ZALA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA (Első közlemény.) Zala megyében megyei levéltárról a török hódoltságot megelőző időkből, feljegyzések híján, nem beszélhetünk. Ami kevés írott emlék maradt, ezekről általában is ma már csak mint iratgyűjteményről szólhatunk, nem pedig a mai értelemben vett levéltárról.1 A megyei levéltárak kezdeteire mutat az 1298:48. t. c. rendelkezése, amely szerint bűnperekben a perbeli iratokat az alispáni széken letenni tartoznak2 s az a körülmény is, hogy királyaink megküldték a törvényeket kihirdetésre a megyének s ezeket bizonyára meg is őrizték.3 De lennie kellett valamelyes iratgyűjteménynek már azért is, mert a megye hiteles helyként is működhetett s mint ilyennek, bizonnyal voltak regestrumai.4 A XVI. században Zala megyének már volt valamelyes levéltára. Ezt következtethetjük a legrégibb megyei közgyűlési jegyzőkönyvi maradvány kezdőlapjának a soraiból. Az 1555-ből keltezett sorok ezeket mondják: „Prothocollon Comitatus Zaladiensis ab anno 1555 dieque Dominica Laetare continens acta eiusdem Comitatus tam in generalibus congregationibus, quam sedibus judiciariis ejusdem comitatus temporibus egregiorum Emerici Pethe de Hethes, Caspari Deömölky, Joannis Hettyey, Stephani Wasarhelyi et Francisci Zantohazy notariorum sedis ejusdem Comitatus subsecutae per posteriorem notarium in unum conflatum.”5 Az itt felsorolt öt megyei jegyző közül a legelső Hetési Pethe Imre 1567-ben fordul elő a jegyzőkönyvekben,6 Zánthóházy Ferencet pedig 1595-ben választják meg a megye jegyzőjének.7 Tehát kétségtelen, hogy a legelsőnek említett jegyző a szolgálatát megelőző 1555-1567-ig terjedő időből iratokat vett át és örökített az utódaira, másként az 1595-ben megválasztott Zánthóházy Ferenc nem állíthatta volna egybe a jegyzőkönyvet. De az 1555. évi március 24-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvében levő határozatokból arra is következtethe1 Holub J.: Zala megye története a középkorban. Pécs 1929. I. 313.: “Minthogy azonban a megyei levéltár – már amennyiben annak nevezhetjük a legszükségesebb jegyzőkönyvek, különféle regestrumok s néhány fontosabb oklevél gyűjteményét, – teljesen elpusztult” stb. 2 Kovachich J. M.: Sylloge Decretorum Comitialium 43.: Articulus 48. „Omnia etiam Instrumenta in Curia Regia per Dominum Palatinum vel Judicem Curie, aut alios Judices Ordinarios, in factis Criminalibus adjudicanda, Coram dictis duodecim Juratis nobilibus. in sede vice comitis deponi debent.” Gábor Gy.: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1908. 112. ennek alapján ezeket írja: „A megyei levéltárak szervezését már az 1298:XLVIII. t. c. elrendelte.” 3 Holub J.: i. m. 312.; Gábor Gy.: i. m. 108. 4 Holub J.: i. m. 277.; Gábor Gy.: i. m. 106. 5 1555. kgy. jkv. címlap. 6 1567. febr. 16. kgy. jkv. T. 1. 7 1595. szept. 27. kgy. jkv. 95.; Dömölky Gáspár jegyző 1580- tól 1589-ig; Hettyey János 15891590; Vásárhelyi István 1590; Szánthóházy Ferenc 1595-1600.
1
tünk, hogy a XVI. század első feléből is lehettek iratai a megyének. Az ekkor hozott statutum 16. pontja ugyanis elrendeli, hogy a nyilvános gonosztevők kiadott regestrumát a volt alispánok adják át az újonnan választottaknak.8 Ugyancsak e mellett szól az, hogy az 1556. évi április 26-iki közgyűlés elrendeli az 1543. évi megyei adókról való elszámolást azzal, hogy az adólajstromokat is bemutassák.”9 Azonban ebben a században oly rendszeres levéltári anyagról, mint amilyenek pld. az apátsági vagy konventi hiteles helyek levéltárai, nem beszélhetünk. Ez megállapítható a következőkből: A törökök a XVI. század második felében, amikor gyakrabban keresik fel Zala megyét, annak délnyugati részén a vármegye akkoriban legjelentősebb két hiteles helyét, Nagykapornakot és Zalavárt elpusztítják. Ennek következtében az 1575. évi 17. cikk elrendeli, hogy a két hiteleshely iratait szállítsák el és a Szombathelyre átköltözött vasvári káptalannál helyezzék el. A megye, hogy ennek a törvényes intézkedésnek eleget tegyen, két ízben is elrendeli, hogy a kapornaki konvent, a zalavári és a somogyvári apátságok iratait Szombathelyre szállítsák és a vasvári káptalan őrizetére bízzák.10 Ha a megyének levéltára lett volna, bizonnyal a megye közgyűlésének arra is lett volna gondja, nem csak a két hiteles hely levéltárára, különösen állíthatjuk ezt akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a megye még a menekült somogyvári konvent pecsétjének és jegyzőkönyveinek a biztonságáról is gondoskodott. Bizonyos tehát, hogy csak kisebb iratanyagról szólhatunk ebből az időből. Ezt az anyagot már legelső adataink idején is a megye jegyzői őrizték. Ezt igazolja az 1555. évi jegyzőkönyv címlapjának már előbb idézett része. De egyébként is a jegyző volt, mint a megyének írás- és törvénytudó tisztviselője, a legtermészetesebb őre a megye levéltárának. Ez a XVI. században kifejlődött gya8 „Item quod regestrum super nominibus publicorum malefactorum per juratos assessores extradatorum superioribus annis conscriptorum per dominos Michaelem Kerechen de Kányafölde et Joannem Petheő de Gerse seniorem pro tunc vicecomites manibus modernorum duorum vicedominorum assignetur.” (1555. márc. 24. kgy. jkv. E. 1.) 9 „Item de redenda ratione Dominum Raphaelis Zich et aliorum qui ad diversas necessitates hujus Comitatus Pecunias per Comitatum institutas perceperunt, conclusum est, ut ipsi Raphael Zichi... Joannes Kavassy in anno 1543 Jacobus Zele, Emericus Petche stb... exactores contributionum comitatus ad diem Dominicam Exaudi nunc affuturam huc ad Kapornak cum omnibus Regestris personaliter venire, – de perceptis puram rationem reddere debeant et teneantur stb. (1556. ápr. 26. kgy. jkv. G. 1.) 10 1580. máj. 12. kgy. jkv. 1.: Praeterea determinatum est, ut prothocolla et omnes literae in conservatorio Ecclesiarum Zalavar et Kapornak habitae in scrinium collocentur et data ipsi Domino Ladislao Egerally sufficiente quietantia Sabariae ad Capitulum Ecclesiae Castriferrei dedu (cantur) una cum eorundem conventuum, necnon conventus Simigiensis sigillis simul et prothocollis (Simi) giensibus”. 1583. szept. 11. kgy. jkv. 11. l.: „Item decretum est, prout antea per nos conclusum erat de prothocolla claustrorum Zalavar et de Kapornak per Egregios Magistrum Emericum Pethe de Hethes, Georgium Ewrdeg de Peleske sine aliqua dilatione habita mutua intelligentia Sabariae deducantur.”
2
korlat fennállott a XVII. században is. Így látjuk, hogy az 1640. évi augusztus 8án tartott közgyűlés megbízza Perneszi Ferenc alispánt,11 hogy a megye jegyzőjével együtt vegye át az előbbi notarius özvegyétől a megye jegyzőkönyvét és peresiratait.12 Ugyancsak az 1651. évi június 29-iki közgyűlés Pölöskei Eördögh István másodalispánt és Mankóbüki Horváth Ferenc jegyzőt13 küldi ki, hogy a megye elhalt jegyzőjének, Darás Istvánnak14 az özvegyétől a sopronmegyei Völcsej községben vegyék át a megyét illető iratokat és jegyzőkönyveket. Tehát a XVI. és XVII. században a jegyzők voltak a megye iratainak letéteményesei, akik nemcsak kezelték azokat, hanem házukban vagy lakásukon azok elhelyezéséről is gondoskodtak. Ez már azért is szükséges volt, mert Zala megyének ebben az időben kimondott székhelye nem volt, sőt a török hódoltság következtében 1622-1689-ig közgyűléseit is a vármegye területén kívül eső helyen, legtöbbnyire a vasmegyei Körmenden tartotta s így székháza sem lehetett, ahol levéltárát elhelyezhette volna. Az iratait tehát a jegyzők őrizetére bízta, sőt a közgyűlési iratok egyik, 1692. évről való csomójában lévő s az iratok rendezése idejéből, a XVIII. század végéről származó megjegyzés szerint az iratokat a megyei rendek a táborozások alkalmával magukkal hordozták. Valószínű, hogy ez csak a rendezést végző feltevése, mert, láttuk, a jegyzők a saját házuknál őrizték a megye iratait. 1649-ből maradt ugyan fenn egy adat arra nézve, hogy az alispánok is őrizték maguknál a megye iratait, ami az 1298:48. tc.-kel lehet összefüggésben. 1648-ban a megye egyik alispánja, Perneszi Ferenc, 27 évi alispánkodás után tisztjétől megválván, magával vitte Somogy megye iratait is, mert az 1649. szeptember 7-én tartott megyei közgyűlés (Zala és Somogy egyesített megyék közgyűlése) azokat visszaköveteli.15 Ez az eset is a mellett szól, hogy a jegyző őrizete alatt állott a megye levéltára, mert a megye a vasvári káptalan prépostja mellett ép a megye jegyzőjét, Darás Istvánt bízta meg az iratok visszaszerzésével. A török hódoltság és a kuruc háborúk elmúltával ez a helyzet megváltozik. Elsősorban is az 1729. évi 25. törvénycikk kifejezetten intézkedik a felől, hogy 11 Perneszi
Ferenc alispán 1629-1648. Fülöp megyei jegyző 1636-1640. 1640. kgy. jkv. I. k. 966. l.: „Ad recipiendos processus et prothocolla Comitatus prae manibus relictae demortui notarii existentia demoninantur memorati Franciscus Perneszi vicecomes et notarius Comitatus ad diem 20-am praesentis Augusti ad Kamony.” 13 Mankóbüki Horváth Ferenc jegyző 1651-1662. 14 Darás István jegyző 1640-1651. 15 1649. szept. 7. kgy. jkv. 1077, 1078. „Medio Francisci Tolnai Praepositi Castriferrei Capituli et Magistri Stephani Darás Prothonotarii Comitatus interea admonendus Dominus Franciscus Perneszy alias per Annos 27 Vicecomes Zaladiensis Comitatuum nomine Domini Supremi Comitis et Universitatis Dominorum magnatum et nobilium eorundem comitatuum super restitutione privilegiorum et sigilli Comitatus Simighiensis et impressorum Articulorum a tot annibus ipsius deventorum et per ipsum detentorum.” 12 Gazdagh
3
mind a peres iratokat, mind pedig a megyei közügyekre vonatkozó iratokat a megye levéltárában elhelyezzék. Ezzel a törvényhozás rendszeres levéltári intézmény megteremtésére készteti a megyéket. Zala megye a megyei székház megépítésével valóban meg is oldja a rendszeres levéltár kérdését. A megye volt ugyanis az elsők egyike, amely az 1723. évi 73. t. c. rendelkezésének megfelelően megyei székházat építtetett. Több évi előkészület után16 a megyei székház 1729-30-ban épült fel17 és annak első emeletén és földszintjén előbb két, utóbb négy helyiségben talált elhelyezést a levéltár. Ekkor tehát a vármegye iratai a notarius házából átkerülnek a megye házába, azonban a levéltár, a régi szokás szerint, továbbra is a notarius felügyelete és őrizete alatt marad. Állandó elhelyezkedésre találván a levéltár, a megye törekvése most már oda irányult, hogy a török hódoltság idején különböző helyekre elszóródott iratait összegyűjtse s azokat rendbe szedje. A hiányzó iratokat elsősorban Somogy megyében kereste. A két megye a török hódoltság ideje alatt 1596-tól 1715-ig egyesítve volt.18 Közösek voltak a tisztviselők, köztük a jegyző is s így feltételezhető volt, hogy a visszaállítás után Somogy megyéhez Zalát illető iratok és jegyzőkönyvek kerülhettek. Ezért a vármegye még a székház építés megkezdése előtt, 1728-ban, Somogy megyéhez fordul és megkérdi, hogy nincsenek-e ott Madarász László notarius idejéből Zala megyét érdeklő iratok és jegyzőkönyvek s amennyiben lennének, azok átadását kérik.19 A megyének ez a kérdezősködése eredményes volt. Tekintélyes számú iratot vett át Madarász László leszármazottaitól, miket 12 fasciculusban rendeztek és 1758-ban bőséges elenchussal is ellátták. Az iratok legnagyobb részt a XVII. századból való többnyire peres akták; politikai vagy megyei vonatkozású irat egy sem volt köztük.20 16 Gróf Batthyány főispán 1725. július 30-án tartott közgyűlésében tesz indítványt vármegyei székház építésére vonatkozóan. (1725. júl. 30.) 17 Közgyűlési iratok (Kgy. ir.) 1729. jún. 27 No. 214. 18 1596:41.; 1608:22.; 1715:86. cikkek. 19 1728. jan. 19. kgy. jkv. 438.; „Quod cum Dominus Ladislaus Madarász pro priori notariatus officium gessisset et ne fors nonnulla illius temporis acta, cessanti ipsius officio non restituisset, ac medio tempore fatis quoque cessisset, ideo scribendum veniet requisitionem inclyti Comitatus Simighiensis pro exquisitione et restitutione eorum actorum publicorum et prothocollorum hujus Comitatus tangentium:: 20 Somogy megye is későbbi időpontban: 1772. december 17-én, kéri Zala vármegyét, hogy az egyesítés idejéből származó somogyi vonatkozású iratokat adja át. Zala megye közgyűlése el is rendeli, hogy ilyen aktákat kutassanak fel levéltárában. A hosszas kutatási munkálatok miatt Zala nem válaszolt Somogynak, mire a kir. helytartótanács 1773. aug. 19-én kelt 3892. sz. rendeletével megsürgeti Zala megyénél a választ. Zala 1773. évi november 3-i közgyűléséből kelt válaszában és jelentésében értesíti mind a helytartótanácsot, mind Somogy megyét, hogy a Somogyra vonatkozó iratok kikeresése a nagy anyag miatt még nem történhetett meg. Az egyesítés idejéből megvannak a közösen tartott közgyűlések, sedriák jegyzőkönyvei, azonban ezeket nem adhatja át, de azok másolatainak megszerzését készséggel lehetővé teszi Somogy megyének. (1773. nov. 3. kgy. ir. Rescripta.)
4
Somogy megyén kívül a másik szomszédos megyében, Vasban is, végeztet a megye kutatást iratok után. Ennek az szolgált alapul, hogy a XVII. század második felében, 1671. november 23-án választja meg a megye Párisi Bácsmegyei Ferencet jegyzőjének,21 aki egyúttal Vas megyének is jegyzője volt. Az ő jegyzősége idejéből kerültek a megye iratai a jáki templom sekrestyéjébe. Így a megye Vas megyével egyetértőleg közös bizottságot küld ki az iratok átvételére Jákra.22 Zala részéről Tassy Ferenc megyei ügyész nyert megbízatást, aki az iratokat átveszi és a megye levéltárában helyezi el azokat. A megye ezeket az iratokat is rendeztette, elkészíttette azok elenchusát és regestrumát. Huszonnyolc fasciculusban 440 irat a XVII. századból, elvétve a XVI. századból való, mind „juridica acta”. „Politica” egy sincs közöttük.23 A megye nemessége annyira közérdekűnek tartotta, hogy a megye iratai lehetőség szerint összegyűjtessenek, hogy ő maga is segítségére volt e tekintetben a vármegyének. Az 1750. január 8-án tartott vármegyei közgyűlésen az egyik megyebeli nemes, Parragi László tudatja, hogy Veszprém megye notariusától, Rozsos Jánostól nyert hiteltérdemlő tudósítás szerint, a megyének 1630-tól 1678-ig terjedő időközből származó jegyzőkönyvei és iratai Fonyó Sándor pécsi kanonok, választott püspöknél vannak. A közgyűlés a nyert értesülés alapján fel is kereste írásával a püspököt, aki válaszában értesítette a megyét, hogy van nála egy a XVII. század néhány évéről szóló jegyzőkönyv, amely Zala és Somogy megyékre vonatkozik s amelyet ő 1739-ben vett át elhunyt kanonok társától, Bohus Imrétől. Ezt a jegyzőkönyvet a megye megbízott emberének készséggel átadja. A megye elhozatta a jegyzőkönyvet és azt a levéltárban helyeztette el.24 Ezeken kívül 1758. előtti időben Sopron megyében is szedtek össze tekintélyesebb számban iratokat, ezekről azonban közelebbi adataink nincsenek.25 De magában a megye területén is voltak szétszórtan a megyére vonatkozó és a megyét megillető iratok, ezeknek az összegyűjtéséről szintén gondoskodtak. Így 1757-ben tudomására jut a megyének, hogy a fentebb említett Parragi Lászlónál, akinek közlése alapján Fonyó püspöktől sikerült a megye jegyzőkönyveit megszerezniök, számos olyan irat van, amelyek mind a megyét, mind a magánosokat érdeklik. Ezek az iratok Parraginál veszélynek voltak kitéve, de egyébként is, amint jelentik és panaszolják, Parragi ezeket nem hajlandó kiadni; ezért a megye kiküldi Hevenyessy István táblabírót és Hertelendy György 21 1671.
kgy. jkv. 176. márc. 10. kgy. jkv. 964.; 1744. máj. 21. kgy. jkv. 1014. 23 1744. nov. 15. kgy. jkv. II. k. 45.: „Pro antiquorum ex Comitatu Castriferrei allatorum comitatum hunc concernentium actorum extractu et regestro confecto amanuensi domini notarii resoluti sunt floreni 12.” 24 1750. jan. 8. kgy. jkv. 621.; 1750. márc. 8. kgy. jkv. 661.; 1750. máj. 15. kgy. jkv. 234. 25 1758. máj. 28. kgy. jkv. 306.: „commissum est praeterea domino ordinario notario, ut acta comitatus recenter ex Comitatu Soproniensi in notabili quantitate allata regestrat et indebitum ordinem redigat elenchumque superiende conficiat.” 22 1744.
5
szolgabírót, hogy az iratok átadására Parragit szólítsák fel. A kiküldöttek több iratot vettek át Parragitól, de még sok, különösen magán egyéneket érdeklő irat maradt Parraginál, amelyek átvételével a megye szintén őket bízza meg.26 Az így egybeállított levéltár eleinte egy szobában nyert elhelyezést. Azonban az iratok megőrzésére és megóvására nem fordítottak különös gondot, mert alig harminc évvel a megyei székházba való beköltözködés után a közgyűlésen felmerült a panasz, hogy megfelelő záróhelyek hiányában képtelenek az iratokat épségben tartani és az egerek pusztításától megóvni. Ezért a megye úgy határoz, hogy keményfa szekrényeket készíttet és a rácsos gátoros ajtók helyett teli ajtókkal látják el a szekrényeket.27 A szekrények el is készülnek, de a határozatnak az ajtókra vonatkozó részét nem hajtották végre. A szekrények ügye különben többször foglalkoztatja a vármegyét s legtöbbnyire olyankor, amikor a levéltári anyag szaporodásával új szekrények beszerzéséről volt szó. Azonban egyszer sem kerülhették el azt, hogy a régi szekrényeket külsőségeikben ne utánozzák s ennek következménye az, hogy a levéltár összes szekrényeinek az ajtói ma is rácsosak s így azok kevéssé alkalmasak az iratok megfelelő elhelyezésére. A levéltár anyaga idővel folyvást szaporodott, ezért többször szóba jött az amúgy is szűk helyen levő levéltár helyiségének bővítése. Már az 1781. március 5-én tartott közgyűlés kimondja a bővítés szükséges voltát; 1784. áprilisában pedig újból jelentik a kir. helytartótanácsnak, hogy a levéltár szűk és az bővítésre szorul.28 A kezdetben egy szobából álló levéltár és regestratura folyvást valóan bővült, úgy hogy 1824. évben a levéltár a hozzátartozá regestraturával együtt már négy helyiséget foglalt el. A levéltár legrégibb helyisége – egy akkori felmérés szerint – 11 négyzetöl nagyságú és ehhez hozzájött időközben további három helyiség egyenkint 10, 12, és 5 négyzetöl alapterülettel.29 A levéltárt több ízben fenyegette ezen a helyen tűzveszély. Különösen nagy volt a veszély 1826-ban, amikor Zalaegerszeg város csaknem egészen leégett. Ekkor rendelte el a megye, hogy a tűzveszély ellen való biztosítás céljából vastáblákkal lássák el a levéltár ablakait.30 A régi vármegyeházának ezekben a helyiségeiben volt a levéltár 1891-ig. A megye, amikor 1872-ben a kir. bíróságok felállítása alkalmából régi székházát átengedte a törvényszék céljaira, egyedül levéltárát hagyta meg régi helyiségeiben mindaddig, míg új székháza mellé levéltári helyiségeket építtetett. Ekkor, 1891-ben, költöztette át a jelenlegi megyei székháznak új részébe és ezt 1928. év 26 1757.
máj. 15. kgy. jkv. 234.; 1757. júl. 5. kgy. jkv. 392. nov. 26. kgy. jkv. 503. 28 1781. márc. 5. kgy. jkv. 6./106. sz.; 1784. ápr. 30. kgy. jkv. 78/20. sz.; 1785. jan. 24. kgy. jkv. 44/27. sz.; 1785. máj. 4. kgy. jkv. 6. sz. 29 Kgy. iratok 1884. évi április 22. 941. sz. A jelenlegi levéltár alapterülete (a dolgozóhelyiséget nem számítva) két teremmel 150 négyzetméter. 30 1826. július 24. kgy. jkv. 1632 sz. 2.; 1723. nov. 14. kgy. jkv. 663.: „Paria prothocoli petentium notarius comitatus, si voluerint sub authentico, ac si voluerint sub propria ejusdem notarii subscriptione, extradare debeat.” 27 1761.
6
folyamán bővítette, mintegy 100 négyzetméter alapterületű emeleti helyiséggel, amely azonban kellő felszerelés hiányában levéltár céljára nem használható. Bár a vármegye mindig gondot fordított levéltárára, annak kezeléséről szóló rendszeres statutumokat nem alkotott, csak itt-ott elszórtan vannak a levéltár kezelésre vonatkozó közgyűlési határozatok. Ezek közé a határozatok közé kell sorolnunk azokat a régi közgyűlési határozatokat is, amik a levéltár végleges elhelyezése előtti időben, 1730. előtt hozattak. Ezek azonban jobbára az egyes iratok másolatainak kiállítására vonatkoznak, tehát inkább a jegyzői teendők szabályozására irányulnak.31 Az 1730. utáni években hozott és a levéltár kezelésére vonatkozó határozatok a levéltárban őrzött iratok beszolgáltatásáról, kiadásáról, a levéltári személyzetről szólanak, de ezek a rendelkezések rendszeres gyűjteménybe nem foglaltattak. Az 1757. évi szeptember 11-iki közgyűlés a levéltár biztonsága és az iratok rendezése végett segítséget rendel a megyei jegyző mellé.32 Az 1759. június 17-iki, az ugyanazon évi november 6-iki és az 1772. évi július 1-i közgyűléseken szabályozza a megye a tisztviselők részére történő iratok kiadását és azok visszaszolgáltatását. Elrendelik, hogy a jegyző a kiadott iratokról külön jegyzéket vezessen, a tisztviselőknek pedig meghagyja, hogy a befejezett ügyek iratait szolgáltassák vissza a levéltárba.33 Bár a rendszeres levéltári statutumok hiányából az ellenkezőjére lehetne következtetnünk, mégis tény, hogy a megye, levéltárának végleges elhelyezése után, arra sok gondot fordított. Amint ugyanis sikerült több helyről iratait öszszegyűjtenie, szükségesnek látta, hogy a notariusok mellé íródiákot rendeljen „Pro majori archivi securitate et actorum conservatione”.34 Nem csak az iratanyag egybegyűjtéséről, hanem annak a rendbeszedéséről is gondoskodik a megye. Az első adatunk a levéltár egyes részei rendezéséről, kivonatok, név- és tárgymutatók készítéséről, 1744-ből való. Az ebben az évben november 25-én tartott közgyűlésen 12 forintot szavaztak meg a notarius íródiákjának a Vas megyéből elhozott iratok rendezéséért.35 Majd az 1758. évi májusi közgyűlésen a vármegye arra utasította a notariust, hogy a Sopron megyé-
31 Talán nem felesleges e helyütt megemlítenünk az alábbiakat: az 1591. évi febr. 8-án tartott ítélőszéken Vásárhelyi István notarius szék sértésért panaszt emel Hosszutóthy János ellen, mert a következőket mondotta: „Hogy notarius uram az levelek jovát érdeme fölött is méltatlan vennéje megh és nem az vármegye zokása szerénth.” Miből arra következtethetünk, hogy az iratok másolásának díjazása szokásjogilag meg volt állapítva. 1591. febr. 8. kgy. jkv. 40. 32 1757. szept. 11. kgy. jkv. 529.; 1759. jún. 17. kgy. jkv. 960.; 1759. nov. 6. kgy. jkv. 1334.; 1762. okt. 31. kgy. jkv. 689.; 1772. júl. kgy. jkv. 752. 33 Az 1759. jún. 17. közgyűlési határozat az iratok visszaszolgáltatásánál elenchus elkészítését is elrendeli: „cum elencho conficiendo praesentent”. 34 1757. szept. 11. kgy. jkv. 529. 35 1744. nov. 25. kgy. jkv. II. k. 45.
7
ből visszakerült aktákat rendezze s lássa el azokat regestrummal és elenchussal.36 Ezek után az apróbb rendezési kísérletek után a m. kir. helytartótanácsnak 1769. február 9-én kelt leirata alapján a vármegye a levéltár teljes anyagának rendezését, feldolgozását rendelte el.37 Minthogy ezt a munkát a levéltár nagy anyaga miatt a jegyzők képtelenek lettek volna elvégezni, Skublics János táblabírót és Vízlendvay Farkas esküttet bízták meg a rendezéssel.38 Az iratok rendezésénél, különösen a peresiratoknál nehézségek merültek fel, mert azok jó része, többnyire a folyamatban volt pereké, a tisztviselőknél voltak végrehajtás végett. Ezért a notarius arra kérte a megyét, rendelje el, hogy ezeket az iratokat a tisztviselők beszolgáltassák, hogy a többi irattal együtt kerülhessenek rendezés alá. A megye ezt el is rendelte.39 Az 1769-iki rendeletet megelőzően a kir. helytartótanács 1752. április 28-án a főispánoknak kiadott instructiojában már foglalkozott a levéltár rendezésének kérdésével. Erről az intézkedésről azonban a vármegye nem szerzett tudomást, legalább is az egyidejű megyei jegyzőkönyvekben ennek nincs nyoma. Csak később, az 1772. június 19-én kelt 4164. sz. helytartótanácsi rendelettel kerülnek napirendre az 1752. évi főispáni instructioban foglaltak, amennyiben ez a rendelet az instructio 5-ik pontjára utal, amelyben a levéltár állapotáról kértek jelentést.40 Az 1772. évi rendelet utalt egy másik, ugyancsak a főispánokhoz intézett 1770. szeptember 17-én kelt rendelkezésre is. A vármegye ezzel a rendelettel, amely szintén hivatkozik az 1752. évi főispáni instructiora, az 1770. évi november 14-én tartott közgyűlésében foglalkozott ugyan, de annak a levéltárakra vonatkozó 5-ik pontjában foglaltakat nem tárgyalta.41 Nem sokkal utóbb, 1771. február 15-én a helytartótanács megküldte a vármegyének az 1768. évi főispáni instructio kivonatát, amelynek 5. pontja a levéltárak rendezéséről jelentést kíván. A vármegye az 1771. március 5-én tartott közgyűlésből számolt be a főispánnak a levéltár állapotáról. Jelentéséből megállapítható, hogy az 1555-1678, illetőleg az 1716-1750-ig terjedő közgyűlési jegyzőkönyvek elenchusát Hertelendy Gábor főjegyző és Bobok József aljegyző s részint írnokok készítették el. 36 1758.
máj. 28. kgy. jkv. 306. márc. 13. kgy. jkv. 88. és 89. 38 1769. márc. 13. kgy. jkv. 88. és 89. 39 1769. nov. 6. kgy. jkv. 19/22. sz. 162. l. 40 1772. aug. 18. kgy. ir. No 29. A kir. Ht. 4164/1772. sz. rendeletének idevonatkozó része: „Quaenam Benignae Supremorum Comitum instructionis sub dato adhuc 17-ae septembris 1770. adhinc communicatae puncto 5° circa registrationem actorum ad archivum Comitatus curae et moderationi ejusdem Excellentiae Vestrae clementer crediti, spectantium ejusdemque archivi ad debitum ordinem reductionem intimata habeantur qualiterve haec per priorem quoque Anno 1752. elargitam instructionem commissa, et effectuata et signanter a quo anno inchoative ad quem inciusive acta in archivo comitatus repelibilia in debitum ordinem redacta regestraque sint? genuina informatio... transmittenda desiderabatur.” 41 1770. nov. 14. kgy. jkv. 263, 264. 37 1769.
8
Ugyancsak a Madarász-örökösöktől 1759-ben visszahagyott iratokat Jakasics András és Skublics László jegyzők rendezték és készítettek hozzá extractust. Elkészítették az 1750-1768-ig lefolyt perek extractusát s elenchust készítettek a nemességüket igazolt családokról is. Időrendbe szedték az eredeti közgyűlési jegyzőkönyveket s a levéltárba visszaszolgáltatott peresiratokat a peresügyben eljáró tisztviselő neve alatt helyezték vissza helyükre. A jelentés beszámolt arról, hogy a felfogadott regestratorok, Skublics János és Vízlendvay Farkas rendezték legtöbbnyire az alispánok és esküttek beszolgáltatott iratait. Egyúttal tájékoztatta a főispánt a levéltár rendezési teendőinek felosztásáról is: a két felfogadott regestrator a régi anyag rendezését végzi, a megyei jegyző pedig a közgyűlési jegyzőkönyveket és azok iratait elenchizálja.42 A kir. helytartótanácsnak 1772. évi 4164. sz. rendeletét, amely a megye főispánjához intéztetett, a főispán eredetiben küldi le a megyéhez. Ennek folytán a rendelet értelmében a megye jelentést tesz a levéltár állapotáról és annak rendezéséről. A levéltár állapotáról, illetve anyagáról 1772. szeptember 1-én a helyettes alispán és Deák Gábor táblabíró tettek jelentést. Ez a jelentés voltaképen az első teljesen részletes adatunk, amely bőséges tájékoztatást nyújt a levéltár anyagáról, a levéltári helyiségekről, azok fekvéséről, beosztásáról, berendezéséről. Éppen ezért részletesen ismertetjük a tartalmát: Az első szekrényben külön rekeszekben vannak különböző kárösszeírások; különböző évekről adóösszeírások; a plébániák összeírásai; a letisztázott közgyűlési jegyzőkönyvek 1555-től kezdve részint kötötten, részint kötetlenül; az 1729, 1741, 1751 és 1764 évi országgyűlési iratok; katonai szabályzatok és más hasonló jellegű vegyes iratok regestrum és elenchus nélkül. A második szekrényben pénztárnoki számadások okmányokkal mind a két pénztárról szintén regestrum nélkül. A 3-ik -s 4-ik szekrényben az 1721-1771-ig bezárólag tartott közgyűlések jegyzőkönyvei; minden egyes jegyzőkönyv külön, az évszámmal jelzett rekeszben. Az 5-ik szekrényben közgyűlési iratok és részben a század elejéről származó peres iratok, amiket már előzően regestráltak ugyan, de most rendetlenül, minden jelzés nélkül, szétszórtan vannak. A 6-ik szekrényben a járási székektől a megyei törvényszékekhez 1737-1768ig bezárólag fellebbezett perek iratai az elenchussal együtt, ezeken kívül Forintos János jegyzői és törvénykezési iratai csomókba kötözötten regestrálás nélkül azon módon, ahogyan beszolgáltatták azokat. A 7-ik szekrényben 1719-1772-ig lefolyt polgári perek évek szerint külön, az év felírásával ellátott rekeszekben, regestrumuk megvan. Ezeken kívül 1770 és 1771 évből bűnperek elkülönített, évszámmal megjelölt rekeszekben.
42 1771.
márc. 5. kgy. iratok No 51.
9
A 8-ik szekrényben két rekeszben az úriszéken befejezett úrbéri perek regestrum és elenchus nélkül; a másik rekeszben az 1765 évben a földesurak ellen tett panaszokról szóló vizsgálatok iratai. A többi rekeszben a jelenlegi alispánok és szolgabírák peresiratai az előadó nevét és állását feltüntető jelzéssel elkülönítetten, az iratok javarészéről az előadók által készített elenchussal, csomókba kötve. Ezeket azonban a többszörös használat miatt összekeverték, ezért újabb rendezés és elenchus készítés lenne szükséges. A 9-ik és 10-ik szekrényben ugyancsak az alispánok, szolgabírák és esküttek peresiratai külön felírású rekeszekben – az előadók nevével jelzett csomókban. Ugyan az a megjegyzés, mint a 8-ik szekrényben levő iratokra. A földszinten az eddig üres helyiségben új armariumokat készítettek az emeleten levők mintájára. Itt az első szekrényben zsákba kötözve Tarányi Ferenc pénztári számadásai 1717-1720 évekből. A második szekrény egyik rekeszében szintén pénztári számadások, a másik részében pedig az újabban másolt úrbéri összeírások. A 3-ik szekrény egyik részében 1771-ből tisztviselők nyugtái fogatokról, előfogatokról és ellátásukról; a másik részében úrbéri iratok és népesedési táblázatok. A 4-ik szekrényben az 1771. évi úrbéri szabályozásoknál végzett földosztályozások. Azon kívül az 1766. évi kir. patens ki nem osztott példányai. Az 5-ik és 6-ik szekrényben külön csomókban bűnperek 1718-1769-ig terjedő időről betűsoros elenchussal. A 7-ik szekrényben az alispánok törvénykezési iratai külön csomókban és elenchussal. A 9- és 10-ik szekrényben az esküttek törvénykezési iratai külön csomókban az elenchusaikkal. Ugyanitt találhatók néhány szolgabíró iratai regestrumok nélkül. Az elkülönített és külön kulccsal bíró szekrényben vannak a különböző évek nemesség vizsgálatainak iratai, a régi és újabb nemesi regestrumok, külön fiókban a neoaquisticai megfizetett jogra vonatkozó iratok, a Drevaderics, Csór, Kiss, Falusi család eredeti címeres levele, külön regestrumok nélkül. A törvényszéken 1750-1772-ben megvizsgált polgári- és bűnperek kivonatai egy külön könyvben. Azonkívül az 1555-1750-ig tartott közgyűlések jegyzőkönyveiből a közigazgatási iratokról készített elenchus, amely azonban nem betűrendben, hanem időrendben készült a legutóbbi évig. A szekrény tetején vannak a megyebeli helységek urbariumai külön csomókban elosztva az úrbéri eredeti és másolati összeírásokkal együtt, amiket a helytartótanácsnak kell elküldeni.43 43 1772. aug. 18. kgy. iratok No 29. A jelentést bő kivonatban közölte Illésy János: A megyei levéltárak állapota 1772/74-ben. Századok. 1903. 747, 748. A jelentés fontosságára való tekintettel szükségesnek láttam teljes terjedelmében való leközlését.
10
A jelentés legteljesebb képét adja a megye levéltárának és összehasonlításul szolgálhat mind a levéltár anyagának a megállapításához,, mind pedig a levéltár rendezési munkálatai haladásának a megfigyeléséhez. Egyébként az alispán szükségesnek látta, hogy ezzel a jelentésével együtt megismételje az 1771. évi március 5-iki közgyűlésből tett jelentését is. A levéltár rendezésére vonatkozólag a megye 1774-ben is tesz még jelentést.44 Ebben a jelentésben megemlíti, hogy a levéltárt kezelő jegyzők között mily módon oszlik meg a munka a levéltárban. Az ordinarius notarius a politikai akták indikálását végzi, a vicenotarius primarius a régi közgyűlési jegyzőkönyvek betűsorosát írja, a vicenotarius secundarius a nem rég lefolyt közgyűlések jegyzőkönyveinek betűsorosait állítja egybe. A két aljegyző közt oszlanak meg azután a peres ügyek is. A kir. helytartótanács a levéltárak rendezésének kérdését állandóan felszínen tartotta. Időközönként jelentéseket kíván a megyétől, így a már említett 1772. évi 4164. sz. rendeleten kívül az 1781. évi 2346. sz. rendeletében is. A rendelet alapján a vármegye újból meg is teszi jelentését a kir. helytartótanácshoz.45 Ebből a jelentésből látjuk, hogy a rendezők súlyt helyeztek arra, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvek és irataik könnyebben hozzáférhetőkké tétessenek. E célból az 1555-1748. terjedő jegyzőkönyvekből bőséges extractust készítenek, amelynek használhatóbbá tételéhez az akkori szükséglethez képest a jegyzőkönyvekben előforduló családi nevekről az 1555-1727. közti időből megbízható indexet is állítottak egybe. Ugyancsak készítenek regestrumot az 1748-tól 1766-ig és az 1767-től 1778-ig terjedő jegyzőkönyvekről is. Gondoskodnak a rendezők arról, hogy a nemesi vizsgálatok iratai pontos repertoriummal láttassanak el s azok fontosságához képest az elkészített betűrendes mutatót két példányban állítják egybe. A Politica Acta mellett a Juridica Acta különböző csoportjainak elenchussal, repertoriummal való ellátásáról tesz említést e jelentés, továbbá megemlékezik a folyó rendezési munkálatokról is. Kiemelendőnek tartom e jelentés azon részét, amelyben a levéltár állapotára hívják fel a figyelmet. Felemlítik, hogy a jelentésben elősorolt iratok a levéltár összes helyiségeit megtöltik, újabb iratanyagot ott elhelyezni nem lehet. Kérik a jelentésttevők a megyét, hogy új szekrényekről gondoskodjék, amikben az egyre szaporodó iratanyagot elhelyezhessék, mert egyébként a jegyzői hivatal képtelen kötelességének eleget tenni és a gondjaira bízott iratokat elhelyezni és rendezni.46 Az említett 1781. évi 2346. sz. H. T. rendelet hatása alatt a megye nagyobb gondot fordított a levéltárra, mert annak bővítéséről, szekrényekkel való ellátásáról gondoskodott. Nem elégedett meg az 1761. nov. 26-iki közgyűlés ama 44 1774.
febr. 4. kgy. jkv. 23. sz. 197. l. máj. 14. kgy. jkv. 23. sz. 225. l. 46 1781. máj. 14. kgy. iratok. 45 1781.
11
intézkedésével, amely elrendelte, hogy a levéltárt tartós fából készült és jól záró szekrényekkel lássák el, az iratok könnyebb elhelyezése és az egerek pusztítása ellen való megóvása céljából 1781-ben intézkedett a szűknek bizonyult levéltár bővítéséről is. A vármegyének ez a törekvése azonban csak évek múlva vált valóra.47 Annak ellenére, hogy a vármegyében megvolt az igyekezet ahhoz, hogy a levéltárát rendezze, úgy látszik, a helytartótanács mégsem tartotta a vármegye intézkedéseit elegendőknek. Ezért 1785. április 28-án kibocsátott 10.609. sz. rendeletével 10 pontban foglalt utasítást ad ki a jegyzői hivatal részére. Igaz, hogy ez az utasítás csak részben vonatkozik a levéltár régi anyagának rendezésére és jobbára a jegyzők folyó munkájának, különösen a közgyűlési és egyéb jegyzőkönyvek vezetésének módjáról szól. A vármegye a helytartótanácsnak ezt a rendeletét az 1785. évi június hó 20-án tartott közgyűlésében kihirdette ugyan, de semmiféle határozatot annak végrehajtására nézve nem hozott.48 A levéltári anyag rendezésének kezdeténél már elkülönítették a peresiratokat a politikai iratoktól. Az 1786. évben a peresiratokra vonatkozóan azután a Hétszemélyes tábla külön részletes utasítást adott a rendezést illetően.49 A rendelet következtében, de mert egyébként is a peres iratok igen nagy tömege szükségessé tette azt, hogy a levéltár személyzete a rendezés idejére szaporíttassék, a vármegye alispánja engedélyt kért arra, hogy a peresiratok rendezéséhez – azok nagy számára való tekintettel – két táblabírót és három esküttet felfogadhasson. A vármegye ebben az ügyben a horvát bánnak tett jelentést és hogy az ebben a jelentésben foglaltakat alátámassza, részletes kimutatást közölt a levéltárban található és rendezésre váró Juridica Acta tömegéről. A horvát bán hosszadalmas levelezés után a király, illetve a helytartótanács engedélyével két táblabírót nevezett ki erre a célra.50 A vármegye ebből az alkalomból közvetlenül a helytartótanácsnak is jelentést tett a levéltár állapotáról.51 Ebből kitűnik, hogy a Juridica Acta rendezése 1791-ig tartott. Ez alatt az idő alatt belátták, hogy oly állást kell megszervezniök, amelynek a betöltője kizárólag a levéltárral foglalkozzék. Így történik meg az, hogy az 1790. évi szeptember hó 9-én tartott vármegyei közgyűlésen a főispán Deák Pétert évi 300 forint fizetéssel kinevezi azzal a céllal, hogy a levéltár politikai és törvénykezési iratait rendezze.52 A közgyűlés világosan meg is jelöli, hogy mi az újonnan kinevezett tisztviselő legközelebbi teendője és pedig: a vármegyei nemesek lajstromának elkészítése, a közgyűlési 47 1761. nov. 26. kgy. jkv. 503.; 1781. márc. 5. 61/106. sz. 698.; 1785. jan. 24. kgy. jkv. 44/27. sz. 857.; 1785. máj. 4. 6. sz. 927. 48 1785. jún. 20. kgy. ir. 7. sz. 49 1786. aug. 10. közgyűl. iratok 155. sz. 50 Ikt. 1786. aug. 28. 355. sz.; 1786. szept. 4. 429. sz.; 1786. szept. 24. 618. sz.; 1786. okt. 1. 713.; 1786. okt. 8. 761. sz. 51 Ikt. 1786. okt. 15. 865. sz. 52 Kgy. jkv. 1790. szept. 9. 415.
12
jegyzőkönyvek névmutató betűsorosainak a vezetése a jegyzői hivatal által megszerkesztett minta szerint.53 Mint említettük, a törvénykezési iratok rendezése több évi munka után 1791-ben véget ért. Ez a munkálat nem volt mentes a hibáktól. Farkas György táblabíró, aki részt vett a rendezésben, mikor a rendezés befejezéséről szóló jelentését megtette, nem is mulasztotta el erre a vármegye figyelmét felhívni és kérte a vármegyét, hogy a leírás hibáit a leírókkal javíttassa ki. A rendezett iratok átvizsgálásával megbízott küldöttség erre vonatkozólag a következő véleményt nyilvánítja: „azon munka négy ezer forintba kerülne, az írásban való hiba pedig a munkát rosszá nem tenné, tetszett a nemes vármegyének abban megállapodni, hogy nem az írás állapotjában, hanem az aktáknak számai és csomókkal és személyek s jószágok nevezetével egyeztessenek.”54 A nemesi iratok, a jegyzőkönyvek és a politikai akták rendezése még akkor sem ért véget. Ezért a közgyűlés ezen munkálat folytatására is újabb munkaerőket rendelt a levéltáros, illetve regestrator mellé s ezek ketten az ordinarius notarius felügyelete mellett végezték a rendezés munkáját. Tehát még akkor is, mikor a vármegyének már levéltárosa van, a megye iratainak még mindig az ordinarius notarius volt a legfőbb őre.55 A levéltárosi állást állandónak tekintik s a főispán 1791-ben Deák Gábor utódjának Domján Józsefet nevezi ki. A királyi helytartótanács a levéltárosi állás állandósítását 1791. évi augusztus 19-én kelt 15275. sz. rendeletében megjegyzés tárgyává teszi, felemlítve, hogy az 1784-1785. évi megyei költségvetésben nem szerepel a levéltárnok a fizetett tisztviselők sorában. Ezért az országgyűlés intézkedéséig ideiglenesen veszi csak tudomásul a levéltárnok kinevezését.56 A vármegye nem szűnt meg figyelemmel kísérni a levéltár rendezését. 1794. szeptember 4-iki közgyűlésében utasította a notariusi hivatalt, hogy tegyen jelentést a levéltár rendezését. 1794. szeptember 4-iki közgyűlésében Domján József eddigi levéltárnok állásától megválván, a főispán Háry Farkast nevezte ki levéltárnoknak.
Dr. Fára József
53 U.
o.
54 Kgy.
jkv. 1791. jún. 27. 53. sz. 140/302. o. 56 Ir. 1791. nov. 7. 11. sz. 55 U.
13
ZALA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA (Második, befejező közlemény.) Háry Farkasnak, mint a levéltár regestratorának nevével első ízben 1789-ben találkozunk. Ugyanekkor a rendezési munkálatoknál alkalmazott Tarsoly Ferenc, Deák Péter, Ratesics József és Koppányi József elhagyták a levéltárt, részben a megyei szolgálatot is. Deák Péter a bírósághoz került, Koppányi pedig megyei várnagy lett. Ezek eltávoztával alkalmazták Háry Farkast Nagy Mihállyal együtt regestratornak.57 Háry ezidőtől kezdve 1850-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig, több mint hat évtizeden át munkálkodott a levéltárban. Ez alatt a kivételesen hosszú működés alatt szorgalmasan haladt a megkezdett rendezési munka. Háry pár évtized alatt olyan rendet teremtett a levéltárban, hogy más vármegyék levéltárnokai is eljöttek tanulmányozására. Így Sopron vármegye akkori levéltárnoka, Talabér Ignác 1829. évi látogatása után december 2-án kelt levelében így ír Hárynak; „elbeszéllettem neki (t. i. az alispánnak), mely szép rendbe találtam a dícsért megyének irományait azon óhajtással, ha saját irományainkat is ahhoz hasonló rendbe hozni képes lehetnék; mely merész kívánság!”58 A levéltári rendezési munkálatokra való rátermettségének már a levéltár állapotáról 1794-ben készített jelentésben is tanújelét adta. A jelentést ugyan Forintos Gábor megyei főjegyző írta alá, de az Háry műve. Nemcsak a „juridica acta” rendezéséről tesz említést, hanem teljes részletességgel kiterjeszkedik a „politica acta” rendezésére is. A jelentés szerint a politikai aktákat a következőleg csoportosították és rendezték. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez betűsorost készítettek, amelynek formuláját a megye közgyűlése külön határozattal már előzőleg megállapította s, tekintettel a jegyzőkönyvek nagy anyagára, kinyomtatta.59 A betűsorosban a tárgyon kívül külön rovata van a közgyűlés idejének, a jegyzőkönyv tételszámának, lapszámának, a határozat első pár szavának és, ha felsőbb rendelkezésről volt szó, külön rovatban megjelölik ennek számát is. E munkában Háry már 1791-től résztvett.60 A jegyzőkönyvi tárgyakra vonatkozó iratokat külön sorozatba illesztették. A jelentés megtétele idején még csak a XVIII. sz.-beli iratokat szedték időrendbe és készítették elő végleges rendezéshez. Külön csoportosították a ki- és be57 Farkas
György táblabíró jelentése. 1790. márc. kgy. ir., szám nélkül. Ignác sopronvármegyei levéltárnok levele 1829. dec. 3., szám nélkül. Háry Farkas hátrahagyott iratai közt. 59 1790. szept. 20. jkv. 485. 1. 60 1791. jún. 27. jkv. 302. l. 58 Talabér
1
táblázásokról szóló iratokat is s ezekhez külön betűrendes elenchusokat készítettek. A nemességi ügyeket is külön osztályozták. Az itt képzett csoportok a következők: a) kihalt nemesi családok armalisai; b) a nemesség igazolása ügyében lefolytatott perek; ezeket a családi nevek betűsorában fasciculusokba kötözték s az iratok külsején jelezvén a tartalmat külön indexet ezekről nem készítettek; c) nemesi vizsgálatok iratait és jegyzőkönyveit; ezeket időrendben fasciculusokba kötötték s a bennük előforduló családokról külön betűsorost készítettek. Ugyanitt sorolták fel azokat a családokat is, amelyek más megyéktől testimonialisokat hoztak vagy Zala vármegyétől ilyeneket kaptak.61 A politikai iratok csoportjában dicalis conscriptio-kat, conscriptio animarum-okot, conscriptio manualium-okot, a községi adókönyvecskéket járások szerint időrendbe szedve csomózták és minden csomó külsejére feljegyezték a járás nevét és az évszámot, de ezekhez indexet vagy elenchust külön nem készítettek. Ugyanígy rendezték a régi és új urbariumokat, az irtványokról szóló összeírásokat s az úrbéri vizsgálatokat (visitae urbariales). Külön sorolták az árvaügyekre vonatkozó iratokat, a jegyzőkönyvi számok szerint rendezve azokat. A biztosok, pénztárosok, falusi bírák számadásait minéműségük szerint külön-külön fasciculusokba foglalva a számadásttévők neveinek feltüntetésével szedték rendbe. Index ezekhez sem készült. A II. József korabeli iratok szintén elkülönítve, időrend és szám szerint rendeztettek a hozzátartozó eredeti naplókkal együtt. A jelentés itt a „politica acta”-csoportnál számol be a voltakép „juridica acta”-csoporthoz tartozó eltörölt, „subalternum judicium” iratainak a rendezéséről is. Ezután a jelentés a „juridica acta” rendezéséről számol be részletesen. Ezeket a kiadott rendeletnek megfelelően csoportosították és rendezték, elkészítették minden csoport elenchusát és extractusát. Ezek alapján készült az „index personalis” és – „localis”. Megjegyzi a jelentés, hogy eddigelé együttesen kezelték a processusokat, akár civilis, akár criminalis volt, most azonban elkülönítették azokat. Ugyancsak elkülönítik az alispánok és szolgabírák előtt lefolyt és a megyei törvényszékhez megfellebbezett pereket is a szerint, hogy felülvizsgálták azokat vagy sem. Azonban ezekről nem készült az előbbiekhez hasonló index, hanem csak elenchus. A jelentés befejezéskép rámutat arra, hogy a „juridica acta” rendezése, mutatózása és lajstromozása már majdnem teljes egészében befejezést nyert. Annál több azonban a teendő a „politica acta” rendezése körül. El kell készíteniök az 1785. évet megelőző időről a közgyűlési jegyzőkönyvek indexeit s ugyanakkor a folyó év jegyzőkönyvének indexe is elkészítendő. A levéltárnok teendője közé tartozik az „intabulatio”-k és nemesi ügyek jegyzőkönyveinek az elkészítése is. A jelentés rámutat arra, hogy mindezen teendők elvégzéséhez a levéltárnok egymagában nem elegendő, kéri tehát, hogy az egyik regestratort, aki 61 Ez
megfelel a mai rendszernek is.
2
eddig a „juridica acta” rendezésénél volt alkalmazva, miután itt a munka csaknem teljes egészében befejeződött, tegyék át a „politica acta” rendezéséhez. Ezen kívül még egy napidíjast is kér. A megye tudomásul vette a jelentést és a „politica acta” gyorsabb rendezésére valóban felvett még egy lajstromozót és egy napidíjast. Ugyanekkor a közgyűlés méltányolva Nagy Mihály eddigi lajstromozó szorgalmas munkáját, napi bérét felemelte.62 Ez a részletesen ismertetett jelentés, mely a levéltár anyagáról, az anyag feldolgozásának mikéntjéről ma is jól tájékoztat bennünket, valósággal munkaterve az új levéltárnoknak, Hárynak, aki több, mint félszázados munkásságának ideje alatt ebben az irányban haladva, szedte rendbe a levéltár anyagát. A levéltárban a Háry Farkas jelentésében felsorolt iratsorozatokat ma is abban a rendben találjuk, amelyet Háry hozott létre, pedig azóta a levéltár két ízben is helyiséget változtatott. A költöztetések alkalmával ugyan a rend némileg megbomlott, de a közelmúltban véghezvitt visszaállítási munkálatok folyamán sikerült a régi rendet kisebb-nagyobb hiányokkal helyreállítani. A rendezés további haladásáról Háry későbbi jelentései számolnak be. Az 1809. évi jelentés a már csaknem egészében rendezett levéltár képét mutatja. A megye nagy megelégedéssel vett tudomást levéltárnoka munkásságáról és ennek legszebb elismerését azzal adta, hogy az azon év tavaszán a megye székhelyén, Zalaegerszegen látogatást tevő nádornak, József főhercegnek örömmel mutatta be a megye levéltárát s ezt az eseményt a megye közgyűlési jegyzőkönyvében külön meg is örökítették.63 Az 1809. évi jelentést a megye felterjesztette a helytartótanácshoz és a főispánhoz is. Háry Farkas ezt a szép eredményét nemcsak annak köszönhette, hogy a hétszemélyes tábla 3152/1786. számú rendeletében lefektetett utasításoknak megfelelően járt el és hogy egyébként is kiváló érzékkel kereste meg a helyes utat a levéltár rendezéséhez, hanem annak is, hogy tanulmányozta a más vármegyék levéltáraiban véghezvitt rendezéseket is. E célból a horvátországi Kőrös vármegye alispánjától, Inkey Imrétől levélben ismertetést kért a megye levéltárának állapotáról. Inkey a levéltár állapotáról szóló részletes ismertetését meg is küldte neki. Megkérte továbbá a Zalaegerszegen járó sopronmegyei levéltárnokot, hogy küldje meg azt az ismertetést, amit neki Balla Gábor pestmegyei levéltárnok küldött az ottani levéltárról s egyben megküldte neki a zalai levéltár rendezési tervét. A vármegyei levéltárak rendezéstörténete szempontjából célszerűnek látom e levelezések közelebbi ismertetését is. Inkey Imre kőrösmegyei alispán, egyébként zalamegyei földbirtokos, 1828. február 13-án kelt levelében küldte meg másolatban azt a jelentést, amit a levéltár rendezésével megbízott küldöttség tett a közgyűlésnek.64 Kőrös megye levéltára e szerint igen elhanyagolt állapotban volt, a vármegye csak éppen most 62 1794.
dec. 15. kgy. jkv. 568. l. márc. 23. kgy. jkv. 306. l. 64 Háry Farkas hátrahagyott iratai közt. Inkey Imre levele. Raszinycen, 1828. február 13. 63 1809.
3
határozta el, hogy a magyar vármegyék példájára nagyobb fizetésű levéltárnokot állít levéltára élére. Kötelességévé tették, hogy a levéltárt a melléje adott regestratorral és kancellistával kezelje és rendezze. Külön utasítást készített a küldöttség a levéltár regestratiójáról, rendezéséről és külön a levéltárnok kötelességeiről. A rendezésre vonatkozó utasítás négy főcsoportba sorozza a levéltár anyagát és pedig: juridica, nobilitaria, urbarialia és politica acta. A „juridica acta” rendezésénél a hétszemélyes tábla ismert rendeletét veszi irányadóul. A „nobilitaria acta” közé sorozza: a nemesi ügyekkel összefüggő iratokat, amiket a közgyűlési iratok tömegéből kell kiválogatni és külön csomókban kezelni. Ezekről az iratokról külön index készítendő. Az „urbarialia acta” csoportba sorozza az úrbéri ügyekre vonatkozó rendeleteket, a régi és új urbariumokat az azokhoz tartozó úrbéri vizsgálati jegyzőkönyvekkel együtt. Ebben a csoportban ugyan, de külön kezelendőknek veszi az úriszéki ügyeket, amikről külön elenchus készítését rendelik el. Mindezeket szintén a közgyűlési iratok tömegéből kell kiválogatni és külön fasciculusokba kötve kezelni. Az „acta politica” csoportba sorozzák mindazt, ami a három főcsoportba sorozott iratok kiválasztása után fennmarad. A visszamaradó iratokat időrendben kell rendezni és generale repertoriummal ellátni. A repertorium készítésénél első sorban az irat tartalmának legjobban megfelelő jelszót (Schlagwort) kell keresni és külön rovatban meg kell jelölni azt, hogy az iratot milyen alcsoportba sorozták. A közgyűlések iratait a közgyűlések ideje szerint csoportosítva kell fasciculusokba kötni. A közgyűlési jegyzőkönyvek külön-külön közgyűlésenként kötendők és külön szekrényben kezelendők. A jelentés egyik pontja a levéltárnok és regestrator instructiójával foglalkozik. A levéltárnok legfőbb teendői közé sorozza a beérkező iratok rendben és tisztán való megőrzését és azok rendezését, az elenchusok, indexek vezetését, a jegyzőkönyvek őrzését. A levéltár kulcsait a levéltárnok őrzi és betegség, vagy komoly akadály esetét kivéve, másnak azokat át nem adja s a levéltárba másokat be nem enged. Az iratokat felettesei engedélye nélkül nem viheti, azokba csak felettesei engedélyével adhat betekintést és azokról csak engedéllyel adhat másolatokat. A kiadott iratokról jegyzőkönyvet vezet s általában összes hivatalos teendőiben a főjegyzővel egyetértőleg jár el. A levéltárnok és a regestrator esküt tesz. Külön utasítás szól a levéltár felügyeletéről, ami az alispán kötelessége. A levéltárnok vagy regestrator személyében beállott változás esetén az iratokat az elenchusok alapján számba kell vennie és az utódnak átadnia. Az átadásról az alispán a levéltár rendezésére alakított bizottságnak jelentést tenni köteles. A jelentés mellett az elenchus és index mintáknak egész sorozata adott magyarázatot a rendezés kiviteléről, de ezeket nem áll módomban ismertetni, mert annak idején Háry visszajuttatta azokat az alispánnak és így teljes képet a rendezés keresztülviteléről nem nyerhetünk.
4
Annál teljesebb képet nyujt a pestmegyei levéltár rendezéséről az a levél, amelyet Balla Gábor ír Talabér Ignác sopronmegyei levéltárnoknak, s amelyet az teljes terjedelmében közöl Háryval.65 Balla elsősorban kinevezésének, illetve hivatalba való bevezetésének körülményeit ismerteti. Pest vármegye, mint a többi megye is, külön bizottságot alakított, amelynek a feladata az lett volna, hogy utasítást dolgozzon ki a levéltár rendezésére. Azonban ez nem történt meg. Miként Balla írja: „az esküvésem formájában béfoglaltatott ugyan azon clausula: juxta extradatam et extradandam instructionem regestrabo, de nékem soha egy betű instructio se adatott, hanem bévezettetvén egy mindenféle s halmokon feküdt írásokkal megtömött szobába, az acták a leveles tár kulcsaival együtt gondviselésem alá bocsáttattak oly utasítással: mitte sapientem et nihil ei dixeris.” Így teljesen maga erejére hagyatva, maga volt kénytelen rendezési módszert megteremteni. Két főcsoportra osztja fel az iratanyagot: peres iratokra és „polgári állapotokról szóló irások”-ra. A peres iratokból hat apró csoportot alakít: civilis perek, criminalis perek, protestatiok, bírói parancsok, levelezések, kérelmek és vegyes bírósági iratok. Ebbe az utolsó csoportba foglalta a peres eljárással kapcsolatos magistratualis relatiokat, inquisitiokat, investigatiokat, oculatakat, metalis reambulatiokat, a procuratoria és plenipotentiaria constitutiokat. zálogos leveleket, testamentumokat. Leírja a rendezés keresztülvitelét is. Először elkülönítik az iratokat s az egyes elkülönített csoportok iratait időrendbe szedik és fasciculálják. Az így fasciculusokba széjjelosztott iratokról első sorban chronologicus elenchust készítenek. Az elenchus rovatai alapján készítik a különböző szempontú indexeket és pedig: genealogicus et rerum indexet, topologicus és topographicus indexet. Az elenchus első és második rovata alapján állítja össze a genealogicus, vagyis nominum et rerum indexet. A többi rovat alapján állítja össze a topologicus indexet, amelyen Balla oly indexet ért, ahol a helynevek címszava alatt rövid foglalatát adja az arra a helynévre vonatkozó minden egyes iratnak az év és fasciculus, valamint iratszám megjelölésével. Azután külön topographicus indexet állít össze az elenchus utolsó rovatából. Ebben a peres irat helyneveit dolgozza fel minden egyéb közelebbi megjelölés nélkül. Az ekként rendezett és feldolgozott anyagot külön helyiségbe rakatta és ezt „judiciale archívum” névvel jelöli meg. A „juridica acta” ilykép való rendezésének megkezdése előtt szükségét látja annak, hogy a hétszemélyes tábla véleményét kérje a rendezés terve felől. Miként írja: „hogy az operatiohoz egyenetlenség ne csusszon, zsinór mértékül egy rövid jegyzéket csináltam, mely a felséges Septemviralis Tábla által kevés hozzáadással jóváhagyatván, 1786 esztendei augusztus 1. napján 3152 szám alatt hozzáalkalmaztatás végett minden jurisdictioval közöltetett.”66 Tehát, Balla levele szerint, a hétszemélyes tábla az 65 Háry Farkas hátrahagyott iratai közt Balla Gábor kelet nélküli levele másolatban hozzácsatolva Talabér Ignácnak Sopronban, 1829. december 3-án kelt leveléhez. 66 U. o.
5
ő elgondolását tette magáévá és így az ennek alapján kiadott rendelete folyományaként az összes vármegyei levéltárak Balla rendezési elgondolása szerint dolgozták fel a „juridica acta” iratanyagát. Az „acta-politica” felosztásánál elkülöníti a régi és az új anyagot. A régi, 1790 év előtti anyag felosztása Balla tervezetében a következő: magistratualisoktól érkezett tudósítások, a kir. kancellária, a helytartótanács rendeletei és a jurisdictiok levelezései, instantiák. Ez utóbbiakhoz vette a különböző jegyzőkönyvek és iratok alapján egybeállított nemesi lajstromokat és ezeket elenchizálva és indexxel ellátva szintén külön helyiségekbe rakva alakította a „politicum archivum”-ot. A nemességi ügyeket nem foglalja ide, hanem elkülönítve, időrendbe szedve topologicus index mintájára dolgozza fel az anyagot, de a helynév címszava helyett a családnevet veszi címszónak és itt foglalja egybe mindazt, ami az illető család nemességére vonatkozik. Az „acta politica” 1790. év utáni részét egészen más terv szerint dolgozza fel. Minden, a közgyűlés elé kerülő ügyet először egy általános elenchusba és az ennek alapján készített indexbe vezet be. Ezeket generalis elenchusnak, illetve generalis syllabicus indexnek nevezi el. Az anyagot következőleg csoportosítja: publico politicum, nobilitare, religionale, ecclesiasticum, fundationale, literale urbariale, contributionale, a gyűléseken előforduló criminale, normalis resolutio, protestatio, judiciale, personalis descriptio, insurrectionale, árva ügyek. A közgyűlés elé kerülő peres ügyek is bekerülnek a generalis elenchusba és indexbe, azonban ezeket kiveszi a közgyűlési iratok közül és a „juridica acta” közé sorozza be, ahol újból elenchusba és indexbe kerülnek. A fasciculusok megjelölésével külön foglalkozik Balla. A megjelölésre két módozatot ajánl: az egyik szerint minden egyes csomó az iratcsoport nevének a kiírásával jelöltessék meg és a fasciculusok folytatólagosan római számokkal, az iratok arab számokkal jelöltessenek. A másik szerint: minden egyes iratcsoport jelölésére egy római számjegyet állapítsunk meg és ez kerül az iratcsoport neve helyett a fasciculusra. A fasciculusok és iratok arab számokkal jelöltessenek. Balla levelének a végén közli a tervezett elenchusok és indexek mintáit, úgyszintén a helytartótanács 3152/1786. számú rendeletének egy részét is. Talabér Ignác Háryhoz intézett levelében, amellyel Balla elgondolását közölte, kérdezte véleményét Balla rendszere felől. Bár a feljegyzések szerint, válaszolt Talabérnak, a válasz fogalmazványát azonban nem találjuk, a sopronmegyei levéltárban pedig nincs nyoma a köztük lefolytatott levelezésnek. Maga Talabér említett levelében ezeket írja Balla elgondolásáról: „azt az egyet nem szeretem benne, hogy igen szélt szedődnek az irományok és így gondolom, még egyszer annyi munkába kerülne az a szerént való munkálkodás, különben hiszen a rend igen szép, ahol az már meg vagyon” – teszi hozzá.67 67 Háry
Farkas hátrahagyott iratai közt Talabér Ignác levele. Sopron, 1829. dec. 3.
6
A kőrös- és pestmegyei levéltárak rendezési elgondolása után lássuk, hogy mikép és milyen elgondolás, terv szerint rendezte el Háry Farkas a zalamegyei levéltárt. Háry Farkasnak ezt a munkálkodását ama bőséges ismertetés nyomán közlöm, amelyet maga küldött Talabér Ignácnak, annak fent említett levele előtti időben.68 Háry is általában két főcsoportra osztja az anyagot: „acta politica” és „acta juridica”. Ez utóbbi csoport után soroz egy tulajdonkép harmadik csoportnak is tekinthető iratanyagot, az „acta procuratoria”-t, ez azonban nem volt szorosan véve levéltári anyag, hanem a levéltárral szorosan kapcsolatos pertárnak volt az iratanyaga, ahol a folyó peresügyek egy részét kezelték. A „politica acta” Hárynál a következő alcsoportokra oszlik: közgyűlési jegyzőkönyvek, nemesi ügyek, úrbéri ügyek, conscriptiok, számadási könyvek és iratok, árvaügyek, falusi bírák és biztosok számadásai, insurrectiós iratok, megyei vámok és épületek iratai, régi, a nyilvánosság előtt nem tárgyalt jelentések gyűjteménye. A nemesi ügyeket is alcsoportokra osztja: külön veszi a nemességbizonyító pereket, a nemesi vizsgálatokat, nemesi lajstromokat, armalisokat, a nemesi ügyekre vonatkozó rendeleteket. A „politica acta” csoportjába sorozza a polgári- és büntető törvényszékek jegyzőkönyveit, amiket bemutattak a közgyűléseknek. Ugyancsak ebben a csoportban kezeli a postakönyveket és a kivett iratokról szóló reverzálisokat. A II. József korabeli iratok szintén ebbe a csoportba tartoznak, mint külön alcsoport. Amint a felsorolásból látjuk, Háry teljesen az 1794. évi jelentés elgondolása szerint folytatta a levéltár rendezési munkálatait, csak még több alcsoporttal egészítette ki azt. Háry a „politica acta” feldolgozásánál nem osztja fel az anyagot régi és új anyagra, hanem folyamatosan dolgozza fel azt. Ennek az a nagy előnye, hogy levéltárunk „politica acta”-része 1848-ig egyöntetűen van feldolgozva s így ez a rész egységes. A „juridica acta” rendezésénél már nem tartja be Háry ezt a módot, hanem – akárcsak Balla a „politica acta”-csoportnál – ő is megkülönböztet régi és új anyagot. Így különveszi az 1786-ig terjedő időből való „juridica acta”-t és különveszi a későbbi időből származó anyagot. Az 1786-ig szóló anyagot a 3152. számú rendelet szerint dolgozza fel; a szerint csoportosítja s veszi fel elenchusokba, indexekbe. Az utána következő időből való anyagot a következőleg csoportosítja: admonitio, inquisitio és metalis. Ezeket külön fasciculálja és külön elenchusokban és indexekben dolgozza fel úgy, mint az 1786 előtti anyagot. A többit ekként osztályozza: repositionalis, processus summarius vet solemnis, civilis causa appellata, sed non revisa, civilis causa appellata, sed revisa. Ezeket már csak elenchusokba foglalja, de sem index personarum, sem index locorum nem készül.
68 Háry
Farkas hátrahagyott iratai. Conspectus archivi Za1adiensis anno 1829.
7
A levéltár pertári részében kezelt peres anyagot, a folyamatban levő peres ügyeket külön csoportban, mint „acta procuratoria” kezeli. Itt is külön alcsoportokat alakít: polgári perek, bűnperek, tiszti perek és nemességi perek. Ezekről elenchus készül, amely iktatókönyvszerűen regestrálja az ügyeket. Az iratcsomók jelzésénél Háry a következő módot használja: a csoport neve felkerül az iratcsomó külsejére, a fasciculusok a csoport keretében római számmal folyamatosan számoztatnak, az iratok pedig arabs számokkal jelöltetnek. A sopronmegyei levéltárnoknak küldött eme részletes ismertetéshez mintegy 16-féle index és elenchus mintát mellékel Háry. Csaknem minden egyes csoportnak a feldolgozásához készül elenchus vagy index, amelyek közül a „juridica acta” feldolgozásához szolgálók a rendeletnek megfelelőek, a „politica acta” elenchusai, illetve indexei közül a közgyűlési jegyzőkönyvek feldolgozásához használt index olyan, amint azt a már említett módon a közgyűlés 1790-ben megállapította, a többi pedig a „juridica acta” feldolgozásához használatosak mintájára állíttatott egybe. A három vármegye levéltári rendezésének az elgondolása közül Balla és Háry elgondolása alapjában megegyező. Az iratanyagnak juridica és politica acta szerint való felosztása, a főcsoportoknak további kisebb csoportokra való elválasztása azonos elgondolású. A juridica acta rendezési módjáról, amely rendeletileg szabályozva volt, csak annyit jegyzünk meg, hogy Háry Farkas e főcsoport feldolgozásánál tévesen járt el akkor, amikor az anyagot időrendileg kettéosztotta és főként, hogy azt két különböző elgondolás szerint dolgozta fel. Ezzel megbontotta az iratanyag rendszerének egységét olyannyira, hogy a levéltár felületes ismerője azt a benyomást szerzi, hogy a peres anyag az 1786-ik évvel teljesen végetér. Ez a körülmény az anyag áttekinthetőségét megnehezíti s a későbbi anyagban való kutatást csak a levéltár alapos ismerőjének teszi lehetővé. Ezzel szemben a „politica acta” feldolgozása azáltal, hogy azt nem osztja fel régi és új anyagra, teljesen egyöntetű és lehetővé vált annak egységes feldolgozása 1848-ig, ami a „politica acta”-csoport felhasználását nagyon egyszerűvé teszi. Amilyen hibát követ el Háry a „juridica actá”-nál, ugyanazt a hibát találjuk meg Balla elgondolásában is a „politica acta”-csoport feldolgozásánál. Balla a „politica acta” csoportjánál különbséget tesz az 1790 előtti és utáni anyag között s a kettőt másként osztja fel alcsoportokra és másként dolgozza fel elenchusokba. Ezáltal megbomlik az iratanyag egysége és a kis csoportokra való szétosztás az áttekinthetőség rovására megy. A sok kis csoportra való felosztás megvan Háry elgondolásában is. Ő sem mentes ettől a hibától, aminek magyarázatát abban keresem, hogy a „juridica acta” rendezéséről szóló rendelet, amely a peres iratokat tartalmuk és a peres eljárás különböző fázisai alapul vételével csoportosítja, adta meg az impulzust ahhoz, hogy a „politica acta”-csoport iratait is részint tartalmuk, részint az eljá8
rás neme szerint, vagy az iratot kibocsátó hatóságot tekintve, apróbb csoportokba osztályozva dolgozzák fel. Az iratoknak ennyi kis csoportra való szétszedése nehézkessé teszi a kutatók munkáját, mert nem egyszer az összes csoportok segédkönyveit végig kell búvárolniok a szükséges iratok felkutatásához, nem tudhatván, hogy a vonatkozó irat nincs-e valamelyik másik csoportban elhelyezve. Háry Farkas, mint látjuk, teljesen függetlenül Ballától és a kőrösmegyei alispántól, saját elgondolása szerint igyekezett legjobb tudása és hosszú évek tapasztalata nyomán a levéltárát elrendezni s hivatalba lépésétől számított 4 évtized múlva az teljesen rendezett is volt. Elgondolásának és rendezésének nagy értéke, hogy a „politica acta” feldolgozásánál mellőzte az időrendi széttagolást és ezzel elérte azt, hogy a „politica acta” 1848-ig folyamatosan rendezhető volt és az egységet nem bontotta meg. Hogy a „juridica acta” rendezésénél ezt nem teszi, mentsége lehet az, hogy a peres ügyekből a folyamatban voltakat a befejezettektől el kellett különítenie. Ez az elkülönítés egyébként összefüggésben lehetett a különálló pertár, a „procuratoria” lassú fejlődésével is, ami később – mint látni fogjuk – a két levéltár teljes elkülönítésére is vezetett. Ő szilárdul meg volt győződve, hogy a levéltár a közönség részére így lesz használhatóbb. Felfogását legjobban érzékelteti az egyik iraton levő feljegyzése: „archívum plus usu discitur, quam sermone docet”. Háry Farkas levéltárnoki működése ideje alatt más egyéb események is gazdagították a levéltár történetét. Az 1822/23. évben a megszaporodott anyag és a levéltár helyiségeinek rossz állapota szükségessé tette, hogy a levéltár helyiségei alapos javítás alá kerüljenek, ezért a vármegye a levéltárnak a megye székháza emeletén levő négy szobája boltozatát teljes egészében új boltozatokkal cseréltette ki.69 A munkálatok elvégzésének az idejére a levéltár anyagát az alatta levő földszinti helyiségekbe költöztették. Háry felhasználja ezt az alkalmat arra, hogy felvesse a gondolatot: nem lenne-e célszerűbb a levéltárt véglegesen a földszinti helyiségekben elhelyezni s meg is nagyobbítani. Ugyanekkor javasolja a megyei mérnökkel együtt, hogy a megye a levéltár részére újabb szekrényeket készíttessen s a régi szekrényeket, amiknek úgynevezett kapucinus, rácsos, rostélyos ajtajuk van, más célszerűbb, oldalt eltolható, rézkarikákon futó ablakajtókkal lássák el. A szekrények elkészíttetését a vármegye elrendelte ugyan, de az ajtókra vonatkozó részét a javaslatnak nem tette magáévá s így a most is meglevő szekrényeken még mindig a pornak szabad utat engedő rostélyos ajtók vannak. A javaslatnak a levéltár költöztetésére vonatkozó részét szintén nem tette magáévá a megye s így az iratok a helyrehozatal után visszakerültek az emeleti helyiségekbe.70 Az emeleti helyiségek rendbehozatalakor, – ami két éven át húzódott, – nemcsak a boltozatokat cserélték ki, hanem tűzbiztonság okából, márványkővel borították be a padlózatot.71 69 1822.
dec. 16. kgy. ir. 2693. sz. aug. 25. kgy. ir. 1092. sz. 71 1824. jún. 8. kgy. ir. 1191. sz. 70 1823.
9
Az 1826. évben csaknem végzetessé válható veszély fenyegette a levéltárt. Ez év július 18-án Zalaegerszeg városa majdnem teljesen leégett és a tűzveszedelem a város központjában levő megyeházát, amelynek udvarán, a levéltár ablakai előtt mintegy 350 öl tűzifa volt felhalmozva, közelről fenyegette. Ez a szerencsétlenség arra indította a megyét, hogy a levéltár nagyobbfokú tűzbiztonságáról gondoskodjék s ezért elrendelik, hogy a levéltár ablakaira vastáblákat szereljenek fel, faajtók helyére pedig vasajtókat tegyenek.72 Háry az alkalmat felhasználta arra, hogy a főispán útján előterjesztést tegyen a megyéhez a levéltárnak a tűzbiztonságosabb földszinti helyiségekbe való költöztetésére. A megye azonban most sem volt hajlandó Háry javaslatát elfogadni.73 Ebben az időben a levéltár személyzete a levéltárnokon kívül levéltárnoki segédből és lajstromozóból állott. Munkabeosztásuk szerint a levéltárnok a csaknem havonként tartott megyei nagy- és kisgyűlésekhez, törvényszékekhez, számvevőszékekhez szükséges iratokat kereste ki, azokat előkészítette s az új befutó iratanyagot elrakta. A levéltárnoki segéd a polgári- és bűnperek iratait kezelte, az azok kiadásáról és visszaérkeztéről a megfelelő könyveket vezette. A lajstromozó a gyűlések irományainak lajstromozásával foglalatoskodott. A helytartótanács a levéltár személyzetét nagynak tartotta és ezért az 1830. évben elrendelte a levéltárnoki segéd és a lajstromozó elbocsátását.74 A megye előterjesztéssel élt a rendelet miatt és annak hatálytalanítását kérte, de a helytartótanács arra utalva, hogy más megyékben a főjegyző egymaga látja el a levéltárnoki teendőket s Zala megyében ezen kívül külön levéltárnok is van, ezért a két fölös alkalmazott elbocsátását rendelte el már csak az anyagi megterheltetés miatt is.75 A megye a helytartótanács rendelete ellen a királyhoz fordult és kérelmében rámutatott a megye nagy terjedelmére s az e miatt folyton szaporodó iratanyaggal járó munkatöbbletre.76 Ezzel évekig tartó huza-vona indult meg a levéltár személyzete körül. Az 1840. évben a megye január 20-iki közgyűlésében most már határozott állást foglalt a levéltárnoki segéd és lajstromozó megtartása mellett. A helytartótanácshoz intézett feliratában rámutatott arra, hogy „ezen személyeknek a felfogadása már az 1786. évben a 3152. szám alatt kelt rendelés következtében történvén és azok az idő óta folyvást foglalkozván, a jelen időben, a midőn a közdolgok folytatása az előbbi században voltnál tízszeresen öregbült, hivataljaikból el nem bocsájtathatnak. Valamint – mondják továbbá – a Karok és Rendek szoros kötelességeknek, az adózó nép feleslegesen ne terheltessék, ugy mulhatatlanul szükségesnek látják, hogy a költség kémélése színe alatt a közdolgok folytatására elkerülhetetlenül kíván-
72 1826.
júl. kgy. ir. 1631., 1632. sz. aug. 7. kgy. ir. 1735. sz. 74 1831. jan. 17. kgy. ir. 20. sz. A helytartótanács 28546/183. sz. rendelete. 75 1831. ápr. 18. kgy. ir. 1173. sz. A helytartótanács 6226/18. sz. rendelete. 76 U. o. 73 1826.
10
tató személyek ne kevesbbíttessenek.”77 Végül is 1844-ben a helytartótanács, a megye kitartó szándékát látván, hozzájárult ahhoz, hogy a levéltár személyzete a régi létszámában megtartassék.78 Erre szükség is volt. Az idők folyamán az iratanyag nagyon felszaporodott, különösen a peres- és úrbéri iratok, ami újabb rendezést tett szükségessé. A megye főispáni helytartója már 1846-ban felhívta a megye közönségét, hogy a levéltári iratok rendezésének a folytatásáról gondoskodjék. A megye Háry Farkas előrehaladott korára való tekintettel, – már a 80-as években járt, – mellőzte az ősz levéltárnok megterhelését, ezért a rendezéssel Könczöl Ferenc és Farkas Endre táblabírákat bízta meg.79 Ezzel a rendezéssel kapcsolatosan merül fel az első selejtezés gondolata. A megye a rendezés megkezdéséről szóló első jelentéssel foglalkozva, határozatában felvetette a selejtezés gondolatát. Megállapította, hogy a levéltár iratai közt olyanok is lehetnek, amelyek hasznavehetetlenek, vagy pedig olyanok, amelyek a jegyzőkönyvekben is fel vannak véve, tehát feleslegesek. Ezért a rendezéssel megbízott táblabíráknak azt az utasítást adja, hogy különítsék el a fontos, jelentőségteljes iratokat a „hasznavehetetlenek”-től, mind a két csoportról készítsenek jegyzéket és azt jelentésükkel együtt terjesszék be a megyének.80 A rendezéssel megbízott táblabírák első sorban a felgyülemlett peresiratok rendezésével foglalkoztak, ezek rendbeszedését azonban különböző körülmények nagyban késleltették. A perek iratai annyira szétszórtan voltak, az alispánoknál, szolgabíráknál, a megyei törvényszéknél, sőt a feleknél is, hogy ezek hollétének a megállapítása és a kikeresése nagyban késleltette a rendezést. A nemsokára bekövetkezett márciusi idők és szabadságharci mozgalmak véget is vetettek a munkálatoknak.81 A változatos események mellett az idő lassan elvonult Háry Farkas feje felett. A már 1789 óta szolgáló Háry, életének nyolcvanas éveit is eléri, hivatalába eljár még, de magas kora miatt alig foglalatoskodik teendőivel. Ezért a megye akkori főispáni helytartója allevéltárnokot ad melléje ugyanannak a Könczöl Ferencnek a személyében, akit a vármegye az iratok rendezésével megbízott.82 77 1840.
jan. 20. kgy. ir. 52. sz. ápr. 15. kgy. ir. 1189. sz. 79 1846. nov. 9. kgy. ir. 4001. sz. 80 1847. febr. 22. kgy. ir. 711. sz. „Minthogy pedig a levéltár, mint a megye legdrágább kincse a legjobb rend mellett a legélénkebb felvigyázást is igényelné, emellett pedig, valamint abban a haza vagy e megye előbbi nevezetesebb körülményeiről világosságot deríthető több jeles régiségek találtathatnának, úgy más részről oly irományok is, melyek haszonvehetés nélkül csak helyet foglalják, léteznének: ugyan ezért... oda utasíttatnak, hogy az ott találandó jelességeket ugyan különös jegyzékbe foglalják, a haszonvehetetleneket pedig s különösen olyanokat, melyek a jegyzőkönyvekben egyébiránt is feltaláltatnak, elkülönítvén, s összeírván, azok iránt is jelentésüket bemutassák.” 81 1848. febr. 21. kgy. ir. 709. sz. 82 Cs. k. megyefőnökségi ir. 4782/1850. sz. 78 1844.
11
Az öregség, a betegeskedés, a szabadságharc eseményei s az utána bekövetkezett változás arra késztették Háryt, hogy 1850. április 27-én nyugdíjazását kérje. Zala megye cs. kir. főnöke előterjesztésében kiemeli, hogy a 85 évét betöltött Háry Farkas 61 éven át volt a megye levéltárnoka és szolgálatának egész ideje alatt hivatalos teendőt lelkiismeretesen látta el.83 A király 1850. december 8-án kelt rendeletével kegydíjban részesítette Háryt, akinek több, mint hat évtizeden át tartó működése a levéltár történetében korszakalkotó.84 Ez alatt a hat évtized alatt megy végbe a levéltár anyagának a feldolgozása, s e munkában a legnagyabb rész Háry Farkasé. Az ő nagy hozzáértéssel, kiváló megérzéssel egybeállított rendezési elgondolása szolgált a feldolgozás alapjául, az ő munkásságának köszönhetjük, hogy a levéltár anyagának 1848-ig terjedő része ma a kutató közönség szolgálatába állítható és hivatását teljesítheti. Háry munkásságának maradandó emléke az a sok-sok elenchus és index, amik mind az ő kezeírása, s amik mindig hirdetői lesznek a hatvanegy évig szolgáló levéltárnok munkás életének. Háry nyugalomba menetelével a megváltozott kormányzat változást hozott a levéltár életébe is. Már előzően említettük, hogy a peresügyek kezelése Háry idején is bizonyos fokig kezdett elkülönülni a többi levéltári ügy kezelésétől s ezért vette talán már Háry is külön csoportnak a „procuratoria”-t. A Bachkorszak legelején, Háry nyugdíjba vonulásakor, utódául az allevéltárnokot, Könczöl Ferencet nevezik ki, de ugyanakkor egy másik levéltárnokot is kineveznek Paár Károly személyében. Könczölt a régi megyei levéltár kezelésével bízták meg, Paár pedig törvényszéki levéltárnok lesz. Az elkülönítés nem volt teljes, mert bár a törvényszéki levéltárnok külön helyiségben és a peres iratok kezelésével foglalkozott, gyakran dolgozott a régi megyei levéltárban s itt keresett anyagot a peresügyekhez. Ebből bizonyos hatásköri összeütközések adódtak, mert Könczöl nem volt hajlandó a levéltár biztonságáért a felelősséget vállalni, ha – amint megtörtént – rajta kívül Paár is szabadon bejárt a régi megyei levéltárba.85 Az alkotmány visszaállításakor az első alkotmányos főispán Paár Károlyt nevezte ki 1867-ben levéltárnokká.86 Az ő idejében a levéltár fontos változáson megy keresztül, a kir. bíróságoknak 1871-ben történt felállításával. Ezzel az intézkedéssel a megyei levéltárban véglegesen megszakad a „juridica acta”sora és csak a régi anyag marad ott. Ugyanekkor, 1872-ben a megye eddigi székházát átadta a bíróságnak és maga más épületbe költözött. Levéltárát az új helyen egyelőre helyszűke miatt még nem helyezhette el, ezért az továbbra is a régi székház első emeletén maradt. Paár Károly, az alkotmányos éra első levéltárnoka 1874 tavaszán meghalt s utóda 1874. május hóban Hanty Károly lett.87 83 U.
ott. 1615/1850. sz. o. 4635/1859. sz. 85 Cs. k. megyefőnökségi iratok. 4782/1850. sz. 86 1867. máj. 7. kgy. jkv. 3. sz. 87 Alispáni iratok: 2346/ni. 1874. sz., 24299/ni. 1890. sz. és 1890. dec. 9. kgy. jkv. 25500. sz. 84 U.
12
Pár évvel kinevezése után a m. kir. belügyminiszter az Országos Levéltár 474/1880. sz. felterjesztésére kilenc kérdőpontban részletes jelentést kért a levéltár állapotáról.88 A kérdések a levéltár elhelyezésére, tűzbiztonságára, az iratok elhelyezési módjára, az iratanyag korára vonatkoztak, s külön kitért a rendelet a mohácsi vész előtti korból származó iratanyagra; jelenteni kellett, hogy mely kortól kezdődően van összefüggő iratanyag, vannak-e jegyzőkönyvek, van-e regesztrálatlan része a levéltárnak, és hogy mi volna a legsürgősebb teendő a levéltár konzerválására és használhatóságának emelésére. Végül: volte és mikor selejtezés és milyen eredménnyel Hanty jelentésében elég szűkszavúan felelt a feltett kérdésekre, úgyhogy jelentését később ki kell egészítenie.89 Első jelentésében előadta, hogy a levéltár a volt megyei székház első emeletén egy nagyabb teremben és négy szobában van elhelyezve, tűz ellen vastáblák és vasajtók védik. Az iratok szekrényekben és állványokon állanak. A levéltár iratai az 1555. évvel kezdődnek, szakok szerint vannak rendezve. Valamivel részletesebben foglalkozik a jegyzőkönyvekkel, elmondván, hogy az 1555-től 1716-ig terjedő időből csak hiányosan, 1716tól kezdve azonban teljesen megvannak a jegyzőkönyvek. „A levéltári iratok általában rendezve vannak” – írja jelentésében, de közelebbit erről nem mond. Pótjelentésében elősorolja a levéltárnak a Bach-korszak utáni gyarapodását. A központi irattáron kívül a levéltárban talált elhelyezést az úrbéri törvényszék bevégzett tagosítási rendezésekre vonatkozó irattára, a zalaegerszegi városilag kiküldött bíróság iratai, a nagykanizsai, pacsai, letenyei, alsólendva volt cs. k. szolgabíróságok iratai s a volt zalaegerszegi cs. k. polgári- és büntetőtörvényszék irattárából a ki- és betáblázásokra vonatkozó iratok. Ezek az új tömegek meglehetősen felduzzasztották a levéltár iratanyagát. 1883-ban csaknem végzetessé válható tűzeset ütött ki a levéltár egyik helyiségében. A levéltárnok irodaszobájában a padló rosszul beépített gerendája, amely beért a kívülről fűthető helyiségnek az előszobában elhelyezett fűtőnyílásába, a kihúzott hamu alatt lappangó parázstól tűzet fogott s beégett egészen a levéltári szoba padlójáig. Csak a véletlenen múlt, hogy a tüzet észrevették és a végzetessé válható szerencsétlenségnek elejét vehették. A belügyi kormány, amelynek a tűzről jelentést tett a megye, elrendelte, hogy a levéltár tűzbiztonságáról a vármegye fokozottabban gondoskodjék.90 Hanty Károlyt, akit 1890. december hó végével betegeskedése miatt a vármegye nyugdíjazott. Fitos Márton követte, aki 1891. február 15-től kezdődően 1914. évi május hó végéig szolgálta mint főlevéltárnok a vármegyét.91 Fitos levéltárnokságából az alábbiakról kell megemlékeznünk. 1891-ben a vármegye megnagyobbította új székházát és ekkor levéltárát is elköltöztette a 88 Alispáni iratok: 3566/ni. 1880., Levéltári irattár: 25/lev. 1880. sz., 42/lev. 1880. sz., 56/lev. 1880. sz. 89 Levéltári irattár: 56/1ev. 1880. sz. 90 Alispáni iratok: 5551/ni. 1883., 11085/ni. 1883. 91 Főispáni iratok: 40/fi. 1891. sz.
13
volt székházból. A levéltár a megyei székház új épületrészének utcai oldalán két helyiségben, udvari részén pedig egy nagy teremben nyert elhelyezést. Bár Fitos, amint hátrahagyott jegyzetei mutatják, igyekezett az új helyiséget a szükséglet szerint tervezni, az egy irodaszobából és összesen 30 méter hosszú, 5 méter széles két teremből álló új helyiség mindjárt szűknek bizonyult a levéltári anyag befogadására. A helyhiány az idők folyamán folyvást rosszabbodott. A közigazgatás újabb fejlesztésével a levéltárba kerültek a vízikönyvek, az erdő-üzemtervek, majd az anyakönyvi másodpéldányok is. Ezekkel a levéltár anyaga, tekintettel a vármegye nagy terjedelmére, erdőségeire és vízbőségére, nagyon felduzzadt s az amúgy is szűkreszabott levéltár túlzsúfolt lett. Mindezekhez hozzájárult még az, hogy a kiegyezés óta elválasztott alispáni irattár ki nem selejtezett anyagát is lassanként a levéltárba adták le, s ez a körülmény még súlyosabbá tette a helyzetet. Ezen a súlyos helyzeten segítendő, a levéltár helyiségeinek bővítése helyett a legkönnyebb megoldást választják: a selejtezést. Bekövetkezik az 1905. évben az a szomorú eset, hogy a régi criminalis processusok teljes csoportját kiselejtezik; 361 fasciculus criminalis processus került ki a levéltárból megsemmisítésre.92 Fitos néhány hónappal a világháború kitörése előtt 1914. május hó végén nyugalomba vonult s ettől kezdve három éven át, a háborús korszakban, vagy valamelyik aljegyző, vagy közigazgatási gyakornok kezeli a levéltárt. Fitos utódának – e sorok írójának – az 1917. évi március hó 15-ikén történt hivatalbalépése sem jelentette azt, hogy most a levéltárban újból megindulhat a munka, mert négy éven át csaknem kizáróan közigazgatási teendők elvégzésével volt megbízva a főlevéltárnok, sőt a kommunizmus alatt hónapokra eltávolították hivatalából. Erre az időre esik a levéltár anyagának a szaporodása az oda betett bachkorszaki s kiegyezés utáni időkből származó árvaügyi iratokkal.93 A munka újrafelvétele, 1922 óta a levéltár, anyaga az oda beutalt folyó iratanyagon kívül még tovább szaporodott más egyéb iratanyaggal is. És pedig: a levéltárnak a volt megyei székházból a mostaniba való átköltöztetése alkalmával a dicalis conscriptiók felkerültek az épület padlására. Ezek az iratok több más irattal együtt 1924 folyamán közigazgatási selejtezés alá vonattak s ebből az alkalomból a selejtezésre szánt dicalis conscriptiókat a levéltárnak átadták. Ezek felállíttattak s a községek neve szerint betű- és időrendbe szedettek, a hozzá tartozó index most van készülőfélben. Ugyancsak néhány évvel ezelőtt kerültek be a levéltárba a sümegi és a tapolcai volt cs. k. szolgabíróságok iratai, amelyek eddig az ottani kir. járásbíróságok padlásán voltak elhelyezve. Ez, az idők folyamán teljesen rendezetlenné lett irattömeg még rendezésre vár. A helyiség túlzsúfoltságára való tekintettel a megye a székház épületének 1928-ban történt bővítése alkalmából tervbevette, hogy a levéltárt is korszerű92 Alispáni 93 Főispáni
iratok: 19275/ni. 1904. iratok: 606/fi. 1917., 21/res. fi. 1919.
14
en berendezett helyiségekkel bővíti ki. Sajnos, a pénzügyi nehézségek miatt a terv nem valósulhatott meg. A helyszűkén azonban valamikép segítendő, a levéltár fölött levő emeleti helyiségeket átadták a levéltárnak. Az öt szobából álló, összesen mintegy 120 négyzetméter területű helyiségeket azonban levéltári szekrényekkel nem lehetett ellátni, így az anyag egy része ideiglenes állványokon helyeztetett el. De ezek a helyiségek mostani állapotukban célszerűen levéltári célokra nem is használhatók, mert azokat eredetileg olyan födémmel építették, amelynek teherbíró képessége négyzetméterenként csak négy métermázsa, így félő, hogy az iratok nagy súlyát nem bírja el. Mindaddig tehát, míg célszerű átalakítás nem történik, a helyszűke kérdése megoldottnak nem tekinthető. A kérdést a vármegye vezetősége állandóan napirenden tartja, de a pénzügyi akadályok még nem hárultak el. Ezekben az új helyiségekben a legutóbb beszállított bachkorszaki járási iratok, a közigazgatási iktatók, a betűsorosok 1912-ig terjedőleg és a vármegye mellé rendelt számvevőség iratainak egy része nyert elhelyezést.94 A levéltár állandó személyzete a kiegyezés óta csak a levéltárnokból állott, az 1920-as évektől fogva azonban a megye alispánja egy irodatisztet oszt be a levéltárhoz, aki a felszaporodott kezelői teendőket végzi. Három év óta a levéltárnak altisztje is van. A levéltár anyaga a jelen állapota szerint a következő: I. Juridica acta. Minden egyes alcsoportnak van elenchusa, extractusa, personalis et localis indexe. Ahol nincs sem az egyik, sem a másik, ott ez külön jelezve. Processus civiles. 372 fasciculus. 1587-1786. Protestationes. 13 fasciculus. 1580-1785. A 13-ik fasciculusban kelet nélküli iratok. Inquisitiones. 1593-1787. 106 fasciculus. Admonitiones. 1584-1787. 20 fasciculus. Testimoniales sive relatoria seu testimonialia super oculatis executionibus, metalibusque reambulationibus ac aliis speciebus. 1597-1787. 22 fasciculus. A 22-ik fasciculusban a kelet nélküli iratok. Transactiones sive contractua in archivo reperibilia. 1593-1787. 7 fasciculus. Inhibitiones. 1588-1786. 4 fasciculus. Divisionales. 1641-1790. 12 fasciculus. Pignoratitia. 1613-1787. 5 fasciculus. Literae obligationales et chartabianca. 1643-1786. 8 fasciculus. Index personalis et creditorum et debitorum. Testamenta. 1612-1786. 3 fasciculus. 94 Alispáni
iratok: 33271/ni. 1928., 11265/ni. 1933., 24674/ni. 1936.
15
Mandata regia et privilegia. 1570-1785. 4 fasciculus. Conscriptiones bonorum mobilium et immobilium. 1620-1787. 10 fasciculus. A 9ik fasciculusban kelet nélküli iratok. A 10-ik fasciculusban a nemesi javak öszszeírásáról szóló jegyzőkönyvi határozatok. Processus sedium dominalium. 1713-1792. 18 fasciculus. A 13-ik fasciculus hiányzik. Processus criminales. 2 fasciculus. Az 1594-1812 terjedő időből volt 361 fasciculus. Az egész anyagot, a 22-ik és 59-ik sz. fasciculust kivéve 1905-ben kiselejtezték. Causae magistratuales et criminales. 1813-1849. 196 fasciculus. Ez a csoport négy részre oszlik: 1813-1826. évből 39 fasciculus, melyekből az első számú hiányzik; 1827-1832-ig 57 fasciculus; 1833-1841-ig 69 fasciculus, ezek közül a 2, 3, 4, 7, 15, 18-37. és 45. hiányzik; 1842-1849-ig 51 fasciculus, szintén hiányosak. Büntető törvényszéki jegyzőkönyvek. 1787-1849. 20 fasciculus. Processus magistratuales civiles et vicesgerentium. 1728- 1804. 19 fasciculus. Metationes. Határozások. Az 1800-as évek első évtizedeiből. Repositionales. Visszahelyeztető perek. 51 fasciculus. Szóbeli perek. Az 1832/36. évi törvénycikk értelmében lefolytatott perek külön jegyzőkönyvekkel. 12 fasciculus. Causae civiles sedrialiter revisae. 1804-1849. 87 fasciculus. A törvényszék üléseiről szóló jegyzőkönyvek külön csomóban szintén idetartoznak. Causae civiles appellatae nondum revisae. 1790-1848. 59 fasciculus. Csődületi perek. 7 fasciculus. Processus per magistratuales in archivo resignati. Alispánok és szolgabírák előtt lefolyt perek. 1790-1848. A csomók a bírák neve szerint vannak külön-külön folyószámozva. Az anyag betűsoros elenchusban van feldolgozva, amelyben az al- és felperesek neve szerint vannak az ügyek felvéve, de a bírák neve szerint is csoportosíttattak. Processus scripti subalterni judicii. 17 fasciculus.
II. Acta politica. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1555-től napjainkig. A sorozat nem teljes, mert az 1678-1716 közötti időből való jegyzőkönyvek hiányoznak. Az 1555-1750-ig terjedő időből a jegyzőkönyvekről rendelkezésre áll egy extractus, amelyhez hozzátartozik egy index mindazokról a családokról, amelyek az extractusban előfordulnak. 1748-1766 index alphabeticus, csak a legfontosabb közgyűlési tárgyakkal; 1765-1772, index a fontosabb tárgyakról és az összes nevekről; 17731848, teljes index a közgyűlés által előírt minta szerint; 1861-1916, index nincs, a hiány pótlása folyamatban; 1916-napjainkig az indexek elkészültek, illetve a jegyzőkönyv levéltárba utalása után azonnal készülnek. 16
Acta congregationalia. Közgyűlési iratok. 1614-1890-ig.95 A Bach-korszakbeli iratok. 1849-1861. A volt cs. k. megyefőnökség központi irattára a hozzátartozó segédkönyvekkel. Árvaügyek iratai a Bach-korszakból. Ez az iratcsoport nincs rendezve. Segédkönyvei nincsenek. A kommunizmusig teljesen külön, nem levéltári kezelés alatt állott s a kommunizmus alatt, 1919 tavaszán raktározták be a levéltárba. Conscriptiones dicales. 1772-1850. Az eddig fel nem dolgozott iratcsoport most községek szerint betű- és időrendbe szedve fasciculusokba köttetett. A hozzá való index készülőben. A nagykanizsai, pacsai, letenyei, valamint muraközi volt cs. kir. szolgabíróságok irattára. Az iratok helyszűke miatt az iratszekrények tetején nyertek elhelyezést, ép ezért használatuk nagy nehézségekbe ütközik. Segédkönyveik hiányosak. Insurrectionalia. 1797. 1800. 1809. Az iratok időrendben, sem index, sem elenchus nincsen. Computus cum militia. 1766-1828. 20 fasciculus. Sem elenchus, sem index. Tabellae confrontionales. 1804-1847. Index, elenchus nincs. Számvevői törvényszéken megvizsgált számadások. 47 fasciculus. Segédkönyv nincs. Helységeknek bírói számadásai. 1838-1847. 11 fasciculus. Vegyes számadási iratok. A költöztetés alkalmával az eredeti rendezés felbontatott, helyreállítása eddig nem történhetett meg. Conscriptiones fundorum urbariales. Járások és községek szerint vannak elkülönítve és fasciculálva. Urbaria. Járások szerint csomózva. Index. Visitae urbariales. 1767-1785. 18 fasciculus. Index nincs. Investigationes urbariales. 1768. A községek betűrendjében. 8 fasciculus. Index nincs. Decisiones urbariales ad acta investigationum urbarialium. 1776-1784. Vegyes úrbéri iratok. 6 fasciculus. Conscriptiones universales. 1699-1779. Conscriptiones dominiorum. Conscriptiones possessionum. 1728. Dicales conscriptones. 1770. Conscriptiones neo-acquisticae commissionis. 1736. Classificatio locorum. 1767. Conscriptiones peccorum sub bello turcico pereuntium. Conscriptiones ecclesiasticae 1756., 1786. Összeírása a gabona mennyiségnek. 1815. Nemesi javak összeírása. 1835. Zsidók összeírása. 1848. 95 Közgyűlési irataink összesen 22 folyóméter hosszú, 3 méter magas szekrényben vannak elhelyezve. A közgyűlési iratok sok tekintetben pótolják a hiányzó közgyűlési jegyzőkönyveket; nem egy helyütt megtaláljuk magának a hiányzó jegyzőkönyvnek a fogalmazványát is.
17
Acta Dravana et Murana. Dráva és Mura szabályozási iratok. 1790. 4 fasciculus. Acta limitanea commissionis versus Styriam. 1755. Investigationes nobilium. 1714-1774. 12 fasc. Index. Processus nobilitares. 10 fasciculus. A fasciculusok címzetén a családok neve részben betűrendben. Testimonialia super nobilitate familiarum. 1 fasciculus. Catastra, regestra et conscriptiones nobilium. 1555-1845. 15 fasciculus és 4 könyv. Ez utóbbiakhoz index personarum et locorum. Armalisok.96 Kiváltságlevelek. Zala vármegye váltságlevele a Neoacquistica Commissio váltságdíj fizetése alól, Zalalövő vásártartási kiváltságlevele, muraközi céhek kiváltságlevele, a molnárcéh kiváltságlevele, a nagykapornaki apátság vásártartási kiváltságlevele, a veszprémi püspökség vámszedési jog kiváltságlevele a zalaegerszegi hídvámról. Orphanalia antiquissima. 1 fasciculus. Orphanalia antiquiora. 3 fasciculus. Acta orphanalia. 1790. 26 fasciculus. Árvaügyek. 1848-ig. Évek szerint fasciculálva az árvaügyi iratok és jegyzőkönyvek. Elenchus, index nincs. Régi felekezeti anyakönyvi másodpéldányok. 1828-1895. Plébániák szerint betűés időrendbe szedve. Állami anyakönyvi másodpéldányok és a hozzájuk tartozó utóbejegyzési jegyzékek. Anyakönyvi kerületek szerint betű és időrendben. 96 Első ízben a helytartótanács tette közzé az armalisok legnagyobb részének az ismertetését Budán 1792. nov. 2-án kelt 24766. sz. rendeletével. Az armalisok, a nemességszerzők szerint és az armalis keltével, a következő családoké: Ámán aliter Ángyán de Nagypécsely Laurentius 1623. július 25; Bartha de Tarzal Stephanus 1590. szept. 1; Bánutay Michaelis et Stephanus 1620. febr. 14; Chinoranyi Leopoldus 1755. ápr. 28; Chusz Michaelis et Joannes 1630. febr. 11; Drevaderics Joannes 1716. ápr. 16; Dávoty Georgius 1625. ápr. 29; Egyed alias Szabó Joannes 1628. ápr. 12; Ferentze Andreas 1602. ápr. 2; Fábjánffy de Egerszeg Joannes 1613. márc. 14; Farkas aliter Varga Stephanus 1626. máj. 28; Herczegh de Kissej Dominicus 1601. ápr. 2; Iharossy Gregorius 1715. febr. 1; Janaki Michaelis 1649. ápr. 5; Kiss Joannes 1717. márc. 19; Kiss Joannes 1715. febr. 8; Király alias Gondán Stephanus 1669. febr. 13; Kőszeghy Georgius 1678. febr. 1; Khernpaisz Mathias 1652. jún. 1; Lovas Michaelis 1628. jún. 3; Majdlovics Georgius 1683. márc. 14; Molnár Joannes 1765. okt. 8; Matkovics Mathias 1622. okt. 4; Németh de Medgyes Joannes et Stephanus 1701. ápr. 12; Nehóczy Valentinus et Balthazar 1560. nov. 1. (ebből az armalisból két példány van, az egyiken nincs meg a címerrajz, de egyébként a király aláírása és pecsét rajta, úgyszintén a szokásos aláírások, a másikon a címerrajz megvan, aláírások, pecsét szintén, de más kéz munkája, egyik armalison sincsen kihirdetési záradék); Pakratevith Rácz Wolfgangus 1559. júl. 8; Simaházi Franciscus 1721. dec. 12; Turós Benedictus 1632. jan.; Tenturich Stephanus 1676. jún. 29; Tomadiny Georgius 1678. márc. 30; Vajda Joannes 1657. ápr. 30; Zarka Gregorius 1579. jún. 24; Zalay alias Varga Joannes 1631. máj. 11; Chom Petrus 1690. ápr. 27; Vizlendvay Andreas et Georgius 1645. jún. 21; Csoór Franciscus 1758. nov. 23; Schapy Georgius 1687. dec. 1. (ez utóbbi csak másolat). Ezeken kívül van még egy teljesen olvashatatlan írású, kétségtelen armalisnak látszó oklevél szintén az armalisok közé sorozva. A legújabban helyeztetett el a levéltárban Szigethy Antal és unokái nemességmegerősítö, illetve átruházó címeres levele. 1898. szept. 3.
18
Országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek 1848-tól kezdődőleg. Úrbéri kárpótlási és rendezési ügyek. Levéltári letétek. Erdészeti üzemtervek. Vízikönyvek és vízikönyvi iratok. Ládákban: 1. II. József korabeli erdő-, legelő, hasznavehetetlen területek felmérési térképei. 1786-1790. 229 lap. 2. II. József korabeli mérnöki iratok. 1786-1790. 3. Kapornaki járás számadási iratai. 1820-1840. 4. Régi levéltári letétek. 5. Végrendeletek, levéltári letétek. 6. A László-család levéltára. Elenchus. 7. A nemeshetési nemesi közbirtokosság ládája a számadási iratokkal. Amint a felsorolásból láthatjuk, Zala megye, amelynek területe másfél századon át folytonos hadszíntér volt, ahol másfélszázadon át végighúzódott az a hatalmas védelmi vonal, amelyen megtört a török hatalma, a sok viszontagságon át is értékes és nagybecsű levéltári anyagot mentett meg az utókor számára. Iratanyagának politikai, közigazgatási része értékes kútforrása különösen a XVIII., XIX. század történetének, peres iratanyaga pedig számos család és birtok történetéhez szolgáltathat bőséges adatokat. A levéltár anyagának legnagyobb részében annyira rendezett, hogy az különösebb nehézség nélkül használható s rendelkezésére álla kutató közönségnek nem felejtvén el Háry Farkasnak fentebb már idézett mondását: „Archivum plus usu discitur ...”. Fára József
19
