azon öt fivér közül, akikből apjuk Jackson

222-305_Britannica_13_kotet_Aprobetus_tortenelem 2013.02.22. 9:20 Page 224

224

rendkívüli hangjára a nagyközönség az 1930-as években figyelt fel, egy országos gospelturné alkalmával, ahol egyebek között a „He’s got the Whole World in His Hands” és az „I Can Put My Trust in Jesus” c. dalokat énekelte. Első lemeze, a „god gonna Separate the Wheat from the Tares” 1934ben jelent meg, későbbi felvételei pedig milliós példányszámban keltek el. rádió- és televízió-szerepléseit hazai és külföldi turnék követték, köztük az 1958-as newporti jazzfesztivál, ahol Duke Ellingtonnal együtt adta elő annak „black, brown and beige” c. gospel-közjátékát. Az afro-amerikai polgárjogi mozgalmakban 1955-től vett tevékenyen részt, 1963-ban Washingtonban, ő énekelt azon a nagygyűlésen, amelyen Martin Luther King elmondta nagy hatású „I have a Dream” („Van egy álmom”) kezdetű beszédét. Jackson, Michael teljes nevén MICHAEL JOSEPH JACKSON (szül. 1958. aug. 29. gary, Indiana, uSA − megh. 2009. jún. 25. Los Angeles, Kalifornia), amerikai énekes, dalszerző és táncos; az 1980-as években a világ legnépszerűbb előadóművésze volt. A rock-korszak egyik legelismertebb zenészcsaládjában nevelkedett. Ő volt a legfiatalabb és a legtehetségesebb azon öt fivér közül, akikből apjuk Jackson Five néven sikeres gyereksztár-együttest alakított; Michael szólóelőadóként is korán feltűnt, de 1984-ig az együttes tagja maradt. Első szólóalbuma az Off the Wall (1979) volt, ezt három évvel később követte a Thriller. Ez a világ legnagyobb példányszámban elkelt lemeze; eddig közel 110 millió példányt adtak el Michael Jackson 1983-ban belőle. Az album, amelyen többek között Paul McCartney is közreműködött, 8 grammy-díjat kapott − ezt a teljesítményt azóta senki sem tudta megismételni. Következő szólóalbumai, a Bad (1987) és a Dangerous (1991) megerősítették egyeduralmát a popzenében. Hasonlóan a korábbi lemezeihez, ezek dalainak többségét is ő maga írta. Moonwalker c. filmje 1988-ban került a mozikba; a félig-meddig önéletrajzi film Jackson táncára, ill. videoklip-szerű jelenetekre épül − az énekes nevéhez fűződik az 1980-as 90-es évek számos kiemelkedő sikerű videoklipje is. Az 1990-es évek elején különc, elzárkózó életmódja egyre ellentmondásosabbá vált. Maradandóan megrendítette hírnevét, hogy kétszer is gyermekek zaklatásával vádolták meg (1993, 2003). Az első esetben az ügyet peren kívül rendezték (Jackson Frank Edwards–Fotos International / Hulton Archive / Getty Images

© Dennis Brack / Black Star

ezek voltak a legeredményesebb ilyen irányú próbálkozások afro-amerikai politikus részéről. Szegény családból származott, 1964-ben szociológusi diplomát szerzett, 1968-ban baptista lelkésszé avatták. Egyetemistaként kapcsolódott be a fekete polgárjogi mozgalomba; támogatta a feketék önsegélyezését, és széles körű hallgatóságot nyert meg liberális nézeteinek. Nemzetközi kérdésekkel is foglalkozott, ill. több ízben közvetítő szerepet vállalt, így világszerte felfigyeltek rá. Az 1980-as években a fekete amerikaiak egyik vezető szószólója lett. A Demokrata Párt elJesse Jackson 1988-ban nökjelölést előészítő előválasztásain 1984-ben harmadik, 1988-ban második helyet szerzett. A párton belüli tekintélye hozzájárult, hogy az afro-amerikaiak problémái fontos helyet kaptak a demokraták politikájában. bill Clinton elnök 1997-ben kinevezte afrikai különmegbízottjává: missziója során a demokrácia és az emberi jogok ügyét igyekezett előmozdítani. ugyanebben az évben elindította Wall Street Project elnevezésű programját, amelynek célja az volt, hogy nagyobb esélyt adjon a kisebbségeknek az amerikai üzleti világban. Clinton 2000-ben az uSA legmagasabb polgári kitüntetésével, az Elnöki Szabadságérdeméremmel tüntette ki. Társadalmi aktivizmusa a későbbiekben sem csökkent: előadásokat tartott, tiltakozó kampányokat vezetett. Jackson, Mahalia (szül. 1911. okt. 26. New Orleans, Louisiana, uSA − megh. 1972. jan. 27. Evergreen Park, Chicago mellett, Illinois), amerikai énekesnő, „a gospel királynője”. Vallásos környezetben nőtt föl, gyermekkorában egy kis New Orleans-i templom kórusában énekelt, ahol apja prédikátor volt. Vallásos énekeket tanult, de a barátok és szomszédok otthonában blues énekesek, pl. bessie Smith és Ida Cox lemezeivel is megismerkedett, stílusukat saját vallásos énekstílusába olvasztotta. 16 évesen Chicagóba ment, alkalmi munkákból élt, majd egy utazó gospelkvintettben énekelt. Mahalia Jackson 1961-ben The Bettmann Archive

JAC

Jackson, Mahalia


guiney’s Station, Virginia), az amerikai polgárháborúban a déli Konföderáció tábornoka. Miután végzett a West Point-i Katonai Akadémián, alhadnagyként a tüzérséghez került, és ezredével hamarosan részt vett a mexikói háborúban. Itt ismerkedett meg robert E. Lee tábornokkal, a konföderációs hadseregek későbbi parancsnokával. Leszerelése után a Virginiai Katonai Főiskolán tanított tüzérségi harcászatot és természetrajzot. A polgárháború kitörésekor ezredesi rangban önkéntes dandárt szervezett. 1861 nyarán, más déli seregekkel egyesülve Thomas Jonathan Jackson 1863-ban megakadályozta, hogy a túlerőben lévő északiak folytassák előrenyomulásukat. 1862 tavaszán a Shenandoah völgyében meghiúsította, hogy a richmond − a déli főváros − elleni hadjáratot vezénylő george b. McClellan tábornokhoz eljusson az erősítés. Ezt követően Lee tábornok elképzelésére hallgatva megtámadta az uniós (északi) csapatokat, és Washingtont fenyegette. gyors hadműveletei során egyenként győzte le az ellenséges erőket. Június elején Lee – McClellan hadseregének bekerítésére – Jackson csapatait richmondba szállíttatta, ahol a hadjárat megszakítására és visszavonulásra kényszerítették az északiakat. Lee 1862 nyarán John Pope tábornok hadseregének bekerítésére küldte Jacksont, aki a második bull run-i csatában (aug. 29−30.) súlyos vereséget mért Pope-ra. Az északiak véres vereségével végződő 1862. decemberi fredericksburgi csata idején Jackson már altábornagy volt. Lee és Jackson 1863 áprilisában végrehajtották a déliek legmerészebb manőverét: kisebb erőkkel feltartóztatták a Hooker tábornok vezette északiakat, majd csatát kezdeményeztek a főerőkkel. Eközben Jackson tábornok erőltetett menetben egy osztag élén megkerülte az északi hadsereget és meglepetésszerűen megtámadta. A hadművelet teljes sikerrel járt, azonban sötétedéskor az első vonalakból visszatérő Jacksont nem ismerték fel saját katonái, és tüzet nyitottak rá. Sebe nem volt halálos, bal karját azonban amputálni kellett, és nyolc nappal később tüdőgyulladásban meghalt. Jackson-epilepszia más néven JACKSON-rOHAM vagy PArCIÁLIS EPILEPSZIA , a test egyik oldalán, körülírt területen jelentkező görcsroham. A rángás rendszerint az arc egyik felében, a lábujjakban vagy a kézujjakban kezdődik, majd más izomcsoportokra is Library of Congress

halála után bebizonyosodott a vád megalapozatlansága), a második esetben az esküdtszék mentette fel. 1994-ben titokban feleségül vette Lisa Marie Presley-t, Elvis Presley lányát, de a házasság két évig sem tartott. 1996-ban újra megnősült, gyermekei is születtek, de Jackson második feleségétől, Deborah Jeanne rowe-tól is elvált (1999). Hosszas visszavonultság után 2009-ben bejelentette a visszatérését, ám néhány héttel a tervezett koncertturné kezdete előtt − hibás gyógyszeradagolás miatt − meghalt. Orvosát 2011-ben bűnösnek találták nem szándékos emberölésben. Jackson, Peter (szül. 1961. okt. 31. Pukerua bay, Északi-sziget, Új-Zéland), új-zélandi filmrendező, leghíresebb alkotása J. r. r. Tolkien The Lord of the Rings („A gyűrűk ura”) c. trilógiájának filmváltozata. Nyolcéves korától készített amatőrfilmeket. Később egy 16 mm-es kamerával, barátai segítségével újabb rövidfilm forgatásához kezdett, az alkotás azonban egyre hosszabb lett, és 1987-re a Bad Taste (Ízlésficam) c. játékfilm kerekedett ki belőle. Az alkotás nagy sikert aratott a cannes-i filmfesztiválon. Következő munkája a Meet the Feebles (Bemutatom Gyarlóékat; 1989) c. animációs film volt, amely állatbőrbe bújtatott bábok és emberek segítségével ábrázolja az emberi viselkedés árnyoldalait. Az 1992-ben bemutatott Braindead („Hullajó”) c. rémfilm számos nemzetközi science-fiction-díjat kapott. A Heavenly Creatures („Mennyei teremtmények”; 1994) viszont a való életből merítette témáját: két tizenéves lányról szól, akik meggyilkolják egyikük anyját. Életművének következő állomása a Forgotten Silver (Elfelejtett ezüst; 1995) c. áldokumentumfilm és a The Frighteners („Törjön ki a frász”; 1996) c. kísértethistória volt. A gyűrűk ura-trilógia három részét példátlan módon, egymással párhuzamosan készítette el ÚjZélandon 15 hónap alatt, és részt vett a forgatókönyv megírásában is. A trilógia − The Fellowship of the Ring („A Gyűrű szövetsége”; 2001), a The Two Towers („A két torony”; 2002) és a The Return of the King („A király visszatér”; 2003) − a kritikusok és a nézők körében is nagy sikert aratott. A király visszatér öszszesen 11 Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. Következő filmje a King Kong (2005) felújítása volt, amelynek ismét ő volt az egyik forgatókönyvírója. A gyűrűk ura-trilógia előzményének számító The Hobbit („A hobbit”) c. mű megfilmesítése szintén Jackson nevéhez fűződik, aki forgatókönyvíróként és producerként is részt vesz a munkában. A háromrészesre tervezett film első darabjának bemutatója 2012-ben volt. Jackson, Thomas Jonathan közkeletű nevén STONEWALL („kőfal”) JACKSON (szül. 1824. jan. 21. Clarksburg, Virginia, uSA − megh. 1863. máj. 10.

225

JAC

Jackson-epilepszia


Jacksonville

Jacksonville

Jacksonville helyén először a francia hugenották alapítottak települést, 1564-ben. Miután az uSA megszerezte Floridát, 1822-ben kijelölték a város utcahálózatát; mai nevét Andrew Jacksonról kapta. A polgárháborúban többször is az északi seregek kezére került, majd a XIX. század végére téli üdülőhely lett, s a kikötő fejlesztése után az ipara is növekedésnek indult. Jelenleg Florida legnagyobb közlekedési csomópontja és kereskedelmi centruma. A városnak számos egyeteme van, nemzetközi repülőtere 1968-ban nyílt meg. A környező tengerparti települések kedvelt üdülőhelyek. T: 2178 km2. L: 821 784 (2010). Jacob, François (szül. 1920. jún. 17. Nancy, Franciaország), francia biológus; a baktériumokban működő szabályozótevékenységek felfedezéséért (az ún. operon-modell megalkotásáért) 1965-ben − André Lwoffal és Jacques Monod-val megosztva − orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Felcserként kitüntetéssel szolgált a II. világháborúban. A Párizsi Egyetem orvoskarán szerzett diplomát, majd 1954-ben a természettudományi karon doktorált. Jacob, Lwoff és Monod legnagyobbrészt a párizsi Pasteur Intézetben végezte munkáját, ahol Jacob 1950-ben kutatási segédmunkatársként kezdett el dolgozni. 1960-ban a sejtgenetikai osztály vezetője lett. 1965-től a genetika professzora volt a Collège de France-ban. 1977-ben a Tudományos Akadémia tagjává választották. A Pasteur Intézetben Jacob egy munkatársával felfedezte, hogy a baktériumok génjei olyan gyűrűt alkotnak, amely majdnem minden pontján megbontható. 1958-ban Monod és Jacob közösen kezdte kutatni a bakteriális enzimszintézis szabályozását. 226

Egyik első, fontos eredményük a más gének működését szabályozó gének felfedezése volt. Ők vetették fel először a gének anyagát képező dezoxiribonukleinsavról (DNS) készült részleges ribonukleinsav(rNS-) másolat létének lehetőségét is; feltételezték hogy ez a másolat, az ún. MESSENgEr-rNS közvetíti a genetikai információt a sejt többi alkotóeleméhez. Szintén ők mutatták ki, hogy az ép sejtben a szabályozó- és szerkezeti gének (pl. a sejt elemeit felépítő, az anyagcserében közreműködő stb. gének) közötti egyensúly teszi képessé a sejtet a változó körülményekhez való alkalmazkodásra. Jacob fedezte fel a baktériumok a kromoszómánál kisebb DNS-egységeit, a plazmidokat is. Kutatásai mellett több történelmi és filozófiai tárgyú kötetet publikált. Jacob, Max (szül. 1876. júl. 12. Quimper, Franciaország − megh. 1944. márc. 5. Drancy), francia költő, író, festő; meghatározó szerepe volt a XX. század eleji új költői irányzatok kialakulásában. Írásai zsidó, breton, párizsi és katolikus kulturális elemekből egyaránt építkeznek. Szülőföldjéről, bretagne-ból 1894-ben Párizsba költözött, ahol barátságot kötött Picassóval, Apollinaire-rel, Matisse-szal és sok más művésszel. 1909ben elhagyta a zsidó hitet, majd 1915-ben katolizált. Mindazonáltal 1921-ig a túlhabzó bűnbánat és a vad bohémség között ingadozott. Ekkor félig szerzetesi magányba vonult Saint benoît-sur-Loire-ba. Ideje nagy részét itt töltötte, és festészetből igyekezett megélni. A II. világháború alatt a Párizs melletti drancyi koncentrációs táborba internálták; itt halt meg 1944-ben. Terjedelmes életművéből kiemelkedik a szürrealista prózaverseket tartalmazó Le Cornet à dés (A kockavető pohár; 1917) c. gyűjteménye, a Le Laboratoire central (A központi laboratórium; 1921) c. kötet, valamint a breton nyelvű Poèmes de Morvan le Gaëlique (A gall Morvan versei; 1953). La Défense de Tartuffe (Tartuffe védelmében; 1919) c. kötetében, ill. Saint Matorel (1909) c. regényében vallásos élményeit írja le. A La Sacrifice impérial (A császári áldozat; 1929) c. művében, akárcsak leveleiben (CorresponMax Jacob – Pablo Picasso rajza (1917) dance; 1953−55), megmutatkozik hajthatatlan önvizsgálata, erőteljes képzelete és nyelvi leleményessége is. „regényei” főként levélregények, amelyek a kispolgári beszédmód minden apró árnyalatát Giraudon / Art Resource, New York

Thinkstock

JAC

átterjed. A rohamokat az akaratlagos mozgást szabályozó agykérgi területek károsodása, ill. elváltozása váltja ki. Lásd még epilepszia Jacksonville város az uSA Florida államának északkeleti részén, a St. Johns-folyó atlanti-óceáni torkolatának közelében; az ország egyik legnagyobb területű városa.


A New York Public Library szívességéből

visszaadják. Nagy hatással volt számos kortársára; élete vége felé fiatalabb és idősebb művészekből álló lelkes csoport alakult ki körülötte. Jacobi, Friedrich Heinrich (szül. 1743. jan. 25. Düsseldorf, berg hercegség [Németország] − megh. 1819. márc. 10. München, bajorország), német filozófus és író, a felvilágosodás és a romantika szemléletének határán álló vallásos gondolkodó, az érzésfilozófia (Gefühlsphilosophie) legjelentősebb képviselője; vitairataiban a racionalizmus − főként a spinozai racionalizmus − kritikusaként lépett fel. Fiatal éveiben goethe és Christoph Wieland barátja volt. 1780-ban megismerkedett gotthold Lessinggel. Miután Friedrich Heinrich Jacobi – N. Afinger metszete Lessing közölte vele, hogy ő csak Spinoza filozófiáját ismeri, Jacobi elkezdte tanulmányozni Spinoza rendszerét. Ellenszenvesnek találta a filozófus panteizmusát és racionális szemléletét, s lesújtó kritikát írt róla. Spinozával, Fichtével és a fiatal Schellinggel szemben az érzelmen és hiten alapuló vallásosság mellett érvelt. Hume és Kant nézeteivel szembenálló véleménye szerint az Istenben megmutatkozó reális létet sem észleléssel, sem értelemmel nem érdemes keresni, csupán hit által. Vallásos gondolkodóként elsősorban a délnémet romantikára, Kierkegaard felfogására és a korai egzisztencialista filozófiára volt hatással. bölcseleti munkái mellett számos regényt írt, ezek nagyban hatottak a Sturm und Drang (lásd ott) és a korai romantika alkotóira. Jacobi, Karl Gustav Jacob (szül. 1804. dec. 10. Potsdam, Poroszország [Németország] − megh. 1851. febr. 18. berlin), német matematikus; Niels Henrik Abellel együtt az elliptikus függvények elméletének megalkotója. Jacobi 1827-ben a matematika rendkívüli, 1829ben rendes egyetemi tanára lett a Königsbergi Egyetemen. Négy, ún. théta-függvényre alapozva − Abeltől függetlenül − megfogalmazta az elliptikus függvények elméletét; eredményeit 1829-ben adta közre. Három évvel később bebizonyította, hogy miként az elliptikus függvények megkaphatók elliptikus integrálok invertálásával, a hiperelliptikus függvényekhez is el lehet jutni hiperelliptikus integrálok invertálásával. Ez az eredmény elvezette a p változójú Abel-függvények elméletének megfogalmazásához. De Formatione et Proprietatibus Determinantium (A determinánsok szerkezetéről és sajátosságairól; 1841) c. műve úttörő eredményekkel járult hozzá a

determinánsok elméletéhez. Megalkotta az n számú független változó n számú függvényének n2 számú differenciálhányadosából álló − ma Jacobi-féle determinánsnak nevezett − függvénydeterminánsát, és lényeges szerepet játszott számos analitikus vizsgálatban. Fontos kutatásokat végzett az elsőrendű parciális differenciálegyenletek körében, és következtetéseit alkalmazta a dinamika differenciálegyenleteire. Az ún. Hamilton−Jacobi-egyenlet lényeges szerepet tölt be a kvantummechanika megjelenítésében is. Jacobi Viktor (szül. 1883. okt. 22. budapest − megh. 1921. dec. 12. New York, uSA), zeneszerző, Kálmán Imrével és Szirmai Alberttel együtt a XX. század eleji magyar operett-triász jeles tagja. A Zeneakadémián tanult 1903−05-ben. Még zeneakadémiai növendék volt, amikor Jakabfi Viktor néven megírta első színpadi művét, A rátartós királykisasszony c. daljátékot (bem. 1904). Az igazi sikert, amely megnyitotta a szerző útját külföldre is, a Leányvásár (1911) hozta meg. Ennek szövegét bródy Miksa, verseit Martos Ferenc írta. Az operett ügyes, fordulatos cselekményéhez Jacobi friss, eredeti és sokszínű zenét komponált. 1914-ben mutatták be következő operettjét, a Sybillt, melynek librettóját ugyancsak a bródy−Martos páros írta. A Sybillt már bemutatásának nyarán Londonban is készültek színpadra állítani, ám a próbák alatt kitört az I. világháború, így a bemutató elmaradt, Jacobi pedig Amerikába utazott. Ott részben saját korábbi színpadi műveinek előadásain fáradozott, részben kisebb zongoradarabokat komponált (ezek 1915−19 között jelentek meg New Yorkban). A világhírű hegedűművész, Fritz Kreisler zenés színművéhez, az Apple Blossomhoz („Almavirág”) Jacobi nyolc betétdalt írt (bem. 1919). Jacobi halála évében került színre The Love Letter („Szerelmeslevél”) c. zenés darabja. Jacobs, Jane leánykori nevén JANE buTZNEr (szül. 1916. máj. 4. Scranton, Pennsylvania, uSA – megh. 2006. ápr. 25. Toronto, Kanada), kanadai városkutató, a modern urbanisztika egyik legnagyobb hatású képviselője. New Yorkban szabadúszó íróként dolgozott. Élénken érdeklődött a városi életmód részletei iránt, és férjével, robert Hyde Jacobs építésszel együtt bekapcsolódott a várostervezési, városfejlesztési kutatásokba. Első könyve, a The Death and Life of Great American Cities („Az amerikai nagyvárosok halála és élete”; 1961) kíméletlenül és szenvedélyes stílusban tárgyalja a városi élet problémáit. A több európai nyelven is (magyarul 1973-ban) megjelent tanulmánnyal hírnevet szerzett a várostervezők és közgazdászok körében. The Economy of Cities (A városok gazdasága; 1969) c. műve azt mutatja be, mennyire fontos a városok sokirányú fejlődése. 227

JAC

Jacobs, Jane


Jacobs, Joseph

JAC

További művei: Cities and the Wealth of Nations (A nemzetek jóléte és a város; 1984), The Nature of Economies (A gazdaság természete; 2000); Dark Age Ahead (Sötét kor jő; 2004) c. munkájában az amerikai kultúra hanyatlását vizsgálta. Jacobs, Joseph (szül. 1854. aug. 29. Sydney, Ausztrália – megh. 1916. jan. 30. Yonkers, New York állam, uSA ), ausztráliai születésű angol néprajztudós; gyermekmese-feldolgozásai – pl. English Fairy Tales (Angol tündérmesék; 1890), Celtic Fairy Tales (Kelta tündérmesék; 1892), Europa’s Fairy Book (Európa meséskönyve; 1916) – a XX. század elejének legnépszerűbb olvasmányai közé tartoztak. Emellett foglalkozott az angol zsidóság kiűzetés előtti történelmével – The Jews of Angevin England (Az Anjou-kori Anglia zsidósága; 1893) –, a zsidó kultúrával – Studies in Jewish Statistics (Zsidó statisztikai tanulmányok; 1891) –, továbbá irodalomtörténettel is. Jacobsen, Arne (szül. 1902. febr. 11. Koppenhága, Dánia – megh. 1971. márc. 24. Koppenhága), dán építész, iparművész; szigorú formákat alkalmazó, modern stílusban számos fontos épületet tervezett. A világ főleg formatervezéseiről ismeri, kiváltképpen háromlábú székéről (1952) és „tojásszék”-éről (1959), amelynek háttámlája és ülése textilbevonatú műanyagból készült. A Koppenhágai Művészeti Akadémián 1928ban szerzett diplomát. Az 1930-as években kezdett házakat tervezni, első nagy munkája a bellavista nyaralótelep volt (1933) a Koppenhága melletti Klampenborgban. Az 1950-es évekbeli alkotásai közül kiemelkedik a søholmi sorházegyüttes (1950–55), a koppenhágai Jesperson-ház (1955), a rødrove-i városháza (1954–56), valamint az SAS légitársaság székháza (1959) – utóbbi az első felhőkarcoló volt Koppenhágában, s belső terét is Jacobsen tervezte.

A Dán Királyság Külügyminisztériumának szívességéből

Arne Jacobsen 1960-ban

228

Sok más épületéhez hasonlóan az Oxfordi Egyetem számára tervezett St. Catherine College (1964) is azt az elvet képviseli, hogy „az elegáns egyenlő takarékosság plusz funkció”. A mereven modern formavilágú harangtorony szinte csak két magas síklapból áll. A St. Catherine College számára Jacobsen lakberendezési tárgyakat – ezüstmunkákat, porcelánokat, székeket, lámpákat és kilincseket – is tervezett. Jacobson-szerv az orrüregbe vagy a szájüregbe nyíló, kémiai ingerek érzékelésére specializálódott, járulékos szaglószerv. Feladata legtöbbször a fajtársak, vagy a préda szagának a felismerése. A Jacobson-szerv megtalálható egyes kétéltűeknél, a legtöbb hüllőnél, ill. az emlősök egy részénél is. Embernél a megléte és esetleges működése is kétséges; a Jacobson-szerv valószínűleg még magzati korban visszafejlődik. A kígyóknál a legfejlettebb, ahol a viszonylag gyenge orrüregi kemoreceptorokat egészíti ki. Miután az állat kiöltötte nyelvét, a Jacobson-féle szerv nyílása alatt húzza vissza. A nyelv nedves felületén megkötődő illatanyag-molekulák így kerülnek a szerv szaglóhámjára. Jacopo da Lentini (olasz költő), lásd Giacomo DA LENTINI

Jacopo da Ponte (olasz festő), lásd Bassano, Jacopo Jacopo DELLA QuErCIA (szül. 1374 k. Siena, Sienai Köztársaság [ma Olaszország] − megh. 1438. okt. 20. bologna, Pápai Állam), Itália egyik legeredetibb szobrásza a XV. században. A sienai szobrászat vele érte el tetőpontját, munkássága a város későbbi művészeire is erősen hatott. Apja, Piero d’Angelo szobrász, fivére, Priamo festő volt. 1401-ben részt vett a firenzei battisterio bronzkapujának elkészítésére kiírt páylázaton, amelyet Lorenzo ghiberti nyert el. Jacopo faragta a luccai székesegyházban látható Ilaria del Carretto-síremléket (1406 k.), amelyből csak a képmás és a szarkofág maradt fenn. A ferrarai Museo dell’Opera del Duomóban ma is látható „Madonna a gyermek Jézussal” c. szobrát 1408-ban készítette, egy évvel később pedig megbízást kapott a sienai főtér, a Piazza del Campo gaia-kútjának az elkészítésére (ennek ma másolat áll a helyén, az eredeti a városháza loggiáján látható). A munkálatok nagy részét 1414−19 között végezték. Ezzel egyidejűleg Jacopo a luccai székesegyházat díszítő apostolszobron, a szintén luccai S. Frediano-templomban épülő Trenta-oltáron, ill. Lorenzo Trenta és felesége síremlékén dolgozott. 1417-ben elvállalta, hogy két aranyozott bronz domborművet készít a sienai S. giovanni-templom keresztelőkútjára, de csak a „Zakariás a templomban” címűt fejezte be (a másik munkát Donatellóra bízták).


Jacquard-szövőgép

Jacopone DA TODI, eredeti nevén JACOPO DEI bENEDETTI (szül. 1230 k. Todi, Spoletói Hercegség [ma Olaszország] − megh. 1306. dec. 25. Collazzone), olasz vallásos költő; több mint száz nagy kifejezőerejű és eredeti misztikus verset írt, és a latin nyelvű Stabat mater dolorosa is valószínűleg az ő műve. A nemesi származású Jacopone jogot tanult, és ezt a hivatást folytatta 1268-ig, amikor felesége hirtelen meghalt. A tragédia hatására aszketikus életmódra tért át, minden vagyonáról lemondott, és Istennek ajánlotta magát. 1278-ban laikusként belépett a ferences rendbe. Tagja lett a rend spirituális csoportjának, erősen szatirikus verset írt VIII. bonifác pápáról, majd 1297-ben aláírta azt a nyilatkozatot, amely bonifác megválasztását érvénytelennek nyilvánította. bonifác megtorlásképpen először kiátkozta, majd 1298-ban életfogytiglani börtönre ítélte. Amikor bonifác 1303-ban meghalt, az új pápa, XI. benedek szabadon bocsátotta Jacoponét. A költő a collazzonei kolostorba vonult vissza, s ott halt meg három évvel később. Sírja Todiban, a középkori S. Fortunato-templomban található. Versei legnagyobb részét olaszul, a nép nyelvén írta. A leghíresebb kivétel a latin nyelvű „Stabat mater dolorosa”, melyet hosszú ideje neki tulajdonítanak. A verset a XVIII. században bevették a római katolikus liturgiába, és számos zeneszerző megzenésítette (pl. Josquin des Prés, Palestrina, giovanni battista Pergolesi, gioacchino rossini és Antonín Dvořák). Magyarul babits Mihály fordításában közismert. Számos spirituális himnuszt (laudi spiriri-

JAC

„Éva teremtése” – Jacopo della Quercia márvány domborműve a bolognai San Petronio-templom kapuzatán (1424 k.)

tuali) írt, amelyekben eleven és eredeti módon fejez ki sokféle hangulatot a keserű haragtól a misztikus önkívületig. Jacquard, Joseph-Marie (szül. 1752. júl. 7. Lyon, Franciaország − megh. 1834. aug. 7. Oullins), francia feltaláló; szövőszéke óriási lendületet adott a textilipar forradalmának, s egyben a modern szövőgép, ill. számos más textilipari gép alapjául szolgált. A francia forradalom alatt a forradalmárok oldalán harcolt Lyon védelmében. Szövőszékének tökéletesített, mintás anyagok szövésére is alkalmas változatát 1801-ben mutatta be. A gépet a következő években tökéletesítette, a selyemszövők azonban, mivel féltek, hogy a találmány megfosztja őket a munkájuktól, ellenezték annak bevezetését. A lyoni takácsok ezért nemcsak a gépeket gyújtották fel, hanem magát Jacquard-t is bántalmazták. A szövőszék azonban ennek ellenére elterjedt: 1812-ben már 11 000 darab működött belőle Franciaországban, majd a következő évtizedben Angliában is megjelent, ahonnan később a világ szinte minden országába eljutott. Jacquard-szövőgép bonyolult és nagy méretű minták (pl. gobelin) készítésére is alkalmas szövőgép, módosított változatával mintás kötött anyagokat is gyártanak. A gépet 1805-re tökéletesítette a francia Joseph-Marie Jacquard, s az hamarosan világszerte elterjedt. A Jacquard-szövőgép lyukkártyákkal működött, így tetszés szerinti mintát tudtak automatikusan szőni az anyagba. A lyukkártyás módszert később mások is felhasználták. Az angol Charles babbage analitikus gépének bemenő és kimenő információit szállította lyukkártyán, Herman Hollerith amerikai statisztikus számológépébe táplálta be lyukkártyán az adatokat. Később a digitális számítógépek adatainak bevitelére szolgáló eszközök között is helyet kaptak a lyukkártyák. Jacquardszövőgép – felül láthatók a gépet vezérlő, láncba összekapcsolt lyukkártyák (1874)

The Bettmann Archive

Anderson–Alinari / Art Resource, New York

Főművének a bolognai San Petronio-templom kapuzatát tartják. Ezen tíz jelenet látható a Teremtés könyvéből, öt Krisztus életének korai szakaszából, emellett több dombormű és szobor ábrázolja a prófétákat, ill. Madonnát a gyermek Jézussal (1425 k.). Jacopót 1435-ben kinevezték a sienai dóm építésének vezetőjévéi. Korábban már ugyan megbízták a Casini-kápolna díszítésének elkészítésével, azt azonban nem fejezte be.

229


Jacquerie

JAC

Ma a textiliparban minden olyan gépet Jacquardgépnek hívnak, amely az egyes szerkezeti elemeket (pl. fonalakat vagy a tűket) egyedileg vezérli, noha a legtöbb Jacquard-berendezést már számítógépek irányítják. Jacquard-minta alatt a nagy, bonyolult forma-, ill. színösszetételű mintákat értik, függetlenül attól, hogy a minta milyen típusú kelmét díszít. Jacquerie parasztfelkelés a nemesség ellen Északés Kelet-Franciaországban, 1358-ban. Az elnevezés onnan ered, hogy nemesi szokás szerint a parasztokat lenézően Jacques-nak vagy Jacques bonhommenak („Együgyű Jakab”) hívták. A Jacquerie a százéves háború egy kritikus pillanatában tört ki. A poitiers-i csatát (1356. szept.), ahol II. (Jó) János királyt is foglyul ejtették az angolok, fegyverszünet követte, ám ezt követően a vidéket az angol seregből kivált rablóbandák zsoldosai fosztogatták − néhol a nemesek támogatásával. A parasztságot tovább bőszítették a nemesség növekvő anyagi követelései, és Károly trónörökösnek (a későbbi V. Károlynak) az a rendelete, hogy a parasztoknak kell megerősíteniük arisztokrata elnyomóik várait. A felkelés 1358. május 21-én Compiègne közelében tört ki, és gyorsan átterjedt az egész vidékre. A parasztok kastélyokat romboltak le, lakóikat legyilkolták. Csapataikat guillaume Cale főkapitány

szertartás közben az éppen olvasandó Tóra-szöveghely követésére lehet használni, így nem is kell ujjal megérinteni a szentnek tekintett kéziratot. Sok jad igazi műalkotás. Jad Vasem (héber: „kéz és név”), emlékhely, múzeum, dokumentációs, oktatási és kutatóintézet Jeruzsálemben; Izrael Állam és a zsidó nép hivatalos holokauszt-emlékműve, emellett feladata a holokauszt (soá) történetének kutatása, az áldozatok emlékének őrzése és továbbadása a jövő nemzedékei számára. Az intézményt 1953-ban törvényben alapították meg. A jeruzsálemi Herzl-hegyen 18 hektár területen létesült központot évente mintegy egymillió látogató keresi fel. A Jad Vasem Intézet 1963 óta adományozza a Világ Népeinek Igaza kitüntetést azoknak a nem zsidóknak, akik a holokauszt idején zsidó életeket mentettek meg. A címmel Izrael Állam köszönetét fejezi ki azoknak az embereknek, akik gyakran saját életük kockáztatásával, sőt néha feláldozásával segítették üldözött zsidó honfitársaikat. A kitüntetés odaítéléséről alapos vizsgálódás után egy közéleti személyiségekből álló bizottság dönt az izraeli Legfelsőbb bíróság bírája elnökletével. A világon több mint 21 000-en kapták meg eddig a Világ Népeinek Igaza címet, Magyarországon eddig 671 személy, ill. család részesült a kitüntetésben.

Medioimages / Photodisc

„A Közösségek Völgye” – a Jad Vasem egyik emlékműve

parancsnoksága alatt egyesítették Étienne Marcel párizsi felkelőinek seregével. A párizsiakat június 9-én gaston Phoebus de Foix gróf és III. Jean de grailly legyőzte. II. Navarrai Károly június 10-én, Clermont-en-beauvaisis-nál tönkreverte Cale seregét, majd a felkelőket lemészárolták. jad (héber: „kéz”), más néven TÓrA-MuTATÓ, rituális tárgy a zsidó vallásban; általában ezüstből, ritkábban fából vagy más anyagból is készül, nyele kinyújtott mutatóujjú kézben végződik. A jadot 230

jade más írásmóddal JÁDE, kétfajta kemény, általában zöld, fényes felületű féldrágakő, a jadeit és a nefrit közös elnevezése; megmunkálatlan állapotban ugyanis a két ásványt nehéz megkülönböztetni. Mindkét kőből már az őskortól kezdve készítenek ékszereket, ill. dísz-, és használati tárgyakat. A jadeitnek és a nefritnek mind a vegyi összetétele, mind a kristályszerkezete különböző. Az előbbi nátrium- és alumínium-szilikát, és a piroxének közé tartozik, míg a nefrit kalcium- és magnézium-szilikát,


Jaén

A londoni Victoria and Albert Museum szívességéből

JAÉ

A jadeit csak metamorf (átalakult) kőzetekben fordul elő, leginkább azokban, amelyek a Föld nagy mélységeiben uralkodó magas nyomáson alakultak át. Nagyon ritka ásvány, felszíni jelenléte az adott terület nagymértékű kiemelkedésére és eróziójára utal. Legfontosabb lelőhelye Mianmar, emellett Japánban, Mexikóban, Pápua Új-guineában, és Kaliforniában (uSA ) is megtalálható.

Runk / Schoenberger–Grant Heilman

az ásványok amfibolcsoportjába sorolható, s valójában a tremolit tömör változata. Mindkét jade-fajta lehet fehér vagy színtelen, de a benne lévő vas-, mangán- és krómtartalomtól vörös, zöld vagy szürke is. A legszebbnek a smaragdzöld változatot tartják. Megmunkált állapotban már könnyű megkülönböztetni a két féldrágakövet: a csiszolt nefrit felülete inkább olaj-, míg a jadeité inkább üvegfényű. A jadeit egyik legfontosabb lelőhelye burma (Mianmar) északi része, a nefrit jóval több területen fordul elő. Mindkét jade-fajta megmunkálása már az újkőkorban elkezdődött. A legismertebb leletek a svájci tavak környékén, Franciaország nyugati részén és Kínában kerültek elő. Később, a bronz és a vas megjelenésével a jade, más kövekhez hasonlóan, veszített jelentőségéből. Egyes területeken, mint Kínában, a jade azonban elterjedt maradt. A területen sok nefrit található, a jadeitet pedig burmából importálták. A Sang-dinasztia (Kr. e. XVIII−XII. sz.) idején már sok, főként állatokat ábrázoló, síkdomborművekkel díszített jade-plakett készült. Kr. e. 500-tól kezdve terjedt el a vasszerszámok használata, mely lehetővé tette a finomabb megmunkálást. A jade-művesség Kr. e. 250 körül érte el a csúcspontját, ekkor már rengeteg dombormű, szobor, edény, övcsat, ill. használati tárgy készült jadéből, s a féldrágakő megmunkálásának hagyománya a következő 2000 évben is virágzott. Népszerű volt a jade Közép-Amerika spanyol meghódítása előtt az azték és a maja indiánok körében is; amuletteket, ékszereket, szobrocskákat, maszkokat faragtak belőle. A nefrit Új-Zéland őslakói, a „Sárkány felhők között” – kínai jade medallion maorik kultúrájában (XVIII. sz. vége) játszott fontos szerepet, mivel a nép nem ismerte a fémeket. Fegyvereik, köztük a hatalmi jelvényként is szolgáló főnöki díszkardok is nefritből készültek. jadeit drágakő, a piroxének közé tartozó szilikátásvány (nátrium-alumínium-szilikát, NaAlSi2O6); a jade egyik fajtája (a másik a nefrit). Általában átlátszó vagy átlátszatlan, tömött, kriptokristályos lencsékben, erekben vagy gumókban található. Szemcsés törési felülete és üvegfénye alapján különíthető el a nefrittől. A jadeit színét a különféle szennyezések adják. Fehér, smaragdzöld, almazöld, piros, sárga, barna és kék jadeit egyaránt létezik; a mélyzöldtől a zöldesfeketéig terjedő változatokat kloromelanitnak hívják (ezek színe a vasnak köszönhető).

Jadeit

Jadwiga (lengyel királynő), lásd Hedvig jadzsnyá (szanszkrit: „áldozat”, „felajánlás”), az ősi India legkorábbi szövegein, a Védákon alapuló áldozati rítus. A jadzsnyá mindig célratörő, bár a cél általános is lehet, mint pl. a kozmikus rend fenntartása. A szertartásokat szigorúan az előírások szerint kell bemutatni, és pontosan kell recitálni a megfelelő mantrákat (szent formulákat); szükséges továbbá, hogy az áldozatot bemutató személyek és az áldozati eszközök rituálisan tiszták legyenek. Ezek a követelmények emelték magasba a papi kasztot, a bráhmanokat, akik a nagy nyilvános szertartások bemutatásához továbbra is nélkülözhetetlenek. Az ortodox hindu családfők többsége ma is bemutatja a mahájadzsnyákat, a napi öt áldozatot. jádzsúdzs és mádzsúdzs az iszlám legendavilágban: két vad horda, amelyek közvetlenül a világvége előtt végigdúlják a Földet. A Korán beszámol arról, hogy egy nép, amelyet a jádzsúdzs és a mádzsúdzs rettegésben tartott, rávette Nagy Sándort, hogy építsen egy falat a védelmükre. A jádzsúdzs és a mádzsúdzs így egészen a végítélet előtti napokig be van zárva két hatalmas hegyvonulat közé, s bár minden éjjel aknát kezdenek ásni a fal alatt, hogy azon át kijussanak, reggelre azt kell látniuk, hogy Allah teljesen helyreállította a falat. bizonyos értelemben a bibliai góg és Magóg muszlim megfelelőinek tekinthetők. Jaén tartomány Spanyolország déli-középső részén, Andalúzia autonóm körzetben. Északon a Sierra Morena, keleten a Segura és a Cazorla-hegység, délen pedig a Parapanda-, Lucena- és Segura-hegy231


ség határolja. A tartomány nyugati része a guadalquivir folyó termékeny völgyéhez tartozik, ahol számos, öntözésre szolgáló víztározót és vízi erőművet létesítettek. A tartomány gazdasági életének alapja az olajbogyó-termesztés, de nagy mennyiségben termesztenek szőlőt és gabonaféléket is. Fontos szerepet tölt be a bányászat (Linaresben ólmot bányásznak, máshol vasérc, réz, uránérc és só fordul elő). A tartomány székhelye, Jaén élelmiszeripari központ. További fontosabb városok: Linares, Andújar, ubeda és Martos. T: 13 498 km2. L: 670 600 (2011). Jaén város Spanyolország déli részén, Jaén tartomány székhelye Andalúzia autonóm körzetben. A település a Sierra Jabaleuz északi oldalán, granadától északra fekszik. A római korban Aurinx néven ismert település később Dzsajján mór fejedelemség székhelye lett. 1246-ban III. Ferdinánd, Kasztília és León királya foglalta vissza. Ebből a korszakból származik a Szt. Katalin-vár, amelyet már a XII. századi arab krónikák is említenek. A város székesegyházát, amelyet 1540-ben Andrés de Vandelvira kezdett építeni, a XVIII. században fejezték be. Jaén gazdasági élete elsősorban az olívaolaj-termelésen alapul. L: 116 781 (2011).

Thinkstock

JAÉ

Jaén

Jaén városának látképe

Jaffa (Izrael), lásd Tel-Aviv−Jafo Jagelló előbb Lengyelországban és Litvániaban, majd Csehországban és Magyarországon is uralkodó dinasztia; a XV−XVI. században ért hatalma tetőpontjára Közép- és Kelet-Európában. A dinasztiát Jogaila litván nagyherceg alapította, aki 1386-ban megkeresztelkedett, majd feleségül vette Hedvig (Jadwiga) lengyel királynőt (Nagy Lajos magyar király lányát), és II. ulászló néven Lengyelország királya lett. Ezzel Lengyelország és Litvánia perszonálunióban egyesült. ulászló hamarosan kinevezte unokaöccsét, Vytautast (Wytoldot), hogy helyette Litvániában uralkodjék. A két ország együttesen hatalmas erőt képviselt, s legyőzte legfőbb közös ellenségét, a Német Lovagrend lovagjait a grunwaldi (grünfeldei) csatában (1410). 232

A dinasztiát az elkülönült házakra való bomlás fenyegette, miután ulászló öccsét, Swidrygiełłót tették meg Vytautas helyére Litvánia nagyfejedelmének (1430). Vytautas öccse, Zsigmond azonban 1434-ben legyőzte Swidrygiełłót, és ő lett a nagyfejedelem. Ezt követően a dinasztia hatalma növekedett: III. (Warneńczyck) ulászló, aki 1434-ben követte apját a lengyel trónon, 1440-ben I. ulászló néven megszerezte Magyarország trónját is. Miután ulászló a törökök elleni várnai csatában 1444-ben elesett, a lengyelek az ő öccsét választották IV. Kázmér néven királyukká, aki már 1440-ben − a meggyilkolt Zsigmond helyére lépve − Litvánia nagyfejedelme lett. Kázmér szembeszállt a korábbi Jagelló-királyokat erősen befolyásoló lengyel nagybirtokosokkal, és a köznemesekre támaszkodott. Háborúzott a német lovagok ellen (1454−66), s megszerezte területeik nagy részét. Sikerült legidősebb fiát, ulászlót a cseh trónra (II. ulászló; 1471), majd a magyar trónra (II. ulászló; 1490) ültetnie. Harcolt a törökök ellen (1485−89), amikor megszerezték a Dnyeszter és a Duna folyó torkolatvidékét, s ezzel veszélyeztették a lengyel külkereskedelmet. Kázmér fiai, János Albert (1492−1501) és Sándor (1501−06) uralma alatt a Jagelló-uralkodók hatalmuk nagy részét elveszítették a lengyel nemességgel szemben. birodalmuk meggyengült és kiszolgáltatottá vált a német lovagok és a Moszkvai Nagyfejedelemség litván területre is kiterjedő agressziójával szemben. Amikor Kázmér negyedik fia, I. (Öreg) Zsigmond 1506-ban követte Sándort a trónon, a lengyel−litván uniót egyaránt fenyegette a külföldi invázió és a belső hanyatlás. Hatalmát fokozatosan megerősítve Zsigmond próbált kiegyezni a Németrómai birodalom uralkodójával, I. Miksával, aki a Német Lovagrendet és Moszkvát Lengyelország és Litvánia megtámadására bátorította. Orsánál legyőzte az orosz sereget (1514), majd sikeresen kiegyezett a Német Lovagrenddel, amely területeit 1525-ben világi porosz hercegséggé szervezte, s lengyel hűbéressé tette. ulászlót 1516-ban fia, II. Lajos követte a cseh és a magyar trónon, de halála (a mohácsi csatában, 1526-ban) véget vetett a Jagelló-uralomnak mindkét országban. Zsigmond ugyanakkor megerősítette Lengyelország és Litvánia politikai stabilitását, birodalmához csatolta Mazóviát (1526), és elősegítette a reneszánsz kultúra kibontakozását Lengyelországban. A királyság mégis egyre inkább erejét veszítette a főnemességgel és a köznemességgel szemben, amelyek versengve törtek a hatalomra. II. Zsigmond Ágost 1548-ban került a trónra, s apja politikáját követve a külső konfliktusok elkerülésére törekedett. Amikor Livónia segítséget kért Oroszország ellen, s


JAG

jaguár

Jagelló-ház egyszerűsített leszármazási táblázata

talából, helyére Nyikolaj Jezsov került, aki folytatta a koncepciós pereket. Az 1937-ben letartóztatott Jagoda már vádlottként szerepelt a harmadik, 1938. márciusi perben. Azzal vádolták, hogy részt vett a Szovjetunió ellen irányuló trockista összeesküvésben, és szabotázsakciókat hajtott végre. Március 13án golyó általi halálra ítélték, és nem sokkal később ki is végezték. jaguár (Panthera onca), a macskafélék (Felidae) családjának legnagyobb újvilági faja. régebben az Egyesült Államok mexikói határától az argentínai Patagóniáig mindenütt megtalálható volt, mára már sok helyen kipusztult; legnagyobb mennyiségben az Amasonas esőerdőiben fordul elő. Különösen a mocsaras, fákkal benőtt élőhelyeket, őserdőszegélyeket kedveli.

© Getty Images

Lengyelország része kívánt lenni (1561), Zsigmond Ágost szövetségre lépett a köznemességgel, hogy nagyszabású háborút indíthasson IV. (rettegett) Iván orosz cár ellen, s fenntarthassa ellenőrzését Livónia és a balti tengerpart felett. Mivel Litvánia nem tudta a háború terheinek nagyját vállalni, Zsigmond Ágost megpróbált szorosabb szövetséget teremteni Lengyelország és Litvánia között. 1569-ben sikerült létrehoznia a lublini uniót, az egyesített lengyel−litván államot. Három évvel később II. Zsigmond Ágost örökös nélkül meghalt, s így a Jagelló-dinasztia helyét különféle idegen királyi vagy fejedelmi (francia, magyar, svéd) uralkodóházakból választott királyok vették át Lengyelországban. Jagoda, Genrih Grigorjevics eredeti nevén ENOH gErSONOVICS JEgODA (szül. 1891. nov. 7. [a régi naptár szerint nov. 20.] ribinszk, Jaroszlavli terület, Oroszország – megh. 1938. márc. 15. Moszkva, Szovjetunió), 1934-től 1936-ig a szovjet titkosrendőrség vezetője; központi szerepet játszott a tisztogatásokban és a kirakatperekben. Zsidó családban született, 1907-ben csatlakozott a bolsevikokhoz, és 1920-ban a szovjet titkosrendőrség, a Cseka elnökségének tagja lett. 1924 és 1934 között a Cseka utódszervezetének, az OgPu-nak volt a vezetőhelyettese, emellett 1930-tól ő felügyelt a kényszermunkatáborokra. Sztálin bizalmasaként 1934ben bekerült a kommunista párt Központi bizottságának tagjai közé, és megbízták az újonnan megalakított – a titkosrendőrséget is magába olvasztó – belügyi Népbiztosság (NKVD) vezetésével. Jagodának bizonyíthatóan kulcsszerepe volt a Szergej Kirov elleni gyilkos merénylet kitervelésében és végrehajtásában. Az NKVD vezetőjeként 1936 augusztusában Jagoda készítette elő az első nyilvános koncepciós pert, amelyben grigorij Zinovjev, Lev Kamenyev és társaik egy sor valószerűtlen vádpontban ismerték be bűnösségüket, ezután valamennyiüket kivégezték. Egy évvel később Jagoda is a terrorhullám áldozata lett. 1936 szeptemberében elmozdították hiva-

Jaguár (Panthera onca)

Hasonlít a leopárdhoz, de annál nagyobb és zömökebb testfelépítésű, és narancssárgás bundájának sötét foltjai is nagyobbak. A hímek hossza kb. 1,7−2,7 m (beleszámítva a 70−80 cm-es farkát is), marmarmagassága 70−80 cm; súlya 60−100 kg. A nőstények valamivel kisebbek. Magányos vadász; leggyakrabban szarvast, vízidisznót, tapírt, madarakat vagy halat zsákmányol, 233

azon öt fivér közül, akikből apjuk Jackson

Recommend Documents