Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében

2008

Z A L A I M Ú Z E U M 17

Bánffy Eszter - Réti Zsolt

Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében - a Szentgyörgy völgy-pityerdombi házak rekonstrukciója

1995-től 1998-ig a szlovén határ k ö z e l é b e n mikrorégiós kutatásokat v é g z e t t Zala M e g y e i M ú z e u m o k Igazgatósága és az M T A Régészeti Intézet - sor­ rendben már a harmadikat a Kis-Balaton és a Hahót­ v ö l g y után ( B Á N F F Y cd. 2006). Ennek keretein belül v é g e z t e m feltárásokat S z e n t g y ö r g y v ö l g y - P i t y e r d o m b újkőkori lelőhelyén, ahol a legkorábbi dunántúli vonal­ d í s z e s kerámia kultúrájának kis t e l e p ü l é s e került nap­ világra. M i k o r V á n d o r László egy alkalommal meglá­ togatott, a k ü l ö n l e g e s , k o r á b b a n nem azonosított e d é n y t ö r e d é k e k láttán megjegyezte: „ n o , majd ez lesz a pityerdombi csoport!" A tréfán j ó t n e v e t t ü n k . Azóta a n e m z e t k ö z i régészeti szakirodalomban a lelőhely úgy szerepel, mint a k ö z é p - e u r ó p a i letelepedett életmódú k ö z ö s s é g e k l e g k o r á b b i , átmeneti fázisát képviselő telepe. A pityerdombi lakóépületek rekonstrukciójának kísérlete Réti Zsolt grafikus k o l l é g á m m a l együtt szü­ letett, hosszú közös gondolkodás és számítgatások ered­ m é n y e k é p p e n . Erről és a házépítés feltételezett mene­ téről szóló kis tanulmánnyal szeretném köszönteni régi b a r á t o m a t , kollégámat, Lacit, 60. születésnapján.

rekonstrukciós kísérlet során értettük meg. A tető g e r e n d á i ugyanis a fal tetején h ú z ó d ó g e r e n d á r a t á m a s z k o d t a k , a fal azonban nem lehetett t ú l s á g o s a n magas. í g y a homlokzati keresztgerenda t ú l s á g o s a n alacsonyan h ú z ó d o t t a bejárat fölött, ezért annak pad­ lóját mélyítették le kissé. A m á s o d i k ház k ö z e p é n előkerült egy m é l y cölöpgödör, a c ö l ö p szerepe a szele­ mengerenda h á t u l s ó végének m e g t a r t á s a lehetett.

A s z e n t g y ö r g y v ö l g y - p i t y e r d o m b i településen két lakóépületet és a h o z z á j u k tartozó g a z d a s á g i udvar e m l é k e i t tudtuk feltárni. A z egész l e l ő h e l y ebből a két - e g y m á s t ó l mintegy harminc m é t e r e s távolságban lévő - tanyából állt ( B Á N F F Y 2004).

Meg kell jegyezni, hogy a délkelet-európai m i n t á r a képzelt lapos tető, amelyhez tehát nem s z ü k s é g e s a belső c ö l ö p s z e r k e z e t , elképzelhetetlen lenne a NyugatDunántúl nedves, alpok-aljai éghajlatában. A ned­ vesség itt n y á r o n tartós esőzéseket, télen több havat jelent. A víz csak akkor nem okoz kárt az é p ü l e t b e n , ha a tető d ő l é s s z ö g e magas, H . Luley számítása szerint legalább 30-40 fokos ( L U L E Y 1992, 62-63). H o z z á ­ tehető, hogy e tetőszerkezetnek j ó v a l a falakon k í v ü l r e kell nyúlnia, hogy a víznek egyáltalán nem ellenálló paticsfalat m e g v é d j e . A z 1. h á z esetében a h o s s z ú g ö d ö r b e n eresztartónak értelmezett kis, ferdén ásott cölöplyukak is ennek a falakon j ó v a l túlnyúló t e t ő n e k a bizonyítékai lehetnek.

M i n d k é t épületet hosszanti árok, „ L ä n g s g r u b e " h a t á r o l t a , amelyek a falakon k í v ü l h ú z ó d t a k . A hosszanti árkok iránya pontosan északi, így a házakat északi tájolásúnak kell tartanunk. A falak cölöpszerkezetének nyomait nem találtuk meg, a belső, tetőt tartó cölöpök közül is csak néhány­ nak a helye volt m e g á l l a p í t h a t ó . E c ö l ö p h e l y e k az első ház esetében azonban a bejárat fölötti szelementartó oszlopok helyei voltak. Különös m ó d o n , a bejárat h e l y é n egy s e k é l y e b b gödörből indultak a cölöp­ lyukak, amelyek a l e t a p o s á s n y o m o k é s a leletek alapján nem voltak feltöltve. Ennek a jelentését a

A kevés b e l s ő cölöplyuk nem egyedülálló j e l e n s é g a legkorábbi vonaldíszes épületek esetében ( L I C H T E R 1993; H A M P E L 1992, 128; L E N N E I S 1989, 9. k é p ) . A későbbi, h á r m a s vagy többes, e g y m á s mellett álló cölöpsorral megtámasztott tetőszerkezet nagyon masszív tetőt feltételez a v o n a l d í s z e s é p ü l e t e k e n . A korai é p ü l e t e n esetében gyakran m e g f i g y e l t é k a belső c ö l ö p l y u k a k részleges vagy teljes hiányát, azért kell ö n h o r d ó fedélszéket feltételeznünk. A c ö l ö p s z e r ­ kezetre utaló nyomok csekély m e n n y i s é g e azt sem engedi meg, hogy a korai épületek tetejére magas szögű tetőszerkezetet rekonstruáljunk. A háztető kisebb d ő l é s s z ö g e ezért született.

A t e t ő g e r e n d á k anyagára van adatunk. A B é c s b e leadott r a d i o k a r b o n - m e g h a t á r o z á s r a küldött faszén­ minták vizsgálatából kiderült, hogy 10 esetben tölgy,

8 esetben b ü k k volt ( S T A D L E R - C A R N E I R O B Á N F F Y 2006). A bükkfa gyakori előfordulása k l i ­ matikus szempontból is fontos adat: a s a v k e d v e l ő b ü k k ugyanis az Alpok-aljai ún. dealpin boreális k l i ­ matikus z ó n a fontos eleme ( K Á R P Á T I 1960; S O Ó et al. 1969). Pityerdomb lelőhely környezete tehát a j e l e k szerint átlépte a bükk-határt, vagyis a hűvös, az A l p o k keleti lábához simuló d o m b v i d é k e n m á r b ő v e n termett ez a fafaj is. Ú g y tűnik a t ö l g y és bükk együttes, magas előfordulását a t e t ő s z e r k e z e t összeégett, behullott darabjainak köszönhetjük. A ház északi vége az e r ó z i ó áldozatásul esett, ezt tükrözi a rekonstrukciónk is. A z egyik hosszanti g ö d ö r (12. objektum) észak r é s z e szinte a felszínen v é g ­ ződött, az o m l a d é k és a benne fekvő nagyobb e d é n y ­ töredékek a felszínen is láthatók voltak. Ettől é s z a k r a azonban a sokszori és intenzív terepbejárás sem hozott eredményt. Ezért a h á z h o s s z á r a vonatkozó b e c s l é s n e k m i n d e n k é p p e n a 15 m-en belül kell maradnia. Legva­ lószínűbb, hogy az 1. ház kb. 8 m széles ház 13-14 m hosszú lehetett, a m á s o d i k néhány tíz centiméterrel keskenyebb és hosszabb. A hosszú gödrök felszínét vastag égett paticso m l a d é k borítja, több ízben m é g az is m e g f i g y e l h e t ő volt, ahogyan az á g l e n y o m a t o s faldarabok egy irány­ ban zuhantak a gödörbe. M e g lehetett figyelni, hogy a nagyobb darabok egyik oldala simított felületű, m í g másik oldaluk vessző- i l l . á g l e n y o m a t o s . E faldarabok vastagsága a 4-5 cm-t nem haladta meg, az á g a k átmérője a l e n y o m a t o k b ó l ítélve átlagosan 1-1,5 cm lehetett. A fonott rőzsefal l e n y o m a t á n kívül e g y - k é t alkalommal látszott a simított felületen valamilyen fűféle n ö v é n y szárának lenyomata. Lehetséges, hogy fücsomóval, gabonaszárral simították a falat, de az is lehet, hogy a szárdarabokat az agyag t a p a s z t á s b a keverték. A z é g é s m a r a d v á n y a i alatti l e t a p o s á s n y o m o k , valamint az a tény, hogy az ez alatti réteg majdnem teljesen leletmentes volt, azt mutatják, hogy a g ö d ö r a kiásása után igen hamar visszatöltődött egy bizonyos mélységig. A hosszanti g ö d r ö k tehát nem voltak nyitva a ház élete alatt, így nem szolgálhatták sem a c s a p a d é k elvezetését, sem az állatok elleni védelmet ( B O E L I C K E 1982, 24). H o g y miért ragaszkodtak gör­ csösen a korai házépítők ehhez a szokáshoz K ö z é p Európaszerte, nem tudni. A puszta a g y a g n y e r é s bizto­ san e l e g e n d ő indok, ellene szól, hogy mindenfajta talajon alkalmazták, és az is, hogy nagyrészt r ö g t ö n b e t e m e t ö d t e k a gödrök. Ezután készültek el a kívül és belül is simított tapasztott agyagfalak, amelyet az égett paticsdarabok áglenyomatainak t a n ú s á g a szerint kb. ujjnyi vastag vesszőfonadékra húztak fel. Maga a tetőszerkezet a n é h á n y c ö l ö p l y u k a d a t á t ó l eltekintve ismeretlen

m ó d o n készült, de a n a l ó g i á k alapján feltételezhető, hogy villás ágak illesztésével és kötözéssel rögzítették a g e r e n d á k a t , és hogy a n y e r e g t e t ő s szerkezetet szalma vagy a patak mentén v á g o t t n á d fedte. M é g egy érdekes j e l e n s é g n y o m á r a bukkantunk a 1. h á z feltárása során. A h o g y m á r említettük a falakon t ú l n y ú l ó t e t ő s z e r k e z e t t e l kapcsolatban: a keleti hosszanti gödör északi oldalának alján megfigyelt vékony, ferde c ö l ö p l y u k a k r ó l van szó. A Schwanfeld és Elsloo lelőhelyen v é g z e t t korai v o n a l d í s z e s telep­ feltárások során állapította meg J. L ü n i n g , hogy a külső árokba helyezett és ferdén felállított kisebb c ö l ö p ö k az eresztartó s z e r e p é t láthatták el ( L Ü N I N G 1988, 290-292; további p é l d á k : H A M P E L 1992, 131). Megállapítja, ez a kívülről m e g t á m a s z t o t t eresz volt hivatva az esővizet a falaktól minél t á v o l a b b tartani, illetve a hosszú g ö d r ö k b e vezetni. K ü l ö n ö s e n fontos, hogy L ü n i n g megfigyelései szerint sem kísérte ez az eresz-támaszték végig a házfalat: általában csak az egyik oldalon, és ott is csak egy r ö v i d e b b szakaszon talált erre utaló kisebb cölöplyukakat. V é l e m é n y e m szerint a pityerdombi 1. h á z keleti o l d a l á n is ilyen e r e s z - t á m a s z t ó cölöpök nyomait találtuk meg. Hozzá­ tehető, hogy bár L ü n i n g t a n u l m á n y á b a n nem tesz említést ferdén ásott c ö l ö p l y u k a k r ó l , Pityerdombon m é g ez a m e g f i g y e l é s is a l á t á m a s z t j a érvelését. Valószínűleg a h á z északkeleti részében a falakon t ú l n y ú l ó tetőt t á m a s z t o t t á k a ferdén a k ü l s ő hosszú g ö d ö r b e beszúrt fagerendák. Végül az a tény, hogy csak egy részét t á m a s z t o t t á k meg, arra utalhat, hogy ezen a részen rosszabb állapotba került a tető, esetleg megrogyott, javításra szorult. Mindez talán nem köz­ v e t l e n ü l a h á z é p í t é s e u t á n , hanem a t a r t ó s a b b használat során k ö v e t k e z e t t csak be. A bejárattal kapcsolatban m e g l e h e t ő s e n biztos, hogy az 1. házé a déli oldalon volt, a 2. h á z esetében inkább csak feltételezhető a déli, keskenyebb végén lévő bejárat, ez lenne ugyanis logikus a melléképü­ letnek értelmezett déli objektumok és a műhelynek tartott, a h á z délnyugati sarkához k ö z e l eső gödör miatt. í g y a házból kijövök egyenesen a gazdasági udvarra léptek, ahol a m ű h e l y e k voltak, a szabadtéri t e v é k e n y s é g folyt, és ahol talán a háziállatok számára készült karámot és istállót is építettek. A házak használatáról, esetleges belső felosztásáról nem sokat tudunk. A b e l s ő c ö l ö p s z e r k e z e t hiánya k ö v e t k e z t é b e n nem állapítható meg, voltak-e fallal elkülönített területek, „ s z o b á k " , ez a korai vonaldíszes h á z a k a t és különösen a pityerdombi h á z viszonylag ki m é r e t é t f i g y e l e m b e v é v e nem valószínű. A leletek elhe­ l y e z k e d é s e sem utal k ü l ö n - k ü l ö n funkciót betöltő terü­ letekre. A ház padlója letaposott agyagból k é s z ü l t . Sajnos a t ö b b s z ö r említett s z ü r k é s , szemcsés j á r ó s z i n t anya-

g á n a k m e g h a t á r o z á s a nem sikerült, e r e d m é n y t nem kaptam kézhez az átadott minták alapján. így csupán az á s a t á s alatti m e g f i g y e l é s r e s z o r í t k o z h a t o m , mely szerint olyan apró c s o n t d a r a b k á k nyomait vettük észre a letaposott agyagban, amely lehetett ugyan véletlenül beletaposott és a savas agyag által elpusztított h á z ­ tartási hulladék r é s z e , az egyenletes eloszlásból m é g i s talán inkább arra lehet következtetni, hogy a sár ellen hordták fel a lakók. A padló ilyen „ s o v á n y í t á s á r ó l " e g y é b k é n t említést tesz H. Luley is, a csont mellett apró kavicsot is kevertek neolit h á z a k padlószintére, majd jól beletaposták ( L U L E Y 1992, 25). A z egykori b e r e n d e z é s r ő l szinte semmit sem tudni. A b e l s ő tűzhely k ö z e l é b ő l két v a d c s e r e s z n y e - m i n t á t a z o n o s í t o t t a k , ez azonban v é l h e t ő e n a t ű z h e l y e n elégetett utolsó r ő z s e m a r a d v á n y a . M i n d k é t ház bel­ sejében a padlót a tűzhely k ö r n y é k é n ásott sekély m é l y e d é s e k tagolták. Ezek talán a t á r o l ó e d é n y e k , b e n n ü k a víz vagy e g y é b biztonságát szolgálták: nem dőltek fel könnyen. A z épület élettartamára vonatkozó adatok száma is k e v é s . Ide sorolható a megújítás nélküli járószint, a j a v í t o t t eresz, a j á r ó s z i n t e n heverő leletekre ráomlott t ö r m e l é k , amely arra utal, hogy m i u t á n kiégett, lakói e l h a g y t á k a házat. É r d e k e s m e g f i g y e l é s , hogy a paticshalom a keleti oldalon sokkal vastagabb volt, a ház é g é s e k o r oda sokkal több törmelék hullott, mint a nyugati gödrök területére. Talán nem t é v e d e k , ha ezt a megfigyelést az u r a l k o d ó széliránnyal hozom össze­ függésbe. Vélhetően ugyanis a szél is szerepet játszott abban, hogy egy kipattant szikra miatt tüzet fogott az egész tetőszerkezet. A ház o m l a d é k a mindenesetre igen heves, nagy h ő f o k ú , viszonylag gyorsan lezajlott égésről tanúskodik. M é g a padlón h e v e r ő e d é n y e k egy része is m á s o d l a g o s a n megégett, n é h á n y k ő e s z k ö z ö n is é g é s nyomai l á t s z a n a k . A ház b e r e n d e z é s é t pedig láthatóan nem volt idejük kimenteni a l a k ó k n a k , ennek k ö s z ö n h e t ő a sok in situ edény, s z á m o s őrlőkő és k ő e s z k ö z . Mindez é r t h e t ő b b , ha mind a tűz keletke­ zésekor, mind a terjedésekor szeles volt az időjárás. A z erős n y u g a t i - é s z a k n y u g a t i szél pedig a lángoló és ö s s z e o m l ó tetőszerkezetet, de talán az é g ő faldarabok egy r é s z é t is r á d ö n t h e t t e a keleti oldalon ásott gödrökre. A 2. ház belsejében volt egy jól m e g é p í t e t t és hoszszabb ideig használt tűzhely. Platnija e r ő s e n átégett, körben kb. 6-8 cm magas pereme is volt, előtte nagy, m é l y hamusgödör. Egy további tűzhely a háznyugati oldalától néhány m é t e r r e , az udvaron került elő. Ez a j e l e n s é g azért is említésre m é l t ó , mert mind D é l k e l e t - E u r ó p a kora neolit t e l e p ü l é s e i n , mind a k ö z é p - e u r ó p a i korai vonaldíszes telepeken a nyílt, házon kívül megépített tűzhely volt az általános gya­ korlat. M i n t ahogy E. Lenneis a M o l d térségében

feltárt korai vonaldíszes h á z z a l kapcsolatban meg­ j e g y z i : h á z o n belül nem s ü t ö t t e k , nem főztek (LENNEIS 1995, 18)! Valóban, úgy tűnik, hogy a leg­ idősebb k ö z é p - e u r ó p a i v o n a l d í s z e s épületekben nem voltak t ű z h e l y e k ( M E Y E R - C H R T S T I A N 1976, 2). A legtöbb balkáni-égei kora neolithikus lelőhelyen említenek nyílt tűzhelyeket ( P Y K E 1996; W I N N S H I M A B U K U 1989; A L R A M - S T E R N 1996, 111; L I C H T E R 1993, 43; I G N A T 1998; P E T R A S C H 1984, 163), h a s o n l ó a n a K ö r ö s - k u l t ú r a alföldi településeihez ( M A K K A Y 1992), a dunántúli vonaldíszes k e r á m i a bicskei l e l ő h e l y é h e z ( M A K K A Y - S T A R N I N I T U L O K 1996) és a legidősebb vonaldíszes telepek ausztriai, n é m e t o r s z á g i morvaországi házaihoz (LENNEIS 1995; K A U F M A N N 1982; 1983). Ezzel szemben c s u p á n néhány olyan kora újkőkori házról tesznek említést az ásatok, ahol h á z o n belül építettek tűzhelyet a lakók ( T H I S S E N 2000; N I K O L O V 1989; 1992; 1999). A z alföldi K ö r ö s - k u l t ú r a h á z a i b a n is előfordul t ű z h e l y ( R A C Z K Y 1976; K A L I C Z R A C Z K Y 1980-81; H O R V Á T H 1989). A tűzhelyek használata sok kérdést felvet a korai neolit életmód, technikai m e g o l d á s o k , de m é g a k l í m a szempontjából is. A szabad ég alatti táplálék-készítés azért is k é z e n f e k v ő D é l k e l e t - E u r ó p á b a n , mert az ottani meleg éghajlat eleve k ö n n y e b b é teszi a szabadban végzett m u n k á t . Ennek az é l e t m ó d n a k további fejle­ m é n y e , amikor a házak valamilyen zárt vagy félig zárt formációban, p l . U alakban é p ü l n e k és így a szabad ég alatt v é g z e t t munka zárt udvarokban t ö r t é n i k . M . Ö z d o g a n ezt az eltolódást összefüggésbe hozza az é l e l m i s z e r e k t á r o l á s á n a k s z ü k s é g e s s é g é v e l is, b á r v é l e m é n y e szerint annyi élelmiszert nem termeltek a kora neolithikumban, ami ezt indokolttá tenné, talán inkább kulturális és nem pedig technikai fejlődési f o l y a m a t k é n t k é p z e l h e t j ü k a t ö b b é - k e v é s b é zárt udvarokba r e n d e z ő d é s t ( Ö Z D O G A N 1997). Ugyanakkor a h á z o n belüli tűzhely használata k l i ­ matikus o k o k n á l fogva is elterjedhetett, és ezt a kérdést k ü l ö n ö s e n jogos egy alpok-aljai klímájú kora neolithikus l e l ő h e l y e n felvetni, mint Pityerdomb. Kérdés, hogy a házon belüli nyitott tűzhely, amely nyilvánvalóan nemcsak a zord é v s z a k o k b a n v é g z e t t munkát könnyítette meg, hanem fűtés és világítás céljait is szolgálta, nem okozhatta-e k ö n n y e b b e n egy, a szalmatetőre kipattanó szikrával a ház pusztulását, mint a távolabb épített nyitott t ű z h e l y ? Végül az épületek tájolása is érdemel n é h á n y szót. Egy település irányultsága, tájolása alapvetően két szempont alapján dől cl: egyrészt klimatikus (nagyobb tájegységre és a helyi viszonyokra, kisebb területre egyaránt é r v é n y e s ) okai lehetnek, másrészt kulturális okok, h a g y o m á n y határozza meg. A legidősebb vonal­ díszes t e l e p ü l é s e k szinte kivétel nélkül s z i g o r ú a n

É s z a k - D é l i irányba tájolt h á z a k b ó l állnak. Pityer­ dombon is ez a helyzet. Ha abból indulunk k i , hogy az u r a l k o d ó szélirány a maihoz h a s o n l ó a n é s z a k n y u g a t i lehetett, a szél esetleg a tetőszerkezeten vagy l e g v a l ó ­ s z í n ű b b e n a bejárat feletti n y í l á s o n átfújva a füst eltá­ volításában is szerepet j á t s z h a t o t t ( C O U D A R T 1998, Fig. 102; R A C Z K Y - A N D E R S - S E B Ő K 2005), a I I . h á z déli részében épített tűzhely füstje például így r ö v i d utat bejárva távozhatott. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt is, hogy a Zala megye, k ü l ö n ö s e n a nyugati vidék erdösültségi foka ma is a legmagasabb az országban, ennél m é g sokkal sűrűbben boríthatta erdő a korai neolithikum idején. Feltételezésem szerint a két ház között is húzódhatott egy erdősáv, ami a leletés régészeti jelenségek teljes hiányát m a g y a r á z n á , és h a s o n l ó erdős területet feltételezhetünk az I . ház körül is. Talán csak a házak körüli kisebb térségben irtották ki a fákat a telep építői, ezt a területet azután a h á z i ­ állatok állandó taposása is v é d h e t t e az erdő újabb hódításától. E. Mattheußer 40 m magas fák k ö z é , sűrű erdős területre helyezi a l e g t ö b b legidősebb vonal­ díszes települést a térségben, ahol így a széljárás, a

szél pusztító ereje elleni v é d e k e z é s e v é d e t t területen aligha játszhatott komoly szerepet a házak tájolásában ( M A T T H E U ß E R 1991). így a nagyobb tájegységre j e l l e m z ő praktikus szempontok nem alakíthatták a szigorú északi tájolást. Mindebből tehát arra lehet k ö v e t k e z t e t n i , hogy a két házat nem klimatikus okok vagy a helyi adottságok miatt tájolták é s z a k r a , hanem ennek i n k á b b kulturális oka lehetett. M i n t a l á b b rész­ letesebben is látni fogjuk, mindegyik h a s o n l ó korú v o n a l d í s z e s településen ez a tájolás a j e l l e m z ő . Mindent ö s s z e g e z v e , a két l a k ó é p ü l e t b ő l és a hozzájuk tartozó g a z d a s á g i udvarból álló kis tele­ pülése, amelyet Kr. c. 5480-5360-ra k e l t e z h e t ü n k , a legkorábbi közép-európai gazdálkodó é l e t m ó d o t foly­ tató k ö z ö s s é g e k e m l é k e . K ü l s ő jegyei k ö z ö t t m á r meg­ találjuk mindazokat, amelyek hosszú é v s z á z a d o k r a m e g s z a b t á k Európa m é r s é k e l t égövi r é s z é b e n a ház­ építés módját. Arra a k é r d é s r e azonban, hogy az épí­ tészet praktikus elemcin kívül miért ragaszkodtak olyan indokolatlannak t ű n ő t u l a j d o n s á g o k h o z is, mint pl. a szigorú, k ö r n y e z e t r e való tekintet n é l k ü l i tájolás vagy a hosszanti árkok, m é g csak keressük a választ.

Irodalom:

ALRAM-STERN 1996 Alram-Stern, E.: Die ägäische Frühzeit, 2. Serie. Forschungsbericht 1975-1993. 1. Das Neolithikum in Griechenland. Wien. BÁNFFY 2004 Bánffy, E.: The 6 Mill ennium BC boundary in Western Transdanubia and its role in the Central European transition (The SzentgyörgyvölgyPityerdomb settlement). Varia Arch. Hung. 15. Budapest. BÁNFFY 2006 Bánffy, E. (ed.): Archaeology and settlement history in the Kerka valley -SW Hungary. Antaeus 28. BOELICKE 1982 Boelicke, U.: Gruben und Häuser: Untersuchungen zur Struktur bandkeramischer Hofplätze. In: J. Pavúk (ed.): Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Internationales Kolloquium Male Vozokany. Nitra, 17-28. COUDART 1998 Coudart, A.: Architecture et société néolithique. L'unité et la variance de la maison danubienne. Documents d'archéologie Française 67. Paris. H AMPEL 1992 Hampel, A.: Franklùrt/Main Niedereschbach. Ein th

ältest-bandkeramischer Siedlungsplatz. I . Die Befunde. Bonn. HORVÁTH 1989 Horváth, F.: A Tisza-vidék újkőkori településrend­ szerének és háztípusainak áttekintése (Übersicht über das Siedlungssystem und die Ilaustypcn der Theißgegend im Neolithikum) ArchÉrt 116, 15—4-0. IGNAT 1998 Ignat, D. F.: Gmpul cultural neolitic Suplacu de Barcâu (Suplacu de Barcâu. The neolithic cultural group). Timisoara. KALICZ - RACZKY 1980-81 Kalicz, N. - Raczky, P.: Siedlung der Körös-Kultur in Szolnok-Szanda. MittArchlnst 10-11, 13-24. KÁRPÁTI 1960 Kárpáti, Z.: Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. Acta Botanica Acad. Sc. Flung. 6/1-2, 45-53. K A U F M A N N 1982 Kaufmann, D.: Zu eigenen Ergebnissen der Ausgrabungen im Bereich des linienbandkeramischen Erdwerks bei Eilsleben, Kreis Wanzleben. In: J. Pavúk (ed.): Siedlungen der Kultur mit Linearbandkeramik in Europa. Nové Vozokany 1981. Nitra, 69-91.

K A U F M A N N 1983 Kaufmann, D.: Die ältestlinienbandkeramischen Funde von Eilsleben, Kr. Wanzleben und der beginn des Neolithikums im Mittelelbc-Saale-Gebiet. Nachr. aus Niedersachsens Urgeschichte 52, 177-202. LENNEIS 1989 Lenneis, E.: Zum Forschungsstand der ältesten Bandkeramik in Österreich. Arch Korr 19, 23-36. LENNEIS 1995 Lenneis, E.: Altneolithikum: Die Bandkeramik. In: Jungsteinzeit im Osten Österreichs. St.Pölten, 11-56. LULEY 1992 Luley, FL: Urgeschichtlichcr Hausbau in Mitteleuropa. Grundlagenforschung, Umweltbcdingungen und bautechnische Rekonstruktion. Bonn. LÜNING 1988 Lüning, J.: Außengraben als Traufabstützung. In: Boelicke, U. - Brandt, D. von - Lüning, J. - Stehli, P. - Zimmermann, A.: Der bandkeramische Siedlungs­ platz Langweiler 8. Rheinische Ausgrabungen 28. Bonn, 290-295. M A K K A Y 1992 Makkay, J.: Excavations at the Körös culture sett­ lement at Endröd-Öregszőlők 119 in 1986-1989. A preliminary report. In: S. Bökönyi (ed.): Cultural and landscape changes in South East Hungary I . Reports on the Gyomaendrőd project. Budapest, 121-193. M A K K A Y - STARNINI - TULOK 1996 Makkay, J. Stamini, E. - Tulok, M.: Excavations at Bicske-Galagonyás (Part III). The Notenkopf and Sopot-Bicske Cultural Phases. Società per la preistoria e protoistoria dclla regioné Friuli-Venezia Giulia. Trieste. MATTHEUßER 1991 Matthcußer, E.: Die geographische Ausrichtung band­ keramischer Häuser. In: Studien zur Siedlungs­ archäologie I . UPA 6, Bonn. MEYER-CHRISTIAN 1976 Meyer-Christian, W.: Die Y-Pfostenstellung in Häusern der älteren Linearbandkeramik. BonnerJb 176, 1 -25. NIKOLOV 1989: Nikolov, V.: Das frühneolithische Haus von SofiaSlatina: eine Untersuchung zur vorgeschichtlichen Bautechnik. Germania 67, 1-49. NIKOLOV 1992 Nikolov, V.: Mittelneolithische Keramik aus Karanovo: typologische Charakteristik. In: Hommage a Nikola Tasié. Balcanica 23, 121-131.

NIKOLOV 1999 Nikolov, V.: Cultural and chronological problems of the Early Neolithic in present Western Bulgaria. Journal of Balkan Archaeology 1999/2, 59 65. ÖZDOGAN 1997 Özdogan, M . : The beginning of Neolithic economics in southeastern Europe: an Anatolian perspective. EJA 5/2, 1-33. PETRASCH 1984 Petrasch, J.: Typlogie und Funktion neolithischer Öfen in Mittel- und Südostcuropa. Magister­ hausarbeit. Tübingen. PYKE 1996 Pyke, G.: Stratigraphy. Structures and architecture. In: R. J. Rodden - G. Pyke - Yiouni, P. - Wardle, K. A.: Nea Nikomedeia I : The excavation of an early neo­ lithic village in Northern Greece 1961-1964. The excavation and the ceramic assemblage. BSA Suppl. Vol. 25, Oxford and Northampton, 9-53. RACZKY 1976 Raczky, P.: A Körös-kultúra leletei Tiszajenőn (Funde der Körös-Kultur in Tiszajenő). ArchÉrt 103, 171 189. RACZKY - ANDERS - SEBÖK 2005 (2008) Raczky, P. - Anders, A. - Sebők, K.: Újkőkori ház kísérleti rekonstrukciója Polgár-Csöszhalom telepü­ léséről (Experimental reconstruction of Neolithic house at the Polgár-Csőszhalom settlement). Ősré­ gészeti Levelek 7, 24-49. SOÓ et al. 1969 Soó, R. - Borhidi, A. - Kovács, M . - Csapody, 1. Pócs, T.: Die Wälder und Wiesen West- und Südtransdanubien (Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl erdei és rétjei). Acta Botanica Acad. Sc. Hung. 15/1, 137-165. S T A D L E R - C A R N E I R O BÁNFFY 2006 P. Stadler - A. Carneiro - E. Bánffy: The radiocarbon dates for Szcntgyörgyvölgy-Pityerdomb (pp. 253-260) In: Bánffy E. (ed.): Archaeology and settlement history in the Kerka valley - SW Hungary. Antaeus 28. THISSEN 2000 Thissen, L.: Early village communities in Anatolia and the Balkans, 6500-5500 cal BC. Studies in chro­ nology and culture context. PhD Dissertation at the Leiden University. W I N N - SHIMABUKU 1989 Winn, Sh. - Shimabuku, D.: Architecture and sequence of building remains. In: M . Gimbutas Sh. Winn - Shimabuku, D.: Akhilleion. A Neolithic settlement in Thessaly, Greece, 6400-5600 BC. Los Angeles, 32-68.

The earliest neolithic architecture in County Zala - a reconstruction of the homesteads at Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb The earliest L B K settlement at S z e n t g y ö r g y v ö l g y Pityerdomb consists o f t w o houses w i t h their yards, workshops and pits around. The two homesteads were located at a certain distance from each other, possibly divided by a wooded area. Though the Pityerdomb pottery can be perfectly derived from the late Balkan (Starccvo culture) ware and meanwhile, its flint types have much in common w i t h the local late mesolithic industry, both buildings show up all features o f a third cultural formation, belonging to the highly canonized central European L B K architecture. The reconstruction o f the houses is a result o f a thorough experimental and technical analysis together w i t h my graphic artist colleague Zsolt Réti. The stages o f this work as well as an attempt to reconstruct the way o f building the houses is described in the study. Even though the m i d - 6 t h Millennium B C wet and cool climatic conditions w o u l d make it necessary to hypothesize a steep and massive roof structure, the lack o f systematic postholes does not allow us to reconstruct the roof pitched more than the minimal

angle o f 30° degrees. The burnt daub fragments pre­ served the t w i g wattled construction o f the walls that may have been ca. 10-12 cm thick, but according to the daub amount found as a debris, could not be very high. The entrances o f both buildings were probably on their southern side, whereas in the case o f House 1 it was deepened, as it w o u l d have been too l o w otherwise. The long ditches aside the houses were to their twot h i r d almost immediately refilled: thus, the function o f these long pits ( „ L ä n g s g r u b e n " ) remains enigmatic as they could not be made for draining rain water or pro­ tecting the house walls from animals. A n interesting observation is the remains o f a kind o f eaves support at the north eastern side o f House 1, observed in L B K b u i l d i n g s o f N W - G e r m a n y as w e l l . As to the fireplaces, the hearth found not only outside but also inside House 2 let us consider to assume changing cooking habits due to the less advantageous climate i n the Western Carpathian Basin. Translated

by Eszter

kép: A Nyugat-Dunántúl a három mikroregiós kutatási terület feltüntetésével és a fontosabb kora neolithikus lelőhelyekkel Fig. 1 : Western Transdanubia, the three microregional research areas with major mesolithic and early neolithic sites

Bánffy

2. kép: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: a telep házainak alaprajza Fig. 2: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: ground plan

3. kép: Szentgyörgy völgy-Pityerdomb: az 1. ház cölöpszerkezete Fig. 3: Szentgyörgy völgy-Pityerdomb: timber structure of House 1

4. kép: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: az 1. ház cölöpszerkezete az északkeleti oldal ercsztámasztó gerendáival Fig. 4: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: timber structure of House 1 with post supporting the caves on its north-eastern part

5. kép: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: az 1. ház falszerkezete Fig. 5: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: House 1, the walls

6. kép: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: az 1. ház rekonstrukciója Fig. 6: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: House 1, reconstruction

7. kép: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: a település rekonstrukciója Fig. 7: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb: the site, reconstruction