azok a hónapok, amikor a legnagyobb faj- és egyedszámmal találkozhatunk. Az adataink ökológiai elemzéséhez kiszámítottuk

URÁKIstván

Az Olt vízgyujto medencéjének felso szakaszán eloforduló pókok (Arachnida: Araneae) faunisztikai és ökológiai vizsgálata (Kivonat) Jelen dolgozatban az Olt vízgylíjto medencéjének felso szakaszán végzett arachnológiai kutatások eredményei kerülnek bemutatásra. Hogy minél átfogóbb képet kapjunk a terület pókfaunájáról és az itt élo pókok ökológiai szerepérol, tipikus és speciális természetes és mesterséges é16helyeket egyaránt megvizsgál tunk. Összesen 234 pókfajt azonosítottunk, amelyek 25 családot képviselnek. Ezek közül 4 faj esetében kiderült, hogy Romániában még nem voltak jelezve (Halorates distinctlls, Lepthyph.antes insignis, NotioscoplIs sarcinatus, Trichonclls hackmani). Találtunk 7 olyan fajt is, amelyek szerepelnek ugyan az irodalomban korábbi fajlistákon, de elofordulásuk Románia faunájában mindeddig kérdéses volt, mivel hiányoztak a bizonyító példányok a gylíjteményekbol (Meioneta affinis, Walckenaeria kochi, Clubiona diversa, Clllbiona stagnatilis, Gnaphosa nigerrima, Haplodrassus moderatlIs, Zelotes clivicola). Megvizsgáltuk, hogyapókcsaládok hogyan vannak képviselve a mintáinkból meghatározott pókok faj- és egyedszáma szerint, és melyik mintavételezési területen érték el a pókok a legnagyobb biodiverzitást. Követve a havi dinamikát megtudtuk, hogy az Olt vízgyííjto területének felso szakaszán uralkodó körülmények között hogyan alakul a pókok faj- és egyed száma egyik hónapról a másikra, és melyek

azok a hónapok, amikor a legnagyobb faj- és egyedszámmal találkozhatunk. Az adataink ökológiai elemzéséhez kiszámítottuk az abundanciát, a dominanciát, a frekvenciát, az ökológiai affinitást (JACCARD-index) és szimilaritást (HORN-index). Bevezetés Annak ellenére, hogy Erdély számos egyedi geológiai, földrajzi, ökológiai és etnográfiai értékkel rendelkezik, természet-, környezetés táj védelmi rezervátumokkal és védett területekkel alig találkozunk. Ennek oka az egyes területekre vonatkozó adatok és ismeretek hiánya. Ezért fontos olyan tanulmányok elkészítése, melyek nélkülözhetetlenek megfelelo dokumentációk összeállításához, az egyes területek védelem alá való helyezésének indoklásához és a megfelelo védelmi stratégiák kidolgozásához. Kutatási mlmkám témája az Olt vízgyííjto medencéjének felso szakaszán eloforduló pókok faunisztikai és ökológiai vizsgálata. A téma kiválaszl1sában fontos szerepet játszott az a tény, hogy mindmáig nem jelent meg olyan átfogó dolgozat, amely ennek a területnek a pókfaunájával foglalkozott volna. Pedig fontos az ilyen jellegíí tudományos dolgozatok publikálása, mivel ezeknek az adatait fel lehet használni természetvédelmi célokra: védelmi stratégiák és a fenntartható fejlodést biztosító tervek kidolgozásához, valamint újabb területek védelem alá való helyezéséhez szükséges dokumentációk összeállításához és a védettség szükségességének megindoklásához. Reméljük, hogy dolgozaumk megfelelo kiindulópontot fog jelenteni a jövóben újabb kutatásoknak és felméréseknek. Anyagok és módszerek Az Olt forrása 1280 m tengerszint feletti magasságban található, a Nagy-Hagymás mészköves masszívum (1793 m) és a Sípos kristályos masszívum (1566 m) találkozásánál (UJVÁRI 1972). Teljes hossza a forrástól a Dunába való beömléséig 706 km, és körülbelül 130 mellékfoIyója van, melyekbol 57 a jobb oldalról, 73 a bal

* Acta (Siel/liea) 2006/1, '1'3, Sf. Gheorghe,

SpOItUlilor SA, RO-520085 Sapientia Ej'viTE. Tcnnészcttudományi és Muvészeti Kar, Kolozsvár, Regele IVlatei 4, RO-400! 12, [email protected]

**

H7

oldalról ömlik be. Vízgyujto medencéje 24 300 km', ezzel felöleli az ország területének egy tizedét (pANIGHIANT 1969). Románia hidrográfiai rendszerében az Olt a negyedik helyet foglalja el, a Szeret, a Maros és a Pmt után (UJVÁRI 1972). A domborzati formák jellegzetességei szerint az Olt vízgyujto medencéjét három részre osztjuk: felso szakasz (a forrástól Alsórákosig), . középso szakasz (Alsórákostói Rámnicu Válceaig) és alsó szakasz (Rámnicu Válceatól a Dunába való beömlésig) (UJVÁRI 1972). Az Olt vízgyujto medencéjének felso szakasza Románia központi részében foglal helyet. Itt harmonikusan illeszkednek a különbözo változatos domborzati formák, a magas hegyek alpesi régióitói a folyók völgyében elterülo mezokig, az 1793 m-es magasságtól (NagyHagymás) a mintegy 450 m-es magasságig (Turzon-kanyar). Mindez meghatározza a jellegzetes éghajlatot, amely átmenetet képez a mérsékelt kontinentális és óceáni között (TÖVIS SI 1977). Gyujtohelyeinket úgy választottuk meg, hogy minden fontosabb élónely képviselve legyen, nem feledkezve meg a speciális védett területekról és az antropikus környezetrol sem. Mivel a pókok igen változatos élettereket népesítenek be, a gy(íjtési módszerek is nagyon változatosak kell legyenek. A leggyakrabban alkalmazott gy(íjtési módszerek: talajcsapdázás, fúnálózás, kopogtatás, talajrostálás. A begylílt biológiai anyagot üvegcsékben, mintánként felcímkézve, 70'-os etil-alkohol oldatban tároltuk. A különbözo ízeltlábúcsoportok szétválogat
Eredmények A kutatási munkánkat

1996-ban kezdtiik

el, és azóta is folyamatosan végezzük. Eddig összesen 4645 pókot gyujtöttünk be, amelybol 2707 (58,28%) felnott, ebbol 1658 (35,69%) hím és 1049 (22,58%) nostény, valamint 1938 (41,72%) ivaréretlen . Megfigyelheto, hogy a felnott, ivarérett pókok közül hímek nagyobb arányban vannak képviselve, mint a nostények (1. ábra). Ez nem tükrözi teljesen a valóságot, mivel a természetben sokszor éppen a fordítottja figyelheto meg. Foleg a szociális fajok esetében, amelyek kisebbnagyobb kolóniákat képeznek, a nostények aránya akár 5-1O-szerese is lehet a hímekének (FOELIX 1996). A mi esetünkben a legtöbbet használt gyujtési módszer (talajcsapdázás) és a pókok viselkedése közötti kölcsönhatással magyarázható a kapott arány. A talajcsapdákba sokkal nagyobb valószínlíséggel esnek bele azok az ízeltlábúak, amelyek aktívabbak, többet mozognak a talaj felszínén. A pókoknál pedig az ivarérettség elérése után a hímek sokkal aktívabbak, mint a nostények, mivel ok keresik fel a nostényeket párosodás céljával, és ezért sokkal nagyobb eséllyel esnek bele a talajcsapdákba. Összesen 234 fajt sikerlilt azonosítani az eddig begylíjtött anyag alapján, amelyek 25 családot képviselnek. A faj szám alapján legjobban képviselt családok a vitorláspókok (Linyphiidae: 23,50%, 55 faj), a farkaspókok (Lycosidae: 14,53%,34 faj), az ugrópókok (Salticidae: 9,40%, 22 faj), a kövipókok (Gnaphosidae: 8,12%, 19 faj), a keresztespókok (Araneidae: 7,69%, 18 faj), akalitpókok (Clubionidae: 5,56%, 13 faj) és a törpepókok (Theridiidae: 5,13%, 12 faj). Ez a hét család magába foglalja az azonosított fajok 73,93%-át, a fajok maradék 26,07%-a a többi tizennyolc családba (Scytodidae, Segestriidae, Nesticidae, Pisauridae, Cybaeidae, Corinnidae, Sparassidae) sorolható be. Hét ezen családok közül egyetlen faj által van képviselve. Ha a pókok családokba való besorolásánál a fajszám helyett az egyedszámot vesszük alapul, az elozotol eltéro eredményt kapunk. Ebben az esetben a farkaspókok (Lycosidae:

48,25%, 2241 egyed) dominálnak, mivel ebbe a családba sorolható be a gyííjtött pókok szinte fele. Utána következnek akarolópókok (Thomisidae: 8,01%, 372 egyed), a vitorláspókok (Linyphiidae: 7,62%, 354 egyed) és keresztespókok (Araneidae: 5,77%, 268 egyed), míg a többi család az egyedeknek kevesebb mint 5%-a által van képviselve. Három családot (Cybaeidae, Corinnidae, Sparassidae) egyetlen egyed képvisel (2. ábra). Az összesen meghat.'Ú"ozott 234 pókfaj közül 4 fiU eddig nem volt jelezve Romániában: Halorates distinctlls (SIMON, 1884), Lepthyphantes insignis O. P.-CAMBRIDGE, 1913, NotioscOPllS sarcinatlIs (O. P.-CAMBRIDGE, 1872) és Trichoncus hllckmani MILLIDGE, 1955. Ezeken kívül 7 másik olyan fajt is sikerült azonosít.1.ni,amelyek, annak ellenére, hogy szerepelnek az irodalomban, jelenlétük a román pókfaunában mindeddig kérdéses volt, mivel hiányoztak a bizonyító példányok. Ezek a következó1c Meioneta a/finis (KULCZYNSKI, 1898), Walckenaeria kochi (O. P.-CAMBRIDGE, 1872), Clubiona diversa O. P.-CAMBRIDGE, 1862, Clubiona stagnatilis KULCZYNSKI, 1897, Gnaphosa nigerriIlla L.KOCH, 1877, Haplodrasslls 1Il0deratlls (KULCZYNSKI, 1897), Zelotes clivicola (L. KOCH,1870). A Halorates distinctus (SIMON, 1884) faunára új elem, és a gémIsz (nem) is új, ez az elso képviseloje, amelyet az ország területérol jeleznek. Régebben a fajt a Collinsia (O. P.CAMBRIDGE, 1913) nembe sorolták, de ez MILLIDGE (1977) szerint szinonim a Halorates nemmel, és áthelyezték a fajt. Eddig Európa nyugati és déli részébol volt ismert, valamint NagyBritanniából. Viszonylag könnyen felismerheto és azonosítható a cimbium jellegzetes alakjáról és alábszáron t.1.lálható tövisrol (6. ábra). Ritka faj, amely a nedves élohelyeket kedveli (ROBERTS 1987, HEIMER & NENTWIG 1991). Nekünk egyetlen hím példányt sikerült gyujtenünk az Olt árterületén, talajcsapdával. A Lepthyphantes insignis O. P.-CAMBRIDGE, 1913, a vitorláspókok (Linyphiidae) családjából, a pallidlls csoportból, eddig nem jelenik meg egyetlen román faunalistán sem

(WEISS & PETRI-SOR 1999, WEISS & URÁK 2000), de nemrég volt már gyujtve Romániában több helyiségbol is: Máramarosból (FETYKO & MIHAIL 2002), a Retyezát-hegységbol (FETYKÓ & URÁK 2003) és most újabban egy Köpec melletti szénbányából került elo 2 hím és 4 nostény (leg. János TOMPOS). Eddig Európa központi és nyugati részében és Nagy-Britanniában gyujtötték (ROBERTS 1987, HEIMER & NENTWIG 1991). A Notioscopus sarcinatlIs (O.P.-CAMBRIDGE, 1872) vitorláspók (Linyphiidae), egy nagyon ritka faj, amely vörös listán szerepel több észak-, nyugat- és közép-európai országban (HARMS et al. 1984). Kedveli a nedves élohelyeket, tozegmohás lápokat (RELYS et al. 2002, RELYS & DAPKUS 2002). Nekünk összesen 14 nostényt sikerült gyujteni, a Lassúág- és Kerekbikk-Iápban, a Nemere-hegységben. A Trichoncus hackmani MILLIDGE, 1955 szintén a vitorláspókok (Linyphiidae) családjának a képviseloje, elso jelzése Románia faunájában. Európa több országából is ismert már, mezogazdasági területeken is elofordul. NagyBritanniában a déli, délkeleti partvidéken gyííjtötték száraz levelek között (ROBERTS 1987). Az általunk gyujtött két példány, egy hím és egy nostény, a Köpec melletti gyümölcsösbó1 kerültek elo. . A Meioneta a/finis (KULCZYNSKI, 1898) egy másik vitorláspók (Linyphiidae), egy palearktikus faj, amelynek szinonimjai a SintIlIa a., M. beata. Nyár elején ivarérett, különbözo élohelyeken fordul elo: lápokban, száraz gyepeken, erdokben - nem érzékeny a nedvességre (ROBERTS 1987, HEIMER & NENTWIG 1991). A Köpec melletti gyümölcsösben gyííjtöttünk egyetlen nostényt, talaj csapdával. A Walckenaeria kochi (O. P.-CAMBRIDGE, 1872) vitorláspók (Linyphiidae), szerepel a romániai faunalistákon (WEISS & PETRI-SOR 1999; WEISS & URÁK 2000), de csak irodalmi adatok alapján került fel ezen listákra (FUHN & OLTEAN 1970), mivel abban az idoben nem voltak bizonyító példányok a gyujteményekben. Azóta sikerült azonosítani a fajt két hasonló élohelyró1 is: a Szenétei-Iápból (GALLÉ

& URÁK 2001) és a Nemerei-Iápokból (Lassúág és Kerekbikk), ahonnan 5 nostényt gyíIjtöttünk talaj csapdával. A Clllbiona diversa O. P-CAMBRIDGE, 1862 és a Clllbiona stagnatilis KULCZYNSKl, 1897 két kalitpók (Clubionidae), amelyek szerepelnek az irodalomban (CHYZER & KULCZYNSKl 1897, RO~CA 1936, 1937, 1938) de hiányoztak a gyííjteményekbó1. Kedvelik a nedves helyeket, lápokat, ahol nem túl sííríí és nem túl magas a növényzet. Szinte egész évben találhatunk ivarérett példányokat, márciustól októberig. A C. dive rsa Közép-Európában és NagyBritanniában elterjedt, míg a C. stagnati/is az egész kontinensen elofordul (ROBERTS 1987, HEIMER & NENTWIG 1991). Mi tavasszal gyíIjtöttünk talaj csapdával 1 hím C. diversat a Köpec melletti gyümölcsösben és 2 hím C. stagnati/ist az Olt árterületén. A Cnaphosa nigerrima L. KOCH, 1877 a kövipókok (Gnaphosidae) családjának képviseloje, most van második alkalommal jelezve Romániából. Elso alkalommal a Szenétei-Iápból került elo 2 nostény (GALLÉ & URÁK 2001), utána a Lassúág-Iápból, a Nemere-hegységbol, ahonnan egy hím példányt gyííjtöttünk talajcsapdával. Egy nagyon ritka faj, észak- és középeurópai országok vörös listáin szerepel mint szigorúan védett és veszélyeztetett faj (HARMS et al. 1984). Felnott egyedek egész évben gyííjthetok, májustói novemberig. A tozegmohás (Sphagnwn sp.) és törpenyíres (Bewla nana) oligotróf lápokat kedveli (GRIMM 1985, HEIMER & NENTWIG 1991). A Haplodrasslls moderatlls (KULCZYNSKI, 1897) egy másik ritka képviseloje a kövi pókok (Gnaphosidae) családjának, amely szintén a nedves élohelyeket kedveli, különösen a tozegmohás oligotróf láp okat. Hasonló élohelyekrol került elo a faj Litvániából és Finnországból (RELYS et al. 2002, RELYS & DAPKUS 2002), de elofordul Európa többi északi és központi országában is (HEIMER & NENTWIG 1991). A Kerekbikk-Iápban, a Nemere-hegységben egy hím példányt gyííjtöttünk talaj csapdával. A Zelotes clivicola (L. KO CH, 1870), a kövipókok családjából (Gnaphosidae), nyílt

120

erdokben, cserjésekben és lápokban fordul elo, 2000 m tengerszint feletti magasságig. Felnott egyedeket márciustól októberig találunk. Szinte egész Európában elterjedt, hiányzik Nagy-Britanniából (GRIMM 1985, REIMER & NENTWIG 1991). 14 hímet és 6 nostényt gyííjtöttünk talaj csapdával a Baróti-hegyekben, fenyoerdoben (Pinlls sill'estris és PinllS nigra) és az erdoirtás ok helyén. A pókok faj- és egyedszám szenntI megoszlása a gyujtohelyeken (3. ábra) szoros összefüggésben van az egyes fajok tííroképességéveI. A faj gazdagság és egyedszám változik egyik gyíIjtési helytol a másikig. Csupán két esetben haladja meg ez az érték a lO%-ot úgy a faj-, mint az egyedszám esetén. Ez a két élóhely az Olt árterülete és az erdoirtás. Mindkét esetben várható volt ez az eredmény. Az Olt árterületén nagyon változatos, mozaikos élóhelyeket találunk: nyílt vízterület, növényzet nélküli partsáv, lágyszárú növényzet, fás vegetáció keveredik egymással, ami nagyon sok fajnak biztosít kedvezo létfeltételeket. A másik esetben a nagy faj- és egyedszám azzal magyarázható, hogyafrissen kivágott erdo helyén még megtalálhatók a tipikus erdolakó fajok, de ugyanabban az idó'ben megjelennek új fajok, amelyek a szukcessziónak ebben a korai szakaszában tesztelik ezt az újonnan kialakult élohclyet. • A többi gyíIjtohely esetében a fajok és egyedek aránya kisebb mint 10%. A legtöbb esetben 5-10% között váltakozik, valamint két gyííjtohelyen nem éri el az 5%-ot sem: a tisztáson és a bükkösben, ahol a gyííjtéseket gyakran megzavarták különbözo tényezok, de a bükkerdó'ben amúgysem kedvezoek az ökológiai tényezok a pókok számára. A pókok havi dinamikájának elemzése alapján arra a köbvetkeztetésre jutotUInk, hogya legtöbb faj és egyed májusban, júniusban és júliusban volt begyííjtve. Januárban, februárban és márciusban gyíIlt be a legkevesebb pók. A hideg téli hónapokban a pókok, mint a legtöbb ízeltlábú, hibernálnak. A télen gyíIjtött pókok többsége épületekbol (Scytodes thoracica (LATREILLE, 1802), Steatoda bipwlctata (LINNAEUS, 1758)) vagy fák kérge alól (Salti-

CItS zebmnelts (C. L. KO CH, 1837)) került be. Tavasszal a faj- és egyedszám növekedni kezd, májusban érve el a maximumot, ami a fajszám esetén 21,39%, egyedszám esetén pedig 27,64%. A következo hónapokban ez az arány csökkeno tendenciát mutat, de júniusban és július ban még elég magas, 20% körüli értékeket mutat. Az oszi hónapokban viszont egy eroteljes csökkenés figyelheto meg (4. ábra). A JACCARD-index segítségével, a fajok affinitása alapján, összehasonlítottuk a gyujtohelyeket. Aszámításokhoz és a dendrogram elkészítéséhez a SynTax nevu statisztikai programot használtuk. A dendrogram (5. ábra) elemzésébol kiderül, hogya tanulmányozott élónelyek milyen affinitási csoportokat alkotnak. Ilyenek az erdoirtás és a gyümölcsös, a kaszáló és a legelo vagy a három erdotípus (fenyves, bükkös, tölgyes). Az utóbbi két csoport, a két gyep és a három erdo esetén evidens az affinitás, mivel ökológiai szempontból szinte azonos élohelyekrol van szó. Azonban a gyümölcsös és a erdoirtás látszólag teljesen eltérnek egymástól, mégis a közös fajok száma elég nagy. Ha megvizsgáljuk ezeket a közös fajokat, azt vesszük észre, hogya többségük higrofil, nedves élohelyeket kedvelo, vagy olyan fajok, amelyek a nyílt élohelyeket kedvelik, és elég jól turik a zavarást is. Ez már magyarázza, hogy miért került ugyanabba az affinitási csoportba az erdoirtás és a gyümölcsös. A három affinitási csoport közül az elso ketto affinitása áll közelebb egymáshoz, ezért ok együtt egy nagyobb csoportot alkotnak, amely az Olt árteri.iletével mutat affinitást, majd mind együttesen az erdó1<:kelmutatnak hasonlóságot. A másik két élohely nagyban különbözik az összes többitol. Ez várható is volt a lápok esetében, de kissé meglepo, hogy a tisztás is ennyire elkülönül a többi élohelytol. A frekvencia és abundancia nagyon fontos ökológiai indexek, amely az egyes fajok jelenlétére és arányára utalnak az egyes próbákban vagy biocönózisokban. Az Olt árterületén a legnagyobb relatív abundanciával rendelkezo faj a Pardosa alllenta-

ta (49,55%), legnagyobb éves átlagfrekvenciájú faj pedig az Oedothomx retuslts (60,83%). Elemeztük ezen fajok abundancia- illetve frekvenciaértékeinek a havi dinamikáját. A P. alllentata esetében két maximumot kaptunk, egyiket májusban, a másikat augusztusban (6. ábra). Ebbol arra lehet következtetni, hogy a fajnak két nemzedéke van egy évben. Az O. retltslts konstans faj ezen a gyííjtohelyen, szinte minden csapdában egész évben találtunk felnott, ivarérett egyedeket. A legnagyobb frekvenciaértékeket májusban találtuk (80%), a legalacsonyabbakat szeptemberben (20%) (7. ábra). A természetes gyepeken legnagyobb frekvenciával eloforduló faj az Alopecosa fJlllverlllenta (Lycosidae), 25% éves átlagértékkel és két 50%-os csúccsal májusban és szeptemberben, ami azt sugallja, hogy két generációja van egy év folyamán. A gyümölcsösben eudomináns faj az Altlonia albiIllana. A legnagyobb abundanciaértéket júniusban érte el (28,81 %), az oszi hónapokban, szeptemberben és októberben nem gylíjtöttünk egyetlen példányt sem. A legnagyobb frekvenciával eloforduló faj az Alopecosa plllverlllenta volt, 30%-os évi átlagfrekvenciával, valamint egy jelentos maximummal májusban (80%) és két kisebb csúccsal augusztusban és szepterriberben (50%). Ezek az adatok megegyeznek a gyepek esetében kapott eredményekkel, ami igazolja azt a feltételezésünket, hogy az Olt vízgylíjto medencéjének felso szakaszán uralkodó viszonyok között ennek a fajnak két generációja van egy évben. A bükkösben érdekes a Callobilts clallStrarilts és Coelotes inerlllis relatív abundanciájának a havi dinamikája. E két hasonló ökológiai igényekkel rendelkezo faj idoben ossza meg a teret. Az elso faj május, június és július hónapokban dominál, a másik augusztus ban és szeptemberben. A legnagyobb éves átlagfrekvenciát a Zom silvestris (Zoridae) faj esetében számí tot tunk (31,25%). Két egymás utáni hónapban ér el maximális értéket a frekvenciája, májusban és júniusban (50-50%). A következo faj egy farkaspók, a Xerolycosa nelllomlis (Lycosid), 25%-

os éves átlagfrekvencia-értékkel, ami az éves dinamikáját tekintve fokozatosan no júliusig, elérve itt egy 40%-os maximumot, utána újra elkezd csökkenni (8. ábra). A fenyoerdóben a legnagyobb relatív abundanciája egy eu domináns fajnak, a Pardosa alaeris nevlí farkaspóknak van. Ugyanez a faj éri el a legmagasabb frekvenciaértéket is 35%-os éves átlaggal, és egy 80%-os maximummal májusban, valamint egy 70%-os csúccsal júniusban. Utána a frekvenciaértéke 25%-ra csökken júliusban, miután a faj teljesen eltlínik. A tölgyesben eu domináns fajok a Pardosa alaeris és Plllgllbris. Szintén e két pókfaj a legkonstansabb, aP lllgIlbris 49,33%-os átlaggal és a P alaCl'is 36%-os évi átlagfrekvenciával. Mindkét faj maximális frekvenciát (100%) ér el májusban, és egy magas csúcsot júniusban (80%). Az erdoirtásban a legnagyobb a fajgazdagság, innen sikerült gyííjteni a legtöbb fajt, viszont ezek kevés egyed által vannak képviselve. Legnagyobb abundanciájú fajok az Alopeeosa pulverulenta és a Xerolyeosa nemoralis. A 20%-os éves átlagfrekvcncia-értéket is csak ez a két faj haladta meg. A X. nemoralis, ahol ez az érték 29,33%, és az A. pulverulenta (Lycosidae), valamivel kisebb frekvenciával (20,69%). Mindkét faj eukonstansnak tekintheto, mivel az elsonek a frekvenciájajúliusban 82,35%, a másik fajnál pedig májusban van egy 94,74%-os csúcs. A Nemere-hegységben található lápkomplexumban (Kerekbikk, Lassúág) a gylíjtési ido sokkal rövidebb volt, csak júliusra korlátozódott, azért nem általánosíthatunk. Lehet, hogy más hónapokban vagy az éves átlagokat vizsgálva teljesen más eredményeket kapnánk. Legnagyobb dominanciaértékeket ebben a hónapban a Pardosa sphagnieola nevlí farkaspókra (Lycosidae), egy tipikusan oligotróf tozeglápokban eloforduló faj esetében kaptunk. A különbözo ökoszisztémák vagy gylíjtohelyek szimilaritása több index segítségével is kiszámítható. Minden ilyen indexnek megvan az elonye és a hátránya. A HORN-index elonye, hogy lehetové teszi az ökoszisztémák összehasonlítását a do-

mináns, közös és hiányzó fajok alapján. Kiszámíthatjuk a szimilaritást a domináns fajok alapján, de a kisebb frekvenciájú fajok figyelembevételével. Egy másik elonye a módszernek, hogy akkor is felhasználható, ha a minták száma eltéro (WOLDA 1981). A dendrogram (9. ábra) szerint két nagy szimilaritási csoportot lehet elkülöníteni. Az elso csoport, ahol a legnagyobb a szimilaritás, a három erdot és az irtást foglalja magába. A csoporton belül a legjobban hasonlítanak a bükkös és a fenyves, majd következik a tölgyes és végül az irtás. A másik szimilaritási csoport a kaszálót, a legelot, a gyümölcsöst, az árterületet és a tisztást foglalja magába, a szimilaritás pedig ezen belül a felsorolás sorrendjében csökken. Végül maradt még egy gylíjtohely, amely egyetlen szimilaritási csoportba sem illeszkedik be, ez a Nemere-hegységben található láp-komplexum. Ha tízes alapú logaritmust használunk, akkor a HORN-index segítségével összehasonlíthatók a gylíjtohelyek a kis frekvenciájú fajok dominanciája alapján is. Ebben az esetben egy olyan dendrogramot kapunk, amelyen a gylíjtohelyek szimilaritása nagymértékben hasonlít a JACCARD-index segítségével számított ökológiai affinitás alapján szerkesztett dendrogramhoz (l0. ábra). Következtetések Az Olt vízgylíjto medencéjének felso szakaszán összesen 234 pókfajt azonosítottunk, 25 családból. 4 Romániára új fajt sikerült azonosítani (Halorates distinetlls, Lepthyphantes insignis, Notioseopus sareinatlls, TricllOneus haeklllani). 7 eddig kérdéses faj esetében találtunk bizonyító példányokat (Meioneta affinis, Walekenaeria koehi, Clllbiona dive rsa, Clllbiona stagnati/is, Gnaphosa nigerrima, Haplodrassus modeJ'atus, Zelotes clivieola). A legtöbb faj által képviselt családok a vitorláspókok (Linyphiidae: 23,50%, 55 faj) és a farkaspókok (Lycosidae: 14,53%, 34 faj), míg az egyedszám alapj,ín a farkaspókok (Lycosidae) dominanciája figyelheto meg (48,25%,2241 egyed).

A legfajgazdagabb gyííjtohelynek az Olt árterülete és az irtás bizonyult. A legtöbb pókfaj által kedvezményezettebb hónapok május, június és július, de a legnagyobb a faj gazdagság májusban. A JACCARD-indexxel számított ökológiai affinitás szerint a legnagyobb affinitást mute,tó gyííjtohelyek két csoportot alkotnak: az egyik magába foglalja az irtást, a gyümölcsöst, a legelot és a kaszálót, a másik a három erdotípust, a bükköst, a tölgyest és a fenyvest. A legnagyobb abundanciaértékekkel rendelkezo fajok: Pardosa amentata és OedotllOrax retusus az Olt árterületén, Alopecosa pulvem/enta a tiszte'íson, Au/onia a/bim ana, Alopecosa pulvemlenta és Trochosa ruricola a gyümölcsösben, Callobius c!austrarius a bükkösben, POIY/osa alacris és Pardosa /ugubris a fenyvesben és a tölgyesben, Alopecosa pu/veru/enta és Xero/ycosa nemoralis az irtásban. Domináns fajok: Pardosa all/entata az Olt árterületén, Au/onia albimana a gyümölcsösben, Ca/lobius c!austrarius, Pardosa alaeris és Zora si/vestris, a bükkösben, PmY/osa a/aeris a fenyvesben és a bükkösben, Pardosa lugubris a tölgyesben, A/opecosa pulverulellta az irtás ban, Pardosa sphagnicola a lápban. Legnagyobb frekvenciaértékeket kaptunk a következo fajok esetében: Oedothorax retusus az Olt árterületén, A/opecosa pulveru/enta a legelon, a kaszálón és a gyümölcsösben, Zora silvestris és Xero/ycosa nemoralis a bükkösben, Pardosa lugubris és P. alaeris a fenyvesben és a tölgyesben, Xerolycosa nemorali az irte'ísban. A frekvencia- és az abundanciaértékek felhasználhatók az egyes fajok biológiai ciklusának a tanulmányozására. A biodiverzitás szempontjából a három erdotípus (fenyves, bükkös és tölgyes) diverzitása a legkisebb, szimilaritása a legnagyobb. Hasonló a diverzitás a gyep típusú ökoszisztémák esetében is (kaszáló, legelo, tisztás és gyümölcsös). A HORN-index segítségével tanulmányozulk a tanulmányozott élohelyek szimilaritását és ökológiai affinitását. Az eredmények iga-

zolják az eddig elmondottakat. Mindkét diagram a terepen észlelteket tükrözi. Az Olt a vízgyííjto medencéjének felso szakaszán, Székelyföldön nagyon változatos természetföldrajzi egységeket érint vagy szel át, amelyek nagy ökológiai diverzitást biztosítanak, gazdag és változatos, de sajnos még mindig kevéssé ismert növény- és állatvilággal rendelkeznek. Kutatásunk célja ezen hiányok pótlása volt. Jelen pályamunka több éves kutatómunka eredményeit tartalmazza. A kutatások nem zárulnak le ezzel, ma is folytatódnak. Folyamatosan végezzük a kute,tómunkát és a biológiai anyag feldolgozását. Erdélyre, Romániára, sot a Kárpát-medencére és a tudományra új fajok is elokerültek, melyeknek leírása folyamatban van. Szintén folyamatban van egyes területek védelem alá való helyezéséhez szükséges dokumentációk összeállítása. Köszönetnyilvánítás: Szeretném megköszönni GALLÉ Róbert szegedi kollégámnak a pókok meghatározásában nyújtott segítségét, valamint dr. BALOG Adalbert barátomnak az adatok statisztikai feldolgozásában nyújtott segítségét. A kutatás anyagi hátterét az ARANY János Kö~alapítvány biztosította, ezúttal is köszönöm segítségüket.

Irodalom 1. FETYKO, K.: MIHAIL, G. M. (2002): Contrihu(ii la eunoa~terea araehnofaunei (Araneae) din zona SighetuI\Jarmatiei. Studii ~i cOJIIlfnicári 2-3: 98-101. Satu Marc. 2. FOELIX, R. (1 YY6): Biology of spiders. Oxford University Press. Georg THIENIE '/crlag, NC\v York. Oxford. 3. FUHN, I. E. & GHERASíM, V. F. (lYY5): Fam. Salticidae. Fauna Romaniei. Editura Acaucmici, Bucurc~ti. 4. FUHN, I. E. & NICULESCU-BURLACU, Lycosidae. Fauna RSR. Editura Acadcmici,

F. (l985): Bucurc~ti.

Fam.

5. GALLÉ. R. és URÁK. 1. (2001): Contribution to the spiders (Araehnida: Araneae) of upper Mure~ river valley with some new data for the Romanian fauna. EmaIIIol. rolll. 6: 14i-145. 6. GALLÉ, R. és URÁK, I. (2002): Fannistical data ont he spiders (Arachnida: Araneae) of the Nemira Montain 's hog complex with two new species for the Romanian fauna. EmaIIIol. rOIll. 7: 85-88.

7. GR[MM, U. (1985): Die Gnaphosidae Mitteleuropas (Arachnida: Araneae). Verlag Paul PAREY, Berlin und Hamburg. 8. HARMS, K. H. et al. (1984): Rate Liste der Spinnen. [n: BLAB, J. et al.: Rate Liste der geíáhrdeten Tiere und Pflanzen der BRD. 122-125. K[LDA Verlag, Greven. 9. HE[MER, S. & NENTWIG, W. (1991): Sp innen Mitteleuropas. Paul PAREY Verlag, Berlin und Hamburg. !O. LOKSA 1. (1969): Pókok - Araneae Akadémiai Kiadó. Budapest.

1. Fauna Hungariae.

[1. LOKSA 1. (1972): Pókok - Araneae Akadémiai Kiadó, Budapest.

ll. Fauna Hungariae.

12. MAURER, Schweizerischen Sehweizerischer

14. PANIGHIANT, E. (1969):. Valea OItulu1. National pentru edueatie fiziea ~isport, BueurqtÍ.

T.

Ed. Cons.

[5. PLATNICK. N. 1. (2000): The world spider catalog. updated June 9, :2000. - Internet:

Last

16. POP, E. (1960): lVIIa~tinile de turbá din R. P. R. Ed. Aeademiei R. P. R., Bucure~ti. 17. RELYS, V.; DAPKUS, D. (2002): Similarities between epigeic spider communities in a peatbog and surrounding pine forest: a study from southern Lithuania. In: European Arachnology 2000. Proceedings of the 19'" European Colloquium of Arachnolagy', Árhus 17-22 July. 18. RELYS, v.; KOPONEN, S.: DAPKUS, D. (2002): Annual differences and species turnover in peat bog spider communities. The Journal of Arachnologv 30: 421. 19. ROBERTS, M. 1. (1985): The spiders of Great Britain and Ireland. Volume 1. HARPER COLLlNS, London. 20. ROBERTS, M. 1. (1987): The spiders of Great Britain and Ireland. Volume 2. HARPER COLLINS, London. 21. STERGHIU, C. (1985): Fam. Clubionidae, Editura A<.:ademiei. Bucurqti.

Fauna

RSR.

22. TCivISSI, J. (1977): Relieful fluviatil din valea Ollului superior (secloml Eiílan~Porce!jli). Sludiu geolllorfologic. Teza dc doclorat. Universitatea "BABE~-BOLYAI". Facultatea dc Biologic-Gcologic, Cluj-Napoca. 23. UJVÁRI, J. (1972): ~liin\ifica, Bueure~ti.

Geografia

apelor

Romaniei.

megj.)

Studiul faunistic §i ecologic al paianjenilor (Arachnida: Araneae) din bazinul superior al Oltului (Rezumat)

R.: HANGGI, A. (1990): Katalog der Spinnen. DoclI1l1enta Falfnistica Helvetieae. Bund für NalUrsehutz.

13. NENTWIG, w.; HANGGI, A.; KROPF. c.; BLICK, Spinnen Mitteleuropas (Bestimmungsschlüssel). Internet

(A családnevek majuszkulás kiemelését kötetszerkesztési szempontok indokolták, Szerk.

Ed.

24. URÁK, 1. (2001): Contributii la cunoa~terea faunei de páianjeni (Arachnida: Araneae) din Rezervatia Biosferel Parcul National Retezat Eul. inf Soc. lepid. rOIll. 12 (1-4): 241-250. 25. URÁK, 1.; WEISS. 1. (1997): Nachweise seltener Spinnen in den Klausenburger Heuwiesen (Arachnida: Araneae). Enlolllol. rolll. 2: 115-117, 26. WEISS,!.; URAK, 1. (2000): Faunenliste der Spinnen Rumaniens (Arachnida: Araneae). Inteme!: httr:/ /membcrs.aol.com/ ArachnologielFaunenlisten.htm

In lucrarea de fala sunt prezentate rezultatele cercetarilor faunistice §i ecologice asupra paianjenilor din bazinul superior al Oltului, In bazinul sau superior Oltul strabate unita\i de relief foarte variate, care cuprind zone montane, colinare §i de cámpie, In sta\ionarele alese de noi sunt reprezentate asocia\iile vegetale naturale caracteristice, dar §i unele fitocenoze, care reflecta urmele aqiunilor antropo-zoogene §i crnar unele speciale, ale mla§tinilor oligotrofe, des tul de frecvente 'in regiunea cercetata, In urma cercetarilor au fost capturate 4645 paianjeni, §i identificate 234 specii din 25 familii. Dintre aceste spec ii 4 (Halorates distinctlls, Lepthyphantes insignis, Notioscopl/S sarcinatlls, TrichoncllS hackmani) sunt semnalate pentru prima data 'in fauna Romániei, Se confirma prezen\a altor 7 specii (Meioneta affinis, Walckenaeria koclu~ Cll/biona diversa, Clllbiona stagnatilis, Gnaplwsa nigerrima, Haplodrasslls moderatus, Zelotes clivicola), care, de§i sunt mentionate 'in unele publica\ii mai vechi, nu au fost regasite 'in coleqii. A fost studiata repartizarea speciilor §i indivizilor ill diferitele familii §i 'in diferitele habitate cercetate, fiind eviden\iat habitatul eu ceea mai ridicata biodiversitate, A fost urmarita §i dinamica lunará a paianjenilor, atat pe baza numamlui de specii, cát §i pe baza numaruJui de indi vizi, eviden\iind astfej lunile eu numárul cel mai ridicat de páianjeni ill condi\iile de mediu din bazinul superior aj Oltului. Pentru ex aminarea mai amanun\itá a datelor, am calculat unii indici ecojogici, cum ar fi abunden\a, dominan\
Faunistical and Ecologicai Study of the Spiders (Arachnida: Araneae) in the Upper Basin of the River Olt (Romani a) (Abstract) The study deals with the spider fauna of the upper basin of the river Olt. The spider-fauna of this area is characterized by a relatively great diversity. 4646 spider specimens were caught belonging to 25 families and 234 species. Halorates distinctus, Lepthyphantes insignis, Notioscopus sarcinatus, Trichoncus hacklllani are new for the Romanian fauna. Furthennore the occurrence of questionable species Meioneta a/finis, Walckenaeria kochi, Clubiona dive rsa, Clubiona stagnatilis, Gnaphosa nigerrillla, Haplodrassus lIloderatus, Zelotes clivicola is prooved. Some aspects of their ecology: distribution, dynamics, abundance, frequency, ecological affinity (JACCARD index) and sirnilarity (HORN index) are discussed.

-----

m

-

--

-8 -1 1 21 24 2O 24 IO 33 11 526189524H 53 15 185 37 14 62 11 D O K A B 1E M 621F 7121 F 18 214724 32 12 15 34 2651Neottiura 9453O 44 354 50 23 14 13 15110 161 G 4310 59 C 69 1864 7Araeoneus O TAXON Pholcidae 13 Nesticidae Theridiidae L J693151 Ceratinella brevis (WIDER, 1834) Robertus arundineti (O. P.-CAMBRIDGE, 1871) humilis (BLACKWALL, 1841) Aehaearanea Nestieus eellulanus tepidariorum (CLERCK, L. 1757) KOCH, 1841) bimaeulata (LINNAEUS, 1767) Steatoda eastanea (CLERCK, 1757) Enoplognatha Dysderidae Centromerus sylvatieus ovata (CLERCK, (BLACKWALL, 1757) 1841) Enoplognatha negleetus impressum latimana (O. L. P.-CAMBRIDGE, HIPPA KOCH, 1881 1871) Euryopisjlavomaeulata Theridion Bathyphantes Dieymbium bipunctata sisyphium rubicunda nigrum gracilis (BLACKWALL, (LINNAEUS, (C. (BLACKWALL, (C. L.(C. L. KOCH, KOCH, 1758) 1838) 1834) 1836) 1841) Segestriidae opilionoides (SCHRANK, & OKSALA, 1781) 1982 105 Pholeus phalangioides triangulosa (WALCKENAER, (FUESSLIN, 1775) 1802) Scytodidae Agyneta Linyphiidae eauta (O.P.-CAMBRIDGE, 1902) nigrinus (WESTRING, 1851) Harpaetea Segestria senoeulata hombergi (SCOPOLI, (LINNAEUS, 1763) 1758) Seytodes thoraciea (LATRElLLE, 1802)

1=='<

I'V

Nr.

------ --

Nr.

N -:r

F==I.

83 114 19 245H 13E 1F 3143G F 19 1687B 2C 3J 17 K 612 66 A D 83 1124Lepthyphantes 10 TAXON 13 L Halorates distinctus (SIMON, 1884) Diplostyla concolor Meioneta Floronia clathrata bucculenta rurestris (SUNDEVALL, (C. (CLERCK, L. 1757) 1836) Microneta viaria (BLACKWALL, 1841) Leptorhoptrusu robustum (WESTRlNG, 1851) Gonatium rubellum (BLACKWALL, 1841) Neriene peltata (W1DER, 1834) Nematogmus Maso sundevalli montana sanguinolentus (WESTRlNG, (CLERCK, (WALCK., 1757) ]851) 1842) Hypomma Pelecopsis Styloctetor Pocadicnemis Porrhomma emphana saxatilis cornutum radicicola stativus pygmaeum apicatus pumila (WALCKENAER, (BLACKWALL, (SIMON, (BLACKWALL, (BLACKWALL, (L. (BLACKWALL, KOCH, 1881) 1872) 1844) 1842) 1833) 1850) 1834) Gongylidium rufipes (LlNNAEUS, 1758) Megalepthyphantes Linyphia Notioscopus Erigone Micrargus Oedothorax dentipalpis hortensis triangularis herbigradus gibbosus retusus sarcinatus leprosus insignis SUNDEVALL, nebulosus (WESTRING, (WIDER, (BLACKWALL, (CLERCK, O. (O. (BLACKWALL, (OHLERT, P.-CAMBRIDGE, P.M CAMB., 1834) (SUND., 1757) ]1830) 1851) 1865) 830 1872) 1841) 1830) 1854) 1913 affinis (KULCZYNSKI, 1898) Stemonyphantes lineatus (LINNAEUS, 1758) Frontinellinafrutetorum (C. L. KOCH, 1834)

--

6243181 17

~ ~ QtJ

----- --

Nr.

1K 7642C 90060Araneidae 2O 47G 18 1915 35206 143 21 45 422 3568B 1125 17 A D H F I35143 27 2351O 15 experta 21 176 110 268 66 12 TAXON M 42 16 824 126 13 144 10 112 33 3169826F L JE marmoreus CLERCK, 1757 diadematus CLERCK, 1757 Araniella Trichoncus Gibbaranea saevus cucurbitina hackmani bituberculata atrotibialis mitrata (L. KOCH, MILLIDGE, (CLERCK, (MENGE, O. (WALCK., 1872) P.-CAMB., 1868) 1757) 1955 1802) 1878 Cye/osa conica dearmata Kochi (PALLAS, (O. THORELL, P.-CAMBRIDGE, 1772) 1873 1872) Walckenaeria antica (WIDER, 1834) (e. L. KO CH, 1836) Tetragnathidae Tetragnatha pinicola cucullata L. KOCH, 1870 Metellina segmentata nigrita extensa nudipalpis LENDL, (LINNAEUS, (WESTRING, 1886 1758) 1851) e/ercki SUNDEVALL, 1823 Agalenatea Argiope bruennichi redii (SCOPOLI, (SCOPOLI, 1763) 1772) Pachygnatha obtusa degeeri C. SUNDEVALL, L. KOCH, 1837 1830 Aculepeira ceropegia (WALCK., 1802) alacris tenebricola (BLACKWALL, (WIDER, 1834) 1853) Araneus quadratus CLERCK, 1757 Tapinopa Tenuiphantes longidens zimmermanni mengei tenuis (WIDER, (BLACKWALL, (KULCZYNSKI, (BERTKAU, 1834) 1852) 1887) 1890) Tallusia (O. P.-CAMBRIDGE, 1871)

-II

2437121 26 17 35

--------

Nr.

~ N

©

24 26 140 222 20 1116 4D 2G 791319 2922 370123946 22 110 100 331 311 166 2241 167 354F E 24 78336 13 18 H 282 10 6145928716948 TAXON 103 29 12 41365269 1512 13234 16 102 163 135 17 14 K 63 A 467 782 619 569 F 26 456 M 1942 30 20 61 L C J13268B comutus (CLERCK, 1757) ixobolus (THORELL, 1873) Larinioides sclopetarius (CLERCK, 1757) Neoscona adianta (WALCKENAER, 1802) Nuctenea umbratica (CLECK, 1757) Mangora acalypha (WALCKENAER, 1802) patagiatus (CLERCK, 1757) Singa hamata (CLERCK, 1757) Acantholycosa norvegica (THOR., 1875) Lycosidae CUfwata (CLERCK, Alopecosa accentuata (LATREILLE, 1817) Aulonia albimana (WALCKENAER, 1805) Arctosa lutetiana fabrilis pulverulenta (SIMON, (CLERCK, (CLERCK, 1876) 1757) 1757) leopardus (SUNDEVALL, 1833) agrestis alacris amentata (C. (WESTRING, L. 1833) 1861) hortensis (THORELL, 1872) agricola (THORELL, 1856) monticola 1757) Pardosaferruginea (L. KOCH, 1870) paludicola (CLERCK, 1757) lugubris (WALCKENAER, 1802) palustris (LINNAEUS, 1758) purbeckensis O. P. -CAMB., 1895 pullata prativaga (CLERCK, (L. KOCH, 1757) 1870) Pardosa sphagnicola (DAHL, 1908) riparia (C. L. KOCH, Pirata hygrophilus wagleri (HAHN, THORELL, 1822) 1872

--

40 16 12 10 4369632511 33 268 152 27 25 113 12 992

F=I-

W

o

Nr.

------

-

27 1O16 462547 2A 14 41768 1O 13 21 21458E 3L Liocranidae Amaurobiidae Pisauridae Hahniidae 425 1B 14 4I57824O541030O5Agelena 269:D M 22 13 171 13 28 10 12 3216F 27 10 41 18 K H G 321 F 13 141 16 119 103 57 14 51 11 127 63 19 10 23 TAXON 34 23 C O 77 413 O Hahnia ononidum SIMON, 1875 24 30 111 47 89 39 19 37 terricola THOREIL, 1856 Dictynidae Tegenaria domestica (CLERCK, 1757) Amaurobius Pisaura Cybaeus mirabilis angustiarum fenestralis (CLERCK, L. (STROEM, KOCH, 1757) 1868 1768) Nigmajlavescens Callobius Coelotes pusilla inermis c!austrarius C.(BLACKWALL, (L. (WALCKENAER, L. KOCH, (HAHN, 1855) 1841 1833) 1825) E J26 Xerolycosa Histopona Age1enidae Cybaeidae civica torpida miniata nemoralis (LUCAS, (C. (WESTRING, L. KOCH, 1849) 1834) 1861) (e. L. KOCH, 1834) Antistea Dictyna arundinacea elegans pagana (LINNAEUS, 1841) 1758) Agroeca graeilens labyrinthica brunnea (BLACKWALL, C. L. KOCH, 1841 1833) uneinata THORELL, 1856 ruricola (DE GEER, 1778) robusta (SIMON, 1876) latitans (BLACKWAIL, 1841) Trochosa spinipalpis (O. P.-CAMB., 1895) Pirata uliginosus (THORELL, 1856) knorri (SCOPOLl, 1763)

--

15 67O31648O1 41 77 16 24 14 78 42 42 73 32 11

--------

Nr.

1==1-

W 1==1-

2D 765 13F 3O1723 18 37 84 K 16 A H 4 B F 2 156O3173084 Micariapulicaria M 4111 2 3 8 2 27 178 30 60 111 G C O TAXON 10 29 50 23 9 14 93 62 45929 14 Corinnidae J4325E L Clubionidae Clubiona similis L. KOCH, 1867 comta diversa lutescens terrestris C. O. L. WESTRING, P. KOCH, CAMBRIDGE, 1839 1851 1862 caerulescens subtilis L. KOCH, L. KOCH, 1867 1867 Cheiracanthium erraticum (WALCK., 1802) Drassyllus lutetianus (L. KOCH, 1866) Haplodrassus Liocranum lucifuga rupicola moderatus (WALCKENAER, (WALCKENAER, (KULCZYN., 1802) 1830) 1897) Gnaphosidae Micariajormicaria bicolor (HAHN, (SUNDEVALL, 1831) 1832) pallidula (CLERCK, 1757) Cetonana laticeps (CANESTRINI, 1868) neglecta O. P.-CAMBRIDGE, 1862 Apostenusjuscus Micariajulgens Scotophaeus Phrurolithus stagnatilis pusillus minimus blackwalli scutulatus signifer (WALCKENAER, (WESTRING. (C. KULCZYNSKI, (C. (C. (L. (THORELL, L. L. KOCH, KOCH, KOCH, 1851) 1833) 1802) 1866) 1839) 1839) 1871) 1897 Agroeca Phrurolithusjestivus cuprea MENGE, (C. L. 1873 KOCH, 1835) Gnaphosa nigerrima L. KOCH, 1877 phragmitis germanica (SUNDEVALL, THORELL, C. L. KOCH, 1870 1832) 1843

-

20 88 16 30 243O1257311 10

------ --

="

W

N

Nr.

-

1I23701024 3H 41B 213 1 15D 15 27318275163 C 216 34G 14 22 15 K A 4372 M TAXON 13 71O 83224 18 65 21 l10 22 12 31136 18 12 10 517 54 O 23 14 14 5O 283 195 30 26 53O 30 9152 58 2694F 62 Zelotes 6F L Zoridae 16 Philodromidae J2967E Thomisidae silvestris KULCZYNSKl, 1897 Thanatus arenarius L. KOCH, 1872 aureolus (CLERCK, 1757) erebeus latreillei (THORELL, (SIMON, 1878) 1870) clivicola subterraneus (L. KOCH, (C. KOCH, 1870) 1833) Misumena vatia (CLERCK, 1757) Micrommata virescens (CLERCK, 1757) Thomisus onustus WALCKENAER, 1806 Tibellus oblongus (WALCKENAER, 1802) bifasciatus cristatus (CLERCK, C. L. 1757) 1837 Sparassidae petrensis sabulosus (C. (MENGE, L. KOCH, 1875) 1839) apricorum (L. KOCH, 1876) Zora nemoralis (BLACKWALL, 1861) Philodromus Xysticus kochi dispar THORELL, WALCKENAER, 1872 1825 Synema Thanatus globosum acerbus scabricula formicinus THORELL, (FABRICIUS, (WESTRING, (CLERCK, 1872 1757) 1775) 1851) & SCHEN., 1895) Misumenops Ozyptila atomaria tricuspidatus (PANZER, (FABRICIUS, 1801) 1775) 34 20ra spinimana exiguus poecilus praedatus (MÜLLER (SUNDEVALL, (THORELL, O.L.KOCH, P.-CAMB., 1833) 1872) 1871

Nr.

1251 4362111I ---I238H L

-

II

7348 251116 E 1314651F 44 25 27 174 C 26 6 Neon 3:J 3729451 40 10 3A 1E3 K 10 D G B 47 1583 2F TAXON Salticidae Sitticus saltator O. P.-CAMBRIDGE, 1868 Evarcha arcuata (CLERCK, 1757) Salticus reticulatus zebraneus (BLACKWALL, (C. L. KOCH, 1837) 1853) Bal/us Bianor Evarchafalcata Myrmarachne Euophrysfrontalis Euophrys Pseudicius Synageles Carrhotus chalybeius aurocinctus pubescens rufibarbis venator xanthogramma encarpatus aeneus dubius cupreus formicaria (CLERCK, (WALCKENAER, (FABRICIUS, (LUCAS, (WALCKENAER, (OHLERT, C. (SIMON, (HAHN, (WALCKENAER, (WALCKENAER, L.(WALCK., (DE KOCH, (LATRElLLE, 1757) 1836) 1831) GEER, 1868) 1865) 1775) 1835 1802) 1802) 1778) 1802) 1819) 1802) 65 Heliophanus Pellenes Phlegrafasciata Pseudeuophrys cingulatus nigrociliatus jlavipes erratica (HAHN, (PANZER, (HAHN, (SIMON, 1826) 1832) 1797) 1875) 1825)

M

1. táblázat Az Olt felso szakasza v(zgyujto medencéjében azonosftotl pókok fajlistája. M - h(m egyedek száma, F - nostény egyedek száma, J - ivaréretlen, juvenilis egyedek száma, összegyedszám, A-füzesek az Olt árterületén (As. Saponario-Salicetum purpu- reae), B - kaszálóként használt gyepek (As. Agrostetum stoloniferae), C -legeloként használt gyepek (As. Agrostetum stoloniferae), D - tisztás a Baróti-hegyeket borftó erdokben (As. Festuceto (rubrae)-Agrostietum), E - nem kezelt, hagyományos kihasználású vegyes alma, körte és szi/va gyümölcsös, F - bükkerdo (As. Carpino-Fagetum sylvaticae). G- fenyoredok ültetett erdei- és fekete fenyovel (Pinus si/vestris és Pinus nigra), H - tölgyesek (As. Querco petraeae-Carpinetum), 1- erdoirtások, K - Lassúági lápkomplex a Nemere-hegységben (As. Carici rostratae-Sphagnetum, Agrostio-Deschampsietum caespitosae, L - épület :E -

F=\,

W W

w

Pisauridae Tetragnathidae Hahniidae~ Agelenidae Linyphiidae Lycosidae Araneidae Amaurobiidae Dictynidac Theridiidae Cybaeidae

o :=>

"

1

eScytodidae

o,

w ll> ~ °PVI Io 8.~4 ~"~Pholcidae

oo F='>. N '" '0, '" ", c; ee Q "o §. fl N '"

:I=>

Corinnidac ID oPhilodromidae Liocranidae Sparassidae Salticidae Thomisidae Gnaphosidae Clubionidae Zoridae

Segestriidae I

w

~

N

=

II

:1, "' o' ~°§:N"',ng~ p~°II';
'"

"

"o,2a< -0'1 ,,' c~ ~

I

---J

tv

...., >-rj IOOCJI

~

L E B H G D C F

25 10

%

K

A

5 15 20

O

3. ábra A pókok megoszlása a gyujWhe1yckcn A - Füzesek az Olt árterüIetén (As. Saponario - SalicewlIl purpureae); B - Kaszálóként használt gyepek (As. Agrostetulll stoionijerae); C - Legelóként használt gyepek (As. Agrostelwll stoionijerae); D - Tisztás a Baróti-hegységben (As. Feslucelo (rubrae) - AgroslieIUlIl); E - Nem kezelt, hagyományos kihasználású vegyes gyümölcsös; F - Bükkerdo (As. Carpino - FagelUlIl syivaticae ); G - Fenyocrd6k erdei- és fekete fenyovel (Pinus silveslris és Pinus nigm); H - Tölgyesek (As. Querco petmeaeCarpinetwJl); 1 - Erdöirtások; K - Nemerei Iápkomplcxum (As. Car;ci rostratae - Sphagnetum, Agrostio - DeschalJlpsietulll caespilosae); L - Épület.

30 25 20 % 15 10

5 o

II

4. ábra A pókok havi dinamikája

III

IV

V

vl

VlI

VlII

IX

X

XI

1'i:l "-'

11 ~

H

0.55 OA 0045 0.5 B A C F D G 0.95E 0.35 0.05 0.65 '§0.9 0.25 0.15 0.2 0.1 0.6 0.3

1

I

I

I

I I

5. ábra A gyuj[(íhclyek szimilaritása a pókok ökológiai art1nitása alapján (A - Olt árterülete, B - kaszáló, C - legelo, D - tiszlás, E - gyümölcsös, F - bükkös, G - fenyves, H - tölgyes, I - erdoÍltás, K - lápok)

70 60 50 40 30 20 10 o

v

VI

VII

VIlI

IX

x

6. ábra A Pardosa (lJJlentata dinamikája a relatív abundancia alapján

80

VII VIlI IX VI V

O 30 10 50 % 70 40 20 60

X 7. ábra Az Oedothorax Telusus frekvenciaértékeinek

havi dinamiki.lja

az Olt ártcrü1clén

40 35 30 25 % 20 15 10 5

v 8. ábra A Xerolycosa

VI

nemoralis frckvcnciaérlékcinek

VII

havi dinamikája

a blikkiisbcn

VIlI

." ~

0.95 0.55

0.5 0045 OA 1! " 0.05 ~00.3 .~ 0.35 0.&5 0.65 0.9 0.8 0.l5 .1 0.25 0.75 0.7 0.6 02 O

I I

I

F

G

H

B

c

E

9. ábra A gyujtohelyek

]8

'"ljtí

075 0.3 0.55 0.6 0.85 0O .8 .t 025 0.l5 0.65 0.7 0.05 0.35 0.2

04 0.9 0.5 0.45

A

D

szimilaritása

K

HORN-index

alapján

F G H K C B D A

E

10. ábra A gyujtohelyek szimilaritása logaritmált HORN-index alapján A - Füzesek az Olt ártcrUlctén (As. Snponario - Sn!icetullI purpureae); B - Kaszálóként használt gyepek (As. Agrostetu!!J s!%niferae); C - Lcgc16ként használt gyepek (As. Agrostetum stolomferae); D - Tisztás a Baróti-hcgységhcn (As. Feslucefa (rubrae) - Agrosfietllln); E - Nem kezelt, hagyományos kihasználású vegyes gyümölcsös: F - Bükkerdo (As. Carpino - Fage/UlIl sylva/icae ); G - Fenyoerd(ík erdei- és fekete fcnyovel (PinLls silves/ris és PillLIS nigra); H - Tölgyesek (As. QLlerco pe/raeae - CarpinelUlII); I - Erdoirtások; K - Nemerei lápkomplexum (As. Carici rostratae - SphagnetuJJI, Agrostio - DeschalllpsietuJJl caespitosae).