B. Müller Tamás
VÖRÖSTERROR AZ ORSZÁGHÁZBAN
1919
A kiadvány az Országgyűlés Hivatala Nemzet Főtere Könyvek sorozatában jelent meg. Szakmai lektor: Bödők Gergely, Vörös Boldizsár Szerkesztette: Széll Szilvia A képeket válogatta: B. Müller Tamás, Csengel-Plank Ibolya Digitalizálás, képfeldolgozás: Bencze-Kovács György Könyvterv és tördelés: Környei Anikó Borítókép: Vöröskatonák politikai túszokat kísérnek az Országház téren
© Szerzők, Országgyűlés Hivatala, 2016 Felelős kiadó: Such György A kiadvány az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága szakmai programjai keretében készült. Igazgató: Bellavics István Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. ISBN 978-963-9848-77-1
|
ISSN 2498-4817
Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyulán Felelős vezető: Fekete Viktor
Tartalom Előszó
9
A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban
11
Oroszországi tapasztalatok 14 A tanácsköztársaság politikai rendőrségének létrehozása 19 A Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának önállósodása és Országházba költözése 29 A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre 37 „Egy-egy pisztollyal felfegyverezve átmentünk a parlamentbe nyomozóknak” – Lenin-fiúk az Országházban 46 Politikai terror az Országházban 55 A tanácsköztársaság bukását követő büntető törvényszéki számonkérések 69
Az igazságszolgáltatási számonkérések dokumentumai
79
■■ RENDŐRSÉGI JELENTÉSEK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK 82 Jelentés Martinovics Andor alezredes kihallgatásáról, 1919. augusztus 11. 82 Jelentés Korvin Ottó kihallgatásáról, 1919. augusztus 12. 83 Jegyzőkönyv Jancsik Ferenc kihallgatásáról, 1919. augusztus 18. 93 Jelentés Schönfeld József kihallgatásáról, 1919. augusztus 20. 96 Jelentés Muhu János kihallgatásáról, 1919. augusztus 20. 97 Cserny József kihallgatási jegyzőkönyve, 1919. augusztus 25. 98 Jegyzőkönyv Kocsis Sándor kihallgatásáról, 1919. szeptember 4. 104 Jelentés Asherovits Leon kihallgatásáról, 1919. szeptember 19. 106 Jegyzőkönyv Vajda József kihallgatásáról, 1919. szeptember 11. 107 Jegyzőkönyv Schelnik Béla kihallgatásáról, 1919. szeptember 30. 109 Jegyzőkönyv Szidanits Károly kihallgatásáról, 1919. október 28. 110 Jelentés Vécsey László kihallgatásáról, 1920. június 10. 111 Jelentés Hegedűs Emília kihallgatásáról, 1920. szeptember 21. 113 ■■ ÜGYÉSZSÉGI ÉS BÜNTETŐ TÖRVÉNYSZÉKI JEGYZŐKÖNYVEK 115 Csuday Károly jelentése a Budapesti Államügyészség felhívására vonatkozóan, 1919. augusztus 19. 115
6
Tartalom
Jegyzőkönyv dr. Baksay Miklós ügyészségi tanúvallomásáról, 1919. szeptember 2. 116 Jegyzőkönyv Schönfeld József kihallgatásáról a Budapesti Törvényszék fogházában, 1919. szeptember 20. 120 Jegyzőkönyv Fickert Ferenc kihallgatásáról a Budapesti Törvényszék 122 fogházában, 1919. szeptember 22–25. Jegyzőkönyv Korvin Ottó büntető törvényszéki kihallgatásáról, 1919. szeptember 23. 125 Szinger Kornél piarista rendfőnök jelentése Mészáros László budapesti érseki általános helytartónak, 1919. november 3. 139 Aczél József kőbányai plébános levele elfogatásáról és fogságáról, 1919. november 10. 140 Windisch Károly tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Budapesti Államügyészségen, 1919. november 12. 142 Windisch Károlyné tanúkihallgatási jegyzőkönyve a Budapesti Államügyészségen, 1919. november 12. 144 Cserny József tanúvallomási jegyzőkönyve, a Budapesti Államügyészségen, 1919. november 20. 146 Papp Sándor kiegészítése Cserny József ügyészségi kihallgatásához 151 Vádindítvány Sebők Béla és társai elleni bűnügyben, 1919. december 8. 152 Vajda József kihallgatási jegyzőkönyve, 1919. december 31. 155 Jegyzőkönyv Sid Aserovits Leon ügyészségi kihallgatásáról, 1920. január 5. 157 Kocsis Sándor ügyészségi kihallgatásáról, 1920. január 23–24. 158 Jegyzőkönyv Müller József ügyészségi tanúvallomásáról, 1920. január 26. 160 Weis István levele a Budapesti Államügyészséghez, 1920. január 30. 161 Jegyzőkönyv Weis István ügyészségi vallomásáról, 1920. február 5. 162 A Képviselőházi Őrség parancsnokának jelentése a Képviselőházi Őrség lefegyverzéséről, 1920. február 6. 164 Jegyzőkönyv Kibling Nándorné ügyészségi tanúvallomásáról, 1920. február 16. 165 Sid Aserovits Leon törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyve, 1920. március 16. 166 Szörtsey József vallomása 168 A Budapesti Büntető Törvényszék ítélete Asherovits Leon büntetőperében, 1920. március 19. 169 Sebők Béla és társai törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyve, 1920. április 12. 176 Sebők Béla vallomása 177 Kocsis Sándor vallomása 177 Wittenberg Jenő vallomása 178 Szidanits Károly vallomása 179 Fickert Ferenc vallomása 179
Tartalom
7
Kovacsics Dezső vallomása 180 Dr. Weis István vallomása 181 Dr. Pekár Gyula vallomása 181 Dr. Ács Jenő vallomása 182 Dr. Ulain Ferenc vallomása 182 A Budapesti Büntető Törvényszék ítélete Klein Andor és társai bűnperében, 1920. április 22. 183 Péteri József levele a Budapesti Államügyészségnek, 1920. október 22. 188 Kovacsics Dezső vallomása Grünblatt Boris perének főtárgyalásán, 1921. május 6. 188 A lazarista rendfőnök jelentése Mészáros László budapesti érseki általános 189 helytartónak ■■ VÁLOGATÁS A POLITIKAI NYOMOZÓ OSZTÁLY DOKUMENTUMAIBÓL 193 A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának szervezete 193 Tervezet a külföldi levelezés megfigyelésére felállítandó levélvizsgáló bizottságról 195 A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának tényvázlata a Dormándy-féle ellenforradalmi mozgalomról, 1919. április 17. 196 Korvin Ottó levele a Belügyi Népbiztossághoz, 1919. május 15. 198 Sallai Imre levele a Belügyi Népbiztosság vezetőihez, 1919. május 16. 199 A Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának jelentése egy dunaföldvári ellenforradalmi ügy nyomozásáról, 1919. június 17. 201 Korvin Ottó jelentése a június 24-i ellenforradalmi lázadás körülményeiről és az ellenforradalmárok szigorú megbüntetésének elmulasztásáról, 1919. július 10. 204 Gálócsi Sándor nyomozó küldetési jelentése Kalocsáról, 1919. május 11. 206 ■■ FORRÁSOK SZŐTS ANDRÁS HALÁLÁNAK LEHETSÉGES KÖRÜLMÉNYEIRŐL 210 Fotter János egykori vörösőr levele a Budapesti Államrendőrségnek, 1919. augusztus 14. 210 Beck József rendőrségi kihallgatásáról készült jelentés, 1919. augusztus 16. 211 Jegyzőkönyv Alföldi Béla képviselőházi orvos kihallgatásáról, 1919. november 18. 212 Jegyzőkönyv Subits János képviselőházi főkapus kihallgatásáról, 1919. november 25. 213 Jegyzőkönyvi kivonat Vallyon Benjámin képviselőházi altiszt kihallgatásából, 1919. november 27. 215 Jelentés Fickert Ferenc rendőrségi kihallgatásáról, 1920. január 9. 217 Mézner Ferenc tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, 1920. február 3. 217
8
Tartalom
Kovács Mihály tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, 1920. február 3. 219 Kranaur Ferenc tanúvallomási jegyzőkönyve a Budapesti Államrendőrségen, 1920. február 4. 220
Az országházi fogság emlékei
223
■■ POLITIKAI FOGLYOK ÉS ELLENFORRADALMÁROK VISSZAEMLÉKEZÉSEI 226 Ambrózy Gyula csendőrezredes 226 Ádám Endre őrnagy 229 Balogh Gy. Ferenc cs. és kir. 6. vártüzérezredbeli tiszthelyettes 231 Herczog István főhadnagy 234 Foltin János bajóti róm. kat. plébános 235 Hollós Antal százados 237 Szörtsey József 238 Zsilinszky István százados 244 Dietz Károly 244 Erdélyi Gyula 250 Szász Zoltán 252 ■■ AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAINAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI 258 Darányi Ignác 258 Hegedűs Lóránt 264 Landauer Béla 266 Pekár Gyula 266 Rákosi Jenő 272 Rubinek Gyula 274 Sándor Pál 275 Szász Károly 276
Függelék
285
ÉLETRAJZI GYŰJTEMÉNY 287 LEVÉLTÁRI FORRÁSOK JEGYZÉKE 313 IRODALOMJEGYZÉK 317 A KÉPEK FORRÁSA 323 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 324
Előszó
A Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napjának története nem tartozik a rendszerváltást követő magyar történetírás legkutatottabb területei közé. Átfogó monografikus feldolgozása több mint négy évtizede született. E kötet témáját – a tanácsköztársaság politikai rendőrségének történetét – meghatározott ideológiai koncepció szerint ugyancsak a pártállami időszak hivatalos történetírása dolgozta fel utoljára, nagyrészt a tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára. Amint azonban az 1949 utáni hivatalos történetírásra a témával kapcsolatos túlzott idealizálás, úgy a két világháború között megjelent történeti – vagy magukat annak beállító – munkákra a tanácsköztársaság elnyomó rendszerének részét képező szervezet démonizálása volt jellemző. Kutatásaim kiemelt célja volt ezért, hogy a diktatúra politikai terrorjának országházi eseményei a lehetőségekhez mérten minél pontosabban és tényszerűbben kerülhessenek bemutatásra. A jelzett témakör hangsúlyozottan Országház-központú feldolgozása új, eddig még fel nem tárt információkkal egészíti ki a tanácsköztársaság történetét. Mindemellett a kutatás eredményei hozzájárulnak az Országház legendákkal övezett 1919. évi sorsának jobb megismeréséhez is. Az elmúlt években kétségkívül egyfajta élénkülés volt megfigyelhető az 1919‑es proletárdiktatúra egyes részterületeinek újbóli feltárására és értelmezésére vonatkozóan. Könyvem a diktatúra történetének egy ugyancsak jól lehatárolható szegmensére: a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának közel három hónapos országházi működésére és az épületben raboskodó politikai foglyok, valamint a diktatúrát megdönteni szándékozó – az önmagukat is vállaltan ellenforradalmároknak nevező – letartóztatott személyek fogságára koncentrál. Az 1919-es vörösterror és az azt követő megtorlás különböző szintjei, illetve a diktatúra erőszakszervezeteinek részletes és átfogó bemutatása nem célja e munkának. A kötet két jól elkülönülő egységből áll. Az első fejezet részletesen foglalkozik a diktatúra állambiztonsági szervének kialakulásával, megvilágítja a szervezés alapelveit és a politikai nyomozók működésének főbb vonásait. A fejezetben kiemelt szerephez jut az Országházba került foglyok körének feltárása, valamint letartóztatásuk és fogságuk elemzése. Mindezek mellett a kötetben közölt 9
10
Előszó
források értelmezését elősegítendő, a diktatúrát követő igazságszolgáltatási számonkérések lényegi vonásainak ismertetését is különösen fontosnak tartottam. A kötet második része egy több szövegtípusból álló forrásközlés. A válogatott források köre alapvetően a diktatúra politikai nyomozóival és különítményeseivel szemben 1919 őszén megindult számonkérések rendőrségi, ügyészségi és törvényszéki dokumentumait, a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egyes irattípusait, valamint az egykori országházi áldozatok vis�szaemlékezéseit tartalmazza. A források összegyűjtése kapcsán kiemelt figyelmet fordítottam arra, hogy a nyomozó szerv működése, illetve a letartóztatottak fogsága és a velük szemben elkövetett erőszak különböző típusai is jól elkülöníthetően be legyenek mutatva. A válogatás fontos szempontja volt továbbá, hogy a proletárdiktatúra országházi terrorja nagyrészt még nem publikált levéltári források, valamint az egykori, feledésre ítélt áldozatok visszaemlékezései alapján minél részletesebb megvilágításba kerüljön. A kötet a téma szempontjából releváns személyek rövid életrajzi gyűjteményével egészül ki. A kutatás során – a fent jelzett szakirodalom hiánya és problematikussága miatt ‒ döntően a Budapest Főváros Levéltárában található büntetőperes iratokra, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található Belügyi Népbiztosság töredékesen fennmaradt iratanyagára, illetve a diktatúra egykori foglyainak visszaemlékezéseire támaszkodtam. B. Müller Tamás
A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre
39
A BELÜGYI NÉPBIZTOSSÁG POLITIKAI NYOMOZÓ OSZTÁLYA Korvin Ottó Guzi János osztályvezető Sallai Imre, Stein Ferenc osztályvezető-helyettesek A hadsereg-főparancsnoksághoz beosztva Schön Gábor
A személyzeti ügyosztály vezetője Benyovszky Károly ALOSZTÁLYOK
1. Burlovits Marián alosztály
2. Katona Oszkár alosztály
3. Kubovszky János alosztály
Az osztályvezetőség mellé beosztott speciális nyomozók Barkóczy Anna, Gerő Mici, Verő Boriska, Flórkievits József, Buresch Jolán 4. Ujházy Soma alosztály
5. Cserny József alosztály
4. Hazslinszky István
5. Falcsik Sándor
Hochstädter Mihály (21 fő), Révész Sándor (19 fő), Klassohn Gyula (20 fő), Hirgel Sándor (19 fő), Paksy János (19 fő)
Fickert Ferenc (10 fő), Szidanits Károly (10 fő), Radványi Kornél (9 fő), Kocsis Sándor (10 fő)
SZOLGÁLATVEZETŐK
1. Jánossy István
2. Kissel Károly
3. Antal István CSOPORTVEZETŐK
Sárközy Jenő (20 fő), Berger I. István (20 fő), Szombatfalvy H. Lajos (20 fő), Németh Béla (19 fő), Berger Ernő (19 fő)
Benedek Sándor (21 fő), Szabó Ödön (20 fő), Vitroel Tódor (22 fő), Merky Zoltán (20 fő), Szanka Péter (19 fő)
Barabás Viktor (19 fő), Petschacser István (18 fő), Ruth Pál (19 fő), Hajdó János (19 fő), Németh János (19 fő)
Az osztály vezetősége – Korvin, Sallai, Stein vagy Guzi – csak a nagyobb ellenforradalmi megmozdulásokban nyomozott. Közülük Korvin feladata elsősorban a nyomozások irányának, illetve az üldözendő politikai cselekménytípusoknak a meghatározása volt. A nyomozások konkrét feladatait az alosztályok között osztották fel. Bár elviekben minden alosztálynak önálló és jól lehatárolt tevékenységi területe volt, a részlegek fennmaradt nyomozati eseménykimutatásaiból jól látszik, hogy ez az elv a valóságban nem érvényesült. A nyomozócsoportok ügytípusai ugyanis minden alosztály esetében rendkívül vegyes képet mutatnak. A kimutatások alapján jól körvonalazódik, hogy
40
A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban
Az Ujházy-alosztály eseménykimutatása az 1919. június 7-én folyamatban lévő, illetve a már lezárult nyomozásokról
A politikai nyomozó osztály szervezeti felépítése és feladatköre
41
a politikai rendőrségnek nemcsak a diktatúra megdöntésére irányuló szervezkedések leleplezése tartozott a hatáskörébe, hanem alapvetően minden olyan cselek ményt nyomozandó ügynek tekintett, amely szembehelyezkedett a diktatúra érdekeivel, a tanácsköztársaság rendeleteivel vagy a Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett helyi tisztviselők rendelkezései vel. Az osztály pontos célrendszerét már a belügyi politikai osztály áprilisi szervezeti szabályzata is tartalmazta, miszerint „az országos kémszervezet célja, hogy a Belügyi Népbiztosság az ország politikai helyzetéről időközönként pontos információt kapjon. A kémszervezet előírt időközökben jelentést tesz a körzetébe tartozó vidék hangulatáról, a direktóriumok működéséről, a rendeletek betartásáról és foganatosításáról, minden a Tanácsköztársaság ellen irányuló mozgalomról, és figyelemmel kíséri egyes személyek működését. Tapasztalatairól az időközi jelentéseken kívül telefonon és távírdán is tesz jelentést, miáltal teljes áttekintésen kívül preventív intézkedésekre is alkalom nyílik. A kémszervezet tagjai önmaguk inSallai Imre parancsa a politikai nyomozó osztály tézkedéseket nem tesznek. Küldetésük alatt kaposvári kirendeltségéhez, 1919. július 16.: inkognitó szerepük van, és intézkedések té„Kaposvári csoportunkhoz! Érkezett jelentés szerint: tele a Belügyi Népbiztosság pol. osztályának Baross János Marczaliban ellenforradalmi agitációt rendeletére külön küldendő közegek útján folytat. Minthogy nevezett más oldalról nyert értesülés történik. Amennyiben elkerülhetetlen a közszerint is ellenforradalmi mozgalom részese, szorosan megfigyelendő. Sallai, Katona.” vetlen intézkedés, úgy a küldöttek azonnal leváltatnak.”71 A nyomozók fennmaradt jelentéseiből megállapítható, hogy a szabályzat fenti sorait tökéletesen végrehajtották. A politikai nyomozó osztály mint kémszervezet
71 | A Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának szervezete, MNL OL, BM, Elnöki iratok K 148, 603/2. 1. doboz, 1. ő. e., 13.
42
A tanácsköztársaság politikai rendőrsége az Országházban
alapvetően igyekezett mindenhova beépülni, ahol vélelmezte, hogy a tanácsköztársaság ellen szervezkedő és izgató személyek megjelenhetnek. E körben kiemelten megfigyelték a kávéházakat, a tiszti kaszinókat, a szállodákat, fürdőket, nem utolsósorban pedig a templomokat is, de ügynökeik beépültek a kártya- és egyéb társadalmi klubokba, illetve részt vettek a települések gyűlésein és nagyobb szabású ünnepi rendezvényein is. A nyomozók létszámának bővülésével májusban már arra is lehetősége nyílt Korvinnak, hogy a vidék általános politikai hangulatának feltérképezésére embereket küldjön ki. A kiküldetések során a teljes inkognitóban dolgozó nyomozók egy részletesen kidolgozott, háromoldalas szempontlista alapján írták meg jelentéseiket. E jelentésekben részletesen feltárták többek között a település társadalmi szerkezetét, politikai beállítottságát, valamint vallási és nemzetiségi vonatkozásait.72 Ellenségképükbe a proletárdiktatúra általános ellenségeinek tekintett társadalmi csoportok – vagyis a polgárság, az egykori politikai, katonai, rendvédelmi elit, a keresztény egyházak és szerzetesrendek papjai, továbbá a keresztény-szocialista politikusok, illetve a vidéki közép és nagybirtokosok – mellett mindenki bekerülhetett, aki a tanácsköztársaság vezetőivel vagy intézkedéseivel szembehelyezkedve valamilyen módon gyanússá vált számukra. A nyomozó osztály elsősorban Korvin és Sallai, valamint a kormányzótanács tagjai, a népbiztosságok és a Vörös Őrség alakulatai által tett bejelentések és instrukciók alapján indított nyomozást. Mindezek mellett a politikai nyomozók munkáját a lakossági bejelentések is segítették. A tanácsköztársaság titkosrendőrsége nagyban támaszkodott ugyanis mind a bérházak, mind pedig a gyárak bizalmi szervezetének feljelentéseire. Számos fennmaradt ügy aktája tanúskodik arról, hogy a bizalmiak szinte elárasztották a nyomozókat bejelentéseikkel. Bár feljelentéseik egy része alaptalan vádaskodásnak bizonyult, sok esetben nem volt több személyes bosszúnál, ezeknek köszönhetően mégis rendkívül sokan kerültek az országházi nyomozók kihallgató szobáiba, illetve a forradalmi törvényszékek elé. Az alosztályok eseménykimutatásai alapján jól kivehető, hogy minden bejelentést következetesen igyekeztek kivizsgálni. A lefolytatott ügyek száma ‒ nyilván ezek következtében is ‒ már június közepére meghaladta a háromezret.73
72 | Gálócsi Sándor nyomozó küldetési jelentése Kalocsáról, 1919. május 11. MNL OL BM, Elnöki iratok, K 148, 603/2. 5. doboz, 24. ő. e., Politikai megbízottak, nyomozók jelentései, 105‒108. A jelentés szövegét lásd a kötet 206. oldalán. 73 | Az alosztályok jelentései és eseménykimutatásai, BFL XIV. 2. Budapesti Forradalmi Törvényszék iratai. 4. doboz, peres iratok, 2224. számú per.
Az országházi fogság emlékei
Vöröskatonák politikai túszokat kísérnek az Országház téren
A proletárdiktatúra alatt preventív céllal letartóztatott magas rangú politikai túszok, valamint a rendszerrel valamilyen formában szembeszegülő, korabeli szóhasználattal „ellenforradalmároknak” nevezett foglyok személyes történetének ismertetésére több válogatáskötet, illetve visszaemlékezés született a két világháború közötti időszakban. A tanácsköztársaság bukását követően számos egykori letartóztatott politikai túsz és fogoly ‒ részben önmaga benső indíttatására, részben felkérésre ‒ megírta emlékeit a proletárdiktatúra alatt játszott szerepére vagy éppen a diktatúra időszakában elszenvedett hányattatásaira vonatkozóan. E visszaemlékezések – minden szubjektivitásuk ellenére – az 1919-es vörösterror történeti vizsgálatának jelentős forrásait képezik. Az előző fejezetben közölt igazságszolgáltatási szervek szinte kizárólagosan „bűncselekmény-központú” vizsgálati aspektusaival szemben ugyanis a proletárdiktatúra eseményeit – azon belül pedig a letartóztatottak Országházban való fogvatartási és kihallgatási viszonyait ‒ sokkal tágabb megvilágításba helyezik. Hasonlóan azonban a rendőrségi jelentésekben, illetve a törvényszéki vallomásokban olvasható állításokhoz, e memoárrészleteket – a visszaemlékezők erős érzelmi kötődései miatt – megfelelő kritikával kell kezelnünk.
225
