Az új demokrácia modell és demokráciatudat Varga Csaba szociológus, c. egyetemi docens Stratégiakutató Intézet elnöke
Összegző tételek
Ipari Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár – (ipari) állam – polgári társadalom – képviseleti demokrácia Információs Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Hálózati polgár – digitális állam – intelligens társadalom – e-demokrácia
Szocialista Korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár/államosított polgár – pártállam – államosított társadalom – szocialista „demokrácia” A következő negyedszázadban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett
?
Szóval:
Az univerzális és egyben lokális csőd súlyosabb, mint bárki feltételezheti: ez valóságcsőd és tudatcsőd Nem azért, mert az államadósság magas, nem azért, mert a költségvetési hiány ijesztő, nem azért, mert.. A pénzközpontú világkapitalizmus keretei között ezek a rendszerválságok újabb válságok árán feltehetően még sokáig kezelhetők A válság megoldása nem mehet végbe csak állami, nemzeti, nagyrégiós vagy kontinentális keretek között, ám az univerzális vagy globális és lokális alternatívák nem képezik civilizációs diskurzus tárgyát A civilizációs diskurzushoz szükséges intézmények, fórumok nincsenek, vagy csak most jönnek létre és ugyanakkor gyakran ugyanolyan párbeszéd képtelenek, mint az általuk bírált hatalmi-rendszerek Csend nincs, de beszéd sem – miközben nem lehet tiszta lappal folytatni, de akkor merre-hogyan valamerre?
Miért nincs demokráciaelmélet?
Először is, azért nincs demokrácia-elmélet, mert nincs – klasszikus értelemben vett – demokrácia (képviseleti demokrácia); ez a torzó demokrácia elve Az új globális demokrácia-modell: a nem demokrácia, demokrácia köntösben Ez nem magyar sajátosság – ez ma globális valóság Ennek ellenére a fejlett világ ezt a felemás, korlátozott demokráciát exportálja a kevésbé fejlett vagy fejletlen országokba Közben számos progresszív tudáscsoport joggal védeni akarja a demokráciát (elvként és gyakorlatként), de nem nagyon veszi tudomásul, vagy alig érti, hogy baj van a demokráciával Nincs más lehetőség, mint annak megértése, hogy például a Tocqueville által megfogalmazott (mélyen a társadalmi, szellemi, kulturális folyamatokba ágyazott) demokrácia-modellhez képest a globális demokrácia-gyakorlat látszat-demokrácia
Miért nincs demokráciaelmélet? (2)
Folytassuk a deficit-mérleget. Másodszor, azért nincs demokrácia, mert a magyar társadalom tagjainak nagy többsége nem érti helyzetét és a nem-értés miatt már a dialógus is lehetetlen (ez megint nem magyar sajátosság) Korábban azt gondoltuk, ahol diktatúra van, ott diktatúra van, ám mára az ismerődött fel, hogy ahol demokrácia van, ott nincs okvetlenül demokrácia A szakmai gondolkodás odáig jutott el, hogy különbséget tesz erős és gyenge demokrácia között, s az erős demokrácián gyakorlatilag diktatúrába hajló rendszert és berendezkedést ért Nincs a demokráciáról átfogó jövőkép, ám ez részben annak is következménye, hogy az új globális-lokális világ belezuhant a jövőbe és a folytatásról sincs elképzelése
Kitérő: Alexis de Tocqueville
„Azt hiszem, a politikai hatalom túlzott központosítása a társadalom elsatnyulásához és hosszú távon magának a kormányzatnak az elgyöngüléséhez vezet.” „…meglepődve és elborzadva látjuk, hogy Európában minden a központi hatalom előjogainak végtelen kiterjesztésére törekszik, míg az egyéni lét fokozatosan gyengébb, alárendeltebb és bizonytalanabb helyzetbe kerül.” „Az állam magához veszi, sőt gyakran anyja karjából ragadja el a gyermeket, hogy alkalmazottaira bízza; az állam vállalja, hogy érzelmeket sugalljon, s eszméket adjon minden nemzedéknek. Az oktatásban éppoly egyöntetűség uralkodik, mint minden másban; a változatosság, akár a szabadság, napról napra fogyatkozik.” (Az amerikai demokrácia, 952, 955, 957)
Mi történik a demokráciával? (1)
A demokrácia elveit és gyakorlatait súlyosan kikezdte, hogy a demokrácia gyakran visszasüllyed a hatalmi alkuk kölcsönösen manipulált játszmaterévé (a deficit fő oka) A többpárti, parlamentáris, elvileg hatalom megosztást megtestesítő és szimbolizáló demokratikus hatalomberendezkedés nehézségekkel ugyan, de alkalmassá vált a demokráciát egyszerre vállaló és kijátszó, személyes vagy társadalmi érdeket képviselő politikai osztály (átmeneti?) legitimmé tételére Kikezdte tehát a demokráciát, hogy az emberi civilizáció (a globális társadalom) az ezredforduló előtt és után társadalmilag korlátozottan ellenőrzött, a centralizált államok által működtetett katonai, politikai, gazdasági uralmi rendszer maradt Ez az állítás igaz egy-egy államon belül és igaz az államok közötti (világhatalmi) viszonyokban Ennek ellenére az államok többsége a demokrácia minimumot egyre szélesebb körben igyekszik betartani a globális szintéren
Mi történik a demokráciával? (2)
A demokrácia elveinek finom kiiktatásával, de egyúttal kihasználásával (ez a demokrácia-paradoxon), és a demokrácia intézményrendszerének professzionális felhasználásával a különböző uralkodó érdekcsoportok gyakorolják a hatalmat Ám a finom elemzés azt is láttatja, hogy az uralom új típusú koncentrációja közben a globális, kontinentális és nemzeti hatalmak működőképessége gyengül, olykor szinte cselekvésképtelennek látszanak és legitimitásuk drasztikusan csökken (billegő állami-hatalmi rendszerek tézise) Nem világos, hogy a posztmodern politika nem lehet csak pusztán a hideg, durva érdekek rejtett érvényesítésének manipulált terepe Még akkor sem, ha a társadalom megosztottsága ma már egyáltalán nemcsak anyagi, vagyoni tőkemegosztottság; ráadásul a különböző társadalmi előnyök és hátrányok összegződnek, ám a viszonyok durvaságát tompítja, hogy nőtt az esély a személyes társadalmi emelkedésre
Globális paradigmaváltás elején
Ha a társadalom – egyaránt lokális, nemzeti, kontinentális vagy globális szinten – csak durva, különböző tőkék versengések terepe, akkor a politikai mezőben sem lehet másképpen és fordítva is Ha a civil társadalmi belső világa is anti-demokratikus, ez furcsa módon bizonyos mértékig legitimmé teszi a felső politikai-hatalmi struktúrák kvázi-demokráciáját (az íratlan alkotmány egyik alaptétele) A demokráciát szintén kikezdte tehát, hogy a társadalomban sincs törekvés a kiegyezésre, az egyensúlyra, ezt a demokrácia intézményrendszere nem tudja sem helyettesíteni, sem pótolni (az állami alatti szintek egyensúlytalanságának tézise) A globális térben azonban felgyorsult a társadalmi és szellemi paradigmaváltás, ami már a hatvanas évek eleje óta demonstrálódik; ez egyszerre egyre nyíltabb és egyre tompítottabb, eddig még nem ismert típusú „lázadás”; ma érvénytelen modell 1968-nak mint a párizsi, mint a prágai lázadása
Hova vezethet a paradigmaváltás elmismásolása?
A globális térben a politikai szint és intézményrendszer leépülése azért gyorsul fel, mert a demokratikus politikai intézményrendszer – akarva vagy akaratlanul – nem veszi tudomásul a paradigmaváltást és szisztematikusan konzerválni akarja azt a politikai berendezkedést, amelynek gyakorlata kifejezetten az uralkodó rétegeknek kedvez; Micsoda dilemma: a világ valójában demokráciát (vagy úgymond igazi demokráciát) akar, ám a létező demokrácia gyakorlata egyelőre eltorlaszolja a politikai paradigmaváltás elől az utat; Ugyanakkor a globális társadalomból Európába emigrált nem európai társadalmi csoportok gazdasági, társadalmi, lelki, vallási) kiszolgáltatottsága klasszikus lokális lázadásokat generál Egymással szembe forduló, párhuzamos jelenségek: liberális elmélet és liberális illúziók, töredezetten liberális demokrácia és torzó demokrácia liberális köntösben, liberális empátia és liberális antipátia, stb.; a liberális világrenddel nem az emberiség története ér véget, hanem egy sajátos, ipari kori liberális modell vár meghaladásra
Kitérő: civil társadalom Az Ipari Kor civil társadalom fogalmának értelmezési típusai első
Aktív, elkötelezett állampolgárok kapcsolathálózata: közösségi feladatot vállaló helyi polgárok, de a nem aktív, nem kötelezett állampolgárok nem tartoznak bele;
második
Politikai társadalom: liberális demokrácia intézménye, nyitott társadalom, politikai-hatalmi ellensúly, stb.
harma-dik Személy- és szervezet-egyesülések, önálló társadalmi szervezetek: polgári intézményesített kezdeményezések, szervezetbe tömörült állampolgárok, független szervezetek és mozgalmak, munkaadók és munkavállalók szervezetei, államot ellenőrző intézmények, non-profit szektor, stb. negyedik
Gazdasági társadalom: a piac intézménye, spontán helyi piac és vállalkozásai, gazdasági kapcsolatok kerete, stb.
ötödik
Állam és társadalom közötti közvetítő tér: társadalmi érintkezések közege, privát cselekvések tere, aktív önkéntes közvetítő szektor, stb.
hatodik
Uralommentes kommunikációs tér: állam, gazdaság által nem befolyásolt közösségi kommunikációk rendszere, stb.
hetedik
Normakép, jövőkép: civil társadalom normatív jövőképe, liberális társadalomkép, közösségi normák képviselője, stb.
Részvételi demokrácia modell
nem egyszeres önkormányzati, hanem többszörös képviselet (civil képviselők), kombinálva a strukturált párbeszéddel, majd ez továbbfejlesztve megosztott önkormányzatiság, egyúttal egyszerre részvételi és elektronikus demokrácia, az e-demokrácia és az e-közigazgatás szintén együttes fejlesztése, egyszerre szervezett és spontán, egyszerre „alulról” és „középről” szervezett a lokális demokrácia új csúcsintézménye: a magisztrátus az 56 tagú magisztrátus egyszerre helyi „parlament”, részben helyi „kormány”, s a jövő „bizottmánya”
Új valóság felé haladunk?
A demokrácia modell gyakorlatát az is átláthatatlanná teszi, hogy a posztmodern valóság, a posztmodern tudat és a posztmodern logikai tér – a világ fennálló politikai díszletei között és mögött – gyors változáson megy keresztül Ennek egyik jele az, hogy a valóság például megduplázódik Boldogabb békeidőkben az emberi civilizáció a természet mellé egy második valóságot (a második természetet) hozta létre, csakhogy néhány évtizede olyan virtuális valóságot is teremt, amit rögtön intézményesedik és megjelenik a második természet világában (család, törzs, állam, nemzet, stb.) új csoportokat és létformákat inspirálva Érdekes, hogy most válik igazán világossá: az emberi társadalom gyakorlatilag eddig is csak virtuális formában létezett Egyáltalán nem meglepő, hogy az információs kor technikáinak kihasználásával az új valóság és az új paradigma civil képviselői megjelennek globális civil érdek- és értékképviseletként A globális demokrácia modell tényleges és lassan kiürülő gyakorlata mögött tehát a globális társadalom megváltozik, átszerkesztődik, s új szereplőket kénytelen tudomásul venni
Kitérő: új valóságok, új szerkezet
A második természet tehát kibővül, vagy egy harmadik természet jön létre (a mediatizált információs-kommunikációs valóság) A klasszikus virtuális valóság is megduplázódik, akár ez is nevezhető új virtuális, vagy harmadik valóságnak, amit a média és az internet valósága testesít meg és egyúttal szimbolizál Nem csak a tényleges és virtuális valóságok kiterjedése és duplázódása játszódik le, hanem az új világszerkezet kialakulása Új univerzális-globális és egyszerre globális és lokális világszerkezet születik, amelynek van teteje és van alja (párhuzamos világegyetemek, felső és alsó tudati valóságok) Gyakorlatilag minden valóság globalizálódik, miközben a globális valóság is egyfajta virtuális valóság és egyelőre a globális valóság új típusú lokális valóságban létezik
Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (1)
A demokráciának (elvrendszerként, jog-rendszerként, intézményrendszerként) egyszerre kell differenciálódnia és egységesülnie A differenciálódás miatt szükség van globális, kontinentális, nemzeti és regionális demokráciavízióra, minden szintű jogrendszerre, és ugyanakkor szintenként eltérő intézményrendszerre Ma az új globális demokrácia elveiről, formáiról se elmélet, se gyakorlat (kivéve a részvételi demokrácia kísérleteit) A kontinentális demokrácia elmélete egyelőre lemásolja az ipari kor nemzetállami koncepcióit és döntési szisztémáit Nincs a klasszikus liberalizmust, konzervativizmust és szociáldemokráciát egyaránt meghaladó politika- és demokráciaelmélet, amely már egységesülő rendszert gondol végig és tervez meg
Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (2)
A lokális demokráciának sincs új programja, marad a 19. századi önkormányzati felfogás - maximum szerényen javított, de nem modernizált változata Fel sem vetődik az új valóságok és az új virtuális valóságok működési rendjének, demokratikus döntéshozatalainak kidolgozása A politikai gondolkodás képtelen felismerni, hogy az új globális tudás szerint egyre valószínűbb, éppen az új természettudományos kutatások alapján, hogy nincs objektív valóság, objektív anyag, avagy minden valóság a személy és kollektív tudatállapotok „terméke”. Ezért a politikai vagy hatalmi rendszereket minimum egyúttal tudat-rendszerekként is értelmezni kell A nemzeti, nemzetállami, állami demokrácia lényegileg ugyanott tart, mint a 19. században és ez ma egy új globális krízis tényező
Tudatállapot-demokrácia
Akkor viszont az érdekalapú, hatalom-központú valóságok harca tulajdonképpen csak következmény, a valódi „valóság” nem ez, avagy a demokrácia aktorai nem vagy nemcsak a politikai aktorok (érdek-aktorok), hanem a tudat-szereplők Szlogenként: egy-egy parlamenti választáson nem a politikai-gazdasági-társadalmi érdekcsoportok versengenek, hanem a különböző társadalmi tudás- és tudatállapotok, amelyek azonban nem neveződnek meg, nem szerveződnek meg, hanem inadekvát politikai pártalakulatokba kényszerülnek bele, ahol eleve nem is érzik jól magukat, vagy a pártalakulatokat észrevétlenül áthangolják valamelyik öntudatlan kollektív tudatállapot (társadalmi tudattalan) szerint Ez természetesen eddig is így volt, csak az ipari kor jól elkülönülő osztálystruktúrái, érdekviszonyai elfedték/eltakarták ezeket az összefüggéseket
Hol tartunk tehát? Miért nincs demokrácia?
1.Több valóság van, mint amiben a valóságos politikai demokrácia játszódik 2. A valóságos orientációkban, döntési késztetésekben radikálisan megnőtt a virtuális valóságok szerepe 3. A demokrácia központi terepe már nem az állami/társadalmi szint, hanem sokszintes demokrácia kellene 4. A demokrácia nemcsak a hatalmat birtokló erőcsoportok politikai képviselőinek játszmája, hanem lényegét tekintve a civil társadalmak (szintén korlátozott érdek- és értékválasztásainak) küzdelme 5. Az információs kor és a vele érkező paradigmaváltáskövetelés az elsősorban érdekalapú politikát/demokráciát negligálja 6. A társadalom, az állam, a demokrácia nemcsak racionális intézményrendszer és döntéshozatal, hanem átfogó tudás- és tudatállapotok halmaza, rendszere, amely a demokrácia elveit és gyakorlatait szükségképpen meghatározza
Lehet-e civil demokrácia?
A civil társadalom sem tudásban, sem programban (avagy se helyzet- és jövőismeretben) nincs felkészülve arra, hogy a demokráciát demokratizálja Hiába elméleti alternatíva a közvetlen demokrácia, amíg a közvetlen szerepléshez az aktorok nem készültek fel Az információs kor előbb-utóbb eljut a digitális államig, digitális közigazgatásig, azaz a tényleges állam mellett felépül a virtuális állam (tehát megduplázódik) és a döntéshozás,. döntés-végrehajtás elsősleges terepe a virtuális valóság lesz Ugyanígy a civil társadalom is megkettőzödik és létrejön a virtuális (intelligens) civil társadalom
Konklúzió
Ezzel párhuzamosan az emberiség minden szintű tudatának elege van az anyagi tőketípusok uralta civilizációból és ez előbbutóbb ki fogja kényszeríteni a demokráciaparadigmaváltást is Ha ez nem történik meg, mindössze két lehetőség van, nem a kultúrák, nem a világhatalmak háborúja, hanem az univerzális tudás- és tudatállapotok nem kevésbé gyilkos háborúja történik meg velünk Vagy: a civilizáció pusztul el és ehhez nem kell atombomba és nem kell ökológiai katasztrófa
Elméleti mérleg
A klasszikus filozófiai-teológiai megközelítések között például két ilyen megközelítés ismeretes: az exoterikus és ezoterikus elmélet A demokráciaelméletek is csoportosíthatók: exoterikus és ezoterikus demokrácia-elmélet Alternatív fogalmak: a) exoterikus: kvantitatív, anyag-központú, képviseleti, stb. demokráciaelmélet; b) ezoterikus: kvalitatív, tudatközpontú, részvételi, stb. demokráciaelmélet Az első a normál tudományból, a második a posztnormál és poszt-tudományból indul ki Az exoterikus elmélet tipikusan az ipari kor terméke, az ezoterikus elmélet létrejötte függ a tudás kor kibontakozásából Az exoterikus demokrácia-elmélet a múlt elmélete, az ezoterikus demokráciaelmélet a jövő elmélete
Az exoterikus demokrácia-elmélet
Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot funkcionális vizsgálata alapján fogalmazódik meg A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamat és ezért az objektív helyzet határozza meg a kollektív és egyéni politikai viselkedéseket Az exoterikus nézőpont nem képes belátni, hogy az un. objektív folyamatok a kollektív és egyéni tudatok (tudatállapotok) hatására mennek végbe Korlátozott valóságot tételez fel és a változásokat csak korlátozottan érti meg, holott a demokráciának elemi feltétele a helyes jelen- és jövőtudat
Az ezoterikus demokráciaelmélet
Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot szubsztanciális vizsgálata alapján fogalmazódik meg A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamatai mellett az egyének és közösségeik személyes, s kollektív szükségleteire épít Ez a demokrácia-elmélet a részvételre nem csak a jogi, hanem a társadalmi és szellemi lehetőséget is megteremti; ezt megkönnyíti a virtuális valóság megkettőződése, Ha a jövő társadalma alapvetően tudás- és tudatközpontú társadalom lesz, akkor a demokrácia és intézményei alapvetően a tudás- és a tudat (posztipari) rendszerei lehetnek
21. század első felének globális demokrácia modellje
Ismét új globális demokrácia modell szükséges – az új valósághoz és az új ideákhoz kötve Az új modellt csak társadalmilag is támogatott értékkonszenzuson alapuló ezoterikus demokrácia-elmélet fogalmazhatja meg Ez egyfelől egy olyan modell lehet, amely egy komplex, összetett demokrácia-mátrix, horizontálisan és vertikálisan (demokrácia-mátrix elve) Másfelől ez a modell nem szolgálhatja csak a társadalmi előnyöket ötvöző társadalmi (uralkodó) csoportok és kiszolgáló rétegeinek érdekét (civil demokrácia elve) A torzó kvantitatív demokráciából nem lehet továbbra lépni valamilyen kvalitatív demokráciába csak törvénykezés vagy állam-modernizálás segítségével Új demokrácia modellnek és gyakorlatnak egyaránt feltétele és következménye az új demokrácia-tudat
A jövő demokrácia forgatókönyvei
A legvalószínűbb a globális liberális demokrácia modell széleskörű megkérdőjelezése; különösen akkor, ha a modell nem hajlandó beépíteni a harmadik világ hagyományait és szükségleteit; Valószínű, de nem garantált, hogy a fejlett (első) világ államainak belső válságai, akaratai, civil társadalmi felismerései lassú evolúciót kikényszerítenek A globlokál világ természete, a civilizáció egységesülő tendenciája, az új tudomány (és új tudás) elterjedése és az átfogó paradigmaváltás követelése felgyorsíthatja az evolúciót Ha bármilyen típusú világkatasztrófa következik be, az várhatóan nagy áttöréseket hozhat A döntő elem az emberi civilizáció tudatállapotának a változása lehet Módszer: egyelőre nincs lehetőség globális új modellre, csak tudatos politikai-társadalmi rész-kísérletekre (Porto Allegre)
Az embrionális Aba-modell
Új típusú – legitim felhatalmazású - részvételi demokrácia modell kidolgozása Az önkormányzati képviselők mellett civil képviselők rendszere és a civil képviselők tanácsa Gazdasági, civil szervezeti, egyházi képviselet felállítása Abai Magisztrátus megalakulása a felsorolt öt csoportból Jogilag átadott önkormányzati kompetenciák és a helyi döntéshozás magasabb szintre emelése Átfogó, hosszú távú jövőkép Abáról és a térségről Írásos társadalmi szerződés (strukturált párbeszéd) az önkormányzat (+magisztrátus) és a helyi polgárok családjai között Első lépésben intenzív felkészítés a magisztrátus tagjainak és más érdeklődőknek A részvételi demokrácia kombinálása az e-demokráciával és a közösségi pénz bevezetésével Az abai modell kiterjesztése Fejér megyére és több kistérségre
Köszönöm a figyelmet! Varga Csaba www.vargacsaba.hu www.strategiakutato.hu www.inco.hu www.metaelmelet.hu www.arcafolyoirat.hu
