Bajóci szelvények az Északi Bakonyból

Földtani Közlöny,

Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1975)

105.

208-219

Bajóci szelvények az Északi Bakonyból Galácz (5

András* ábrával)

Bevezetés A D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g — és ezen belül a B a k o n y — k ö z é p s ő j u r a k é p ­ z ő d m é n y e i t h á r o m összefoglaló m u n k a ismertette. I f j . N O S Z K Y J. (1961) a budapesti M e z o z ó o s Konferenciára készített összefoglalásában felsorolta az előfordulásokat, kőzettípusokat, és szelvényben ismertette néhány lelőhely rétegsorát. V A D Á S Z E . (1960) Magyarország földtana című m u n k á j á b a n rövi­ den összegezte a középhegységi juráról ismert adatokat, néhány ősmaradvány felsorolásával. 1969-ben, a Mediterrán Jura K o l l o k v i u m r a készített beszámo­ lójában F Ü L Ö P J. (1971) foglalkozott r ö v i d e n a k ö z é p s ő j u r a k é p z ő d m é n y e k k e l is, e l s ő s o r b a n m i k r o f a u n i s z t i k a i a d a t o k a l a p j á n . E z e n m u n k á k , valamint az újabb szelvények begyűjtött faunái alapján ki­ tűnt, h o g y a középsőjura emeletei közül a B a k o n y b a n n a g y o b b területen csak a bajóci fejlődött ki Ammonites-tartalmú fáciesekkel. Aaleni A m m o n i t e s e k e d d i g csupán Csernyéről kerültek elő ( G É C Z Y 1967a, b ) , a b a t h e m e l e t a m m o n i teses mészkőfáciesét p e d i g m i n d e z ideig csak Gyenespusztán sikerült m e g ­ találni ( G A L Á C Z 1970). Máshol a b a t h b a n a csak mikrofaunát tartalmazó radiolarit ismert. A kallovi e m e l e t a B a k o n y b a n csak radiolaritfáciesben található. A b a k o n y i b a j ó c i emelet részletes biosztratigráfiá jávai eddig csak k é t m u n k a f o g l a l k o z o t t . A b a k o n y c s e r n y e i T ű z k ö v e s á r o k b a n a z aaleni A m m o n i t e s e k fel­ dolgozása kapcsán G É C Z Y B . (1967a, b ) e g y szegényes fauna alapján kimutatta a Sonninia sowerbyi Z ó n á t . A g y e n e s p u s z t a i k ö z é p s ő j u r a s z e l v é n y a l s ó r é s z é n gazdag faunájú, j ó l tagolható középső- és felsőbajóci rétegek váltak ismertté ( G A L Á C Z 1970). 1969 és 1973 k ö z ö t t a M a g y a r Á l l a m i Földtani I n t é z e t s z á m o s b a k o n y hegységi középsőjura szelvény Ammonites-faunáját gyűjtötte b e . A pontos gyűjtésekkel előkerült rendkívül gazdag anyag lehetőséget a d a bakonyhegységi bajóci pontosabb megismerésére. Jelen m u n k a az eddig csak szórványos irodalmi utalásokból ismert bajóci s z e l v é n y e k r é t e g t a n i tagolásával és p á r h u z a m o s í t á s á v a l foglalkozik. A t ö b b m i n t 17 0 0 0 p é l d á n y b ó l álló f a u n a ő s l é n y t a n i e r e d m é n y e i n e k k ö z l é s e é s a f i n o m rétegtani összefoglalás későbbi publikációk alapját képezik. A leírt s z e l v é n y e k a z É s z a k i B a k o n y b a n találhatók (1. ábra). A lókúti szel­ vény az ún. folyamatos, vagy medencerétegsorok, a somhegyi, közöskúti és kisnyerges-árki pedig a hézagos, vagyis a „ s e a - m o u n t " típusú rétegsorok cso­ portjába tartozik.

* Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék.

Galácz:

Bajóci

szelvények

az Északi

Bakonyból

209

1. ábra. Térképvázlat a vizsgált északi bakonyi bajóci szelvények elhelyezkedéséről Fig. 1. Esquisse cartographique de la situation des coupes bajociennes étudiées dans le Bakony Septentrional

A szelvények vizsgálata L ólc út A lókúti d o m b jura rétegei a m a g y a r irodalomban m á r régen ismertek. R é s z l e t e s vizsgálatra a z o n b a n m i n d e d d i g csak a liász faunát t a r t a l m a z ó réte­ gek kerültek. A bajóci A m m o n i t e s e k lelőhelyét elsőként TELEGDI-ROTH^ K . említette ( 1 9 3 4 , 2 1 7 . o . ) , n é h á n y f a j f e l s o r o l á s á v a l (Phylloceras nillsoni H É B . , Cadomites bayleanus O P P . , Cadomites brodiaei S O W . ) . A z A m m o n i t e s e k a l a p j á n a k ö z é p s ő d o g g e r Stephanoceras humphriesianum Z ó n á t v a l ó s z í n ű s í t e t t e . K O N D A J . (1970) részletesen újravizsgálta a terület középsőjura k é p z ő d ­ m é n y e i t is, és n é h á n y ú j o n n a n g y ű j t ö t t A m m o n i t e s p é l d á n y alapján ( G r a p h o ceratinaek és Stephanoceratinaek — G É C Z Y B . határozásai) a felsőaalenit és az a l s ó - és k ö z é p s ő b a j ó c i t m u t a t t a k i . Az 1970-es évtől k e z d ő d ő e n K O N D A J . vezetésével n a g y a r á n y ú rétegről­ rétegre folytatott gyűjtés indult m e g T E L E G D I - R O T H K . eredeti lelőhelyétől é s z a k n y u g a t r a , a lókúti d o m b D N y - i p e r e m é n . A feltárt rétegsor és a külön­ legesen g a z d a g fauna alapján a bajóci rétegek sztratigráfiai és települési v i ­ szonyai pontosíthatókká váltak.

Rétegsor A l ó k ú t i d o m b D N y - i r é s z é n e k f ő t ö m e g é t a d ó liász összlet legfelső részét a z Ammoniteseket kő

n e m tartalmazó

ún. tűzköves, paleotrixes-radioláriás

mész­

képviseli. Mivel e z a toarci mangánösszlet fedő k é p z ő d m é n y e , feltételesen

Földtani

210

Közlöny

105. kötet,

2. füzet

az aaleni emeletbe sorolható (v. ö .F Ü L Ö P e t al. 1 9 6 9 , 5 9 . old., 1 7 . ábra, 1970,

1 7 1 .о., 2 .ábra).

A makrofaunamentes

KONDA

tűzköves rétegekre települnek

bajóci emelet ammoniteses mészkőrétegei, 6 m vastagságban.

a

A mészkősorozat

s z a b á l y t a l a n u l v á l t a k o z ó a g y a g o s a b b és m e s z e s e b b , felső részén

tűzkőgumókat

t a r t a l m a z ó r é t e g e k b ő l áll. A l i t o l ó g i a i j e l l e g e k a s z e l v é n y felső r é s z é n f o l y a m a ­ tosan változnak, és a fauna elszegényedik. A néhány d m vastag átmeneti,

ős­

maradvány-mentes rétegcsoport után a fedő bath-kallovi radiolarit következik.

Fauna és zónabeosztás Az

Ammoniteseket

tartalmazó

ményezett.

A z átlagosan

Ammonites

mellett

3 3 réteg

gyűjtése

hatalmas

2

1 9m -es felületről rétegről-rétegre

1 0 Nautilus

példány,

anyagot

gyűjtött

ered­ 16.465

k b . 4 0 0 Belemnites r o s t r u m ,

Inoceramus s p . é s 3 4 Anisocardia s p . k a g y l ó , v a l a m i n t

212

1 7 tengeri s ü n marad­

v á n y a (Orbignyana s p . ) k e r ü l t e l ő . A n a g y p é l d á n y s z á m m e l l e t t a k i t ű n ő m e g ­ tartási állapot

alapján

bajóci sztratigráfia

is e z a rétegsor

kulcsfontosságú

lehet

a

mediterrán

szempontjából.

2. ábra. A lókúti bajóci rétegsor, a jellemző Ammonitina-genusokkal (fellépésük sorrendjében) Fig. '2. La succession bajocienne de Lókút avec les genres d'Ammonitines caractéristiques (en ordre de leur apparition)

Galácz:

Bajóci

szelvények

az Északi

Bakonyból

211

A f a u n a t ú l n y o m ó r é s z é t ( k e r e k e n 8 5 % ) a Phylloceras- é s Lytoceras-félék alkotják. Rétegtani szempontból viszont csak az A m m o n i t i n á k fontosak, ezért a fauna értékelésénél csak a z e b b e a z alrendbe t a r t o z ó g e n u s o k elterje­ dése szerepel ( 2 . á b r a ) . T e k i n t e t t e l a m u n k a előzetes jellegére, a s z ö v e g é s az ábrák csupán a genus-szintű meghatározásokra korlátozódnak. S o n n i n i a s o w e r b y i Z ó n a . A s z e l v é n y l e g a l s ó t í z ( 3 3 — 2 4 . sz.) r é t e g é b ő l v i s z o n y l a g s z e g é n y e s f a u n a k e r ü l t e l ő , a m e l y a Sowerbyi z ó n á r a u t a l . N é h á n y Sonninia é s Witchellia m e l l e t t j e l l e g z e t e s e k a Strigoceras-dk é s Bradfordia-k, v a l a m i n t a Docidoceras-ok é s Trilobiticeras-ók. A Trilobiticeras e l ő ­ f o r d u l á s a v á r h a t ó v o l t , m e r t a k ö z e l b e n l e v ő TELEGDi-RoTH-féle l e l ő h e l y t ö r ­ melékéből e genus e g y példánya korábban előkerült (GALÁCZ 1 9 7 1 ) . A

z ó n á n belüli tagolódás a g y é r fauna

alapján

is k i m u t a t h a t ó .

A z alsó,

Discites S z u b z ó n á r a j e l l e m z ő Bradfordia-k é s Trilobiticeras-ok c s a k a

33—26.

s z . r é t e g e k b e n j e l e n t k e z n e k , m í g a 2 5 . é s 2 4 . r é t e g e k c s u p á n n é h á n y Strigoceras- é s Sonninia-íélét s z o l g á l t a t t a k . E z a k é t r é t e g t e h á t v a l ó s z í n ű l e g a Laeviuscula S z u b z ó n á t k é p v i s e l i . O t o i t e s s a u z e i Z ó n a . A l ó k ú t i b a j ó c i s z e l v é n y b e n , felfelé h a l a d v a a z e l s ő Otoites-ek é s Emileia-k a 2 3 . r é t e g b e n j e l e n n e k m e g , í g y a Sowerbyi é s Sauzei Z ó n a h a t á r a a 2 4 . é s 2 3 . r é t e g k ö z é h ú z h a t ó . A z ó n a j e l z ő Otoites-ek fokozatosan gazdagabb csoportot alkotnak, majd a 2 0 .rétegtől kezdve számuk ú j r a c s ö k k e n . A z u t o l s ó , t ö r e d é k e s Otoites s p . i n d e t . p é l d á n y a 1 3 . s z . r é t e g b ő l került elő. A z Emileia g e n u s k é p v i s e l ő i a 2 3 . r é t e g t ő l a 1 2 . r é t e g i g v é g i g i g e n g a z d a g csoportot alkotnak. Emellett gyakori formák, különösen a középső rétegekben, a Frogdenites f a j o k , a f e l s ő ( 1 3 — 1 2 . ) r é t e g e k b e n p e d i g a Labyrinthoceras-ok. A z ó n a középső részén jelennek m e g a Stephanoceratidaek, Skirroceras é s Normannites s . 1. g e n u s o k k a l .

a Stephanoceras,

A z ó n a a l s ó r é s z é n m e g v a n n a k a Sowerbyi Z ó n á b a n g y a k o r i b b Sonninia és Witchellia g e n u s o k k é s ő i f a j a i . A z e l s ő Dorsetensia-k (D. liostraca В и с к м . , D. deltafalcata ( Q U E N S T . ) ) m á r a 1 2 . r é t e g b e n , t e h á t a z ó n a l e g f e l s ő r é t e g é b e n m e g ­ jelennek. A z i s m e r t e t e t t f a u n a e l o s z l á s a l a p j á n v a l ó s z í n ű n e k l á t s z i k a Sauzei Z ó n a 3 s z u b z ó n á r a o s z t á s á n a k l e h e t ő s é g e . A l s ó s z a k a s z á t a Sonninia-k é s Witchellia-k, k ö z é p s ő r é s z é t a n a g y o b b g y a k o r i s á g ú Otoites-ek, Frogdenitesek, é s a m e g ­ j e l e n ő S t e p h a n o c e r a t i d a e k , f e l s ő h a r m a d á t p e d i g a Labyrinthoceras-ok é s a z e l s ő Dorstensia-k j e l z i k . S t e p h a n o c e r a s h u m p h r i e s i a n u m Z ó n a . A zóna kezdete a l l . rétegtől számítható, ahol a korábban domináns Otoitidaekkel szemben a S t e p h a n o c e r a t i d a e k v e s z i k á t a z u r a l k o d ó s z e r e p e t . A z ó n á b a n v é g i g a Stephanoceras-ok é s Normannites-ek s z á m s z e r i n t i é s a l a k g a z d a s á g a j e l l e m z ő , e z e k m e l ­ l e t t a Dorsetensia-k, Ghondroceras-ok é s Oppelia-íélék f o r d u l n a k e l ő . A z ó n a f e l s ő h a t á r á t a Stephanoceras-félék s z á m á n a k 5 . é s 6 . r é t e g k ö z ö t t i h i r t e l e n l e csökkenése jelzi. A Humphriesianum Z ó n a a l s ó r é s z é t L ó k ú t o n a Dorsetensia-k j e l z i k . A k ö z é p s ő r é s z e n a Stephanoceras g e n u s k ü l ö n b ö z ő f a j a i n a k t ö m e g e s j e l e n t k e z é s e é s a Ghondroceras-ok n a g y f o r m a g a z d a g s á g a j e l l e m z ő . É r d e m e s m e g j e g y e z n i , h o g y a z e g y e t l e n Poecilomorphus p é l d á n y t a 9 . r é t e g b ő l , v a g y i s a z ó n a k ö z é p s ő r é s z é ­ ről sikerült gyűjteni. A p é l d á n y szerencsés leletnek tekinthető, k ü l ö n ö s e n h a m e g g o n d o l j u k , h o g y ezenkívül a 9. réteg m é g 1 . 2 3 5 A m m o n i t e s p é l d á n y t szol­ g á l t a t o t t . A Humphriesianum Z ó n a f e l s ő r é s z é b e n a Teloceras-pk é s a Peri-

Földtani

212

sphinctaceae f ő c s a l á d

első

Közlöny

105. kötet,

képviselői jellemzők. Ugyanitt

formák, amelyek átmenetet jelenthetnek sok

2. füzet

találhatók

k ö z ö t t . E z e k a z a l a k o k a Subfurcatum Zónába, i s á t h ú z ó d n a k .

még nak,

p o n t o s a b b a n n e m vizsgált ágról van itt szó, melyet hol h o l Cadomites-éknek

kontroll

híján

írtak

le, de a pontos

m é g n e m sikerült

A

a

tisztázni.

Egy,

Valószínű,

eddig

Stephanoceras-ok­

hovatartozásukat hogy az

( 1 9 5 6 , 2 6 4 . о . ) É s z a k - A f r i k á b ó l e m l í t e t t , Cadomites-ékből együttes

azok

a Stephmoceras é s a Cadomites g e n u ­

rétegtani ARKELL-től

álló f a u n a is h a s o n l ó

lehet.

Humphriesianum

Zóna Lókúton

hármas

tagozódást

mutat.

Szintén

3

s z u b z ó n á t k ü l ö n í t e t t el P A V I A és S T U R A N I (1968) a Digne-i ( D K - F r a n c i a o r s z á g ) szelvényben. A lókúti d o m b igen gazdag faunájában ,,Poecilomorphus"

szubzónát

n e m lehetett

ezek közül a z alsó, ú n .

azonosítani,

mivel

az

egyetlen

Poecilomorphus p é l d á n y a z ó n a k ö z é p s ő r é s z é b ő l s z á r m a z i k . A P A V I A - S T U R A N I féle

k ö z é p s ő , ú n . ,,Stephanoceras" s z u b z ó n a

a nagytömegű

Stephanoceras é s

Normannites a l a p j á n L ó k ú t o n i s k i m u t a t h a t ó . A Humphriesianum Z ó n a f e l s ő szubzónája

Lókúton

a szubzónajelző

Teloceras blagdeni ( S o w . )

előfordulása-

a l a p j á n b i z o n y í t h a t ó . E b b e a s z u b z ó n á b a t a r t o z i k a 7. é s 6. r é t e g , a h o l v i s z o n y ­ lag n a g y

formagazdagsággal

jelentkeznek

a z e l s ő Perisphinctes-félék

sphinctes s p p . , Caumontisphinctes s p p . ) . H a s o n l ó f a u n á j ú

(Lepto-

rétegeit P A V I A (1971)

a Subfurcatum Z ó n a a l j á r a h e l y e z t e . L ó k ú t o n a Humphriesianum é s Subfurca­ tum Zónák h a t á r á t i n d o k o l t a b b a Stephanoceras-ok é s Teloceras-ok meghúzni,

eltűnésével

é s a Perisphinctaceae f ő c s a l á d k é p v i s e l ő i n e k m e g j e l e n é s é t

a Hum-

phriesianum Z ó n á n b e l ü l i n e k v e n n i , a n n á l is i n k á b b , m e r t a z e l s ő Perisphinctes félék E u r ó p á n

k í v ü l m á r a Sauzei Z ó n á b a n j e l e n t k e z n e k ( I M L A Y

S t r e n o c e r a s ceras-félék s z á m a formáktól

s u b f u r c a t u m

— eltekintve

— teljesen

Z ó n a .

A 6. rétegtől

a z e m l í t e t t , Cadomites-felé

lecsökken. A fokozatosan

1973). a Stephano-

átmenetet

rosszabb

mutató

megtartásúvá

váló

f a u n á b a n a Leptosphinctes é s Caumontisphinctes f a j o k m e l l e t t Spiroceras-ok é s a 2. r é t e g b e n A

e g y Garantiana ? s p . i n d e t . p é l d á n y f o r d u l t

szubzóna-beosztás

a gyenge megtartási állapot

szám miatt n e m valósítható

elő.

és az a l a c s o n y

példány­

meg.

Somhegy A

Bakonybéltől

keletre,

a

pénzesgyőri országút

északi

S o m h e g y középsőjura rétegei szintén régóta ismeretesek. tött A

Ammonitesekről PAUL

meghatározott

fajok

(1862,

oldalán

a következők voltak

emelkedő

A zelső innen

228 — 229. o . ) r ö v i d faunalistát

gyűj­

is k ö z ö l t .

(zárójelben a valószínű

modern

nevekj : Ammonites ptychoicus QTJENST. ( = Ptychophylloceras A. Zignodianus D'ORB. ( = Holcophylloceras sp.) A. Kudernatschi H A U . ( = Phylloceras s p . ) A. dimorphus D'ORB. ( = Dimorphinites dimorphus A. biplex S o w , ( = ? Leptosphinctes sp.) A. Achilles D'ORB. ( = ?Leptosphinctes sp.)

PAUL

(D'ORB.))

m e g j e g y e z t e , h o g y a Phylloceras-félék ( „ H e t e r o p h y l l e n " ) a f a u n a

n y o m ó részét A

Srj.i

túl­

alkotják.

somhegyi középsőjura

e korai említése ellenére

későbbi kutatók

n e m találták m e g ezeket a rétegeket. SCHAFARZIK F . (1890) részletesen

sokáig vizsgált

Galácz:

Bajóci

szelvények

az Északi

Bakonyból

egy somhegyi szelvényt, d e középsőjura rétegeket

213

n e m említ. N e m tesz emlí­

tést dogger rétegekről T A B G E B H . ( 1 9 1 2 a,b) sem. IFJ. és

N O S Z K Y J. ( 1 9 4 3 )

utalt

azok gazdag

v a l a m i n t Sonninia-t

újra vizsgálatai során megtalálta

faunájára.

Posidonomya-kon

említett. E g ymásik

a bajóci

rétegeket,

k í v ü l Phylloceras

spp.-t,

— máig m e g n e mtalált lelőhelyről

Stephanoceras, Phylloceras, Sphaeroceras, Morphoceras (= Dimorphinites) é s Perisphinctes

( s . 1.) g e n u s o k m e l l e t t

előforduló

Apsorroceras baculatum Q u . j e l e n l é t é r e KONDA

J.

(1970,

Arkolással feltárta

1 8 7 . o . ) részletesen a 649,6

méteres

Spiroceras

bifurcatum Q u . é s

utalt. újravizsgálta

magassági

pont

a somhegyi közelében a

rétegsort, és a középsőjura A m m o n i t e s e k e t G É C Z Y B . előzetes ban

ismertette.

E szerint

ceras mediterraneum bajócira A

Stephanoceras s p . , Nannolytoceras

(NEUM.)

és

Sphaeroceras

rétegsort. triász-jura

meghatározása

s p . , Holcophyllo-

sp. fordult elő, m e l y e k a felső-

utaltak.

Budapesten

WENDT

1969-ben

tartott

megvizsgálta a faunát,

Mediterrán

Jura

Kollokvium

idején

és előzetesen, a települési v i s z o n y o k

ismerete nélkül, e g y hasadékkitöltő faunát

ismert fel ( W E N D T

J.

pontos

1971, 125. o.).

Rétegsor A KONDA

J. vezetésével a s o m h e g y i 6 4 9 , 6 m-es magassági p o n t közelében

létesített mesterséges feltárás a n y a g a alapján n e m lehetett a g y ű j t ö t t pontosan rekonstruálni lódott,

1973-ban

SZABÓ

J.

faunából

a rétegsort. I d ő k ö z b e n a z árkolás beomlott, megrongá­

és a faunagyűjtések

p o n t o s lelőhelyeit s e m sikerült

a somhegyi középsőjura

azonosítani.

csigák feldolgozásához

g y ű j t é s t v é g z e t t , é s í g y a k o r á b b i a n y a g o t is h a s z n á l n i

újra-

lehetett.

K O N D A J. ( 1 9 7 0 ) és SZABÓ J. közlései szerint a S o m h e g y e n a z alsóliász d a c h steini

típusú

mészkő

felszínére

üledékhézaggal

vörös,

gumós,

ammoniteses

bajóci mészkő következik. A dachsteini mészkőben e g y k b . 6 0 c m vastag, zatosan

kiékelődő hasadék

található,

melyet vöröses, mangános mészkő

foko­ tölt

ki, b a j ó c i ő s m a r a d v á n y o k k a l . A v ö r ö s , g u m ó s , a m m o n i t e s e s m é s z k ő r e , m e l y ­ n e k v a s t a g s á g a k b . 1 m , k i m m e r i d g e i Aspidoceras-óksA, é s m á s A m m o n i t e s e k e t tartalmazó rétegtani

mészkő települ. A sorozat tehát igen kondenzált, amire nemcsak a

a d a t o k , h a n e m a s z e d i m e n t o l ó g i a i j e l l e g e k is u t a l n a k ( a d a c h s t e i n i

mészkő mangános, egyenetlen kemény-felszíne, hasadékkitöltés,

stb.).

Fauna és zónabeosztás A

dachsteini

mészkőre települő vörös, gumós, ammoniteses mészkőben k é t

b a j ó c i z ó n á t sikerült kimutatni ( 3 . ábra). A zalsó 3 réteg A m m o n i t e s e i : Phylloceras Sp. Calliphylloceras sp. Lytoceras Sp. Eurystomiceras polyhelictum (BÖOKH) Oppelia s p . Lissoceras semicostulatum Вискм. Stephanoceras spp. Normannites spp. A z A m m o n i t e s e k e n k í v ü l Inoceramus-ok, B r a c h i o p o d á k , Belemnites r o s t r u m o k és t e n g e r i s ü n ö k f o r d u l t a k e l ő .

8 Földtani

Közlöny

214

Földtani

Közlöny

105. kötet,

2. füzet

3. ábra. A Közöskúti árok bajóci rétegsora, a jellemző Ammonitina-genusokkal (fellépésük sorrendjében) Fig. 3. La succession bajocienne du ravin Közöskúti-árok avec les genres d'Ammonitines caractéristiques (en ordre de leur apparition)

Ez a fauna e g ytípusos ammonitico rosso mészkőben megjelenő együttes, m e l y a H'umphriesianum Z ó n a k ö z é p s ő r é s z é r e u t a l . V i s z o n y l a g g a z d a g A m m o n i t e s - t á r s a s á g á b a n a Phylloceras-félék t ú l n y o m ó többséget alkotnak. E fölött a 3 réteg fölött e g y sokkal s z e g é n y e b b faunát tartalmazó, litológiailag azonos, 5 r é t e g b ő l álló t a g o z a t különíthető el, a k ö v e t k e z ő A m m o n i t e s e k k e l :

Phylloceras s p . Holcophylloceras mediterraneum (NEUM.) Lytoceras s p . Eurystomiceras polyhelictum (BÖCKH) Dimorphinites dimorphus (D'ORB.) Parkinsonia s p p . indet.

A z a l s ó 5 r é t e g b e n a Dimorphinites-ek j e l l e m z ő k , m í g a z i g e n r o s s z m e g t a r ­ t á s ú Parkinsonia p é l d á n y o k a z 1 . ( l e g f e l s ő ) é s a z 5 . ( l e g a l s ó ) r é t e g e k b ő l k e r ü l ­ t e k e l ő . A Dimorphinites dimorphus ( D ' O B B . ) e l ő f o r d u l á s a a l a p j á n e z a f e l s ő ö s s z l e t a Parkinsonia Z ó n a f e l s ő r é s z é b e s o r o l h a t ó ( v ö . G A L Á C Z 1 9 7 0 ) . A z alsó h á r o m és a felső ö t r é t e g k ö z ö t t igen t e k i n t é l y e s ü l e d é k h é z a g m u t a t ­ k o z i k , a Humphriesianum Z ó n a f e l s ő r é s z é t ő l a Parkinsoni Z ó n a k ö z e p é i g . A hiányzó időtartamra utaló faunát a dachsteini mészkőben található hasadék tartalmazza. E hasadékból került elő a gazdag Gastropoda-fauna, valamint a Subfurcatum é s Garantiana Zónáxa, u t a l ó A m m o n i t e s - t á r s a s á g . A m a n g á n k é r e g -

Galácz:

gel

bevont

Ammonitesek

való kiszabadításuk töltésűek.

Bajóci

szelvények

kisméretűek

igen nehéz,

az Északi

Bakonyból

215

és igen j ó m e g t a r t á s ú a k . A k ő z e t b ő l

mert a vékony mangánkéreg

A z eddig meghatározott

alatt

kalcitki-

formák:

Phylloceras s p . Partschiceras sp. Holcophylloceras sp. Lytoceras s p . Eurystomiceras polyhelictum (BÖOKH) Oecotraustes (O.) genicularis WAAGEN Sphaeroceras brongniarti (Sow.) Sphaeroceras s p p . Spiroceras s p . Garantiana s p . indet. Ez

a f a u n a a Subfurcatum é s Garantiana Z ó n á k a t j e l z i , d e m i n d e d d i g n e m

sikerült o l y a n újragyűjtést

végrehajtani,

a m i tisztázná, h o g y itt a k é t z ó n a

v é k o n y rétegeinek szabályos egymásutánja, kezik-e.

Mindenesetre

helytállónak

v a g y a formák keveredése

bizonyult

WENDT

jelent­

megállapítása

(1971,

1 2 5 . o.) ; a szelvényben üledékhézaggal képviselt z ó n á k a t a z S-hasadékban talál­ ható kondenzált fauna részben, v a g y egészében reprezentálja. tekinthető törpe-faunának. E g y része

E z a fauna

ceras) a p r ó - t e r m e t ű f a j , m á s i k r é s z e (Phylloceras, Lytoceras, Spiroceras) t e r m e t ű faj fiatal (végig k a m r á z o t t házú) Az

nem

(Oecotraustes, Sphaeroceras, Eurystomi­ nagy­

példánya.

A m m o n i t e s e k e n kívül igen s o k csiga, k a g y l ó és süntüske található a fau­

nában. együtt

A teljes

anyag

ismertetése

újabb, finomrétegtani

Közöskúti

gyűjtés

az ökológiai vizsgálatok elvégzése után

eredményeivel

lehetséges.

árok

A közöskúti árok Hárskút községtől kb. 2 , 5 km-re DNy-ra húzódó, a Borostyánhajagot

N y felől határoló v ö l g y . A z itt felszínen levő jura rétegekről első­

k é n t IFJ. N O S Z K Y J. k ö z ö l t a d a t o k a t ( 1 9 4 3 ) . A zalsójura rétegeket ben,

a

doggert

csak

érintőlegesen

tárgyalta.

Később,

részleteseb­

az Északi

Bakony

1 : 2 5 ООО-es m é r e t a r á n y ú f ö l d t a n i t é r k é p é n ( 1 9 5 7 ) a t e r ü l e t r ő l liász és f e l s ő j u r a képződményekkel együtt ország jura rétegeit mangángumós,

középsődogger „ t ö m ö t t m é s z k ö v e t " jelölt.

ismertetve

Magyar­

szintén I F J . N O S Z K Y J. ( 1 9 6 1 ) a z aaleni-bajóci

cephalopodás mészkő előfordulása

k ö z ö t t említi

a Közöskúti

á r k o t , é s a l e l ő h e l y v á z l a t o s s z e l v é n y é t is k ö z l i . A

Mediterrán

Jura

Kollokvium vezetőjében

( F Ü L Ö P et al. 1 9 6 9 ) részletes

s z e l v é n y ismertette a lelőhelyet, a leírás p e d i g kitért a k é p z ő d m é n y e k települési v i s z o n y a i r a és a litológiára. K O N D A J. ( 1 9 7 0 ) és f e l h í v t a

a figyelmet a hézagos rétegsor

szintén

ismertette a lelőhelyet,

pontos megismerésének

szükséges­

ségére . E z e k után került sor a rétegszerinti gyűjtésre, amely viszonylag gazdag nát

fau­

eredményezett.

Rétegsor A Közöskúti árokban,

a patakmederben

feltárt s z e l v é n y b e n a hézagos alsó­

jura rétegsor felsőtoarci k o r ú legfelső ( 1 2 . sz.) rétegére keznek

8*

a bajóci rétegek.

A 1 1rétegben

begyűjtött

üledékhézaggal

középsőjura

követ­

vastagsága

Földtani

216

Közlöny

105. kötet,

2. füzet

133 cm. A vörös, gumós, ammoniteses mészkő fedőjében radiolarit található,

a bath-kallóvi

a k é t k é p z ő d m é n y határát a z o n b a n n e m sikerült

korú

feltárni.

IFJ. N O S Z K Y J . szóbeli közlése alapján v á r h a t ó , h o g y a s z e l v é n y b e n a radiolarit alatt m é g előkerülhetnek fiatalabb bajóci, esetleg alsóbath faunát

tartalmazó

mészkőrétegek.

Fauna és zónabeosztás A

közöskúti bajóci

faunák

esetében,

példányból A

Ammonites-faunában,

a Phylloceras-ok

álló közöskúti bajóci

akárcsak

a többi bakonyi

é s Lytoceras-ok t ú l s ú l y a faunát

60%-ban

ezek

jura

jellemző. A 2 7 1

a formák

alkotják.

k í s é r ő - f a u n a r e n d k í v ü l s z e g é n y e s , c s u p á n e g y Inoceramus p é l d á n y , ( 1 0 . s z .

réteg),

e g y Nautilus

került

elő.

A

rétegtanilag

( 1 1 . sz. réteg)

értékelhető

és néhány

Belemnites r o s t r u m

A m m o n i t i n á k vizsgálata alapján

töredéke

a szelvényben

két bajóci z ó n a m u t a t h a t ó k i ( 3 .ábra). A 11., tehát a legalsó réteg igen szegény ő s m a r a d v á n y o k b a n , d e a z i n n e n k i k e r ü l t Emileia s p . a l a p j á n a z Otoites sauzei Zóna megléte bizonyosnak A

többi réteg

(10—1.)

tekinthető. a

Stephanoceras humphriesianum

Zónába

tartozik,

a m i t a t ö b b f a j j a l k é p v i s e l t Stephanoceras é s Normannites g e n u s o k g y a k o r i s á g a i g a z o l . A z ó n a h á r m a s f e l o s z t á s a n e m v é g e z h e t ő e l p o n t o s a n . A Teloceras-ok alapján afelsőrétegek ( 5 — 1 . )

aTeloceras blagdeni

Szubzónábatartoznak.

Aszu-

z ó n a alsó határa a 6 . és 5 . réteg közé húzható, mivel a 6 . rétegből előkerült nagyméretű

Dorsetensia s p . m á r a Humphriesianum

alsóbb rétegek szubzónába sorolása

Kis

nyerges

Az

Északi

Zóna

k ö z e p e t jelzi. A z

bizonytalan.

árok B a k o n y b a n elterülő

Hajag

csoport D K - i részén található K i s -

nyerges árok jura rétegeiről elsőként IFJ. N O S Z K Y J . közölt adatokat Később, zett a

1957-ben megjelent földtani térképén

területről.

KONDA dőlésű

(1953).

k ö z é p s ő d o g g e r m é s z k ö v e t jel­

J.: (1970)

részletesen leírta a z itteni szelvényt, a m e l y n e k

r é t e g s o r á b ó l liász, d o g g e r

képződményekre

települő

meghatározásaként 1970 —71-ben

vörös,

ós felsőjura ammoniteses

Stephanoceras s p . - t

rétegeket

ismertetett.

meredek A liász

mészkőből G É C Z Y B . előzetes

említett.

a M a g y a r Á l l a m i Földtani Intézet részletes,

rétegről-rétegre

végzett gyűjtést indított a lelőhelyen, amelynek alapján a fauna pontos meg­ ismerése

lehetővé

vált.

Rétegsor A Kisnyerges árok meredek dőlésű rétegsorában a dachsteini

típusú

vörös ammonitico rosso rétegek hézagos

a legidősebb képződmény

alsóliász m é s z k ő , m e l y n e k e g y e n e t l e n felszínére következnek. A 8 8 c m vastag

felsőszinemuri és pliensbachi

sorozat. Erre települ,

tömött,

alsó 6

réteg

üledékhézaggal,

a 1 7 3c mvastag bajóci mészkő, melyet a 9 — 15. rétegek képviselnek. A bajóci

e m e l e t k é t z ó n á j á t , a z Otoites sauzei é s a Stephanoceras humphriesianum Z ó n á ­ kat

biztosan,

mutatni.

a Strenoceras subfurcatum Z ó n á t

pedig kérdésesen

sikerült ki­

G a Iá с z: Bajóci

szelvények

az Északi

Bakonyból

217

4. ábra. A Kisnyerges árok bajóci rétegsora, a jellemző Ammonitina-genusokkal (fellépésük sorrendjében) Fig. 4. L a succession bajocienne du ravin Kisnyerges-árok avec les genres d'Ammonitines caractéristiques (en ordre de leur apparition)

5 . ábra. Az Északi uakony bajóci rétegsorainak sztratigráfiai párhuzamosítása (nem méretarányos) Fig. 5. Corrélation stratigraphique des successions bajociennes du Bakony Septentrional (échelle improportionnelle)

Földtani

218

Az

Közlöny

105. kötet,

2. füzet

igen hézagos jura sorozat érdekessége, h o g y radiolaritot

a bajóci rétegekre

a kimmeridgei

nem tartalmaz:

aspidocerasos v ö r ö s mészkő rétegei

követ­

keznek.

Fauna

és zónabeosztás

A K i s n y e r g e s árok bajóci faunájának kiértékelését a rossz megtartás mellett n a g y b a n nehezíti az alacsony p é l d á n y s z á m . A z átlagosan 3,4 m -felületről g y ű j t ö t t r é t e g e k b ő l ö s s z e s e n c s a k 9 7 Ammonites p é l d á n y k e r ü l t e l ő . A m m o n i ­ t e s e k m e l l e t t m i n d ö s s z e e g y Brachiopoda ( 9 . s z . r é t e g ) é s n é h á n y Belemnites rostrum volt található. 2

Az A m m o n i t e s e k alapján k i m u t a t h a t ó volt, h o g y a szelvény a bajócin belül is t e k i n t é l y e s h i á n y o k a t m u t a t , m i v e l e g y e s z ó n á k n a k c s a k b i z o n y o s r é s z e i t képviseli (4. ábra). A f a u n a i t t i s t ú l n y o m ó r é s z t Phylloceras- é s Т л / í o c e r o s - f é l é k b ő l á l l . A k o r ­ j e l z é s s z e m p o n t j á b ó l f o n t o s A m m o n i t i n á k k ö z ü l a Stephanoceras-ók g y a k o r i a k . A 9 . r é t e g b ő l e l ő k e r ü l t Emileia s p . a l a p j á n a z a l s ó h á r o m ( 7 — 9 . ) r é t e g a z Otoites sauzei Z ó n á b a s o r o l h a t ó . A 1 0 . r é t e g b e n Stephanoceras-okon k í v ü l e g y r o s s z m e g t a r t á s ú Teloceras p é l d á n y v o l t t a l á l h a t ó , a m i a Humphriesianum Z ó n a f e l s ő s z u b z ó n á j á r a u t a l . A 1 3 . s z . r é t e g t ő l k e z d v e a b a j ó c i Perisphinctes-félék j e l e n t k e z n e k , a m e l y e k a l a p j á n a Subfurcatum Z ó n a j e l e n l é t e f e l t é t e l e z h e t ő . A Leptosphinctes g e n u s b a tartozó, rossz megtartású p é l d á n y o k közelebbi meghatározása n e m lehetséges, í g y a z i s k é r d é s e s , h o g y a Humphriesianum Z ó n a f e l s ő h a t á r á t a 1 0 . é s a 1 1 . , v a g y a 1 1 . é s 12. r é t e g e k k ö z é k e l l - e h ú z n i .

összefoglalás A B a k o n y - h e g y s é g északi részéből vizsgált s z e l v é n y e k közül a legteljesebb bajóci sorozatot a lókúti-dombi lelőhely szolgáltatta. A zitteni zóna- és szubzóna-felosztás alapját képező rendkívül gazdag fauna ősföldrajzi, törzsfejlő­ dési és rétegtani s z e m p o n t b ó l egyaránt nemzetközi érdeklődésre tarthat szá­ mot. A többi erősen hézagos szelvény a fauna alapján j ó l korrelálható a koráb­ b a n vizsgált gyenespusztai (GALÁCZ 1970) és csernyei ( G É C Z Y 1967a, b ) bajó­ ci s z e l v é n y e k k e l (5. á b r a ) . A b a k o n y - h e g y s é g i bajóci s z e l v é n y e k b e n a l e g n a g y o b b területi elterjedése a Humphriesianum Z ó n á n a k v a n , a z a l s ó - é s f e l s ő b a j ó c i z ó n á k g y a k r a b b a n hiányoznak. A z a l a p v e t ő e n m e d i t e r r á n j e l l e g ű Ammonites-fa,unák a r é s z l e t e s e b b e n v i z s ­ gált É N y - e u r ó p a i együttesekkel jól korrelálhatok; a j ö v ő b e n i részletes feldol­ g o z á s o k t o v á b b i érdekes e r e d m é n y e k e t ígérnek.

G alá

с z:

Bajóci

szelvények

az

Irodalom —

Északi

Bakonyból

219

Bibliographie

A.KKELL, W . J. (1956): Jurassic geology of the world. Oliver and Boyd, Edinburgh, pp. 1—806. FÜLÖP, J. (1971): Les formations jurassiques de la Hongrie. Coll. Jurassique Médit. M Á F I Évk., L I V . , 2. pp. 31—62. FÜLÖP J. et al. (1969): Földtani kirándulás a Mecsek hegységben, a Villányi hegységben és a Dunántúli Középhegység­ ben. Mediterrán Jura Koll., Budapest 1969. M Á F I , pp. 1 - 6 8 . O A L Á C Z , A . (1970): Biostratigraphic investigation of the Middle Jurassic of Gyenespuszta, Northern Bakony, Transdanubian Central Mountains, Hungary. Ann. Univ. Sei. Bp., Sec. Geol., t. X I I I . pp. 109—128. GALÁCZ, A . (1971): Trilobiticeras (Ammonoidea, Otoitidae) from the Bajocian (Middle Jurassic) of the Bakony Moun­ tains. A n n . Univ. Sei. Bp., Sec. G e o l , t. X V . , p p . 41 — 45. G É C Z Y , В. (1967a): Ammonoides jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie. — Part I L (excl. Hammatoceratidae). Geol. Hung., Ser. Palaeont., fasc. 35. pp. 1 — 413. G É C Z Y B. (1967b): Csernyei jura biozónák és kronozónák. Földt. K ö z i , X C V I I . , 2. pp. 167—176. I M L A Y , R . w . (1973): Middle Jurassic (Bajocian) ammonites from Eastern Oregon. Geol. Soc. Prof. Pap., 756. p p . 1-100. K O N D A J. (1970): A Bakony hegységi jura időszaki képződmények üledékföldtani vizsgálata. M Á F I Évk., L . , 2 . pp. 1 5 6 - 2 6 0 . N O S Z K Y J. IFJ. (1943): Földtani vázlat az Észak-Bakony belső részéből. Földt. Int. Évi Jel., 1941—42-ről. 1. k. pp. 245-252. N O S Z K Y J. IFJ. (1953): A Szentgál-, Herend-, Marko-, Városlőd-környéki júra-területek földtani felvétele. Földt. Int. É v i . jel. 1 9 4 1 - 4 2 - r ő l . Zárókötet, pp. 3 - 6 . N O S Z K Y J. IFJ. (1957): A Bakonyhegység északi részének földtani térképe. Földt. Int. Évk., 46., 3 . N O S Z K Y J. IFJ. (1961): Magyarország jura képződményei. M Á F I Évk., 49., 2. P A U L , К . M . (1862): Uebersicht der rätischen, Lias- und Jura-Bildungen im Bakonyer Gebirge. Jb. к.—k. geol. Reichsanst. X I I . , pp. 226—229. P A V I A , G. (1972): Ammomti del Bajociano superiore di Digne (Francia SE, dip. Basses-Alpes). Bol. Soc. Paleont. Ital., Vol. 10., No. 2. (1971). pp. 7 5 - 1 4 2 . P A V I A , G. —STTIRANI, C. (1968): Étude biostratigraphique du Bajocien des Chaines Subalpines aux environs de Digne (Basses Alpes) (Note préliminaire). Boll. Soc. Geol. Ital. 87. pp. 305 — 316. T E L E G D I R O T H К . (1934): Adatok az Északi Bakonyból a magyar középső tömeg fiatalmezozóos fejlődéstörténetéhez. M. Tud. Akad., Mat. Term. Ért., L H . pp. 2 0 5 - 2 5 2 . SCHAFAEZIK F. (1890): Adatok a Bakony geológiájához. Földt. Közi., X X . , 1 — 3. pp. 1—4. T A E O E R H . (1912a): Adatok a Bakony fölépítéséhez és földtani képéhez. Földt. Int. É v i Jel. 1910-ről. pp. 6 1 - 6 8 . T A E G E R H . (1912b): További adatok a Bakony földtani viszonyaihoz. Földt. Int. Évi Jel. (1911-ról.) pp. 6 1 — 6 6 . V A D Á S Z E . (1960): Magyarország földtana (Második kiadás) Akadémiai Kiadó, pp. 1—646. W E N D T , J. (1971): Genese und Fauna submariner sedimentärer Spaltenfüllungen im mediterranen Jura. Palaeontogr., Bd. 136., Abt. A . 1 - 6 . pp. 1 2 2 - 1 9 2 .

Coupes bajociennes dans le Bakony Septentrional András Parmi

les c o u p e s

étudiées

dans

la partie

Galácz s e p t e n t r i o n a l e d e la m o n t a g n e

du Bakony,

c ' e s t c e l l e d e l a l o c a l i t é d e l a c o l l i n e L ó k ú t i d o m b q u i n o u s a l i v r é l a série b a j ' o c i e n n e l a plus

c o m p l è t e . L a faune,

subdivision de

z o n a l e et

provenant

d'ici et

sous-zonale, pourrait

extrêmement attirer

v u e p a l é o g é o g r a p h i q u e , p h y l o g é n é t i q u e et Les

riche, formant

l'attention

stratigraphique,

la

(GÉCZY,

coupes bajociennes de Gyenespuszta

1967a, b ) , é t u d i é e s

num

q u i a la p l u s g r a n d e

supérieur Les

manquent

faunes

(GALÁCZ,

pourraient

1970) et

Csernye

Humphriesia-

e x t e n s i o n t e r r i t o r i a l e , t a n d i s q u e les z o n e s b a j o c i e n

plus

inférieur

fréquemment.

d ' A m m o n i t e s , à caractères

fondamentalement

méditerranéens,

sont

c o r r é l a b l e s a u x a s s o c i a t i o n s d e l ' E u r o p e d u N W , é t u d i é e s p l u s d é t a i l l é e s ; les é t u d e s taillées

à

faire

la

point

auparavant.

D a n s les c o u p e s b a j o c i e n n e s d e l a m o n t a g n e d u B a k o n y , c ' e s t l a z o n e à et

des

également.

a u t r e s c o u p e s , q u a n d m ê m e à b e a u c o u p d e l a c u n e s , d ' a p r è s leurs f a u n e s

être bien corrélées a u x

base de

internationale,

nous promettent

des résultats supplémentaires

intéressants.

bien dé-