Babits Mihály műfordítás-szemlélete A jta y -H o rv á th M a g d a
1 . Az irodalomközi kapcsolatok elmélete a tipológiai és genetikus kapcsola tok fogalmát használja két nemzeti irodalom hasonló jelenségeinek katego rizálására. Tipológiai hasonlóságokról abban az esetben beszélünk, ha két vagy több irodalom vizsgált jelenségei térben és időben, azaz genetikusán nem érintkeznek, m égis, pszichológiai vonatkozásban, m otívum rendszer ben, strukturális sajátosságokban hasonlóságot mutatnak. A genetikus érintkezés kulturális kereszteződésen alapuló kölcsönhatás, m elynek leg tipikusabb formája a műfordítás. A tipológiai és genetikus kölcsönhatások természetesen gyakran egymástól elválaszthatatlan, szimbiózisban élő jelen ségek, hiszen
... nincs olyan tipológiai kongruencia - főleg ha az európai irodalom ról van szó - am elynek esetében teljes bizonyossággal kizárhatnánk valam ely közvetlen vagy közvetett kontaktus esetleges hatását, m ásfe lől viszont m inden genetikus eredetű kongruencia, amennyiben aktív szerepet játszik az irodalm i folyamatban, egyszersmind tipológiai is, m ert feltételezi, hogy az a talaj, am elyben az im portált újítás gyöke ret ereszt, bizonyos módon már elő volt készítve. (Durisin 1977: 141) A m agyar kultúra sajátos helyzetéből következik, hogy m űfordítás-irodal munk nemcsak m ennyiségileg, de m inőségileg is igen impozáns, s ugyan akkor szervesen épül be nemzeti irodalm unkba, új tartalm akat és formákat hangol hozzá a m agyar közeghez, s egyben az eredeti mű a befogadó nyel vet is új területekre kényszeríti. 2. A századfordulón a világirodalom, ezen belül is az angol irodalom legalaposabb ismerője és népszerűsítője - Szerb A ntal mellett - kétségtele nül Babits M ihály, s egyszersmind ő a legrangosabb fordítója is, Tóth Árpád mellett. Babits M ihály fordítói művészete tehát az angol-m agyar genetikus irodalmi kapcsolatok ékes példája, korai költészetének néhány jel lemvonásában pedig a m indkét irodalom ban fellelhető szecessziós stílus néhány tipológiai azonossága is kimutatható. Életműve nemcsak írói tehet ségének súlya, műfordítói tevékenysége, de irodalomszervező tevékenysége révén is egyedülálló fontosságú az angol irodalom magyarországi terjeszté sében. Babitsnak kifejezetten fordításelmélettel foglalkozó m unkája nem sok
62
A jtay-H orváth M agda
van, mégis, esszéiben, tanulm ányaiban elszórtan fellelhető műfordításra vo natkozó gondolataiból egy koherens elm életi rendszer építhető fel, melynek alappilléreit a világirodalom - nem zeti irodalom , az eredeti m ű és fordításá nak viszonyában határozhatjuk meg. Ebben a tekintetben Babits fordítás szemléletében két korszakot különböztetünk meg. Az első korszak az új hangokkal és form ákkal való kísérletezés, azaz a „portyázások” korszaka, amikor a fordítandó vers kiválasztását nem feltétlenül vezérlik esztétikai elvek, s így a művész gyakran fordít esztétikailag alacsonyabb színvonalú verset, m ondhatni hobbiból. Ez a „stílusgyakorlatok” időszaka, amelynek termését Babits a P ávatollak (1920) cím ű fordításkötetében teszi közzé. A m ásodik korszakban viszont a fordítás a költői felelősségérzetből fa kad, amely arra készteti a fordítóművészt, hogy a világirodalom remekeit a nemzeti kultúra részévé tegye. Ebben a tudatos korszakban a költő magas esztétikai m érce szerint válogatja ki a fordításra érdemes verseket. Babitsnál ez a Dante- és a Shakespeare-fordítások időszaka. A világirodalom és nem zeti irodalmak viszonyához valamint az ösztönös és tudatos fordítói korsza kok kérdésköréhez szervesen kapcsolódik a formahű fordítás elengedhetet len követelménye. 3. Világirodalom - nemzeti irodalom. Babits a m űfordítást a nemzetek lelki élete közötti közlekedőeszköznek nevezi, s a művészi gazdagodás egyik fontos m ódjának. A D ante ford ítá sa cím ű tanulm ányában így ír: (...) m agát a m űfordítást is sokkal nagyobb és fontosabb dolognak tartom, m int am ilyennek látszik. Az emberek lelki életét semmi sem választja el egym ástól annyira, m int a nyelv. Hisz csupán a nyelv segítségével vagyunk képesek gondolkodni, és öröklött nyelvünk al kalmazkodóképessége oly elenyésző, hogy jóformán csak annyit va gyunk képesek elgondolni, am ennyit nyelvünk enged. A műfordítás tehát, am ely a nyelvet a gondolat után hajlítani kényszeríti, a nemze tek fin om a b b gondolati közösülésének jóformán egyetlen eszköze. (...) De a m űfordítás nem csak a közlekedés eszköze: egyszersmind a gaz dagodásé is. S a művész semmiféle m ódját a gazdagodásnak nem vet heti meg. A m űfordítás a nyelv - és ezáltal a gondolat, az egész lelki élet - gazdagodásának egész külön útja, olyan, am elyre a csupán magából dolgozó irodalom sohasem vezetne rá. (Babits 1 9 7 8 :1. 2 7 4 275) M inden irodalm i foglalatosság, így a fordítás is, olvasással kezdődik. Az ol vasást az értelm ezés követi, pontosabban annak újraalkotása, am it Román Ingarden esztétikai tárgynak nevez. A műfordító tehát ezt az esztétikai tár gyat konkretizálja a célnyelven, s am i talán ugyanilyen fontos: a célnyelvi kultúrában. íg y válnak a műfordítók a kultúrák követeivé. Babits számára a műfordítás az idegen nyelvű kultúra birtokbavételének legm agasabb formá ja, hiszen m int D ante-tanulm ányában vallja:
M odern Filológiai Közlemények 2003. Vévfolyam, 1. szám
63
... passzív megismerés nincs: m inden megismerés aktív (...). Azt hi szem, a festő nem ért meg igazán egy képet, am íg m eg nem próbálja lemásolni; m ég magam is, ha nézek egy szép rajzot, ujjam önkéntelen vonalai után mozog. (...) Előttem az egyetlen teljes asszim ilálása vala mely költőnek, ha megpróbálom lefordítani. (Babits 1 9 7 8 :1. 275) A jó m űfordítás, mely még az eredeti remekműveknél is ritkább, valósá gos „irodalm i luxus” vallja Babits a M a g y a r irodalom cím ű tanulm ányában (Babits 1 9 7 8 :1. 360). Irodalmunk és nyelvtörténetünk m indig korszakalko tó m omentumként tartott számon egy-egy sikerült m űfordítást. Régi bibliafordítások, Kazinczy klasszikus átültetései, Arany fordításai m ind nyelvünk ben rejtőző potenciális lehetőségeket hívtak életre. A teremtő, alkotó átvétel tehát nem az egyéni invenció hiányát, hanem éppen ellenkezőleg, a műfor dító tehetségét bizonyítják. Tudjuk, m ily ritka a jó m űfordítás, valóságos irodalm i luxus: csak nagy erőfelesleg mellett állhat elő. S a legjobb m űfordítás sem hasz nálható az értékm egállapítás céljaira: olyan am algám az, melyben az író műve a fordítóétól semmi elemzéssel el nem választható. (Babits 1978: I. 359-360) 3.1. Babits tanulm ányaiban a legtöbbször érintett kérdés a fordítandó vers esztétikai értékének m egbízhatósága, azaz azoknak a kritérium oknak a meglelése, am elynek alapján a fordítandó vers valóban fordításra érdemes. A másik fontos kérdéskör a fordításokban élő nemzeti irodalm ak és a világirodalom viszonya. Az „általános irodalom eszméje” René W ellektől szár mazik, aki arra is felhívja a figyelm et, hogy valamennyi nem zeti irodalmat egymással való összefüggésben kell tanulm ányozni, „hiszen az irodalom egy, m iként egy a művészet és az em beriség” (Wellek és W arren 1972). Az egyes nem zeti irodalm akat, a m aguk sajátos nyelvi, etnikai specifikumaival együtt csupán a műfordítás integrálja világirodalom m á, a m űfordítás tehát feltétele a világirodalom folyam atának. Ebből a gondolatm enetből az is kö vetkezik, hogy csupán az válik világirodalom m á, az adható el a kultúra „vi lágpiacán”, am it a fordítók fordításra m éltónak tartottak, s így a műalkotás világpiaci sikere tulajdonképpen a fordítás kvalitásainak függvénye. M ind erről Babits a M a g y a r irodalom cím ű tanulm ányában így szól: (...) az egyes irodalmak nem népek, nem is országok, hanem nyelvek és kultúrák szerint különülnek el egymástól, s az, am it a nem zeti iro dalm aknál a n em z et szóval jelölünk, voltaképp nyelvi és kulturális kö zösség. Az irodalom m indig kultúrának kifejezése a szó legtágabb értelmében: érzelmi és gondolati kultúrának és a világirodalom kife jezője annak, am i több nemzet kultúrájában közös, valam ely nagy internacionális kultúrfolyam atnak. (Babits 1 9 7 8 :1. 368)
64
A jtay-H orváth M agda
A fentebbi idézetből is kitetszik, hogy Babits álláspontja nem világos arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen nyelvi avagy kulturális különbözőségek alapján definiálhatók-e a nem zeti irodalmak. Babits a világirodalom szelle m ét, a W eltgeistet egy m etaforával szemlélteti, m ely szerint a szellem a szél a hullám zó erdőben. E világirodalm i szellem úgy viszonyul a nemzeti irodal makhoz, m int szél az erdőkhöz. „Erdő nem egy van, de egy szél” - fogal maz Babits. K ö ltő és tolm ácsa cím ű tanulm ánya tulajdonképpen nem a fordításról, hanem az előadóművészetről szól (a tanulm ányt O dry Árpádnak ajánlja), m égis, am it a tolmácsolandó m ű kiválasztásáról ebben az írásban elmond, tökéletesen megegyezik azzal a folyamattal, m ely során a szó művésze a lefordítandó verset kiválasztja: A művész kiválaszt egy csokor verset: am iket nagy hatással és igaz művészettel interpretál. A hallgató azonban, ha véletlenül versértő és versolvasó is, többnyire a legnagyobb zavarban van. Nem tudja m eg m agyarázni m agának a művész választását. Nem m intha az szorulna éppen magyarázatra, am it előad. Azt - m ég ha nem is igazolná m aga m agát - legjobban igazolja az ő előadása: m ely úgy m egmutatja a köl tem ény belsejét, úgy elénk tárja a sous-entendu-ix, hogy még a szegé nyebb költemény is gazdagnak tűnik föl ilyen ragyogásban, m int az egyszerűbb táj is m eggazdagodik a napfényben, am ikor rejtett kincsei előjönnek. Azt kell inkább megmagyarázni, am i hiányzik a program ból: úgy tűnhetik fel, hogy semmiféle szempont sem vezérelte a választást. M iért? M ert a kiválasztás az előadó művész szempontjai szerint történt és az ő művészetének a szempontjai szerint. (Babits 1978:1. 523) Valójában a műfordító Babitsot is saját szempontjai vezérlik az angol lírához, mindenekelőtt Browninghoz és Swinburne-höz. A belső rokonság m indenekelőtt költészetüknek tudatos, intellektuális voltában keresendő. Babits M ihály első korszakát, az ún. angolos korszakot az angol példák ösz tönzése nyomán rendkívül változatos formakincs és a feltűnően dekoratív stílus jellemezte. D olgozatomnak nem tém ája az angol-m agyar, pontosab ban Sw inburne-Babits párhuzam ok eredeti művekben fellehető példáinak számba vétele. A kortárs Szerb Antal, m indkét életm ű kitűnő ismerője Az intellek tuális költő cím ű 1926-os tanulm ányában filológusi pontossággal ki m utatta - m ai m űszóhasználattal élve - a tipológiai és genetikus kapcsola tokat két dráma: Sw inburne A talanta in C alydon és Babits L aodam eia című műve között. M indkettőt az arisztokratikus zárt forma, a nagy szenvedélyek míves, fegyelmezett strófákba öntése jellemzi. A formai elemek m ögött természetesen az a felfogásbéli azonosság áll, am ely m indkét költő görögség-képét meghatározta. M inderről a kapcsolat ról Szerb Antal így ír:
M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám
65
Irodalmi hatás nincsen bizonyos belső analógia nélkül, hiszen a hatás legszebb esete az, amikor az egyik költő a m ásikat ráeszmélteti eddig öntudatlanul rejlő képességeire, érzéseire, ritm usaira, és am ikor pél dája által felbátorítja, hogy napvilágra engedje kiérni az új ritm uso kat. Ez a viszony Babits és az angolok között is. (Szerb 1927: 196) 4.1 Babits az angol viktoriánus költők közül Oscar W ilde költészetével ismerkedett meg legkorábban, akinek verseit m ár szekszárdi korszakában fordította (Gál 1942: 44), s főleg két első verseskötetében (1904-1 915) érezhetők angol impulzusok. Babits W ilde fordításokat 1916-ban publikált először, másodízben pedig a P ávatollak cím ű fordításkötetében, am elyet Tóth Árpád így m éltat a N yugat hasábjain: Babits fordításkötetének két legszebb darabja Tennyson L ótu szevőin ek s a W ilde C h a rm id esének m agyar m egszólaltatása (...). A m ézzel folyó tennysoni költészetnek és a drágakövekkel csillogó w ilde-i művészet nek tökéletes közlői ezek a fordítások, noha bennük bánt legszaba dabban a fordítói eszközökkel Babits. (A Charmides) csupa rengés és csupa kedv és íz. Szebb m agyar átültetése nem képzelhető el ennek a versnek. Az eredetit nem követi nyomról nyomra, de csak apró változ tatásai vannak, éppen ezzel válik az eredetivel egyenrangúvá. Az ere deti vesszői helyett pontok jelennek m eg, rövid mondatok: moz galmasság. Érdekes tulajdonsága, hogy egy-egy elhanyagolt jelzőt pedánsan észbe tart s utóbb felhasználja. S mindezenközben a Babits különös, olvatagszerű zenéjét halljuk, édesen áramló szeszélyes fordu latait, melyektől az eredetinek itt-ott mereven ható sorai is átlelkesül nek. (Tóth 1920: 212) Kárpáti Aurél Babits „átköltő művészetét” emlegeti (K árpáti é. n. 64), s valóban, kivételes tehetsége m iatt Babits sajátos rugalm assággal értelm ezi a fordítást, s elsősorban az eredeti költemény atmoszférája, formai sajátossá gai érhetők tetten a korai műfordításokban. P ávatollak cím ű kötetének be vezetőjében így határozza meg az eredeti művekhez való viszonyát: Pávatollakkal ékeskedem (...). Ez a legújabb verseskönyvem: csupa idegen vers. M égis az én könyvem ez így együtt: Babits-könyv, semm i más. Nem „reprezentál” ez semmit, semmiféle idegen költészetet. Legfeljebb m agam inaséveit (...). Egy részét csak azért merem m ű fordításnak nevezni, m ert eredetinek nem merem. M ikor D antét vagy Shakespeare-t fordítottam , a műfordítás m inden igényeit ki akartam elégíteni. De ezeket a verseket m agam nak csináltam. Tanultam rajtuk. Próbálgattam: ez a hang, az a hang hogy hangzik m agyarul. (Babits 1920: 5)
A jtay-H orváth M agda
66
Az olvasó gyakran ism er rá egy-egy babitsi fordulatra, am ely a m űfordí tásokban jelent m eg először, s később „egy valóságos Babits-versben nyert végső helyet”. A P ávatolla k at „stílustanulm ányok gyűjtem ényének” nevezte Babits, s nem „ízlése történetének”. 1914-ben M a g y a r irodalom című tanulm ányában a fentebbi gondolatot azzal toldja m eg, hogy „minden irodalom nak lelke a líra” (Babits 1978: I. 363-364), ami tulajdonképpen lefordíthatatlan. M inél inkább nem zeti egy költő, s minél inkább „speciális irodalom művészeti értékkel bír”, annál in kább lefordíthatatlan. Példaként Shelley, Vörösm arty és Arany írásművésze tének nehezen fordíthatóságát em líti. Ez a vallomás és a P ávatollak bán m egjelent igényes „átköltések” ékesen bizonyítják, hogy egyik irodalom hogyan hathat term ékenyítőleg a m ásikra, s hogy bármely nem zeti iroda lom műfordítás-művészete a nemzeti irodalom szerves része, s nem kezel hető másodrangú költői produktumként. Babits San Remó-i beszédében Dante-fordításáról szólva azt nyilatkozza, hogy saját kedvtelésére foglalko zott Dantéval tíz éven keresztül, s hogy tulajdonképpen a m űfordítás a be fogadó ország belügye. Az előbbi állítása természetesen vitatható, hiszen, ahogy már korábban is láttuk, a nemzetközi szellem i vérkeringésbe éppen a fordítások révén kerülnek a nemzeti m űalkotások, s valóban m inden egyes fordítás nemzeti ragot is emel a szellem világpiacán. 4.2 Egy későbbi, Tóth Árpád m űfordításait üdvözlő kritikában az idő sebb Babits két fázist különböztet m eg a műfordítói tevékenységben. Az első fázist az inasévek jelentik. Ez az időszak a fiatal költők életm űvében az újabb hangok kipróbálása, a stílusgyakorlatok időszaka, amikor a vers csak ürügy, kiválasztását csupán szubjektív szempontok vezérlik. Ha összevetjük a fiatal Babits m űfordításról elszórt m egjegyzéseit vala m int a P ávatollak előszavában megfogalmazott fordítói elveket az érett Ba bits szigorú pontokba foglalt normatív fordítói elveivel, nagyfokú tudatosodási folyamatnak lehetünk tanúi. Az érett Babits nem érte be a fordítás élményszerű, szubjektív megközelítésével, hanem egységesen elfogadott alap elvek szerint kívánt egy teljes Shakespeare újrafordítást m egvalósítani. A m agyar m űfordítás-irodalom ban Shakespeare ürügyén a Babitsé volt a m á sodik hasonló horderejű elméleti m egnyilatkozás, hiszen Arany János a Shakespeare-fordítás alapelveit szintén körvonalazta akkor, am ikor a Kisfaludy-társaság a teljes m agyar Shakespeare kiadását szervezte. (Fordításelm életi érdekesség lenne egyébként e két elm életi munka összevetése is.) Babits legfontosabb gondolatai a form ahűség és hangulati szigorúság kér déskörét ölelik fel, m ai fordításelméleti m etanyelven szólva a funkcionális és kontextuális ekvivalencia problém áját. Tervezetét tizennyolc pontban foglal ja össze: (...)
(3) A fordítás m indenütt pontosan az eredeti formában történik. Ahol a prózai szövegben csak egyetlenegy verssor vagy töredék fór-
M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám
67
dúlna is elő: vagy megfordítva, a versek között egy prózai kiszólás: a formának ily pillanatnyi kiugrásait sem hagyjuk figyelmen kívül. (...) (4) A versek sorszáma feltétlenül m egtartandó. A fél sorok fél sorok m aradjanak, az enjambement-ok, m elyek Shakespeare egyes korsza kait annyira jellem zik, lehetőleg pontosan utánozandók. (...) (5) M indenütt, ahol az eredetiben rím van, legyen rím a fordításban is - és sehol m ásutt. Ugyanez áll általában a költői díszekre, például az alliterációra is. ( 6 ) A színművekbe beleszőtt dalokat is pontosan az eredeti versm ér tékben adjuk vissza. (7) A fordítás nyelve és verse sim a és zengő legyen, ahol az eredetié az, s rögös m aradjon, ahol az eredeti rögös. A blank v erse szótagszá mát csak ott és olyan mértékben változtathatjuk, ahol az eredeti (...). (Babits 1978: II. 12) A „közérthetőség” és a „színszerűség” egyaránt fontos követelménye a jó fordításnak. Arany János a m agyar közönséget, kiváltképpen a szépnemet kímélni akarta Shakespeare vaskosságaitól. Ez a polémia a „teljes vagy castrált Shakespeare” kérdéseként került be a m agyar műfordítás elm életi iro dalmába. Babits szerint „a kifejezés m erészségétől” nem kell visszariadni, a fordítás során „erkölcsi vagy ízlésbeli szelídítésnek” nincs helye (Babits 1916). 4.3 A form ahűség kérdésköre m ár korábban is foglalkoztatta Babitsot, hiszen a lírában a forma és a tartalom összhangja valósul m eg, akárcsak a zenében. A líra fordításánál tehát a tartalom fordítása nem valósulhat meg a forma m aradéktalan átültetése nélkül. D ante tanulm ányában úgy nyilatko zik, hogy tulajdonképpen a fordításban a forma a lényeg, hiszen „mennél hívebbek m aradunk a szöveghez fo rm a ila g, annál több kilátásunk van arra, hogy tartalm ila g is hívek maradhatunk legalább ahhoz, am i a tartalom ban lényeg” (Babits 1 9 7 8 :1. 278). A m agyar nyelv ritm ikai jellemzői és rímkészlete nyelvünk ragozó volta miatt gyakorlatilag kimeríthetetlen. M íg az indoeurópai nagy nyelvekre a rímfáradtság a jellemző, a magyar nyelvben, lévén az agglutináló, a tolda lékok nagy száma a szavak végződésének állandó változását is jelenti, így a nyugat-európai versformák tolmácsolására is rendkívül alkalmas. ... a m agyar nyelv valóban a világirodalom minden zenéjének leghí vebb letétem ényese, legméltóbb edénye lehet, verselésünk valóságos antológiája a nyelvzenének, s irodalm unk egyetlen az európai irodal mak közül, m elyben a világirodalom form ai eredményei összegyűjthetők és áttekinthetők lennének valam ely kiváló nyelvművész vagy nagystílű műfordító által. (Babits 1 9 7 8 :1. 372)
68
A jtay-H orváth M agda
Valószínűleg ezért m ondja Nemes N agy Ágnes, hogy a m agyar nyelv „világirodalmi h alál”, hiszen ritmikai rendszerei külön-külön és egymással kombinálódva olyan verselési bőséget jelentenek, melyre egyetlen más eu rópai nyelv sem képes (Paetzke 1996: 58). 5. Végezetül, m iért is tartottam hasznosnak a babitsi életműből kiszűrni a műfordításra vonatkozó elm életi m egállapításokat? M indenekelőtt azért, m ert Babits az a ritka műfordító tudós-költő, akinek elmélete éppen m ű fordítói gyakorlata által válik hitelessé. M ásrészt pedig a műfordításról való gondolkodás az irodalom tudomány berkeiből az alkalmazott nyelvtu dományba került át, s noha tagadhatatlan a hum án tudományokban az a tendencia, am ely az egzakt kategóriákban való gondolkodásnak az igényét jelzi, látnunk kell azonban azt is, hogy létezik egy olyan határ, nevezzük esz tétikai határnak, am i nem kényszeríthető egyetlen objektiven leírható jelen ség kategóriájába sem. A műfordítás folyam ata és produktuma, akár a rem ekm ű, ellenáll m indennem ű kategóriába való kényszerítésnek. A jó for dítás ritka „luxuspillanat”, melynek feltétele a költői tehetség, s a „miért szép-re” való válasz relatív és esetleges. Valójában senkinek sem sikerült meghatároznia, hogy mi is az a műfordítás. Ez a sajátosság azonban nem csupán a humán tudom ányok specifikuma, hiszen a természettudományok ban is sok olyan jelenség létezik, amelyekről nem tudjuk valójában, hogy m icsoda, s ott, „ahol a matematikus x-et m ond”, tulajdonképpen elne-vezi az ismeretlent, hogy beszélni tudjon róla. Azon a határon, ahol a nyelvész m ár nem talál kielégítő tudományos válaszokat, ott tanulságos a kísérletező kedvű, érzékeny doctus-költő időt len érvényű fejtegetéseire is figyelnünk.
Irodalom Durisin, D. 1977. Összehasonlító irodalomkutatás. Budapest: Gondolat. Gál I. 1942. Babits és az angol irodalom. Debrecen: Kiadja a Tisza István Tudo mányegyetem Angol Szemináriuma. Ingarden, R. 1977. Az irodalmi műalkotás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Kárpáti A. é. n. Babits életműve. Budapest: Athenaeum. Szerb A. 1971. Az intellektuális költő (1927). In: Gondolatok a könyvtárban. Válo gatott tanulmányok. Budapest: Magvető. 195-215. Tóth Á. 1917. Babits Vihar-fordítása. Nyugat 1. 221-223. Tóth Á. 1920. Babits Pávatollak című kötetéről. N yugat 1. 212. Paetzke, H.-H. (szerk.) 1996. Előadások a műfordításról. Budapest: Collegium Bu dapest Institute fór Advanced Study. Wellek, R.,Warren, A. 1972. Az irodalom elmélete. Budapest: Gondolat Kiadó.
M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám
69
Források Babits M. 1916. Előszó a Viharhoz. In: Shakespeare: A vihar. Budapest: Athenaeum. Babits M. 1920. Pávatollak. Műfordítások. Budapest: Táltos. Babits M. 1978. Esszék és tanulmányok (I., II. kötet). Budapest: Szépirodalmi Kiadó.
KINGA KLAUDY
LANGUAGES IN TRANSLATION LECTURES ON THE THEORY, TEACHING AND PRACTICE OF TRANSLATION With illu stra tion s in English, F rench, G erm an, R ussian a n d H ungarian PART I. THE THEORY OF TRANSLATION PART II. THE TEACHING OF TRANSLATION PART III. TRANSFER OPERATIONS IN TRANSLATION PART IV. LEXICAL TRANSFER OPERATIONS PART V. GRAMMATICAL TRANSFER OPERATIONS O rders to: Scholastica Publishing House Hungary 1123, Budapest, Kékgolyó u 30. Fax: 00 36 1 212 83 20 E-mail:
[email protected] ISBN 963 206 839 4
