Aztán kissé szelídülnek. És észreveszik a jót is: Az egyik testvérről különösképpen

3. Ifjúsági órán vagyunk. Felettébb őszinte a légkör. A spontán "téma" az idősek, a felnőtt korosztály. Most egy kicsit elfogultak, hiszen az, hogy ebben a dologban az elöljáróság döntött, sérelmes nekik. Amit azonban elmondanak, talán megszívlelendő: - Ha türelemről prédikál, akkor ő miért dühöng? - Jaj, a szemedben olyan alázatos, hogy majd elolvad, de a hátad mögött elmond mindennek! - mondják valakiről. - Neki szabad hazavinni a gépállomásról azt a csavart, amiért nem fizetett? - Miért kell hősként ünnepelni olyan dolgokért, amelyek egyáltalán nem hősiesek? De el van telve önmagától! Miért nem teherbíróbb, és miért nem tud megbocsátani? - Nekem nem lehet sohasem igazam? Miért félti annyira a tekintélyét? Ha van, úgyis van, de ha ennyire félti, már nincs is. - Ne akarják testi fölényüket szüntelen érvényesíteni velünk szemben. És hogy még nem rendelkezünk önálló keresettel! Csak hallgass a nevünk. Nekünk nem lehet véleményünk és ízlésünk még olyan kicsi dolgokban sem, mint zene, öltözködés vagy művészet. S ha mi másként imádkozunk vagy énekelünk, azért még lehetünk hivők, nem? - Ne akarják magukat úgy beállítani, hogy ők hibátlanok! Nem veszik észre, hogy a régi idők minden bevált módszere nem helyezhető át egy az egyben mai viszonyainkra. Sőt azt sem látják be, hogy ők maguk sem úgy élnek, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. - Nem világos előttük, hogy hitéletükben rengeteg a formalizmus és a görcsös megszokottság. - Ne akarják tőlem elvenni a fiatalságomat, amelyből nekem is csak egy van. Ne szóljanak rám, ha vidám vagyok! Ne mondják, hogy micsoda hivőietlen viselkedés, ha nem vagyok olyan kesernyés szüntelenül, mint ők. Én Jézust szeretern, de a siránkozást nem szeretern. Aztán kissé szelídülnek. És észreveszik a jót is: Az egyik testvérről különösképpen így nyilatkoznak: - Hát igen, ő nem adja vissza a sértést. Még akkor sem, ha neki van igaza. Nem szól maga mellett. Miért keresi most is ellenfele mentségét? Honnan veszi az erőt? És terhei mellé felveszi a másikét is ... És sohasem panaszkodik. Úgy tűnik - most is kis kovász a kovász. Hát, lehet megsértődni nyílt és őszinte felháborodásukon . . . És lehet tanulni belőle. Én az utóbbit ajánlom. Hegyi András

141

A házasság halála: a válás Moderr.ársadalmunk sokféle gondját, problémáját a családok felbom1ásához, a vúláshoz vezethetjük vissza. Az utóbbi évtizedekben sajnos gyülekezeti életünkben is tapasztalnunk kell e világjelenség hatását. Isten népének nem szabad szemet hunynia az élet által felvetett nemkívánatos problémák felett sem. Először tekintsük át a Biblia erről szóló tanítását, hogy azután - erre alapozva - néhány gyakorlati következtetést is levonhassunk,

AZ ÖTESTAMENTUM TANÍTASA A válás nincs benne Isten eredeti tervében (parancsai között), de sajnos megvolt az ótestamentumi nép gyakorlatában. Az álkegyes keresztyén azt gondolhatja, hogy elég a bűnt megtiltani. Istennek azonban más a módszere (1 Ján 2 : 1). Ha általánosan és végérvényesen nem is lehet megszüntetni ezt a sajnálatos gyakorlatot, legalább szabályozni kell, hogy ne álljon elő még rosszabb helyzet. Ezért született meg az 5 Móz 24: 1-4: "Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából ..." E szakasz célja nem az, hogy általa Isten megparancsolja vagy megengedje a válást. Még csak nem is az, hogy ebben közölje Isten az "általa jóváhagyott válás" jogos okait. E szakaszban a parancs az elbocsátott asszony jogait, jövőbeli újraházasodását biztosító válólevél kiállítására és átadására nézve áll fenn. Ami ezenfelül van (a válás ténye és feltételei) az a sajnálatos korabeli gyakorlatot tükrözi, nem pedig Isten akaratát. Éppen emiatt veszíti el értelmét a két híres rabbi: Sammaj és Hillél vitája is, amelynek fő kérdése az volt, hogy mit kell érteni konkréten az "ellenszenves" kifejezés alatt. Ök ugyanis kutatásaik eredményeit "Isten akarataként" és nem a korabeli emberi gyakorlatként értékelték. Két olyan eset van, amikor konkrétan tiltja a válást az Ótestamentum: 1. Ha a férj megalapozatlanul vádolja feleségét házasság előtti paráznasággal (5 Móz 22: 13-19). 2. Ha egy férfi nemi erőszakot követ el egy leányon, akkor feleségül kell vennie és "nem szabad elbocsátania egész életében" (5 Móz 22 : 28~29). Egy olyan esettel is találkozunk az Ótestamentumban, amikor viszont kötelező volt a válás: Amikor a babiloniai fogságból hazatérő zsidók pogány feleségeket hoztak magukkal (Ezsd l Q : 1Q-44).

142

II

!

AZ ÚJTESTAMENTUM TANíTÁSA 1. Jézus Krisztus veleménye

Jézus Krisztus azt tanítja (Mt 5: 32, 19: 3-12, Mk 10: 2-12, Lk 16 : 18), hogy az elválás is, és az újraházasodás is házasságtörés, ill. paráznaság (e két kifejezés a Bibliában gyakran ugyanabban az értelemben szerepel). Amit Isten egybeszerkesztett, azt ember nem választhatja szét (bár sajnos képes rá!). Aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságtörést követ el "az ellen" (Mk 10 : 11). Ez az utalás az első feleségre vonatkozik, és így azt a zsidó szemléletet korrigálja, mely szerint a házasságtörés csakis a férj ellen irányulhat. Jézus szerint a férj és a feleség egyenlő szinten áll e tekintetben, vagyis a férj hűtlensége is paráznaság (a felesége ellen). A Mk 10 : 12-ben a lehetséges zsidó gyakorlaton túlmutat Jézus, amikor a férjét ell-ocsató és újraházasodó asszonyról szól (ilyesmi a római világban lehetséges volt ugyan, de a zsidók között nem). Jézus azonban - előrelátóan - ilyen összefüggésben is megerősíti a férj és a feleség felelősségének egyenlő arányú megoszlását. Ezzel azonban nem .Jemásolja" a római gyakorlatot. Ugyanis a rómaiak egyenlő jogot adtak a két félnek a vdláshoz, Jézus viszont egyenlő jogot (és felelősségetl) adott a házasságban való megmaradáshoz. A Mt 19 : 9 összhangban áll a Mk 10 : ll-el és Lk 16 : 18-al, de Máténál "a paráznaságot kivéve" megjegyzés is ott áll. Vajon miért különbözik egymástól a két változat ilyen jelentős kérdésben? a) Némely magyarázó szerint a házasság előtti paráznaságra utal itt Jézus. Ez a bűn a zsidó házasság felbontásának (pontosabban: érvénytelenítésének) elegendő oka volt (v. ö. 5 Móz 22 : 13-21). Ilyen információt kapunk a Mt 1 : 18-25-ből. Ezt a magyarazatot támasztja alá az is, hogya PORNEIA (= paráznaság) szó többnyire a házasság előtti erkölcsi vétséget jelzi, szemben a MOIKHEIA-val, amely általában a házastársak bűneit jelzi. Van azonban egy olyan érv is, amely nagyon bizonytalanná teszi e magyarázat helyességét. Ez pedig a következő: a Mt 19 : 9-ben Jézus konkrétan beszél a parázna asszony válás utáni újraházasodásáról. Ha házasság előtti paráznaságről lenne szó, akkor az újraházasodás lehetetlen volna, hiszen ennek a bűnnek halál volt a büntetése (5 Móz 22 : 21). b) Valószínűbbnek tűnik az a magyarázat, hogy mivel sem a zsidók, sem a görögök, sem a rómaiak nem vonták soha kétségbe a férjnek azt a jogát, hogy paráznaság esetében elbocsáthassa feleségét, ezért nem tartotta fontosnak Márk és Lukács külön megemlíteni ezt a kivételt. Jézus Krisztus itt újból leleplezi az álkegyes szemléletet. Szerinte, ha egy házasság - folyamatos paráznaság által - lényegét tekintve már felbomlott, akkor ezen 143

nem segít a látszat képmutató fenntartása. Ez természetesen nem mond ellene annak, hogy a megromlott házasságok helyrehozása és nem felbontása az egyedüli jó megoldás. Erre utal az 1 Kor 7 : 11 is: " ... béküljön meg férjével ...". A tartalommal szemben fenntartott képmutató látszat azonban a rendezés akadályává válhat. Ezért nem ajánlja ezt a megoldást a Szentírás (vö. Mt 18 : 17,1 Kor 16 : 22). 2. Pál apostol tanítása Pál tanítása itt is - mint mindig - Jézus Krisztus tanítására épül. Egyrészt megismétli Jézus idevonatkozó parancsát, hogy a férj és a feleség ne váljék el egymástól (1 Kor 7 : 10), másrészt annak szellemében továbblép, és az új, aktuális problémákra alkalmazza a Megváltó szavait. Az "egyebeknek pedig én mondom, nem az Ur" (11. vers) alapján semmiképpen sem vonható kétségbe e szakasz ihletettsége. Egyszerűen csak azt jelenti ez a megjegyzés, hogy itt nem egy konkrét krisztusi parancsra, hanem a Szentlélek "mindenre megtanító" segítségére épül az ihletett tanítás (vö. Jn 14 : 26). E tanítás (12-17 vers) értelme a következő: A házasság akkor is érvényes (törvényes) Isten előtt, ha az egyik fél nem lesz keresztyénné, hanem megmarad pogány vallásában. A született és születendő gyermekek ebben az esetben sem számítanak Isten előtt "tisztátalan", vagyis törvényes házasságon kívül született gyermekeknek. A hivő félnek nincs tehát oka és joga a válás kezdeményezésére ilyen esetben sem (vö. Mk 10 : 9). Az viszont előfordulhat, hogy a hitetlen fél el akar válni a házasságkötés után megtért feleségétől. Ilyen esetben a hivő fél számára engedélyezett a válás (inkább, mint Krisztus megtagadása a házasság fenntartása érdekében!). Hasonló esetek jöhetnek létre úgy is, hogya házasságkötésnél mindkét fél hivő volt, de később az egyik elhagyta az Urat. Ilyen esetekre nézve ma is irányadó Pál tanítása. Az nem tűnik ki a vizsgált szakaszból, hogy ilyen esetekben az "ártatlan fél" házasságot köthet-e újra.

GYÜLEKEZETI ÉLETÜNK MAI KÉRDÉSEI Amint láttuk, a Biblia többnyire világos és egyértelmű utat szab a válás kérdésében. Az azonban már nem ennyire világos, hogy az első gyülekezetekben hogyan alkalmazták az ihletett elveket (lásd azonban: Jn 8 : l-ll). A megtérés előtti válást és az újraházasodást megváltozhatatlan, elfogadott tényként kezeli az Újszövetség, hiszen mivel, a "tudatlanság idejében" történt, ezt "elnézi az Úr". Ezt világosan kimondja Pál az 1 Kor 6 : 9, ll-ben. Ez a gyakorlat követendő ma is. Ilyen esetekben a jóvátétel lehetetlen. Ezért Jézus parancsa ez: "többé ne vétkezzél". A gyülekezetben élő házaspárok elválásának megítéléséhez szükséges 144

lenne olyan közös, biblikus álláspont kialakítására, amely - figyelembe véve az esetek egyedi körülményeit - megóvná közösségeinket mind az erkölcsi szabadosság, mind a képmutató törvényeskedés romboló következményeitől. ' Dr. Almási Tibor

A magányosok: Nincs emberem? Gyors iramban változó társadalmunkban egyre nő a magányos emberek száma. Az elmagányosodás okai jórészt ismertek. Felbomlottak még vidéken is a nagycsaládok, amelyek azelőtt otthont és védettséget nyújtottak az öreg, ill. magára maradott családtagoknak. Emelkedik a válások, ezzel együtt a magára maradott házasfelek száma is, amelyeknek jelentős hányada férfi. Az 50-60 év közőtti nők egy része a második világháború emberveszteségeinek következményét viseli magáramaradottságában. Nyomasztó a magányos öregek száma is, akiket ha van is gyermekük, nem tudnak, vagy nem akarnak befogadni kis lakásukba. A gyülekezetben élő magányos emberek is valamelyik fent említett társadalmi rétegből kerülnek ki. Ezekhez jön még azoknak a nőknek a száma, akik fiatalon adták át életüket az Úrnak, közösségükön belül nem találtak hivő élettársat maguknak, és az Igének engedelmeskedve, nem voltak hajlandók felemás iga terhét vállalni, noha lett volna erre bőven alkalmuk. Ha a szabadegyházi gyülekezeteket vesszük figyelembe, azt kell látnunk, hogy a magányosság leginkább nőket érintő probléma. A férfiak, kevés kivételtől eltekintve, családban élnek. Az egyedülálló nők számaránya egyes gyülekezetekben olykor igen magas. Ezt azonban nem kell negatív jelenségnek tekinteni. Hisz' ezek egy része azokból a hűséges, az Úr útját megalkuvás nélkül járó nőtestvérek közül kerülnek ki, akiknek szolgálata szinte nélkülözhetetlen a gyülekezet életében. Örvendetes a jelenség másrészt azért is, mert ez azt jelenti, hogy a gyülekezeti közösség alkalmas arra, hogy otthont, védettséget, testvéri közösséget nyújtson olyanoknak, akiknek erre különösen nagy szükségük van. A fenti megállapítások ellenére mégis sokszor úgy tűnik, hogya gyülekezetekben nem értik meg igazán a magányosokat. Nemegyszer hallani gyermekes házaspárok ajkáról az értetlenkedést: Mi gondja lehet az egyedülállónak? Mit kezd az idejével munkaidő után? Miért nincs pénze, hisz'

145

csupán magáról kell gondoskodnia? Hogy lehet, hogy fáradt, hisz' éjszaka nem kell felkelnie síró kisgyermekéhez stb.? E rövid terjedelmű írás keretein belül nem térhetünk ki minden problémara, amelyekkel szemben az egyedülállóknak szinte naponként fel kell venniök a harcot, csupán a legjellegzetesebbeket sorolj uk fel. Nehéz nap nap után hazatérni az otthonba, ahol senki se várja - ha van egyáltalán otthona. Nem számolhat be senkinek a nap eseményeiről. öröméről, bánatáról. A munkahelyen felgyülemlett feszültségeket nem oldja fel a szerető, megértő társ együttérzése. Nincs, aki a háztartásban megjavítson valamit. Nehéz fizikai munkára, műszaki feladatok megoldására nehezen kap segítséget, és ha igen, drágán meg kell fizetni. Sokszor úgy érzi, hogy munkahelyén kihasználják családi állapotát. Neki kell ünnepi műszakot vállalni, túlórázni, mások helyett beugrani, hisz a családanyáknak mindenképpen haza kell menníök, Kis keresetű, magányos nő alig, vagy csak nagy áldozat árán tud otthont teremteni. A "vénlány" kategória még ma is kísért és a tiszta életet élő hivő nőnek - a szexuális problémák mellett - még esetleg el kell viselnie tágabb környezetének kihívását vagy gunyoros értetlenségét. A felsorolás nem teljes, a problémák sokrétűek és magukban hordozzák a veszélyt, hogy ha nem a Krisztus Lelkének erejével harcolj uk meg azokat, jellembeli és személyiségbeli torzulásokhoz vezetnek. Az egyedülálló nőt gyakran kísérti a kifosztottság érzése, ebből fakad a keserű, irigységgel teli állapot. Ez sokszor abban jut kifejezésre, hogy nehezen viselik el a velük egykorú asszonyokat, akiknek férjük. gyermekük van (pl. sógornőt). Gyakran túlérzékenyek, sértődékenyek, kisebbrendűségi érzés tölti el őket, ezért agresszívak vagy túlzottan visszahúzódók. Egyesek a magányból kikerülve túlzottan bőbeszédűek, terhére vannak a többieknek. Amíg a családanyának meg kell tanulnia a lemondást, a saját igényeinek háttérbe szorítását, az egyedülálló gyakran görcsösen ragaszkodik ahhoz, amije van: otthona nyugalmához, a kínos rendhez, a tárgyak épségéhez, megtakarított pénzecskéjéhez, és ez meggátolja abban, hogy önfeledten, örömmel szolgáljon azzal, amije van. E torzulás azonban nem szükségszerű velejárója a magányosok életének. Emberi kísértések minden élet velejárói, de fölöttük ott van az Úr, aki minden körülmények között kész megadni a kimenekedést és győzelmet. Jómagam gyakran idézem a nálunk is ismert, áldott szolgálatú indiai misszionárius, Stanley Jones egyik mondását: "Ha önmagad vagy a középpontban, probléma vagy, ha Isten áll életed középpontjában, akkor személyiség." Miben lehet segítségére a hivő gyülekezet az egyedülállóknak a kísértések legyőzésében? Elsősorban talán abban, hogy komolyan veszi azok problémáit, terheit. Ha több segítséget nyújt nekik a nehéz munkák elvégzésében.

146

Ha a családok bevonják körükbe egyik vagy másik nőtestvért, részt adnak nekik örömeikben, bepillantást engednek gondjaikba. A gyermektelen egyedülálló számára érzelmi gazdagodást jelent, ha személyes kapcsolatot alakíthat ki a család gyermekeivel, megértöbb lesz, ha maga is átéli pedagógiai fáradozásának néhány kudarcát. A fölöslegesség érzésétől szabadul meg, ha önként vállalja a gyermekek felügyeletét, és "kirnenőt" ad az édesanyának. Hadd szóljak még a köreinkben oly gyakran hangoztatott véleményről, mely szerint a nő beszélje meg problémáit nővel, a férfi férfival, vagy arról, hogy egyes prédikátorok - néha szinte gépiesen - a feleségükhöz küldik beszélgetésre a nőtestvéreket. Ha a fenti vélemény érvényesítése mechanikusan történik, sok sebet üt, és kárt okoz. Nem minden prédikátorfeleség alkalmas mindenfajta lelkigondozói beszélgetés folytatására. Az egyedülálló nőnek is szüksége van arra, hogy időnként férfival beszélje meg a problémáit. A férfi más szempontok szerint ítéli meg a dolgokat, ennek révén új, alkalmasint helyes megvilágításba állíthatja a problémát. Fontos azonban a tiszta háttér, a Lélek által megszentelt légkör. Az egymás terhének ilyen módon való hordozásában sem vagyunk magunkra utalva. Előttünk járt Valaki, Aki úgy azonosult velünk, hogy minden kiváltságáróllemondott, belehelyezkedett a mi életünkbe, és ment az engedelmesség útján egészen önmaga feladásáig. Ez a mi szolgálatunk útja is. Wladár Antónia

Több nemzedék egy fedél alatt "A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák." (Péld 17 . 6) "A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kapjunk el." (Albert Schweitzer)

Generációs problémák. Ez az első, amit a cím eszünkbe juttat. Életkorunkkal sokat változik gondolkozásunk, életvitelünk, változnak igényeink, céljaink és eszményeink is. A generációk közöttí különbség természetes tény. A lehetőségeink viszont, életkortól függetlenül, nagyon ritkán vannak összhangban igényeinkkel és vágyainkkal. Elgondolkoztatóak Weöres Sándornak erről írott sorai: "A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a 147

mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig él, vagy maga és mások rovására, rejtekutakon él. Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar".' Amikor egy fedél alatt, egymáshoz nagyon is "közel" él együtt a három nemzedék, a természetes különbségek, a kielégíthetetlen vágyak és igények gyakran súlyos konfliktusokhoz vezetnek. Különösen nehéz megtalálni a közös hangot a változások éveiben. A "dackorszakát" élő serdülő ifjú és a kezdeti öregkor fájdalmas meglepetéseivel küzdö idősebb ember sokszor önmagát is nehezen viseli el. Hogyan békítse össze mondjuk az édesanya nyugalomra és tiszteletre vágyó idős szüleit kamasz fiával, akinek "semmi sem szent" és aki "begyepesedett agyú" nagyszüleit és "maradi" szüleit az "őseit" - egyaránt kegyetlen éleslátással és elviselhetetlen pimaszsággal bírálja: aki a felnőtteket, csak azért, mert megöregedtek, nem képes tisztelni, mert csak azt tiszteli - vagy azt sem -, ami igazán tiszteletre méltó: az őszinteséget, a képmutatás nélküli közeledést, a valódi értékeket. A témával kapcsolatos szakirodalom nagyobb része a problémák, és azok orvoslása felől közelíti meg a nemzedéki kérdést. Kíséreljük most meg a másik irányb ól! Hogyan lehet jól együtt élni? Rosszul sokféleképpen lehet. Jól talán csak egyképpen. Ezt az utat megtalálni életünk nagy kísérlete. Kísérlet. Hogyan lehet, hogyan lehetne úgy együtt élni egy fedél alatt, hogy ne kopjunk el egymást koptatva az örökös súrlódások, sértések és sértődések élettörő gyötrelmében, hanem egymással együttműködve, rátaláljunk naponta arra az útra, melyen hajlamainkkal és képességeinkkel, a mindenkori fejlődésálla­ potunkkal és teljesítőképességünkkel összhangban járva, meg tudjuk őrizni a jóba és igazba vetett hitünket, mely által az "ifjúkor idealizmusának lágy vasa az elveszíthetetlen életeszmény acéljavá'? edződik. Mert nemcsak gondok és bajok forrása, de felmérhetetlen áldás hordozója is a "nagycsalád". De csak ott, ahol "a másokhoz ragaszkodó, de őt nem birtokló, szabadon hagyó és felszabadító, féltő, óvó és ugyanakkor elegendő teret biztosító felelősségteljes tisztelet és szeretet":' légköre kiragadja az embert legyen bár idős vagy fiatal - énjének tunyaságából, és arra serkenti, hogy lsten színe előtt közösen vágjanak neki az emberi rendeltetéshez vivő valóban "keskeny útnak". Nagyszülő, szülő és gyermek nem egyenlőek, de vagy éppen ezért _. kiegészíthetik egymást, mert az egymásrautaltságban és az egymásért-létben egyenrangúak vagyunk. Már puszta létünk is megváltoztatja a másik életét. Nemcsak az idősebb generációk hatnak a fiatalabbakra, hanem fordítva is! A folyton változó családban a harmóniáért naponta küzdeni kell. Ez nem148

csak "egymás tehetségének, képességének, jó oldalának elismerését jelenti, hanem hibáinak, gyengeségeinek, elégedetlenségének tudomásulvételét is,,4. Mert éppen a mások esendősége késztethet bennünket leginkább a szeretetre, a mások megsegítésére, s így az önmagunkból való kilépésre. "Hiszen a fölény nyomaszt, az alárendeltség érzete bántó ... A megsegítés, ennek szüksége viszont ... - a lélek legmélyebb rétegeiben jó érzést, a támogatottság és a támogatásra képesség érzését kelti'" . így a családban természetszerűen éledő "érzelem nagy erő, s nemegyszer veszélyes is. De igazában ... termékenyítő, éltető, ... lelkesítő. Nemcsak a családi kötelékekre vonatkoztatva, ... hivatásban, alkotásban, hitben, világlátásban egyaránt. Enélkül a világ sivár volna, számításokra és gépezetekre zsugorodna ... A hőerő központja a család, s abban is ... az anya. Amikor a felnövekvőket később mind több eldologiasodás, önzés és ridegség várja a kűlső világban, alighanem az anya, minden anya az, aki míg él, menti, védi, lélekben magához közel tartja még felnőtt gyermekét is" . Máshol nem pótolható, életre szóló élményt jelent a család ler "atalabbjai számára az idősebb nemzedékek egymással való kapcsolatának légköre. Az a harmónia, szeretet egymás hordozása, amit az apa és az anya, a szülők és nagyszülők, valamint nagyszülök egymás közötti, egymás iránti figyelmességében és türelmében testet ölt, alapvetően formálja későbbi kapcsolataink légkörét. Ugyanígy az itt átélt negatív tapasztalatok is sokszor egész életére elkísérik az embert. És nemcsak akkor, ha a gyermekek közvetlenül kénytelenek végighallgatni az idősebb generációk közötti nézeteltéréseket. Tévedés azt hinni, hogya gyermek- egészen fiatal korától - nem érzi meg és nem ismeri föl az ellentéteket. Ellenkezőleg! "A gyermek sokkal erő­ sebben éli át az atmoszférát, mint a konkrét élményeket. és még az sem téveszti meg, ha még olyan jól is titkoltan, és nem is a füle hallatára folyik a veszekedés, ha még olyan jól megjátsszák is a békés egyetértést"? A gyermekek távoltartása helyett az elkerülhetetlen nézeteltéréseket olyan hangnemben kell megvitatni, hogy azt ők is meghallgathassák. Így az idősebbek példáján megtanulhatják, hogyan lehet a véleménykülönbségeket a másik fél személyiségének tiszteletben tartása mellett megvitatni. Ehhez nagy önmérsékletre, és annak belátására van szükség, hogy "az elkerülhetetlen összezördülés nem megalázása a másiknak, hanem arra szolgálhat, hogy a vitás pontok tisztázásával jobb kapcsolat jöjjön létre" . A családi közösségben megtanuljuk. hogy a különbözö korú és nemű családtagjainknak milyen jó és kevésbé jó tulajdonságaik vannak, és ezek hogyan hatnak a közösségre. igy akarva-akaratlanul neveljük egymást. És még ennél több is történik. Az egymást kölcsönösen hordozó szeretetben kiábrázolódik az Isten iránti és a felebaráti szeretet krisztusi parancsában kapott etika alaprajza. Hiszen nem szerethetem igazán a szüleimet, ha test-

149

véreimet és nagyszüleimet nem tudom szeretni. Megtapasztaljuk, átéljük a szeretet oszthatatlanságát. Itt van kicsiben az egész világ. Itt egymás között, az otthon védelmében gyakorolhatjuk azt, amit azután a családon kívül kell csináln unk. Egymás érdekeit vigyázva rátalálunk a lemondás értelmére, egy más - "magasabb" - cél érdekében. És amikor az egymás iránti szeretet és bizalom határaihoz érünk - nemcsak idős korban! - megízleljük a magányt, mely fájdalmas ugyan, de ezt is meg kell tanulnunk, és itt a családban ez sem jelent elhagyatottságot. "Tudomásul kell venni a tényt, hogy titkok vagyunk egymás számára. Egymást ismerni nem annyit jelent, hogy mindent tudunk egymásról, hanem, hogy szeretettel és bizalommal vagyunk egymás iránt?" . "Mimódon lehetnek ezek?"lo -- kérdezhetjük. Hiszen a tények és tapasztalatok - úgy tűnik .- szöges ellentétben állnak a "jóba és igazba vetett" hitünkkel. A válasz: Jézus Krisztussal. Ha Krisztus jelen van a családban, akkor is lehetnek bajok és gondok a gyermekekkel, előfordulhat a házastársak között összeférhetetlenség (társválasztási hiba), betegség, idegesség, még közörnbösség és unalom is, és érezhetik a nagyszülők társas kapcsolataik fokozatos leépülésének fájdalmait is, de mindig van kihez fordulni erőért, vigaszért, egymást elhordozó szeretetért. Az egymástól oly sokban különböző családtagok között átélt egység jelenti az igazi családi közösséget. "Akikkel egy úton jársz, adj nekik lelki világodból annyit, amennyit csak bírsz, és fogadd, mint drága kincset, amit visszakapsz" 1 1 • És még valamit. Fedezzük fel együtt Isten teremtett világát! Lássuk meg, ismerjük meg, csodáljuk meg együtt "az ég csillagait, a mező virágait, az erdő fáit, a bogarakat és a madarakat, halljuk meg a természet nagy zenekarának ezer szólamát: szelek zúgását, viharok üvöltését, lombok susogását, tücskök cirpelését, békák ümgetését, méhek dongását, rigók rikkantását, galambok búgását ... "12. Ha együtt járunk a .Játhatók" megismerésében, a legtermészetesebben fogunk egy ütemre lépni a nagy Láthatatlan felé is, aki .Jegyen" szavával létre hívta e világot, és aki nem sajnálta érte odaadni a Legdrágábbat is, és aki végül elküldte Szentlelkét, hogy legyen, aki bukdácsoló lábainkat naponta vezesse rendeltetésünk keskeny útján. A Krisztusba vetett "képmutatás nélkül való" hit a legszilárdabb kapocs - egyben feladat is - a hivő családban az egymást követő nemzedékek között. "Eszembe jut a benned lévő képmutatás nélkül való hit, mely lakozott

150

először

a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában, meg vagyok azonban győződve, hogy benned iS.,,13 Ez a hit hozza létre az igazi közösséget, az igazi családot, mely mélyen gyökerezik, onnan tör ~lő, ahol mindenkivel közösek és egyenlőek vagyunk. Bérces Csaba JEGYZETEK Weöres Sándor: Egybegyűjtött Irások, 4. k. Magvető, Bp., 1981. 658. o. Albert Schweitzer: Gyermekkorom és Ifjúságom Emlékeiből, ford. Zsigmond Gyula, Bp., 1979. 54. o. 'Nyiri Tamás: Az Ember a világban, Szt. I. Társulat, Bp., 1981. 159. o. 4A. Auer, G. Teichtweier, H. és B. Stratling és mások: A testben való ember, Bécs, 1981. 122. o. s Granasztói Pál: Hitek és Tanok, Magvető, Bp., 1979.68. o. • Granasztói Pál: im. 45-46. L 7 A. Auer, stb. im. 123. o. • A. Auer, stb. im. 123. o. 9 A. Schweitzer: im. 5 I. o. 10 János 3 : 9/b. 11 A. Schweitzer: im. 51. o. 12 Varga Domokos: Tisztelt Családom-od-ja, Móra, Bp., 1979. 212. o. l' 2 Timóteus l : 5. 1

2

Család a gyülekezetben A magát "önmegvalósítani" akaró ember lázas igyekezettel keresi élete kiteljesedésének terét, lehetőségét, és ami a lehetőségeket illeti, mai világunk gazdagon terített asztallal várja éhező fiait a különböző klubokban, egyesületekben, társulásokban ... stb., ahol az ember megpróbálhatja a magában talált űrt betölteni az alkotás, játék, szórakozás különféle lehető­ ségeivel. Ezek a körök általában az egyes embert hívják, sokszor kínálatuk értékét éppen abban reklámozzák, hogy a családtól távol, a hétköznapok szürkeségével szakítva, új környezetben próbálhatják életük teljességre jutását munkálni. Mi, istenfélő emberek tudjuk, hogy amit az emberek az "önmegvalósulás" illúziójában keresnek, annak valóságát adja a mi Urunk, az Tőle jön, nem emberi produktum. Az ember élete értelmét Krísztusban találja meg, a közösségben, gyülekezetben, Isten népe között, ahol nemcsak az egyes

151

I

ember a meghívott, hanem szeretteinek szűke b':' c'; , _ 'c', egész csavösséget munkáló szeretete az emberi szív határain t ; ládot, azt a kis közösséget akarja megragadni, amelyr-e 'er él. Isten elhívása családo knak szól és családokban, családokon kereszt ül végzi is rnunkáját. A család, mint ahogyan a társadalomnak legjelentősebb. elsődleges csoportja, úgy a gyülekezetnek is építőköve, alapsejtje. A keresztyén család pedig nem készen kapott adottság, hanem feladat, és mint Isten népében az igehirdetés és tanítás elsőrenden való helye, arra hivatott c, )?y azok az értékek, amelyek a gyülekezet életét meghatározó mu::'~-t':')lyásolják mint: egymásrautaltság, hűség, bizalom, türelern r e : ' - a családban megalapozódhassanak, hogy azon túlmut..' Iejthessék ki áldásos hatásukat. A családnak a f u n L i ' , . _ , j t ket tős, egyrészt azon áldásoknak az átadása a :,' t':,,, l I:; ten rábízta, másrészt pedig az Úr által a koz _"C''': ,·-i'.' ; IlnIt:í'> nak, a Lélek vezetésének elfogadása, a rnir: " ~' n'n k, sítása a családban. .\ Milyen feladata, szolgálata lehet a csala ; csalár' .örben elhangzó imádságok a gyule x ; tehe! il, lelkipásztor az ige üzenetén e!.: ::s)ja!J' aza i,;gy szülők és gyermekek egy,::'t',e" ké r. sát 'ek, terhek alatt roskadozo. ",lk C' lel n, mert a hivő családi ortr '.. (lh:,! g' az üdvösség Fejedelmét iforrasa a gyülekeze rn.'! c !li '{_'l:~jLtl. c

:

T,

licsőítését

és a kÖlössé..ri .,

,'\ lilekezet ben va í, hill' eléneklésébc» \':lZY ,nil'ik gyerekek tehetnek h17,)1l\ ; j,)n! l)lI) módon élik meg Isten :;ni /\'saládi évfordulóknak. 1, i l l ' " zetben való együttes eltöltése, II tet L út végigtekintésére és ebh';! hálaadásra. A gyülekezetet vagv ; e,/y-el~v család, és rövid ahítatbn "l"l'teH szornszédok kal, meghívv-kezeti .desnapoko» eb/.:lI'.':. ',j ! vvenkor gya-. hlLl'lk : ;·I',i 1[I,;:',"merésén tui i:g'

.,',,111

J'."'''', magánv.

'.t

ir.unkálhatja egy csal.i.l eneknek több szólam,'e"

',ában Nagyszülők. .;aládban milyvn kü. ;c,ládban", a gyüleke.,"c,Jikalmat ad a rnez?TVa - az együues ',:1 tja meg ven Jegü! I:"'~ I' k körül ;,,' 1\,'~t 't;;_!

rr:~

It~Jek

I tetéből

valamit, ha karácsonykor vagy más alkalmakkor megnyitja otthonát az otthontalanok előtt. A családnak a gyülekezethez való viszonyáról tanúskodik az istentiszteletek látogatásának rendszeressége. A kívülvalók felé komoly bizonyságtétel ez hitük komolyságáról, ill. az ügy értékéről, hogy a család kiszámítható rendszerességgel együtt indul a bibliaórákra, istentiszteleti alkalmakra. Ez nem látványos felvonulás, de mégis demonstrációja annak, hogy a "mi családunk" erőforrása, lelki felüdülésünk helye a gyülekezet, melynek rendszeres látogatása a család közös programjában első helyen áll. De nemcsak a szomszédokra, hanem a gyülekezetbe járókra is ösztönzően hat egy-egy család hűséges jelenléte az alkalmakon, valamint mélyebb könyörgésre buzdíthatja azok szívét, akiknek a családtagjaik még nem ülnek velük együtt a padokban. A család szolgálata a gyülekezetben az is, amelyet már nem "intézményesen" mint család végez, hanem a család tagjai a közösségnek más-más csoportjában egyénileg tesznek. A vasárnapi iskolában, ifjúsági körben, ifjú házasok alkalmán, férfi- és női bibliacsoportokban végzett szolgálatoknak is kiindulópontja az együttes könyörgés és a családi asztalnál történt beszámolók után az együttes hálaadás. Hosszan lehetne a sort folytatni példákkal, ötletekkel, de kimeríteni a szolgálatoknak azt a gazdag lehetőségét, amely a gyülekezetekben a család előtt áll, nem lehet. Csodálatos ajándéka Istennek a közösség, a gyülekezet, amely tulajdonképpen erőtlen, bűnös, bukdácsoló emberekből, családokból és egyedülállókból áll, de együtt mégis a szentek közössége - Isten kegyelme és szeretete által. Adja az Úr, hogy Józsuéval együtt mondhassuk: Én és az én házam az Úrnak szolgálunk. Sztupkai Mihály

153

A gyül e kezet szerepe II családok életéhen "Mindpf! id/iben szeret, aki igaz barát, és test. erűl sz ületik a nyomorúság

idejére" Példabeszédek 17: 17

Egy emberi test testrészekből áll. A testrészek szervekből, a szervek szöa szövetek sejtekből épülnek fel. Isten teremtő kezében megformálva, tökéletes összhangban él így az emberi szervezet Ádám és Éva óta. De mi történik akkor, ha ezt a harmóniát !"egzav3rja valami, és az addigi egyensúly felborul? Amikor megsérül a sejt. srakad a szövet vagy törik a csont? A szervezet azonnal segítségre siet, és a sérült testrészt mentesíti a terheléstől, annak feladatait átadja egy másik testrésznek. Megindul a gyógyulási folyamat, míg végül ismét helyreáll az eredeti rend. A gyülekezet - Krisztus teste a jelenvaló világban -- szintén különböző egységekből áll: népekből. nemzetekből. gyülekezctekből, csal;5,JokhóJ és egyénekből. " ... Mert ahogyan a test egy, bár sok tarja van, 01,' a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettün k, abr zsidók, akár görögök, akár rabszolgák akái szabadok, és IT'inrl"~,'~;"n egy Lélekkel itattattunk meg". (1K'JT 12 : 12· 13). Isten szercret- ált-' I létr,,hozva, nagyszerű harmóniál-an él íflY a gyülekezet, megalakulésa '" 1'1<0. pünkösd óta. De mi történik 21. 1{fn hél :'7t 17 0S<7\1.angot megzavarj- ~ »íín, és az eddigi egység, !rÖ7h~~pg Ó~ n'p ! f"lhnm 1'l f, ,.,,11 'H széttőrik '?f"J C's:J!1d, kétfelé hasad egy és s·1{:>.( l·,t,,,· .,,~(") ;. ~viilekezet azonnal reagál, segítségr- sirt. cl Tllegs,;,;;1t. (' bír, ~1t.,1 ~n'(Tfi'rtf""htt .Jestrészt" mentesíti a tl'rhpl",~töl. ~r'n'lk f('h,ht?" ó' \il ! ";;,észnek". Megindu! ~ gyóg~,f"H'; ';'h"rt':l1, . ,i,,::1 n':'~' .1"T.:ll 2" pr(',J/'. ti rend. 'cc! ~ k özött, ·7.,~P,j " ,jt en,))",': tr· o l Ez a hasonlóság . ",!;;1 8 t,;jr"Dd8Iom amikor a rám bíz! t' r,.' ,.1. vi,101g07ásáhm 1·'?r1 t , · ""1('1,,1.;. 8.Z élet legkisebb egysége E";.:~ ~'::ül.t..",' vétekből,

ehben a körben -- éppen e7é'~ gonosz célja 'r' hogy az új éler.-' Ha nv,;;·,I' zajló esen-é:

154

".1,':'"

'-"b A ,;j::.!} "\1 ;:~d,j·lqk;lL sol-'L· '

I

q

I.'

lizilálja a "<'iH.',

.zülessenek' ha cs:J 'etetlen n·

l ;,..

-. ';ll.· ~:;lk()s

1,:.: '; ' "

)-,

!\ --,lz'rni,

hjqn;', \' ,1

1

<

~

_

l

r "'i'iink

.,.. ' ',di éjet

válságba került. Az egymástól elhidegült szülők érzelmi sivárságában a gyermekek és a nagyszülők magukra maradnak, szinte idegenekké lesznek egymás számára a család tagjai. A válások száma növekszik - Magyarországon ma minden harmadik házasság válással fejeződik be -, egyre több gyerekvárosra lenne szükség, a szociális otthonok túlzsúfoltak. A túl korán elkezdett nemi élet, a nyitott házassági kapcsolatok terjedése további nehézségeket teremtenek. Joggal vethetjük fel a kérdést: nincs hát akkor semmi, ami meg tudná állítani ezt a szétzilálódást? Nincs senki, aki "Megállj!"-t tudna parancsolni ennek a bomlási folyamatnak? De van! Itt él a világban a gyülekezet, a Krisztus teste, melynek legszentebb hivatása, hogy sóvá legyen, világítson, hogy példát mutassonl Feleke. zeti hovatartozás nélkül, nekünk, hivő embereknek kell bebizonyítanunk. hogy Isten a családot ajándékként, egy maradéktalanul boldog élet színtereként adta az emberiségnek, nem pedig olyan szörnyű tehernek, amitől mindenáron szabadulni kell. Legyünk bátrak és bízzunk az Úr ígéreteiben. Mutassuk be a világnak, hogy együtt, egymást segítve lehet boldog családi életet élni! Hogyan is tud segíteni és mi lehet a szerepe a gyülekezetnek egy-egy család életében? A kánai mennyegzőn nem a vőlegény, nem a menyasszony, nem az örvendező násznép, hanem Mária, az Úr Jézus édesanyja vette észre, hogy elfogyott a bor! Ez ma is így van. Ha egy családban kevesebb lesz az öröm, meghidegül a szeretet, elfogy a békesség, akkor azt mások hamarabb észreveszik. A gyülekezet feladata, hogy időben észlelje a hibát. Nagy kegyelem, ha a gyülekezet egy-egy család nehézségeit érzékeli és segítséget is ad, mielőtt a hitetlen világ kinevetné az Úr gyermekeit. Igen, a hiba, a baj észlelése után a segítségnyújtás következik. Mit is tett Mária? Leszidta a vőlegényt vagy megdorgálta a násznagyot? Ó nem! Egyszerűen elmondta Jézusnak a tényeket, és mindent rábízott az Úrra. A segítségnyújtás szolgálatát csak Jézus Krisztus által felkent emberek végezhetik. Nem lehet kíváncsiskodva, megbízatás nélkül más emberek életébe beleavatkozva csupán annyit megállapítani, hogy "te kedves testvér nagy bűnt követtél el!" Hiszen ezzel a családnak is, magunknak is csak szenvedést okozunk. A segítségnyújtást az jelenti, ha szelíden, baráti szeretettel feltárjuk a hibákat, s egyben azt is megmondjuk, hogy mi módon kell továbbmenni. "Amit mond, megtegyétek! " ~ szólt Mária a mennyegzőn a szolgáknak. Ez a gyülekezet számára járható út: Jézus Krisztus válaszával a szívünkben, magunkat megalázva, szolgálva segíteni és nem csupán bölcs tanácsokat osztogatni. Egyszer azt mondta egy kedves barátom: "Egy nehéz kérdésben csak attól fogadj el tanácsot, akinek ugyanabban a problémában megharcolt, győztes élete van!" Így tud segíteni a gyülekezet: az elkedvetlenedett édesapához egy másik, de örvendező édesapát; az elkeseredett fiatalasszonyhoz pedig egy re155

•

II

ménységgel teli, vidám nőtestvért kell küldeni. A nagyszülőkhöz az idősebb testvérek menjenek, a gyermekeket pedig a gyülekezet fiataljai keressék fel. Persze mindezt a Szent Szellem vezetése és felkenetése alatt. Ez a szolgálat nem lehet csupán az -elöljárók ügye. Az egész gyülekezetnek együtt kell élnie, egy Isten által egybeszerkesztett nagy családként! Nagy áldás lenne, ha a gyülekezetben mindenkinek lenne igazi barátja. Mint Dávidnak Jonathán. "Egy barát édes szavai olyanok, mint a kenet és jó illat, megvidámítják a szívet" (Pid 27 : 9). Ha kéred, Isten meg fog ajándékozni egy olyan baráttal, aki minden időben szeret. Meddig nyújthat a gyülekezet ilyen segítséget a családoknak? Egészen addig, amíg a felborult család önállóan is képes már továbbmenni. S hányszor kell áldozatot hozni a másikért? Ahányszor csak szükség van rá! Amiképp Pál apostol tette: "Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4 : 19). Miután helyreállt a rend a családban, megszűnt a "mosolyszünet" a férj és feleség között, a gyermek újra kis-barátja lett a szüleinek, a gyülekezet szolgálata akkor sem fejeződött be. Folyamatosan lelkigondozassal. állandó törődéssel kell vigyázni egymásra. A szeretet mindig találékonnyá tesz. Speciális és közös programok szervezésével a gyülekezet minden generációjának lehet hasznos időtöltést biztosítani. A kirándulásokon a fiatalok nemcsak a labdát kergethetik, hanem egy fa kellemes árnyékában életük feszítő problémáit is megbeszélhetik. Egy-egy ifjúházasok óráján - ha ezt mindenki őszintén akarja - el lehet jutni addig, hogy a pénzbeosztástól kezdve, a gyermeknevelés buktatóin át a szexuális élet kérdéseit is meg lehessen vitatni. Komoly segítséget jelent, ha a bajbajutottak, az elakadtak látják, hallják, hogy ugyanabból a harcb ól rriiképp tudtak testvéreik győztesen kikerülni. A "nagyszülők klubjában" pedig, az Ige közös tanulmányozásán túl. nagyszerű lehetőség kínálkozik arra, hogy minden idős testvér megtalálja a maga igazi helyét, ahol mások számára hasznosan tudja napjainak szabad óráit eltölteni. Egy gyakorlati példát szerétnék említeni, amit Angliában láttam. Az egyik gyülekezetben szerdára és csütörtökre szervezték meg az imaórákat. A szerdán imádkozók gyermekeire a csütörtökön összejövők vigyáztak szerda délután, és természetesen fordítva is így volt. Nagyon egyszerű, de sok áldást hozó módszer ez. Van a gyülekezetnek még egy óriási lehetősége a családok felé: segítséget nyújtani ott, ahol az egyébként rendezetten élő család nem képes a maga erejével boldogulni. A matematika- és fizikakorrepetálások, idősebbek részére bevásárlás és takarítás, költözködésnél bútorszállítás, ledőlt kémény felfalazása és ... sorolhatnám szinte vég nélkül. hiszen a mindennapi élet ezernyi alkalmat nyújt annak bizonyítására, hogy hivő életünk nem csupán elmélet. Valamire szeretném külön is felhívni a figyelmet. Sajnos sokszor előfor-

156

dult már, hogy a segítséget adni kívánó testvér úgy nyúlt egy-egy család nehéz kérdéseihez, hogy végül a megbékélés helyett csak növekedett a baj. A gyülekezet csak a katalizátor szerepét töltheti be, beindítja a folyamatot, de azután csendben, észrevétlenül visszavonul. A férfiaknak úgy kell szeretetüket feleségük felé irányítani, hogy értelmes módon tudjanak együtt lakni örökös társukkal (IPt 3 : 7). A feleségek részére pedig az Ige szerinti engedelmesség áldásait kell vonzóvá tenni (Ef 5 : 22). A gyermekek előtt szüleik tekintélyét, becsületét kell megvédeni, vagy helyreállítani (Ef 6 : 13). Arra is vigyázni kell, hogy ne a segítséget hozó testvér szolgálata nyerjen dicsőítést, hanem a család belső rendje, harmóniája váljon krisztusivá. Az . igazi szolgálat Jézus Krisztust magasztalja fel, míg a szolgálatot végző szinte láthatatlanná lesz! Szívből kívánom minden gyülekezetnek azt a hatalmas belső összetartó erőt, azt a naponkénti áldást, amit az Ige szerinti élő közösség adhat számunkra. Legyünk mi ebben az elhidegült, békétlen, szeretet nélküli, irigy gyűlölködő világban egészen mások, mint a reménység nélküli, Istent nem ismerő emberek. Életünk hirdesse, hogy Jézus Krisztus szeretetében, a Szent Szellem erejével a hivők közössége több mint a templomba járó emberek időnkénti csoportos összejövetele. Ne csak mondjuk, de éljük is, hogy Jézus Krisztus kereszthalála bennünket egy néppé, egy igazi, nagy családdá tett. Legyenek így valósággá mindennapjainkban az Ige szavai: " ... a mostani időben a ti feleslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok feleslege is pótolja majd a ti hiányotok, és hogy így egyenlőség legyen" (2Kor 8 : 14). Mézes László

Minden íróasztal vall a gazdájáról. Azok a tárgyak, amelyek rajta vannak, de azok is, amelyek a fiókok mélyén rejtőznek. A rend is sok mindent elárul. Idős bácsit látogattam meg, az ő íróasztala igen sokat tudna mesélni. Szernlélödöm, gyönyörködöm benne. Erre elém tart egy különös írószerszámot. - Ez az én Dárius-ceruzám mondja. - Még ifjú voltam, amikor vettem. Töltőceruzához hasonlít, csak vastagabb, mindenféle irónbél belefér, így a legkisebb darab sem vész kárba, írhatok vele akkor is, ha a ceruza csonkját már kezembe sem tudnám fogni. Mivel minden maradékot beletettem, mindig volt benne bél, ezért a szűkös időkben nekem a Dárius kincsével felért! - No meg azért is, rnert megtanított becsülni a kicsiny dolgokat is! 0-

Póth Béla 157

ASZET ES TAGEGYHAZAINAK , , ", TANULMA.NYI ELETEBOL ~

~

A Szabadegyházak Tanácsa LelkészképzőIntézetéről A Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézete immár 17 éves múlt ra tekinthet vissza. Bár e 17 esztendő - történelmi távlatban nézve - nem nagy idő, mégis mennyi minden történt e néhány év alatt! Bibliai példával élve iskolánk a mustármagnyi kicsiny kezdetből indult, és ma már szép eredményeknek örvendhetünk. Érdemes megállni és megemlékezni a megtett útról, Istennel szerzett tapasztalatainkról. Először az iskola létrejöttének szükségességét az előzményeket tekintsük át röviden. A SZET-be tömörült kis közösségek számára igen nagy gondot okozott a lelkészutánpótlás kérdése. A felszabadulás előtt ennek elsősorban jogi akadályai voltak, mert az 1895. évi 43. törvénycikk alapján csak az elismert egyházak rendelkezhettek a lelkészképzés jogával. Egyedül a Baptista Egyháznak sikerült - az 1905-ös elismerte tés után 1906-ban - megszerveznie rendszeres lelkészképzést. A többi tagegyház e képzést bibliai tanfolyamokkal vagy pedig külföldre irányított tanulókkal oldotta meg. Ez viszont rnindenképpen félmegoldás volt. A felszabadulás után kedvezőbb feltételek alakultak. A tagegyházak közül többen kísérleteztek lelkészképző intézet szervezésével, de a növekvő igényekkel nem tudtak lépést tartani. Hiába volt a sok áldozat és fáradság, az elindított munka nem hozta meg a kívánt és várt eredményt; egyrészt a tagegyházak kis létszáma és a megfelelően képzett tanári kar hiánya miatt, másrészt a kisegyházak egy állandóan működö, nappali tagozatú lelkészképző fenntartását nem tudták anyagilag biztosítani. Erejüket meghaladó volt ez a feladat. Viszont egyre inkább jól képzett, a mai élet kérdéseire válaszolni tudó lelkészekre volt szükség. A közösen jelentkező problémák gyors megoldásra vártak. A tagegyházak felismerték, hogy hatékony lelkészképzést csak testvéri összefogással lehet végezni. Így kezdte el a Szabadegyházak Tanácsának elnöksége a közös munka megszervezését. A tagegyházak teológiai akademiat végzett lelkészeiből 1966>-

158

ban bizottságet hívtak össze, amelynek tagjai megvízsgálták a tennivalókat és megállapították, hogy az igényeknek legjobban egy levelező rendszerű oktatás felelne meg. 1\ lefektetett tervek alapján 1967 őszén indult meg a tanulmányi munka. Nem volt könnyű a kezdet. Meg kellett tanulni először együttdolgozni, megbecsülni, testvérnek tekinteni a más hitet vallót, tiszteletben tartani meggyőződését, kegyességi szokásaít. A különböző felekezethez tartozó hallgatók az alapvető teológiai tárgyakkal kapcsolatosan havi egy alkalommal tartott közös konzultáción hallhatnak előadásokat, és beszélhetik meg tanáraikkal a tanulandó anyagot, amelyet otthon dolgoznak fel jegyzetek és tételsegédletek alapján. Az általános tárgyak tanulása mellett szükséges, hogy a hallgatók elsajátítsák tagegyházuk specialis tanításait is, ezért minden tagegyházon belül szerveznek ún. specialis, illetve gyülekezeti munkásképző tanfolyamokat, amelynek elvégzése ajánlott és kötelező a lelkészi szelgálatra készülők számára. Ezt azért lényeges megemlíteni, mert a Lelkészképző Intézet sajátosan felekezetközi jellegű. Nem törekszik a különböző tagegyházak dogmatikai és szervezeti egységesítésére. Nem valamilyen sehová nem tartozó, általános szabadegyházi lelkészeket képez, hanem olyan pásztorokat, akik világosan látják a szolgálat felelős és sok feszültséget igénylő terhét. Amely tagegyházból jöttek, ahol hitéletüket élik, ott fogják majd szolgálatukat is végezni. Az oktatás jellege miatt csak háromévenként indul első évfolyam. A tanulmányi idő 5 és fél év. A félévi és év végi vizsgákon túl az első év végén a hallgatók a tanári kar és a tagegyházak megbízottjai előtt minősítő vizsgát tesznek. E vizsga eredményes letétele után folytathatják tanulmányaikat. Az első három év alapfokú teológiai képzést ad, amelyalapvizsgával zárul. Az ezt követő két és fél éves szakasz a lelkészi oklevél megszerzéséhez szükséges ismereteket nyújtja. Az ötödik év végén a hallgatók házi záróvizsgán adhatnak számot a tanultakból, s ennek eredményes megállása után végbizonyítványt, valamint lelkészi oklevelet kapnak, amely a küldö tagegyházban érvényes. Az iskola történetében döntő fordulatot jelentett az, hogy 1972. október 28-án a Debreceni Református Teológiai Akadémia testvéri megállapodást kötött a SZET Lelkészképző Intézetével, amelynek értelmében a tanult anyagból a kiemelkedő eredményt elért hallgatók vizsgát tehetnek a nagy múltú intézetben a Lelkészképesítő Vizsgabizottság előtt. Ezzel a vizsgával a hallgatók főiskolai rangú oklevelet szerezhetnek. E lehetőséggel először 1973. április 7-8-án éltünk, amikor 7 hallgatónk adott számot tudásáról. Majd ezt követően 1976. április 8-9-én ll, 1979. április 19-20-án 10, és 1981. május 25-26-án 7 hallgató tett eredményes vizsgát a történelmi falak között, Eddig összesen 35 hallgatónk (ebből tagegyházi bontásban: 9 evan159

géliumi pünkösdi, 1 baptista, 3 metodista, 20 adventista; egyéb bontásban: 26 férfi és 9 nő) vizsgázott Debrecenben. Más teológiákkal - Baptista Teológiai Szeminárium, Budapesti Református Teológiai Akadémia, Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia is jó kapcsolatunk van, jegyzeteket cserélünk; sőt 1980. április 8-án újabb megállapodás aláírására került sor, amelynek alapján hallgatóink a Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia Bizottsága előtt is tehetnek szigorlati vizsgát. A neves protestáns teológiákkal kiépült jó kapcsolatot bizonyítja az a tény is, hogy Szemináriumunkban tanít és végez nagy értékű szolgálatot ifj. Dr. Bartha Tibor református professzor 1971, dr. Vámos Józse! evangélikus professzor pedig 1975 óta. Nehéz volna eldönteni, hogy melyik részről volt nehezebb megtenni a lépéseket. A SZET-tagegyházak részéről ugyanis hiányzott a nyitottság, a történelmi egyházakat pedig az előítélet kötötte meg. Köszönet illeti mindazokat, akik mind a két oldalon harcoltak az előítéletek ellen, és létrehozták a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok mai formáját. A Baptista Teológiai Szeminárium tanárai közül Győri Kornel. Hetényi Attila és dr. Nagy Józse! tanítanak Intézetünkben. Intézetünk két tanára, Nagy József és Szigeti Jenő doktori oklevelet szerezhetett a Debreceni Református Teológiai Akadémián. Jelenleg Szemináriumunknak 8 tanára, valamint 1979 óta 3 tanársegédje van. Az iskola dékánja kezdettől fogva dr. Szigeti Jenő adventista lelkész, aki nagyon sokat tesz azért, hogyaLelkészképző célkitűzéseit megvalósíthassa. A tanári kar minden tagja képességei maximumát igyekszik nyújtani, bár ez nagy áldozatot jelent részükről, mivel egyházi és egyéb szolgálatuk idejük nagy részét leköti, s szabad idejüket áldozzák fel jegyzetek, tételsegédletek készítésére, dolgozatok javítására, az órákra való készülésre. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Intézetünkben jó légkörben folyik a munka, a tanárok és a hallgatók egymás közötti kapcsolata felekezeti feszültségtől mentes, kölcsönös megbecsülés és segítőkészség tapasztalható. Az iskola történetében még egy jelentős dátum van: 1976. február 26-a. E napon hagyta jóvá az Igazgatótanács Palotay Sándornak, a Szabadegyházak Tanácsa akkori elnökének azt a javaslatát, hogyaLelkészképző gazdasági vezetése, adminisztrációja külön legyen választva a SZET pénzkezelésétől és adminisztrációjától. Mivel kezdettől fogva a H. N. Adventista Egyház központjában folynak a konzultációk, vizsgák, és a jegyzetek itt készülnek, ezért az iskola összes ügyeinek az intézése is ide került át önálló pénzkezeléssel. A gazdasági igazgató Erdélyi László adventista lelkész lett, akinek a legnehezebb és sok gondot okozó feladat jutott, mert a SZET-től átvett álladék az elszámolás után csupán 726,60 Ft volt, és ugyanakkor meg kellett váltani a SZET-nél lévő jegyzeteket is 80 OOO Ft-ért. A H. N. Adventista Egyház 100 OOO Ft kölcsönnel járult hozzá, hogyaLelkészképző ki160

adásait fedezni tudja. Ebbő1 a kölcsönből 1983. május ll-ig 65 OOO Ft-ot sikerült visszafizetni. De ez nem jelenti azt, hogy az Intézet anyagi természetű gondja megoldódott. A hallgatók létszáma viszonylag kevés, így a befolyt összegek csak épp hogy fedezik a kiadásokat. Ugyanakkor örömmel mondhatjuk, hogy Isten segítségét is megtapasztaltuk - mert mindig, amikor már úgy tűnt, hogy nem lesz miböl fizetni - arra indította emberek szívét, hogy adakozzanak az iskola részére. Az 1982}83-as tanévben 3 évfolyam - 1., III. és V. - rnűködik. Az I. évfolyamban 22, a III. évfolyamban 13 és az V. évfolyamban 6 hallgatónk van. Sajnos mindig nagy a lemorzsolódások száma, ez nagyrészt szociális okok miatt adódik: katonai behívó, házasságkötés, családi okok, munkahelyi problémák. Ezért sohasem tudjuk előre megállapítani, hogy a következő tanévben hány hallgatóra számíthatunk. Valóban nagy erőfeszítést igényel családi és gyülekezeti elfoglaltságok mellett a főiskolai követelményrendszer teljesítése. A tagegyházak erkölcsi és anyagi természetű támogatására, nagyobb összefogásra - mint kezdetben volt - van szükség ahhoz, hogy az intézetben folyó munka továbbra is gyümölcsöző legyen. Tekintsük szívügyünknek a Lelkészképző munkáját! Lehetőségeink adottak, csak élnünk kell vele. Még sokat beszélhetnénk iskolánk múltjáról, jelenéről, örömeiről és gondjairól. Látjuk a megtett utat, és itt elsősorban Istennek tartozunk hálával és felelősséggel az elért eredményekért. De látjuk a feladatokat is, amelyek elvégzéséhez továbbra is Isten erejére van szükségünk. Nemrég még én is ez iskola hallgatója voltam. Csak jót és szépet tapasztaltam. Megtanultam azt, hogy becsülni tudjam a felebarátot, a más hitet vallót, lássam meg másban a szépet, a jót, az őszinte Isten keresést, a tiszta élet utáni vágyat. Megtanultam, hogy ne feledkezzem el soha arról, hogy Isten mindenkit egyformán szeret. Ö azt nézi, hogy a kapott világossággal hogyan élünk. Ö az embert látja, akiért feláldozta egyszülött Fiát. Felelős­ séggel tartozunk egymásért! Nem közömbös, hogy milyen befolyást árasztunk másokra. Ha jó befolyást árasztunk, nem marad el az eredmény. Köszönjük államunk megértő támogatását. Kérjük a gyülekezetek és a tagegyházak segítségét - imádkozzanak többet ezért az iskolaért, hogy az ott folyó munka ne csak a tudomány, hanem a lélekmentés gyümölcseit is teremje, s így minél többen megismerhessék Isten örömüzenetét.

Kárpáti Petronella

161

Külföldi és hazai vendégek a SZET Lelkészképző Intézetének évnyitójdn Budapesten. a Gizella úti Evangéliumi Pünkösdi kápolndban 1982. szeptember l l-én Ökumenikus imahét 1983. január. Közös úrvacsora Kispesten

162

A Baptista Teológiai Szeminárium A Magyarországi Baptista Egyház lelkészképző intézete, a Baptista Teológiai Szeminárium történetéről és sokoldalú munkájáról néhány éve "Emlékkönyv" jelent meg. Az intézet alapításának 75. évfordulójára írt gazdag tartalmú műben szinte minden lényeges ismeret megtalálható, ami széles érdeklődésre tarthat számot a rnai olvasók táborában. Ez ismertetés során nincs is szándékomban, hogy a sokak birtokában lévő "Emlékkönyv" adatait és anyagát ismertessem. Inkább a jelen munkáját vázolom, a legfontosabb tanulmányi, nevelési és missziószempontok figyelembevételével. Ezt nem úgy teszem, mintha nem akarnék tudni értékes történelmi múltunkról, hanem úgy, mint aki nagyon értékelem és megbecsülöm haladó hagyományainkat. Meg vagyok győződve, hogy a történelmi fejlődés során úgy jutottunk el a mához, hogy elődeink munkájának méltó folytatói lehetünk. Ma is időszerűnek tartjuk a hatvan év előtti álláspontot a teológiai felkészültségre vonatkozóan: "Az Isten igazságának alapos ismerete nélkül senki sem képes igazságra vezetni lelkeket. Alapos megtérésre, józan eImére, az igazságban való jártasságra és széles körű ismeretre van szüksége annak, aki ezen a téren célhoz akarja juttatni a kereső lelkeket!" "Kiapadt kút nem enyhíti a szomjúságot, üres kenyeres kosár nem tartja jól az éhezőt ... A lelki élet igényei növekednek ... Nem prédikálhatjuk mindig a megtérést, hanem szükség van nevelő, erősítő, ismeretbővítő tanításra is. Az így kezelt lelkek nem könnyen téveszthetők meg ... Főként Krisztus megismerésére kell vezetni a lelkeket" (Udvarnoki András: Népszerű Teológia IV. 44-45. 1.). Immár a 77. tanévben járva, ma is elsőrendűen fontosnak tartjuk a sajátos elhivatottság bizonyosságát, a megtért, újjászületett és megszentelt életet élő jelöltjeinktől. Emellett akarjuk, hogy korrekt, egyenes jellemű, munkabíró és szorgalmas emberekként tanuljanak lankadatlanul a négy + egy éven át tartó komoly és sokszor megterhelő tanulás során. A bentlakók és bejáró hallgatók testvéri közössége szinte családi és gyülekezeti kört alakít ki, ahol a szeretetben való együttlét gyakorlására igen sok alkalom kínálkozik. Az intézet házirendje is hozzájárul a fegyelmezett élethez, a nevelés és az önnevelés módszereinek alkalmazásával. Fokozatos fejlesztés során elértük, hogy tananyagunk és tantervünk lényegében azonos a nemzetközi európai baptista teológiai intézetekével, valamint a magyarországi protestáns teológiai akadémiákéval. A tanulmányi anyag nyolc félévre van felosztva. Vannak egy-két és négy féléves (szemeszter) tantárgyak, heti egy-, két- vagy háromórás taní163

,I tási idővel. A heti óraszám 25-30 óra között változik. Az egyéni áhítatok mellett mindennap tartunk közös áhítatot is. Szombaton nincs tanítás. A fő teológiai területek tanárai a következők: - Az ószövetségi-tárgyakat és a héber nyelvet: Hetényi Attila tanítja - Az újszövetségi tárgyakat és a görög nyelvet: dr. Páth Géza tanítja . -- A rendszeres teológiát és az etikát: dr. Nagy József tanítja - A gyakorlati teológia tárgyait (homiletika, lelkipásztortan, vallás, pszichológia) Győri Kornél tanítja - Az egyháztörténetet (egyetemes és baptista részét) dr. Mészáros Kálmán tanítja - Az egyházzenei tanszéket Beharka Pál vezeti - Újszövetségiteológiát és angol nyelvet dr. Gerzsenyi László tanítja. - A társadalomtudományt és az ökumenikát Kiss Emil tanítja. A fel nem sorolt segédtudományokat sorra kerülésük idején a tanári kar tagjai lehetőleg arányosan felosztják maguk között, Ehhez a sok anyaghoz természetesen megfelelő alapképzettséget kívánunk. Ma már minimum a középiskolai érettségi vagy az annak megfelelő iskolai végzettség, de egyre több a hallgatók közt a főiskolát és egyetemet végzett. Tanítási módszerünk az előadás, megbeszélés és konzultáció. Óránkénti beszámolást tesztek alapján a nyelvekből tartunk. A többi anyagból havonkénti beszámolókat és zárthelyi dolgozatokat kérünk. Egyes anyagokból félévi szóbeli vagy írásbeli szigorlati összefoglalót tartunk, más anyagokból félévi vagy év végi kollokviumot. A nyolc félév végén a hallgatóknak szóbeli szakvizsgát kell tenniük: ószövetség, újszövetség, rendszeres teológia, gyakorlati teológia és egyháztörténelem tárgyköréből. A negyedik év során egy megadott círnjegyzékből választás és kijelölés alapján az írásbeli szakdolgozat témája is ismertté lesz. Ezt a témát az ötödik, a gyakorlati évben kell kidolgozni és a szabályoknak megfelelően az ötödik év végén megvédeni. Csak ennek sikeres befejezése után kaphat diplomát a hallgató, aki ekkor már szolgálatban áll, de csak az oklevél megszerzése után avatható fellelkipásztorrá. Lényeges elemnek tartjuk hallgatóink nevelésében a gyülekezetekkel való élénk kapcsolatot. Minden hallgatót beosztunk egy-egy budapesti gyülekezetbe, ahol mint rendes tag részt vesz az istentiszteleteken és a lelkipásztor vezetésével a szolgálatokban is. A tőle telhető legtöbbet teszi a gyülekezeti munkában. Kapcsolatot tart tagokkal, általában vasárnaponként más-más család vendégeként megismeri a gyülekezetet, annak örömeit és

164

t problémáit. A hallgatók a gyülekezetben nemcsak lelki, hanem anyagi támogatást is kapnak. Mivel ez a beosztás egy-egy évre szól - és ritkán engedélyezzük a hosszabbítást - így legalább négy gyülekezetben gyűjthet a hallgató tapasztalati ismereteket későbbi lelkipásztori szolgálatához. Egy másik típusú kapcsolat a gyülekezetekkel az ún. teológusnapok. Általában havonta egy alkalommal eleget teszünk távolabbi gyülekezetek meghívásának. Lehetóleg valamennyi hallgató részt vesz egy-egy tanár kíséretében - és ilyenkor az egész vasárnapi szolgálatot maguk között beosztják. Többféle módon megvalósul ilyenkor a testvéri kapcsolat ápolása, részben a családoknál a vendégségben, részben beszélgetések a gyülekezetben. Az utóbbi években kialakult jó gyakorlat szerint a teológusnapok mellett gyülekezeti napok is gazdagítják a kapcsolatot. Ugyanis egyes gyülekezetekből és körzetekből népes csoportok tesznek látogatást az intézetben, és általában adományaikkal együtt érkezve, néhány órás testvéri együttlétben a hallgatókkal, lelki javaikat is kölcsönösen megosztják egymással. Külön szeretném kiemelni az évtizedes hagyománnyal rendelkező legációs időszakokat. Különösen a karácsonyi, de a húsvéti időszakban is igen széles lehetőség nyílik megismerni a vidéki körzetek testvériségének életét és problémáit. A töl-b napos ünnepkörben felkészülten, de néha spontán is, tíz-tizenöt - néha meg több - igehirdetéssel kell szolgálni lényegében kezdő embereknek, ami nagyon komoly feladatot jelent. Egy-egy ilyen legáción úgy összefonódik a teológushallgató és a gyülekezet, hogy az később a szolgálati helyet is jelentheti. Nemcsak a jó igehirdetésre neveljük ifjainkat, hanem a jó forgolódásra, a segítőkész, példás magatartásra is, hiszen a legtöbb gyülekezetben abból ítélik meg Teológiai Szemináriumunkat, hogy milyen volt a legátus szolgálata és magatartása. Még egy fontos tényre szeretnék rámutatni, és ez: a munkára való nevelés. Az elmúlt tanév végén még tÍZ napig maradtak hallgatóink, hogy az intézet belső festési munkájában segédkezzenek. A jelen tanév kezdetén két hetet töltöttek társadalmi munkában: a debreceni és a pécsi imaház-építkezéseknél. Az intézeti élet mindennapjaiban is különböző szolgálatokat végeznek hallgatöink, beleértve az intézet és körlete folyamatos tisztán tartását. Teológiai Szemináriumunk a hazai baptista misszió fontos része, közismerte n .mísszíönk szíve". Tehát nem "állam az államban", hanem szorosan beépül az egyház életébe. Az országos vezetés a Teológiai Szemináriumi Bizottság hatásköre útján vesz részt az intézet felügyeletében. Bár a közvetlen vezetés a dékán és a tanári kar feladata, a szellemi irányítás és az anyagi természetű feladatok megoldása elsőrenden a szakbizottság hatáskörébe tartozik. E hatáskört Szervezeti Szabályzatunk így fogalmazza meg: "A 165

Teológiai Szemináriumi Bizottság tanácsaival és közrernűködésével elősegí­ ti a Teológiai Szeminárium munkáját. Részt vesz a jelentkezők felvételi elbírálásában; személyesen megvizsgálja a jelöltek hitbeli meggyőződéséf és lelkipásztori szelgálatra való alkalmasságát. Észrevételezi a tanári kar által készített évi tantervet. Segítséget nyújt ahhoz, hogy a tanítás és a lelkigondozás a baptista hitelveknek megfelelő legyen. A bizottság tagjai részt vesznek az alap- és szakvizsgákon, valamint a szigorlatokon" (86. pont). Ez az együttműködés valóban nagy segítséget jelent a tanári kar munkájában. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a tanári kar tágjái többségükbene~dŐben gyülekezeti lelkipásztorok is, amelynek különösen a gyakorlati nevelés szempontjából van jelentősége. Hálásak vagyunk Istennek, hogy Teológiai Szemináriumunk zavartalanul végezheti fontos lelkipásztorképző munkáját. "Itt és rnost", a szocializmus társadalmában olyan lelkipásztorokat akarunk kiképezni, akik Isten és emberek előtt való kedvességben egyaránt munkálkodnak a földi élet és az örök élet javaiért. Államunk részéről a teljes bizalmat és támogatást élvezzük e munkánkban. Gyülekezeteink imádsága és rendszeres anyagi támogatása biztosíték munkánk folytatásához. Hisszük, hogy a mi munkánk "nem hiábavaló az Úrban", és a Teológiai Szeminárium folyamatosan végzi azt a feladatát "amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére" (2Thess 2 : 14). Dr. Nagy József

A SZET Tanulmányi Munkaközösség célkitűzései Örömmel számolok be a Tanulmányi Munkaközösség megalakulásának céljáról, munkájáról Kalendáriumunk hasábjain. Munkánk megértéséhez szükséges, hogy a régebbi időkre emlékezzünk: a SZET elődje, a Szabadegyházak Szövetsége - mint ismeretes - a II. világháború nehéz esztendeiben született, és a hátrányos helyzetű kisegyházak érdekképviseleti szövetkezése volt az akkori, rendkívül megnehezedett egyház- és vallásügyi rendelkezések idején (Szigeti: Megemlékezzél ... 160. o.). 166

Persze, a Szabadegyházak Szövetsége, majd később: Szabadegyházak Tanácsa azért mindig több volt ennél. Még máig is különböző történetek forognak közszájon a régi vezető atyafiak őszinte, testvéri és baráti kapcsolatát illusztrálva. Elsődlegesen azonban mégis csak ez vezette össze "atyáinkat": hogy hivatali dolgaikat közösen képviselve, nagyobb erővelléphesse­ nek fel, ahol ez szükséges. A szabadegyházaknak ezt a kapcsolatát kezdettől a jó testvéri lelkület jellemezte. De hiányzott ennek a kapcsolatnak intézményes rögzítése: a pillanatnyi vezetéstől függően az egymással való kapcsolat meg is hidegülhetett. Valóban sokat veszíthet lelki tartalmáb ól a SZET-ben való együttmunkálkodásunk, ha ennek a lelkületnek egészséges voltára nem ügyelünk és nem tesszük meg a szükséges lépéseket azért, hogy a jó testvéri kapcsolat megerősödhessen és fejlődhessen. Az 1980-ban elfogadott Szervezeti Szabályzatunk mind a két fontos követelményt szem előtt tartja. Első mondata így hangzik: "A Szabadegyházak Tanácsa il magyarországi evangéliumi kisegyházak testvéri közössége". ~ Sokan úgy láttuk, hogy a SZET-ben való együttmunkálkodásunk Istentől kapott drága lehetőség arra, hogy a közvetlen egyházi-felekezeti korlátainkön túlmenően gyakoroljuk a testvéri közösséget Isten népével. Az egyházak egymás felé való közeledése, a másik lelki adományainak elismerése és a különböző szolgalatokban való együttmunkálkodása korunk egyik nagy jellernzője, egyben feladata is. Urunk különös adományának tekintjük, hogy számunkra, magyarországi kisegyházak számára a SZET keretét adta, amelyben közösen szolgálhatunk, könnyen megtaláljuk egymásban a testvért. Sok lehetőségünk van arra, hogy az egymás megbecsülésének és a kölcsönös segítségnyújtásnak őszinte szándékát bizonyítsuk. Meggyőződésem szerint erre mai korunkban különösen szükség is van. Az elmúlt évszázadokban elég világosan megmutattuk a világnak, hogy a keresztyének hogyan tudják gyűlölni, megvetni egymást. Most az egymás iránti szeretetről kellene valamilyen módon bizonyságot tennünk. Ez talán az egyetlen módja annak, hogy keresztyén hitünk hitelképességét visszaszerezzük a világ előtt. Égetően szükség van ma a testvéri szeretet és együttmunkálkodás látható megnyilvánulására! A SZET Szervezeti Szabályzata sok területen szabályozza a testvéri együttmunkálkodás lehetséges formáit. A legnagyobb szabású ilyen intézménye, amelyben nemcsak a tagegyházi vezetők és egyéb vezető munkatársak találkoznak, hanem, amely a tagegyházaknak szinte minden munkatársát magába foglalná, a közvetlen testvéri találkozásra meghívná: a SZET Konferenciája, amelyet kétévenként szándékozik megrendezni a Szabadegyházak Tanácsa. Mikor ennek megvalósításán gondolkoztunk, úgy láttuk, hogy egy ilyen 167

konferencia összehívását gondosan elő kell készíteni. Egy eddig nem létezett új alkalomnak megrendezése nem csak a pillanatnyi adottságok előkészíté­ sét jelenti - annak sokkal előbbre kell visszanyúlnia, sokkal mélyebben kell a talajt ehhez előkészíteni. Így vetődött fel egy testvéri találkozónak a gondolata, amelyen a különböző tagegyházakhoz tartozó és a közös munkában érdekelt gyülekezeti munkások találkozhatnának, eszmecserét folytathatnának és kicserélhetnék egymás gondolatait, tapasztalatait. Ezáltal egyben előkészítenénk egy nagyobb keretet kitöltő konferenciát, hiszen ebben a szűkebb formában már rendszeresen beszélgetünk, megismerjük egymást. Ezen túlmenően Munkaközösségünk egy másik célt is szolgál, nem kisebb fontosságút az előbb említettnél. Gyülekezeti szolgálatunk, igehirdetésünk és lelkigondozásunk egyik nagyon fontos kívánalma az igényes, önkritikus szellemi munka, Ennek szorgalmazására különböző tagegyházaink sok gondot fordítanak szakértekezletek, tanfolyamok stb. szervezésével. Vannak azonban olyan tagegyházaink is, amelyek a maguk keretében ezt nem tudják megoldani. Itt tud a Tanulmányi Munkaközösség testvéri segítő kezet nyújtani azoknak, akik ezt szívesen igénybe veszik. Úgy láttuk, hogy szabadegyházi közösségeinkben ennek a szolgálatnak igen nagy jelentősége van. Minden lelkimunkának feladhatatlan követelménye annak szellemi, intellektuális hatása. Ennek elhanyagolása rendkívüli károkat tud okozni a közösségekben: előítéletek, szubjektív vélekedések léphetnek fel megcáfolhatatlan, végső igazságok igényével és vezetik zsákutcáha a jóhiszemű testvéreket -, s utána a lelki kárt már csak siratni tudjuk. Az egymással gyakorolt lelki közösségen túlmenően tehát a Tanulmányi Munkaközösség egy ilyen munkaműhely szeretne lenni, ahol egymás segítségére vagyunk közös dolgaink feldolgozásában, kellő megvilágításában és megítélésében. A lelki közösség és a munka közössége köt össze bennünket ebben a munkacsapatban. Munkánk hatékonyabbá tételére nyilván még sok tennivalónk lesz. A kezdet után feladatainkat szeretnénk a jövőben jobban végezni, együtt előrelépni. Hecker Frigyes

168

A Gyülekezeti munkásképző , tanfolyamról Ez esztendőben a Magyarországi Baptista Egyház gyülekezetimunkásképzését ismertetjük. A Gyülekezetírnunkas-képző Tanfolyam (továbbiakban GYMT) ilyen néven 1978 óta működik a Magyarországi Baptista Egyházon belül. A "Működési rend"-et 1981-ben fogadta el az egyház Központi Tanácsa, s ezzel vált hatályossá a több éves gyakorlati kipróbálás után.

TöRTENETI ELŐZMENYEK Az 1846-ban induló magyar baptista misszió új hu11ámában Meyer Henrik (1873-ban érkezett hazánkba) néhány éven belül elkezdte munkatársai képzését. 1880 után folyamatosan bizonyítható, hogy gyülekezeti munkások (igehirdetők, imaóra-vezetők, egyházzenészek stb.) képzése szervezetten folyik hazánkban. 1893 után fokozott lendületet vesz a gyülekezeti szolgálattévők képzése a hamburgi baptista teológiát elvégzett Udvarnoki András és Balogh Lajos által. A Baptista Teológiai Szeminárium megalapítása (1906) nem tette fölöslegessé az ún. laikus egyházi munkások képzését, és évról évre megszervezték - szakonként és tájegységenként - e tanfolyamokat, melyekről levéltári és személyi tulajdonban lévő oklevelek is tanúskodnak az egyházi jegyzőkönyveken kívül. Az 1950-es évek elején az ún. "bibliakurzus"-okon folyt az ilyenfajta képzés az ország tíz városában. A személyi kultusz idején szünetelt az oktatás, viszont 1978-ban éltünk az újonnan kapott lehetőséggel.

BEILLESZKEDES EGYHÁZUNK SZERVEZETEBE Az Egyházszervezeti Szabályzat IL, a gyülekezetről szóló fejezetének 16. pontja rendelkezik a különféle szolgálatokról. Eszerint: presbiterek, diakónusok, elöljárók, igehirdető-helyettesek. helyi megbízott, pénztáros, pénztárellenőrök, gondnokok, igeszólók, imaóra-vezetők, karvezetők, bibliakörvezetők stb. szolgálnak gyülekezeteinkben, s vannak alkalmi szolgálatok is. Mivel Egyházszervezeti Szabályzatunk egyik forrása egyházunk kegyességi gyakorlatának története, erre visszatekintve megállapíthatjuk: A baptista gyülekezetekben a kezdetektől szolgáltak a lelkipásztorok 169

A GyMT tanárai és hallgatóinak egy csoportja Tahiban 1983. június 27-én

Dr. Almási Tibor

170

előadást

tart a GyMT Körösvidéki Tagozatán az új békési imaházban

mellett laikus prédikátorokj íllOlgálattevőki e~szötűen atOll t6rtytől indíttatva, hogy mindig több helyeíl folyt baptista igeWtdet~sj mínt ahány képzett lelkész vőlt. (1előnleg pl. hazánkban vásátttapönkéfii kb. egyszáz lelkipásztornak kel1~né gohdullltödrtta hozzávetőleg 450 helyén a gyülekezetek istentiszteleteinek iflt'hirdetési szolgálataírél, s ugyanénnyí helyen van imaóra.) Ez másként tiem voi! rrtegoldhatö, mint helyettesek bMllításávaL Ebből következík, hogy valamilyen módon segítetii~l1 e helyettes !lzolgálattevők munkáját. Ennek egyik megfelelő formája házankban a Gyüle1<etetlmunkás-képző Tanfolyam. lr§fiyító és felügyeleti szefve a Magyarotszági Baptista Egyház, s e jogait at egyházvezető szervek útján, közvetlenül a Teológiai Szeminárium Bizottlág és a GYMT titkára ~ aki kezdettől Kiss Emil - által gyakorolja. Az előadandó tananyagot a Tdológiai Szerninárhím Bizottsága hagyja jóvá, méílyel közvetlenül irányítji ft teológiai és társadalmi kérdések helyes . tárgyalását.

A TANFOLyAM HALLGATOl Az 1978-ban índulé évfolyarnra 217 hallgató jelentkezett. 1981-ben 136 hallgat6 fejezte be a tanfolyamot. A lemorzsolódás okai voltak: Családi körűlmények, lakóhelyváltozás (14 fél); katonai szolgalatra bevonultak (11 flj); ismeretlen, válóstínű1eg a tanfolyam jellegével kapcsolatos tájékozatlafiság. A végzett hallgatók a gyülekezetekben végzik szolgálataikat, a Visszajelzések szerint közmegelégedésre. Az új évfolyam 1982 tavaszán indult 125 jelentkezővel. Az egyhetes nyári konzultációt a több éves gyakorlatnak megfelelően "Tahi Tábor" üdülőnkben megtartottuk, ahol az új hallgatók 92%-a megjelent. A konzultáció légköre kiegyensúlyozott, nyílt es őszinte volt. Megjelent és tájékoztatást adott egyházunk belső és külső életéről, Laczkovszki János egyházelnök és dr. Mészáros Kálmán szakterületi alelnök. Azon munkálkodunk - egyházunk vezetésével egyetértésben -, hogy hallgatóink jó szolgálatot végezzenek II gyülekezetekben, s ezzel segítsék gyülekezeti tagjaink lelki életét és társadalomépítő munkáját. K.E.

171

A fákkal emberibbé tehetjük környezetünket, amikor kertet, parkot építünk, az Édenkert kicsiny darabját idézzük (platán a Városligetben) (ifi. Rácz István fotoia}

172

!ÉVFORDULÓK[ Lutheridőszerúsége

az ökumenikus korban Minden evangéliumi keresztyént egybefűz a reformáció hármas alaptétele: "egyedül a Szentírás" (sola Scriptura), "egyedül Jézus Krisztus" (solus Christus), "egyedül a Krisztusban való hit által igazulunk meg" (sola fide). Ne takarja el semmiféle emberi tényező ezt a középpentot. Luther nem önmagát hirdette, hanem Isten igéjét. Ebben a nagy összekötő kapocsban van tanításának ökumenikus jellege is és időszerűsége is. Luther reformátori munkája történelmi gyökereiből érthető. A reformáció a középkori egyházat újra meg újra megrázkódtató reformmozgalmak kiteljesedése és befejezése volt. Ezért nem szabad Luther személyét álheroizmussal felruházni. Az általa megindított egyházi reform nem személyes indítóokból született. Még azt sem mondhatjuk, hogy túlfeszített hitbuzgóság, akár Luther hatalmas prófétai öntudata, esetleg zabolátlan akaratossága voltak azok a motívumok, amelyek közrejátszottak megindulásánál. Sokkal inkább úgy tekinthetünk Lutherre, mint akinek alakjában összegeződött mindaz a reformtörekvés, amely a középkori katolikus egyházban különböző időközökben megnyilvánult. Luther megfogalmazásában mélyült el, vált kiterjedtté és átfogóvá az a nézet, amely vallotta, hogy az egyháznak fejében és tagjaiban meg kell űjulnia. Az, hogy Luther következetesen hivatkozik a Szentírásra, nem egyéb, mint annak a magatartásnak a megismétlése, amelyet az egyház egykor azzal gyakorolt, hogy a Szentírás tekintélyét elismerte maga fölött. A lutheri reformáció ennek az elvnek az egyház történeti létére való következetes alkalmazása. Luther azért tudott ilyen mű véghezvitelére alkalmas eszközzé válni, mert teljes személyiségével állt abba a szolgálatba, amely túlnőtt a wittenbergi egyetemen működő fiatal teológiai professzor hivatásán. Ez az elé a követelmény elé állította, hogy amint saját maga kifejezte, összhangba kell hozni az igehirdetést az egyház magatartásával a világban, az egyház tanítását és életét. Ezért kellett felszólalnia az evangélium mindenfajta félre173

magyarázása ellen. Kénytelen vqlt fellépni az egyház keretein belül mutatkozó visszás állapotok ellen, afll~lyek az egyház elvil3WB~r;liJsát tükrözték. Az egyházat sajátos feladlltlliho;l; llk;u1:a vísszavezetní, tifV~nyre juttatva az ~wedül hit által 'való mQj!gazulii" ~lvtt, amely Krisztus fllllgváltói művéről §ZÓló középponti örömüzenet. Így válik Luther az evang~lium !llAllemébt}fl megJ1julq egyház megvaló!lMjává, amelyet követni kell az !lJYes keresl;ty@n hitélete megújulás1:> dpJ~okban jutott kifejezésre. Ezek között első a hitvallás. Kris:l;tY§fÓI viiló Piz~)J!yságtétel, aki testté lett, megfeszíttetett és feltámadott Úr, E:z; a tJ.jtvl/.U~ l~zus Krisztusra, a személyre és művére vonatkozik, amelyet ll~
174

Harmadszor: Fokozza Luther ökumenikus jelentőségét a hitről vallott felfogása, amely ismét a keresztyén lét egyedüli alapjává vált. Az evangéliumot egyedül hit által lehet magunkévá tenni. Ezt a tételt Luther mindig erő­ teljesen hangsúlyozta; a keresztyén lét jellemzéséül, amely minden keresztyénre érvényes. Luther művének ezt az oldalát is ismerik és értékelik nem protestáns egyházak is. Ezek az egyházak is "egyedül hit által" élik keresztyén létüket, és ők sem tudják más szóval jelölni ezt a fogalmat. Ezzel nem hárítja el az emberről az egyéni felelősséget, sem az emberi cselekvésnek, mint a hit megnyilvánulásának a jelentőségét nem kisebbíti, inkább mindkettőt valódi kapcsolatba hozza egymással. Így teljesedik ki Luther ökumenikus jelentősé­ ge, hogyakeresztyénségnek ebben a vonatkozásában és összefüggésben új értelmet adott. Negyi-Iszer: Luther az egész keresztyénségnek további ajándékként a hít jelképes jelentését nyújtotta a világban folyó élet számára. A keresztyén hite, mint Krisztusba és megváltói művébe vetett hit az egész keresztyén lét alapja, ezzel azonban állandóan túlmutat önmagán és minden keresztyén számára azt a parancsot tartalmazza, hogy ne ölbe tett kézzel üljön a világban. Ötödször: Ha Luther a hitet életünk alapjának nevezte, úgy azt ezzel a történelmet tulajdonképpen mozgató és alakító tényezőként értelmezte. Ezzel az egész keresztyénségnek a történelem új értelmezését adta. Ez bizonyára nem azt jelenti, hogy az életet általában keresztyénné kell tennünk, sem a világ győzelmes meghódítását. Amikor a hit cselekedetekben nyilvánul meg, máris a másik ember életét érinti. Ezzel határozott szociális vonása van. Ez olyan nyomós érv a hit értelmezésében, amelyet minden keresztyén elfogad. Hatodszor: A világban való keresztyén magatartás körvonalai is a reformáció kincseihez tartoznak. Luther adott példát arra, hogy a keresztyén ernber elveti a világtól elzárkózó magatartást, otthagyta a kolostort, s kiemelte a földi hivatás fontosságát a keresztyén ember életében. A munkaszeretet és hivatáshűség a lutheri erkölcs legfontosabb jellemvonásai sorába tartozik. A keresztyén ember hite tükröződik abban, ahogyan mindennapi munkája becsületességével helytáll. A lutheri erkölcsre sohasem jellemző ag egyéni érdek hajszolása, hanem mindig az a közösségi magatartás, amely a maga munkáját mások javának és előmenetelének. az egész nép és az egész világ fejlődésének szolgálatába állítja. Hetedszer: Az ember csak a közösség javára végzett munkában találhatj a meg Isten jótetszését. A keresztyén ember számára nem lehet meddő kérdés az élet értelme és célja. Ez a kegyelemből hit által megigazult ember

175

számára a felebarátok összességének, a hazának és az emberiségnek a javára kifejtett cselekvő keresztyén életben található meg. Mindaz, amit Luther, a XVI. század bibliaolvasó embere Isten igéjéből merített, ma is érvényes igazság, ha azóta régen el is tűnt a feudális társadalom háttere. Ma is időszerű az, amit Luther a felebarát szolgálatáról írt, mert az embertársakat a hivatásban, a becsülettel végzett munkával szolgálhatjuk leghatásosabban, legeredményesebben. Természetesen a személyes felebaráti szolgálat érvénye mindig megmarad, de az mégis kiegészül az átfogó, az egész ország és az egész emberiség haladását szolgáló, szélesebb ölelésű feladattal. A reformáció kincsei így válnak ma is mozgatóerővé, élő és ható tényezővé, mert ezek a kincsek Isten igéjéből valók, bennük és általuk maga az élő Isten cselekszik és uralkodik. Így ér el Luther útmutatása a jelenig. D. Dr. Ottlyk Em{i ny. ev. püspök, az Ökumenikus Tanács főtitkára

A Luther-év eseményei Luther-hanglemezek A Neues Deutschland híradása szerint a német hanglemezgyártó vállalat is kiveszi részét Luther születése 500. évfordulójánakmegünneplésében. A Deutsche Schallplatten vállalat Luther bibliafordításának legszebb részeiből vett hanglemezre egy válogatást. Az ország legnevesebb színészei - köztük Wolfgang Heinz, Fred Düren, Wolfgang Dehlex, Jürgen Hentsch és Klaus Pisnek - olvassák fel a szentírás igéit. Ugyanez a kiadóvállalat készítette el "A reformáció zenéje" cimű, két hanglemezt tartalmazó albumot, melyen luther énekei mellett Johann Walter és Thomas Münzer kompozíciói is szerepelnek. Ezzel szeretnék a kiadók a reformáció zenei világát, a korálművészet fogantatását felidézni.

* Luther szülőházát - a többi Luther-emlékkel együtt - a jubileumi ünnepségekre szakszerűen újonnan restaurálták, és 1983. február 19-20-án átadták:

176

a nyilvánosságnak. Eisleben óvárosában a Lutherstrasse 16. szám alatt áll az a ház, amelyben Luther Márton 1483. november l O-én született. Luther családja 1483 elején érkezett a városba Möhrából. A házat 290 éve nyilvánították műemlékké, 1689-ben ugyan leégett, de négy évvel később az eredeti formában építették újjá, és korabeli bútorokkal rendezték be. Az évfordu1ó kapcsán a régi kiállítást felújították.

* Ötrészes Luther-ftlmet készített a DEFA filmstúdió az NDK televíziójának megrendelésére. A 450 percnyi időtartamú filmsorozat Luther életének tíz legfontosabb évét kíséri nyomon, l517-től a német parasztháború leveréséig. A film kezdő jelenetében szegényes öltözetű parasztok gabonát aratnak, egy juhász terelgeti nyáját, amikor a dombról egy furcsa menet ereszkedik alá. Egy szerzetes lovagol a kis csapat élén, kezében a pápa lobogójával, akit négy másik követ. Nehéz fémpáncélos ládát hurcolnak. Mögöttük jön egy kordén, díszes ruházatú lovagokkal körülvéve, a bűnbo­ csátöcédula-árus, Johannes Tetzel. A film bemutatja a wittenbergi eseményeket, Luther utazását Augsburgba, a wormsi gyűlésre, majd a wartburgi várban eltöltött hónapokat és a német parasztháború tragikus eseményeit. A film alkotói "képes népkönyvnek" nevezik művüket, mégis hiányzik belőle néhány, széles körben ismert, de a történelem által nem igazolt epizód, mint például az, hogy Luther a wartburgi várban nem vágja a falhoz a tintatartót. Az itt mutogatott tintafolt és az egész romantikus történet az utókor kitalálása csupán. A főszere­ pet az 53 éves Ulrich Tein játssza, aki az NDK egyik legnépszerűbb, nagyon sokoldalú színésze, aki zsoké volt, hárfázni is tanult, és bokszolt is, mielőtt színész lett volna. Eddig mintegy 40 produkcióban vett részt, és játszott korhely t, gyilkost, betörőt, bokszolót és forradalmárt is. 1981 novembere óta - ő Luther. Szerepéről azt nyilatkozta: "mindenestől bekebelezett engem. De megszerettem ezt az embert". Az újságírók - akik figyelemmel kísérték a forgatást- leírták, hogy amikor egykori tanárát, Karlstadtot elítéli és száműzi Wittenbergből, szavait a statiszták között is több perces döbbent csend fogadta. Alakításának keménysége, erőszakossága már a forgatás közben is vitára sarkallta a szakembereket, és bizonyára sok vitát fog a film bemutatása után is kavarni. Ulrich Tein azt a Luthert formálta meg, akit Stefan Zweig a "Rotterdami Erasmus diadala és bukása" című könyvében így jellemzett: "Egészséges, csaknem túlegészséges, túltelített, és a felgyűlt erőktől veszedelmesen szorongatott, életrevaló, s az életkedvnek minden durva örömétől eltelt ember ... Lángoló beszéde úgy viharzik keresztül a német földön, mint a vad és romboló égiháború. S ha Luther harcol,

177

akkor küzdelme olyan, mint egy megszállotté: egész testtel, felforrt epével, vérbe borult szernmel, és habzó szájjal indul a csatába." A muzsikusok megemlékezese. A Luther-év jegyében rendezik meg Nürnbergben 1983. június 23. és július 3. között a nemzetközi orgonahetet, amelynek jelmondata: "Muzsika Lutherrel", A rendezvénysorozatot a helyi filharmonikusok Max Reger és Johannes Brahms hangversenye vezeti be, majd a lipcsei "Capella Lipsiensis" kórus szolgál és Werrner Leich thüringiai tartományi püspök tart ünnepi istentiszteletet. A rendezvénysorozaton Werner Heider "Luther blues" cÍIDű szerzeménye azt próbálja dokumentálni, hogy anagy reformátor hatással van ma is a muzsikára. Jelentős eseménye lesz a nemzetközi orgonahétnek Lucano Berios új művének bemutatója is. A mű címe: "Oh King" (Ó, Király) melyben a zeneszerző zenei párhuzamot szándékozott húzni Luther és Martin Luther King között,

Rendezvények, kiállítások az NDK-ban Az NDK-ban működő evangélikus egyházak ünnepségsorozata 1983. május 4-én kezdődött Eisenachban, ahol ünnepséget tartottak. Az ünnepi ülés helye volt az újonnan restaurált Wartburg vára, melyet több évi restaurálás után, nem sokkal a tanácskozás előtt nyitottak meg a látogatók előtt. Itt talált 1521-22-ben átmeneti menedéket, amikor útban Wormsból a fejedelem "védőőrizetbe vette". Itt fordította le német nyelvre az Újtestamentomot. Az ünnepségen részt vettek az NDK vezető egyházi és állami személyiségei. Külföldről 18 országból érkeztek vendégek. Az évforduló során számos kiállítás nyílt az NDK-ban. Felújították a Luther-emlékhelyeket. Wittenbergben április közepén megnyílt a nagy reformátor emlékét hirdető állami Luther-csarnok. Berlinben nyáron kiállítás nyílt a reformáció történelmi jelentőségéről és Luther életéről. Ezen a kiállításon egy rövid időre bemutatták Luther saját kezűleg írt végrendeletét, mely a magyarországi evangélikus egyház tulajdona. A tudományos ülésszakok közül kiemelkedett az erfurti kollokvium 1983 április közepén, melyen Luther életművével kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit ismertették. Októberben Halléban rendeztek tudományos tanácskozást Luther életművéről. Az ünnepségsorozat az NDK-ban november 9-én egy nappal Luther születésének évfordulója előtt hivatalos állami megemlékezéssel és ünnepséggel zárult.

Sz. J.

178

A Luther-év eseményei

a Magyarországi Evangélikus , Egyházban Luther Márton születésének ez évi, 500. évfordulója alkalmából a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége 1982. márciusában Luther-emlékbizottságot létesített. E 40 főnyi testületnek a tagjai felerészt egyházi, felerészt világi emberek: lelkészek, professzorok, művészek, történészek, írók, muzeológusok, jogászok. A testület elnöke dr. Káldy Zoltán püspök, titkára dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán. A tervbe vett, eddig három teljes ülésen elhatározott és elfogadott megemlékezés egyik ága a tanulmányi munka és annak részbeni publikációja. Először ezt a területet és annak elágazásait ismertetjük olvasóinkkal. A már korábban elkezdett kutatómunka gyümölcseként már beérett, és könyvesboltokba került két teológiai mű: az Evangélikus Sajtóosztály kiadásában dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, ökumenikus főtitkár gyülekezeti használatra szánt könyve Luther Márton életéről és művéről. 1983 elején a Corvina Kiadó gondozásában magyar és német nyelven jelent meg dr. Fabiny Tibor professzor "Luther Márton Végrendelete" című könyve, több illusztrációval és a magyar evangélikus egyház tulajdonát képező autográf fakszimiléjével. A német verziót a kelet-európai országokban a berlini Union Verlag, nyugati területen a bielefeldi Luther-Verlag gondozza. A további tanulmányok megírása és publikálása most van folyamatban. Ezek közé tartozik Luther Három hitvallása Prőhle Károly professzor szerkesztésében. Ez Luther Kis és Nagy Kátéját. a Schmalkaldeni Cikkeket, függelékként pedig a Keresztyén Ember Szabadsága círnű iratokat tartalmazza. Rövidesen megjelenik Luther imádságainak szép válogatása Hafenscher Károly lelkész gondozásában és fordításában. 1984-re várható végül annak a tanulmánykötetnek a megjelenése, amely Fabiny Tibor szerkesztésében mintegy 25 világi tudós és teológus egyház-, művelődés-, művészet-, nyelvés zenetörténeti tanulmányokat tartalmaz, főként a reformáció és ellenreformáció korának életéből. Különös érdeklődéssel várjuk 12 világi - részben marxista - tudósunk korelemzését és Luther-értékelését. Az Emlékbizottság pályázatot hirdetett meg kórusművekre - elbírálás alatt van kilenc beérkezett munka, valamint prózai, vers és színműalkotások­ ra. Pályázaton kívül máris megszületett Szokolay Sándor legújabb rnűve, a Luther-kantáta, amelynek budapesti és drezdai ősbemutatója után október 31-én került sor ünnepélyes előadására a Deák téri templomban. 179

Örömünkre szolgál, hogy az Emlékbizottság felkérésétől függetlenül Borsos Mtklos művészünk Luther-érmet, Dudás László művész pedig Lutherbélyeget alkotott a nagy reformátor tiszteletére. A Magyar Írószövetség volt főtitkára, Garai Gábor a pécsi Nemzeti Színház felkérésére Luther-drámát alkot, amit országszerte nagy várakozás előz meg. Bár nem a tanulmányi munka, hanem ugyancsak a művészet területe, itt emIítem meg, hogy az ősz folyamán felálIításra került a Teológiai Akadémia kertjében Lux Elek, 1941-ben elhunyt szobrászművészünktorzóban maradt, 6 méter magas Luther-szobra, amelynek befejezésére Buza Barna szobrászművészt kérték fel. Az Emlékbizottság további elfogadott terve két tudományos emlékülés. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete, a TIT keretében az ősz folyamán Nagycenken szűkebb körű teológiai-filozófiai eszmecserét tartott Luther reformátori művével kapcsolatban. Az elnöki tisztet dr. Lukacs Józse! ill. dr. Nagy Gyula püspök látta el, a felkért előadók között pedig világi tudósok mellett a református és evangélikus egyház történészei és teológusai is ott voltak. Szélesebb nyilvánosságot kapott 1983. december közepén a Luther-emlékbizottság által szervezett tudományos emlékülés Budapesten, ahol mintegy 100-120 meghívott résztvevővel a lutheri reformáció szerepét vettük vizsgálat alá részben az egyházak életében, részben a magyarországi rnűve­ lődés történetében. Az Emlékbizottság végül a saját, valamint az Egyházi Gyűjtemények Állami Szakfelügyelete rendezésében, december közepetől három hónapig tartó kiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeumban. Az e célra megkapott márványteremben a lutheri reformáció írásos, nyomtatott és tárgyi emlékeit álIítottuk ki a XVI. és XVII. századból, úgy, amint azok hazai állami és egyházi közgyűjtemények anyagából rendelkezésünkre álltak. E célból mind evangélikus gyűjteményi ágaink (országos könyvtár, levéltár és múzeum), mind a szakfelügyelet által megbízott Péter Márta muzeológus művészettör­ ténész komoly kutatásokat folytatott a kiállítás sikere érdekében. Mintegy 600 tárgy kiállítására került sor 25 gyűjteményanyagából. Itt említem meg, hogy Luther eredeti végrendeletét 1983. nyarán kölcsönként rendelkezésre bocsátottuk az NDK Történeti Múzeumának berlini, illetve az NSZK Germán Múzeumának nürnbergi reprezentatív kiállítására, s ugyancsak látható az autográf saját, 3 hónapra tervezett Lutherkiállításunkon is. Végül: az evangélikus gyülekezetek egyházmegyénként kiállításokkal egybekötött ünnepségeket tartottak azév őszi és téli hónapjaiban. Az országos ünnepségekre október 31-én került sor a Deák téri központi evangélikus templomban. 180

Örülünk annak, hogy baptista és más szabadegyházi testvéreink érdeklő­ együttműködéssol vették ki részüket Krisztus Urunk XVI. századi nagy tanújára való ernlékezésünkből, abban a bizonyosságban, hogy Luther Márton éppen az egyház végső, igazi reformációját akarta előkészíteni. Dr. Fabiny Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja déssel, imádságaikkal és ökumenikus

Hatszáz évvel ezelőtt halt meg Wyclif János Az 1384. év utolsó napján fejezte be földi életét Lutterfordban Wyclif János oxfordi egyetemi tanár. A halál oka a korabeli feljegyzések szerint szélhűdés volt. Egyik római katolikus méltatója - Gairdner - azt állította, hogy "Wyclif hatása alig volt hosszabb, mint az élete". Ezt az elfogult és igaztalan állítást nemcsak a hat évszázados évforduló ünnepségei igazolják, hanem az is, hogy halála után negyvennégy évvel kiásták porait "a megszentelt földből" és a konstanzi zsinat szigorú döntésére hivatkozva szétszórták a szélben. Wyclif életének első szakaszát homály fedi. A ránkmaradt források szerint Yorkshire tartományban, Richmond közelében Spreswilben, Hipswellben vagy Wyclifben született 1324/25 táján. Születése idejéről eltérnek a vélemények. Az egyháztörténeti kézikönyvek és lexikonok között van olyan is, amelyik 132ü-ra teszi születését, de olyan is, amelyikben azt találjuk, hogy 133ü táján született. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, ahol egyik mestere a híres, merészen filozofáló skolasztikus tudós Branvardinus Tamás (1290-1349) volt, a későbbi canterbury érsek. Branvardinus komoly, mélyen gondolkodó vallásos férfiú volt, aki Isten szabadon, ingyen osztogatott kegyelméről tanított. Ezért szerinte Istent soha "nem érdekből, hanem önmagáért kell ... szeretni". Ebből az következik, "hogy az ember végtelen csekély az ő könyörületességéhez mérve, hogy semmi sem történik akarata nélkül, hogy a gonosz a jónak a hiánya." Wyclif eredményes tanulmányai után 1361-ben Oxfordban a Balliol kollégium elnöke lett. Ebben az időben a kollégiumok azt az intézetegyüttest jelentették, amelyekb ől végső soron az egyetem állt. Még ugyanebben az évben megkapta a fillinghami javadalmakat. Ezért lemondott azelnökségről és javadalmashelyére költözött, ami nem volt messze Oxfordtól. Az egye-

181

temmel nem szakította meg kapcsolatait. Mc.z J ~ :, el,~·,t ... WIC :" J:t:, lett, ami azt is jelentette, hogy jqgábar: allt ,?I'.'J,l:;-'.' :\1 t~:i:: " Ahhoz, hogy Wyclif reformaciój.mnk ;('jl\~f!el n1';J'·'.' K \'/; . Sel",:, .! pápa és Anglia közöttí kapcsolato v, n,;!l {in'. IlW1JlJal:iI Ilq'!;:'iT;n:t:d" V. Orbán avignoni pápa(1362-137Iii,,·~..'r;Y\l'!'.;::.:',.: r: i, I' :)iCf:; volt korábban, aki annak ellenére, hogy \" lY határozta el, hogy visszatelepíti az egyház F háborúban a hibát hibára halmozó francia ' .. t császárság és Itália is egyre hangosabban k,; 'zzék vissza az "Örök Város't-ba. De még !'lJ lál r ' 'I'Ú' sor került volna, V. Orbán 1365-ben felszol j' 'Ua ru F,h,r,y,J o r o.v; kú arra, hogy rendezze hűbéri tartozásait. Et: " [u t'Ea:, III. Ince pápának Földnélküli János angol l.ir.ilv ,: jeleként ezt a nagyobb összeget. Edward az ~llg\)1 j,ndull tanácsért. Wyclif a szószékről, hazafiúi lelkesedcssci határozatát. Ekkor még nem tagadta a pápa elsilhhq'i.a6t .'< kkir,'.,:vé· hitbeli kérdésekben. Úgy gondolta, hogy engedelmeskedni i f 11 nel<, ,n"I! Krisztus helyettese, de csak abban az esetben, ha akarata (i' "Fnd("k"7'>~ei megegyeznek Krisztus és a Szentírás tanításával. V Orbán Xl. r" (1370-1378) követte a pápai trónon. akinek minden fl",,· i:n,;( Vrll,',::.?, pápai udvar visszatelepítése Rómába és a francia el "l:llli,?:' 7dés(ó Közben az angolok is egyre türelmetlenehbek lettek. "":.,, epv bizottságot küldtek Brüggébe, melynek :.\1 v,' a " JI:l',nekkel megtárgyalja 3 különböző egyházi Ill\;i1"'(~k :',c .':'~' k, 'üi b I8,J', vit." kérdéseket. A bizoltságnak Wyclif is til."i: 1')11, 1\ I:ul~k ';:l' r.ern t udott a római kúriával me"e(:vezésre jutni. Wvc.: itt 'c ':.;.; 1::,,11 .,~'} ',:JI',' '1. nozy Krisztus egyházának kuloubőznie kell cl vi!':;",' 'J: ~ ,i, ;,,:, .10,' ,!';zk'mA: alkalmazásától kapin. vanakkor arra is I:~,l ,:·,í·'. 1 ." t. . ,'I~:Jl ;)',1:1 ";'fv atok csak akkor l1<Jl'::in.,v. ha Isten aka,·?ta'."I~" ')\ '. 'lk A tárgyalások ;'ik;:irn" "d tanúsított 1)('lvt.\1 ,(~ f : 1"":;"1 '1 1:'?','~)'l1l 'evő Iutterworüu P"í(\;'~' ,',Iébánia lriv'.''.k,,',',: ";," ·,".l I ',,'1' co , , " , ; , Wyclifet. Itt töJvllk I, <:I.:ének további ével k.·';"";'1 ,) 'f :,," ,,·,'?toít innen Oxfordba 2""",1 i" "0' -tem életéhe n "~ '"'' ,',,1 :. 'H,;! Wyclif neme- ;'( .", ... h'í'''"litikai ké,d""·'i.-I.. ,;",,1 '1"'''''' I!IV;,,-J hanem a ra f" ",1(,'1 a kolduló S7F";' .• ,., ',I,' c' r-. tn',',"~ " is kritik:;li1i.,ícióiban. u·,~ ., 1 I ' " ·1,,,,,,, c.1 .. ' mondott ir t ih:1'1 ',,]:í!;' r,', '9 tételérv F:" ',,' 'c '.' ".,'. Li ''I.'' szekulariv "., .' ,,,:,L'il,,'dfSi jlV' , ... .:, .", ,,~l·.,,; ;.;,., ,i, ennek kl.<·,,'_~}' 'ITl~1 il ;'\ 'I, ""j"~'~ \"y"";.,,,j ;::j·i",'~-;',klldl hogy Vl',.'~l 'IC.; i,,Il\:-,·~· ".•." ,}: .:l.- n .....'/" -, 'o-'C 1 ."I~' l L,.' ;/-{~;.:.'te~ >.

!

'::'f"

-.ol

'1

.'\

, ",'.P

, '-,',

'o

I

()

r,

I

,.,1.' .

"i'; ....

'I

, " '"

:',:

"L

' .1 t

j,J

~

L il ~ megelégedni írásbeli nyilatkozatával, mely szerint ha bebizonyítják tévedését, akkor vissza fogja vonni azokat. A bizonyítás és a visszavonás azonban soha nem történt meg. Amikor Edwardot Richard követte az angol trónon, ismét feléledtek a viták a pápai jogok körül. Belső egyenetlenség is megosztotta az egyházat. Vl. Orbán pápa választásakor a bíborosok egy része ellenpápát választott a francia vn. Kelemen személyében. Mindkét pápa átokkal sújtotta a másikat, mindketten önmagukat tartották igaz pápának. Ezekben a szomorú időkben Wyclif egyre határozottabban látta a reformok szükségességét. Rádöbbent arra, hogy az egyház megreformálásának legnagyobb gátja a nép tudatlansága. Ezért elhatározta, hogy társaival együtt prédikálni fog a népnek. Utazó prédikátorokat bízott meg, akik városról városra járva hirdették a Krisztus evangéliumát. Ebben az újszerű szolgá-

14. századi fametszet, mely Wyclifet ábrázolja az általa fordított Bibliával

latban maga járt elöl jó példával. Ehhez a munkához szükség volt a Biblia angol nyelvű fordítására. Ebben az időben természetesen több Biblia-kézirat volt Angliában, sőt egyes részeit már lefordították a nép nyelvére is, de Wyclif előtt senki nem gondolt a teljes Biblia lefordítására. Négyévi kemény munkával végezte el feladatát. Munkájában a Vulgatát vette figyelembe. Nagy szolgálatot tett ezzel az angol irodalmi nyelvnek. Az volt a célja, hogy a Szentírás közkincs legyen. Fordítását halála után 1388-ban lényegesen átdolgozta lutterworthi segítője és jó barátja, Puvey. 1381-től az úrvacsorai ostya átlényegülésével kapcsolatban is kételyei támadtak. 1382-ben emlékiratot terjesztett a parlament elé, melyben kifejtette, hogy Angliát tönkreteszi, ha a pápának engedelmeskedik. Arra kérte a királyt, hogy ne engedje az úgynevezett "Péter filléreket" kivinni az országból. Arra is felszólította az uralkodót, hogy ne alkalmazzon püspököket világi tisztségre, és azt is 183

vegye figyelembe, hogy az egyházból csak Isten Igéje alapján lehet bárkit is kiközösíteni. Ezután az egyetem is Wyclif ellen foglalt állást ÜgYe' az 1382-es londoni zsinat elé került, mely állításának egy részét eretnekségnek bélyegezte. Az udvar pártfogása rniatt megelégedtek aZ?JI a büntetéssel, hogy kizárták az egyetemről. De ezzel nem ért véget az ügy. A canterbury érsek rábeszélte a királyt egy olyan rendelet kiadására, mely szerínt felhatalmazza a püspököket a király arra, hogy az elitélr tételek híveit c'fogassa. Ezzel akarták a prédikátorok működését lehetetlenné tenni. Az utazó prédi kátorokat a nép lázításával vádolták. Wyclif ellenfelei -- főként a szerzetesek - nem voltak megelégedve a londoni zsinat döntésével. ezért Rómához fordultak: VI. Orbán meg is idézte Wyclifet Rómába, de betegsége miatt nem indulhatott útnak. 1384. dec. 31·én meghalt Wyclif hivei ellen- akik a műveltebb osztályokból kerültek ki főként V. Henrik 1413· tól indult el a véres üldözés. Tanításának alapja a Szentírás feltétlen tekintélye volt Ezért elvetette a Szentírással nem egyező tradíciókat, pápai és zsinati végzéseket A "De Ecclesia" című munkájában fejtette ki az egyházról vallott felfogását. Szerinte az egyház magába foglalja a kiválasztottak teljességét, akiket Krisztus vére megváltott. Krisztus az egyház feje és nem a pápa. Ennek alapján szükségtelennek tartotta a szentek kultuszát, a papi kiváltságokat és a holtakért való imát. Reformátori nézeteit a "Trialogus" vagy .Dialogum Libri't-ben foglalta össze. A könyv lényegében három barát beszélgetése. Alithia a józan teológus, Pseudis a szofista, míg Phronesis az alapos teológus. A barátok a hitről és az egyház intézményeiről beszélgetnek. A mű négy könyvre 'ISi> lik Az elsőben Istenről és a legfontosabb eszmékről van szó, a második a világról, az emberről, a jó és gonosz szellemekről szól, valamint a kegyelemre való elválasztásról. A harmadik könyvben a nWl: váltással kapcsolatos kérdésekről és az erkölcsre vonatkozó dolgokról "lv<Jcunk. Végül a negyedik könyv a szentségekről, az egyházi intézményekről. valamint az.,utolsó dolgokról" vagyis a halállal, feltámadással kar solatos b" désekről szól. A Trialogusban Wyclif keményen bíralja ;1 kér e", ereklyék tiszteletét, a misét, a gyónást és a papi, valamint kolostori "k:~~ . Ne. f,)g'c1ja el Krisztus testi jelenlétét az úrvacsorában, A hitr ::1 a7t vall..tt . hogy az Isten kegyelmi ajándéka. Szerinte Krisztus láthatatír-n "['vhi? K,i'ítus igazi teste. A hierarchia hatalmát nem igazolja a könyv érvelése alapjan a Szentírás. Ezért ő is elveti. Wyclif az evangéliumi szellemű plf.dik'ki0kat tartotta az egyház megreformálása eszközének. Jelentősek ~zé,t angol és latin nyclvű prédikációi. Írásainak kéziratait Oxfordban. (':.c)1:'rirlgr hel. valamint a londoni British Museumban őrzik ~-;::igeti

184

J

nő

Ötszáz éve született Zwingli ÉLETE 1484. január l-én született tisztviselőcsaládban Ulrich (Huldreich ) Zwingli Wildhausban a toggenburgi grófság területén. Tanulmányait Bernben kezdte, majd a bécsi egyetemen bölcsészetet tanult (itt került barátságba Vadiannal, aki később Szentgallen reformátora volt). Bázelben fejezte be tanulmányait, ahol bibliai útmutatásával Thomas Wyttenbach (1472-1520) volt rá legnagyobb hatással. Itt került kapcsolatba olyan humanistákkal, akik Desiderius Erasmus (1466-1536) baráti köréhez tartoztak. Lelkipásztori működését 1506-ban Glarusban kezdte, ahol tovább fo1y-

185

tatta tanulmányi munkáját is, a latin írók és az Újszövetség eredeti szövegének tanulmányozásával. 1511- és 1515-ben a pápát segítő svájci katonai csapatok tábori lelkészeként járt Itáliában, és ezek az útjai valószínűleg hatással voltak későbbi reformátori működésére. 1515-től einsiedelni plébános, két esztendő múlva pedig a zürichi nagytemplom lelkésze lett. Reformátori pályája - éppúgy, mint Lutheré ~ több fázison át fejlődött. 1519-ben még csak li Nagy Gergely pápa (540~604) által megállapított perikóparendet tette félre. 1520-ban Myconiushoz írott levelében már azt írja, hogy "vértől kell születni, az egyház megújulásának nincs más útja, csak a vér által". Ezzel a mondatával a vértanúságra utalt, mellyel szembe kellett néznie minden hitújítónak a maga korában. Maga Zwingli 1531-ben a kappeli harcmező n esett el a katolikus kantonok ellen vívott harcban.

REFORMÁTORIMUNKÁJA Zwingli eszméiben radikális, de az Újítások megvalósításában óvatos volt. A városi tanácsra bízta minden esetben a reformok végrehajtását. Ennek megfelelően 1520-ban a zürichi tanács elrendelte, hogy minden pap az Újszövetségből tartson prédikációt, az emberi vélekedést és hagyományt tegyék félre. Zwingli 1519-től ismerte Luther nézeteit, de a saját útján haladt tovább. Mivel a konstanzi püspök veszélyesnek tartotta Zwingli újításait, 1522-ben kiadott körlevelében betiltotta azokat, előírva, hogya prédikátorok "hagyjanak fel az olyan prédikációkkal, melyekből az egyszerű ember bosszúságot, egyenetlenséget és a keresztyén hittől való eltévelyedést meríthet". Erre Zwingli egy védőirattal felelt, és azzal, hogy 1523. január 29-ére - a városi tanács engedelmével - egy nyilvános vitát kezdeményezett, amelyen részt vettek a katolikus és az új eszmét valló egyházi emberek. Az első hitvitán 67 pontot terjesztett elő Zwingli a mintegy 600 jelenlevő előtt. Ellenfele Johannes Faber - akkor még a konstanzi püspök helyettese, később bécsi püspök, Hubmaier és Dévai Biró Mátyás ítélő bírája -, aki a hagyományok és a zsinati végzések érdekében szólalt fel. A városi tanács Zwingli reformjait jónak látta és a megkezdett munka folytatására buzdította. Mivel menet közben egyre radikálisabbá vált a tömegek újító igénye, egy újabb hitvitára került sor 1523. október 26·án, mintegy 900 résztvevővel. A második hitvitán a képek tisztelete és templomi használata volt a fő, téma. Zwingli a képek ellen szólt, mivel "Ha a haszontalan papok és püspökök olyan komolyan hirdették volna az IstenIgéjét, mint ahogy futkostak idegen dolgok után, sohasem jutott volna oda a dolog, hogy a szegény nép a képekről kényszerüljön megismerni Krisztust." Ezután a zürichi 186

városi tanács elrendelte az igehirdetések megtisztítását - módját Zwingli dolgozta ki -, majd 1523 decemberében bezáratta a faliképek tábláit, eltörölte a búcsút, a szentségek használat át. l524-ben a képeket eltávolították a templomokból, a hangszeres énekkíséretet mellőzték, a szerzetesrendeket megszüntették: azaz a reformáció előrehaladt. Viszont ugyancsak a fenti hitvitán kerültek összeütközésbe Zwinglivel azok, akik az egyházi élet teljes megújítását szorgalmazták - a későbbi anabaptisták. A zürichi reformátor óvatos taktikája nem felelhetett meg az ő - csak a Szentírás tekintélyét elismerő - nézeteiknek. Ez igen éles öszszeütközéshez vezetett közöttük. Zwingli reformációjának politikai célja Svájc függetlenségének biztosítása volt - Zürich vezetésével - az erősödő Habsburg uralommal szemben. Ez azonban nem válhatott valóra, mivel a katolikusnak megmaradt kantonok nem fogadták el Zürich vezetését a független konföderációban.

ZWINGLI TANÍTÁSA Az úrvacsorát Krisztus halálára emlékeztető szertartásnak tekintette, a kenyeret és bort a keresztfán megtöretett teste és kiontott vére jelképeinek. Később módosította tanítását, és azt vallotta, hogy Krisztus testét és vérét lelkileg magához veszi az, aki hittel él az úrvacsorával. A test és vér alatt Krisztus tanítását, példaadását és érdemét értette, s Lutherrel az l529-es marburgi vitán sem tudott megegyezni az átlényegülés kérdésében. Az üdvösségre való kiválasztás (electio) tekintetében Zwingli Aquinói Tamás nyomdokain járt. A gondviselés körén belül látja azt, Isten atyai jóságának kifejezéseként. Nincs közel a kálvini kettős predesztináció tanftásához. A látható és láthatatlan egyházról vallott felfogásába belefért a másként hivők üdvössége is. A láthatatlan egyház - szerinte - a zsidóság és pogányság nagy embereit is (pl. Platon, Arisztotelész stb.) magába foglalja éppúgy, mint a hivőket. Ez a felfogása később sok ellentét forrása lett. A zsinatpresbiteri egyházalkotmány az állam beleszólását elismerte az egyház dolgaiba - hitelvi kérdésekben is - ott, ahol a többség egy hiten volt. Csak azt kötötte ki, hogy Isten törvényeivel és a Krisztus parancsaival megegyezően járjanak el. Zwingli, a humanista alapról indult reformátor széles horizontú teológiai látása jó indításokat adott a különféle reformációs megmozdulásoknak. Erre emlékezünk, mint Isten ajándékára, születésének 500-ik évfordulóján. Kiss Emil

187

Százötven éve született Spurgeon

/

Charles Haddon Spurgeon a világon a legismertebb baptista volt a maga korában. Munkássága oly nagy hatású volt az egész evangéliumi keresztyénséngre, hogy minden, magát ebbe a táborba soroló vallási közösség jogot formál arra, hogy Spurgeon az övé is legyen. Már életében a prédikátorok fejedelmének ismerték el. Születésének centenáriumán dr. J. C. Carlile kijelentette, hogy az evangélium terjesztéséhez a 19. században, Anglia részéről az első számú hozzájárulás C. H. Spurgeon volt. Öt Isten olyan csodálatosan használta fel, hogy élete, munkássága hozzácsatolható az Apostolok Cselekedeteiről írt, befejezetlen könyvhöz. Spurgeon maga, mint személyiség, nem illeszthető bele az igehirdetők ismert típusainak egyikébe sem, új jelenségként, egyedül áll a vallástanítók változatos csapatában. A ma emberének pedig tudomásul kell vennie a szinte hihetetlent, hogy Spurgeon rendszeresen öt-tíz ezer embernek beszélt - hangerősítő nélkül, és prédikációival a föld majdnem minden országában megismerkedhettek - rádió és televízió nélkül. Spurgeon Károly - ahogyan a magyarok emlegették és emlegetik a szívhez szóló prédikátort, 1834. június 19-én született az angliai Kelvedonban. A "függetlenek" (independensek) szabadegyházi közösségében nevelkedett, melynek nagyatyja is, atyja is lelkésze volt. Károly gondos nevelésben részesült és tanítónak készült. Később, már prédikátor korában jegyezték fel róla, hogy olvasott latinul, görögül és héberül, jártas volt az ókori történelemben és ismerte a klasszikus írókat. 1849-ben elment segédtanítónak, de szünidöben hazajárt szüleihez Colchesterbe, ahol lelki tépelődései, keresései 'közepette sorra járta a város templomait. Ekkor történt valami, ami egész / életére kihatott.

AHOVIHARBAN 1850. január 6-án olyan heves hóvihar tört Colchesterre, hogy a tizenöt és fél éves ifjú nem tudott eljutni abba a templomba, amelybe igyekezett. Betérni kényszerült egy útba eső kis kápolnába, melyet a metodisták ősi hitvallású, ún. "primitív" csoportja látogatott, és ahol éppen egy laikus igehirdető, Samuel Nightingole szolgált az Igével. Most pedig engedjük, hogy Spurgeon mondja tovább megtérése történetét. "A kápolnában 12-15 ember lehetett jelen. A lelkész nem érkezett meg, bizonyára elakadt a hóban. Idő múltával egy vékony termetű férfi, cipész vagy szabó, vagy efféle lehetett, felment a szószékre, hogy prédikál188

jon. A textus ez volt: ,Nézzetek énrám, hogy megtartassatok, földnek minden határai.' (Ézs 45 : 22. Angol biblia szerint) A szószóló elkezdte: .Kedves barátaim, ez egy igazán egyszerű igeszöveg. Azt mondja: nézz! És ez nem is igényel sok fáradságot. Nem szükséges fölemelni a lábadat, még csak a kisujjadatsem kell megmozditani ahhoz, hogy nézzél. Az embernek még iskolába sem kell járnia ahhoz, hogy nézni tudjon. Lehetsz a legnagyobb ostoba, mégis tudsz nézni. Senkinek sem kell megérnie az ezeregyedik életévét ahhoz, hogy a szemét használni tudja. Bárki tud nézni, még a kisgyermek is. De az ige azt mondja: nézzetek rám! Ó milyen sokan vannak, akik önmagukba tekintenek, pedig nem oda kell nézni. Vigaszt úgysem találtok magatokban. Némely ember Istenre tekint, az Atyára. De most ne Örá nézzetek, hanem Jézus Krisztusra, aki így szól: nézzetek énrám! Néhányan azt mondják, hogy előbb várakoznunk kell a Szentlélek munkájára. De az Ige azt üzeni, hogy most semmi gondotok és tennivalótok ne legyen ezzel kapcsolatban, csak egyszerűen nézzetek Krisztusra.' ,Fiatalember (felém tekintve kiáltott, ahogy csak tudott), te nagyon szerencsétlennek látszol, és az is maradsz, mind életedben, mind halálodban, ha nem engedelmeskedsz a felolvasott Igének. De, ha most engedelmeskedsz, megváltott leszel. Ifjú, tekints Jézusra! Semmi mást nem kell tenned, mint őrá tekinteni és élni!' És én úgyodanéztem, ahogy csak tudtam. Ott és akkor egemen a felhő elszállt, a sötétség eloszlott és abban a pillanatban megláttam a napot. Fel tudtam volna pattanni helyemró1 és énekelni, a legnagyobb lelkesedéssel énekelni Krisztus drága véréről és az egyszerű hitről, mely egyedül csak "',; , " ora nez. Megtérése után Spurgeon a bemeritkezés jelentőségét is felismerte a Bibliából, és május 3-án a néhány óra járásnyira levő islehemi baptista gyülekezetbe ment el bemerítkezni. Megtérésére egyszer így emlékezett: "Hiszek a kiválasztás tanában, mert biztos vagyok benne, hogy ha az Isten nem választott volna engem, én sohasem választottam volna őt. Biztos vagyok abban is, hogy ő már születésem előtt kiválasztott, különben nem választott volna, és általam ismeretlen okból választott engem, mert sehogy sem találok magamban olyan okot, amiért rám tekinthetett volna különleges szeretetével. "

AZ ÖRÖMHíR HIRDETŰJE "Spurgeon akkor lépett Anglia szószékére, amikor az emberek lelki betegek voltak a vasárnapi teológiai magyarázatok cicomás közhelyeitől, és csaknem teljesen közömbösekké váltak a prédikátorok mézes-mázos hang189

jától" - írja egyik tanítványa, dr. Carlile. Majd így folytatja: "Ö abból a melegségből, -ragyogásból, spontaneitásból, örvendezésből és nyíltságból hozott magával, mely átitatta az apostoli kort, és minden munkáját fehéren izzó, lelki tűzzel végezte." Spurgeon tanyákon és falvakban kezdett prédikálni. Még 20 éves sem volt, amikor Waterbeachban lelkipásztor lett. Londoni szolgálata 1854-ben kezdődött. Ez az év a krími háború egyik esztendeje volt. Angliában emelkedtek az árak, rosszabbodott az élelmiszer-ellátás, Londonban kitört az ázsiai kolera. A nyomornegyedekben félelmetesen szomorú volt a helyzet, az utcákon egymást érték a temetési menetek. Ez időben Spurgeon is majd minden nap temetett. A New Park utcai kápolnába betérő londoniak azt látták, hogy egy fiatal férfi lép a szószékre, aki semmiféle szokásos formaságot nem tart be, akinek az ajkát sztereotip vallásos frázisok nem hagyják el, s még ~ uram bocsa' - az orrát is kifújja tarka vászonzsebkendőjébe. De amikor elkezd beszélni, mindenki minden előbbi észlelését és gondolatát teljesen elfelejti. Mert Spurgeon odabilincseli az embereket a Szentíráshoz. Leírják, hogy Spurgeon hangjának kellemes "charme"-ja és muzsikája volt. Szókincse az akkori angol Bibliáét (revised version) és Shakespeare-ét ötvözte össze. A nagy érdeklődés miatt csakhamar kibővítették a kápolnát, majd London legnagyobb, kibérelhető termeibe költözött a gyülekezet, először az Exeter Hallba, majd a tízezer ülőhellyel rendelkező, háromszintes körkarzatokkal épített Surrey Garden Music Hallba. Itt történt a nagy katasztrófa, 1856. október 19-én, vasárnap este. A hatalmas parkban hömpölygött a tömeg. Spurgeon csak külön ösvényen, magánbejáraton juthatott be a zenecsarnokba. A sokaság egy része kívül rekedt. A kezdő ének elhangzott, fölolvasta a textust, és a nagy csöndben áldáskérő imába fogott. Ekkor, lélektanilag a legfeszültebb pillanatban valaki elkiáltotta magát: "tűz van"! Máig sem tudni, hogy felelőtlen csínytevés vagy zsebmetszők szervezett akciója volt-e az alaptalan pánikkeltés, de félelmetes sikerrel járt. Hiába kérlelte Spurgeon az embereket, hogy maradjanaka helyükön, hiába próbált énekeltetni, a helyzethez aktualizált beszédet tartani, egyre veszélyesebb jelenetek alakultak ki. Akarzatokról kezdtek leözönleni, egymást az oszlopokhoz préselve. A kijáratok előtti tumultusban már egymást taposták. Spurgeon, aki az istentisztelet kezdetén úgy ment fel az emelvényre, mint egy rakéta, most úgy jött le, mint egy darab fa. Hét ember meghalt, többen megsebesültek. Spurgeon egy hónapig nem tudott prédikálni, annyira megviselte a tragédia. Majd ugyanebben a zenecsarnokban folytatódtak az istentiszteletek. A nagy emelvényen Spurgeon szabadon mozoghatott, ugyanis nem szerette aszószéket, melyben úgy érezte magát, mintha befalazták volna. Ne csodál190

kozzunk tehát azon, hogy amikor új hajlékot építtetett a gyülekezetnek, a minden idők egyik legtöbb férőhelyes templomát, a Metropolitan Tabernakulurnot, annak sem volt szigorúan vett szószéke. Helyette az emelvényen asztal, székek és ~ egy kerevet. Mondják, hogy tájékozatlan külföldiek, akik Spurgeont akarták hallani, a termet színháznak nézték és továbbálltak - templomot keresni. 1861. március 25-én nyitották meg a Tabernákulumot, akkor a gyülekezetnek ötezer tagja volt. Az épületet a második világháborúban óriásbomba döntötte össze. Eredeti formájában csak a homlokzatot állították helyre, mely egy térre tekint. Ma is impozáns baptista templom áll a helyén, s az épületben Spurgeon Múzeum is felkereshető. Spurgeont, kortársai közül meghallgatta David Livingstone, a nagy felfedező misszionárius, Afrikába való visszatérése előtt és D. L. Moody, a különlegesen népszerű és iskolát alapító amerikai evangélista. Spurgeon prédikációit 1855-tó1 rendszeresen kiadták előbb füzetenként, majd kötetekben is. Ez volt a 19. század végén a "bestseller". Beszédei 63 kötetet tesznek ki, több mint 40 nyelvre fordították le. Magyarul ,.Az üdv üzenete" főcímmel a baptisták több mint száz prédikációt jelentettek meg két, nagyalakú kötetben, 1536 lapon. "Akinek megvannak Spurgeon prédikációi, nagyon kitűnő teológiai könyvtárral rendelkezik" - állítja R. W. Nico ll. Egy önkéntes csoport lakásokra hordta szét a kinyomtatott prédikációkat, és minden héten kicserélték újabbal. Ilyen, házhoz járó kölcsönkönyvtárról azóta sem hallani. Megemlítik, hogy prédikácioba csomagolta egy fűszeres a vajat, és a vásárló asszony megtért, s a gyülekezetben bizonyságot tett erről. Hajótörött matrózok 30 napig hányódtak a tengeren, mindössze kilencnapi élelemmel. Minden napot imával kezdtek, és felolvasták Spurgeon napra szóló reggeli elmélkedéseit, Valósággal ez tartotta bennük a lelket megmenekülésükig. (Magyarul is megjelentek a reggeli elmélkedések Harmatgyöngyök címmel, az estiek Aranysugarak címmel. (Eredeti címük: Morning by Morning! és Evening by Evening!) Többször feltették a kérdést: mi volt a titka lsten e kiváltságos szolgájának? S megállapítják, hogy Spurgeon szöges ellentéte volt kora prédikátorainak és lelkészeinek. A maga területén nemcsak újító, hanem forradalmár volt. Harcolt minden tradíció ellen, és mégis - ilyen a sors iróniája - ma éppen a tradicionalista keresztyének tekintenek: rá majdnem úgy, mint "védőszentjükre" - írja egy baptista lelkipásztor. Spurgeon hatalmas gyülekezetet hozott létre a templomba egyáltalán nem járó emberekből. Ezzel szemben napjainkban a népszerű prédikátorokat és evangélistákat a különféle gyülekezetekből ?sszesereglett emberek hallgatják. Meg kell még em1ítenünk, hogy Spurgeon egy pillanatra sem vonakodott attól, hogya hallgatóságot megnevettesse. De a nevetés csak egy mellékes, közbejött fordulat 191

volt, semmi egyéb. Dr. Carlile írja, hogy "Spurgeonnál a humor olyan volt, mint a hab ahullémok fölött; a habok arról az erőről és feszültségről tanúskodnak, mely alattuk ~ejtőzik".

AZ EMBERBARÁT É:S A NÉ:P FIA A keresztyén humanizmus szép vonásai rajzolódnak ki Spurgeon szavaiból és tetteiből. Egy akkor időszerű kérdésben határozottan állást foglalt: e/ítélte a rabszo/gatartást. Emiatt meg is csappant az amerikai prédikációés könyvelőfizetők száma. Vasárnapi iskolájában és gyülekezetében jól megfértek, sőt összemosódtak a különféle társadalmi osztályok. Emberbaráti törekvéseihez az ismeretlenségből csatlakoztak a tehetős emberek, sőt, szinte minden intézmény létesítését a felajánlott pénzösszegekkel provokálták ki a jó lélektó1 felbuzdult adakozók. Árvaházába a nyomorúság legtávolabbi szögletéből is felvette a gyermekeket, és az intézet vezetését Tamás öccsére bízta. Az árvaház 3000 gyermek testi és szellemi ellátásáról gondoskodott, beleértve az iskoláztatást is. Spurgeon szó szerint a népé volt. Otthon vagy emelvényen, utcán vagy vendégségben egyformán természetes volt. Beszédében a könnyen érthető­ ségre törekedett, s az igazságok megvilágítására előszeretettel idézte az ízes, népi mondásokat, a természettel együtt élő ember megfigyeléseit, a tréfákat, közmondásokat és történeteket. Voltak előkelő hallgatói és barátai, de ő maga nem előkelősködött. Nem utánozta a püspököket, sőt, irtózott azoktól, akik az egyházi méltóságot öntudatosan mutatták magukon. Mindez nem jelenti azt, hogy szolgálatai nem voltak ünnepélyesek. Bemerítései például a rendkívüliségnek, a méltóságnak olyan jeleit viselték magukon, hogy feledhetetlenekké váltak a megjelentek emlékezetében .

. A PRÉ:DIKÁTORISKOLA Lelkipásztorok képzésére hozta létre hírneves iskoláját, mely minden más és teológiai szemináriumtól különbözött. A kollégiumban ő maga nem tanított, mert erre nem ért rá, de egy jó vezető tanárra bízta az oktatást. Csak olyan fiatalokat vett fel, akik már két évig prédikáltak valahol, és szilárd, tiszta teológiai alapokkal, helyesen értelmezett hivatástudattal rendelkeztek. Az intézetet autokrata módon irányította, semmiféle szervezet nem szólhatott bele, mert ilyen (pl. tanártestület, igazgatóság, alapítványi bizottság stb.) nem is volt. Ö csak ritkan jelerit meg a kollégiumban: általában hetenként egyszer, és inkább beszélgetés mint előadás céljából. lelkészképzőtől

192

I

Otthonában csoportosan fogadta növendékeit, akik rajongva szerették és tisztelték. Atyjuknak, gazdájuknak tekintették és "Governor"-nak szólították, sohasem a nevén. A College-ról egyszer azt mondta Spurgeon: ..ezzel sokszoroztam meg magamat". W. L. Mackenzie, az idős lelkipásztor a "Governor" ilyen mondásaira emlékezik: "Öld bele magad a munkaba, aztán imádkozz, hogy feléledj!" "Ha Pál legkisebb volt a szentek között, mekkora vagy te?" "Vedd meg ezt a kitűnő könyvet! Ha nincs pénzed, add el amellényedet és annak az árán vedd meg. Aztán gombold fel állig a zakódat, és senki sem fogja tudni, hogy nincs mellényed". Az iskola, a Spurgeon College bombatalálatoktól súlyos károkat szenvedett a második világháborúban. A Déli Szövetség segélyakciója keretében épült újjá a negyvenes évek végén. Száz év alatt az iskola 1500 lelkipásztort és misszionáriust képezett ki és bocsátott a munkamezőre.

FELESEGE ES GYERMEKEI

I

A New Park utcai templomba egy Susanna Thompson nevű leányt is elvittek a rokonok. A fiatal leány figyeimét nem túlzottan kötötte le az igehirdetés, a prédikátor azonban "bő, fekete szatén kabátjával, hosszú és roszszul vágott hajával, fehér pöttyös kék zsebkendőjével" magára vonta a figyelmét. Ez az alkalom szórakozásféle volt a számára, de egy mondatot megjegyzett. és erre egész életében visszaemlékezett: "Isten templomának élő köveit tökéletesen összeköti Krisztus vérének vörös cementje." Később bemutatták Spurgeonnak, aki váratlanul megajándékozta a "Zarándok útja" egy illusztrált példányával. Mikor Zsuzsánna megtért, hitvallására mint eljegyzett menyasszonyát merítette be Spurgeon. Házasságukat ikerfiúkkal áldotta meg Isten, akik prédikátorok lettek. Spurgeonné megemlíti, hogy mint ifjú feleség jól tudta, mennyire igénybe veszik férje fizikai erejét az Exeter Hallban tartott prédikációk. "Néha megtört, elfulladt a hangja, amikor arra próbálta rávenni a bűnösöket, hogy jöjjenek Jézushoz, vagy amikor az Urat magasztalta, az ő fenségében és igazságában. Egy kis üveg ecet mindig volt előtte az asztal alatt a polcon, és én tudtam, mit várhatok, amikor ehhez az orvossághoz folyamodik. Ó mennyire fájt a szívem érte! Micsoda önuralmat kellett gyakorolnom, hogy nyugodtnak tűnjek fel, hogy csöndben a székemen maradjak abban a kis oldalerkélyben. Hogy vágyódtam arra, jogom legyen odamenni, vigasztalni és felvidítani őt, amikor az istentisztelet véget ért! De el kellett távoznom, miként másoknak, - nekem is. aki közelebb álltam a szívéhez, mint bárki , " mas. 193

UTOLSÖ BÚCSÚ Betegsége miatt, idímaváltozás céljából többször volt Spurgeon DélFranciaországban, a napfényes tengerparton. Itt is halt meg, Mentone-ban, 1892. január 31-én, a Beau Rivage Szállodában. Tetemét Londonba vitették. A temetési menetben annyian voltak, amennyi ember abban az évszázadban sohasem volt együtt londoni utcákon. Ezer lelkipásztor és kiküldött jelent meg, és a több napig tartó gyászistentiszteleteken százezren vettek részt a Tabernákulumban. Spurgeon élete és halála azt hirdeti: "Nem nekünk, Uram, nem nekünk, hanem a te nevedre szálljon minden dicsőség! " Dr. Somogyi Barnabás

FORRÁSOK C. H. Spurgeon: The Early Years (1834-1859). Önéletrajz, átdolgozott kiadás. The

Banner and Truth Trust, London. Dr. 1. C. Carlile: Charles Haddon Spurgeon. Preacher, philantropist, author. Megemlé-

kezés születésének 100. évfordulóján. C. B. Appleby: The conversion of Charles Haddon Spurgeon. The Baptist Times, March

30. 1950. R. W. Bentley. The Centennary of Spurgeon's Conversion. The Baptist Times, Jan. 12. 1950. W. J. Mackenzie: Reminiscences. U.ott. , Luise Öhler. C. H. Spurgeon's Leben. Calw und Stuttgart, 1897. Spurgeon H. Károly életrajza. Németből átdolgozta Öhler Lujza eredetije után Bernáth Lajos. Budapest, Baptista Könyvkereskedés kiadása, 1931. Az előszót dr. Somogyi Imre írta.

194

Meditációra hangoló délutáni fények ciprustörzzsel (ifl. Rácz István fotója)

195

Az európai baptisták évfordulója Ebben az évben 'ünnepel és hálát ad Istennek az európai baptisták népes családja. Százötven éve merítkezett be 7 hitvalló Hamburgban, az Elba vizében, a Steinwarder-sziget közelében Barnas Sears által. Előző napon tettek bizonyságot hitük felől. Egyikük - Johann Gerhard Oneken (18001884) - naplójába ezt jegyezte föl: "Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm, az ő szentséges nevét! - Már évek óta kerestem, miként teljesíthetném parancsát, most abban a kiváltságban részesültem, hogy a bibliai utasítást végrehajtotta rajtam az észak-amerikai Hamilton College tanára, Barnas Sears testvér, tegnap este 8 és 9 óra között." Oneken ezután megnevezi feleségét és társait, akikkel együtt baptizált. Másnap ünnepre virradtak. Vasárnap volt, és a kis gyülekezet Oneken házánál (Englischen Planke 7. szám alatt) összegyűlt, ahol megalakították a hamburgi baptista ,,keresztelt keresztyének", (ahogy ők akkor nevezték) gyülekezetét. 1834. április 23-án létesült az európai kontinens első baptista gyülekezete, a brit szigeteken már évszázadokkal hamarabb nyitottak gyülekezeteket. Érezve az esemény történelmi jelentőségét, jegyzőkönyvbe foglalták a tényt. Ezt Oneken ein ökként, Sears titkárként írta alá. A gyülekezet Onekent prédikátorává választotta és felavatta. Elhatározták a kapcsolat fölvételét az amerikai Hudson River Baptist Association szervezettel. KI VOLT EZ a férfikora teljében álló hamburgi prédikátor, aki oly gyorsan terjesztette az evangéliumot? - Egy megalázott, házasságon kívül született szegény fiú, akit szülővárosában Vareiben, a nagyanyja nevelt föl. Egyik szomszédjuk - egy bizonyos "szent szabó" - járt vele az evangélikus templomba. Ebben a környezetben nyert hivő lelkületet, bár ő maga később elégedetlen volt ifjúsága hitével. Serdülőkorában pincér. Vendégeinek egyike beszéli rá, hogy menjen vele Nagy-Britanniába. Ott a skót presbiteriánusok, majd a londoni independensek gyülekezetébe jár. A nem egészen átlagos kegyességgel elsősorban családi áhítatokon ismerkedik. Ezután a Great Queen Street metodista gyülekezetében megtér. Ám folyamatos bibliatanulmányozása arra a meggyőződésre segíti, hogy nem "áttérni" kell egyik felekezet ből a másikba, mert .Krísztus gyülekezetének csak megtért emberek lehetnek a tagjai, akik hisznek ... " - idézik a történetírók Oneken hitvalló sorait, 29 éves korából. Korán elfogadta a hitvalló keresztséget, de évekig kellett várnia, amíg vágya teljesülhetett. Németországba térve, Hamburgban telepedett le. A Skót Biblia Társulat képviseletében könyvkereskedést nyitott, ahol bibliákat, vallásos iratokat (traktátusokat) árusított, vagy éppen ingyen osztogatott, vasárnapi iskolát szervezett és rendszeresen magyarázta aBibliát. Körét 196

többen látogatták, elfogadva a megtérés és a hitvalló keresztség elvét. Egy hajós vitte a hírt a világ másik felére, egy kis gyülekezetbe: Hamburgban egyesek ilyen gondolatokkal foglalkoznak. Évekig tartó hallgatás következett, mire hírül vették,' hogy a következő év tavaszán jön majd egy férfi, akinek a nevét a nevezetes bemerítés kapcsán már magunk is megismertük. J. G. Oneken életrajzát sokan megírták. Az életművét méltató kifejezés "Az európai baptista misszió atyja" - a tőle vett idézet - "Minden baptista eg~ misszionárius" - közismert mondások. Mindezek ellenére méltatlan bántalmak szomoritották idős napjaiban. .Drága Oneken testvér"-ré inkább halála után vált, mint az életében. Sajnos ez a bánásmód jutott osztályrészül Magyarországon is az alapítónak. Meyer Henrik (1842-1919) testvérünk, Oneken személyes ismerőse és sírig tisztelője hasonló sorsra jutott. Igaz, ő is lemásolta mestere lelkületét, szigorát és puritán bibliás kegyességét egyaránt. - Határozott egyéniségek számára gyakran teljesíthetetlen az alkalmazkodás. Hiba ez, vagy erény talán? A "nagy Oncken" személyét néhány történetírónk sajnos olykor összecserélte azonos családi nevet viselőkkel. Bonyolította ezt az is, hogy például a hazánkban többször megjelen ő Johann Friedrich Oneken (1827-1905) szintén Varelben születert. Ö vett részt Kornya Mihály (1844-1917) felavatásán. Ö tanácsolta Bretz Gusztáv testvért házastársa kiválasztásában. J. G. Onekent nagyon szerette volna Meyer testvér vendégüllátni Budapesten, már az első bemerítés napján (1874. dec. 27.), de idős kora, betegeskedése és "az első gyülekezetben levő borzasztó zavarok" miatt nem jött. A kezdeti éveiben járó budapesti gyülekezetben lelkileg felüdült William S. Oncken, a fia, amint erre Meyer önéletrajzában utal. Példás volt J. G. Oneken és két barátjának szeretete. G. W. Lehmann (1799 -1882) berlini prédikátor halála híre betegen találta Onckent. J. Köbner (1806-1884) jutott el a temetésére. A gyülekezet vezetését is reá bízták. Az 1884. január 2-án (100 éve) elhunyt Oneken sírjánál Köbner beszélt. A hídegben megfázott, és a tüdőgyulladás akkor végzetes betegség volt. Két. év nem telt el, és elment az örökkévalóságba a három barát. Még föl sem mérhették a német baptisták, mekkora veszteség érte őket ... AZ ELSÖ GYÜLEKEZET megalakulásának körülményeit ezzel talán már körvonalaztuk. A gyülekezet befolyása gyorsan terjedt egész Európában. Az első imaházat (Böhmkenstrasse) 1867-ben nyitották meg Hamburgban. Az ünnepélyes alkalom valóságos seregszemle volt. Megjelent a "prédikátorok fejedelme" C. H. Spurgeon (1834-1892); a három egykori ifjú, akik az Osztrák-Magyar Monarchiából érkezve Hamburgban bemerítkeztek, Roitmayer János (1818-1901). Vojka János (1824-1895) és Marschall József (?). Bár a fényképezés még gyermekcipőben járt, a lencse elé álltak hosszasan, mozdulatlanul, csakhogy megörökítsék a nap és a találkozás áldott emlékét. 197

Johann Gerhard Oneken.

1800~1884

Az első hamburgi imaház épülete {Bohmhenstrasse]

198

Egy szegényasztaloslegényt is magába fogadott az ünneplő tömeg. Meyer Henrik akkor még csak névtelen jelenlevő, és egy évvel később fordul felé némi figyelem, amikor elindul misszióútjára a Dunán lefelé. Oneken és munkatársaínak tulajdonítható a "Hit hangjai" gyülekezeti énekeskönyv kiadása. l 849-ben jelent meg az első. A benne levő énekkincs napjainkig jelen van földrészünk baptista gyülekezeteiben. MISSZIÓS ÉRDEKLŐDÉS jellemző a hamburgi baptista gyülekezetre. Ezt ne vegyük egészen természetesnek, hiszen elég sok külső és belső akadálya volt ennek. Külső akadály az általános ellenzés, zaklatás, egyházi türelmetlenség. Belső pedig egy öntelt érzet, ami abból táplálkozik, hogy az ember törődjön a saját üdvösségével, az "elhívottak" úgyis megtalálják a keskeny utat.

A Missionsblatt címlapja, 1859 júniusában közlik a gyülekezet 25 éves évfordulójának jubileumi ünnepét

Oneken 1842-ben alapította a "Missionsblatt" című lapot. A hamburgi testvérek nemcsak áldoztak a misszióért, hanem törődtek is sok száz kilométerre távozott testvéreikkel, élénk levelezést ápolva velük. Tudtak az egykori kelet-poroszországi körülményekről, számon tartották a romániai ébredés híreit (Catalui), a kolozsvári bibliaterjesztés ügyét. Lengyelország, Svédország, Dánia, Svájc és Franciaország gyülekezeteinek helyzetét ismerték részletesen. Aprólékos gonddal, de még inkább imádsággal kísérték a különféle változásokat, ami még az anyagi támogatásnál is sokkal többet jelentett. A Missionsblatt éppen olyan jó forrása a missziótörténeti adatoknak, mint a későbbi újság, a Wahrheitszeuge.

199

A .Hamburgi Traktátus Szovetseg" -et 1836-ban alapította Oncken. Ő maga mutatott példát az iratterjesztésre. igy dolgozott Pesten is. Munká-

ja nem volt eredménytelen. Egy eddig egyedülálló forrás szerint Pesten, 1848-ban "néhányat alámerítettem Krisztus halálába, az Úrban egyesülve" - amint levelében írja. Egyesek állítják, hogya Hamburgi Traktátus Szövetség felekezetközi szervezet volt. Lehetséges, hogy később azzá vált, de a korai alapítási év és Oneken kezdeményezése ezt a körülményt - legalábbis kezdetben - va" lószínűtlenné teszi. Soraímat idézettel zárom, amit a hamburgi baptista gyülekezet 25 éves jubileumáról az egykori Missionsblatt írt: .Nem a mi jubileumunk ez hanem. ahogy ezt egyik drága testvérünk találóan kifejezte - a jó Isten jubileuma. aki kegyelmét és hűséget mindig megúiitja." Szebeni Olivér

Száznegyven éve volt az első baptisták bemerítése A hazaí baptista misszió első úttörőinek bemerítkezése Hamburgban, 140 éve történt. Rottmayer János (1818-1901) 1844. május 20-án I Vojka János (1824-1895) és Marschall József (1820-?) pedig 1844. október 31 én? Mindhárman J. G. Oneken (1800-1884) által, az Elba folyó vizében merítkeztek be, hitük vallomását megpecsételve. 1842-ben, a nagy kikötővárost tűzvész" pusztította el, több mint négyezer ház (a város egyharmada) leégett. Az újjáépítés szakmunkásokat igényelt. Rottmayer János, Vajka János és Marschall József mint asztaloslegények mentek Hamburgba, jó kereseti lehetőség reményében.' így kerültek kapcsolatba az Oneken által alapított baptista gyülekezettel. A tragikus tűzvész a hamburgi hatóságok által alig megtűrt és már-már kitelepülésre kényszerített baptista gyülekezet történetében is fordulatot jelentett, mivel a gyülekezet a hajléktalanok ideiglenes elszállásolására átengedte az akkoriban bérelt tágas imaházat, sőt a hivők önkéntes adakozásából támogatták is a nélkülözőket. A városi hatóság ezért elismerő gesztust tett Oneken felé. Így a messze földről érkező iparoslegények e dinamikus fejlődésű, virágzó gyülekezetben találtak egymásra és Megváltójukra. A hatékony gyülekezeti életre jellemző, hogy 1844-ben folyóiratot indított, "Missionsblatt" címen. A magyar fiatalok Oneken mellett két évig szinte .mísszíöiskolét" vé200

geztek, mert aktívan bekapesolódtak a gyülekezeti életbe. Oncken, aki jogosan érdemli meg "Az európai baptizmus atyja" jelzőt, "Azzal a határozott céllal küldte őket vissza, hogy tegyenek bizonyságot a megtalált és elfogadott örömhírröl.Yl Ezzel a tudattal érkeztek 1846. május 20-án s PestBudára. Ez a dátum a magyar baptista misszió történelmének első rnérföldköve. Tekintélyes német baptista missziótörténelmi források, így Joseph Lehmann" is emlékeztet erre az esetre: " ... így történt, hogy 1846 áprilisában az osztrák Marschall és Hornung. a magyar Scharschmidt. Rottmayer és Vojka, akikhez hatodiknak a hamburgi Lorders is csatlakozott, felkerekedtek, hogy Ausztria-Magyarországra jöjjenek és itt a törvény adta lehető­ ségeknek megfelelően szolgáljanak ... Ez a kis csapat mindenekelőtt Bécsbe ment, ahol 17-en jöttek össze az Ige meghallgatására. Marschall és Hornung itt maradt. Scharschmidt és Rottmayer Pestre ment, míg Vojka és Lorders Pécsre távozott ... ,,7 Ezek közül Rottmayer János élete és munkája a legismertebb, mivel Pest-Budán dolgozott a Bach-korszak nehéz éveiben, amelynek eredményeként három bemerítkezési alkalomra emlékeztetnek minket a történelmi források. Bár kevés a hitelt érdemlő bizonyíték, mégis a legelső és legtekintélyesebb J. G. Oneken testvér Vareiben írt, 1874-ben kelt és Meyer Henrik testvérnek írott levele, pontosabban annak Szabadi F. Gusztáv által készített fordítása említi az első bemerítést. Ez 1848-ban volt, és "néhány" résztvevővel számolhatunk. A második 1865. július 19-én éjjel volt a Duna vízében, és hat személyt merített be G. W. Lehmann berlini prédikátor. A harmadik bemerítkezésre ugyanabban az évben, szeptember 22-én került sor. August Liebig - akkor még a hamburgi misszióiskola egyik tanulója ll - tartotta, amelynek boldog résztvevője lehetett az ifjabb Rottmayer János,9 később maga is egy felavatott lelkipásztor. Idősebb Rottmayer János 1865-ben lépett a Skót-misszió bibliaterjesztői szolgálatába, Kolozsvár székhellyel, hol ugyancsak aktív vasárnapi iskolai és úttörő evangéliumi szolgálatot végzett. Fia a bécsi Bibliatársulat lerakatának vezetője és az ottani baptista gyülekezetnek egy idei~ prédikátora lett. Mária new leánya az áldott emlékű Csopják Attila testvér hűséges felesége és munkatársa. Életével és munkájával több publikáció foglalkozik, az 1948-ban kiadott Emléklapok 2. kötete, a Békehírnök több száma (1917. nov. 30., 1934. júl. 21., aug. ll-ig terjedő számai). Bányai Jenő testvér a Theológiai Szemle (1966. 1-2. szám, 26-37. old.) című folyóiratban, és Pechtol János, Szigeti Jenő írt erre megjegyzéseket. Rottmayer János (id.) és felesége sírja Kolozsvárott, a házsongárdi temető lutheránus részének előkelő negyedében van (sírszám 349), amelyet 201

szépen, rendben tartanak a helyi baptista gyülekezet tagjai. Hosszabb ideig tartózkodó gyülekezeti vendégeiknek megmutatják és maguk is rendszeresen látogatják. Magam is ott jártam a múlt év tavaszán. Az ausztriai születésű (1820. dec. 28.) Marschall Józsefről nem sokat tud a baptista történetírás. Még azt sem, hogy pontosan mikor halt meg. A miszsziómunkát Bécsben kezdi Hornung Antallal." Amikor 1867. augusztus 11én megnyitják a Hamburg Böhmkenstrasse-i baptista imaházat, ő is jelen van. Ott készítették az egyetlen, ránk maradt fényképet az első magyar baptistákról."? Majd Meyer Henrik emlékszik meg róla, és sajnos igen kedvezőtlen körülményekkel kapcsolatban, amikor a feleségével, 1873. március 5-én Zágrábból Budapestre utazik. Nagykanizsán megszakította útját, hogy találkozzék a Marschall házaspárral. Megjegyzése szerint ott laktak akkor a Hornung és a Scharschmidt testvérek is. Szomorúan állapítja meg: "Marschall testvér felesége iszákos lett, annak ellenére, hogy Lehmann testvér alámerítette."ll Másoktól viszont úgy tudom, hogy nem volt az asszony alámerített hivő. - Azt is tudni vélik, hogy Marschal József testvér halálos betegágyán arra kérte egyik eminens látogatóját, hogy ahol róla szó esik, mindenütt mondják el intő példaként tragikus sorsát, amit felemás igában kötött házassága okozott. Szépen induló missziós lendületét lefékezte hitetlen feleségének meg nem értése és hozzá nem illő magatartása. Hivő fiatalok, ne vállaljatok hitetlennel házasságot! - Meyer Henrik testvér Önéletrajzában még egy helyen említi Marschall József nevét, ahol éppen valamennyi, őt megelőző baptista hivőt felsorol, akik valamikor Magyarországon jártak. l l Az újabb kutatások eredményeként már részletesen számolhatok be a harmadik személyről, Vojka Jánosról és munkásságáról, sőt az érdeklődő olvasóknak ajánlom a múlt évben megjelent: "A pécsi baptista gyülekezet történeté"-t. A pécsi születésű Vojka János hazatérése után nem rejtette véka alá meggyőződését. Hogy milyen komolyan fog hozzá az evangélium hirdetéséhez a katolikus városban, azt jellemzi az a tény, hogy Lorders mellé még egy segítséget kér és kap is 1847-ben, A. Kruse személyében, aki Fritz Onekent kísérte Pest-Budára. l 2 A buzgó katolikus szülők azonban nem értik meg gyermekük hitbeli változását, ezért kitagadják, sőt még az örökségéből is kirekesztik. l 3 Néhány éves pécsi tartózkodás után Vojka testvér előbb Pest-Budára költözik, majd Németországba vándorol, s Hamburgban eljegyzi Elvin Vilmdt.l " Házasságkötésüknél J. G. Oneken hirdeti az alkalmi igét. l s Életének következő szakaszáról csak hézagosan tudunk. Valószínú1eg innen ment . tovább Skóciába, és Glasgow-ban telepedett le. Ott is halt meg 189S-ben. A hamburgi imaház megnyitásán még egyszer találkozott egykori barátaival. 202

I

!

Vojka Jánosnak a hazai baptista misszióért végzett szolgálatai azonban még távollétében sem hagyhatók figyelmen kívül. Erről levelei tanúskodnak, eddig ezekből nyolcat tanulmányozhattam, amelyeket Meyer Henrik testvérnek küldött. A levelekbó1 kitűnik, mennyire szívügye a hazai misszió. Skóciában az erősebb baptista gyülekezetekben pártoló társulatot szervez, akiknek anyagi hozzájárulásából rendszeresen segélyezi a hazai missziót. Meyer rendszeresen beszámol az itteni eseményekről. Nemcsak az eredményekről, hanem a nehézségekről is. Vojka tehát tud a Budafokon történt mártűriáról és érdeklődik Meyerné betegségéröl.' 6 Nem titkolja véleményét amikor az nem kedvező, hanem inti Meyert: "Ne tekintsen mindig a terhére, nézzen felfelé Krisztusra. "17 Elismeri Meyer elfoglaltságát, hogy mennyi gondja van az ügyek intézésével, az egész országban végzendő szolgálataival, ezért figyelmezteti: " ... ne számítson elismerésre ... azt sohasem fogja elérni, hogy míndenki megelégedésére tegyen, de ameddig arra törekszik, hogy az emberek és Isten előtt jó lelkiismerete legyen, addig ne nyugtalankodjék, ha hibát találnak is a munkájában ... "1 II Vojka János német ajkú volt, de szíve megmaradt magyarnak. Alig van levele, amelyben ne utalna erre. Ez a szülőföld, amelyről mindig kedvesen emlékezik meg: "Az jelenleg is imádságom tárgya, hogy Önért és szeretett hazámért, benne az Ige terjedéséért könyörögjek ... "19 Lakója már nem, csak látogatója volt többször hazájénak. de mindenről tudott, mert érdeklődött, ami itthon történt. Kristóf Domokos szerint "Vojka szülőhazájának missziója iránt mindig érdeklődött". Ez tűnik ki leveleiből. Annak nagyon örült, hogy még életében 42 tagú gyülekezet jött létre Pécsett. Utoljára l 890-ben járt itthon."? Meyer Henrik is ír erről a naplójában, leutazik Pécsre, meglátogatja Vojkáékat a rácvárosi rokonoknal. majd Pesten együtt vesznek részt az istentiszteleten. Meyer a pályaudvarra is elkíséri? l Az utolsó levél 1894. december 31-én kelt. Egy része szülővárosa, Pécs missziójával foglalkozik. Tud Meyer pécsi evangélizációjáról: " nagy összejöveteleket tartott, amelyeken közel ezer ember vett részt " Ígért egy harmóniumot, ami ma is drága relikviája a pécsi gyülekezetnek. .Köszönöm, hogy szülővárosom iránt olyan nagy szeretettel van, és gyakran látogatja őket ... 22 Néhány hónap múlva, 1895. április 29-én meghalt. Felesége, három leánya, két fia és három unokája gyászolta. Az a néhány szó volt hivő életének jellemző!e, amit elhunyta után hitvese mondott róla: "Élete szelíd és nyájas volt." 3 A száznegyven évvel ezelőtti bemerítés eredményét tekintve megelevenedik előttünk az Úr Jézus példázataiból a mustármag képe (Mt 13 : 3132), amely szerint az a jelentéktelennek látszó mag terebélyes fává fejlő­ dik. Hála érte Istennek, hogy a terebélyes fa ágain mí is egy-egy gyümölcs lehetünk. 203

FORRÁSOK 1 Meyer Henrik (1842--1919) gyülekezeti tagnyilvántartása. Mitglieder-Register, I. 1874-1890. MBE Tört. Emlékgyűjt. Budapest. 1. tétel. , Taufbuch, No. 318. Hamburg. 'Révai Lexikon. Hamburgi tűzvész, 1842. május 5-8., IX. kötet, 436. oldal. "Szeberu Olivér: A magyarországi baptisták története, kézirat, kiadatlan. 19. old. 5 Szabadi F. Gusztáv feljegyzése. 6 J. Lehmann. Geschichte der deutschen Baptisten. Első kötet módosított kiadás, Kassel, 1912. 268-270. oldal. , J. Lehmann, i. m. 271-272. old. aSzebeni Olivér közlése, • Ifj. Rottmayer János: Visszaemlékezései az Emléklapok 2. füzetében, Budapest, 1948.25--27. oldal. l·Csopják Attila: Képek a m.o.-i baptista misszió történetéből. Budapest, 1928. 9. oldal. 11 Meyer Henrik. Önéletrajz. Magyarul Fejér Gyulától, régebbi kézirat 28-ik és a második utalásnál a 30-ik oldalon. l' J. Lehmann i. m. 270. oldal. 13Kristóf Domokos. Vojka Jánosról írt cikke a Békehírnök, 1936. évf. 114. oldalán. 14 J. G. Oncken. Anyakönyvi bejegyzés a hamburgi gyülekezet anyakönyvében. 1 5 Kristóf Domokos, i. m. 1 6 Meyer H.: Jelentés a Magyar Baptista Misszióról. 1887. Egy 8 oldalas levél, fordította Győri Kornél. Tört. Emlékgyűjt. 1 'Vojka János 1891. márc. l-én kelt levele Meyer Henrikhez. 18 Vojka János 1894. június 9-én kelt levele Meyer Henrikhez. MBE Tört. Emlékgyűjt. katalógus száma: 721. 1. Vojka János 1883. szept. 28-án kelt levele Meyer Henrikhez, kat. sz.: 718. , o Kristóf Domokos, i. m. 21 Meyer Henrik naplójegyzete az 1887. okt. l-i német nyelvű gépelt másolatból. 22 Vojka János 1894. dec. 31-i keltezésű, utolsó levele Meyer Henrikhez, kat. sz.: 723. , 'Kristóf Domokos i. m.

Dr. MészárosKálmán

204

Könyörülj rajtunk Könyörülj rajtunk hiszen megengeded hogy kigúnyoljunk megengeded hogy megtagadjunk megengeded hogy megfeszítsünk

Te győztél! bár meg lehet tagadni könyörülj rajtunk mert elveszhetünk könyörülj rajtunk és nyisd meg szemünk

könyörülj rajtunk hiszen semmibe veszünk kinevetünk könyörülj rajtunk hiszen verset írunk hit nélkül énekelünk beszélünk rólad

hadd lássuk mit nem kénytelen látni a szem hadd értsük mit nem kénytelen elfogadni az értelem hadd higgyük mire nem kényszerítesz még Te sem

könyörülj rajtunk és nyisd meg a szemünk hogy lássuk: Te vagy az ÚR bár meg lehet vetni

győzelmes megfeszített

Könyörülj rajtunk Urunk

Herjeczki Géza

Móra Ferenc Ma, az emberöltő megnövekedésének idején csodálkozunk azon, hogy nemzetünk talán legmelegebb szívű írója, a gyermekek mesélve nevelője "csak" ötvennégy évet élt. Ez az ötvennégy év azonban Isten ajándéka volt - először szüleinek, akik alighogy eltemették torokgyíkban (diftéria) meghalt kislányukat, máris kisfiuk ágyánál viaskodtak az ő életéért. Kiskunfélegyházán született. A Dunától-Tiszától messze, annyira sík vidéken, ahol a kunhalom is domborzatnak számított, ahol a szél szabadon száguldott az alacsony, zsúppal, náddal fedett házak között, és "akárhogy fűtötték a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett". A föld volt-e fukar, hogy termést csak sok veríték ellenében adott, vagy 205

a szűcsmester gazdálkodott mostoha körülmények között, nemigen lehet tudni, de azt igen, hogy a mindig jókedvű édesapa, a fáradtságot soha figyelembe nem vevő édesanya példaképpen élték egyetlen életben maradt gyermekük elé a szegény emberek becsületes életét. Mert az ő szegénységük nem nyomor volt. Abban a szegénységben kivirágzott és megerősödött a szeretet, nemcsak a család tagjai, hanem az egész faluban élő embertársak iránt, és ez lett a kisfiú nyiladozó érzelmi világának alapélménye. Megfelelő talajjá vált a korán belévetett mag számára. Ez a szeretet nem ismert személyválogatást, végtelen melegséggel fordult az élet peremén tengődők felé is (pl. az öreg Küsrnödi, Messzi Gyurka, a csősz, és a Báró cigány stb.), Ha többet nem tudnánk Móra Márton szűcsmesterró1, mint azt, amit a .Kíncskeresö kisködmön"-ben olvashatunk, abból is megértenénk, hogy biztos ítélőképességű, sok tapasztalatra va1lóan bölcs (a szinonimaszótár szerint ez azt is jelenti: józan) ember volt, aki a gyermek közelében gyermekül tudott - nemcsak beszélni, hanem gondolkozni is. Ha még hozzáolvassuk azt is, miképpen tanította meg a kis Ferkót "édes szüléje" írni a jégvirágos ablakon, megértjük, kiktó1 örökölte a mesevilágon átütő tiszta emberi magatartását, a valóságot színesítő látásmódot - akár a rozzant malomházban és környezetében. Íme: " ... ott szerettem legjobban olvasni a rendes helyemen az ecetfa alatt, lábamat lelógatva a semmibe. Fejem fölött az ég kék mezeje, kerek felhőboglyákkal, alattam a halottak csöndes városa, távolabb a napsugárral elöntött házak, a folyó aranypántlikájával átkötött erdők csokra, mögöttem a padlás félhomálya, tele megrezzenő árnyékokkal és titkos neszekkel ... " - ez a figyelni tudás azután sem hagyta el, amikor felnőtté vált, a meséből végképpen kinőtt már, de ami a mesevilág szépségét lelkébe rögzítette. Szegények voltak, különösen azután, hogy az apja lehunyta szemét. Mégis valóra vált ígérete, hogy fiát a városi nagy iskolában taníttatja, mégpedig különös módon vált valóra - halála-iűan. A "Daru utcától a Móra Ferenc utcáig" c. elbeszélés szívszorítóan írja le az ismeretekre éhes gyermek küzdelmét, amikor éppen csak belekóstolt a tanulás gyönyörűségébe, de továbbtaníttatására nem jutott több. pénz, és ki kellett maradnia a gimnáziumból. Értelmével belenyugodott - mert nem született lázadónak - abba, hogy nem járhat többé iskolába, de arról mégsem tehetett, hogy odahúzta a szíve az épülethez, amelyben a többiek, a boldogok tanulhattak. Ahogyan a nyitott ablakon kihallatszott a tanítás - éppen latinóra volt - fájt még a lélegzet is, de engedte, hogy fájjon. Hallgatta, ahogyan volt diáktársai küszködnek a fordítással, amelynek szavait ő már szép rendben összerakta magában, de nem jelentkezhetett a tudásával, hiszen nem ült benn közöttük hanem kinn lapult az ablak alatt a virágoskertben. Azután egyszer csak

206

I

nem bírta már t~vább: bekiabálta az ablakon amondatot: "EGYEDÜL TE VAGY AZ ISTEN!" Ettől a hitvalló mondattól változott meg az élete. Talán nem is azért, mert akkor a tanár úr a karjában vitte be az osztályba - és attól kezdve ingyenesen tanulhatott tovább -, inkább azért, mert egészen ráállt erre a fölismerésre: "Egyedül Te vagy az Isten!" (Ennek a szellemében írta később történelmi meseregényét, az .Aranykoporsó't-t is.) Ez a hit adott választ minden kérdésére, ezért nem gondolta, hogy őt "szerencsés véletlen" emelte ki a korabeli sok szegény gyermek sorsából, hanem vállalta az Istentől kapott tehetséggel együtt írói hitvallásként az igazság keresését. Abban az időben, amikor az ő elbeszéléseit olvasni kezdték, a társadalmi igazságtalanságok orvoslása nem volt szívügye azoknak, akiknek módjában lett voh a segítség megadása. Egyesek küzdöttek ellene, szinte elszigetelten, írók és költők hallatták hangjukat akkor is, ha az illetékesek nem vették jó néven, így vált a meg nem alkuvó szemlélet hangoztatása, a mondanivaló jó iránya tetté. Móra Ferenc, a kiskunfélegyházai szegények, valamikori molnárok ivadéka tanult ember lett. Népének tanítója. Előbb középiskolai tanár, majd újságíró, a Szegedi Napló főszerkesztője, utóbb a szegedi városi könyvtár és múzeum őre. Nevét nemsokára megismerték az egész országban, mert az a tény, hogy ifjúsági írónak ismerték el, csak fokozta az érdeklődést írásai iránt. A legeredetibb, legvonzóbb elbeszélőnek tartották már első megjelent írása, az "Aranyszőrű bárány" olvasása után. Mintha a század kezdetének kívánatos hangját adta volna meg vele, 1902-ben - mindössze 23 éves korában - jelentkezett a Szegénysoron c. versekkel. Öszinte szavaival kiemelte a falu embereit az operettekben olykor megénekelt hamis világból, úgy mutatta meg véreit, amilyenek voltak, amilyennek őmaga is érezte magát élete végéig. "Eleven fantáziának, sokoldalú érdeklődésnek termékei Móra Ferenc elbeszélő munkái, elmélkedő és leíró tárcái" - írták róla a háború előtti méltatói. - "Igazi humorista. Az emberi gyarlóságokat mosolyogva szemléli, de tréfás mulattató kedve mögött ott rejtőzik részvéte és mélabúja az emberi gyöngeségeken. Szeretetre méltó humorának és közvetlen stílusának érdeme, hogy az olvasó még azokat az elmefuttatásait is szívesen olvassa, amelyeket elvontabb társadalmi vagy tudományos kérdésekhez fűz. Ismeri a magyar múltat, szereti az Alföld homokját, szelíd tréfával veszi sorra eredeti alakjait. Ahol elbeszél, ott eleven mesemondásával gyönyörködtet, ahol megfigyeléseiről számol be, ott emberszeretetének gyöngédségével és érzékenységével lep meg. Írói pályájának legjelentősebb alkotása az Ének a búzamezőkről c. regénye (1927)." Őszinte szavait, világos látását azonban igazán halála után, a második 207

világháború nyomorúságaiból ocsúdott emberek ismerték el igazán. A szépségre, igazságra éhesek mohón kutatták meséi mögött a valóságot, és úgy tárták a gyermekek elé, mint a megtalált kincset. A "kisködmön" messzire jutott KiskunfélegyIiázától, akisiskolások tankönyvétől kezdve a meséskönyvekig, gyermekek folyóiratán keresztül eljutott mindenhová, és elgondolkoztatott, olykor könnyet is fakasztott. A "körtemuzsika" együgyű hangjai örökszép dallamot hoztak elő azokból, akik szívükkel is rádobbantak a szeretet lüktetésére, a kis "bice-bócá"-ban azontúl minden szánnivaló gyermek benne volt ... Ötvennégy évet élt, és harminc esztendő alatt megjelent írásai felejthetetlenné tették egész életét, és egyszerű szavain keresztül kimondhatatlanul is az emberek kezébe adta az "égbelátót", mint egy élet igaz bizonyságtételét arról, hogy "EGYEDÜL TE VAGY AZ ISTEN!" Lukátsi Vilma

A béke angyala EMLÉKEZÉSBANKOVICSJÁNOSRA (1866-1938) Olvasóink közül bizonyára kevesen ismerik Bankovics János nevét és életét. De élünk még néhányan - akik személyesen ismertük szeretetben gazdag életét. És még él néhány ama sok árva közül, akiket a gyermektelen Bankovics házaspár magához vett, fölnevelt s akik Bankovics "tatában és mamában" (Lővey Rozália, 1868-1933) igazi szülőt nyertek. Ezek az árvák nem érezték a szülői szeretet hiányát és a nevelő édesszülők élete, szeretete által közülük legtöbben megismerték az Úr Jézust, és komoly hivő keresztyének, baptista gyülekezeti tagok, sőt igeszólók lettek, mint pl. az 1944-ben tragikusan elhunyt Bócsa Mátyás, a még élő id. Bócsa Ferenc (Érsekcsanád) és Uzsoki (Mravunác) Antal (Baja). Ök hiteles, élő tanúk. Adósságtörlesztés részünkről - az utódok részéről - ez az írás Bankovics János iránt, aki annyit munkálkodott olyan nagy hittel, sok szeretettel, békességes lélekkel és akir ől hallgattunk eddig. Nagy kincs számomra mint utód számára - a hagyatéka: könyvei, prédikációs és egyéb jegyzetei életéről és szolgálatáról. Ezek a forrásaim. Követésre méltó példaként szeretném megismertetni őt, és mindnyájunkat arra inteni, hogy az Úr szolgáit

208

t

I

becsüljük addig, amíg köztünk vannak, munkálkodnak, és ne csak haláluk után, évtizedek múlva fedezzük fel őket. Bankovics János 1866. dec. 26-án született Bácskában, Bajmokon, egyszerű munkásemberek gyermekeként. A család jobb életlehetőséget keresve Szlavóniába költözött, és Vinkovci városka szomszédságában, C é r n a nagyközségben telepedett le. Gyermekeik horvát iskolába jártak, ahol erő­ sen katolikus és bunyevác szellemben nevelték őket. János fiuk téglagyári munkás lett Eszéken. Jó munkája, rátermettsége miatt fiatalon hamarosan a gyártulajdonos mindenese: irodavezető, árukiadó, anyagbeszerző lett. Lővey Rozáliával 1891. febr. lO-én kötött házasságot. Gyermekszerető házaspár volt, de nem adatott meg nekik, hogy házasságukból gyermekük szülessen. Szorgalmas emberek lévén, engedéllyel műmézet készítettek cukorból - a cukrot ízesítették. színesítették - ami jól jövedelmezett. Egyszer csak olyan hír érkezett hozzájuk, hogy a szomszéd faluban valami újhitűek terjednek. Némelyek csúnya jelzővel illették őket. Erre Bankovicsék fölfigyeltek, kíváncsiságból elmentek és részt vettek a kis gyülekezet istentiszteletén. A végén egy nagyon egyszerű, jelentéktelennek látszó ember imádkozott. Bankovics János így vélekedett róla: mit akar ez a tudatlan ember? Nekem a kisujjamban több van, mint ennek a fejében. De az imádság olyan erővel hangzott és hatott, hogy a végén már azt kérdezte: honnan veszi ezt az erőt ez a kis ember? Én olyan szívesen átadnám magam ennek az erőnek. És elindult valami a lelkében, és keresni kezdte az erőforrást, amit megtalált az Isten igéjében. Feleségével együtt döntöttek az Úr Jézus mellett és Neki szentelték életüket, Az ige megismerésében és döntésükben igen áldott eszköz volt Seres Sámuel, aki Kiskunhalasról járt le Szlavóniába többnyire gyalog. Bankovics János feleségével együtt Dömsödön merítkezett be 1907. dec. 12-én Seres Sámuel által, akivel később sok misszióutat tett meg, végezve az igehirdetés és tolmácsolás szolgálatát. Seres Sámuellel mindvégig nagyon szerették egymást. . Bankovics János Vinkovcitól Eszékig terjedő területen missziómunkásként tevékenykedett, horvát és magyar nyelven hirdette Isten Igéjét, és Istentó1 kapott küldetésének tartotta - feleségével együtt - az árva gyermekek fölkarolását és nevelését. Cérna közelében, Retkovca községben élt a hétgyermekes Bócsa család. A szülők 1910-ben meghaltak, és a hét gyermek árván maradt. A hét árvából ötöt magukhoz vettek Bankovicsék - ismertem mind az ötöt -, s olyan szeretettel nevelték és fölnevelték őket, mintha saját gyermekeik lettek volna. Az ötből négyen megtértek és bemerítkeztek. Egy haldokló édesanyát látogatott meg 1911-ben a kórházban Bankovics testvér. Az édesanya rábízta gyermekeit, ő vállalta és vállalását teljesítette, s így lett újabb két árva a gyermekük: Mravunác Ilona és Antal.

209

t

t

lj 1

Bócsa Ferenc katonaként részt vett az I. világháborúban, az olasz fronton, Piavénál, ahol annyi katona odaveszett a mocsarakban. Testvérünk nem pusztult el, de olyan állapotban került Kaposvárra, hogy jártányi ereje sem volt, bajtársai eszméletlenül vitték a kórházba, s amikor egy időre eszmélethez tért, annyit írt Bankovics "tatá"-nak, hogy "itt vagyok", aki azonnal elindult Kaposvárra. Gyalog ment, karácsonykor ért oda, és hazavitte katona fiukat, akit a szeretet gondos ápolása életre keltett. Ma is él - hála Istennek - 88 évesen, hitben. A trianoni békekötés után, a horvát hatóságok hűségnyilatkozatot követeltek, amit Bankovics János nem volt hajlandó aláírni. Ezért el kellett hagynia Szlavóniát, és áttelepült Magyarországra feleségével és az árvákkal. Baja mellett, Érsekcsanád községben találtak otthonra, és 7 évig laktak itt, a Kossuth u. IOS. sz. alatti házban. Házuknál voltak a gyülekezeti összejövetelek is. 1925-ben Bajára költöztek. Vagyon nélkül, állás és fizetés nélkül élni ilyen népes családnak, hogyan lehetséges? Íme itt a példa és a válasz: az Úrban, hitből és szeretetből, imádság által. Sőt újabb árvát vettek magukhoz. Honnét vették az erőt? A forrásból. "Amit eggyel cselekedtetek e kicsinyek közül ..." Az igazi istentisztelet ez: ... Kik az én rokonaim, testvéreim, apám, anyám, avagy gyermekeim? Így emlékeznek vissza neveltjeik: .Küzdelmes élet volt. Másokhoz viszonyítva szegények voltunk, de örömben, szeretetben mindenkinél gazdagabbak. Nálunk mindig öröm volt, éneklés, hálaadás. A tata olyan békességes lélek volt, hogy a béke angyalának neveztük. De nemcsak mi. Mindenki, aki ismerte. És mindenért hálát tudott adni. Volt úgy, hogy csak üres leves jutott az asztalra. Tészta nem volt benne, sem kenyér. És azt mondta: hála az Úrnak, hogy ez is van. Egy este az utolsót ettük. Mama mondja: no, tata, elfogyott minden. Mi lesz holnap? Erre a tata: mama, ne hitetlenkedj! Meglátod, az Úr gondot visel rólunk. És másnap reggel megállt előttünk egy kocsi, tele élelemmel. Valakit indított a Lélek, valaki enge-· delmeskedett," Imádkozzál és dolgozzál. Az utóbbi nem mond ellene az elsőnek, sőt. Bankovics "tata" - mert sokaknak tatája volt - missziómunkásként dolgozott a Duna két oldalán, az országhatár mentén, Bács, Baranya, Tolna megyében, közel húsz gyülekezetben. Mindig gyalog látogatta a mintegy 200 km-re kiterjedő körzetet. A mama varrt és kosztosokat tartott, keresőképes neveltjeik pedig pénzzel segítették az öregedő nevelőszülőket és a kereső­ képtelen árvákat. A .mamát" 1933-ban szólította haza az Úr. Baján temették el. Sírját hűségesen gondozza neveltfiuk, Mravunác, magyarosított nevén Uzsoki Antal. A "tata" még tovább szolgált egészen addig, míg Tolnában a téli jeges 210

úton el nem esett, s az esés következtében olyan betegséget szerzett, ami siettette a halálát. Földi életének hátralevő idejét Kiskőrösön töltötte a szeretetházban, igen hálás, békességes lelkű gondozottként. 1938. jan. 6-án ment el Urához, a mennyei hazába. Az életnek igéjét - kívánsága szerint Gerwich György testvér hirdette. Még egy mondat az emlékezésből: "Tata egyenes tartású, szép szál férfi volt. Erős hangon prédikált. De amit prédikált, azt élte is". Súlyos mondat. Talán megítél, talán sürgető üzenet számunkra. Én arra vágyom, hogy az én életemben is igaz legyen: amit prédikálok, azt élem is. És elmondhassam az Úr színe előtt testvérünkkel - a béke angyalával -, akire most emlékezünk: Íme, itt vannak a gyermekek, akiket az Isten nékem - nékünk adott. Hányik János

!

t

lI Kun Lajos ny. lelkipásztort köszönti 90. szuletésnapia alkalmdból a pestimrei gyülekezet nevében Györi Kornél lelkipásztor

211

! ~

ll

lELBESZÉLÉSEK J A boldogságo t kereső hernyócska (MESE)

Éldegélt egyszer egy kis hernyócska a galagonyabokor ágain. Mindennap friss levéllel táplálkozott, gyönyörködött a harmatcseppekben, és a nyári szellő lágy simogatását élvezte. Mégsem volt egészen boldog. Úgy érezte, mintha hiányozna valami, valami megmagyarázhatatlan dolog az életéből. Olykor elmerengve nézte az eget, a messzi felhőket, meg a közelben repdeső bogarakat, és sóhajtozott: - Oh, ha én repülni tudnék, milyen boldog is volnék! Milyen csodálatos lehet a messzeség, a virágzó rét, amelynek csak illatát hozza el olykor a susogó szél! Egyszer, amint egy kis méhecske megpihent a szomszéd levélen, félénk hangon megkérdezte tőle: - Kedves méhecske, úgy szeretnék én is úgy szállni, mint te, megtanítanál engem repülni? A kis méh szánakozva végignézte, és így szólt: - Szívesen megtanítanálak hernyócska, de nem lehet. Neked nincs szárnyad, és így hiába volna minden próbálkozásunk. Szomorú lett erre a hernyócska, és elindult világot látni. Lemászott a galagonyabokorról, és ment, mendegélt, amíg egyszer csak találkozott a földigilisztával. Illendően köszöntötték egymást, aztán elkezdtek beszélgetni. A hernyócska megkérdezte: - Mondd csak, giliszta pajtás, neked sohasem támadt még olyan vágyad, hogy repülni szerettél volna? Nagyot nevetett a kérdésen a földigiliszta, és így válaszolt: - Ilyen badarság nekem csak oktondi gyermekkoromban jutott eszembe, és főleg álmomban. Azóta megtanultam, hogy mi a valóság. Látod ezt a földet, amelyet túrok nap mint nap? Ez a valóság! Minden táplálék, minden élvezet ebből származik. Ebben születtem, ebbe fognak eltemetni, ha meghalok. Addig azonban boldogan akarok élni. Neked is azt tanácsolom, ' hogy öld ki magadból te is ezt az értelmetlen repülési vágyat, és gyere velem,

212

élvezzük a friss iszapot, játsszunk együtt! Gyere, nézd meg a lakásomat a földben! Ahernyócska bekukucskált a giliszta házának ajtaján, de tüstént vissza is hökkent: - Jaj, de sötét van odabent, én félek bemenni - mondta. - Ne légy olyan gyáva, szólt a giliszta, egyébként sincs itt olyan sötét. Majd megszokja a szemed, és a sötétet is világosnak fogod látni! - Nem, ne erőltess kérlek, nem szeretem a sötétet, a világosságot szeretem - felelte ahernyócska. - Akkor eredj a házamtól, szólt a giliszta, és tudd meg, hogy ostoba és boldogtalan maradsz egész életedben, mert nem fogadtad meg a tanácsomat! Szomorúan ballagott tovább a hernyócska. Egyszer csak valami vidám zenét hallott. Gondolta magában, de jó volna egy kis öröm, megnézem, hogy ki muzsikál? Amint közelebb ment, látta ám, hogy a nótas tücsök húzta a talpalávalót, és maga táncolt hozzá. Éppen köszönni akart neki, de a tücsök észrevette, és megelőzte: - Szevasz cimbora, szép tőled, hogy meglátogattál! Látom rajtad, hogy rád férne egy kis vída.vsag, gyere mulassunk együtt. Mit iszol? Melyik a nótád, hadd húzzam el neked! - Én csak harmatos levéllel táplálkozom, és az igazat megvallva, nótázni sem szoktam - felelte a hernyócska. - Akkor te nem is tudod, rni a jó - válaszolt a tücsök, azért vagy így besavanyodva. - Hát te tudod, mi a jó, és boldog vagy? - kérdezte a hernyócska. A tücsök pödört egyet a bajuszán, majd így válaszolt: - Kedves komám, a boldogság csak egy vágyálom, a valóságban nem létezik sehol. Csak apró örömök vannak, amiket ki kell használni. Az élet egyébként egy nagy komédia, nem szabad komolyan venni, és igyekezni kell mindent a kacagtató oldaláról nézni. Tanulj meg nevetni akkor is, ha úgy érzed, hogy sírnod kellene. Látod, ez az élet titka, én is így csinálom! - Tücsök koma, tudsz te repülni? - kérdezte váratlanul a hernyócska ... - Hogyne tudnék! - felelte a tücsök. - Ide nézz! Ekkor jól nekirugaszkodva egy nagyot ugrott, majdhogy orra nem bukott, amikor visszaesett. De: büszkén kihúzta magát, és figyelte a hemyócskát, hogy mit szól hozzá? A hernyócska ezt mondta: - Igaz, hogy én ennyit sem tudok megtenni, de én nem így gondoltam a repülést, és őszintén szólva az a véleményem, hogy ez nem is repülés, hanem ugrás. - Ej, repülés vagy ugrás, az lényegében mindegy - szólt önérzetesen a tücsök, mindkettő a földről indul ki, és a földre tér vissza! Neked pedig azt 213

j

I

mondom, akkor bírálj mást, ha te is utána tudod csinálni azt, amit a másik csinál! - Ne haragudj, nem akartalak megbántani - válaszolt a hernyócska. De kérlek engedd meg, hogy még valamit szólhassak: Azt mondanám, hogy ne nagyon ugrálj, mert fölhívod a figyeimét a mellettünk levő fán ülő feketerigónak, és az mindjárt elhúzza a nótánkat, sőt, repülni is megtanít mindkettőnket a saját begyében! A tücsök csak ekkor vette észre a veszedelmet. Gyorsan odébbállt egy levél alá bújva, a hernyócska pedig elgondolkozva folytatta útját a rejteket adó fű között. Amint tovább haladt, egy kis dombhoz érkezett. A domb nem volt más, mint a gyűjtögető hangya lakása. A hangya be is hívta otthonába, a hernyócska pedig elfogadta a meghívást, mert szeretett volna már egy kicsit megpihenni. , - Látod, mennyi mindent összegyűjtöttem - szólt a hangya - tele az éléskamrám, a szekrényeim sok-sok drága holmival. Mégis legbüszkébb a könyvtáramra vagyok: Amit a hangyatudomány hangyaszorgalommal öszszegyűjtött, az itt mind megtalálható. Gyere, böngésszél benne, biztosan találsz olyat, ami kedvedre való! - Valóban, rengeteg könyved van - szólt a hernyócska. - És mondd csak - folytatta tovább - mind igaz, ami ezekben a könyvekben le van . írva? - Hát persze hogy igaz! - válaszolt a hangya - Ehhez kétség nem férhet, hisz ez jórészt tudomány, sőt bölcseleti mű, a dolgok végső magyarázata és az élet értelmezése ezekben van! Természetesen van köztük regény is, amit nem szabad szó szerint venni, de a tartalmi mondanivalója azoknak is igaz! - Mondd csak, hangya pajtás - szólt ismét a hernyócska, van itt olyan könyv, amelyikből én megtanulhatnék repülni? - Te? Repülni? - képedt el úgy a hangya, hogy még a lába is inogni kezdett, és bele kellett kapaszkodnia a legközelebbi könyvespolcokba De hiszen egy hernyó, az sohasem tanulhat meg repülni! Mondd csak, kérlek - folytatta a hangya -, mikor voltál ideggyógyászaton utoljára? - Én nem járok ideggyógyászatra - válaszolt ahernyócska. - Pedig jót tenne, nekem elhiheted - szólt ismét a hangya -, nyugtatókat is kapnál, hogy ne legyél elégedetlen a sorsoddal: látod, én is nyugtatóval élek. Miért, nyugtalan yagy talán? - kérdezte ahernyócska. - Tudod, ez a hajszolt élet, és az örökös létbizonytalanság az idegeimre megy - felelte a hangya. -r-'

214

- Hát nem vagy megelégedve, amikor ennyi mindened van? - kérdezte csodálkozva ahernyócska. - Barátom, jegyezd meg magadnak, hogy egy hangya sohasem lehet megelégedve, akármennyitgyűjtött, mindig többet akar! - Nekem pedig azt mondod, hogy elégedjek meg a sorsommal, mikor semmim sincs? - szólt ismét ahernyócska. - A sorsoddal elégedj meg, mert azon úgysem lehet változtatni, nyugodj bele, hogy repülni nem fogsz soha - vette át a szót a hangya -, hanem gyűjtsél magadnak élelmet, ruhát, könyvet, amennyit csak bírsz. Azt nem ígérhetem, hogy boldog leszel, mert én sem vagyok az, de legalább lesz valamid életed végén, amit felmutathatsz, ami a te szerzeményed, ami igazolja, hogy értelme volt az életednek! - Ne haragudj, kedves tudós hangya, de nem tudom elfogadni a tanácsodat - szólt ahernyócska -, mert a te életed nem vonz engem, hisz magad is mondod, hogy nem vagy boldog. És még ha annyi kincsem volna is, amennyi neked van, mind odaadnám azért, hogy repülhessek! - Látom már, hogy gyógyíthatatlan vagy - szólt erre a hangya -, félek, hogy kiborulok, ha tovább is folytatj uk a beszélgetést, ezért arra kérlek, hogy távozz el szépen a házamból, és lehetőleg ne járj erre többet! Elköszönt tehát a hernyócska, és tovább-ballagott. Útközben azon a sokféle tanácson tűnődött, amit kapott. Miért is nem tud megnyugodni egyiken sem? Miért van benne ez a repülési vágy, ha sohasem teljesedhetik be? El is fáradt a hosszú úton, és megkérdezte a kökénybokortól, hogy megpihenhetne-e az ágain? - Szívesen adok szállást, sőt a leveleimmel is megkínállak - felelte a kökénybokor. Megvacsorázott hát a hernyócska, és hozzáfogott, hogy fekvőhelyet készítsen éjszakára. Most valahogy sokkal bővebben képzödtek szájában a fonalat adó nedvek, mint máskor. Ö pedig szőtte szőtte a fonalakat maga körül, amíg egy kényelmes, éppen termetéhez illő fekvőhelyet nem ügyeskedett össze magának. Azután letéve a napi gondokat, szépen álomba szenderült. Hogy mennyi ideig aludt, azt már nem tudta volna megmondani, csak azt tudta, hogy amikor fölébredt, szűk lett neki a hely. Csodálkozott is ezen - no, de mindegy, innen úgyis ki kell jutnom - gondolta magában. Szépen kirágta magát, és frissen, kipihenten bújt elő. Gyönyörűen sütött a nap, és ő élvezte melegítö sugarait. - De mi ez a ragyogó ruha rajtam - vette észre önmagán -, és mi ez a két szépséges lap a vállamon? De hisz nekem szárnyam van! Szárnyam van! - kiáltott föl meglepetésében, és boldogan a levegőbe röppent. Valósággal ujjongott örömében, és repült, repült, amerre kedve tartotta. Odaszállt a földigilisztához, és ráköszönt: 215

I

- Giliszta pajtás, megismersz-e? A gilisztán egyszerre lett úrrá a csodálkozás és a félelem. A hangja is elakadt, s az irigységtől besárgulva gyorsan visszabújt sötét házába, és átkozódni kezdett. Egy közeli vakond azonban meghallotta a földben, arrafelé vette útját, és mindenestül fölfalta. Az önmagával mindig elégedetlen hernyócska pedig mint csodaszép pillangó szállt tovább. Hamarosan rátalált a tücsökre, aki egy vadárvácska mellett búslakodott. - Üdvözöllek tücsök koma - köszönt rá -, nézd, milyen különbség van a repülés és az ugrás között! - Te vagy az, hernyócska, vagy csak a szemem káprázik? - kérdezte a tücsök megrökönyödve. - Hát persze hogy én vagyok! - felelte a pillangó, de veled mi történt, hová lett a nótás kedved? - Jaj, ne is kérdezd, válaszolt a tücsök, a legutóbbi ugrásom olyan szerencsétlenül végződött, hogy eltört a lábam, és azóta nemcsak ugrani, de még járni sem tudok! - Látod, ugye mondtam, hogy ne nagyon ugrálj, de majd keresek neked útifűlevélkét. talán attól meggyógyulsz! - felelte a pillangó, és szánakozva búcsúzott el a tücsöktől. Amint tovább repült, valami jajveszékelés hangja ütötte meg a fülét. Hát kit vesz észre mást, mint a gyűjtögető hangyát, aki egy rögöcskén ülve jajgat, és tördeli kezeit-lábait. Mi van veled hangya pajtás, segíthetek valamit? - kérdezte tőle. Te volnál a hernyócska? - szólt ijedten a hangya - jaj, ez nem lehet igaz, ez lehetetlen, forog velem a világ! - Pedig igaz, én magam vagyok, - szólt a pillangó, és láthatod, hogy tudok repülni, de veled rni van, miért vagy úgy kétségbeesve? - Jaj, jaj, szörnyű dolog történt velem a minap - felelt a hangya. - Kirándulők jártak a vidéken és képzeld, éppen az én házamat szemelték ki a szalonnasütés helyének. És látnom kellett, hogy megy tönkre mindenem, hogy égnek el a legszebb ruháim, a könyveim. Ó, azok a drága pénzen szerzett bölcseleti művek hogy váltak semmivé! Be akartam értük rohanni a tűzbe, de a hőségtől az idegeim fölmondták a szolgálatot. És most itt vagyok szinte lebénultan, egy csöpp élelem nélkül! - Ha mindened odaveszett is, legalább te magad megmenekültél! - szólt a pillangó -. Gondold meg, hogyerdőtűz esetén végünk lett volna! Én pedig hozok neked nektárt a mezei liliom kelyhéből. hogy ne halj éhen! - Ó nagyon kedves vagy hozzám, bocsásd meg, hogy a múltkor úgy elküldtelek - szólt a hangya. - És milyen csodás szárnyaid vannak! ... Sajnos, nekem soha nem lesz szárnyam!

216

- Mondok valamit búcsúzóul hangya pajtás - szólt a pillangó -, én már láttam szárnyas hangyát! De most sietek nektárért, mert az éhségtől nagyon le vagy gyengülve ... Repült, repült a kis pillangó! Örült, hogy segíthet másokon. Tündöklött fölötte a felhőtlen ég, vele együtt örült a napsugár, a hívogató rét ezernyi illatos virága, s a méhecske, akivel a galagonyalevélen találkozott, így köszöntötte: Légy boldog. kis pillangó!

Papp Béla

A pislogó gyertyabél "A megrepedt nádat nem töri el: a pislogó gyertyabelet nem oltja ki." (És 42 : 3)

Áramszünet volt. Valahol sikerült egy fiók alján egy darabka gyertyát találnom. Meggy úitottam. Pislogott, füstölt, és büdös lett az egész lakásban. Ilyen a pislogó gyertyabél. A vi/ágban is áramszünet van, sötét. Isten előke­ resett bennünket kallódó életünk mélyéről, és meggyújtott azért, hogy világítsunk. Pislogó, füstölgő gyertyaként sokszor hozunk szégyent Ör,eá. Miközben a gyertyával bajlódtam, arra gondoltam, hogy én sem vagyok különb tűzszerszám Isten kezében. Sokszor nem vagyok az élet illata, csak füstölgő kanócú hitvány gyertyabél, akivel az Isten is vesződik. De Ö mégsem oltja el életünket. Ez az Ö ígérete. Az élet igérete minekünk. Mi olthatja el a gyertyát? Az oxigénhiány és a huzat. Isten életadó levegője az a megbizatás, szolgálat, amire Ö hívott el minket. De sokszor úgy vagyunk ezzel, mint ahogyan az én gyenyám volt. Nem a levegőben volt a hiba. Imbolygó, alig világító kormos lángját körülölelte a levegőóceán. A kanóc nem volt rendben, a gyertya volt csaknem alkalmatlan arra, hogy fényt adjon és valami derengeni kezdjen a szobában. Ha ablakot nyitottam volna, hogy tóduljon a lángoláshoz elengedhetetlen levegő, a huzat rögtön kioltotta volna. Így van ez az emberéletek gyertyáival is. Sokszor a levegőt, életet hozó légmozgás oltja el a pislogó gyertyabelet. Sokszor nem tudunk bátran élni alapvető lehetőségeinkkel, és akkor kezd vészesen imbolyogni a láng, amit Isten gyújtott a szivűnkben, amikor levegőt, oxigént küld az Isten. De ilyenkor sincs okunk csüggedni. Ö őrzi a lángot mibennűnk: Nem oltja el a pislogó gyertyát. -i-ő

217

"Wiener Wa/zer" Vámvizsgálat. Ez lesz az utolsó hivatalosan hangzó magyar szö, a következő két országhatár nem érint lelket, Talán soha már. Azokon csak átsiklik a vonat, idegen nyelvű hétköznapokat hoz az élet a nyaralás után, az elhagyott s a vállalt új hazán tépelődésre nem jut majd idő, egy-egy levél lesz csak a hírvivő ... Nyílik az ajtó. Szenvtelen szavak, a sok bőröndszáj némán tátogat. Meglepődés: szokatlan, furcsa tény: egy bőröndben - piros zománcedény, fazék és lábas. Régiek, nagyok. - Anyámé volt még ... - ezt a mondatot hallja a vámőr és csodálkozik, fejét csóválja, de már megy tovább. . . . boncolgatom magamban az okát. Nézem az asszony ápolt, szép kezét, - s bár sose láttam - felködlik a kép, ahol ő egykor gyermek lehetett: a konyha. Jó barátságos meleg, anyja süt-főz. Finom süteményt készít: használja a régi edényt ... - És a mostani: a szebb, a másik, a londoni. Semmi sem hiányzik' onnan, csak egy kis igazi meleg! Magyarázni ilyesmit nem lehet, végiggondolni is nagyon nehéz: "Anyámé volt még" ~ ennyi az egész!

Lukátsi Vilma 218

A kánai menyegző Bibliaolvasó emberek előtt ismert történet a kánai menyegző története, ha azonban úgy olvassuk, hogy igyekszünk a dolgok mélyére hatolni, észrevesszük, mennyi mondanivalója van számunkra. Menyegző!

Két ember - két szerető szív - együttélésének a nyitanya. Új életforma kezdete. Az örömünnepen sokan voltak együtt a galileai Kánában, és meghívták Jézust is, tanítványaival együtt. Ez máris az első mondanivaló: a mai életben is akkor számíthat két ember boldog életútra, ha a házasságkötéshez meghívja az Úr Jézust. Ha Ö jelen van, áldását adja a házasságra, mert az Ö áldása nélkül igazán boldog házasság nem lehet. Nemcsak az ünnep teszi azonban szükségessé Jézus jelenlétét, hiszen az új élet kezdete tele van akadályokkal, amelyeket az Ö segítségével lehet leküzdeni. A menyegző sok mindent eszünkbe juttathat, elkalandozhat figyelmünk saját életünk problémáira, de most térjünk vissza a kánai menyegzőre. Nem lehettek gazdag emberek, de szívük érzése szerint mégis sok vendéget hívtak - azután bekövetkezett a baj: elfogyott a bor! Sejtették talán, hogy nem lesz elég, de hát nem tudtak többet venni. A szegényember kínos helyzetben találta magát, szégyenkezése mind nagyobb lett, és nem tudta, hogyan segítsen, kihez forduljon, ki segíti ki zavarából? Talán a vendégei közül valaki megszánja. gyorsan intézkedik, hogy az ő pincéjéből hozzanak át néhány tömlő bort? Vagy talán valamelyik násznagy oldja meg a kérdést? - Mindenesetre a fiatal pár mindjárt életük elején kínos helyzetbe került, szégyenbe az összehívott vendégsereg előtt, ha kiderül, hogy elfogyott a bor, és nincsen több ... Még nem vette észre mindenki. Mária, Jézus anyja azonban igen. Az ő meleg szíve megesett a vőlegényen, és megpróbált közbenjárni érdekében. Bár csak annyit mondott Fiának, hogy "nincs boruk", és rábízta a döntést, tesz-e valamit? Ö így válaszolt: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?" Nem jött még el az én órám!" Mi az, amiben Mária tévedett, hogy ilyen választ kapott? És mi az, amiben nem tévedett? Amiben jól látott? Abban tévedett, hogy azt gondolta: szükség van az ő közbenjárására! Hiszen Jézus mindent jól látott, és talán azért várt, hogy alkalmat adjon másoknak a segítésre: ki lesz, aki tudja a szükséget, és hajlandó segíteni? - Amikor azután kétségtelenné vált, hogy senki sem hajlandó segíteni, akkor közbelépett. Akkor jön el az Ö cselekvésének az ideje, "az Ö órája". Ebben azonban Mária n e m tévedett. Ö 219

ismerte fiát, tudta, hogy sokáig nem nézi a mások baját anélkül, hogy könyörületességre ne induljon. Ezért mondta a szolgáknak, hogy figyeljenek, és amit fia mond nekik, azt tegyék meg! A mi életünkben -is mindennek ez a feltétele. Csak így várhatjuk az Ö segítségét, ha megtesszük azt, amit nekünk mond. Az, hogy a vízből bor lett, olyan csoda, amely értelmünket meghaladja, azt hinnünk kell, nem boncolgatnunk. Elénk áll az a kérdés is, hogy miért adott Jézus bort a már úgyis borosfejű emberek részére? De hitem szerint attól a bortól, amit Ö adott, semmiképpen sem lett részeg senki, de lett tiszta örömérzetükl Ennek az egész menyegzői eseménynek az volt a legnagyobb áldása, hogy Jézus ott volt közöttük. Ahol Ö jelen van, ott a halottak feltámadnak, a betegek meggyógyulnak, a néma ajkak imával telnek meg, és az egyszerű étel fejedelmivé válik az Ö áldásával. Hogy a boldog vőlegény Jézus követője lett-e, nem tudjuk. De azt igen, hogy nem érdemes egyetlen lépést sem tennünk az Úr Jézus nélkül! "Aki gazdag lévén szegénnyé lett értünk", hogy szegénységünket gazdag ajándékokkal töltse meg, hogy bűvölködő életet adjon azoknak, Akik az Ö közelében tudnak csak élni.

Sárkány Mihály

A béke diplomatája Ez év júniusában egy hűvös éghajlatú svéd kisközség ún. népfőiskoláján Európa tizennégy államából negyvenkét baptista küldött gyűlt össze, hogy tanácskozzanak a béke és leszerelés súlyos problémáiról. Az egyik előadó, Ol/e Dahlen 21 évig állt a svéd ENSZ-diplomácia szolgálatában. A hitvalló református férfi ma már nyugalomba vonult, de lelkesen támogatja a nemzetközi békemozgalom tevékenységét. - Nagyon fontosnak tartom ezt az ülést - nyilatkozott az egykori diplomata, majd elmondotta, hogy örömmel emlékezett magyarországi lát 0gatásaira, hazánk egyházi vezetői közül személyes ismerőseire. Örömét fokozza az, hogy látja a különféle vallású egyházi vezetők összefogását a béke és biztonság érdekében. Saját ifjúságára emlékezve elmondta, hogy nyugat-svédországi kispolgári családban született, 1915-ben. Édesapja a vasútnál dolgozott, édesanyja szülésznő volt. Mélyhitű keresztyénnek nevelték. Lund egyetemén politikai gazdaságtant tanult. 220

Ol/e Dahlén, aki huszonegy évig állt a svéd ENSZ-diplomdcia szolgdlatdban

- Isten útját ismertem föl az ökumenikus munkában - mondta -, 1966ban meghívtakGenfbe, ahol egyik előkészítője lehettem a két évvel későbbi uppsalai ökumenikus világkongresszusnak. Az evangéliumi eszmék és a svéd nemzeti sajátságok jegyében alakítottam szemléletemet. Szívesen viselek felelősséget a nem kormányszintű szervezetek békemozgalmában. Ez a munka nyitott utat előttem Magyarországra és együttműködésre a Baptista Világszövetség emlékezetes alkalmain. Az egykori szabadelvű politikus előadásából csak egyetlen közgazdasági 'jellegű gondolatról számolok be. alle Doh/en nyugalmazott nagykövet elő­ adásában leleplezte a döbbenetes összefüggést a fejlődő országok nehéz körülményei és az USA rendkívül sokoldalú gazdasági kizsákmányolása között. "Mint a legerősebb, ellenállhatatlanul viszi el a hasznot mindenhonnan. A fejlődő országokban naponta 14 OOO gyermek hal éhen. A fejlett államok figyelmen kívül hagyják a szegényebb népek érdekeit. Pedig keresztyén szemléletünk szerint felelősséget kellene vállalnunk a felebarátaink sorsáért. Isten Igéjéből már mindent elmondtunk, most már-az a feladatunk, hogy ne fokozzuk mások nyomorát és szegénységét. De meg kell ismernünk a felebarátaink teológiai gondolatait, gazdasági és mezőgazdasagi körülményeit, életmódját, kultúráját, hogy segíthessünk rajtuk." Zárószavaiban alkalmazta a János evangéliuma végén olvasható közismert beszélgetést Krisztus és tanítványa között. Az ÚR megkérdezi Pétert: Szeretsz-e engem? - Péter körülbelül úgy válaszol: - Persze, hogy szeretlek! - Talán elvárta volna az Üdvözítő helyeslő vállveregetését, Krisztus azonban feladattal látta el: - Legeltesd az én juhaimat! ~ Aki Jézus Krisztust szereti, annak gondoskodnia kell a gyengébbekről. Az emberi jogok között - azt hiszem - a legelső, hogy e h e s s e n mindenki, aki egyszer a világra született! Sz.O. 221

Zsuzsika "Magasztaljátok az Urat mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme" (Zsoltár 136 . 1). Jókedvű,

mosolygó, szolgálatkész kislány. Szüleinek szeme fénye, akiről környezete tudja, hogy imameghallgatás gyermeke. Születése után azonban megmondta az orvos, hogy több gyermekre ne szamitsanak. Lehetetlen. Ezt azonban csak a szülők tudták. A kislány nagyon szeretett volna testvérkét, sokszor beszélt róla, amikor pedig zsenge értelmével felfogta a Biblia csodálatos történeteit, elkezdett imádkozni testvérkéért. Szülei az ő imáját hallva, gyermeki hitét látva, a sokszor olvasott Igék szinte lángolni kezdtek a szemük előtt: " Kérjetek, és adatik néktek . . ." - "ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek . . ." Ahogy az évek teltek, és a kislány iskolás lett, egyre jobban foglalkoztatta ez a gondolat Egyszer séta alkalmával nekiszegezte a kérdést édesanyjának: - Anyukám, te hiszed, hogy az Úr Jézus meghallgatja az én imámat a kis testvéremert ? - Elhiszem - mondta csöndesen az anya, aki maga is orvos lévén, teljes tudatában volt annak, hogy a gyermeke ezúttal csodáért imádkozik. - Te is? - ujjongott föl a kislány, akkor . . . - körülnézett -, akkor gyere, nézd ott egy HOFEHÉRKE-bolt, vásároljuk meg most azt, amire egy pici babának legelőször szűksege lesz! Az anya megtorpant, első pillanatban nem tudta, mit csináljon. De mivel ő is hitt Isten hatalmában - ha remegve is, bement Zsuzsikával az üzletbe. És vásároltak. Hitből, a hit által várt testvérkének. Attól kezdve együtt imádkoztak a megszületéséért. Eltelt vagy három év. Egy vasárnap istentisztelet után találkoztam velük. Látszott rajtuk, hogy örülnek valaminek. Biztosan kitűnő bizonyítványa lett Zsuzsikának ... - No kislányom - húzta magához az édesanyja -, te mondod el a jó hírt? - A gyermek rám néz nagy kék szemével. de nem szól semmit. Mégis az anya mondja ki: - Testvére lesz Zsuzsikának! szűkebb

*

Sok próba jött még ezután, de d testvérke is nőtte a hitből vásárolt kis holmikat.

megszűletett,

azóta már ki

Baranyai Irén

222

Taxis tapasztalat Gépkocsi állt meg a téren, valaki kiszállt belőle, az autó sietve továbbment, a szőke fiatalember kutatva nézett körül, hátha jön egy taxi. Jött is néhány perc múlva. - Szabad? - Igen. Hová akar menni? A fiatalember bemondja a cimet, a vezető fejét rázza: - Külső terület, késő van már, éjjel lesz, mire visszafordulok, és a visszaútra utasom sem lesz . . . A fiatalember mégis kéri, vigye haza, nincsen más lehetősége, Miskolcról hozták, de csak az Engels térig, mivel itt mindig lehet taxit kapni. Amit mond, az nem erősködés, inkább kérés, és a vezető valóban kinyitja a kocsi ajtáját. - Tessék beszállni! - És elindul. - Miskolc . . . Miskolcról jött, azt mondja? - kérdezi egysze"e, és jobban megnézi utasát - mondja, nem maga játszott ma este az avasi templom orgonáján? Mintha láttam volna a tv-ben . . . - Igen - hangzik a halk válasz -, én is játszottam. Linzbe készülünk orgonahangversenyre ... Többet nemigen beszéltek. A kocsi száguldott a néptelen utakon. A Jlezetője olykor rd-rdpillantott utasára. aki behunyta a szemét. Fáradt lehet gondolta, de azt nem sejtette, hogy a "művész" behunyt szeme mögött nem a fáradtság volt, hanem így köszönte meg a kirendelt taxit annak, Aki azt mondta: "Minden gondotokat énrám vessétek!" Meg hát azért is fohászkodott, hogy legyen visszafelé is fuvarja a sofőrnek, ne menjen üresjárattal. Megérkeztek. Miközben fizet, hallja, hogy kiált valaki: - Halló, taxi! Pestre kellene. .. - három fiatalember szállt be a kocsiba. Utánuk nézett, aztán fel a csillagos égre. Mozgott a szája, mintha azt mondta volna: "Köszönöm!"

B.1.

223

j

Kereszt a tarsolylemezen

1i i

Moravesik Gyula kutatásai nyomán vált ismertté, hogy a magyarság a Fekete-tenger vidéki hazában kapcsolatba jutott a keleti keresztyénséggel. A honfoglalás idején a mai Magyarországterületén a Duna vonalától nyugatra latin rítusú templomocskák emelkedtek, az itt talált, a magyarok által leigázott népek nagy része is keresztyénnek vallotta magát. A kalandozások során ez a kapcsolat csak tovább erősödött, hiszen a kóborló seregek néha papot, sőt menedéket kereső főurakat is hoztak magukkal. Így Krisztus neve ismerősen csengett a magyarok fülében. Mégis csak a 10. század második harmadában, a kalandozások csődjének nyilvánvalóvá létele után rendült meg a pogányság "ideológiája", a táltosok által ápolt őskultusz. Az egyre több kudarccal végződő vállalkozások nem erősítették a jövendőmondó és tanácsadó szerepet betöltő táltosok tekintélyét. A magyarság vezető rétegei is egyre jobban érdeklődtek a keresztyénség után. 948-ban Bizáncban megkeresztelkedett Bulcsú, akit 954-ben Gyula is követett. Erről az átmeneti korról küld híradást a bezerédi tartsolylemez, melynek középső sávját mutatja be a mellékelt kép. A gyönyörűen megmunkált tarsolylemezt a Nemzeti Múzeum "Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig" című állandó kiállításán láthatjuk (Ltsz. 86/1869. 235 a). A 13,5 x 15,6 centiméter nagyságú, a Szabolcs megyei Tiszabezeréden talált müremeket vörösrézből készítették, és az egész felületét bearanyozták.

224

t

l ~

l

lt \

r

t I.

[

Mi is volt a tarsolylemez? Milyen célt szolgált? Honfoglaló eleink sok gondot fordítottak a ruházatukra. A sírleletek tanúsítják. hogya perzsa Gardizi tárgyilagos megfigyelő volt, amikor így írt: "A magyarok csinosak és jó külsejűek. Ruhájuk brokátb ól készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakva. " A felnőttsorba lépő fiúgyermekeket ünnepélyes szertartás közepette felövezéssel avatták férfi vá. Az öv a teljes jogú szabad ember jele volt. Öv hordozta az előkelő férfi fegyvereit és tarsolyát, amelyben tűzszerszámot és más apróbb készséget tartottak. A tarsoly textilből vagy bőrből készült, s előlapját eleinte hímzéssel, majd különböző veretekkel díszítették. A honfoglalás idején terjedt el az a szokás, hogy öntött veretek helyett az egész fedőlap felületét nemesfém lemezzel borították és gondosan díszítették. A Kárpát-medencéből eddig húsz ilyen tarsolylemezt ismerünk. Averetek mintáit is vallatóra fogták a kutatók és megállapították, hogy a sámánhitű honfoglaló eleink sok hiedelmét őrizték meg ezek a motívumok. A bezerédi tarsolylemez kiválik minden téren a többi közül. Ezen a tarsolylemezen is megtaláljuk a szokásos mitológiai elemeket. A finoman munkált ötvösremeken első pillantásra is feltűnik a növényi elemek nagy szerepe. Lényegében az ősi iráni életfamotívumok továbbfejlesztései ezek. Ezért uralkodó bennük a szimmetriatengelyre építés és a növényi elemekből szőtt végtelen minták. Az egyénről a végtelenre, a személyesről a személytelenre került itt a hangsúly. Szépen állapítja meg erről Fettich Nándor: "Ebben a végtelenben is az emberi lélek rejtőzik, és ez a művészet is az emberi lélekhez szöl." A növényi motívumokra két állatfigura kapaszkodik, a színpompás szasszanida selyemszövetekből és a bizánci kelmékről ismert pávasárkány (senmur). Kutya- vagy inkább farkasfejű szörnyeteg ez, két körmös mancscsal, nagy szárnyakkal és szétterülö pávafarokkal. Az életfa csúcsán már a kereszt trónol. A keresztyénség jelképe különösen hat a mitikus szörnyetegek között. Ez az emlék olyan művészről és megrendelőről tanúskodik, akik számára már jól összefér a gondosan őrzött nemzetségi hagyomány és a Krisztus keresztjéről szóló híradás. Dr. Szigeti Jenő

225

Bibliai rejtvény V~szintes: 3. Kevély. 6. Ló-bíztatás. 9. Urunk feddő szavai (l). 13. Rövid. 14. Kevert festmény! 15. Hiányosan írod! 16. Hangtalanul leng. 18. Azonos betűk. 19. Fő­ pap neve régiesen. 22. Didergő. 24. Színházban vártak rá (fon). 25. Pál és ... énekelt. 27. Női szerszám, 29. Akadály. 30. Kérdőszó. 31. Öszövetségi erős férfi. 33. Kettős betű. 34. Mátka. 37. Fagylaltot ... 39. Országos Védőnő Központ. 40. Azonos betűk. 41. Bűn jelzője lehet - első betű téves! 43. Osztrák és olasz autójel. 44. Kismalachang. 45_ A hivők .Jélegzetvétele". 46. Ábrázatát. 47. Hírhedt katonai alakulat volt. 48. Állam Közép-Ázsíában, 30. Messiást - :nássalhangzói. 52. Közúti. 53. Politikai korszak? 55 .... et orbi. 56. Sacra - némán. 57. Régi űrmérték. 58. Boldogság kezdete!

1

.o-~

e-wella,

e\ ~~sd ho~juk:

~2

, nIS V

J

,.

fl 0

....J 20'

""

ID I'l' I"

U"'8

r

~

Dm O

~ JS6

lr""'I lY

151

I""

~

lIS

II"

j55

r

~) 1'5

r-'

",

0

..

70

""',........" 1S8

t

1"""

103

..)

226

~

03

1

~

U

J 1'...0

~

n

,........

O

II

~

.J

8

7

10

) """I

If"') 1"7 11

47

ir"'"

J

"""\

r

!iS

~

..)

)

[!lIO

'-' 51

511

)

28

'-'

~

If

Q

J 9

D '. O

lY

10'"

...

45

l'Il'

I\....

fM

1'llI

1

i"1

t3

1'11

rt...~

ISa

(ll'!

r""", 1a7

~

iK

~

J~

8

)i!D

~

o

......

..J

!I>j

i1J!i ~

...

8

49-

~

D

201

ISI

O

I-

J

III

11

lD

16

lll'

"

n l3

f\J

J

59. HíL' id neve u to lso betűje -- elöl. 61. Gedeon ellensége. 64. Fél zeke. 65. Festmény. Juk>sleggel! 67. Vásároltak? 69. Időhatározó rag. 70. Azonos betűk. 72. Saru eleje! 73. Mértani fogalom is. 74. A magyar ÁBC két utolsó betűje fólcseréIve. 75. "Ezek közül legnagyobb a ... " 78. Egymás utáni betűk az ÁBC-ben. 79. Safira férje. Függőleges: l. A 140. HH. ének első szava. 2. Ismeret, nvl.-vel. 3. Három pár? 4. . .-szakadtáig. 5. Ugyanaz röv. 6. Menj - angolul. 7. Nagy költőnk -- ford. 8. Nyelte. 10. Görögkeleti táblakép. ll. Ford. vállalkozás. 12. Martin Luther ... 15. Erőmű­ vóről ismert. 16. Öregek életrnódjának jc l.fíi. 17. Gaz. 19. Urunk szavainak folytatása. 20. Nyújtá. 21. Róna. 22. Árnyékot ,,J ""- orvég főváros, ford. 26. Idegen női név. ikai antilopfajta. 35. Pál apostol első le28. Nyeregben ül. 32. Amit lst", vele. 36. Sós tó a SZU-tlan 38. .1 név. 42. Páratlan számú juhászöltözetek. 45. Külő nbözó t.'rn: munk.r': 51. Királyi szék s még valami! 53. LegKerek szám. 60 .... vagy életet! 62. Papírmcr>t 68. Keleti birodalom, fölös ékezettel. 71. L" . r. l.. 77. Morse-jel, LV. ,Jejé. J 984. április 30. Bei: • 1 iuggóleges 19., valamint az, hogy hol olvasható a Bibr

liaban.

A sikeres meglej tők kÖZOl t könyvjutalmat sorsolunk ki.

227