsekedhet.
AZ ELŐZMÉNYEK Bár szigorú értelemben véve nem feladatom az e periódus előtti időszak ismertetése, mégis úgy érzem, hogy értekezésem csonka maradna, ha az urológia „ a r a n y k o r á r ó l " nem emlékeznék meg. A fejlődés megindulását, a funkcionális diagnosztika k i a l a k u l á s á t , a világháború közti szakmai eredményeket a cystoscopia (1878), az ureterkatéter (1887), a pyelographia (1906) és az uretercystoscop (1897) tette lehetővé. A fenti nevezetes d á t u m o k a t megelőzően h a z á n k b a n m á r sok sebész foglalkozott uro lógiai kérdések megoldásával, így p l . Balassa János (1814—1868), akinek az Orvosi Heti lapban 1857-ben megjelent bevezető cikke is urológiai tárgyú volt. C í m e : A húgykövekről h a z á n k b a n . Ezenkívül foglalkozott m é g a hólyag-hüvelysipoly zárásával, és sikeresen operált egyéb urológiai betegeket is. A szervmegtartó műtétekkel kapcsolatos tanítása ma is helytálló, mert vezérelve ez volt: a test épségéből, amennyit csak lehet, megmenteni ! További példa Kovács József (1832—1897), aki Balassa t a n í t v á n y a volt, és a kőzúzás nagymestere. 1870-ben hólyag-, ureter-és hüvelysipolyokról írt cikket, de m u n k á i b a n szól a húgykövekről és a húgycsőszűkületekről is. ANTAL G É Z A KÖNYVÉNEK (1888) TARTALOMJEGYZÉKE /. rész: 1) A húgycső és a hólyag bonc- és élettani viszonyai 2) A húgycsővizsgálat módszerei 3) A húgycső lobos bántalmai 4) Húgycsőszűkület 5) A húgycsőszűkület kezelésmódjai 6) A húgycsőszűkület különböző kezelés módszereinek hatása, bírálata, a húgycsősipoly tünetei, műtéte 7) A húgycső sértései, idegen testei, daganatai, a hugycsőképződés rendetlensége //. rész: 8) 9) 10) 11) 12) 13) 14) 15) 16)
A hólyagvizsgálat módszerei, cystoscopia, vérvizelés A hólyeg lobos bántalmai Hólyagkő Kőmetszés, hólyagvarrás Kőmorzsolás, kőszivattyúzás Különböző kőműtéti módszerek bírálata, statisztikája s javallata Idegen testek a hólyagban A hólyag daganatai A hólyagműködés rendetlenségei
K o v á c s József mellett kevésbé ismert Antal Géza ú t t ö r ő munkássága, aki 1876-ban a „Férfi és női ivarszervek b á n t a l m a i " c í m ű special-kollégium m a g á n t a n á r a lett. M a r k u sovszky 1888-ban bekövetkezett halála u t á n Hőgyes Endre A n t a l Gézával együtt lett az
Orvosi Hetilap társszerkesztője. A n t a l Géza, mint u r o l ó g u s 1884-ben a R ó k u s k ó r h á z b a n osztályt kapott. 1885-ben már a hólyagrákok esetén végzett parciális hólyagreszekciókról ír. A z urológiai sebészet csaknem minden területével foglalkozó m u n k á i közül kitűnik „ A húgyszervi b á n t a l m a k n a k sebészi k ó r - és g y ó g y t a n a " című könyve, amely 1888-ban jelent meg. T a l á n nem érdektelen a könyv tartalomjegyzékére pillantani, amelyben szó van a húgycsőplasztikáról, a hólyag idegen testek kezeléséről. H a z á n k b a n először Antal G é z a végzett cystophotographiát. Amint látjuk tehát úttö rője volt ő a magyar urológiának. 1889-ben halt meg. U t ó d a Farkas László, a Farkas fecskendő feltalálója volt, aki ugyancsak nevet szerzett m a g á n a k az urológia területén. Nem sokkal k é s ő b b , 1893-ban kezdte meg működését a J á n o s k ó r h á z b a n Bakó Sándor, aki 90 ágyas urológiai sebészeti osztályán 1913-ig dolgozott. A z osztálynak azonban nem sok köze volt a sebészethez. Erről tanúskodik az alábbi összeállítás, amely az 1912-ben ápolt betegek megoszlását mutatja. Lues Kankó Ulcus molle Egyéb Összesen
432 fő 252 fő 206 fő 130 fő 1020 fő
Az ugyanezen évben végzett műtéti típusok : Tályog megnyitás Kis urológiai beavatkozás Kőzúzás Prostatectomia Összesen
110 57 8 4 179
A számok azt bizonyítják, hogy a sebészeti tevékenység ezen az osztályon m é g igen kez detleges volt. Mégis ez az az időszak, amikor az urológia felszabadult a sebészet és a dermatológia gyámsága alól. Addig ugyanis urológusnak számított a kis urológiával (lues, k a n k ó stb.) foglalkozó venerológus is. Szinte egyidőben, 1913-ban kezdte meg főorvosi m ű k ö d é s é t a Rókus k ó r h á z sebészet osztályán Illyés Géza (1870—1951), a J á n o s kórházban pedig Rihmer Béla. Ő k mindketten tiszteletre méltó o d a a d á s s a l küzdöttek az urológia teljes önállósodásáért. Ez az év — amely éppen hogy megelőzte az első világháború kitörését — sorsfordulót jelent a magyar uro lógiai sebészetben. Kettőjük közül méltassuk először Illyés Gézát.
ILLYÉS G É Z A ÉS I S K O L Á J A Ő a klasszikus magyar urológia megteremtője. A m i n t Babies Antal mondta, ,,a múlt század végén már ott állott az urológiai sebészet bölcsőjénél". Világhírű, kiváló egyéniség, ezért működését kissé részletesebben ismertetem. 1870-ben Marosvásárhelyen született. Orvosi tanulmányai folyamán Genersich Antal professzor — az akkori idők magyar kórbonctani iskolájának egyik vezéralakja — igen nagy hatással volt rá. O r v o s d o k t o r r á avatása után másfél évet töltött Kéthly Károly professzor klinikáján. A sebészeti szakmá hoz előtanulmányként fontosnak tartotta a belgyógyászati megbetegedések ismeretét. 1895-ben került át Dollinger Gyula sebészprofesszor 1. számú Sebészeti Klinikájára.
Illyés G é z a nemcsak a magyar urológiai sebészet alapjait rakta le, hanem az egész vilá gon elismert nagy gondolatokkal járult h o z z á szakmájának kialakulásához, feledéséhez. A z elismerésektől mindig zavarba j ö v ő egyénisége szinte kíméletlen pontossággal és keménységgel dolgozott, és ezt m u n k a t á r s a i t ó l is elvárta. Szigorú kritikusa volt a leg kisebb fegyelmezetlenségnek is, de bírálatát mindig az igazságosság és az e m b e r t á r s i szeretet irányította. Orvosi működésének m á r ötödik évében megkülönböztetett érdeklődéssel fordult az urológiai sebészet felé. A z Orvosi Hetilapban 1899-ben jelent meg „A cystoscop alkalma zásának jelen állásáról a sebészetben" c í m ű munkája. A z akkori eszközökkel lehetővé vált az ureterkatéteres vesevizsgálat, ami a két vese működésének szeparált vizsgálatára adott m ó d o t . M á r ebben az időszakban nagy nevet szerzett m a g á n a k E u r ó p á b a n . E g y m á s után jelentek meg dolgozatai a vese hígító és koncentráló képességéről, az ureterkatéterezésről, a radiographiáról (1,5 mm vastag ezüstsodronnyal felszerelt ureterkatétert vezetett a vesemedencéig, hogy az urétert röntgenfény alatt lefényképeze). 1901-ben Illyés G é z a vetette fel először a világon azt az elképzelést, hogy a vese üregrendszerét esetleg az uréterkatéteren át befecskendezett bizmut-nitrát szuszpenzióval láthatóvá lehetne tenni. Narrath 1951-ben megjelent monográfiájában ugyancsak megemlíti ezt a tényt, de hozzáteszi, hogy ezt az elgondolást később Klose valósította meg. Ezzel kapcsolatban N a r r a t h a következőket írja Illyésről: „he had the first idea of pyelography, but he did not realise it". Korányival és Kövesivei együtt az ő nevéhez fűződik a vesesebészetben az összveseműködés kielégítő megítélésére alkalmas egyszerű koncentrálási és hígítási p r ó b a . Velük együtt megteremtette a funkcionális vesediagnosztika alapjait. Ú t t ö r ő m u n k á s s á g á r a ekkorra a német, a francia és az angol t u d o m á n y o s élet is felfigyelt. 1903-ban lett az I . sz. Sebészeti K l i n i k a urológiai ambulanciájának vezetője, 1904-ben pedig az urológiai sebé szet m a g á n t a n á r a . így vált Illyés M a g y a r o r s z á g o n az urológia tudományos képviselőjévé. Ezek u t á n h a t á r o z o t t a n , akadályokat nem ismerő erővel igyekezett hazai urológiai iskolát alakítani. 1905-ben a 32 ágyas Budapesti Poliklinika kórházi vezető főorvosa lett, majd arra törekedett, hogy fiatalabb kollégáival és a magyar orvosi közvéleménnyel megismer tesse az urológiai sebészet eredményeit. írt a h y p e r n e p h r o m á r ó l is, és azzal kapcsolatban a róla elnevezett segédmetszésről, amely ma is jól megközelíthetővé teszi a nagy vesetumo rokat. Foglalkozott a vesetuberkulózissal, mint az egyik legveszélyesebb népbetegséggel. Ő vezette be M a g y a r o r s z á g o n az i n d i g ó k a r m i n o s vizsgáló módszert, melyet m é g ma is használunk. 1908-ban a Francia Urológus Társaság, 1910-ben pedig az A m e r i k a i U r o l ó gus Sebésztársaság tagjává választotta. 1913 végén 240 oldalas könyvet írt „ T a p a s z t a l a t o k a vesesebészet k ö r é b ő l " címmel. Ebben leírja a vesetuberkulózist, a vesedaganatokat, a veseköveket, a hydronephrosist, a pyelonephritist, a vesetályogot és a veleszületett ano máliák miatt végzett sebészeti b e a v a t k o z á s o k a t . 1913-ban a R ó k u s k ó r h á z b a n létesült 102 ágyas urológiai osztály élére őt nevezték k i . 1914 tavaszán egyetemi rendkívüli t a n á r lett. Vezetése alatt a R ó k u s k ó r h á z b a n gyorsan alakult k i az E u r ó p á b a n is elsők k ö z ö t t szá mon tartott urológiai iskola. A közvetlenül a h á b o r ú u t á n született tanulmányi reformban h a t á r o z o t t a n állást foglalt az urológia intenzívebb t a n í t á s a , esetleg vizsgatárggyá tétele mellett. Harcolt a k ó r h á z i osztály klinikává alakításáért. E törekvését siker k o r o n á z t a , mert 1920-ban a R ó k u s kórházban levő urológiai osztályt klinikai rangra emelték, őt pedig egyetemi nyilvános rendes t a n á r r á nevezte k i a k o r m á n y . 3-4 év eltelte u t á n a Budapesti Urológiai K l i n i k a elismert bázisa a t u d o m á n y n a k , és — F r a n c i a o r s z á g o t kivéve — az összes európai államot megelőzve, egyetemi rangjával is n e m z e t k ö z i tekin télyt szerzett a magyar urológiának. Kitűnőségét elismerték Berlinben is, ahol 1925-ben
a Zeitschrift für Urologische Chirurgie szerkesztőbizottsági tagjává választották. A z 1925ben alakult Magyar Urológus Társaság első elnöke volt. 1930-ban az Argentin Urológus Társaság levelező tagja lett. Ezekben az években kiváló szakemberek nevelődtek a K l i n i k á n : Adler-Rácz A n t a l , Borza Jenő, D ó z s a Jenő, Minder Gyula, Melly Béla stb. Közülük Borza J e n ő , Dózsa J e n ő és Minder Gyula m á r az 1930-as évek elején m a g á n t a n á r i habilitációt nyert, és m i n d h á r m a n a főváros nagy kórházaiban az újonnan alakult urológiai osztályok élére kerültek. Babies A n t a l 1929 novemberében került a klinikára. Illyés 1930-ban írta meg a gyakorlatban oly fontos művet, az eredeti anyagra támasz k o d ó „Urológiá"-t, 450 oldal terjedelemben, követve Markusovszky elvét: „minden teória csak nézet az igazságról, amelyet az emberiség idő szerinti ismeretei alapján magának alkot, de midőn ezt teszi, azon tudattal kell tennie, hogy ezzel a búvárlat nincs lezárva, hogy nem az övé az utolsó szó". A fenti t a n k ö n y v tárgyalta Magyarországon először a húgy szervek megbetegedéseit. A könyv stílusa gördülékeny, egyszerű, magyaros. N e m csupán hiányt pótolt, ugyanis az addig megjelent német nyelvű könyvek a gyakorló orvos szem pontjából sok kívánni valót hagytak maguk után. Fegyelmezettséget és pontos időbeosztást követelve foglalkoztatta t a n í v á n y a i t : a 25 klinikai orvost és a klinikán dolgozó külföldi orvosokat is, akik részben E u r ó p á b ó l , rész ben az USA-ból kerültek hozzánk. 1932-ben tiszteletbeli tagjává választotta a bukaresti Sebészeti-Urológiai Egyesület Társaság. 1935 mozgalmas év volt az Urológiai K l i n i k a és Illyés professzor életében. A Nemzetközi Urológiai Társaság 7. kongresszusát 1936 szep temberére tervezték, és helyéül Bécset választották. A h á r o m fő téma egyikének ( „ A vese állomány gennyedése") referálására Illyés Gézát kérték fel. A témáról hatalmas klinikai anyag alapján számolt be. 1935-ben gyűjteményes munkával emlékeztek meg a K l i n i k a 15 éves múltjáról. A k l i nika régebbi és akkori tanítványainak cikkgyűjteménye ez a munka. A klinika kiváló m u n k á j a és nem utolsósorban Illyés G é z a személye a magyar urológiára terelte a világ figyelmét. Ennek eredményeként 1935 őszén a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úgy döntött, hogy a Rókus k ó r h á z b a n elhelyezett Urológiai Klinikát az Orvos t u d o m á n y i Egyetem egyik önálló épületébe teszi át. így került a klinika 1936-ban a jelen legi helyére, az Üllői ú t r a . Nevezetes év volt az 1936-os azért is, mert Illyés Gézát az A k a d é m i a levelező tagjává választotta. Ez nemcsak őt m a g á t , hanem az Urológiai K l i n i kán folyó t u d o m á n y o s m u n k á t is elismerte. A bécsi kongresszus lezajlása után 67 külföldi professzor látogatott el Budapestre. Illyés G é z a nagy büszkeséggel mutatta be a klinikát, hiszen ez volt a második urológiai tanszék E u r ó p á b a n , de ágylétszámát tekintve felülmúlta a párizsit. A klinikán 1936. szeptember 15-én k e z d ő d ö t t a gyógyító és a t u d o m á n y o s munka. Sajnos az urológia kötelező oktatására m é g nem került sor abban az időben: az urológia csak ajánlott tárgyként szerepelt az orvostanhallgatók tanrendjében. A z első években — heti két ó r á b a n — kb. 35 hallgató vette fel ezt a tárgyat. Érdemes szólni még Illyés vezetési módszereiről. K i z á r ó l a g az első tanársegédre épí tette a klinika munkarendjét, és m á s o k k a l m é g a m u n k a m e g o s z t á s kérdéseiről sem tár gyalt. A z első tanársegéd volt Illyés professzor mindenkori helyettese. A gyógyító és tu d o m á n y o s m u n k á r ó l , hibákról csak vele tárgyalt. A k ó r t e r m i viziteken mindenkiről és mindenről az első tanársegéd referált. 1939-ben Illyés G é z a professzort a Budapesti Orvosegyesület elnökévé választotta. Ebben az évben kezdte kivővíteni a 7 évvel k o r á b b a n megjelent „ U r o l ó g i a " című tan könyvét, hogy az angol nyelven, új k i a d á s b a n jelenhessen meg. 1941 februárjában tár gyalta az Országos Közegészségügyi Tanács az „Urológiai osztályok létesítése" tárgyában
benyújtott előterjesztését; ugyanis az a k k o r i osztályok sem Budapesten, sem vidéken nem voltak képesek ellátni az urológiai betegeket. Felsorolt 18 olyan várost, amelyben 30— 40 ágyas urológiai osztály felállítását feltétlenül szükségesnek tartotta. A klinikáról 1941. június 30-án távozott — szerényen, csendben, búcsú nélkül. 1943-ban a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a rendes tagja. A z 1949-ben újjáalakított A k a d é m i a orvosi osztályának Illyés Géza professzor lett az elnöke. Új pozíciójában fiatalos energiá val, gondos felkészüléssel, nagy bölcsességgel dolgozott. 1951-ben halt meg. Illyés iskolát teremtett. Az iskola valamennyi tagjáról részletesen írni nem lehet felada tom, azt azonban kötelességemnek t a r t o m , hogy a rendelkezésemre álló időkeretben (1922—1945) felsoroljam nevüket, hogy tisztán lássuk az iskola hatalmas kiterjedését: (dőlt betűvel jelölve az egyetemi t a n á r o k ) Schnetzer O s z k á r , Éhn Rudolf, Borza Jenő, Adler Rácz A n t a l , Minder Gyula, Herman János, Schiffer E r n ő , Dózsa J e n ő , R a d ó Béla, Egerváry Tibor, L i l i G y ő z ő , Macsotay József, Melly Béla, K a l ó Andor, Hut/i Tivadar, Szóld Endre, K a r á c s o n y Aladár, Steiler László, Sas L ó r á n t , Kasztriner Iván, Tuss Miklós, Magyary Marscheidt Aranka, Lenhof A n t a l , T ö r ö k S á n d o r , Boros E r n ő , Sirovicza Mihály, Babies Antal, Csajkovszkij Z o l t á n , Illyés Endre, Simonyi Attila, Kelemen Ele mér, Remete J á n o s , Gerenday Tibor, Sera Imre, Bodon György, Fa Imre, Rugonfalvy József, Vondra N á n d o r , Szira Z o l t á n , K á d á r László, Hetényi Géza, Ascher (Ágota) Ferenc, Kolbenheyer Zoltán, Virányi István, Wodzik K á l m á n , Fórizs Ö d ö n , Molnár J e n ő , Varsányi Ferenc, Vizkelety Gyula, Pitrolffy Szabó Béla, Marczell István, Lukács A n t a l , Farkas István, Surgoth Balázs, Szendröi Zoltán, Hencz László, L i n i Gyula, Balogh Ferenc, Józsa A n d r i á n , Kaveggia László és még sokan m á s o k , akik a hivatalos listán nem szerepelnek. A tagok közül azonban — úgy érzem — külön kell megemlékeznem a z o k r ó l , akiknek az iskola továbbvitelében és fejlesztésében m u n k á s s á g u k k a l , egyéniségükkel igen nagy szerepük volt. Borza Jenő 1918-ban került Illyés mellé. Először belgyógyász, laboros volt, majd később urológiából is szakképesítést szerzett. Legértékesebb munkái 1920—1930 között jelentek meg (prostata adenoma, a leukoplakia és az urológiai r á k o k közti összefüggés állatkísérletes vizsgálata, cryoscopia, a veseműködés elégtelensége stb.) 1927-ben lett m a g á n t a n á r , majd az O T I uzsoki utcai k ó r h á z á n a k urológus főorvosa. Adler Rácz Antal munkássága a következő területekre terjedt k i : helyi érzéstelenítés az urológiai sebészetben, autovaccinák alkalmazása, a vesegümőkór műtéti indikációja, g ü m ő k ó r r a l kapcsolatos állatkísérletek, a klinika vizsgáló eljárásainak és gyógyeljárásainak ismertetése (közösen Borzával), vesereszekció, gyermekkori pyuriák diagnosztikája, vesediagnosztikai tévedések stb. M u n k á i n a k eredményei e t é m a k ö r ö k b e n ma is elfogad hatók. 1929-ben lett a M Á V k ó r h á z főorvosa, később a pécsi sebészeti klinikára került, ahol az urológiát vezette. A z Illyés-iskola következő tagja .Dózsa Jenő. Elméleti munkái az alábbi tárgykörökkel foglalkoztak: vesemedence-daganatok etiológiája, terhességi pyelonephritis, fejlődési rendellenességek, vese-tbc, pneumographia, nőgyógyászati urológia, a decapsulatio jelentősége szublimát-vese esetén. A z operatív urológiát is magas szinten képviselte. 1932-ben nevezték k i a Szövetség utcai Poliklinika főorvosává. Érdemes megemlékezni Herman (Bársony) Jánosról is, aki az Urológiai K l i n i k a röntgenese volt. Tulajdonképpen ő is Illyés tanítványai közé tartozott. Személye bizonyítja, hogy az önálló urológia kifejlődéséhez olyan r a d i o l ó g u s o k r a is szükség volt, akik az uro lógiai diagnosztikát önálló szakágként művelték. Ezt tette Herman J á n o s is, aki ezzel a korabeli urológia fejlődését nagy mértékben elősegítette. 1939-ig a k l i n i k á n dolgozott
majd Pécsett a sebészeti klinikán lett röntgenes, később Veszprémben lett röntgen főorvos. H a s o n l ó pozitívumokat m o n d h a t n é k el Schiffer Ernőről, a k i húsz éven át volt Illyés G é z a röntgenológusa a Pajor-szanatóriumban. Ő írta a m i n d m á i g egyetlen magyar nyelvű urológiai röntgendiagnosztikai könyvet. Huth Tivadar az urogenitalis tuberkulózis területén végzett t u d o m á n y o s m u n k á t . Ő ismertette a módosított Ziehl-Nielsen-féle, ma is használt Osol-eljárást. 1945 u t á n a klinikán Babies helyetteseként dolgozott. 1948-ban a pécsi Sebészeti Klinikán az u r o l ó giai osztályt vezette, majd 1951-ben az ott létesített urológiai tanszéken egyetemi t a n á r lett. Minder Gyula 1925-ben került az Illyés-klinikára. Rendkívül kiterjedt szakirodalmi munkássága nevét h a z á n k b a n és külföldön elismertté tette. Foglalkozott az 1922-ben bevezetett, de nem egészen a mai értelemben vett pyeloscopiával, amely lehetővé tette, hogy a vesemedence-kiürülés mechanizmusát, illetőleg a húgylevezetés d i n a m i z m u s á t közelebbről is megismerjük. Tőle tudtuk meg, hogy az a n a t ó m i a i épség nem biztosíték arra, hogy a vizeletürítés is tökéletes. Megismertetett a vesemedence hyper- és hypokinezisének fogalmával. Ezek a vizsgálatok tették lehetővé pl. a terhességi pyelonephritishez csatlakozó atonia értékelését. Azt is megállapította, hogy a felső húgyutak atoniája fenn állhat anélkül is, hogy tünetet pl. fájdalmat okozna. Foglalkozott m é g a Koch-basilluriával, a gonorrhoeas komplementkötési reakcióval, a h ó l y a g d a g a n a t o k elektroagulációjával. A z ureter alsó szakaszán elhelyezkedő kövek megszületésének elősegítésére t ö b b eljárést ismertetett: pl. Joseph-féle tágítás, szájadékbeégetés. Az endovesicalis b e a v a t k o z á s t ( T U R ) is szívesen végezte, megfelelő indikáció mellett. K ü l ö n ö s e b b e n nem lelkesedett érte, de elismerte előnyét az a d e n o m á k bizonyos eseteiben, t o v á b b á sphincter-sclerosisnál, sőt prostata ráknál is, amit abban az i d ő b e n még sok esetben károsnak tartottak, írt az úgynevezett idegtelenítési eljárásokról (a vese denervatiója, praesacralis sympatectomia). Sokat foglalkozott a kemoterápiával (formaldehid, fenol, U r o t r o p i n , Salol, mandula sav-készítmények, Coerulamin, Vestin, szulfonamidok). Eredménnyel alkalmazott hor m o n t e r á p i á t szexuális neurasthenia, cryptorchismus, kezdeti h ó l y a g n y a k - a d e n o m a ese teiben. K é s ő b b a kőképződés mechanizmusát kutatta. Ebben M i n d e r m u n k a t á r s a volt R ó t h (Palócz) István. Állatkísérletekben és klinikailag vizsgálta a hydronephrosis kiala kulását, valamint a pyelovenosus refluxiót. A klinikán címzetes rendkívüli t a n á r lett, majd 1936-ban kinevezték a J á n o s kórház urológiai sebészeti osztályára főorvosnak. I t t az osztályt diagnosztikai és műtéti v o n a t k o z á s b a n a modern követelményeknek megfelelő magas szintre emelte fel. I t t is jelentős t u d o m á n y o s munkásságot fejtett k i . 1938-ban meg indította a Magyar Urológia című folyóiratot, melynek ő maga felelős szerkesztője volt (főszerkesztő Illyés Géza, helyettes szerkesztő Deutsch Imre, majd Pitrolffy Szabó Béla). A lap utolsó száma 1943-ban jelent meg. A z Urológiai K l i n i k a vezetését Minder 1942 októberében vette á t , és ezt a funkciót 1944 decemberéig töltötte be. „Nagy tapasztalattal rendelkezve szerencsésen egyesítette a két vezető urológiai intézet egymástól sok tekintetben eltérő alapelveit, megtartva mind kettőből az értékes és fejlődőképes tudományos irányt és gyakorlatof - írta róla Noszkay Aurél. Nekem t ö b b mint két évig volt főnököm. Volt alkalmam megismerni emberi maga tartását, h a l a d ó gondolkodását, hatalmas m u n k a b í r á s á t , a t u d o m á n y o s m u n k á b a n v a l ó nagyfokú elmélyülését, szívós kitartását. Úgy érzem, hogy helyes, ha személyét 40 év távlatából helyére tesszük, mivel érdemei elvitathatatlanok, még akkor is, ha 1944 végén — talán nem is egészen önszántából — elhagyta a hazáját.
Babies Antal — mint m á r mondtam — 1929-ben került az Urológiai Klinikára. Illyés professzor hamar felfigyelt a tehetséges és szerény fiatal orvosra. H é t éves urológiai ta pasztalattal rendelkezett, amikor Illyés 1936-ban r á b í z t a az Urológiai Klinikává átalakí tott Üllői úti épület teljes rekonstrukciójának felügyeletét. Ezt a tevékenységét még a rendkívül szűkszavú Illyés is elismeréssel nyugtázta. Hatalmas szorgalma tette lehetővé, hogy ilyenirányú leterheltség mellett is bedolgozza magát a s z a k m á b a , klinikai és irodalmi vonalon e g y a r á n t . M á r ebben az időben számos tudományos közleménye jelent meg. Rátemettségét, kitűnő m a n u a l i t á s á t igazolja az a tény is, hogy 1938-ban — 9 éves k l i n i k a i múlttal — Illyés professzor első tanársegédje lett, ami igen nagy feladatot jelentett. Illyés Babicshoz való r a g a s z k o d á s á r a jellemző a p r ó adalék: az Orvosegyesület elnöki tisztségét csak azzal a kikötéssel fogadta el, ha tanítványa lesz a titkár. Első monográfiája 1942-ben jelent meg ,,Az uraemia és a vízfor galom kérdései vesemegbetegedésekben'" címmel. Illyés nyugalomba vonulása u t á n Babies Antal 1941. június 10-től 1942. október l - i g vezette a klinikát, m u n k a t á r s a i , az állami és az egyetemi szervek legnagyobb megelégedé sére. H u m a n i t á s á r a jellemző személyes élményem vele kapcsolatban a következő. 1942 áprilisában jelentkeztem nála, hogy szeretnék a vezetése alatt álló klinikán dolgozni. Abban az i d ő b e n a klinikára került fiatal orvosokat m é g 3—4 évig a j ó m ó d ú szülők tar tották el. Babies professzornak előre megemlítettem, hogy énnálam erre nincs lehetőség. Mire ő azt m o n d t a : az csak természetes, hogy a l é t m i n i m u m o d a t (lakás, koszt, kiskassza) a klinika biztosítani fogja. 1942 végén behívták k a t o n á n a k . I t t és máshol is nagyon sokat segített az üldözöttek nek. Katonai szolgálat közben Á d á m Lajos professzor mellett vezette a I I I . sz. Sebészeti Klinika urológiai osztályát. A felszabadulás is i t t érte. További, valamennyiünk előtt jól ismert és nagyon eredményes pályafutásának ismertetése feladatom kereteit megha ladja. Ehelyett menjünk vissza gondolatban n é h á n y évtizedet.
A RIHMER-VONAL A magyar urológia másik nagy ága 1913-ban a J á n o s K ó r h á z b ó l indult el, a m i k o r Rihmer Bélát kinevezték az urológiai osztály vezetőjének. Illyés G é z a R ó k u s kórházi osz tálya után ez volt M a g y a r o r s z á g o n a második urológiai sebészeti osztály. Az osztály 90 ágyon m ű k ö d ö t t . Rihmer Béla sebészi képesítését Kovács József és Dollinger Gyula mellett szerezte, urológiát P á r i z s b a n tanult. A z osztály átvételekor nagy t u d o m á n y o s és gyakorlati tapasz talattal rendelkezett. Egyes szakkérdésekben (descendáló pyelonephritis, vese-tbc és vesedaganatok korai diagnózisa, sphincter sclerosisnál végzett ékreszekció, transperitoneális b e h a t o l á s stb.) t u d o m á n y o s és klinikai állásfoglalása még m a i szemmel is helytálló. A cystectomiával és az uréternek a sigmába való átültetésével állatkísérletekben is foglal kozott. T ö b b mint 60 éves távlatból mondhatjuk, hogy akkori megállapításai nemcsak helyesnek, hanem újnak is tekinthetők. Rihmer Béla modern, a k t í v sebészi felfogású iskolát teremtett. Becsületes emberi m a g a t a r t á s a , magas szintű orvosi humanitása és etikája lelkesítőén és nevelőén hatott tanítványaira, akik közül sokan kerültek vezető állásba. Most csak neveik felsorolására van m ó d o m : Dózsa Jenő ( k é s ő b b az Illyés-klinikára került), Sirovicza Mihály (a P o s t á s K ó r h á z , majd az Országos Onkológiai Intézet főorvosa), Hegedűs Károly (a Pécsi Sebé szeti K l i n i k a megbízott vezetője, majd a Veszprémi Kórház igazgatója), Noszkay Aurél
(1943-tól a J á n o s K ó r h á z urológiai osztályának vezető főorvosa), Hencz László (később Minder-tanítvány volt, átkerült az Urológiai Klinikára), Bochkor Béla ( M Á V K ó r h á z urológiai osztályának vezetője), Kótay Pál (a Marosvásárhelyi Urológiai K l i n i k a profeszszora). Rihmer örökségét Minder Gyula vette át, aki 1936 és 1942 k ö z ö t t továbbfejlesztette az osztályt. A z általa nevelt orvosok : Zoltán Tibor, Hencz László, L i n i Gyula, Józsa A d r i á n , Balogh Ferenc (később Babics-tanítvány). A Rihmer-iskola kétségkívül legkiválóbb képviselője Noszkay Aurél, aki 1900-ban szü letett. A Budapesti O r v o s t u d o m á n y i Egyetemen szerzett oklevelet. M á r medikus k o r á b a n bejárt az urológiai osztályra. Fiatal orvosként Debrecenben, H ü t t l sebészeti klinikáján dolgozott, majd visszakerült a János k ó r h á z urológiai osztályára, ahol segédorvos, al orvos majd adjunktus lett. 1943-ban — Minder távozása u t á n — lett az osztály vezető főorvosa. M á r fiatal urológus k o r á b a n elismerésre méltó t u d o m á n y o s m u n k á t végzett. Foglalkozott a p n e u m o r a d i o g r a p h i á v a l , a prostatectomia problematikájával, vese-tbcvel, hólyagpapillomatosissal, a paravertebralis érzéstelenítés kidolgozásával és alkalma zásával, és nem utolsósorban bevezette Magyarországon a perineal is prostatectomiát, t o v á b b á eredményesen végezte a Coffey-műtétet. Kiváló elméleti felkészültsége, brilliáns m a n u a l i t á s a , emberi kiválósága, tanítványairól való rendkívüli g o n d o s k o d á s a lehetővé tette, hogy iskola megteremtőjévé váljék. Meg kell m é g emlékeznünk Hencz Lászlóról. Nőgyógyászati előképzettsége után Rih mer, illetve Minder mellett kezdte működését a J á n o s k ó r h á z b a n . 1942-ben az Urológiai Klinikára került, mint professzorhelyettes (később Babies helyettese volt). A Magyar urológia m a r k á n s egyénisége, kiváló elméleti és gyakorlati felkészültséggel. A beosztott orvosok sokat tanulhattak tőle.
* Nem lenne teljes a két világháború közti magyar urológiáról alkotott képünk, ha nem emlékeznénk meg még néhány urológusról. Ő k az előbb említettektől kissé elkülönülve, de mégis együtt dolgozva ügyködtek a magyar urológia fejlődése érdekében. Ezek k ö z é tartozik elsősorban Farkas Ignác. Az Izraelita Segítő Egylet (Chevra Kadisa) Amerikai úti Szeretet k ó r h á z á n a k volt igazgató- és u r o l ó g u s főorvosa. Illyéssel j ó kapcsolatban volt. A z első világháború alatt vele együtt dolgozott a Szövetség utcai kórházban. Sokat szereplő tagja volt az Urológiai Társaságnak. A transurethrális reszekció magyarországi alkalmazásának úttörője volt. 1940-ben az Urológiai Társaság tagjai előtt több mint 400 T U R - r ó l számolt be. Megjegyzem, hogy az Urológiai Klinika abban az időben még nem volt nagy híve a TUR-nak. F ő k é n t gyakorlati urológiával foglalkozott. 1930-ban transperitonealis lumbal is metszést alkalmazott hypernephroma eltávolítására. Az ő tanít v á n y a i : Lengyel Imre, Z á d o r László (később Babics-tanítvány) Hollerstein István, R ó t h (Palócz) István (később Babics-tanítvány). A második világháború előtt a Zsidó k ó r h á z urológiai osztályának főorvosa Faragó Zsigmond volt. K o m o l y urológiai osztály volt ez, poliklinikai rendelővel. Ahogy egyik tanítványa említette, „rendes ember volt, de nem nagy sebészi képességgel". Tanítványai : Scheibel Pál, Radnai Béla, T ö r ö k István, Z á d o r László (később Babics-tanítvány). Meg kell említenem egy világszerte ismert magyar urológust, Lichtenberg Sándort (1880—1952). Bár magyar s z á r m a z á s ú volt, külföldön, főként n é m e t területen dolgozott. A m i k o r Németországból t á v o z n i a kellett, hazajött, de itt sem tudott hosszú ideig ma radni. M e x i k ó b a n telepedett le, ott élt 1952-ben bekövetkezett haláláig. Az ő nevéhez
fűződik az urographia kidolgozása. Lichtenberg számos tanítványa dolgozott és dolgozik N é m e t o r s z á g b a n : Merényi István (később Babics-tanítvány), É h n R u d o l f (1. Illyés is). Szabados A n d r á s . Mező Béla az István k ó r h á z sebészeti osztályának főorvosa volt, a k i a Mező-Boari hólyagplasztikával írta be nevét az urológia történetébe, valamint a h i p e r m a n g á n - b ó r s a vas műtéti kézmosással és hólyagöblítéssel. H á r o m és fél évig mellette dolgozott Z á d o r László. Mező Bélát nem nagyon kedvelték az urológia akkori vezetői; t a l á n mert szak m á r a nem urológus, hanem sebész volt. Történelmi beszámolóm h i á n y o s volna, ha nem emlékeznék meg m é g néhány u r o l ó gusról (Egyed Dávid, Schmidt A l b i n , Unterberg H u g ó , F a r a g ó G y ö r g y és a többiek), akik ugyan nem voltak a szakma k i m a g a s l ó kiválóságai, de cikkeikkel egy-egy téglát adtak az urológia felépítéséhez, és így ő k is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar urológia m á r abban az időben o r s z á g h a t á r a i n k o n túl is elismertté vált. Elnézést kérek azoktól, akiket — akaratomon kívül — kihagytam, de a névtelen kato nák emlékét is mindig megőrizzük.
A magyar urológiának a két világháború közötti időszakát neves elődeink munkássá gának felvázolásával mutattam be. Remélem, hogy az életpályákat ecsetelő mondataim ban kellő hangsúlyt kaptak a s z a k m á n k fejlődésére utaló szavak. Hallhattuk, hogy évti zedekkel ezelőtti m u n k á k b a n m á r p l . descendáló pyelonephritisről, gyermekkori pyuriákról, hyperkinesisről, p n e u m o r a d i o g r a p h i á r ó l , t r a n s u r e t h r a l i s reszekcióról, decapsulatióról és szervmegtartó műtétekről í r t a k . A felsorolás azt bizonyítja, hogy sok új módszert és ismeretet köszönhetünk é v s z á z a d u n k első felének. A befejezéshez érve, h a n g s ú l y o z o m , hogy nehéz feladat egy súlyos, eseménydús, viha ros korszak urológiai t ö r t é n e t é n e k megírása. ígéretemhez híven igyekeztem tárgyilagos maradni. H a ez nem mindig sikerült, annak emberi gyarlóságom az oka. Elnézésüket kérem azért is, ha valamilyen fontos dolog elkerülte volna figyelmemet.* IRODALOM 1. Adler-Rácz, A.: Z. Urol 1928, 22, 541. 2. Adler-Rácz, A.: Z. Urol. 1930, 24, 273. 3. Adler-Rácz, A.: Z. Urol. 1931, 25, 103. 4. Adler-Rácz, A . : Z. Urol, 1931, 25, 115. 5. Adler-Rácz, A.: Z. Urol. 1932, 26, 122. 6. Adler-Rácz, A.: Z. Urol. 1933, 27. 523. 7. Adler-Rácz, A . : Ein kurzer Einblick in die Urologische Klinik der Kön. Ung. Péter Pázmány Universität in Budapest. Bp. 1926. 20. p. 8. Babies, A . : Acta Urol. 1947, / , 109. 9. Babies A . : Urológia. Egyetemi Tankönyv Bp. 1952. 286. p. 10. Babies A . : Illyés Géza. MTA Biol. Orv. Tud. Kőzi. 1951, 2, 209. 11. Babies A . : szóbeli közlés. *E helyen szeretném megköszönni Babies Antal professzornak, Zádor László és Palócz István főorvosoknak, hogy e korral kapcsolatos ismereteiket átadták, továbbá Antall Józsefnek az Orvostörténelmi Társaság főtitkárának, Trencséni Tibor professzornak értékes tanácsait. Berényi Mihálynak, Pánovics Józsefnek és más munkatársaimnak az előadás összeállításában nyújtott segítségükért mondok köszönetet.
12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.
Babies A.: O. H. 1951, 92, 13X1. Bakó S.: Gyógyászat, 1891, J/, 279. 289. Bakó S.: Gydgyifczo/, 1893, 109, 121. 136. Deutsch I . : Magy. Urol. 1938, 1, 272. Deutsch I . : Magy. Urol. 1939, 2, 47. Deutsch 1.: Ma^y. f>o/. 1940, 3, 3. Deutsch I . : Magy. Urol. 1941, 4, 47. Egyedi D . : A gyakorló orvos sebészeti urológiája és venerologiája. Bp. 1935. 315 p. Farkas I . : Börgy. Urol. Ven. Szle. 1927, 5, 62. 81. Hollán H . : A Rókus kórház története. Bp. 1976. Illyés G.: Urológia. Bp. 1931. p. 447. Illyés G.: Urológia. Bp. 1932. p. 447. Illyés G. és tanítványai: Dolgozatok a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai Klinikájáról, annak 15 éves fennállása alkalmából. Bp. 1935. Illyés G.: Orvosképzés, 1935, 25, 198. Illyés, G.: Surgical Urology. London, 1940. Minder Gy.: O. H. 1937, 81, 373. Minder Gy.: Orvosképzés, 1939, 29, 566. Minder Gy.: Magy. Urol. 1940. 3, 55. Minder Gy.: Urológia. Klinikai therápia. Bp. 1941. IL k. 143—201. Minder Gy.: Magy. Urol. 1942, 5, 5. Minder Gy.: Magy. Qrol. 1943, 6, 135. Minder Gy.: Orvostud. Közi. 1944, 5, 445. Noszkay A.: A Fővárosi Tanács János kórház jubileumi évkönyve. Bp. 1970. 37—40. Palócz I . : szóbeli közlés. Petri G.: Orvosképzés, 1979, 54, 339. Pitrolffy-Szabó B.: Magy. Urol. 1943, 6, 13. Pitrolffy-Szabó B.: O. H. 1980, 121, 1707. Pitrolffy-Szabó B. : szóbeli közlés Urológiai dolgozatok. Szerk. Unterberg H . Bp. 1938. p. 63. Schiffer Ernő: Urológiai röntgendiagnostica. Bp. 1950. Wabrosch G.: Urol. Nephrol. Szle. 1980, 8, 225. Zádor, L. : Urologija 1957, 4, 48. Zádor L . : Magy. Seb. 1959, 4, 261. Zádor L . : Szóbeli közlés Zoltán T.: Az urológia fejlődése. Az 1955—56. évi Markusovszky emlékelőadások gyűjte ménye. Szombathely, 1956. 79—85. Zusammenfassung
Der Verfasser überblickt die Lage der ungarischen Urologie vor dem ersten Weltkrieg und spricht über die Herausbildung der selbständigen ungarischen Urologie. Detailliert wird die Rolle des Gründers Géza Illyés, seine Schule, Anhänger und Tätigkeit bearbeitet. Auch die Rihmer-L'mic wird erwähnt, die ebenfalls in großem Maße zur Entwicklung der ungarischen Urologie beitrug, genauso wie Vertreter des Faches (Ignác Farkas, Zsigmond Faragó, Sándor Lichtenberg, Béla Mező u.a.), die in der Zeit zwischen den zwei Weltkriegen betätigt waren. Schon vor Jahrzehnten veröffentlichten sie Arbeiten über die deszendierende Pyelonephritis, Pyurien des Kinderzeitalters, Hyperkinese, Pneumaradiographie, Dekapsulation und andere Operationen, und bewiesen, daß viele neue Methoden und Kenntnisse der ersten Hälfte unseres Jahrhunderts zu verdanken sind. F. B A L O G H , Prof. Dr. med. DSc SOTE Urológiai Klinika Budapest, Mária u. 39, Hungary, H-1085
