Anna-bál Balatonfüred, 2011. július 23.
186.
186. Anna-bál, Balatonfüred Kedves Vendégeink!
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy Balatonfüred városa 186. alkalommal rendezi meg országunk egyik legrégebbi és legfényesebb társadalmi eseményét, az Anna-bált. Talán ezzel a mondattal kezdtem az elmúlt évi köszöntômet, s ez 2011-ben is aktuális, kivéve, hogy az évek idô-óráján egyet csavarnom kellett. Van, aki persze így méri az idô múlását — Anna-báltól Anna-bálig —, annyira várja, hogy jelen lehessen ezen a fényes estélyen. Én pedig azt látom, mennyi minden történt városunkban, amíg ez a várva várt esemény elérkezett.
Dr. Bóka István Balatonfüred polgármestere
Természetesen nem szándékom most várospolitikai köszöntôt írni, csak éppen eszembe jut, hogy vajon réges-régi, nagyhírû vendégeink mit szólnának a változásokhoz? Ráismerne-e a tópartra Deák és Wesselényi? Széchenyi és Kossuth meg lennének-e elégedve a vitorlások látványával a számukra akkor oly kihalt tó vize fölött? Jókainak tetszene-e rekonstruált villája, Eötvös leülne-e mesélni a csobogó szökôkút mellé, Krúdy vajon találna-e kedvenc éttermet a parti sétányon, és Blaha Lujza fellépne-e a nyár valamelyik füredi fesztiválján? És a csodálatosan megújult Kiserdô! Ehhez vajon mit szólnának két évszázad füredi vendégei? Nem kívánok persze szellemidézéssel sem foglalkozni, hiszen nekünk, füredieknek a jelenünk a legfontosabb. Ha van olyan Anna-báli vendégünk, aki egy év óta nem járt erre (remélem ilyen nincs!), akkor ismét csak a változás, a fejlôdés látványával lehetne elégedett.
3
S ez nemcsak az utak, parkok, épületek megújulásának élményét jelenti, hanem elsôsorban azt, hogy a város immáron kialakította és rendszeressé tette egész évre szóló, gazdag kulturális, mûvészeti kínálatát. Amelyek élén természetesen az örök Anna-bál áll! Ez a különleges nyáréji esemény, amellyel, hogy Krúdyt idézzem, megcsaljuk a naptárt és a nyár közepén bálozunk!
És Herend is a vendégünk és támogatónk. Ez a rohamosan megújuló és egyre sikeresebb hungarikum-manufaktúra elegáns és díszes mûalkotásaival a bál fényét növeli. Ebben az évben is lesz tulajdonosa a Kiss Ernôdíjnak, valaki olyan kapja meg, aki éljen bárhol a hazában vagy a világon, de hathatósan együttmûködik a várossal, részese és aktív szereplôje Füred fejlôdésének.
Az elmúlt években ez a rendezvényünk is színesedett, gazdagodott. A hagyományos szívhalászat mellett (vajon hatásos volt-e a tavalyi romantikus férj-fogó?), más tájakról érkezett barátaink is gazdagítják mûvészeti rendezvényeikkel a programjainkat. Debrecen, Pécs városa lassan már visszatérô vendégünk, jó látni, miként ismerik meg közvetlen közelrôl ezen városok polgárai a mi szép eseményüket, s miként lépnek fel kitûnô együtteseik az Anna-bál programjait gazdagítván. Ebben az esztendôben pedig a „hírös város”, Kecskemét a vendégünk, akiknek eddigi éves jelenlétét egészen kiemelkedô színházi, képzômûvészeti, zenei, irodalmi produkciók jelezték Balatonfüred polgárai, vendégei számára. Idén az Anna-bál díszvendégei is ôk lesznek, Kecskemét város mûvészeti együttesei teszik még fényesebbé ezt az éjszakát. Persze itt a Duna Televízió is, s nem szólam, hogy öt földrész magyarsága követi az éjszaka eseményeit, és örül a bál szépévé választott leány sugárzó szépségének. (Persze kivétel nélkül minden ifjú leány gyönyörû a bálunkon, ezért nem vállalnám a zsûri tagságot semmi pénzért!)
Köszöntöm hát mindazokat, akik nézôi, résztvevôi a füredi Anna-bálnak! A fürdôhely vendégeit, akiket a jószerencse éppen ezen a napon, estén, hétvégén hozott a városunkba! A Duna Televízió nézôit, akik kíváncsiak arra, hogyan lehet egy nemzeti hagyományt megôrizni és fényesen megújítani. Köszöntöm bálozó vendégeinket, a mûvészeti és közélet jeles személyiségeit, akiknek jó szórakozást kívánok! És mindenekelôtt köszöntöm az Anna-bál fôszereplôit, a szépséges lányokat, köztük is az elsô bálozó leányokat, hiszen ma este ôértük csendülnek fel a keringô dallamai!
4
Köszönjük, hogy eljöttek Balatonfüredre, kívánom, hogy érezzék jól magukat, s vigyék el városunk jó hírnevét. S ne feledjék, már csak egy évet kell várni a 187. Annabálra!
K
Köszöntõ
dr. Hende Csaba Magyarország honvédelmi minisztere
Kedves Bálozó! Ha majd beletekintünk a nagy égi könyvbe, amelyben minden történetek és tudások, számok és statisztikák egybegyûjtetnek, akkor tudjuk meg igazán, hogy a Balaton mi mindent tett hozzá nemzetünk életéhez az elmúlt jó két évszázadban. Hány és hány ember talált itt egymásra nyaralás közben, hány és hány dal, festmény, mû és gondolat jött létre a pihenés ihletett óráiban — s így tovább hosszasan sorolhatnánk, mi mindent szépet és jót köszönhetünk a magyar tengernek és a körülötte élô embereknek. Ez a tradíció, ez a feladat — az üdülés mellett az Anna-bál tradíciója és feladata — jutott osztályrészül Balatonfürednek, ennek a csodálatos Balaton parti városnak. Tradíció, amit egyfelôl ôrizni és érteni kell, másfelôl, amelyet életre kell váltani. A bál minden idôben a találkozás helye volt. Találkozás, ahol a fiatalok egymásra találhatnak. Találkozás, ahol a munka után barátságos társaságban szép és kellemes órákat tölthetünk együtt. Találkozás, ahol a fehér abrosz mellett jó borok és finom ételek társaságában kötetlenül beszélgethetünk az élet dolgairól, mindenrôl, ami foglalkoztat minket.
Az idei esztendôben is összegyûjt bennünket erre a találkozásra a füredi Annabál — immáron 186. alkalommal — s aki csak teheti, idén is eljön. Eljön, hogy lássa mindazt, amivel a vendégváros, Kecskemét a kedvünkre fog tenni. Eljön, hogy lássa a szív halászatot, hogy hallja azt az értékes zenei kínálatot, ami a bál napjait keretbe fogja — s amiben mindenki talál magának kedvére valót. Kedves Bálozó! „Hej, Balatonfüred — de sok szép dal zengett, de sok sarkantyú pengett, de sok legényszív felpezsdült, de sok leányszív megrendült tebenned!” — sóhajt fel Eötvös Károly Balatoni utazás címû könyvében. Balatonfüred — mint mindig — idén is példamutató gondossággal, szeretettel szervezte meg az Anna-bált, hogy ebben az évben is sok szép dal zenghessen, s ha a sarkantyú nem is peng már, mégis sok legény és lány szíve lelhessen egymásra. Azt kívánom mindannyiunknak, sok örömünk teljen az idei találkozásban is!
5
K
Köszöntõ Tisztelt Bálozó Közönség! Kedves Vendégek és Vendéglátóink! Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében üdvözlöm az idei Anna-bál minden résztvevôjét! Elôször is engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki azért, hogy idén Kecskemét, a Hírös Város lehet a nagy múltú és nemzetközileg is kiemelkedô társadalmi esemény díszvendége. Ismét itt lehetünk Balatonfüreden, amely békebeli hangulatával, vendégszeretetével az együttmûködés elmúlt hónapjaiban számtalanszor elbûvölt bennünket.
Dr. Zombor Gábor Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere
6
Kecskemét most a megújulás idôszakát éli. Elsősorban a Mercedes megjelenésének hatására rohamtempóban indult el városunk fejlôdése. Európa figyelmének középpontjába kerültünk, ami nem pusztán elôny, de kötelesség is. Annak a kötelezettsége, hogy fejlesztéseink célja a hívogató, élhetô és fenntartható város megteremtése és megôrzése kell, hogy legyen. Ennek jegyében egyebek között új
fürdôkomplexumot építünk, amely év végétôl a hazai kínálatban még szokatlan elemekkel várja majd a vendégeket. Megújul a belvárosunk is, és összességében 135 milliárd forintos közlekedés-fejlesztésre készülünk. A megújulás közben azonban hûségesek maradunk a hagyományainkhoz. Balatonfüredhez hasonlóan Kecskemét is gondosan ápolja az elôdök által örökül hagyott kulturális és történelmi értékeit. Meggyôzôdésem, hogy jövô csak ott van, ahol méltó szerepet kap a múlt tisztelete. Az Anna-bál és az azt kísérô programok a szerelem jegyét hordozzák magukon. Ezekben a napokban sok fiatal talál egymásra, én pedig remélem, hogy ôk nászútjuk során Kecskemétre is ellátogatnak majd. Ne feledjék, városunk az év minden napján nyújt valami kuriózumot, és mindenkit szeretettel fogad. Mindannyiuknak jó szórakozást kívánok!
186.
186. Anna-bál védnökei és támogatói A bál fõvédnöke:
A bál fõtámogatója: Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.
Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter
A bál fõ médiatámogatója: Duna Televízió
A bál védnökei:
Dr. Zombor Gábor országgyûlési képviselõ, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere
Dr. Simon Attila a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója
Ókovács Szilveszter a Duna Televízió vezérigazgatója
Dr. Bóka István országgyûlési képviselõ, Balatonfüred Város polgármestere
A bál támogatói: Magyar Villamos Mûvek Zrt. Paksi Atomerõmû Zrt. Balaton Volán Zrt. 77 Elektronika Kft. Hír Televízió Zrt. Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Heti Válasz Pannon Lapok Társasága Napló Duna TV Divathét Best Line Communication Visual Power Anna Grand Hotel Kft. Kékkúti Ásványvíz Zrt. Hotel Silver Resort Wellness és Konferenciaszálloda Danubius Zrt. Hotel Annabella Hotel Blaha Lujza Halászkert Étterem Royal Diamonds Ékszerház Kft. Imperial Film Kft. Arácsért Alapítvány
7
7
P
Program 2011. július 23.
17.30 óra A 2010. évi, 185. Anna-bál szépe (Kocsis Korinna) sétakocsikázik a városban, indulás a Gyógy térrõl Gyógy tér, 18.00 óra Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekar mûsora 18.30 óra Ünnepélyes bevonulás 19.30 óra Báli nyitány Ünnepi köszöntõt mond a bál fõvédnöke: Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter és védnöke Dr. Zombor Gábor Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere A bált megnyitja: dr. Bóka István polgármester Kiss Ernõ-díj átadása A nyitótáncokat a Magyar Állami Operaház balettmûvészei adják elõ (koreográfus: Fodor Gyula) Közremûködik a Mendelssohn Kamarazenekar (mûvészeti vezetõ: Kováts Péter) A báli zenét a Netti és a Holländer zenekar szolgáltatja
8
20.30 óra Ünnepi vacsora 22.00 óra A szakmai zsûri által kiválasztott 15 legszebb lány bemutatkozása a Duna Televízió élõ adásában 23.30 óra Gálamûsor 23.55 óra BÁL SZÉPE VÁLASZTÁS EREDMÉNYHIRDETÉSE a Duna Televízió élõ adásában A három legszebb hölgy részére a porcelánvázákat a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. ajándékozza 01.00 órától Svédasztal az étteremben és az emeleten
K
Kísérõprogramok
Július 22-24-ig Kecskemét bemutatkozik hungarikumaival a Kerek-templom alatti téren Július 22. péntek Horváth-ház, 17.00 óra Koszorúzás Szentgyörgyi - Horváth Anna Krisztina tiszteletére a Balatoni Nagyasszony táblánál Kisfaludy Színpad, 17.30 óra A kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band mûsora 18.00 óra Hagyományos zenés Szívhalászat a Balatonon Kisfaludy Színpad, 19.30 óra Ünnepélyes köszöntõ Az Anna-báli rendezvénysorozatot megnyitja a bál díszvendége, dr. Zombor Gábor Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere és dr. Bóka István Balatonfüred Város polgármestere Gyógy tér, 20.00 óra Szerenád est-opera gála A mûsorban Csajkovszkij, Mozart, Brahms népszerû dallamai csendülnek fel Vezényel: Medveczky Ádám Kossuth-díjas karnagy Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter
Július 23. szombat Kisfaludy Színpad, 20.30 óra A Valcer Táncstúdió mûsora: báli táncok, latin-amerikai táncbemutató Élõ, egyenes közvetítés kivetítõn a 186. Anna-bálról, és a Bál szépe választásról Fergeteges utcabál a Búgócsiga Együttessel Július 24. vasárnap Kisfaludy Színpad, 9.30 óra Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekara játszik 10.00 óra Balatonfüred Néptánc Együttes mûsora 10.45 óra A 186. Anna-bál szépe és udvarhölgyei bemutatkoznak, majd lovashuszár kísérettel sétakocsikáznak a városban. A sétakocsikázáshoz a fogatokat a Mezõhegyesi Állami Ménes Lótenyésztõ és Értékesítõ Kft., a pécselyi Csikós Lovasudvar, valamint Gerics Endre biztosítja. 11.00 óra Radics Tibor tárogató mûsora Arácsi Népház, 18.30 óra Csillagh Katalin zongoramûvész koncertje
Július 23. szombat
9
Sz
Szótánctan
Weöres Sándor:
A tündér
Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen ôszi levélen, két csiga ôrzi az álmát, szunnyad az ág sürüjében
10
Irodalmi összeállítás a 2011. évi Anna-bálra. Összeállította és szerkesztette Dippold Pál Kérdezhetik, mit keresnek gyermekverseknek mondott írások egy ilyen komoly bál mûsorfüzetében. Bárhogy is fintorognak egyes kultúrficsúrok, akkor is azoknak a tündéreknek van igazuk, akik azt mondják, soha jobb helyen nem gyûlhettek össze költôóriások és írófejedelmek táncról szóló mûvei, mint itt és most. Mert mit is jelent ez a mai ünnep? Kinek szépek itt a hölgyek, és kinek feszítenek az urak? Miért szikráztat szét gyönyörû örömöket minden júliusban a füredi Anna-bál? Nincsenek talánok. Azok az omlékony szellemû ficsúrokéi. Itt minden évben az életet ünnepeljük, a bizonyosságot, azt, hogy lenni jó. Szeretni is jó. És igen, táncolni is jó. Kinek mûvészet, kinek szórakozás, kinek hivatás, szakma. A tánc, mint minden emberi cselekedet, ha tiszta szívvel, ôszintén és szeretettel teszik, jó és szép. Akkor is, ha szomorú. Járják a táncot akárhol, díszes palotákban, sötét pusztákban, lépjék a ritmust urak vagy parasztok, az igazi tánc szép. Errôl beszélnek a szótáncmûvészek, vagyis az írók. Gyermeki hittel és egyszerûséggel, ragyogó rajongással az élet csodáiról énekelve. Az irodalom a szavak zenéje. Tiszta és érthetô, mint a gyermekmondókák. Táncoljon a lelkünk erre a zenére, legyen fényes öröm a szívünkben, és higgyünk abban: lenni jó. Teremtmények vagyunk. Isten Anna-bálban táncolni vágyó gyermekei.
A bécsi keringô A társastáncokban a keringôknek van a legrégebbi hagyománya. Az elnevezés a német waltzen szóból származik melynek jelentése keringeni. 1782-ben Carl von Zangen megjelentette az „Etwas über das Waltzen” című könyvet. 1787-ben egy igazi keringôt láthattak az „Una cosa rara” című operában. 1794-ben már tanították is, de Lujza porosz királynô a táncot vélt illetlensége miatt betiltotta, ami egészen a huszadik század elejéig érvényben volt.
Weöres Sándor:
A tánc Puszta fal, nyolc sarok: kristály belseje imbolyog, szétvagdalt tér tetemére forr lány-testek dús füzére. Testbôl font jelbeszéd tölti a csarnok holt terét, éled a föld nehéz pora, fölveri lábak halk dobaja. Táncot lejt Mária: mozgásból szôtt ária inak és forgók közt születve száll a csillag-végtelenbe. Ugrik a fal, fehér bika, szarvat döf tág homloka, míg a lég sok tarka szalagja gúzsba kötözi és kacagja. Ring, bókol Júlia, nedves, kék petúnia, gyôzött minden izom-szálon, hogy lihegjen, mint az álom, és a sóvárgó pokol szomjuságtól fuldokol: röpke nimfát leskel a vén faun a hátgerinc tövén.
hullócsillagként suhanva sudaraz, szökken, lobban Anna, percre látni az éjen át cápák bíbor fogsorát,
Berzsenyi Dániel:
föl nem épült városok híg toronyerdeje tántorog, majd a fekete éj-falak újra összehajlanak.
Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét s nemzetek ízleteit. A német hármas lépéssel lejtve kering le, S párját karja közé zárja s lebegve viszi. Egyszerû a német mindenben, s csendesen örvend, Egyet ölel mindig, s állhatatos szeretô. A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat, Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt: Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas, Kényeiben repdez, s a szerelembe – kalóz. A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde, Lelkesedett tûzzel nyomja ki indulatit. Majd lebegô szellô, szerelemre olvad epedve, S búja hevét kényes mozdulatokba szövi; Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály), S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal A testhalmok közt ugrani hôseivel. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! Férfierô s lelkes szikra feszíti erét.
Mint agyban hô mánia, megfeszül Rozália, ember-erôvel így teremt egy lépésbôl végtelent, míg zászlók közt jelszavak dörrenései hangzanak, fenn az eszme, csorog a vér, hôsök homlokán babér. Mosolyog Klára, ívelô ajka élô drágakô, mely a hat síkkal szegett ûrbe üt rubin-sebet. Tiszta fény, messzi fény siklik a forgó föld körén, a mozdulat átüti szótlanul és hulláma tovább-vonul.
A táncok
Testbôl, melynek nyûge átok, nyílnak testtelen virágok, és az iszapos húson látod felragyogni a valóságot.
Az angol keringô 1920-ban fejlôdött ki a bécsi keringô utódjaként. Már 1922-ben táncolták a tánc világbajnokságon, de végleges elnevezését csupán 1929-tôl használták. Kezdetben még „dance of passing feet”-nek nevezték, mely kezdetben egy folyamatosan haladó tánc volt, késôbb a megnövekedett fordulások következményeképpen zárták a lábat. A legharmonikusabb standard tánccá vált. A táncok királynôjének is nevezik.
11
Eötvös Károly:
H
Szegedy Róza tánca
Hanem, ugye, az aztán jólesett, mikor vacsora után az ebédlôbôl minden bútort kidobáltak, mikor Pityók rázendíté azt a kuruc andalgó dalt, s te a délceg ifjú karján virágtipró pici lábaiddal ellejtetted azt a deli magyar táncot? Gyönyörûen táncolt Szegedy Róza. Táncának kellemei még Medinát is felülmúlták. Ami pedig nagy szó. Mikor Kisfaludy a testôrtisztséget a királyi udvarnál elfoglalta: volt akkor Bécsben egy európai hírû táncos férfi és -nô, kik tudományukkal, mûvészetükkel s testük ügyességével történeti nevet alkottak a maguk számára s egyúttal a színmûvészet számára is. A férfi: Salvatore Vigano. A nô: Medina Mária. Házastársak voltak. A férfi lángész, a nô bámulatos szépség. Mind a kettô korának elsô táncosa. Táncot azelôtt is ismert a színpad. De csak egyes táncot. Az egyén ügyessége, kelleme és bája szerepelt benne; egyéb értelme s egyéb hatása nem volt a táncnak. Volt tömeges tánc is, de ez is csupán a termek társas mulatságát s a népfajok kölcsönös táncait mutatta be a mívelt, a magas és a legmagasabb társaságnak. Vigano és Medina jött arra a gondolatra, hogy a tánccal eszmét, cselekményt, érzelmeket, egységes és egész színi mûveket lehet ábrázolni, elôadni, megteremteni, s így a táncból, csupán a táncból színdarabot alkotni. Ha az arcvonások és karok mozdulatai alkalmasak arra, hogy a zene segélyével s néma arcjátékkal egész színdarabot alkossanak: a lábak sokkal alkalmasabbak lehetnek az arc, a karok és a test mozdulatainak segélyével s neki való zenekísérettel ugyanarra. A gondolat kikelt, felnôtt, megizmosodott, gyönyörûen megvalósult. Létrejött a balett-színmû. Az, amelyik ma is fennáll, s amelynek Vigano és Medina az eredeti alkotója. Sok minden kell az ily színmûhöz. Szoborszerû szép testalkat, domború mell, telt csípô, szép karok, szép lábak; gyöngéd,
12
finom, gyors és természetes mozgások. Fôképpen pedig testhezálló mez, mely a termet minden hajlását, minden domborulatát, minden gödröcskéjét tökéletesen elárulja. Szép a szép nôi kar. Ki merné azt, ki tudná azt eltagadni? De hol marad annak szépsége a nôi lábak szépsége mögött? És hol marad mûvészi hatása? Emeld fel a nôi kart: csupán a váll és a lapocka mozdul meg; a váll és a lapocka mozgásában pedig alig van élet, alig van változatosság. Költészet, mûvészi alakulás pedig semmi sincs. Még senki se lett szerelmes nôi lapockába. Még Petrarca se énekelte meg Laura lapockáját. A váll szépsége valamivel többet jelent. De akár nyugszik a kar, akár ölelésre, akár esküvésre emelkedik: a váll csak gömbölyû, kör alakú marad. Se lágy hullámai, se gödröcskéi, se mosolyvonalai nem támadnak. Mozgását is alig lehet látni. Mi más az, mikor a nô lábát emeli fel! A láb domború izmai új alakulást nyernek. Hullámos hajlásaival, finom rezgéseivel állandó mozgásba jön a csípô, s ennek minden alakulása bájos, mert kör- és hullámvonalak váltakoznak minden alakulásban. Szakadatlanul alkalmazkodik a derék s a felsôtest is a lábak mozgásához. A karok játéka fôleg csak a látás által, a lábak játéka azonfelül a képzelet által is nyújt mûvészi élvezetet. A mai balett-színmû már részben romlott mûvészet. Mikor a táncosnô lábának hüvelykujján fut, mint a csirke, vagy mikor a táncosnô lábujjain pörgettyû módjára pörög, mint a búgócsiga, vagy amikor a táncmester karján félkör alakba hanyatlik: akkor már vége a mûvészetnek. Mindez már torzkép. Mindez pusztán erômûvi izommûködés és nem mûvészet. Olyan, mint a kígyóember vagy mint az a bolond ember, aki saját fejére ül. Nincs olyan szobor, amelyben a hôs vagy az istennô lábának csak hüvelykujján áll. Olyan szobor sincs, amely saját tengelye körül pörgettyû módjára pörögjön, vagy amely félkör alakra hanyatt hajló nôtestet ábrázoljon. A táncnak pedig egyetlen mûvészi feladata: mozgásban állítani elô a tökéletes szoboralakokat.
A palotás Ünnepélyes tartású, lassú nemesi tánc, 19. századi társastánc és színpadi változata. Elnevezését nyilvánvalóan a nemesség hajdani tánchelyérôl, a várak, kastélyok, udvarházak dísztermérôl (palota) nyerte. A század második felében a táncmesterek több báli palotást alkottak. A falusi tánciskolák vizsgabáljára a vidéki táncmesterek bálnyitó vagy bemutató céljából számos sematikus palotás változatot állítottak össze, ilyen a sétapalotás és a díszpalotás.
Medina tánca még nem volt elfajult. Az ô tánca még igazi mûvészet, igazi mozgó szobor tánca volt. De Szegedy Róza tánca ennél is szebb volt. Azt írja a költô, hogy a kellemek gazdagabb mértékben megvoltak Róza táncában, mint Medináéban. Apolló se tudná leírni táncának gyönyörûségeit. Lábai oly ékesen rajzolták le a zene hangját, s minden tagja oly édesen kísérte a lábakat. Az öt érzék nem elég ezt a táncot tökéletesen megérteni. A szeretônek és a költônek szeme látta így ezt a táncot. De mindenkit ne hozzon rajongásba Szegedy Róza tánca. De azért a költônek mégis igaza volt. Mert az igazi magyar tánc akkor is, ha férfi járja, akkor is, ha nô járja, a legszebb tánc a kerek világon. Nyugati nemzetek tánca meg se közelíti. Csak néhány keleti nép táncában lehet a magyar tánc fenségének néhány elemét megtalálni. Nem a csárdást értem, s kivált nem úgy, ahogy mainapság járják. Nem is azokat a mozdulatokat értem, amelyeket táncmesterek fedeztek fel: hamissá, idegenszerûvé tenni az eredetit. Az ôsi, tiszta alakot értem. Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó bokázás, egyik kar a csípôn, másik kar a süveg körül vagy a lány derekán, sarkantyúnak pengô összeverôdése, komoly arc és kemény tekintet: ezekbôl áll az igazi magyar férfitánc. Van benne andalgó, van benne kopogó: de mindig ott kell lenni a férfierônek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög és mulattat, nem ugrál és ledérkedik a magyar legény, amikor táncol. Hanem hódít. — Ide nézz, lány, ide nézz, menyecske, lásd ezt a termetet, vedd észre erejét, tüzét, büszkeségét. Én vagyok a férfi, én vagyok a te végzeted, szívednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek: meg is védelmezlek. Karom is a tied, szívem is a tied; magam is egészen a tied vagyok. Örök társam vagy, ha szíved is úgy akarja, de legény vagyok, ha magam maradok is. Ez a magyar tánc, ha férfi járja. A lánynak, ha táncol, társa arcára kell nézni folytonosan. Ez a legénynek jutalma, biztatása, lelkesítôje. Az a nézés szelíd legyen, és komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas
fejtartás ott van a lánynál is. De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépései. Egyik karja csípôjén vagy a férfi vállán, másik karja szabadon himbál, s vagy kendôje, vagy virág a kezében. Ruhájának megbomlani nem szabad. Rengô keblét is kendô takarja. Csak arca és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát; térdeinek mozgását vagy meghajlását már a ruhán át se szabad látni. Arcának pírja, szemének ábrándos tüze, felsôteste mozgásának bája s lábainak a legénnyel is, a zenével is összehangzó mozgása: ez a lány tánca. — Látlak, legény, veled tartok, el nem fáradok melletted; ha megérdemelsz, tied is lehetek, de csábítást, de kacsintást tôlem hiába vársz. Hogy szoknyáját libegtesse, két csípôjénél fogva rázogassa, köténye csücskét emelgesse, s ezzel bájainak szentséges titkára ráutaljon: ez a magyar táncban lehetetlen. Ezt magyar nô meg nem teheti. Még azt se, hogy belekiáltson a tánczenébe. Szegedy Róza magyar táncát mindenki bámulta. Ez a tánc rajongásba hozott mindenkit. Pápay Miklós öreg barátomtól hallottam, ki maga is ismerte ôt, s kinek apja, Pápay Sámuel magas gondolkozású író és Kisfaludy Sándornak kortársa és egyik legjobb barátja volt — tôle hallottam, hogy megtörtént Pápán, nyilvános vigalomban, hogy amikor Szegedy Róza a magyar táncot járta, az összes párok lassanként félreálltak, s az egész közönség rajongó lelkesüléssel nézte a költô nejének édes-bájos, aranyos magyar táncát. Igaza volt tehát a költônek és a szeretônek. Hogy érhetné utol balettnô, ha Medina is, idegen táncban a magyar szûznek báját s fenséges kellemeit? Pedig Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész férfiközönsége, a magyar testôrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse nem volt, csak deli szép alakja volt. De mikor azután meglátta Róza táncát: úgy elmúlt Medina alakja az ô lelkében, mint a hajó nyoma a viharos tengeren.
A tangó A tangó elnevezését a „tambor” (dob) szóra lehet visszavezetni. Hazája Dél-Afrika. Késôbb megjelent Kubában és Brazíliában is. A 20. század elején már a társastáncok közé tartozott Argentínában, 1907-ben került Európába. 1920-21-ben a dél-amerikai tangót megreformálták .1922-ben Londonban a tangó-konferencián az angol stílushoz igazították. Így ma kétféle tangó létezik: az angol stílusú, melyet a versenyeken is láthatunk, és az argentin tangó, mely a divattáncok közkedvelt darabja.
13
B Gyulai Pál:
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán (részlet)
Bálteremben Francia négyes
Mélázva állok a teremben, Szép ifju párok serge lebben Körûlem, táncot táncra lejtve, Az élet gondját nem is sejtve. A víg zene s vidám kedv árja, Mely szívöket úgy általjárja, Reám is hat s játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
Hány lyányka itt e víg csoportban, Ki úgy örûl, amint ô hajdan! Az élet gondja, súlya, átka Nem érinté még, boldog mátka, Majd boldog nô s egy pár év mulya, Mint ô, hervadva, sírba hullva. Gyászfátylon át játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
Örültem én is fényes éjnek, Víg kedvû zajnak, víg zenének Csillárok, reszketô világa, Bokréták illatos virága, A nôk mosolyja, hangja, arca, És szívem titkos, néma harca Mind rég elmúlt... játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
Hány ifjú itt e víg csoportban, Aki oly boldog, mint én voltam, S majd egykor gyors napok letüntén Oly mélabús lesz, aminô én, És a jelenben nem talál mást, Mint veszteséget és csalódást, S a múltban él... játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
Akit oly hôn s híven szerettem, Mi sokszor vártam, láttam itten, Mi szép volt és mi bájjal lejtett, De értem fényt és zajt felejtett. Szerelme kincse, lelke éke, Szívem egyetlen szép emléke, Boldog napok!... játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
Mind elvesztjük, hiába sírunk, Korább' vagy késôbb', amit bírunk, Oly hirtelen hervad virágunk, Csak egy lehellet boldogságunk! Mulassatok, szép ifjú párok, Meg nem zavarlak, ha mélázok, S megenyhülök... játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem!
14
A teremben ezalatt megszólalt a zene, természetesen nem cigány húzta, mert azt csak parasztmulatságokban használták; a nemzeti táncoknak, körnek, csárdásnak, még akkor híre sem volt, keringô és francia négyes uralkodott az elôkelôk termeiben. A báró úr igen jó táncos volt, a keringôt különösen remekül tudta járni, oly messze tartá magától táncosnéját, egész testét hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást hirtelen eleresztik, a terem két különbözô részébe fognak esni. Errôl bizonyságot tehetne Emánuel barátunk, ki dicsô mintaképét utánozva, próbálta már egypárszor az ilyen hanyatt esést. Jelenleg éppen valami lármás francia négyest járnak. A szemközti párok báró Berzy Vilmával és Emánuel barátunk Katinkával. Katinka váltig keresi szemeivel Zoltánt, hogy merre lehet, de nem találja, s kénytelen beérni táncosával. A szövevényes quadrille nem megy végbe minden zavar és elôleges értekezések nélkül, melyet az ifjú hazafiak oly komoly arcokkal végeznek el egymás között, mintha valami vitézi bajról volna szó. Báró Berzy a francia négyesben csak egyszerûen lépni szokott, melyet Emánuel barátunk rögtön utánoz, félreismerhetlen kinyomatával arcán azon öntudatnak, miszerint ô okvetlenül bámultatik. A körülülô éltesb asszonyságok gyönyörködve nézik az ifjak mulatságát; köztük ül a tanácsosné és Szentirmayné is. Mindkettô elég fiatal és elég keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban részt vegyen, de az anyáknak az a véleményök, hogy ha leányaik megnôttek, akkor már nekik nem illik táncolni.
A mazurka Lengyel nemzeti tánc és zene háromnegyedes taktusban, mely elengedhetetlenül jellemzôje. Mint néptánc élénk, heves, a szenvedélyességig fokozódó elemekkel tarkított. Éppen ilyen a zenéje is. III. Ágost lengyel király alatt jött divatba, s azóta összeforrt a lengyel nemzeti élettel.
Kosztolányi Dezsô:
Tóth Árpád:
Tánc
Tánc
Felzendül a húr a sikos terembe, s egyszerre zörgenek az ablakok, ruhák szines gomolya forr kerengve és a szemekbe lávatûz ragyog.
Táncot kivánnék látni, hintázó nôi testet, Zenén lebegve könnyût, toppanva halk neszût, Úszó, setét hajával csak fátyolos mezût, Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett -
Pihegnek a láztól a nôi mellek, erôs kezekben égnek a kacsók, és a tükörnél, ciprus árnya mellett acélerôvel csattan el a csók.
Hadd jönne s lengené szép estté ezt az estet, Most hogy aléló pillám zokogni nehezûlt S hogy nehezûlô szívem ím szakadni feszûlt S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?
A vágtató tánc vad rohamban nyargal, repül a nô a sáppadó lovaggal, szemükbe lóg kuszált, sötét hajuk.
Áztatnám ajkamat borús, bibor borokkal és dúdolnék a tánchoz téveteg bús torokkal S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,
S amíg a kurjantások árja zúg, a padlatot söpörve megjelen a tánc múzsája félig meztelen.
Rám dôlne részeg álom, mint egy agyagkolosszus S nem hallanám a bút, a szennyes és a bosszús Hiénát, amint tépi szívem s morogva habzsol.
A slowfox 1910 körül került Európába. Elôdjei a Onestep és a Ragtime. Ezen táncok zenéjét lassabban kezdték el játszani így késôbb chasse-kal egészítették ki, így jött létre a foxtrott. 1924-tôl más-más gyorsasággal játszották, s szétvált a lassabb slowfox-ra illetve a gyorsabb quickstep-re. Technikailag meglehetôsen nehéz a süllyedés-emelkedés, féltalp-talp-telitalp lépések váltakozása miatt.
15
Mikszáth Kálmán:
B
A Noszty fiú esete Tóth Marival (részlet)
Bál a Somlón
Régóta állt már a „piacon” Tóth Mari is, mert piac az a szó szoros értelmében, ahol csak a „portéka” van kirakva. Az eladók. Ezek fölött tartanak szemlét a legények, s sokszor fumigatíve int egyik-másik a kezével, hogy egy se tetszik neki. A menyecskének semmi helye a piacon. Aki menyecskével akar táncolni, azt valahol másünnen kell elôkeríteni, s ez, mint a birka az úsztatóba, csak nagy húzódozva engedi magát elcipeltetni a tánc helyére, még ha úgy kopogna is a szeme egy-két forduló után. Úgy kívánja azt az illedelem, hát így csinálják. Mari szerényen vonult meg valahol a harmadik sorban, meg se látszott kis finom arca a sok mindenféle gurgolyafej közt. Egy-egy leányt kihúztak az integetések vagy a kacsintások mellőle is jobbról-balról, de neki nem akadt szerencséje. Ami nem csoda, mert igaz ugyan, hogy a szép arc nagy segítség az ilyenben, meg a szép termet (ámbár azt nem látni a harmadik sorban), de vannak hathatósabb emeltyûk is, ilyen a nexus a mesterfamíliák és az ismeretség a legények közt; ahol leány van a háznál, ott rendesen vannak legény alkalmazottak a mûhelyben, akiknek úgyszólván kötelességük megforgatni a gazda leányait. Mari kisasszony különben már megbánta merész kíváncsiságát, szeretne túl lenni a kalandon, megunta a dangubálást, talán restellte is a szobaleánya elôtt, édes örömest otthagyta volna a „kirakatbeli” helyet, de az nem volt könnyû, mert a háta mögötti sorok úgyszólván elzárták útját. Éppen mikor a visszavonulás módozatán töprengett a hamupipôke, egyszerre csak a sor elôtt terem a vadász, s félreérthetetlenül feléje int kezével. Tóth Mari észre sem veszi; a bal szomszédnéja, egy tömzsi vénlány löki oldalba.
16
— Magát hívja az az úr, nem látja? Egész teste megremeg, minden vér arcába szökken, s elhomályosul elôtte a természet, míg valami jólesô melegség fut erein. Hát mégis? Az elôzô sorok megnyílnak elôtte (mert rend van elöl), mintegy öntudatlanul tántorog ki az ifjúhoz, akire még csak most vet egy bátortalan tekintetet. Úgy rémlik neki, mintha ismerné valahonnan, mintha már látta volna valamikor a vadászt, aki gyöngéden fogja meg a kezét (pedig nagy bolondság, mert még elárulja, hogy nem mesterlegény). De Mari nem vesz ilyet észre, nem lát, nem tud már semmit, átveszi fölötte az uralmat a zeneütem; meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban; száll, száll, ismeretlen világokon át. Pedig ez még csak a lassú, a lépegetés költészete. Kellemmel teljes, elôkelô mozgás, de már ki-kicsillan belôle a szilajság gyulladozó szikrája. Táncos a párját elereszti, persze csak azért, hogy aztán elfogja, negédesen illegeti, hajlongatja magát elôtte, Mari egy kicsit járatlan a csárdás zamatos fortélyaiban (hiszen Amerikában nem tanulhatta ki), nem tud elosonni kacérkodó incselkedéssel, s elvegyülni idegen párok közé, s mikor már-már megfogná legyeskedô kedvében a táncosa, kisiklani karmai közül a pillangó illanásával, csalafinta kanyarodással, pedig csak úgy szép a fogdosó, ha nehézséggel jár. Ezúttal ugyan nem virtus; ott fogja el, úgy fogja el, ahogy akarja, mint a pihegô madárkát. A Rupi rárántja a frisset. No, most kell megnézni. Most jön a kopogós. Ej, de tudja! Majd átkapja a Mari derekát két kézzel, föl-fölemelgeti, le-leeresztgeti filigrán táncosnéját, mintha piskótát mártogatna édes tejben. Harmatozik immár a homloka, s lóbálózik hajában a sárga rózsa... jaj, már le is esett!
A Quickstep A Ragtime-bôl fejlôdött ki. 1922-ben alkották meg máig érvényes formáját. A lassabban játszott foxtrottból a slowfox, a gyorsabban játszott zenére pedig a quickstep jött létre. Régebben „Quicktime Foxtrott és Charlestone”-nak nevezték. Ez igen tempós tánc, melyet a quick (gyors) illetve a slow (lassú) lépések váltakozása tesz még érdekesebbé. Az alapokat még szökkenô lépésekkel is kiegészítették a 2. világháború után.
Csoóri Sándor:
Tánc, hajlékony deszkákon (részlet)
Egy népi játék bemutatóját láttam. A darab a török idôkben bonyolódik. Arról szól, hogy boszorkányos összejátszással egy gyönyörû matyólányt elrabolnak szerelmétôl, és egyenesen a török császárnak ajánlják föl. A császár örül az ajándéknak, a lány azonban nem hatódik meg a fenséges kegytôl, majd elveszíti a bánat és az epekedés. Szeretôje nagy nehezen nyomára akad, s matyó legényre jellemzô furfanggal bevágódik a császárnál. Tudósnak álcázza magát, s így még a háremajtót is fölnyitják elôtte. Nem mesélem el a történetet. A dolog vége az, hogy a legény átejti a turbán alatt pislákoló kandúrt, a császárt, és kiszabadítja szeretôjét. Nos, ebben az imént említett háremi részben van egy „keleti” jelenet. A császár elôszólítja legszebb hurijait, hogy fölvidítsák. Az egyik huri fátyol, kendô és minden sejtetô nélkül libeg a színre. Ahogy odanézek, megáll pillanatra a lélegzetem. A lányon épp annyika takaró van, hogy még ez is csak meztelenségét emeli ki. Táncol. Táncolnak külön a kezei, a vállai, a haja, és táncol az árnyéka is ott mögötte a falon. Járja a hastáncot az érzékiség finom, visszafojtott mágiájával. Mi lesz most? Mit szólnak ehhez a nagy levetkôzéshez? Mit szólnak a mozdulatok hajlékony lángjaihoz? Figyelem az arcokat. A férfiakén itt-ott égési sebek, a legtöbbjén persze csak, belsô pirosság. A fiatal lányok s a fekete ruhába öltözött parasztasszonyok meg elôrehajolnak, s úgy nézik ezt a merész látványt. Sehol egy pisszenés, sehol egy megbotránkoztató izomrándulás. A színpad és a tánc azonnal szentesíti elôttük a meztelenséget? A ruhátlanság egy percig sem hat cemendeségnek. Pedig valószínû, hogy a filmeken kívül nemigen találkoztak még ilyen pôrén a mentegetôdzés nélküli testi közvetlenséggel. Legfeljebb csak artistanôket láthattak röpködni félcsupaszon a sátrak pony-
vaege alatt, vagy szaltózni a gumipárnák fölött. Róluk persze megvolt a véleményük. Csodálták, de közben romlottaknak tartották ôket. Világok, tájak és férfiak közt hányódó, röpke nôknek. És most egy odavalósi lány vetkôzik le elôttük ugyanúgy, s fölháborodás helyett hosszantartó tapssal jutalmazzák. Ha idegenbôl jött nô táncolja el a szerepet, nekem talán föl se tûnik a dolog. Az idegen jön, elmegy, s ezzel vége is az ügynek. A nem hozzájuk tartozókkal szemben nincsenek nagy igényeik. Nekik még a „lazább” erkölcsöket is megbocsátják…most ott a színpadon az a mezôkövesdi gimnazista lány a régi elôítéletek cserepein táncolt, s kikerülve az álszemérem századait, az édeni idôkbôl egyenesen a huszadik század közepére ugrott. Nem lokálok színpadjára, hanem egy egyszerû színpad lebegô deszkáira. Mozdulataival a mûvészet jelenvalóságát, lényegét és szépségét hitelesítette. Táncából nem a csiklandósság sugárzott szét, hanem a természetesség, a test gyönyörû képessége, és a léleké is.
A szamba Több táncforma gyûjtô neve. Afrikai rabszolgák vitték át Brazíliába. Itt a tipikus csípômozgás miatt sembanak nevezték. 1910-ben került Európában is a színpadokra. A táncversenyeken csak1924-ben jelent meg. A szambában a csípômozgást még látványosabbá teszi a baunce , ami a térd enyhe behajlításával jön létre. Rengeteg afrikai elemet találhatunk ebben a táncban: ringó lépések, csípôtekerések, volta-forgások.
17
A
Magyar etûdök
Anyám balladát táncol
Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kendôjét gyepre hányta, a Korhány vízénél, Pusztapándon, s bokázó lába pásztortûznél, öles apám örömére szállt, mint az illat a virágon. De gyönyörû lábán víg figurát eredô táncába ô se vitt, csak mutatta ringó mozdulattal halálba járó ôseit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán.
S hajnaltájon, lengô szélben, hogy fény nyílott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát, hat másikat meg karikába. Közöttük anyám ott sugárzott, s kis csizmája lángot vert át. Az ôsi ritmust pásztorok fütyölték... Kettô-kettô felállott szélrül, jelezve, hogy a csúfolt ôs szép feje most halálba révül. S a holtak szemét, ahogy lezárták: ezt a sirató örök búcsút a nyárfák alatt már öten járták.
18
M
Weöres Sándor:
Sinka István:
Akkor meg mikor sírt nyitnak, közéjük lendül hatodiknak apám is , kinek lépteit úgy mérte az öt táncoló, mint ki utolsó fordulattal az egész mûbe értelmet vitt... Mikor a gyertyák porig égtek, még anyám eljárta a végét: egy szál virág körül koszorút táncolt... A juhászok meg már csak nézték, hogy az égen hold ballag át s csudálja nagy,fehér szemekkel anyám lábán a balladát.
Ugrótáncot jókedvembôl, édes rózsám, járok, országút visz Fehérvárig, széles a két árok. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, kinek nincsen tíz tallérja, kötőféket tartsa. Kisbelényes igen kényes, ott terem a jó bor, nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, lompos, kócos, lassan billeg öreg kutya farka. Kifogtunk a Küküllôbôl három rocska rákot, Vásárhelynél ágyu bömböl, köpködi a lángot. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, hadd forogjon a huncut világ, az ô lelke rajta.
A cha-cha-cha Mesterségesen megalkotott tánc, nagyon hasonlít a rumbához, csupán a lassú 4, 1-re chassé-t táncolunk, és itt nem szerelemrôl, inkább kacérkodásról beszélhetünk. A partnerek játszanak egymással s a közönséggel is. A többi latin tánchoz hasonlóan itt is nagyon látványos csípômozdulatokat láthatunk. Elôször Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-tôl divattánc lett.
Kányádi Sándor:
Fekete-piros leíró költemény, melyet szereztem a kolozsvári Malomárok és Telefonpalota közti járdaszigetrôl az ezerkilencszázhatvanashetvenes esztendôkben csütörtök és vasárnap délutánonként. Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután — amikor kimenôs a lány —, fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Akár a kéz, ha ökölbe kékül. Zeneszó, énekszó nélkül. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. Kolozsvári telefonház, száz az ablak, egyen sincs rács, ki-bejár a világ rajta, de azt senki sem láthatja. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. A magnó surrog így, amikor hangtalan másol. Sír a csizma, sír a szédítô tánctól: tatár öröm, magyar bánat, megszöktették a rózsámat. Ha megnyerte, hadd vigye! Fekete-piros, fekete táncot jár
a járda szöglete. Mintha tutajon, billegôn, járnák süllyedô háztetôn, alámerülô szigeten, úszó koporsófödelen. Fejük fölött neon-ág, csupa világ a világ! Ecet ég a lámpában, ecet ég a lám-pá-ban. Anyám, anyám, édesanyám, gondot mért nem viselsz reám. Föl-föllobban egy-egy dallam, — amit talán csak én a botfülû hallhatok, akiben kézzel-lábbal mutogatnak a dallamok, — föl-föllobban egy-egy dallam, s mint a gyertya a huzatban kialszik. Szamos partján mandulafa virágzik; fekete-piros, fekete táncot jár a járda szöglete. Körbe-körbe majd pörögve majd verôdve le a földre föl az égre szembenézve sose félre:
egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot kár. Honnan járják, honnan hozták, honnan e mozdulat-ország? Szétlôtt várak piacáról, csûrföldjérôl, még a sátor vagy a jurta tüze mellôl, röptette föl a csípôk, a csuklók, térdek katapultja? Vagy régebbrôl, húszezerbôl? Még a nyelv elôtti ködbôl teremti újra — az ösztön? Akár a szemek mandulametszését az anyaméh szent laboratóriuma? Honnan járják, honnan hozták? Honnan e mozdulat-ország? S milyen titkos adó-vevôk fogják, folyton sugározván, az egyazon vér és velô hullámhosszán? Akár a kéz, ha ökölbe kékül. Zeneszó, énekszó nélkül. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros-fekete táncot jár. A magnó surrog így. S amit ha visszajátszol? Koporsó és Megváltó-jászol.
A francia négyes Quadrille: a 19. század elején elterjedt, a kontratánccal és az anglaise-zel rokon, négy emberrel elôadott társasági tánc, melynek hat különbözô ütemû figurája van, s zenéjében népszerû táncdalok és operarészletek szerepeltek.
19
Dippold Pál:
Táncórarend Balatonfüreden, egy valamikori nyárban a móló tövében zenekar játszott. Hajlékony dallamok úsztak a kikötôi lámpák alatt, egyszeregyszer gyorsabbra váltott a dob, ilyenkor a szívünk ritmusa is pergôbbé vált. Az a nyár nem volt annyira régi, húsz évvel ezelôtti talán. A gyerekeinkkel sétáltunk arra, és a látvány mindannyiunkat megállított: több száz ember vette körül a zenészeket, tapsoltak, ideoda hajladoztak, mintha egy óriási gabonakört fújt volna valami érthetetlen szél — bár melyik az a szél, amelyik érthetô? —, és a tömegtôl néhány méternyire egy középkorú pár táncolt. Rumbáztak. Pontosan, lágyan és kecsesen, tekintetük is összekapaszkodott, lépkedtek, suhantak ott a füredi mólón, kirepültek az idôbôl. A férfi alacsony volt és pocakos, a nô is inkább duci, mint karcsú. Mosolyogtak, és olyan öröm suhogott körülöttük, ami az este legszebb emberpárjává tette ôket. Igen, szépek voltak. Talán arra a napra emlékeztek vissza, amikor elôször találkoztak a tánciskolában, talán a gyerekeik óvodai táncbemutatóira, talán csak néhány év óta tanulnak táncolni, és most itt van ez a füredi este, és ôk benne vannak a füredi estében, boldogok. Boldogok, mert vannak. A zenekar abbahagyta a muzsikálást, a táncosok elengedték egymást, beszélgetni kezdtek. Közelebb léptünk, torokhangos északi szavakat hallottunk. Svédek? Norvégok? Dánok? — kérdezte a feleségem, nem tudom, mondtam, de ideje lenne nekünk is megtanulni táncolni. Bolond vagy te, válaszolt, mindjárt unokáink lesznek. Nem számít, tapsoltam az újra beinduló zene ritmusára, és néztük, ahogy az északi házaspár egymást átkarolva kisétál a füredi estébôl. A feleségemmel, életem és írásaim fôszereplôjével néhány évvel ezelôtt beiratkoztunk egy tánctanfolyamra, mert karácsonykor a gyerekeinknek meg kellett mutatnunk, hogy szavak nélkül is tudunk örömöt adni. Szenteste a Mennybôl az angyal örömhíre után mi következtünk. Éppen összekapaszkodtunk, amikor a fenyôfa ágait széthajtva mellénk lépett Weöres Sándor. Hárman vagyunk, mint azok a bizonyos királyok, lépett a madárcsontú költô oldalára Carlos Santana és Elvis Presley. Gitár lógott a nyakukban. Hoztunk nektek verseket , hogy legyen mire táncolnotok. Karcsi, te kezded, intett Santananak a költő. Felvijjogott a gitár, és szólt a dal:
20
Ha jön a bika ha jön a bika ha jön a bikák legnagyobbika nevet a Rika nevet a Rika nevet a kicsi Sárika. Meg kell értetni a Sárikával hogy jó lesz vigyázni a bikával ha jön a bika ha jön a bika ha jön a bikák legnagyobbika. Weöres Sándor elégedetten bólintott, és Elvis Presleyhez fordult, te következel, gyerünk! És feldübörgött a rock: a taxi a praxi a gyerünk zabálni a füstölgô tüzes Cotopaxi a jöhet akármi Lóri ma kiköpöm a zagyvelôm fölakasztom a hátgerincem fazékba kilugozom a tüdôm de a tollas bôrödet is kimosom a csinos ing mega a nyakke- a nyakkebeleidet én ma kitaposom meg a bádogminták is mi vagyunk a taxi a praxi a gyerünk zabálni a füstölgô tüzes Cotopaxi a jöhet akármi
Táncoltuk a rumbát és a rock and rollt. Nem is vettük észre, mikor tûntek el vendégeink. Táncoltunk, kirepültünk az idôbôl. Az unokánk és a gyerekeink nem nevettek ki minket, tapsoltak, és azt mondták, hogy olyan szépek vagyunk, mint azon a régi füredi mólón azok a csúnya, északi emberek. A szívünkben meg újra ott fénylett a balatonfüredi és a mindenkori teljesség öröme. Öröknyár, elmúltunk ötven évesek.
A rumba Több kubai tánc gyûjtôneve. Jelentése: ünnep vagy tánc. Lírai és erotikus elemek keverednek benne. A tánc 1930-ban került a parkettre Európában. A két rumbaháborúban (1956-58, 1961-63) a technika szabványosításáról vitatkoztak. Végül a cuban style terjedt el. Izzó szerelmi versengés elemei jellemzik, ahol a nemek párbeszédében a nô incselkedik a férfival. A partnerek látványos csípômozdulatokkal próbálják elcsábítani egymást.
W.A.
Mozart
A. Rubinstein F. Schubert E.Grieg F.Schubert Leoncavallo Gounod
F.
Kreisler
P. Mascagni J.
Brahms
C. Saint-Säens J.Strauss E.
De
J.
Strauss
J.Brahms Vezényel
:
Keringõ Solti Kamarazenekar arazenekar Kam Don Giovanni anni Don Giovanni szerenádja Jekl László Figaro házassága zassága Susanne áriája Szakács Ildikó Szerenád Solti Kamarazenekar Három a kislány - kettõs Laczák Boglára g és Jekl László Peer Gynt szvit - Anitra tánca Solti Kamatazenekar atazenekar Kam Szerenád Felletár Melinda - hárfa rfa há La Mattinata Alagi ata g János Romeo éss Júlia - Júlia áriája Szakács Ildikó Faust - Mefi efisto szerenádja Jekl László Szép rozmaring maring Szerelmi öröm Szerelmi bánat Solti Kamarazenekar, Bangó Feren Ferenc e c Parasztbecsület csület - Turiddu szerenádja Alagi g János ános J Szerelmi dalkeringõk Szakács -Laczák -Al -Alagi Alag a i - Je Jekl kl Sámson éss Delilalil Csókária k i Laczák Boglárka Boglár g árkka Pizzicato polka Solti kamarazenekar am mar araz azen ken enek ekkar Sorrentói Curtisemlék Alagi János os Denevér - Finálé - Finálé Szakács-Laczák Szakács-LLacczá zákk Alagi-Jekl Alagi-Jek g kl V.Magyar tánc Solti Kamarazenekar Kam mar a az azen enek en ekarr Medveczky Ádám Jegyek a Tourinformnál zínen kaphatók! és a helyszínen
Szerenád est
Vonósszerenád renád
P.I Csajkovszkij
Balatonfüreden 2011. július 22-én Gyógy téren
A 2011. július 22. este 8 órakor kezdõdõ õ balatonfüredi hangverseny mûsora
20 órakor a
Kedves, a város kulturális életéhez illõ hagyomány alakul kul Balatonfüreden az Anna napi bálokhoz kapcsolódva. A 2010-es nagy sikerre való tekintettel újabb SZERENÁD RENÁD EST kerül megrendezésre 2011. július 22-én este, a Gyógy téren. A hangverseny mûsorában felcsendülnek zenekari és operai szerenádok Szakács Ildikó, Alagi János, Laczák Boglárka, Jekl László énekmûvészek, és a fúvóss szólistákkal kibõvített SOLTI Kamarazenekar közremûködésével. Vezényel Medveczky Ádám Kossuth th díjas mûvész, a budapesti Operaház karmestere. A nyáresti hangulat, a gyönyörû természeti környezet joggal csábítja a Kedves Érdeklõdõt az este 20-22 óráig hallható romantikus zene élvezetére. Ez az alkalom a résztvevõ mûvészeknek is nagy öröm,, hiszen a szép zenélés életük legfõbb feladata. Mindnyájan szeretettel várják a Kedves Közönséget!
3MK[SMUÈ\
w3WLÀTa^ÀZW[Iw M[SQMUMT\XZWOZIUWS" =L^IZ[bÌVPÀb"RÙTQ][ wI]O][b\][ 3WLÀTa5Ú^È[bM\Q.M[b\Q^ÀT"RÙTQ][ wRÙTQ][ 0ÌZÕ[0È\.M[b\Q^ÀT"I]O][b\][wI]O][b\][ 3MK[SMUÈ\Q6ÈXbMVMQ
¬bMTÌ\ÔIM[ XZWOZIUWSJÒT"
>13MK[SMUÈ\.ZQVOM 5Ú^È[bM\Q.M[b\Q^ÀT" UÀZQK][!wÀXZQTQ[ @11-]ZÒXI2Õ^ÔRM6MUbM\SÕbQ /aMZUMSÈ[1NRÙ[ÀOQ
:7;> :2)µ6< 6 4=63;70)6-5=6)<37B0)<
___SMK[SMUM\P]
“A klasszikus elegancia”
< <
Az Anna A naa Gra G nd dH Hotel**** Wine& & Vi V tal B Baal to Bala onfüred nfü d történelmi központjában, egy több mint 200 éves, felújított épületben, 100 db NO|QE|]ĔWtSXV~pVPpUHWđV]REiYDOOD],SRO\5HVLGHQFHV]iUQ\\EDQOX[XVODNRV]WiO\RNNDOQpJ\]HWPpWHUHVZHOOQHVVUpV]OHJJHO QpJ\ J\V \ iYRVERZOLQJSiO\iYDOPLQLJROIIDOFXNUiV]GiYDO%LRPHGJ\yJ\V]DORQQDO%HDXW\V]DORQQDOIRJiV]DWLNOLQLNiYDOpVHJ\HGL viinoték ékáva á l várja árja vendé dé ég égei geitt.
ZZZDQQDJUDQGKX
+%DODWRQIUHG*\yJ\WpU_7HO _UHVHUYDWLRQ#DQQDJUDQGKRWHOKX
@löda [d[h]_|`W mmm$Wjec[heck$^k
uq ø
8¯ ²ª¤· 8¶ø ¤ª¼ ¤µ ²µ ¶½8ªø · ¨µ °@¶½¨· ¬ o ø ®¸¯ · ¸µ 8¯ ¬ ¶o ø @¶ø ¶½¨¯ ¯ ¨°¬ ø ®¬ ±¦¶¨¬ ¥Q¯ q ø
yø ø ¯ ¨°¨½¨±ø vsø °]¶²µ ø P¶¶½¨¶¨±ø {q ssso p ø · p @µ · d ¨ªµ ¨±§¨¯ «¨· Q} ø ¨¯ } ø syp tp wvsp wsp ss øøøøøøøøp °¤¬ ¯ } ø ²±¯ ¬ ±¨p µ ¨±§¨¯ ¨¶«¬ µ · ¹ q ±¨·
Fedezze fel a digitális lapolvasás előnyeit! Keresse a Heti Választ a bármilyen eszközön elérhető www.digitalstand.hu online lapáruházban, ahol számos napilap, hetilap és magazin digitalizált változata megtalálható a nyomtatott lap áránál jelentősen olcsóbban!
Danubius Hotels in Balatonfüred Hotel Annabella Balatonfüred Tel.: (+ 36 87) 889 400 Fax: (+ 36 87) 889 435 [email protected]
Hotel Marina All inclusive Balatonfüred Tel.: (+ 36 87) 889 500 Fax: (+ 36 87) 889 535 [email protected]
danubiushotels.com
Balaton Balatonfüred Ékkövei - Jewels of Balatonfüred Városi Múzeum Town Museum
A látványos, interaktív v kiállítás kiállít Balatonfüred XIX. századi történelmét mutatja Ǥï±Ý
×À±Ǥ The spectacularr, interactive exhibition featur features the historry o of 19th centurry Balatonfüred. The museum off fffers ers great exxperience ffor or children and adults as well.
Vaszary V aszary V Villa illa Kiállítások, koncertek, könyvesbolt, ká áv vézó Exxhibitions, concerts, bookstore, cofé Kiállításaink / Exxhibitions hibitions Mednyánszk kytól Barcsayig
±±ö±±Ý From Medn nyyánszky to Barcsay - selection of the K Kecsk ecskemét Art Co ollection (2011.06.18-09.11) André Kertész - Budapest, Párizs, árizs New Yor York fotókiállítás / photoeexhibition (2011.07.09-09.18)
Jókai Mór Emlékház
Jók Jókai ai Mór Memorial House
Jókai Mór 1870-ben épült villája hamisítatlan XIX. századi hangulatot varázsol körénk, s bepillantást enged a Jókai család füredi mindennapjaiba. A kiállítás idei évben rangos g kitüntetéssel, sel,, a Múzeum Cafféé díjjal jj gazdagodott g .
òϐǤ òϐǤ 8230-Balat 8230-Balatonfüred, onfüred, Hon Honvéd véd utca utca 2. T el.:+36-21-200-2454, +36-21-200-2463, inf nffo@f [email protected] Tel.:+36-21-200-2454, [email protected] w www.furedkult.hu ww.ffuredkult.hu
A különleges úthoz különleges külsô jár A Theodora Kékkúti a Balaton-felvidék ásványvize, amely föld alatti útja során egyedi ízre és magas ásványi anyag tartalomra tesz szert. Ez a különlegesség pedig különleges külsôt érdemel. Keresse a Theodora szénsavmentes ásványvizet mostantól piros címkével!
Theodora® – A feltöltôdés egyedi forrása * Az ásványvizek, így a Theodora keletkezésének útja. Illusztráció.
www.balatonfüred.hu
Balatonfüred
a Kultúra Magyar Városa
