Baer-Răducanu, Sevilla Berindei, Dan Demény Lajos Szemlér Ferenc. Kovács András. Killyen, Franz

E SZÁM MUNKATÁRSAI

BUKAREST

Baer-Răducanu, Sevilla Berindei, Dan Demény Lajos Szemlér Ferenc BÁLVÁNYOSVÁRALJA

Kovács András BRASSÓ

Killyen, Franz KOLOZSVÁR

Balogh Edgár Bunta Magda Cselényi Béla Egyed Ákos Fazoli Sándor Ferenczi István Gáll János Gyulai Pál Lászlóffy Aladár Mikó Imre Pataki József Roth Endre If j . Szabó T. Attila MAROSVÁSÁRHELY

Köblös Elekné SZÉKELYUDVARHELY

Ferenczi Géza Hermann Gusztáv SZILÁGYSOMLYÓ Joikits Attila TEMESVÁR

Izsák László Viliam, Marin KÜLFÖLDI

SZERZŐK

Gál István Tordai Zádor

Szervátiusz Tibor: Dinamikus struktúra (1971)

A

huszonhét évvel ezelőtt lezajlott forradalmi fegyver­ tény, az augusztus 23-i antifasiszta felkelés ünnepelt emléke ezidén sem csak visszatekintésre adott alkal­ mat, hanem a történelem mai vállalására, pártunk és kor­ mányunk korszerű szerepének tudatosítására is. A múlt egy­ oldalú szemlélete mindig a jelen alábecsülésével jár és elfedi a jövő távlatait, az az egészséges mód azonban, ahogyan mi a kezdet csíráiból mai eredményeinkig s tovább, a megter­ vezett jövő vállalásáig bontjuk ki a dolgok logikáját, fejlő­ désünkbe vetett hitünknek ad szárnyat. A történelem nem lezárt, hanem nyitott folyamat, s így a történettudomány sem tokozódhatik be a régen voltakba, hanem a megtörténtek tárgyilagos ismeretéből saját mosti valónk, tulajdon élő történelmiségünk számára tár fel érve­ ket, indítékokat, reális magatartás-modellt; a mai történelmiség pedig nem más, mint cselekvésünk céltudatossága, vagyis az elkövetkezendők szocialista irányítása és valóraváltása leg­ jobb emberi szükségleteink szerint. A múlt, jelen és jövő okos és szép kapcsolásának példája a székelyudvarhelyi beszéd. Párt- és államvezetőnk, Nicolae Ceauşescu elvtárs augusztus közepén meglátogatta a Székelyföldet, s konkrétan a hazai magyar nemzetiség fejlődéstörténetére vonatkoztatva fogalmazta meg mindazt, ami az egész szocialista Románia — a román nép és az együttélő nemzetiségek — forradalmi önmegvalósításának alaptörvénye. „A székelyek — mondotta — századok óta együtt lak­ nak itt románokkal, németekkel, más nemzetiségekkel; de a múltban, akárcsak más megyékben, itt nem épült túl sok üzem és vállalat. A termelőerők színvonala általában igen alacsony volt, mert az uralkodó osztályok, nemzetiségtől füg­ getlenül, nem törődtek az ország ipari és gazdasági színvo­ nalának emelésével, következésképpen a dolgozók életkörül­ ményeinek javításával sem. Mindig csak arra volt gondjuk, hogy elnyomják a románokat is, a magyarokat is, a néme­ teket is, ahogyan egyébként a kapitalisták a földkerekség bármely részén mindig teszik, függetlenül a nemzetiségtől. Hazánk fasiszta iga alóli felszabadításával egyidejűleg, a szo­ cialista építésre való rátéréssel egyidejűleg létrejöttek a fel-

tételek a románok, magyarok, németek és más nemzetisé­ gűek igazi jogegyenlőségéhez is, főként pedig létrejöttek a gazdaság erőteljes fejlesztésének alapjai." Mindazokkal az idealista történeti iskolákkal szemben, melyek a múltat leválasztják a mai törekvések új célokra irányuló tartalmairól, de az olyan dogmatikus vagy liberális felfogásokkal ellentétben is, melyek ahisztorikus-anacionális általánosításaikban nem veszik tekintetbe a múlt genetikus rendeléseit, álljon itt a székelyudvarhelyi múlt-idézés, jelen­ vallomás és jövő-megmutatás. A székelység százados nyomo­ ráról, kivándorlásáról, a táj elmaradottságáról, talaj kincsei­ nek kihasználatlanságáról hatalmas panaszirodalom szólt a múlt századtól a felszabadulásig. A történelem megtanított a kérdések mélyebb gazdaságtörténeti s társadalomtudomá­ nyi tanulmányozásának szükségére. Több éve már, hogy nyíl­ nak a bányák, épülnek a gyárak, megindult a városiasodás, és Csíkszeredáról, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről e gazdasági fellendüléssel egyidőben úgy beszélhetünk már, mint a kultúra új gócairól, ahol a nemzeti kérdés pártos nor­ mái szerint a magyar nyelv és művelődés a kellő mértékben felsőbb fokra, a tudományos-műszaki forradalom megkívánta új rangra emelkedik. A mindennapok igazolják itt is, hogy általában a kialakult nyelvi-szellemi fejlődés tulajdonképpen a gazdasági felemelkedés függvénye, a feladatok megközelí­ tése tehát csakis a történelmi materialista látás és módszer segítségével, szocialista módon lehetséges. A hagyományos „székelykérdés" régi „keserves"-ekben — akárcsak a román népsors bús dojnákban — kifejeződött tragédiája csak mára, az augusztus 23-i fegyveres felkelés nyitotta új fejlődésme­ netben oldódhat fel történelmi elégtétellé s válthat át az em­ beri boldogulás rendes ütemére. A „közös múlt" és az „egyformán ragyogó jövő" közt tudatosította újra Nicolae Ceauşescu elvtárs mai teendőinket, s amikor e számunkban végigpásztázzuk a romániai magyar­ ság múltjának jellegzetes, a román nép sorsával olyannyira egybefonódott eseménysorát, érthető módon kezdjük a tör­ ténelmet vállaló szocialista tudat elemzésével. Központba he­ lyezzük a bukaresti Nicolae Iorga Intézet új nemzetiségtör-

téneti osztályának munkaprogramját (a névadó tudóst is szü­ letése századik évfordulója alkalmából ünnepelve), majd rá­ rávilágítunk a közös forradalmak, védelmi és függetlenségi harcok, szabadságtörekvések, a művelődés úttörései, az esz­ mei ébredezések egy-egy kiragadott jelenségére letelepedé­ sünktől máig, a munkásmozgalom és antifasiszta harc szemé­ lyiségtörténeti és sajtódokumentumaiig. Fiatal történésze­ inkre gondolunk, akikre szakmunkájukban nem az öncélú kutatás, hanem az ország mai történelmi sodrába való be­ illeszkedés tudatosítása vár, mindama sajátos hagyományunk felszínrehozása, mely a közösbe, szocialista államiságunk társadalmi teljességébe, s a belőle nyíló — rajtunk múló — közös lehetőségekbe torkoll. Szóljon itt üdvözletünk az RKP központi sajtószervének is: a negyvenéves Scînteia történelmünk egyik élvonalbeli alakító tényezője, hiszen vele és általa mindnyájunk lelkiis­ merete, felelőssége, állandó önmegfogalmazása és célirányos­ sága szól. Amit pártunk főtitkára üzenetében a jubiláló köz­ ponti pártlapnak kifejtett, legyen a mi lapunk számára is éltető tanulság: „A kommunista sajtó hasábjain nagyobb igényességgel, a magas fokú elvszerűség szellemében kell felvetni a nevelés problémáit; a sajtónak szilárdan vissza kell vernie a társadal­ munk egyes tagjainál még megnyilvánuló maradi nézeteket; határozottan kell harcolnia mindazért, ami haladó, a forra­ dalmi életszemlélet és világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus érvényre juttatásáért; sajtónknak megkülön­ böztetett figyelmet kell fordítania a társadalmi méltányosság és a kommunista etika elveinek terjesztésére, fokozva ily módon hozzájárulását szocialista társadalmunk új, haladó em­ ber kiformálására irányuló egész tevékenységéhez." Történelmi számunk az előző külpolitikai és a faluszám, valamint a következő demográfiai, illetve munkásmozgalmi szám kontextusában legemberibb szerepünkre figyelmeztet: cselekvő elkötelezettségünkre a sodró erők, alakulások, vál­ tozások mindenkori erőterében. Arra a felelősségre, mellyel történelmünket ma mi alakítjuk, tömegesen és személy sze­ rint az adott nemzetiségi és állampolgári életben s a szocia­ lista világközösségben.

Cselekvő történelmiségünk alfája és omegája természe­ tesen a korszerű tudományosság. Ha történelmi materialista rálátásunkkal felidézzük is a múlt tanulságait, jövőnk ala­ kításában már magunk akarunk tanulságul szolgálni, s ezért a legmesszebbmenő érdeklődéssel vesszük ki részünket a tudományos-műszaki forradalomból. „A tudomány terén is érvényesül a köztudott sarkigazság, hogy az általános a sajá­ tosban jelentkezik, mégpedig úgy, hogy a megismerés egye­ temes haladása minden egyes nép alkotó géniuszának kibon­ takozásától, minden egyes nemzet sokoldalú felvirágozásától függ, illetve ebben realizálódik" — olvassuk abban az üze­ netben, melyet Nicolae Ceauşescu elvtárs mint az Állam­ tanács elnöke a Bukarestben ülésező IV. nemzetközi logikai, módszertani és tudomány-filozófiai kongresszus résztvevői­ hez intézett. A társadalmi fejlődés objektív törvényeinek vizsgálata s a magunk szuverén állami és nemzeti-nemzeti­ ségi haladása egymást kiegészítő, egységes folyamat, s így érthető, hogy a történelmiség számunkra fogalmilag elvá­ laszthatatlan az ideológiai felkészültségtől. Országszerte folyik a júliusi expozé — az ideológia, a politikai és kulturális-nevelő tevékenység terén dolgozó párt­ aktíva munkatanácskozásán elhangzott előadói beszéd — fel­ dolgozása szocialista demokráciánk széles kereteiben. Előre­ látható, hogy már ezek az előkészületek is fölerősítik töme­ geink szerepét a kommunizmus felé való előrehaladásban, eltávolítva az útból mindazt, ami „nehézségeket okozhat mind a termelőerők fejlesztésében, a termelési viszonyok tökéletesítésében, mind a dolgozók szocialista tudatának növelésében, az új ember kialakításában". Harcos közvéle­ mény bontakozik ki az elmaradások felszámolására minden téren, s pártunk Központi Bizottságának plenáris ülése rövi­ desen összegezheti az ideológiai tevékenység javításait. Íme: hasznos történelmi visszapillantások után ez a „legemberségesebb és legdemokratikusabb" jövő vállalásá­ nak történelmi útja. KORUNK

XXX. évfolyam, 8. szám

1971. augusztus

KORUNK havi szemle

G Á L L JÁNOS DEMÉNY LAJOS D A N BERINDEI FERENCZI GÉZA FERENCZI I S T V Á N P A T A K I JÓZSEF CSELÉNYI BÉLA GYULAI PÁL B U N T A MAGDA KOVÁCS A N D R Á S LÁSZLÓFFY A L A D Á R FRANZ KILLYEN VICTOR CHERESTEŞIU EGYED ÁKOS •

*

*

LUKACS GYÖRGY TORDAI ZÁDOR SEVILLA B A E R - R Ă D U C A N U KÖBLÖS ELEKNÉ

Társadalmi tudat és politikai cselekvés Nemzetiségtörténeti munkaprogram Nicolae Iorga centenáriumán

1123 1129 1133

A varsági Tartód vára és történelmijelentősége1138 Dózsa György életútjáról A „szegény fejedelem" és a religiók Mihály vajda és a székelyek Erdélyi habán keramika Az alvinci kastély A vár Alvincen, A következő ütközet (ver­ sek) Haladó szász törekvések a X I X . század közepén Hátrahagyott munkáiból A jobbágyfelszabadítás néhány kérdése Háromszéken Társadalom és egyén (Beszélgetés Lukács Györggyel) Utolsó levele Ernst Blochhoz Elkésett szavak Lucien Goldmannról A genetikai strukturalizmus módszertana Emlékeimből (Balogh Edgár bevezetőjével)

1147 1156 1159 1162 1169

Balogh Edgár köszöntése

1229

Nemzetközi élet és szociológia

1232

Sir Philip Sidney levele Kolozsvári Jordán Tamáshoz

1240

1174 1177 1181 1191 1199 1203 1204 1215 1221

JEGYZET SZEMLÉR FERENC

NEMZETKÖZI ELET ROTH

ENDRE

DOKUMENTUMOK GÁL ISTVÁN

MARIN VILIAM IZSÁK LÁSZLÓ A 6 Órai Újság történetéhez

1242

IFJÚSÁG—NEVELÉS FAZOLI

SÁNDOR

Történelemtanítás a hazai magyar tannyel­ v ű iskolákban

124S

Történelem és természettudomány értelemig) „Eszméim g y ő z e d e l m e . . . " Vándorszínészek kisvárosban

1252 1255 1259

SZEMLE IFJ. SZABÓ T. A T T I L A MIKÓ IMRE H E R M A N N GUSZTÁV

(Élettől

TÉKA, LÁTÓHATÁR, LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ

Habán

Műmellékleten Szervátiusz Tibor szobrai Petőfi Sándor rajza, Györkös Mányi Albert Fodor György fémdomborításai László, M. Makkai Piroska, Mottl Román, Paulovics és Szőcs Agnes grafikái

kerámiák,

Juhos

festménye, László

Gépelt kéziratokat kérünk Kéziratokat n e m őrzünk meg

K O R U N K ALAPÍTOTTA Dienes László (1926), SZERKESZTETTE G a á l Gábor

(1929-1940)

Szerkesztőség: Kolozsvár, Szabadság tér 4 - 5 . Telefon 1 14 68, 1 38 05 Postacím: Cluj, Căsuţa

poştală

65, Republica Socialistă

România

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Balogh Edgár (főszerkesztő-helyettes), Gáll Ernő (főszerkesztő), G á l l János, Kántor Lajos, László Béla (szerkesztőségi főtitkár), Lázár József, Szabó Sándor. Bukaresti szerkesztő: Aszódy János, B-dul Hristo Botev 26. Telefon: 56 09 22.

GÁLL JÁNOS

TÁRSADALMI TUDAT ÉS POLITIKAI CSELEKVÉS A marxizmus világos képet nyújt arról, hogy a történelmi törvé­ nyek csakis az emberek tudatos tevékenysége nyomán határozzák meg a történelem menetét. Azaz nem lehet megérteni a történelmi folyama­ tokat a társadalmi tudat, annak két oldala — az ideológia és a társadalompszichológia — szerepének figyelembevétele nélkül. A tudati tényező szerepe a társadalmi-politikai tevékenységben rendkívül szerteágazó prob­ léma, s jelentősége különösen előtérbe kerül a szocialista társadalom építésének idején. Ez az építés nálunk ma új, magasabb szakaszába ju­ tott, amelynek tartalma a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­ teremtése, ami a maga rendjén elsősorban a termelőerők, az ipar, a mezőgazdaság és az anyagi javakat létrehozó más ágak komplex fej­ lesztését jelenti, s magában foglal egy sor bonyolult szervezési, veze­ tési-igazgatási feladatot is. „Mindez azonban — állapítja meg Nicolae Ceauşescu elvtárs — nem adna teljes képet arról, amit mi a sokolda­ lúan fejlett szocialista társadalom megteremtésén értünk, ha nem tarta­ nánk szem előtt az emberek tudata átalakításáért folyó tevékenységet is. A népnek tudatosan kell cselekednie a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének folyamatában felmerülő összes kérdések megoldása céljából, tudatosan kell megteremtenie jövőjét." Így nem véletlen, h a n e m természetes az, hogy az ideológiai, politi­ kai és kulturális-nevelő tevékenység pártunk figyelmének középpontjá­ ban áll. Világos és kimerítő magyarázatot — egyben útmutatást — talá­ lunk erre vonatkozóan Nicolae Ceauşescu elvtárs javaslataiban a politi­ kai-ideológiai tevékenység, a párttagok, az összes dolgozók marxista—leni­ nista nevelésének javítására vonatkozó intézkedéseiről, s különösképpen az 1971. július 9-én mondott előadói beszédében. A tudatosság, az ideológia problémája s a valóság formálásában be­ töltött szerepének, jelentőségének kérdése szocialista társadalmunk fejlő­ désének új szakaszában még hangsúlyozottabban jelentkezik, mint bármi­ kor, mert nemcsak egyszerűen leírja a gazdasági-társadalmi-eszmei fo­ lyamatokat, hanem közvetlenül részt is vesz azok alakításában. Ezért növekszik az ideológiai-nevelő munka szerepe, válik hangsúlyossá az egyén elkötelezettségének jelentősége, alakul még fontosabb tényezővé az ideológia vezette pártos gondolkodás. Ismeretes, hogy az ideológia a társadalmi tudatnak az az eleme, amely egy társadalmi csoport álláspontjáról, annak történelmileg megha­ tározott látásmódja alapján szemléli a valóságot, rendszerezi a történelmi tapasztalatokat. A mi ideológiánk — a marxizmus—leninizmus — a munkásosztály törekvéseit fejezi ki, ennek az osztálynak a történelmi hivatását fogalmazza meg s ugyanakkor az összes dolgozók érdekeit, az egész társadalom haladását szolgálja. Amikor a marxi—lenini ideológiai

tudat a munkásosztály osztályérdekeit teszi meg központi vonatkoztatási pontnak, amelyből kiindulva lehetővé válik a társadalmi jelenségek ér­ tékelése, a racionális állásfoglalás irányukban egyszersmind az általános emberi haladást is biztosítja. Hiszen a munkásosztály történelmi hivatása teljesítésének általános emberi értelme is van, s nem csak egy osztály partikuláris érdekeit szolgálja. A szocialista ideológia tehát az az ideoló­ gia, amely — a történelemben először — egyszerre univerzális és osztályjellegü, mint ahogy a történelemben a munkásosztály az első olyan osz­ tály, amelynek érdekei hitelesen azonosak az egész emberi nem távlati érdekeivel. Éppen ez a magyarázata annak, hogy a Román Kommunista Párt a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában annyira hangsúlyozza a szocialista tudatosság hordozójának, a munkásosztálynak központi, vezető szerepét. Erre utal Nicolae Ceauşescu elvtárs előadói be­ szédében: „Mi a munkásosztályt nem csupán a határozatok megvalósítá­ sára hivatott tömegnek tekintjük, hanem vezető osztálynak, amely tuda­ tában van történelmi szerepének. Így képzelték el ezt egyébként a marxizmus—leninizmus klasszikusai is, és nem képzelhető el másként! Nem beszélhetünk a szocializmusról, ha nem tesszük meg az intézkedé­ seket azért, hogy a munkásosztály, amelynek nevében kormányoznak, valóban betöltse vezető szerepét és részt vegyen a társadalom kormány­ zásában." A társadalmi tudat s konkrétan az ideológia természetéből teljesen logikusan következnek azok az intézkedések, amelyeket pártunk eszközöl, hiszen állandóan nő annak a tudatos tevékenységnek a szerepe, amely az új társadalom megteremtése objektív — az R K P dokumentumaiban, min­ denekelőtt a X. kongresszuson kidolgozott programban megfogalmazott — törvényeinek megismerését és alkotó alkalmazását célozza. Történelmileg és elméletileg bizonyított tény, hogy az a jellemző jegy, amely egy adott nézet vagy akár egy egész gondolatrendszer ideológiai jellegét meghatá­ rozza, az az emberek gyakorlatának, az adott csoportok és mozgalmak, tár­ sadalmi osztályok és nemzetek tevékenységének szolgálata. Így az emberi gondolkodás ideológiai jellege abból a funkcióból ered, amelyet a társa­ dalmi praxis vonatkozásában betölt. Közismert, hogy Antonio Gramsci, a marxizmus XX. századbeli fej­ lődésében oly jelentős szerepet játszó kommunista forradalmár-gondol­ kodó volt egyike azoknak, akik a marxizmus klasszikusainak szel­ lemében a leghevesebben és legeredményesebben léptek fel a történelem fatalista bálványozása ellen. Ennek során különösen sokszor hivatkozik Gramsci Leninre, aki a Mi a teendő? című müvében a legélesebb és leg­ következetesebb formában ítélte el a történelmi elkerülhetetlenség bál­ ványozását. A tudati tényező szerepére vonatkozó kérdés lényege ilyenformán az objektum és a szubjektum dialektikus viszonya, a bennünket kör­ nyező valóság (a realitások hatalmas, kölcsönhatásban levő rendszere) s az embernek e valósággal kialakított kölcsönhatása. Amikor a társa­ dalmi tudat pszichikai momentumának szerepét keressük a társadalmi­ politikai tevékenységben, abból kell kiindulnunk, hogy a pszichikai a szubjektum sajátos kölcsönhatása az objektummal. A lelki kölcsönhatás törvényei az embernek azt a tulajdonságát tárják fel, amelyben mint

szubjektum nyilvánul meg. Természetesen az emberek társadalmi vi­ szonyait, cselekvését nem lehet pusztán pszichikai tényekkel megmagya­ rázni, bár a fejlődés nem e törvények közbejátszása nélkül történik, mégis minőségileg sajátos folyamatoknak, a társadalmi kölcsönhatás folyamatai­ nak a terméke, s ezért objektív társadalmi törvények határozzák meg. A társadalmi-politikai tevékenység bonyolult kérdéskomplexumának tanulmányozása csak akkor vezethet eredményre, ha figyelembe veszszük a társadalomlélektan jelenségeit, s a szociológiai és a pszichikai ele­ meket egységben vizsgáljuk. Abból a marxi tételből kell kiindulnunk, hogy amint maga a társa­ dalom az embert mint embert termeli, úgy a társadalmat az ember ter­ meli. De az ember, a szubjektum szerepének vizsgálatakor Marxnak a Tézisek Feuerbachról című müvében megfogalmazott álláspontról kell kiindulnunk, amely szerint „az emberi lényeg nem valami az egyes egyénekben benne lakozó elvontság. Az emberi lényeg a valóságban a társadalmi viszonyok összessége". Ez nem zárja ki, hogy a társadalmat alkotó ember szociális szemé­ lyiség: vagyis ama tartós tulajdonságok komplexuma, amelyek befolyá­ solják az egyén magatartását, biológiai és lelki-társadalmi tulajdonsá­ gainak alapján épülnek fel, s azoknak a közösségeknek a struktúrájából és művelődéséből fakadó hatásokból erednek, amelyekben az egyén n e ­ velkedett és amelyekben részt vesz. A személyiség a társadalmiasulás folyamatában kifejlődött elemeket tartalmazza, amelyeknek alakulása különösen szorosan kapcsolódik a történelmi hagyományokhoz. A szo­ cializmus feltételei között nyilvánvaló, hogy a haladó jellegű hagyomá­ nyok annak a népnek, nemzetnek, nemzetiségnek a múltjából leszűrhető maradandó, megtartó és előremutató mozzanatokból tevődnek össze, amely­ hez az illető egyed, személyiség tartozik. A személyiség biogén, pszichogén és szociogén elemei a szerkezet és funkció szerves egységét alkotják, alkalmazkodnak egymáshoz. A cse­ lekvés aktusában a személyiség mindhárom (biogén, pszichogén és szo­ ciogén) „szintje" részt vesz, és kölcsönös visszacsatolásban működik. A személyiség cselekvéseiben jelen van a szubjektív én (az embernek lé­ nyegéről alkotott saját elképzelése), és jelen van a visszatükrözött én (azoknak az önmagáról alkotott képzeteknek az összessége, amelyek min­ denkiben kialakulnak annak alapján, amit véleménye szerint mások tar­ tanak róla). A kettő általában nem fedi egymást. A személyiség, minden ember elfoglal valamilyen helyet különböző körökben, csoportokban, közösségekben, vagyis társadalmi szerepe van, s ennek betöltése a közösségek elvárásainak, a kialakult viselkedésmin­ táknak megfelelően történik, bizonyos személyiségi tulajdonságok t a n ú ­ sításában nyilvánul meg. A személyiségek között a társadalomban kapcsolatok, függőségek k e ­ letkeznek, amelyek gazdasági körülményektől meghatározottan tartós kö­ zösségekbe tömörítik őket. E viszonyok és függőségek összességét nevez­ zük társadalmi köteléknek. Társadalmi köteléknek tekintendő a társadalmi viszonyok, intézmények és ellenőrzési eszközök, melyek az egyéneket, alcsoportokat és csoportokat, azok alkotóelemeit funkcionális egésszé fűzik össze. A társadalmi-politikai élet alakulásában jelen levő és szerepet ját-

szó tudati, pszichikai tényező vizsgálatakor szükségszerűen találko­ zunk a társadalmi cselekvés jelenségével. Nyilvánvalóan akaratla­ gos cselekvésről van szó, amely egyének vagy közösségek viselkedésé­ nek, beállítottságának, törekvésének módosítására irányul, abból a cél­ ból, hogy bizonyos szükségleteket, érdekeket kielégítsen. A társadalmi cselekvés elvégzésében az egyedet, valamint a társadalmi közösséget bi­ zonyos beállítottság, azaz bizonyos cselekvésre való tartós készség jel­ lemzi. A társadalmi cselekvésben tehát a gondolkodás milyensége, a han­ gulat nem kis szerepet játszik. S erre a pszichológiai mozzanatra Lenin számtalanszor felhívta a figyelmet, hangsúlyozta a tömegek — termé­ szetesen anyagi tényezők meghatározta — kívánságai, törekvései, h a n ­ gulatai megértésének szükségességét. A társadalmi tudat értelmezését nem lehet leszűkíteni az ideológiára, világnézetre, az elméletek rend­ szerére, de számolni kell azzal is, hogy az adott társadalmat jellemző pszichikai mozzanatok is beletartoznak. Itt természetesen mindenekelőtt a társadalomlelkületről van szó, ennek pedig két részét szokták meg­ különböztetni, az állandót és a változót. Ez utóbbi egyre inkább a meg­ győzés hatására alakul, s ez az alapja a haladó eszmék előretörésének. És ez érvényes a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztésének idősza­ kában is. Ezért kell a társadalom vezető ereje szerepét vállaló marxi— lenini forradalmi pártnak olyan nagy gondot fordítania a kulturális­ nevelő, politikai tömegmunkára, az egész nép szocialista öntudatának emelésére. Természetesen, az öntudat fejlődése általában lassabban megy végbe, gyakran elmarad a termelőerők fejlődése mögött. A kommunista párt hatá­ rozott, céltudatos tevékenységének azonban — amint ezt Nicolae Ceauşescu elvtárs hangsúlyozta expozéjában — biztosítania kell, hogy ne követ­ kezzék be ez az elmaradás, hogy szakadatlanul emelkedjék a tömegek szocialista tudatának színvonala. Ismeretes, hogy az ideológia megfogalmazása során nem közvetlenül a gazdaságiból vezetődik le, hanem a társadalmi psziché áttételével, vi­ szont az ideológia a maga rendjén gyökeresen visszahat a társadalmi psziché alakulására. A társadalmi tudatnak ez a két oldala kölcsönösen befolyásolja egymást, de mind a társadalmi pszichológiának, mind az ideológiának megvan a maga saját szerkezete. Lenin az érzelmek, hangulatok, óhajok összességét, azaz a külön­ böző osztályok, embercsoportok pszichikai magatartását végső fokon a gazdasági helyzetből, érdekekből vezette le. Gyakran utalt arra, hogy a társadalompszichológia és az ideológia viszonyában ugyanaz az össze­ függés és ellentmondás található meg, mint az ösztönösség és a tuda­ tosság kapcsolatában. Ügyszólván ellentétpárként kezelte a két fogalmat, de hangsúlyozta, hogy nincs közöttük szakadék, hanem átmeneti formák léteznek. A társadalompszichológia jelentősen befolyásolja a tudatos ideo­ lógiát. Az emberi közösségekben, a társadalompszichológia formájában ki­ fejeződve, nagy szerepet játszik a „mi" és az „ők" képzete, a másoktól való elkülönülés, illetve a valamilyen közösséghez tartozás érzete. Ennek igen számottevő kihatása van a társadalmi és politikai tevékenység ala­ kulására.

Politikai tevékenység — a szó szélesebb értelmében — minden olyan cselekvés, melyet egy adott integráció érdekében „mi-tudattal" hajtanak végre, célja mindig az adott integrációra (állam, nemzet, osztály, réteg) vonatkozik. Természetes, hogy a politikai tevékenységen belül is fellép­ nek az én-re vonatkozó tételezések, de ezek is mindig egy integrációhoz kapcsolódnak. A politikai tevékenység — a szó szűkebb értelmében — mindig a hatalom kérdésével összefüggő tevékenység. A „mi-tudattal" végrehajtott cselekvések közül azok, amelyek a történelem menetébe tor­ kollnak, többé-kevésbé, közvetlenül vagy közvetve, mindig kapcsolatban vannak az adott integráció harcával, a hatalom megtartásával, illetve meg­ szerzésével. A szocializmus nemcsak megszünteti a kizsákmányoló osztályok mo­ nopóliumát vagy kivételezettségét a politikában, nem csupán az állam gazdáiként vezeti be a munkásokat és parasztokat a politika színpadára, nemcsak új kötelékeket teremt az egymással baráti, kölcsönös segély­ nyújtási viszonyban levő osztályok és rétegek között, hanem az általános ideológiai-kulturális színvonal emelésével lehetőséget nyújt a tömegek­ nek a politikai életben való tudatos részvételre. A termelőeszközök tár­ sadalmi tulajdonba vételével pedig kezükbe adja az eredményes cselek­ vés eszközeit is. Mindenekelőtt azt, hogy — s ez a politikai tevékeny­ ség lényege — elhatározóan részt vegyenek a társadalom életét befo­ lyásoló döntések meghozatalában és érvényesítésében. Természetesen a döntés szintje — mint ahogy hatóköre is — különböző lehet. A tömegek politikai aktivitása ily módon beépül a szocializmus politikai rendsze­ rébe, olyan tulajdonságként, amely nélkül e rendszer egészséges műkö­ dése elképzelhetetlen. A társadalmi pszichikum nyilvánvalóan belejátszik — s nem is kis mértékben — a politikai tevékenységbe. De a cselekvés tényleges esz­ mei megalapozására a politikai ideológia hivatott. Ahhoz azonban, hogy az emberek tömegei eljussanak az ideológiai gondolkodásig, az életüket átszövő társadalmi viszonyok tudatosításáig, rendszeres nevelő-, tömeg­ politikai munkára van szükség. Csakis a tömegek gyakorlati cselekvé­ sével összeforrott ideológia mutathat utat a társadalom nagy kérdései­ nek megoldásához. A marxizmus számára az ideológia nemcsak a gya­ korlat kiegészítése, megerősítése. Éppen ellenkezőleg, az ideológia meg­ határozott célkitűzései öltenek testet a gyakorlatban. A társadalomra vo­ natkozó elméleti gondolkodás maga is cselekvési forma, a társadalmi­ politikai gyakorlat formája. „A nép »megérzi« a dolgokat, de nem min­ dig érti vagy tudja őket, az értelmiségi elem »tudja«, de nem mindig érti, különösen pedig nem mindig »érzi« azokat — írta annak idején Antonio Gramsci, — . . . az értelmiségi tévedése abban van, hogy azt hiszi, »tudhat« anélkül, hogy értene, különösen pedig érezne és szenvedélyeket t á p ­ lálna nemcsak a tudás, hanem egyben e tudás tárgya iránt is, tehát a b ­ ban, hogy azt hiszi: értelmiségi és nemcsak közönséges pedáns értelmi­ ségi lehet akkor is, ha a néptől elszakadva él, nem érzi a nép ösztönös szenvedélyeit, nem érti azokat, s nem keresi magyarázatukat és indok­ lásukat egy meghatározott történelmi helyzetben, nem kapcsolja öszsze azokat dialektikusan a történelmi törvényekkel, a magasabb, tudo­ mányosan kidolgozott világnézettel, a »tudással«. A politikát-történel-

met nem lehet szenvedélyek nélkül alkotni, azaz az értelmiségiek és a nép szoros érzelmi kapcsolata nélkül." Lényegében ez a program, az elméleti gondolat és a nép ösztönös küzdelmének összekapcsolása alkotta az alapvető elemet a filozófia pro­ métheuszi szerepének marxi felfogásában is, amely szerint az ember elidegenülésének leküzdéséért harcoló filozófia megvalósítja „ . . . a szen­ vedő emberiség — amely gondolkodik — és a gondolkodó emberiség — amelyet elnyomnak —" szövetségét. Ugyanez a tétel talált később kifejezésre Lenin valóban újító szel­ lemű nézetében. E szerint a szocialista tudatosság beoltása az ösztönös munkásmozgalomba elengedhetetlen feltétele annak, hogy az éretté vál­ jék, és előfeltétele a szocializmusért való eredményes harcnak. Éppen ezért „ . . . a z élenjáró harcos szerepét csak az a párt tudja betölteni, amelyet élenjáró elmélet vezet", mint ezt oly gyakran hangoztatta Lenin, és nyomában vallja a X X . század kommunista mozgalma. Érvényes — talán még fokozottabb mértékben, mint korábban — a tudatosság szerepének hangsúlyozása a szocializmus—kommunizmus építésének sokoldalú és nagy távlatokat igénylő megvalósításában. Ennek tudatában fokozzák a kommunista és munkáspártok a szocialista or­ szágokban ideológiai-kulturális-nevelő tevékenységüket. Az emberek t u ­ data szerepének fontosságát tartva szem előtt fejti ki átfogó és mozgósító tevékenységét a Román Kommunista P á r t a párttagok és az egész la­ kosság politikai tudatosságának erősítéséért, m i n t Ceauşescu elvtárs h a n ­ goztatja előadói beszédében: „ . . . k u l t u r á l i s - n e v e l ő és politikai tömegmunkánkat az egész nép szocialista öntudatának emelésére kell össz­ pontosítanunk." A társadalmi-politikai tevékenység előbbiekben vázolt néhány kérdése is szemlélteti azt a helyet és szerepet, amelyet ebben a tevékenységben a tudati tényező játszik. A szubjektum és az objektum viszonyának a történelmi materializmus adta értelmezése biztosítja nemcsak az általá­ nos történelmi fejlődés megértését, de a politikai tevékenység bonyolult összefüggéseinek feltárását is. Az, hogy a marxista felfogás az objektív, anyagi, gazdasági tényezőket a társadalmi haladás lényeges, végső fokon meghatározó elemeinek tekinti, semmiképpen sem jelenti a szubjektív, lelki mozzanatok szerepének mellőzését, lebecsülését vagy lekicsinylé­ sét. Ebben az értelemben jelentkeznek a marxista szociológia olyan a l a p ­ vető tételei is, mint: a társadalom termelőerőinek keretében a döntő elem az ember, egyre gazdagodó tapasztalataival és ismereteivel, egyéni és társadalmi pszichikumával; a tömegek, az anyagi és szellemi javak termelői, a társadalmi forradalmak és a nemzeti felszabadító mozgalmak mozgatóerői a történelem legfőbb tényezői; az eszmék és érzelmek, ame­ lyek áthatják a tömegeket, anyagi erővé válnak. A marxizmustól idegen az egyoldalúság és az eklekticizmus a társa­ dalmi haladás mozgatóerőinek magyarázatában, az idillizmus és utópizmus, akárcsak a borúlátás a társadalmi eszmények alakításában és meg­ valósításuk módozatainak megrajzolásában. Az objektív és szubjektív, anyagi és szellemi tényezők egybehangolt tanulmányozása a társadalmi fejlődés zegzugos útjainak megértése és megismerése során mind elmé­ leti, mind módszerbeli erőforrást képvisel a marxista tudomány szá­ mára és eredményes eszközt a gyakorlati tevékenységben.

DEMÉNY LAJOS

NEMZETISÉG TÖRTÉNETI MUNKAPROGRAM A hazai nemzetiségek múltja olyan területe a romániai történetkuta­ tásnak, amely elég hosszú időn át maradt műveletlen. Marxista történet­ írásunk azonban számol azzal a valósággal, hogy Románia története a román nemzet és a vele együttélő nemzetiségek története. A történelem­ kutatás e hazai sajátságossága azt jelenti, hogy figyelmet kell fordítanunk a Románia területén élő magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségű dolgozók múltjának feltárására. Ebből az elvi álláspontból indult ki az az elgondolás — és született meg gyakorlati kivitele —, hogy a történetkuta­ tásnak élén járó bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet keretében jöj­ jön létre a nemzetiségek történetét kutató munkacsoport. Már az induláskor tisztáznunk kellett, hogy mit fogjon át a munkakör. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Románia területén élő összes nemzetiségek történetének vizsgálatát jelöltük meg a munkacsoport feladataként. Nem esett szó arról hogy a munkakörünket csak bizonyos korszakokra kor­ látozzuk. Ez az elvi álláspont azt jelenti, hogy erőnktől és lehetőségeink­ től függően egyaránt kutatni akarunk minden korszakot, és figyelmünk minden olyan kérdésre kiterjed, amely a Románia területén élő bármely nemzetiség múltjához fűződik. Nincs szándékunkban csupán a feudáliskori Erdély vagy Dobrudzsa történetére szorítkozni. Mindenképpen azon le­ szünk, hogy a szocialista tudat mai fejlesztése szempontjából oly fontos szerepet játszó újkori és legújabbkori problémák is minél szélesebb teret kaphassanak. A közös múlt tanulmányozása, haladó közös hagyományaink állandó ápolása a hazai történetírás egész arcvonalának egyik legfontosabb fel­ adata. Munkacsoportunk a mai romániai történetírás szerves részeként vál­ lalja, hogy az e téren reá háruló munkát becsülettel és teljes odaadással végzi. Ügy gondolom, hogy a testvéri együttműködés jegyében és tovább­ fejlesztése szellemében a közös megismerés, a kölcsönös megbecsülés front­ ját olyan feldolgozásokkal szélesítsük, melyek nemcsak a szakkörök, ha­ nem a közvélemény felé is megfelelő színvonalon közvetítik a nemzeti­ ségek történetének egyik-másik sajátos vetületét. Munkánkat a kölcsönös megismerés, megbecsülés, baráti együttélés és testvéri együttműködés szolgálatába óhajtjuk állítani. A múlt tükrében is világosabban akarjuk látni nemzetiségünk feladatait, hogy reálisan mér­ hessük fel helyzetünket, tudatosíthassuk az itt és ma élni akarás szellemé­ ben. Ezt nem is olyan egyszerű megvalósítani éppen a történetírásban, ahol annyi a gyom, a megkövesedett felfogás. Felelősségünk nagy. Megle­ het, szembe kell majd néznünk bizonyos félreértésekkel, és semmi sem biztosíthat afelől sem, hogy a mi munkánk tévedésmentes lesz. Örömmel

vettük és vesszük tudomásul azt a széles körű érdeklődést, mely nyomon követi lépéseinket, számon kéri majd és mérlegeli eredményeinket. Mindezeket szem előtt tartva fogtunk hozzá a munkacsoport közeli és távlati terveinek kidolgozásához. Mindenekelőtt számba kellett vennünk mindazokat, akiknek közvetlen közreműködésére számíthatunk. Viszonylag kis számú fiatal, és sok tekintetben még kellő tapasztalattal sem rendel­ kező munkacsoportunk csupán saját erejére támaszkodva nem birkózhat meg a reá háruló feladatokkal. Ez az elgondolás vezetett arra, hogy m á r munkatervünk kidolgozásának fázisában megvitassuk tennivalóinkat a hoz­ záértő szakemberekkel. Így tehát szándékunkban áll mindenkit bevonni munkánkba, akinek a nemzetiségek múltjának kutatása igazán szívügye, aki akar és képes együttműködni velünk. A Nicolae Iorga Történeti I n t é ­ zet Nemzetiségtörténeti Osztálya tevékenységét főleg a Kolozsvári Régé­ szeti és Történeti Intézettel s a Babeş—Bolyai Tudományegyetem böl­ csészeti karával való szoros együttműködésre építi, de nem kevésbé szá­ mít a marosvásárhelyi, nagyszebeni, temesvári akadémiai kutatóközpon­ tok közvetlen támogatására és közreműködésére. A közös megbeszélések folyamán arra törekedtünk, hogy tervfeladatainkat egybehangoljuk. A nemzetiségek történetének kutatása így egyre fontosabb szerephez j u t ­ hat. Megkezdtük a kapcsolatok kiépítését azokkal a múzeumokkal, könyv­ tárakkal és levéltárakkal, amelyekben e kérdések iránt megvan a kellő érdeklődés, és amelyeknek jól képzett szakembereik vannak. Nagy szere­ pet tulajdonítunk a közreműködésnek, hiszen ezek az intézmények sok esetben olyan szakemberekkel és anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, a m e ­ lyek fellendíthetik munkánkat. Bízunk abban, hogy nem zárkóznak el a velünk való együttműködéstől a középiskolákban vagy más művelődési intézményekben dolgozó szakemberek sem. Kisebb munkacsoportonként találkozókat szándékozunk szervezni, amelyeken a feladatok pontos meghatározása és az eredmények kritikai felmérése lesz napirenden. Idővel szélesebb körű tudományos vitaülése­ ket is rendezünk hazánk különböző kutatóközpontjaiban vagy egyikmásik múzeumban. Kialakulóban lévő munkatervünk a következő munkaterületekre ter­ jed ki: forráskiadás, tanulmánykötetek és összefoglaló munkák megje­ lentetése, segédeszközök kidolgozása. A forráskiadási tevékenységet azért tartjuk fontosnak, m e r t e nélkül nem teremthetjük meg a nemzetiségtörténet fejlődésének biztos alapjait és jövőjét. Gondolunk itt nemcsak az elbeszélő források, hanem az okle­ veles és más természetű források kiadására is. Közelebbről több soroza­ tot szándékszunk indítani. A középkori Erdély magyar elbeszélő forrásai című sorozat irányítását Jakó Zsigmond egyetemi tanár volt szíves vál­ lalni. Itt sorra kerülnek Cserei Mihály, Kemény János, Bethlen Miklós, Szalárdi János, Wesselényi István és más — a hazai magyar sajtóban már vitatott — erdélyi magyar feudáliskori történet- vagy emlékíró szö­ vegének kiadására. A német kollégákkal való megbeszélések során szóba került A középkori Erdély szász elbeszélő forrásai sorozatának elindí­ tása is. Szóvá kell tennem, hogy e munka nem is olyan könnyű, hiszen — új, kellő kritikai jegyzetekkel — a mai tudományos követelmények mér­ céjét megütő kiadásokra gondolunk. Természetesen a szövegeket külön

kötetenként eredeti nyelvükön tesszük közzé, és amennyiben az egész romániai történetírás szempontjából fontosak, támogatni fogjuk román nyelvű kiadásukat is. Az elbeszélő források kiadásán kívül megkezdtük az előkészületeket két fontos régi sorozat felújítására. Az egyik az Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, melynek V. kö­ tete régen készen áll Gustav Gündisch szorgalmából. Több megbeszélés tárgya volt a Székely Oklevéltár új sorozatának elindítása. A viták során olyan — véleményem szerint igen értékes — elgondolás született, bogy az új sorozat ne legyen csupán folytatása a réginek, azaz ne szorítkozzék csak a székelyekre vonatkozó okleveles anyag közzétételére, hanem ölelje fel a székely székek naplóit, az össze­ írások és lustrák anyagát, a székely városi, kézműipari és kereskedelmi életet tükröző források kiadását. Mivel az okleveles anyag kiadásának kellő előkészítése sok időt igényelne, úgy döntöttünk, hogy még ez évben hozzáfogunk Udvarhelyszék XVI. század végi magyar nyelvű jegyző­ könyveinek szövegi előkészítéséhez. A Székely Oklevéltár új sorozatának első három-négy kötete t e h á t ezt az anyagot ölelné fel. Tervünk szerint két éven belül az első kötet már az olvasók kezében lesz. E nehéz és felelősségteljes m u n k a irányítását Pataki József egyetemi tanár vállalta. Bár sok erőt köt majd le Udvarhelyszék naplóinak kiadása, nem áll szán­ dékunkban elhalasztani az okleveles anyag közzétételét sem, annál is inkább, mert Bözödi György fáradozásai révén m á r évek óta készül a munka. Imreh István egyetemi tanár kezdeményezésére és irányításával még ez év folyamán hozzálátunk a XVII. századi székely összeírások és lustrák lemásolásához és legépeltetéséhez. Újkori és legújabb kori forráskiadványaink terén egyre világosabban rajzolódik ki az erdélyi magyar szocialista, kommunista és antifasiszta sajtó anyagának felmérése és egy ilyen irányú forrásközlés elkezdésének a gondolata. Felvetődött az a terv is, hogy közzétegyük a két világhá­ ború közötti erdélyi magyar kommunisták pereinek anyagát. Nagyjából ezek azok a forráskiadások, amelyeknek megvalósítását többé-kevésbé világosan látjuk. Nem zárkózunk el azonban semmilyen más irányú tematikai forráskiadástól, ha ilyen javaslattal velünk együtt­ működve bárki előáll. A Nicolae Iorga Történeti Intézet Nemzetiségtörténeti Osztálya leg­ fontosabb feladatai közé sorolja a feldolgozásokat. Előbb a szükséges elő­ tanulmányokat kell elvégeznünk. Ahhoz például, hogy az erdélyi ma­ gyar művelődés történetét összefoglaló munkában tárhassuk az olvasó­ közönség elé, új részlettanulmányokra, tanulmánykötetekre van szükség. E célból több tanulmánykötet-sorozatra gondoltunk. Ezek közül már kez­ denek kirajzolódni a következők: Tanulmányok az erdélyi magyar feudá­ liskori művelődés múltjából Jakó Zsigmond egyetemi tanár irányításával és szerkesztésében; Tanulmányok az erdélyi magyar újkori és legújabb kori művelődés történetéből — a sorozat gondozója és szerkesztője Jor­ dáky Lajos tudományos kutató; Tanulmányok a székelyek történetéből — a sorozat gondozója Imreh István egyetemi tanár. E tanulmánykötetek magyar nyelven jelennek meg; csak azokat a tanulmányokat közölnők román nyelven is, amelyek a román olvasóközönség érdeklődésére is szá­ míthatnak. Az első két sorozattal Jakó Zsigmond professzornak az a táv­ lati terve, hogy végre színvonalas összefoglaló szülessen és kerüljön az

olvasóközönség kezébe az erdélyi magyar művelődés évszázados fejlődé­ séről. Nyilván ez a tervünk a székelység történetére vonatkozó tanul­ mányköteteinkkel is. Öt-hat év távlatában talán sikerül egy átfogó szé­ kely történetet megírni. Hasonló tanulmánykötet-sorozatokat óhajtunk indítani az erdélyi szászok és bánsági svábok történetéről. Német kollégáink Carl Göllner vezetésével már ez évben hozzáfognak a romániai németek történetének összefoglaló feldolgozásához. Gondolunk továbbá a bánsági szerbek, a dobrudzsai törökök és tatárok, a romániai zsidóság, a Duna-deltai lipovánok és az ukránok helyi történetének behatóbb tanulmányozására. Már e téren is hozzáláttunk a külső munkatársak bevonásához. Bonyolult és nehéz kérdések elé állít a romániai nemzetiségek két világháború közötti történetének kutatása. Meggyőződésünk azonban, hogy e kérdések legjobb szakértője, Bányai László professzor, aki mun­ kánkat eddig is nagy figyelemmel kísérte és támogatta, ezúttal is mel­ lettünk lesz és mindazokkal együtt, akik e korszak élő szemtanúi és vér­ beli történészei, elősegíti e nehéz kérdés tanulmányozását. A segédesz­ közök kidolgozása tekintetében elsősorban a megfelelő szakirodalom kri­ tikai bibliográfiájára gondoltunk, melyet a tanulmánykötetekben közöl­ nénk. Szorosan kapcsolódik terveink valóra váltásához a nyomdai tér kér­ dése. A Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának elnöksége — mint eddig is — legmesszebb menő támogatásáról biztosít. Az Akadé­ miai Kiadóval folytatott ilyen irányú megbeszéléseink is sokat ígérőek. Kedvező körülmények között indul együttműködésünk a Politikai Kiadó magyar nyelvű szerkesztőségével. Nem kételkedünk abban, hogy a Kri­ terion Kiadó igazgatósága szintén hozzájárul majd munkáink megjelen­ tetéséhez. Gondolnunk kell a szakember-utánpótlásra is. Mindaddig, míg ez a kérdés a Babe —Bolyai Tudományegyetemen a német és magyar nem­ zetiségű dolgozók tanácsainak Nicolae Ceauşescu elvtárssal folytatott ta­ nácskozásai szellemében végleges megoldást talál, arra fogunk törekedni, hogy azok, akik óhajtják, a nemzetiségek történetéből készíthessék kellő irányítás alatt doktori disszertációjukat. Terveink valóra váltásához a sajtó — így elsősorban a Korunk — tá­ mogatását várjuk.

DAN BERINDEI

NICOLAE IORGA CENTENÁRIUMÁN Nicolae Iorgára, az emberiség m ű ­ velődésének kiemelkedő személyiségére — aki Henri Focillon szavaival „az e m ­ beri értelem történetében nagy vissz­ hangot keltett" — most a születésétől el­ telt száz év távlatából is mint sokoldalú tudósra, remekművek alkotójára emléke­ zünk. 1871. június 5-én született Botoşani-ban. Ötéves korában elvesztette édesapját. A gyermek Iorga már egészen kis korában rendkívüli szellemi képessé­ gekkel rendelkezett. Hatéves korában ad­ ták iskolába, de tanulmányaival párhu­ zamosan már akkor mohón olvasta ro­ mánul és idegen n y e l v e k e n az irodalmat és a történelmet. Tizenhárom éves korá­ ban cikket írt, amelyben külpolitikai ese­ ményeket kommentált. 1888-ban befejezte Iaşi-ban a líceu­ mot, s a Şcoala Normală Superioară kurzusait látogatta. Egy ideig a szocia­ lista eszmék vonzották. A fiatal Iorga előadásokat tartott és a C o n t e m p o r a n u l munkatársa lett. Tizenkilenc éves korá­ ban — amikor is egyik tanára „valóságos fenomén"-nek nevezte —, figyelembe véve rendkívüli képességeit, felmentéssel megkapta a nyelv-, irodalomtudományi és filozófiai licenciátust „magna c u m laude" minősítéssel. Az ifjú tudósjelölt feleletei­ nek érettsége és széles látóköre m e g l e p t e a iaşi-i értelmiségieket, s Iorga a figyelem középpontjába került. A. D . Xenopol, egyik vizsgáztató tanára megállapította, hogy Iorga „kitűnő licenciátust szerzett, írásbeli dolgozatában az öt ívnyi latin szövegben nem volt egyetlen hiba sem, s az egy ív terjedelmű görög szövegben csak két ékezethiba". Xenopol és Alexandru Odobescu támogatásával Iorga külföldi ösztöndíjat ka­ pott, s külföldön folytatta tanulmányait. Ugyanakkor arra törekedett, hogy az ottani levéltárakban újabb adatokat gyűjtsön a románokra — vagy szakterületén, az egye­ temes történelemben addig ismeretlen kérdésekre — vonatkozóan. Később így emlé­ kezett fiatalkori tanulmányai idejére: „Mennyi kellemes órát töltöttem a ferencrendiek celláiban; az ablakok kicsi zöld kertre nyíltak, ahol fehéren virágoztak az első barackfák, s a szemben levő ház erkélyéről fürtökben lógtak a vörös virágok."

Iorga értékes kutatásokat folytatott Génuában — ahol „fény, szivárvány és parfüm vesz körül mindent" —, Milánóban, Firenzében, Rómában és Nápolyban, majd át­ ment Franciaországba, ahol a párizsi École des h a u t e s é t u d e s - b e n diplomát szerzett kitűnő dolgozatával, amelyet egy XIV. századi személyiségnek, Philippe de Mézièresnek szentelt. Franciaországból Németországba ment, ahol megvédte doktori diszszertációját, amely egy másik nyugati középkori személyiséggel, Thomas III. marquis de Saluces-szel foglalkozott. Iorga csaknem fél évtizedig gazdagította ismereteit Olaszországban, Franciaországban és Németországban, aprólékos pontossággal és fáradhatatlan szorgalommal rengeteg dokumentumot gyűjtött, s tevékenysége révén már ebben az időszakban az európai középkor történetének kiváló szakemberévé vált. Miután visszatért Romániába, 1894-ben (tehát alighogy betöltötte 23. életévét) elfoglalta az egyetemes történelem katedrát a bukaresti egyetemen. Élete végéig dolgozott ebben a munkakörben. Első ragyogó előadását 1894. november 1-én tar­ totta Concepţia a c t u a l ă a istoriei şi geneza ei (A jelenlegi történelemszemlélet és g e ­ nezise) címmel. A nagy történész sokoldalú tevékenységet fejtett ki, s szuggesztív egyénisége m é l y benyomást keltett kortársaiban. Foglalkozott irodalommal, előadá­ sokat tartott, bejárta az egész országot, de főleg mint fáradhatatlan kutató tűnt ki. 1906-ban, 35 éves korában már több mint 100 kötete jelent meg; ezek közül k i e m e l ­ kedik a román n é p történetének kétkötetes összefoglalása. Ezt Gothában adták ki Karl Lamprecht nagy német történész ösztönzésére G e s c h i c h t e des r u m ä n i s c h e n Volkes i m R a h m e n s e i n e r S t a a t s b i l d u n g e n (A román nép története államformái kere­ tében) címmel. Nagy jelentőségű Bizánc történetének szintézise is, amely Londonban jelent meg. Ezt a két összefoglalást követte az az öt kötet — 1913-ban jelent m e g az utolsó —, amely a török birodalommal foglalkozik. A rendkívül értékes munkát Gothában adták ki, s megjelenése a szerzőt végleg a világ historiográfusainak elis­ mert személyiségei közé emelte. Iorga ugyanakkor példás szorgalommal kutatta saját népe történelmének alapvető kérdéseit, monográfiákat írt a hadsereg, kereskedelem, oktatásügy, irodalom és egyház történetéről. Mindezzel párhuzamosan történelmi dokumentumokat és forrásokat adott ki. A román és külföldi levéltárakban végzett fáradhatatlan kutatásai meghozták g y ü ­ mölcsüket. E kutatások hozzásegítették ahhoz, hogy hatalmas dokumentumanyagot gyűjtsön össze, amelyet tanulmányaiban értékesített, s a Román Akadémia H u r m u zaki-féle sorozatában vaskos forrásművekként kiadott. Létrehozott továbbá m é g két sorozatot A c t e şi f r a g m e n t e cu p r i v i r e l a istoria R o m â n i l o r (A románok történel­ mére vonatkozó iratok és töredékek), valamint S t u d i i şi d o c u m e n t e cu p r i v i r e l a istoria R o m â n i l o r (A románok történelmére vonatkozó tanulmányok és d o k u m e n ­ tumok) címmel. Az utóbbi — kizárólag Iorga munkája — több mint 30 kötetet ölel fel. Nicolae Iorga nem zárkózott el kora kérdései elől. Előmozdította a t u d o m á n y terjesztését, főleg azokon a nyári kurzusokon, amelyeket 1908-tól Vălenii de Muntéban szervezett. A romániai művelődési élet élenjárói közé tartozott. Ő maga is író volt, éveken át vezette a S e m ă n ă t o r u l című folyóiratot, majd saját időszaki kiad­ ványát, a N e a m u l românesc című lapot. Különösen említésre méltó kiállása a kizsákmányolt parasztság mellett: 1907-ben határozottan és következetesen v é d e l ­ m é b e vette azokat a parasztokat, akik a nagy lázadásban részt vettek. Ekkor írta többek között a D u m n e z e u să-i i e r t e ! (Isten bocsásson m e g nekik!) című politikai pamfletjét. A közélet kiemelkedő személyisége is volt, egyetemi tanár, 1911-től a Román Akadémia tagja, az egész világon elismert történész, aki n e m zárkózott el elefántcsonttornyába, hanem állandó kapcsolatot tartott a kultúrát szomjazó t ö m e -

gekkel. Főleg a X X . század második évtizedében tevékenyen harcolt Romá­ nia állami egységéért. Az egyetemes történelem keretében elsőrendű fon­ tosságot tulajdonított Délkelet-Európa s ezen belül saját nemzete történeté­ nek. Vasile Pârvan és Gheorghe Munteanu-Murgoci segítségével létrehozta a Délkelet-európai Tanulmányok Intéze­ tét s megírta a balkáni népek törté­ netének összefoglalását. 1914-ben m e g ­ alapította a Revista istorică című folyó­ iratot, amelynek cikkeit javarészt ő maga írta. Életének utolsó két évtizedében, a román állam egységének kiteljesülése után továbbra is nagy nemzetközi hír­ névnek örvendett. Számos külföldi egye­ tem a doctor honoris causa címmel tüntette ki, több külföldi akadémia és tudományos társaság tagjává válasz­ totta. Előadásait, kurzusait Rómában, Párizsban, Oxfordban, Oslóban, A t h é n ­ ban és a világ tucatnyi más tudomá­ nyos-művelődési központjában hallgat­ ták. Megírta az emberiség történetének „szintézis-kísérletét", amely hatalmas is­ meretanyagra támaszkodott, s ismertté tette nevét az egész világon. Ő szer­ vezte meg 1924-ben Bukarestben a vi­ lág első bizantinológiai kongresszusát, támogatta a világ historiográfusainak összefogását, a történelemtudomány nemzetközi bizottságának tagjaként élenjáró szerepet játszott a nemzetközi tudományos rendezvényeken.

Nicolae Iorga Vălenii de (Ioan Miclea-Mihale

Munte-i háza felvétele)

Történetírói munkássága szerteágazó. Alig volt a történelemnek olyan területe, amelyen ne fejtette volna ki álláspontját, melynek a fejlesztéséhez ne járult volna hozzá. 1935 elejére megjelent köteteinek a száma meghaladta az ezret, a cikkeié pedig megközelítette a tizenháromezret. John L. Gering, a N e w York-i Columbia Egyetem professzora tehát joggal mondhatta róla, hogy „a legreprezentatívabb értel­ miségi, hacsak n e m a modern világ legnagyobb személyisége". Nicolae Iorga utolsó nagylélegzetű munkája az Istoria Românilor (A románok története) volt. Ebben a hatalmas, tízkötetes műben a nagy történész egy életen át felhalmozott ismereteit, tapasztalatait összegezte, s kifejeződött benne az a rendkí­ vüli képessége, hogy a haza történetének tükrében mutassa be a világtörténelmet. Rendszeresen arra törekedett, hogy a román nép múltját az egész emberiség törté­ nelmének keretei közé helyezze, s ezért 1935—1936-ban megírta a háromkötetes La place des Roumains dans l'histoire universelle (A románok helye az egyetemes tör­ ténelemben) című munkáját.

Nicolae Iorga kitűnt az egyetemes történelem kérdéseinek gazdag, levéltári for­ rásokra épülő, részletekbe menő kutatásában, de nem kevésbé abban is, hogy igye­ kezett kiemelni az emberiség hosszú történetéből az uralkodó, jellegzetes vonásokat, és állandóan foglalkoztatták a szintézisek. Egyetlen román tudós sem volt annyira jelen a világ történetíróinak élvonalában, mint ő, s így nemzetközi szinten nagy elismerést szerzett a román történetírásnak. Iorga ellenezte ugyan a „történelmi metafizikát", de nem volt idegen tőle az elmélet, és nem vetette meg a gondolatisá­ got* az összeegyeztetett történelmi elemek kezelésében. Felfogása általában idealista volt, érződött rajta a romantika bizonyos hatása; ebben a vonatkozásban említhető az a patriarchális, idillikus látásmód, amellyel a román állami élet kezdeteit tár­ gyalta. Iorga látta a kölcsönviszonyt „valamely társadalom anyagi és gondolati ele­ mei között", de helytelenül a szellemi tényezőkre, az eszmék szerepére helyezte a hangsúlyt, idealista módon ennek rendelte alá az „anyagi formát". Tagadta a ter­ mészettudományi törvények létjogosultságát a történelemben, de a történelmi ténye­ ket egyfajta rendszerbe foglalva vizsgálta, bizonyos „állandóságok" létezését álla­ pította meg, s hangsúlyozta „az emberi élet abszolút egységét tér és idő bármelyik pontján". Tragikus halála olyan munka megírása közben érte, amely betetőzte volna nemcsak egyetemes történészi, hanem elméleti tevékenységét is. Az Istoriologia u m a n ă (Emberi historiológia), amelyhez összegyűjtötte az anyagot, s kidol­ gozását is megkezdte, ismét felszínre hozta volna nemcsak gazdag ismereteit, hanem alkotó készségét is. E mű előszavában rámutat: az események ábrázolása „megköve­ teli, hogy ne kronológiai sorrendben vagy valamilyen egyéni meggondolás alapján mutassuk be őket, hanem úgy, ahogyan azok együttműködnek és összefutnak egyet­ len nagy eseményben, mindenekelőtt a legnagyobban: magában az emberi életben". „Valamely nemzet élete — írta Iorga — állandóan összefonódik más népek életével, függ tőle és állandó hatással van rá." Ezt figyelembe véve a nagy történész érdeklődést tanúsított a románokkal szomszédos népek történelme iránt. Kiemelte — többek között — azt, hogy a román és a magyar nép „részben ugyanazon a terü­ leten él, számos vonatkozásban ugyanolyan életmódot folytat, történelme sok viszony­ latban összekapcsolódott, s e népeknek, azon a helyen, ahol élnek, ugyanazt a hi­ vatást kell betölteniük..." Iorga a románok és magyarok életéről szólva arra is fel­ hívta a figyelmet, hogy ki kell emelni azokat a momentumokat, „amelyekben az egész nép, egyik vagy másik oldalon, vagy csupán a nép egyes elemei együtt léptek fel a politika és művelődés bizonyos feladatainak teljesítéséért", amikor is „hasznos tettet hajtottak végre általában az emberiség, különösképpen e két nép számára, amelyek közül az egyiket szeretem, mivel az enyém, a másikat pedig tisztelem tör­ ténelmi tetteiért és nagyszerű vonásaiért, melyeket máig megőrzött". 1932-ben így vélekedett: „Nagy szerencse, hogy a gyűlölet csak a felső rétegekben létezik, s az újságok, a könyvek és az iskola terjeszti... Lent az azonos munkát folytató emberek megérthetik egymást. A román és magyar paraszt ugyanazon a földön él, s ha rájuk bízzák a dolgokat és nem uszítják egymásra őket, az egykori jószomszédságban élnek tovább. A mesterségek, a kereskedelem megköveteli a kapcsolatokat, s e kap­ csolatok nem hiányozhatnak pusztán azért, mert az egyik egy nyelvet beszél, a másik pedig mást." Ugyancsak 1932-ben írta: „Ki kell józanítani őket tegnapi fel­ bőszülésükből, mert ez a két nemzet számára — amelynek az egész világ érdeké­ ben nem szabad megsemmisítenie egymást — nemcsak emberi kötelesség, hanem megmaradásuk követelménye is." Iorga tevékeny szerepet játszott Románia politikai életében, de nem lépte át a polgári politikus álláspontjának korlátait Pártvezér volt, rövid ideig pedig az ország miniszterelnöke. Filozófiai és politikai felfogásának korlátai tükröződtek közéleti

tevékenységében is. Munkásságát állandóan mély hazafiság hatotta át. Következe­ tesen hű maradt az állami egység, a haza függetlensége és szuverenitása eszméihez, s egyszersmind arra törekedett — még akkor is, amikor nem látta világosan a kö­ vetendő utat —, hogy emelje a nép művelődésének és civilizációjának színvonalát. Nem lépett túl a polgári demokratizmuson, de határozottan síkraszállt a fenyegető hitlerista hullám ellen, amely a század negyedik évtizedében az emberiséget veszé­ lyeztette; ugyanakkor támadta a romániai vasgárdista-fasiszta mozgalmat. „A nyers erő — írta — elpusztíthatja a jogot. De nem pusztítja el egyszer s mindenkorra, mivel az az erő, amely a Jog forrása, végtelen." Iorga szerint „szétroncsolhatják a határokat, a nemzetközi értekezletek elhatározhatják tartományok feloszlatását, sőt meg is semmisíthetnek egy nemzeti államot. De ne féljetek: a nemzet utat tör magának, és gyakran sokkal teljesebben jelentkezik, mint ama csapás előtt, ame­ lyet az ellenség halálosnak gondolt". Következetes hite, határozott állásfoglalása a hitlerizmussal és a Vasgárdával szemben elvezetett 1940 novemberének tragikus napjához, amikor a vasgárdisták elhurcolták családja köréből, és galád módon meg­ gyilkolták. Iorga halála egy felvilágosult elmének, rendkívüli tudományos személyiségnek, a világ egyik legnagyobb történészének, a humanistának és hazafinak az elvesztését jelentette. E harcos tudós számára a történelemnek nem voltak határai, mivel szenvedélyesen érdeklődött minden iránt, minden kérdésben volt v a l a m i mondani­ valója és tudott is v a l a m i t mondani. Állandó kapcsolatot tartott fenn a néppel, amelyből kiemelkedett, s a legnagyobb megértéssel fordult az egész emberiség felé. Lánglelkű hazafi volt, aki ugyanakkor a népek barátja, a megértés és az együttmű­ ködés híve maradt. Alaposan ismerte a történelmet, s ez szüntelenül megerősítette abban a hitében és törekvésében, hogy szolgálja a béke, az igazságosság világmé­ retű ügyét. Nagy műveltségű tudós volt, rendkívüli irodalmi, értelmi képességekkel rendelkezett. Lenyűgöző egyéniségével kiemelkedett a század nagy személyiségei közül, s mint tudós egy pillanatra sem tévesztette szem elől kötelességét. Neve ép­ pen ezért kitörölhetetlenül bekerült az emberi művelődés azon nagyjainak arany­ könyvébe, akik képességeikkel, szorgalmukkal utat nyitottak a haladásnak és ma­ gas szinten érvényesítették az emberi személyiséget.

FERENCZI GÉZA—FERENCZI ISTVÁN

A VARSÁGI TARTÓD VÁRA ÉS TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGÉ A Nagyküküllő forrásvidékén, a Hargita megyei Varság község közepétől nyugatra fekvő „Tartód vára" már a múlt század második felétől kezdve ismeretes a szakirodalomban. Az ennek ellenére eddig kikutatatlan erősség Székelyudvar­ helytől légvonalban körülbelül 35 km-re északra fekszik, a sebesen csörgedező Tartód-vizének a Nagyküküllőbe torkollása fölött emelkedő, mintegy 90 m é t e r magas meredek, hosszúkásan elnyúló szintvonallal körülírható, fenyves borította domború tetőcskén. A m i n t középkori oklevelekből és más történelmi forrásokból kiderül, v i d é k e eléggé későn, csupán a XVII. század második felétől kezdett egyre gyarapodó számú havasi, nyári szállásokkal benépesülni. Maga Varság község is csak a múlt szá­ zad v é g e óta alakult ki. Az enyhén délnek lejtő tetőcske az északabbra emelkedő „Simó-mezeje" m e g „Nyakteteje" n e v ű közeli, nála tekintélyesebb ormokhoz vezető alacsony, keskeny nyereggel kapcsolódik a hargitai vulkáni fennsík — az ún. „Láz" — magasabb részeihez. A Tartód-vize völgyéből a nyeregre fölkapaszkodó s azon a vártetőre tovább vezető út nyomai halványan itt-ott m é g most is fölismerhetők. A koráb­ ban ott megfordult Téglás Gábor műkedvelő régész véleményétől eltérően azonban ez az út n e m irányul egyenest a várba, h a n e m annak ívelt északi „sarkát" m e g ­ kerülve valamivel a keleti oldal védelmi elemei előtt és alatt halad délnek, s két valóságos „falszorost" (ún. Zwingert) alkotó, egyenlő távolságra húzódó fal­ szakasz között fut be a vár déli „szögletébe". Az út szakadékos megnyújtásával — nyilván — az erősségbe jutást igyekeztek ilyenképpen is megnehezíteni. Részletes szemrevételekor, illetőleg ú j , szabatosabb alaprajzának fölvételekor derült csak ki: a Téglás Gábor készítette helyszín-vázlat n e m felel meg a valóság­ nak, n e m iker-erődítményről, h a n e m csupán egyetlen várról v a n szó. A tetőcske elnyúlt volta határozta m e g az erősség alaptervét: hossza kb. 75 m, szélessége kb. 37 m. A látszat szerint töltésnek mutatkozó, igazában azonban falat rejtő külső védelmi eleme helyben termelt faragatlan, de többé-kevésbé mégis megválogatott kőtömbökből épült. Emelésekor a fal külső meg belső színét alkotó tömbsor közét sziklatörmelékkel töltötték ki, szerkezete tehát némiképpen az ún. emplekton-rendszerű falakéra emlékeztet. Teljes vastagsága 1,6—2 m között váltakozik. Ásatási metszeteinkből láthatóan részben szálában álló sziklafelületekre, részben többé-kevésbé gondosan vágott alapozási árokba, részben pedig — ahol a tető pereme felületének simasága és akkoriban föltehető állékonysága m e g e n ­ gedte — közvetlenül a vízszintes talajra alapozták. Kötőanyagként kavicsban sze­ gény, mégis jó minőségű, falban oltott meszet használtak. A látszat szerinti külső töltéssel, valóságban széles, zömök, erősnek ítélhető kőfallal szemben a belső védelmi e l e m csupán jelentéktelen, több ízben teljesen el is mosódó körvonalú, egyszerű földtöltésnek bizonyult. Noha a két védelmi e l e m

időrendi viszonyát ásatásainkkor n e m sikerült tisztáznunk, mégsem zárhatjuk ki egészen a belső földtöltés valamelyest korábbi létesítésének valószínűségét. Kutatásainkkor csupán kis számú és nagyon szegényes régészeti anyag (néhány hevenyészett tűzhely maradványa, a föltárt falszakaszok mentén v é k o n y szenes­ réteg, a vár déli „sarkából", az erdő kitermelésekor vágott, m a „kapunak" m o n ­ dott falnyílástól közvetlenül nyugatra, néhány vékony falú, korongolt, égetett agyag­ edény töredéke) került napvilágra. Legjelentősebbek esetünkben a kormeghatá­ rozást lehetővé tevő fazekastermékek. Az edénytöredékek tüzetesebb vizsgálata alapján úgy tűnik, lassú korongon készítették őket. Díszítőelemként vastagon bemélyített h u l l á m - és párhuzamos v o ­ nalakat, valamint egymást derékszögben metsző, némiképpen a kosárfonást utánzó ékítményeket használtak. Nagyobb edényalj-töredéken az ún. fenékbélyegző d o m ­ ború lenyomata jól kivehető. Mint az eddigi kutatásokból ismeretes, a bonyolultabb mértani idomú fenékbélyegző-lenyomat (az erdélyi ún. szláv jellegű fazekasság egyetlen domborművű „díszítő" eleme) hiányzik a VIII—X. századi agyagművességi termékek köréből. Csak később, a X. század végén, a XI. század elején, a tulajdonképpeni hűbérkorra való átmenet idején tűnik föl. Erdély-szerte is több lelőhelyről ismeretes, és hozzá­ vetőleg a X I . század végétől kezd „divatosabbá" válni. E számunkra perdöntő fa­ zéktöredék mellett még e g y edény szájának peremtöredékére kell ügyelnünk. Jel­ legzetesen tagolt metszetének alján, kívül, régebbi, a XI. század első felére jel­ lemző peremfajták közvetlen fejlődéséből eredő, sajátságos, egészen jelentéktelen­ nek tűnő, körülfutó borda látható. Ez a sajátosság valóságos terminus post quemet kínál az egész, még ha oly sovány anyagnak, sőt magának a várnak a keltezetét illetően. Másfelől éppoly igaz az is: az effajta jellegű fazekastermékek a XIII. század negyvenes éveitől kezdve, hogy úgy mondjuk, „divatjuk múlttá váltak". Ettől kezdve az agyagművesség készítményeinek jellege, talán az első mongol betörés és rövid mongol uralom sok tekintetben új helyzetet teremtő hatása, az addig virágzó műhelyek elpusztulása v a g y esetleg a vásárlók igényeinek átalaku­ lása következtében érezhetően megváltozott. Mindezek alapján vélekedve a Tartód vári fazekas-anyag tehát szinte tel­ jes bizonyossággal a X I . század végére, valamint a következő századra keltezhető. Az előrebocsátottak a varsági Tartód vára rövid használati idejének (ne feledjük, az anyag nagyon csekély, szegényes is; a vár tetőző részén s e m akadtunk tartós fa- vagy kőépítmények nyomaira!), alig évtizedekre becsülhető rövid történetének kezdő és végső időhatára tekintetében rendkívül nevezetes észleletek. További következtetéseink javarészt ezekre a szinte bizonyosságként vehető megállapításokra alapozódnak. D e térjünk vissza Tartód várára. Az erődítmény eléggé eldugott tetőcskén magányoskodik, falai szabadon emelkedtek magasba, se tornyai, se más épületei nem voltak; n e m kerítette védőárok: a mindenfelé meredeken alábocsátkozó szik­ lás oldal fölöslegessé tette. E jellegzetességekre figyelve, v é l e m é n y ü n k szerint Tartód vára sok tekintetben nagyon hasonlít a Csíki-medence pereme több szá­ mottevő magaslatáról ismert (legalaposabban Ferenczi Sándortól ismertetett) külön­ böző korú erődítmények mészhabarcs-kötésű kőfallal építkező szakaszának váraira, nemkülönben az egykori Háromszék m e g y e területéről közölt, egykorú, többé-ke­ vésbé egyező jellegzetességekkel egy és ugyanazon „bokorba" tartozó erődítmé­ nyekre. Ennek, az egyelőre inkább csak a távolabbi kutatásaink természetét és irányát sejtető gondolatnak a fölvetésével mindössze szélesebb keretbe szeretnők ágyazni a különben látszólag megfejthetetlen kérdést: mi is lehetett hát v é g -

eredményben Tartód várának történetének alakulásában?

helye,

szerepe

a

közelebbi

s

távolabbi

környék

Oklevél n e m említi, látszólag a n é p h a g y o m á n y b a n se f ű z ő d n e k hozzá a v a l ó ­ ság csíráit m é h ü k b e n r e j t ő elképzelések; kicsinységénél fogva v a l a m e l y n é p t ö r z s ­ nek, d e m é g c s a k n e m z e t s é g n e k se l e h e t e t t m e n e d é k h e l y e ; k i r á l y i , m e g y e i t e r ü ­ l e t r e e m e l t középkori főúri m a g á n v á r h o z , p é l d á u l az A p o r o k (háromszéki) B á l v á ­ nyos v á r á h o z s e fogható. N é z e t ü n k szerint a k u t a t á s o k m a i szintjén c s a k e g y e t l e n magyarázattal közelíthetjük meg a kérdést. A varsági Tartód v á r a a Keleti-Kár­ p á t o k belső v o n u l a t á n a k látszó, tűzi e r e d e t ű h e g y s o r (a K e l e m e n - , G ö r g é n y i - h a v a sok, a H a r g i t a ) m e g v é g ü l a B a r ó t i - , illetőleg a P e r s á n y i - h e g y s é g n y u g a t i lejtőin vagy a l j á n , m é g az ú n . telegdi főesperesség k e r e t é b e t a r t o z ó (későbbi, t á g a b b a n é r ­ telmezett U d v a r h e l y - s m á s széki) s z é k e l y e k ideköltöztetése előtt, de esetleg a későbbi h á r o m s z é k i székelyek m é g itt t a r t ó z k o d o t t c s o p o r t j á n a k , a k é z d i - c s o p o r t n a k a t e r ü l e t é n v a g y l e g a l á b b i s a n n a k közelségében, a m a g y a r h ű b é r i k i r á l y i h a t a l o m ­ tól a X I . század v é g é n , a k ö v e t k e z ő elején (I. Lászlótól v a g y K ö n y v e s K á l m á n t ó l ) k i é p í t t e t e t t h a t á r v é d e l m i r e n d s z e r n e k v o l t az egyik szerves t a g j a . Ez a t e r ü l e t a k k o ­ r i b a n szinte t e l j e s s é g é b e n n y u g a t o n az E r d é l y i K ö z é p h e g y s é g t ő l m e g az E r d ő h á t t ó l , délen az E r d é l y i - h a v a s o k t ó l n a g y j á b a n a N a g y k ü k ü l l ő völgyéig, illetőleg a H á r o m ­ s z é k i - m e d e n c e keleti szegélyéig t e r j e s z k e d ő h a j d a n óriási F e h é r v á r m e g y e részét alkotta. A k ö v e t k e z ő k b e n ezt a k é r d é s t s z e r e t n ő k kissé a l a p o s a b b a n b o n c o l g a t n i és — a m e n n y i r e t ő l ü n k telik — előbbi á l l í t á s u n k a t k e l l ő k é p p e n m e g is i n d o ­ kolni. K a r á c s o n y i J á n o s , F o d o r F e r e n c , K u r t H o r e d t és K a r l K u r t K l e i n t ö r t é ­ n e l m i a d a t o k , régészeti leletek m e g az e r d é l y i elsődleges h e l y n é v a n y a g fölhasz­ nálása alapján iparkodott nyomon követni a hűbéri magyar királyság Erdély terü­ l e t é n v a l ó (lépcsőzetes?) t e r j e s z k e d é s é n e k i d ő - m e g térbeli fokozatait (ez a l k a l o m ­ m a l t e r m é s z e t e s e n n e m t é r h e t ü n k ki á l l í t á s u k h e l y e s s é g é n e k v a g y h e l y t e l e n s é g é ­ n e k b í r á l a t á r a ) . E g y i k ü k h a t s z a k a s z b a n g o n d o l t a v é g b e m e n n i ezt a f o l y a m a t o t , m á ­ sok öt lépcsőben v é l t é k l e p e r e g n i az e s e m é n y e k e t . A k á r h o g y a n á l l j o n is a k é r d é s , az első h á r o m v a g y n é g y m o z z a n a t ü g y e p i l l a n a t n y i l a g n e m é r d e k e l b e n n ü n k e t , ezért a n n a k t á r g y a l á s á t e l h a n y a g o l h a t ó n a k ítéljük, s e g y e n e s t a n e g y e d i k (vagy ötödik) s z a k a s z rövid á t t e k i n t é s é r e t é r ü n k . A h ű b é r i m a g y a r á l l a m valóságos, t e h á t n e m n é v l e g e s terjeszkedése, t ö b b é k e v é s b é egyező v é l e m é n y szerint, a X I I . század elejére m á r e l j u t o t t u g y a n a M a ­ ros Hévíz és D é d a közötti s z o r o s á n a k n y u g a t i „torkáig", d e m é g n e m h a t o l t b e a r e n g e t e g e k k e l fedett Gyergyói-, a Csíki- m e g a K á s z o n i - m e d e n c é b e . A belső h e g y v o ­ n u l a t n y u g a t i l á b á n á l é s z a k r ó l d é l r e h ú z ó d ó s á v b a n viszont t ö b b , egyelőre m é g fölásatlan, de m i n d e n e s e t r e n a g y o n k o r a i n a k látszó, egyszerű a l a p r a j z ú k ő v á r sorakozik. Ilyen az 1228-ban o k l e v é l b e n e m l í t e t t M a r o s v é c s v á r a ( „ . . . i n cursu e i u s d e m Morus ad Castrum Wecheu..."), a S z o v á t a m e l l e t t i Illyésmezőtől k e l e t r e festői s z i k l a b é r c e n á r v á s k o d ó „ R a b s o n n é v á r a " , a r o v á s í r á s o s f e l i r a t á r ó l h í r e s É n laka fölötti F i r t o s - h e g y t e t e j é n e l t e r ü l ő , n é h á n y k u t a t ó á r o k r é v é n k ö z e l e b b r ő l is­ m e r t „Firtos v á r a " , ilyen a S z é k e l y u d v a r h e l y t ő l n y u g a t r a t o r n y o s o d ó , a h a m i s í t ­ v á n y Csíki Székely Krónika m e s é s k ö n t ö s é b e öltöztetett „Bud(a) v á r a " , s esetleg i l y e n a keleti á t j á r ó k e g y i k é r e , a n a g y o n is s z á m o t t e v ő r i k a i r a vigyázó ( e n n e k j e ­ lentőségét eléggé b e s z é d e s e n bizonyítja az eléje t e l e p í t e t t t ö b b b e s e n y ő s z á l l á s ­ h e l y : F e l s ő r á k o s , Barót, B i b a r c f a l v a , a k é t Bacon) „ K u s t a l y v á r a " (?) v a g y t a l á n i n k á b b a közeli „ R i k a v á r a " és v a l ó s z í n ű l e g m á s , s z á m u n k r a egyelőre i s m e r e t ­ len erősségek. S h a ( S z é k e l y - ) U d v a r h e l y v á r a esetleg n e m is állott é p p e n l e n n

Tartód

várának

alaprajza

a Nagyküküllő városi padján, a X V I . században, az 1562. évi nagy székely föl­ kelés leverése után János Zsigmond fejedelem rendeletére épült, akkoriban „Székely támadt"-nak, m a „Csonkavárnak" nevezett új-olasz rendszerű erődítmény helyén, ahogyan egyesek képzelték, mégis itteni, aránylag egészen korai település létre­ jöttét maga a város neve (Udvarhely = 'kerített hely'), főként pedig a messze földön ritkaságszámba menő négykaréjos alaprajzú, centrális megoldású, szeren­ csénkre máig megőrzött gyárosfalvi „Jézus-kápolna" puszta léte mindennél ékeseb­ ben bizonyítja. A föltétlenül nagyon korai (XII. századi) kápolnának, a Székelyudvarhely főterén 1956-ban vízvezeték lefektetésekor napfényre jutott XI—XII. szá­ zadi edényművességi anyagnak, valamint a város nevének tanúsága szerint a m a ­ gyar királyi hatalom m é g jóval a későbbi udvarhelyszéki székelyeknek föltehetőleg a XIII. század 2—4. évtizedében Biharból, Nagyvárad környékéről v a l ó idetele­ pítése előtt kiépítette ezt a hadászati tekintetben oly nevezetes helyet. A hűbéri magyar királyság eddig már a XII. század kezdetére v a l ó behato­ lását tanúsító, vizsgált területünkön előkerült leletek csoportjában említhetjük a homoródszentpáli „Béla bán várában" a múlt században napvilágra jutott nagyon jelentős éremleletet. Az éremkincs I. Béla (?), I. László és K ö n y v e s Kálmán Árpád­ házi királyok érméit tartalmazta 1061—1114 közéről. Hihetőleg a XII. század első fe­ lében vagy közepe táján rejthették el. Fodor Ferenc, Kurt Horedt meg Karl Kurt Klein többé-kevésbé egyező felfogása értelmében a hűbéri magyar állam bekebelezte — és a kor viszonyaihoz képest meglehetősen sűrű székely népességgel ki is töltött — területek déli határsávja 1100 körül valahol a Nagyküküllő és (erdélyi) Hortobágy erdős vízvá­ lasztóján húzódott. Az e területről ismeretes magyar helynévanyag maga késztet az ideiglenes települési határsávnak ezen a vidéken való meghúzására. Ezzel kapcsolat-

ban n e m árt megszívlelendő korábbi eredményekre hivatkoznunk, melyek szerint a Nagyküküllő völgyében a helységek viszonylag n a g y számban m a g y a r (sze­ rintünk valószínűleg székelyek adta) nevűek. A románok meg a szászok is átvették ezeket a neveket, kiejtés tekintetében nyelvük természetének megfelelően átala­ kítva. Ilyenek például: Segesvár — Sighişoara — Schässburg, Egerbegy — Agîrbiciu — Arbegen, Medgyes — Mediaş — Mediasch, (Szász-) kézd — Saschiz — Keisd. Az említett belső-erdélyi magyar helynevek születési körülményeivel kapcso­ latban üdvösnek véljük a nemrégiben elhunyt neves román nyelvész, Emil Petrovici ezzel összefüggő megállapítását idéznünk. Szerinte „ . . . a z egykori Magyaror­ szág keleti részeiben a X—XIII. század folyamán fokozatosan megtelepedett m a ­ gyaroknak románokat és szlávokat kellett itt találniok. Az újonnan jöttek a hegységekbe szorították ezt a román lakosságot; itt fejeződött be, még a XIII. szá­ zad előtt, a szlávok e l r o m á n o s o d á s a . . . Ezzel magyarázható Erdély hegységi v i d é ­ keinek döntő többségben román-szláv helység- é s h a t á r n é v - a n y a g a . . . A nyíltabb vidékeken: a medencékben, a szélesebb folyóvölgyekben meg a nyílt lombos erdők fedte dombvidékeken viszont — főként a középkori térképekből kiviláglóan — a magyar uralom magyar jelleget kölcsönzött a h e l y n é v - a n y a g . . . bizonyos részé­ n e k . . . " N e m árt talán arra is hivatkoznunk, hogy az ismert n e v ű másik jelen­ kori román helynévkutató, Iorgu Iordan egészen hasonló v é l e m é n y é t hangoztatta több ízben is. E helynevek dél felé csupán a Nagyküküllő—Hortobágy vízválasztójáig t e r j e d ­ nek. Bizonyításuk értelmében a magyar (székely) n e v ű helységek jó része ugyan a román—szláv lakosság kiszorítása utáni időből, de még a szászok ide eléggé ké­ sőre, esetleg csak az első mongol betörés utáni betelepülése előtti évszázadból származnak. A Nagyküküllő vízgyűjtő-medencéjétől délre fekvő területen jóval gyérebb hasonló, magyar eredetű helynevek főképpen az egyes természetes, ősi kereskedelmi útvonalak m e n t é n sorakoznak föl. Viszont az Olt medencéjében tagadhatatlanul ismét gyarapszik számuk (ilyen Halmágy, Tyúkos, Földvár, Sebes, Á r p á s , Szakadát, Talmács, Alamor, Hortobágyfalva, Örményszékes), azt bizonyít­ ván, hogy m é g ha csupán egyes állandó határőrtelepek, határőrállomások alakjá­ b a n is, á m a hűbéri magyar királyság katonai hatóságai az Olt melléke, szabato­ sabban Fogaras-földje megfelelő védelméről s e felejtettek el idejében gondoskodni. A hűbéri magyar államrendszernek a Nagyküküllő völgyi előnyomulásával kapcsolatban a helynevek elterjedéséből — szerény v é l e m é n y ü n k szerint — csakis egyetlen történelmi helyzetre következtethetünk: ezen a területen már korábbi időktől kezdve viszonylag jelentősebb székely „tömegek" éltek, többé-kevésbé ideig­ lenes szálláshelyeken (itt, nyilván, a székelyeknek n e m a bihari származású, h a n e m régebbtől kezdve Erdély belsejében lakó másik, ősibb telepes nagy csoportjára gon­ dolunk). Ezt a lakosságot a XII. század elején Erdély keleti felében kirajzolódó határ őrzésére használták fel. N e m sokkal utóbb, nevezetesen a XII. század dere­ kától kezdve azután — a „szász vendégek" beköltözési folyamatának mértékében — az egyes alcsoportokat fokozatosan áttelepítik jóval keletebbre, a későbbi Há­ romszék területére, gyaníthatóan meghagyva a közösségek korábbi, Nagyküküllő menti földrajzi szállásrendjét (a Háromszéki-medencében tehát északkeletre kerül­ nek a kézdiek, délkeletre, illetőleg középre az orbaiak és nyugatra, illetőleg dél­ nyugatra a sebesiek-sepsiek). Ezeket tekintve m a j d n e m bizonyosnak vehetjük, hogy az Erdély északkeleti csücskében e m e l t óradnai vártól (?), lényegében tehát a Nagy-Szamos nevezetes átjárót képező völgyétől a Baróti-, illetőleg a Persányi-hegység déli végződéséig, szabatosabban a brassói Cenk-hegyi királyi várig körvonalazódni kezd egy már

k o r á b b a n sejtett, á m r é s z l e t e i b e n m i n d e d d i g i s m e r e t l e n , a h a d á s z a t i v o n a t k o z á s b a n jelentős h e l y e k e n j o b b á r a egyszerű, kezdetleges k ő v á r a k b ó l k i é p í t e t t v é d e l m i v o ­ nal. E n n e k a védelmi rendszernek (mert b í z v á s t a r r ó l í r h a t u n k ) az őrzésére a későbbi H á r o m s z é k r e költöztetett, m á r e m l í t e t t székely c s o p o r t o k o n kívül, h e l l y e l ­ közzel m é g k i s e b b - n a g y o b b b e s e n y ő „ h a d a k a t " is beosztottak. Mint ismeretes, a b e s e n y ő k (az ú z o k k a l , k u n o k k a l közel r o k o n n y u g a t i - t ö r ö k nép) M a g y a r o r s z á g r a m e n e k ü l t v a g y egyéb k ö r ü l m é n y e k k ö z e p e t t e á t t e l e p e d e t t csoportjait m á r a X . század végétől h a t á r ő r - f e l a d a t o k e l l á t á s á r a k e z d i k b e v o n n i vagy beosztani. T ö b b e k között m i n d e n b i z o n n y a l ezzel k a p c s o l a t o s a k az e r d é l y i „Besenyő" h e l y n e v e i n k is, m i n t Besenyő(tető) a S z e b e n i - m e g F o g a r a s i - h a v a s o k b a n , Székásbesenyő, B ú z á s b e s e n y ő , S e p s i b e s e n y ő , a B e s z t e r c e m e l l e t t i B e s e n y ő (éppen az e m l í t e t t v o n a l b a esik!), „Besenyőfalva" (a X V I . századtól k e z d v e F i r tosváralja). Ez u t ó b b i v a l k a p c s o l a t b a n b e n n ü n k e t m o s t t a l á n v é l e t l e n n e k , de — s z e r é n y véleményünk szerint — inkább szándékosságnak tulajdonítható jelenség érdekel. Firtosváralja, ősibb n e v é n Besenyőfalva a t ö b b e k között T a r t ó d v á r á t is „ h o r d o z ó " terjedelmes v u l k á n i f e n n s í k o t n y u g a t r ó l lezáró, 1000 m - e n felüli m a g a s s á g ú F i r t o s tetőből d é l n e k kiágazó, de m é g m i n d i g t e t e m e s m a g a s s á g b a n , 750 m - t m e g h a l a d ó n y e r e g b e n fekszik, l é g v o n a l b a n m i n d ö s s z e 17 k m - r e n y u g a t r a a k ö z l é s ü n k t á r g y á t alkotó erősség m a r a d v á n y a i t ó l ! H a az e m b e r a F i r t o s t ó l v é g i g m e g y a két K ü k ü l l ő nagyjából d é l n e k i r á n y u l ó , félkörívet leíró, széles, lapos, rossz lefolyású, s z e m ­ mel n e m is m i n d i g k i v e h e t ő v í z v á l a s z t ó j á n , a „ T a t á r - ú t " (ez a h a t á r n é v is u g y a n ­ csak furcsa á m ) é r i n t é s é v e l c s a k n e m é p p e n a N a g y k ü k ü l l ő v ö l g y é n e k T a r t ó d v á r a alatti s z a k a s z á b a é r le! ( I n n e n a „ T a t á r - ú t t ó l " m á r c s a k öt k m - r e m a g a s o d i k T a r ­ tód v á r a kúpocskája.) Ez l e h e t v é l e t l e n k ö v e t k e z m é n y e is, de az s e m egészen l e h e ­ tetlen, hogy egyrészt „ T a t á r - ú t " m e g „Besenyőfalva", m á s r é s z t a X I . század végi —X I I . század eleji T a r t ó d v á r a s z o r o s a b b oksági k a p c s o l a t b a n állott e g y m á s s a l . De e z e n k í v ü l , u g y a n c s a k a t a r t ó d i r o m m a l k a p c s o l a t o s a n , ö n k é n t e l e n ü l fölve­ tődnek m é g a k ö v e t k e z ő k é r d é s e k is: a közeli v a g y t á v o l a b b i k ö r n y é k székely l a k o s s á g á n a k élő h a g y o m á n y a i b a n m i é r t n e m fedezhető fel s e m m i , a v á r r a v o n a t ­ kozó, v a l ó s n a k látszó m a g v ú m o n d a i e l e m ? Mivel m a g y a r á z h a t ó az erősség tel m i n ő szerepet j á t s z h a t o t t a X I . század végétől, i l l e t v e a X I I . század elejétől a h ű b é r i m a g y a r á l l a m a k k o r i keleti h a t á r á n ? Az a l á b b i a k b a n e r r e i g y e k s z ü n k válaszolni. 1. M i n t h o g y T a r t ó d v á r á h o z n e m fűződik s e m m i f é l e m o n d a i elem, n e m i s m e ­ retes a k ü l ö n b e n m é g n e m is o l y a n r é g e n a székely közbirtokosság t u l a j d o n á b a n volt, c s a k n e m h á b o r í t a t l a n ő s r e n g e t e g e k m é l y é n rejtőző erősségre b á r c s a k u t a l ó egyetlen oklevél s e m ; v i s z o n t a székelyek földjén (de n e m e g y ú t t a l az elszórt t e ­ rületfoltokban, szigetecskékben itt-ott sokáig m e g m a r a d t F e h é r v á r m e g y e i szór­ v á n y o k b a n ! ) a B á t h o r i a k és Z á p o l y á k k ö z t u d o m á s ú a n székelyt-sújtó intézkedései előtti időből i s m e r e t l e n b á r m i l y e n v á r s z e r ű é p í t m é n y e m e l t e t é s e ; végül v á r u n k nagyon egyszerű, kezdetleges a l a p r a j z a , építési m ó d j a e g y á l t a l á n n e m felel m e g a virágzó h ű b é r r e n d s z e r X I I I . század m á s o d i k felének, azaz az első m o n g o l d ú l á s t követő i d ő s z a k n a k , d e k ü l ö n ö s k é p p e n a X I V . s z á z a d d a l k e z d ő d ő v á r é p í t é s z e t jelleg­ zetességeinek (egyszerű a l a p r a j z á n k í v ü l e m l í t h e t ő m á s sajátságos k ö r ü l m é n y : se lakótornya, se m á s k ő é p ü l e t e n e m volt, m á r p e d i g a m a g á n v á r a k esetében, szokás szerint, é p p e n a l a k ó t o r o n n y a l i n d u l m e g v a l a m e l y , k é s ő b b k ü l ö n f é l e k é p p e n b ő v í ­ tett, h a s o n n e m ű é p ü l e t c s o p o r t , így p é l d á u l V a j d a h u n y a d v á r a v a g y a h á r o m s z é k i B á l v á n y o s - v á r fejlődéstörténete); a v á r k e l e t k e z é s é t a régészeti a n y a g t a n ú v a l l o m á -

s á v a l teljesen egyezően csakis e g y f é l e k é p p e n m a g y a r á z h a t j u k : a kezdetlegesség l e t a g a d h a t a t l a n j e g y e i t e l á r u l ó e r ő d í t m é n y ü n k e t , mint azt más g o n d o l a t m e n e t b e n m á r e m l í t e t t ü k , a B i h a r b ó l a n a g y m o n g o l b e t ö r é s előtt, de m i n d e n k é p p e n az 1270. évet megelőző i d ő s z a k b a n , egyház-közigazgatási t e k i n t e t b e n az ún. telegdi főesp e r e s s é g b e szervezett (későbbi u d v a r h e l y s z é k i ) székelyek m e g é r k e z é s e előtt h a s z ­ nálták. 2. M i n t e m l í t e t t ü k : a v á r h o z s e m m i v a l ó s n a k látszó m a g v ú m o n d a i e l e m n e m fűződik. Ezt a t é n y t azzal a t ö r t é n e l m i föltétellel m a g y a r á z h a t j u k , h o g y az „universitas Siculorum de Thelegd" tagjai n e m é p í t h e t t é k , m e r t m é g n e m é r k e z t e k volt m e g későbbi s z á l l á s t e r ü l e t ü k r e ; s a m a g y a r h ű b é r i k i r á l y s á g n a k E r d é l y keleti részei v a l ó ­ ságos b i r t o k b a v é t e l é r e i r á n y u l t t ö r e k v é s e , e t e r ü l e t e k n e k a K e l e t i - K á r p á t o k v í z v á ­ lasztójáig v a l ó t é n y l e g e s m e g s z á l l á s a és bizonyos s z á m ú népességgel (az ott e l ő b b m á r m e g l e v ő őslakosság m e l l é betelepítéssel) v a l ó k i t ö l t é s e ; t e h á t a H á r o m ­ széki-, a Kászoni-, Csíki- m e g G y e r g y ó i - m e d e n c e igazi elfoglalása, m e g s z á l l á s a leg­ k é s ő b b a XII. és XIII. század f o r d u l ó j á r a t e h e t ő . Ezt l á t s z i k b i z o n y í t a n i a P i a t r a N e a m ţ - i — a h a j d a n i k a r á c s o n y k ö v i — „Bîtca D o a m n e i " - e n megfigyelt és V. S p i n e i iaşi-i k u t a t ó t ó l közölt, az A r a n y o s - B e s z t e r c e völgyét őrzött XII. század végi m a g y a r p a l á n k v á r is. K ü l ö n b e n j e l e n t ő s b i z o n y í t é k k é n t idézhető a n é m e t l o v a g r e n d e r d é l y i s z e r e p l é s é b e n nevezetes, II. E n d r e - f é l e 1211. évi a d o m á n y l e v é l , m e l y n e k t a n ú s á g t é ­ tele é r t e l m é b e n a m a g y a r k i r á l y i h a t a l o m ez i d ő b e n m á r k é t s é g t e l e n ü l k i t e r j e d t a b e l s ő - k á r p á t i m e d e n c é k l e g d é l k e l e t e b b i k é r e : a b a r c a s á g i r a is. (Más l a p r a t a r t ó z i k a z o n b a n a székelyek G y e r g y ó b a m e g C s í k b a v a l ó b e t e l e p í t é s é n e k k é r d é s e . Az b i ­ zony m é g jó ideig v á r a t m a g á r a . M a i i s m e r e t e i n k szerint a XIII. század l e g v é g é r e v a g y t a l á n c s a k a XIV. elejére t e h e t ő . A d d i g ezt a k é t m e d e n c é t v a l ó s z í n ű l e g c s a k az o d a é p í t t e t e t t , egyszerű a l a p r a j z ú , „ m é s z h a b a r c c s a l " kötött falú v á r a k csekély l é t s z á m ú n é p e s s é g e ü l t e meg.) 3. T a r t ó d v á r a régészeti m a r a d v á n y o k b a n v a l ó szembeötlő szegénységének az a d o t t t ö r t é n e l m i f ö l t é t e l e k b e n : a m a g y a r k i r á l y i h a t a l o m a r á n y l a g lassú, d e c é l t u ­ datos, szívós k e l e t r e t e r j e s z k e d é s é n e k folyamatában k e r e s h e t j ü k és t a l á l j u k a m a ­ g y a r á z a t á t . A XII. század elején és derekán m é g h a t á r s á v k é n t vigyázott keleti h e g y ­ alját, az e l ő b b t á r g y a l t a k é r t e l m é b e n 70—80 é v n é l t o v á b b n e m i g e n h a s z n á l t á k , m e r t a z u t á n , a fejlődés következő s z a k a s z á b a n , a XII. század m á s o d i k felében 80—90 km-rel keletebbre tolták, a Keleti-Kárpátok vízválasztó homokkő fővonulatára. E n ­ n e k a h a t á r k ö l t ö z t e t é s n e k mint a T a r t ó d v á r a t o v á b b i s o r s á r a végzetes e s e m é n y n e k k ö v e t k e z t é b e n a kis erősséget fölhagyták, védői v a g y t o v á b b költöztek G y e r g y ó b a , illetőleg C s í k b a (a „ B e s e n y ő f a l v a " n é v f e n n m a r a d á s a m é g n e m z á r j a ki ezt a l e h e ­ tőséget), v a g y helyben m a r a d t a k , „ t a r t a l é k b a n " , és e l ő b b ideiglenesen, m a j d a h e l y ­ zet m á s f é l e k é p p e n a l a k u l á s á v a l véglegesen m e g s z ű n t h a t á r v é d e l m i kötelezettségük. A terület — azaz Tartód v á r a k ö z v e t l e n k ö r n y é k e — e l n é p t e l e n e d é s e u t á n (mivel a 60—80 évvel későbben betelepedett telegdi székely n é p e s s é g egyelőre t á v o l r ó l se töltötte ki a részére kijelölt egész területet) léte feledésbe m e r ü l t , r o m j a i t p e d i g e l b o r í t o t t a az egykori b i r o d a l m á t m i n d e n k é p p e n v i s s z a h ó d í t a n i t ö r e k v ő e r d ő r e n g e t e g . 4. Tartód vára katonai f e l a d a t á t tekintve, l e g a l á b b i s egyelőre, s e m m i b i z o ­ nyosat n e m mondhatunk. Á m ha azt nézzük, hogy a legújabb ásatások f é n y é n é l ugyan n e m a „rabonbánok" regényes fészkének, de (utolsó, kőfalassá v a l ó á t é p í t é s e időszakában szintén határerődítménynek) a XI. század végi, XII. század eleji v é g ­ helynek bizonyult székelyudvarhelyi „Bud(a)vár" valószínűleg egyszerre z á r t a l e egyrészt a C s í k i - m e d e n c e felől a Tolvajoson, másrészt Gyergyó felől a Libán-hágón Erdély belsejébe vezető utakat, Tartód vára viszont é s z a k n y u g a t felől oldalozh a t t a , n e m is t ú l s á g o s a n n a g y távolságról, a Libán viszonylag e l é g könnyen m e g -

mászható n y e r g é n S z é k e l y u d v a r h e l y felé i r á n y u l ó u t a t , a z o n k í v ü l l e z á r h a t t a a „Láz" f ö l h a s z n á l á s á v a l a F e h é r - N y i k ó v ö l g y e fejéhez, o n n a n p e d i g a k é s ő b b i Szi­ t á s - (vagy S z é k e l y - k e r e s z t ú r h o z l e h a l a d ó u t a t , sőt a p a r a j d i „ S ó v i d é k r e " v a l ó eljutás lehetőségét is, ú g y t ű n i k , m i n t h a oszladozni k e z d e n e e v á r a k t ö r t é n e t é t és r e n d e l t e t é s é t b o r í t ó , e d d i g szinte á t h a t o l h a t a t l a n n a k h i t t köd. E m e l l e t t összekötő hely, valóságos l á n c s z e m l e h e t e t t a szováta-illyésmezei „ R a b s o n n é v á r a " (?) m e g a „Bud(a)vár" közötti f e n n s í k o n . Hogy T a r t ó d v á r a v a l ó b a n n a g y o b b s z a b á s ú v é d e l m i r e n d s z e r t a g j a k é n t fog­ h a t ó föl, azt az u t ó b b i é v e k t e r e p k u t a t á s a i n a k , de f ő k é n t 1969. és 1970. évi n y á r eleji v i z s g á l ó d á s a i n k n a k a l a p j á n i m m á r eléggé m e g a l a p o z o t t a n , n e m is t ú l s á g o s a n elhamarkodottan állíthatjuk. K u r t H o r e d t s z e r i n t ü n k is h e l y e s n e k b i z o n y u l ó é s z r e v é t e l e é r t e l m é b e n a h ű ­ béri m a g y a r á l l a m n a k a K e l e t i - K á r p á t o k vízválasztójáig v a l ó t e r j e s z k e d é s e utolsó szakaszát alkotó területekről, szabatosabban a belső-kárpáti medencék helynév­ anyagából m á r h i á n y z a n a k a k o r á b b a n fokozatosan előretolt g y e p ű v o n a l a k ú j r a meg újraélesztését igazoló h e l y n e v e k . E n n e k o k á t f ő k é p p e n a fejlődőben l e v ő hűbéri társadalom gazdasági alapjának jelentós változásában kereshetjük. A ter­ melőerők lassú, d e f o l y a m a t o s fejlődése, a l a k o s s á g r é s z b e n t e r m é s z e t e s , r é s z b e n a telepítéseknek t u l a j d o n í t h a t ó , a r á n y l a g gyors s z a p o r o d á s a , a fejlődő m e z ő g a z d a s á g s z á m á r a a l k a l m a s t é r fokozódó elégtelensége (ne feledjük e l : a m a g y a r h a t a l o m lépcsőzetes t e r ü l e t i t e r j e s z k e d é s é v e l e g y ü t t j á r ó b e n é p e s í t é s , l e g a l á b b i s egy időre, közel é v s z á z a d n y i i d ő t a r t a m r a a K e l e t i - K á r p á t o k ősfenyvesekkel b o r í t o t t széles a k a ­ dályövezetébe ütközött!) l é n y e g e s e n m e g v á l t o z t a t t a a v é d e l e m h a d á s z a t i k ö v e t e l ­ ményeit. A g y e p ű e l v e e d d i g p a r l a g o n h a g y o t t t e r ü l e t e i e g y r e c s á b í t ó b b a n h a t n a k az a k k o r i k ü l t e r j e s f ö l d m ű v e l é s m i a t t m á r - m á r f ö l d h i á n y b a n szenvedő, g y e p ű n belüli népességre. S a l a m o n és I. László u r a l k o d á s a i d e j é n t ö b b n a g y o b b s z a b á s ú úz m e g k u n h a d j á r a t k ö v e t k e z m é n y e i (1068-ban S a l a m o n és a h e r c e g e k m e g v í v j á k a kerlési csatát, 1083-ban az u r a l k o d ó i székét v e s z t e t t S a l a m o n a p ó s á v a l , K u t e s k k u n feje­ delemmel U n g v á r i g és Borsova v á r á i g h a t o l p u s z t í t v a , 1091-ben K a p o l c s k u n vezér ront előre a T i s z a vonaláig) é r z é k e l t e t i k a h a v a s e l v i - m o l d v a i k u n törzsszövetség erejét és e k k o r m é g c s o r b í t a t l a n h a t a l m á t . A XII. század közepétől, II. Géza (1141— 1162) idejétől viszont a m a g y a r k i r á l y s á g m e g a b i z á n c i b i r o d a l o m e g y r e j o b ­ ban éleződő e l l e n t é t e i v é g ü l is h á b o r ú s c s e l e k m é n y e k b e n t e t ő z n e k . M i n t i s m e r e t e s , a kijevi á l l a m m a l szövetséges B i z á n c s e r e g e i n e k (két k i v á l ó h a d v e z é r : V á t á t z é s z Leon és D u k á s z J o á n n é s z vezetésével) 1168-ban e g y s z e r r e k é t h e l y e n is s i k e r ü l b e ­ törniük E r d é l y földjére: egyfelől t a l á n a B a r c a s á g b a u t a t n y i t ó T ö r c s v á r i - , másfelől a Beszterce v á r o s á h o z vezető B o r g ó i - h á g ó n . A X I . század m á s o d i k felének i s m é t ­ lődő k u n betörései, v a l a m i n t a b i z á n c i h a d a k t ó l a XII. század 60-as évei v é g é n o k o ­ zott s z á m o t t e v ő e m b e r - és a n y a g p u s z t í t á s a z u t á n s z ü k s é g k é p p e n r á d ö b b e n t e t t e a hűbéri m a g y a r á l l a m k e l e t i h a t á r a i v é d e l m é n e k megszervezésével m e g b í z o t t h a t ó s á ­ gokat a g y e p ű r e n d s z e r elavult, k o r s z e r ű t l e n v o l t á r a . M i n t h o g y a v á z o l t gazdasági m e g h a d á s z a t i k ö r ü l m é n y e k k ö z e p e t t e a g y e p ű sávok t e r m é s z e t s z e r ű l e g t ö b b é m á r n e m j e l e n t h e t t e k k o m o l y a k a d á l y t , az ez idő szerint l e g i n k á b b v e s z é l y e z t e t e t t E r d é l y b e n a X I . század végétől s a XII. század elejétől m á r á t k e l l e t t t é r n i a gyepűsávval kiegészített egyszerű alaprajzú, kőfalú határvárak rendszerére. Ezek v o l t a k h i v a t o t t a k fokozatosan á t v e n n i a z i m m á r e l é g ­ telennek b i z o n y u l ó kezdetleges g y e p ű r e n d s z e r helyét, szerepét. Ugyanez a j e l e n s é g figyelhető m e g k ü l ö n b e n a k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á g n y u g a t i h a t á r a i n is, f ő k é n t az ún. Bécsi-kapu v é d e l m é r e létesített e r ő d í t m é n y v o n a l esetében. Ez az elv, t ö r e k v é s

tökröződik egyébként a teuton lovagrend oklevelének rendelkezéseiben is, föld- v a g y faerődítmény építési joga helyett kővárak emeltetését engedélyezvén. A leírtak alapján könnyebben érthető: miért építették ki a XII. század első és második felében a Keleti-Kárpátok tűzi eredetű nyugati vonulatának hosszában, illetőleg a tőle keletre fekvő belső-kárpáti medencék szegélyének magaslataira, nemkülönben a Fogarasi-, továbbá a Szebeni- és Szászsebesi-havasok m e g a Retyezát északi végső nyúlványain a kezdetleges kővárak egész vonalát. Mindezek az erődítmények hihetőleg a XI—XII. század fordulójáról, v a l a ­ mint a XII. század végéről származnak, s folytatják, illetőleg helyettesítik a X — X I . század v a l a m i v e l „beljebb", kevéssel nyugatabbra húzódó gyepűberendezéseit. A Kurt Horedttől 11—12 éve fölvetett tisztázatlan kérdésre: vajon ezek a várak a nagy mongol hadjárat előtti v a g y utáni időben épültek-e, úgy véljük, m a már többékevésbé megnyugtatóan válaszolhatunk. A német lovagrend jogait megszabó királyi rendelkezések fényében egészen elfogadhatónak látszik az a nézet, hogy a magyar királyság akkori (erdélyi) keleti és déli határa mentén épített kőfalú várak sora a gyepűrendszer föladatát fejlettebb fokon s egyúttal kijjebb á t v e v ő védővonal szerepét tölti be. A szóban forgó egyszerű kőerődítmények építési idejét egy é v ­ századdal korábbra tehetjük, mindjárt az 1068-as, 1083-as, 1091-es úz és kun betörést követő időszakra, további bővítésük, kiegészítésük, keleten előbbre tolásuk viszont hihetőleg a bizánci hadseregnek 1168-ban Erdély földjére való hatolásához és itteni jelentős mérvű dúlásaihoz kapcsolható, illetőleg a mindezekkel az eseményekkel k a p ­ csolatos fájdalmas tapasztalatok közvetlen és azonnali eredményeként fogható föl.

Paulovics Katedrális

László:

PATAKI JÓZSEF

DÓZSA GYÖRGY ÉLETÚTJÁRÓL K e r t e l é s n é l k ü l b e kell v a l l a n o m , m a g a m s e m t u d t a m , m i l y e n n a g y fába v á g t a m a fejszém a k k o r , a m i k o r a r r a v á l l a l k o z t a m , h o g y m e g k í s é r l e m k ö z e ­ l e b b hozni a m a e m b e r é h e z Dózsa Györgyöt, a z 1514-es p a r a s z t h á b o r ú vezérét. Jóllehet azzal t i s z t á b a n v o l t a m , h o g y személyével és t e v é k e n y s é g é v e l k a p c s o ­ l a t b a n t ö b b k é r d é s m é g e l m é l y ü l t vizsgálatot igényel, az első p i l l a n a t b a n mégis ú g y v é l t e m , h o g y a p a r a s z t h á b o r ú r a v o n a t k o z ó i s m e r e t e i n k , a m e l y e k az u t ó b b i é v t i z e d e k b e n g a z d a g a b b a k k á v á l t a k , v i s z o n y l a g k ö n n y ű v é t e s z i k egy élethű Dózsa-portré megrajzolását. Sajnos, n e m egészen így áll a dolog. E t a n u l m á n y a n y a g á t gyűjtögetve m e g k e l l e t t győződnöm, h o g y m é g sok a t ö r t é n é s z e k t e n n i v a l ó j a a p a r a s z t ­ h á b o r ú f o r r á s a i n a k f e l t á r á s á t s ezt k ö v e t ő e n Dózsa G y ö r g y s z e m é l y é n e k és é l e t ú t j á n a k m e g i s m e r é s é t és m e g i s m e r t e t é s é t illetően. A források s z ű k s z a v ú ­ sága és n e m egy e s e t b e n azok h i á n y a m i a t t u g y a n i s c s a k k o r l á t o z o t t m é r ­ t é k b e n v a n l e h e t ő s é g Dózsa s z e m é l y i s é g é n e k b e m u t a t á s á r a , d e s z á m o t t e v ő n e ­ hézségbe ü t k ö z i k a k u t a t ó a k k o r is, a m i k o r a p a r a s z t h á b o r ú v e z é r é n e k élet­ ú t j á t s z e r e t n é l é p é s r ő l l é p é s r e n y o m o n k ö v e t n i . E n e h é z s é g e k e l l e n é r e , az u t ó b b i é v t i z e d e k b e n feltárt f o r r á s o k a t és r é s z e r e d m é n y e k e t f e l h a s z n á l v a , m e g ­ k í s é r l e m felvázolni Dózsa G y ö r g y é l e t é n e k l e g a l á b b a főbb e s e m é n y e i t . E n n e k során j o b b a n e l ő t é r b e k e r ü l n e k a z o k a k é r d é s e k , a m e l y e k r e a közeljövőben k u t a t ó m u n k á n k a t ö s s z p o n t o s í t a n u n k kell, h a azt a k a r j u k , h o g y Dózsa személye és rendkívüli emberi tulajdonságai valóban ismertté váljanak. E l ö l j á r ó b a n m e g k e l l azt is m o n d a n o m , h o g y az 1514-es p a r a s z t h á b o r ú ­ r ó l és a n n a k v e z é r é r ő l , Dózsa G y ö r g y r ő l m é g n e m j e l e n t m e g k o r u n k igé­ n y e i t kielégítő monográfia. M á r k i S á n d o r n a k , a h a l a d ó g o n d o l k o d á s ú kolozs­ v á r i e g y e t e m i t a n á r n a k a m ú l t század v é g é n (1883) Dózsáról k ö z r e a d o t t és az első v i l á g h á b o r ú előestéjén (1913) átdolgozott n a g y s z a b á s ú m u n k á j a m a m á r n e m egy s z e m p o n t b ó l kiegészítésre szorul és a t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s a l a p ­ j á n új á t d o l g o z á s t k í v á n . E szükséglet kielégítésére h i v a t o t t r é s z b e n az a Dózsára vonatkozó okmánygyűjtemény, a m e l y évek kitartó munkájának e r e d m é n y e k é p p e n — t u d o m á s o m s z e r i n t — m e g j e l e n é s előtt á l l a M a g y a r Népköztársaságban. Reméljük, hogy általa a parasztháború vezérének életére és esetleg ifjúságára v o n a t k o z ó a n is a j e l e n l e g i n é l r é s z l e t e s e b b i s m e r e t e k b i r ­ t o k á b a j u t u n k . V é l e m é n y e m szerint u g y a n i s v á l t o z t a t n u n k k e l l a Dózsa G y ö r g y életével k a p c s o l a t o s e g y n é m e l y m e g á l l a p í t á s o n , a m e l y e t e d d i g f e n n ­ t a r t á s n é l k ü l e l f o g a d t u n k . A v á l t o z t a t á s m é r t é k é t t e r m é s z e t e s e n az e l k ö v e t ­ k e z e n d ő k u t a t á s o k e r e d m é n y e fogja d ö n t ő e n m e g h a t á r o z n i . K ö z t u d o m á s ú , h o g y a X V I . század m á s o d i k é v t i z e d é b e n a t ö r ö k u r a l k o d ó osz­ t á l y n a k és legfőbb k é p v i s e l ő j é n e k , S z e l i m s z u l t á n n a k figyelme a K ö z e l - K e l e t m e g h ó d í t á s á r a összpontosult. Ez i d ő b e n a t ö r ö k ö k n y u g a t i t e v é k e n y s é g e leg­ i n k á b b az e m b e r i erőt felmorzsoló és az a n y a g i j a v a k a t e l p u s z t í t ó p o r t y á k b a n , r a j ­ taütésszerű b e c s a p á s o k b a n j u t o t t kifejezésre. N y i l v á n v a l ó volt a z o n b a n , hogy a törökök t á m a d ó h a d j á r a t á n a k ú j r a i n d í t á s a c s u p á n idő k é r d é s e . B i z o n y á r a ez a fel­ ismerés h í v t a é l e t r e az 1513-ban m e g v á l a s z t o t t X . Leó és a p á p a i széktől u g y a n a k ­ kor elütött Bakócz T a m á s e s z t e r g o m i é r s e k t e r v é t is, a m e l y s z e r i n t c s u p á n egy szé­ les k e r e t e k között k i b o n t a k o z ó keresztes h a d j á r a t h á r í t h a t j a el a fenyegető t á m a ­ dást. A h a d j á r a t n a k az észak-, k ö z é p - és k e l e t - e u r ó p a i o r s z á g o k b a n v a l ó m e g s z e r -

1

vezésével a p á p a Bakócz érseket bízta meg, k i n e v e z v e ót 1513. j ú l i u s 5-én tusának.

legá­

B a k ó c z é r s e k R ó m á b ó l v a l ó h a z a t é r t e u t á n , m á r 1514. á p r i l i s elején i n t é z ­ k e d e t t a keresztes h a d j á r a t n a k az egész m a g y a r k i r á l y s á g b a n t ö r t é n ő k i h i r d e t é s é ­ ről. A m i n t az e r d é l y i p ü s p ö k h ö z i n t é z e t t leveléből látszik, f e l h a t a l m a z t a ót, m i n t itteni helyettes legátusát, a netalán ellenkezőkkel szemben foganatosítandó minden egyházi r e n d s z a b á l y és b ü n t e t é s a l k a l m a z á s á r a . E levél is m u t a t j a a feudális u r a l ­ k o d ó osztály t á j é k o z a t l a n s á g á t és a n é p t ö m e g e k t ő l v a l ó teljes e l i d e g e n e d é s é t . Szó s e m volt ezúttal ellenszegülésről, hiszen a f a l v a k és a m e z ő v á r o s o k lakosai c s a p a ­ tostul s e r e g l e t t e k a k e r e s z t e s e k zászlói alá, és szép s z á m m a l g y ü l e k e z t e k a z o k b a n a t á b o r o k b a n , a m e l y e k egy-egy v i d é k p a r a s z t s á g á t t ö m ö r í t e t t é k n y e l v i v a g y v a l l á s i különbség nélkül. Ma m á r világosan látjuk a parasztság tömeges megmozdulását kiváltó okokat. T u d j u k , h o g y ezekhez t ö b b t é n y e z ő is j á r u l t , d e e l h a t á r o z ó a p a r a s z t s á g h e l y z e t é n e k M á t y á s k i r á l y h a l á l a u t á n b e k ö v e t k e z e t t n a g y m é r v ű r o m l á s a volt. A k e r e s z t e s h a d ­ j á r a t k i h i r d e t é s e k o r a p a r a s z t s á g e l s ő s o r b a n o t t h o n á n a k m e g v é d é s é r e gondolt, d e n e m vitás, h o g y a m i k o r felvette a k e r e s z t e t és a t ö r ö k elleni h a r c r a vállalkozott, a s z á m á r a m i n d n e h e z e b b é v á l ó helyzetből is s z a b a d u l n i a k a r t . K ü l ö n b e n a p a r a s z t s á g n ö v e k v ő e l é g e d e t l e n s é g e m á r a X V I . század elején országszerte m e g n y i l a t k o z o t t . Elég, h a a m i n d j o b b a n kiszélesedő a n t i f e u d á l i s h a r c c a l k a p c s o l a t b a n u t a l u n k a r r a , h o g y p é l d á u l E r d é l y b e n szinte l á n c s z e r ű e n k ö v e t i e g y m á s t a j o b b á g y o s o d á s t ó l fe­ n y e g e t e t t székelyek, a r o m á n o k és a szász k ö z n é p , v a l a m i n t egyes v á r o s o k p l e b e j u s e l e m e i n e k helyi felkelése. Í r á s o s f o r r á s o k t a n ú s k o d n a k t ö b b e k között a r o m á n o k 1496-os, 1498-as, 1503-as és 1511-es m e g m o z d u l á s a i r ó l ; t u d j u k , hogy 1506-ban a köz­ székelyek fegyveres kézzel a k a d á l y o z t á k m e g az „ ö k ö r s ü t é s t " . Ez a l k a l o m m a l az a d ó beszedésére k i k ü l d ö t t e k közül t ö b b e n é l e t ü k e t vesztették, s az e g y r e v e s z é l y e s e b b é v á l ó m o z g a l m a t c s a k n a g y erőfeszítéssel, a h a t á r m e n t i v á r k a t o n a s á g b e v e t é s é v e l t u d t a elfojtani T o m o r i P á l fogarasi f ő k a p i t á n y . Az u t ó b b i é v e k b e n G u s t a v G ü n d i s c h és B i n d e r P á l e g y ü t t e s k u t a t á s a d e r í t e t t t ö b b fényt a r r a a k i t e r j e d t szász k ö z n é p i m o z g a l o m r a , a m e l y Székely J á n o s k ő h a l m i k i r á l y b í r ó vezetésével 1513-tól á l l a n d ó n y u g t a l a n s á g b a n t a r t o t t a n e m c s a k a helyi h a t ó s á g o k a t és a szász székek v e z e t ő s é ­ gét, h a n e m m a g á t az e r d é l y i v a j d á t , sőt a k i r á l y i u d v a r t is (Studii, 1967. 2). Az e l m o n d o t t a k n e m h a g y n a k k é t s é g e t az erdélyi p a r a s z t s á g m a g a t a r t á s á t i l l e ­ t ő e n s e m ; k ü l ö n b e n is á l t a l á n o s a n t u d o t t , hogy n e m volt a feudális m a g y a r k i r á l y ­ s á g n a k o l y a n része, a h o n n a n n e i n d u l t a k v o l n a keresztes c s a p a t o k a g y ü l e k e z é s r e kijelölt k ö z p o n t : P e s t felé. A naponként gyarapodó tömeg erejének katonai szempontból való felhasználása v é g e t t szükség volt h a d i j á r t a s s á g g a l r e n d e l k e z ő és s z e r v e z n i t u d ó v e z e t ő r e . J ó l ­ l e h e t a feudális u r a l k o d ó osztály é p p e n h a d i k ö t e l e z e t t s é g e i r e v a l ó h i v a t k o z á s s a l igényelt m a g á n a k k i v á l t s á g o s helyzetet, n e m t u d o t t t a g j a i közül s e m e k k o r , s e m a k é s ő b b i é v e k b e n megfelelő k a t o n a i v e z e t ő t k i n e v e l n i . T e r m é s z e t e s k ö v e t k e z m é n y e volt ez a visszás á l l a p o t az u r a l k o d ó osztály m a g a t a r t á s á n a k , a f e l a d a t o k t ó l és köte­ lességtől v a l ó m e g h á t r á l á s n a k , a c s u p á n a n y a g i j a v a k a t hajszoló, szűk osztályérde­ kek előtérbe helyezésének. A t ö r ö k h a r c m o d o r t i s m e r ő s a h a d v i s e l é s b e n k i t ű n t feudális vezető h i á n y á b a n f o r d u l t a keresztes h a d j á r a t o t m e g h i r d e t ő B a k ó c z é r s e k figyelme a déli h a t á r v i d é k e n folyó h a r c o k b a n m a g á n a k h í r n e v e t szerzett Dózsa G y ö r g y felé. N e m i s m e r j ü k m é g az okokat, a m e l y e k m i a t t a n a g y s z a b á s ú n a k i n d u l ó h a d i v á l l a l k o z á s n á l figyelmen k í v ü l h a g y t á k a t ö r ö k ö k k e l v í v o t t h a r c o k b a n m á r k i t ű n t Beriszló P é t e r p ü s p ö k ö t ,

aki a horvát báni tisztséget is viselte. Tény az, hogy 1514. április végén Bakócz érsek mint pápai legátus Dózsa Györgyre bízta a keresztes hadak vezérletét. 2. Felmerül itt azonnal a kérdés: ki volt az a férfi, akinek n e v e ettől kezdve elválaszthatatlanul összeforrott a csakhamar bekövetkező nagy horderejű Meglepő mindjárt az a körülmény, hogy a kereszt jele alatt táborba szálló és a török ellen hadra készülő parasztság vezére, akit tankönyveink és a szakmunkák is Dózsa György néven emlegetnek, a parasztháborúra vonatkozó korabeli forrá­ sokban e néven ismeretlen. Ezek a források latin, német vagy olaszos formában, de a Székely György nevet tartották fenn, és nyelvi sajátosságaiknak megfelelően n e ­ vezik a vezért Siculusnak, Zegliusnak, Seggiusnak, Zechelnek, Jörg Zägklnek, Ceculusnak, Cecolnak, S c y t h á n a k . . . , és folytathatnók még a felsorolást. De n e m csupán az elbeszélő források, h a n e m a hivatalos iratok is, mint például a királyi kancel­ láriában szerkesztett utasítások és levelek v a g y a parasztháború leverése után meg­ tartott országgyűlés törvényszövege (1514. I. tc. 3. par.) szintén Georgius Zekelnek mondja a parasztok vezérét anélkül, hogy megemlítené a Dózsa nevet. Pedig D ó ­ zsát már a parasztháború kitörése előtt is alkalma volt megismernie a királyi ud­ varnak, tehát személy- vagy névcsere esete n e m foroghat fenn. Mi hát a valóság, és milyen alapon állítjuk, hogy az 1514-ben felkelt paraszt­ ság vezérét Dózsának hívták, mikor neve csupán székely mivoltára utal? Kétségeinket a brassói Fekete-templom X V I I I . századig meglévő falikróniká­ jának — amelyet Breve Chronicon Daciae n é v e n tart számon a szaktudomány — egykori szövege oszlatja el. A Fekete-templom mai látogatói közül kevesen tudják, hogy a templom valamelyik papjának kezdeményezésére, feltehetően 1535-től a templom belső falán, oszlopokra, osztott szövegben, megörökítették az Erdélyt is érintő fontosabb történelmi eseményeket. Ennek a falikrónikának a szövegét, a m e l y az 1143—1571 között megtörtént eseményeket rögzítette, már a XVI. század utolsó évtizedében lemásolták. Innen tudjuk, hogy az 1514-es parasztháborúval kapcso­ latban a következő, számunkra nagyon fontos szöveget festették a templom falára: „Cruciatorum factio in Hungaria subito exorta, Georgio Doscha Ciculo duce, p e r Johannem Zapoliensem, w a y w o d a m Transsilvaniae, penitus extincta est. Ipse prope Temesvar captus, candenti ferro coronatus, ac dentibus suorum discerptus est." Magyarul ez így hangzik: A keresztesek felkelését, a m e l y Magyarországon hir­ telenül támadt a székely Dózsa György vezetésével, Zápolya János erdélyi vajda teljesen elfojtotta. Öt (ti. Dózsát) Temesvár közelében foglyul ejtették, tüzes vassal megkoronázták, és övéi fogaikkal szétmarcangolták. Ez az első és az eseményekhez időben legközelebb eső írott emléke annak, hogy a felkelt parasztok Székely György néven emlegetett vezére azonos a székely Dózsa Györggyel. Későbbi források is megerősítik e tényt. Ezúttal csupán a tanul­ mányait Itáliában végzett Istvánffy Miklósnak 34 könyvből álló Historiarum de rebus Ungaricis című közismert munkájára utalok, amelyet P á z m á n y Péter m e g ­ bízásából 1622-ben Kölnben nyomtattak ki. Istvánffy a keresztesekről szólva azt mondja, hogy Bakócz érsek „ . . . d u c e m praeficeret Georgium Siculum Dosam cognomine...", vagyis a Dózsa melléknevet viselő Székely Györgyöt tette vezérré. Úgy vélem, hogy ezen adatok ismeretében megszűnik a bizonytalanság Dózsa György nevét illetően. N e m kétséges az sem, hogy ő a székelységből származott, és látszik, hogy hadi tapasztalatai és egyéni kiválósága állította a keresztesek élére. Mindezen túl azonban azt is szeretnők tudni, hogy mikor és hol született?

e

S z ü l e t é s é n e k p o n t o s idejét, sajnos, n e m i s m e r j ü k . A forrásokból c s u p á n a r r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , hogy h a l á l a k o r 40—50 é v közötti férfi lehetett, s így feltehe­ t ő e n 1470 t á j á n született. Az i s m e r t közeikorabeli források n e m s z ó l n a k Dózsa G y ö r g y szülőhelyéről sem. A m u n k á j á t 1590 u t á n író d u n á n t ú l i , de E r d é l y b e n is m e g f o r d u l t Istvánffy Miklós a z o n b a n m á r i s m e r t e Dózsa szülőhelyét. S z e r i n t e Dózsa G y ö r g y „e Daluoco o p p i d o " v a g y i s D a l u o k mezővárosból származott. A helység eltor­ zult n e v é v e l k a p c s o l a t b a n B e n d a K á l m á n volt szíves megvizsgálni az Istvánffy á l t a l í r t és m á i g f e n n m a r a d t k é z i r a t o t , s jól­ lehet a szerző n és u b e t ű j e között n e h é z határozott különbséget tenni, véleménye s z e r i n t s a j t ó h i b á n a k t e k i n t h e t ő az e m l í ­ t e t t b e t ű k felcserélése. A n n a k idején S z a b ó K á r o l y és M á r k i S á n d o r is toll- v a g y n y o m t a t á s i h i b á r a gondolt.

Korabeli

metszet

Taurinus

könyvéből

Istvánffy — a m i n t l á t j u k — a K é z d i székbeli D á l n o k o t mezővárosnak írja. Nincs t u d o m á s u n k arról, hogy a helység a k ö z é p k o r b a n ilyen k i v á l t s á g g a l r e n d e l ­ k e z e t t v o l n a , v a l ó s z í n ű b b , h o g y Istvánffy n e m i s m e r t e elég b e h a t ó a n a székelyföldi viszonyokat.

I s t v á n f f y n a k Dózsa G y ö r g y s z ü l ő h e l y é r e v o n a t k o z ó a d a t á t elfogadva, a t ö r t é n é s z m i n d j á r t egy m á s i k k é r d é s r e kell hogy feleletet k e r e s s e n . S z a k e m b e r e k előtt u g y a n i s jól i s m e r t , h o g y S z a b ó K á r o l y kolozsvári e g y e t e m i t a n á r 1876-ban r á a k a d t Héderfáji B a r l a b á s i L é n á r t e r d é l y i a l v a j d a 1507. j ú l i u s 17-én k e l t levelére, a m e l y b e n u g y a n ­ c s a k Dózsa G y ö r g y r ő l t ö r t é n i k e m l í t é s . Igen á m , c s a k h o g y a l e v é l b e n „ G e o r g i u s Dosa S i c u l u s de M a k f a l v a in s e d e M a r o s e x i s t e n t e " szerepel. Az a l v a j d a l e v e l e szerint ez a Dózsa G y ö r g y 1507-ben a m a r o s s z é k i M a k f a l v á n lakott. E k ö r ü l m é n y folytán m e r ü l fel a k é r d é s : vajon a két helységben szereplő Dózsa f e n n t a r t á s nél­ kül egy személynek vehető? A k é r d é s t a D ó z s a - m o n o g r á f i a írója, M á r k i S á n d o r s e m t u d t a m e g n y u g t a t ó a n tisztázni. F e l t e v é s e s z e r i n t Dózsa G y ö r g y n a g y a p j a , v a l a ­ m i n t a p j a , T a m á s és e n n e k t e s t v é r e , Á d á m a X V . s z á z a d b a n D á l n o k o n éltek, „hová az ősi M a r o s s z é k b ő l v a l a m i o k n á l fogva á t t e l e p e d t e k " . K é s ő b b — u g y a n c s a k M á r k i s z e r i n t — „ a l k a l m a s i n t a t y j á n a k h a l á l a u t á n G y ö r g y a Székelyföld m á s i k v é g é r e , M a k f a l v á r a k e r ü l t " , v a g y i s visszaköltözött M a r o s s z é k b e . A k é r d é s s e l k a p c s o l a t b a n s z e r e t n é m felhívni k u t a t ó t á r s a i m figyelmét e g y - k é t s z e m p o n t r a . T u d o m , h o g y a X V . század f o l y a m á n a székely t á r s a d a l o m r é t e g z ő d é s e j e l e n t ó s m é r t é k b e n e l ő r e h a l a d , és m á r a r r a is a k a d p é l d a , h o g y a lófő-birtok gaz­ d á t cserél. T á v o l t ő l e m az a g o n d o l a t is, h o g y a lófő-székelyek mozgási, költözködési lehetőségét k é t s é g b e v o n j a m , d e a l e v é l t á r i a n y a g i s m e r e t é b e n m e r e m á l l í t a n i , h o g y a X V I . század elején a l ó f ő - b i r t o k r a és b i r t o k o s á r a m é g j e l e n t ő s h a d i kötelezettség h á r u l t . É p p e n e z é r t n e m e g y k ö n n y e n b o c s á t o t t á k azt á r u b a , hisz a n n a k b i r t o k l á s á t ó l

a család gazdasági és társadalmi helyzete függött, s ez a körülmény a lófő-székelyek ide-oda költözködésének is bizonyos határt szabott. Dózsa György fiatalkorát kutatva gondolnunk kell arra is, vajon mi történt nagybátyjával és annak leszármazottaival, akik — Márki szerint is — folytatói vol­ tak a Dózsa család életének? Ezzel kapcsolatban megfontolandó az a körülmény, hogy az 1602-ben végrehajtott Básta-féle összeírásban Dálnokon és egész Kézdi szék­ ben egyetlen Dózsát s e m találunk, viszont Makfalván és Marosszék más falvaiban (így Kibéden, Szentimrén, Szövérden) jó n é h á n y Dózsa n e v ű lófő-székely élt ekkor, és él még századokon át. Ellenőrzésképpen átnéztem a székelységnek mindjárt Bethlen Gábor trónralépte után, 1614-ben készült, jóval alaposabb és gazdagabb adatokat megőrző összeírását is. Vizsgálódásom ugyanazzal az eredménnyel járt. N e m hagyható figyelmen kívül ellenben az a körülmény, hogy Dálnokon 1602-ben is több Székely n e v ű lófő, illetve n e m e s család él. A dálnoki és a makfalvi Dózsa György azonosságát ma még n e m tudjuk írott forrásokkal bizonyítani, s ezért a kutatást ilyen irányban ki kell szélesíteni. Annál inkább kívánatos ez, mivel Dózsa családi viszonyairól amúgy is kevéssé vagyunk tájékozódva. Biztosan csupán azt tudjuk, hogy volt egy Gergely n e v ű testvéröccse, aki bátyjával együtt vesztette életét 1514-ben. Az elbeszélő források egynémelyike és a hozzánk közel eső időben összeállított genealógiai táblázatok feltüntetik még az említettek János és Lukács, valamint Katalin n e v ű testvérét. Ezzel kapcsolat­ ban meg kell mondanunk, hogy az elbeszélő forrásokat óvatossággal kell kézbe v e n ­ nünk, a leszármazási táblázatok pedig pontatlanok. Márki is figyelmeztet arra, hogy az állítólagos negyedik fiú, Lukács, azokban a forrásokban, ahol megemlítik, „több­ nyire a Gergelynek tulajdonított tetteket követte el, s valószínű, hogy tulajdon­ képpen Gergelyt értik a nevén". Jánosról Márki feltételezi, hogy azonos azzal a Székely Jánossal, aki 1513—1514-ben a kőhalomszéki és segesvári szász köznép (communitas) felkelését szította. Igen n a g y a valószínűsége annak, hogy itt is csupán névazonosságról v a n szó, n e m is beszélve arról, hogy az egyik elbeszélő forrás, a Chronica civitatis Schaesburgensis Székely Istvánt, é s n e m Jánost emleget. Külön­ ben a kialakulófélben l e v ő családnevek azonossága alapján csak a legnagyobb körül­ tekintéssel vonhatunk le következtetéseket, hiszen ha n e m így járunk el, akkor például — ad absurdum — Dózsa kortársát, a király bécsi követét, az alább sze­ replő Kövendi Székely Miklóst is Dózsa rokonai közé sorolhatjuk. Említettem Barlabási Lénárt alvajda levelét; ha az valóban az 1514-es paraszt­ háború vezérére vonatkozó adalék — s ennek eldöntését is a jövőbeli kutatásoktól reméljük —, akkor fényt vet nemcsak a XVI. század eleji erdélyi feszült viszo­ nyokra, hanem bizonyos mértékig magyarázatot nyújt Dózsa György életútjának ala­ kulásához is. A Székely Oklevéltár III. kötetében kinyomtatott szöveg szerint az alvajda közli a szebeni magisztrátussal, hogy makfalvi Dózsa György volt az, aki a minap tartott medgyesi vásár alkalmával több szebeni kereskedő áruját erőszak­ kal elvette, amikor — a csetepatéban — néhány kereskedő életét is vesztette. Ja­ vasolja a városi tanácsnak, forduljon l e v é l b e n a székelyek előkelőihez, és kérje őket, hogy Dózsát n e tűrjék m e g maguk között, hanem büntessék meg, úgyhogy a történtek miatt a székelyek és a többi lakos között az egyezség és a jóviszony ne bomoljon fel. Az ilyen erőszakos cselekedetek mögött a legtöbbször gazdasági okok húzódtak meg. A k e m é n y megtorlás ezúttal a szász patriciátus ellen irányult. Erre a körül­ ményre élesen rávilágít II. Ulászlónak egy korábban, 1504 decemberében kiadott pa­ rancslevele, amelyben meghagyja a székely ispánnak, hogy a szebeni és a brassói

kereskedőket vegye oltalmába. Az említettek a székelyek által állítólag „tiltott uta­ kon" Havasalföldre hajtott lovakat és más állatokat elkobozták. Emiatt aztán — panaszuk szerint — a székelyek részéről sok kárt vallanak, és szabadon n e m járhatnak-kelhetnek, n e m kereskedhetnek akadálytalanul. N e m ismerjük a további fejleményeket, de az ilyen és ehhez hasonló esemé­ nyek a XVI. század elején elég gyakoriak voltak, s ezek is utalnak az egyre éle­ sedő osztályellentétekre. Az Erdélyben is súlyosabbá váló belső helyzet, v a l a ­ mint a portyázó török csapatok beütései, amelyek a határvidékek lakosságát állandó rettegésben tartották, bizonyára befolyásolták Dózsa György életútját is. Mint olyan ember, aki a dolgok k e m é n y elintézésétől n e m riadt vissza, és aki a fegyverforga­ tásban — amint látni fogjuk — szintén a legkiválóbbak közé tartozott, rövid idő alatt a végeken harcoló vitézek sorában találja meg a helyét. Elfogadhatónak látszik Márkinak az a vélekedése, hogy Dózsa részt vett abban a hadjáratban, amelyet az erdélyi vajda, Zápolya János 1513 nyarán vezetett a török ellen. Feltehető, hogy n e m is tért vissza szülőföldjére, hanem beállt a nagy fontosságú végvár, Belgrád védői közé. Az itt vívott harcokról szólva mint igen bátor lovas tisztet emlegetik őt az elbeszélő források. Ezek tudósítása szerint egy alkalommal a szendrői szpáhik kitűnő kardvívó főtisztjét párviadalban levágta, aminek következtében n e v e széles körben ismertté vált. E nagyszerű fegyvertényéért, amely a szendrői török őrség portyázó kedvét egy időre lelohasztotta, Dózsát a király maga jutalmazta meg, s többek között — miután egy falut és címert ado­ mányozott neki — felvette az országos nemesek sorába. Ennek ellenére a nemsokára bekövetkező események arról tanúskodnak, hogy Dózsa a nemességgel, amelynek különösen főrangú képviselői őt semmibe vették, n e m vállalt közösséget. Ennyi mindössze, amit jelenleg mondhatunk annak a férfinak az 1514 előtti életével kapcsolatosan, akit a feudális anarchiában vergődő magyar királyság egy­ házi vezetői a keresztes hadjáratra gyülekező parasztság katonai vezérének szántak. 3.

Tanulmányunk keretei n e m teszik lehetővé, hogy a csakhamar kirobbanó parasztháború részleteit v a g y vérbefojtásának körülményeit bemutassuk. D e hiányérzetünk támadna, ha Dózsa Györgyről szólva n e m mutatnánk rá, bár­ milyen futólag is, élete utolsó, mindössze két és fél hónapra terjedő, de annál dön­ tőbb szakaszára, ekkori tetteire és egész magatartására, a m e l y alapvetően megha­ tározza egyéniségét. Közismert, hogy a keresztes hadjáratra való felhívás, kevés számú kisnemestől eltekintve, nagy többségében a feudális birtokokon jobbágysorban élő parasztságot hozta mozgásba. Ezekhez csatlakoztak szép számmal mezővárosi kézművesek, zsellé­ rek, valamint egyes városok plebejus elemei és bányászok, vagyis mind-mind olya­ nok, akik magukon érezték és régtől fogva gyűlölték a feudális kizsákmányolást. A fő- és köznemesek n e m jelentkeztek a fegyveres harcban való részvételre, és ha egy ideig el is nézték a jobbágyok hadbavonulását, a nyári munkák közeledtével nem engedték őket birtokaikról eltávozni, a már eltávozottakat pedig úgy akarták visszatérésre kényszeríteni, hogy otthon hagyott családtagjaikkal szemben erőszakos­ kodtak. Ez az eljárás többfelé helyi összeütközésekhez vezetett. A feudális erőszak egyre jobban szembefordította a fegyverre kelteket, de az otthonmaradt parasztságot is az uralkodó osztállyal. A végsőkig fokozta az ellentéteket Bakócz érseknek május 23-i intézkedése, amellyel megtiltotta, hogy a jövőben bárki is belépjen a kereszte­ sek seregébe. Ugyanakkor a királlyal együtt elrendelte, hogy Dózsa a legrövidebb idő alatt indítsa meg a csapatokat dél felé (Horvátországba) a török ellen.

SZERVÁTIUSZ TIBOR: Dózsa György (1963)

SZERVÁTIUSZ TIBOR: Börtön (részlet, 1964)

A p a r a s z t s á g s z á m á r a é r t h e t e t l e n t i l a l o m és a feudális u r a l k o d ó osztály nyíl­ t a n ellenséges m a g a t a r t á s a v é g ü l is szakításhoz vezetett, a m e l y n e k n y o m á n k i t ö r t az országos méretű parasztháború. Dózsa f e n n t a r t á s n é l k ü l a p a r a s z t s á g o l d a l á n állott és e n n e k — igaz ü g y é é r t folyó — h a r c á b a n végig, utolsó leheletéig v e z é r k é n t és vezérhez m é l t ó a n v i s e l k e d e t t . A m e g i n d u l t h a r c e r e d m é n y e s m e g v í v á s a é r d e k é b e n Dózsa m i n t t a p a s z t a l t k a t o n a k i t a r t ó szervező munkát végzett, s e n n e k j e l e n t ő s é g é r e m á r egyes közelkor ú a k is u t a l n a k . Ezek közül c s u p á n B r u t u s J á n o s M i h á l y n a k , B á t h o r i I s t v á n e r d é l y i fejedelem, m a j d lengyel k i r á l y u d v a r i t ö r t é n e t í r ó j á n a k szavait i d é z e m : „...a faragatlan e m b e r e k e t , a k i k a h a d i fegyelemhez n e m szoktak, m e g h a t á r o z o t t r e n ­ dekbe osztotta, kijelölte előljáróikat, k a t o n a i t u d á s r a o k t a t t a : e n g e d e l m e s k e d n i , p a ­ rancsot teljesíteni, k ö v e t n i a zászlót, őrt á l l a n i , a vezér első s z a v á t m e g f o g a d n i s egyebekre — m i n d e z t n a g y o n is jól é r t e t t e , m e r t m e g s z o k t a az ország végein, ahol sokáig h a r c o l t a t ö r ö k e l l e n s é g g e l . . . " A szervező m u n k á b a n D ó z s á n a k segítségére voltak a h a d b a n j á r t a s p a r a s z t o k és k é z m ű v e s e k m e l l e t t azok az értelmiségiek, akik nem kis s z á m m a l j ö t t e k a t á b o r b a : a n é p sorsát jól i s m e r ő s n e m e g y s z e r a b b a n osztozó a l s ó p a p s á g képviselői; v a l a m i n t a g y a r a p o d ó l é t s z á m ú világi é r t e l m i s é g r e p r e z e n t á n s a i , a d e á k o k . K i n e h a l l o t t v o l n a p é l d á u l Dózsa h í r e s a l v e z é r é r ő l , M é ­ száros Lőrincről, a ceglédi p a p r ó l , v a g y Dózsa í r ó d e á k j á r ó l , T ú r k e v e i A m b r u s r ó l , a krakkói e g y e t e m e n t a n u l t p a p r ó l s Balog d e á k h a d n a g y r ó l , aki t a n í t ó volt. Dózsa n a g y é r d e m e az is, hogy a feudális u r a k ellen f e g y v e r r e k e l t p a r a s z t s á g elé igyekezett h a t á r o z o t t célt kitűzni, a m i k o r h í r e s ceglédi b e s z é d é b e n kijelölte a t e n n i v a l ó k a t : a k i z s á k m á n y o l ó k elleni m e g n e m a l k u v ó h a r c o t s a feudális kizsák­ m á n y o l á s m e g s z ü n t e t é s é t . A c s u p á n k é s ő b b i f o r r á s o k b a n és n e m azonos f o r m á b a n megőrzött ceglédi beszéd, b á r a n t i k és h u m a n i s t a szerzőktől kölcsönzött részeket is t a r t a l m a z , l é n y e g é b e n ezt a h a l a d ó — de a k k o r m e g n e m v a l ó s í t h a t ó — t á r s a ­ d a l m i k ö v e t e l é s t j u t t a t t a kifejezésre. K é t s é g t e l e n , h o g y e n n e k a k ö v e t e l é s n e k a meg­ f o g a l m a z á s á b a n is t e v é k e n y része volt a p a r a s z t o k o l d a l á n k ü z d ő é r t e l m i s é g i e k ­ nek, hiszen c s u p á n r a j t u k k e r e s z t ü l é r e z t e t h e t t e h a t á s á t a b e s z é d b e n a cseh t á b o r i t a p a p o k és a n é m e t chiliasztikusok felfogása. A p a r a s z t s á g főerőinek h a d m o z d u l a t a i t és h a r c i e r e d m é n y e i t e l e m e z v e n e m ­ egyszer k e r ü l t sor Dózsa hadvezéri szerepének mérlegelésére. Szakírók m u t a t t a k rá a vezetés megfontolt bölcsességére, a m e l y főleg a b b a n n y i l v á n u l t m e g , hogy Dózsa olyan v i d é k r e v e z e t t e seregét, ahol a legtöbb m e z ő v á r o s volt, és ezek t á m o g a t á s á ­ val n e m c s a k az élelmezési, h a n e m az e m b e r a n y a g - u t á n p ó t l á s t is b i z t o s í t h a t t a . Az sem véletlen, hogy Dózsa déli i r á n y b a n , a M a r o s v ö l g y e felé n y o m u l t , m a j d p e d i g T e m e s v á r k ö r ü l egyesítette a c s a p a t o k többségét. E v i d é k feudális n a g y b i r t o k a i n a k parasztsága igen s ú l y o s a n é r e z t e a k i z s á k m á n y o l á s t , és gyakori m e g m o z d u l á s o k k a l j u t t a t t a kifejezésre elégedetlenségét. Ezen t ú l m e n ő e n a M a r o s m e n t i fontos v á r a k (Lippa és Solymos) b i r t o k b a v é t e l é v e l Dózsa az E r d é l y b e l s e j é b e vezető u t a k a t a k a r t a biztosítani; egyrészt azért, h o g y m i e l ő b b k a p c s o l a t o t t e r e m t h e s s e n az itteni, erősen forrongó e l e m e k k e l , m á s r é s z t a z é r t , m e r t t u d o m á s a volt a r r ó l is, h o g y E r d é l y b e n gyülekeznek a feudális e r ő k Z á p o l y a J á n o s v a j d a v e z é r l e t e a l a t t . Dózsa k ö r ü l t e k i n t ő , jó h a d v e z é r volt, d e — sajnos — ő s e m t u d t a e l h á r í t a n i azokat az a k a d á l y o k a t , a m e l y e k a p a r a s z t f e l k e l é s e k s i k e r é n e k m i n d i g ú t j á b a n á l l ­ tak. A l a p v e t ő b a j volt e z ú t t a l is, h o g y a s z ü k s é g s z e r ű e n szétszórt p a r a s z t i c s a p a t o k egymástól elszigetelt t e v é k e n y k e d é s é t n e m s i k e r ü l t és n e m is l e h e t e t t egységbe for­ rasztani. A k i t ű n ő fekvésű és jól m e g e r ő s í t e t t T e m e s v á r egy h ó n a p o t m e g h a l a d ó ostroma pedig lehetőséget n y ú j t o t t a l é t ü k b e n fenyegetett és ezért e g y m á s n a k b é k e ­ jobbot n y ú j t ó feudális u r a k n a k a r r a , h o g y jól felfegyverzett és b e g y a k o r o l t c s a p a -

t a i k a t egyesítve Z á p o l y a v e z é r l e t e a l a t t m e g t á m a d j á k a v á r a t o s t r o m l ó p a r a s z t i főse­ reget. Az 1514. j ú l i u s 15-én vívott d ö n t ő csata lefolyását i s m e r j ü k , és t u d j u k , h o g y a n n a k k i m e n e t e l é t s e m Dózsa G y ö r g y vitézsége, s e m a p a r a s z t s á g szívós e l l e n á l l á s a n e m t u d t a m e g v á l t o z t a t n i . A m e g s e b e s ü l t vezér, öccsével, Gergellyel és t ö b b m á s a l v e z é r r e l együtt, a feudális u r a k k e z é b e k e r ü l t . 4. Dózsa G y ö r g y é l e t é n e k t ö b b fontos m o z z a n a t á t m é g m a n a p s á g is alig, v a g y e g y á l t a l á n n e m i s m e r j ü k . E z e k n e k f e l t á r á s á t a jövőbeli k u t a t á s o k t ó l csolatban is. Á l t a l á n o s a n elfogadott t é n y , és n e m c s a k filmen l á t h a t t u k , h a n e m t ö r t é n e l e m ­ k ö n y v e i n k b e n is o l v a s h a t j u k , h o g y Dózsa G y ö r g y ö t az e m b e r i m i v o l t u k b ó l k i v e t k ő ­ zött feudális u r a k , é l ü k ö n az e r d é l y i v a j d á v a l , úgy v é g e z t é k ki, hogy m e g t ü z e s í t e t t v a s t r ó n r a ü l t e t t é k , fejére izzó v a s k o r o n á t t é t e t t e k . A k i v é g z é s n e k e s z ö r n y ű m ó d j á ­ val k a p c s o l a t o s a n — m i n d e n v a l ó s z í n ű s é g szerint a források i s m e r e t é b e n — m á r a n n a k i d e j é n M á r k i S á n d o r m e g j e g y e z t e : „ . . . e l k e l l v e t n ü n k az izzó t r ó n meséjét", és így é r v e l t : „ . . . b á r m i l y e n n a g y volt D ó s á n a k lelkiereje és b á r m i l y h a t a l m a s volt fizikuma, ilyen k í n z á s t n e m v i s e l h e t e t t v o l n a el." E k é r d é s s e l k a p c s o l a t b a n t u d ­ n u n k kell, h o g y az elég szép s z á m m a l f e n n m a r a d t elbeszélő források szinte m i n d ­ egyike h a n g s ú l y o z z a Dózsa e m b e r f e l e t t i a k a r a t e r e j é t , a m e l l y e l a s z ö r n y ű k í n t e l ­ viselte. M á r k i figyelmeztetését s z e m előtt t a r t v a , eddigi v i z s g á l ó d á s o m a l a p j á n — a m e ­ lyet t o v á b b k e l l f o l y t a t n o m — azt v e t t e m észre, h o g y a Dózsa h a l á l á n a k k ö r ü l m é ­ n y e i r ő l l e g k o r á b b a n b e s z á m o l ó d i p l o m á c i a i i r a t és az első elbeszélő f o r r á s o k v a l ó b a n n e m t u d n a k tüzes t r ó n r ó l , viszont m i n d e g y i k szól az izzó vaskoronáról. Úgy tűnik, hogy a m e g t ü z e s í t e t t v a s t r ó n r ó l először a külföldi források t e s z n e k említést, é s n e m l e h e t e t l e n , h o g y e n n e k h í r e azokból j u t o t t vissza a belföldiekbe. A m o n d o t t a k a t e z ú t t a l c s u p á n e g y - k é t k o r a b e l i forrás b e m u t a t á s á v a l t á m a s z t a ­ n á m alá. E l s ő n e k m i n d j á r t I I . Ulászló 1514. j ú l i u s 24-én, vagyis k i l e n c n a p p a l Dózsa elfogatása u t á n k e l t l a t i n n y e l v ű l e v e l é r e h i v a t k o z o m . Ezt a k i r á l y bécsi k ö v e t é ­ nek, K ö v e n d i S z é k e l y M i k l ó s n a k k ü l d t e azzal a s z á n d é k k a l , h o g y a k ö v e t M i k s a c s á s z á r t a p a r a s z t h á b o r ú á l l á s á r ó l tájékoztassa. B á r a levél az u r a l k o d ó o s z t á l y n a k Dózsával s z e m b e n t a n ú s í t o t t m é r h e t e t l e n gyűlöletét j u t t a t j a kifejezésre, a b e n n e fog­ l a l t a k f o n t o s s á g á r a v a l ó t e k i n t e t t e l közlöm — k ö t e t l e n f o r m á j ú f o r d í t á s b a n — a t á r g y a l t k é r d é s r e v o n a t k o z ó részt. „ T u d t o d r a a d j u k — í r j a a k i r á l y —, h o g y S z é k e l y Györgyöt, a felkelés szerzőjét, az Apostolok O s z l á s á n a k ü n n e p é n [ j ú l i u s 15], m i d ő n T e m e s v á r t m e g t á m a d v a o s t r o m o l t a , az e r d é l y i v a j d a , aki p a r a n c s u n k h o z h í v e n E r d é l y b ő l összeszedett j e l e n t ő s l é t s z á m ú seregével e l l e n e v o n u l t — m e g e l ő z v e m á s b e l - és külföldi c s a p a t a i n k a t , a m e l y e k e t s z i n t é n oda k ü l d ö t t ü n k volt —, őt elfogta, megfosztva a h a t a l m a s p a r a s z t i t ö m e g t ő l , a m e l y e t ő k é n y s z e r r e l összegyűjtött. Az e m l í t e t t Székely G y ö r g y ö t e l ő b b izzó v a s s a l m e g k o r o n á z t á k , m a j d p e d i g ú g y mezte­ l e n ü l s összekötözött l á b a k k a l , a m i k o r m é g é l e t b e n volt, h a r c o s a i , a k i k e t közönsé­ gesen h a j d ú k n a k h í v n a k s a k i k n e k a k ö z r e m ű k ö d é s é v e l a n n y i és a k k o r a gonoszságot v i t t véghez, és a k i k e t hol t r é f á s a n , hol k o m o l y a n b e s t i á k n a k szokott n e v e z n i , foguk­ k a l t é p t é k és falták. V é g ü l is a h o l t t e t e m e t n é g y b e v á g t á k és b i t ó f á r a függesztették. Ilyen h a l á l v e t e t t véget é l e t é n e k és k e g y e t l e n k e d é s e i n e k " (Történelmi Tár, 1891. 337). U g y a n c s a k 1514-ben B r a n d e n b u r g i G y ö r g y őrgróf egy e m b e r e s z e m t a n ú k é n t a k ö v e t k e z ő k b e n s z á m o l t b e Dózsa h a l á l á r ó l : „ T o v á b b á az őrgróf szolgája, Kristóf nevezetű, m e g j ö t t a h a d b ó l , e l m o n d o t t a , h o g y a n fogták m e g a Székely G y ö r g y ö t ; először — azt m o n d j a ez a Kristóf, és ő is a h a d b ó l a s z e m é v e l l á t t a — m e g f o g t á k

ót és l e v e t k ő z t e t t é k és egy m a g a s székre ü l t e t t é k . A z u t á n k o r o n á t c s i n á l t a k n e k i egy k e r é k a b r o n c s b ó l , a z u t á n ezt a k o r o n á t izzóvá t ü z e s í t e t t é k és a z ő fejére helyezték. És e n n é l a k o r o n á z á s n á l m i n t e g y h a t v a n e m b e r ü k n e k t á n c o l n i o k k e l l e t t előtte és mögötte a m a g u k m ó d j á n , és e h h e z m é g h e g e d ű v e l és s i p o k k a l is z e n g e t t e k az ő módjukon." K ö v e t k e z i k a Dózsa öccsének f e l d a r a b o l á s á r ó l szóló beszámoló, a m e l y Györgyre v i s s z a t é r v e így f o l y t a t ó d i k : „ . . . m a j d a z u t á n a t á n c o l ó k n a k , az ő legjobb szolgáinak n y e r s e n k e l l e t t őt e n n i ö k ; szolgái ettől v o n a k o d t a k , m i r e h á r m a t v a g y négyet l e v á g t a k közülök, és m i k o r a t ö b b i e k ezt l á t t á k , t á t o t t szájjal r á v e t e t t é k m a ­ g u k a t és d a r a b o k a t h a r a p t a k ki belőle. É s a k i n e m n y e l t e le, azt l e v á g t á k — és m i u t á n ilyen m ó d o n h a r a p t á k és falták, a z u t á n fölnégyelték őt" (Geréb László: A magyar parasztháborúk irodalma, 1437—1514. B u d a p e s t , 1950. 107). Az e l m o n d o t t a k k a l k a p c s o l a t o s a n a h u m a n i s t a g y u l a f e h é r v á r i k a n o n o k , T a u rinus I s t v á n m u n k á j á r a h í v o m fel m é g a figyelmet. 1519-ben B é c s b e n k i n y o m t a t o t t h ő s k ö l t e m é n y é b e n , a Stauromachiában ezeket írja (Geréb László f o r d í t á s á b a n ) : ...Azután sok vér áztatta ruháját hóhér tépi le és égő botot ád a kezébe és tüzesült koronát helyezett le királyi fejére, így ékíti fel és így kente jel őt fejedelmül. Befejezésül u t a l o k a brassói F e k e t e - t e m p l o m m á r idézett szövegére, a m e l y szintén c s a k a t ü z e s vassal t ö r t é n t m e g k o r o n á z á s r ó l tesz említést. A z e s e m é n y e k m e n e t é t e l e m e z v e ú g y v é l e m , hogy a tüzes t r ó n r a ü l t e t é s n e k feltétlenül m e g k e l l e t t v o l n a előznie a k o r o n á z á s t , a m e l y — orvosok v é l e m é n y e szerint is — Dózsa s z ö r n y ű k í n h a l á l á t okozta. Az e m l í t e t t k o r a i források a z o n b a n mit sem t u d n a k a tüzes t r ó n r ó l , pedig n e m volt s e m m i o k u k e r r ő l h a l l g a t n i .

Az öt é v s z á z a d d a l ezelőtt E r d é l y b e n született és élete j a v a részét is itt eltöltő Dózsa G y ö r g y é l e t ú t j á t i g y e k e z t e m n y o m o n k ö v e t n i , és e k ö z b e n m e g k í s é r e l t e m arcképét is felvázolni. Látjuk, hogy az é l e t p á l y a h a t á r o z o t t m e g v o n á s á h o z m é g ala­ pos k u t a t ó m u n k á r a v a n szükség. De v á l t o z t a t - e v a l a m i t is az ő e m b e r i n a g y s á g á n és a t á r s a d a l o m e l ő b b r e v i t e l é b e n b e t ö l t ö t t messze k i m a g a s l ó s z e r e p é n az a k ö r ü l ­ mény, h o g y é l e t ú t j á n a k m i n d e n részletét n e m i s m e r j ü k ? E r r e h a t á r o z o t t n e m m e l v á l a s z o l u n k . Hisz Dózsa G y ö r g y n e v e r é g zászlóvá magasult. T ö r h e t e t l e n a k a r a t e r e j e , h e l y t á l l á s a a p a r a s z t s á g m e l l e t t és h a l á l t m e g ­ vető m a g a t a r t á s a k ö v e t e n d ő p é l d a k é p p é vált, h a r c r a ösztönözve m i n d a z o k a t , a k i k az e m b e r i b b lét s a k i z s á k m á n y o l á s t ó l m e n t e s t á r s a d a l o m m e g v a l ó s í t á s á é r t k ü z d ö t ­ tek e t á j a k o n . Dózsa G y ö r g y r e n d k í v ü l i a l a k j a n e m c s a k s z á z a d u n k b a n , h a n e m m á r e l ő b b is teremtő a l k o t á s r a ösztönözte l e g n e v e s e b b költőink, í r ó i n k és m á s m ű v é s z e i n k g é ­ niuszát, de n a g y s á g á t , r e n d k í v ü l i s é g é t m á r k o r t á r s a i m e g s e j t e t t é k . Ez a megsejtés vagy t a l á n felismerés j u t kifejezésre 1519-ben a h u m a n i s t a T a u r i n u s a l á b b i j ó s l a t ­ szerű s z a v a i b a n ( u g y a n c s a k G e r é b László fordítása s z e r i n t ) : Égen amíg csillag, míg fű, kacagó, lesz a földön, tengerben hullám támad s erdőn fa növekszik, fennmarad ám a nevem maradékra örökkön örökké...

CSELÉNYI BÉLA

A „SZEGÉNY FEJEDELEM" ÉS A RELIGIÓK Négy évszázaddal ezelőtt az erdélyi diéta a katolikus vallás mellett az e v a n ­ gélikus, református és unitárius feleke­ zeteket is „bevett" vallásoknak fogadta el, s ezzel lezárta az Európa nagy részén végigvonuló protestantizmus három fő irányzatának meghonosodási folyamatát a fejedelemség területén. A X V . századi Itália gazdag polgár­ ságának hanyatlásával meggyengül a h u ­ manizmus sugárzása a kontinens más ré­ szei felé, s a XVIII. század felvilágoso­ dott polgári eszméket hordozó francia iro­ dalmának jelentkezéséig a reformáció v á ­ lik domináló szellemi áramlattá. A hit­ újítás — természetesen — a teológia dog­ mavilágából meríti fegyvereit, de főleg kálvini irányzata már burzsoá köztársasá­ gi eszméket képvisel, s fejlettebb nyugati országokban feudalizmusellenes mozga­ lomként jelentkezik. Míg a reformációt be n e m fogadó Itáliában és Spanyolországban a könyvnyomtatás elterjedésével erőteljes anyanyelvi irodalom virágzik fel, s Fran­ János Zsigmond ciaország irodalma is független az ott j e ­ lentkező reformációtól, a humanizmus egyes vívmányai a reformáció közvetítésével érkeznek m e g a közép- és észak-európai népekhez. Így az aránylag gyenge polgársággal rendelkező Németországban a népi nyelvű világi és teológiai irodalom kibontakozása egybeesik a reformációval. Még fokozottabban érvényes ez a Németországtól keletre fekvő, protestantizmus érintette területekre. A reformáció hulláma súlyos társadalmi és politikai válsággal küzdő, a török és Habsburg harapófogóban önálló fejedelemséggé szervezkedő korszakában árasztja el a Tripartitum cikkelyeibe merevített erdélyi társadalmat. A parasztirtó, de vallási szempontból türelmesebbnek mutatkozó Zápolya János, a mohácsi vész (1526) é v é ­ ben magyar királlyá választott erdélyi vajda, majd a katolicizmust harciasan védő Fráter György igyekszik ugyan az egyhitűséget fenntartani, de a Honterustól b e v e ­ zetett s a szász univerzitás szervezetére támaszkodó egységes lutheranizmust, a kato­ likus egyházi javak szekularizálásában érdekelt városi polgárság és földesurak refor­ mációját megakadályozni képtelen. Egyébként is a protestáns egyház — legalábbis

kezdetben — anyagilag sokkal igénytelenebbnek mutatkozik, s „az olcsó prédiká­ tort — írja krónikájában a marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc — két kézzel kapták". A reformáció helyfoglalását elősegíti a katolikus egyház meggyengülése: 1542től kezdve az erdélyi püspöki szék betöltetlen, s jövedelme a királyné eltartására szolgál. A Fráter György halála után kormányzóvá választott Petrovics Péter, „akit már megmételyeztek az e r e t n e k e k . . . , kiutasított m i n d e n kanonokot, szerzetest és katolikus papot, s falvaikat részben a fejedelmi kincstár javára elkobozta, jórészben azonban maga kaparintotta m e g " . . . — jegyzi m e g felháborodottan a jezsuita Arator (Szántó) István. Más egyházi birtokok (főleg 1556-tól kezdve) világi nagy­ urak kezébe kerülnek, s a kolozsvári és marosvásárhelyi kolostorokban protestáns jellegű iskolák nyílnak. Az 1557-i országgyűlés már megengedi, hogy a katolikus és evangélikus hit mindkét fél tetszésére gyakoroltassék, míg egy zsinat az egységet heyre nem állítja. Izabella, János király özvegye erdélyi fejedelmi méltóságánál fogva tehát az ágostai vallást veszi az állam pártfogásába. A reformáció mindhárom változata János Zsigmond korában már fejedelmi pártfogással szorít magának helyet az erdélyi társadalomban. A Zápolya-család utolsó, törékeny fizikumú hajtása, aki később mint „szegény fejedelem" órákon át mozdulatlanul hallgatja a végnélküli teológiai vitákat, anyjának, Izabellának l e n ­ gyel és olasz reneszánsz hangulatú, de inkább csak felszínes életörömöket hajhászó udvarában nő fel. Az itt élősködő lengyel udvaroncok akadályozzák m e g az ifjú tervezett s a török ellen hasznosnak ígérkező házasságát II. Henrik francia király unokahúgával. Ők befolyásolják az egyébként hatalmát féltő s v i d á m életre vágyó özvegy cselekedeteit, amelyeket, még ha egyes főurak lemészároltatására kerül is sor, alázatosan vesz tudomásul a bólogató országgyűlés. Izabella halálakor (1559) az uralmat kezébe v e v ő ifjú fejedelem főtanácsadója Dávid Ferenc, aki „olyan jártas volt a szentírásban, hogy az egész Bibliát könyv nélkül tudta", és Blandrata György, aki a padovai inkvizíció elől m e n e k ü l v e került Erdélybe, s János Zsigmond orvosa lett. A folytonos csatazaj s megoldatlan belső problémák közepette az ifjút főleg teológiai kérdések foglalkoztatják: „A sok változó állapot között f e l n e v e l k e d v é n . . . mintegy bizonytalan gondolatban lehetett a vallás dolgában." Emellett görcsösen ragaszkodik az apjától örökölt „electus rex" címéhez, melynek elismertetése végett, s bizonyos területek birtoklásáért szakadatlan — olykor-olykor eredményes — csa­ tározásokat folytat a Habsburg-királyokkal. Királyi házból került menyasszony, de a Habsburgok és Valois-k rangjukon alulinak tartják az elmaradott ország beteges és eretnek hitű fejedelmével kötött házasságot. A törökökkel megegyezni kényszerülő s a Szigetvár ostromára készülő Szolimán előtt ünnepélyesen hódoló fejedelemnek eredményes vállalkozása tulajdonképpen csak az 1562-ben „az ő szabadságuknak megnyeréséért" felkelő közszékelyek leverésében és leigázásában volt. Halála előtt a végül is nőtlenül elhunyt fejedelem kénytelen a speyeri egyezményben megal­ kudni a Habsburgokkal. Az elérhetetlen álmokért küzdő, már harmincéves korában — kereken 400 évvel ezelőtt — sírba szálló fejedelem valláspolitikája azonban — ha nála erősebb egyéniségek hatása alatt is — tartós nyomokat hagyott Erdély szel­ lemi örökségében. Uralkodása elején az ágostai hitvallás pártfogója, de a rendi országgyűlés álta­ lános engedékenysége ellenére s e m elég erős az erdélyi fejedelmi hatalom ahhoz, hogy a lutheranizmust — amint azt egyes német fejedelmek tették — általános államvallássá emelje. Közben elősegíti a lutheri és kálvinista tanok egyeztetésére irányuló eredménytelen törekvéseket, majd (1563-ban) a nyugtalan lelkű Blandrata és Dávid Ferenc hatása alatt ő maga is a kálvini irány oldalára szegődik. Így az

1564-i országgyűlés határozatainak 5. artikulusa szerint „a kolozsvári magyaros, az­ az kálvinista hitűek és a szebeni szászok, azaz ágostaiak között disputák és civakodások keletkezvén, pro quiete regni ezután szabad legyen mindkét félnek a kolozs­ vári vagy szebeni vallást gyakorolni, a város vagy falu maga szabja meg, milyen vallású legyen prédikátora. Szabad legyen a lakosoknak az egyik hitű birtokról a másikra átmenniök". A törvény tehát lemond valamely államvallás kizárólagossá­ gáról, az államhatalom viszont lehetőséget biztosít a kálvinista vallás gyakorlására is, de fenntartja a közigazgatási területek hitbeli egységét. Tanácsadóival együtt a fejedelem is tovább halad a megkezdett úton: áttér az egyistenimádó unitárius hitre, „amely ellen — írja Nagy Szabó Ferenc — a calvinianus papok s praedicansok eleget hánykódának ugyan mind disputálással, mind pedig írással, de ugyan semmit n e m obstálhatnának". Az 1568-i tordai ország­ gyűlés, a korábbi határozattal ellentétben, már a községek zárt egységét is igyekszik megszüntetni, s megengedi, hogy „a prédikátorok ki-ki a maga értelme szerint hir­ dessék az evangéliumot". János Zsigmond „mellé állának sokan a nagyságos urak­ ban is, azután a városok közül Kolozsvár, Torda, Deés és a székelységen is néhány faluk és darab f ö l d e k . . . mind a két vallás — folytatja Nagy Szabd Ferenc — . . . k e l l e t t e magát a szegény ítélet nélkül való vulgus előtt, de mivel a király választá magának az ariana [unitárius] vallást, majd mind az ország arra hajol v a l a . . . Itt Vásárhelyt is voltanak nagy hánykodásban a religió válogatásban, mert majd fele a városnak, ugyan a nagyja az ú j haeresist [eretnekséget], a Blandratáét bévette vala". A tordai országgyűlés határozata azonban távol áll még a tényleges vallás­ szabadság biztosításától: egyfelől kimondja ugyan az addig vallási szempontból zárt községi egységek felbontását, másfelől azonban az államhatalom feladatává teszi az ortodox vallású román lakosságnak akár erőszakos úton való áttérítését a protestáns hitre. Az unitárius vallás további, népi irányú (anabaptista) fejlődésével az 1570-i országgyűlés már szembeszegül, kéri a fejedelmet, hogy büntesse meg az „eretnek­ ségeket". A rendek tehát az államhatalom segítségével igyekeznek az anabaptista irányzatot felszámolni. Báthori István alatt az unitáriusok is kénytelenek a hierar­ chikus szervezetre áttérni, s az országgyűlés kimondja, hogy „a religió n e inováltasson". A X V I . századi Erdélyben, de az akkori Európa más részeiben sem lehetett még szó a vallási felfogás egyéni szabadságáról: Dávid Ferencnek, aki — Arator sze­ rint — „ha tovább élt volna, behozta v o l n a . . . az egész Újszövetség elvetését", a törvény szabta korlátokat átvágó elvei miatt fogságban kell életét befejeznie. Az erdélyi viszonyokra azonban jellemző, hogy a négy recepta religio közül egyik s e m tudta a másikat kiszorítani. Szent Bertalan éjszakájára vagy országpusz­ tító vallásháborúra n e m került sor: valamennyi felekezet olyan társadalmi és poli­ tikai erőkre támaszkodhatott, hogy fennmaradását biztosítani tudta. Európa más ré­ szeivel ellentétben az erdélyi magyar, szász, székely társadalomban kialakult feleke­ zeti csoportok között az erőviszonyok kiegyenlítődtek. Az ú j felekezetek Erdélyben kénytelenek alkalmazkodni a feudalizmus szabta szűk fejlődési lehetőségekhez: megmaradnak felülről kormányzott szervezeteknek, a fejedelem és a diéta irányítása és ellenőrzése alatt. Az egyházközségek n e m válnak a hívek autonóm, demokratikus eszméket tápláló gyülekezeteivé. N e m for­ dulhatnak szembe a fennálló renddel.

GYULAI PAL

MIHÁLY VAJDA ÉS A SZÉKELYEK Az olyan igazi hős története, aki népe-nemzete eszményeinek, törek­ véseinek megtestesítője, a hős fizikai halálával nem ér, nem érhet véget. A történelem nagy személyiségeinek a társadalmi haladást előmozdító tettei éppen, mert azonosulni tudtak népük-nemzetük napirenden levő, legsürgetőbb problémáival, mint például az idegen elnyomatás éveiben a nép szabadságvágyával, azonos történelmi szituáció újabb előállása esetén követendő példaképpé, szimbólummá váltak: nagy tetteik felidézése újra meg újra mozgósító erőként hatott a reakció erői, az elnyomás elleni harcban. A román néppel és más Duna-menti testvérnépekkel való, immár csaknem ezeréves szervezett együttélésünk, sorsközösségünk és a közös ellenségek elleni harc egy olyan történelmi hőstípust termelt ki, amelyet egyenként és közösen mindnyájan a magunkénak vallunk. Úgy hisszük, nem tévedünk, ha a délkelet-európai népek közösségéből kiemelkedett leg­ erőteljesebb egyéniségek sorában (mint amilyenek Hunyadi János, Szkander bég, Dózsa György, Bălcescu és Petőfi, vagy a fasizmus elleni harc kommunista mártírjai voltak) az egyik megtisztelő helyet a XVI. század végi törökellenes szabadságharc legkövetkezetesebb hősének, Mihai Viteazulnak, vagy ahogy nehéz csaták sorában a zászlaja alatt küzdő magyarjai mondták, Vitéz Mihály vajdának, a román nép nagy fejedelmének tartjuk fenn. A régebbi és jelenkori történészek valamennyien egyetértenek abban, hogy Mihály vajda rendkívüli államférfi és lángeszű hadvezér volt. A magyarok közül Szádeczky Lajos és Veress Endre, a román történészek közül a legnagyobbak, Nicolae Bălcescu, Ion Sîrbu, Nicolae Iorga, P. P. Panaitescu és mások vaskos kötetekbe szorítva sorakoztatják fel egy nagyra hivatott, de tragédiába fulladt életút gazdag adatait. Ez az életsors és tragikum írók, művészek képzeletének állandó ihle­ tője volt, és közelebbről immár egy nagyvonalú filmé. Nem kívánjuk a film készítőinek jó szándékát a történelmi hitelességet illetően meg­ kérdőjelezni, hiszen maguk mondják, hogy müvük nem történelmi doku­ mentum igényű. De éppen a film kapcsán merült fel újra bennünk, éppen a Vitéz Mihály-i személyiség egyetemességére, a dunai népek Mihály irányában mutatkozó tulaj donjog-igényére hivatkozva mindaz a feladat, mely az erdélyi magyarság és közelebbről a székelység szerepeltetésével kapcsolatban a történetírás terén mutatkozik. Mert azt hisszük, feles­ leges ezt mondanunk, a szocializmust a román néppel testvéri egyetér­ tésben építő erdélyi magyarság tudatvilágától semmi sem áll távolabb, mint Mihály vajdában — az egykori polgári nacionalista felfogással ellen­ tétben — magyarfalót látni. De igenis jogot tarthatunk arra, hogy a törté-

nelmi valósághoz hűen feltárjuk, vagy a már ismert adatok alapján bemu­ tathassuk azokat az indokokat, amelyek hazai történelmünk egy válságos pillanatában az erdélyi magyarság egy részét a török elnyomók ellen kö­ vetkezetesen harcoló Mihály havasalföldi vajda mellé állították. Nem az egyszerű nép fiain, nem az erdélyi magyarság vagy a románok nemzeti gyűlölködésén múlt — mert ilyen a történelmi fejlődés akkori fokán egy­ általán nem létezett —, hogy jó néhányszor magyarok ellen is emelnie kellett pallosát. Még egyszer hangsúlyozzuk, nem ez volt az erdélyi ma­ gyarság szempontjából Mihály vajda nyolcéves államfői és ehhez kötöt­ ten hadvezéri és politikusi pályafutásának számunkra is nagy tanulságokat tartalmazó lényege. Immár sok évszázados történelmi távlatban elemezve a dolgokat, a lényeget a közös ellenség elleni sikerekben gazdag harcban és abban látjuk, amellyel az erdélyi magyarság hozzájárult ahhoz, hogy Mihály európai jelenséggé váljék. És hogy ne csak a kijelentéseknél maradjunk, néhány konkrét ténnyel szeretnők illusztrálni az eddig elmondottakat. Mindjárt elöljáróban említhetjük meg az 1594. november 13-i buka­ resti felkelés eseményeit; ekkor a fejedelem a török hitelezők és a helyőr­ ségként ott tartózkodó mintegy kétezer janicsár felkoncolásával visszavon­ hatatlanul és jóvátehetetlenül a török ellenségévé vált. Tehette ezt Mihály Erdély és a szomszédos román állam, Moldva támogatása, tudta és bele­ egyezése nélkül? A korabeli dokumentumok bizonyossága szerint nem. A két testvérország elszigetelődése Mihály nagy tervét már a kezdet kezde­ tén biztos kudarccal fenyegette volna. De nem így történt. Áron moldvai vajda hasonló felkeléssel szabadult meg a maga törökjeitől, az erdélyi fe­ jedelem pedig Horváth Mihály vezetésével kétezer harcost küldött Buka­ restbe a felkelés támogatására (Ion Sîrbu: Istoria lui Mihai Vodă Viteazul, Domnul Ţării Româneşti 1593—1598. Bucureşti, 1904. I. 191—192). Csak közvetve említjük meg, hogy az erdélyi fejedelem, Báthori Zsig­ mond, a trón megszerzése körüli erőfeszítésében is Mihály vajda támoga­ tója volt: 1593-ban Kakas Istvánt, a neves kolozsvári diplomatát menesz­ tette Erzsébet angol királynőhöz, aki Barton konstantinápolyi megbízottja révén sikeresen lépett közbe a szultánnál a vajda érdekében (P. P. Panaitescu: Mihai Viteazul. Bucureşti, 1936. 28). A bukaresti felkelést követő évek nehéz harcaiban állandóan ott ta­ láljuk az erdélyi magyarokat — székelyeket és nem székelyeket — Mihály közvetlen környezetében. Sokan voltak olyanok, akik maguktól jöttek, a havasalföldi fejedelem vitézségének híre csalta át őket az erdélyi hegye­ ken. Kapitányai, hadnagyai és „diplomáciai testületé"-nek tagjai között, mint ahogy arról az oklevelek és krónikák elsárgult lapjairól meggyőződ­ hetünk, sok volt a magyar. Ezek az oklevelek nemegyszer árulkodnak arról, hogy a vitéz fejedelem becsülte a szolgálatába szegődött erdélyieket, hiszen ha nem így lett volna, nem bízta volna rájuk a legféltettebb állam­ titkokat, nagy csapattestek, várak, városok vezetését, családtagjainak és saját fejedelmi személyének biztonságát, nem jutalmazta volna szolgálatai­ kat kincsekkel, birtokokkal. Különös kegyeit élvezték a székelyek, akik — és ezt meg kell mondanunk — nemcsak a törökellenes harc tovább­ folytatásának lehetőségét pálfordulásával veszélyeztető Báthori András bíbornok-fejedelem eltávolításában segédkeztek neki, hanem részt vet­ tek mindazon harcokban, amelyeket Mihály egy szélesebb körű európai

összefogás (Keresztény Liga) kötelékeiben, jóval előbb, a Duna alsó folyása mentén balkáni területek megtisztítá­ sáért és az itt élő keresztény népek — bolgárok, szerbek, albánok, görögök — felsza­ badításáért vívott. Ezekben a harcokban ismerkedett meg Mihály az erdélyi székelyek fegyverforgató erényeivel, és itt tanulták meg székelyeink — akiktől valószínűleg a megtisztelő „vitéz" jelző ered Amza Pellea és Sergiu Nicolaescu a Mihai — becsülni Mihály szokatlan Viteazul című filmben bátorságát, nagy emberi tu­ lajdonságait. Úgy érezzük, hazai nemzetiségi történetírásunk egyik leginkább so­ ron levő feladata épp ezeknek a kapcsolatoknak szakavatott, az összes le­ hető körülmények alapos elemzésén átszűrt megvilágítása. Nem tartjuk például érdektelennek a călugăreni-i csatában részt vett Király Albert szereplése körüli ellentétes vélemények végleges tisztázását. Király Albert Báthori István hadjárataiban alaposan felkészült veterán katona volt, amikor az erdélyi segédcsapat élén a călugăreni-i táborba került, és meg­ lehet, hogy előbbi tapasztalatai alapján az adott viszonyok között két­ ségesnek látta a győzelmet a nagy túlerőben levő törökök ellen. Hogy ezt a Mihály-ellenes bojárok észrevették, és a maguk hasznára akarták for­ dítani, az sem lehetetlen, de lehet krónikás túlzás is. Oklevelek alapján rekonstruálható tény, hogy mind a csata kezdeti szakaszában, mind a be­ fejező részben fontos szerepet vállalt magára Király Albert: a csata kezde­ tén maga ajánlkozott arra, hogy kétszáz lovassal — az ismert magyar cselvető taktikát alkalmazva — eljut a török táborig és onnan maga után vonva őket, a török hadrendet megbontja (Sîrbu i.m. 301—302); és végül, a csata utolsó részében, amikor a szerencse végképp Mihály javára fordult — a történészek és szemtanúk ebben mind megegyeznek —, jelentős sze­ repe volt a győztesek ágyúinak hatékony irányításában. Becsületes szán­ dékait igazolja a csatáról Erdélybe küldött jelentése, amelyben kötelessé­ gének érezte, hogy Mihályról külön megemlékezzék, kiemelve, hogy a fe­ jedelem nemcsak jó ember, hanem jó katona is (Sîrbu i.m. 307; Nicolae Iorga: Istoria lui Mihai Viteazul. Bucureşti, 1968. 183). Természetesen, a hasonló „helyreigazítások" számát jó néhánnyal megtoldhatnók, kijelentvén azt is, hogy ezek semmit sem vonnának le a Mihai Viteazul-i életmű nagyszerűségéből, a román nép és országuk első egyesítője tetteinek maradandó értékeiből. A román néppel közös harci hagyományaink érdembeni értékelésével, ezek felmutatásával és vállalá­ sával a jobb megértést előmozdító, valóságosabb történelmi kép kialakí­ tásához kívánunk hozzájárulni.

BUNTA MAGDA

ERDÉLYI HABÁN KERAMIKA Az erdélyi a n a b a p t i s t á k t ö r t é n e t é n e k k u t a t á s a m á r a m ú l t évszázad m á s o d i k felében m e g k e z d ő d ö t t , a k u t a t ó k figyelmét a z o n b a n az „ ú j k e r e s z t é n y e k " k e r a m i k á j a kötötte le elsősorban, m o z g a l m u k s a j á t o s s á g a i v a l v i s z o n t v a j m i k e v e s e t foglalkoz­ tak. Az ú j a b b k u t a t á s o k e r e d m é n y e i n e k t a n ú s á g a s z e r i n t a n a b a p t i s t á k E r d é l y b e n m á r a X V I . század k ö z e p e t á j á n f e l b u k k a n n a k . 1552-ből a r a d n a i b á n y á s z o k között először e m l í t e n e k f o r r á s a i n k „ ú j r a k e r e s z t e l ő k e t " , akik az e g y r e fokozódó üldözések elől v a l ó s z í n ű l e g M o r v a o r s z á g b ó l m e n e k ü l t e k ide. Az a n a b a p t i z m u s egyes tételei D á v i d F e r e n c és követői t a n í t á s a i b a n is fellel­ hetők. A n a b a p t i s t a n é z e t e k K o l o z s v á r o t t is t e r j e d t e k és h a t o t t a k a X V I . század m á s o ­ d i k felében, e r r e k ö v e t k e z t e t h e t ü n k H e l t a i G á s p á r n a k az 1571-ben K r a k k ó b a m e n e ­ k ü l t p r é d i k á t o r h o z , Elias G e z m i d e l é h e z i n t é z e t t leveléből. A század m á s o d i k felének p a r a s z t m o z g a l m a i közül a p a r t i u m i j o b b á g y o k K a r á c s o n y G y ö r g y vezette, 1569— 1570-i felkelése is m a g á n viseli az a n a b a p t i s t a t a n í t á s o k h a t á s á n a k jegyeit. Az e r d é l y i a n a b a p t i z m u s k é r d é s é n e k t á r g y a l á s a k o r szinte m i n d e n szerző elis­ m e r t e , h o g y h a z á n k t e r ü l e t é r e , az erdélyi A l v i n c r e , B e t h l e n G á b o r t e l e p í t e t t e l e az első a n a b a p t i s t a csoportot. A r e n d e l k e z é s ü n k r e álló ú j a b b a d a t o k s z e r i n t a z o n b a n m á r Bocskai I s t v á n t e l e p í t e t t l e a n a b a p t i s t á k a t B i h a r b a n , Szalacson, illetve S z e n t ­ j o b b o n . E telepítés részleteit illetően m é g s z á m o s k é r d é s v á r m e g o l d á s r a . A k u t a t á ­ sok jelenlegi á l l á s a szerint a n n y i bizonyos, hogy ez a t e l e p í t é s j ó v a l kisebb m é r e t ű volt, m i n t a m á s o d i k , a m e l y r e 1621—1623 között B e t h l e n G á b o r fejedelemsége idején k e r ü l t sor. Egy a n a b a p t i s t a k r ó n i k a feljegyzései szerint 1621 a u g u s z t u s á b a n 18 s z e k é r r e l 70 k a t o n a k í s é r e t é b e n é r k e z e t t az első csoport A l v i n c r e , m a j d ezt 1622 j ú l i u s á b a n egy m á s i k n a g y o b b csoport k ö v e t t e . 1621 m á j u s a és 1623 a u g u s z t u s a között m é g t ö b b k i s e b b - n a g y o b b c s o p o r t b a n é r k e z ő a n a b a p t i s t á k k a l b ő v ü l t az a l v i n c i közösség s z á m a . Az a n a b a p t i s t á k egyik vezetőjének, W e r n e r J a k a b n a k a X V I I I . s z á z a d b a n A l v i n c e n elkobzott k ö n y v e szerint, a m e l y D e l p h i n i k é s ő b b i n y i t r a i k a n o n o k h a g y a t é k á b ó l k e r ü l t az o t t a n i e g y h á z m e g y e i k ö n y v t á r b a , k b . 1089-re t e h e t ő az E r d é l y b e n l e t e ­ lepített a n a b a p t i s t á k s z á m a . Az A l v i n c r e é r k e z ő „ ú j k e r e s z t é n y e k " jogait, m u n k á j u k a l a p v e t ő feltételeit, h i t é l e t ü k s z a b a d s á g á t , közösségeik m ű k ö d é s é t fejedelmi k i v á l t ­ ságlevél biztosította. A fejedelem egy k ú r i á t , szántóföldet, kaszálót, r é t e t a d o m á n y o ­ zott n e k i k a k ö v e t k e z ő feltételek m e l l e t t : 1. fizetniük kell a tizedet; 2. i p a r c i k k e i k e t a f e j e d e l e m n e k és u t ó d a i n a k féláron a d j á k el. B e t h l e n t ő l k a p o t t p r i v i l é g i u m u k a t az 1622-es kolozsvári országgyűlés m e g e r ő s í t e t t e , és azt is t ö r v é n y b e i k t a t t á k , h o g y az erdélyi a n a b a p t i s t á k v a l l á s u k a t s z a b a d o n g y a k o r o l h a t j á k , m e s t e r s é g ü k e t s z a b a d o n űzhetik. Az országgyűlés B e t h l e n G á b o r k i v á l t s á g l e v e l e a l a p j á n a j o g o k a t n e m c s a k a m á r l e t e l e p e d e t t e k n e k biztosította, h a n e m a z o k n a k az a n a b a p t i s t á k n a k is k i l á ­ tásba helyezte, akik ezután kívántak Erdélybe jönni.

Kik

voltak

az

újrakeresztelők?

Az a n a b a p t i s t á k v a g y „ ú j r a k e r e s z t e l ő k " a X V I — X V I I . század sokoldalú k é z m ű ­ vesei voltak. Egykorú feljegyzések s z e r i n t c s a k n e m m i n d e n m e s t e r s é g g e l foglalkoz­ tak, és szinte m i n d e n i p a r á g b a n m a g a s m ű s z a k i fokot é r t e k el. K é z m ű v e s t e r m é ­ keiket, m u n k á j u k a t E r d é l y b e n is n a g y r a b e c s ü l t é k . E g y k o r ú ö s s z e í r á s o k b a n a t e r ­ mék „újkeresztény" e r e d e t é n e k megjelölése m e l l e t t m i n d i g ott t a l á l j u k a k i v á l ó minőségre u t a l ó jelzőket is. A h h o z , h o g y az ú j k e r e s z t é n y i p a r o s o k m ű v e s s é g é t meg­ é r t h e s s ü k és é r t é k e l n i t u d j u k , m o z g a l m u k sajátosságaival is f o g l a l k o z n u n k kell. Az a n a b a p t i z m u s a n é m e t reformációs m o z g a l m a k t e r m é k e , b á r gyökerei a XVI. század f o r d u l ó j á n a k n é m e t p a r a s z t i - p l e b e j u s i m o z g a l m a i i g n y ú l n a k vissza. A mozgalom o s z t á l y a l a p j a a z o n o s volt a p a r a s z t i - p l e b e j u s i e r e t n e k m o z g a l m a k é v a l , h í ­ veinek z ö m e e r é t e g e k b ő l k e r ü l t ki, ezek h a t á r o z t á k m e g d ö n t ő e n a m o z g a l o m ideológiájának jellegét, t á r s a d a l m i , p o l i t i k a i célkitűzéseit. Az a n a b a p t i z m u s m i n t p a ­ raszti-plebejusi m o z g a l o m s z ü k s é g s z e r ű e n s z e m b e f o r d u l t a l u t h e r i r e f o r m á c i ó v a l , és továbbfejlesztette a z o k a t az a n t i f e u d á l i s t ö r e k v é s e k e t , a m e l y e k e t a katolicizmussal szemben a n é p i r e f o r m á c i ó előfutára, a k o r a i p r o t e s t á n s e r e t n e k s é g képviselt. A m a g á n t u l a j d o n t illetően k é t á l l á s p o n t a l a k u l t k i a m o z g a l o m b a n . Az egyik szerint a g a z d a g o k n a k szét kell o s z t a n i u k a szegények között v a g y o n u k a t vagy jövedelemfölöslegüket. A m á s i k á l l á s p o n t h í v e i a j e r u z s á l e m i vagyonközösség meg­ valósítása m e l l e t t szálltak s í k r a . Egyes i r á n y z a t o k az á l l a m h a t a l o m i r á n t e n g e d é ­ kenységre, a f ő u r a k i r á n t e n g e d e l m e s s é g r e ösztönözték h í v e i k e t , m á s o k viszont s z e m b e f o r d u l t a k ezzel a m a g a t a r t á s s a l , és azt h i r d e t t é k , h o g y az á l l a m h a t a l o m szem­ ben áll a k e r e s z t é n y egyenlőséggel és t e s t v é r i s é g g e l : a k a t o n a s á g , a h á b o r ú és álta­ lában a t e h e r v i s e l é s a l e g b o r z a s z t ó b b i s t e n t e l e n s é g , az adó, a tized v a g y a k a t o n a ­ szedés d u r v a zsarolás. T a n í t á s a i k és e b b ő l e r e d ő e n p r i m i t í v k o m m u n i s z t i k u s e l k é p ­ zeléseken é p ü l ő t á r s a d a l m i b e r e n d e z k e d é s ü k , é l e t f o r m á j u k m i a t t m i n d a k a t o l i k u s egyház és a vele szövetkezett feudális r e a k c i ó , m i n d p e d i g a p r o t e s t á n s egyház szer­ vezett t á m a d á s t i n d í t o t t ellenük, m e l y n e k k ö v e t k e z t é b e n n e m c s a k vezéreik, t a n í t ó i k haltak m á r t í r h a l á l t , h a n e m a m o z g a l o m s z á m t a l a n egyszerű h í v e is á l d o z a t u l esett. Először Z ü r i c h b ő l , m a j d S v á j c egész t e r ü l e t é r ő l s z á m ű z t é k őket. E n n e k e l l e n é r e a m o z ­ galom t o v á b b terjedt. N é m e t t e r ü l e t e k e n Z w i c k a u , A u g s b u r g , M ü n c h e n , U l m , W ü r t ­ temberg, N ü r n b e r g v á l t a k virágzó a n a b a p t i s t a k ö z p o n t o k k á . I d ő k ö z b e n csatlakozott hozzájuk T h o m a s M ü n z e r is, a k i n e k r a d i k a l i z m u s a , t a n í t á s a i n a k f o r r a d a l m i t a r t a l m a óriási h a t á s s a l v o l t a m o z g a l o m r a . A m o z g a l o m u g y a n a k k o r Tirol, K a r i n t i a , K r a j n a területén is g y ö k e r e t v e r t , m a j d N é m e t a l f ö l d r e és M o r v a o r s z á g b a t e r j e d t át. I t t alakult k i az a n a b a p t i z m u s egyik új i r á n y z a t a , a h u t t e r i t i z m u s , m e l y n e v é t H u t t e r Jakabtól, a m o r v a o r s z á g i a n a b a p t i s t a m o z g a l o m (1525—1535) vezérétől és ú j j á s z e r ­ vezőjétől k a p t a . Az a n a b a p t i s t a m o z g a l o m n e m volt egységes; t ö b b i r á n y z a t a létezett, ezek szá­ mos k é r d é s b e n egyeztek, de k ü l ö n b ö z t e k is e g y m á s t ó l . É r t h e t ő ez, h a a r r a g o n d o ­ lunk, hogy ezen i r á n y z a t o k „szószólói" m á s - m á s t á r s a d a l m i t ö r e k v é s e k e t k é p v i s e l ­ tek. Engels az e r e t n e k m o z g a l m a k r ó l m o n d o t t a a k ö v e t k e z ő k e t : „ . . . a m i n t a p o l ­ gárság kezdettől m e g t e r e m t e t t e a m a g a m i n d e n f é l e b i r t o k a i n s e m m i e l i s m e r t r e n d ­ hez n e m t a r t o z ó v á r o s i p l e b e j u s o k b ó l , n a p s z á m o s o k b ó l és m i n d e n f é l e szolgaszemély­ zetből összetevődő függelékét, a k é s ő b b i p r o l e t á r s á g előfutárjait, ú g y az e r e t n e k ­ ség is m á r k o r á n k e t t é v á l i k egy p o l g á r i m é r s é k e l t és egy p l e b e j u s forradalmi i r á n y r a , m e l y e t a p o l g á r i e r e t n e k e k is l e l k ü k b ő l u t á l t a k " (Feuerbach és a klasszi­ kus német filozófia felbomlása. B u d a p e s t , 1949. 27). A l e g f o r r a d a l m i b b , a feudaliz­ mussal legélesebben s z e m b e n á l l ó i r á n y z a t o t a m ü n s t e r i a n a b a p t i s t á k képviselték,

Kékmázas

erdélyi habán 1653-ból

gyömbértartó

a k i k T h o m a s M ü n z e r hívei voltak. M i n t i s m e r e t e s , a m ü n s t e r i á n u s o k 1534-ben e l ­ foglalták M ü n s t e r t , és ott m e g v a l ó s í t o t t á k a „kommunizmust". Uralmuk nem tartott sokáig. A k a t o l i k u s k l é r u s , élén M ü n s t e r püspökével, a nemességgel szövetkezve 1535-ben visszafoglalta a v á r o s t , és a for­ radalmi megmozdulásnak kegyetlen mé­ s z á r l á s s a l v e t e t t véget. A m ü n z e r i e s z m é k , a münsteri forradalmi megmozdulás leve­ r é s e u t á n t o v á b b éltek az a n a b a p t i z m u s egyes i r á n y z a t a i n a k — h u t i a n u s o k és m e l c h i o r i t á k — t a n í t á s a i b a n (Hans H u t és M e l c h i o r H o f m a n n hívei). A XVI. szá­ zad m á s o d i k felére az egyes i r á n y z a t o k sokat v e s z í t e t t e k r a d i k a l i z m u s u k b ó l , f o r r a d a l m i s á g u k b ó l , és e g y r e t i s z t á b b a n j e l e n t ­ kezett az a n a b a p t i z m u s o p p o r t u n i s t a s z á r ­ nya, valamint a Münzer, Leydeni J á n o s és J a n M a t t y h s eszméit bizonyos fokig t o ­ v á b b őrző r a d i k á l i s s z á r n y k ü l ö n b s é g e . A k é t s z á r n y közül a m é r s é k e l t e b b t á ­ madta a mozgalom radikálisabb szárnyá­ n a k képviselőit, elsősorban a z o k nézetei­ n e k „erőszakos", t e h á t f o r r a d a l m i b b v o l t a m i a t t . A XVI. század 60-as és 70-es évei­ b e n az a n a b a p t i z m u s n a k á l t a l á b a n m á r ötféle, e g y m á s t ó l eltérő i r á n y z a t á t k ü l ö n ­ b ö z t e t i k m e g (P. B r a c k m a n : A propos des Anabaptistes bruxellois. Cahiers Bruxel­ lois II—III. 1958).

Az a n a b a p t i s t a s z e k t á k tagjai p a r a s z t o k , de főleg k é z m ű v e s e k v o l t a k . Ü l d ö z ­ t e t é s ü k k ö v e t k e z t é b e n a m o z g a l o m egykori k ö z p o n t j a i b ó l a XVI. század k ö z e p e tájától K ö z é p - E u r ó p a o r s z á g a i b a v á n d o r o l t a k . A „Haushaben"

közössége

Az 1621-ben Csejtéről, illetve 1622—1623-ban Ditrichstein érsek morvaországi birtokairól, Maskowitzról és Alexowitzról Alvincre telepített újkeresztények az anabaptizmus hutterita irányzatához tartoztak. A gyulafehérvári Batthyány, vala­ mint a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban megőrzött, most újra áttanulmányozott anabaptista krónikák és a hitéletükre vonatkozó egykori feljegyzések tanúsítják: az alvinciek hittek abban, hogy eljön a „jók" igazságos országa. Valószínűleg ezért jártak fekete zekében és viseltek fekete kalapot. Viseletükkel függhet össze, hogy a n é p — amint egy XVIII. századi feljegyzés írja — „fekete németek"-nek n e ­ vezte őket. Az alvinci „újkeresztények" történetére vonatkozó források arra is következ­ tetni engednek, hogy a közösség n e m csupán egyetlen irányzat híveiből tevődött össze. Így valószínű, hogy különbség volt — ha n e m is lényeges — a különféle irányzatok vallási kötöttsége között is.

A k ü l ö n b ö z ő i r á n y z a t o k m e g l é t é t A l v i n c e n — a m i a r e n d e l k e z é s r e álló a d a t o k ellenére is m é g t o v á b b i b i z o n y í t á s r a szorul — m a g y a r á z h a t n ó k azzal, h o g y a közös­ ség tagjai, b á r M o r v a o r s z á g b ó l j ö n n e k , de n e m egy i d ő b e n és n e m egy helyről. Ditrichstein é r s e k m o r v a b i r t o k a i n az 1619—1622 közötti időből 43 a n a b a p t i s t a t e l e p ­ hely létezéséről t u d u n k , s f e l t e h e t ő e n e z e k s e m v o l t a k m i n d e g y e t l e n i r á n y z a t követői. H i t ü k b ő l , t a n í t á s a i k b ó l e r e d ő felfogásukból k ö v e t k e z e t t sajátos életmódjuk is. Az alvinci a n a b a p t i s t á k a B e t h l e n G á b o r a d o m á n y o z t a h e l y e n , a M a r o s p a r t j á n közösen é p í t e t t é k fel h á z a i k a t és m ű h e l y e i k e t egy n a g y u d v a r k ö r ü l , s a z ilyen telepet kőfallal k e r í t e t t é k be. Közös t e l e p h e l y ü k e t n y e l v ü k ö n „ H a u s h a b e n " n é v v e l illették, i n n e n e r e d t a habán elnevezés ( „ h a b á n k é z m ű v e s e k " , „ h a b á n k e r á m i a " ) . A m e n n y i b e n h e l y t á l l ó a k azok az a d a t o k , m e l y e k s z e r i n t a közösség t a g j a i n a k s z á m a 1089 főre tehető, valószínű, hogy A l v i n c e n t ö b b „ H a u s h a b e n " létezett egy időben. A közösség t a g j a i n a k egy része a földet, a szőlőt m ű v e l t e , m á s része különféle m e s t e r ­ ségeket folytatott. M u n k a e s z k ö z e i k közösek v o l t a k , a j ö v e d e l m ü k is közös v o l t : elosz­ tása a szükséglet elve a l a p j á n t ö r t é n t . Közös k o n y h á t t a r t o t t a k , ahol egy n a g y asztal k ö r ü l c s o p o r t o s a n é t k e z t e k . Az e l h a l á l o z o t t a k hozzátartozóit a közösség t a r ­ totta el. E l ö l j á r ó j u k a szótöbbséggel m e g v á l a s z t o t t b í r ó , a k é t ü l n ö k és a jegyző volt. S z e m é l y ü k b e n a közösség g y a k o r o l t a a b í r á s k o d á s jogát. É l e t m ó d j u k zárkózott volt, a közösségen k í v ü l h i v a t a l t v i s e l n i s e n k i n e k s e m volt szabad. Mint már mondottuk, az anabaptis­ ták sokoldalú, k i v á l ó k é z m ű v e s e k v o l t a k , s betelepítésük n y i l v á n összefüggött B e t h l e n Gábor c é l t u d a t o s i p a r p o l i t i k a i e l k é p z e l é ­ seivel. É r d e k e s az is, hogy az a l v i n c i a n a ­ baptista k é z m ű v e s e k n e m c s a k a fejedelmi u d v a r s z ü k s é g l e t é r e dolgoztak, h a n e m a lakossággal is k ö z v e t l e n összeköttetésben álltak, és az egykori összeírások t a n ú s á g a szerint az e r d é l y i f ö l d e s u r a k n a k is sza­ badon a d h a t t á k el t e r m é k e i k e t . A l a k o s ­ sággal v a l ó k ö z v e t l e n ö s s z e k ö t t e t é s ü k m i a t t az alvinci a n a b a p t i s t á k és a szász v á r o s o k céhei között m á r n é h á n y é v v e l l e t e l e ­ pítésük u t á n e r ő s feszültség keletkezett. Kiváló m i n ő s é g ű t e r m é k e i k k e l s z á m o t t e v ő v e r s e n y t á r s a i l e t t e k a céhes i p a r o s o k n a k , ezért a c é h e k ellenkezése n y o m á n m e g ­ tiltják nekik, h o g y t e r m é k e i k e t a szász vidékek v á r o s a i n a k v á s á r a i n á r u s í t s á k .

Erdélyi habán keramika

Az alvinci a n a b a p t i s t a k é z m ű v e s e k között v o l t a k k a l a p o s o k , b o g n á r o k , k á d á ­ rok, szíjgyártók, késcsinálók, kovácsok, l a ­ katosok, t í m á r o k , t a k á c s o k , k ö t é l v e r ő k , szű­ csök, posztókészítők és fazekasok. E m e s -

Kékmázas

erdélyi habán 1653-ból

gyömbértartó

t e r s é g e k közül a késcsinálás, a k o v á c s - és a t í m á r m e s t e r s é g , v a l a m i n t a fazekasság ö r v e n d e t t a l e g n a g y o b b h í r n é v n e k . Az 1627. á p r i l i s 30-án k i a d o t t limitáció kilenc k ü ­ lönféle fajtájú, s z á m t a l a n k i v i t e l ű kést e m ­ lít t e r m é k e i k között. A X V I I . századi i n v e n t á r i u m o k b a n g y a k r a n t a l á l k o z u n k az „ ú j k e r e s z t é n y m ó d r a " készített „bőrös setzel székekkel", a vörös színű k e c s k e - és szarvasbőr asztaltakarókkal. A kovácsáruk közül főleg s a r l ó i k a t e m e l i k ki, a m e l y e ­ ket — a m i n t a l i m i t á c i ó írja — ők „ j o b b a n szokták csinálni". F a z e k a s á r u i k , fajansz­ t e r m é k e i k között a l e g g y a k o r i b b a k a t á ­ n y é r o k és k a n c s ó k (ezek közül m á z t e c h n o ­ lógiai s z e m p o n t b ó l é r d e k e s e k az ú n . már­ ványozott korsók), d e k é s z í t e t t e k á t t ö r t t á ­ lakat, k é z m o s ó k a t , szögletes p a l a c k o k a t és k á l y h á k a t is, a m e l y e k között m e g k ü l ö n ­ böztetett h e l y e t f o g l a l n a k el a „vintzi b o k á l y színű" (fehér a l a p o n k é k és t a r k a virágdíszes) k á l y h á k . Ezeket a z ó n m á z a s virágos b o k á l y - k a n c s ó k k a l és a „ b o k á l y o s h á z a k " falait borító, u g y a n c s a k ó n m á z a s , de keleti e r e d e t ű c s e m p e l a p o k k a l v a l ó m á z b e l i azonosságuk, díszítésbeli h a s o n l ó ­ s á g u k a l a p j á n az e g y k o r ú erdélyi conscriptiók, i n v e n t á r i u m o k „ b o k á l y - k á l y h á k " n a k nevezték. Az erdélyi anabaptista kézművesek e g y k o r i k é s z í t m é n y e i közül szinte kizárólag c s a k díszes f a j a n s z t e r m é k e i k maradtak f e n n n a p j a i n k i g . Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy Kékmázas erdélyi habán kupa 1651-ből m a m á r elsősorban m i n t k i v á l ó k e r a m i k u ­ sokat t a r t j a s z á m o n őket a k ö z v é l e m é n y , p e d i g a g e r e n c s é r s é g m e l l e t t sok m á s i p a r á g b a n is k i v á l ó a k voltak. Igaz v i s z o n t az is, h o g y az e u r ó p a i k e r a m i k a t ö r t é n e t é b e n új fejezetet n y i t ó ó n m á z a s „ f e h é r e d é ­ n y e k " elterjesztése K ö z é p - és K e l e t - E u r ó p a o r s z á g a i b a n és h a z á n k b a n is a z i d e e m i g r á l ó a n a b a p t i s t a fazekasok n e v é h e z fűződik. Az „ ú j k e r e s z t é n y " k e r a m i k u s o k e d é n y e i k e t s á r g á v a l , zölddel, k é k k e l és lilával színezték, e színek á r n y a l a t a i a z o n b a n h e l y e n k é n t v á l t a k o z t a k . E d é n y e i k díszítőelemei is v á l t o z a t o s a k . R a j t u k l e g g y a k o r i b ­ b a k a r e n e s z á n s z stilizált v i r á g m o t í v u m o k , m a j d a X V I I . század közepe t á j á t ó l — főleg a szögletes p a l a c k o k o n — az á l l a t f i g u r á k is m e g j e l e n t e k . F a j a n s z m ű v e s s é g ü k egyik legfontosabb p r o b l é m á j a az e d é n y e k díszítéséhez szükséges f é m o x i d o k biztosí­ t á s a volt. T e r m é s z e t e s , hogy a K ö z é p - és K e l e t - E u r ó p a o r s z á g a i n a k k ü l ö n b ö z ő v i d é ­ kein élő, dolgozó ú j k e r e s z t é n y fazekasok e l s ő s o r b a n a h e l y s z í n e n beszerezhető f é m ­ oxidokhoz f o l y a m o d t a k . Így a zöld szín a l a p a n y a g á u l r é z o x i d o t h a s z n á l t a k , a k é k és lila színt a m a n g á n o x i d b ó l n y e r t é k . Ez u t ó b b i E r d é l y b e n n a g y m e n n y i s é g b e n ta­ lálható. Az alvinci a n a b a p t i s t a fazekasok jellegzetes k é s z í t m é n y e i a kék színű edé-

nyek; a m á z a l a p a n y a g a a k o b a l t , a m e l y e n k ü l ö n ö s e n szépen é r v é n y e s ü l t a és sárga díszítés.

fehér

A kék h a b á n k e r á m i a egyik v i t a t o t t k é r d é s e az erdélyi a n a b a p t i s t á k k e r a m i k á jával foglalkozó s z a k i r o d a l o m n a k . Az u t ó b b i é v e k b e n főleg m a g y a r o r s z á g i k u t a t ó k írásaiban k a p o t t m e g f o g a l m a z á s t az a v é l e m é n y , hogy a „ k é k m á z a s h a b á n e d é n y e k készítési h e l y é n e k n e m t e k i n t h e t j ü k k i z á r ó l a g o s a n E r d é l y t " . Ez igaz is, hiszen k ö z ­ ismert, hogy a k o b a l t h a s z n á l a t a n e m c s a k az e r d é l y i h a b á n fazekasok jellegze­ tessége. A f e n n m a r a d t e m l é k a n y a g t a n ú s á g a szerint a h a b á n a g y a g m ű v e s s é g b e n a kobaltnak m i n d i g volt szerepe a d í s z í t ő m o t í v u m o k festésében. A k é r d é s l é n y e g e v é l e m é n y ü n k s z e r i n t n e m a b b a n áll, h o g y k i z á r ó l a g o s a n c s a k az e r d é l y i e k k é s z í t e t ­ tek-e k é k m á z a s e d é n y e k e t . F e l t é t l e n ü l fel kell f i g y e l n ü n k a k ö v e t k e z ő k r e : a K ö ­ zép-Európa egyes t e r ü l e t e i n l e t e l e p e d e t t a n a b a p t i s t a fazekasok ( p é l d á u l a n y u g a t ­ magyarországiak) h e l y b e n alig t a l á l h a t t a k a k é k m á z e l ő á l l í t á s á h o z szükséges k o b a l ­ tot, az E r d é l y b e n l e t e l e p e d e t t e k n e k a z o n b a n ez k o r l á t l a n m e n n y i s é g b e n r e n d e l k e ­ zésükre állt. Sót, s o k k a l k ö n n y e b b e n s z e r e z h e t t é k b e a k o b a l t o t , m i n t a f e h é r ó n m á z előállításához szükséges a n y a g o k a t . V a j o n e l t e k i n t h e t ü n k - e a t t ó l a t é n y t ő l , h o g y a fehér (ónmázas) b o k á l y - k á l y h á k á r s z a b á s a alig n é h á n y évvel (1627) az a n a b a p t i s t á k Alvincre v a l ó l e t e l e p e d é s e u t á n a l e g m a g a s a b b az erdélyi h a b á n o k készítette k á l y h a ­ fajták közül? A l i m i t á c i ó k c s a k ezek e s e t é b e n e n g e d i k meg, hogy a k i k ilyen m ű v e t a k a r n a k c s i n á l t a t n i : „ a l k u d j a n a k az m e s t e r r e l " . A m a g y a r á z a t o t a b b a n k e l l k e r e s ­ nünk, hogy az ó n m á z e l ő á l l í t á s á h o z szükséges a n y a g o k h o z nehezen j u t o t t a k hozzá, következésképpen d r á g á b b a n is á r u l t á k a z ó n m á z a s t e r m é k e k e t . N e m t e k i n t h e t j ü k véletlennek azt sem, h o g y az e r d é l y i n é p i k e r á m i á k é v s z á z a d o k óta l e g á l t a l á n o ­ sabb díszítőanyaga a k o b a l t . Azt sem, hogy a X I X . század első felében létesült k e ­ m é n y c s e r é p - g y á r a i n k t e r m é k e i k t ú l n y o m ó részét k o b a l t t a l díszítették. Mivel ez az anyag itt n a g y m e n n y i s é g b e n f o r d u l t elő, n y i l v á n v a l ó a n k ö n n y e n , olcsón j u t o t t a k hozzá. K e r a m i k a t e r m é k e i k összességén b e l ü l ezért t a l á l h a t ó n a g y o b b s z á z a l é k b a n a kék h a b á n k e r á m i a , m i n t m á s t e r ü l e t e k h a b á n f a z e k a s a i n á l . A h a b á n fazekasságon b e l ü l az e r d é l y i k é k k e r á m i a n e m a z é r t jellegzetes, mert azt csak E r d é l y b e n készítették. A k ö z é p - e u r ó p a i k é k h a b á n k e r a m i k á n belül van egy csoport, a m e l y m á z t e c h n o l ó g i a i sajátosságait, d í s z í t ő m o t í v u m a i n a k jellegét, kivitelezését, az egyes d a r a b o k szellemét t e k i n t v e e l k ü l ö n í t h e t ő . E c s o p o r t b a t a r ­ tozó d a r a b o k r ó l szinte m i n d e n e s e t b e n k i m u t a t h a t ó az erdélyi eredet. Az a n a b a p t i s t a fazekasok E r d é l y b e v a l ó l e t e l e p e d é s ü k i d ő s z a k á b a n m a g a s fokú m e s t e r s é g b e l i t u d á s ­ sal r e n d e l k e z t e k . N é h á n y é v t i z e d elteltével m ű v e s s é g i g y a k o r l a t u k k é t s é g t e l e n ü l hatott a helyi f a z e k a s o k é r a , d e fordítva is áll az, hogy a h a b á n m e s t e r e k e d é n y ­ készítési g y a k o r l a t a f o r m a i és díszítésbeli e l e m e i k e t t e k i n t v e E r d é l y b e t e l e p e d é s ü k után t o v á b b gazdagodott. K ö z é p - e u r ó p a i v i s z o n y l a t b a n E r d é l y az egyetlen terület, ahol a X V I I . század második, sőt a X V I I I . század első felében is, főleg a d í s z í t ő m ű v é s z e t b e n , leegysze­ rűsítve u g y a n , de t o v á b b é l n e k a reneszánsz stíluselemek. Az e r d é l y i r e n e s z á n s z motívumok k i n c s e az, a m i egy é v s z á z a d d a l l e t e l e p e d é s ü k u t á n m é g m i n d i g jellemzi az erdélyi h a b á n k e r a m i k u s o k díszítésbeli g y a k o r l a t á t . A K ö z é p - E u r ó p a m á s t e r ü l e ­ tein dolgozó h a b á n m e s t e r e k e k k o r r a m á r r é g e n t ú l j u t o t t a k e z e k n e k az e l e m e k n e k az a l k a l m a z á s á n , s a X V I I I . s z á z a d r a jellegzetes ú j a b b s t í l u s d í s z í t m é n y e k felhasz­ nálásával k é s z í t e t t é k e d é n y e i k e t . A sajátos r e n e s z á n s z díszítőelemek h a s z n á l a t a és a k o b a l t m á z n a k m á s t e r ü l e t e k h a b á n fazekasaihoz k é p e s t n a g y o b b m é r t é k ű a l k a l m a ­ zása két o l y a n összetevő, a m e l y e g y ü t t e s e n a d j a az e r d é l y i h a b á n , ezen b e l ü l a kék erdélyi habán keramika jellegzetességét.

A habánok

erőszakos

megtérítése

A XVII. század v é g é n és a XVIII. században különösen a jezsuiták részéről el­ lenük Erdélyben is megindult zaklatások következtében az alvinci anabaptisták száma egyre fogyott. Egyes adatok szerint 1744-ben már mindössze 22 család élt Alvincen; más adatok azt tanúsítják, hogy számuk m é g ekkor is n é h á n y száz személyre tehető. Az alvinci anabaptisták megtérítését 1763-ban Mária Terézia rendelte el. A római katolikus vallásra v a l ó térítésükben „különleges érdemeket" a jezsuita Delphini Teafii János, későbbi nyitrai kanonok szerzett. A választás n e m véletlenül esett Delphinire, hiszen az efféle m u n k á b a n már meglehetős tapasztalattal rendelkezett, az ó nevéhez fűződik ugyanis a magyarországi anabaptisták egy részének megtérítése is. Egykori jelentései, levelei, amelyeket a császárvárosba, valamint Erdély püspö­ kének, Baytay Antalnak küldött, amellett szólnak, hogy akciója erős ellenállást váltott ki az alvinciek körében. A közösség tagjai n e m akarták meghallgatni beszé­ deit, s nyíltan akadályozták tevékenységében. Egyesek — írta Delphini — „fejek vételére is készeknek mondják magukat". Az alvinci anabaptista telep valóságos hitviták színhelye ebben az időben: a szentírást különbözőképpen magyarázó anabaptisták és a tőlük „hamis Prófé­ tának" nevezett Delphini között erős polémia folyt. A hittérítő kezdetben türelmes volt, de mindenképpen eredményt akart elérni, s végül is radikális eszközökhöz folyamodott. Az általa alkalmazott módszerekre utalnak egy korabeli leírás követ­ kező szavai: „A jezsuita puskavégre helyeztetett panganettel kezdte segéleni lacium Transilvanicum, 109—112., K e m é n y Sámuel-gyűjtemény). A közösség vezetőit, két prédikátort és tanítójukat, akiknek hitsorsosaikra a legnagyobb befolyásuk volt, különböző, valószínűleg koholt vádak alapján a hatóságok elfogták, elítélték, és a nagyenyedi börtönbe zárták. Más ellenszegülőket Delphini veréssel, kínzással boztatta, s hogy a szentbeszédet meghallgassák, ugyancsak karhatalmat vett igénybe. A zaklatások és üldözések elöl a közösség egyes csoportjai kezdtek elszökdösni. Ezeket elfogatta, bezáratta, a gyermekeket különválasztotta tőlük, és a szülők tiltakozása ellenére m e g akarta keresztelni őket. E cselekedete azonban annyira felbolygatta a közösség asszonyait, sőt a n e m anabaptista hitű lakosságot is, hogy végül kénytelen volt a gyermekeket szüleikhez visszaengedni. A közösen birtokolt és megművelt földet 24 nyílra hasíttatta, és m i n d e n családnak egy nyílnyi földet adott, szigorúan megtiltva, hogy azt közösen műveljék. A karhatalomra támasz­ kodva megtorló intézkedéseket alkalmazott azokkal szemben, akik a közösségi élettel kapcsolatosan kialakult évszázados szokásokat továbbra is gyakorolták.

Delphini öt é v múltán, 1768-ban végül is eredményről számolhatott be: az alvinci anabaptistákat sikerült a római katolikus vallásra térítenie, közösségük pedig felbomlott. Az erdélyi „habán" kérdésnek n é h á n y vonatkozása, nevezetesen az, hogy álta­ lában kiváló kézművesek, főleg keramikusok voltak, nagyjából ismert. Múzeumaink­ ban és magángyűjteményekben még ma is szép számmal találhatunk habán készí­ tésű fajanszokat, díszedényeket. A közvélemény azonban vajmi keveset tud mozgal­ muk sajátosságairól, pedig közösségi életmódjuk érdekes színfoltja Erdély XVII— XVIII. századi történetének.

1

KOVÁCS ANDRÁS

AZ ALVINCI KASTÉLY A köztudatban A l v i n c n e v e Fráter György meggyilkolását és a termékeikért Erdély-szerte közkedvelt h a b á n kézművesek — az egykori anabaptisták — emlékét idézi. Ez a Gyulafehérvár környéki község m é g több figyelmet érdemelne. Az előbukkanó légiópecsétes téglák, a kastélyba beépített — ma a gyulafehér­ vári múzeumban őrzött — feliratok a római A p u l u m közelségére utalnak. A k ö ­ zépkorban a Szász Egyetemhez tartozott a két mezőváros — Alvincet és Borbereket — és eredetileg n é g y falut magába foglaló birtok, amelynek központja a Maros borbereki partja fölé emelkedő Zebernyik vára volt. A X I V . század elején épült az alvinci és a borbereki templom, a század közepe táján készült el, Herbord comes özvegyének hagyatékából, a domokosrendiek kolostora. A XVI. század közepén Frá­ ter György ennek a kolostornak a helyén építteti fel a kastélyt, amely egyidőre fele­ désbe borítja a túlparti várat is. A XVII. század elején végzett átalakítások követ­ keztében a kastély elveszti erősség-jellegét, a környék lakóinak védelmét pedig ezentúl ismét a parasztvárrá alakított Zebernyik vára veszi át. A Bethlen Gábor letelepítette anabaptisták m e l l é a XVIII. század elején a török elől menekülő bolgárokat telepítenek le. A bolgárok megtérítését volt hivatott szolgálni a XVIII. században épült barokk stílusú emlékeink között kiemelkedő helyet érdemlő je­ zsuita templom és kolostor. Csupán a kastély építéstörténetét kíséreljük m e g tisztázni. A kastélyra és a birtok történetére vonatkozó gazdag levéltári anyag segítségével sikerült rekonstru­ álni Bethlen Gábor legnagyobb építkezéseinek egyikét, amely fölött mindeddig átsiklott a művészettörténet figyelme. A kastély a falu északi szélén, a Maros-könyök és a Pián patak találkozásánál fekszik. Észak- és északkeleti irányban az Alvinc és Borberek között újonnan épült Maros-hídhoz vezető út határolja. Az épületek, épületmaradványok és az egykori falak nyomát jelző talajdomborulatok egy — a szabályoshoz közel álló — hatszög alakú alaprajzi elrendezésre engednek következtetni. A hatszög északi oldalát a kapu romjai, az északi emeletes kastélyépület, valamint a kettőjüket összekötő tornyocska alkotja. Az épület északnyugati sarkán egy átlósan megnyúlt, négyszög alaprajzú bástya szárny- és homlokfalainak maradványait találjuk. Ehhez csatlako­ zik az északnyugati szárnyból m é g fennálló lépcsőház. A hatszög nyugati sarkán egy, az előbbihez hasonló bástya és a hozzáépített tornyocska romjai állanak. Dél­ kelet és északkelet felől a kastély udvarát kőfal zárja le, amely a kapunál ér véget. A kastélyt vizesárok vette körül, nyomai — a délkeleti oldalt kivéve — láthatók. A félköríves főkapu fölött, volutákkal díszített homlokzaton, Sorger püspök 1733-as építési emléktáblája áll.

Gergely

Az északi szárny külső homlokzata három szintes tagolású; félköríves metszetű övpárkány választja el az emeleti, háromszögű timpanonokkal díszített ablaksort a pincék és a földszint egyszerű tagolású ablakaitól. Hasonló a tagolása a két f e n n ­ maradt bástya homlokzatának is. A lépcsőház földszinti ablakát alsó részén befelé

forduló r e n e s z á n s z t a g o l á s ­ sal, s z e m ö l d ö k p á r k á n y a al a t t p e d i g lépcsőzetes fog­ sorfrízzel díszítették. A külső homlokzat z á r t s á g á v a l e l l e n t é t b e n , az udvari homlokzat oldot­ t a b b , levegősebb m e g o l d á ­ sú. A l é p c s ő h á z a t — t i m ­ p a n o n n a l díszített b e j á r a t a fölött — t é g l a l a p a l a k ú k i s ­ a b l a k világítja m e g . Az emeleti ablakok megegyez­ n e k a külső h o m l o k z a t t i m p a n o n o s a b l a k a i v a l . A föld­ szint g a z d a g tagolású i k e r ­ ablakait akantuszlevelek díszítik. E g y i k ü k a f a r a g á s d a r a b o s s á g a , a jón fejezet gyerekes kidolgozása a l a p ­ j á n későbbi u t á n z a t n a k t ű ­ nik. A középen elhelyezett, u g y a n c s a k k ő k e r e t b e n álló k é t ajtóhoz f a r a g o t t k e r e t t ö r e d é k e k b ő l összerótt l é p ­ cső vezet. H a s o n l ó lépcsőn j u t u n k a harmadik, jelleg­ t e l e n ajtóhoz is. A s z á r n y négy, egy­ kor e g y m á s b a n y í l t h e l y i ­ ségét fiókos d o n g a b o l t o z a t , a b á s t y a és a lépcsőház felé Alvinc várának alaprajza kapcsolódó két kisebb helyi­ séget b o r d a n é l k ü l i k e r e s z t ­ boltozat fedi. E g y m á s b a n y í l n a k az e m e l e t i helyiségek is, észak felé p e d i g az egész s z á r n y o n á t h ú z ó d ó folyosóra. Az északi s z á r n y külső és e l v á l a s z t ó falai s o k k a l v a s ­ t a g a b b a k , m i n t a szögletbástya és a lépcsőház megfelelő falai. A k a s t é l y r ó l 1808-ban készült t e r v r a j z o k a l a p j á n s z á m o t a d h a t u n k m a g u n k ­ n a k a m a m á r n e m létező r é s z e k r ő l is. A m ű v é s z e t t ö r t é n e t i i r o d a l o m b a n az alvinci k a s t é l y M a r t i n u z z i G y ö r g y é p í t k e ­ z é s e k é n t szerepel, a m e l y e t esetleg D o m e n i c o da Bologna, a s z a m o s ú j v á r i v á r k a s t é l y építésze t e r v e z e t t . S z a l á r d i J á n o s Siralmas magyar krónikája nyomán hivatkoznak B e t h l e n G á b o r fejedelem é p í t k e z é s e i r e is. Az í r o t t f o r r á s o k 1551-től k e z d v e s ű r ű n e m l í t i k az a l v i n c i k a s t é l y t , u g y a n i s ez év d e c e m b e r 17-én h a j n a l b a n itt gyilkolták m e g C a s t a l d o zsoldosai a t ö r ö k k e l s z e m ­ b e n r e á l i s a b b p o l i t i k á t folytató G y ö r g y b a r á t o t . A F r á t e r G y ö r g y „ p e r é v e l " k a p c s o ­ latos v a l l o m á s o k b ó l és a k i n c s t á r s z á m á r a készült W e r n e r — B o r n e m i s s z a - f é l e j e l e n ­ tésből p o n t o s a n m e g h a t á r o z h a t j u k a k a s t é l y építési idejét és az a l v i n c i u r a d a l o m b i r t o k l á s t ö r t é n e t é t 1551-ig. Az A l v i n c e t m a g á b a foglaló u r a d a l m a t 1526-ig a Szász Egyetem, a z u t á n R a d u de la A f u m a ţ i (1526—1528, 1529), G e o r g Reicherstorffer (1528), K o z á r d y Miklós (1532—1538), M a j l á t h I s t v á n (1538—1540) és R a d u P a i s i e (1540—

Alvinc

vára

1546) b i r t o k o l t á k M a r t i n u z z i előtt. A b i r t o k t e r ü l e t é n álló kolostort először K o z á r d y Miklós h a s z n á l t a l a k ó h e l y k é n t . B o r n e m i s s z a P á l v e s z p r é m i p ü s p ö k a k ö v e t k e z ő k e t m o n d j a a k a s t é l y építésével k a p c s o l a t b a n : „Az 1552. e s z t e n d ő b e n E r d é l y b e k ü l d e t ­ t e m . . . L á t t a m a z t a helyet, ahol [ F r á t e r György] m e g h a l t . L á t t a m az á l t a l a félig l e r o n t o t t e g y h á z a t , a m e l y h a j d a n Szt. D o m o k o s vagy Szt. Ágoston szerzeteseinek a kolostora volt, a m e l y e t ó e r ő d í t m é n n y é alakított, m e g g y a l á z v a a szentelt helyet. U g y a n o t t h a l l o t t a m a n é p p a n a s z a i t az e l n y o m á s r ó l , a m e l y r á n e h e z e d e t t a m a é p í t ­ kezés h a t é v i k e m é n y m u n k á j á b a n . . . " A k a s t é l y t e h á t 1546 és 1551 között é p ü l t , és b á r n e m készült el teljesen, a b a r á t m á r 1550-ben m e g f o r d u l t A l v i n c e n , 1551 s z e p ­ t e m b e r é b e n p e d i g „in castello m e o A l w i n c z " keltezi egyik levelét. Így elesik a D o m e n i c o d a Bologna k ö z r e m ű k ö d é s é r e v o n a t k o z ó feltevés, aki 1540-ben j á r t E r ­ délyben. N e h e z e b b k ü l ö n v á l a s z t a n i a b i z t o s a n X V I . századi é p ü l e t r é s z e k e t . M a r c a n t o n i o F e r r a r i n a k , C a s t a l d o t i t k á r á n a k a v a l l o m á s á b ó l egy v i z e s á r o k k a l , f e l v o n ó h í d d a l megerősített, fallal k ö r ü l v e t t e m e l e t e s é p ü l e t k é p e b o n t a k o z i k ki. A s c a n i o C e n t o r i o Az erdélyi háborúról szóló kommentárjaiban, amelynek a bíboros meggyilkolására v o n a t k o z ó részét v a l ó s z í n ű l e g egy s z e m t a n ú l e í r á s a a l a p j á n m o n d j a el, n é g y „ n a g y " t o r o n y r ó l is e m l í t é s t tesz, a m e l y e k a k a s t é l y v é d ő ö v é h e z t a r t o z t a k . J á n o s Z s i g m o n d fejedelem olasz h a d m é r n ö k e , G i o v a n n ' A n d r e a G r o m o , 1567-ben „castello delizioso"n a k nevezi, u g y a n a k k o r a z o n b a n lelkesen ír S z a m o s ú j v á r r ó l és a b e t h l e n i v á r r ó l , m e r t a z o k a t — az a k k o r m o d e r n n e k s z á m í t ó — régi o l a s z b á s t y á s r e n d s z e r szerint e r ő d í t e t t é k . A l a k ó é p ü l e t és a védőöv ö s s z e o l v a d á s á n a k az a foka, a m e l y e t az alvinci k a s t é l y p é l d á z , M a r t i n u z z i é p í t k e z é s é n e k idejéhez viszonyítva, I t á l i á b a n csak k é s ő b b , 1560 k ö r ü l j e l e n i k m e g , t e h á t G r o m ó n a k m i n t s o s e m l á t o t t ú j d o n s á g o t kellett v o l n a megcsodálnia. K ö v e t k e z é s k é p p e n n e m a b b a n a f o r m á b a n l á t t a a kastélyt, a m e l y e t az 1808-as a l a p r a j z tükröz. Mivel az a l v i n c i s z ö g l e t b á s t y á k c s a k M a r t i n u z z i é p í t k e ­ zése u t á n készülhettek, az á l t a l a é p í t e t t részt c s a k az északi s z á r n y b a n k e r e s h e t j ü k , a m e l y m é r e t e i b e n is, díszítésében is eltér a k a s t é l y többi részétől. Ezt a feltevést

erősíti m e g a földszinti kettősívű ablakok vizsgálata. Bár e forma rendkívül elterjedt Erdélyben a XVI. század végén és a XVII. század elején, úgy tűnik, hogy a minta n e m az alvinci, h a n e m a szárazabb, archaizálóbb szamosújvári megoldás volt. Az alvinci ablakok a lombard cinquecento megnemesedett formáit követik, s így elkép­ zelhető egy olasz származású mester közreműködése az építkezésnél. N e m lehet véletlen az sem, hogy a szomszédos Szászsebesen, a múzeumot befogadó ún. Zápolyaház restaurálásakor hasonló töredékek kerültek elő. Feltehető, hogy sebesi kőfaragók voltak a kivitelezői egy olasz építész terveinek. Az alvinci uradalom Fráter György halála után a Majláth-örökösök kezére kerül (1554—1569), majd Békes Gáspár uralja a kerelőszentpáli csatáig, amikor Báthori István kezére jut. 1578-ban sikerül csak Iffiú Jánosnak, Majláth Margit második férjének visszaszereznie Alvincet Báthori Kristóftól. Az 1594-ben lefeje­ zett Iffiú Jánostól a birtok ismét fejedelmi kézre kerül, itt tartja fogva 1595-től 1597-ig Báthori Zsigmond Aront, a moldvai vajdát. Többször cserél gazdát a század­ forduló idején, míg 1607-ben Báthori Gábor m e g n e m szerzi. Attól fogva fejedelmi magánbirtok lesz. Bethlen Gábor feleségének, Károlyi Zsuzsánnának ajándékozza. Egy 1696-os brassói feljegyzés szerint Bethlen 1617-ben Alvincen „házat" épí­ tett. A fejedelem építkezéseiről Szalárdi János így ír: „Bethlen Gábor fejedelem a z é r t . . . azonnal, hogy tárháza valamit gyarapodni kezde, az Isten tiszteletére nézendő szorgalmas gondja után, mint székes helyén Fehérvárott, Radnóton, A l v i n ­ cen, Balásfalván, Fogaras és Várad váraiban nagy fris fejedelmi pompás épületű házakat épített v a l a . . . és oly fundálásokat inditott volt, némelyek csak félig, v a g y annyira s e m m e h e t v é n végbe, mint az alvinci, balásfalvi, radnóti és váradi is, hogy azokhoz képest láttatnék mintegy halhatatlanságot igirni önnön magának." Az építkezésekre vonatkozó adataink szegényesek. 1618 januárjában Bethlen „ex Curia Nostra Alvincz" ír a kolozsvári bírónak. Valószínűleg az építkezésekkel függ össze az is, hogy 1622-ben itt telepítik le a kegyvesztett kancellár, Péchi Simon „újkeresz­ tény" kőműveseit. 1625-ben már külföldi követet fogad Alvincen, és ezt az uradal­ mat köti le — Munkács, Tokaj és Fogaras mellett — jegyajándékul Brandenburgi Katalin számára. Egyetlen közvetlen adat tájékoztat a kastély Bethlen-kori szépí­ téséről: 1631-ben I. Rákóczi György felújítja Mezőbándi Egerházi alias Képíró J á ­ nos nemességét, aki Bethlen gyulafehérvári és alvinci palotáinak a mennyezeteit festette. A kolozsvári számadáskönyvek n e m szólnak az alvinci építkezésekről, ami azt jelenti, hogy ebben a munkában n e m vettek részt kolozsvári kőfaragók. A sarokbástyás, szabályos alaprazú kastély a XVI. század 70-es éveiben jele­ nik meg Erdélyben (Egeres, Bocskai György kastélya), igazi fénykora azonban a XVII. századra esik. Az addig csupán szabályos négyszögű alaprajzokon épített kas­ télyok mellett megjelenik az első szabályos ötszögű alaprajzon felépített kastély: a Báthoriak által ötszögre épített váradi várban Bethlen építésze, Giacomo Resti da Verona, ötsarokbástyás kastélyt fundál 1620-ban. Hasonló alaprajzi felfogás érvénye­ sülhetett A l v i n c e n is, de itt a cél szabályos hatszögű alaprajzi elrendezés kialakí­ tása volt, a meglévő északi szárny felhasználásával. Ez a törekvés n e m valósulha­ tott m e g maradéktalanul, valószínűleg a felvidéki hadjáratok anyagi terhei és a fejedelem váratlanul bekövetkezett halála miatt. A munkálatok félbeszakítását bi­ zonyítja a megásatlanul maradt délkeleti sáncrész, a délkeleti sarokbástya befejezetlensége (csak a földszinti része épült fel), és udvari falának törése a tervezett délkeleti szárny irányában. Feltehetőleg átalakították az északi szárnyat is. A föld­ szinti helyiségeket összekötő timpanonos ajtók, a z övpárkány és az emeleti ablakok azonosak itt és a kastély XVII. századi részein.

A Bethlen-kori kastély díszszárnya az északnyugati lehetett, erre utal az „Ebéd­ lőház" elhelyezése az északnyugati sarokbástyában és a szárny udvari-emeleti homlokzatának középtengelyében elhelyezett timpanonos ajtó, amelyhez az udvar­ ról kétszárnyú, fedett falépcső vezetett (1676-os leírás). Bethlen Gábor ízlése sze­ rint építhették át a kapuépületet, amelynek koronázópárkányán a leírások (1676, 1696) „olosz fokokat" emlegetnek. A „palotákat" Egerházi János kazettás mennyezetei díszítették, a padló téglával és hatszögű kőlapokkal volt kirakva, „zöldmázos-", „fényes-" és „parasztkályhákból" rakott k e m e n c é k b e n fűtöttek. A kert közepén álló kerekded filagóriától ágaztak szét sugarasan a lugasokkal borított utak virágok­ kal és v e t e m é n y e k k e l beültetett, négyszögű ágyások közé. 1614-től az önálló erdélyi fejedelemség bukásáig az alvinci uradalom feje­ delmi birtok maradt. Többször megfordultak itt a Rákócziak, rövid ideig itt lakott Barcsai Ákos fejedelem családja is. Az 1661-ben betörő török-tatár csapatok — miután véres fejjel vonultak vissza Zebernyik vára alól — felégetik „ama átkozott Rákóczi" birtokát, Alvincet is. Bár Cselebi — e példátlan pusztítás mindent na­ gyító krónikása — n e m beszél a kastélyról, az 1676-os inventárium hivatkozása „az ellenségnek pusztítására" n e m hagy kétséget a tatárok átvonulásának természete felől. Valószínűleg akkor semmisültek m e g Képíró János munkái is, mert az 1676-os összeírás már csak újonnan deszkázott mennyezeteket említ. A fejedelemség bukása után kincstári birtok lesz, amelyet a császár 1715-ben a restaurált erdélyi katolikus püspökségnek adományoz. A kapu felirata az 1 7 3 3 - a s átalakítási munkálatokról beszél. 1792-ben, a könyvtáralapító Batthyány Ignác püs­ pök ott-tartózkodása idején tűz ütött ki a kastélyban. Az újjáépítés célját szol­ gálták a X I X . század elején készült tervrajzok, amelyek segítségével újra felfedez­ hettük Bethlen Gábor egykori kastélyát. A X I X . század folyamán csak az északi szárnyat és az északnyugatinak két helyiségét lakják, a nyugati bástyában pedig kápolnát rendeztek be. Ebben a formában találjuk a kastélyt — amint korabeli fényképek bizonyítják — a X X . század elején is. A délkeleti bástyát, a déli, délnyugati és északnyugati szárnyat a 30-as években bontották le, a kőanyagot rálhatják. A háború óta várja, hogy romladozó falait megerősítsék, azt az állagot konzerválva legalább, ami megmaradt. Az alvinci kastély vizsgálata azt bizonyítja, hogy a nagyváradi kastély alap­ rajzi megoldása n e m volt egyedülálló próbálkozás a Bethlen-kori építészetben. Ha­ sonló meglepetések érhetik a kutatót a „nagy fejedelem" más építkezéseivel kap­ csolatban is. Szemlélteti azt — a művészettörténeti irodalomban már megfogalma­ zott — tételt, hogy elpusztult emlékeinket a levéltári források segítségével rekonst­ ruálva, árnyaltabb, a valóságot jobban megközelítő képet kaphatunk a letűnt korok művészetéről.

LÁSZLÓFFY

ALADÁR

A vár

Alvincen

Mint egy várrom, olyan ez a felhő. Omladékain csomókban nő a hosszúszálú esti szél. Arcomon végigseper a készülő sötétkék vihar, mintha elsírnám magam, lefut a csepp, eltorzulok a láthatatlan viaskodásban, rohanásom valami vágtatás lesz, csengnek a kardok és dörög. De az időnek kő vagyok, víz-falak alatt az ázó szobor a kastély­ kertben, a töredezett — hát ezért álltam meg végül mégis. Segítsetek. A lét gondolatot se enged. Az ember kiszakítja magát. Mert a gondolatnál különb önkívületek hullhatnak rám. Legalább egyszer ha tökéletesen meg lehetne örökülni, ha be­ fogadna ez a pillanatnyi tünemény-táj a várral s korával. A nemlétező vár sosemvolt korába jutni... Én is sokmindent éltetek, tudom. Hallgatom előttemjárt költök papír-kórusát, s később fiatalabbak figyelnek, míg vergődöm itt. Nem okozok zavart, ígérem: aztán visszatérek meghalni bárhonnan, ide, koromba. Mert az időnek úgyis kő vagyok. Pedig fájdalmasabb és megerőltetőbb nincs, mint hirtelen megállni, átmenet nélküli elnyugvások éppen úgy fájnak, mint a heves roham. Hirtelen béke lesz. A vár mellől szépen kihal a történelem. És akkor mindent vállalni lehet, vállalni szabad, vállalni kell annak, akit itt kapott az orgyil­ kos tőr vagy a szabályos naplemente: ez itt az arcom, a kardom, az akaratom — vagy tagadjátok, vagy csodáljátok.

A következő

ütközet

Ott fájok, ahol abbahagyta a fölösleges figyelmeztetések kórusa. Hallom, de nem akarom. Hallom, mit titkol a múlt, s mit üzen a jövő. Ülök a napon. A költők ezeregyévesek és egyévesek, eléjük érkezik egy kép: madár­ repülőgép, egy kapu ásítása, a reggeli lap, — s fújják a próféciákat. Hadd lássátok időnként a világrészek esélyeit! Számomra a világ a mások

közérzete: idő. Mennyi megjárt idő veled, te én, te magam! Mennyi elrontott idő, te fehér, fekete, sárga! Vagy. Nem vagy. Ez sem. Az is. Ülök a napon, s köreimet rajzolom. Ne bántsátok Archimedeszt újra. Esendő test és nevetséges kockázatoknak kitéve. Hogy értessem meg veletek, hogy ha elesem a mindennapi semmivel vívott csatában... Ó én fájó logikám, hogy ne mindig az amúgyis elpusztíthatatlan mindent védelmezzétek! Vita nostra brevis est. Mikor még Európában mindenki egyenlő volt, senkinek se volt két kőkalapácsa, Gutenbergje, Villonja, Michelangelója és sikerült visszautasítni Afrika gyámkodását, valamint azt, hogy Ázsia gyarmatosítson, akkor megkezdte az a rövid nevű, ÉN-nevű méreg a megnevezhetetlen felmerülést. Lovasok bokáig jártak a hullámzó bosszúban, felszívódott oszlopokon és mezítlábakon a mezőkből. Gótika, ibolyaidegek — hatalom a letiportatásban, győzelem a megveretésben, gyógyulás a sebesülésben, pihenés az ordításban és végül havazott hangjegyekkel és ábécével, havazott meredek házfedelekre, szalmatetőkre. Csak itt tanulták meg, hogy sziklás a talaj, gyengén táplál az osztálytársadalom, de az élet fiatal teste akár titokban is szeretkezik az öröklött kötelességekkel. Gaudeamus igitur, csurdé vénuszok! A világkészítésnek is receptje van, mint az iparnak s a földművelésnek. Míg Európa áttekinthető világháborúkkal és szabályos forradalmakkal volt elfoglalva, más előzményekből fogant tömegek valahol fölfedezték, hogy végtelen táncaik vigasztalni fogják a világot. Máris izgalomba hoznak képzeletbeli vitáim a jövőből. Valahol fel vagyon írva a csészék

fenekére, a kardok pengéire, a könyvek legutolsó oldalára, hogy ne bántsd a porcelánt, ne tépd a gondolatot, ne mozdítsd a beteget, ne nyúlj semmihez, amit csak elronthat, aki nem ért hozzá. A „vajon", a „hátha", a „talán" nem forra­ dalom, egykor az emberiség biztos úgy szavazott volna, hogy nem forog a föld, csak mert isten egyik erkélyéről meg lehetett szavaztatni arról is. Csatlakozom a tiltakozókhoz, itt van kezemben a számolni-tudás vörös lobogója. Vivat Academia. Vivant professores. Az idő földgömbjének van északi, déli, keleti és nyugati sarka is, s ha az emberiség úgy döntene, hogy le kell rombolni a képtárakat, akkor meg fogom kérdezni tőle kétezer egyben, vagy háromezertizenegyben: te melyik emberiség vagy, hogy megint az egész nevében szeretnél nyilatkozni? Készül a következő ütközet. Hacsak Valaki a döntő pillanatban oda nem veti magát, s el nem kiáltja, hogy csak a lelkemen keresztül.

Szervátiusz

Tibor:

„Börtön"

(részlet)

FRANZ KILLYEN

HALADÓ SZÁSZ TÖREKVÉSEK A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN A polgári történetírás a történelmi fejlődés egyik fontos jellemvonását kire­ kesztette figyelmének köréből. Művelői teljesen elhanyagolták azt a tényt, hogy ezen a területen, Erdélyben az évszázadok óta együttélő és együtt dolgozó emberek, eredetüktől és nyelvüktől függetlenül — s az uralkodó osztályoktól és intézményeik­ től felállított választófalak ellenére — sokoldalú, tartós és egyre erősödő kapcso­ latokat teremtettek egymással. Ennek következtében mindinkább tudatosodott b e n ­ nük, hogy e föld lakóinak közösen kell viselniük sorsukat. S hogy ezt a közös sorsot gyakran országhatárokon túli, hatalmas erők határozták meg, az számukra nyilvánvalóvá vált 1848—49 folyamán, különösen a forradalom tragikus kimenetelé­ nek napjaiban. Természetes dolog volt, hogy az Erdély különböző nemzetiségű lakosai között létrejött egyenjogú testvéri viszony objektív kapcsolatai elsősorban a leghatékonyabb területen, a gazdasági életben — az árutermelésben és kereskedelmi cserében — jöt­ tek létre. Ez gyakran a történeti államjog előírásainak és a három történelmi „nemzet" (nemesek, székelyek és szászok) jogilag meghatározott rendi kiváltságainak ellenére történt, s ezzel bebizonyult az 1848 előtt uralkodó politikai rend m i n d e n haladást gátló elmaradottsága. Metternich politikai rendszere csupán a hűbéri-abszolutiszti­ kus osztrák egységállam állami és rendőri apparátusára támaszkodva tarthatta fenn uralmát Erdélyben. A besúgó- és ellenőrzőrendszer, a cenzúra, a hűbéri birtok- és munkaviszonyok, a külföldi főiskolák látogatásának megtiltása jellemezte ezt az uralmat, amely Erdélyben csak a főnemesség felső rétegére és a függőségben levő, szolgai hivatalnokokra támaszkodhatott. A társadalmi-gazdasági és politikai-intézményi szempontból elmaradott rend­ del s z e m b e n a múlt század harmincas éveitől kezdve egyre erősödik az ellenállás. Miközben Kolozsvár fokozatosan a haladó politikai liberalizmus erdélyi központjává válik, addig Dél-Erdély gazdaságilag jelentős városaira — mindenekelőtt Brassóra — a gazdasági fejlődésben jut élenjáró szerep. Az 1829. évi drinápolyi béke a két szomszédos román fejedelemség számára meghozta a rég óhajtott kereskedelmi szabadságot, s ezzel létrejött a kapcsolat az általános európai kapitalista áruforgalommal. Sorsdöntő év ez, fordulópont Erdély gazdasági fejlődésében is. A dunai kikötőkben megjelenő, iparszerűen gyártott, tehát olcsóbb nyugati termékek n ö v e k v ő konkurrenciája miatt életkérdéssé vált a román piac, amelynek mindig is fontos szerepe volt az erdélyi kézműves termékek forga­ lomba hozatalában. A versengésben csakis új, hatékonyabb gazdasági módszerek alkalmazásával lehetett helytállni, s az erdélyi polgárság ipari-kereskedelmi körei ezt mindinkább belátták. Brassóban és Nagyszebenben a X V I I I . század folyamán és a XIX. század elején számszerűleg jelentós román — s részben görög — kereskedőréteg alakult ki. Jól megszervezett kereskedelmi társaságaik, valamint a dunai országok­ ban s a török birodalomban élő üzlettársakkal kiépített jobb kapcsolataik révén ezek a körök rendre csaknem az egész erdélyi külkereskedelmet kezükbe vették. Ez

az osztály, amelyet a jólét, a tekintély, de a politikai befolyás teljes hiánya is jellem­ zett — a szász ipari-kereskedelmi polgárság egyes befolyásos köreivel együtt a gaz­ dasági-társadalmi haladás előkészítője, előharcosa lett. A X I X . század harmincas éveiben sokoldalú, intenzív törekvések jelentkeznek olyan új módszerek és utak felderítésére és követésére, amelyekkel ezek a kitűzött célok elérhetőknek tűntek. Az idejét múlt céhtörvények béklyózó rendelkezéseiktől szenvedő kézművesség szakmai fejlesztésére, korszerűsítésére létrejön 1840-ben előbb Nagyszebenben a Bürgerverein zur Förderung der Gewerbetätigkeit und der Industrie (Az ipari tevékenységet előmozdító polgári egylet), Josef Benigni vezeté­ sével. Ezt a példát más erdélyi városok is követték, elsőként Brassó már 1841-ben. Petrus Traugott Lange brassói kereskedő és társai olyan takarék- és hitelegylet alapítását kezdeményezték, amelynek tiszta haszna emberbaráti célokat szolgált. Így jött létre 1835-ben az első ilyen jellegű délkelet-európai bankintézet Kronstädter Allgemeine Sparkassa (Brassói Általános Takarékpénztár) néven. Ezt 1841-ben Nagy­ szebenben hasonló intézet alapítása követte, amely elsőrendű feladatát ugyancsak az általános jólét növelésében látta. E két intézet tehát n e m haszonra dolgozó kapitalista vállalkozás volt, h a n e m olyan jótékonysági intézmény, amelynek ügy­ vezetését tiszteletbeli megbízottak látták el javadalmazás nélkül. Az erdélyi ipari termékek minőségének javítását, vagyis konkurrencia-képességük növelését szolgálta az 1845-ös első brassói ipari kiállítás, amelyet az itteni iparegylet rendezett a helybeli nagy vásárcsarnok alapításának 300. évfordulója alkalmából. Az ipari és kereskedelmi utánpótlás alaposabb kiképzése végett Peter Czeides és Karl Maager fiatal, haladó szellemű kereskedők több osztályos német tanonciskolát alapítottak. Ezt a példát más erdélyi városok is követték, román és magyar oktatási nyelvvel. A brassói tanonciskolában a következő évek folyamán rendkívül gazdag nevelői tevékenységet fejtettek ki, s ezzel nagymértékben n ö v e k e ­ dett az ipari-kereskedelmi réteg tekintélye a félfeudális patríciusok és a hivatalno­ kok vezető rétegével szemben. Ez a felemelkedő polgárság lett nemsokára a társa­ dalmi-művelődési haladás fő előmozdítója. Hasonló — bár szerényebb mértékű — folyamat ment végbe Nagyszebenben, ahol ipar és kereskedelem egyrészt kisebb súllyal jelentkezett, másrészt a nagyobb számú, függőségben levő hivatalnokréteg minden haladó törekvés kerékkötője lett. Brassó, a harmincas évek végétől Erdély haladó művelődési központja, hamaro­ san heves vitába keveredett Nagyszeben reakciós szász vezetőköreivel. Ezt a felemel­ kedését a város három olyan ember tevékenységének köszönhette, akik n e m voltak szászok, hanem idegenből érkezve Brassóban telepedtek le. Ezek: Johann Gött nyomdász és könyvkiadó, M a x Leopold Moltke északnémet könyvkereskedő, költő és szerkesztő, valamint A n t o n Kurz, a Bécsből származó publicista és író. Johann Gött, aki 1810-ben született Frankfurt közelében, fiatalemberként v á n ­ dorúton járva érkezett Brassóba, s itt a hajdani Honterus-nyomdában talált munkát. Szorgalma révén anyagi helyzete nemsokára lehetővé tette, hogy megvásárolja a nyomdát. Az évek során nyomdai és kiadói tevékenységének köszönhetően számos irodalmi és népszerű tudományos m ű jelent meg Brassóban német, román és magyar nyelven. Törekvései sikeréhez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy külföldiként mentes volt mindenféle nemzeti elfogultságtól, s ezért a román és magyar irodalom is egyenlő mértékben szerepelt kiadói terveiben. E beállítottsága miatt sikerült jó személyes kapcsolatokat létrehoznia a kolozsvári gubernium s a bécsi udvari kancellária köreivel. Kapcsolatai folytán 1837-ben megszerezte a leg­ felső engedélyt a Siebenbürgisches Wochenblatt megjelentetéséhez. Ezt egy év múlva a Gazeta Transilvaniei követte, a m e l y n e k első száma George Bariţiu, az ismert

tanár és közíró szerkesztésében látott napvilágot. Rövidesen a legelterjedtebb román nyelvű lappá vált, amelyet a szomszédos román fejedelemségekben lelkesedéssel olvastak, s így támogatta a Kárpátok inneni és túlsó oldalán lakó románok m ű v e ­ lődési életének közeledését. Nagy magyar olvasótábora volt — főleg a szomszédos Székelyföldön — az itt megjelenő Erdélyi Hírlapnak. Ezek a sajtótermékek, a há­ rom nyelven megjelenő kalendáriumokkal és irodalmi mellékletekkel együtt, n a g y művelődési fellendüléshez vezettek Brassó életében az 1848-as forradalom előes­ téjén. Metternich kancellár a kor publicisztikáját „felülről" sugalmazott cikkek révén politikai céljai szolgálatába akarta állítani, ám az említett lapok e szándékkal e l l e n ­ tétben nemsokára polemikus hangon támadni kezdték az országban uralkodó maradi állapotokat. A brassói enyhébb cenzúrának köszönhetően, amelyet Josef Franz Trausch rendőrkapitány és tudós oklevélgyűjtő végzett, a Gött kiadásában megjelent három erdélyi lap jelentősen hozzájárult az ország közvéleményének fölrázásához. A korszerű reformok, a haladás szóvivőjének szerepét a szászok körében a Siebenbürgisches Wochenblatt (az ismert Kronstädter Zeitung elődje) vállalta. A Nagyszebenben megjelenő s a hivatalos szász oligarchia érdekeit képviselő Siebenbürgischer Botéval élesen vitázva a brassói lap a közéleti változások mellett szállt síkra, és több liberális, csaknem demokratikus reform bevezetését sürgette az idejét múlt szász intézmények megújítására: a városi nagytanács megválasztása v a l a m e n y nyi polgár részvételével, a tanács összes üléseinek nyilvánossága, a mértéktelenül elhatalmasodott bürokrácia csökkentése a túlságosan nagy számú hivatalban, a céhek felszámolása és a szabad ipar tartozott a legfontosabb követelések közé. A nagysze­ beni lap ezzel szemben tagadta a szász bürokrácia létezését, követelte az összes intézmények fenntartását, mert felszámolásukban a szász előjogok csorbítását, a szász „nemzet" megmaradásának veszélyeztetését látta. A negyvenes évek elejétől kezdve a szász közvéleményben széles körű vitára került sor a nyelvkérdésben. Ez a vita az erdélyi országgyűlésen robbant ki, ahol a latin tárgyalási nyelv használatának megszüntetése és a magyarnak á l l a m n y e l v ­ ként történő bevezetése került napirendre. Ebben a kérdésben eltért a fejlődése kezdetén álló szász liberalizmus s a távolabbi célkitűzéseket követő erdélyi magyar liberalizmus képviselőinek v é l e m é n y e ; ez utóbbiak Kolozsvárt megjelenő lapja, az Erdélyi Híradó a két nemzetiség reakciós köreinek örömére szenvedélyes polé­ miába kezdett az említett szász lapokkal. Ebbe a vitába kapcsolódott be a kor leg­ jelentősebb szász személyisége, Stephan Ludwig Roth Der Sprachkampf in Sieben­ bürgen (A nyelvi harc Erdélyben) c í m ű művével, amely 1842-ben jelent m e g Johann Gött kiadásában. E munkájában Roth először vetette fel a románnak mint az Erdélyben legelterjedtebb nyelvnek a jövőbeli szerepét, s figyelmeztette magyar, sőt szász honfitársait, hogy ne lépjenek fel túlzott, jogtalan követelésekkel. A magyar és szász liberalizmus közötti határ elmosódott az erdélyi államjog és a rendi privilégiumok kérdésében elfoglalt homályos álláspont miatt. Egyrészt folyt a küzdelem a haladó reformokért, a liberális és demokratikus intézményekért, másrészt azonban ragaszkodtak a három kiváltságos „nemzet" középkori, feudális státusához, amely az erdélyi lakosság többségét alkotó románokat kizárta a közélet területéről. Ezzel növekedett a konkrét törekvések és a korszellem ellentmondása. Erdélyben 1848 előtt a közélet iránt megnyilvánult érdeklődés a művelődés figyelemre méltó fellendüléséhez is vezetett. Az 1840-ben alapított nagy szász m ű ­ velődési egyesület (Verein für Siebenbürgische Landeskunde — Erdélyi Honismereti Egylet) és közgyűlései nagyhatású összerdélyi megnyilvánulások voltak, a m e l y e ­ ken magyar és román tudósok, művészek is részt vettek és felszólaltak. E m ű v e -

lődési egyesület tagjai v o l t a k a k é s ő b b i Erdélyi Múzeum Egylet egyes vezető s z e m é ­ lyiségei, m i n t p é l d á u l K e m é n y József és M i k ó I m r e . Az erdélyi polgári t ö r t é n e t í r á s figyelmen k í v ü l h a g y t a ezeket a személyi k ö l c s ö n k a p c s o l a t o k a t , a m e l y e k az erdélyi r o m á n o k , m a g y a r o k és n é m e t e k vezető személyiségei között k i a l a k u l t a k , p é l d á u l azt a t é n y t , h o g y Kovács A n t a l , a brassói k a t o l i k u s g i m n á z i u m a l a p í t ó j a k é t k i v á l ó tehetségű r o m á n ifjút, A n d r e i és Iacob M u r e ş i a n u t m e g h í v t a t a n á r i állás b e t ö l t é s é r e , s e k é t n é v n e m c s a k a m a g y a r g i m n á z i u m h í r é t n ö v e l t e , h a n e m B r a s s ó és E r d é l y művelődési é l e t é b e n is j e l e n t ó s h e l y e t foglalt el. B a r á t i k a p c s o l a t fűzte e g y m á s h o z George B a r i ţ i u t és Josef F r a n z T r a u s c h o t . T r a u s c h cenzori és r e n d ő r k a p i t á n y i m i n ő s é g é b e n v i s s z a u t a s í t o t t a M i h a i l S t u r d z a m o l d v a i fejedelem a m a k ö v e t e l é s é t , hogy a M o l d v á b a n u r a l k o d ó politikai visszásságokat b í r á l ó cikk közlése m i a t t t i l t s á k be a Gazeta Transilvanieit. K e v é s s é i s m e r t u g y a n a k k o r K e m é n y József és Bécsből s z á r m a z ó t i t k á r a , A n t o n K u r z gyümölcsöző t u d o m á n y o s t e v é k e n y s é g e az e r d é l y i szászok t ö r t é n e t i k ú t f ő i n e k összegyűjtésére. A K e m é n y - c s a l á d g e r e n d i k a s t é l y á b ó l A n t o n K u r z 1843-ban B r a s s ó b a költözött, hogy á t v e g y e a K e m é n y és G ö t t költségén m e g j e l e n ő Magazin zur Geschichte aller Denkund Merkwürdigkeiten Sieben­ bürgens (Erdély m i n d e n nevezetességét leíró t ö r t é n e t i tár) szerkesztését. Ez a k i a d ­ v á n y a K e m é n y és K o v á c s I s t v á n s z e r k e s z t é s é b e n m á r k o r á b b a n m e g i n d u l t Erdély­ ország Történeti Tára, v a l a m i n t az A u g u s t T r e b o n i u L a u r i a n és Nicolae Bălcescu vezette, 1845 óta m e g j e l e n ő Magazin istoric pentru Dacia t á r s a volt. Az 1848-at k ö z v e t l e n ü l megelőző é v e k b e n az e r d é l y i szászok k ö r é b e n is e g y r e i n k á b b t e r e t h ó d í t a n a k a h a l a d ó eszmék. A N a g y s z e b e n b e n 1844-ben a l a p í t o t t j o g ­ a k a d é m i a a h a l a d ó személyiségek szellemi gyülekező h e l y e lett. Az a k a d é m i a h a l l ­ gatói s o r á b a n sok o l y a n r o m á n ifjú is volt, aki k é s ő b b fontos h e l y e t töltött b e a közéletben, m i n t p é l d á u l S i m i o n B ă r n u ţ i u . A t a n á r o k közül F r i e d r i c h H a n n , a p o l i ­ tikai g a z d a s á g t a n professzora a h a l a d ó g a z d a s á g i és p o l i t i k a i e s z m é k t e r j e s z t é s é b e n e g y r e n a g y o b b s z e r e p e t j á t s z o t t a k o r a b e l i közéletben. A n é m e t o r s z á g i F r i e d r i c h List a k k o r i b a n e l t e r j e d t g o n d o l a t a i n a k ( v á m s o r o m p ó k eltörlése, i p a r és k e r e s k e d e l e m szabadsága, v a s u t a k építése) terjesztésén k í v ü l d e m o k r a t i k u s g o n d o l a t o k is vissz­ h a n g r a t a l á l t a k . A feudális-abszolutisztikus á l l a m r e n d e l a v u l t jellege, a m e l y M e t ­ t e r n i c h p o l i t i k a i r e n d s z e r é t E r d é l y b e n is j e l l e m e z t e , a szászok előtt s z i n t é n e g y r e n y i l v á n v a l ó b b á v á l t . E b b e n az i d ő b e n fellendül a h a t á r o z o t t d e m o k r a t i k u s - l i b e r á l i s k ö v e t e l é s e k n e k h a n g o t adó p o l i t i k a i k ö z í r á s és költészet, s e n n e k r é v é n a szászok ifjú, h a l a d ó n e m z e d é k e kifejezésre j u t t a t h a t t a érzéseit. E n e m z e d é k l e g j e l e n t ő s e b b képviselői közé t a r t o z o t t a S z á s z v á r o s b ó l s z á r m a z ó Josef F r i e d r i c h G e l t c h , az 1847b e n m e g j e l e n t Liederbuch der Siebenbürger Deutschen (Az erdélyi n é m e t e k d a l o s ­ könyve) kiadója, és a K ü s t r i n b ő l (a m a i lengyelországi K o s t r z y n ) s z á r m a z ó M a x Leopold Moltke, a költő, aki a szászok népi h i m n u s z á b a n E r d é l y összes l a k ó i n a k testvériségét hirdette. N e m teljesülnek a politikai követelések — alkotmány beve­ zetése, a c e n z ú r a eltörlése, a n e m e s i előjogok és a j o b b á g y s á g m e g s z ü n t e t é s e —, s e z é r t m i n d t ö b b szász fiatal lép b e a f o r r a d a l o m soraiba. J e l l e m z ő , h o g y A n t o n K u r z és M a x Leopold M o l t k e is b e l é p e t t a f o r r a d a l m i h a d s e r e g b e , s az előbbi Petőfi S á n d o r r a l együtt B e m t á b o r n o k h a d s e g é d j e k é n t szolgált. Az o s z t r á k r e a k c i ó t á b o r á b a á t p á r t o l t szászok á r u l ó n a k k i á l t o t t á k ki eze­ k e t a h a l a d ó személyiségeket. M a eljött az ideje, h o g y k i d o m b o r í t s u k a p o l i t i k a i , m ű v e l ő d é s i és t á r s a d a l m i fejlődésért, a s z a b a d s á g é r t és a n é p e k közötti m e g é r t é s é r t folytatott h a r c b a n betöltött j e l e n t ő s s z e r e p ü k e t .

VICTOR CHERESTEŞIU HÁTRAHAGYOTT MUNKÁIBÓL

(IV) BEM JÓZSEF FELLÉPÉSE ÉS AZ 1848—49-ES FORRADALOM ÚJ SZAKASZA ERDÉLYBEN 1. Bem

békítő

politikája

1 8 4 8 decemberében B e m tábornok fellépésekor a forradalom helyzete Erdélyben bonyolult és meglehetősen zavaros volt: forradalmi és ellenforradalmi elemek keveredtek mind a magyarok, mind a románok és szászok mozgalmába. B e m J ó ­ zsef, a lengyel nép régi szabadságharcosa vezette Bécs védelmét Windischgrätz herceg ellenforradalmi seregével szemben. Alig menekült m e g onnan, máris fel­ ajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. Meggyőződése volt, hogy abban a tör­ ténelmi pillanatban a forradalom sorsa Magyarország szabadságharcának ügyé­ hez kapcsolódott. Kossuthtól azt a megbízatást kapta, hogy december elsejétől vegye át azoknak a csapatoknak a parancsnokságát, amelyeknek Erdélybe kellett indulniuk. Fellépésével új szakasz kezdődött a forradalomban. B e m hadseregének jellegzetessége volt, hogy soraiban Európa különböző n é ­ peinek fiai v e t t e k részt: lengyelek és olaszok mellett ott találjuk a bécsi légió egyetemi hallgatókból és technikusokból álló tagjait. A lengyelek, olaszok és n é ­ metek azért jöttek, hogy az európai forradalom ügyéért harcoljanak, amelyet két retrográd birodalom: a Habsburgok és Romanovok birodalma nagymértékben v e ­ szélyeztetett. Miután Csúcsánál és Bánffyhunyadnál megverte a császári csapatokat, de­ cember 25-én elfoglalta Kolozsvárt. Itt n y o m b a n kiáltványt tett közzé, melyben arról biztosította a lakosságot: n e m azért jött, hogy a népeket elnyomja, h a n e m azért, h o g y a zsarnokság ellen harcoljon. Felhívta a románokat is, a szászokat is: borítsanak fátylat a múltra, szakítsanak Ausztriával, és csatlakozzanak a népszabadság ügyéhez (G. Bariţiu: Părţi alese din istoria Transilvaniei II. Sibiu, 1890. 396). B e m tábornoknak azt a politikáját, m e l y arra irányult, hogy létrejöjjön a népek közös frontja a szabadság kivívására és megvédésére, a magyar nemesek és arisztokraták uralkodási v á g y a és bosszúálló szándéka mellett k e r e s z t e z t e a m a ­ gyar kormány és különösen Kossuth politikája is. „A lényeges különbség Kossuth és B e m között ott volt — mutat rá Tóth Zoltán —, hogy a közös célok, az abszo­ lutizmus elleni és a szabadságért és függetlenségért vívott harcon kívül, Kossuth a magyar e l e m uralmának fenntartását is célul tűzte ki" (I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Budapest, 1966. 237). B e m a népek szabadságáért harcolt, Kossuth viszont a magyar nemzet szabadságáért küzdött anélkül, hogy feladta volna más népek fölötti uralma fenntartásának gondolatát. B e m hadseregének gyors előnyomulása pánikot keltett a császári csapatok parancsnoki körében. Utóbbi arra sarkallta a 1 4 szászból é s 7 románból álló v é -

d e l m i k o m i t é t , hogy forduljon segítségért a H a v a s a l f ö l d ö n állomásozó cári c s a p a ­ tokhoz. A r o m á n vezetők t ö b b s é g e a n é ­ p e k s z a b a d s á g a legfélelmetesebb e l l e n s é ­ gét l á t t a a c á r i z m u s b a n , s tiltakozott a cári c s a p a t o k n a k a R o m á n F e j e d e l e m s é ­ gekbe v a l ó b e v o n u l á s a e l l e n ; most e l l e n ­ szegült b e h í v á s u k n a k is. Végül mégis Ş a g u n a á l l á s p o n t j a győzött, m e l y s z e r i n t a m a g y a r o k s z ö r n y ű bosszújától c s a k a k ü l ­ ső b e a v a t k o z á s m e n t h e t i m e g . A d ö n t é s értelmében elindult Nagyszebenből Buka­ restbe A n d r e i Ş a g u n a és Gottfried M ü l l e r szász t a n á r , a k i k h e z B r a s s ó b a n egy g a z d a g r o m á n k e r e s k e d ő és egy szász s z e n á t o r csatlakozott, h o g y L ü d e r s c á r i t á b o r n o k k a l tanácskozzanak. A helyzet ilyen a l a k u l á s a , melyet n e m l á t h a t t a k előre a r o m á n vezetők, sú­ lyos c s a p á s t m é r t p o l i t i k á j u k r a . K e s e r ű e n c s a l ó d n i u k k e l l e t t az a l k o t m á n y o s Ausztria, az 1848 n o v e m b e r é b e n m e g n y i t o t t k r e m sieri á l t a l á n o s országgyűlés i r á n t t á p l á l t i l l ú z i ó j u k b a n , hiszen A u s z t r i a k é n y t e l e n volt b e i s m e r n i gyengeségét azzal, hogy segítséget k é r t E u r ó p a l e g r e t r o g r á d a b b és legzsarnokabb hatalmától.

Petőfi

Sándor:

Bem

K é t s é g t e l e n , hogy a c á r i c s a p a t o k p a r a n c s n o k s á g á h o z előterjesztett k é r e l e m e l l e n f o r r a d a l m i tett volt, m e r t az e l l e n f o r r a d a l m i e r ő k h a t a l m á n a k E r d é l y b e n v a l ó kiterjesztéséhez vezetett. Igaz u g y a n , hogy a H a v a s a l f ö l d ö n állomásozó c s a p a t o k c s a k a z u t á n m o z d u l t a k ki á l l o m á s h e l y ü k r ő l , m i u t á n m e g k a p t á k az o s z t r á k c s a p a ­ t o k p a r a n c s n o k s á g á n a k ilyen c é l z a t ú h í v á s á t , s azt s e m h a g y h a t j u k figyelmen k í v ü l , h o g y a szász és r o m á n b u r z s o á z i a léte forgott veszélyben, mivel őket „ h a z a ­ árulóknak" tartották, de mindezek mégsem változtathatták meg a cári csapatokhoz intézett felhívás e l l e n f o r r a d a l m i jellegét. N e m szabad a z o n b a n m e g f e l e d k e z n ü n k a r r ó l , h o g y a R o m á n N e m z e t i K o m i t é a b b a n az i d ő b e n n e m k é p v i s e l t e az erdélyi r o m á n o k f o r r a d a l m á t . A f o r r a d a l m a t a l á n d z s á s o k tízezrei és h a l á l t m e g v e t ő v e z e t ő i : A v r a m Iancu, Ion B u t e a n u , A x e n t e Sever, S i m i o n B a l i n t , Nicolae S o l o m o n s m á s p r e f e k t u s o k és t r i b u n u s o k v í v t á k . Ő k a j o b b a n k i k é p z e t t és felszerelt h a d e r ő k elől a h e g y e k közé v e t t é k b e m a g u k a t , s k i m o n d h a t a t l a n u l nehéz k ö r ü l m é n y e k között h a r c o l t a k a földért és n e m z e t i s z a b a d s á g é r t a n é l k ü l , hogy a c á r segítségét k é r t é k v o l n a . 2. Az osztrák és cári csapatok kiűzése. A Román Nemzeti Komité elmenekülése. Bem jelhívásai A m i n t e g y 5000 k a t o n á t s z á m l á l ó c á r i h a d e r ő n e k E r d é l y b e v a l ó b e v o n u l á s a n e m v á l t o z t a t t a m e g a h á b o r ú m e n e t é t . B e m h a d s e r e g e m á r c i u s 11-én elfoglalta N a g y s z e b e n t , 19-én pedig Brassót. M i n d az osztrák, m i n d a cári c s a p a t o k futva

vonultak vissza Havasalföldre. Az osztrák csapatok csupán a gyulafehérvári várat tudták megtartani; az Érchegység vidékét a román paraszthadsereg védelmezte. A katonai helyzet ilyenszerű alakulása miatt sok szász és román polgár menekült Havasalföldre. Elmenekült a Román Nemzeti K o m i t é is, m e l y már n e m volt ha­ tással az erdélyi eseményekre. A kialakult helyzetre jellemzőnek tartjuk, hogy mintegy 80 román értelmiségit — köztük Bărnuţiut, Bariţiut, Cipariut — ú g y kezelték Havasalföldön a megszállók és a konzervatív helyi vezetők, mint forra­ dalmárokat, és letartóztatták őket. 1849. március 21-én, tehát két nappal Brassó bevétele után, B e m kiáltványt intézett Erdély lakosságához, melyben arra szólította fel a magyarokat, szászokat és románokat, hogy vessenek véget a nemzeti torzsalkodásnak. Hasonló felhí­ vással fordult az egyik lándzsás csapat parancsnokához, Nicolae Solomonhoz is. A Szászvárosban keltezett levelet Anton Kurz német forradalmi vezető írta, B e m hadsegéde. Az üzenet rámutatott arra, hogy be kell szüntetni az Erdély lakossága között dúló háborút, amely a kölcsönös irtó-háború formáját öltötte (Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája kolozsvári Történelmi Levéltára, K e m é n y József gyűjteménye). D e a magyar kormány és Erdély kormánybiztosai, Beöthy, majd az 1849. január v é g é n kinevezett Csányi, n e m értettek egyet B e m megbékélési politikájával. Valóban, először Kossuth, majd Csányi is érvénytelennek nyilvánította a B e m ki­ hirdette közkegyelmet. Viszont megalakult egy „vadászcsapat", melynek az volt a feladata, hogy sorra v é v e a román falvakat, valamennyi „bűnnel" gyanúsított sze­ mélyt letartóztasson. Ugyanakkor Csányi kormánybiztos „vérbíróságokat" állított fel, amelyek halállal büntették a „hazaárulókat" és a nemesi udvarokat feldúló „banditákat". Ezek a bíróságok ezrével hozták a kivégzési ítéleteket, nemcsak a román, de a magyar parasztok ellen is. A magyar kormánybiztosok kegyetlenke­ déseiről írta 1858-ban Engels, hogy azok szükségtelenek voltak és nélkülözték a politikai érzéket (Marx—Engels Művei. Román kiadás. XIV. 147).

(V) KÍSÉRLETEK A KÉT FORRADALOM EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK LÉTREHOZÁSÁRA 1. A magyar

szabadságharc

európai

jellege

1849 áprilisa

után

B e m győzelmes hadjárata következtében Erdély — az Érchegység vidéke kivé­ telével — a magyar forradalom övezetévé vált. A magyar forradalom 1849. április 14-én csúcspontjához érkezett: az országgyűlés megfosztotta trónjától a Habsburg uralkodóházat. A döntés válasz volt az olmützi „alkotmányra", melyben Ferenc József császár megfosztotta Magyarországot az elődje által is szentesített összes alkotmányos jogaitól. Megjegyzendő, hogy n é h á n y román képviselő: Murgu, Dragoş és S. Pop megszavazta a trónfosztást, és e történelmi sorsforduló idején a forra­ dalom táborában maradt. A Habsburgok trónfosztása hatalmas jelentőségű törté­ nelmi tett volt. „ . . . a magyar háború — írta Engels a Neue Rheinische Zeitung 1849. május 19-i számában megjelent Magyarország című cikkében — nagyon ha­ mar elvesztette kezdeti nemzeti j e l l e g é t . . . végérvényesen európai jelleget [öl­ t ö t t ] . . . Ha Magyarország függetlenné válik, Lengyelországot helyreállítják, N é m e t Ausztriát Németország forradalmi gyújtópontjává teszik, Lombardia és Itália önma-

gától

eléri függetlenségét — e tervek véghezvitelével az egész kelet-európai á l l a m ­ rendszer szét lett volna z ú z v a . . . " (Marx—Engels Művei 6. Budapest, 1962. 500). Tudnivaló volt, hogy „Európa zsandárja", a cár, a legitimizmus oszlopa n e m fogja tűrni a Habsburg uralkodóház trónfosztását, s hogy m i n d e n erejét latba veti a magyar forradalom elfojtására.

2. A román forradalom övezete. Dragoş tragikus békeküldetése. erők szétforgácsolódása

A románok tárgyalási A román és magyar

készsége. forradalmi

A román forradalmi övezet Erdély egyik kis területét, az Érchegység vidékét ölelte fel; ez magában foglalta Abrudbánya és Topánfalva egész körzetét, vala­ mint a marosillyei, zarándi, tordai és bánffyhunyadi hegyvidéket. E terület lakos­ sága mintegy 150 000 lelket számlált, emellett az ide visszavonult mezőségi légiók katonáinak ezreit. Ez a társadalmi és nemzeti felszabadulásért küzdő sereg 30—40 000 főből állott, de csak 1300—1400-nak volt tűzfegyvere. Harcukat rendkívül nehéz körülmények között vívták; „ . . . a z egész világtól elválasztva, elhagyatva és elfe­ lejtve éltünk — írta Iancu —, mit s e m tudva arról, hogy mi történik a h e g y e ­ ken túl". A magyar vezetők meg voltak győződve arról, hogy a képzett tiszteket nél­ külöző, kevés fegyverrel rendelkező román sereget n e m lesz nehéz legyőzni. Erre vall Csutak őrnagy azon levele is, m e l y feltétel nélküli kapitulációra szólította fel a románokat. Pedig abból a válaszból, m e l y e t Buteanu küldött, nemcsak a saját nemzeti létéért felkelt n é p öntudata tűnik ki, de az az óhaja is, hogy létrejöjjön a román—magyar megegyezés. „Vajon n e m kíséreltük-e m e g — kérdezi Buteanu — hogy szövetségre lépjünk önökkel a szabadság kivívásáért, csupán azt szabva fel­ tételként, h o g y ismerjék el nemzetiségünket? Vajon n e m akartunk-é baráti kezet nyújtani, hogy teljes jogegyenlőségünket biztosítsák? Higgyék el, eljárt az idő a n é ­ peket elnyomó politika felett" (Silviu Dragomir: Ion Buteanu. Bucureşti, 1928. 46). Csutak őrnagy minden eredmény nélkül tért vissza, n e m sikerült az érchegységbeli románokat meghódolásra kényszeríteni. Ilyen helyzetben ajánlotta fel szol­ gálatait Ioan Dragoş, a magyar országgyűlés egyik választott román képviselője. Ő a r r a vállalkozott, hogy közvetít az érchegységbeli románok és a magyar vezetőség között a megbékélés érdekében. Dragoş Kossuth megbízásából tárgyalt Abrudbán y á n a parasztsereg vezetőivel, akik fegyvernyugvást kértek a tárgyalások idejére. Kossuth visszautasította a fegyverszüneti javaslatot, s döntéséről értesítette a ma­ gyar csapatok parancsnokságát. Dragoş életét veszélyeztetve is folytatta a tárgya­ lásokat, hogy véget vethessenek a magyarok és románok közötti harcoknak. Május 6-án Hatvani, ez a könnyű sikerekre vadászó kalandorparancsnok rajtaütésszerű támadással elfoglalta Abrudbányát, mivel hogy a románok bíztak a fegyverszünet­ ben. I t t letartóztatta Buteanu, valamint Dobra prefektusokat. A havasiak n y o m b a n bekerítették Abrudbányát, majd megverték Hatvani csapatait; a város magyar lakói­ nak nagy része: férfiak, asszonyok és gyermekek áldozatul estek a román lándzsások bosszúszomjának. Maga Hatvani is alig tudott elmenekülni. De közben felakasztatta Buteanut. Dragoşt viszont, akiről tévesen azt hitték a lándzsások, hogy áruló, ők ma­ guk koncolták fel. „A megegyezés — írta Tóth Zoltán — v a l a m e l y nemzetiséggel so­ h a oly közel n e m volt, mint a románokkal 1849 májusában. Kossuth hibájául kell felrónunk, hogy túlságosan a meghódolásra helyezte a súlyt, inkább erőt igyekezett mutatni, és az indokolt fegyvernyugvásba n e m m e n t bele" (I. Tóth Zoltán i.m. 242).

Júniusban a magyar csapatok báró K e m é n y Farkas parancsnoksága alatt újabb támadást indítottak a havasiak ellen, de súlyos veszteséget szenvedtek, és kénytele­ nek voltak visszavonulni. Július elején az ifjú forradalmár Vasvári Pál vezetett újabb hadjáratot a hegyekben, de a funtinellai ütközetben száz meg száz magyar honvéd mellett ő is elesett. Itt semmisült m e g a bécsi légió is. Vasvári halála annál tragikusabb, mivel ő volt az, aki a forradalmi magyar sajtóban rámutatott arra, hogy a magyar arisztokráciának a román parasztokkal szemben tanúsított embertelen ma­ gatartása idézte elő a román parasztok felkelését (lásd Pesti Hírlap, 1849. május 25). A románok elleni harcokban a magyar forradalom jelentós erői pusztultak el. Emellett — amint arra a Honvéd című lap 1849. július 11-i száma rámutatott — a románok által megszállva tartott terület körülzárása az erdélyi magyar hadseregnek majdnem a felét lekötötte. Ilyenformán az a tény, hogy a két forradalom között nem sikerült megegyezést létrehozni, egyaránt gyengítette mind a két tábort, és gyorsította a forradalom tragikus végkifejlését.

3. A magyar közigazgatás alatt pacifikálásának kérdései

élő románok

és

szászok

1849 márciusától májusig Bemnek mintegy 30 000 emberből álló hadsereget sikerült szerveznie, melyben a magyarok és székelyek mellett románok és szászok is részt vettek. E ténnyel kapcsolatosan írta Bariţiu, hogy B e m „hat hét alatt t ö b ­ bet tett, mint hat osztrák tábornok hat hónap alatt" (G. Bariţiu i.m. 485—486). 1849. április elejétől május közepéig — kevesebb m i n t hat hét alatt — a B e m vezette magyar hadsereg elfoglalta az egész Bánságot, s csak Temesvár vára maradt a császáriak kezén. A forradalmi magyar hadsereg győzelmeit a magyar nagybirtokosok arra sze­ rették volna felhasználni, hogy az erdélyi románok pacifikálását siettessék, mégpedig a, parasztok feletti hatalmuk érvényesítésével. Jellemző, hogy m é g Csányi kormány­ biztos is, aki pedig szívén viselte az erdélyi magyar nemesek ügyét, 1849. április 28-án kiadott rendeletében kénytelen volt egyes földesurak önkényeskedését elítélni. Vannak a körülményeken n e m okult „zsarnokok" — hangzik a rendelkezés —, akik engedetlenek a törvényekkel szemben; volt jobbágyaikat, jóllehet azoknak többé n e m uraik, erőszakkal is robotra kényszerítik anélkül, hogy számot vetnének azzal, hogy cselekedeteikkel új parasztlázadás üszkét hinthetik el (G. Bariţiu i.m. 776). B e m távollétét kihasználva, egyes „vérbíróságok" a nemesség uralmának „megerősítését" célzó újabb terrorcselekményeket vittek végbe. Egy ilyen bíróság ítélte halálra Stephan Ludwig Roth szász tanárt, s végeztette ki május 11-én a ko­ lozsvári Fellegvárban. Az Erdélybe visszatérő Bem, felháborodva a „vérbíróságok" elkövette embertelenségeken, ezeket írta Kossuthnak: „ . . . j e me vois forcé de prendre quelques mesures rigoureuses contre les Commissaires du Gouvernement qui en Transylvanie feraient bientôt maudire le n o m d'Hongrois" (Kénytelen vagyok szigorú intézkedé­ seket foganatosítani mindazok ellen a kormánybiztosok ellen, akik különben meggyűlöltetnék a magyar nevet Erdélyben. Hof- und Staatsarchiv. Wien, Kabinetts­ archiv, Geheime Akten, Schwarzenberg-hagyaték. Karton 14, nr. 531). Ez alka­ lommal újabb nyilatkozatot tesz közzé, melyben ezeket mondja: „Nagy fájdalommal kell látnom, hogy azok is, akik a szabadságért vérüket ontották, hibásan értelmezve az igazi szabadságot, elnyomnak és z s a r n o k o s k o d n a k . . . Meg akarom erősíteni a magyar kormányzásba vetett hitet és szeretetet" (A nyilatkozat szövegét Băleescu

Ghicához intézett június 22-i leveléhez csatolta; lásd. Ghica: Amintiri II. 63—66). A lengyel tábornok jól látta, hogy a forradalom ügye érdekében a magyar kor­ mányköröknek m e g kell változtatniuk a románokkal kapcsolatos politikájukat (lásd Czetz: Bem's Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. H a m ­ burg, 1850. 273).

(VI) A KÖZÖS FORRADALMI ARCVONAL MEGTEREMTÉSÉT CÉLZÓ TÖREKVÉSEK FOKOZÓDÁSA 1. Európai

síkon

A haladó nézeteket valló férfiak már a forradalmi mozgalmak kezdetekor tisztán látták, hogy a forradalmak győzelméhez elengedhetetlenül szükséges a népek összefogása a reakció ellen. Az 1848—1849-es események nagy kortársai, Marx és Engels a Kölnben megjelenő Neue Rheinische Zeitungban egyesülésre buzdították a népeket, hogy leverhessék az ellenforradalmi erőket. Engels már a forradalom első hónapjaiban rámutatott arra, hogy a valóságos összefogás csak az összes népek szabadságának és jogegyenlőségének elismerése alapján érhető el. „A forradalma­ sodott Németországnak — írta Engels 1848. június 18-án — . . . s a j á t szabadságával egyidejűleg proklamálnia kellett volna az általa eddig elnyomott népek szabadságát is" (Marx—Engels Művei 5. Budapest, 1961. 73). Ugyancsak Engels mutatott rá az 1847. november 29-én mondott beszédében: „ N e m szabadulhat fel az a nemzet, mely ugyanakkor továbbra is e l n y o m más nemzeteket" (Marx—Engels Művei 4. Budapest, 1959. 396). A lengyel emigránsok is a forradalmi összefogásért dolgoztak. A lengyel e m i g ­ ráció a forradalomban végig feladatának tartotta, hogy békét hozzon létre a m a ­ gyarok, románok és szerbek között az osztrák abszolutizmus és cári zsarnokság elleni közös harc érdekében. A győzelmes erdélyi magyar hadak főparancsnoka, B e m tábornok kiáltványaiban forradalmi egyesülésre hívta fel a magyarokat, romá­ nokat és németeket. Murguval megbeszélte a cári elnyomással s z e m b e n i lengyel ellenállás megszervezésének kérdéseit is, ezt támogatták volna az erdélyi Érchegység­ ben tömörült, Iancu vezette parasztseregek. A magyar vezetők közül a magyar kormány párizsi megbízottja, Teleki László kapcsolatban állt a havasalföldi és moldvai emigránsokkal, s arról győző­ dött meg, hogy a románokkal és szerbekkel v a l ó megbékélés nélkül n e m lehet létrehozni a népek forradalmi arcvonalát. A népek közös harcának eszméje lelkesítette a cseh demokratikus köröket. „Elérkezett az ideje annak — írta 1849 áprilisában a radikális demokrata beállított­ ságú cseh lap, a Lipa Slovanska —, amikor a népeknek össze kell fogniuk, hogy elháríthassák a régi rabláncok újrakovácsolását" (Karl Obermann: Die Interna­ tionale Solidarität in der Revolution von 1848—1849, lásd Zeitschrift für Ge­ schichtswissenschaft. Berlin, 1965. 839). A forradalmi erők egyesítése végett tanácskozott 1849. május 18-án Párizsban Czartoryski herceg, Teleki László, Pulszky Ferenc, az angliai magyar ügyvivő és. Rieger volt cseh képviselő.

2. Bălcescu tevékenysége egy román—magyar szövetség

létrehozásáért

Magheru tábornok, a havasalföldi forradalom egyik volt vezetője már 1849 márciusában felhívta Kossuth figyelmét arra, hogy a cári intervenció n e m fog a dunai fejedelemségekre korlátozódni, s ki fog terjedni a magyar forradalom ellen. Felvetette a román—magyar szövetség s egy román légió szervezésének gondolatát, amely a magyar hadsereg mellett harcolna (Akadémiai Könyvtár. Bukarest, kézira­ tok, 1060. 242/5 és 326/8). Magheru javaslatai nem találtak megértésre a magyar vezetők köreiben. A román—magyar forradalmi szövetség létrehozásáért folytatott tevékenység a következő hónapok folyamán szervezettebb formát öltött. Április 13-án írta Bălcescu Konstantinápolyból Golescunak: „ . . . f e l h a t a l m a z á s o m van, hogy tárgyaljak és meg­ egyezzek a szerbekkel és a magyarokkal" (Opere, IV. 154). Ahogy megérkezett a magyar táborba, n y o m b a n hozzákezdett küldetése teljesítéséhez: hogy az erdélyi románok és magyarok közötti háború befejeződjön, hiszen a harcok gyöngítették mindkét forradalmi tábort, s az ellenforradalomnak kedveztek. Számot v e t v e azzal, hogy a Habsburgok trónfosztásával a magyar szabadságharc európai jellegűvé ala­ kult át, Bălcescu mindent elkövetett, hogy megnyerje a románokat a közös arcvonal eszméjének. Amint Kovács Endre magyarországi történész írja, május és június hónapban a megbékélés legjelentősebb szorgalmazói a román forradalmárok voltak, mindenekelőtt Nicolae Bălcescu (Kovács Endre: Magyar—délszláv megbékélési tö­ rekvések 1848—49-ben. Budapest, 1958. 131). A n n a k köszönhetően, hogy szoros kapcsolatban állt az erdélyi román veze­ tőkkel, Bălcescu jól ismerte a magyar nemesek társadalmi és nemzeti korlátait. Igye­ kezett tehát meggyőzni a magyar vezetőket, hogy mondjanak le a nemzeti szupremáciáról, ha őszinte fegyverbarátságot akarnak a román néppel. Bălcescu ugyan­ akkor Az erdélyi románok mozgalma 1848-ban c í m ű cikkében ezeket írta: „A ha­ vasalföldi forradalmárok egy pillanatra sem feledkeztek m e g arról a szolidaritás­ ról, amely őket a román nemzet összes ágaihoz köti" (Opere I. Bucureşti, 1953. 335). A megegyezés útjában állt azonban a magyar vezetőkörök nacionalizmusa. Jel­ lemző, hogy Batthyány Kázmér külügyminiszter június 27-én szükségesnek tartotta hangsúlyozni (holott a cári csapatok már átlépték Magyarország határait), hogy „ . . . vágyuk és céljuk az erdélyi és bánsági románok asszimilálása". Erre jegyezte meg Bălcescu keserűen: „Semmit s e m felejtettek és semmit sem tanultak" (Opere IV. 197). Ez a nagy román forradalmár minden nehézség ellenére folytatta meg­ kezdett munkáját, bízva abban, hogy a magyar kormány változtat addigi politiká­ ján, s hogy a vezetés olyan emberek kezébe kerül, akik kevesebb ellenséges érzel­ met táplálnak a nemzetiségekkel szemben, mert — vallja — ilyen emberek mégis vannak a magyarok közt (i.m. 209). Bălcescu a cárizmus elleni harc továbbvitele mellett volt, még a magyar for­ radalom veresége esetén is. Június végén két fiatalembert küldött lancuhoz azzal az üzenettel: „próbálja Bemet meggyőzni, hogy vállalja egy főként román vagy — nemzetiségre való tekintet nélkül — teljesen erdélyiekből álló mozgalom v e z e ­ tését" (i.m. 206). A román—magyar forradalmi testvériség gondolatát karolta fel az Espatriatul című lap, amelyet a havasalföldi forradalmár író, Cezar Bolliac szerkesztett Brassó-

ban. Hasonló célokat tűzött maga elé a Democraţia címen Sigismund Pap román követ szerkesztésében Pesten megjelenő lap is; a lap szerkesztőjével szorosan együttműködött Nicolae Bălcescu.

3. A július (békítési

14-én elfogadott „Projet de tervezet). A két forradalom

pacification" közeledése

A magyar kormány csak július 14-én fogadta el Bălcescu azon javaslatát, m e ­ lyet a magyar országgyűlés román képviselőivel együttműködve dolgozott ki. Így jött létre a békítési tervezet („Projet de pacification"), melyet a román emigráció nevében Bălcescu és Bolliac, magyar részről Kossuth kormányzó írt alá. Ez bizto­ sítja a magyarországi románok nemzeti jogait, a parasztságra vonatkozóan leszögezi az összes feudális szolgáltatások megszüntetését, az egyes földesurak által a pa­ rasztságra kényszerített szerződések érvénytelenítését. Az utóbbi rendelkezés is bizo­ nyítja, hogy a parasztságnak a forradalom idején mindig küzdenie kellett a birtokos nemesség e l n y o m ó kísérlete ellen. Ugyanakkor azt tanúsítja, hogy a román veze­ tők Bălcescuval az élen magukévá tették a parasztság követeléseit. A békítési tervezetnek a parasztkérdésre vonatkozó pontjai Tóth Zoltán megállapítása szerint (i.m. 246) megközelítették az agrárdemokrácia követelményeit, m e l y a népek — nemcsak vezetőrétegeik — összefogásának legfőbb feltétele volt. A tervezet a román légió megalakításával kapcsolatban feltételeket is tartal­ mazott. A légiónak a magyar hadsereg oldalán az emberiség szabadságát fenyegető cári Oroszország és Ausztria ellen kellett volna harcolnia. Július 28-án a Szegeden tartott országgyűlés megszavazta a nemzetiségi tör­ vényt, m e l y azt célozta, hogy megbékítse a románokat és szerbeket, s megnyerje őket a forradalom ügyének. Ez volt az utolsó törvény, melyet az 1848 júniusában megválasztott országgyűlés elfogadott. A magyar hadsereg már a kapituláció kü­ szöbén állt a törvény elfogadásakor, s így az n e m változtathatott az események menetén. A békítési tervezet aláírása után Bălcescu nyomban az Érchegységbe ment, ahova azonban csak július v é g é n érkezett meg. Iancu augusztus 3-án a magyar kormányhoz írt levelében leszögezi, hogy túl késő román—magyar szövetséget kötni — a cári csapatok már a Maros v ö l g y é n nyomultak előre —, de semleges­ séget ígér a magyar hadsereggel szemben. E levelet Bălcescu augusztus 8-án adta át Kossuthnak, aki n y o m b a n arra utasította B e m tábornokot, hogy a magyar csa­ patok tartózkodjanak a „montagnards"-ok (havasiak) elleni harcoktól. Ha Kossuth három hónappal korábban, 1849 májusában adott volna ki fegyverszüneti parancsot, akkor, amikor Dragoş Iancuval tárgyalt, az erdélyi események más irányba fejlőd­ hettek volna. De bármilyen későn jött is létre Bălcescu tárgyalásai nyomán az egyezség, n e m lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a két forradalom — a románoké és a magyaroké — közeledett egymáshoz, hogy megszületett a mindkét oldalon megerősített fegyverszünet. 4. Román—magyar forradalmi testvériesülési törekvések Erdély egyes nyugati részein, főként Biharban Sok román vezető és országgyűlési képviselő: Eftimie Murgu, Aloisiu Vlad, Ioan Dragoş, Ioan Gozman, Alexandru Buda, Sigismund P a p és mások, bár állan­ dóan küzdeniük kellett a magyar nemesség nacionalizmusával, részt vettek a m a -

gyar forradalomban, a hadi helyzettől függően Pestről Debrecenbe költöztek, majd onnan ismét Pestre, aztán Aradra és Szegedre. Dragoş szerepet vállalt a Habsburgok debreceni trónfosztásakor is, ó később a béke követeként vállalt missziójában esett el, Hatvani támadása miatt. E vezetők magatartása hatással volt a román lakos­ ságra, amelynek soraiból katonák ezrei kerültek ki s vettek részt a magyar had­ seregben. Teljesen románokból álló zászlóaljak is alakultak, amelyekben az altisz­ tek és tisztek szintén románok voltak. Ilyen volt a vitézsége miatt B e m által is becsült 55. honvéd zászlóalj. Többségében románokból állt a 29., 49., 58. és 73. zászlóalj. A császári hadsereg száz meg száz fogságba esett román katonája állt be Bem hadseregébe. Így, mialatt az Érchegységben a parasztsereg kíméletlen háborút folytatott a magyar csapatok ellen, mert azok meg akarták hódítani a havasiakat, sok, máshol vívott csatában román és magyar katonák v á l l v e t v e küzdöttek az osztrák és a cári csapatok ellen. 5. Németek

a magyar

forradalomban

A B e m vezette hadsereg győzelme lehetőséget adott arra, hogy ismét szóhoz jussanak azok a németek, akik már előbb csatlakoztak a magyar forradalomhoz. 1849. március 26-án Gött nyomdász kiadja a Kronstädter Zeitung c í m ű újságot. Ebben teszi közzé cikkeit A n t o n Kurz, aki külső munkatársa volt a Bălcescu és Laurian szerkesztette Magazin istoricnak is; az említett lap hasábjain láttak n a p ­ világot Maximilian Moltke költő versei, aki Erdély összes lakóinak jogegyenlő­ ségéért szállt síkra (Carl Göllner: Die Siebenbürger Sachsen in den Revolutions­ jahren 1848—1849. Bukarest; 1967. 216—217). Kurz a hadműveletekben is részt vett, s B e m egyik hadsegéde volt. 6. Iancu

álláspontja

a román—magyar

kérdésben

A román parasztsereg vezetője, a „hegyek királya" — ahogy hőn szeretett népe nevezte — n e m volt ellensége a magyar népnek, viszont ellensége volt a dölyfös magyar birtokos nemesség zsarnoki hatalmának. Amint a magyar emlékírók feljegyezték róla, a harcokban kímélte az emberi életet, s megpróbálta vissza­ fogni a bosszúvágytól fűtött borzalmas cselekedeteket. Az 1848 őszi és 1849 téli harci h u l l á m lezajlását követő tavaszon Iancu késznek mutatkozott arra, hogy béke­ tárgyalásokat folytasson a magyar kormánnyal, természetesen feltételként szabva meg a románok nemzeti jogainak elismerését, valamint a parasztság követeléseinek tel­ jesítését. A tárgyalások sikertelenségéért n e m Iancu, h a n e m a magyar kormány a felelős. Simonffy alezredeshez küldött válaszlevelében Iancu fájlalja a háborúsko­ dást, mert — amint mondja — „a természet egyazon hazába helyezett, hogy földje m e g m ű v e l é s é n együtt verejtékezzünk és közösen élvezzük édes gyümölcseit" (Tran­ silvania, 1877. 54—56). Már csak az a tény is, hogy a forradalom leverése után Iancu egy hónapon át menedéket nyújtott Bălcescunak, akit az ellenforradalom pribékjei üldöztek, m u ­ tatja, hogy az erdélyi vezető értékelte a nagy forradalmi demokrata törekvéseit, hogy Iancu n e m állt távol a népek testvériesülésének eszméitől. 7. Bem és Murgu utolsó kísérlete a 48-as forradalom ügyének megmentésére B e m a temesvári vereség után sem adta fel a küzdelmet, h a n e m mindent elkö­ vetett a forradalom megmentésére. Ebben a Iancu vezette román parasztsereg s e ­ gítségére számított. Augusztus 14- és 15-ének éjjelén Facsád mellett hosszú beszél-

getést folytatott M u r g u v a l , a r o m á n f o r r a d a l m á r r a l , a k i I a n c u t á b o r á b ó l t é r t vissza a B á n s á g b a . A beszélgetést J u r a s c h e k u r a d a l m i t i s z t t a r t ó k i h a l l g a t t a , a r r ó l j e l e n t é s t k ü l d ö t t az o s z t r á k h a t ó s á g o k n a k (Kriegsarchiv, W i e n , S c h r i f t e n des K r i e g s g e r i c h t e s , 1849; D e á k I m r e : Bem utolsó esztendeje, lásd Székelység, 1934; K o v á c s E n d r e : Bem József. B u d a p e s t , 1954. 634—635; I. D. S u c i u : Revoluţia de la 1848 în Banat. B u c u r e ş t i , 1968. 235). A lengyel f o r r a d a l m á r a b b a n r e m é n y k e d e t t , hogy a r o m á n é s m a g y a r f o r r a ­ d a l m i e r ő k egyesítésével visszafoglalhatja Erdélyt, m e l y — a m i n t m a g a m o n d o t t a — valóságos t e r m é s z e t e s erőd. Ez volt az utolsó kísérlet, hogy az e r ő k egyesítése ú t j á n a f o r r a d a l o m ü g y é t m e g m e n t s é k . Sajnos, ezek a t e r v e k az a d o t t k ö r ü l m é n y e k k ö ­ zött m e g v a l ó s í t h a t a t l a n o k v o l t a k , sőt a h e l y z e t a n n y i r a r o s s z a b b o d o t t , hogy a u g u s z ­ tus 19-én B e m is k é n y t e l e n volt e l h a g y n i E r d é l y t , ahol a n n y i győzelmet a r a t o t t .

ZÁRSZÓ 1848-ban és 1849-ben E r d é l y b e n és M a g y a r o r s z á g o n n e m z e t i jellegű h a r c o k foly­ tak, m e l y e k n a g y m é r t é k b e n összefonódtak az e l n y o m o t t p a r a s z t s á g é s a f ö l d e s u r a k közötti a n t a g o n i z m u s o k k a l . E z e k n e k a h a r c o k n a k az e m l é k é t a n a c i o n a l i s t a t ö r t é ­ n e t í r ó k é v t i z e d e k e n á t a r r a h a s z n á l t á k fel, h o g y m e g m é r g e z z é k a v i s z o n y t ezen országok n é p e i között. A polgári t ö r t é n e t í r ó k e l h a l l g a t t á k v a g y m i n i m a l i z á l t á k a n ­ n a k a t é n y n e k a jelentőségét, hogy m i n d a r o m á n o k , m i n d a m a g y a r o k , v a l a m i n t a lengyelek, n é m e t e k , szerbek, csehek és m á s o k s o r a i b a n v o l t a k t i s z t á n l á t ó h a z a ­ fiak, a k i k a n é p e k közötti e g y e t é r t é s t s z o r g a l m a z t á k , s o l y a n b a r á t s á g g o n d o l a t á t ápolták, a m e l y a n e m z e t i jelleg és n e m z e t i jogok kölcsönös t i s z t e l e t é r e a l a p o ­ zódik. Azok a h a l a d ó gondolatok, a m e l y e k e t ezek a h a z a f i a k az 1848—49-es f o r r a ­ d a l m i m o z g a l m a k idején h i r d e t t e k , az E u r ó p a e m e t é r s é g é b e n e g y ü t t é l ő n é p e k közös s z a b a d s á g k ü z d e l m e i n e k , az e m b e r i s é g h a l a d á s á é r t vívott h a r c á n a k legjobb h a g y o ­ m á n y a i közé t a r t o z n a k .

Részlet a szerző S t r ă d u i n ţ e s p r e u n i r e a p o p o a r e l o r d i n T r a n s i l v a n i a î n r e v o l u ţ i o n a r i 1848—1849 című könyvtervezetéből.

anii

EGYED ÁKOS

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS NÉHÁNY KÉRDÉSE HÁROMSZÉKEN A j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s p a r a s z t s á g u n k t ö r t é n e t é n e k sorsfordulója volt, u g y a n ­ a k k o r r á n y o m t a bélyegét a p o l g á r o s o d á s , az egész tőkés fejlődés f o l y a m a t á r a is. És itt n e m á r t , h a n y o m b a n szóvá t e s s z ü k : b á r az 1848 u t á n i székely t á r s a d a l o m - és gazdaságfejlődés n e m egy j e l e n s é g é v e l é r t e t l e n ü l á l l u n k s z e m b e n , m é g s e m v e t e t t ü k fel a n n a k lehetőségét, h o g y a Székelyföld p o l g á r o s o d á s a e l s a t n y u l á s á b a n s z e r e p e lehetett az e r d é l y i á t l a g o s n á l k é s ő b b e n és az o t t a n i n á l j ó v a l k e d v e z ő t l e n e b b felté­ telek között v é g b e v i t t j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s n a k . T ö b b e k között ez teszi szükségessé, hogy a r o m á n i a i t ö r t é n e t k u t a t á s á l t a l á n o s f e l a d a t a i között k ü l ö n foglalkozzunk a székelyföldi j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s s a l . U g y a n e r r e f i g y e l m e z t e t n e k azok a sajátosságok is, a m e l y e k a j o b b á g y v i s z o n y o k felszámolását k ü l ö n ú t r a t e r e l t é k a Székelyföldön. I n d u l j u n k ki a t é n y e k b ő l . 1848 előtt E r d é l y v á r m e g y e i t e r ü l e t e i n a l a k o s s á g n a k 81,8%-a a j o b b á g y - és zsellér-réteghez tartozott, a Székelyföldön az u t ó b b i a k t á r s a ­ d a l m i súlya m i n t e g y 3 9 % volt (lásd I m r e h I s t v á n : Majorsági gazdálkodás a Székely­ földön a feudalizmus bomlásának idején. B u k a r e s t , 1956. 23). De n e m c s u p á n m e n n y i s é g i l e g is jól m é r h e t ő k ü l ö n b s é g e k r ő l v a n szó, h a n e m o l y a n sajátos jogi és gazdasági t e r m é s z e t ű j e g y e k r ő l is, a m e l y e k k i h a t o t t a k a j o b b á g y r e n d s z e r felszámo­ l á s á n a k m ó d j á r a . M i a l a t t u g y a n i s az ú r b é r e s j o b b á g y o k és ú r b é r e s zsellérek a K o l o z s v á r o n hozott t ö r v é n y é r t e l m é b e n (IV. tc.) 1848. j ú n i u s 18-án E r d é l y - s z e r t e felszabadultak, s tulajdonukba vették a jobbágyföldeket, mégpedig földesuraiknak az á l l a m részéről v a l ó k á r t a l a n í t á s a mellett, a d d i g a székely székek t e r ü l e t é n élő j o b b á g y c s a l á d o k n a k c s a k egy t ö r e d é k e , m i n t e g y 10—15%-a s z a b a d u l t fel h a s o n l ó k ö r ü l m é n y e k között. A többség az önerőből való megváltás nehéz útjára kénysze­ rült. Ez a j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s sajátos befejezését j e l e n t i a századok f o l y a m á n az á l t a l á n o s erdélyitől n e m egy v o n a t k o z á s b a n e l t é r ő e n a l a k u l t székelyföldi j o b b á g y ­ viszonyoknak. T e r m é s z e t e s e n t u d j u k , hogy H á r o m s z é k n e m a z o n o s í t h a t ó a székely székek tel­ jességével. Mégis — a források* t a n ú s á g á r a h i v a t k o z v a — k i j e l e n t h e t j ü k , hogy H á r o m s z é k viszonyai igen a l k a l m a s a k n e m c s a k a k é r d é s helyi v e t ü l e t e i n e k t a n u l ­ m á n y o z á s á r a , de á l t a l á n o s a b b összefüggések f e l d e r í t é s é r e is. E l s ő s o r b a n azért, m e r t az összes székely székek közül a feudális viszonyok fejlettsége itt é r t e el a l e g m a ­ g a s a b b fokot, hiszen a h ű b é r i függőségbe j u t o t t c s a l á d o k viszonylagos t á r s a d a l m i súlya 45% k ö r ü l mozgott, s z e m b e n a t ö b b i e k átlagos 3 0 % - á v a l . Másodszor, m e r t b á r a m i n t e g y 9000 j o b b á g y és ú r b é r e s (birtokos) zsellércsalád é p p e n száz h e l y s é g b e n * A dolgozat Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája tára családi levéltárainak anyagára épül. A továbbiakban csak történik hivatkozás.

Történeti a többi

Levél­ forrásra

élt szétszóródva katonarendűek és nemesek között, mégis cselekvőképes, jelentós társadalmi erőt képviselt. S végül, mert Háromszéken a jobbágyok függőségi v i ­ szonyának legalább három fontosabb változata alakult ki; a katonarendűek szé­ kely-örökségein lakó jobbágyok viszonyai különböztek a kisnemesektől függőkétől s még inkább a főnemesek jobbágyainak helyzetétől. B á r a jobbágyok többsége nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozott, az említett t é n y mégis lehetővé teszi a székely hűbériség sokarcúságának tanulmányozását. A jobbágyfelszabadítást az úrbériség kérdéseit feszegető évtizedes országgyű­ lési, megyei, illetve széki közgyűlési viták előzték m e g Erdélyben is, de gyakorlati­ lag a felszabadulást csak az 1848-as forradalom tűzte napirendre. A k e z d e m é n y e ­ zés — s ezt szeretnők aláhúzni — a parasztság részéről jött, ha az n e m is volt független a pozsonyi országgyűlés határozatától, a m e l y már március 18-án Magyar­ országra vonatkozóan kimondotta az úrbéri viszonyok eltörlését és a köztehervi­ selést. N e m tudjuk nap szerinti pontossággal meghatározni, hogy az egyes háromszéki falvak jobbágyai és zsellérei mikor szüntették be a robotot, de tény, hogy 1848 m á ­ jusának v é g é n és júniusának elején a háromszéki faluban a robotoló jobbágy i n ­ kább volt kivétel, mint megszokott jelenség. Ilyenformán nem lehet vitás, hogy a jobbágyok önfelszabadítása Háromszéken, mely a forradalom első hónapjaiban kö­ vetkezett be, megelőzte a jogi felszabadítást. S bármi is történt később, a forra­ dalomban megszűnt robot tömegméretekben soha többé nem volt visszaállítható. Mindaddig, amíg meg n e m történt a törvény szerinti is, n e m volt teljes a h ű ­ béri kötöttségek alóli felszabadulás; a jobbágyság éppen annyira volt jogi konstruk­ ció, mint társadalmi-gazdasági intézmény. Érthető, hogy a székely falvak parasztsága nagy örömmel fogadta a kolozsvári országgyűlés már említett döntését, m e l y előírja hogy június 18-án Erdélyben megszűnik „Az úrbériségeken (colonicaturákon) eddig feküdt úriszolgálat (robot), dézma s pénzbeli fizetések eltöröltetnek" (Corpus Juris Hungarici. Az 1540—1848. évi erdélyi törvények. Budapest, 1900. 673). A törvény szövegét s a hozzá fűzött hivatalos magyarázatot falugyűléseken hozták a nép tudo­ mására. Utána Háromszéken (de például Csíkban is) mindenki (hivatalos közegek, földesurak és jobbágyok) úgy tudta, hogy a hűbéri függőségben élő személyek a majorsági zsellérek bizonyos kategóriái kivételével visszanyerték szabadságukat, mégpedig úgy, h o g y egyszerre tulajdonosaivá váltak annak a teleknek és földnek, amelyet a törvény a kezükön talált. A háromszéki falvak jobbágysorban élő népének öröme azonban n e m v o l t tartós, mert egyre sokasodtak a nyugtalanító hírek. A nyomukban kialakulóban levő hangulatot, a jobbágyok elbizonytalanodását jól tükrözi Veress Miklós és Székely János zágoni jobbágyok beadványa. Ezek a maguk s „ . . . t ö b b társaik n e ­ vekben és képekben" aggodalommal kérdezik Vay Miklós kormánybiztostól, való-e, ami hírlik, hogy „ . . . m i n k e t m é g eddigi súlyos terű alatt kívánnak hagyni?" ígérve, hogy jól fognak szolgálni a nemzetőrségekben, kérik, intézkedjék, hogy „ . . . nyerhetnének v a l a h o g y szabad lakó életet". A szél ezúttal sem indult fúvatlan. Ugyanis a székely földesurak n a g y része megtalálta a kibúvót a jobbágyfelszabadítás alól a IV. törvénycikk 6. paragra­ fusában. A székelyföldi jobbágyfelszabadítás alapvető kérdése az, hogy az 1848-as IV. tc. értelmében felszabadultak-e a székelyföldi jobbágyok és zsellérek. Túl messze vezetne, ha a törvény részletes elemzésébe bocsátkoznánk (lásd Kovács József: Adatok az 1848 utáni erdélyi tőkés mezőgazdaságról. Bukarest, 1957. 23—38), de arról nem mondhatunk le, hogy ne idézzük a 6. paragrafust, s fel n e

vessünk néhány gondolatot újszerű értelmezhetőségével kapcsolatban. Tesszük ezt azért is, mert a történettudomány — ha egyáltalán foglalkozott v e l e — a jobbágy­ felszabadítás elodázását a Székelyföldön ennek a paragrafusnak tulajdonította, té­ vesen. Íme, az említett paragrafus szövege (kiemelések tőlem): „A Székelyföldön a tiszta majorságok közé értetik a székely örökség (siculica haereditas), ennélfogva, minthogy az adófizető és fegyvert viselő székelyek jószágai köztudat szerint több­ nyire tiszta székely örökségek, az azokon lakó kolonusokra azon mentesség, mely más úrbéresekre nézve a törvény nyomán rögtön életbe lép, csak azon esetben ter­ jedhet ki, ha az említett adófizető és fegyvert viselő székely tulajdonosok az előbbi paragrafusban írt bíróság előtt be nem bizonyíthatnák, hogy valamely telek és föld, mely kolonusaik kezén van, majorság vagy székely örökség" (Corpus Juris... erdélyi törvények, 674). Először is azt észlelhetjük, hogy a törvény különbséget tesz a jobbágytartó kategóriák között. Névszerint ugyan csak az adófizető és fegyvert viselő székelyeket említi, de v é l e m é n y ü n k szerint ezzel meg is különbözteti őket a főnemesi jobbágy­ tartóktól, sőt a kisnemesektől is. Figyelembe v é v e a székely társadalom akkori terü­ leti tagozódását, nyilvánvaló, hogy a katonai terheket hordozó réteg Háromszék, Csík-, Kászon- és Gyergyószékre, valamint Bardóc fiúszékre vonatkozott, míg az adózó székelyeken (a határőrkatonai szolgálatra n e m fogott) udvarhelyszéki, ara­ nyosszéki és marosszéki székelyek értendők. A törvény tehát kétszer is megnevezi az említett rendek székely-örökségét, mégpedig abban az értelemben, hogy a mentesség elsősorban ezekre vonatkozik, s hogy a jobbágyfelszabadítás é r v é n y e csak ezekre n e m terjed ki. A továbbiakban a katonáskodó rétegek földjén lakó jobbágyokról a források igen keveset beszélnek. A gyér adatok mégis arra engednek következtetni, hogy azok előbb v a g y utóbb, de elveszítették a telket és a hozzá tartozó földet, ha n e m voltak hajlandók tovább is teljesíteni a függő helyzetből adódó kötelezettségeket, v a g y még akkor is. Ez a kevés számú, erőtlen jobbágyréteg arra m é g csak n e m is gon­ dolhatott, hogy erőszakkal megtartsa magának a földet, a fegyvert viselő és a szolidaritás kötelékeivel is erősen összefonódott katonai családok ellenében. A katonarendűek szolgálatában álló jobbágy- és zsellérrétegek ügye elenyészett anélkül, hogy megoldódott volna. Mielőtt fejtegetéseinkkel tovább mennénk, ki kell térnünk a székely-örökség (siculica haereditas) fogalmára. E roppant bonyolult fogalmat nehéz szabatosan meghatározni, s nyilvánvalóan ez tette lehetővé, hogy visszaéljenek vele, hogy v a l ó ­ ságos úrbéri viszonyok elködösítésére használják fel. A székely-örökség tiszta for­ májában (ezt a minőséget az említett paragrafus erősen hangsúlyozza) a földkö­ zösség felbomlása óta magántulajdonba vett, apáról fiúra szálló, katonai terhet hordozó családi örökséget, jószágot jelentett. V e l e a fiskus még a család magvaszakadása esetén s e m rendelkezett: n e m vehette birtokába, n e m adományozhatta másnak. Ü g y véljük, hogy ilyen tiszta székely-öröksége csak az említett adófizető és katonáskodó rendeknek, a közszékelyeknek lehetett. Lehetne vitázni arról, hogy hová volna sorolandó az olyan nemesek vagyona, akik adományozott földet n e m bírtak. Viszont az máris köztudomású, hogy a földesúri nagybirtok nagyrészt adományos jellegű volt, s ezáltal székely-örökség természetét elveszítette. Nagyrészt, mert — amint arra Nagyajtai Kovács István rámutatott — a nagybirtok egy része, eredeti magva, s a „szerzemények" székely-örökség jellegű maradt.

Sajnos, a g y a k o r l a t b a n n a g y o n messze k e r ü l t e k a 6. p a r a g r a f u s szellemétől, melynek nem lehetett más értelme, mint hogy a közszékelyek azon rétegének, mely valamilyen körülménynél fogva jobbágyot vagy zsellért tartott, vagyonvesztését meg­ akadályozza. A j o b b á g y t a r t ó k i s - és főnemesség j o b b á g y a i t t ö m e g e s e n székely-örök­ s é g n e k n y i l v á n í t o t t á k , s m i n t i l y e n e k e t , n e m s z a b a d í t o t t á k fel. ( E m l é k e z t e t ü n k a r r a , hogy a j o b b á g y o k ettől függetlenül a t e l e k b e n m a r a d t a k , m e g ő r i z t é k a k e z ü k ö n t a l á l t földeket, s n e m szolgáltak.) Csak ezzel l e h e t m e g m a g y a r á z n i , hogy j ú n i u s 18-án s u t á n a á l l a m i k á r t é r í t é s m e l l e t t az a k k o r i h á r o m s z é k i f a l v a k b a n c s a k m i n t e g y 100 j o b b á g y c s a l á d o t s z a b a d í t o t t a k fel ( U z o n b a n 23-at, B o d o k o n 16-ot, Lisznyón és K ö k ö s ö n 11-et és így t o v á b b ) . Viszont az a k k o r F e l s ő - F e h é r m e g y é h e z t a r t o z ó , de 1876-ban H á r o m s z é k m e g y é h e z csatolt f a l v a k b a n az ú r b é r e s e k f e l s z a b a d u l t a k : H í d végen, N y é n b e n , Bodolán, M a r k o s o n és S z á r a z p a t a k o n l e g a l á b b 600 j o b b á g y c s a l á d n y e r t e vissza s z a b a d s á g á t s v e t t e t u l a j d o n á b a az á l t a l a h a s z n á l t földet. A h á r o m s z é k i f a l v a k b a n t o v á b b r a is függőségben m a r a d t a k a m a j o r s á g i zsel­ lérek m e l l e t t a székely-örökséges v a g y a z o k n a k n y i l v á n í t o t t j o b b á g y o k és a székely-örökséges zsellérek. A jogi f e l s z a b a d í t á s ü g y é t a f o r r a d a l o m a l a t t n e m is si­ k e r ü l t d ű l ő r e v i n n i : gátolta a k a t o n a i helyzet, a n a g y s z a b á s ú ö n v é d e l m i h a r c k i b o n t a k o z á s a , m e l y n e k vezetői — teljesen é r t h e t ő e n — igyekeztek g á t a t v e t n i a j o b b á g y o k és f ö l d e s u r a k nyílt összecsapással fenyegető h a r c á n a k , hogy az e r ő k e t a k a t o n a i f e l a d a t o k r a l e h e s s e n összpontosítani. A győztes H a b s b u r g - e l l e n f o r r a d a l o m 1849-ben m é g n e m a v a t k o z o t t b e a b b a a s t a t u s q u ó b a , a m i t ezen a t é r e n talált. D e m á r 1850. j a n u á r 10-én n a p v i l á g o t l á t o t t báró Wohlgemuth erdélyi főkormányzó rendelete, mely további szolgálattételre köte­ lezi a z o k a t a zselléreket, a k i k n e k 1848 előtt a d ó a l á eső földje n e m volt. Ez az e l l e n f o r r a d a l m i j e l l e g ű i n t é z k e d é s a z t á n b á t o r í t á s u l szolgált a j o b b á g y t a r t ó föld­ b i r t o k o s o k n a k is, hogy m e g p r ó b á l j á k a r o b o t felvételére szorítani volt j o b b á g y a i k a t és zselléreiket. Első l é p é s k é n t a f ö l d e s u r a k b é r l ő k n e k n y i l v á n í t o t t á k fel n e m s z a b a d í t o t t j o b b á g y a i k a t , s v e l ü k olyan b é r l e t i szerződéseket í r a t t a k alá, m e l y e k b e n azok elis­ m e r i k , hogy a b é r e l t föld n e m ú r b é r i jellegű, s m i n t olyanhoz, a volt j o b b á g y o k t u l a j d o n o s i jogot n e m f o r m á l h a t n a k . T e r m é s z e t e s e n szó sem volt v a l a m i l y e n s z a b a d ­ p a r a s z t i b é r l ő r é t e g k i a l a k u l á s á r ó l : ellenkezőleg, a régi g a z d a s á g o n k í v ü l i k é n y s z e r ­ n e k egy kései v a d h a j t á s á t j e l e n t e t t e , afféle k é n y s z e r b é r l e t volt. Ez az á l l a p o t m i n t ­ egy h á r o m évig t a r t o t t , s teljes e r e d m é n y t e l e n s é g g e l végződött a volt j o b b á g y t a r ­ t ó k r a n é z v e . R é s z b e n azért, m e r t a volt j o b b á g y o k és új b é r l ő k m i n d e n k é p p e n e l l e n ­ szegültek a n n a k , h o g y „jogos e s e t ü n k e t " — a m i n t az az altorjai és ikafalvi j o b b á ­ gyok p a n a s z l e v e l é b e n o l v a s h a t ó — „ á r e n d á s s á " , azaz m a g á n j o g i t e r m é s z e t ű v é ala­ k í t s á k át. M á s r é s z t a z é r t volt o l y a n rövid é l e t ű a b é r l e t r e n d s z e r , m i v e l k ö z b e n m e g j e l e n t az 1854-es császári n y í l t - p a r a n c s , m e l y m á s ú t r a t e r e l t e a j o b b á g y o k fel­ s z a b a d u l á s á n a k ügyét. D e k o r á n t s e m o l y a n r a , a m i l y e n r e a volt j o b b á g y o k és zsellérek s z á m í t o t t a k . U g y a n i s h a eddig l e h e t e t t illúziójuk, h o g y v é g ü l is é p p e n olyan, t e h á t viszonylag k e d v e z ő b b feltételek — a f ö l d e s u r a k n a k az á l l a m részéről t ö r t é n ő k á r p ó t l á s a — m e l ­ lett r á z h a t j á k le a szolgálat k é n y s z e r é t s v e h e t i k t u l a j d o n u k b a a földet, m i n t a m e ­ gyei j o b b á g y o k , m o s t n y i l v á n v a l ó lett, h o g y c s a k az ö n m e g v á l t á s , m e g v á l t a k o z á s útja m a r a d s z á m u k r a n y i t v a . 1854 u t á n t e h á t k i b o n t a k o z o t t a h á r o m s z é k i j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s h a r m a d i k szakasza (az első a f o r r a d a l o m idején m e n t v é g b e , a m á s o d i k a t az 1849—1853-as é v e k r e tehetjük), m e l y n e k fő jellegzetessége az, hogy a j o b b á g y o k ö n m e g v á l t á s a tömeges jelenséggé v á l t .

H o g y a n zajlott le s m i l y e n g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i k ö v e t k e z m é n y e i v o l t a k ? Az esetek k o n k r é t v i z s g á l a t a a r r ó l győz meg, h o g y az ö n m e g v á l t á s (örökvált­ ság) m i n t tömeges j e l e n s é g az 1854-es császári n y í l t - p a r a n c s é r t e l m é b e n b o n t a k o z o t t ki, de azontúl saját ú t j á n h a l a d t . Afféle egyezkedés volt a volt földesúr és j o b b á g y között, m e l y h o s s z a b b - r ö v i d e b b a l k u d o z á s u t á n r e n d s z e r i n t v á s á r r a l végződött. M á s esetekben, h a a b é k é s m e g o l d á s n e m sikerült, ú r b é r i b í r ó s á g elé k e r ü l t az ügy, s k ö v e t k e z é s k é p p e n a n n a k a d ö n t é s e volt i r á n y a d ó . De így is, úgy is a jobbágynak meg kellett váltania a belső telket s az azon a hozzá tartozó földeken „feküdt" szolgálmányokat, az elmaradt robotnapokat, a m e l y e k az ú r i s z o l g á l a t n a k a f o r r a d a l o m idején t ö r t é n t m e g t a g a d á s a óta u g y a n c s a k felgyűltek. Az ö n m e g v á l t á s a l a p v e t ő k é r d é s e i között szerepel a fizetendő összeg n a g y s á g a , a t u l a j d o n b a v e e n d ő föld t e r j e d e l m e , a k e t t ő a r á n y a . T é v e d é s v o l n a azt h i n n i , h o g y a földesurak j u t á n y o s á r o n b o c s á t o t t á k ö n m e g v á l t á s a l á a j o b b á g y t e l k e k e t , s a hozzá tartozókat. Az á r k o s i j o b b á g y o k n a k p é l d á u l m á r az 1849-ben kötött h a s z o n ­ béri szerződésben l e h e t ő v é t e t t é k , h o g y azok a j o b b á g y b i r t o k o t „ . . . a n n y i á r o n , mint más idegennek béhagyatott volna, magukévá tehetik". Z á g o n b a n a S z e n t k e r e s z t y család j o b b á g y a i n a k egy c s a l á d r a j u t ó á l t a l á n o s váltságdíja az első egyezés s z e r i n t 896 Rforint* volt. ( T a l á n n e m é r d e k t e l e n t u d n i , hogy a h e t i h á r o m n a p o t szolgált j o b b á g y o k v á l t s á g d í j a 1040 R f o r i n t r a , a k é t n a p o ­ soké 639-re, a másfeleseké p e d i g 580 R f o r i n t r a rúgott.) Ezt az összeget a volt j o b b á g y o k n a k h á r o m év leforgása a l a t t k e l l e t t v o l n a t ö r l e s z t e n i ü k . Az e m l í t e t t 869 Rforint t e r m é s z e t e s e n ö n m a g á b a n n e m sokat m o n d , viszont h a t e k i n t e t b e vesszük, hogy a b b a n az i d ő b e n egy p á r jó igás ökör á r a 180—200 forint k ö r ü l mozgott, é r t h e t ő v é v á l i k , h o g y j e l e n t ó s összegről v a n szó, m e l y n e k e l ő t e r e m t é s e a n y a g i l e h e ­ tőségeit j ó v a l m e g h a l a d ó feladat elé á l l í t o t t a a volt j o b b á g y o t . V a l ó b a n , a j o b b á g y o k többsége k é p t e l e n n e k b i z o n y u l t az egész váltságösszeg­ nek k é s z p é n z b e n v a l ó kifizetésére, s ezért a r r a k é n y s z e r ü l t , h o g y földet „hagyjon vissza" volt f ö l d e s u r á n a k . A zágoni, p a p o l c i és körösi 72 ö r ö k m e g v á l t á s i e g y e z m é n y ­ ben, a m e n n y i t s i k e r ü l t á t n é z n ü n k , 54 a l k a l o m m a l esik szó földvisszahagyásról. A zágoni K i s G y ö r g y és felesége, Lötsei A n n a ö r ö k v á l t s á g i l e v e l e (hasonlót k ö t ö t t a földesúr m i n d e n j o b b á g g y a l ) , m i u t á n leszögezi, h o g y „ . . . e z e n egyezésnél fogva fel­ szabadult székely b i r t o k o t b i r t o k l ó új p o l g á r és p o l g á r n ő az 1040 Rforint v á l t s á g ­ díjat kifizetni n e m t u d j á k " , előírja, h o g y ők „nyolc köböl s z á n t ó t és n y o l c szekér szénát t e r m ő k a s z á l ó h e l y e t összesen 540 forint é r t é k b e n v i s s z a h a g y n a k " . A f ö l d e s ú r n a k á t a d o t t föld m e n n y i s é g é n e k a r á n y á b a n c s ö k k e n t a k é s z p é n z b e n fizetendő összeg. Így p é l d á u l az e m l í t e t t zágoni j o b b á g y o k h a r m a d i k , végleges k ö t levelei szerint a r é g e b b i á t l a g o s v á l t s á g d í j 869 R f o r i n t r ó l 433 f o r i n t r a szállott alá. Csakhogy — a m i n t m o n d o t t u k — e n n e k a r á n y á b a n a p a d t a felszabaduló c s a l á d o k t u l a j d o n á b a j u t ó föld t e r ü l e t e is. Az ö t v e n zágoni j o b b á g y m á r a f e l s z a b a d u l á s első l é p é s e k o r elveszítette s z á n t ó f ö l d j é n e k m i n t e g y 36 s z á z a l é k á t és k a s z á l ó i n a k 42 százalékát. A f e n n m a r a d ó készpénzfizetési kötelezettségek teljesítése a z t á n o d a vezetett, h o g y e l a d o g a t t á k i g a v o n ó á l l a t a i k a t , v a g y é p p e n s é g g e l — a m i n t N a g y ajtán t ö r t é n t — a m á r t u l a j d o n u k b a á t m e n t földből k e l l e t t p a r c e l l á k a t e l k ó t y a ­ vetyélni. Á r k o s o n az ö n m e g v á l t á s r a v á l l a l k o z o t t 31 j o b b á g y közül 22-en h a g y t a k vissza földet. T o r j á n , I k a f a l v á n , L e m h é n y b e n és m á s h o l s z i n t é n földvisszahagyás k ö v e t ­ keztében c s ö k k e n t a v á l t s á g d í j á l t a l á n o s összege l é n y e g e s e n n a g y o b b r ó l 458 forintra. Végül m e g kell e m l í t e n ü n k azt az e g y á l t a l á n n e m e l h a n y a g o l h a t ó tényt, h o g y például T o r j á n a j o b b á g y o k s z a b a d s á g u k visszaszerzésekor egy régi joguktól is * Rforint

— rénes (rheinisch)

forint,

osztrák

pénzegység.

k é n y t e l e n e k v o l t a k m e g v á l n i : az a l á í r t s z e r z ő d é s e k b e n l e m o n d t a k a h a t a l m a s B á l ­ v á n y o s n e v ű erdős-legelős t e r ü l e t h a s z n á l a t i jogáról. N e m j á r t a k a z o n b a n j o b b a n a z á g o n i a k s e m , a k i k a közös h a v a s o k és legelők őket illető r é s z é n e k k é t h a r m a d á t a földesúri u d v a r n a k e n g e d t é k át. A székely j o b b á g y k é r d é s r e n d e z é s e t e r m é s z e t e s e n n e m m a r a d h a t o t t v a l a m i ­ féle helyi ü g y ; a n n y i visszaélés, é r d e k ö s s z e ü t k ö z é s , e l é g e d e t l e n s é g h a l m o z ó d o t t fel k ö r ü l ö t t e , hogy a z o k n a k országos v i s s z h a n g j a t á m a d t . E r r e v a l l az a t é n y is, hogy az 1863-as n a g y s z e b e n i országgyűlésen is foglalkoztak vele. E z e n Ion R a ţ i u , a k é r ­ dés e l i s m e r t s z a k é r t ő j e követelte, h o g y a Székelyföldön a v o l t j o b b á g y o k helyzetét ú g y rendezzék, m i n t h a azok m e g y e i t e r ü l e t e n élő j o b b á g y o k v o l n á n a k . H a s o n l ó é r t e l m ű c i k k e t í r t Iobăgia în Secuime c í m m e l ( G a z e t a Transilvaniei, 1868. j a n u á r 26/február 14.) a h a l a d ó p o l i t i k u s és t ö r t é n é s z G e o r g e B a r i ţ i u is, a k i h e z a h á r o m s z é k i falvakból t ö m e g e s e n é r k e z t e k p a n a s z o s levelek. A h á r o m s z é k i j o b b á g y o k azt n y i l v á n v a l ó a n jól t u d t á k , h o g y a m e g y é k b e n a f e l s z a b a d u l á s t e r h e i t az á l l a m viseli. Az e l ő n y t e l e n m e g k ü l ö n b ö z t e t é s m i a t t érzett e l k e s e r e d é s ü k e t c s a k n ö v e l t e fokozatos elszegényedésük. É p p e n ezért n e m valószínű, h o g y az ö n m e g v á l t á s f o l y a m a t a m e n t e s lett v o l n a a n y í l t k i t ö r é s e k t ő l . E r r e a jövő k u t a t á s a i a d j á k m e g a feleletet. Azt a z o n b a n m á r m o s t is t u d j u k , hogy az ellen­ t é t e k a b b a n az i d ő b e n a volt j o b b á g y o k és f ö l d e s u r a k között n a g y m é r t é k b e n k i é l e ­ ződtek. E r r e v a l l az a t é n y is, h o g y H á r o m s z é k e n 1004 j o b b á g y - és zsellércsalád ügye k e r ü l t b í r ó s á g elé. U g y a n a k k o r a k ü l ö n f é l e közigazgatási és m á s t e r m é s z e t ű i n t é z m é n y e k h e z a k é r v é n y e k , p a n a s z o k özönét z ú d í t o t t á k . Az u t ó b b i a k közül vissz­ h a n g j á n á l fogva k i e m e l k e d e t t az 1050 volt h á r o m s z é k i j o b b á g y á l t a l a l á í r t s 1867b e n a p a r l a m e n t h e z b e n y ú j t o t t k é r e l e m (ezt k i l y é n i D o n á t h P á l vezetésével k ü l ­ döttség a d t a át), m e l y b e n az ú r b é r i s é g felszámolása egyik n a g y i g a z s á g t a l a n s á g á n a k állítják, h o g y a székely j o b b á g y o k n a g y o b b r é s z é n e k j ó s z á g á t h á t r á n y o s a n k ü l ö n ­ b ö z t e t t é k m e g a v á r m e g y e i j o b b á g y o k é t ó l (Kolozsvári Közlöny, 1867. d e c e m b e r 24). F e l m e r ü l a k é r d é s : a v o l t j o b b á g y o k k ö z ü l h á n y a n v á l t h a t t á k m e g jószágaikat 1854 és 1867* k ö z ö t t ? S a j n o s , ezzel k a p c s o l a t b a n k i m e r í t ő a d a t o k k a l n e m r e n d e l k e ­ z ü n k , d e a m e n n y i b e n elfogadjuk azt a feltevést, h o g y az e m l í t e t t 1050 j o b b á g y esete a m é g l e n e m z á r t ü g y e k s z á m á t is j e l e n t i , a k k o r feltételezhetjük, h o g y H á r o m ­ széken 4000—5000 k ö r ü l m o z g o t t az ö n m e g v á l t á s s a l f e l s z a b a d u l t j o b b á g y c s a l á d o k száma. M á s k é r d é s a z s e l l é r e k felszabadulása. H á r o m s z é k e n az ú r b é r e s (valamelyes k ü l s ő b i r t o k o t is használó) zsellérek s z á m á t 800—900-ra t e h e t j ü k (Apor K á r o l y k i m u t a t á s a . Á l l a m i L e v é l t á r , Sepsiszentgyörgy, az A p o r c s a l á d l e v é l t á r a ) . Ezek előbb v a g y u t ó b b a j o b b á g y o k h o z h a s o n l ó m ó d o n j u t o t t a k b i r t o k a i k t u l a j d o n á b a . De ott v o l t a h á z a s és h á z n é l k ü l i zsellérek j ó v a l n é p e s e b b r é t e g e s a k u r i a l i s t á k és p r e d a l i s t á k u g y a n c s a k j e l e n t ő s k a t e g ó r i á j a is. A h á z n é l k ü l i z s e l l é r e k e t az 1854-es császári n y í l t - p a r a n c s m e n t e s í t e t t e a szol­ g á l a t t é t e l kötelezettsége a l ó l . E z e k n e k s e m m i j ü k s e m volt, és s e m m i t s e m k a p t a k . Az ú r b é r e s h á z a s z s e l l é r e k v i s z o n t osztoztak a székely-örökséges jobbágyok s o r s á b a n : az ö n m e g v á l t á s ú t j á t j á r t á k , b á r ezzel s z e m b e n n a g y e l l e n á l l á s t fejtettek ki. Oltszem, Mikóújfalu, M á l n á s , Z a l á n , B ü k s z á d , Erősd, B o d z a f o r d u l ó és m á s fal­ v a k n é p e m i n d e n t elkövetett, h o g y az á l l a m viselje f e l s z a b a d u l á s u k t e r h e i t .

* A kiegyezés után változás következett be a még el nem intézett ügyek meg­ oldásában. Amennyiben az illető volt jobbágy helyzete úrbéri természetét bizonyítani tudta, felszabadulása terheit az állam viselte. E kérdésre más alkalommal szeret­ nénk visszatérni.

Amikor 1860 körül a törvényszékek egymás után hozták a nemleges dönté­ seket, valóságos zsellérmozgalmak bontakoztak ki. 1860. május 30-án Oltszem lako­ sai „ . . . m é g az asszonyok is a faluházához gyűltek, várván, hogy az önmegváltásra n e m hajló családok közül melyeknek fogják vagyonát árverezni". A zsellérnép fő támasza Háromszéken Kovács János sepsiszentgyörgyi ügyvéd volt, akit Dózsa Györgyként emlegettek a volt jobbágytartók, de akit a nép úgy követett, „mint valami szkít főnököt" (milyen jó tudni, hogy akadtak ilyen ügyvédek is!). A három­ széki zsellérek önmegváltásának folyamata 1896-ban fejeződött be; a sort Bükszád zárta 1896-ban.

* Megállapítható tehát, hogy a székelyföldi s így a háromszéki jobbágyok és zsellérek többségének felszabadulása súlyosabb feltételek között ment végbe, mint a megyei úrbéres jobbágyoké é s zselléreké. Az önmegváltás ugyanis amellett, hogy nagy anyagi romlással járt, mintegy két évtizeddel vetette vissza (az általános erdélyihez viszonyítva) a feudális viszonyok amúgy is megkésett eltörlését. Ezalatt pedig szaporodtak a bajok, súlyosbodtak a kedvezőtlen körülmények, melyekkel az alig felszabadult parasztgazdáknak szembe kellett nézniük. A kialakuló versenyharcba olyan feltételek között kellett bekapcsolódniuk, amikor már az első lépé­ seknél elveszítették amúgy is kevés földjük mintegy 30 százalékát. Pedig a váltságtőke előteremtése további elszegényedésük forrása maradt. Mindezek olyan viszo­ nyokat teremtettek, melyeknek súlyos gazdasági-társadalmi következményei lettek. Valószínű, mindezen kedvezőtlen tényezők együttes hatásának tulajdonítható, hogy azok a háromszéki falvak, amelyekben a jobbágyfelszabadítás az itt elemzett módon ment végbe, néhány évtized múltán is magukon viselték a régi rendi világ nyomait. Ezek n e m kerülték el Benedek Elek éles szemét, aki A l - és Feltorján utazva jegyezte le a következőket: „Sűrűn érik egymást a szűkebb m e g tágabb kúriák, a nemesi udvarházak, m é g sűrűbben a zsellérházacskák, a volt jobbágyok már nagyobbacska házai s e l v é t v e módosabb házak: hatökrös gazdák laknak itt. A székelység a m a harmadik rendje, mely a lófőszékely után következik, s a m e l y 1848 előtt gyalog szolgálta a császárt" (Édes Anyaföldem. Budapest, 1920. 179). Bár nem m i n d e n régebbi katonarendű székely volt hatökrös gazda, de Benedek Elek faluképe mégis megkapóan reális, a valóságos társadalmi és gazdasági helyzetet tükröző.

* Minden korlátja ellenére a jobbágyfelszabadítás m é g felemásan megoldva is nagy jelentőségű e s e m é n y volt. Az 1848-as törvény túlhaladott termelési viszonyokat szüntetett meg, jelentós népi erőknek adta vissza személyes szabadságát s hárí­ totta el felemelkedésük elől a jogi torlaszokat. A feudális viszonyok felszámolása hozzájárult a termelőerők növekedéséhez s a termelés fokozódásához. N e m feledkezhetünk m e g arról sem, hogy a jobbágyfelszabadítás és a zsellér­ kérdés rendezése egy nagyobb folyamatnak, a polgári viszonyok kialakulásának is része és formálója volt. Az önmegváltás nehézkes és költséges útja ebben a vonat­ kozásban is éreztette hatását. Háromszék mezőgazdasági népességének a századfor­ dulón mintegy 40%-át alkotó napszámosok és cselédek éppen a 48 előtti zsellér­ rétegnek s az elszegényedett parasztságnak az ú j , kapitalista viszonyok között élő utódai lettek. Mivel a megyében az őstermelés úgyszólván az egyetlen számbajöhető

foglalkozás m a r a d t , a felduzzadt a g r á r s z e g é n y s é g n e m t u d o t t m á s t e r m e l é s i szekto­ r o k b a felszívódni, s így a belső v á n d o r l á s o k v a g y é p p e n a k i v á n d o r l á s ú t j á r a k é n y ­ szerült. N e m v é l e t l e n ü l p a n a s z o l t á k a h a l a d ó é r t e l m i s é g i e k a n é p i e r ő p u s z t u l á s á t . Az o t t h o n m a r a d t t ö b b s é g a m e z ő g a z d a s á g m e l l e t t szegényes mellékfoglalkozások kifejlesztésére k é n y s z e r ü l t . A k a p i t a l i s t a á l l a m j e l e n t ő s b e a v a t k o z á s á r a ez a v i d é k sem számíthatott. A n a g y g a z d a s á g i és t á r s a d a l m i á t a l a k u l á s o k egyszerre k e z d ő d t e k a szocializ­ m u s s a l , s n a g y o b b m é r e t e k b e n a R o m á n K o m m u n i s t a P á r t k e z d e m é n y e z t e és v e z e t t e é p í t ő m u n k a n y o m á n s z e m ü n k előtt b o n t a k o z n a k ki.

Györkös Albert:

Mányi Gótika

TÁRSADALOM ÉS EGYÉN BESZÉLGETÉS LUKÁCS GYÖRGGYEL 1966-ban Budapesten párbeszéd folyt Lukács György és három német professzor között. Leo Kofler kérdéseiből s a kapott válaszok­ ból közlünk szemelvényt az 1967-ben a Rowohlt-kiadónál Gespräche mit Georg Lukács c í m e n megjelent kötetből. Ugyancsak közöljük Lu­ kács György utolsó levelét nagy kortársához, Ernst Blochhoz. A „tilta­ kozás előkészületei" az Angela Davis kiszabadításáért indított akcióra vonatkoznak, Karola pedig Ernst Bloch felesége. KOFLER: Lukács úr, tegnap rendkívül m é l y benyomást keltett bennem, a h o ­ gyan Ön az egyszerűből kiindult s azután különlegesen bonyolult kérdéseket veze­ tett le belőle. Ma hasonló módszerrel szeretnék élni, és szintén egyszerű kérdések­ kel k e z d e n i . . . LUKÁCS: Nagyon h e l y e s . . . KOFLER: . . . h o g y a bonyolultabbak felé hatolhassak előre. Hosszú idő óta egy egészen határozott kérdés érdekel és foglalkoztat. Szokásba jött az ideoló­ giát egyoldalúan a hamis tudattal azononosítani és sajátosan szabad — ú g y n e ­ vezett lebegő — tudatot egyoldalúan a kötetlenséggel egyenlősíteni, hogy ebből a polgári ideológiára vonatkozólag bizonyos következtetések legyenek levonhatók. Ebből fakad a következő probléma: a munkásságra, m e l y még mindig fele a lakosságnak, diadalittasan ráfogják, hogy elpolgáriasodott. Értik ezen a következőt: a munkásnak régebben hamis osztálytudata volt, s mára annyiban igazi a tudata, amennyiben éppen polgári jellegűt tett magáévá. Ez ellentmondás annyiban, amennyiben a munkásságnak egy valódi kötött osztálytudatot tulajdonítanak, á m e meghatározással egyidejűleg az igazi tudatot csak a kötetlennel azonosítják. V a ­ jon ez az ellentmondás szükségszerű-e a polgári ideológia számára, avagy csupán véletlen? LUKÁCS: Engedje meg, hogy újra a dolog bizonyos leegyszerűsítéséhez for­ duljak. Ügy gondolom, Gramscinak nagyon igaza volt, amikor arra figyelmez­ tetett, hogy az ideológia szót általában két teljesen különböző értelemben hasz­ nálják. Az egyik oldalon arról az elemi marxista tényről v a n szó, hogy m i n d e n egyes ember a társadalomban egy bizonyos osztályhelyzetnek megfelelően léte­ zik, ide tartozik természetesen az egész egykori kultúra, valamint az, hogy n e m létezhetik semmiféle tudattartalom, melyet az „itt és most", a mindenkori helyzet meg ne határozna. A másik oldalon e kérdés feltételéből bizonyos torzítások ke­ letkeznek, s megszokták, hogy az ideológiát ú g y is felfogják, mint bizonyos torzított reagálást a valóságra. Azt hiszem, nekünk ezt a két dolgot, ha az ideológia-fogal­ mat használjuk, m e g kell különböztetnünk, s ehhez — most visszatérek a kérdés ontológiai vonatkozásához — abból kellene kiindulnunk, hogy az ember tulajdon­ képpen, mint m i n d e n szervezet, a környezetére választ adó lény. Vagyis, hogy az ember a valóságából felmerülő problémákat kérdésekké fogalmazza át s azokra válaszol; egy úgynevezett szabadon lebegő, önmagából, tisztára csak belülről m ű ­ ködő tudat azonban egyáltalán n e m létezik, és senkinek s e m sikerült ilyesmit igazolnia. Azt hiszem, az úgynevezett szabadon lebegő intelligencia éppen úgy, mint a m a kedvelt jelszóvá vált „ideológiátlanítás", merő kitalálás, ezeknek a való­ ságos ember valóságos helyzetéhez a valóságos társadalomban s e m m i közük. KOFLER: Ebben az összefüggésben alkalmilag felvetik a kérdést, nincsenek-e

o s z t á l y s z e m p o n t b ó l közömbös ideológiai jelenségek, t e h á t o l y a n j e l e n s é g e k a fel­ é p í t m é n y b e n , m e l y e k n e m az osztályhelyzetből kifolyólag h a t á r o z h a t ó k m e g . H i ­ szen é p p e n Ön, L u k á c s professzor ú r , h a n g s ú l y o z t a é l e s e n azelőtt, r é g e b b i m u n ­ k á i b a n , h o g y az ideológia p r o b l é m á j a n e m az osztállyal v a l ó k ö z v e t l e n viszony k é r d é s e , h a n e m az o s z t á l y t á r s a d a l o m egészéhez tartozik. Bizonyos ideológiai j e ­ l e n s é g e k e t azért mégis föl l e h e t n e fedezni, m e l y e k t é n y l e g o s z t á l y k ö z ö m b ö s e k a b ­ b a n az é r t e l e m b e n , h o g y é p p e n ú g y h o z z á t a r t o z n a k a p o l g á r s á g h o z , m i n t a m u n ­ k á s s á g h o z v a g y a kispolgársághoz, így a n y e l v b e n , e l s ő s o r b a n a b b a n a t e r m i n o ­ lógiában, m e l y m a g á t a t á r g y i a s u l á s v i l á g á b ó l vezeti le, m i n t p é l d á u l : „ A t e c h n i k a u r a l k o d i k fölöttünk", „Az a t o m b o m b a fenyeget b e n n ü n k e t " , „Az infláció m e g d r á ­ gít m i n d e n t " , a v a g y : „Az eltömegesedés a t ö m e g t á r s a d a l o m b ó l k ö v e t k e z i k " . . . A n y e l v n e k e t á r g y i a s u l t f o r m á i m i n d e n e s e t r e n e m ú g y osztályozhatók, m i n t h a egy bizonyos osztályhoz k a p c s o l ó d n á n a k , h a n e m m i n t o s z t á l y k ö z ö m b ö s jelenségek, h a n e m is függetlenül az o s z t á l y t á r s a d a l o m t ó l , m e r t hiszen ezek e g y m e g h a t á r o z o t t m a g a t a r t á s t ü k ö r k é p e i e g y t á r g y i a s u l t és fetisizált t á r s a d a l m i h e l y z e t b e n . L U K Á C S : É n i n n e n m é g i s c s a k t o v á b b m e n n é k . Mivel az e m b e r i élet a l a p j a a t e r m é s z e t t e l v a l ó a n y a g c s e r e , n e m kétséges, hogy bizonyos i g a z s á g o k n a k , m e l y e ­ k e t ezen a n y a g c s e r é b ő l n y e r ü n k , á l t a l á n o s é r v é n y ü k v a n — m o n d j u k , i l y e n e k a m a t e m a t i k a , a g e o m e t r i a , a fizika igazságai, é s így t o v á b b . E b b ő l a z o n b a n p o l g á r i é r t e l e m b e n fétist c s i n á l t a k , holott ezek az igazságok bizonyos k ö r ü l m é n y e k között egészen s z o r o s a n k a p c s o l h a t ó k az o s z t á l y h a r c o k h o z ; h a m i m a a z t m o n d j u k , hogy az a s z t r o n ó m i a igazságai n e m k ö t ő d n e k osztályhoz, a k k o r ez igaz, a K o p e r n i k u s z és Galilei k ö r ü l t á m a d t v i t á k b a n a z o n b a n egyike volt a legjelentősebb, osztály­ m e g h a t á r o z t a m o z z a n a t o k n a k , v a j o n v a l a k i Galilei ellen v a g y m e l l e t t foglalt-e állást. M i v e l a t á r s a d a l o m a n y a g c s e r é j e a t e r m é s z e t t e l m a g a is t á r s a d a l m i l o m b a n v i s s z a h a t n a k az o s z t á l y h a r c o k r a . K e v é s b é egzakt s z a v a k a t h a s z n á l o k , a m i ­ k o r o l y a n f o g a l m a k a t veszek elő, m i n t fejlődés, haladás és így t o v á b b ; a fejlődés ö n m a g á b a n is o l y a n t é n y , m e l l y e l k a p c s o l a t b a n m i , m i n t p é l d á u l a fajok fejlődése e s e t é b e n D a r w i n n á l , n e m b e s z é l h e t ü n k osztályfüggőségről. Másfelől a z o n b a n é p p e n a d a r w i n i z m u s k é r d é s e volt é v t i z e d e k e n á t szociális v i t a t á r g y a . N e m l e h e t e g y t á r s a d a l o m osztályrétegződésétől függetlenül válaszolni a r r a s e m , v a j o n egységesen fejlődik-e az e m b e r i s é g , a v a g y k ü l ö n b ö z ő k u l t ú r k ö r ö k v a l a h a is k e z d ő d n e k é s v é g ­ ződnek, é s i t t k ö r f o r g á s s a l v a n - e d o l g u n k . Ezért a z t h i s z e m , h o g y i t t m o z g é k o n y a k a h a t á r o k , a m e n n y i b e n egyfelől az e m b e r i é r t e l e m k é p e s o l y a n d o l g o k a t m e g ­ á l l a p í t a n i , m e l y e k k ü l ö n b ö z ő o s z t á l y é r t é k e l é s e k t ő l f ü g g e t l e n ü l az egész t á r s a d a ­ l o m r a , sőt esetleg az egész természetfölfogásra é r v é n y e s e k , másfelől a z o n b a n m i n ­ d e n e m b e r egész egyéniségével b e l e t a r t o z i k a t á r s a d a l m i h a r c o k b a , ú g y h o g y m i n ­ d e n egyes tétel elfogadása v a g y v i s s z a u t a s í t á s a t a r t a l m i lehetőségei szerint osztály­ jelleggel m e g h a t á r o z o t t á válik. Úgy g o n d o l o m t e h á t , n e m r ö g z í t h e t ü n k le o l y a n á l t a l á n o s beosztást: itt véget é r az ideológia és ott m á s v a l a m i k e z d ő d i k . I n k á b b v a l a m i sikló, folyama­ tos dologról v a n szó, m e l y e t a t á r s a d a l o m m i n d e n k o r i szerkezete és a v e l e k a p ­ csolatos o s z t á l y h a r c o k á l l á s a h a t á r o z m e g , és n e m m a g á b a n az a b s z t r a k t tételben gyökerezik. S u g y a n e z v o n a t k o z i k az ú g y n e v e z e t t s z a b a d o n lebegő osztályokra. Bizonyos — m o n d j u k — c s ö n d e s é s ki n e m élezett p e r i ó d u s o k b a n kétségkívül a k a d n a k helyzetek, m e l y e k b e n e g y osztály egészen s e m l e g e s m a g a t a r t á s t t a n ú ­ s í t h a t az é p p e n d ú l ó h a r c o k b a n . A n n y i t mégis egészen v i l á g o s a n k i m o n d h a t o k , h o g y a t á r s a d a l o m b a n n i n c s o l y a n e m b e r , a k i r ő l e l ő r e el l e h e t n e m o n d a n i , hogy az összes lehetséges o s z t á l y e l l e n t é t e k k ö z t s e m l e g e s m a r a d . Hogy gyakorlatilag

f

ilyen semlegesség, sőt a l e g v a l ó s z í n ű t l e n e b b szövetkezés is lehetséges, éppen ez színesíti a t ö r t é n e l m e t . V a l ó s z í n ű l e g emlékeznek rá, hogy bizonyos angliai m u n ­ k á s r e f o r m o k k é r d é s é b e n a X I X . század első felében a k o n z e r v a t í v a r i s z t o k r á c i a a b u r z s o á z i a ellen l é p e t t fel, és l e h e t ő v é t e t t e a m u n k a i d ő leszállítását. Nos, e b b ő l azt a k ö v e t k e z t e t é s t l e v o n n i , h o g y a m u n k a ó r á k c s ö k k e n t é s é b e n az a r i s z t o k r á c i a osztályszerűleg é r d e k e l t lett volna, m é g i s c s a k egy kicsit messze menő, bár a tény n e m c s a k , hogy m e g t ö r t é n t , h a n e m az a k k o r i o s z t á l y h a r c n a k megfelelően e n n e k az o s z t á l y n a k érthető magatartása is volt. Úgy gondolom t e h á t , fenn k e l l t a r t a ­ n u n k az ideológia esetében is azt a d i a l e k t i k u s a l a p e l v e t , h o g y az igazság k o n k r é t . K O F L E R : Azt hiszem, itt egy r e n d k í v ü l fontos dolog tisztázódott. E g y p o n ­ tot a z o n b a n ki s z e r e t n é k r a g a d n i , a b b ó l az egyszerű okból, hogy a m i é l e t t e r ü n k ­ b e n sokszor v i t a t k o z n a k róla. Ön f o l y a m a t r ó l , á t m e n e t r ő l beszél, a f o g a l m a k á t ü t ő érvényesüléséről, egy o l y a n á l t a l á n o s í t á s r ó l . . . LUKÁCS: I g e n . . . K O F L E R : . . . m i n t a m i l y e n a h a l a d á s fogalma. É n esetleg m é g h o z z á t e n n é m m a g á t az a b s z t r a k c i ó t . E g y r e s ű r ű b b e n v e t ő d i k föl a kérdés, m i l y e n ú t o n m e g y ez végbe, s itt s z e m b e t a l á l k o z u n k az i r r a c i o n a l i z m u s p r o b l é m á j á v a l . Kétségtelen, hogy az i r r a c i o n a l i z m u s m i n t az e m b e r i l é l e k egyik m e g n y i l v á n u l á s a le n e m t a g a d ­ h a t ó . H i v a t k o z o m az i n t u í c i ó r a , a s z a b a d o n lebegő e s z m é r e , az a l k o t ó m o z z a n a t r a , ha ú g y t e t s z i k . Ön a z o n b a n az í r á s a i b a n ú j r a m e g ú j r a m e g t á m a d t a az i r r a c i o n a l i z ­ must, s r á m u t a t o t t a n n a k veszélyeire a f o g a l o m a l k o t á s b a n , a z ideológiai k o n k r e t i z á ­ l á s b a n . M i n t e g y a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy a lelki élet b i r o d a l m á b a n a b e n s ő folyamatosság önállósul, és t ú l h a r s o g j a a racionálist, o l y a n n y i r a , h o g y a z átélés, a b e n s ő á t é l é s — és itt m á r n a g y o n közel é r t ü n k a m o d e r n p r o b l é m á k h o z — k ü l ö n világgá e m e l k e d i k ; a z t á n a m i t i z á l á s k é r d é s e , a r á c i ó és é r t e l e m s z e m b e h e l y e z ­ k e d é s e a benső igazsággal. Ezzel függ össze, h o g y a h a l a d á s f o g a l m á t é p p e n i r r a cionalista m o d o r o s s á g g a l t a g a d j á k m e g . Végső fokon a h u m a n i z m u s l e b e c s ü l é ­ sére b u k k a n u n k , m i n t a m i az átéléssel, a „ t u l a j d o n k é p p e n é r t é k e s " - s e l , a „ b e n s ő e m b e r s a j á t o s s á g á " - v a l össze n e m egyeztethető. E s z e r i n t az, a m i h u m a n i s z t i k u s , külsődleges, s ezt szubtilis m ó d o n f e l ü l m ú l j a az, a m i bensőséges. É r d e k e l n e , m i t m o n d Ön m o s t e k é r d é s r ő l a k á r k i e g é s z í t é s k é p p e n , akár m a g y a r á z ó l a g ? L U K Á C S : H á t , nézze, én előbb félretolnék egy r e n d k í v ü l n é p s z e r ű dolgot, t u d n i i l l i k az e l l e n t é t e t az i n t u í c i ó és a gondolati k ö v e t k e z t e t é s e k között. I s m e r e t ­ elméleti f o g a l o m k é n t v é v e ez az e l l e n t é t t e l j e s e n h a m i s , és n i n c s m ö g ö t t e s e m m i sem. Az intuíció m i n t t i s z t á r a l é l e k t a n i fogalom m a g á t ó l értetődő, s m i n d i g ú j r a létrejön. E fogalom m i t i z á l á s á v a l s z e m b e n le k e l l s z ö g e z n ü n k : az i n t u í c i ó m i n d i g a k k o r j e l e n i k meg, a m i k o r v a l a k i egy g o n d o l a t k o m p l e x u m m a l t ú l s á g o s a n is el­ foglalt, s egy bizonyos idő m ú l v a , m i u t á n ez a k o m p l e x u m t u d a t a a l a t t b e n n e t o ­ v á b b dolgozott, h i r t e l e n — ezt a „ h i r t e l e n " - t idézőjelben m o n d o m — e r e d m é n y r e b u k k a n . I l y e n intuíciót m é g a m a t e m a t i k á b a n is t a l á l h a t u n k , s e m m i k é p p e n s e m helyes, h o g y c s u p á n a m ű v é s z e t h e z k a p c s o l j u k ; i g e n á m — és most j ö n az i s m e ­ r e t e l m é l e t i o l d a l — e g y á l t a l á n n e m szól egy t é t e l m e l l e t t v a g y ellen, h o g y i n t u i t í ­ v e n v a g y n e m i n t u i t í v e n j u t o t t a k hozzá, m e r t v a g y logikailag, v a g y t ö r t é n e l m i ­ leg k e l l b i z o n y í t a n i és felülvizsgálni az igazát, egészen függetlenül attól, hogy intuitív v a g y n e m i n t u i t í v m ó d o n t a l á l t a k - e r á . Ezt a m e g á l l a p í t á s t a z é r t t a r t o m fontosnak, m e r t a n é m e t filozófiában S c h e l l i n g óta és bizonyos é r t e l e m b e n m á r „az ítélőerő k r i t i k á j a " k a n t i m e g f o g a l m a z á s á b a n az i n t u i t í v f e l i s m e r é s n e k egy bizonyos f e l s ő b b r e n d ű s é g j á r a n e m i n t u i t í v felismeréssel s z e m b e n , a m i r e i s m e ­ r e t e l m é l e t i m a g y a r á z a t o t felhozni v é l e m é n y e m s z e r i n t m é g csak kísérlet s e m t ö r ­ t é n t s o h a . Az i n t u í c i ó fölényét egy bizonyos d o g m a t i z m u s s a l e g y s z e r ű e n elfogadták.

Ez a bizonyos m é r t é k i g s z u b j e k t í v oldal. A m i az objektív o l d a l t illeti, ú g y g o n d o ­ lom, h o g y az e m b e r i s é g v a l ó d i g y a k o r l a t á b a n k ü l ö n b s é g v a n a r á c i ó m i n t reális é s é r t e l m e s érzék, és a ráció é v e z r e d e k e n á t túlfeszített érzékelése között. Úgy gondolom, racionális az, a m i m u n k á n k b ó l s a v a l ó s á g l e g y ű r é s é b ő l ered. H a p é l d á u l olyan összefüggést találok, m e l y t é n y l e g e s e n funkcionál. H a én egy k ö v e t kiejtek a k e z e m b ő l , s az a földre hull, s ezt a k í s é r l e t e t n é h á n y s z o r m e g ­ ismétlem, a k k o r egy egészen é s s z e r ű összefüggést t a l á l u n k , m e l y e t Galilei a s z a b a d ­ esés t ö r v é n y e k é n t m a g a s fokon fogalmazott m e g . M i n d e n igazi r a c i o n a l i t á s , m e ­ lyet az életben t a l á l u n k , a m o l y a n h a - a k k o r - é s s z e r ű s é g . Egy k o n k r é t h e l y z e t k o n k ­ r é t k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r , s m e r t ez a m i é l e t ü n k b e n t ö r v é n y s z e r ű e n vissza­ tér, n e v e z ü n k — joggal — egy ilyen összefüggést r a c i o n á l i s n a k . A logika, a logi­ kailag e l é r h e t ő túlfeszítésével a z o n b a n ebből a v i l á g á l t a l á n o s ésszerűségét a l k o t ­ ták meg, holott az de facto n e m létezik. Ü g y é r t e m , a m a u r a l k o d ó t e r m é s z e t i t ö r v é n y e k szerint ésszerű, h o g y e g y k ő a földre h u l l . H a a z o n b a n egy m á s i k világot k é p z e l e k el, a m e l y b e n a k ő a m a g a s b a r e p ü l , és s z a b á l y s z e r ű e n r e p ü l n e a m a g a s b a , a k k o r az e m b e r egy ilyen v i l á g b a n ezt é p p e n o l y a n é s s z e r ű s é g k é n t fogná fel; ú g y h o g y — és ez összefügg a h a - a k k o r - é s s z e r ű s é g g e l — a k ő h u l l á s a t u l a j d o n k é p p e n n e m v a l a m i l y e n r a c i o n á l i s okból ésszerű, h a n e m m e r t e b b e n az e s e t b e n a t e r m é s z e t é p p e n ilyen részlege ezt így írja elő. No m á r m o s t a t á r s a d a ­ l o m b a n , a t á r s a d a l m i fejlődésben m i n d i g ú j r a k e l e t k e z n e k o l y a n h e l y z e t e k , m e ­ lyekben az, a m i t e g n a p é s s z e r ű n e k t ű n t , h i r t e l e n n e m egyezik m á r a t é n y e k k e l , s így t á r s a d a l m i l a g egy felfelé eső kővel v a n d o l g u n k . I l y e n h e l y z e t b e n az e m ­ beriség k é t f é l e k é p p e n foglalhat állást. Az egyik helyzet az, m e l y e t a z e m b e r m u n ­ kája k ö z b e n r e n d s z e r e s e n a t e r m é s z e t t e l s z e m b e n foglal el: h a e g y a n y a g a z eddigi törvényekkel bizonyosképpen ellenkező magatartást tanúsít, akkor addig keresünk m á s m a g y a r á z a t o t , a m í g fel n e m fedezzük az új t ö r v é n y s z e r ű s é g e t . Ez o l y a n fo­ l y a m a t , a m e l y a t á r s a d a l m i fejlődésben is m i n d i g m e g i s m é t l ő d i k . A m á s i k olda­ lon bizonyos osztályok s z á m á r a — és i t t ú j r a az o s z t á l y h e l y z e t h e z é r k e z ü n k — a t á r s a d a l m i v a l ó s á g e v á l t o z á s a teljesen é r t e l m e t l e n , s n e m is t a l á l n a k b e n n e m á s t , m i n t — t á r s a d a l m i l a g szólva — a n a r c h i á t és r e n d e t l e n s é g e t . Nézzék c s a k egészen e g y s z e r ű e n az osztályok állásfoglalásait a f r a n c i a for­ r a d a l o m b a n , a m i k o r is o l y a n dolgokat, m e l y e k a f o r r a d a l m i osztály s z á m á r a egé­ szen e g y s z e r ű n e k és é s s z e r ű n e k t ű n t e k , a volt u r a l k o d ó osztályok és s z i m p a t i z á n ­ saik k a o t i k u s n a k és i r r a c i o n á l i s n a k fogtak fel. Mivel g o n d o l k o d á s u n k m i n d i g t á r ­ s a d a l m i h e l y z e t ü n k t ő l függ és azzal kapcsolatos, t ö r t é n e l m i l e g m i n d i g ú j r a k e l e t ­ k e z n e k o l y a n helyzetek, m e l y e k b e n fontos osztályok és a z o k jeles gondolkodói bizonyos e s e t e k r e ú g y r e a g á l n a k , h o g y az új összefüggéseket s a t á r s a d a l o m m e g ­ ú j h o d á s á t a r é g i ráció á l l á s p o n t j á r ó l nézik és ítélik m e g . M e r t n e m s z a b a d elfelej­ t e n i ü k : h a a francia f o r r a d a l o m b a n a z e g y k o r ú feudális osztály hívei i r r a c i o n á l i s á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d t e k is, a f e u d a l i z m u s A q u i n ó i T a m á s idején e g y á l t a l á n n e m volt é s s z e r ű t l e n . A q u i n ó i T a m á s a f e u d a l i z m u s t joggal fogta fel o l y a s m i n e k , a m i az é r t e l e m b ő l következik, m e r t a h a - a k k o r - é s s z e r ű s é g e k n e k a n n a k idején a t á r s a ­ d a l m i v a l ó s á g b a n sok m i n d e n megfelelt. M a r a t és R o b e s p i e r r e g y a k o r l a t a a z o n b a n m á r n e m volt beilleszthető a feudális osztályok r a c i o n á l i s r e n d s z e r é b e , é s így k ö ­ v e t k e z i k a t á r s a d a l m i helyzetből az, a m i t mi i r r a c i o n a l i z m u s n a k n e v e z ü n k , m i ­ k ö z b e n j e l l e m z ő a m o d e r n fejlődésre, h o g y n e m á l l n a k m e g az új r á c i ó t a g a d á s á ­ n á l v a g y k é t s é g b e v o n á s á n á l , h a n e m k i a l a k í t j á k az i r r a c i o n a l i z m u s egy különleges r e n d s z e r é t , a m e l y a z u t á n r e n d k í v ü l szélesen k i t e r p e s z k e d i k és o l y a n k o n z e k v e n ­ ciákig j u t el, m e l y e k e t — h o g y is m o n d j a m — e r e n d s z e r e r e d e t i kezdeményezői n e m is a k a r t a k .

LUKÁCS GYÖRGY UTOLSÓ LEVELE ERNST BLOCHHOZ Budapest, 1970. X I I . 30. Drága Ernst! Nagyon köszönöm a Tőled származó jó híreket. A tiltakozás előkészü­ letei tovább folynak, s remélhetőleg n e m lesznek hatástalanok. Ezért Neked különös köszönettel tartozom. Sokat segítettél nekünk. Örülök, hogy Te jobb híreket kaptál rólam, mint én Rólad. Kettőnk esetében az életkor természetesen sokat számít. Én talán azért vagyok Nálad szerencsésebb helyzetben, mert csak a hallásom romlott nagyon. Ez azonban munka közben sokkal kevésbé zavar, mint a látóképesség csökkenése. Meg kell mondanom, hogy csodálom energiádat, szinte azt mondanám, hősiessé­ gedet, hogy ilyen körülmények között még ily energiával tudsz munkálkodni. A m i e n g e m illet, remélem, hogy a következő hónapokban be tudom fejezni a Bevezetés a t á r s a d a l m i lét o n t o l ó g i á j á b a című munkámat. Hogy azután kísér­ letet teszek-e az elméleti folytatás — az emberi nembeliség fejlődése — vagy, amit fiatalabb barátaim nagyon szeretnének, szellemi önéletrajzom megírá­ sára, m é g n e m bizonyos. Jó lenne oly sokáig megőriznem munkaképessé­ gemet, hogy mindhárom dolgot befejezhessem. Ebben a hangulatban minden jót kívánok Neked jövőbeli munkádhoz. Nagyon örülök, hogy Karolában ilyen jó támaszra leltél. A d d át neki legszívélyesebb üdvözletemet. K í v á n o m Neked a legjobbakat az életben és a munkában. Györgyöd

Szöcs Ágnes: Illusztráció

TORDAI ZÁDOR

Elkésett szavak Lucien Goldmannról A megszégyenítettség késztet írni. Mert a baráti érzés önmagában semmi. Vagy inkább kedveskedés saját magunk iránt, Narcissus tekintete: magunkat keressük a másikban. Mert a baráti érzés is a világ felé akar fordulni — a világ felé, hogy a másikkal együtt merüljünk alá benne. Mert, mint érzés általában, keresi önmagát, hogy általa a magára találó e m ­ ber megfeledkezhessék magáról. Keresi önmagát: formátlan még, meghatározatlan és talán határozatlan is: n e m vált m é g — mindegy miért — barátsággá. N e m vált m é g közös cselekvéssé. Melyben már felesleges a szó. A barátról írt szavak ezért ízetlenek mindig — s válnak valahogy egy kicsit hazugsággá. A barátság szótlan. Szövete-vére a cselekvés: a közös, az együttes. A baráti érzés m é g n e m cselekvés: ezért fogadja el eszközül a szót, a beszédet, az írást. A másikra tekint még: legalább kedvében szeretne járni. Miért is feledkezünk meg oly gyakran az időről? Cselekedni úgy kell, hogy a h a l á l soha elvégzetlen teendőn rajta n e kaphasson. Így mondja a régi intelem. A m a végső lehetőséget önmagunkra értjük. Pedig a másikra is gondolnunk kell — s ez talán fontosabb is. Mert így válik erkölcsivé az intelem bölcsessége. Így lépünk túl az ítéletre-gondoláson, a magunkat tökéletessé álmodó önelégültségen. A megszégyenítettség késztet írni Goldmannról. Mert korábban kellett volna tennem, neki való ajánlásként. Most már késő: a m e g n e m történtet megtörténtté tenni n e m lehet. A múlt kapuja mögé semmit be­ csempészni n e m tudunk. Felszegezhetjük rá Wittenbergi Pontjainkat, de ezek is csak a jövőnek szólnak. Es nincs hazugabb, mint az az írás, amelynek a halál szolgáltatja az alkalmat. Penitenciaként í r o k tehát, mentegetőzve. Kísért lomha testének képe, a testé, amelyet ő maga olyan emberien szeretett volt. Halála előtt p á r nappal is — sejtve az árulást, talán sejtve azt. Kísért szavainak — furcsán keserű, megfosztottságban lázadó-belenyugvó — színe. Ezt írva, hirtelen úgy érzem: tévedek. Inkább volt bizakodás bennük, ostoba történésen való mérgelődés. Minden egyebet a torzító emlék játéka hitet el velem, későbbi érzéseim visszavetítődése. Egy újságkivágást adott olvasnom. A legutóbbi (most már utolsó) előadásáról készült beszámolót. Torzító-ostobán egyszerűsítő volt, a gondolat szinte visszájára for­ dult benne. S elmondta, valami nagyon fontosra jött rá — az eddigi szocialista fej­ lődés titkára. Erről szólt az előadás. De n e m vették szalagra, nincs róla szöveg. Bosszantó, hisz fontos gondolatot fogalmazott meg benne. Majd kidolgozza még. részletesen. Halála előtt pár nappal mondta ezt. Vagy m é g s e m torzít az emlékezés? Több volt a hangjában, mint bosszankodás, egy ostoba véletlen feletti mérgelődés?

Hisz azt is mondotta, hogy a m á j n e m regenerálódik, és az övét elpusztította a kór. A m i maradt, n e m elég az élethez. Ezernyi elpusztult gondolat csírában megsemmisült sokasága — szám csupán. D e az az egy, amelyről tudunk — ha csak annyit is, hogy fontosságát sejtjük —, annak az egynek a pusztulása, az mindig fáj. Tehetetlenül és ostobán. Eleven kapcsolatban a világ van mindig jelen: a gondolatok és tettek. Az ember mögéjük húzódik. Aztán egyszerre magunkra maradunk. És amikor csak a könyvekbe örökített eszmék, az utánunk csengő szavak emlékei élnek, akkor vesszük észre, hogy a mérce az ember. Ahogy múlttá kopik a jelen, úgy próbáljuk megőrizni azt, ami leginkább eltűnik: az ember arcát. Előbukkannak az emberi emlékek, keressük az egyszerit, a n e m ismétlődőt, a megmaradót, a vissza n e m térőt. Azt, amit a könyvekben m e g n e m lelünk, de mégis a leírt szavak lelkének léttitka. Narcissus nézése volna ez is? Mert Kol árulja el magát az ember? A másikkal szemközt. Goldmann eltűnt arcát kutatva, mint másokkal való szembenállásának, vitá­ jának képei bukkannak fel az emlék-ködből. És mint szavak, amelyeket mások mondtak róla. Ernst Bloche például: hogy elviselhetetlen egocentrizmusát n e m lehet n e m megbocsátani. Mert ez így igaz. Goldmann maga köré rendezte a világot. Gyermeki módon. D e épp emiatt megbocsátható módon. Bár n e m mindenki viselte szelíd mosollyal mindent elárasztó jelenlétét. Nem mindenkiben volt Blochéhoz hasonló bölcsesség. Goldmann szerette a vitákat. Szerette az összecsapásokat maga köré rendezni. Uralkodni felettük — mindenbe belerobbanva, néha elvi hévvel, néha csak gyer­ meki türelmetlenséggel. Most is elmosolyodom, ha eszembe jut egy „találkozása" Adornóval. Olyannyira élveztem a színjátékot, hogy azt sem tudom, miről folyt a vita. Irodalomelméleti, szociológiai dologról, ez biztos. Adorno, azt hiszem, n e m is igen kívánt „felszólalni". Goldmann biztatta, szorította szólásra. Alkalmi dolgot m o n ­ dott, kényszeredetten. Szerény volt, talán félszeg inkább. Azért, mert n e m tudott kitérni, elégszer nemet mondani? A m i t mondott, persze saját gondolatvilágából való volt, Goldmannéval ellentétes. Aki számított is erre, várta ezt. Teljes hév­ vel rontott hát neki: érvekkel, szavak tűzijátékával, rákérdezve, igeneket és n e m ­ eket csikarva ki a mind tehetetlenebbé váló Adornóból, aki m é g bele is pirult a szokatlan helyzetbe. Mint a mindennapi dolgoktól idegen német értelmiségi, akit a sodrás kellős közepébe dobtak, oly esetlen lett. És m é g s e m lehetett Goldmannra haragudni: ragyogd volt a színjáték. De n e m az eszmék játéka volt ez. És ez zavarhatta meg Adornót leginkább. Két igencsak különböző emberi természet öszszecsapása volt: természeti esemény. Innét az élvezet, amellyel néztem, hallgattam őket. Egész más emberről árulkodik vitája Marcuséval. Nehezen szabadul m e g a hatása alól az, aki először hallja előadni, látja pódiumon Marcusét. Az egyszerű beszédmód, a lendület, a szilárdság, és valami „je ne sais quoi" igencsak magával ragad. Néptribunra emlékeztet. D e ingujjban, fürdőruhában, egyszóval civilben nem ily fenséges — rögtön érezni önteltségét. Nagy szilárdsága is talán innét van.

És n e m tudja elviselni, hogy ne középpont legyen. Inkább ellenzi a konferenciát akkor is, ha elvei szerint támogatnia kellene —, ha n e m lát reményt a fényszó­ rókra. Az ő egocentrizmusa valahogy n e m megbocsátható. Hidegnek érzem. Összecsapásukat mikor láttam, Goldmann Ernst Blochhal együtt érvelt ellene. Marcuse Blochnak tisztelve felelt, Goldmann-nak szóló válasza oda-nem-figyelés volt. Goldmann is hűvösnek tűnt. Alapvető elvi ellentét volt közöttük, mégsem hevült élessé a vita. Talán azért n e m , mert Marcuse n e m tartotta volna s e m elég „nagy­ nak", sem elég „kicsinek" (egyszerű hallgatónak: a népnek), hogy válaszoljon. D e lehet, hogy azért nem, mert Goldmann egy régebbi összecsapás érveit ismételte meg. Goldmann részéről kétségkívül ezért n e m vált személyessé a dolog: csak az elveket akarta újra és megint „leszögezni". Az eredeti összecsapással — az évekkel ezelőttivel — csak írásból ismerked­ t e m meg. Sajnálom is eléggé: sava-borsa veszett el így számomra. Annyi persze így is kiderül az írásból, hogy igencsak lényeges dolgokról volt szó. Tulajdon­ képpen a szocialista forradalomról és a munkásosztály lehetőségeiről. N e m ismét­ lem Marcuse álláspontját, eléggé ismeretes. Különben is: Goldmannról szólok. Az első vitában Goldmann az elméleti képzelőerő hiányát vetette Marcuse szemére, s párjaként azt, hogy a nyugati kapitalizmus viszonylagos szilárdsága túlságosan le­ nyűgözi ahhoz, hogy a valósághoz simuló s a felszint áttörő elméletet tudna ki­ alakítani. A vitában, melynek tanúja voltam, arról volt szó, forradalmi-e még a proletariátus. Divatos volt akkoriban Marcuse nézete — a forradalmi tett egyetlen forrása a megfosztottság. Egy osztály csak azért s addig képes tagadásra, amíg semmije sincsen, csak a láncai. Egyedüli forradalmárok a kitaszítottak: azok, akik kívülről támadnak, abszolút tagadással. Igaz, hogy a proletariátus sorsa már n e m a teljes megfosztottság — mondotta Goldmann. De ez n e m jelenti forradalmi akarásának végét. Csak ne legyünk dog­ matikusak, mint Marcuse, legyen n é m i szociológiai képzelőerőnk, s rögtön észre­ vesszük a forradalmi lehetőségeket: éppen az ú j , a megváltozott helyzetben. Mert ma másképpen forradalmi ez az osztály, mint volt a múlt században. Vessük el a régi ábrákat, elemezzük a valóságot, éppen Marx szellemében és szándékai, re­ m é n y e i szerint. Mert ha nem igaz már az, hogy semmije, így pozíciója sincs a rendszerben, akkor talán éppen ebben találjuk m e g forradalmiságának ú j lehető­ ségeit és útjait. Belülről meghódítani ezeket a pozíciókat: így indulhat rohamra a rendszer ellen. Fokozatosan előrehaladva: birtokba v é v e a gazdasági hatalom mind nagyobb szekvenciáit — lépésről lépésre: ez vezet a politikai forradalom­ hoz. Így bontakozhat ki az osztályharc, növelve az öntudatot és a tapasztalatot. Végül kényszerűség lesz a hatalom meghódítása. Van ebben az elméletben valami abból, amit olasz és más marxisták módjára „strukturális reformok" útjának ne­ veznek, sőt az önigazgatás gondolatát is felleljük benne. Lényege a forradalom mai lehetőségeinek legjobb kihasználása, m e l y nemcsak a győzelem feltételeit ala­ kítja ki, de a tovább haladáséit is, az azután valóét. Ilyen, vagy hasonló Goldmann gondolatmenete Marcuséval szemben. Vagyis ilyenre emlékszem. De tudom, nagy vulgarizátor az emlékezet: sűrít, egyszerűsíi — sok minden kihull belőle, sőt később ú j elemek épülnek bele, néha el is feledik az eredetit, m é g mástól hallottak is beleolvadnak a képbe. (Egyik eszköze meg éppen az értelmezés.) Egyre biztosan emlékszem: arra, hogy ezt az elméletet akkor ő Mallet—Goldmann-elméletnek nevezte. Ügy vélte, fontos elmondani, hogy ketten dolgozták ki ezt az értékelést. És jellemző rá ez akkor is, ha n e m vizsgáljuk, mennyi igazság volt benne, mert így is kiderül: egocentrizmusában n e m volt hely a szellemi magántulajdon polgári

érzése számára. Idegen volt tőle az oly sok „neves tudóst" jellemző érzés, mely a tulajdont a kisajátítás formáiban emeli piedesztálra. Volt Goldmannban valami puritán moralitás. De ezzel n e m sokat mondottam, annál is inkább, mert ez eset­ ben másról, talán többről is szó volt. Mallet* szociológus volt, tehát amit az elmélethez hozzáadott, az a munkás­ osztály fejlődésének szociológiai elemzése lehetett. Á m d e a tények csak akkor j e ­ lentenek valamit a szociológusnak, ha azok „kérdezni" tudnak. Számára a konkrét vizsgálat jellegét és lehetőségeit mindig a társadalomelmélet és hipotézis határozza meg. És ezt Goldmann is jól tudta — írt ő erről már korábban is. A közös „váz­ latban" Goldmann része éppen az elmélet volt. Magatartását ebben az esetben ajándékozásnak nevezem, mert az ő v é l e m é n y e szerint is az elmélet a döntő. Mégis egyenlőségi jelet tett Goldmann és Mallet közé. Barátságból tette. Bármennyire egocentrikus lett volna is, arra, akit befogadott világába, éppúgy kiterjesztette é n központúságát, mint saját magára. Szinte végletekig nagylelkű volt ilyenkor, ön­ zetlen, ő, aki különben szívesen is segített. Tulajdonképpen önmagát adta. Mert azt osztotta meg, ami lételeme volt: az elméletét. És n e m tette ezt sem feltűnően, sem kihívóan. Valójában n e m volt benne önzés. Hajlott a mások túlértékelésére. Szerény volt: gyermekien, tisztán, természetesen. Ilyen volt moralitása is. Ezért tudom megállapítani határozottan, hogy emberi dolgokban langyos kompromiszszumra alkalmatlan volt. Valahol itt bukott m e g a barátság Mallet-vel. N e m az volt a baj, hogy Mallet mindinkább a politikus „pályáját" választotta, elméleti ellentétekről se beszélt senki. Csak azzal a („politikusi") magatartással n e m t u ­ dott megbékülni, amely más embereket puszta eszköznek tekint. Emberek kihasz­ nálását, kiszolgáltatott emberek félredobását n e m tudta „megérteni". Mert ő ilyes­ mivel vádolta Mallet-t. D e az is jellemző volt rá, ahogy volt barátját útjára engedte: n e m akart „viszszaütni". Csak n e m állt vele többé szóba. Mindez akkor jutott eszembe, amikor (halála előtt) szomorú szóval beszélt Mallet-ről. Ekkor jutott eszembe újra a „Goldmann—Mallet elmélet" is. Aztán — „utólag" — elővettem néhány, korábban n e m olvasott társadalomelméleti írá­ sát. Köztük az 1952-ben megjelent Sciences h u m a i n e s et philosophie-t. Az indíték meghatározta ugyan az olvasás módját, mégis megfeledkeztem eredeti szándékom­ ról. Valami egészen másra kezdtem figyelni: arra, hogy mi mindent tudott Goldm a n n éppen 1950—52 táján megírni. Legizgalmasabb talán az volt, ahogy a tota­ litás fogalmáról írt. Ahogy a társadalom gazdasági determinációit, az eszmék tör­ téneti meghatározottságát magyarázta, mondva: ezeket csak akkor érthetjük, ha a társadalmi életet egységes egésznek: egység-egésznek, vagyis totalitásnak tekintjük. Ha szétválasztjuk őket, akkor hiába akarjuk egyiket a másikra „visszavezetni", n e m jutunk messzire A marxizmusban diadalra jutó dialektikus szemlélet ereje — írta — csak részben van a történeti szemléletmódban — az részben a szintetikus látásmódban van: az összességre és az összegeződésre, folyamataira, módjaira való figyelésben. Formai nyerseség, tehát kiforratlanság — no meg zavaró megfogal­ mazások — persze vannak a könyvben, de meglepően ritkák. N e feledjük: a meg­ í r á s é v e 1951 volt! De ugyanerre az évszámra gondolva jutott eszembe Sartre és

című

* Serge Mallet mű szerzője.

ismert

francia

társadalomkutató,

a La n o u v e l l e Classe o u v r i è r e

Althusser neve. Mert ami Sartre A dialektikus ész kritikájában érdekes — azaz pontosabban, sok mindent ebből — s ami Althusser-nél oly felkapottá vált, azt Goldmann már 1951—52-ben tudta és megírta. Legalábbis lényegében: a legfonto­ sabb gondolatok ott vannak. És ott van az a dialektikus szemlélet, amelyhez mi magunk oly keservesen talán tíz év munkájával jutottunk csak el. Hogyne gondoltam volna arra, mi lett volna, ha akkor olvasom ezt a köny­ vecskét. Vagy legalábbis korábban. Könnyebbé tehette volna a kitörést az alkotó marxizmus felé? Ehhez a társadalmi élet tanulságai, tapasztalatai kellettek. Olyasmi tehát, amit n e m lehet „megtanulni": és mindenkinek magának kellett az utat meg­ járnia. N e m sima országút vezetett minket a marxizmushoz. Meg aztán gyakran van az úgy, hogy fontosabb, hogyan olvas az ember, nem az, hogy mit. A könyv olyan, mint a valóság: akkor ad választ, ha kérdezni tudunk. Goldmann a totalitás-elméletről írva egyáltalán n e m hallgatja el annak a gon­ dolkodónak a nevét, aki számára Marxhoz vezető út volt. Lukács Györgyre hivatko­ zik. Es ezt joggal teszi, nemcsak általában, hanem mert a totalitás szintetikus értel­ mezését tőle veszi — konkrétan is. Márpedig Lukács itt élt, és tekintély is volt. Igaz viszont az is, hogy Goldmann egy „másik" Lukácsra hivatkozott: annak első kor­ szakára, az 1924-ig tartóra. A m e l y pedig egyáltalán n e m volt „kezünk ügyében". Általában: Goldmann gyakran hivatkozott Lukácsra. Így a lehetséges osz­ tályöntudat fogalmát is tőle eredezteti. És ugyanilyen joggal lehet a természet- és társadalomtudományokbeli tudományosság (és igazságfogalom) mibenlétének a szubjektum—objektum viszony más és más jellege alapján történő megkülönböz­ tetését példaként említeni. Bárhogy forgatnám is, csak azt mondhatom: ez a könyvecske történeti érték. Olyan marxista mű, amelyet változtatás nélkül nyugodt szívvel lehetett újrakiadni 1966-ban. Persze ezért elszigetelt is volt, vagyis hatás nélküli. Létrejöttének titkát mégis könnyű megfejteni. Goldmann hivatkozása is elárulja ezt. A 20-as évek marxista irodalmához kapcsolódik: onnan ível át a 60-as években újjászülető marxizmushoz. Mert nem Lukács György 20-as évekbeli gondolatvilágának puszta ismétlése. Több, tehát más is. Eltér abban, hogy elfogadta Lukács György ítéletét a Geschichte und Klassenbewusstseinról. Követi tehát a későbbi Lukácsot, még ha n e m is teljesen, ha nem is fenntartás nélkül. Legalábbis ebben, mert másutt vitatkozik is vele. Lévén, hogy elveti a művészet tükrözés­ elmélet alapján való magyarázatát — elsősorban az 1950. év körüli (szűkített) realizmus-elméletet. Aki tisztázni akarja Goldmann Lukácshoz való viszonyát, annak alapos filo­ zófia- és eszmetörténeti elemzést kell végeznie. Engem most n e m ez érdekel, ha­ n e m inkább az emberi rész. A mód tehát, ahogy tanítómesterének tekintette Lu­ kácsot. A k i önállóan tud gondolkodni, az sose szégyenli, sose titkolja, kitől tanult. D e mindenki a maga módján vall erről. Goldmannt hallva — s gyakran említette „mesterét" — mindig érezni lehetett: szívesen beszél róla. Írásaiban is gyakran hivatkozott rá: minden könyvében jóformán. És írásaiból is kiviláglik az, amit az élő szó m é g jobban mutatott: a magaadás, a szerénység. És a segítő gesztus is — a figyelem ébresztésében, az emlékeztetésben. Amikor úgy érezte, megfeledkeznek Lukácsról vagy valamely jelentős művéről, mindig módot keresett a figyelmezte-

tésre. Ilyen gesztust sejtettem abban is, hogy le akarta fordítani a Die Seele und die Formen című művet. Mert felháborította az átlagos francia fordítások „tre­ hánysága". A Lukács Györgyre való hivatkozás volt tulajdonképpen az a mód, ahogy önmagát meghatározta, ahogy „elhelyezte" magát a modern marxizmus vilá­ gában. Ezért jellemző legutóbbi kötetének (Structures mentales et création cultu­ relle) dedikációja. Akárcsak az, hogy előbb engedélyt kért Lukács Györgytől. E nélkül n e m akarta neki ajánlani, n e m akart tolakodni. Legjellemzőbb azonban a szöveg maga. Csodát találó gyermek örömével és büszkeségével mondotta: olyan fogalmazást talál, a m e l y pontosan kifejezi szándékát, n e m mond annál kevesebbet, sem többet. Többet sem, anélkül azonban, hogy bántó lenne. Íme, a szöveg a követ­ kező: „A Georg Lukács qui dès le début du siècle a inauguré en maître les chemins dans lesquels se meut encore la pensée d'aujourd'hui." Rögtön el is magyarázta, meg is fejtette a „titkot". „A század eleje óta": ezt a század első negyedében megjelent művekre ér­ tette. Ezek tették Lukács Györgyöt századunk egyik legjelentősebb filozófusává. Ha meggondoljuk, ha mérlegeljük Goldmann érveit, igazat fogunk neki adni. A Kanttól Hegelhez és Marxhoz vezető út ez" — írta volt Goldmann már huszonöt éve. És előszeretettel beszélt arról, hogy Lukács ezt az utat járva végiggondolta a modern filozófia m i n d e n alapvető lehetőségét. Minden későbbi filozófiai „iskola" alapgon­ dolatát már akkor megfogalmazta: v a l a m e n n y i modern filozófiai rendszer csíráját meg lehet akkori m ű v e i b e n találni. Így például a Die Seele und die Formen (mely 1910-ben íródott) „a modern egzisztencia-filozófia tulajdonképpeni megala­ pozásának" tekinthető. A Geschichte und Klassenbewusstsein tehát e filozófiai lehetőségek átgondo­ lása és belső legyőzésük eredményeként jött létre. Ez a m ű így az egész későbbi polgári filozófia előzetes meghaladása. N e m lehet csodálkozni, ha ezt a könyvet a század első fele egyik legjelentősebb filozófiai alkotásának tekintette. Hisz e műben a marxizmus egyben az egész modern filozófia meghaladása lett. Ahogy Marx gondolata a múlt század filozófiájának konklúziója volt. Goldmann ezért látta a Geschichtében a marxizmus újratételeződését. Így lett teljessé a sor, s igazzá, hogy Lukács „ . . . m e s t e r k é n t megnyitotta azo­ kat az utakat, amelyeken a mai gondolkodás most is halad". Történeti értékelés ez? Kétségtelen, de egyben igazságtartalom szerint való is. Bár Goldmann — mint említettem — egy megszorítással is élt: értékelése n e m volt kritikátlan, s a kritika a későbbi kor, napjaink marxizmusa szerint való volt. Goldmann szerint a Geschichte másért is fordulópont volt. Azért, mert Lu­ kács általa és benne haladta m e g tragikus világszemléletét. Azt, amelyet éppen a Die Seele u n d die Formenben fogalmazott meg elvileg, de amely még 1919-ben is eleven volt. Gondoljunk csak a forradalmi és a morális magatartás közötti konf­ liktusra, a Taktika és etika című tanulmányra. A tragédia metafizikájának l e ­ győzéséről, hegeli értelemben vett meghaladásáról beszélt Goldmann. Emberi győ­ zelemről tehát, nemcsak eszmeiről. A m ha a Geschichte fordulópont, akkor az lezárás is és kiindulópont is. Ki­ indulópont: az ember azt is meghaladja. Goldmann n e m is azt veti Lukács sze­ mére, hogy n e m maradt meg a Geschichténél, h a n e m inkább azt, hogy n e m az abban megjelölt utat folytatta. Ebben az értelemben határolja el magát a későbbi

é v e k Lukács Györgyétől. Mert „a század elejétől fogva" terminust ezt jelentő szű­ kítésnek is szánta. Kétségtelen, hogy Goldmann erős „fenntartásokkal" értékelte Lukács György 1938 és 1955 közötti írásait, nézeteit: ezekkel „számos ponton n e m tudott egyetér­ teni". Gondolom (erről n e m sokat beszélt), ezt mindenekelőtt Az ész trónfosztá­ sára érthetjük, no m e g a tükrözéselméletre. (Mi volt a v é l e m é n y e az Esztétikáról, n e m tudom. Azt sem, m i lehetett volna — tulajdonképpen így helyesebb fogal­ mazni, hisz 1968-ban m é g azt mondotta, hogy n e m olvasta: n e m volt m é g n y u ­ galma, nekiszánása ilyen vastag-gazdag könyvhöz.) D e emlékszem egy beszél­ getésre, ahol valaki, n e m tudom már, ki, Goldmannra hivatkozva „ellentételt" állított fel. Abból indult ki, hogy — később m e g is kerestem az idézetet — „Lu­ kács e korszakbeli m ű v e . . . messze a legjelentősebb mindazok között, melyeket a dogmatizmus ideje alatt kidolgoztak. Ahogy korábbi korszakában Lukács a polgári filozófia lehetőségeit gondolta végig, s így jutott el a marxizmusig, úgy második korszakában a marxizmuson belüli lehetőségeket gondolta és gon­ dolja, szenvedte és szenvedi végig. Minden lehetőség vonalán a legmagasabb ér­ tékű műveket alkotva. Így jut el (egyesek szerint így jut vissza) a „marxi marxiz­ mushoz", az egyetemes proletárvonal szerinti marxizmushoz. Egy ú j , ugyancsak hegeli típusú meghaladás lenne ez, mely egyben kitörés a múlttá váló időből, kapu­ nyitás a gondolati jövő felé. Ha Goldmann e barátjának igaza v a n , akkor Goldmann kritikai szembenállása egy korábbi időszakra rögzítődne. Erre a kérdésre azonban m á r nincs válasz, nincs ki válaszoljon. Véleményünk már csak a megjelent, a hátrahagyott írásokra épülhet. Ezek szerint viszont Goldmann ellentétei Lukács György második korszakának művei­ vel változóak. Néha élesebbek, néha viszont igencsak elhalványodnak. Halványak például a regényelméletről szóló tanulmányokban. De ezekre a kérdésekre végül is csak részletes, összehasonlító elemzés adhat választ. Megelégszem annak meg­ említésével, hogy ő m a g a a Dieu caché módszerét Lukács György második korsza­ kától sokban eltérőnek ítélte. D e itt is megvan a kettősség, mert ezt a könyvet lukácsi fogantatásúnak tekintette. Es ez kétszeresen igaz. Nemcsak tartalmilag az, h a n e m személyesen is. 1948-ban ugyanis meglátogatta a Párizsban lévő Lukács Györgyöt. Elmesélte neki a Dieu caché tervét, gondolatát. Azzal, hogy megírni n e m fogja, a szerelem-bánat tollat fogni n e m engedi többé. És a mester — aki­ nek tetszett a terv, a gondolat, miként később a könyv is — erősen lehordta, biz­ tatta, megírásra sarkallta Goldmannt. Gondolom, ezt is remélte a mestertől, se­ gítségre számítva ment Lukácshoz — ha tudattalan is, de talán ezért említette bánatát. Megírta volna a könyvet biztatás nélkül is. A segítség mégis nagyon fon­ tos volt. A lélek m é l y é n volt az, egész emberi magatartását és tevékenységét erő­ sítette. N e m a pillanatnyi, a felbukkanó elkeseredés ellen volt szüksége erre, hanem az egész munkásságára adott áldás kellett. Hogy megerősítse őt abban, ami lété­ nek alapja és lényege: útjának helyességében. S ez erőt adott a nagy vállalko­ zásban is, hogy szembe tudjon szegülni a hivatalos francia kultúra képviselőinek értetlenségével, sőt talán ellenséges magatartásával. Így született az a könyv, amely pályájának stációjából főműve lett. Korai halála tette ezzé. És ez a Dieu c a c h é második „színeváltozása" volt. Az első is tőle független okokból lett. Amikor megíródott, 1952 táján, és első kiadása 1955-ben megjelent, ez a m ű elütött az akkor uralkodó marxista iroda­ lomtól. Aztán „vállára vette" a marxizmus újjászületésének szélesedő hulláma. Máso­ dik, tíz évvel későbbi kiadása már jelentős siker volt. „Objektíve" nézve, ez a

könyv nyitánya lett a francia marxizmus reneszánszának. De „véletlenül" lett az, mert n e m ez az újjászületés hozta létre. Gyökerei visszanyúlnak a marxizmus tízes, húszas évekbeli virágzásának korába. Inkább kontinuitást jelent tehát, m i n t s e m egy megszakítás legyőzését. Persze annak, hogy a történelem ilyen helyre emelte, megvannak a „belső" okai is: ez a könyv remekmű. Remekmű: rang, amelyet értékelés n e m adhat, ezt csupán a szellemi élet adományozhatja, s idő kell, hogy láthatóvá legyen. Mégis megkockáztatom a min­ denképpen időelőtti értékelést. Megkockáztatom, mert mai szemmel n é z v e remek­ műnek látszik. Ha a későbbi fejlődés lejjebb csúsztatja a „ranglistán", akkor is csak a „haladó hagyomány" közé süllyesztheti, de n e m lejjebb, n e m az „eszmei közegbe", azok közé a m ű v e k közé, amelyek úgy hullanak ki az idő rostáján, hogy még feledés sem takarja őket. Haladó hagyománnyá, vagyis egy fejlődés kez­ detévé, puszta történeti értékké. A m e l y a késői olvasó számára közvetlenül és tartalmilag már n e m sokat mond. Ma azonban sokat nyújt és sokat mond: gyöngéi ellenére. Remekműnek mondom, és Goldmann kritériumára gondolok: szigorú egysége éppen a sokrétűségéből „nő ki". Tartalmilag pedig olyan egységességet kö­ zelít meg, amelyre a marxista filozófia-, irodalom- és művelődéstörténeti m ű v e k mindig törekedtek, de legtöbbször (megfelelő elméleti eszközök hiánya miatt) megvalósítani n e m tudtak. Vannak ragyogó marxista elemzések, amelyek feltárják valamely életmű minden belső gazdagságát. Vannak, amelyek kitűnően elemzik egy mű, egy irány­ zat társadalmi alapjait. Kevesebb az olyan, amely össze tudná kapcsolni a belső, az immanens és a kívülről közelítő, társadalmi bírálatot. Mi több, a társadalmi magya­ rázatokban néha érzünk valami mesterkéltet, egy űrt áthidaló összekapcsolást. Egy alkotás, egy m ű leírása és a társadalmi jelenség, egy ideológia tartalma és a társadalmi mozgalmak legtöbbször párhuzamban levőnek mutatkoznak, n e m lát­ juk összefüggésük titkait. Valami hiányzik, méghozzá lényeges valami. A párhuza­ mosság esetlegességet jelent — a magyarázat így n e m válhat igazán meggyőzővé. Elkerülhetetlenek az eszmei ugrások, a formai gyengeség így szükségszerű. A leíró­ elemző m ű egységessége erőltetettnek hat. És gyakran kevesli az ember, hogy vala­ miféle racionalizmus szerint csak a tudatos, csak az eszmei dolgok kerülnek szóba, hogy homályban marad mindaz, ami ezen túl van. Mintha semmi sem lenne a tudaton kívül, semmi az öntudat és a társadalmi tett között vagy ezek mögött. (Ne legyünk igazságtalanok: ezek a követelmények, az őket szülő hiányérzet azoknak az eredményeknek az alapján bukkannak fel, amelyeket éppen az említett m ű v e k által ért el a marxizmus.) Nos, a Dieu c a c h é éppen itt hoz újat. Mert éppen ez az összekapcsolás sike­ rül neki (nem hiánytalanul, de erről később). Az az elméleti eszköz pedig, amely a sikert biztosította, amely által sikerül Goldmann-nak Pascal és Racine m ű v é t valóban társadalmi egységükbe helyezni, amely által éppúgy megtalálja az őket egymáshoz fűző kapcsolatok titkát, mint gondolkodásuk és alkotásuk belső titkát, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre láttasson belülről s tudjon kívülről nézve leírni, ez az elméleti eszköz a világszemlélet fogalma. Erre építi egész elemzését, egész művét és ezáltal valósul m e g a m ű egysége is. A „vision du monde" fogalma a Weltanschauungból ered, de n e m azonos vele, még kevésbé azzal, amit a köznyelv világnézeten ért; n e m is fordítottam erre a ki­ fejezésre, túlságosan is eltérő ahhoz, hogy ez lehetséges legyen. A világnézet fo­ galma ugyanis eszmei-tudati dolgok összességére szűkült, s általában statikusnak értelmezzük. Egy kicsit „vulgarizálódott" filozófiát jelent, de közel áll az ideológia

fogalmához is. Goldmann világszemlélet- (vagy m o n d j a m világlátásnak?) fogalma ezt is jelenti, de nemcsak ezt. Mert ő belefoglalja az ember egész magatartását jellemző „alapállást": jelenti szellemi-„lelki" létének rendezett egészét és egyben azt is, ami ezt a létet egésszé rendezi. Tudati, eszmei, érzelmi, tudottá m é g n e m vált „elemek forrnak benne egységbe. Ugyanakkor, amikor jelenti azt a „ren­ dezési elvet", amely ezek tömörítésére „törekszik". Jelenti tehát azt, ami átfogja az egyén (vagy egy társadalmi egység) tevékenységét, és azt is, ami ezt megala­ pozza. Rokon az elkötelezettség fogalmával, de ezzel sem azonos. Az a mód, ahogy az ember a világgal kapcsolatban „állást foglal", ezt érzem a fogalom lényegének. Mert ez az „állásfoglalás" kétségkívül az egyéniség rendező elve. És éppen ezáltal lesz annak jellemzője is. D e ez az „állásfoglalás" minden cselekvés megalapozása is. Az a pont tehát, ahol gondolkodás és cselekvés „találkozik". Lévén, hogy a filo­ zófia is, a művészi alkotás is cselekedet, de az a forradalmi küzdelem is, ezért e fogalom-eszközzel egyszerre válik lehetővé m i n d a filozófiai felfogások, mind a társadalmi praxis elemzése. Goldmann éppen az összekötő szálat találta meg, a közvetítő tényezőt. Segít­ ségével feltárhatja az egyéni életet s az alkotás titkait, behatolhat szellemi vilá­ gába, de vizsgálhatja az őt meghatározó ideológiát is. A m i v e l már társadalmi j e ­ lenségekhez is eljutott, de úgy, hogy az osztálymagatartás és az osztálytudathoz való viszony is feltárulhat. És innét van, hogy e fogalom-eszköz használata bizto­ sítja Goldmann e m ű v é n e k szerves egységét is. Ez a Dieu c a c h é esztétikumának titka. Á m d e itt is az történik, ami mindig: egy probléma megoldása ú j problémát szül. Ha tudjuk, m i a közvetítő, máris kérdezzük, hogyan közvetít. Vagyis figyel­ münk tovább lép, s az érdekel már, hogy mi módon valósul meg kétirányú „átme­ net" egyrészt a társadalmi réteg (vagy osztály) világszemlélete és az egyén világ­ szemlélete között, másrészt az utóbbit kifejező m ű és az osztály ideológiája között. Hogyan sűrűsödik m ű v é ez a világszemlélet, hogyan tér vissza a m ű a társa­ dalomba, alakítva az adott réteg világszemléletét. Persze, ez a kérdés is egy hiány­ érzetből fogalmazódik meg. Úgy érezzük — volt kritikus, aki ezt ki is mondotta —, hogy a Dieu cachéban a világszemlélet fogalma inkább a kutatás eszköze, mint­ sem a feltárt valóság ténye. Egy kicsit úgy érezzük, Goldmann „belevitte" ezt tár­ gyába. Ezért mégis marad valami a párhuzamosságból, ha ugyan kevés is. És éppen ez a kevés szüli a hiányérzetet s így a legfontosabb kifogást is. De ez hajtja Goldmannt is tovább az elméleti kutatás kanyargós útjain, a társadalomelmélet további kérdéseinek megfejtése felé. Ez az út persze már a Dieu cachéban is körvonalazódik. Az ott még csak csí­ rában lévő gondolatokat viszi tovább, gazdagítva és pontosabbá téve őket. Min­ denekelőtt a társadalmi csoport ős az egyének közti viszony vizsgálata által. Kez­ detben talán túlzottan fogalmaz, de a túlzásokat n e m nehéz lehántani. Az alkotást létrehozó szubjektumot egy kicsit azonosítja a társadalmi csoporttal — ilyen érte­ lemben használja a kollektív szubjektum kifejezést. Azt hamar belátjuk, igaza van abban, hogy minden cselekvést együttes cselekvés részének tekint, vagyis m á s cselekedetekkel együtt megvalósulónak. Olyannak, amely ez utóbbiak nélkül n e m lehet valóságos. Szaknyelven szólva: a szubjektum-volt sose tételeződik individuá­ lisan, h a n e m mindig viszonylag kollektív módon. Mindig más cselekvésekkel együtt cselekszünk, és csak ebben és így válik a cselekedet azzá, ami. Különben Goldmann is hamar rájön arra, hogy a műalkotást n e m tekinthet­ jük úgy, mintha egy társadalmi csoport világszemléletének egyszerű kifejeződése lenne. Márpedig ha sző szerint vennők a kollektív szubjektum fogalmát, akkor ezt

kellene mondanunk. Ha ennek vennők, akkor az elemzés óhatatlanul egyedül a tudati-eszmei viszonyok terén mozogna, s azonosságok keresésére szűkülne. Aminek pedig csak egy eredménye lehet — példa van bőven —: annál reprezentatívabbnak kellene egy művet tekinteni, minél középszerűbb. És fűzzük Goldmann e megál­ lapításához, hogy ezáltal az elemzés visszacsúszna a párhuzamosságok — és a köz­ tük való misztikus kapcsolatok — világába. Ezek ismeretében jut el aztán Goldmann annak megállapításához, hogy egy m ű akkor válik jelentőssé, ha tovább­ halad a társadalmi csoport világszemléletét jellemző irányban. Ha tehát megha­ ladja azt, ami abban a világszemléletben nyilvánvalóan jelen van. Sőt nemcsak tartalmilag halad tovább, de ugyanakkor szorosabb egységbe fogja az egész világ­ szemléletet. S ez utóbbit is az oly részlegesen vagy lehetőség szerint jelenlévő „világgal-kapcsolatos-magatartás" alapján. D e olyan fokú egységgel, amely a réteg egyedeinek világszemléletében n e m figyelhető meg. Ha tehát megvalósítja azt a koherenciát, amelyre az azonos társadalmi környezetben, hasonló világszemlélettel bíró egyének törekednek (de csak törekednek). Ily módon érthetővé válik a társa­ dalmi hatás miértje, de egyben feltárul az esztétikai értékek megértésének útja is. A hatás titka, hogy a m ű olyasmit „mond ki", ami még n e m tudatos, de lehe­ tőség formájában ott „lappang" az emberek tudata mélyén. Tehát tudatosít. És ugyanazon állásfogalás alapján, amely társadalmi magatartásban, cselekvésben is jelen van. Suta leírásomból is látható talán, hogy Goldmann n e m kevéssé jutott tovább a Dieu cachébelieknél. Olyasmire talált megoldást, ami éppen e m ű olvasásakor felbukkant hiányérzetünknek volt forrása. Az olvasó viszont most más problémába ütközik. N e m hiányérzet ez: ilyesmi inkább a gyakorlati alkalmazás során bukkanhat fel. H a n e m valami zavarót ér­ zünk. Az zavar, hogy Goldmann, aki igen hevesen bírálta a strukturalizmust, akinek felfogása valójában valahol a strukturalizmus ellenpólusán van, mégis struktura­ lizmusnak nevezi a maga módszerét (sociologie structuraliste génétique). Behódolt volna egy divatnak? Vagy finomabban fogalmazva: hatott volna rá is a divat? Lehet, de n e m hiszem. S ez n e m is lenne magyarázat. Hiszen éppen ezt kell meg­ fejteni. Aztán meg előbb használta ő ezt a jelzőt, m i n t s e m divattá vált volna. Mégsem tudok szabadulni egy gondolattól: álarcot vett fel — öntudatlanul —, ál­ ruhát. Azért, hogy könnyebben elfogadják őt és nézeteit. Ösztönös taktikára gon­ dolok, és n e m véletlenül. Goldmann életútja késztet erre. Románia indította útnak, a magyar és német kultúra metszéspontján létrejött lukácsi alkotás ad filozófiai alapokat, innen marxizmusának jellege és szilárd­ sága. Párizs fogadja be tanulni, de Svájcba menekül a fasizmus elől. FranciaSvájc: Piaget-nál tanul-dolgozik, Német-Svájc: Zürichben doktorál. S a háború óta a francia kultúra adja alkotásának létalapját, keretét. Párizsban él s tanít, de ugyanakkor Brüsszelben is igazgat intézetet. És Jugoszláviában, a dalmát t e n ­ gerparton érzi legjobban magát. N e m úgy világpolgár, hogy hontalan lenne, sehova s e m tartozna, idegen lenne mindenütt. H a n e m úgy, hogy mindenütt otthonra talál. Hogy „idegen" földben is gyökeret ereszt, hogy egyetlen ország sem idegen tőle, mert mindegyikben emberek élnek: megoldást kereső emberek. D e mert így van, éppen azért kell mindenütt gyökeret eresztenie. Mindig megkeresni a nemzet falain a szűk kapukat. Hogy belül lehessen. Azért disszertál Német-Svájcban Kantról, a legnémetebb filozófusok egyikéről. Főművét, francia földön, a legfranciább gondolkodóról, Pascalról és a legfranciább tragédiaíróról, Racine-ről írja. „Feladatra" vállalkozik, amelyet „bennszülöttek" n e m tudnak meg­ oldani. Ezért fordul a Racine-ellenes hullámmal szembe: sikerrel. Egy kicsit m i n -

dig felveszi a hont adó nemzet álarcát: legsajátabb alkotóival kelve szellemi bi­ rokra. Így teremt magának alkotói létalapot Párizsban, Európa egyik legnyitottabb és egyik legidegenfalóbb városában. Sikere mindig kettős győzelem. Közvetlenül a befogadás által. De a nemzeti álarc mögül mindig kibukkan a valódi arc: az emberé. A legsajátosabb nemzeti témát egyetemessé teszi, áttöri a falakat: belülről. Más nemzetek kultúrája felé és az egyetemesség felé. Ezért kapcsolja össze Pascalt Kanttal, Racine-t Shakespearerel. És ezért törekszik egyetemes emberi létkategóriák kidolgozására; ilyen táv­ latba helyezi a tragikus világszemléletről írt elemzést. És mindig arra törekszik, hogy másokat is bevigyen a falakon belülre. Sokszor mondta, hogy szeretné, ha Lu­ kács Párizsba látogatna, olyan fogadtatása lenne, mint a Voltaire-é volt. És ez a gondolat is jellegzetesen goldmanni: nem francia, hanem egy „idegen gondolkodó, tehát lényegében az emberi szellem bevonulását és bevitelét szerette volna ünne­ pelni.

Juhos

László

rajza

SEVILLA BAER-RĂDUCANU

A GENETIKAI STRUKTURALIZMUS MÓDSZERTANA 1969—70 telén Lucien Goldmann egyetemi tanár bevezető előadását hallgattam, amelyet a „Sémantique, sémiologie et linguistique" témakörből Sociologie d e la litté­ r a t u r e et p h i l o s o p h i e címen tartott. Az öreg Sorbonne szűknek bizonyult, és ezért a professzor hétfőn a Rue de Varenne 54. szám alatti helyiségben beszélt. A te­ rem zsúfolásig megtelt, m é g az ablakpárkányokon is diákok ültek. Lucien Gold­ mann kihajtott gallérú ingben a diákok közt járkált. Élénk volt és barátságos. Kék szeme csillogott, szürkülő hajfürtjei rebellisen hulltak homlokába. Vitatkozott, út­ baigazításokat adott, mielőtt m é g tulajdonképpeni előadását megkezdte volna. N e m engedte, hogy professzor úrnak szólítsák. N e m szerette a címeket, a természetesség, a közvetlen emberi kapcsolatok h í v e volt. Tanította a diákokat, és maga is tanult tőlük. Előadása világosságától és melegségétől, a gondolatok mélységétől elbűvölten hallgattam. A genetikai strukturalizmusról beszélt. Gondoskodásra késztette hallgatóit, fej­ lesztette ítélőképességüket. A diákok jegyeztek, de néha félbeszakították: „Mais toi Lucien, que p e n s e s - t u . . . " , s a tanfolyam gyümölcsöző párbeszéddé vált. Es ugyanígy mentek végbe a dolgok szerdán is, a Rue de Feuillertine 17. szám alatti teremben, az É t u d e d e t e x t e s r o m a n t i q u e s , particulièrement d e Musset, G a u t h i e r , N e r v a l e t de romantiques m i n e u r s . . . című szemináriumon. Előadás vagy szeminárium után a vita kisebb csoportokban folytatódott. Lucien Goldmann atyaian dorgálta a makacskodókat, akik kisajátították a vitát. A diákok állandóan körülvették, s csak későn ment el, amikor felhívták a Rue de Souris-n lévő irodájából, vagy Heidelbergből, Brüsszelből, az Egyesült Államokból h í v t á k . . .

* A marxista irodalomkutatás csak hosszabb előkészületek és dokumentáció után közeledett a strukturalista kutatásokhoz. Főként azokhoz, amelyek tisztán alak­ viszonylatok játékává hajlamosak átalakítani a struktúrát, amelynek területén a szubjektivizmus uralma általános, ha n e m éppen kaotikus. Lucien Goldmann érdeme, hogy megteremtette az irodalmi alkotások szociológiai jellegű, általa g e n e t i k a i strukturalizmusnak nevezett elemzési módszerét. E tevékenységében az ösztönzést főként Lukács György egyes tételeiből (a jelentés-struktúra megfelel a Lukács által „forma és totalitás"-nak nevezett fogalmaknak), Jean Piaget felfogásából (a struktú­ rát úgy képzeli el, m i n t önálló kiegyensúlyozási folyamat eredményeként szervezett elemek összességét), mi több, Taine munkáiból is merítette. Goldmann bizonyságot tesz egy magát marxistának valló gondolkodó termékenységéről, aki összetevő elemeinek eredeti egybefonódása szempontjából továbbra is a géniusz alkotásának tekinti az irodalmi művet, a m e l y azonban elemei révén egyidejűleg elválaszthatat­ lanul kapcsolódik egy társadalmi csoport értelmi struktúrájához, amelyből léte, ere­ dete, világszemlélete, s szellemi struktúrájának szervezett fejlesztése fakad. Innen a genetikai strukturalizmus elnevezése is. A genetikai strukturalizmus ezek szerint bevezeti a társadalomtudományi sze­ miotikát, és összefüggő, érthető, jellemző képet nyújt. Lucien Goldmann már 1952-

ben szükségesnek tartotta, hogy pontosan körvonalazza álláspontját. Szigorú határt vont egyrészt a dialektikus gondolkodásmód strukturálta genetikai álláspont, m á s ­ részt m i n d e n n e m pozitivista, valamint n e m tudományos pozitivizmus közt, amelyek szerint a jelentést hordozó műre önkényesen alkalmazni lehet bármely szemiotikai rendszert. A pozitivista strukturalizmussal és a funkcionalista szociológiával szemben tehát Lucien Goldmann megvonja egy módszertani rendszer kereteit, és megteremti a jelentés bírálatát. A genetikai strukturalizmus felvetette problémák filozófiai alapra támaszkod­ nak és meglehetősen bonyolultak. Megvitatásuk az alapvető fogalmak tisztázását tenné szükségessé. Mert a dinamikus struktúra, a jelentés, az összefüggő struktúra, a világszemlélet, a „fogadás" („le pari"), az előzetes értelmi struktúra, a közvetítés kategóriája, a dologiasodás, a problematikus hős — végső fokon Goldmann definíciói, egy bizonyos felfogás hordozói, és a módszer ismertetése során arra köteleznek, hogy a szerző értelmezésében használjuk őket. A következő rövid bemutatás során a Lucien Goldmann javasolta módszertani eljárásnak csupán rendszerbe foglalt alap­ vető elveivel kívánunk foglalkozni, éspedig a Recherches d i a l e c t i q u e s című munká­ ban, a L e dieu c a c h é kötetben, a Pour une sociologie d u r o m a n című írásban, to­ vábbá néhány, a R e v u e d e l'Institut d e sociologie folyóiratban megjelent cikkben foglalt tanulmányok alapján. A genetikai strukturalizmus m i n d e n módszertani eljárása a gyakorlatilag e l e m ­ zett szövegből, a m ű egészéből indul ki. Mivel azonban a teljes m ű n e m eléggé autonóm, és csupán az átélések, a gondolatok, a tettek empirikus láncolatát nyújtja, s mivel csupán egyes részei jelentést közvetítők, a genetikai strukturalizmus m ó d ­ szeresen megköveteli a lényeges határozott kiemelését és különválasztását a lényeg­ telentől. Az egyetlen objektív közelítési mód, a m e l y ehhez hozzásegít: a „la vision du monde". Az „egységes világszemléletet" kell olyan alapnak tekintenünk, amely lehetőséget ad arra, hogy megteremtsük a szigorú analógiát az irodalmi m ű lénye­ ges elemei között. A módszer megköveteli, hogy a szöveg 90%-a tükrözze az össze­ függést megteremtő világnézetet. Mert különben a kísérlet arra, hogy a világszem­ lélet alapján állapítsuk m e g a cselekedetek érthető kapcsolatát — mindössze m u n k a ­ hipotézisnek lenne tekinthető. A fogalmi szemléletről a figyelem újra a szövegre — ez alkalommal annak konkrét jelentésére — irányul. Vagyis: a megismerés folyamatát szüntelen vibráció­ nak kell felfogni a részek és az egész közt, s ez a kölcsönhatás eredményeként válik világossá. Ez lenne a módszertani eljárás első foka. A második abból a meggyőződésből következik, hogy a feltételezések, a többékevésbé szellemi reflexiók stádiumán csak a tanulmányozott m ű és a történelmi­ társadalmi valóság alapvető struktúrái közötti kapcsolat megteremtésével egyidejűleg juthatunk túl. A végső cél egyrészt a világszemlélet mint átélt valóság, másrészt pedig az író fiktív világa közötti kapcsolat megállapítása, az összefüggés tisztázása e m e fiktív világ és az irodalmi műfaj, a stílus, a képszerűség, egyszóval az író költői modalitásai között. E célból egész sor keresztmetszetre (insertion) van szükség egyre átfogóbb jelentés-struktúrákban. Itt tér-idő struktúrákról van szó, amelyeknek része a m ű és az író mint relatív totalitás. Az első keresztmetszetet a műhöz és alkotójá­ hoz legközelebb fekvő gondolkodás- és érzelemvilágban kell készítenünk. Pascal és Racine esetében például — a janzenista gondolkodásban és szellemiségben. A má­ sodik keresztmetszet annak a társadalmi csoportnak v a g y osztálynak átfogó gazda­ sági és társadalmi életét érinti, a m e l y az illető gondolkodási irányzatnak tudatát és szellemiségét kisugározta. A janzenizmus esetében ez a „noblesse de robe" — a hivatali nemesség. A harmadik keresztmetszet a társadalomra vonatkozik. A tér-idő

dimenziókban feltárt keresztmetszetek eredménye lehetőséget nyújt az adott társa­ dalom gazdasági, szociális és politikai életével fennálló jellemző kapcsolatok m e g ­ állapítására. A kutatás két lényeges szakasza, röviden összefoglalva, bejárja az utat: 1. a szövegtől a v i l á g s z e m l é l e t h e z ; 2. a világszemlélettől az a d o t t t á r s a d a l m i csoport szellemi és érzelmi é l e t é h e z ; 3. a csoport tudatától és politikai életétől gazdasági és társadalmi életéhez; 4. a csoport vagy osztály gazdasági és társadalmi életétől a társadalomhoz. A keresztmetszetek száma nincs meghatározva. A z említett példához képest számuk — mindig a tárgytól s annak jellegétől függően — lehet nagyobb vagy ki­ sebb is. A társadalom síkján elkészített t é r - i d ő dimenziójú keresztmetszetet követően szükségessé válhat a nemzetet, sőt, az európai valóságot érintő keresztmetszet is. A Le dieu c a c h é című m ű b e n foglalt elemzés esetében a keresztmetszetek a követ­ kező szakaszokon haladnak át: 1. Pascal E l m é l k e d é s e i t ő l a tragikus szemléletig; 2. a tragikus szemlélettől a janzenista gondolkodásig és szellemiségig; 3. a janzenizmustól a hivatali nemesség gazdasági, társadalmi és politikai éle­ téig; 4. a hivatali nemesség gazdasági, társadalmi és politikai életétől a XVII. század francia társadalmáig. S eme keresztmetszetek eredménye? L e dieu c a c h é című munkájában Lucien Goldmann meghatározza és kiemeli két további irányzat: a drámai centrizmus és a tragikus extrémizmus világos voná­ sait, amelyek irodalmi m ű v e k b e n érvényre juttatható konfliktusokat eredményez­ hetnek. Ha megértjük e két irányzatnak — a közvetlenül következő magasabb síkon elkészített keresztmetszettől függő — lényegét, ú j értelmezést adhatunk például Ra­ cine hőseinek, „akik n e m a szenvedély és a józan ész közötti választás problémá­ ját, h a n e m — az ellentétek: az egyéni szenvedély és a társadalmi kötelezettségek egyesítése révén — az egész ember megmentésének lehetőségét vetik fel". A modern társadalomban a közvetítő elemek sokkal komplexebbek, ami bonyo­ lulttá és nagy méretűvé teszi a keresztmetszeteket. A L e théâtre de Genet című tanulmányban például a befutott szakaszok a következők: 1. Genet darabjától — a lumpenproletariátus világszemléletéig, amely a tevő­ legesen ellenséges szemlélettel egybekötve visszautasítja a kapitalista világot; 2. a tevőlegesen ellenséges szemlélettől a francia baloldali mozgalom egyik részének szocialista és anarcho-szindikalista hagyományokra visszatekintő csoport­ jáig; 3. a francia baloldali mozgalom egyik részének csoportjától a két világháború között mind a proletariátust, m i n d pedig a burzsoázia egy széles rétegét — amely a kapitalista technokráciát saját hitelességét fenyegető jelenségnek érezte — felölelő francia társadalomhoz. Melyek az előnyei az egymást követő keresztmetszeteknek? Csökkentik azoknak az összefüggéseknek a lehetőségét, amelyeket a gazdag fantázia a társadalmi-törté­ nelmi valósággal kapcsolatban állapíthat meg, s ezzel az önkényes szubjektív értelmezéseknek egész tömege jöhet létre. Tehát útmutatás a helyes értelmezés irányában, amelyen belül az író gondolkodását és a fikció szervezési módját elhatá­ rozóan befolyásoló empirikus tények mint jelentéses és összefüggd relatív totalitások emelkednek ki. A keresztmetszetek felvetnek néhány problémát. Mivel a relatív totalitások száma nagy (például: az eszmei irányzat, a társadalmi csoport vagy osztály, sőt,

néha a szerző életrajza is), s az irodalmi m ű mindezekbe beágyazható, a jelentés — mint a társadalmi csoport szellemiségének egyidejű keresztmetszetéből származó jelentés — messzemenően eltérhet attól a jelentéstől, sőt ellentétes is lehet azzal, amely az átfogóbb történelmi korszak e g y m á s u t á n i keresztmetszetének eredménye. Vegyünk egy konkrét példát: az egyidejűség álláspontjáról elbírált janzenizmus, Pascal tragikus szemlélete és írásai a kartezianizmus racionalizmusához viszonyítva a XVII. században jórészt reakciós álláspontot képviselnek. Viszont az e g y m á s ­ utániság szemszögéből nézve Pascal álláspontja — attól a pillanattól kezdve, amikor Hegel kidolgozta a dialektikus filozófiát — átmeneti e l e m m é válik a racionalista, valamint az empirikus filozófiák és a történelem leghaladottabb filozófiáját jelentő dialektikus gondolkodás között ( R e c h e r c h e s dialectiques, 351). Tehát n e m a módszer következetlenségéről, hanem a bármely történelmi valóságot alkotó ellentmondá­ sokról van szó. A m i a keresztmetszetek kiértékelését illeti, az átfogó eljárás (a Pascal E l m é l ­ kedéseire jellemző tragikus struktúra kiemelése) és a m a g y a r á z ó eljárás (e mű­ veknek a janzenizmus tragikus extrémizmusába illesztése magában foglalja a Pascal vagy Racine írásaihoz viszonyított magyarázatot) ugyanazt a két utalási keretre v o ­ natkoztatott folyamatot képviseli.

A genetikai strukturalizmus megköveteli, hogy a megfelelések (homológiák) vagy az egyszerű jelentés-kapcsolatok megállapításakor a legmesszebbmenő óvatos­ sággal járjunk el. Mert ha egy költői szempontból elszigeteltnek tartott m ű egységes, ez a tulajdonsága csak nagyon ritkán jellemző az író egész alkotására. Ezért kell a módszertani eljárást m i n d e n a l k o t á s r a k ü l ö n alkalmaznunk. Az elemzést a munkák szerkesztésének, befejezésének időrendi sorrendjében kell végrehajtanunk. Így a tanulmány lehetővé teszi az illető írások ideiglenes csoportosítását s azoknak a strukturált társadalmi csoportoknak az azonosítását — az írások keletkezésének kor­ szakát jellemző szellemi, politikai, társadalmi és gazdasági élet keretében —, a m e ­ lyekbe az alkotásokat részelemekként beilleszthetnők, hogy közöttük és az egész m ű közt érthető kapcsolatokat, a legkedvezőbb esetben pedig megfeleléseket állapíthas­ sunk meg. Ezt az eljárást láthatjuk például Malraux műveinek elemzése esetében a P o u r u n e sociologie d u r o m a n című munkában, és az eredmény érdekes. A szerző megál­ lapítja a kollektív tudatnak — mint a gazdasági élet és az irodalmi m ű közti lánc­ szemnek — az eltűnését, és arra a következtetésre jut, hogy Malraux m ű v e jelen­ téssel akarja felruházni az értékek általános válságának forgatagában zajló életet. 1. A két első regény: Les C o n q u é r a n t s (1928) és L a voie r o y a l e (1930) — a cse­ l e k m é n y eszmeiségétől meghatározott, kizárólag életrajza révén jelentést nyert proble­ matikus hőssel — az átmeneti regény általános vonalán halad. 2. Ezzel szemben a L a condition h u m a i n e (1933) afelé tart, hogy az egyéni hőst ugyancsak problematikus kollektív személyiséggel helyettesítse. 3. A többi írás — L e t e m p s de m é p r i s , L'Espoir — kiiktatja a problematikus hőst, és elhagyja a fogalom szűkebb értelmében vett regény-struktúrát. E m ű v e k — Goldmann nézete szerint — az epikus és a lírikus között átmeneti formákat alkotnak. Malraux utolsó írása, a Les noyers d ' A l t e n b u r g (1943) pedig inkább sorol­ ható az esszé, mint a regény műfajához. Az időrendi sorrend távlatában végzett kutatás eredménye meggyőző: nyilván­ való, hogy ennek a sorrendnek a felforgatása esetén — ami a regény-forma fejlődé-

sét illeti Malraux művében, egészen a m ű f a j felbomlásáig — n e m lehetett érthető kapcsolatokat megállapítani.

volna

Másfelől a módszertani eljárás során fontos szerepe van az életrajz tanulmá­ nyozásának. A genetikai strukturalizmus szerint a szerző életrajza mint objektív kritérium még részben s e m magyarázhatja a művet. Ez az eljárás ugyanis kire­ kesztené az alkotást a tulajdonképpeni kulturális és esztétikai kontextusból, és azt egy elfojtásokkal terhelt, pszichoanalitikus kezelésre szoruló ember tüneteihez hasonítaná. Goldmann tehát meghatároz egy elvet, és figyelmezteti a kutatót a veszé­ lyekre. Előfordul azonban, hogy az író élete tökéletesen strukturálva tárul elénk, al­ kalmas a lényeg kiemelésére, s hogy kiemeli a dialektikus kapcsolatot az író életének egysége is az annak folyamán bekövetkezett álláspont-változtatások között. Ilyen Pascal esete. A jelentéses elemek csak abban az arányban nyernek felhasználást, amilyen mértékben magyarázatot adhatnak a „világszemlélet" hullámzásaira (az Elmélkedéseket a racionalista-karteziánus felfogás strukturálja, a Vidéki nőket a ra­ dikális janzenizmus) a karteziánus racionalizmustól — a radikális janzenizmusig. Racine esetében például az író élete semmi lehetőséget sem nyújt arra, hogy abból m ű v e szempontjából érvényes jelentéseket vonjunk ki. Legfeljebb bővíthet vagy iga­ zolhat bizonyos konklúziókat amelyekre Racine drámáinak immanens — a darabok befejezésének időrendi sorrendjében elvégzett — tanulmányozása révén jutottunk. A genetikai strukturalizmus az életrajzi elemek felhasználása esetében sem kényszeríti elveit a kutatóra, h a n e m a tanulmányozott eset sajátosságától függően jár el. Nehéz átfogóan értékelni a genetikai-strukturális módszert, mert az elért konkrét eredmények Goldmann művére s a munkatársak kis csoportjának írásaira korlátozódnak. „Mint minden komoly tudományos módszer — állapítja m e g Lucien Goldmann R e c h e r c h e s d i a l e c t i q u e s című írásában — a genetikai strukturalizmus s e m recept, h a n e m munkamódszer, amely hosszú és kitartó tapasztalati kutatásokat igényel, módszer, amelyet m é g tökéletesítenünk és véglegesítenünk kell." Fontos az a tény, hogy a genetikai strukturalizmus n e m ismeri el az idő kate­ góriáját s e m m i b e vevő végleges konklúziókat. Éppen ellenkezőleg, újra megvizs­ gálja a már elért eredményeket, hogy azokat beágyazza az ú j jelentésekbe, ame­ lyeket a történelem haladása a távolabbi vagy közelebbi múlt eseményeinek szün­ telenül kölcsönöz. Mindenesetre kétségtelen, hogy Goldmann kutatása, amelyet hajlamosak lennénk kultúrszociológiai tanulmánynak nevezni, ha kizárólag a jelen­ tések megállapítására, a jelentések bírálatára utalunk, nagyobb fokú objektivitásra ad lehetőséget a szociológusnak, ami például Racine szövegmagyarázatát illeti, mint Roland Barthes-é. Mielőtt rátérnénk a bírálatra, kötelezően tekintetbe kell vennünk, hogy Lu­ cien Goldmann esetében n e m vonatkoztathatunk el a — nyugati — földrajzi, tör­ ténelmi és társadalmi környezettől, ahol a dialektikus gondolkodáson alapuló irodalomelemzés, főként egyetemi síkon, ú j jelenség. Goldmann Párizsban, az École p r a t i q u e des h a u t e s é t u d e s keretében tartott előadásokon és szemináriumokon is­ mertette a diákok előtt a módszert, Erich Köhler tanár pedig, Goldmanntól függet­ lenül, de ugyancsak Lukács György követőjeként, a heidelbergi egyetemen egy nagyon hasonló módszerről tart előadásokat. N e m vonható kétségbe s e m a dialek­ tikus materialista gondolkodáson alapuló genetikai-strukturalista módszer, sem pe­ dig az elért e r e d m é n y e k vonzóereje. Ez a m ó d s z e r , egészében véve, reális haladást j e l e n t az irodalmi szövegmagyarázat terén. Térjünk át azonban röviden a kritikai észrevételekre. A genetikai-struktura­ lista m ó d s z e r meghatározta két szakaszból indulunk ki. Az első a világszemlélet mint átélt valóság és az író alkotta fiktív világ közötti kapcsolat felfedésére, a má-

sodik pedig az e m e fiktív világ és az irodalmi műfaj, a stílus, a szintaxis, a k é p ­ szerűség, vagyis az írói modalitások közötti összefüggésre vonatkozik. Lucien Goldmann kutatásai azonban n e m lépik túl az első szakaszt. Szerzőjük a rá jellemző szerénységgel számtalanszor hangoztatta, hogy ő szociológus és n e m esztéta, hogy a fiktív világ é s az író tisztán irodalmi eszközei közötti kapcsolatok feltárása a szorosan vett esztétika és irodalombírálat feladata. Goldmann érvként a következő vezérelvet szegezte szembe módszerének támadóival: „ . . . a z irodalmi m ű alakja és tartalma szétválaszthatatlan egységet alkot. Ebben az egységben a globális jelen­ tés-struktúra a kollektív tudatból fakad, és határozottan a legfontosabb elem mind a struktúra, m i n d az időrendi sorrend szempontjából. Így hát semmiképpen s e m tanulmányozhatjuk a jelölőt (signifiant) a jelölt (signifié) előtt, a rész-struk­ túrákat előbb, mint az egész struktúráját" ( T h é â t r e d e G e n e t , 365). A legújabb mikrostruktúra-tanulmányok haladást jelentenek a formális szövegelemzés teljesebb beillesztése irányában. Nyilvánvaló, hogy Goldmann-nak, a szociológusnak ez a szempont megfelel. A z irodalombíráló és az alkotó számára azonban a probléma más formát ölt: mert az író alkotása során, az íróasztalnál, a társadalmi élet kate­ góriái az alkotó egyénített művészi nyelvezetének, az irodalmi technikának problé­ máiként jelentkeznek, amelyek közt Goldmann n e m , vagy csak kevéssé otthonos. Kétségtelen, hogy m é g m á s sebezhető pontok is akadnak. A z egyik „a szelle­ mi struktúra s annak funkciójá"-ról alkotott felfogásban rejlik, amely n e m magya­ rázza m e g elfogadhatóan, hogy miért és hogyan keletkezik az irodalmi alkotás. Ügy tűnik, hogy a szellemi struktúra, noha nincs híján bizonyos rugalmasságnak, mégis kissé merev sablon, a m e l y akadályozza az irodalmi személyiség fejlődésének, a géniusz születésének megmagyarázását. A hiányosságoktól eltekintve nyalt és vonzó kritikai szellemről szere, h a jó ítélőképességgel, s az déka nélkül alkalmazzuk, elvezet a

azonban Lucien Goldmann művei finoman ár­ tanúskodnak. A genetikai strukturalizmus mód­ eddig megoldatlan rejtélyek felfedezésének szán­ helyes szövegmagyarázathoz.

* Lucien Goldmann 1913. július 20-án született Bukarestben, ügyvéd-családból. Miután szülővárosában elvégezte a líceumot és a jogi fakultást, Bécsben, Zürichben és Párizsban n y e l v - é s irodalomtudományi tanulmányokat folytatott. Zürichben doktorál (1946), tézisének címe: Mensch u n d Gemeinschaft i n der P h i l o s o p h i e Kants. Együtt dolgozik Jean Piaget-vel, és irodalomszociológiával foglalkozik. L e d i e u caché c í m ű nagy munkája katedrához juttatja a Sorbonne-on (1956). A tudományos kutatás országos központjának munkatársa, később pedig „directeur d'études" (1965) az École pratique des hautes études-ön. A romániai származású tudós egyike azoknak az elméknek, amelyek erősebben befolyásolták a nyugati szellemi életet.

mind

A francia újságok 1970 október elején adták hírül váratlan halálát. K é t posz­ tumusz k ö n y v e — a fiainak dedikált és a Gallimard párizsi kiadó Idées sorozatában 1970-ben kinyomtatott Marxisme et sciences humaines című írása és a Lukács Györgynek ajánlott, 1970 júliusában befejezett Structures m e n t a l e s et création cul­ turelle című kötete (Editions Anthropos) — m é g világosabban körvonalazza alkotó szellemének jelentőségét. Vitathatatlan, hogy Lucien G o l d m a n n egyike volt a kultúra szociológiáját ta­ nulmányozó jelentős — noha vitatott — elméknek. Merész és mélyenszántó kutatásai ú j távlatokat nyitnak az irodalomelméletnek, s kijelölik helyét századunk kiváló szellemeinek panteonjában.

KÖBLÖS ELEKNÉ EMLÉKEIMBŐL Irodalomtörténészünk megállapítása, hogy a hazai magyar líra, majd novella és regény megújhodása után 1970 már a dráma esztendeje volt. Ez igaz, ha a jelentkezések hangsúlyán kívül számbavesszük a műfajok egyidejű továbbfejlődését is. Mi most megkíséreljük bedobni a köztudatba, hogy 1971 a hazai magyar emlék­ irat éve, de világért sem mondanók, hogy a memoárok felsorakozása — mert ez a tény — bármiben is felülmúlná a hamarabb kibontakozott líra, epikai formák és dráma idei újabb gyümölcsözéseit. Csupán a jelenséget regisztráljuk: egyre több és jobb a személyi visszatekintés, a naplószerű vallomás. Idei kiadásban az önélet­ rajzok szinte már egymást érik. Valószínű (a pontosabb elemzés irodalomtörténészeinkre vár), hogy a gondola­ tiság költői-szépírói avantgardizmusa és a realista látást határozott magatartásetikájával erősítő dráma tömeghódítása nélkül nehezebben kerülhetett volna sor a megtörténtek-elmúltak egyre gátlástalanabb, egyre nyíltabb felidézésére. A szór­ ványos kezdeteket — Lám Béla szibériai idilljét, Gábor Ferenc már a második világháborúból vett hadifogolyélményét, Kovács István munkásdokumentumát — gondolati magasfeszültségű memoárok követték. Nagy István valósággal megújho­ dott mára trilógiává szélesülő életvallomásában, Méliusz József korrajza és Sütő András gyermekkor-idézése irodalmi siker lett, s most Kacsó Sándor került élre múltjának ébresztésével. Érdekes Bartalis János visszatekintője, belekóstoltunk Ke­ mény János remek emlékiratába, s legutóbb mi közöltünk egy-egy jellegzetes részt Szemlér Ferenc és Salamon László személyi feljegyzéseiből. Az emlékirat azonban olyan műfaj, amely nemcsak tömeghatásában, hanem keletkezésében is jellegzetesen népszerű, életadóan sokgyökerű. A kor történelmi zuhataga mindenkié, ezért lehet érdekes a nem kimondottan szépirodalmi proveniencia is. Nem az író, hanem a néppolitikus Kós Károly egy vulkánikus visszaemlé­ kezése járt például e napokban a kezünkben, s Karácsony Emma nagybányai mű­ vész-„palettája". Mit nem adnánk egy színészünk korfestő glosszáiért vagy egy tanító, egy kémikus, egy orvos félszázados önösszefoglalásáért! De tudunk az agrármérnök­ professzor és volt EMGE-tanfolyamos Antal Dániel nyomás alatt álló emlékiratáról, Veress Pál munkás-önéletrajzáról (véresen szomorú része, az ákosfalvi kihallgatásról, folyóiratunkban jelent meg), s ma az RKP rehabilitált egykori élharcosáról szól az írás: Köblös Elek özvegyének, Kajlik Karolinának a visszaemlékezését mint a mun­ kásmozgalom hazai történetének egyik jellegzetes fejezetét adjuk közre. Feltörő emlékirodalmunkban az eszmélkedés két nagy szférája egyesül: egy különleges — Erdély múltjára sajátosan is jellemző — írásbeliség és a hagyomány­ hűség. A vallomások szép élményt adó embersége s a történeti kutatás forrás­ anyagaként szereplő dokumentáció. Éljünk mind a két megnyilatkozással minél ben­ sőségesebben.

Balogh Edgár

leg, együttérző h a n g j á t h a l l g a t n i . É d e s ­ a n y á m le n e m v e t t e r ó l a a szemét, a m i ­ k o r a r r ó l beszélt, hogy 1910-ben k a t o n a volt G y u l a f e h é r v á r o n , s t á v i r a t b a n é r t e ­ sítették, h o g y é d e s a n y j a n a g y o n b e t e g . H á r o m n a p i s z a b a d s á g o t k a p o t t , és az első v o n a t t a l hazautazott. Édesanyját ágyban, lesoványodva, elgyengülve ta­ lálta, s á p a d t a r c á n a t ü d ő v é s z l á n g r ó ­ zsáival. F á j d a l o m szorította össze a szí­ vét, a m i n t s z e r e t e t t a n y j a e g y r e j o b ­ b a n h a l v á n y u l ó a r c á t nézte, és a r r a k é r t e az orvost, v e g y e n e k tőle v é r t , és m e n t ­ sék m e g az é d e s a n y j á t . De h á t a b b a n az i d ő b e n a v é r á t ö m l e s z t é s m é g n e m volt a n n y i r a i s m e r t gyógymód, m i n t n a p ­ j a i n k b a n . Egy h e t i késéssel — é d e s a n y j a t e m e t é s e u t á n — t é r t visszaGyulafehérvárr b ü n t e t é s s e l , a m i r e á v á r t , hiszen szol­ gálati idejéből a m ú g y is m á r 312 n a p o t töltött egyes z á r k á b a n , m i v e l m i n d a katonatársaival, mind a vele elkövetett i g a z s á g t a l a n s á g o t soha n e m h a g y t a szó nélkül.

Köblös

Elekné

Kajlik

Karolina

K ö b l ö s E l e k e t 1922 későőszén i s m e r t e m meg. Medgyesre jött a Román K o m m u ­ n i s t a P á r t K ö z p o n t i Bizottsága k é p v i s e l ő ­ j e k é n t , h o g y k a p c s o l a t b a l é p j e n az első k o m m u n i s t a p á r t s e j t t a g j a i v a l , elbeszél­ gessen velük, s megfelelő segítséget a d ­ jon. Z o r d , hófúvásos este é r k e z e t t m e g , s m i v e l b á t y á m , K a j l i k József m e n t k i e l e ­ jébe az állomásra, megkértem, hadd m e n ­ j e k én is vele, m e r t o l y a n kései ó r á k ­ b a n k e v é s b é feltűnő, h a férfi és n ő e g y ü t t j á r az u t c á n . B á t y á m beleegyezően b ó l i n ­ tott, és m i r e a v o n a t befutott, m i is a v á r a k o z ó k között v o l t u n k . B á t y á m r ö g ­ tön m e g l á t t a a m á r i s m e r t , m a g a s , v á l ­ las, jól m e g t e r m e t t férfit, s m i u t á n é s z r e ­ vette, hogy ő is f e l i s m e r t e b á t y á m a t , m i k e t t e n szép l a s s a n e l i n d u l t u n k hazafelé. P á r lépés t á v o l s á g r a j ö t t u t á n u n k K ö b ­ lös, s c s a k a z u t c á n k b a n csatlakozott h o z ­ zánk, a m i k o r meggyőződött, h o g y senki sem követi. Hazaérkeztünk, megvacsoráztunk, és n a g y o n sokáig elbeszélgettünk, illetve K ö b l ö s beszélt, s mi legfeljebb a k é r d é s e i ­ r e v á l a s z o l t u n k . Mivel n e m c s a k k ö z v e t l e n munkásmozgalmi problémákat fejtege­ tett, h a n e m az élet k ü l ö n f é l e m e g n y i l ­ v á n u l á s a i t is úgy t u d t a feltárni, hogy a közelében levők b á r m e l y i k e ú g y érezte, m i n t h a csak r ó l a beszélne, jólesett m e ­

A beszélgetésünket követő napon részt v e t t a m e d g y e s i p á r t s e j t összejövetelén, szervezeti és p o l i t i k a i - g a z d a s á g i k é r d é s e ­ k e t i s m e r t e t e t t s a z u t á n elutazott. E b b e n a z i d ő b e n — l é v é n a p á r t legális — K ö b l ö s Elek M a r o s v á s á r h e l y e n l a k o t t keresztanyjáéknál, a Dózsa-házaspárnál, az a k k o r i K e m é n y Z s i g m o n d u t c a 58. s z á m a l a t t . N a g y o n sok m u n k á s m o z g a l m i k ö n y v e volt az a k k o r szokásos s z é p i r o ­ d a l m i k ö n y v e k f e d ő l a p j a i v a l álcázva. K a ­ csó F e r e n c m e s é l t e , h o g y ezek a k ö n y v e k s o k a k n a k n y ú j t o t t a k segítséget osztály­ öntudatuk kialakításához. Ha Köblös n e m is v o l t M a r o s v á s á r h e l y e n , az ő v a g y a K a c s ó e l v t á r s c é d u l á j á v a l , v a g y jelszó ellenében keresztanyja adta á t a kívánt k ö n y v e t az illetőnek. I l y e n f o r m á n K a c s ó F e r e n c is i s m e r t e K ö b l ö s k ö n y v t á r á t , m e l y az ő m e g h a t á r o z á s a s z e r i n t m i n t ­ egy kétezer k ö t e t e t t a r t a l m a z o t t . Sajnos, a könyvtárból semmi sem m a r a d t meg, m i v e l m i n d k e t t e n illegálisan h a g y t u k el az országot, e l v t á r s a i n k n a g y r é s z e b ö r ­ t ö n ö k b e n sínylődött, keresztszülei p e d i g időközben meghaltak. M á s o d s z o r 1923-ban, K o l o z s v á r o n a szakszervezeti kongresszuson l á t t a m Köb­ löst. É n is r é s z t v e t t e m a k o n g r e s s z u ­ son, m e l y — m i n t t u d j u k — b o t r á n y b a fúlt, m i v e l a II. I n t e r n a c i o n á l é h í v e i k i ­ provokálták a szakszervezetek kettészakítását. 1924 m á j u s á b a n F e h é r M á r i a (igazi n e v é n F a z e k a s Erzsébet) e l v t á r s n ő t k í ­ s é r t e m el a szovátai p á r t k o n f e r e n c i á r a , a n n a k befejezése u t á n p e d i g Köblöst k í ­ s é r t e m el H é t f a l u b a , p o n t o s a b b a n Cser-

n á t f a l u b a , ahol egy idősebb h á z a s p á r ­ n á l , K ö t e l e s b á c s i é k n á l volt a p á r t K ö z ­ p o n t i B i z o t t s á g á n a k egy r e j t e t t l a k á s a . E b b e n az i d ő b e n a p á r t m á r illegális volt, s így a f o n t o s a b b u t a s í t á s o k a t a megyei p á r t t i t k á r o k n a k szóban v a g y sokszoro­ sított í r á s b a n , futárok ú t j á n j u t t a t t á k el r e n d e l t e t é s i h e l y ü k r e , esetleg c i t r o m l é v e l a v a g y v e g y t i n t á v a l írott l e v é l b e n , a m e l y fölé c e r u z á v a l í r t h é t k ö z n a p i dolgokról volt szó, s a titkosírást forró v a s a l ó v a l v a g y vegyszerrel l e h e t e t t előhívni. M i n t ­ h o g y a p á r t k ö z p o n t és a m e g y e i p á r t ­ t i t k á r o k k a p c s o l a t á t r é s z b e n az én köz­ v e t í t é s e m m e l t a r t o t t a f e n n Köblös, így elég g y a k r a n v o l t a m Csernátfaluban. Köblös m é g az illegalitás n e h é z k ö r ü l ­ m é n y e i között is n a g y o n m e g n y e r ő t u ­ dott l e n n i , és m i v e l 1924-ben t ö b b s z ö r t a l á l k o z t u n k , n a g y o n m e g s z e r e t t e m őt, és a j á n l a t á r a ö r ö m m e l e g y e z t e m b e l e h á ­ zasságkötésünkbe. 1924. d e c e m b e r elején B r a s s ó b a m e n t e m Székelyékhez, a c s e r n á t f a l u s i K ö t e l e s b á ­ csi vejéhez, a k i n e k a l a k á s á t a m á s v á ­ rosokból é r k e z ő e l v t á r s a k s z á m á r a m i n t befutó-helyet tartott fenn a párt. Késő este volt vonatom Nagybányára. Ferenczy N o é m i e l v t á r s n ő n e k k e l l e t t az országos r ö p c e a k c i ó v a l k a p c s o l a t b a n á t a d n o m az utolsó u t a s í t á s t . J e l l e m z ő K ö b l ö s r e , h o g y a n n y i r a i s m e r t e a z ország v á r o s a i t és o l y a n j ó e m l é k e z ő t e h e t s é g e volt, h o g y a h o l csak egyszer is megfordult, oda n e m c s a k saját m a g a t a l á l t vissza, h a n e m o l y a n r é s z l e t e s e n í r t a le a szóban forgó házat, hogy eltéveszteni n e m lehetett. A f u t á r o k n a k a lerajzolt és b e t a n u l t ú t l e ­ írás alapján kellett a lakást megtalál­ n i u k m i n d e n k é r d e z ő s k ö d é s n é l k ü l . Ez olyan biztonságérzetet adott az ember­ n e k , h o g y m é g az i s m e r e t l e n v á r o s b a n is ú g y j á r t - k e l t , m i n t otthon, s biztos m a g a t a r t á s a k e v é s b é t ű n h e t e t t fel a szi­ guranca ágenseinek. M i v e l a v o n a t o m este 9 ó r a felé i n ­ dult, m é g l e t t v o l n a i d ő m l e p i h e n n i . A l v á s r a a z o n b a n n e m k e r ü l t sor. M e g ­ szólalt az e l ő s z o b á b a n a csengő. S z é k e l y n é k é t c i v i l r u h á s férfinak n y i t o t t a j tót, s b e t e s s é k e l t e őket a szobába. É n a k o n y h á b ó l a lefüggönyözött a b l a k ü v e g e n á t c s a k az á r n y é k u k a t l á t t a m . P á r p e r c e s beszélgetés u t á n e l m e n t e k , s a k k o r a k ö ­ v e t k e z ő k e t t u d t a m meg. A r ö v i d p á r b e ­ széd így c s a t t a n t el: — Hol a férje? — A moziban. — Melyikben? — Az A s t r á b a n . — H á n y órás előadásra ment? — Az 5 ó r a i r a . — Mozi u t á n m i n d j á r t h a z a j ö n ?

— H a z a szokott j ö n n i . Miután elmondta Székelyné e párbe­ szédet, m e g k é r t e m , n é z z e n ki, n i n c s e n - e g y a n ú s a l a k a közelben, E l h a t á r o z t a m , hogy azonnal visszautazom Csernátfaluba Köblöst értesíteni a történtekről. A f é l n y o l c a s vicinálissal é r k e z t e m meg, s miután elmondtam Köblösnek a történ­ teket, a z o n n a l h o z z á f o g t u n k a n é l k ü l ö z ­ h e t ő i r a t o k elégetéséhez, s a h a m u e l t ü n ­ tetéséhez. A f o n t o s a b b i r a t o k a t K ö b l ö s egy e r r e a célra készített v a s t a g s é t a ­ p á l c a belsejébe r e j t e t t e . B á r s z i n t é n iz­ g a t o t t volt, mégis látszólagos n y u g a l o m ­ m a l m o n d t a Köteles b á c s i n a k : „Mi m o s t elmegyünk, utánunk semmi kompromit­ táló anyag m a g u k r a nézve n e m marad. H a j ö n n e k a s z i g u r a n c a e m b e r e i , és k é r ­ dezik, k i l a k i k m a g u k n á l , n y u g o d t a n fe­ leljék, h o g y csak l a k o t t egy idősebb e m ­ ber, a k i e l j á r o g a t o t t v a d á s z n i , de m á r t ö b b m i n t egy h e t e , h o g y e l m e n t . H a h a ­ t á r o z o t t a n v i s e l k e d n e k , n e m lesz b á n t ó ­ dásuk." E l b ú c s ú z t u n k , s m e n t ü n k egy előre el­ készített l a k á s b a . 25—30 p e r c m ú l v a m á r ott v o l t a k a d e t e k t í v e k . Sajnos, n e m se­ gített a h a t á r o z o t t m a g a t a r t á s s a b i z o n y í ­ t é k o k h i á n y a , m e r t az öreg K ö t e l e s h á ­ z a s p á r t és 16 éves l á n y u k a t , I l o n k á t , m a g u k k a l h u r c o l t á k , és k e g y e t l e n ü l m e g ­ kínozták. Bár tudták, hogy tőlük hová m e n t ü n k , n e m á r u l t á k el Köblöst. E g y ­ szerű emberek voltak, de becsülettel ki­ t a r t o t t a k a k a p o t t u t a s í t á s m e l l e t t . Sze­ retettel őrzöm emléküket. Köblös — bár volt bizalma az embe­ rekben — a konspirativ m u n k a követel­ ményeinek, valamint kötelességérzetének t u d a t á b a n n e m m a r a d t azon a h e l y e n , a h o v a S z é k e l y é k t ő l m e n t ü n k , s így az é j ­ s z a k a f o l y a m á n öt l a k á s t c s e r é l t ü n k , h o g y t é v ú t r a v e z e s s ü k a s z i g u r a n c a ügynökeit, és m e g m e n t s ü k a p á r t fontos k ö z p o n t i dokumentumait. E n g e m reggel p a r a s z t s z e k é r e n b e v i t t e k Brassóba, s onnan Marosvásárhelyre jöt­ t e m egy m o z g a l m o n k í v ü l álló i s m e r ő s családhoz. F e l v e t t e m az összeköttetést M i h á l y József e l v t á r s s a l , a k i Siklódi A l ­ b e r t n é l a V a s G e r e b e n u t c a 4. s z á m a l a t t b é r e l t egy szobát K ö b l ö s részére. I t t l a k o t t 1925 j a n u á r j á t ó l a u g u s z t u s á i g . Az illegális munka kényszerűsége m i a t t o l y a n m a g a s fokú é b e r s é g a l a k u l t k i K ö b l ö s b e n , hogy a legcsekélyebb g y a ­ nús jelenségre is felfigyelt, m é r l e g e l t e , k ö v e t k e z t e t é s e k e t v o n t le, s e r r e t a n í ­ t o t t a m i n d a z o k a t , a k i k k e l e g y ü t t dolgo­ zott a közös cél é r d e k é b e n . Ezzel a t u ­ lajdonságával magyarázható, hogy hét h ó n a p i g t a r t ó z k o d h a t o t t egy o l y a n v á r o s ­ b a n , ahol i n a s k o d o t t , dolgozott a s z a k m a i

felszabadulása után több asztalosmester­ nél, szervezte a m u n k á s o k a t , beszélge­ tett a parasztokkal, tehát mondhatjuk, n e m c s a k a v á r o s n a g y része, de a kör­ nyező f a l v a k l a k o s s á g a is jól i s m e r t e . T a n u l m á n y o z t a az e m b e r e k e t á l t a l á b a n , és r á j ö t t , h o g y az a s z i g u r a n c a - ü g y n ö k , a k i fizetésért j á r j a az u t c á k a t , r e m é l v e , hogy K ö b l ö s r e t a l á l v a 10 000 lej üti a m a r k á t , egy idő m ú l v a elfárad, s h a j ­ n a l i 3—4 ó r a k o r m á r b e h ú z ó d i k v a l a ­ hová. Ezt az időt h a s z n á l t a ki Köblös, s m e n t el a z o k r a a l a k á s o k r a , m e l y e k e t plenáris ülésekre s megbeszélésekre tar­ t o t t a k fenn. Az 1924-es d e c e m b e r i r ö p c e a k c i ó k ö ­ v e t k e z m é n y e volt, hogy a G a l a c m e g y e i p á r t t i t k á r t , M u n t e a n u t , szintén l e t a r t ó z ­ t a t t á k , d e egy idő m ú l v a s z a b a d l á b r a h e ­ lyezték. J e l e n t é s t é t e l r e m e g é r k e z e t t M a ­ rosvásárhelyre, s Mihály elvtárs révén találkozót k é r t Köblöstől. B á r g y a n ú s volt egy m e g y e i p á r t t i t k á r s z a b a d o n b o ­ c s á t á s a , K ö b l ö s beleegyezett a t a l á l k o z ó ­ ba, m e r t tisztázni a k a r t a a s z a b a d l á b r a helyezés k ö r ü l m é n y e i t — esetleges fel­ tételeit. A v á r o s i v í z m ű v e k n é l kellett volna találkoznia Munteanuval. Megbe­ szélte M i h á l y József e l v t á r s s a l , hogy k ü l d j e a fiait a r r a a h e l y r e j á t s z a n i , s j á t é k közben jól figyeljenek m e g m i n ­ d e n t . A t a l á l k a este 6 ó r á r a volt k i t ű z v e , d e m á r 5 ó r a k ö r ü l civilbe öltözött fér­ fiak b ú j t a k m e g a v í z m ű v e k k ö r n y é k é n levő b o k r o k b a n . Az egyik fiú elszaladt, s jelentette apjának a látottakat. Mihály bácsi — a m e g á l l a p o d á s szerint — n e m m e n t K ö b l ö s u t á n , h o g y elkísérje a t a ­ l á l k á r a , h a n e m messziről figyelte, a m i n t M u n t e a n u a v í z m ű v e k felé sétált. A v í z m ű v e k gépkezelője, S i m o n J á n o s , l á t ­ v á n , h o g y h o l m i g y a n ú s a l a k o k bújkál­ n a k a b o k r o k b a n , telefonált a szigur a n c á r a , s rövid idő m ú l v a m e g é r k e z t e k a helyi s z i g u r a n c a e m b e r e i , m e g t á m a d t á k a b o k r o k b a n rejtőzőket, s csak m i u t á n kölcsönösen e l p á h o l t á k e g y m á s t , d e r ü l t ki, h o g y a b o k r o k b a n rejtőzők a b u k a ­ resti s z i g u r a n c a e m b e r e i v o l t a k ; s z e m é ­ lyesen a k a r t á k K ö b l ö s t kézre k e r í t e n i , a k i a k k o r m á r „in c o n t u m a c i a m " el volt ítélve tíz é v r e , s 10 000 lej v é r d í j volt a fejére k i t ű z v e . Így lepleződött le M u n ­ teanu árulása.

dig i s m e r e t l e n e m b e r e k segítségét k e l l e t t igénybe vennie. Felhasználta a rokoni k a p c s o l a t o k a t is gyűlések, találkozók, ideiglenes befutók s z á m á r a . Egy ilyen hely volt a Hosszú u t c a 119. s z á m a l a t t i ház. I t t l a k o t t egy u n o k a t e s t v é r e , Kiss A n t a l n é , a k i n e k férje m i n t k i s i p a r o s k o ­ v á c s m ű h e l y t t a r t o t t fenn. Ez a z é r t is megfelelt, m e r t a házhoz n a g y k e r t t a r ­ tozott, a m e l y n e k v é g é b e n szénaszín volt, s e n n e k k i j á r a t a a K á l v á r i a ú t r a nyílt. Ugyanezzel a céllal v á l a s z t o t t a m a r o s ­ v á s á r h e l y i t a r t ó z k o d á s a i d e j é r e Siklódi Albert lakását, akinek a Főtéren újság­ á r u s - b ó d é j a volt, s b á r k i feltűnés n é l ­ kül újságot v á s á r o l v a á t a d h a t o t t S i k l ó ­ dinak üzenetet, vagy ő adhatott át meg­ felelő jelszó e l l e n é b e n u t a s í t á s t . Az 1924es és 1925-ös é v b e n a p á r t legális m ű ­ k ö d é s é n e k az illegalitásra v a l ó átszer­ vezése s e m e l l e t t a legális lehetőségek f e l h a s z n á l á s a is n a g y k ö r ü l t e k i n t é s t , h a t ­ v á n y o z o t t éberséget követelt. Az elv­ t á r s a k t ű z p r ó b á j a volt a l e t a r t ó z t a t á s o k a l k a l m á v a l t a n ú s í t o t t igazi, k o m m u n i s t a m a g a t a r t á s , d e v o l t a k egyes esetek, h o g y az e m b e r e k m e g t ö r t e k , s az e m b e r t e l e n kínzások következtében magukra s néha m á s o k r a is v a l l o t t a k . Egy ilyen eset a következő, s ez volt M u n t e a n u esete is. 1924-ben az Egységes S z a k s z e r v e z e t e k n a g y s z e b e n i függetlenített t i t k á r a Roth Vili volt, s egy a l k a l o m m a l H é t f a l u b a kísérte az összekötő. M i u t á n b e s z á m o l t K ö b l ö s n e k az elvégzett m u n k á r ó l , s a továbbiakra nézve kért utasítást, arra p a n a s z k o d o t t , hogy s e m m i p é n z e nincs, m é g az ú t i k ö l t s é g e t is kölcsön k é r t e . K ö b l ö s m á r a beszélgetés elején észre­ v e t t e a R o t h k a b á t j a felső zsebéből k i l á t ­ szó zöldes p a p í r d a r a b k á t , s a m i k o r Roth levetette a kabátját, s kiment dolgára, Köblös ebből a zsebből egy százdolláros p a p í r p é n z t h ú z o t t ki. Visszatette, s m i ­ kor R o t h bejött, m e g k é r d e z t e , m i é r t n e m v á l t o t t a b e a száz dollárt, hiszen a k k o r n e m k e l l e t t v o l n a k ö l c s ö n k é r n i p é n z t az útra. Erre Roth hirtelen megdöbbent, s b e v a l l o t t a , h o g y n e m b í r t a a sok verést, t a l p a l á s t , d e c s a k m a g á r a vallott. B á r m é l y e n é r i n t e t t e Köblöst m i n d M u n t e a n u , mind Roth árulása, optimista természete soha n e m h a g y t a elcsüggedni, i n k á b b fo­ kozottabb m u n k á r a serkentette.

K ö b l ö s t n a g y o n b á n t o t t a ez az eset, s a r r a ösztökélte, h o g y m é g közelebb fér­ kőzzön az e m b e r e k h e z , m e g i s m e r j e m i n d szellemi, m i n d fizikai k é p e s s é g ü k e t , s ezek szerint állítsa őket a p á r t szolgá­ l a t á b a . A p á r t t ö r v é n y e n k í v ü l helyezése sok e l v t á r s illegalitásba v o n u l á s á t s legtöbbször m á s v á r o s o k b a v a l ó á t h e l y e ­ zését v o n t a m a g a u t á n , s ezért új, a d ­

Az 1924 d e c e m b e r é b e n letartóztatott e l v t á r s a k n a g y részét J i l a v á r a vitték, s csak az 1925. m á j u s 2-án k e z d ő d ö t t p e r r e szállították vissza őket a b u k a r e s t i b ö r ­ t ö n b e . A K ö z p o n t i Bizottság k i n t lévő tagjai összeköttetésben v o l t a k a b e b ö r ­ tönzött e l v t á r s a k k a l , a v á d i r a t is a k e ­ z ü k b e n volt, s így t u d t á k , hogy n a g y o n s o k a n súlyos í t é l e t r e s z á m í t h a t n a k . Ezért

e l h a t á r o z t á k egyes e l v t á r s a k m e g s z ö k t e ­ tését. A b e b ö r t ö n z ö t t e k egyrésze az R K P Központi Bizottságával egyetértve éhség­ sztrájkot k e z d e t t , k ö v e t e l v é n s z a b a d l á b ­ r a h e l y e z é s ü k e t az í t é l e t h i r d e t é s i g . 16 n a ­ pos éhség- és 12 n a p o s s z o m j ú s á g - s z t r á j k után elérték céljukat, szabadlábra he­ lyezték őket az ítélethozatalig. K a c s ó F e ­ r e n c , a k i s z i n t é n l e volt t a r t ó z t a t v a , d e b i z o n y í t é k o k n e m v o l t a k ellene, 1925. á p ­ rilis 15-én s z a b a d l á b r a k e r ü l t a p e r m e g ­ kezdéséig. Á p r i l i s 25-én M i h á l y József közvetítésével t a l á l k o z o t t Köblössel, r e ­ ferált az e l v t á r s a k h a n g u l a t á r ó l , egész­ ségi á l l a p o t á r ó l , s e l v á l á s u k előtt K ö b l ö s egy levelet a d o t t át n e k i azzal, h o g y Bukarestbe érkezése u t á n azonnal adja át Alexandru Dobrogeanu-Gherea elv­ t á r s n a k személyesen. A l e v é l b e n a K ö z ­ p o n t i Bizottság u t a s í t á s a i v a n n a k , s el is j u t o t t a k a m e g a d o t t c í m r e . A p e r m e g k e z d é s é t 1925. m á j u s 2-ára t ű z t é k ki, s m á r n é h á n y n a p j a folyt a t á r g y a l á s , a m i d ő n egy n a p o n 16 e l v t á r s n e m jelent meg a tárgyaláson, köztük Alexandru Dobrogeanu-Gherea, Marcel P a u k e r , L u k a László, T ó t h I s t v á n , I o a n C l o ţ a n , Ilyés József, T o r d a i Viktor, Szása M a r g u l i u s és m á s o k . Így s i k e r ü l t m e g ­ menteni több elvtársat, akikre a börtön hosszú évei v á r t a k volna. Ugyancsak éberségének s rendkívüli konspirativ érzékének köszönhette Köb­ lös, hogy 1926-ban idejében é s z r e v e t t e a s z o k a t l a n csendet, m e l y e t az u t c a lezá­ r á s a idézett elő. K ö b l ö s e k k o r B u k a r e s t ­ b e n lakott, és a s z i g u r a n c a m á r felfedte az u t c á t , s h á z r ó l h á z r a j á r v a keresték. H á z i g a z d á i is f e l h í v t á k a figyelmét, m i ­ szerint a biztonsági s z e r v e k h á z r ó l h á z r a j á r n a k . Szólt h á z i g a z d á i n a k , h o g y a k e r ­ t e n k e r e s z t ü l , a m e l y egy m á s i k u t c á r a nyílik, elmegy. S i k e r ü l t is á t u g o r n i a a k e ­ rítést, c s a k azt n e m t u d t a , h o g y a k e r t e n t ú l meszesgödör v a n . S z e r e n c s é j é r e n e m volt b e n n e sok mész. Mivel m á r e s t é r e h a j l o t t az idő, letisztította m a g á t , s az éjszaka leple alatt elmenekült. E n g e m 1925 a u g u s z t u s á b a n a p á r t h a ­ t á r o z a t a a l a p j á n F r a n k A r t ú r r a l egye­ t e m b e n — aki s z i n t é n f u t á r volt — k i ­ k ü l d t e k M o s z k v á b a p á r t i s k o l á b a . N e m fe­ j e z h e t t e m b e az e g y e t e m e t , m e r t a K B 1926-ban h a z a h í v o t t , a z o n b a n azon év n a g y l e t a r t ó z t a t á s a i k ö v e t k e z t é b e n csak Bécsig j u t o t t a m el, ahol J á s z Dezső (Lest y á n ) h e l y e z e t t el a G r i n z i n g k e r ü l e t b a ­ r a k k l a k á s a i n a k egy s z o b á j á b a n . N e m m e ­ h e t e k t o v á b b a n é l k ü l , hogy m e g n e e m ­ lékezzem F r a n k A r t ú r t r a g i k u s s o r s á ­ r ó l : m i u t á n elvégezte e g y e t e m i t a n u l ­ m á n y a i t , h a z a k ü l d t é k illegális p á r t m u n -

Köblösné, és Berger

kislányával (jobb szélen) Évával — Moszkva, 1936

k á r a , de a c s e h s z l o v á k — r o m á n h a t á r á t ­ lépésekor agyonlőtték. Köblös 1922-től az R K P K ö z p o n t i B i ­ z o t t s á g á n a k , m a j d a p o l i t b ü r ó n a k a tag­ ja, s 1924-tól 1928-ig, vagyis a p á r t IV. kongresszusáig, a p á r t főtitkára. A v a d terror következtében azonban a politbüró 1926 és 1928 között B é c s b e n t a r t ó z k o d o t t . Itt v é g r e ú j r a t a l á l k o z h a t t u n k . A u s z t r i á ­ ban megszületett kisleányunk, Karolina, d e f é r j e m csak ö t h ó n a p o s k o r á b a n l á t ­ h a t t a először. 1927-ben K ö b l ö s Bécsből illegálisan a csehszlovákiai I g l ó r a m e n t , a h o l egy n y o m d á b a n az R K P illegális p r o p a g a n ­ d a - a n y a g o k a t n y o m a t o t t ki. Ú t k ö z b e n egy d e t e k t í v felismerte, l e t a r t ó z t a t t á k , s B e ­ regszászra vitték, ahol egy d a r a b i g tit­ kolta igazi n e v é t , d e l á t v á n , h o g y t a g a ­ d á s á n a k m á r n i n c s é r t e l m e (fényképe ott volt a rendőrségen), felfedte m a g á t . U g y a n a k k o r é h s é g s z t r á j k b a l é p e t t sza­ b a d l á b r a helyezéséért. M i n d az R K P , mind a többi kommunista p á r t tilta­ kozása m e g a k a d á l y o z t a Csehszlovákiát abban, hogy Köblöst kiadja Romániának, de k i u t a s í t o t t á k az országból. Á t t e t t é k a szovjet h a t á r o n , a z o n b a n K ö b l ö s viszs z a t é r t Bécsbe, és csak 1928-ban m e n t M o s z k v á b a a K o m i n t e r n VI. k o n g r e s s z u ­ sára, a h o v á az R K P IV. k o n g r e s s z u s a d e ­ legálta, s a z t á n M o s z k v á b a n is m a r a d t m i n d az i t t h o n i új vezetőség, m i n d a Komintern egyöntetű határozata alapján. I n d o k u l h o z t á k fel, h o g y külföldről n e m lehet eredményesen vezetni a hazai m u n ­ kásmozgalmat, másrészt meg a párt Köz­ p o n t i B i z o t t s á g á n a k egyes tagjai között felmerült véleménykülönbségek követ­ keztében jobb, ha Köblös emigrációban m a r a d M o s z k v á b a n , s ott a d segítséget h a z a i e l v t á r s a i n a k . Ezt csak a z é r t e m l í ­ t e m meg, m e r t b á r K ö b l ö s fizikailag t á ­ vol volt szülőföldjétől, e l v t á r s a i t ó l , m u n ­ k a k ö r é t ő l , megszokott k ö r n y e z e t é t ő l , lel-

kileg s o h a s e m s z a k a d t el szeretett h a z á ­ jától, s a r e m é n y , h o g y m a j d m é g h a z a ­ t é r h e t , erőt a d o t t neki sok m i n d e n elvi­ selésére. Forradalmi lendülettel s odaadó párt­ hűséggel v e t t részt az e m i g r á c i ó m u n k á ­ j á b a n . A b b a n az i d ő b e n m á r szép s z á m ­ mal voltak elvtársak Moszkvában, akik a r o m á n burzsoá-földesúri k o r m á n y ü l d ö ­ zése elől ott m e n e d é k j o g o t és m u n k a l e ­ hetőséget k a p t a k . M i n t m á s n e m z e t i s é g ű menekülteknek, a romániai politikai me­ n e k ü l t e k n e k is m e g v o l t a joguk, h o g y saját k l u b j u k k e r e t é n b e l ü l k ö z v e t l e n ü l is h o z z á j á r u l j a n a k a h a z a i m u n k á s m o z ­ g a l o m — főleg a n y a g i — t á m o g a t á s á h o z . 1928 s z e p t e m b e r é b e n k i s l e á n y o m m a l fér­ j e m u t á n m e h e t t e m (idegen útlevéllel, persze), s M o s z k v á b a n v é g r e e g y ü t t l e ­ h e t e t t a család. L a k á s u n k o n g y a k r a n k e ­ r e s t é k fel az e l v t á r s a k Köblöst, t ö b b e k között D a v i d F a b i a n , B ă d u l e s c u , az R K P k é p v i s e l ő j e a K o m i n t e r n b e n , Cristin, K a ­ h á n a Mózsi, Itzkovits Izsó, B e r g e r A l a ­ dár, H o r v á t h Emil, F r a n k A r t ú r és m á ­ sok is, a k i k n e k egy része, m i n t p é l d á u l Nicolau, Zalik, Leonin, a N y u g a t i E g y e ­ t e m e n előadó t a n á r o k voltak. A N y u g a t i E g y e t e m a n y u g a t i országokból t a n u l n i k ü l d ö t t e l v t á r s a k s z á m á r a létesített i n ­ t é z m é n y volt, ahol l e r ö v i d í t e t t k ö z é p i s ­ kolai s z i n t ű t a n t á r g y a k a t , de főleg poli­ t i k a i g a z d a s á g t a n t , d i a l e k t i k u s és t ö r t é ­ n e l m i m a t e r i a l i z m u s t a d t a k elő. U g y a n ­ ilyen t í p u s ú volt a K e l e t i N é p e k E g y e ­ t e m e is. K ö b l ö s t m i n d i g n a g y o n felizgat­ t á k ezek az összejövetelek, a m e l y e k e n az e l v t á r s a k az o t t h o n r ó l közvetve vagy k ö z v e t l e n ü l k a p o t t h í r e k e t , értesítéseket, mozgalmi kérdéseket tárgyalták meg, s a segítség m i n é l h a t h a t ó s a b b m ó d s z e r e i r ő l beszélgettek. Sajnos,

az

1936—1938-as

években

a

személyi k u l t u s z e l h a t a l m a s o d á s a k ö v e t ­ keztében jelentkező törvénysértések kö­ zös s o r s r a j u t t a t t a k . A M o s z k v á b a n eltöltött é v e k az e m i g ­ r á c i ó teljes s ú l y á v a l n e h e z e d t e k K ö b l ö s ­ re. M o s z k v á b a érkezése u t á n m i n d G e o r gi D i m i t r o v e l v t á r s , aki a K o m i n t e r n b e n a b a l k á n i á l l a m o k k a l foglalkozott, m i n d K u n Béla e l v t á r s , aki az első M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g idejéből i s m e r t e K ö b ­ löst, f e l a j á n l o t t á k , dolgozzon a K o m i n t e r n b e n m i n t függetlenített p á r t m u n k á s . Köblös a z o n b a n a fizikai m u n k á t v á l a s z ­ totta, m e r t n e m a k a r t az e m i g r á c i ó b a n m e g r e k e d n i . H a z a v á g y o t t , dolgozni a k a r t azon n é p f e l s z a b a d í t á s á é r t , a m e l y e t o l y a n jól i s m e r t , s a m e l y b ő l ő m a g a is s a r ­ jadt. M i n d e n a d o t t s á g a m e g is volt hozzá, hiszen, a k i k i s m e r t é k , e g y h a n g ú ­ lag e l i s m e r t é k szervező és szónoki k é ­ pességét, de t r a g i k u m a é p p e n az volt, hogy a m e g v á l t o z o t t k ö r ü l m é n y e k k ö ­ vetkeztében s a nyelvismeret hiányában c s a k s z a k m a i felkészültségét é r t é k e s í t ­ h e t t e . Asztalos lévén, M o s z k v á b a n az l - e s s z á m ú r e p ü l ő g é p g y á r b a n dolgozott. G y a k ­ r a n jött h a z a g o n d t e r h e l t a r c c a l , s egy a l k a l o m m a l k é r d é s e m r e , hogy m i a b a j , e l m o n d t a : egy s z a k t á r s a az egyik d r á g a , v a l u t á n v á s á r o l t gép m e g l a z u l t c s a v a r ­ j á t k a l a p á c c s a l v e r t e be. „ M i n t h a b e l é m verte volna — mondta. Köblös ugyanis o l y a n m a g a s fokú s z a k m a i k é p z e t t s é g ­ gel r e n d e l k e z e t t , hogy egy ilyen felelőt­ l e n m a g a t a r t á s valóságos fizikai fájdal­ m a t okozott n e k i . A r e p ü l ő g é p g y á r Moszk­ v a i p a r i c e n t r u m á n a k egyik l e g j e l e n t ő ­ sebb ü z e m e volt, s a legjobb s z a k m u n k á ­ sokat foglalkoztatta a b b a n az i d ő b e n , így férjem j e l k é p e s e n a d t a t u d t o m r a , m i l y e n óriási á l d o z a t o k a t k e l l h o z n i u k egy e l m a ­ r a d t a g r á r á l l a m dolgozóinak, h a v a l ó b a n fel a k a r j á k é p í t e n i a k o r s z e r ű t e c h n i k á n a l a p u l ó szocialista gazdaságot. I p a r k o d o t t s z a k t á r s a i segítségére l e n n i , s h a kellett, k é z z e l - l á b b a l m a g y a r á z t a a g é p e k szak­ szerű kezelését, k a r b a n t a r t á s u k s z ü k s é ­ gességét, s a g é p e k szeretetét o l t o t t a b e ­ léjük. U g y a n e b b e n a g y á r b a n dolgozott egy Z a l a i I s t v á n n e v ű asztalos is, aki jól b í r t a m á r a z orosz n y e l v e t , s így gyak­ r a n volt segítségére K ö b l ö s n e k az ott dolgozók s z a k m a i t u d á s á n a k fejlesztésé­ ben. E b b e n az i d ő b e n M o s z k v á b a n n a g y o n sok e m i g r á n s volt, s k l u b j a i k k e r e t é n belül bizonyos n é z e t e l t é r é s e k is felme­ r ü l t e k , a m e l y e k , sajnos, n é h a á l d o z a t o ­ k a t is k ö v e t e l t e k (később ezeket a k l u ­ b o k a t feloszlatták). Ilyen esetről l e h e ­ tett szó, a m i k o r 1929 a u g u s z t u s á b a n a Az

Előre

1922. március

5-i

számából

biztonsági szervek őrizetbe v e t t é k K ö b ­ löst. É n a z o n n a l f e l m e n t e m az S Z K P E l ­ lenőrző Bizottsága elnökéhez, Jaroszlavszkij elvtárshoz, a k i biztosított, h o g y kivizsgálják az esetet, s m é l t á n y o s a n fognak e l j á r n i . N o v e m b e r b e n K ö b l ö s h a ­ za is jött, m e g t é r í t e t t é k az elveszett munkaidő értékét, s szívszanatóriumba — Kiszlovodszkba — küldték, a K a u ­ k á z u s b a . A kezelés u t á n elfoglalta m u n ­ k a h e l y é t a r e p ü l ő g é p g y á r b a n . Ez a l e ­ t a r t ó z t a t á s n a g y lelki megrázkódtatás volt K ö b l ö s s z á m á r a , de o p t i m i s t a t e r ­ m é s z e t é n é l fogva m e n e k ü l n i i p a r k o d o t t n e h é z g o n d o l a t a i t ó l . Mesélni k e z d e t t k i s ­ l e á n y u n k n a k , s e k k o r i s m e r t e m m e g én is é l e t é n e k egyes epizódjait. Egy este p é l d á u l e l m o n d t a , h o g y é d e s ­ a n y j a első h á z a s s á g á n a k elsőszülött fia volt. Négy elemi osztályt s z ü l ő f a l u j á b a n , S á r o m b e r k é n j á r t ki, s m i v e l n a g y o n sze­ retett volna továbbtanulni, édesanyja nagy áldozatok árán beíratta a nagye n y e d i k o l l é g i u m b a , d e az a n y a g i a k h i á ­ n y a m i a t t csak h á r o m osztályt v é g e z h e ­ tett. M a r o s v á s á r h e l y r e jött, b e á l l t a s z t a ­ l o s i n a s n a k V a k a r c s Lajos a s z t a l o s m e s t e r ­ hez. B á r k e s e r v e s e k v o l t a k az a k k o r i i n a s é v e k , m u l a t s á g o s a n t u d t a e l ő a d n i azon i d ő k egyes m o z z a n a t a i t : Mestere a bútorok hazaszállítására sza­ m a r a t t a r t o t t . Ez a s z a m á r o l y a n csö­ k ö n y ö s volt, h o g y a m e s t e r e n k í v ü l s e n ­ k i r e n e m h a l l g a t o t t . Egy a l k a l o m m a l , m o n d j a , e l k é s z ü l t e k bizonyos b ú t o r d a ­ r a b o k , az i n a s o k f e l r a k o d t a k a s z e k é r r e , s e l é b e fogták a s z a m a r a t . I n d u l n i k e l ­ lett v o l n a a b ú t o r r a l , á m a s z a m á r m e g sem mozdult. Hiábavaló volt minden nó­ gatás, s i m o g a t á s , cirógatás, a k o c k a c u k ­ rot nagy kegyesen ropogtatta, de rendü­ l e t l e n ü l állt egy h e l y b e n t o v á b b . E g y ­ szercsak n y í l t az ajtó, m e g j e l e n t a m e s ­ ter, s c s a k egyet k i á l t o t t . A s z a m á r — n e m h i á b a volt az — ú g y m e g i n d u l t , h o g y a b ú t o r o k szinte leestek a s z e k é r r ő l , pil­ l a n a t o k a l a t t az u t c á n t e r m e t t , s foly­ tatta útját nagy buzgalommal. Látni kel­ lett v o l n a , m i n t s i m u l n a k el a r á n c o k K ö b l ö s h o m l o k á n k i s l e á n y u n k csengő k a ­ cagása hallatára. M á s a l k a l o m m a l i n a s é v e i n e k egy n a p i programját mesélte el: H i d e g téli h a j n a l , s a k i s i n a s e l g é m b e ­ r e d v e kel fel a m ű h e l y p a d l ó j á r a t e r í ­ tett s z a l m a z s á k r ó l . H a m a r felöltözik, v e ­ szi a v i z e s v e d r e t és a b a l t á t , m e g y a Marosra, ahol léket vág, megmeríti a v e d r e t , s viszi a friss vizet h a z a . A z u t á n az istállóba megy, m e g e t e t i , m e g i t a t j a a s z a m a r a t , k i t a k a r í t j a a z istállót, m a j d tűzifát a p r í t és visz b e a k o n y h á b a , b e ­ fűt, s végül a m e s t e r és m e s t e r n é l á b b e l i -

Köblösné munka

Szamarkandban, közben (1954)

j é t p u c o l j a ki. H a p o n t o s a n 6 ó r a k o r n e m volt a g y a l u p a d mellett, a k k o r azt a h á t a sínylette meg, mert végigtáncolt rajta a m e s t e r n a d r á g s z í j a . Í m e , egy t a n o n c „bem e l e g í t ő j e " a 12 ó r á s m u n k a n a p h o z a X X . század első é v e i b e n ! A m u n k a n a p befejezése u t á n pedig, m i u t á n a segédek elmentek, a műhely, szerszámok elren­ dezése s egyéb h á z k ö r ü l i m u n k á k v é g ­ zése v á r t m é g a t a n o n c r a . Az idő telt, telegetett, s a k ö v e t k e z ő ­ k e t is m e g t u d t a m : K ö b l ö s Elek 1905 á p ­ r i l i s á b a n s z a b a d u l t fel a M a r o s v á s á r h e l y i Iparhatóság kiállította munkakönyv alap­ j á n . Egy ideig M a r o s v á s á r h e l y e n dolgo­ zik. Mivel m á r i n a s k o r á b a n — az egyik segéd r é v é n — m e g i s m e r k e d e t t a m u n ­ kásmozgalommal, s felszabadulása után t a g j a a f a m u n k á s o k s z a k c s o p o r t j á n a k és a szocialista p á r t n a k , m u n k a h e l y é t g y a k ­ r a n kell v á l t o z t a t n i a , m e r t m u n k a a d ó i ­ v a l — B u s t y a , Mestitz, V a k a r c s — ál­ l a n d ó k o n f l i k t u s b a n volt a m u n k a l e h e t ő ­ ségek j a v í t á s a é r d e k é b e n . 1906 v é g é n B u d a p e s t r e m e g y dolgozni, d e 1908-ban visszatér, mivel k a t o n a i s z o l g á l a t r a k e l ­ lett j e l e n t k e z n i e . J ó rajzoló volt, a m i m á r i n a s k o r á b a n is k i t ű n t , s i n a s k o d á s a m á s o d i k é v é b e n tanítómestere nemcsak a bútorok terv­ rajzát bízta rá, h a n e m — kivételesen — m á r fizetést is a d o t t neki. E k é p e s s é ­ génél fogva k e r ü l t k a t o n a k o r á b a n a h i ­ dászokhoz G y u l a f e h é r v á r r a . F e l e t t e s e i h a ­ m a r é s z r e v e t t é k tehetségét, fel is h a s z ­ n á l t á k , s j u t a l o m k é p p e n előléptették, de — m o n d t a n e v e t v e — tizedesi r a n g n á l magasabbra soha n e m vitte, mert a le­ alázó b á n á s m ó d o t — m e l y e t k ü l ö n ö s e n az ő r m e s t e r e k g y a k o r o l t a k az egyszerű k a t o n á k felett — soha n e m h a g y t a szó n é l k ü l . Így á l l a n d ó i n g a d o z á s k í s é r t e k a ­ t o n a i szolgálati idejét, hol r a n g r a e m e l ­ ték, hol lefokozták. 1911-ben szerelt le.

É d e s a n y j a m á r n e m élt, viszont a n y j a m á s o d i k h á z a s s á g á b ó l volt h á r o m fiú- és egy l e á n y t e s t v é r e , M a r i s k a . A fiúk m á r nagyok voltak. Mariska még kiskorú, s a p j u k h a l á l a u t á n — 1914-ben — i d e g e ­ n e k n é l cselédeskedett. Nagyon szerette kis h ú g á t , s r o k o n o k n á l a k a r t a e l h e ­ lyezni, fedezni a n e v e l é s költségeit, d e az illetékes s z e r v e k n e m e n g e d t é k á t n e k i h ú g a n e v e l t e t é s é t azzal az i n d o k l á s s a l , hogy — v e s z e d e l m e s k o m m u n i s t a . Csak k é s ő b b , 1920-ban s i k e r ü l t h ú g á t v a r r á s ra-szabászatra taníttatnia, s 1924-ben S z a t m á r r a k ü l d t e a Nyisztor családhoz, a h o l e l v t á r s i a s s z e r e t e t b e n részesült. 1912 n y a r á n m á r ú j r a B u d a p e s t e n v a n , s itt éri az első v i l á g h á b o r ú k i t ö r é s e is. A h á b o r ú befejezése u t á n i s m é t B u d a ­ pestre kerül, s a bukaresti Politikai K ö n y v k i a d ó 1969-ben m e g j e l e n t 1919, în sprijinul Republicii Ungare a Sfaturilor c í m ű k i a d v á n y á b a n t ö b b e n is m e g e m l é ­ keznek Köblös forradalmi tevékenységé­ ről az első M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g l é t r e h o z á s á é r t , m a j d v é d e l m é é r t . Szolnok v é d e l m é b e n , vagyis m á r a v i s s z a v o n u l á s t fedező h a r c o k b a n m e g s e b e s ü l t , d e a k k o r is m i n d i g elöl j á r , n e m h a g y j a el csa­ pattestét, míg biztonságba n e m kerülnek. K é s ő b b egy v a s u t a s u n o k a b á t y j a — K ö b ­ lös G y u l a — segítségével Bécsbe m e n e ­ kül. T é r d l ö v é s e n e m volt veszélyes, s a h o g y begyógyult, a h a z a t é r é s volt leg­ főbb gondja. I t t h o n , E r d é l y b e n felvette a z összeköttetést a z e l v t á r s a k k a l . Soós J ó ­ zsef is m e s é l t e , h o g y m á r s z o m b a t o n este, a h o g y k i k a p t á k a fizetésüket, t e ­ h á t telt ú t i k ö l t s é g r e , k e n y é r r e l s szalon­ nával felpakolva ú t n a k indultak, s a m a ­ rosvölgyi m u n k á s o k a t szervezték. G y ű l é ­ seket vezettek, a h o l K ö b l ö s o s z t á l y ö n t u ­ d a t o t oltott a m u n k á s o k b a , s a n e m z e t ­ közi s z o l i d a r i t á s szükségességét h a n g o z ­ t a t t a a közös ellenség, a n e m z e t k ö z i b u r ­ zsoázia ellen. S ez így folytatódott h é t ­ ről h é t r e , hónapról hónapra. Otthon, m u n k á b a n az idő r o h a n t , m í g kint, az emigrációban vágyakozása a hazai m u n ­ ka u t á n a napok múlását csigalassúságúra csökkentette. 1933-ban ú j r a ő r i z e t b e v e t t é k K ö b l ö s t és h i á b a v a l ó volt m i n d e n igyekezetem, n e m sikerült elhárítanom férjem újabb lelki m e g r á z k ó d t a t á s á t . S z á m ű z t é k S z i b é ­

r i á b a — T o m s z k b a —, a h o l h á r o m évet töltött é s dolgozott s z a k m á j á b a n . É n k i s ­ lányunkkal Moszkvában maradtam, gon­ d o l v á n , h o g y így n a g y o b b segítségére l e ­ hetek Köblösnek, akit ismertem mint kommunistát s párthűségében, odaadó, önfeláldozó m u n k á j á b a n s o h a egy pilla­ natig sem kételkedtem. A h á r o m évi s z á m ű z e t é s e g y ú t t a l iskola is volt s z á m á r a . A n n y i r a e l s a j á t í t o t t a az orosz n y e l v e t , h o g y a k t í v a n v e h e t e t t részt az ü z e m n e m c s a k t e r m e l é s i , d e k u l t u r á ­ lis-nevelő m u n k á j á b a n is. J ó s z a k m a i felkészültsége volt, s m i v e l t u d á s á b ó l m i ­ nél többet kívánt m u n k a t á r s a i n a k átad­ ni, s z a k m a i e l ő a d á s o k a t t a r t o t t nekik. Sokszor c s o d á l a t t a l n é z t e m föl r á . Ezt az e m b e r t a sok m e g p r ó b á l t a t á s — m i n t a c é l t a tűz — m é g csak j o b b a n m e g e d ­ zette. N e m r o p p a n t össze, n e m t ö r t é k m e g az e s e m é n y e k , t o v á b b dolgozott, r e ­ mélt, v á r t , v á r t a a z t a p i l l a n a t o t , a m i k o r azt m o n d j á k n e k i : „ E l v t á r s , h a z a u t a z ­ hatsz!" 1937. n o v e m b e r 16-án K ö b l ö s t i s m é t le­ t a r t ó z t a t t á k , a z n a p délelőtt e n g e m is őrizetbe v e t t e k , l e á n y k á n k a t p e d i g gyer­ m e k o t t h o n b a n h e l y e z t é k el. N e m t u d o m , n e m is t u d t a m m e g soha, m i v e l v á d o l t á k k o n k r é t a n Köblöst. 1956-ban a z illetékes s z e r v e k Moszk­ v á b a n h i v a t a l o s a n , í r á s b a n is, t u d o m á ­ s o m r a hozták, m i s z e r i n t a K ö b l ö s ellen e m e l t összes v á d a k a l a p t a l a n o k , s doszsziéját m e g s e m m i s í t e t t é k , vagyis „post mortem" rehabilitálták. Íme, dióhéjban, visszaemlékezésem ar­ r a az e m b e r r e , a k i n e k a dolgozók j ó l é ­ t é é r t folytatott h a r c volt éltető eleme. Forró hazaszeretete, odaadó párthűsége m e g i n g a t h a t a t l a n volt. H á l á s v a g y o k p á r t u n k n a k , h o g y Köblös E l e k s z ü l e t é s é n e k 80. é v f o r d u l ó j a a l k a l ­ m á b ó l véget v e t e t t a Köblös személye k ö r ü l i m e n d e m o n d á n a k , s visszaállította őt a r r a a h e l y r e , a m e l y e t m e g é r d e m e l t ! a Román Kommunista Párt megalakítá­ sáért, a dolgozók politikai, k u l t u r á l i s , anyagi jólétéért, hazánk különböző nem­ zetiségű dolgozóinak t e s t v é r i e g y ü t t m ű ­ k ö d é s é é r t küzdő, félelmet n e m ismerő, önfeláldozó é l h a r c o s o k s o r á b a . M a r o s v á s á r h e l y , 1971 n y a r á n

JEGYZETEK Balogh

Edgár

köszöntése

Balogh Edgár betöltötte hatvanötödik életévét. És ebből az alkalomból nekem kell üdvözölnöm őt. Legszívesebben lemondanék erről a megtisztelő jeladatról, hiszen jóval több, mint három évtizede olyan közel érzem magamhoz sugalló erőkkel, folytonos nyug­ talanságokkal, munkára késztető biztatá­ sokkal telített személyiségét, hogy köszön­ tő szavaim elmondása után okvetlenül a tárgyilagosság hiányával kell magamat vádolnom — mielőtt még mások teszik meg ezt. Ugyanakkor az eltelt idők tör­ ténései, az egymás mellett eltöltött, vagy a külön, de sohasem kapcsolat nélkül át­ élt évek eseményei annyi és olyan sürgető paranccsal zsonganak körülöttem, hogy mégsem kárhoztathatom magam néma­ ságra. Okvetlenül beszélnem kell róla. És természetesen a korról, is, engem is, mindannyiunkat hatalmas áramába kapcsolt, mielőtt volna ebbe a mai időnkbe, amikor pártunk X. kongresszusának építjük valósággá egykori lelkes ifjúságunk magunk elé képzelt, megvalósíthatatlannak tűnő álmait.

amely őt elérkeztünk szellemében de szinte

Hadd köszöntsem hát benne elsősorban azt a makacs álmodót, aki a kép­ zelgések tév-tartományainak szigorú elkerülésével mindig csak a valóban létre­ hozható dolgok körvonalait pillantotta meg az időben, s azoknak megterem­ tésére összpontosította nem csupán saját, de a körülötte lévők erőtartalékait is. Hozzuk-e föl minderre bizonyítékul a Sarló mozgalmát? Vagy az egykori brassói székely alkalmazottak között végzett, minden önös célt félretevő ok­ tató-nevelő tevékenységét? Vagy a régi MADOSZ alapjainak megszilárdítására hogy az illegális párt útmutatásai alapján és segítségével ő varázsolta elő a semmiből az Erdélyi Enciklopédia kiadót? Vagy hogy nélküle sohasem jött

volna létre a Vásárhelyi Találkozó, amely haladó hagyományaink egyik leg­ szebb emlékműve? És még annyi mindent és mindent, ami kényszerűen ki­ hull az egyéni emlékezés gyönge fonalakból font szitáján, s amit az életrajz­ írónak és monográfusnak kell nem is olyan beláthatatlan időn belül pótolnia. Köszöntésem elmondásakor nem feledkezhetem meg a harcos közíróról sem, aki nem csupán a felszabadulás után mutatta meg a haladó gondolat kifejtésére irányuló képességeit, de aki már a két világháború között telő nehéz években sem volt hajlandó elveiből egy fikarcnyit is engedni. Az „aesopusi beszéd" korában közzétett buzdító, elemző vagy bíráló cikkeinek egymást kiegészítő tételeiből tanultuk és tanulták annyian a követendő cél fölismerését. Időtálló elviségüket a mai változatlan újraolvasás bizonyítja a legjobban. Am volt még ezeknek az írásoknak egy másik időtálló tulajdon­ sága is. Szerzőjük a magyar értekező próza legértékesebb hagyományait öt­ vözte a modern gondolat kifejezésére irányuló újszerű eszközökkel valamilyen teljesen egyéni és eddig nem ismert publicisztikává, amely előkelő helyet biz­ tosít neki az irodalom — sőt nyugodtan mondhatjuk: szépirodalom — mind­ eddig méltatlanul csak kevés vagy futólagos figyelemben részesített területén. A nevelés, a buzdítás, a szervezés volt ennek a közírásnak rejtett vagy sokszor egyáltalán nem titkolt célja. Talán ezért is választotta egyetemi tanár­ kodása idején előadási tárgyául éppen magát a közírást, és nevelt nemzedé­ keket részben az ezt művelő előzők munkásságának felkutatására, rendszere­ zésére, megbecsülésére, értékelésére, részben a szocialista újszerű közírás ed­ dig nem sejtett lehetőségeinek felkutatására és alkalmazására. Ha körültekint mai hazai magyar sajtónk házatáján, büszkén veheti számba mindazokat, akik tőle tanulták meg ha nem is a mesterség aprólékos műfogásait, de az egész közírási mező távlatainak pontos betekintését és szabályos fölmérését. Nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy az ifjúság felé való fordulásában sohasem szorítkozott egy egyetemi előadóterem szűk korlátai közé. Sohasem csupán a dobogóról beszélt a szorgalmasan vizsgai céllal jegyezgető hallgatók­ nak. Elképzelése mindig is az igazságra, a jóra és a szépre törekvő fiatal­ sággal való kapcsolat megteremtése és soha meg nem szakadása volt. Ezért járta be magas kora ellenére is fáradhatatlanul a haza városait, s mondta el minden egyes alkalommal, ami a szívén feküdt, az ország, a nép, a mun­ kásosztály javának előmozdítása végett. Valamilyen rejtett érzékenység min­ dig megsúgta neki, hogy hol ünnepelnek meg egy költőt, hol avatnak fel egy emlékházat, hol rendeznek megemlékezést valamely nevezetes évfordulón. Ak­ kor volt a legbüszkébb, ha hallgatói között ott szorongtak azok a fiatalok, akikben ő nem csupán megsejtette, de tudta is a nép jövendőjének zálogát. Nekik beszélt, nekik készítette intelmeit, útmutatásait, tanácsait — azoknak, akik a maguk szájaíze szerint, de a valóság elemeinek bátor alkalmazásával valóban hasznot fognak majd húzni egy bátor és egyenes élet tapasztalataiból. Bizonyára ezért vállalta a K o r u n k új folyamának megindulásakor an­ nak nem kevés munkásságot igénylő, de mondhatatlan felelősséggel járó egyik szerkesztői tisztét is. Kétségtelen, hogy lapot szerkeszteni bizonyos gyönyör­ állapot, amit csak egy szerkesztőség légkörében érezhet a benneélő. Ugyan­ akkor azonban olyan önfeláldozás, amelynek legszebb példája a Balogh Edgár szeme előtt lebegő Gaál Gábor-emlék is. Dicséretére és dicsőségére legyen mondva: a tizenöt év fél-féléves harminc kötetének minden írásában, minden sorában ott van az ő szervező tevékenységének nyoma, akár a munkatársak fölkutatását, akár azok írásra bírását, akár a művek megítélését, végül pedig

az egyes számok egyéni arculatának kialakítását illeti. Ha végigtekint a könyv­ tárának polcain sorakozó Korunk-köteteken, nyugodt megelégedés mondat­ hatja vele, hogy nem vállalt hiábavaló munkát, amikor saját műveinek meg­ írása helyett a másokén való bábáskodással töltötte életének pótolhatatlan és visszahozhatatlan idejét. S ha van benne valamelyes mélabús sajnálkozás a szétporlott percek miatt, mégis vigasztalhatja az a tudat, hogy a kötetek tanú­ sága szerint nem élt hiába. A jelen és az utókor kutató szeme hamarosan föl­ fedezi, hogy nem élt hiába. Nem csak abban, ami már megvalósult, és amin többé amúgy sem lehet változtatni. Hanem abban, hogy valamely makacsul maga elé tűzött cél megvalósításaként biztosítani tudta a jövőt. Van, aki majd a nyomába lépjen, van, aki tovább vigye az általa átadott váltóbotot, van utódlás, és lesznek majd életének folytatói abban a folyóiratban, amely­ nek oly hosszú éveken át helyettes főszerkesztője volt. Lesz folytatója természetesen magánéletének is két felnőtt szép fiában — noha erről szemérmes módon a lehető legritkábban szokott nyilatkozni. Talán ezért emlegeti ritkán feleségét is, aki életének legnehezebb éveiben olyan szilárdan kitartott mellette és családja mellett, mint nem sokan. De minderről valahogy sohasem esik szó, mert Balogh Edgár magánélete meglepő módon mindig összefolyt azzal a közélettel, amelynek egyszerűbb és közérthe­ tőbb vonásokkal megvont oldalait a kívülállók a dolgok természete szerint legtöbbször pontosabban ismerhették. S talán erről a magánéletről itt sem esett volna szó, ha az nem volna ugyanakkor a kommunista értelmiségi puritánul egyszerű, példaadó és önfeláldozó élete. Hatvanötödik életévének betöltésekor viszont ezért is köszönteni kell őt.

Szemlér Ferenc

Fodor György fémdomborítása

NEMZETKÖZI ÉLET Nemzetközi élet és szociológia A robbanás: korunk kedvenc hasonlata. És kétségkívül találó hasonlat. Ha elfogadjuk, hogy korunk, a huszadik század második fele sajátságos idő­ szakot képvisel a világtörténelemben, világos, hogy alsó határa n e m v a l a m e l y ön­ kényesen megállapított naptári dátum, hanem egy történelmi esemény, a m e l y egy­ általán n e m képletes módon volt robbanásos: a második világháború. A háború végén, korunk hajnalán robbant Hirosima fölött az első atombomba, amelynek felhő-gombája egész korunkra azóta is árnyékot vet. Gyorsuló ütemben és radi­ kálisan változott azóta a világ képe: létrejött a szocialista világrendszer; felrob­ bant az imperializmus gyarmati rendszere; a világ politikai térképén két évtized alatt több mint 50 új, független állam jelent meg. Gyorsuló ütem, hirtelen én mélyreható változások sora jellemzi a közélet megannyi területét: demográfiai, technológiai, tudományos és információs robbanásról értekeznek a tudósok és cik­ keznek a közírók szüntelenül. Robbanás és forradalom: rokonfogalmak. Korunk: robbanások és forradalmak kora. „A forradalmak, amelyek a mozgás új dimenzióit tárják fel, fokozatosan mindennapivá válnak" — írja korunkat jellemezve a cseh tudós Radovan Richta, s hozzáteszi, hogy a társadalmi élet minden dimenziója egyidejűleg forradalmasodik. És ismét: forradalomról olvasunk és hallunk nap mint nap, szünet nélkül, s nemcsak mint politikai megmozdulásról. Forradalmasult a hírközlés és a közle­ kedés; minden korszakalkotó felfedezés forradalom a tudományban; de forradal­ mak követik egymást az irodalomban, zenében, festészetben, sőt a divatban is; „szexuális forradalom"-ról is beszélnek, a szabad idő forradalmáról m e g a köznapi életvitel forradalmáról. Forradalom és robbanás: e két fogalom gyakori előfordulása tudományos és publicisztikai nyelvezetünkben n e m lehet véletlen. Nemcsak azért folyamodunk hozzájuk, mert frappáns és találó módon érzékeltetik az élénk ütemű és gyökeres, egy csapásra beálló minőségi változások jellegét. A politikai harc és a fegyveres konfliktusok területének terminológiáját használjuk hasonlatként az élet csaknem minden területén, mert a politikum és a nemzetközi élet feszültségei, a háború és béke problematikája sosem látott — korunkra jellemző — módon befolyásolja a köz- és magánélet minden területét az egész földtekén. Ezért tehát: a nemzetközi élet szociológiája egyre nagyobb jelentőségre tesz szert tudományosságra és egyetemességre törekvő társadalomszemléletünkben.

S éppen ezért meglepő, mennyire kevéssé foglalkoznak a szociológusok e té­ makörrel. E kijelentés nyilván magyarázatra szorul, hiszen köztudott, hogy sajtóban és tudományos közleményekben rengeteg írás elemzi a nemzetközi élet kérdéseit.

több, mint amennyit bárki követni tudna. Azt állítom, hogy a szociológusok fog­ lalkoznak vele kevésbé: az írások többsége politikai, katonai, gazdasági, történelmi jellegű. Ha fellapozza az ember az utóbbi két évtized legismertebb, n e m marxista irányzatú szociológiai kézikönyveit és traktátusait, láthatja, hogy legtöbbjükből hiányzik egy olyan rész vagy fejezet, amely a nemzetközi élet szociológiájával explicite foglalkozna. Foglalkoznak katonai szociológiával, írnak a népek és n e m ­ zetek viszonyairól, de n e m tárgyalják egységesen, átfogóan a nemzetközi élet szo­ ciológiai kérdéseit. És amikor foglalkoznak vele, beszűkítik tárgykörét. Az ismert párizsi szo­ ciológus-professzor, Raymond Aron évekkel ezelőtt megjelent egyik tanulmányá­ ban a következőkben jelölte m e g a nemzetközi viszonyok szociológiájának leg­ fontosabb témáit: elsősorban a fegyverek és harci eszközök szociológiája, a fegyver­ zet és a hadseregszervezés formái összefüggéseinek feltárása, a hadseregek és a társadalmi struktúrák közötti kapcsolatok vizsgálata; másodsorban „megvizsgálni, melyek voltak egy adott társadalomban azok a csoportok, amelyek számára a hódí­ tások előnyösek voltak"; harmadsorban „tanulmányozni az egymást gyilkoló e m ­ berek közötti viszonyokat", mert a hadviselésnek mindig voltak szabályai, az e m ­ berek többé-kevésbé tudták, mire számíthatnak ellenségük részéről; végül „azok­ nak a n e m tudatos funkcióknak a kutatása, amelyeket a fegyveres konfliktusok a történelem során betöltöttek" (Une sociologie des rélations internationales. Revue française de sociologie, 1963. 3. 311). N e m kétséges, hogy ezek valóban fontos témái a nemzetközi élet szociológiá­ jának. Tegyük hozzá, ami az első témakört illeti, hogy a fegyverzet jellege a had­ seregszervezés formái, a hadviselés módozatai és a társadalmi struktúrák bonyo­ lult összefüggéseinek feltárása egyben a társadalmi fejlődés belső rugói és a külső, nemzetközi konfliktusok egymásrahatására irányítja a figyelmet. Emlékeztessünk egyben arra a körülményre, amit Aron n e m vesz figyelembe, hogy e téma fon­ tosságát éppen a materialista társadalomszemlélet alapítói — egy évszázaddal ez­ előtt! — különösen hangsúlyozták, sót — kiváltképpen Engels munkái — m e g l e ­ hetős részletességgel taglalták. Emeljük ki Aron téma-sorának negyedik pontját, amely a szociologizmus, az objektív társadalomszemlélet szellemében arra hívja fel a figyelmet, hogy a fegyveres konfliktusoknak mindig vannak az őket kirobbantó erők céljain és elképzelésein túlmenő társadalmi következményei, amelyek a tár­ sadalmi tények n e m tudatos, objektív láncolatából fakadnak; ez a megállapítás szintén elengedhetetlen eleme a nemzetközi viszonyok tudományos igényű szocio­ lógiai vizsgálatának. D e hát n e m feltűnő-e mindezek mellett, hogy Aron professzor felsorolásában csupán a nemzetközi élet fegyveres konfliktusaival foglalkozó v a g y azokhoz k a p ­ csolódó témák foglalnak helyet? N e m háborús viszonyokkal n e m lehet, n e m kell foglalkoznia a nemzetközi élet szociológiájának? A társadalmi egységek — népek, országok, államok — közötti viszonyok sosem korlátozódtak a fegyveres összecsapásokra, és a nemzetközi élet szociológiája még kevésbé szűkíthető le ma a katonaság és a háború szociológiájára, bármennyire fontos is ez utóbbi. Az egyes társadalmak, mint gazdasági-társadalmi és (az ősi, törzsi társadalmak kivételével) politikai egységek mindig viszonylag függetlenül, belső rugóik hatására fejlődtek-változtak; de csak viszonylag függetlenül. A pri­ mitivizmus fokán hosszasan megrekedt társadalmak kivételével — amelyek stag­ nálásában éppen elzártságuk, magukra hagyatottságuk játszott döntő szerepet — a különböző társadalmak között mindig voltak gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok, mindig érvényesültek közvetett v a g y közvetlen civilizatórikus befo-

lyások. (Más kérdés, h o g y a k ü l s ő k a p c s o l a t o k gazdasági és politikai t é r e n is m i n ­ dig m a g u k o n h o r d o z t á k az o s z t á l y t á r s a d a l m a k a n t a g o n i s t a j e l l e g é n e k bélyegét.) A v i l á g t ö r t é n e l e m n e m egységes f o l y a m k é n t zajlott n a p j a i n k i g , m e r t a k ü l ö n b ö z ő g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i egységek v i s z o n y l a g függetlenül, k ü l ö n b ö z ő ü t e m b e n , sajátos u t a k o n fejlődtek; n e m e g y f o r m á n és egyszerre, csak h a s o n l ó m ó d o n és k ü l ö n b ö z ő i d ő p o n t o k b a n futották b e t ö r t é n e l m i p á l y á j u k a t . D e soha s e m m i l y e n g a z d a s á g i ­ t á r s a d a l m i és politikai egység n e m fejlődött légüres t é r b e n , külső h a t á s o k t ó l m e n ­ tesen. Soha s e m m i l y e n politikai vezetés, s e m m i l y e n politikai m o z g a l o m n e m t e k i n t ­ hetett el a külső helyzet, a k ü l p o l i t i k a i v i s z o n y o k létezésétől és befolyásától. M i n d e n t á r s a d a l o m (állam) olyan n e m z e t k ö z i k ö r n y e z e t b e n k é n y t e l e n élni, amelyet n e m m a g a v á l a s z t o t t m a g á n a k , írja az i s m e r t a m e r i k a i k ü l p o l i t i k a i szak­ értő, H e n r y A. K i s s i n g e r (Pour une nouvelle politique étrangère américaine. Paris, 1970). Azt m o n d h a t n ó k , a n e m z e t k ö z i élet szociológiájára is é r v é n y e s , m u t a t i s m u tandis, a m a t e r i a l i s t a t á r s a d a l o m f e l f o g á s M a r x f o g a l m a z t a p r e m i s s z á j a : az e m b e r e k — és a t á r s a d a l m a k e g é s z ü k b e n is — o l y a n k ö r n y e z e t b e n élnek, a m e l y e t n e m önkényesen választottak, n e m maguk alkottak, s amelyet, legalábbis tevékenységük á l t a l á n o s k e r e t e k é n t , v á l t o z t a t á s r a i r á n y u l ó cselekvésük k i i n d u l ó p o n t j a k é n t , t é n y k é n t elfogadni k é n y t e l e n e k . A n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k t ö r t é n e l m i fejlődésében két különös j e l e n t ő s é g ű f o r d u l ó p o n t o t kell t e k i n t e t b e v e n n ü n k . Az elsőt az i p a r i f o r r a d a l o m s a tőkésrendszer k i a l a k u l á s a és v i l á g m é r e t ű elterjedése j e l e n t e t t e . Ezzel l é t r e j ö t t — először — egy világrendszer, a m e l y b e n az azelőtti a u t a r k i k u s , z á r t g a z d a s á g i egységek eset­ leges k ü l k e r e s k e d e l m é t i n t e n z í v és s o k i r á n y ú gazdasági k a p c s o l a t o k h e l y e t t e s í t e t t é k , a m e l y b e n az új t e c h n i k a i lehetőségek e m b e r e k , á r u k , e s z m é k á l l a n d ó és gyors v á n d o r l á s á t , az egész világot e g y r e s ű r ű b b e n átszövő cseréjét e r e d m é n y e z t é k . E l ő ­ ször a l a k u l t a k k i v a l ó b a n az egész világot átfogó k ü l p o l i t i k a i viszonyok (és ellen­ tétek), s így a m i n d e n k o r i k ü l p o l i t i k a i helyzet v i l á g p o l i t i k a i h e l y z e t lett. A m á s o d i k f o r d u l ó p o n t o t k o r u n k hozta m a g á v a l . Fő jellemzői a szocialista v i l á g r e n d s z e r l é t r e j ö t t e , a g y a r m a t i r e n d s z e r felbomlása, g y a k o r l a t i l a g : megszű­ nése, v a l a m i n t a j e l e n k o r i t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m . K o r u n k t e c h n i k a i ­ t u d o m á n y o s fejlődése e g y e t e m e s jellegű, m i n d e n ország és n é p — b á r n e m egyenlő m é r t é k b e n — részt vesz b e n n e , a t u d o m á n y o s felfedezések, a t e c h n i k a i a l k o t á s o k h a l l a t l a n gyorsasággal t e r j e d n e k világszerte, éspedig n e m e g y e t l e n k ö z p o n t b ó l kiin­ d u l v a , m i n t a n n a k i d e j é n az i p a r i f o r r a d a l o m ; a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m „ a d e k v á t é r t e l m e z é s e c s u p á n a v i l á g t ö r t é n e l e m s z e m p o n t j á b ó l l e h e t s é g e s " — írja, helyesen, R a d o v a n Richta. A m o d e r n közlekedési és hírközlési eszközök szinte m e g s z ü n t e t t é k a t á v o l s á g o k a t , v i l á g m é r e t ű v é d a g a s z t o t t á k az á l l a n d ó i n f o r m á c i ó ­ folyamot. M e g s z ű n t u g y a n a k k o r n é h á n y tőkés n a g y h a t a l o m k a t o n a i és p o l i t i k a i m o n o p ó l i u m a ; a világot átszövő k a p c s o l a t o k m á r n e m a z e g y e d u r a l k o d ó t ő k é s r e n d ­ szer k a p c s o l a t a i , h a n e m sok, p o l i t i k a i l a g független á l l a m , t ö b b , e g y m á s s a l s z e m b e n álló szövetség viszonyaiból és e l l e n t é t e i b ő l á l l n a k . „1945 óta a n e m z e t k ö z i r e n d s z e r r é s z t v e v ő i n e k s z á m a m e g k é t s z e r e z ő d ö t t — írja H e n r y A. K i s s i n g e r —, a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú u t á n i p e r i ó d u s a v a l ó b a n globális k ü l p o l i t i k a első k o r s z a k a " (Domestic Structure and Foreign Policy. Conditions of World Order. Boston, 1968. 167). U g y a n c s a k K i s s i n g e r jegyzi meg, h o g y a jelenlegi k ö r ü l m é n y e k között a k a t o ­ nai e r ő m á r n e m kizárólagos m é r c é j e egy á l l a m v i l á g p o l i t i k a i s ú l y á n a k , a h o g y a n ez r é g e b b e n volt; e g y á l t a l á n : h a t a l o m é s befolyás m á r n e m j e l e n t i k u g y a n a z t a külpolitikában; napjaink katonai adottságai külpolitikai pluripolaritással párosulnak. É p p e n ezért k i s és közepes n a g y s á g r e n d ű á l l a m o k n a p j a i n k b a n k a t o n a i e r e j ü k ö n messze t ú l m e n ő befolyással h a t n a k a n e m z e t k ö z i viszonyok a l a k u l á s á r a .

„ E g y r e n y i l v á n v a l ó b b á válik, hogy az e m b e r i s é g e t foglalkoztató n a g y h o r d e r e j ű p r o b l é m á k elfogadható m e g o l d á s á n a k f e l k u t a t á s a e l k é p z e l h e t e t l e n a n é l k ü l , h o g y v a ­ l a m e n n y i á l l a m b e h a t ó a n részt v e n n e a n e m z e t k ö z i é l e t b e n , a b i z t o n s á g é r t és b é k é é r t folytatott h a r c b a n . M i n d e n egyes ország — függetlenül t e r ü l e t é n e k é s l a k o s s á g á n a k n a g y s á g á t ó l , gazdasági és k a t o n a i erejétől — h o z z á j á r u l h a t és hozzá is kell h o g y j á r u l j o n a z összes n e m z e t k ö z i p r o b l é m á k é p í t ő s z e l l e m ű m e g o l d á s á h o z . N y i l v á n v a l ó , hogy m a a v i l á g á l l a m a i n a k n a g y t ö b b s é g é t k i t e v ő kis és k ö z e p e s országok is jelentős s z e r e p e t j á t s z h a t n a k a n a g y h a t a l m a k m e l l e t t a n e m z e t k ö z i p o r o n d o n , s a n é p e k b é k e - és e g y ü t t m ű k ö d é s i ó h a j á n a k s z e l l e m é b e n l é n y e g e s e n befo­ l y á s o l h a t j á k az e s e m é n y e k m e n e t é t " — m o n d o t t a Nicolae C e a u ş e s c u e l v t á r s (A Ro­ mán Kommunista Párt dicsőséges félévszázados évfordulója. B u k a r e s t , 1971. 65). S z á m u n k r a pedig m i n d e z m e g e r ő s í t i k i i n d u l ó t é t e l ü n k e t : a n e m z e t k ö z i élet viszo­ n y a i n e m s z ű k í t h e t ő k le a fegyveres k o n f l i k t u s o k r a , t e h á t a n e m z e t k ö z i élet szocio­ lógiája n e m r e d u k á l h a t ó s e m a h á b o r ú t a n u l m á n y o z á s á r a , s e m — a m é g s z ű k e b b k ö r ű — k a t o n a i szociológiára. Ez a n é z ő p o n t ö s s z h a n g b a n áll a szociológia t á r g y á r ó l , a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k r e n d s z e r é b e n b e t ö l t ö t t szerepéről v a l l o t t felfogásunkkal, a m e l y e t m á s a l k a l m a k k o r t ö b b í z b e n k i f e j t e t t ü n k . Az á l l a m o k és n é p e k közötti viszonyok t a n u l m á n y o z á s a a k ­ k o r szociológiai — t e h á t n e m politológiai, polemológiai, gazdasági, j o g t u d o m á n y i — jellegű, h a e viszonyok s o k r é t ű s é g é b e n összefüggéseiket keresi, h a átfogó k é p e t vázol a gazdasági, politikai, szellemi k a p c s o l a t o k r ó l és e l l e n t é t e k r ő l , t u d a t o s és n e m t u d a t o s befolyásokról, összecsapásokról és k ö l c s ö n h a t á s o k r ó l . Mélységesen ellentétes, megosztott — de m i n t m o n d o t t u k : n e m b i p o l á r i s a n megosztott, a h o g y a n egyszerűsítő felfogásokban j e l e n t k e z i k — v i l á g u n k mégis össze­ függő egész. N e m c s a k a b b a n az é r t e l e m b e n , h o g y egy esetleges n u k l e á r i s h á b o r ú fenyegetése f ö l d t e k é n k egészére nehezedik, m i n d e n á l l a m és n é p s z á m á r a szinte b e l á t h a t a t l a n veszélyeket h o r d o z v a , h a n e m a b b a n is, h o g y az á l l a m o k és n é p e k belső fejlődése m é l y e b b e n összefügg, m i n t b á r m i k o r ezelőtt, külső k a p c s o l a t a i k k a l , n e m z e t k ö z i h e l y z e t ü k k e l . N e m c s u p á n b e l - és k ü l p o l i t i k a összefüggésének i m m á r k l a s s z i k u s tételéről v a n m á r szó, h a n e m belső és külső v i s z o n y o k szociológiai össze­ függéséről. „Sok o l y a n e s e m é n y , a m e l y f o r m á l i s a n teljességgel belső j e l l e g ű ( . . . ) , n e m z e t k ö z i h a t á s o k a t v á l t ki" — írja B y r o n F o x a m e r i k a i szociológus (The Emer­ ging International Sociology. The New Sociology. N e w York, Oxford U n i v e r s i t y P r e s s , 1965. 477). V a l ó b a n : n e m e g y s z e r előfordult az u t ó b b i é v e k v i l á g p o l i t i k á j á b a n , hogy belső jellegű t ö r t é n é s e k m á s á l l a m o k részéről politikai, és n e m c s a k politikai lépéseket v á l t o t t a k ki. De n e m c s a k erről v a n szó, h a n e m a r r ó l a t é n y r ő l is, h o g y a belső e s e m é n y e k , á t a l a k u l á s o k k ü l p o l i t i k a i r e a k c i ó k o n t ú l m e n ő , belső v i s s z h a n g o ­ k a t , h a t á s o k a t , á t a l a k u l á s o k a t is e r e d m é n y e z n e k a v i l á g k ü l ö n b ö z ő p o n t j a i n . A n n a k az ú j h e l y z e t n e k a k ö v e t k e z m é n y e ez, a m e l y r ő l s z ó l t u n k : a gazdasági, politikai, szellemi k a p c s o l a t o k o l y a n s ű r ű h á l ó j a szövi á t v i l á g u n k a t , h o g y ez m á s k é n t n e m is lehetséges. A n é l k ü l , h o g y e l i d ő z n é n k e n n é l , m e g e m l í t j ü k itt a sok polgári szociológus s z á m á r a oly k e d v e s k o n v e r g e n c i a - e l m é l e t e t , a m e l y s z e r i n t a h o l n a p i v i l á g az e l l e n ­ tétes t á r s a d a l m i a l a k u l a t o k e g y m á s h o z v a l ó közeledése, k o n v e r g e n s fejlődése j e g y é ­ b e n a l a k u l . Ez az e l m é l e t e g y o l d a l ú a n egyszerűsít, m i k o r a k a p i t a l i s t a és szocialista gazdasági és politikai r e n d s z e r e k lényegi ellentététől, d i v e r g e n s v o l t á t ó l eltekint. De az n e m kétséges, hogy v i l á g u n k végső s o r o n a gazdasági fejlettség s z í n v o n a l a valamelyes kiegyenlítődésének i r á n y á b a n halad, hogy — mint mondottuk — a t e c h n i k a i és t u d o m á n y o s f o r r a d a l o m n e m z e t k ö z i jellegű és v i l á g m é r e t e k b e n folyik, hogy a v á r o s i - i p a r i é l e t m ó d a v i l á g l e g k ü l ö n b ö z ő b b t á j a i n r o k o n v o n á s o k a t m u t a t . És

ha mindezek a gazdasági és politikai struktúrák megújulását követelik, akkor ez — legvégső soron — a demokratikus és szocialista struktúrák irányába tart. „ . . . A szociológia tárgyának fokozódó nemzetközi jellegéből fakad a nemzet­ közi szociológia" — írja Byron Fox (i.m. 476), és úgy hiszem, ezt a megállapítást, a jelzett megszorításokkal, elfogadhatjuk. Még ezt tegyük hozzá: nem „nemzetközi szociológiáról" van szó tulajdonképpen — tehát n e m egységes szemléletű szociológiá­ ról, hanem a nemzetközi élet felfogásokban különböző, de azonos v a g y hasonló kér­ désekkel foglalkozó szociológiájáról.

* A nemzetközi élet globális megközelítésében a szociológia széles felületen érint­ kezik a történelem- és társadalomfilozófiával. A szociológiai szemléletmód azonban ezen a területen is elkülönül a filozófiaitól, mivel a nemzetközi viszonyok tényeinek vizsgálatát tartja feladatának, konkrét-partikuláris helyzetekből indul ki, n e m álta­ lános filozófiai, h a n e m sajátos szociológiai kategóriákban rendezi ismereteit és fogalmazza tételeit. A nemzetközi viszonyok, intézmények, szervezetek vizsgálatában a társadalmi viszonyok, intézmények, szervezetek szociológiai ismérveit tartja szem előtt; a különböző gazdasági-társadalmi és politikai egységek ellentéteinek és egy­ másrahatásának vizsgálatakor az adott egységek belső szerkezetét leképező fogalom­ rendszert használ. A nemzetközi élet szociológiája — globális jellegénél fogva — az általánosí­ tásainak alapjául szolgáló tényanyagát egyrészt közvetett úton, más társadalomtudo­ mányok eredményeit felhasználva, másrészt saját adatgyűjtésére támaszkodva ál­ lítja össze. A történelemtudomány, gazdaságtudomány, társadalomlélektan, polito­ lógia nélkülözhetetlen támpontokat nyújt a szociológiai összefoglalás számára a n e m ­ zetközi viszonyok tanulmányozásában. Ugyanakkor a saját empirikus adatgyűjtés nemzetközi viszonylatban, érthető okokból, sok szempontból problematikusabb. Mégsem lehetetlen, hogy történtek és zajlanak most is nemzetközi összehasonlító empirikus kutatások, amelyek életmód, viselkedési és gondolkodási modellek közötti eltéréseket és hasonlatosságokat, kölcsönhatásokat és azok terjedésének „vezetékeit" vizsgálják. Az ilyenszerű vizsgálatok azonban egyelőre kevéssé kiterjedtek, és tárgykörük is meglehetősen szűkreszabott, úgyhogy a már idézett Byron F o x jog­ gal ír az összehasonlító szociológia hiányáról a társadalomtudomány mai színképé­ ben. Egy ilyen tudományág hasznosságát és perspektíváit, úgy hiszem, n e m kell bi­ zonyítani. Ü g y tűnik, a nemzetközi élet szociológiája terén az empirikus adattárra tá­ maszkodás leghasználhatóbb módja az, amit Raymond Boudon francia szociológus másodfokú elemzésnek nevez (Analyse secondaire et sondages sociologiques. Cahiers Internationaux de Sociologie, 1969. július—december). Empirikus megalapozású makroszociológiai tanulmányokat folytathatunk, fejtegeti Boudon, ha nemcsak sze­ m é l y e s e n gyűjtött adatainkat, h a n e m a másoktól feltárt és előzetesen már feldol­ gozott adatokat minél szélesebb skálán, másodfokú elemzésnek vetjük alá. A fontos az, hogy egy modern „társadalmi nyilvántartás" minél gazdagabb rendszere álljon rendelkezésünkre. A nemzetközi statisztikai adattár gyarapodása, a társadalmi tevé­ kenység különböző területeire vonatkozó nyilvános forgalomban levő információk egyre bővebb zuhataga, az „adatbankok" létrejötte ennek az útnak a járhatóságát látszik mutatni.

Tegyük fel most már a kérdést: mi végre a nemzetközi élet szociológiája? M e ­ lyek társadalmi funkciói? Ez a kérdésfeltevés a modern szociológiai gondolkodás­ tól korántsem idegen; a szociológia előtérbe kerülése korunkban jórészt éppen ered­ ményei hasznosíthatóságának, alkalmazhatóságának köszönhető. Egészen n y i l v á n ­ való, úgy hiszem, hogy a „belső", főleg az empirikus szociológiai kutatások pragma­ tikus funkciójának analogonját hiába követelnők a nemzetközi élet szociológiájától. A konkrét társadalmi viszonyok, szervezési formák optimizálására irányuló javasla­ tokat, amelyeket ma már a társadalom sok téren joggal és okkal elvár a szak­ szociológiai vizsgálatoktól, a nemzetközi élet szociológiája egyelőre n e m nyújthatja; közvetlen pragmatikus hasznosíthatóságukra nemigen lehet számítani. Ezzel szemben hatalmas jelentőségű tájékoztató funkciója: tudományosan m e g ­ alapozott, összefüggő képet hivatott nyújtani a nemzetközi élet viszonyairól, sok­ szintű strukturális összefüggéseiről, fejlődési tendenciáiról és viszonylag ismétlődő, állandó (törvényszerű) elemeiről. A globális társadalmi összefüggések tudományos megközelítésének pedig n e m csupán hatalmas gnoszeológiai jelentősége van (amit szükségtelen bizonyítani), h a n e m gyakorlati fontossága is, természetesen n e m a köznapi gyakorlat partikuláris értelmében, h a n e m abban az értelemben, ahogyan az elméleti tájékozódás végső soron a cselekvést irányítja, ahogyan a megértés az ész­ szerű változtatni-akarás előfeltétele. C. Wright Mills amerikai szociológus tétele — amelyről más alkalommal írtunk a Korunk hasábjain —, mely szerint a szociológia legfontosabb társadalmi feladata a társadalom tagjai szociológiai képzeletének kialakítása, fejlesztése, a nemzetközi élet szociológiájára is vonatkozik. A képzelet ez esetben félreérthető fogalmát a tudat fogalmával helyettesítve, a szociológiának az a feladata, hogy tudatosítsa az emberekben egyéni sorsuk, életpályájuk és a társadalom egészének struktúrája és változásai közötti összefüggést. Ez az összefüggés fennáll, akár tudatában vagyunk, akár nem; mint Marx és Lenin szociológiai felfogása bebizonyította, senki sem lehet független azoktól a társadalmi körülményektől, melyek között él. Mindenki az e s e m é n y e k sodrában éli életét. Mindenki tudatában van a személye körüli viszo­ nyok valamelyes összefüggésének. A szociológiai tudat az általános összefüggések az össztársadalmi összefüggések tudata, amelynek birtokában az egyén részvétele az összefüggések alakításában, ellenőrzésében, megváltoztatásában a tudatos, a céli­ rányos cselekvés szintjére emelkedhet. A társadalmi viszonyokban rejlő objektív törvényszerűségek n e m a gondol­ kodó tudattal és akarattal rendelkező ember cselekvő tevékenységén kívül, h a n e m annak révén érvényesülnek. A társadalmi viszonyokat — n e m önkényesen — m a ­ guk az emberek alakítják és változtatják meg. Az emberek — de n e m mint elszi­ getelt egyének, hanem mint adott csoportok — osztályok, tömegek, népek részei, társadalmi intézmények, szervezetek tagjai. Egyénileg alakíthatók, változtathatók az egyént közvetlenül integráló csoportok és viszonyok; minél szélesebb körűek a csoportok, viszonyok, minél nagyobbak az intézmények, annál kevésbé alakíthatók az egyén elszigetelt akarata és cselekvése szerint; az össztársadalmi kérdések m e g ­ oldásához, a társadalom egészét átszövő viszonyok alakításához, össztársadalmi jelen­ tőségű intézmények irányításához v a g y átalakításához az egyén csak mint társadalmi mozgalmak részese járulhat hozzá. Ez azonban nem csökkenti a hozzájárulás fontos­ ságát és értékét, sem az egyén, s e m a társadalom szempontjából. A nemzetközi viszonyok alakulása még kevésbé esik az egyéni akarat és egyéni cselekvés incidenciája alá, mint egy-egy adott társadalom belső viszonyai; a nemzetközi élet fő kérdései ugyanakkor minden egyént magánéletében is érintenek; a tudatos kollektív

cselekvés a társadalmi haladás és a világbéke követelménye, mindannyiunk sorsának követelménye.

jobb

„A társadalomtudomány az értelmet képviseli a társadalomban" — írja Irving L. Horowitz. Célja „értelem és értelmetlenség dialógusának kiélezése, ez pedig napjainkban a fejlődés és a pusztítás ellentétével egyértelmű" (Three Worlds of Development. N e w York, Oxford University Press, 1966. X I — X I I . ) . Horowitz a z amerikai „új baloldal" képviselője, Mills kritikai szociológiájának folytatója; kije­ lentése explicite az amerikai imperializmus világpolitikája ellen irányul. Valóban: a fejlődés sosem volt lehetőségei és a mérhetetlen pusztítás alternatívája eluralja ma a nemzetközi élet viszonyait, és az értelemnek elsőrendű feladata a humánumot, a haladást szolgálni. Ugyanannak a társadalmi környezetnek, az Egyesült Államok p o ­ litikai életének tapasztalatából kiindulva állapítja meg nagy keserűséggel S z e n t Györgyi Albert professzor, hogy parva sapientia regitur mundus — kicsiny bölcsesség kormányozza a világot. The Crazy Ape (Az őrült majom) c í m ű írásában (New York, 1970) az atomháború őrületes veszélyeire figyelmeztet, e veszélyek okait, társadalmi gyökereit feszegetve. A hadsereg és a hadiipar érdekeinek összefonódását, a társa­ dalom többségének érdekeivel ellenkező irányvonalát és a közélet militarizálódásának következményeit emeli ki mint a végzetes kalandorpolitika potenciális lehetőségeit. A professzor társadalombírálata, persze, nem teljesen következetes és több vonatko­ zásban felületes is (minthogy a nagy természettudós a szociológia és politológia területén — laikus), de alapvető gondolata az, hogy a politikai-katonai rendszer abszurd káoszát meg kell szüntetni, mégpedig n e m úgy, hogy a rendszer élére tudósokat helyezzenek a generálisok helyébe, hanem úgy, hogy magát a rendszert egy ésszerű, tudományosan szervezett és irányított rendszerrel helyettesítsék. A kérdésfeltevés gyakorlati-politikai oldalától (politikai naivitásától) eltekintve számunkra itt az a gondolat fontos, hogy csak tudományosan lehet megoldani a nemzetközi élet nagy kérdéseit; a tudományos megoldásnak pedig természetszerűleg a tudományos megismerés az előfeltétele. A háború és béke kérdése természetszerűleg igényli a nemzetközi élettel fog­ lalkozó szociológusok figyelmét. N e m bocsátkozunk itt e kérdés politikai vizsgála­ tába, ez meghaladná írásunk kereteit. Csupán egy vonatkozást kívánunk kiemelni, az előbbiek kiegészítéseképpen. E kérdéskörrel foglalkozó tanulmányában Aron professzor azzal a megál­ lapítással indítja okfejtését, hogy az államok közötti fegyveres konfliktusok mint a civilizáció tartozékai n e m az emberi lét biológiai, h a n e m társadalmi rendjéből fakadnak, n e m v a l a m e l y őseredeti állapot csökevényei, h a n e m egy bizonyos törté­ nelmi fejlődés eredményei. Valóban így van. A továbbiakban azonban Aron gon­ dolatmenete hamis vágányra siklik. Minden eddigi nemzetközi rendszer szükség­ szerűen anarchikus volt, m i v e l önálló államok közötti viszonyokból tevődött össze, állítja szerzőnk. A nemzetközi rend az erő rendje, anarchikus vagy oligarchikus rend: anarchikus, a m e n n y i b e n n e m rendelkezik — mint bármely állam a m a g a belső viszonylatában — e g y olyan intézménnyel, a m e l y a törvényes erőszak mono­ póliumával bírna; oligarchikus, a m e n n y i b e n a rendet a hatalmasabb partner ereje biztosítja. A háború oka tehát Aron szerint az államok önállóságában rejlik, a b ­ ban, hogy joguk v a n háborút viselni, erőszakot használni külügyi téren éppúgy, mint belügyeikben. Nemzetközi téren tehát „természeti állapot" uralkodik, az erő­ sebb joga (R. Aron: The Anarchical Order of Power. Stanley Hoffmann Ed.; Condi­ tions of World Order. Houghton Mifflin Company. Boston, 1968). Íme egy olyan magyarázat, a m e l y a valóságos viszonyokat a fejük tetejére állítja, mikor az álla­ mok önállóságában véli felismerni a háborúk okát, é s n e m azokban az agresszív

megnyilvánulásokban, amelyek az önállóság megvédésére v a g y megszerzésére irá­ nyuló jogos törekvéseket önkényesen s e m m i b e veszik. A francia szociológus figyel­ men kívül hagyja a különféle gazdasági-társadalmi és politikai rendszerek közötti antagonizmusokat, a különböző országok fejlettségi szintjei közötti különbségeket, a magánérdekre épült társadalmak viszonyainak ellentmondásosságát. Egyetlen és egyetemes megoldásként egy „világállam" megalkotását javasolja, a m e l y az „erő anarchikus rendjét" felváltva, erőszakkal kényszerítené a békét minden államra. N y i l v á n v a l ó azonban, hogy a világállam eszménye utopikus és retrográd egy­ ben, mikor olyan viszonyokra vonatkoztatják, amelyekben a gazdasági potenciál és a katonai erő különbségei, a társadalmi-politikai antagonizmusok, az alárendelt­ ségi viszonyok érintetlenek maradnak. Ellenkezőleg: a jelenlegi körülmények kö­ zött, amikor a háború — kiváltképpen a nukleáris világháború — s e m m i t meg n e m oldhat, halálos veszélyt hozva az emberiségre, n e m az államok önállóságáról v a l ó lemondás, hanem annak tiszteletben tartása és a nemzetközi életben az erő­ szak használatáról v a l ó lemondás képviseli a béke megvédésének s egyben az ész­ szerű és civilizált nemzetközi viszonyok kiépítésének járható útját. Az önállóság és függetlenség, a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be n e m avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei, mutat rá Nicolae Ceauşescu elvtárs, „egyedül ezek az elvek képesek biztosítani az államok közötti normális és gyümölcsöző kapcsolatokat, elhárítani újabb konfliktusokat, javítani a nemzetközi légkört. ( . . . ) A nemzetközi együttműködés sarkköve: biztosítani m i n d e n nép azon jogát, hogy maga határozza meg sorsát, önállóan döntsön fejlődésének útjáról. E szent jognak, a népek e szu­ verén előjogának bármilyen megsértése feszültséget idéz elő, veszélyezteti a bizton­ ságot és a békét. Éppen ezért a nemzetközi jogban érvényre kell juttatni a törté­ nelmi fejlődésből, az emberiség mai törekvéseiből fakadó új elveket, s energikus harcot kell folytatni érvényesítésükért az államközi kapcsolatok gyakorlatában". Roth Endre

M. M a k k a i Piroska: Bolyai

DOKUMENTUMOK

Sir Philip Sidney levele Kolozsvári Jordán Tamáshoz Az angol történettudomány Anglia legnagyobb korának, az Erzsébet-kornak öt-hat legkimagaslóbb személyisége között tartja nyilván Sir Philip Sidney-t. Államférfinak, katonának, költőnek, tudósnak egyaránt kiváló volt. A X V I . század legnagyobb angol költője a Robinsonig a legolvasottabb angol regény szerzője. Még az a romantikus dicsfény is övezi, hogy a spanyol zsarnokság ellen esett el Hollan­ dia v é d e l m é b e n 32 é v e s korában. Ez a jeles személyiség fiatalkorában hosszabb időt töltött a Dunatájon, 1573 és 1575 között megfordult Bécsben, Prágában, Brünnben, Krakkóban. A bonyo­ lult kelet-közép-európai viszonyok között, mint ezt jelentései és levelei tanúsítják, kiválóan kiismerte magát. A protestáns-barát Miksa császárral és magyar királlyal az ót körülvevő magyar, cseh és osztrák humanisták révén barátkozott össze. Ennek halála után a császári-királyi családhoz fűződő kapcsolatai és közép-európai tájé­ kozottsága révén Rudolfhoz nevezik ki angol nagykövetnek egy jelentékeny kül­ döttség élén, amelyben a moszkvai angol nagykövet az ő helyettese. Arcképét V e ­ ronese festette meg, Giordano Bruno két könyvét dedikálta neki. Luther és Melanchton barátainak és tanítványainak ismerőse és a hugenották követője. Angol követ­ ként is a protestánsok vallásszabadságáért emelte fel szavát. Az ó jelentései is hozzájárultak, hogy Anglia kiépítette Kelet-Európával és a Közel-Kelettel diplo­ máciai és kereskedelmi kapcsolatait. Leveleiben ugyan több magyar történelmi személyiség, így Báthori István, Bekes Gáspár, S c h w e n d i Lázár és mások n e v e is előfordul, de csak egyetlen olyan levele maradt fenn, amit magyar humanistához intézett. Ez a magyar, a cseh, a morva, az erdélyi szász és a román orvostudo­ m á n y b a n évszázadok óta számontartott Kolozsvári Jordán Tamás, akinek ilyen irányú világirodalmi összeköttetéseiről eddig egyetlen dunai kutató s e m számolt be. Jordán T a m á s (1539—1585) Kolozsvárott született, mint annak a Jordán J á ­ nosnak a fia, akinek Heltai Gáspár 1551-ben Trostbüchleinjét ajánlotta. Heltai a család barátja volt, és később egyik történeti munkáját Brünnbe küldte Jordán Tamásnak, hogy ő adja át azt Miksa császárnak és királynak. Tamás a korabeli leghíresebb európai egyetemeken végezte tanulmányait. Wittenberg, Párizs, Mont­ pellier, Basel, Zürich, Padova, Bologna, Pisa és Róma voltak állomásai. Rabelais tanára, Rondelet, és Cardanus is tanította. 1565-ben Luther asztaltársának, Crato von Krafftheimnak, a bécsi egyetem rektorának meghívására telepedik m e g Bécs­ ben. Az 1566-os nagy dunántúli hadjárat idején, Szigetvár ostromakor a császár marsalljának, Ungnád Lajosnak kíséretében tábori orvos a győri fronton. Az itt kitört járványok leírásával vált az epidemológia egyik úttörőjévé. Egy ideig S a l m Kristófnak, a Bornemisza Pétert pártfogoló S a l m György testvérének v e n d é g e Szomolyán; ezt házigazdája Balassi Bálint ideálja, Ungnád-Losonczy A n n a révén kapta. 1569-ben Morvaország fő fizikusának, első főorvosának nevezik ki Jordán Ta­ mást, é s Kolozsvári előnévvel nemességet kap. A Brünnben akkoriban pusztító szifilisz extragenitális eseteinek első leírója. A morvaországi és a trencsénteplici gyógyfürdők elemzése olyan jelentős munkája, hogy az 1752-ben latinul, 1755-ben németül jelenik meg újra, sőt m é g most húsz éve, 1948-ban is kiadták csehül Olomoucban. Ján Blahoslavnak, a Cseh-Morva Testvériség vezetőjének is jóbarátja lett. A cseh történelem egyik legfontosabb forrását, Dubravius krónikáját saját kutatásaival kiegészítve ő adta ki. Mint orvost Paracelsus és Agricola, a két

legnagyobb XVII. századi orvos-gondolkodó mellé állítják. Amikor 1585-ben el­ hunyt, hat napig vártak temetésével, amíg az erdélyi rokonok m e g n e m érkeztek. Felesége erdélyi lány volt. Leszármazottai, akik között híres matematikusok akad­ tak csak nemrégen is, m é g ma is élnek, Budapesten. Sir Philip Sidney Jordán Tamáshoz intézett latin n y e l v ű levelének* magyar szövege a következő:

A legbarátibb férfiúnak, a legkedvesebb barátomnak Morvaországban Jóságos Jordánom, mivel holnap el kell innen távoznom, ezzel a pár szóval akarlak köszönteni, hogy ezzel a még oly csekély szolgálattal mégis jelezzem: n e m felejtettem el kiváló emberséges magatartásodat, melyet irán­ tam tanúsítottál. Ha előfordulna, hogy a Tiéid közül valaki mifelénk vetődnék, amennyire tőlem telik, biztosan mindent megpróbálok, amit csak tehetek, hogy viszont­ szolgálataimmal barátságunknak megfeleljek. Barátságunk összekovácsolója, Hubert Languet, méltán kedves számodra, én pedig atyámnak tekintem őt, amíg élek. Közben ismételten kérlek, őrizz m e g emlékezetedben, és arra is, hogy amint csak teheted, add át szívélyes üdvözletemet azoknak a nagy szel­ lemeknek, akik közbenjárásodra oly nagy barátsággal fogadtak, különösen pedig amaz igazán derék férfiúnak, báró Zierotinnak, a nagyszerű ember­ nek, akit egész életemben tisztelni fogok. A megígért verseket itt küldöm Neked: szeretném, ha a jóbarátok meg­ vizsgálnák őket, amit a rosszindulatúak ú g y s e m tesznek. A szerző nevét sehogysem ismerem; úgy tetszik, francia lehet. Tegnap érkezett ide a török követ, Mahmud, akit nagy, sőt majdnem királyi pompával fogadtak. D e a kíséretében levő fajtájabeli sihederek oly visszataszítóak voltak, amilyeneket m é g sohasem láttam: azt mondanád, egy­ két napra felakasztották őket, oly sápadtak voltak és mintha fából valók lennének. Érezd jól magad, és engem mint eddig, szeress. Prágában, 1575. március 2-án. Nagyon szerető Philip Sidney-d Ez a levél, eltekintve attól a nagy értékétől, hogy a világirodalomban a ma­ gyar költészet létezéséről először hírt adó neves angol költő magyar tudóshoz írt saját levele, Jordán Tamás nemzetközi kapcsolataira vonatkozólag értékes adatokat tartalmaz. A levélben említett Hubert Languet a hugenotta történetfilozófia egyik legnagyobb képviselője, akinek Vindiciae contra Tyrannos c í m ű munkája a zsar­ nokság elleni egyik első szabadgondolkodói megnyilatkozás. Zierotin báró — Ján Zierotin — Karol Zierotinnak, a harmincéves háború egyik vezető cseh államfér­ fiának az apja. A levélhez csatolt versek Sidney saját művei lehettek. Életében ti. irodalmi alkotásait n e m tette közzé, csak barátaival közölte. Mint költő, erősen a Pléiade — az egykorú hetes francia költőcsoport — hatása alatt állt, rövid jel­ lemzése erre utal. Jordán Tamás, akárcsak közös pozsonyi orvosbarátjuk, Purkircher György, Sidney-nek egyik forrása lehetett a politikai értesülések szerzésében. A levél hangja, bár a humanista stílus szokványos fordulatai felismerhetők benne, az őszinte barátság ragaszkodó szavait is magában foglalja. Ez a levél K o * Sir

Philip

Sidney:

The

Complete

Prose

Works. III. Oxford,

1965.

102.

lozsvári J o r d á n T a m á s i r o d a l m i összeköttetéseihez n y ú j t t o v á b b i a d a t o k a t . É r d e k e s , hogy a n é m e t b a r o k k l í r a M a r t i n Opitz m e l l e t t l e g n a g y o b b a l a k j a , P a u l S c h e d e v e t t e el E m i l i e n e v ű l e á n y á t , aki e g y é b k é n t S i d n e y - h e z m i n t költőhöz az első v e r ­ seket írta. A levél S i d n e y t e r m é s z e t t u d o m á n y o s k a p c s o l a t a i h o z is é r d e k e s a d a l é k o t szolgáltat.

Gál István

A 6 Órai Újság történetéhez Az 1924-ben t ö r v é n y e n k í v ü l h e l y e z e t t R o m á n K o m m u n i s t a P á r t i r á n y í t á s a v a g y befolyása a l a t t m ű k ö d ő legális folyóiratok és n a p i l a p o k r e n d s z e r é b e n — a Ko­ runk, Dolgozók Lapja, Bluze Albastre, Era Nouă, Nagyváradi Friss Újság, Clopotul és m á s o k m e l l e t t — j e l e n t ő s s z e r e p j u t a t e m e s v á r i 6 Órai Újságnak. Tagadha­ t a t l a n persze, h o g y tíz e s z t e n d e j e a l a t t v o l t a k fogyatékosságai is, ezek a z o n b a n n e m h a t á l y t a l a n í t h a t j á k m é r l e g e t ú l t e n g ő p o z i t í v u m a i t . M a m á r s e m m i sem i n d o ­ k o l h a t j a p é l d á u l a h a l l g a t á s t a r r ó l a szakaszáról, a m i k o r — 1939-ben — k ö z v e t l e n p á r t i r á n y í t á s a l a t t állt.

* A 6 Órai Újság t ö r t é n e t e 1931-ben, a k a p i t a l i z m u s n a g y gazdasági v i l á g v á l s á g a i d e j é n k e z d ő d i k . A l a p í t ó j a , főszerkesztője F r a n y ó Zoltán, az i s m e r t író és p u b l i c i s t a , aki a p o l g á r i r a d i k a l i z m u s t ó l eljut a m u n k á s m o z g a l o m i g . Az új n a p i l a p h a t á r o z o t ­ t a n plebejusi orientációjú. A Dolgozók Lapja nehézségei, m a j d b e t i l t á s a idején, 1932-ben igyekszik v á l l a l n i e n n e k f e l a d a t k ö r é t , á t v e n n i o l v a s ó t á b o r á t . A jól szer­ kesztett, b á t o r o r g á n u m p é l d á n y s z á m a g y o r s a n e m e l k e d i k , és c s a k h a m a r az egész r o m á n i a i m a g y a r n y e l v t e r ü l e t e n elterjed. A l a p k ö r ü l fiatal b a l o l d a l i ú j s á g í r ó n e m z e d é k s e r k e n fel: Szimonisz H e n r i k , D i m é n y - H e r c z k a I s t v á n , K u b á n E n d r e és m á s o k . A l a p jellegét 1931 és 1933 között a m u n k á s m o z g a l o m h o z fűződő e r ő s szálak jellemzik, a b b a n az á l t a l á n o s l é g k ö r ­ ben, a m e l y e t egyfelől a g a z d a s á g i v á l s á g n y o m á s a a l a t t r a d i k a l i z á l ó d ó r o m á n i a i t ö ­ m e g e k f o r r a d a l m i l e n d ü l e t e , illetve a k o m m u n i s t á k előretörése N é m e t o r s z á g b a n , S p a n y o l o r s z á g b a n , K í n á b a n s a szocializmus s i k e r e s é p í t é s e a S z o v j e t u n i ó b a n h a t á ­ roz meg, másfelől a h a z a i tőkés-földesúri o l i g a r c h i a e g y r e r e t r o g r á d a b b , t e r r o r i s z t i k u s a b b b e l - és k ü l p o l i t i k á j a . F r a n y ó Z o l t á n és m u n k a t á r s a i , a k i k között 1932-ben egy i d ő r e ott t a l á l j u k Méliusz Józsefet és Szilágyi A n d r á s t , e z e k b e n az é v e k b e n i n ­ t é z m é n y e s k a p c s o l a t o t t a r t a n a k f e n n az R K P és a K I S Z t e m e s v á r i h e l y i vezetőségé­ vel. A szakszervezeti b é r h a r c o k , a m u n k a n é l k ü l i - m o z g a l m a k a jelzett s z a k a s z b a n a l a p c i k k a n y a g á b a n s z e m b e t ű n ő e n n a g y h e l y e t f o g l a l n a k el. A l a p m e s s z e m e n ő e n t á m o g a t j a a z 1931-es és 1932-es v á l a s z t á s o k o n a Dolgozók B l o k k j a jelöltjeit, és n e m kis r é s z e v a n a b b a n , h o g y L u c r e ţ i u P ă t r ă ş c a n u t T e m e s m e g y e h a l a d ó erői 1931-ben bejuttatják a parlamentbe. Az 1933-as f e b r u á r i v a s u t a s é s k ő o l a j i p a r i s z t r á j k h a r c o k a t követő o s t r o m á l l a p o t é r z é k e n y e n é r i n t i a lapot. A b e t i l t á s t c s a k az a d d i g i f o r m á b a n v a l ó n a p i m e g j e l e n é s ­ ről t ö r t é n t l e m o n d á s á r á n s i k e r ü l e l k e r ü l n i e . Ettől k e z d v e h e t i l a p . A m u n k á s m o z g a ­ l o m n a p i p r o b l é m á i v a l m o s t m á r k e v e s e b b e t foglalkozik. Ezzel s z e m b e n g y a r a p o d ó figyelemben részesíti a h a z a i és n e m z e t k ö z i k o m m u n i s t a és d e m o k r a t i k u s szellemi életet, a h a l a d ó i r o d a l m a t és m ű v é s z e t e t . R e n d s z e r e s e n közöl a hitleri h a t a l o m á t v é t e l u t á n e m i g r á l t n é m e t antifasiszta í r ó k m u n k á i b ó l . Leleplező sorozatot kezd a „ b a r n a pestisről", és f i g y e l e m m e l t á j é k o z t a t D i m i t r o v lipcsei p e r é r ő l . A n a g y gazdasági v á l s á g k ö z e p e t t e k i a l a k u l ó f o r r a d a l m i h u l l á m r a a r e a k c i ó az ország fasizálásával válaszol. A k t i v i z á l ó d i k a V a s g á r d a , a m a g y a r , a szász é s a s v á b szélsőjobboldal; terjed a z a n t i s z e m i t i z m u s , a fasiszta ideológia; k i é l e z ő d n e k a nemzetiségi e l l e n t é t e k . A R o m á n K o m m u n i s t a P á r t e b b e n a h e l y z e t b e n , 1935 f e b r u ­ á r j á b a n m e g h i r d e t i antifasiszta n é p f r o n t i p r o g r a m j á t . A 6 Órai Újság h a t á r o z o t t

rokonszenvvel fogadja ezt a programot. A lap hasábjain a demokratikus összefogás érdekében számos cikk jelenik meg. Elsőként közli 1935 decemberében a MADOSZ és az Ekésfront megállapodását. A spanyol polgárháború éveiben a lap állandóan foglalkozik a köztársaságiak küzdelmeivel, állást foglal ügyük mellett, é s igyekszik megértetni az olvasóval, hogy a távoli Ibériai-félszigeten a romániai demokrácia sorsa is kockán forog. Csaknem minden számban találni anyagot ebben az időben a japán invázió ellen harcoló Kínáról s a kínai vörös hadseregről. Figyeli a lap a szomszédos Ma­ gyarország társadalmi vívódásait, és helyesen mutat rá a horthysta-revizionista külpolitika kalandor jellegére (lásd Franyó Zoltán: A pokol tornácán. Bukarest, 1969). Sajnos, ez a pozitív szakasz 1937 közepe táján megtorpan, elbizonytalano­ dás és erős színvonal-süllyedés áll be. A lapot elönti a sok olcsó bulvárszenzáció és eklektikus külpolitikai „érdekesség", illetve hiszékenység — a belpolitikával kapcsolatban. Ennek oka mindenekelőtt az RKP és a lap szerkesztősége közti kapcsolat meglazulása. De szerepet játszanak benne a lap anyagi nehézségei is. Ellentétben a Temesvári Hírlappal é s a Déli Hírlappal, a m e l y e k mögött az Országos Magyar Párt tőkés és nagybirtokos köreinek pénzügyi erőforrásai állnak, a 6 Órai Újság önerejé­ ből tartja fenn magát, s ez, amióta a napi megjelenésről le kellett mondania, állandó nehézségeket okoz.

A királyi diktatúra 1938 februárjában sok tekintetben új helyzetet, új problé­ mákat teremt. A tőkés-földesúri rendszer retrográd jellege elmélyül. Az összes poli­ tikai pártokat betiltják. Az egyetlen engedélyezett párt a Nemzeti Újjászületési Arcvonal, amelynek élén Károly király áll. A nemzetiségek számára az ún. „népkö­ zösségek" jelentik a kizárólagos politikai keretet. Ilyen helyzetben vetődik fel a gondolat a párt Erdély é s Bánát Tartományi Bizottságában: szorosabbra fűzni, i n ­ tézményesíteni a kapcsolatokat a 6 Órai Újság szerkesztőségével. Franyó Zoltán megértéssel fogadja a tervet. Bevonják a szerkesztésbe a Szé­ kelyföldről Temesvárra származott Szabó Árpádot, a párt egyik odaadó aktivistáját, aki a Brassói Lapok megbízottjaként legális státussal rendelkezik. 1938 májusá­ tól kezdve a 6 Órai Újság politikai színvonala ismét emelkedik, s az olcsó bulvár­ anyag visszaszorul (bár teljesen n e m tűnik el). A lap eddig is szívesen közölt a fiatal romániai magyar baloldali íróktól. Most céltudatosan keresi v e l ü k a kapcsolatot. 1938-ban munkatársai között találjuk Nagy Istvánt, Bányai Lászlót, Gáll Ernőt, Tóth Sándort, Aszódy Jánost, a költő Brassai Viktort és Kiss Jenőt, D i m é n y Istvánt és másokat. Állandó belső munkatársai közül Szimonisz Henrik és Kubán Endre említendő. A lap egyik sajátos vonása létezése első percétől a román irodalom tolmácsolása, a szellemi közeledés jegyében. 1938-ban a 6 Órai Újság hasábjain jelen van, Franyó Zoltán művészi tolmácsolásá­ ban, a klasszikus Eminescutól a modern Lucian Blagáig a román költészet csak­ n e m m i n d e n nagysága. Fogékonyabbá válik a lap 1938 közepén a román demokrácia polgári képvise­ lőinek megnyilatkozásai iránt is. Helyet ad Nicolae Iorga több bátor, vasgárda­ ellenes kiállásának, így közli a nagy történész éles bírálatát a hitleri Németország­ gal cimboráló lengyel kormány öngyilkos külpolitikájáról. Figyelmet szentel a ma­ gyarországi humanista értelmiség olyan megnyilatkozásainak, mint például Babits Mihály v a g y Féja Géza állásfoglalása a jobboldali kurzus zsidótörvénye ellen. Az 1938 nyarán tragikusan kiéleződő német—csehszlovák viszály idején a lap riadóztat: „A csehellenes támadás — világháború!" — kiáltja például az egyik cím (1938. május 29). A Csehszlovákiát fenyegető német invázió előestéjén a szerkesz­ tőség — a párt sugalmazására — csehszlovákiai körútra küldi Szimonisz Henriket (ma romániai n é m e t író), aki riportokban é s Gyújtópont című kötetében számol be a létében fenyegetett közép-európai ország atmoszférájáról. Mind több a lapban a MADOSZ politikája szellemében fogant cikk, és ezek egyre világosabban körvonalazzák e g y szabadságvédő román—magyar közös harci tömörülés koncepcióját. Ennek ellenére a kritikus pillanatokban — és ilyenek 1938ban gyakran fordulnak elő — a lap állásfoglalása újra m e g újra elbizonytalanodik. Antifasizmusa nemegyszer naiv és következetlen, n e m haladja meg a polgári d e ­ mokrácia álláspontját. V a n példa vitathatóbb megnyilatkozásokra is.

1939. január 1-től Franyó Zoltán — tulajdonjoga és főszerkesztői minősége m e g ­ tartásával — a 6 Órai Újságot Iosif Rangheţ felkérésére az R K P rendelkezésére bo­ csátja. A szerkesztést egy kommunista írócsoport veszi át. Tagjai: Izsák László (Bálint István), Szabó Árpád, Lázár József és Novacu Lenke, akik közül a három első a Korunk munkatársa. Minthogy Kolozsváron szervezés alatt áll egy, a MADOSZ politikáját képviselő belpolitikai hetilap, az Erdélyi Magyar Szó, a temesvári lap új szerkesztői főleg a külpolitikára összpontosítanak. Egyáltalán n e m mellékes feladat ez 1939-ben! A „Berlin—Róma—Tokió tengely" fokozódó agresszivitásának a Horthyfasizmus fenyegetőzéseinek s a nyugati hatalmak „érthetetlen" passzivitásának kö­ rülményei között a külpolitika addig elképzelhetetlen nyomást gyakorol Románia belpolitikájára, nemcsak kormányszinten, h a n e m a társadalmi légkör s az egyéni tudatalakulás vonatkozásában is. Ilyen körülmények között a párt rendkívüli fon­ tosságot tulajdonít a közvélemény marxi—lenini szellemű, alapos külpolitikai tájé­ koztatásának. Eleinte az új szerkesztőcsoport saját anyagot — a cenzúrára való tekintet­ tel — n e m közöl. A cikkek zöme átvágás bukaresti, főleg pedig külföldi demokrati­ kus lapokból. A kívánt tendenciát az anyag sajátos csoportosításával érik el. Ez az óvatosság azonban csakhamar túlzottnak bizonyul. A királyi diktatúra 1939 első felében m é g számol egy angol—francia—szovjet megállapodás lehetőségével, ezért — egyelőre bizonyos határokon belül — közöl Hitler-ellenes és szovjetbarát sajtómegnyilatkozásokat. Íme, néhány, m a már kordokumentumként ható cikk c í m e a 6 Órai Újság 1939. évfolyamának első számaiból: A munkácsi támadás, és ami mögötte van; A lengyel korridor (1939. január 10); Mi történik Huszton? (1939. január 23). Hitler szlovák, lengyel és magyar csatlósai véres marakodásainak ma már szinte elfelejtett mozzanatai peregnek le ezekben a cikkekben, és sugalmazzák a később annyiszor ismétlődő tanulságot: a Duna-medence kis népeinek össze kell fogniuk, vagy egyaránt német iga alá kerülnek. A fő feladat — magától értetődően — a hitleri Németország politikájának leleplezése. Az Amit a német ifjúságnak tudnia kell, illetve Katona-parasztság Németországban című átvett cikkek a náci belpolitika középkori vonásait mutatják be. Egy másik, a náci újbarbárságot jellemző cikk címe: Embertenyésztés. Akkor, 1939-ben m é g n e m sejtettük, hogy a náci „embertenyésztés" mellé rövidesen a „nép­ irtás" gyakorlata fog társulni! Az új szerkesztőcsoportnak már az elején kényes problémákkal kellett s z e m ­ benéznie. Így mindenekelőtt azzal a baloldali körökben elterjedt illúzióval, h o g y háború esetén a német tömegek n e m követnék a náci vezetőket. Erre az 1939-ben veszélyes önámításra felel a szerkesztőcsoport egyebek mellett az Akar-e háborút Németország? című, egy német emigráns-lapból (Pariser Tageszeitung) átvett cikk közlésével. Fontos programpont 1939-ben az olasz fasizmus leleplezése, annál inkább, mert e n n e k számos védelmezője van ekkor mind a román, mind a magyar k ö z v é l e m é n y ­ ben. Meg kell cáfolni az olasz imperializmus önigazoló elméleteit, kimutatni, hogy a gazdaságilag és műszakilag gyenge Olaszország hódító politikájára biztos csőd vár. Ezt a kérdést taglaló cikkek: Olaszország nem rendelkezik az életvitelhez szükséges térrel?, i l l e t v e Növekvő drágaság, emelkedő profit Olaszországban. Ez utóbbi a nagyhatalmi militarista politika fonákjára, az olasz nép elnyomorodására v e t fényt. Több színvonalas írás tárgyal 1939 elején, közepén magyarországi problé­ mákat, figyelmeztet a náci Németországnak alárendelődő horthysta külpolitika vár­ ható tragikus végére. Ugyanakkor felfigyel minden olyan kezdeményezésre, amely a román—magyar szabadságvédő megértés útját egyengetheti. A főszólam itt a m ű v e ­ lődéspolitikáé. Reprezentatív a témában — a később, 1943-ban az aradi szigurancán halálra kínzott — Szabó Árpád Román—magyar szellemi közeledés c í m ű írása (1939. február 6). Szabó Árpád cikkében a Vásárhelyi Találkozó és a magyarországi Márciusi Front e g y n e m ű jelentőségére figyelmeztet és az összefogás gyakorlati lépé­ seit sürgeti. N e m kevésbé égetően időszerű szempontok fejeződnek ki rangos publi­ cisztikával Franyó Zoltán Magyarország válaszúton című írásában (1939. augusz­ tus 20). 1939. március 15-én Hitler csapatai elözönlötték a már amúgy is megcson­ kított Csehszlovákiát, amelyet — miután Szlovákia fasiszta kormányzat alatt „ön­ állósodik" — a Harmadik Birodalom „protektorátusként" bekebelez. Ez az újabb agresszió, különösen pedig a nyugati hatalmak tétlensége, döbbenetes hatást gyako-

rol. A demokrácia sok hívén defetizmus válik urrá, elcsüggednek addig baloldali meggyőződésűek, szimpatizánsok is. Szembe kell szállni tehát a defetizmussal, marxi—lenini szemszögből kell megmagyarázni a cseh eseményeket. A szerkesztőség saját kommentárja mellett határoz. Címe: Döntő bonyodalmak előtt, szerzője: I. L. (Izsák László). A cikknek nemcsak a konkrét eseményeket kell megvilágítania, de egyúttal egész sor, mítosszá merevedett elgondolással is le kell számolnia. Cseh­ szlovákia fegyverlövés nélküli megszállása és feldarabolása n e m Hitler-Németország ellenállhatatlan katonai fölényének a következménye, amint azt a fasiszta és profasiszta propaganda terjeszti — mutat rá a szerző. Arról v a n szó, hogy a nyugati hatalmak „münchenista" körei Ausztria és Csehszlovákia feláldozásával a német agressziót kelet felé, a Szovjetunió ellen akarják fordítani, éppen a Szovjetunió megerősödésétől v a l ó félelmükben. Nincs ok csüggedésre, bármilyen súlyos is a helyzet — sugalmazza a cikk. Létezik e g y erő, a m e l y képes megsemmisítő csapást mérni Hitlerre, s ez az erő a népek — köztük románok, magyarok — együttes szabadságharcával támogatott Szovjetunió. Ettől kezdve az új szerkesztőség rendszeresíti saját heti külpolitikai kommentár­ jait. Kidolgozásukban szerepet játszik az RKP és a nemzetközi kommunista mozga­ lom dokumentumainak az ismerete. 1939 nyarán már kézenfekvő, hogy az agresszor államok bátorításának angol— francia politikája visszafordulhat az egyezkedők ellen. Mind több jel utal arra, hogy Hitler az első csapást n e m a Szovjetunióra, h a n e m a gyengébbnek ítélt nyugati hatalmakra é s lengyel szövetségesükre készül mérni. Ilyen értelemben világítják m e g a kilátásokat a lap további kommentárjai, amelyek — Litvinov lemondása után — sejtetni engedik egy szovjet—német fordulat lehetőségét (A nemzetközi helyzet Roosevelt üzenete után, illetve Mi hátráltatja az angol—szovjet szerződés megköté­ sét? című cikkek). Ezek, az olvasóknál hamar népszerűvé vált prognózisok m ó d ­ szertanilag a szembenálló politikai rendszereknek n e m csupán katonai, h a n e m tár­ sadalmi-gazdasági potenciálját is elemezték. Így jut el a lap külpolitikai k o m ­ mentátora a danzigi krízis kiéleződése idején arra az akkor merésznek tűnő

k ö v e t k e z t e t é s r e , hogy a b é k e m á r „agonizál". M é g k a t e g o r i k u s a b b a n fogalmaz Chamberlain ingadozása végzetes veszélyt jelent (1939. j ú l i u s 15), illetve Salzburg­ ban a tengelyhatalmak gyors cselekvésről határoztak (1939. a u g u s z t u s 20). c í m ű é r t é ­ keléseiben. A p o l g á r i világsajtó n a g y része m é g a b é k e n ö v e k v ő esélyeit véli l á t n i , m i k o r a 6 Órai Újság m á r a r r ó l beszél, h o g y S a l z b u r g b a n „ N é m e t o r s z á g és Olasz­ ország a végső d ö n t é s r e , az á l t a l á n o s h á b o r ú e l i n d í t á s á r a h a t á r o z t á k el m a g u k a t " . K é t héttel k é s ő b b , 1939. s z e p t e m b e r 1-én a l a p prognózisa, sajnos, beigazolódik. A fő feladat, a fasizmus lélektani-ideológiai h a d j á r a t á n a k v i s s z a v e r é s e , a defe­ tista r e z d ü l e t e k l e k ü z d é s é v e l , 1939-ben is m e g k ö v e t e l i a n e m z e t k ö z i k o m m u n i s t a és antifasiszta m o z g a l o m , k ü l ö n ö s e n a S z o v j e t u n i ó r e n d s z e r e s n é p s z e r ű s í t é s é t . A t e n g e l y h a t a l m a k sikerei k e l t e t t e pszichikai n y o m á s ellen m á s k é p p n e m l e h e t e t t e r e d ­ m é n y e s e n k ü z d e n i . M e g n ő a fontossága a szovjet i p a r o s í t á s , k ü l ö n ö s e n a n e h é z i p a r i fejlesztés e r e d m é n y e i r ő l szóló t á j é k o z t a t á s n a k . A l a p v e t ő f o n t o s s á g r a t e s z n e k szert a Szovjetunió v é d e l m i erejét i s m e r t e t ő s a j t ó a n y a g o k . A l a p közli p é l d á u l k i v o n a ­ t o s a n Vorosilov h a d ü g y i n é p b i z t o s egyik b e s z á m o l ó j á t A szovjet hadi ereje c í m e n . Egy m á s i k c i k k A Szovjetunió légi nagyhatalom címmel a korszerű hadviselés elmé­ letében o l y a n n a g y s z e r e p e t j á t s z ó légierő szemszögéből m u t a t j a b e az első szocia­ lista ország k a t o n a i felkészültségét. R e n d s z e r e s e b b é v á l i k a szovjet i r o d a l o m , m ű ­ vészet, t u d o m á n y b e m u t a t á s a , s a szocialista t á r s a d a l o m m o r á l i s fölényét k i d o m b o ­ rító publicisztika. J e l l e m z ő p é l d a L á z á r József Széljegyzetek egy aktuális filmhez c í m ű m é l t a t á s a (1939. á p r i l i s 17). Eizenstein, a h í r e s r e n d e z ő Alexander Nyevszkij című, 1939 t a v a s z á n T e m e s v á r o t t b e m u t a t o t t filmjéről v a n szó, a m e l y a n é p i e l l e n ­ á l l á s h e r o i k u s t ö r t é n e l m i a n a l ó g i á j á t k í n á l j a a náci i n v á z i ó f e n y e g e t t e E u r ó p á n a k . A szerkesztőségen b e l ü l a k o m m u n i s t a t e v é k e n y s é g egészéért és a k ü l p o l i t i k a i r o v a t é r t Izsák László felel. A b e l p o l i t i k a i r o v a t s a M A D O S Z - p r o b l é m á k felelőse Szabó Á r p á d . Ő foglalkozik a n y o m d á v a l is. S z a b ó Á r p á d a z o n b a n j ú n i u s elején m e g v á l i k T e m e s v á r t ó l (az Erdélyi Magyar Szó felelős szerkesztői posztját veszi á t Kolozsvárt). A „szovjet" r o v a t o t és a n e m z e t k ö z i m u n k á s m o z g a l m i a n y a g o t L á z á r József s z e r k e s z t i ; e g y ú t t a l fordítói m u n k á t végez f r a n c i a n y e l v b ő l , és k r i t i k á t , p u b ­ licisztikát, sajátos h a n g ú r e a l i s t a n o v e l l á k a t közöl. A szerkesztőség n e g y e d i k tagja, N o v a c u L e n k e r o m á n b ó l és f r a n c i á b ó l fordít, a n ő m o z g a l o m h í r e i t szerzi be, és segít az a d m i n i s z t r á c i ó n a k . A l a p rossz n y o m d a i k ö r ü l m é n y e k között készül. K o r r e k t o r nincs, r e n g e t e g a sajtóhiba, a n y o m d a i elírás. E l l e n ő r i z e t l e n c i k k e k is b e k e r ü l n e k n é h a egy-egy l a p ­ s z á m b a . N é m e l y i k c i k k p o n g y o l a s t í l u s b a n , olykor m a g y a r t a l a n f o g a l m a z á s b a n k e r ü l az olvasó elé. S e g í t e n i ezen a h e l y z e t e n a z o n b a n s z i n t e l e h e t e t l e n s é g . A k o m m u n i s t a s z e r k e s z t ő k k i v é t e l n é l k ü l ö n k é n t e s m u n k á t végeznek, k e n y é r k e r e s ő m u n k á j u k u t á n i s z a b a d i d e j ü k b e n . N e h e z í t i a helyzetet, h o g y a l a p előállítási költségeit is n e k i k kell e l ő t e r e m t e n i ü k p é n z b e l i h o z z á j á r u l á s o k beszedésével, illetve a p é l d á n y s z á m u t á n i b e v é t e l b ő l . E n n e k e l l e n é r e az é r d e k e s e n szerkesztett, h é z a g p ó t l ó l a p E r d é l y - s z e r t e k e r e s e t t é válik, p é l d á n y s z á m a g y o r s a n e m e l k e d i k .

A l a p 1939-es é v f o l y a m a E u r ó p a m i n d e n országa k ü l p o l i t i k á j á v a l foglalkozik, k i v é v e a — r o m á n k ü l p o l i t i k á t . A m i k e v é s ilyen v o n a t k o z á s ú a n y a g m e g j e l e n t , az n e m a z új szerkesztőcsoport tollából s z á r m a z i k . A c e n z ú r a n e m t ű r b í r á l ó c i k k e t a k i r á l y i d i k t a t ú r a v a l ó j á b a n n a g y o n h a t á r o z a t l a n , k a p k o d ó , c s u p á n a Titulescu-féle k o l l e k t í v biztonsági és s z o v j e t b a r á t o r i e n t á c i ó e l v e t é s é b e n k ö v e t k e z e t e s k ü l p o l i t i ­ kájáról. K e v é s a l a p b a n a z ö s s z r o m á n i a i belpolitika. A k i r á l y i d i k t a t ú r a a l a t t a legális s a j t ó b a n b e l p o l i t i k a i b í r á l a t r ó l n e m i g e n l e h e t szó. V a n n a k mégis o l y a n p i l l a n a t o k , a m i k o r a c e n z ú r á n k e r e s z t ü l c s ú s z n a k ö s s z r o m á n i a i b e l p o l i t i k a i í r á s o k is. I l y e n p i l ­ l a n a t a d i t k a t ú r a r e n d e z t e v á l a s z t á s i k o m é d i a előestéje, a m i k o r a l a p n a k s i k e r ü l közölnie az R K P b á n á t i t i t k á r s á g a Üzenet c í m a l a t t kifejtett á l l á s p o n t j á t (1939. m á j u s 30). T ö r t é n é s z e i n k között m a is m e g o s z l a n a k a v é l e m é n y e k a r r a v o n a t k o z ó l a g , hogy h e l y e s v o l t - e a p á r t a k k o r i v e z e t ő s é g é n e k a f e l h í v á s a a „ v á l a s z t á s o n " v a l ó részvételre. Ilye n k é t e l y e k m á r 1939-ben is f e l m e r ü l t e k . Az Üzenet kimutatja a k i r á l y i d i k t a t ú r a k é p v i s e l e t i r e n d s z e r é n e k a n t i d e m o k r a t i z m u s á t , a „ v á l a s z t á s " csa­ l á r d jellegét. É l e s e n e l h a t á r o l j a a p á r t á l l á s p o n t j á t a p o l g á r i n a c i o n a l i z m u s t ó l , és m i k ö z b e n R o m á n i a függetlensége é s t e r ü l e t i é p s é g e m e g v é d é s é r e szólít, h a n g s ú ­ lyozza, h o g y ezt az e g y e t e m e s antifasiszta és a n t i i m p e r i a l i s t a h a r c e r d é l y b e n is

teszi. „ R o m á n i a m e g v é d é s e lépcsőfok az i m p e r i a l i z m u s b u k á s a felé, m é g p e d i g n a g y lépcsőfok!" — h a n g s ú l y o z z a a z Üzenet 1939 n y á r e l e j é n , a m i k o r m é g f e n n á l l a l e h e ­ tőség, h o g y a k i r á l y i d i k t a t ú r a h a j l a n d ó lesz fegyveres e l l e n á l l á s t t a n ú s í t a n i a t e n ­ g e l y h a t a l m a k és csatlósaik agressziójával s z e m b e n . M i n t t u d j u k , a d i k t a t ú r a n e m ezt az u t a t v á l a s z t o t t a . A 6 Órai Újság a k o m m u n i s t a szerkesztőcsoport i r á n y í t á s a a l a t t kiveszi részét a p á r t nemzetiségi p o l i t i k á j á n a k t á m o g a t á s á b ó l is. K o n k r é t a n a M A D O S Z c é l k i t ű ­ zéseiről v a n szó, a n n a k összes e r é n y e i v e l és k o r l á t a i v a l . A k i r á l y i d i k t a t ú r a b e t i l ­ totta u g y a n a p á r t o k a t , a M A D O S Z e n n e k e l l e n é r e létezik, m ű k ö d i k . Az egyet­ len legális lehetőséget j e l e n t ő M a g y a r N é p k ö z ö s s é g e n b e l ü l k ü z d e l e m folyik a s z i n t é n b e t i l t o t t Országos M a g y a r P á r t t a l a szervezeti pozíciókért és a t ö m e g e k v e ­ zetéséért. A 6 Órai Újság h e l y e t biztosít m i n d e n o l y a n c i k k n e k , a m e l y a m a g y a r dolgozó t ö m e g e k n e k a Népközösséghez v a l ó v i s z o n y á t igyekszik tisztázni. Rácz G y u l a , a M A D O S Z egyik v e z e t ő a k t i v i s t á j a Magyarok a Népközösségben c í m m e l száll s z e m b e az olyan — balos — n é z e t e k k e l , a m e l y e k a Népközösség e l u t a s í t á s á r a h a j ­ l a n a k . E z e n k ö z b e n a z o n b a n c i k k é b e n egy osztályok feletti „ n e m z e t t e s t " l e h e t ő s é ­ g é n e k h a m i s illúzióját v i l l a n t j a fel (1939. m á r c i u s 7). A t á r g y k ö r l e g l é n y e g e s e b b c i k k e i n e k egyikét Iosif R a n g h e ţ írja Jusson képviselethez a Népközösségben minden magyar réteg c í m e n (1939. j ú n i u s 17). A cikk elveti az osztályok feletti n e m z e t i egység g o n d o l a t á t , s a n e m z e t i egységet a k ü l ö n b ö z ő é r d e k ű osztályok kölcsönös e n g e d m é n y e i r é v é n , a dolgozók k é p v i s e l ő i n e k a v e z e t é s b e n v a l ó r é s z v é t e l é v e l — antifasiszta p l a t f o r m o n — óhajtja m e g t e r e m t e n i . A c i k k h e z fűzött szerkesztőségi kiegészítés r á m u t a t , h o g y a n e m z e t i s é g i k é r d é s n e m c s u p á n k u l t u r á l i s k é r d é s . V a n n a k m e g k e r ü l h e t e t l e n szociális v o n a t k o z á s a i is, p é l d á u l a m u n k a v á l l a l á s i disz­ k r i m i n á c i ó p r o b l é m á j a v a g y a k ö z i g a z g a t á s b a n v a l ó s z á m a r á n y szerinti k é p v i s e l e t kérdése. A n é p e k közös antifasiszta, b é k e v é d ő összefogása s z e l l e m é b e n fogan a k o m ­ m u n i s t a szerkesztőcsoport és F r a n y ó Z o l t á n e g y ü t t e s m u n k á j á v a l kihozott, i r o d a l m i l a g - p o l i t i k a i l a g m a g a s s z í n v o n a l ú P e t ő f i - e m l é k s z á m (1939. j ú l i u s 31). E b b e a p r o b l e m a t i k á b a illeszkedik bele B á l i n t I s t v á n (Izsák László) és B a l o g h E d g á r i z g a l m a s v i t á j a S z a b ó Dezső e r d é l y i k ö r ú t j a k a p c s á n a D u n a - m e d e n c e n é p e i öszszefogásában a l k a l m a z a n d ó t a k t i k a k é r d é s é r ő l , illetve a S z o v j e t u n i ó s z e r e p é r ő l egy antifasiszta v é d e l m i h á b o r ú b a n (1939. j ú l i u s 15. és a u g u s z t u s 20). 1939. a u g u s z t u s 20-án a k o m m u n i s t a szerkesztőcsoport m e g b í z a t á s a v á r a t l a n u l m e g s z ű n t . Az ok: egy sor m é l y elvi e l l e n t é t a k ü l - és b e l p o l i t i k a m e g í t é l é s é b e n , a m i t egyesek, a z o k n a k az i d ő k n e k a m e r e v g y a k o r l a t á h o z h í v e n , a l a p r a h á r u l ó k ö v e t k e z m é n y e k k e l n e m s z á m o l v a , h a t a l m i szóval a k a r n a k m e g o l d a n i . A l a p új k o m m u n i s t a szerkesztői, M a g y a r T i v a d a r és mások, ú j s á g í r á s b a n , i r o ­ dalomban kevésbé járatosak. Ennek ellenére a lap további néhány számában nyo­ m o n k ö v e t h e t ő m é g a t e v é k e n y s é g ü k . Lényegileg é r t é k e s c i k k e k v i l á g í t j á k m e g most is a n e m z e t k ö z i p o l i t i k a a l a k u l á s á t , a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú k i t ö r é s é n e k o k a i t és k ö r ü l m é n y e i t , a s z o v j e t — n é m e t m e g n e m t á m a d á s i szerződés h á t t e r é t , a m e l y e t az adott európai konstellációban elkerülhetetlen, a Szovjetunió szempontjából szüksé­ ges l é p é s k é n t é r t e l m e z n e k . F r a n y ó Z o l t á n Orosz előnyomulás — a békéért címen az 1919 u t á n Lengyelországhoz csatolt u k r á n r é s z e k 1939 s z e p t e m b e r é b e n k i a l a ­ kult új h e l y z e t é t k o m m e n t á l j a . A l a p i s m e r t e t i az A r m a n d C ă l i n e s c u m i n i s z t e r ­ e l n ö k ellen e l k ö v e t e t t v a s g á r d i s t a m e r é n y l e t e t , és élesen elítéli a fasiszta t e r r o ­ r i z m u s t (1939. s z e p t e m b e r 25). A m az új szerkesztők h a m a r k i m e r ü l n e k a szá­ m u k r a s z o k a t l a n f e l a d a t t ó l : a l a p e l ő á l l í t á s á n a k nehézségeitől, F r a n y ó Z o l t á n p e d i g n e m r e n d e l k e z i k a k e l l ő a n y a g i lehetőségekkel. I l y e n f o r m á n a 6 Órai Újság m e g ­ jelenése 1939 utolsó n e g y e d é t ő l k e z d v e r e n d s z e r t e l e n n é válik. T o v á b b r a is megőrzi antifasiszta v o n a l á t , s a h a l a d ó r o m á n i a i m a g y a r élet n e m egy politikai k é p v i ­ selője, k ö z t ü k J ó z s a Béla, B á n y a i László és m á s o k , t o v á b b r a is él a 6 Órai Újság nyújtotta közlési l e h e t ő s é g e k k e l . D e a l a p h a n y a t l á s a a jelzett s z u b j e k t í v , i l l e t v e a királyi d i k t a t ú r a t e r e m t e t t e o b j e k t í v nehézségek n y o m á s a a l a t t m o s t m á r feltar­ tóztathatatlan. 1940 d e c e m b e r é b e n , a v a s g á r d i s t a - a n t o n e s z k á n u s u r a l o m a l a t t , a l a p o t b e ­ tiltják. M a r i a n V i l i a m — I z s á k László

IFJÚSÁG-NEVELÉS

Történelemtanítás a hazai magyar tannyelvű iskolákban A történeti tudat nemcsak szemléletet rejt magában, h a n e m cselekvést ösz­ tönző hozzáállást, magatartást is. Történelemtanításunk akkor teljesíti feladatát, ha a tartalom nagy lehetőségeihez mérten az érzelmi-akarati összetevők formálá­ sához is hozzájárul. A tanulók nagy része érdeklődést mutat a történelem iránt. Kérdésfeltevésre késztet mégis az a jelenség, hogy a feltételezett hatékonyság elle­ nére é v közben fokozatosan csökken az osztály tanuláskedve; az eredményesség végül is n é h á n y tanulóra szűkül. A magyarázatot, a megismerhetőség jellegzetes nehézségein kívül, főleg az érzésélmény szegénységében kereshetjük. Az érzelmi viszonyulás a szaktárgy jellegéből ered. Abból, hogy a történe­ lemben emberek és embercsoportok cselekednek. Tetteik valamilyen módon érintik az észlelő személyét: helyzetét, beállítottságát, érdekeit, szükségleteit. Gondolatokat, érzéseket váltanak ki. Az é l m é n y : belső kapcsolat a történeti igazsággal. Az isme­ rettartalom és az egyéni hozzáállás között éppen úgy lehet összhang, mint elkü­ lönülés. A belső érzelmi kapcsolat megteremtéséhez rendkívül fontos a történelem logi­ kai menetének megvilágítása, mert így válik érthetővé a változás, a fejlődés egészen a szocialista jelenig; alapvető, de önmagában elégtelen. A logikai menet n e m tárja fel a kor emberének sajátos kérdéseit, harcos v a g y alkotó magatartását, n e m lát­ tatja m e g az érdek-kereszteződéseket, a forradalmi változtatások, a reformok v a g y megőrzések szubjektív hordozóit. Az érzésélmény mélyebb behatolást kíván: a tanár részéről a konkrét törté­ neti helyzet, a korkép felidézését úgy, ahogyan az a legszorosabban összefügg az egyes személyek, pártok v a g y osztályok cselekedeteivel. Aki a történelem tanul­ mányozása közben n e m élte bele magát a tárgyalandó időszakba, másban s e m tudja az átélés készségét kialakítani. Akit az e s e m é n y v a g y jelenség n e m mozgat meg, az a korszakot csakis megállapításszerűen tudja ismertetni. A korszínhez tartozik a feltételek, a gondolkodás- és az érzelemvilág kifürkészése. Tisztázni kell előbb önmagunk előtt: a tárgyalt időszakban mi foglalkoz­ tatta az embereket, mit vitattak, beszéltek meg, m i l y e n problémájuk volt. E kérdé­ seket n e m hanyagolhatjuk el, hiszen jelenünknek is számos megvitatandó, hozzá­ állással megoldandó t é n y e és feladata van. A tanítvány olyan ábrázolást igényel, mely elég szemléletes, színes és gazdag ahhoz, hogy valósághűen az emberek cselekvő dinamikájában fedje fel a történeti jelenséget v a g y időszakot. A konkrét történeti helyzet és cselekmény lehetővé teszi, hogy a tanuló a valóság egyediségében tapasztalja az erkölcsi értékeket. Másfor­ mán, de egyaránt szabadságvédő Mircea cel Bătrîn és Hunyadi János, ugyanúgy

a szellemi h a l a d á s t képviseli M i h a i K o g ă l n i c e a n u és K e m é n y Zsigmond, k ü l ö n b ö z ő ­ k é p p e n , de a t á r s a d a l m i s z a b a d s á g é r t k ü z d ö t t J ó z s a Béla v a g y Filimon Sîrbu. Az e s e m é n y e k f o l y a m a t á b a n b e m u t a t o t t tett, g o n d o l k o d á s v a g y t u l a j d o n s á g m i n d az á l t a l á n o s iskolás, m i n d a s e r d ü l ő é l e t k o r i i g é n y e i n e k megfelel. A s z i n t k ü l ö n b s é g e t az összefüggéslátás és az elvonás képessége a d j a . T e r m é s z e t e s a z o n b a n , h o g y a belső é r z e l m i k a p c s o l a t m e g t e r e m t é s é h e z szüksé­ ges részletezés n e m v o n a t k o z i k a t a r t a l o m m i n d e n összetevőjére. A n e v e l ő i szem­ pont szaktárgyú alapfeladatából következik: tudományos történelemszemlélet, haza­ f i a s - h u m a n i s t a és osztályérzésű hozzáállás, é r t é k í t é l e t e k k i a l a k í t á s a . A s t r u k t u r á l i s á t g o n d o l á s m e g k ö n n y í t i a n n a k eldöntését, hogy m i legyen a teljesből részletes és ezáltal é l e t s z e r ű b b . * H e l y t e l e n v o l n a az egyes érzéseket v a g y é r z é s e l e m e k e t k i z á r ó l a g bizonyos t a r ­ talomhoz kötni. É r t é k e s é r z e l e m p é l d á u l az e g y ü t t é r z é s a s z a b a d s á g é r t k ü z d ő k k e l . Főleg az e l n y o m o t t a k t ö r e k v é s e , m a g a t a r t á s a , e l s z á n t s á g a , h a n g u l a t a m e g i s m e r é s é v e l a l a k u l ki, de t o v á b b m é l y ü l , h a a k o r s z a k o k e g y m á s u t á n i s á g á b a n a h a l a d ó c é l k i t ű ­ zés, t u d a t o s s á g , szervezéskészség fejlődése is é r z é k e l h e t ő . Lényeges h a t á s s a l lehet e r r e az é r z é s r e a k í v ü l á l l ó k k ö z ö s s é g v á l l a l á s á n a k példája, tiszteletben álló s z e m é ­ lyek é r t é k e l é s e , m ű a l k o t á s o k t a r t a l m i m o n d a n i v a l ó j a v a g y é p p e n v a l a m i l y e n eszté­ tikai é l m é n y . Az é r z e l m i h o z z á á l l á s b a n fontos szerepe v a n t a n í t v á n y a i n k létfeltételeinek. Szá­ m u k r a a szocialista r e n d t e r m é s z e t e s valóság, n e m k a p c s o l ó d i k hozzá s e m a d r á m a i k ü z d e l e m , s e m az é p í t ő m u n k a átélése. A t e c h n i k a i f o r r a d a l o m és e r e d m é n y e i p e d i g sokszor m e g n e h e z í t i k a közelítést a r é g e b b i k o r o k e m b e r é n e k g o n d o l a t - és é r z e ­ lemvilágához. G o n d o l n i kell a t ö r t é n e l e m o k t a t á s o n k í v ü l szerzett sokféle i s m e r e t r e és é r t é k e l é s r e , a k ö z v e t l e n é l m é n y e k r e v a g y a m á r önállósult é r z e l e m m e g n y i l a t ­ kozására. S a j á t o s h a t ó t é n y e z ő a t a n u l ó nemzetisége, o t t h o n i k ö r n y e z e t e , m i n d e n n a p i tapasztalata. Az é r z e l e m a l a k í t á s t rövid eljárásbeli e l e m e k is elősegítik (történeti személy m e g n y i l a t k o z á s a , k o r t á r s j e l l e m z ő szavai, forrásfeldolgozás, u t a l á s i s m e r t t é n y e k r e , i r o d a l m i szövegre). E l m é l y í t i az é r z e l m e t a k a p c s o l a t t e r e m t é s az e g y e t e m e s t ö r t é n e ­ lem, a haza, a szülőföld (lakóhely) v a g y tájegység h a s o n l ó m o z z a n a t a i között. A h e l y t ö r t é n e t i a n y a g á l t a l á b a n n a g y lehetőségekkel szolgál az é r z e l m i viszo­ n y u l á s a l a k í t á s á h o z . M e g i s m e r é s e k ö z v e t l e n t a p a s z t a l a t r a v a g y megfigyelésre t á ­ maszkodik. Az új i s m e r e t h e z m á r m e g l é v ő é r z e l m i s z á l a k a t kapcsol. E talajról i n ­ dul ki a fokozott é r d e k l ő d é s a t ö r t é n e l m i m ú l t i r á n t . A h a z a i t ö r t é n e l e m t á g a b b k ö r b e n , szocialista v a l ó s á g u n k h o z fűzve t á r j a fel a m ú l t a t . E n n e k a m ú l t n a k a k o r k é p - f o g a l m á b ó l k ö v e t k e z ő e n e g y a r á n t m a g á b a kell foglalnia a r o m á n n é p és az együttélő nemzetiség t ö r t é n e t é t . Be kell m u t a t n i m i n d ­ azt, a m i t k o r u k b a n a h a z á h o z t a r t o z ó k á t é l t e k és cselekedtek, á l t a l á n o s és sajátos p r o b l é m á i k a t , v í v ó d á s u k a t , a l k o t ó h o z z á j á r u l á s u k a t — a nemzetiségi a n y a g o t is kezdettől p l a s z t i k u s a n és é l m é n y s z e r ű e n . Egy ilyen t á r g y a l á s m ó d elősegíti a közös m ú l t m e g i s m e r é s é t , de az ö n i s m e r e t e t is. O l y a n é r z e l m e k e t erősít, m i n t a szocialista hazafiság és a kölcsönös megbecsülés. Részletesebb nemzetiségi a n y a g beillesztése pedig az á l l a m p o l g á r i t u d a t r é s z e k é n t felfogott nemzetiségi t u d a t a l a k í t á s á t bizto­ sítja. A m e g o l d á s ú t j a k ö r v o n a l a z o t t : egy új t a n t e r v és t a n k ö n y v m e g v i t a t á s a . D e addig is, a régi t a n t e r v e n belül, f e l a d a t u n k elősegíteni a m a g y a r n e m z e t i s é g ifjú­ ságának teljesebb ö n m e g i s m e r é s é t . Ezt r é s z b e n m á r m e g l é v ő t a r t a l m i összetevők részletezésével v a g y m á s o k b e i k t a t á s á v a l , r é s z b e n e l j á r á s l e h e t ő s é g e k f e l h a s z n á l á s á v a l valósíthatjuk meg.

K e z d e t i és különálló feladat a m a g y a r és a székely e r e d e t t u d o m á n y o s i s m e r ­ t e t é s e ; az E r d é l y b e jövetel és l e t e l e p e d é s ; a v a j d a s á g megszervezése t á r g y a l á s a k o r a megyék és a székely székek m e g e m l í t é s e . Hely-, t á j - v a g y á l t a l á n o s a b b jellegű t ö r t é n e t i f o r r á s a n y a g segítségével jól é r z é k e l t e t h e t ő az ősök r é s z v é t e l e a t á r s a d a l m i igazságért és a h a z a s z a b a d s á g á é r t folytatott k ü z d e l e m b e n . V i d é k e n k é n t m á s és m á s színt k a p h a t a m a g y a r p a r a s z t s á g s a vezető B u d a i N a g y A n t a l , Dózsa György, II. Rákóczi F e r e n c v a g y t á r s a i k életéből v e t t részlet. H a s o n l ó k é p p e n j á r u n k el a reformtörekvések, az 1848—49-es f o r r a d a l o m és s z a b a d s á g h a r c , a m u n k á s m o z g a l o m teljességének b e m u t a t á s a k o r . S a j á t o s a n pozitív h a g y o m á n y G á b o r Á r o n s z e r e p e és a székelység t ö r e k v é s e a t á r s a d a l m i felemelkedésre. Igenlő hozzáállás kifejlesztését szolgálja olyan hazai m a g y a r személyiségek (po­ litikai vezetők, i n t é z m é n y a l a p í t ó k , a t u d o m á n y és m ű v é s z e t e m b e r e i ) b e m u t a t á s a , akik e l ő m o z d í t o t t á k a n é p k u l t u r á l i s - a n y a g i felemelését, v a g y t ö r e k e d t e k e r r e . Az e l j á r á s n e m e r ü l j ö n ki új n e v e k l e x i k o n s z e r ű i s m e r t e t é s é b e n , h a n e m v a l a m e l y forrásanyagot szólaltasson meg, v a g y m ű a l k o t á s t m u t a s s o n b e a t a n á r ; e s e t e n k é n t a d i á k o k t e n n é k u g y a n e z t rövid d o k u m e n t á l ó d á s , a köri m u n k a v a g y ö n m ű v e l é s g y ü m ö l c s e k é n t . E g y ü t t m ű k ö d é s a m á s szakosokkal — főleg a m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é ­ nészekkel — az egyszerű u t a l á s t is l e h e t ő v é teszi. De e r e d m é n n y e l j á r a felhívás is az é l e t m ű l é n y e g é n e k m e g i s m e r é s é r e . N e m kétséges — ezt n e m z e d é k i szükséglettel is b i z o n y í t o t t u k — az u t ó b b i fél évszázad m i n é l é l e t s z e r ű b b m e g e l e v e n í t é s é n e k a fontossága. A k o m m u n i s t a és d e ­ m o k r a t i k u s mozgalom, az ellenállási és felszabadító h a r c a l e g k ö z v e t l e n e b b ü l t á p ­ lálja a szocialista o s z t á l y á l l á s p o n t o t . Ezen b e l ü l a nemzetiségi a n y a g s a j á t o s a n tel­ jesíti u g y a n e z t a feladatot. Az i s m e r e t a n y a g s é m á k b a m e r e v í t é s e h e l y e t t fokoza­ tosan fel lehet h a s z n á l n i a helyi a n y a g lehetőségeit az á l t a l á n o s m e l l e t t a sajátos b e m u t a t á s á r a , a t a r t a l m i összetevők é r z e l m i s z e m p o n t ú k i e m e l é s é r e . T ö r t é n e l e m t a n í t á s u n k t u d a t i h a t ó e r e j é t n ö v e l n é egy, a n e m z e t i s é g t ö r t é n e t i for­ r á s a n y a g o t is m a g á b a foglaló iskolai s z e m e l v é n y - g y ű j t e m é n y . H a t é k o n y l e h e t egy t ö r t é n e t i jellegű m a g y a r ifjúsági regénysorozat. M é l y n y o m o k a t h a g y h a t a t a n u ­ l ó k b a n a t a n k ö n y v e k o l y a n megfogalmazása, melyből a k ü l ö n b ö z ő n e m z e t i s é g ű t a n u l ó k m e g é r e z n é k , h o g y a kifejtésnek s z á m u k r a is g a z d a g m o n d a n i v a l ó j a v a n . Új összefüggésű áttétellel a felsorolt t a r t a l o m e l e m e k m e g h a t á r o z ó a k az egye­ t e m e s t ö r t é n e l e m b e n is. F e l v e t e t t ü k m á r a gondolatot, hogy a t a n u l ó a t ö r t é n e t i t a r t a l o m összete­ vőit m e g i s m e r é s közben egyénileg éli és érzi át. Ez a s z u b j e k t i v á l ó d á s egyrészt igen é r t é k e s : é r z e l m e t k a p c s o l o l y a n t u l a j d o n s á g o k h o z , a m e l y e k igenlően a l a k í t a n a k Fokozatosan é b r e d r á a r r a , h o g y a h a l a d ó személyiségek és p á r t o k é r t é k e s v o n á s a i mögött a nemzetiség, a h a z a s az e m b e r i s é g i r á n t i kötelesség áll. De az egyéni v i s z o n y u l á s n e m m i n d i g és n e m e g y é r t e l m ű e n igenlő. Ellenkező h a t á s ú lehet az iskolai t ö r t é n e l m i neveléstől eltérő információ, a f e l n ő t t e k vagy t á r s a k v é l e m é n y e , r e a g á l á s a . K i s e b b t a n u l ó k n á l a korlátozott é l e t t a p a s z t a l a t , a fogal­ m a k m á s - m á s é r t e l m e z é s e , n é z e t e k egyszerű á t v é t e l e a k a d á l y o z z a az érzések t u d a ­ tosodását. A n a g y o k n á l a k ö z n a p i t a p a s z t a l a t és g o n d o l k o d á s m ó d , a m á r k i a l a k u l t é r z e l m i és é r t e l m i h o z z á á l l á s g á t o l h a t j a a v á r t h a t á s t . Az é r t é k e l é s n e k fontos feltétele t e h á t a m e g é r t é s : n e legyen e g y e t l e n olyan jelenség v a g y e s e m é n y sem, m e l y e t a n ö v e n d é k n e t u d n a elképzelni, m e g m a g y a ­ r á z n i ; a helyes v i s z o n y u l á s é pedig, h o g y a t ö r t é n e l e m t a n í t á s s o r á n m i n é l t ö b b é l m é n y b e n részesüljön, élje át az erkölcsileg m a g a s a b b r e n d ű t , és e m e l k e d j e n felül a h é t k ö z n a p i felfogáson, é r z é s e k e n .

H o g y a n t ö r t é n i k ez? A t a n u l ó t i d ő n k é n t e l l e n t é t - h e l y z e t b e á l l í t j u k : n e m c s a k é r t e l m i l e g , h a n e m érzelmileg is d ö n t e n i e kell. I l y e n helyzet a l a k u l ki, h a é r z é k e l i az o b j e k t í v feltételek és az e m b e r e k j o b b r a t ö r e k v é s e közötti összeütközést, s h a látja a lehetőségek ú t j á t j á r ó e m b e r e k c s e l e k e d e t e i n e k , t u l a j d o n s á g a i n a k különbözőségét. T o v á b b á , h a m a g a is b e l e k e r ü l a k o r s z a k v a g y f o l y a m a t v a l ó s á g h e l y z e t é b e , átérzi a j o b b r a t ö r e k v é s igazságát, helyességét; m e l l é áll, izgul azért, h o g y d i a d a l r a jusson. A história életszerű d i a l e k t i k á j á b ó l következik, h o g y az a n n y i r a ó h a j t o t t győzelem sokszor csak a távoli j ö v ő b e n v a l ó s u l meg. Időlegesen az erkölcsileg n e g a t í v t ö r e k ­ vés győz. A s z ű k e b b k ö r ű s t r u k t ú r á n b e l ü l erős h a t é k o n y s á g ú összetevő a hősi k i á l l á s t é n y e és a töretlen hit az ü g y d i a d a l á b a n . Mindez az é r z e l m i k a p c s o l a t m e g t e r e m t é s é t szolgáló a n y a g r é s z e k n é l az élőszó hatóerejét hozza előtérbe. Egy o l y a n kifejtését, a m e l y k ö v e t k e z e t e s és meggyőző erejével i n t e l l e k t u á l i s é r z e l e m és ö r ö m f o r r á s á v á válik. F e l k e l t i a t a n u l ó k belső v á ­ rakozását. A t ö r t é n e l m i v a l ó s á g n a k megfelelő pátoszt és érzésteli g o n d o l k o d á s t fejez ki. Szükséges figyelembe v e n n i a z o n b a n , h o g y a belső é r z e l m i k a p c s o l a t a t a n í t ­ v á n y cselekvő h o z z á j á r u l á s á t igényli. E b b e n az e s e t b e n n e m c s a k a t ö r t é n e l m i jelen­ ség v a g y személy áll előtte, h a n e m a p r o b l é m á h o z saját e m l é k e t idéz, s a m e g o l ­ dást a k a r v a - a k a r a t l a n m a g á r a , k ö r n y e z e t é r e , a j e l e n v e z e t ő e m b e r e i r e v a g y m e g ­ o l d a n d ó k é r d é s e i r e v o n a t k o z t a t j a . A k ü l s ő h a t á s r a cselekvő m ó d o n a l a k u l ó é r t é k e s é r z e l e m a z u t á n k i m o n d á s , m e g v i t a t á s r é v é n t u d a t o s u l . E z é r t az é r z é s é l m é n y k i v á l ­ t á s a s e m k é p z e l h e t ő el t ö r t é n e l m i források f e l h a s z n á l á s a , a u d i o - v i z u á l i s eszközök, h e u r i s z t i k u s e l j á r á s o k a l k a l m a z á s a , feladat elé állítás v a g y a k u t a t á s v á g y kielégí­ tése n é l k ü l . A t a n u l ó i v é l e m é n y , á l l á s p o n t m e g k é r d e z é s e az é r t é k e l é s felé i r á n y í t , d e a z é r z e l m i v i s z o n y u l á s jelezője is lehet. A visszajelzés az egyéni hozzáállás á l l a p o t á b a e n g e d b e p i l l a n t a n i . E r r e m i n d a t o v á b b f o r m á l á s v a g y á t a l a k í t á s , m i n d a m e g s z i l á r d í t á s és á l t a l á n o s í t á s é r d e k é b e n a t a n á r n a k f e l t é t l e n ü l szüksége v a n . K ö z v e t l e n és s p o n t á n jellegű az a z o n n a l i r e a g á l á s . T u d a t o s s á g r a v a l l a r á h a t á ­ s o k k a l s z e m b e n n y i l v á n í t o t t m a g a t a r t á s bizonyos k r i t é r i u m o k szerint, a jellemzés és az értékítélet. K ö z v e t v e t á r fel egyéni v i s z o n y u l á s t az ilyen célzatú, de k o n k r é t t ö r t é n e l m i i s m e r e t e t v a g y g o n d o l k o d á s t igénylő feladat, a t a n í t v á n y o k kérdései, következtetései, v é l e m é n y ü k a v i t a s o r á n . Rejtőző m o t í v u m o k k e r ü l n e k felszínre, h a v a l a m e l y eszmeileg g a z d a g t é m a feldolgozása előtt s z á m b a v e s s z ü k a n a g y o b b d i á k o k i s m e r e t f o r r á s a i t , v a g y f e l m é r j ü k é r d e k l ő d é s ü k e t az egyes r é s z l e t k é r d é s e k iránt. Az erkölcsi é r z é s é l m é n y a t a r t a l o m lényegéhez t a r t o z ó lehetőség. M e g v a l ó s í t á s a n ö v e l i a t ö r t é n e l e m t a n í t á s t u d a t a l a k í t ó h a t á s á t . A g o n d o l k o d á s n a k élességet, cél­ i r á n y o s s á g o t és á l l h a t a t o s s á g o t a d . E m u n k a m ó d m e g k ö v e t e l i az a d a t s ű r ű s é g felol­ d á s á t és a t a n u l ó i személyiség t e k i n t e t b e vételét. I d ő i g é n y e s . A t á v l a t i m e g o l d á s a t ö r t é n e l e m l i n e á r i s , a fő k é r d é s e k r e összpontosító felépítése, v a l a m i n t az e g y e t e ­ m e s és a h a z a i história, b e n n e a m a g y a r nemzetiségi m ú l t p á r h u z a m o s t á r g y a l á s a felé m u t a t . Fazoli

Sándor

SZEMLE

Történelem és

természettudomány

A természet kutatóját tudományának írott törvényei kötelezik nap mint nap az emlékezésre; emlékeznie kell legalább egy szimbólum ere­ jéig arra az elődre, aki először írta le az éppen előtte álló szervezetet. Több ezer élőlény neve után ezért áll a legnagyobb osztályozó láng­ elménknek, Linnének a nevét idéző „L.", ezért sorakoznak a fajnevek mögött rövidítések, melyek letűnt korok, távoli tájak kutatóinak emlé­ két idézik. Kutatókat, akik jobbára mit sem sejtve a genetika, a bio­ kémia, az evolúció tényeiről, a felszínes különbségeknél mélyebb értel­ mű összefüggéseket rögzítettek lelkiismeretesen. Megoldandó feladatként állt már előttem, hogy egy rövid gondolat­ sor erejéig emlékezzem tudománytörténeti mulasztásainkra, amikor ép­ pen Linné hazájából, a svédországi Lundból került kezembe egy rangos botanikai folyóirat legfrissebb száma. Az egész Földet áttekintő feldol­ gozások között, melyek Alaszkától Angoláig és Új-Zélandtól Pretoriáig vették számba a növénykutatás eredményeit, az egyetemes értékrendre tekintő mérlegelésekben ismételten felbukkan két, számomra jól is­ mert név: Simonkai Lajos és Borbás Vince. Egyikük aradi tanárként járta be Erdélyt, hogy korának idő- és térbeli korlátait messze túllépő felfedezésekkel gazdagítsa az egyetemes biológiát, a másik egy küzdel­ mes alkotó élet utolsó éveiben itt, Kolozsvárt jutott egyetemi katedrához. Gondolataik értékét az időtállóság és a nyelvi kereteket átütő erő bi­ zonyítja. Ebben az összefüggésben a hozzánk immár messzi északról visszaérkező és nemzetközi összevetésből győztesen kikerülő évszázados eredmények nem esetlegességükkel tűnnek ki, hanem a példától függet­ lenül művelődéspolitikánk és tudománytörténetünk általános mulasztá­ saira figyelmeztetnek. Mit tudnak az általános műveltséget magukba szívó érettségizőink vagy akár szakos egyetemi hallgatóink a tudásukat előkészítő elődök munkájáról? Tájékoződhatnak-é az utóbbi negyedszá­ zad hozzáférhetőbbnek ítélt kiadványaiban a matematikusok, fizikusok, kémikusok, orvosok vagy biológusok, a felbukkanó nevek, eredmények tudománytörténeti kapcsolatai felől? Ritka kivétellel reménytelen az ef­ fajta próbálkozás. Elsüllyedt örökséget kell mihamarabb felszínre hoznunk, elsüllyedt örökséget abban az értelemben, amint azt Spielmann József történészeink és közíróink munkáira hivatkozva a Korunk 1970-es januári számában idézte. Hiszen hiába tudjuk, hogy a nagymúltú európai nemzetek ki­ vétel nélkül mindig nemzeti kultúrájuk nemes részeinek tekintették ter-

mészettudósaik eredményeit, hiába áll előttünk a példa, milyen rejtett értékeket volt képes hazai román vonatkozásban az elmúlt évtizedek tudományos emlékezése előbányászni, ha a nagyközönség, de élvonalbeli természetkutatóink sem igen ismerik főiskoláink szélesen pásztázó szel­ lemi kapcsolatait Európával a XVI—XIX. században, mit sem hallottak Bánffyhunyadi János, Lencsés György, Laskai Csókás Péter, Vásár­ helyi Tőke István munkásságáról, Köleséri Sámuel, Pápai Páriz Fe­ renc, Gyulai Pál, Hunyadi Ferenc és társai természettudományos ered­ ményeiről. De hozzáférhetetlen Apáczai Csere János, Bod Péter szám­ talan természettudományi utalást tartalmazó — egyébként mélyen hu­ manista — életműve, vagy nem jut el könyvespolcainkra (a nemrég újra kiadott) remek tudománytörténeti forrásmunka, Veszprémi István XVIII. századi lexikona, az Erdély orvosainak rövid életrajzát is tartalmazó mű sem. Es folytathatnám a sort az enciklopédizmust követő felvilá­ gosodással, mely a fokozódó szakosodás kora tudománytörténetünkben, bár még sokáig nem vonható éles határ érdeklődési körök szerint egyes szakok művelői között. A nyelvészként híressé vált Gyarmathi Sámuel egyébként orvos, sőt kísérleti fizikus is volt, hasonlóképpen messze túlnézett orvosi hivatásán Mátyus István vagy Nyulas Ferenc. A XIX. század első fele azoknak a törekvéseknek a bölcsője, me­ lyekből előbb a kolozsvári egyetem fejlődik ki, hogy később ebből a szellemi központból kisarjadjon a marosvásárhelyi, temesvári, legújab­ ban pedig a nagyváradi és nagybányai főiskolai élet. Ebből a korszakból az utóbbi időben mindössze a magános óriásról, Bolyai Jánosról jelent meg Benkő Samu áldozatos munkájának köszönhetően monografikus tudománytörténeti feldolgozás, de az életmű szaktudományi értékelésé­ nek és nemzetközi visszhangjának alapos és elfogulatlan felmérése — matematikus és nem történész feladatként — szintén ismét kiadható lenne. Itt idézhető újra az a kivételes vállalkozás, mely múlt századi természettudósok (Mátyus István, Sámi László, Lechner József, Parádi Kálmán) válogatott írásait adta közre, valamint legújabban Mikó Imre lebilincselő és kitűnően jegyzetelt kötete Brassai Sámuelről, az enciklopédizmus elkésett erdélyi nagyjáról. Teljesen felméretlen azonban a marxista tudománytörténet szem­ pontjából az Erdélyi Múzeum első korszakának (1814—1818) természet­ tudományos termése. Ismeretlen az a hősi korszak, amelyben az első állandó kőszínházat építő közhangulatban megjelenik az első magyar tudománynépszerűsítő folyóirat, az éppen idén 125 éve alapított Termé­ szetbarát. Ez Kolozsvárt Berde Áron — a későbbi egyetemi rektor — szerkesztői irányításával olyan neveket tömörített maga köré, mint Mentovich Ferenc, Brassai Sámuel, Szász Károly, Zeyk Miklós, Hankó János. Hiányzik alapvető tudománytörténeti szakaszok korszerű, kritikai feldolgozása, így például az Erdélyi Múzeum Egyesület szerepének fel­ mérése a romániai tudományos közgondolkodás kialakításában. Meg­ jegyzendő, hogy a hazai szász-német testvéregyesületnek a munkáját a német nemzetiségi kutatók már ismételten és alaposan értékelték (lásd a Brukenthal Múzeum 1970-es évkönyvének cikkét és bibliográfiá­ ját), tisztán látva, hogy a nemzetiségek szerepének körvonalazása a szocialista Románia szellemi örökségének kialakításában jórészt a nem-

zetiségi kutatók feladata. Ezért kérhető számon például a kolozsvári egyetem első évtizedeit bemutató tudománytörténeti elemzés is, annak ellenére, hogy részleteiben sok vonatkozást tisztáztak már egy-egy szak avatott kutatói. Idézhetőek itt példaként Emil Pop akadémikusnak az egyetemen tanuló román botanikusokról írott tanulmányai. Időben a közelmúltig ugorva: jövőnkkel szembeni kötelesség men­ nél teljesebb formában hozzáférhetővé tenni a tudománytörténeti ala­ kokká váló kortársak vagy majdnem-kortársak, mint Balogh Ernő, Bá­ nyai János, Nyárády Erasmus Gyula, Páter Béla, Török Zoltán, id. X á n ­ tus János és mások hagyatékát, a ma még könnyen összegyűjthető vagy éppenséggel együtt lévő teljes bibliográfiákat. Alapos, szaktudományos elemzések, életrajzok és irodalomjegyzékek nélkül — kritikai értékelé­ sek hiányában — el sem képzelhető, hogy a megírandó romániai tu­ dománytörténeti monográfiák érdemben foglalkozzanak kutatóink szere­ pével a szellemi élet kilombosodásában. A tudománytörténet eredményeinek felszívódása a közgondolkodás­ ban csak a nehézveretű, alapos feldolgozások felől haladhat az oldot­ tabb formák felé. Ellenkező esetben a népszerű és irodalmi művek bántó tény- és történelem-ferdítő tévedései menthetetlenül téves hie­ delmek forrásaivá válnak, és ez a „tájékoztatási szennyeződés" n e m menthető sem jószándékkal, sem vélt n e m e s célokkal.

Mottl

Roman:

Népi

építészet

„Eszméim győzedelme..." „Eszméim győzedelme legyen emlékjelem!" — é n e ­ keltük negyven é v v e l ezelőtt négy szólamra Eötvös József Végrendeletének kórusra átírt változatát. Az eszmék A XIX. század uralkodó eszméit juttatták eszünkbe, mert ezeknek „az álladalomra" tett hatásá­ ról írta Eötvös állambölcseleti főművét. Milyen esz­ mékről van tehát szó, hogy azok márványszobor helyében a nagy költő és regényíró, tudós és politi­ kus nevét az utókor számára megőrizzék? Százada uralkodó eszméiről n e m volt jó v é l e m é n y ­ nyel. A szabadság — úgymond — ellentétben áll az egyenlőséggel, mert tényleges politikai egyenlőség lé­ tesítésére a birtokviszonyok teljes egyenlősége k í v á n ­ tatik, ez pedig — folytatja — szemben áll az egyéni szabadsággal. A harmadik uralkodó eszme, a nemzeti­ ség, ellentétben v a n az első kettővel, mert — Eötvös szerint — minden nemzeti érzelemnek alapja az a meggyőződés, hogy bizonyos nép másoknál szellemi vagy erkölcsi tekintetben magasabban áll, minden nemzetiség uralkodásra törekszik, ez pedig a szabad­ ság és egyenlőség megsemmisülését vonja maga után. De tegyük fel, hogy a szabadság, egyenlőség és nemzetiség elve külön-külön megvalósítható volna. Erre az esetre is m e g v a n Eötvös aggálya: ez ugyanis valamennyi létező állam felbomlásával járna. Az első kettő a társadalmi rendet, a harmadik a politikai rendet borítaná fel. Márpedig Eötvös a béke embere — a status quo alapján. Háromkötetes nagy m ű v e abból az alapelvből indul ki: „Az emberek többségé­ nek, hogy magukat jól érezhessék, mindenekelőtt nyugalomra v a n szüksége." Ez világos beszéd. Eötvös a „keresztény polgáriasodás" híve, és szembeszáll azokkal a „vad csapatok"-kal, amelyek „a külváro­ sokból a törvényhozás palotája felé nyomulva, veres zászlók alatt halállal fenyegetik a társadalmat". Esz­ mevilágukat azonban n e m ismeri. A három kötetben cím szerint idézett 93 forrásmunka között a K o m m u ­ nista Kiáltvány n e m szerepel, csak Louis Blanc-ra és Pierre Proudhonra történik hivatkozás. A m i pedig a nemzetiség eszméjének „az álladalom­ ra" n é z v e veszélyes voltát illeti, Eötvös, aki a forra­ dalom elől már 1 8 4 8 őszén Németországba távozott, nemcsak az első magyar felelős minisztériumban el­ foglalt v a l l á s - és nevelésügyi tárcáját hagyta ott, ha­ nem a magyar államiság igényéről is lemondott, n e m beszélve a többi, Ausztriában élő nemzetiség törek­ véseiről. Ennek a lemondásnak elvi igazolását adja A XIX. század uralkodó eszméiben, s a forradalom­ hoz vezető nemzetiségi szétforgácsolódás helyett a centralizált birodalmak mellett tör lándzsát — bi­ zonyos fenntartásokkal. Ez is az oka annak, hogy müve nagyobb külföldi visszhangot váltott ki, mint belföldit. Míg a n é m e t Bluntschli Eötvös könyvét Stuart Mill és Tocqueville egykorú írásai fölé emeli, a francia Laboulaye pedig dicshimnuszban emlékezik meg róla, Brassai Sámuel, K e m é n y Gábor és Mocsáry Lajos más-más oldalról vitába száll vele. Ezek voltak tehát Eötvös József eszméi 1 8 5 1 — 1854-ben, amikor munkája megjelent. Németül írta

téka Horváth

Imre

Janus-arcú órák A lírai miniatűrök mestere ma is töretlen lendülettel írja két-, négy-, és nyolcsorosait, ezekből áll össze új kötetének öt ciklusa. De mintha a fü­ vek, fák, madarak érzékeny lelkű, filozofikus igényű köl­ tője tágítani akarná világát: mintha kritikusaitól mindig el­ ismert tiszta humánumát a vá­ rosi ember technikai civili­ zációval áldott-vert hétköznap­ jain s az emberi történelem mitológikus és újabbkori „mementóin" akarná próbára ten­ ni. Kötetéből mindenekelőtt a „Tiszta beszéd" ciklus emelke­ dik ki, és olyan erkölcsi pél­ dázatai, mint az Ábrahám. Já­ tékos formájú versei közül emlékezetes az Azóta, A pa­ pír, a Száműzött írásjelek, a Törpék tánca — ez utóbbi különösen „tiszta beszéd". (Kriterion, 1971.) Mircea

Maliţa

Aurul cenuşiu Ha a kőszén „fekete arany" lehetett, a tudományos forra­ dalomban a szürke agykéreg miért ne lehetne „szürke arany"? Maliţa, a jövőt firtató gondolkodás hazai „prófétája" ez alkalommal az esszé élve­ zetes formáját műveli pros­ pektiv töprengései megformá­ lásában. Ez alkalommal is mértéktartó, „felelős fantáziálását" élvezettel követve, az olvasó az új mozzanatok mér­ hetetlen sokaságában legalább kettőre föltétlenül fel kell hogy figyeljen. Az egyik tanulsága szerint a jövőkutatásban a jö­ vő nemcsak a matematiku­ soké, hanem a szociológusok és a filozófusok, sőt a művé­ szek is szép futurológiai kar­ rierre számíthatnak. A mási­ kat a könyv egy méltatója va-

téka lóban szemléletesen fogalmaz­ ta meg: Maliţa a futurológiát céljához állandóan idomuló eszközként kezeli. Olyan véső a szobrász kezében, amely az általa alakuló márvány nemesedésével tökéletesedik. (Editu­ r a Dacia, 1971.) Antal

Árpád — Faragó József — Szabó T. Attila Kriza

János

külföldön, S z a l a y László f o r d í t o t t a m a g y a r r a . M é ­ l y e n s z á n t ó filozofikus g o n d o l a t o k , de s e m m i e s e t r e s e m a l k a l m a s a k a r r a , h o g y az á l l a m b ö l c s e l ő h a l á l á ­ nak századik évfordulóján győzedelmükről beszélhes­ s ü n k , és m á r v á n y s z o b o r h e l y é b e e m l é k j e l é n e k á l l í t ­ suk. Legfeljebb m a g a s s z i n t ű elvi ellenfélről l e h e t szó. N e m m i n d e n k i t u d j a a z o n b a n , h o g y a Végren­ deletet Eötvös 1847-ben, a z „ e m b e r é l e t ú t j á n a k fe­ l é n " írta, s h a szószerint é r t e l m e z z ü k t e s t a m e n t u m á t , a k k o r c s a k azokról az e s z m é k r ő l b e s z é l h e t ü n k , a m e ­ l y e k e t a költő a f o r r a d a l o m előtt v a l l o t t . Ez volt az a l a p á l l á s a Eötvös szocialista ú j r a é r t é k e l é s é n e k is. E l ő b b a z t m o n d t á k : k é t Eötvös volt, a k e t t ő t éles h a t á r v o n a l v á l a s z t j a el — 48. K é s ő b b ez a fehér-fe­ k e t e s z e m b e á l l í t á s így m ó d o s u l t : Eötvös 48 u t á n m e g ­ hátrált. Lássuk! Az a u l i k u s n a g y b i r t o k o s Eötvös és az o s z t r á k k a ­ tonatiszti Lilien c s a l á d b ó l s z á r m a z ó fiatal b á r ó f e j ­ lődésében tényleg megkapó, ahogy a családban be­ szélt n é m e t n y e l v b ő l k i l é p v e nevelője, P r u z s i n s z k y József h a t á s a a l a t t , K a z i n c z y és Kölcsey n y o m á n m a g y a r író és r e f o r m e r lesz. A karthausi romanti­ k u s a n é r z e l m e s l e í r á s a i b ó l m é g c s a k az d e r ü l ki, hogy a sok csalódás k ö z e p e t t e a szerző a j ú l i u s i forradalommal beköszöntött francia polgárkirályság­ b a n is csalódott. P o l i t i k a i e l v e i n e k tisztázódása a K o s s u t h — S z é c h e n y i v i t á b a n k ö v e t k e z e t t be, a m i k o r Széchenyivel szemben a polgári demokrácia mel­ lett foglalt állást, és k ö z p o n t i felelős k o r m á n y t j a ­ vasolt a m e g y e r e n d s z e r m e g r e f o r m á l á s á v a l . Ezt v a l ­ lották a centralisták, s ezek a nézetek tükröződtek i r o d a l m i a l a k b a n A falu jegyzője c í m ű n a g y r e a l i s t a r e g é n y b e n is. Eötvös e g y f o r m a m é r t é k k e l sújt a k i ­ szolgáltatott p a r a s z t s á g „ n y ú z á s á b ó l " é l ő k o n z e r v a ­ t í v o k r a és a szájhős l i b e r á l i s o k r a . Igaza v a n , de fegyvere k é t é l ű . A v á r m e g y é t a n e m e s s é g az a l k o t ­ m á n y p a l l á d i u m á n a k t e k i n t e t t e a H a b s b u r g összbirodalmi elnyomással szemben. (Erdélyben a me­ gyegyűléseken s z e r v e z k e d n e k az ellenzék e m b e r e i , a „ v á n d o r p a t r i ó t á k " , é l ü k ö n Wesselényivel.) A c e n t r a ­ listák igaz m o d e r n , e u r ó p a i k o r m á n y z a t o t é s k ö z ­ igazgatást a k a r n a k , de e l i s m e r i k Bécs f e n n h a t ó s á ­ gát. Melyik j o b b a t á r s a d a l o m n a k , a n e m z e t n e k , a nemzetiségeknek?

Második, átdolgozott (s te­ gyük hozzá: filológiailag is, nyomdatechnikailag is remek) kiadásban találkozunk újra a három jeles Kriza-kutató ta­ nulmányaival. A román, né­ met és angol összefoglalások is méltóképpen jelzik, hogy a V a d r ó z s á k szerzőjének népi lírája, székely népköltési gyűjtése és úttörő szerepe a nyelvjáráskutatásban esedékes és jelentős volt általános eu­ rópai szempontból is. „A Vad­ rózsák, népköltészetünknek ez az aranyalapja, a nemzetközi kulturális cserében is aranyva­ lutának számít" — írja talá­ lóan az egyik szerző. A Ko­ lozsvárhoz fűződő tudóspálya ismertetése ma különösen időszerű, amikor fellendülő folklórtudományunk Kriza szenvedélyes népszeretetének és sokoldalú kutatói szorgal­ mának követésére szólítja fel Magyarország 1514-ben c í m ű t ö r t é n e l m i r e g é n y é ­ értelmiségünket. (Dacia, 1971.) vel Eötvös r á d u p l á z k o r a n e m e s i t á r s a d a l m á n a k b í ­ rálatára. Távol attól, hogy a forradalmi megoldást m a g á é v á tegye, mégis t u d a t o s í t j a az o l v a s ó b a n , h o g y a p a r a s z t f e l k e l é s szükséges rossz, h o g y az ú r i e l n y o ­ Kacsó Sándor m á s Dózsa G y ö r g y (a r e g é n y b e n i n k á b b M é s z á r o s Lőrinc) f o r r a d a l m á h o z vezet. H a A falu jegyzője azt Virág alatt mutatta meg, milyen a jobbágyparasztság helyzete iszap fölött a v á r m e g y é b e n , a Magyarország 1514-ben a r r a v i l á ­ Őszi látogatásról vall önélet­ gított rá, h o g y a n v á l t i l y e n n é — írja Sőtér I s t v á n . rajzi visszaemlékezései élén a M i n d a k é t r e g é n y „a n e m e s i l e l k i f u r d a l á s " j e g y é ­ szerző: „őszült ember tért b e n született — í r t a R é v a i József. P o l g á r i r o k o n s z e n v vissza gyermekkora ösvényei­ n y i l a t k o z i k m e g b e n n ü k a p a r a s z t s á g i r á n t . Nos, e z e k re — és ősszel..." A nyolc­ az e s z m é k a 40-es é v e k b e n v a l ó b a n h a l a d ó k v o l t a k , Hírlap hasábjain, gyermekes nyárádmenti szé­ a k á r c s a k szerzőjük, aki a Pesti kely családból négy értelmi­ Petőfi o l d a l á n elfogadja a „ i r á n y k ö l t é s z e t " v á d j á t , a ségi fiú rajzik ki, az első k ö z ü g y e k é r t felelősséget é r z ő i r o d a l o m g o n d o l a t á t . három hősi halottnak és ame- O l y a n eszmék, a m e l y e k m a is e m l é k j e l k é n t á l l h a t ­ rikásnak. Sándor a legkiseb- n a k a m á r v á n y s z o b o r h e l y é n .

Eötvös József könyve román fordításban

téka

Eötvös nézetei a f o r r a d a l o m előtt v a l ó b a n m á s o k voltak, mint utána. H a azonban n e m eszmetörténetet írunk, h a n e m róla emlékezünk, akkor n e m kerülhet­ j ü k m e g az á r n y é k á t s e m b a l r ó l , s e m j o b b r ó l . A b ­ b a a h i b á b a s e m e s h e t ü n k , h o g y száz é v m ú l t á n kioktassuk: mikor m i t kellett volna tennie, nehogy ellentmondásokba keveredjék. Tanulságosabb arra figyelni, m i k é n t v á l t o z t a k e l v e i a m a g y a r o r s z á g i és az e u r ó p a i fejlődéstől függően. M i n t c e n t r a l i s t a t ű n t fel a k ö z é l e t b e n Szalay László, C s e n g e r y A n t a l , K e m é n y Z s i g m o n d , Trefort Ágoston, L u k á c s Móric o l d a l á n . G ú n y o s a n d o k t r i n e ­ r e k n e k is n e v e z t é k őket, m e r t ezek a z e u r ó p a i m ű ­ veltségű fiatalok v i t t é k b e a m a g y a r k ö z t u d a t b a a p a r l a m e n t á r i s k o r m á n y z a t g o n d o l a t á t . Sót, K o s s u t h is, m i k o r 1847-ben a s z a b a d e l v ű p á r t p r o g r a m j á t tervezték, a z é r t v e t e t t e fel a p a r l a m e n t n e k felelős m i n i s z t é r i u m elvét, m e r t az — ú g y m o n d — „Eötvös P e p i v e s s z ő p a r i p á j a " . Ez a c e n t r a l i z m u s j ó volt m i n d ­ addig, a m í g csak az adott, o s z t r á k b i r o d a l m i á l l a m ­ igazgatást kellett összevonni, k o r s z e r ű s í t e n i , e l i n d í ­ t a n i a polgári fejlődés ú t j á n . A m i k o r a z o n b a n jött a forradalom, é s k i d e r ü l t , h o g y a z á l l a m h a t a l m a t m á s p á r t o k is a k e z ü k b e r a g a d h a t j á k , a c e n t r a l i z m u s b ó l „ z s a r n o k s á g " l e h e t (értsd: a z e l n y o m ó k e l n y o m á s a ) , Eötvös A XIX. század uralkodó eszméinek harmadik k ö t e t é b e n m á r a r r ó l ír, hogy csak egy ó v i n t é z k e d é s van, mely a nagyobb államokat minden kényuralom­ tól és f o r r a d a l o m t ó l m e g v é d i — az ö n k o r m á n y z á s e l ­ v é n e k a l k a l m a z á s a . Vagyis a k ö z p o n t i és helyi h a t a ­ lom egyensúlya. Csak í g y v a l ó s í t h a t j a m e g az á l l a m a m a g a célját, a m i „ m i n d e n egyes a n y a g i és erkölcsi j a v a i n a k biztosítása".

bik, az ő világháborús diákko­ rával és szegénységében sér­ tődő, vitákban gazdagodó új­ ságírói pályakezdésével ismer­ kedünk meg az 1927-es bras­ sói letelepedésig érő történet­ ben. A V a k v á g á n y o n társadal­ mi és erkölcsi hátvidéke ez a régóta várt memoár, egyben irodalomtörténeti forrásanyag is a népszolgálat elvével indu­ ló Tizenegyek — Balázs Fe­ renc, Kemény János, Tamási Áron s társaik — bensősége­ sebb megértéséhez. Új szem­ pontokhoz jut a nemzetiségpo­ litikai érdeklődő is: az őszinte emlékirat lerántja a leplet az úri Magyar Párt és a népi tö­ rekvések eredendő konfliktu­ sairól. Ezernyi élesen megvilá­ gított epizód áll itt mozgalmi rendbe, tanúi vagyunk egy ré­ gi világ súlyos örökségéből új feladatokra eszmélkedő ifjúság érlelődésének, bukdácsolásai­ nak és első írói győzelmeinek. Kacsó Sándor érzékenysége egy hazai magyar nemzedék erkölcsi katarzisát tükrözi. (Kriterion, 1971.) Sorin

Titel

Lunga călătorie a prizonierului A fiatalabb román próza­ író nemzedék egyik legígére­ tesebb tehetsége új regényé­ ben (A fogoly hosszú utazása) három összezárt ember ma­ gatartását elemzi figyelemre méltó lélektani beleérző ké­ pességgel. A fogoly és két kí­ sérője a meghatározatlanul hosszú utazáson nyilvánvalóan nem azonos viszontagságok­ nak, megpróbáltatásoknak van kitéve, mégis összezártságuk, egymásrautaltságuk valami közös végzetszerűséggé válik a könyv lapjain. A hősök lelki­ állapotának megfelelően ki­ munkált stílus s az erkölcsi értékek féltése emeli ki Sorin Titel regényét az utóbbi idő­ szak prózaterméséből. (Cartea R o m â n e a s c ă , 1971.).

téka Gömöri

György

Átváltozások „Lúdtollhegyező, eszméken karikázó, nyughatatlan nomá­ dok, lesátorfázunk a világ minden keresztútján" — vall­ ja versében, „újmódi nomád"ként Gömöri György, s való­ ban egész kötetét a kereső nyugtalanság, ugyanakkor azonban a tudatosan vállalt je­ gyelem, a nagy formakultúra jellemzi, amely a magyar líra halhatatlanjain iskolázott, de a modern világköltészet klaszszikusainak, például Eliotnak, Dylan Thomasnak a tapasz­ talatát is felhasználja. (A kö­ tet, külön ciklusként, műfor­ dításokat is tartalmaz, az em­ lítettek mellett XX. századi lengyel költők alkotásait.) „Mi van a gépek szenvtelen figyel­ me, / a krómozott műszerek fémes pontossága mögött?" — teszi fel a kérdést a költő, majd kiterjeszti ezt az értel­ mi-érzelmi kutatást minden gépiesen szenvtelenre, a ma­ gánélet, a család, a társada­ lom és történelem egészére; így teremt míves, ám nem hi­ valkodó, inkább gondolkodásra késztető költészetet. (Szepsi Csombor Kör, 1970.)

Hasonló hullámvonalat mutat felfogása a nemzeti­ ségi kérdésről, amelynek teoretikusa volt erről írt rangos munkájában és prakticistája mint közokta­ tásügyi miniszter. Eötvös felismerte a nemzetiségi mozgalmak korszakalkotó jelentőségét, de birodalmi keretek között gondolkozott. Amikor Ausztria ÉszakOlaszországban elszenvedett veresége után, 1861-ben összeül a magyar országgyűlés, majd bizottmányt küld ki a nemzetiségi kérdés tárgyában, a bizottsági jelentés — Eötvös szellemi gyermeke — kijelenti ugyan, hogy Magyarország minden ajkú polgárai al­ kotják a — fiktív — „magyar politikai nemzet"-et, de ugyanakkor a románok, németek és a többiek öszszességét egyenjogú nemzetiségeknek ismeri el. Itt volt a lélektani pillanat a nemzetiségek önkormány­ zati testületeinek létesítésére, amint azt Kossuth az emigrációban már tíz évvel azelőtt kitervezte. Az országgyűlést azonban öt hónap múlva felosz­ latják, s amikor évek múlva ismét összeül, és a n e m ­ zetiségi törvény javaslata kerül tárgyalásra, Eötvös­ nek már az az álláspontja, hogy „a nemzetiségi kérdés megoldása hazánkban csak az egyéni szabad­ ságnak kiterjesztése" útján eszközölhető, bár a köz­ igazgatásban ragaszkodni kell „az önkormányzás el­ véhez". Az önkormányzatokat tehát nem a nemzeti­ ségi elv alapján fogják megszervezni. Ezért vonultak ki a nemzetiségek képviselői a parlamentből az 1868: XLIV. törvénycikk megszavazása után. H a Eötvös fel­ fogása ebben a tekintetben n e m is emelkedett a képviselőházi többségéé fölé, az ó nevéhez fűződik az ugyanebben az évben megszavazott népoktatási tör­ vény, amelyet már csak a klérus heves tiltakozása ellenére tudott megszavaztatni. Eszerint ugyanis n e m ­ csak az egyház — mint eddig —, h a n e m az állam, község és társulatok is állíthatnak fel iskolákat. S a j ­ nos, mint ismeretes, a nem felekezeti oktatással út nyílt a hivatalos magyarosítás, az Eötvös utódait jel­ lemző erőszakos elnemzetietlenítés f e l é . . . Az általá­ nos tankötelezettség bevezetése azonban, más n y u ­ gati államokat megelőzve, éppen úgy Eötvös haladó szellemét dicséri, mint az 1867: XVII. törvénycikk „az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai tekintetben".

Ezek a gyakran egymással ellentétben álló s f e j ­ Gh. I. Bodea — L. Fodor — L. lődésükben is módosuló eszmék jellemezték a nagy Vajda gondolkodó kedélyvilágának hullámzását és közéleti pályafutását olyan korban, amikor n e m a követ­ Pagini de istorie revoluţionară kezetesség volt a legfőbb honpolgári erény. Az érze­ Cluj lem és az értelem e m b e r e volt, kevésbé az akaraté. Könnyet hullatott A megfagyott gyermek felett (az a 1848-tól 1971-ig, tehát a pol­ kép akkor még n e m volt giccs), és tüzet nyitott a gári demokratikus forradalom­ vármegye népnyúzó uraira (akik az ő osztályából tól a szocializmus mai állásáig kerültek ki). Szelleme átfogta a humaniórák széles ível a pártjubileumra kiadott körét a realista regénytől az illuzionista államel­ várostörténeti mű dokumentá­ méletig. Ha a toll a kezében volt, a legmerészebb ciója emberekről, tényekről és következtetésektől s e m riadt visza, a gyakorlat terén emlékhelyekről. a legkisebb nehézségek is álmatlan éjszakákat okoz­ A kincses város legújabbko- tak neki. Eszméi közül csak töredékek valósultak ri történetének varázsában kö­ meg, s halála évfordulóján n e eszméi győzedelmézösen jelentkeznek a román ről beszéljünk, h a n e m múltunk árnyalt vizsgálatá­ és a magyar haladás mozgal­ nak eszméje tisztelegjen neki. mai és személyiségei, elénk Mikó Imre tárulnak a munkásság osztály-

Vándorszínészek kisvárosban Egyfelől az ekhós-szekeres vándorlás romantiká­ ja s a színészek rongyosan és éhesen is vállalt hősi helytállása, másfelől a könnyű kenyérkereset remé­ nyében színésznek felcsapó sehonnaiak ripacskodása a vándorszínészet kettős arcát mutatja. Ez a kettős­ ség végigvonul a magyar vándorszínészet történetén a XVIII. század végétől a felszabadulásig. A reformkor egyrészt a magyar n y e l v ű játékszíni mozgalom megerősödésének, nagy színészegyéniségek feltűnésének, másrészt a komédiás-csoportok tucatos kialakulásának korszaka. Kolozsvár 1821-től — a színház új hajlékának felépítésétől — erős központja lett a magyar színjátszásnak. Felnőtt Kolozsvárt a második színésznemzedék, de m é g a nagyobb városok sem voltak képesek színházi együtteseket fenntar­ tani, s így a vándor-színtársulatok gyors elszaporo­ dása érthető és indokolt. A megélhetés, a konkurrencia kergette, hajtotta az egyre sokasodó truppokat. Thália kóbor papjai mindenütt felbukkantak, kisvá­ rosban és n a g y faluban egyaránt, ahol pártoló k ö ­ zönségre számíthattak. Ebben az időben tűntek fel az első vándorszínész csoportok Székelyudvarhelyen is. Itt a színjátszásnak ekkor már több mint n e ­ gyedszázados hagyománya volt, hiszen Szighethi Gyula Mihály szorgos és lelkes úttörő nyomán 1801től rendszeresen m i n d e n évben „a canicula v é g é n s a diligentia kezdetén" folytak a kollégiumban a játékszíni előadások. Feleky Miklósról, a nagygalambfalvi születésű nagy színészről tudjuk, hogy tanulmányait a székelyudvarhelyi kollégiumban végezte. Itt látta 9 é v e s k o ­ rában az első színházi előadást, mégpedig n e m diák­ színpadon, h a n e m egy vándortársulattól. A feljegy­ zések szerint a gyermek Feleky a reggeli próba alatt a színpad alá rejtőzött, s ott guggolt 10 órától este 6 óráig, csakhogy este Dugonics Báthori Mária című színművét megnézhesse, de a termet seprő szín­ lapkihordó felfedezte rejtekhelyét. A darabot mégis megtekintette, mert egy kegyes úr lefizette érte a 15 krajcáros belépti díjat. A kis Feleky másnap az egész darabot eljátszotta iskolatársainak. 1838-ban Székelyudvarhelyen járt Szigetvári László színtársu­ lata. Feleky itt csapott fel színésznek, s n é h á n y nap múlva már szerepet kap Kisfaludy Ilka c í m ű drá­ májának csíkszeredai előadásán. Más vándorszínész csoportok játékáról is tudósí­ tanak színésznaplók, visszaemlékezések és a korabeli sajtóban megjelent híradások. 1835-ben Göde István társulata játszott itt: bemutatták Flóra című darab­ ját is, a szerző „a tanodai ifjúságot kívánta volna általa a költészet sorompói közé szorítani" (Törté­ neti Lapok, 1876). 1843 novemberében n e m kisebb színésznő kereste fel városunkat, mint Déryné Széppataki Róza, aki­ nek bár csillaga lehullóban volt, nagy tehetségé­ vel messze kiemelkedett társai közül. A társaság, amellyel utazott, n e m kedvezett színészi hírnevének. Erre céloz az Erdélyi Híradó epés megjegyzése 1843. december 12-én: „Déryné csinos öltözködése annál

téka harcos nemzetköziségében gyö­ kerező közös emlékek, a szel­ lemi élet, irodalom és színház kölcsönösségei, a két nyelven bő haladó sajtótermés, Petru Maior mellett Jósika Miklós, Alecu Russo és Bolyai Farkas, Gheorghe Dima és Szolnay Sándor, Pavel Dan és Tamási Áron. S a mártírok is együtt: Józsa Béla, Wieder Mór, Theo­ dor Bindea, Kovács Katona Jenő... A történet is, a kép­ anyag is átcsap a népi de­ mokrácia tömegmozgásaiba : előbb a lakosok hordják be a fát az erdőről, román „plugárok" vonulnak fel, a Magyar Népi Szövetség élén pártás hóstáti leányok, majd elér­ jük „a szocializmus koordiná­ táit", s beüt az építkezések kora: új gyárak, lakónegyedek. Népszerű és úttörő mű, elő­ játéka egy lehetséges új városmonográfiának. (Kiadta az R K P Kolozs megyei bizottsá­ gának propagandaosztálya s az R K P Központi Bizottsága mel­ lett működő Történelmi és Társadalompolitikai Intézet kolozsvári fiókja, 1971.)

Szőcs

István

Üvegfedő Elítélhető-e az az ember, aki akaratán kívül egy gaz­ tett értelmi szerzőjévé válik? Hasznos-e avagy káros a paszszív tudás, mely cselekvéskép­ telenséggel párosul? Szőcs Ist­ ván regényének főhőse egy „jobb sorsra érdemes" történe­ lemtanár, aki átlagon felüli in­ telligenciával rendelkezik, ez az értelmi képesség azonban nem párosul az „önérvényesí­ tés képességével vagy szándé­ kával". Cselekvőkészségét ön­ maga és mások előtt mégis bi­ zonyítani akarva, kísérleté­ be tragikomikusan belebukik, minthogy egész életmódja, szemlélete erőtlen. így jut ki­ fejezésre a könyvben az aktív,

téka kockázatot emberség 1971.)

is vállaló, igenlése.

Horia

bátor (Dacia,

Stancu

A félhold árnyékában A XVIII. század végének hanyatló török birodalmát kí­ vánja bemutatni a szerző, azt a korszakot, melyet a hozzánk eljutott szépirodalomból eled­ dig kevésbé ismertünk. Tör­ ténelmi (Napóleon, Szelim, Ypsilanti) és fiktív személyek, a színterek sokasága, politi­ kai és magánéleti bonyodal­ mak egymásba fonódó sora vonul el előttünk, a panorá­ ma-igényt jelezve, mely azon­ ban csak a szűken értelmezett, „leíró" történelmi regény ere­ jéig valósul meg; inkább a cselekménybonyolítás ragad magával — az író nem hatol be a felszín alá, hogy társadal­ mi-történelmi hitelűvé mélyít­ hesse a korrajzot. Az egyéb­ ként igen olvasmányos művet Ferencz László fordította. (Krit e r i o n , 1971.)

Reprezentanţele diplomatice ale României A Románia külképviseleti szerveinek „monográfiáját" szolgáltató második kötet — melynek jeles szerzői sorából Mircea Malitát, D. Berindeit, G. G. Potrát, E. Campust em­ lítjük — az 1912-től 1939-ig terjedő időszakot öleli fel. Fő­ ként a két világháború közötti periódust tárgyalják az avatott tanulmányok. A mű a ro­ mán diplomáciatörténet jelen­ tős teljesítménye. Jól adatolt időrendi táblázatai lexikális értékét növelik. (Editura po­ litică, 1971.)

k i t ű n ő b b , m i n é l r o n d á b b a többié, d e k o r á v a l k i ­ áltó e l l e n t é t b e n álló szerepei, m e g a t á r s a s á g , a m e l y lyel v á n d o r o l , m e g a h e l y kicsinysége, hol v á n d o r o l , r é g e n szerzett m ű v é s z k o s z o r ú i t n a g y o n elzúzzák, h a szét n e m tépik." A m ú l t század 60-as é v e i b e n m á r h u z a m o s a b b ideig játszanak társulatok Udvarhelyen. A Kolozsvári Közlöny egyik, 1864. évi s z á m á b ó l t u d j u k , h o g y H u ­ bai Gusztáv színésztruppja több hétig tartózkodott a v á r o s b a n . Csóka S á n d o r t á r s u l a t a 1875 t a v a s z á n t i z e n k é t e l ő a d á s r a n y i t o t t b é r l e t e t (Baloldal, 1875. 21). Bizonyos a z o n b a n , h o g y e b b e n az i d ő s z a k b a n a v á n ­ d o r - s z í n t á r s u l a t o k m é g n e m k e r e s t é k fel szabályos időközökben a v á r o s t . Az a t é n y viszont, h o g y S z é ­ k e l y u d v a r h e l y n e k a m ú l t század h e t e d i k é v t i z e d e i b e n m á r s z í n h á z t e r m e volt, eléggé bizonyítja, h o g y szí­ n é s z a l a k u l a t o k , h a n e m is r e n d s z e r e s e n , de v i s z o n y ­ lag g y a k r a n n y ú j t o t t a k szórakozási lehetőséget a v á r o s közönségének. E b b e n az i d ő b e n is m e g f o r d u l t a k , itt i s m e r t n e v ű színészek. Így p é l d á u l V á r a d y Miklós, a k o l o z s v á r i M a g y a r S z í n h á z örökös t a g j a 1929-ben az Ellenzék című lap m u n k a t á r s á n a k adott interjújában említi, h o g y F e l e k y Miklós t á r s u l a t á v a l j á t s z o t t S z é k e l y u d ­ v a r h e l y e n 1871-ben. A m ú l t század v é g e felé g y a k o r i v á v á l n a k a szín­ t á r s u l a t o k v e n d é g j á t é k a i , t a l á n t ú l s á g o s a n is g y a k o ­ r i v á és r e n d s z e r t e l e n n é . 1899 első h ó n a p j a i b a n B a ­ r a n y a i M i h á l y s z í n é s z t r u p p j a m ű k ö d ö t t itt t ö b b h é ­ t e n át. Á p r i l i s b a n m á r a R o m v á r y V. Lajos v e z e t t e t á r s u l a t é r k e z é s é t jelzi az Udvarhelyi Híradó. O k t ó ­ b e r b e n v i s s z a t é r t R o m v á r y 20 e l ő a d á s b ó l álló h a t ­ h e t e s i d é n y r e . 1900-ban is s ű r ű n és s z a b á l y t a l a n i d ő k ö z ö k b e n j ö t t e k a színészek. T a v a s s z a l é r k e z é s é t j e l e z t e Csóka S á n d o r t á r s u l a t a , d e n e m jött. M e g é r ­ kezett viszont j ú n i u s b a n 18 e l ő a d á s r a F e k e t e Béla. Az i d é n y l e j á r t a u t á n a t á r s u l a t a felgyűlt a d ó s s á ­ gok m i a t t n e m t u d o t t t o v á b b u t a z n i . N o v e m b e r b e n ú j r a visszatért. M e g i n t csődbe j u t o t t , s a hitelezők n e m engedték távozni. Rendet kellett teremteni. M e g é r e t t az idő a v á n d o r s z í n é s z e t k ö z p o n t i i r á n y í t á ­ sának megszervezésére. M á r a m ú l t század k ö z e p é n f e l m e r ü l t a z az igény és k ö v e t e l m é n y , hogy szabályozzák a v á n d o r - s z í n t á r ­ s u l a t o k m ű k ö d é s é t , t i s z t í t s á k m e g a színész-közös­ ségeket a z erkölcstelen és t e h e t s é g t e l e n e l e m e k t ő l , biztosítsák a kis v i d é k i v á r o s o k közönsége s z á m á r a is a n í v ó s a b b és r e n d s z e r e s e b b színházi e l ő a d á s o k a t . Ezek a j a v a s l a t o k hosszú ideig n e m t a l á l t a k meg­ h a l l g a t á s r a . Az Udvarhelyi Híradó 1899. m á j u s 7-i s z á m a t ü r e l m e t l e n h a n g o n követeli, h o g y a v á r o s jelöljön ki saját k é p v i s e l ő - t e s t ü l e t é b ő l egy színügyi bizottságot, a m e l y felülvizsgálná a z e n g e d é l y é r t e s e ­ dező színigazgató r e p e r t o á r j á t , a t á r s u l a t o k n é v s o r á t , s c s a k ezek u t á n d ö n t e n e a b e b o c s á t á s r ó l . 1900 végén sor k e r ü l az egész v i d é k i színjatszás gyökeres ú j j á a l a k í t á s á r a . A s z í n i k e r ü l e t m i n t a v i ­ déki színjátszás szervezési f o r m á j a a z o n b a n n e m v á l t o t t a b e a hozzá fűzött r e m é n y e k e t . 1902. o k t ó b e r 26-án az Udvarhelyi Híradó m á r eljut a k o n z e k v e n ­ cia l e v o n á s á i g : „A dolog ú g y áll, hogy h i á b a a l k o t ­ t á k m e g a v i d é k i színészetnél a k e r ü l e t i r e n d s z e r t , h i á b a r e n d s z e r e s í t e t t é k a főfelügyelői állást, a m e l y -

lyel végtére is csak egy embernek adtak biztos ke­ nyeret, a színészet itt, a vidéken, csak olyan mosto­ ha gyermeke maradt a belügyi kormánynak, mint annak előtte, s ami baja a vidéki színészetnek eddig volt, ezentúl is megmaradt." Az 1900-as újjászervezés a művészi színvonalban, a repertoár gazdagodásában n e m hozott sok újat. Ezért egyre gyakoribb a konfliktus a színügyi bizott­ ság és a direktorok között. Elpártolt a közönség is. 1910-ben Székelyudvarhelyt kihagyták a színikerület városaiból. Egy ideig kerületen kívüli társulatok lá­ togattak el ide. 1911-ben visszafogadták a várost a ke­ rületbe, de évenként csak e g y ciklusra kötöttek szer­ ződést. 1912-ben tovább apadt a publikum. Még ez év májusában feloszlott a színikerület, a városok szabad színtársulat-választási jogot kaptak. A helyi lap szerint a város „ki v a n téve a színtársulatok szabad portyázásának". Az első világháború idején „háborús társulatok" turnéztak gyenge darabokkal, rossz színészekkel, ócska díszletekkel. Erdélynek Romániával való egyesülése után a színikerületi rendszert újra bevezették. Székelyudvar­ hely az ún. székelyföldi kerülethez tartozott Sepsi­ szentgyörggyel, Csíkszeredával és Kézdivásárhellyel együtt. A szerződés alapján kezdetben főleg Fehér Imre társulata, majd 1926-tól 1929-ig a dr. Ferenczy Gyula igazgatása alatt működő színésztrupp, 1929-től ismét Fehér Imre színészgárdája biztosította megálla­ podás szerinti idényben a színházi esteket. A nagy gazdasági válság éveiben újra elapadt a közönség. Válságba jutottak a színházak. 1930-ban megszüntették a kerületi rendszert; a színigazgatók óriási küzdelmet vívtak egymás ellen, hogy színpad­ hoz jussanak. Egymást váltják Szalai Zsigmond, Fe­ h é r Imre, Hegedűs Mihály társulatai. Ez a harc n e m a vidéki színházak megerősödéséhez, h a n e m széthul­ lásához, összezsugorodásához vezetett. A kolozsvári magyar színház, melyet a Thalia részvénytársaság és a Színpártoló Egyesület tartott fenn, a 30-as évek­ ben gyakran játszott a Székelyföldön. 1932 és 1940 között — Brassót is beleértve, de Marosvásárhelyt kivéve — a társulat 727 előadást tartott a kisebb székely városokban, természetesen Székelyudvar­ helyen is. A művészetre áhítozó igényesebb közönség joggal kifogásolta a társulatok műsorpolitikáját. A b e m u ­ tatott színművek többsége könnyű fajsúlyú vígjáték, sikamlós francia bohózat, olcsó operett, néhány n é p ­ színmű, ritkán művészi értékű középfajú dráma vagy tragédia. Íme, az 1899-es őszi idény alkalmával Székelyud­ varhelyen előadott darabok jegyzéke: A halász szere­ tője, Cigányszerelem, A falu szépe, Hajdani harang­ szó, Az első vihar, Őrült-e vagy szent, Marianna, Sárdi-ház, Béni bácsi, Hálókocsik ellenőre, Dr. Pepi, Aranyhalacska, Fekete Szív, Gyurkovics lányok, Va­ súti baleset, Egy nap a Paradicsomban, Lili, Rip van Winkle, Gésák, A tűzoltó, Jáfet 12 felesége, Biblikus asszony, Sulamith. A felsorolt darabok közül kevés állta ki az idő próbáját. N e m csoda hát, ha városunk hírlapjainak állandó célpontja a színházak reper­ toárja, amely egyáltalán nincs tekintettel a művelt közönség igényére. Ilyen v é l e m é n y e k e t olvashatunk

téka Bálint

Tibor

Császár és kalaposinas Az öt ciklusra tagolt, har­ minc novellát tartalmazó kö­ tet címe jelképes — az író a mai emberrel, annak szoron­ gásaival foglalkozik, a mai em­ berrel, aki császár és kalapos­ inas egy személyben. Ebben a gépesített világban mindenki kétségbeesetten váltja be ne­ vét, mindenütt a holt anyagra esküdt robotemberek ülnek, akik igyekeznek csirájában el­ fojtani a jóságot és akik gép­ kalapács ütéseihez hasonló tapssal jutalmazzák — horribile dictu! — a Hamlet-mono­ lógot. Az író, akinek macs­ kája az első egzisztencialista háziállat, tanáccsal is szolgál az emberiség számára: a ki­ csiny dolgokkal is törődni kell, nehogy az ábránd összekeve­ redjék a valósággal. (Kriterion, 1971.) Jean

Giono

Valaki a hegyekből Ennemonde Jean Giono annak a kispa­ rasztságnak a lírai apostola, amelynek közösségi életformá­ ját még nem rombolta szét a civilizáció. A modern élet elkárhozott lélektáncával mi­ tikus népi alakjait állítja szembe; a vidék világa mene­ dék a fertőzött világ aggodal­ mai elöl. A Valaki a hegyek­ ből és az Ennemonde közti „korkülönbség" ötven év. De a regények élményanyaga ugyanaz: a dél-provence-i völ­ gyek tanyáin, hagyományaik és tabuik között élő pásztorok világa ez. A Valaki a hegyek­ ből két fiataljának előítéletek­ kel dacoló szerelme, az E n ­ nemonde gyilkos hősnőjének ellentmondásos élete Giono ke­ ze alatt a tiszta csengésű lí­ rától a kemény sodrású drá-

téka máig mélyül. A hetvenöt éves francia író két regényét Illyés Gyula és Jékely Zoltán remek tolmácsolásában olvas­ hatjuk. (Európa, 1970.) Nagy

István

Hogyan tovább? Munkásirodalmunk klasszi­ kusa önéletrajzi művének har­ madik kötete ez a könyv; a cselekvéssé érett tudatosság korszakáról, az 1928—1934 kö­ zötti időszakról ír. Megalku­ vás nélküli magabiztosság és harci fegyelem jellemzi nem­ csak mozgalmi, hanem írói magatartását is, melynek egye­ nes következménye a cenzúra, elkobzott könyv, kivizsgálás, börtön. Önvizsgálatra, belső vívódásra nem nagyon van ideje, hiszen a konkrét tett, a cselekvés a fontos, s így vé­ gül is a hangsúly nem a „hogyan"-on, hanem a „tovább!"­ on van — így: felkiáltójellel. (Kriterion, 1971.) Déri Múzeum Évkönyve A debreceni Déri Múzeum utólagosan kiadott, 1968-as év­ könyve nem egy tanulmányá­ ban érint romániai tárgykö­ röket. Balla Lajos közlései a Dáciában állomásozott római hadseregek katonai diplomái­ ról, valamint öt szenátorról és lovagról, aki Dáciában volt katonai parancsnok, ér­ tékes hozzájárulás hazánk II. századbeli hadtörténetéhez. Fi­ gyelemre méltó Mesterházy Károly adatközlése a bizánci kereszténység elterjedéséről az Árpádok alatt, amire nyilván­ valóan hatással volt az erdé­ lyi román lakosság ortodoxiá­ ja is. A kötetet szerkesztő Módy György német nyelven mutatja be a mai magyaror­ szági Hajdu-Bihar megye XIII. századi településtörténe­ tét, nem egy utalással a mi

színházi krónikáiban: „A színi jelentés, amely soro­ zat franciából átültetett pornográfiába tartozó, közön­ séges ponyva színi terméket ígér, aligha hidegen n e m hagyja a jóízlésű közönségünket" (Udvarhelyi Híradó, 1899); v a g y : „Az igazgató nagyon rosszul v á ­ lasztotta meg a bemutató előadás darabjait. Egy ízléstelenségekkel telített haszontalan fércmunka, mint a Kukoricza Jónás, talán mégsem alkalmas ar­ ra, hogy azzal a társulat egy művelt és jóízlésű kö­ zönség tetszését megnyerje" (Székelyudvarhely, 1905). Megalapozottnak látszik a lapoknak az az állítása, hogy művészi teljesítményt igénylő közönség is ki­ alakult Székelyudvarhelyen. Amikor jobb társulat portyázott erre, estéről estére zsúfolt nézőtér előtt játszottak. A színigazgatók gyakran folyamodtak ah­ hoz, hogy a közönség megnyerésére v a g y m é g inkább visszahódítására jónevű művészeket hívnak meg v e n ­ dégszereplésre. Így került Udvarhelyre n e m is egy­ szer E. Kovács Gyula é s Szentgyörgyi István. Telt házak, ünneplés, virágkoszorúk jelzik, hogy az igazi művészetet értékelni tudták ebben a városban. Nagy sikereket aratott a 20-as években Csóka József. A 30-as évektől Kőszeghy Margit volt az udvarhelyi színpad kedvence. Indokoltnak érzem a közönség gyakori felháboro­ dását az előadások alacsony művészi színvonala, a rossz rendezés, a kopott díszletek, a gyenge zenekar, a ripacskodás, a színpadi ízléstelenségek miatt. N o ­ de, vajon az igénytelen, silány, tartalmatlan és m ű ­ vészietlen darabokból öszeálló repertoárért n e m volt-e hibás a publikum is? Az éremnek ez az oldala sem kerüli el lapjaink színikritikusainak figyelmét. A sok közönségfricskázó megjegyzés közül csak egyet idézek: „A slágerek, a dekoratív külsőségek, eleven ritmusú könnyűzene, tánc és egyéb attrak­ ciók — ez, ami kell a kor színházi közönségének, é s a színház azt mondja rá: »Legyen neked a te hited szerint«" (Székely Közélet, 1929). Szegény színészeken sokszor elverték a port. Ki­ fogásolták a repertoárt, a játékot, a rendezést, a kel­ léktárt, a zenészek játékát, de szolgáljon v é d e l m ü k ­ re, hogy a város a színjátszás legminimálisabb fel­ tételét, a termet is alig tudta biztosítani. Déryné 1843-ban a városház egyik szobájában elhelyezett pa­ rányi színpadon lépett fel. Igaz ugyan, hogy a X I X . század hatvanas éveiben már volt színházterme a városnak, de ez a minden kényelmet és megfelelő színpadi felszerelést nélkülöző épület n e m elégítette ki a növekvő igényeket. 1871-ben Feleky Miklós hír­ neves társulata a kollégium udvarán játszott. A szá­ zad v é g é n a „szellős" Galter színkörben folytak a színházi előadások. Egy deszkából készült rozoga tá­ kolmány volt a színház, s „az ember folyton-folyvást aggódni kénytelen a tojásos ládához teljesen hasonló karzat recsegéséért, s a hevenyében összeál­ lított színpad biztonságáért" (Udvarhelyi Híradó, 1899. február 23). Játszottak színészek a szálloda ét­ termében és az iparoskör nagytermében is. Az Iskola utca sarkán lévő, ma szükségmegoldásként tornate­ remmé átalakított hosszú, keskeny, földszintes épüle­ tet a század első évtizedében gyakran adta bérbe színtársulatoknak a katolikus egyház. A színpártoló közönség is belátta, hogy ilyen körülmények között a

jobb társulatok messze elkerülik a várost, és csak azok próbálnak szerencsét, amelyeknek n e m kellett jó hírnevükre vigyázniuk. 1901-ben a szálloda kiegészítéseképpen megkezdték egy 360 négyzetméter nagyságú, bálteremmé is át­ alakítható, tizennyolc páhollyal ellátott színházterem építését. 1902-ben Micsey társulata már ebben a t e ­ remben kezdte meg az őszi idényt. Természetesen ez s e m bizonyult megoldásnak. A termet századunk első évtizedétől moziteremként használták, ami egyre jobban megnehezítette a színházak szerződésköté­ sét. Ebben az időben a sajtó mind sürgetőbben k ö v e ­ teli a város egész lakosságának nevében a kultúrhá­ zat. Ez azonban a tőkés-földesúri rendszer idején csak álom volt, és az is maradt. Hazánk felszabadulása színháztörténetünkben is új fejezetet nyitott. Véget kellett vetni a színház és szí­ nész létbizonytalanságának, állami tulajdonba kellett kerülnie a színháznak, fel kellett építeni a s z í n m ű ­ vészet új hajlékait nagy művelődési központokban és kisvárosokban egyaránt. Meg kellett teremteni a művészképzés korszerű intézményeit, biztos elhelyez­ kedést, gondtalan megélhetést kellett biztosítani m i n ­ den tehetséges színésznek. E célok gyors elérése v é ­ get vetett a vándorszínészetnek. A turnézó színház ugyanis n e m vándorszínház, a turnézó színész n e m Thalia kóborló papja többé. És mégis, amikor beülünk a szocializmus éveiben épült Művelődési Ház impozáns nagytermébe, amikor felmegy a függöny és a reflektorok rávilágítanak filmvászonról ismert színészarcokra, a n é v t e l e n v á n ­ dorkomédiásokra is gondolunk, akik m i n d e n hibá­ juk ellenére fogékonnyá tettek bennünket az igazi művészet befogadására.

téka kutatásainkra. Erdélyi vonat­ kozásokkal — főleg a román művészet területéről — talál­ kozunk a Déri Múzeum né­ pies üvegfestményeiről szóló írásban, s a mi Munkácsy-képeink megőrzése szempontjá­ ból is hasznos tanulságokkal szolgál Sárdy Lóránt beszá­ molója a Debrecenben őrzött Ecce h o m o restaurálásáról. (A debreceni Déri Múzeum kiadványai, L. Debrecen, 1970.)

Konsztantyin

Szimonov

Szobranyije szocsinyenyij v seszty tomah

Konsztantyin Szimonovnak, a szovjet irodalom ismert kép­ viselőjének, a nálunk is nagy sikert aratott regénytrilógia (Fegyvertársak, Élők és hol­ tak, N e m születünk katoná­ nak), valamint egész sor meg­ rázó vers szerzőjének ezúttal nálunk kevésbé ismert műveit válogatott műveinek Hermann Gusztáv találjuk 6. kötetében. Első felét szín­ darabok alkotják, melyek túl­ nyomórészt az orosz hétközna­ pok izgalmas kérdéseit tár­ gyalják, a szerzőre jellemző pátoszmentességgel, mély em­ berséggel, a hibák őszinte fel­ tárásával. A második részt visszaemlékezések foglalják el. Távolkeleten címmel a halhingoli fronton szerzett benyo­ másait, élményeit közli, az Egy fiatalember feljegyzései című visszaemlékezésében pe­ dig a keleti fronton tett útjai­ ról számol be. A kötet legér­ tékesebb része az, amelyben a szerző neves emberekkel történt találkozásaira emlék­ szik vissza, benyomásait írja le olyan hírességekről, mint Vitezslav Nezval, Nazim Hikmet, Ivan Bunyin, Charles Chaplin. (Izdatyelsztvo „Hudozsesztvennaja lityeratura". Moszkva, 1970.)

LÁTÓHATÁR Múzeum és önismeret Az utóbbi hónapokban széles körű eszmecsere bontakozott ki a romániai n é ­ met folyóiratok hasábjain a hazai történelem tanításának korszerűsítéséről. Szak­ kutatók és tanárok elemezték az iskolai tanterveket, s javasolták, hogy a hazai né­ metség története különböző mozzanatainak nagyobb teret kell szentelni az iskolai tankönyvekben. Ugyancsak a nemzetiségi múlt alaposabb megismerését szolgálja az a határozat is, a m e l y erdélyi szász falumúzeum létesítését irányozza elő. A Szeben melletti Kisdisznódon (Michelsberg — Cisnădioară) létesítendő falu­ múzeummal kapcsolatos problémákat taglalja S. Frieder cikke a K A R P A T E N R U N D S C H A U 24. számában. Cornel Irimie, a nagyszebeni Brukenthal-múzeum igazgatója, Thomas Nägler, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiája nagyszebeni fiókjának kutatója és Heinrich Sitzler a német nemzetiségű dolgozók Szeben megyei tanácsának elnöke nyilatkozott a m ú z e u m létrehozásának jelentő­ ségéről, a reális lehetőségekről. Az erdélyi szász múzeumot — a tervek szerint — a kisdisznódi községháza kilenc termében rendezik be úgy, hogy a kronológiai és didaktikai szempontok együt­ tesen érvényesüljenek. A gazdag anyag elosztása termek szerint: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

A szászok bevándorlásának kora. Településtörténet. Bútorok. Famegmunkálás (háztartási eszközök és dísztárgyak). Fémművesség. Kerámia. Háziszőttesek. Népviselet. Népszokások.

A végleges berendezés természetesen hosszú gyűjtőmunkát feltételez. Cornel Irimie igazgató közlése szerint a Brukenthal-múzeum sok kiállítási tárgyat adomá­ nyoz majd, s más — közületi v a g y egyéni — adományok, illetve felvásárlások révén összegyűjthető a berendezés alapanyaga. A m ú z e u m tankönyv lesz — mondották a beszélgetés során. Heinrich Sitzler joggal mutatott rá az új létesítmény nevelő jellegére. Iskolások és turisták láto­ gatnak el ide, Kisdisznódra, hogy „látva tanuljanak", vagyis a kiállított tárgyakat szemlélve gyarapítsák az erdélyi szászok életéről, gazdag népművészeti hagyomá­ nyairól szerzett ismereteiket. D e ugyanígy ellátogathat ide a népélet hivatásos kuta­ tója is, hogy a múlt tárgyi valóságát közvetlenül vizsgálja. Í g y tölti be a múzeum kettős — tudományos é s didaktikai — szerepét. Az utóbbi időben a nemzetiségi önismeret elmélyítésének igénye egyre hatá­ rozottabban jelentkezik lapjainkban. Hogy csupán két példát említsünk, ez a szán­ dék hatja át Csortán Ferenc cikkét az erdélyi templomerődökről (ECHINOX, 1971. 5.), v a g y pedig Nagy Benedek és Koszta Nagy István visszaemlékezését a csíki saj­ tóhagyományokra a K O R U N K legutóbbi számában. E cikkek sorába tartozik a K A R P A T E N R U N D S C H A U egész oldalas írása is az erdélyi szászok évszázados történeti múltját bemutató fontos létesítményről.

R. J.

ÉLMÉNYSZERŰ DOKUMENTUMOK (Manuscriptum, Harmadik füzetéhez érkezett a Román Irodalom Múzeumának negyedévenként megjelenő folyóirata, amelynek élén Perpessicius akadémikus n e v e áll — a leg­ újabb számban, sajnos, már gyászkeret­ ben. A múzeum néhai igazgatójának szé­ les látókörét, tudományos rangját e nagy­ vonalúan szerkesztett kiadvány is m e s z szemenően igazolja, egyidejűleg szolgálva a román irodalomtörténeti kutatást, a források feltárását, a régmúlt, de külö­ nösen a X X . század irodalmának telje­ sebb megismerését, és az irodalomtörté­ neti oktatás szemléletesebbé, é l m é n y s z e rűbbé tételét. Kiadatlan Sadoveanu-regény, befejezetlen Caragiale-vígjáték, Dobrogeanu-Gherea, Blaga, Mateiu Caragiale levelei, Panait Istrati és Romain Rolland, Marcel Proust és a Bibescu-család, Benedetto Croce és Mihail Dragomirescu kapcsolatainak dokumentumai k e ­ rülnek a Manuscriptum első számainak olvasói elé, s ezeket az izgalmas közlé­ seket természetesen számos irodalomtör­ téneti adalék, írói emlékezés egészíti ki. A folyóirat népszerűségét nagymérték­ ben emeli a gazdag ikonográfiai anyag, irodalomtanárok elengedhetetlen és sok­ szor mégis nélkülözött segédeszköze, am e l y azonban a kutató fantáziáját is megmozgatja. Mindez v o n z ó tálalásban, korszerű folyóiratgrafikával jelentkezik, fokozza érdeklődésünket fiatal laptársunk iránt.

1971.

2.)

K ü l ö n örömünkre szolgál, hogy az új szám tanúbizonysága szerint n e m feled­ keznek m e g a szerkesztők a román—ma­ gyar irodalmi kapcsolatok dokumentu­ mairól sem. A folyóirat élhelyén, Ion Pas és George Macovescu írásainak tár­ saságában közlik Szemlér Ferenc e m l é ­ kezését Octav Şuluţiu egykori brassói tanárra (az előző számban olvasható Bla­ ga 12 levele Şuluţiuhoz), akinek taná­ csait figyelembe v é v e írta beszámolóit az Erdélyi Helikonba Szemlér a román iro­ dalom új jelenségeiről, Sadoveanuról, Călinescuról, Blagáról, Vladimir Streinuról, Botezről, Beniucról, Dimitrie Gustiról, Iorgáról, Gogáról, Zaharia Stancuról, Cioculescuról. Ugyancsak kikérte Szemlér a Şuluţiu v é l e m é n y é t a Radnóti Miklós és V a s István kezdeményezésére Buda­ pesten 1940-ben kiadott Mai román köl­ tők című, saját fordítású antológia öszszeállításakor; így került Arghezi, Ion Barbu, Blaga, Goga m e l l é Bacovia, Minulescu, Philippide, Ion Pillat, Teodoreanu és Tudor V i a n u is. A Manuscriptum idei 2. száma a b u ­ karesti Állami Levéltár anyagából kiegé­ szíti a Goga—Ady-kapcsolat történetét: az A d y Lőrincék aranylakodalma alkal­ mából rendezett, 1924-es ünnepség patro­ nálását Goga közbenjárására vállalta Minulescu; egy levéltári kutató most Goga levelét teszi közzé, amelyet ebben az ügyben az akkori művészetügyi minisz­ ternek írt.

A VILLANYSZERELŐ PARABOLÁJA (Secolul

20. 1971.

A megjelenése tizedik évfordulóját „hármas számmal", 463 lapon ünneplő b u ­ karesti világirodalmi folyóirat reprezen­ tatív tartalmában szerepel e g y Herbert Marcuse súlypont, a m e l y nemcsak a n e ­ hezen osztályozható szerző néhány — románul most első ízben megjelenő — írását tartalmazza, h a n e m hazai (Virgil Nemoianu, Gheorghe Achiţei) é s külföldi (Lucien Goldmann, Galvano Della Volpe, Robert W. Marks) értékelői esszéit is közli. Nemoianu S a n Diegó-i interjújában Marcuse hányatott életének n é h á n y epi­ zódjára emlékeztet. 1934-ben telepszik le az Egyesült Államokban, 1940-ben nyeri el az állampolgárságot, s 1941-től 1950-ig

1—2—3.)

a Külügyminisztérium, illetve a Straté­ giai Tanulmányok Hivatalának m u n k a ­ társa. 1954-ben azonban m á r a legrangosabbak közé tartozó Brandeis Egyetem professzora, s 1955-ben jelenik m e g Erosz és civilizációja, a m e l y — ennyi már bi­ zonyos, a további majd a kritikán múlik — a művelődéstörténet jelenségkörébe emeli műben realizált szándékait. 1965ben, amikor termékeny kaliforniai idősza­ ka kezdődik, az egyetemet a lázadozók már a korrupt intézményesültség jelképének, a konzervatívok pedig a társadalom egyensúlyvesztése egyik okának, n e m p e ­ dig tükrének tekintik. Az egyetem m i n ­ denképpen harctérré vált, s azon Marcuse „nagyágyú" — és egyben célpont a reak-

ció p e r g ő t ü z é b e n . 1968 t a v a s z á n már o l y a n n y o m á s n e h e z e d i k r á , h o g y az idős rebellis a rendőrség oltalma alá kény­ szerül, eltávolítják az e g y e t e m r ő l , s c s a k d e r é k t a n á r t á r s a i segítségével j u t i s m é t k a t e d r á h o z , d e i m m á r m e l l ő z ö t t e n és k o r ­ d á b a szorítottam A k a m b o d z s a i b e a v a t ­ kozás idején i s m é t m e g t a g a d j a , h o g y egy szószátyár antikommunistával, Fred S c h w a r t z c a l e g y ü t t s z e r e p e l j e n egy öszszejövetelen, s ezzel a z t á n v é g k é p p m a ­ g á r a zúdítja a r e a k c i ó d ü h é t . N e m o i a n u írja: „A kissé m á r fáradt, kissé m á r b e ­ letörődött, kissé m á r nosztalgikus, k i s p o l ­ g á r o k e l l e n s z e n v é t ő l övezett, a fiatalok heccelődéseinek kitett Marcuse lassacs­ k á n a k ö n y v e k v i l á g a felé t á v o l o d i k . P a radoxális ellentmondásokkal terhes, preg­ náns és kétértelmű vagy éppenséggel utópisztikus tanítása a nagy szembesü­ lések t á g t e r e . " R o b e r t W. M a r k s esszéjéből (Marcuse vagy a villanyszerelő parabolája) kiemel­ k e d i k a f r a p p á n s bevezető. „ M a r c u s e m e g é r t é s é t m e g k ö n n y í t h e t n é egy a n a l ó ­ gia. R ö v i d z á r l a t t ö r t é n i k . A v i l l a n y s z e ­ r e l ő r ö g t ö n felfedezi, h o g y a b a j o k a a kiégett biztosíték. A z t á n t u d o m á n y o s a d a ­ t o k k a l spékelt, r é s z l e t e s j e l e n t é s t í r a villamosság történetéről, amelyet kiegé­ szít e g y v á d i r a t t a l m i n d e n t e o r e t i k u s s a l s z e m b e n — Arisztotelésztől M e s m e r i g —, aki téves v a g y n e m teljes k ö v e t k e z t e ­ t é s e k r e j u t o t t az e l e k t r o m o s s á g t e r m é s z e ­ téről. V i l l a n y s z e r e l ő n k azzal i n d o k o l j a jelentését, hogy n e m hatolhatunk be v a l a m e l y dolog igazi t e r m é s z e t é b e , a m í g n e m sikerül korrekt módon behelyeznünk t ö r t é n e l m i összefüggéseibe. A t o v á b b i a k ­

b a n — a m ó d s z e r t elemző k i t é r ő b e n — elmagyarázza: a biztosíték-fogalomnak csak úgy van értelme, ha önmaga taga­ d á s á n a k fogalmi r e n d s z e r é b e n s z ó l u n k róla, vagyis « n e m - b i z t o s í t é k r ó l » azaz a biztosíték h i á n y á r ó l é r t e k e z ü n k . E r r e azt válaszoljuk neki, hogy amit mond, az m a r a d é k t a l a n u l logikus, d e m i n a g y o n jól t u d j u k , m i t j e l e n t a »nem-biztosíték«, hiszen é p p e n a «nem-biztosíték»- m i a t t ü l ü n k « n e m - v i l á g o s b a n » . A k é r d é s most m á r az, m i a t e e n d ő a « n e m - b i z t o s í t é k k a l » ? A villanyszerelő e l k e s e r e d i k . A v é l e t l e n folytán u g y a n i s é p p e n n i n c s mivel h e l y e t t e s í t e n i e a „ n e m - b i z t o s í t é ­ kot". S a r r a gondol, hogy h a lett v o l n a biztosíték-tartalékja, akkor előbb vagy u t ó b b a t a r t a l é k is u g y a n a r r a a s o r s r a j u t o t t v o l n a , m i n t az e r e d e t i biztosíték. Hogy a természetes tagadás folytán (ami u d v a r i a s kifejezése a n n a k , h o g y a h á l ó z a t t ú l t e r h e l t volt) az ú j biztosíték is t a g a d á s t á r g y á v á v á l t v o l n a , s a v a l ó ­ ság a l a p e l v e , a m e l y e l l e n t m o n d az é l v e ­ zet p r i n c í p i u m á n a k , i s m é t csak v a k s ö ­ tétbe m e r ü l n e . . . " Egy v é l e m é n y e n v a g y u n k a Secolul 20 cikkíróival, a k i k s z e r i n t M a r c u s e k ö v e t ­ keztetései n e m az é r v e l é s b ő l s z á r m a z n a k szükségszerűen. Érvei befejezetlenek, gyakran periferikusak, s — a legszeren­ csésebb e s e t b e n — sokszor c s u p á n p o r ­ tyázást jelentenek a német idealizmus, a freudi s p e c k u l á c i ó és a m a r x i bölcse­ let t e r ü l e t e i n . S z á m o s mondatot csak hosszas s t ú d i u m e s e t é n lehet megfejteni, é r t e l m ü k pedig, m i u t á n v é g ü l is f e l t á r u l , vitathatónak bizonyul.

„MAI" ÉS „MODERN" SZINTÉZISE (Irodalomtörténet, A X X . s z á z a d i i r o d a l m i és m ű v é s z e t i jelenségek meghatározásában a sok, gyakran önkényesen használt minősítés közül k é t k a t e g ó r i a e m e l k e d i k k i : a „ m a i " és a „ m o d e r n " . S t e p h e n S p e n d e r A modern harca (1963) c í m ű k ö n y v é b e n ezt a k é t k a t e g ó r i á t élesen s z e m b e á l l í t j a : szerinte a „ m a i a k " h i s z n e k a t u d o m á n y és t á r s a d a l o m fejlődésében, a „ m o d e r ­ nek" viszont n e m érzik otthon magukat az e l g é p i e s e d e t t t á r s a d a l o m b a n . A s z e m ­ léleti k ü l ö n b s é g e k b ő l m ó d s z e r b e l i k ü ­ l ö n b s é g e k k ö v e t k e z n e k : „A m a i a k r e a ­ lista-prózai, a m o d e r n e k p e d i g i m a g i s t a költői m ó d s z e r r e l dolgoznak." Ezen n e m c s u p á n m ű f a j i b e s o r o l á s t kell é r t e n i , ha­

1971.

1.)

nem a művészi látásmód két formáját, a „ p r ó z a i m ó d s z e r " u g y a n i s „szociologi­ k u s és katalogizáló", m í g „a költői m ó d ­ szer" szeizmografikus és b a r o m e t r i k u s . Spender besorolása szerint a realiszti­ k u s - p r ó z a i (vagyis „mai") m ó d s z e r k é p ­ viselője t ö b b e k közt G a l s w o r t h y , B e n ­ nett, Wells, S h a w , A m i s , W a i n , S i n c l a i r Lewis, a z i m a g i s t a - k ö l t ő i („modern") m ó d s z e r é D. H. L a w r e n c e , Woolf, J a m e s , C o n r a d , Joyce, Beckett, F a u l k n e r , Yeats, Eliot, P o u n d , A u d e n , A p o l l i n a i r e , S z t r a ­ v i n s z k i j , A l b a n Berg, Picasso. Ezt a s p e n d e r i t é t e l t v i t a t j a , illetve gondolja t o v á b b Egri P é t e r (A „mai" és a „modern" szintézisének lehetőségéről),

erejének és a m o z d u l a t l a n s á g mögött n e m s p e k u l a t í v közelítéssel, h a n e m a l ü k t e t ő , passzivitás ellen i r á n y u l ó e n e r ­ X X . századi m a g y a r költészet, festészet gikus költői é n t e v é k e n y s é g é n e k s z e m ­ és z e n e n é h á n y k i e m e l k e d ő t e l j e s í t m é ­ b e á l l í t á s á v a lT. "a n u l m á n y á n a k k ü l ö n ö s e n a l í r á ­ n y é n e k m ű k ö z p o n t ú e l e m z é s esegítségével. val foglalkozó (legterjedelmesebb) feje­ Képzőművészeti vonatkozásban Mun­ zete meggyőző, m e l y b e n h á r o m , r o k o n kácsy M i h á l y festészetéig n y ú l vissza a h a n g u l a t ú , r o k o n m o t í v u m o k a t felhasz­ szerző, a Vihar a pusztán c í m ű k é p h e z v i ­ náló, mégis különböző magatartást j e ­ szonyítja C s o n t v á r y festményét, a Vihar a lentő v e r s e t b o n t elemeire, m a j d h a s o n ­ Hortobágyon-t, B e r n á t h A u r é l Téljét, D e r lít össze. K i i n d u l ó p o n t u l Petőfit, t e h á t kovits, Dési H u b e r I s t v á n m u n k á i t . Z e ­ m é g a X I X . századot, A puszta, télen nei p é l d á j a t e r m é s z e t e s e n B a r t ó k , a k i n e k c í m ű tájleíró k ö l t e m é n y t választja, ezt műveit Vivaldi, Beethoven, Wagner, k ö v e t i A d y A téli Magyarország és József ű versének S c h ö n b e r gAttila z e n é jHolt é n e k vidék f é n y é b e nc í mjellemzi. elemzése. Egri a h á r o m v e r s b e n k i m u ­ Egri P é t e r v é g k ö v e t k e z t e t é s e , hogy Ady, tatja a „maiságot", u g y a n a k k o r meggyő­ József Attila, D e r k o v i t s , Dési H u b e r , B a r ­ zően bizonyítja A d y és József Attila köl­ t ó k és K o d á l y m ű v é s z e t e a t a n ú b i z o n y ­ tészetének m o d e r n életérzését. I d é z z ü k ság „ m a i " és „ m o d e r n " lehetséges m o d e r n egyik k o n k r é t k ö v e t k e z t e t é s é t : „Míg P e ­ szintézisére. De e szintézis-lehetőség n e m tőfi A puszta, télen-ben é l é n k tárgyi te­ kizárólagosan m a g y a r jelenség, p é l d a ­ v é k e n y s é g e k l e í r á s á v a l kelti é l e t r e a sík­ ként Aragont, Éluard-t, Brechtet. Thomas ságot, A d y a p i l l a n a t n y i passzív m o z ­ M a n n t , A r t h u r Millert, T h o m a s Wolfe-ot d u l a t l a n s á g o t festi, a v á l t o z a t l a n k ö r ü l ­ és B e n j a m i n B r i t t e n t e m l í t i ; e n é v s o r is m é n y e k egyéni s z á n d é k o t és a k a r a t o t jelzi, hogy „ez a szintézis n e m m e r e v b é n í t ó erejét, József A t t i l a éles feszült­ stiláris modell, h a n e m élő, t e r e m t ő t e n ­ séget hoz létre a k ö r ü l m é n y e k v i s s z a h ú z ó dencia, a m e l y m i n d e n e s e t b e n új a l a k o t ölt."

SZÍNÉSZKÉPZÉS — GONDOKKAL (Thália,

A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet diáklapja több m e g g o n d o l k o z t a t ó írást közöl, a m e l y e k ­ ben a szerzők az I n t é z e t m u n k á j á r ó l , a következő s z í n é s z n e m z e d é k felkészülé­ séről v a l l a n a k . K á t ó S á n d o r „egy közösség gyengéi­ ről" ír. S z e r i n t e a színészi felkészülés e l e n g e d h e t e t l e n feltétele az egészséges közösség, e n é l k ü l u g y a n i s egész szín­ j á t s z á s u n k j ö v ő j é r e á r n y é k v e t ü l h e t . Siklódi E l e m é r a fiatalok p é l d a k e r e s é s é r ő l így v a l l : „Az e s z m é n y k é p t a l á n s e n k i n e k s e m jelent a n n y i t , m i n t a színésznek. Művészi p á l y a f u t á s a a l a t t végig belső buzdítást, l a n k a d a t l a n s á g r a v a l ó t ö r e k ­ vést kölcsönöz s z á m á r a . Az e s z m é n y n é l ­ küliség p e d i g t a l á n kissé szegénységi b i ­ z o n y í t v á n y is ezen a p á l y á n . . . " A végzett n ö v e n d é k e k p r o b l é m á i t veti fel Á d á m Erzsébet. Azt a k é r d é s t b o n ­ colgatja, hogy m i h e z kezd a végzett fő­ iskolai hallgató, ha v a l a m e l y színházhoz kerülve bele kell illeszkednie az új k ö ­ zösségbe, s m i k é p p e n s i k e r ü l h e l y t á l l n i a

1971. 1.)

az a l k o t ó m u n k á b a n . Az é l m é n y s z e r ű b e ­ számoló az első szerepekről, az a l k o t ó légkör h i á n y á r ó l ad képet. Á d á m Erzsé­ b e t s z e r i n t a főiskola c s a k az a l a p o t n y ú j t j a ; a t o v á b b k é p z é s egyelőre c s a k e l m é l e t i lehetőség. Hogyan valósítható meg a gyakorlati t o v á b b k é p z é s ? Meg l e h e t - e o l d a n i a v é g ­ zett, m á r összeszokott é v f o l y a m t o v á b b i e g y ü t t m ű k ö d é s é t , közös m u n k á j á t ? M é ­ hes K a t a l i n a k é r d é s f e l v e t é s r e azzal az érveléssel válaszol, h o g y a m ű v é s z i e g y é ­ niség k i b o n t á s á r a így s o k k a l t ö b b l e h e ­ tőség adódik, u g y a n i s „a n é h á n y p r ó b á s beugrások, a rutinfeladatok, a türelmet­ lenség g y a k r a n s z á r n y á t szegik í g é r e t e ­ sen i n d u l ó fiataloknak". A j a v a s l a t fi­ g y e l e m r e m é l t ó és n e m e l k é p z e l h e t e t l e n , hiszen a s z a t m á r i színház m a g y a r t a g o ­ zata a n n a k idején s z i n t é n egyetlen évfo­ l y a m hallgatóiból a l a k u l t . A „stúdió-év­ folyam" m e g v a l ó s u l á s a lehetőséget a d n a a s z a k m a i fejlődésre, és l é t r e j ö h e t n e az „ i n t é z m é n y e s í t e t t " t o v á b b k é p z é s — szín­ ház, színész és közönség közös ö r ö m é r e .

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ A Báthoriak vára Szilágysomlyói t a n á r vagyok, t ö r t é ­ nelemszakos. V á r o s u n k b a n t a l á l h a t ó k a középkori városépítészet egyik szép a l k o ­ tásának, a Báthoriak híres v á r á n a k ro­ mos m a r a d v á n y a i . S z a k m á m n á l fogva k ü ­ lönös figyelemmel k í s é r t e m 1971 t a v a ­ s z á n a k a nemzetiségi h a g y o m á n y o k a t é b ­ resztő vitáját, a m e l y azóta is t o v á b b gyű­ rűzik, s j e l e n t ő s t u d o m á n y o s és m ű v e ­ lődési e r e d m é n y e k k e l kecsegtet. Főleg az a m ó d tetszik, a h o g y a n m a a r o m á n n é p és az e g y ü t t é l ő m a g y a r n e m z e t i s é g közös t ö r t é n e l m i m ú l t j á t idézzük a h o l n a p n e m ­ z e d é k é n e k erkölcsi g y a r a p o d á s á r a . Ilyen é r t e l e m b e n é r d e m e l n e t ö b b figyelmet a szilágysomlyói v á r m i n t m ú l t u n k e m l é k e . A r e s t a u r á l á s — m é g h a eleinte c s a k részleges is v o l n a , l e g a l á b b i s állagőrző — m e g é r n é a r á k ö l t ö t t összeget é s f á r a d s á ­ got. Az i s k o l á b a n , a h e l y b e l i e k k ö r é b e n fogékonyságot k e l t e n e a t ö r t é n e l e m h a g y o ­ m á n y a i i r á n t . Országos műemlékvédel­ m ü n k előrehaladt, kitűnő eredmények di­ csérik, fel k e l l e n e h í v n i az illetékesek fi­ g y e l m é t Szilágy m e g y é r e s elsősorban a B á t h o r i a k c s a l á d j á t és k o r á t jelképező v á r ­ r a is. A jelenlegi állapotot t ü k r ö z i a m e l ­ lékelt f é n y k é p . Tanárkollégáim, tanítványaim s a h e l y b e l i lakosok közös óhaját fejezem ki, a m i k o r a Korunk szerkesztőségétől — is­ m e r v e a folyóirat arcélét — b á t o r í t á s t , közbenjárást, jó tanácsot várok. Szilágysomlyó, 1971 j ú n i u s á b a n Joikits

Attila

A

Szilágysomlyói

tanár

HELYREIGAZÍTÁS.

Steinmetz

József

Környezet

és

Báthori-vár részlete

egészség

című

romos

cikkében

(1971. 7) a z a l c í m a z 1045. l a p o n h e l y e s e n : K ö z m ű v e s í t é s .

întreprinderea Poligrafică Cluj, str. Brassai nr. 5 — 7. 3227/1971

42 101

Sumar Gáll János: C o n ş t i i n ţ ă socială şi a c ţ i u n e politică 1123 Demény Lajos: P r o g r a m d e m u n c ă p r i v i n d istoria n a ţ i o n a l i t ă ţ i l o r 1129 Dan Berindei: L a c e n t e n a r u l lui Nicolae Iorga 1133 Ferenczi Géza—Ferenczi István: C e t a t e a d i n V ă r ş a g şi î n s e m n ă ­ t a t e a ei istorică 1138 Pataki József: D r u m u l de v i a ţ ă al lui Dózsa G y ö r g y 1147 Cselényi Béla: „ S ă r m a n u l voievod" şi religiile 1156 Gyulai Pál: Voievodul M i h a i şi se­ cuii 1159 Bunta Magda: C e r a m i c a h a b a n i l o r din T r a n s i l v a n i a 1162 Kovács András: Castelul d i n A l vinţ 1169 Lászlóffy Aladár: Poezii 1174 Franz Killyen: Tendinţe progresis­ te săseşti la mijlocul secolului al XIX-lea 1177 Victor Cheresteşiu: Fragmente din operele postume 1181 Egyed Ákos: U n e l e p r o b l e m e ale eliberării iobagilor în c o m i t a t u l Trei-Scaune 1191 * * *: Societate şi i n d i v i d (In­ t e r v i u cu L u k á c s György) 1199 Lukács György: U l t i m a scrisoare către E r n s t Bloch 1203 Tordai Zádor: C u v i n t e tîrzii d e s ­ p r e Lucien G o l d m a n n 1204 Sevilla Baer-Răducanu: Metodolo­ gia s t r u c t u r a l i s m u l u i genetic 1215 Köblös Elekné: Amintiri (Intro­ d u c e r e de Balogh Edgár) 1221

NOTE Szemlér Ferenc: Balogh E d g á r

VIAŢA

Sărbătorirea

lui 1229

INTERNAŢIONALA

Roth Endre: V i a ţ a şi sociologia

internaţională 1232

DOCUMENTE G á l István: S c r i s o a r e a lui Sir lip S i d n e y c ă t r e Kolozsvári dán Tamás Marin Viliam—Izsák László: t r i b u ţ i i la istoria z i a r u l u i 6 Újság

TINERET —

Phi­ Jor­ 1240 Con­ Órai 1242

EDUCAŢIE

Fazoli Sándor: Istoria î n şcolile cu l i m b a de p r e d a r e m a g h i a r ă din ţ a r a n o a s t r ă

1248

RECENZII Szabó T. Attila jun.: Istoria şi ştiinţele n a t u r i i (De la v i a ţ ă la conştiinţă) Mikó Imre: R î n d u r i d e s p r e Eötvös József Hermann Gusztáv: Actori p e r e g r i n i în oraşe mici

BIBLIOTECĂ, PANORAMĂ, SCRISORI CĂTRE REDACŢIE

1252 1255 1259