AZ ÖTLET PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK

Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek motivációinak vizsgálata Készítette: Bartal Anna Mária a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány Az Önkéntes Motivációs Leltár (Volunteer Motivation Inventory) hazai adaptálása és kísérleti alkalmazása NCA-NK-09-B-0357 pályázata keretében

___________________________________________________________________________

AZ ÖTLET –PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA

készítette: Bartal Anna Mária

A KÓRHÁZI ÖNKÉNTES SEGÍTŐ SZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY

ÖNKÉNTES MOTIVÁCIÓS LELTÁR (VOLUNTEER MOTIVATION INVENTORY) HAZAI ADAPTÁLÁSA ÉS KÍSÉRLETI ALKALMAZÁSA

NCA-NK-09-B-0357

PÁLYÁZATA KERETÉBEN

2010. június 20.

1


___________________________________________________________________________ BEVEZETÉS Az elmúlt 20 évben a társadalmi-gazdasági változások hatására az önkéntesség jelentése is átértékelődött és elnyerte igazi tartalmát: önként, fizetség nélkül, valamilyen fajta közjó elállításáért – formális vagy informális keretek között – végzett tevékenységgé vált. Magyarországon valójában 2001-től, az ENSZ által meghírdetett Önkéntesek Évétől, számíthatjuk a hazai önkéntesség fellendülését, terjedését, valamint a társadalmi és közfigyelem élénkülését. A nonprofit szervezeteknél önkéntes tevékenységet végzők száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – 1995 és 2007 között – 500 ezer és 312 ezer fő között mozgott. A legutóbbi, 2008-as Európai Értékrend Vizsgálat szerint – a bejegyzett és nem bejegyzett szervezetek számára önkéntes tevékenységet végző – önkéntesek száma meghaladta a 900 ezer főt (Bartal 2009). A hazai önkéntesség társadalmi elismertetésének folyamatában fontos lépés volt a 2005. évi LXXXVIII. törvény, a közérdekű önkéntes tevékenységről, illetve az, hogy létrejött az önkéntes tevékenységeket koordináló intézményhálózat. Nemcsak az önkéntesség, hanem az önkéntesekkel foglalkozó szervezeti munka is jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt húsz évben. Míg kezdetben az önkénteseket foglalkoztató szervezetek szakmai-módszertani tevékenységét a „csinálva tanulás“ jellemezte, az elmúlt, közel tíz esztendőben elindult egy professzionalizáltabb önkéntes-menedzsementi munka is (lásd: Sikeres önkéntes programok a gyakorlatban, ÖKA, 2005). Ezzel párhuzamosan

mind

elfogadottabbá

vált

az

önkéntesmenedzsment

tréning-

vagy

tanfolyamjellegű oktatása is az önkénteseket foglalkoztató szervezetek körében. Az elmúlt húsz évben két nagyobb felmérés (Czakó et al 1995; Czike-Kuti 2006) és több tanulmány (Péterfi, 2002; Czike-Bartal, 2005) is készült a hazai önkéntesség helyzetéről és az önkéntesek motivációiról. Ezek a teoretikus vagy leíró, illetve esetelemző tanulmányok nagyon fontos eredményekkel gazdagították a hazai önkéntesség helyzetének, problémáinak feltárását. A pályázati program megvalósítását mindezen eredmények mellett, az alábbi okok tették szükségszerűvé: •

A hazai önkéntesmenedzsment gyakorlata és oktatása jelenleg inkább szervetközpontúként és kevésbé önkéntes-központúként jellemezhető. A kutatási program

2


___________________________________________________________________________ segítségével egy olyan motivációkra alapozott önkéntesmenedzsment alapjait kívántuk lerakni, aminek középpontjában az önkéntes áll az ő sajátos motivációival, attitűdjeivel és elvárásaival, különös tekintettel a toborzásra és a foglalkoztatásra. •

Az önkéntesek motivációinak kutatása nem ismeretlen terület a hazai önkénteskutatásban, de valójában nagyon keveset tudunk az önkéntesek demográfiaitársadalomstatisztikai

jellemzői

vagy

éppen

tevékenységterületek

szerinti

motivációiról. Márpedig az önkéntes-menedzsmentben az önkéntesek rekrutációjánál, elhelyezésénél és megtartásánál rendkívül fontos lenne mind a potenciális, mind pedig a már önkéntes munkát végzők motivációinak ismerete, mint kiegészítő módszer és eszköz. •

Végezetül pedig a teoretikus – a „hagyományos“ és „új“ önkéntesség – kategorizációk nem nyújtottak az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára olyan, jól kézzel fogható módszereket, amelyekkel önkénteseik motivációt ténylegesen is mérni tudták volna. Egy önkéntesmotivációkat mérő vizsgálati módszer segítségével ugyanis a szervezetek testre szabottabb és célzottabb üzenetekkel tudnák önkénteseiket megtalálni, továbbá számukra megfelelő tevékenységeket nyújtani, valamint olyan atmoszférát biztosítani, amelyben az önkénteseik elégedettek és nagyobb számban, hosszabb távon is vállalják az önkéntességet.

A pályázati programban összesen 11 szervezet (Kalamáris Ifjúsági Egyesület - Nyíregyháza, SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület - Szeged, Szikra Alapítvány - Miskolc, Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület-Veszprém, Félúton Alapítvány- Budapest, Zöldhíd Alapítvány-Pécs,

Kórházi

Önkéntes

Segítő

Szolgálat

Alapítvány,

Magyar

Máltai

Szeretszolgálat-Szombathely, Pangea Egyesület-Vác, Szépművészeti Múzeum Önkéntes Programja-Budapest, Otthonsegítünk Alapítvány (három budapesti és hét vidéki – székesfehérvári, budaörsi, pécsi, ajkai, monori és esztergomi és gyöngyösi – csoportja) vett részt. A résztvevő szervezetek körében az önkéntesek foglalkoztatási sajátosságaiból következően két nagy csoportot tudtunk megkülönböztetni: •

az egyik csoportot az ÖTLET-program koordináló szervezetei alkották, úgy mint: Kalamáris Ifjúsági Egyesület - Nyíregyháza, SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület - Szeged, Szikra Alapítvány - Miskolc, Csalán Környezet- és

3


___________________________________________________________________________ Természetvédő Egyesület-Veszprém, Félúton Alapítvány- Budapest, Zöldhíd Alapítvány-Pécs, Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány-Budapest. A program egyik fő eredményének tartjuk, hogy az önkéntesek ezen csoportjának1 motivációiról is adatokkal szolgálhatunk. A kérdőíves vizsgálat idején zárultak a 2009. évi ÖTLETprogramok, így az eredmények a program végeztével mérhető önkéntesmotivációkat tükrözik. •

A résztvevő szervezetek és önkénteseik másik csoportját azon szervezetek és önkénteseik alkották, amelyek és akik nem voltak érintettek az ÖTLET-programban, ezek pedig a következők voltak: Magyar Máltai Szeretszolgálat-Szombathely, Pangea Egyesület-Vác,

Szépművészeti

Múzeum

Önkéntes

Programja-Budapest,

Otthonsegítünk Alapítvány (három budapesti és 7 vidéki – székesfehérvári, budaörsi, pécsi, ajkai, monori, gyöngyösi és esztergomi – csoportja) valamint a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat-Budapest. A válaszadó 311 önkéntes 64 százaléka egyészségügyi-szociális, 17 százaléka kulturális, 14 százaléka környezetvédelmi, 5 százaléka oktatási, szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységet.2 Közülük 104 fő (33 százalék) valamely ÖTLET-program szervezeténél, míg 207 fő (67 százalék) nem-ÖTLET-programban résztvevő szervezeteknél végzett önkéntes munkát, őket tekintettük a „klasszikus“ önkéntesek mintájának. Az ÖTLET-program szervezetei által kordinált önkéntesek megoszlása az alábbiak szerint alakult: Kalamáris Ifjúsági Egyesület – Nyíregyháza: 18 fő; SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület – Szeged: 16 fő; Szikra Alapítvány – Miskolc: 19 fő; Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület-Veszprém: 13 fő; Félúton Alapítvány- Budapest: 18 fő; Zöldhíd Alapítvány-Pécs: 10 fő; Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány: 10 fő. Jelen tanulmány szerkezetileg négy fő részből áll. Az első részben ismertetjük az önkéntesmotivációk vizsgálatával foglalkozó hazai és nemzetközi kutatási eredményeket. Ezt követően bemutatjuk az Önkéntes Motivációs Leltár (VMI) adaptálását és ismertetjük a

1

A szakirodalomban igen nagy vita van a tekintetben, hogy az ilyen – különleges ösztönzökkel támogatott – programokban résztvevők valójában inkább „kvázi“ önkénteseknek tekinthetők, mint „valódi“ önkénteseknek (Wilson 2000). Ugyanis ez esetben sokkal inkább a tevékenység egyéni haszna a domináló mintsem az önként, fizetség nélküli, közjó előállítása. Lásd erről bővebben a következő fejezetet. 2 Ezek az adatok a programban résztvevő és koordináló szervezetek adatai.

4


___________________________________________________________________________ magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív kidolgozását. A tanulmány harmadik része a magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív felvételének eredményeit mutatja be, részletesen elemezve a vizsgálatban részt vevő ÖTLET-program önkénteseinek demográfiai-társadalomstatisztikai jellemzőit, valamint motivációit korcsoportok és program-szervezetek szerint. Végezetül a tanulmány negyedik részében az eredmények összefoglalásaként felvázoljuk a motivációkra alapozott önkéntesmenedzsmenti munka lehetőségeit a vizsgálati csoportban.

I. AZ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI VIZSGÁLATOK TÜKRÉBEN

A téma bevezetéseként szükségszerűen át kell tekintenünk az önkéntesség fogalmát, mivel mind a szervezetek szintjén, mind pedig a szakmai körökben többfajta meghatározás és értelmezés is használatos. Magyarországon az önkéntesség legelterjedtebb értelmezése az ENSZ 2001-ben kiadott definícióján alapul. Az ENSZ az Önkéntesek Nemzetközi Éve alkalmából kibocsátott jelentése3 – azzal a céllal, hogy elősegítse, elismertesse, ösztönözze és elterjessze az önkéntességet – három specifikus pontban határozta meg az önkéntesség jellemzőit. • Először is, az önkéntes tevékenységet nem elsősorban anyagi ellenszolgáltatásért végzik, noha a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető. • Másodszor, a tevékenységnek önkéntesnek kell lennie, azaz a személy belső indíttatásából, szabad akaratából végzi azt (…). • Harmadszor pedig, a tevékenység más személy vagy a társadalom hasznára irányul, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is (United Nation Volunteers Report, 2001). Ezen definíciós bázis alapján a jelentés az önkéntes tevékenységek négy fő csoportját határozta meg: kölcsönös segítés vagy önsegítés; mások számára történő jótékonyság vagy szolgáltatás; részvétel vagy polgári elkötelezettség; képviselet és kampány. Az ENSZ-dokumentum az önkéntesség normatív meghatározására törekedett. Jellemzője, hogy az addigi szakmai-tudományos kutatásokon alapul, a költségek elismerése terén némileg „megengedő“, illetve elismeri azt, hogy a közjó haszna mellett az önkéntes „önérdeke“ is 3

United Nations Volunteers Report prepared for UN General Assembly Special Session on Social Development. Geneva: February 2001.

5


___________________________________________________________________________ fontos tényezője az önkéntességnek. A tágabb definíciós bázisú meghatározások közé sorolható, mivel a szervezeti kritériumot – az önkéntességnek szervezetett keretek között kell folynia – nem veszi fel definícióba, így nem tesz különbséget a formális és az informális önkéntesség között. A hazai önkéntességben mérvadó szervezet, az Önkéntes Központ Alapítvány honlapján olvasható önkéntesség definíció egyfelől, ötvözi az önkéntesség kritériumait annak leíró jellemzésével, másfelől társadalmi erőteljesen hangsúlyozza annak társadalmi hasznát is. A harmadik személy számára történő, vagy a közjó előállítását szolgáló feltétel indirekten jelenik meg ebben a megfogalmazásban, míg a „szervezeti“-feltétel beemelésével az úgynevezett „szűkebb“ definíciós bázison alapul. [Az önkéntesség] “olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat nonprofit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek, vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.“4 A 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről, nem határozza meg tételesen az önkéntességet, fókuszában a fogadószervezet és – a meghatározott tevékenységi körben – az ellenszolgáltatás nélkül végzett munka feltételeinek megszabása áll. Az önkéntest, a tevékenységvégzés miatt, a cselekvőképesség szempontjából közelíti meg, azaz: önkéntes lehet a) a cselekvőképes személy, b) a korlátozottan cselekvőképes személy, c) a tizedik életévét betöltött, kiskorúsága miatt cselekvőképtelen személy.

4

http://www.onkentes.hu/alap.php?inc=dsp&menu_id=1

6


___________________________________________________________________________ A szakmai-tudományos meghatározások az elmúlt húsz évben itthon is folyamatosan finomodtak és egyre differenciáltabbá váltak. Ebben nagy szerepet játszott a külföldi és hazai kutatási eredmények integrálása és nem utolsó sorban az Önkéntesek Nemzetközi Éve, 2001ben. Tulajdonképpen ez az esemény az egyik gyújtópontja volt a hazai önkéntesség fejlődésének és az önkéntességről való társadalmi, tudományos-szakmai gondolkodásnak. Az 1993-as „Lakossági adományok és önkéntes munka“ című kiadvány még viszonylag tág feltételek között értelmezte az önkéntességet: „önkéntes munkának (…) a rokonsági és baráti körbe nem tartozó személyeknek és szervezeteknek nyújtott ingyenes segítséget tekintettük“ (Czakó et al. 1995:7) Tausz 1996-os tanulmányában a tevékenység önkéntes és nem anyagi haszonszerzésből történő jellegét emeli ki: „az ilyen tevékenységre vállalkozó egyén saját akaratából, belső indíttatásából cselekszik, a tevékenységet nem pénz vagy megélhetésének biztosítása motiválja (Tausz 1996:397). Az „Önkéntesek és nonprofit szervezetek – az önkéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntesek foglalkoztatásában“ c. kötetben Czike és Bartal 2005-ben már az ENSZ által használatos definíciót alkalmazták az önkéntesség értelmezésére, illetve a tágabb értelmezésű önkéntes tevékenység kifejezést használták. Czike és Kuti 2006-ban megjelent „Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció c. könyvükben az ENSZ által adott definíció leíróbb formáját használják, hangsúlyozva annak tevékenyég jellegét és társadalmi hasznosságát: „az önkéntességet (…) olyan önkéntesen végzett tevékenységként írjuk le, amelyért végzője nem fogad el ellenszolgáltatást, és amelyet önmaga és családja esetleges hasznán túl elsősorban más személyek, társadalmi csoportok, a közösség épülése érdekében végez (Czike-Kuti 2006:13). A vizsgálat az önkéntességet az alábbi kritériumok szerint értelmeztük: • olyan tevékenység, amelyet nem ellenszolgáltatásért végzik, noha a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető. • a tevékenységnek önkéntesnek kell lennie, azaz a személy belső indíttatásából, szabad akaratából végzi azt, • a tevékenység más személy vagy a társadalom hasznára irányul, bár köztudott, hogy haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is,

7


___________________________________________________________________________ • tervezett segítés (planned helping), mivel az önkéntesek kinyilvánítják akaratukat, és elkötelezettségüket, hogy másokon segítsenek, amire a szabadidejükből áldoznak időt (Clary és munkatársai,1998:1517) és végezetül pedig • szervezett keretek között kell folynia (Wilson (2000:216). I.1. Az önkéntesség és az önkéntesek motivációnak vizsgálata Magyarországon 1993-2007 Magyarországon a civil-nonprofit szervezeteknél önkéntes munkát végzők számát a Központi Statisztikai Hivatal 1995 óta tartja nyilván. Az adatok bemutatása előtt fontos leszögezni, hogy ez a nyilvántartás dolgozik a legszűkebb definíciós bázissal, hiszen csak a bejegyzett, jogi státusszal rendelkező civil-nonprofit szervezetek önkénteseiről ad számot a szervezetek önbevallása alapján. Az idősoros adatok – 1995 és 2007 között – azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban az önkéntesek száma rendkívül hektikusan, 500 ezer és 312 ezer fő között változott Magyarországon. Mivel azt önkéntesek számára vonatkozó kérdések az éves felmérésekben többször változtak, ezért nem lehet egyértelmű trendként értelmezni az adatokat (Czike-Kuti, 2005:201-207). Az adatok alapján megállapítható, hogy az ezredfordulót követő három évben csökkent az önkéntesek száma, míg 2007-ben ismét emelkedett, 472.353 főre, amikor is a 62.407 nonprofit szervezet 61 százaléka foglalkoztatott önkéntest. 1995-ben még 506.142 fő, 2000-ben már csak 408.237, míg 2003-ban ennél is valamivel kevesebb, 404.118 fő önkéntes volt.

2007-ben a legtöbb önkéntes (az összes önkéntes 18,8 százaléka) a szabadidős-hobbi, valamint közbiztonság védelmére létrejött (10,9 százalék), illetve a kulturális (10,5 százalék), sport (10,2 százalék) és a szociális (10 százalék) szervezeteknél végzett önkéntes munkát.5 Ezek alapján megállapítható, hogy a magyar önkéntes szektort a szabadidő-sport, kulturális tevékenységek jellemzik leginkább, míg új fejleménynek tekinthető a közbiztonság védelmére

5

Nonprofit szervezetek Magyarországon 2007. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal 2009:164.

8


___________________________________________________________________________ létrejött szervezeteknél dolgozó önkéntesek számának emelkedése, amely minden bizonnyal tükrözi a települések közbiztonságában beállt kedvezőtlen változásokat. Az 1993-as és 2004-es reprezentatív vizsgálatok eredményei. Az elmúlt húsz évben két alkalommal – 1993-ban és 2004-ben – mérték fel a Magyarországon a magánszemélyeknek és szervezeteknek önkéntes munkát végzők számát.6 A kutatások alapját az önkéntesség tágabb értelmezése jelentette, hiszen önkéntes munkának tekintettek minden, a közvetlen hozzátartozókon kívüli segítést. Az 1993-as vizsgálat 14 833 véletlenszerűen kiválasztott 18 éven felüli személy megkérdezésén alapult, míg a 2004-es vizsgálatban 5000 fő, véletlenszerűen kiválasztott, 14 éves és idősebb korú népesség vett részt. 1993-ban a magánszemélyeket és szervezeteket önkéntes munkával segítők összes száma 1.726.778 fő volt (a teljes népesség közel 17 százaléka), míg 2004-ben ez a szám megduplázódott 3.474.731 főre (a teljes népesség 34 százalékára). 1993-ban magánszemélyeket 1.244.106 fő (a vizsgált népesség 12%-a), szervezeteket 482.672 fő önkéntes (a vizsgált népesség 5%-a) segített. Ugyanezek adatok 2004-ben a következők voltak: magánszemélyeket 2.553.413 fő (a vizsgált népesség 25%) szervezeteket 921.318 fő (a vizsgált népesség 9%) segített önkéntes munkával.

A két felvétel alapján a tipikus magyarországi önkéntes társadalomstatisztikai jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok azt mutatják, hogy az eltelt 10 év alatt az önkéntes munkát végzők többsége a házasokból és az egyedülállókból került ki, a 31-50 éves korosztályban, a gyermekes családokban, koncentrálódott, valamint a vallásosak nagyobb valószínűséggel végeztek önkéntes munkát. Továbbá, a nagyobb jövedelem és a civilnonprofit szervezeti tagság növeli az önkéntes munkavégzés valószínűségét.

6

Lásd: Czakó Á., Harsányi L., Kuti É., Vajda Á. 1995: Lakossági adományok és önkéntes munka. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, illetve Czike, K., Kuti É., 2005: Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek. Gyorsjelentés a 2004-es felmérés eredményeiről. Budapest: Önkéntes Központ Alapítvány, Nonprofit Kutatócsoport.

9


___________________________________________________________________________ 1. táblázat A „tipikus magyar önkéntes“ társadalomstatisztikai jellemzői az 1993-as és 2004-es reprezentatív önkéntesmunka-felmérések alapján Társadalomstatisztikai 1993 2004 jellemzők Nem főként férfi főként férfi Életkor 21-50 31-50 Családi állapot Házas házas vagy hajadon/nőtlen Gyermekek száma leginkább 2-3 Leginkább 1-3 Iskolai végzettség Felsőfokú középiskolai, felsőfokú Foglakozás vezető, beosztott értelmiségi beosztott értelmiségi Település Község, főváros község, főváros Vallásosság minden harmadik önkéntes minden második önkéntes vallásos vallásos Forrás: Czakó, Harsányi, Kuti, Vajda 1995. illetve Czike, Kuti, 2005. alapján

Míg 1993-ban az önkéntesek munkavégzése főként az egyházi-vallási tevékenységekhez, a kultúrához és a szociális területhez kapcsolódott, addig 2004-ben továbbra is az egyházivallási tevékenységek szerepeltek az első helyen, de ezt a sport-szabadidős, az egészségügyi ellátás, szociális tevékenység, valamint a kulturális területek követték. A 2008-as Európai Értékrend Vizsgálat (EVS) eredményei. A kutatásban a 18 évnél idősebb magyar népesség 1500 fős reprezentatív megkérdezése alapján – a teljes körűvé tett adatok szerint – a vizsgált népesség 10,8 százaléka, 901.545 fő (közülük 472.624 férfi és 428.921 nő) végzett 2008-ban szervezetek számára önkéntes munkát. Az EVS korábbi adatfelvételeinek eredményei szerint megállapítható, hogy az önkéntesek aránya csökkent a népességben, hiszen 1991-ben még a 18 évnél idősebb népesség 16,4 százaléka, míg 1999-ben pedig 14,8 százaléka mondta azt, hogy végzett önkéntes munkát. Az Európai Értékrend Vizsgálat önkéntesség értelmezése az eddigi vizsgálatok között helyezhető el, ugyanis tágabban értelmezi az önkéntességet, mint a Központi Statisztikai Hivatal adatfelvétele, mivel általában a szervezeteknek végzett önkéntes munkát vizsgálja. A szervezeteknek végzett önkéntes munka történhet jogilag bejegyzett és nem bejegyzett szervezetnél. Az 1993-as és a 2004-es önkéntes felmérésekhez képest azonban szűkebb definíciós bázissal dolgozik az Európai Értékrend Vizsgálat, mivel az informális önkéntességet nem tekinti a kutatás tárgyának. A következő táblázatban a különböző hazai önkéntes vizsgálatok közötti definíciós különbségeket és ebből következően az eltérő önkéntes-számokat mutatjuk be.

10


___________________________________________________________________________ 2. táblázat A hazai önkéntes-vizsgálatok jellemzői az 1990-es évektől 1995-től 1993. 2004. 2008. Központi Czakó et al. Czike-Kuti EVS Statisztikai Hivatal az önkéntesség Legszűkebb Tág legtágabb köztes értelmezése Minta csak a jogi Magán magán jogi és nem jogi formával személyeknek és személyeknek és formával rendelkező szervezeteknek szervezeteknek rendelkező szervezetek önkéntes munkát önkéntes munkát szervezeteknek önbevallása végző 18 éven végző 14 éven önkéntes munkát alapján felüli népesség felüli népesség végző 18 éven véletlenszerű - véletlenszerű felüli népesség – megkérdezés megkérdezés reprezentatív alapján alapján megkérdezés alapján Önkéntesek száma 472.353 fő 1.726.778 fő 3.474.731 fő 901.545 fő (2007) a felnőtt népesség a 14 éven felüli a felnőtt népesség a népesség 5%-a 17%-a népesség 40%-a 11%-a Forrás: Bartal (2009)

Az Európai Értékrend Vizsgálat eredményeinek elemzése alapján (Bartal 2009) megállapítható vált, hogy a szervezeteknél önkéntes munkát végző tipikus önkéntes: • • • • • • • • •

inkább férfi, 36-55 év közötti vagy kisebb részt 18-25 éves, házas vagy egyedülálló, átlagosan két gyermeket nevel vagy gyermektelen, leginkább érettségizett vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, jelentős részének fizetett főállása van, vagy pedig nyugdíjas, illetve tanuló, többsége havi 125-300 ezer forint jövedelemből él, leginkább vagy 5000 fő alatti vagy 100.000 fő feletti településen él, és szignifikánsan magasabb körükben a vallásosak aránya.

A bejegyzett és nem bejegyzett szervezeteknél önkéntes munkát végzők többsége a tradicionális önkéntes hagyományokkal rendelkező sport-szabadidős, oktatási-kulturális valamint egyházi-vallási szervezeteknél vállalt önkéntes munkát. A preferált önkéntességi területek a korábbi felvételeknek megfelelően alakultak, de az adatok szerint magasabb volt a helyi közösségi szervezeteknél és alacsonyabb a szociális szervezeteknél dolgozó önkéntesek arányai. A részletes eredmények alapján úgy tűnt, hogy vannak férfi, illetve női önkéntesek által dominált tevékenységi terültek, illetve életkori csoportonként is felfedezhető volt némi specifikusság az önkéntesség terepei között. Az irodalmi adatokkal egyezően, jellemző volt a

11


___________________________________________________________________________ vizsgált önkéntesek csoportjára az is, hogy a kistelepüléseken élő önkéntesek esetében a professzionális szolgáltatások hiánya, a nagyobb településeken a széles önkéntességi lehetőségek, míg a középkorosztályt családi élethelyzete, illetve a magasabb iskolai végzettségűeket és a nyugdíjasokat a közjóért való tenni akarás involválja nagy valószínűséggel az önkéntes munka felé. Az elemzés fontos megállapítása volt, hogy önkéntesnek lenni minden valószínűséggel nagyobb társadalmi érzékenységgel, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok iránti fokozottabb figyelemmel jár. Az eredmények szerint egyfelől, azokat a fiatal és 46-55 év közötti férfiakat és középkorú nőket, akik szabadidejűkben valami újat akarnak tanulni nagyobb valószínűséggel találjuk meg az önkéntesek, mint a nem-önkéntesek között. Másfelől a társas kapcsolatok építése inkább a 46-55 éves önkéntes nőkre volt jellemző. A fentebbi adatokkal összefüggésben azt találta a vizsgálat, hogy egyrészt a fiatal férfi és a 36-35 év közötti önkéntes nők önkéntességében nagy szerepet játszanak a társadalmi értékek és a társadalomért érzett felelősség, másrészt azok a fiatal férfiak és 18-55 év közötti nők, akik számára fontos az önmegvalósítás, a kezdeményezőkészség, nagyobb valószínűséggel önkéntesek. A hazai önkéntesek motivációi a korábbi kutatások alapján. Az önkéntes motivációk vizsgálata a hazai önkéntes-kutatások egyik sajátos területét jelentik – részben azzal a céllal, hogy teoretikusan leírják és értelmezzék az önkéntesek motivációinak jellemzőit, és ezt összevessék demográfiai-társadalmi jellemzőkkel, részben pedig, hogy kapcsolódjanak a nemzetközi kutatási trendekhez. A témában végzett első jelentősebb elemzés (Czike – Bartal 2005:28-29) a szervezetekhez kötődő önkéntesek motivációi alapján három hipotetikus csoportot különböztetett meg: a régi, az új, és a vegyes típusú önkéntességet. Módszertanilag a heurisztikus csoportosítás alapját nyolc kategória képezte, melyekből a 150 megkérdezett önkéntesnek a három legjellemzőbbet kellett kiválasztania. A nyolc kategória – a szegényeken való segítés, a vallás, hit fontossága, az erkölcsi kötelesség, a közösséghez tartozás, tapasztalatszerzés, a kihívás, szakmai fejlődési lehetőség, a szabadidő hasznos eltöltése, és az új barátok szerzése – közül az első négy kategóriát a régi típusú önkéntesség, míg a további négyet az új típusú önkéntesség motivációs jellemzőiként sorolta be Czike Klára. Amennyiben az önkéntes motivációi mind a

12


___________________________________________________________________________ régi, mind az új típusú motivációs kategóriákból is tartalmazott válaszokat, akkor azokat vegyes típusúnak értékelte (Czike – Bartal 2005:35). A szociális szervezetek körében mért eredmények szerint a régi típusú önkéntesség motivációi a 35 év feletti, házas, több gyermekkel rendelkező magasabb iskolai végzettségű nőkre, míg az új típusúé a 26 év alatti, egyedülálló, gyermektelen férfiakra és nőkre volt inkább jellemző. A szervezeti szintű eredmények azt mutatták, hogy a régi típusú önkéntes motivációk főként az adományozó szervezetek, míg az új típusúak az állam/önkormányzatközeli szervezetek, valamint a vegyes típusúak a bázisközeli szervezetek önkéntesei körében voltak regisztrálhatóak (Czike – Bartal 2005:94-95). Egy másik kutatásban az ifjúsági önkéntesek egy sajátos csoportjának, az önkéntes gyakornokok, motivációit két faktor szerint – értékalapú (régi típusú) és érdekalapú (új típusú) önkéntesség – vizsgálták (Hegyi – Horváth – Kmetty – Molnár 2006). A kvalitatív módszerekkel végzett kutatás az ifjúsági önkéntességen belül megkülönböztet altruista és szakmai önkénteseket, míg az önkéntes gyakornokokat olyan önkéntesekként írták le, akikre egyaránt jellemző az altruizmus és a szakmai motivációk. A lakossági adományozást és az önkéntes tevékenységet felmérő 2004-es országos – a 14 évnél idősebb népességre kiterjedő – reprezentatív kutatásban (Czike – Kuti 2006) az önkéntesség motivációnak mérésére már 18 állítás szerepelt, amelyeket az egyetértés és az egyet nem értés szerint 5 pontos Likert-skálán kellett értékelnie a válaszadóknak. Czike Klára finomította a korábbi motivációs kategóriák elnevezéseit, így itt már hagyományos és új típusú önkéntességről tesz említést. A 18 motivációs kategóriából az eredmények szerint a hagyományos típusú önkéntességet leginkább olyan motivációk jellemezték, mint: • • • • •

a jó érzés segíteni (89 százalék), továbbá a családi indíttatás (60 százalék), a közösséghez kapcsolódás (54 százalék), illetve az ismerősök példája (39 százalék), valamint a hála érzése (34 százalék).

Ezzel szemben az új típusú önkéntesség főként • • • •

az egy konkrét cél elérése (54 százalék), a szabadidő hasznos eltöltése (52 százalék), a tapasztalatszerzés (46 százalék), valamint az önismeret (35 százalék), illetve 13


___________________________________________________________________________ • a szakmai fejlődés (28 százalék) és • a jó munkahely lehetősége (4 százalék) motivációs kategóriáival volt leírható (Czike – Kuti 2006:45). Az önkéntes motivációk demográfiai-társadalomstatisztikai változók szerinti vizsgálata azt mutatta, hogy az új típusú önkéntesség motivációit leginkább kor szerint (21-60 éves korosztály) lehet meghatározni, míg a nem és az iskolai végzettség alapján markáns összefüggés nem volt kimutatható a reprezentatív mintában. A hagyományos típusú önkéntességhez sorolt motivációkat főként a 35 év feletti és az alacsony iskolai végzettségű válaszadók körében találták jellemzőnek. Összességében megállapítható, hogy az eddigi, hazai önkéntesmotivációs kutatások •

noha több tényező mentén vizsgálták, de alapvetően két dimenziós megközelítést alkalmaztak az önkéntesek motivációjának értelmezésekor. Ahogy azonban a nemzetközi motivációs-kutatások eredményeiből is láthatjuk majd, az önkéntesek motivációi nem ragadhatók meg teljességgel csak több dimenziós vizsgálatok alapján.

•

Továbbá, heurisztikus megközelítésekből táplálkoztak, és ráadásul – ahogy Czike Klára is megállapítja – „az új és hagyományos típusú önkéntesség…csak részben (volt) igazolható a reprezentatív mintán“ (Czike – Kuti 2006:48).

•

Ugyanakkor a teoretikus – a hagyományos és új motivációk – kategorizációk nem nyújtottak az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára olyan, jól kézzel fogható módszereket, amelyekkel önkénteseik motivációt ténylegesen is mérni tudták volna.

•

Márpedig,

az

önkéntes-menedzsmentben

az

önkéntesek

rekrutációjánál,

elhelyezésénél és megtartásánál rendkívül fontos lenne mind a potenciális, mind pedig a már önkéntes munkát végzők motivációinak ismerete, mint kiegészítő módszer és eszköz. Ugyanis, ennek felhasználásával a szervezetek testre szabottabb és célzottabb üzenetekkel

tudnák

önkénteseiket

megtalálni,

továbbá

számukra

megfelelő

tevékenységeket nyújtani, valamint olyan atmoszférát biztosítani, amelyben az önkénteseik elégedettek és hosszabb távon is vállalják az önkéntességet.

14


___________________________________________________________________________ I.2. A nemzetközi önkéntesmotivációs kutatások eredményei A nemzetközi önkéntesmotiváció-kutatások három korszakát lehet megkülönböztetni. Míg kezdetben, az 1970-80-as években, az önkéntes-motivációk vizsgálatát főként pszichológiai megközelítésből vizsgálták, addig a 90-es évektől kezdve egyre inkább az interdiszciplináris kutatások váltak uralkodóvá, amelyek ötvözték a pszichológiai, szociálpszichológiai és főként a szervezetszociológiai kutatások eredményeit. Ezzel összefüggésben módszertanilag is egyre standardizáltabbá vált az önkéntes-motivációk kutatása: egyfelől a motivációs faktorok kialakításában, másfelől a két- vagy háromdimenziós motivációs modellek helyett mind inkább multifaktoriális modellekkel írták le az önkéntesek motivációs bázisát. Jellemző volt továbbá, hogy kezdetben kismintás, egy-egy speciális önkéntescsoportra vagy szervezetre irányultak a motivációs vizsgálatok – azaz nagyítón keresztül szemlélték a vizsgálandó jelenséget –, és főként az önkéntesek önmeghatározását vették alapul. A későbbiek során – a kaleidoszkópikus nézőpont jegyében – már nagymintás, különböző tevékenységi területeken dolgozó önkéntesek, kérdőíves megkérdezése vált dominánssá. Az önkéntes motivációk több faktoros mérése először a Clary és munkatársai (1992;1998) által kidolgozott a Volunteer Functions Inventory (VFI) alkalmazásával történt, amely új fejezetet nyitott az önkéntesek motivációs-kutatásában. A szerzők abból, a sokszor feltett kérdésből indultak ki, hogy egyes emberek miért áldoznak időt és energiát mások segítségére? Salamon és Anheier (1994) kutatási eredményeire hivatkozva – miszerint 1993-ban 89,2 millió önkéntes volt az Egyesült Államokban, akinek közel egynegyede heti több mint öt órát töltött önkéntes tevékenységgel –, az önkéntesek motivációi kutatásának fontosságát hangsúlyozták. Megállapították, hogy a segítő magatartás régóta vizsgált területe a pszichológiának, ám az elemzések többsége inkább arra fókuszált, hogy a segítésnek milyen körülményei vannak, milyen közvetlen döntések előzik meg és mi a kuntextusa, de kevéssé arra, hogy miért hozzák meg az emberek ezt a döntést és milyen okok állnak e döntések hátterében. Mindennek alapján Clary és munkatársai az önkéntességet funkcionális nézőpontból közelítik meg: abból indulnak ki, hogy az önkéntes tevékenységek, amelyek bár nagyon hasonlónak tűnhetnek – a felszíni motivációk és azok mögöttes folyamatainak dinamikája révén –, de igen különbözőek lehetnek a segítő magatartás fenntartásában (Clary et al. 1998:1516). Az önkéntességre úgy tekintenek, mint egy jelenségre és folyamatra, amelyben meghatározó

15


___________________________________________________________________________ szerepe van az attitűdöknek, a meggyőződésnek, a társadalmi gondolkodásnak és kapcsolatoknak és nem utolsó sorban a személyiségnek. Clary és munkatársai (1998:1517) világosan különbséget tesznek a spontán segítség és a tervezett segítség között. A VFI motivációs faktorai és tesztelésének eredményei. Az önkéntességhez vezető funkciók feltérképezéséhez kiindulási pontul Katz (1960) és Smith et al. (1956 cit. Clary et al. 1998) klasszikus, attitűd-teóriájának következő elemeit használták

fel: az instrumentális

(alkalmazkodási, haszonelvű funkció), az önvédelmi, az értékkifejező és az ismereti funkció. Az alapvető motivációk elméleteire alapozva azt feltételezték, hogy ezek megtalálhatók az önkéntesek motivációjában is, továbbá az önvédelmi funkciót felbontották pozitív és negatív funciókra. Ennek alapján Clary és munkatársai (1992; 1998) hat olyan, a funkcionális teóriákból levezethető motivációs faktort dolgoztak ki, amelyek hipotéziseik szerint, szerepet játszhatnak az önkéntességben is. Ezek a következők voltak: 1. Értékek (value): amelyek segítik az önkéntest tevékenységben, illetve lehetőséget adnak arra, hogy kinyilvánítsa – altruista, humanitariánus – értékeit. Az érték motivációnak tehát, kifejező funkciója van. 2. Megértés (understanding): miszerint az önkéntesség lehetőséget ad arra, hogy olyan új tapasztalatokat, tudást, skilleket sajűátítson el az önkéntes, amelyeket másképp nem szerezhetne meg. 3. Társadalmi (social): a társas kapcsolatok lehetőséget adnak az önkéntesnek arra, hogy más személyekhez közelebb kerüljön. 4. Karrier (career): a foglalkozáshoz, a karrierhez szükséges skillek elsajátítását jelenti. 5. Önvédelem (protective): elméletileg az egohoz kapcsolódó funkciókkal függ össze. Célja az egot megvédeni, megerősíteni, illetve a bűntudat csökkentése, abban az értelemben, hogy sikeresebb, szerencsésebb másokhoz képest. 6. Önigazolás (enhancement): az önmegbecsülés, mint védekező folyamat, az ego pozitív védelmét szolgálja, a személyes fejlődést segíti elő, növeli a segítőkészséget és ezért ezt a motivációs állapotot fenn is akarjuk tartani. A motivációk funkcionális vizsgálatának leglényegesebb üzenete, hogy a segítő viselkedést széles társadalmi és személyes motivációk segítik. Sőt, Clary és munkatársai a funkcionális szemléletet ki is tágították a motivációk eredetének interakcionalista megközelítése felé, miszerint: az egyén motivációi a környezet által adott lehetőségekkel együtt jelennek meg. A szerzők kutatás gyakorlati hasznát abban látta, hogy az önkéntességet motiváló funkciókat az önkéntesek rekrutációjában nagyon fontos megerősíteni. Amennyiben ismertek általában, és szervezeti szinten, az önkéntesek motivációi, úgy az önkéntesség tartóssága is előrejelezhető.

16


___________________________________________________________________________ A Volunteer Functions Inventory-t öt lépésben tesztelték és véglegesítették: különböző szituációkban (az önkéntesség orientációja, releváns előnyei és az elégedettség mérésével), más-más korösszetételű önkéntes és nem önkéntes csoportokban. Az önkéntesek megkérdezésekor csak olyan önkéntes csoportokat vettek be a mintába, amelyek önkéntessége stabil, megbízható és aktuális volt, mivel úgy vélték, hogy csak ezek alapján vonhatók le a motivációkra nézve releváns következtetések. Clary és munkatársai (1998:1525) a kutatás értékelésében megállapították, hogy a pszichometrikus módszerekkel mért motivációk érvényes mérési eszköznek bizonyultak, amelyeket több fázisban és kombinált vizsgálati szituációban próbáltak ki. A felállított hat motivációs faktor érvényesnek mutatkozott az önkéntesek motivációjának mérésében, megbízhatónak és stabilnak bizonyult módszertanilag és a többszintű elemzések azt igazolták, hogy a faktorok nem keverednek egymással. Ennek alapján a VFI nagy előnyének tartották, hogy az egyes motivációs faktorok egyenként is mérhetők. A szerzők hangsúlyozták, hogy a faktoroknak a motivációs folyamat mérésében releváns szerepük van, és a VFI-ben felállított motivációs faktorok általában érvényesek az önkéntes motivációkra, attól függetlenül, hogy milyen területen önkéntes a vizsgált személy. A VFI nagyon termékenyítőleg hatott a további motivációs vizsgálatokra, így pl. Omoto és Snyder (2002) az önkéntesség időtartama és a motívumok összefüggését, Allison és Okum (2002) a VFI megbízhatóságát tesztelte az önkéntes motivációkra adott nyílt kérdésekkel, továbbá Hafliger és Hug (2009) a motívumok és a meggyőző üzenetek közötti kapcsolatot vizsgálta Svájc francia és német nyelvű kantonjaiban élő potenciális, egyetemista önkéntesek körében. A VFI-vel szemben a leggyakoribb metodológiai kritika az, hogy zárt kérdéseket használnak (Allison és Okum gyenge korrelációt mértek a motivációs faktorok és az önkéntességre adott nyílt válaszok között), illetve problematikusnak látják egyes szerzők (Hafliger és Hug 2009) a kísérletek kontrollcsoportjai közötti különbséget. A Volunteer Motivation Inventory. A kilencvenes évek végétől kezdve a kutatások tehát, egyre inkább az önkéntes-motivációkat felmérő kérdőív/leltár kidolgozására fókuszáltak. 2002-ben, Ausztráliában McEwin és D’Arcy többlépcsős módszertan (fókuszcsoportok, nyitott kérdések, pilot-study) után alakította ki azt a nyolc motivációs faktort, ami a VMI pilot-változatát alapozta meg. Ennek alapján, az önkéntesek motivációját vizsgáló kérdőívet Volunteer Motivation Inventory-nak (VMI) nevezték el.

17


___________________________________________________________________________ A VMI standarizálást 2004-ben Esmond és Dunlop folytatta, amihez felhasználták és részben módosították a McEwin és D’Arcy (2002) által felállított Volunter Motivation Inventory-t és a Clary, Synder és Ridge-féle (1992) Volunteer Functions Inventory-t. Ugyancsak többlépcsős módszertanra alapozva Esmond és Dunlop (2004) kidolgozta azt a komplex, az önkéntesek motivációinak differenciált mérésére alkalmas VMI-t, amely már 10 motivációs faktort tartalmazott. A felméréseket Nyugat-Ausztráliában összesen 2444 önkéntes körében végezték el, amely az eddigi legnagyobb önkéntes motivációs vizsgálat volt. Esmonds és Dunlop úgy vélték, hogy a 10 faktorból álló, 44 kérdést tartalmazó önkéntes motivációs leltár – ami a két korábbi motivációs leltár faktoraiból állt össze –komplexebb képet képes adni az önkéntesek motivációiról. A végleges Volunteer Motivational Inventory négy faktort tartalmazott a VFI-ből (értékek, megértés, társadalmi és a protektivitás) és hat faktort a kifejlesztett VMI-ből (karrierfejlesztés, elsimertség, szociális interakciók, reciprocitás, reaktivitás, önbecsülés). A végső eredmények szerint az ausztrál önkéntesek között a legfontosabb motivációk az értékek voltak. 1. ábra Az önkéntesmotivációs-faktorok sorrendje az ausztrál önkéntesek körében az átlag alapján

Forrás: Esmond-Dunlop 2004:47

Az önkéntesek számára rendkívül fontos, hogy a saját értékrendje összeegyeztethető legyen a szervezet értékrendjével. Éppen ezért nagyon hangsúlyos, hogy a szervezetek a világos

18


___________________________________________________________________________ értékrendet és célokat közvetítsenek, hiszen minél több ember hisz a szervezet céljában, annál több ember köteleződik el, annál több önkéntes lesz. A második legfontosabb motivációs faktornak a reciprocitás bizonyult, miszerint a vizsgált önkéntesek fontosnak tartották azt, hogy amit adnak a környezetüknek azt fogják vissza is kapni. Végül pedig, a harmadik lényeges motiváció az elismertség volt, ami arra utal, hogy ez az önkéntes menedzsmenti munka egyik fontos eleme kell, hogy legyen. Ennek hiánya nagyon sok esetben az önkéntesség megszűnéséhez is vezethet. A megértés, az önbecsülés, a szociális interakciók és a visszahatás faktorok által mért motivációk a fontos, de nem a legfontosabb tényezők közé sorolták a megkérdezettek. Ez azt jelzi a szerzők véleménye szerint, hogy egyfelől a szervezeteknek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük céljaik világos közvetítésére, másfelől az önkéntességet közösségi élménnyé kell tenni és erősíteni kell az önkéntesség szocializációs szerepét. Legkevésbé volt meghatározó az ausztrál önkéntesek motivációiban a társadalmi normák és az önvédelem, valamint a karrierfejlesztés motivációi. Részben az eredményekre támaszkodva Ausztráliában az elmúlt 5-6 évben önkéntes-kampányokba, és az önkéntes menedzsmenti munka intenzív fejlesztésébe kezdtek. Összegezve megállapíthatjuk, hogy módszertanilag mind a két önkéntes motivációs leltár megalapozottnak tekinthető, a kidolgozott faktorok érvényesnek bizonyultak az önkéntesek motivációjának vizsgálatára. Elméletileg és módszertanilag a VFI megalapozottabbnak mondható, ugyanakkor a VMI ötvözi a VFI legjobb motivációs faktorait, differenciáltabban mér

bizonyos

karrierfejlesztés,

önkéntes

motivációkat

reciprocitás)

és

sokkal

(ld.:

társadalmi–szociális

inkább

gyakorlati

interakció,

orientációjú,

vagy

azaz

az

önkéntesmenedzsmenti szempontok is érvényesültek az egyes motivációs faktorok kialakításakor. Az önkéntes motivációs faktorokat vizsgáló két nagy leltár összehasonlítása azt mutatja, hogy az értékeket, a megértést, az önvédelmet a társadalmi normák szerepét és – bár más tartalmi megfogalmazásban, de – a karriert is mérő faktorokat alapvetőnek tartják az önkéntesek motivációjában, illetve differenciáltabban vizsgálja a VMI a társadalmi és a reaktivitás motivációs faktorokat.

19


___________________________________________________________________________ Végzetül megállapítható, hogy míg a VFI deklaráltan funkcionális pszichológiai szempontból közelítette meg az önkéntesek motivációinak vizsgálatát, addig a VMI ezt részben megtartva, részben módosítva (pl.: karrier, visszahatás faktorok) szociálpszichológiai, illetve szervezetpszichológiai szempontokat érvényesített olyan faktorok beemelésével, mint a szociális interakciók, az elismertség és az önbecsülés. II. AZ ÖNKÉNTES MOTIVÁCIÓS LELTÁR (VMI) ADAPTÁLÁSÁNAK LÉPÉSEI ÉS MAGYAR ÖNKÉNTES MOTIVÁCIÓS KÉRDŐÍV KIDOLGOZÁSA Volunteer Motivation Inventory magyar adaptálásának módszertani kidolgozása – hasonlóan az eddigi önkéntes-motivációs vizsgálatokhoz – többlépcsős módszertan alkalmazását követelte meg. Tesztelési szakasz. Mivel egy angol nyelvű kérdőívről/leltárról volt szó, ezért először a fordítási, nyelvi és a kulturális különbségekből fakadó tartalmi, értelmezési problémák kellett kiszűrni. Első lépésben a lefordított kérdőívet tartalmi, értelmezési szempontból teszteltük az önkéntesekkel

foglalkozó

munkatársak

körében.

Javaslataik

alapján

nyelvi,

megfogalmazásbeli javításokat tettünk. A Volunteer Motivation Inventory kiegészítése új motivációs faktorokkal. Módszertanilag a a következő lépés az volt, hogy az Esmond-Dunlop-féle (2004) Volunteer Motivation Inventory-t kiegészítettük három újabb – a vallás, illetve a helyi közösségi és a kormányzati „kudarcra“ (Weisbrod 1975) reflektáló – motivációs faktorral, illetve az ezeket mérő állításokkal. A vallás motivációs faktor méréséhez három állítást fogalmaztunk meg, amelyek közül az kettő a vallási meggyőződés meglétéből, illetve nem létéből fakadó motivációkat, a harmadikkal a vallásos hitélet által motivált önkéntességet kívántuk mérni. Mind a helyi közösségi/önkormányzati, mind a kormányzati „hiányokra“ reflektáló motivációs faktorok esetében az önkéntességi területen tapasztalt források és támogatások hiányára, valamint az előbbiekből következő öntevékenységre, mint motiváló tényezőkre kérdeztünk rá. Az így kialakított próba-kérdőívet 40 fő különböző életkorú és iskolai végzettségű önkéntes körében teszteltük. Az első próbakérdezés eredményei alapján korrigáltuk a kérdőív egyes értelmezési problémáit, majd véglegesítettük 13 motivációs faktort 53 állítással mérő kérdőívet.

20


___________________________________________________________________________ Meghatároztuk – a korábbi motivációs leltárok hiányait pótolva –, hogy az egyes faktorokon belüli állítások milyen motivációs alfaktorokat mérnek azért, hogy világosan lássuk ezek célját, a köztük lévő tartalmi, értelmezésbeli különbségeket. 3 táblázat Az önkéntes motivációs faktorok sorrendje és értelmezése a VMI adaptált változatában MOTIVÁCIÓS FAKTOROK

MIT MÉR? ITEMEK

ÉRTELMEZÉS

ÉRTÉK (Va) Azt a helyzetet írja le amikor az önkéntest az a lehetőség motiválja, hogy képes abban szellemben/hitben cselekedni, hogy mások segítése fontos.

társadalmi csoport iránti elköteleződés altruizmus-sajnálat altruizmus-empátia altruizmus-segítés társadalmi ügy iránti elköteleződés

ELISMERTSÉG (Rn) Amikor az önkéntes számára fontos az a megbecsülés, amit az önkéntes munka ad számára, illetve a képességét és hozzájárulását elismerik és ez az, ami motiválja, hogy önkéntes munkát végezzen. SZOCIÁLIS INTERAKCIÓ (SI) Amikor az önkéntes az önkéntesség társadalmi atmoszférája miatt motivált. Az önkéntesség lehetőség arra, hogy társas kapcsolatokat építhetnek ki és más emberekkel kerülhetnek kapcsolatba.

szervezeti elismerés munkatársak elismerése visszajelzés fontossága egalitás a szervezetben társadalmi elismerés

A magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntest a másokon való segítés, illetve egy társadalmi csoport éstársadalmi ügy melleti elköteleződés motiválja. Alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntes kevésbé érdekelt abban, hogy másokon segítsen, illetve kevéséb elkötelezett egy társadalmi ügy és csoport iránt. A magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntest erősen motiválja sz önkéntesség formális megbecsülése. Az alacsony átlagpontok azt mutatják, hogy kevésbé érdekelt az önkéntes munka formális megbecsülésében

RECIPROCITÁS (Rp) Amikor az önkéntes az önkéntességetenlő cserének tekinti. Az önkéntes hisz valami felső jóban.

Kapás Adás

REAKTIVITÁS/ VISSZAHATÁS (Rc)

visszahatás a helyzetre Szubimálás Projektálás probléma-megoldás

ELNEVEZÉSEI

Amikor az önkéntes a vele korábban megtörténtekért, vagy azokra vonatkoztatva végez önkéntes munkát.

közösség igény társaság igény kapcsolat igény barátok keresése

ÖNBECSÜLÉS (SE) Amikor az önkéntes az önkéntes munkával szeretné erősíteni önmegbecsülését vagy saját fontosságának, értékének érzését.

az önkéntesség öröm „jó ember“ érzete fontosság érzete hasznosság érzete az önkéntesség elfoglaltságot ad

TÁRSADALMI (So) Amikor az önkéntes a számára fontos emberek normatív hatását veszi figyelembe az önkénteségben.

baráti minta referencia személyek mintája környezeti minta közeli ismerősök mintája

21

A magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntességben nagy szerepet játszik, hogy új ismeretségeket és barátságokat kössön az önkéntesség által. Az alacsony átlagpontok azt mutatják, hogy a másokkal való találkozás lehetősége nem a kiemelkedően fontos ok. Magas átlagpontok ebben a skálában azt jelzik, hogy az önkéntest az motiválja, hogy az önkéntes munka a jövőben valami jót fog hozni a számára. Alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy annak a lehetősége, hogy az önkéntes munka később valami jót hoz, vissza ad, nem fontos számára. Magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntes motivációja az, hogy jobbá tegye a rosszat, ami történt az életében. Az alacsony átlag azt mutatják, hogy a korábban megtörtént élet-események kis szerepet játszanak az önkéntesség vállalásában. Magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntest annak a lehetősége motiválja, hogy az önkéntes munka által jobbnak és fontosabbnak tartja magát. Alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntes munkát nem tekinti az önmegbecsülés eszközének. Magas átlagpont azt jelzi, hogy az motivája, hogy sok barátja vagy családtagja önkéntes és szeretné követni őket ebben, illetve a referencia személyek


___________________________________________________________________________ családi minta

KARRIER FEJLESZTÉS (CD) Az önkéntest az motiválja, hogy azon a területen ami esetleg számára hasznos lehet a munkakeresésében, tapasztalatokra és képességekre (skillekre) tehet szert.

kapcsolat építés jelenlegi munka pozitív megítélése karrier, munkafelé nyitás az önkéntesség által skillek elsajátítása

MEGÉRTÉS (Un) Amikor az önkéntest az motiválja, hogy jobban megértse saját magát, vagy az embereket akiken segít és/vagy a szervezetet, amelyiknek önkénteskedik.

szervezeti misszió megértése új nézőpont a világra gyakorlati tapasztalatok emberek megismerése, megértése saját erősségek megismerése

PROTEKTIVITÁS/ ÖNVÉDELEM (Pr) Amikor az önkéntest az motiválja, hogy megszabaduljon a magáról alkotott negatív érzésektől.

bűntudattól szabadulás probléma-megoldás probléma-megvonás pozitív állapot elérése magány oldása

VALLÁS (Re) Az önkéntességet a vallási, hitbéli meggyőződés, illetve annak való megfelelés motiválja.

vallásosság szerepe az önkéntességben hitbéli meggyőzdés vallásosság nem játszik szerepet

KORMÁNYZATI HIÁNYOK (Go) Az önkéntességet az motiválja, hogy az öntevékenységgel kiegészítheti a kormányzati forrás és támogatás hiányát azon a területen, ahol önkénteskedik.

támogatás hiány forrás hiány öntevékenység

HELYI KÖZÖSSÉG/ÖNKORMÁNYZATI HIÁNYOK (Co) Az önkéntességet az motiválja, hogy az öntevékenységgel kiegészítheti a helyi közösség forrás és támogatás hiányát azon a területen, ahol önkénteskedik.

öntevékenység Forráshiány támogatás hiány

vagy a környezet mintája hat. Alacsony átlagpont azt jelzi, hogy kevés olyan barátja vagy családtagja van aki önkénteskedik, illetve a referencia személyek és a környezet mintája nem hat az önkéntesség vállalásában. A magas átlagpontok azt jelzik, hogy erős az igénye arra, hogy a jövőbeni foglalkozása szempontjából hasznos tapasztalatokra tegyen szert. Alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy a jövőbeni foglalkoztatás, tapasztalatok kevésbé fontosak az önkéntesség vállalásában. Magas átlagpontok a szervezet misszójának megértését, illetve ennek kapcsán az önkéntes tapasztalatokból eredő tanulási vágyat jelzik. Alacsony átlagpontok azt mutatják, hogy az önkéntes-tapasztalatokból szerezhető ismeretek, vagy a megértés igénye kevésbé fontos számára. Magas átlagpontok azt jelzik, hogy azért önkénteskedik, hogy megszabaduljon vagy elfelejtse a magáról alkotott negatív érzéseket. Alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntes nem arra használja az önkéntes munkát, hogy eseteleges negatív érzéseket elkerülje. A magas átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntességben fontos szempont vallási, hitéletbeli elköteleződésnek való megfelelés. Az alacsony átlagpontok azt jelzik, hogy az önkéntességben a vallási meggyőződés és hit nem játszik szerepet. Magas pontszámok azt jelzik, hogy az önkéntes érzi kormányzati támogatás hiányait és ez motiváló szempont öntevékenységében. Az alacsony pontszámok azt jelzik, hogy vagy nem tudja, vagy nem lényeges szempont önkéntességében a kormányzati hiányok öntevékenységében. Magas pontszámok azt jelzik, hogy az önkéntes érzi a helyi közösség hiányait és ez motiváló szempont öntevékenységében. Az alacsony pontszámok azt jelzik, hogy vagy nem tudja, vagy nem lényeges szempont önkéntességében a helyi közösségi hiányok öntevékenységében.

Forrás: Bartal, 2010.

A mért faktorok egy csoportja az önkéntesség motivációjában meghatározó szociálistársadalmi értékeket mérte, úgy mint: az értékek, a reciprocitás, a helyi önkormányzati és kormányzati hiányok, valamint a vallás faktorok.

22


___________________________________________________________________________ A faktorok következő csoportját az úgynevezett én-központú (egoisztikus), az önkéntességből eredő személyes haszon és célok mérésére szolgáló faktorok képezték: a megértés, az elsismertség és a karrierfejlesztés faktorok. A harmadik csoportot az önkéntességben a társadalmi-szociális minták és interakcók fontosságát mérő faktorok alkotják: a társadalmi és szociális interakciók faktorok. Végezetül

pedig

a

negyedik

csoportot

az

önkéntesmotivációkban

megmutatkozó

pszichológiai-jellegű faktorok, mit az önbecsülés,az önvédelem és a visszahatás képezték. Az önkéntesek megkérdezését szolgáló kérdőív három részből állt: •

Az első rész az önkéntesek demográfiai-társadalomstatisztikai adataira kérdezett rá, úgy mint: nem születési év, családi állapot, gyermekek száma, lakóhely, iskolai végzettség, foglalkoztatási helyzet, jelenlegi vagy korábbi foglalkozás, az együttélő családtagok száma, vallásosság, felekezeti hovatartozás, az apa és az anya iskolai végzettsége, a havi jövedelem.

•

A kérdőív második része az önkéntességgel kapcsolatos jellemzőkre kérdezett rá: az önkéntesség idejére, a jelenlegi önkéntesség szervezeti helyére, településre, idejére, a szervezeti tagságra, illetve tisztségviselésre, az önkéntesség megkezdésének döntési idejére és gyakoriságára valamint a leginkább jellemzően végzett önkéntes tevékenységekre és végül pedig az az ismerősi, baráti és családi körben önkéntesek számára.

•

A kérdőív harmadik része 59 állítást tartalmazott az önkéntes motivációk mérésére, amelyet a válaszadóknak ötpontos Likert-skálán kellett értékelniük, ahol 1=nagyon nem ért egyet, 5=nagyon egyetért volt.

23


___________________________________________________________________________ III. AZ ÖTLET-PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA A hét szervezet által koordinált 102 fő ÖTLET-programban résztvevő önkéntesnek először a főbb társadalomstatisztikai jellemzőit mutatjuk be. Ezt követően először koorcsoportonkénti, majd koordináló szervezetenkénti bontásban mutatjuk be a vizsgált önkéntesek felszíni és háttérmotivációit. III.1. Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek demográfiai és társadalomstatisztikai jellemzői A válaszadó 102 önkéntes 69 százaléka volt nő és 31 százaléka férfi. A program célkitűzéseinek megfelelően a korcsoportok szerinti megoszlás azt mutatta, hogy legnagyobb arányban (64 százalék) a 18-25 év közöttiek szerepeltek a mintában, majd pedig a 46-55 év közöttiek (15 százalék). A 26-35 év közöttiek aránya 12 százalék, a 36-46 év közttieké 3 százalék és az 56-65 év közöttieké 5 százalék volt (2. ábra). Az életkori megoszlásból következően a hajadon/nőtlenek aránya 59 százalék volt és csak 15 százalékuk élt élettársi kapcsolatban, illetve 16 százalékuk volt házas. Az özvegyek, valamint az elváltak aránya 3-8 százalék volt. 2. ábra AZ ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek korcsoportonkénti megoszlása

24


___________________________________________________________________________ Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek ugyanolyan arányban éltek megyeszékhelyen, illetve községekben (32-32 százalék), míg a fővárosban 21 százalékuk, városokban pedig 15 százalékuk. Ezek az arányok jól tükrözik a koordináló szervezetek jellemzőit is, ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a programban résztvevő önkéntesek közel egy harmada ingázott (3.ábra). 3. ábra Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek megoszlása lakóhely szerint

Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek legnagyobb arányban (38 százalék) értettségizettek, illetve felsőfokú végzettségűek (29 százalék) közül kerültek ki (főiskolát 22, egyetemet pedig 7 százalék végzett). Mindössze 4 százalékuknak volt nyolc általános iskolai végzettsége, valamint 18 százalékuk szakmunkásképzőt végzett, míg 11 százalékuk egyéb felsőfokúnak számító képesítéssel rendelkezett. Ugyancsak az ÖTLET-program sajátosságaiból következően a mintába került önkéntesek 76 százaléka munkanélküli volt, 7 százalékuk számított aktív munkavállalónak, a csökkent munkaképességűek, illetve a tanulók, aránya pedig 3-4 százalék volt (11 százalékuk az egyéb kategóriába tartozott, mivel többen „önkéntesként“ jellemezték jelenlegi foglalkoztatási státuszukat). Vallásosság tekintetében a minta fele azt vallotta, hogy „vallásos a maga módján“, míg 29 százalékuk nem volt vallásos, ugyanakkor 18 százalékuk pedig az egyház tanításai szerint tartotta magát vallásosnak. A legnagyobb arányban katolikus (41 százalék), majd pedig

25


___________________________________________________________________________ református (20 százalék), illetve evangélikus (5 százalék) felekezetekhez tartoztak, míg 34 százalékuk semmilyen felekezethez sem. Havi (saját vagy családi) jövedelmi viszonyaikra jellemző volt, hogy a minta 17 százalékának 37.500 Ft-nál kisebb jövedelme volt; 46 százalékuk havi 37.500 - 150 ezer forint közötti jövedelemből, 25 százalékuk pedig havi 150 és 250 ezer Ft, míg 12 százalékuk havi 225 ezer forintnál magasabb jövedelemről tett említést. Az ÖTLET-program önkéntesei átlagosan 2 éve végeztek önkéntes munkát és a programban való résztvételük során átlagosan kétfajta tevékenységet végeztek. Mint a 4. ábrán is látható, a legtöbbet említett tevékenységek az adminisztratív feladatok ellátása, illetve rendezvények szervezése volt. 4. ábra Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek tevékenységei

26


___________________________________________________________________________ Ezt a két jellemző tevékenységet a megkérdezettek fele-fele említette. A mintában szereplő önkéntesek közel harmada gyermek- és ifjúsági foglalkozásokban, illetve közel egynegyedük pedig szakképzettségének megfelelő munkákban vett részt önkéntessége ideje alatt. Kevesebb említést kaptak az intézményi szolgáltatások, a családsegítő programok, az akciók szervezése, illetve kifejezetten alacsony volt azon említések aránya, amelyek az adománygyűjtést és osztást, valamint az idősek érdekvédelmét jelölte volna meg feladatként. Összességében megállapítható, hogy az ÖTLET-programban résztvevő tipikus önkéntes inkább olyan 18-25 év közötti fiatal, aki hajadon/vagy nőtlen, érettségizett vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, megyeszékhelyeken vagy községekben él és jelenleg munkanélküli. Saját vagy családjának havi átlag jövedelme leginkább 150 ezer forint alatt van. Valamilyen formában vallásosnak tartja magát és a katolikus felekezethez tartozik. Önkéntessége ideje alatt főként adminisztratív feladatokat látott el és rendezvények szervezésében vett részt. III.2. Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek motivációinak vizsgálata Az önkéntesek motivációjának mérésekor az egyes motivációs faktorok az önkéntesség felszíni motivációit mutatják meg, amelyek a magatartás fenntartását segítik. Az egyes motivációs faktorok itemjeire adott értékek pedig az önkéntesség háttér motivációit tárják fel, amelyek az önkéntesmotivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját jelzik. Először nézzük meg az ÖTLET-programban résztvevő 102 önkéntes felszíni motivációit, amelyek az önkéntes magatartás fenntartását segítik. Ahogy az 5. ábrán is látható a legfontosabb motiváció körükben az elismertség (M=4,25), amit a karrier fejlesztés (M=3,95) és a megértés (M=3,90) motivációs faktorok követettek. A legfontosabb motivációknak ez a sorrendje arra utal, hogy az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek az önkéntességet erőteljesen én-központú (egoisztikus) cselekvésként fogták fel. Ez részben következik a program jellegéből, hiszen az önkéntesség nem „önmagáért“ a tevékenységért történt, hanem az önkéntes egyéni, saját helyzetének, szempontjainak az érvényesítésért. A tanulmánynak nem célja minősíteni, hogy ez „jó-e“ vagy sem, mindenestre az megállapítható, hogy önkéntesség „klasszikus“ értelemzésétől és indítékaitól ez igen távol áll. A IV. fejezetben, a

27


___________________________________________________________________________ motivációkra alapozott önkéntesmenedzsment lehetőségeinek vázolásakor erre még visszatérünk. 5. ábra Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek önkéntesmotivációnak sorrendje

A fontos, de nem a legfontosabb motivációk sorába tartozott az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek körében a szociális interakciók (M=3,86), a reciprocitás (M=3,73) az értékek (M=3,56), az önbecsülés (M=3,51), a visszahatás (M=3,23) a kormányzati és a helyi önkormányzati hiányok (M=2,97.illetve M=2,6), illetve az önvédelem motivációs faktorok. Ez a sorrend egyfelől arra utal, hogy az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek a fontos motivációk közé sorolták az önkéntesség szociális, majd ezt követően az érték, illetve a

28


___________________________________________________________________________ pszichológiai motivációit. Másfelől a sorrend azt is mutatja, hogy önkéntesmotivációjukban fontos szerepet játszik az, hogy •

az önkéntesség által társas kapcsolatokra tehetnek szert,

•

az önkéntességet egy cserekapcsolatnak tekintik, ami által vissza kaphatják amit adnak,

•

segítsenek egy társadalmi ügyet vagy egy társadalmi csoportot,

•

az

önkéntesség

hozzájárulhat

önbecsülésükhöz,

hogy

fontosnak,

jobbnak,

hasznosabbnak érezzék magukat, •

az önkéntességben egyrészt olyan kompenzatórikus mechanizmust látnak, amivel visszahatást érhetnek el mind környezetükre, mind pedig saját magukra nézve, másrészt önvédelmet jelent számukra, valamint

•

ha kevésbé is, de motiválja őket a kormányzati, illetve az önkormányzati forrás- és támogatáshiányok, amire öntevékenységükkel válaszolhatnak,

Ugyanakkor önkéntességükben legkevésbé játszik szerepet a baráti, családi vagy környezet és a referencia személyek mintája, illetve vallásos meggyőződésük. Az

ÖTLET-programban

résztvevő

önkéntesek

háttér

motivációit

–

amelyek

az

önkéntesmotivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját jelzik – a következő változók alkották: •

Elismertség1_szervezeti M=4,41

•

Elismertség4_egalitás a szervezeten belül M=4,41

•

Elismetség2_munkatársak elismerése M=4,24

•

Megértés3_gyakorlati tapasztalatok M=4,18

•

Karrier fejlesztés1_kapcsolat építés M=4,14

•

Elismertség5_társadalmi M=4,16

•

Elismertség3_visszajelzés M=4,12

•

Szoc.interakció1_közösség igény M=4,09

•

Karrier fejlesztés4_skill M=4,02

Jól látható, hogy a háttér motivációkat legfőképpen az elismertség faktor itemjei alkotják, valamint a karrierfejlesztés két itemje, illetve a megértés és a szociális interakciók faktorok egy-egy itemje. Mindez arra utal, hogy az ÖTLET-programban résztvevők önkéntességének mögöttes folyamatait nagyon szűk, de igen koncentrált tényezők dinamizálják. Rendkívül fontos számukra a szervezet és annak munkatársai felől jövő elismerés, visszajelzés, ami erős 29


___________________________________________________________________________ „függelmi“ helyzetre is utalhat. Ezt támasztja alá, hogy nagyon fontos számukra az is, hogy partnerként kezeljék a szervezetben. Az önkéntességükben meghatározó továbbá, hogy olyan gyakorlati tapasztalatokra tegyenek szert, amelyet munkájukban is tudnak hasznosítani, és kapcsolatokat tudjanak építeni. Ugyanakkor figyelemre méltó az, hogy – várakozásainkkal ellentétben – a munka felé nyitást, azaz az önkéntesség által való munkatalálás motivumát nem találjuk meg a legfontosabb háttérmotivációk között! Összességében tehát megállapíthajuk, hogy az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek felszíni motivációik erőteljesen én-központúak, hiszen nagy részük inkább célracionális „kényszer“ motivációból kifolyólag végzett önkéntes tevékenységet. Ez a magyarázata annak, hogy körükben a (szociális, társadalmi) értékeknek, a társadalmi mintáknak alig volt motiváló szerepe. Mindebből következik, hogy háttér motivációik – amelyek az önkéntesmotivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját jelzik – nagyon szűkek és koncentráltak voltak, főleg az elsimertség faktor itemjei alkották. III.2.1. Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek korcsoportonkénti motivációi Az ÖTLET-programot – az önkéntesség általi munka (re)integrációt – két preferált korcsoport, a 18-26 év közötti fiatalok és a 45 felettiek számára hírdették meg. Ezért magától értetődő, hogy ezen korcsoportok önkéntesmotivációját vizsgáljuk kiemelten. A

18-25

év

közötti,

ÖTLET-programban

résztvevő,

önkéntesek

demográfiai-

társadalomstatisztikai jellemzői. A mintában a 18-25 évesek korcsoportja az összes megkérdezett 64 százalékát (68 főt) tette ki. A korcsoportban a férfi-női arányok valamivel kedvezőbben alakultak mint a teljes mintában, hiszen a megkérdezettek 64 százaléka volt nő és 36 százaléka pedig férfi. Életkori sajátosságokból következően magas volt körükben (81 százalékuk) a hajadonok/nőtlenek aránya; 12 százalékuk élt élettársi kapcsolatban, míg 4 százalékuk volt házas és 3 százalékuk elvált. Iskolai végzettség tekintetében az érettségizettek aránya ugyancsak magasabb volt (45 százalék) körükben, mint a teljes mintában, míg a főiskolát végzetteké megegyezett (22 százalék); 15 százalékuknak szakmunkás végzettsége volt, míg 8 általánost és egyetemet 4-4 százalékuk végzett. Foglalkoztatási helyzetüket meghatározta az, hogy 76 százalékuk munkanélküli és csak 3 százalékuk volt foglalkoztatott. Az egyetemi hallgatók aránya 6 százalékot tett ki, míg 14 százalékuk az egyéb foglalkoztatási

30


___________________________________________________________________________ kategóriát jelölte meg (ez sok esetben azt jelentette, hogy az önkéntességet jelölték meg,mint foglalkozást). Saját és jövedelmi helyzetükre jellemző, hogy 15 százalékuk havi jövedelme 37.500 forint alatt volt. 37.500 – 100.000 Ft közötti havi jövedelemből élt 28 százalékuk, 100-225 ezer forint közötti havi jövedeleme 40 százalékuknak, míg ennél magasabb havi jövedeleme 17 százalékuknak volt. Az ÖTLET-programban résztvevő fiatal önkéntesek több mint harmada (36 százaléka) községekben élt, 27 százalékuk megyeszékhelyeken, és 19 százalékuk városokban, illetve 18 százalékuk pedig a fővárosban. Vallásosság tekintetében 49 százalékuk a „maga módján“, 35 százalékuk nem vallásosnak, és 14 százalékuk az egyház tanításai szerint vallásosnak vallotta magát. Katolikus felekezethez tartozott 40 százalékuk, 37 százalékuk nem tartozott felekezethez, míg 18 százalékuk református, 3 százalékuk evangélikus és 2 százalékuk pedig egyéb felekezethez tartozónak vallotta magát. Önkéntességük jellemzője volt, hogy 83 százalékuk legalább egy éve, 7 százalékuk 2-5 év között, míg öt évnél hosszabb ideje 10 százalékuk végzett önkéntes tevékenységet. Önkéntes tevékenységük ideje alatt a legtöbbet (57 százalék) említett tevékenység az adminisztratív feladatok ellátása volt, ezt követte a rendezvények szervezése (52 százalék), majd a gyermekifjúsági foglalkozásokban való részvétel (39 százalék), továbbá a szakképzettségnek megfelelő munka (21 százalék), valamint az intézményi szolgáltatás (19 százalék). A legkevésbé említett tevékenységek közé tartozott a családsegítő programokban (10 százalék) valamint az akciókban való részvétel (7 százalék), az adományosztás, illetve idősek érdekvédelme (3-3 százalék) és végül pedig az adománygyűjtés (2 százalék). A mintában, az ÖTLET-program fiatal önkénteseinek 34 százaléka környezetvédelmi, 30 százaléka egészségügyi-szociális, 24 százaléka kulturális, míg 12 százaléka oktatási területen működő koordináló szervezetekhez tartozott. Szervezeti színtre lebontva, a megkérdezettek közül - a Csalán Egyesület önkénteseinek 85 százaléka (11 fő) - Kalamáris Egyesület önkénteseinek 72 százaléka (13 fő) - a Zöld-Híd Egyesület önkénteseinek 70 százaléka (7 fő) - a Félúton Alapítvány önkénteseinek 67 százaléka (12 fő) - a SZITI Egyesület önkénteseinek 56 százaléka (9 fő)

31


___________________________________________________________________________ - a Szikra Alapítvány önkénteseinek 53 százaléka (10 fő) - a KÖSSZA Alapítvány önkénteseinek 50 százaléka (5 fő) tartozott a 18-25 év közöttiek korcsoportjába. A

46-55

éves,

ÖTLET-programban

résztvevő,

önkéntesek

demográfiai-

társadalomstatisztikai jellemzői. A mintában 16 fő tartozott a 46-55 év közötti korosztályba, akiknek háromnegyede (12 fő) nő és egynegyede (4 fő) férfi volt. Házasságban a válaszadók fele (6 fő), élettársi kapcsolatban 3 fő, míg két fő özvegy, egy fő pedig hajadon volt. Szakmunkás és főiskolai végzettsége 5-5 főnek (32-32 százaléknak) volt, míg további 6 fő (36 százalék) érettségivel, felsőfoknak megfelelő képesítéssel, illetve egyetemi végzettséggel rendelkezett. Többségük (14 fő, 87 százalék) munkanélküli, míg 2 fő csökkent munkaképességű volt. E foglalkoztatási helyzetből kifolyólag saját, illetve családjuk havi jövedelme majd‘ egyharmaduknak (5 főnek) havi 37.500 forintnál kevesebb volt, további 6 főnek havi 37.500-125.000 forint közötti havi jövedelme volt, míg közel egyötödük (3 fő) 125-150 ezer forint közötti, és két fő 225-300 ezer forint közötti havi jövedelemről adott számot. A mintában szereplő és az ÖTLET-programban résztvevő 46-55 év közötti önkéntesek fele megyeszékhelyeken élt, egy negyedük községekben lakott és egy-egyhatoduk pedig a fővárosban, valamint városokban élt. Vallásosság tekintetében a válaszadók fele a maga módján vallásosnak, míg másik fele az egyház tanításai szerint vallásosnak vallotta magát. Többségük katolikus, egyötödük református felekezethez tartozott, míg egyhatoduk semmilyen felekezethez sem. Az idősebb középkorú ÖTLET-programokban önkéntességet vállallók 93 százaléka egy éve vagy annál kevesebb ideje végzett önkéntes tevékenységet, míg 3 fő arról adott számot, hogy már 6-7 éve önkéntes. Önkéntességük alatt a leggyakrabban említett két tevékenység körükben is az adminisztratív feladatok ellátása, illetve a szakképzettségnek megfelelő munka volt (6-6 említés), míg 5 említést kapott a rendezvényekben való részvétel. További 2-2 említésben szerepelt az akciók szervezése, adományosztás, gyermek- és ifjúségi programok segítése,

illetve

egy-egy említéssel

szerepelt

az adománygyűjtés,

az intézményi

szolgáltatásban való részvétel és az idősek érdekvédelme, segítése. Szervezeti színtre lebontva, a 16 idősebb középkorú ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek közül

32


___________________________________________________________________________ - a SZITI Egyesület 4 főt, - a Szikra Alapítvány 4 főt, - a KÖSSZA Alapítvány 3 főt, - Kalamáris Egyesület 2 főt, - a Zöld-Híd Egyesület 2 főt - a Csalán Egyesület 1 főt vont be a pályázati programban való megkérdezésbe. A 18-25 év és a 46-55 éves ÖTLET-programban résztvevő önkéntesmotivációi. Az ÖTLETprogramban résztvevő, 68 fiatal (18-25 év közötti) önkéntes legfontosabb motivációinak sorrendje megegyezik a teljes mintában tapasztaltakkal, de mint az alábbi, 6. ábrán is látható, ezen motivációs faktorok átlagos értékelésének erősségében mutatkoznak különbségek, úgy mint: elismertség M=4,3; karrierfejlesztés M=4,06. megértés M=3,99. Ennek alapján megállapítható, hogy az ÖTLET-programokban résztvevő fiatal önkéntesek számára az önkéntesség kifejezetten én-központú (egoisztikus), célracionális motivációjú tevékenység. Az életkori sajátoságokkal összefüggésben (pl. a még nem kialakult, stabil értékrend) a fontos, de nem a legfontosabb motivációk sorrendjében a szociális interakciók lehetősége és a pszichológiai motívumok megelőzik az érték, vagy érték közeli motívumok említését, úgy mint: szociális interakciók M=3,99; reciprocitás M=3,93. önbecsülés M=3,52. érték M=3,48; visszahatás M=3,24; kormányzati és önkormányzati hiányok (M=2,92; illetve 2,52) és az önvédelem M=2,54. A korcsoport önkéntességben fontosnak, de nem a legfontosabbnak ítélt motivációinak sorrendje azt mutatja, hogy a megkérdezett önkéntesek számára az önkéntesség azt jelentette, hogy: •

társas kapcsolatokra tehetnek szert,

•

az önkéntességet egy cserekapcsolatnak tekintik, ami által vissza kaphatják amit adnak,

•

az

önkéntesség

hozzájárulhat


hogy


segíthetnek egy társadalmi ügyet vagy egy társadalmi csoportot,

33

fontosnak,

jobbnak,


___________________________________________________________________________ 6. ábra Az ÖTLET-programban résztvevő 18-25 év és 46-55 év közötti önkéntesek motivációnak sorrendje a teljes mintához viszonyítva

A kérdőívben az ötpontos értékelési skálán 1=nagyon nem ért egyet. 2=nem ért egyet; 3=is-is, 4=egyetért, 5= nagyon egyetért volt.

34


___________________________________________________________________________ • az önkéntességben egyrészt olyan kompenzatórikus mechanizmust látnak, amivel visszahatást érhetnek el mind környezetükre, mind pedig saját magukra nézve, másrészt önvédelmet jelent számukra, valamint •

ha kevésbé is, de motiválja őket a kormányzati, illetve az önkormányzati forrás- és támogatáshiányok, amire öntevékenységükkel válaszolhatnak.

A megkérdezett fiatal, 18-25 év közötti ÖTLET-önkéntesek háttér motivációit – amelyek az önkéntesmotivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját jelzik – a következő változók alkotják: •

Elismertség1_szervezeti M=4,49

•


•

Elismetség2_munkatársak elismerése M=4,31

•

Megértés3_gyakorlati tapasztalatok M=4,27

•


•

Elismertség5_társadalmi M=4,24

•

Szoc.interakció1_közösség igény M=4,12

•

Karrier fejlesztés3_skill M=4,10

•

Megértés5_erősségek M=4,10

•

Megértés4_emberek M=4,09

•

Karrier fejlesztés3_munka M=4,05

•

Elismertség3_visszajelzés M=4,

Összevetve a teljes minta háttér motivációival egyrészt az látható, hogy sokkal magasabbak az egyes változók értékelései. Másrészt szélesebbek is – hiszen az elismertség faktor minden itemje, a megértés és a karrierfejlesztés 3-3 itemje szerepel, sőt új elemként megjelenik az is, hogy a fiatalok látnak munka-persepktívát az önkéntességben –, de nagyon koncentráltak, hiszen javarészt három faktor itemjeire terjednek ki. Mindezek alapján megállapítható, hogy a fiatal ÖTLET-önkéntesek háttérmotivációit legerősebben meghatározta az, hogy mind a szervezet, mind pedig munkatársai elismerjék tevékenységét, partnernek kezeljék az önkéntes tevékenység folyamán, sőt mint látható a társadalmi elismerésre is fokozottabban igényt tartanak. A fiatalok számára háttérmotiváció volt, hogy gyakorlati tapasztalatokra tehetnek szert, kapcsolatokat építhetnek ki, és az önkéntesség által közösségre is lelhetnek. A háttérmotivációk rangsorában árnyalatnyival

35


___________________________________________________________________________ kevésbé hagsúlyos volt a munkához szükséges készségek elsajátításának, az emberekkel való bánás megtanulásának, valamint, a visszajelzést igényének motivációja. Az idősebb középkorú, 46-55 év közötti önkéntesek motivációi. Körükben a motivációs faktorok által jelzett felszíni motivációk között két vezető motivációt találunk az elismertséget (M=3,94) és a karrierfejlesztést (M=3,84). Mint látható, nemcsak a vezető motivációk, hanem általában a motivációs faktorok értékelése is jóval gyengébb, mint a teljes mintában, és sokkal gyengébb, mint a fiatalok korcsoportjában. Mindez arra utal, hogy az idősebb középkorú korosztálynak

az

ÖTLET-programban

az

önkéntességgel

kapcsolatos

motiváltsága

alacsonyabb volt, mint a fatalabb korosztályé. Az is jól látható továbbá, hogy körükben hagsúlyosabbá válik az önkéntesség nyújtotta szociális interakciók lehetősége, valamint az érték vagy érték-közeli faktorok meghatározóbb szerepet játszanak önkéntességük motivációjában, mint a fiatalok esetében. A fontos, de nem a legfontosabb motivációk között szerepelt az idősebb középkorú önkéntesek körében a szociális interakciók (M=3,78), a megértés (M=3,64) az értékek (M=3,54), a reciprocitás (M=3,5), az önbecsülés (M=3,39) és a kompenzatórikus mechanizmusok közé tartozó visszahatás (M=3,32) és végezetül a kormányzati és a helyi önkormányzati hiányok (M=2,89, illetve 2,55) valamint az önvédelem (M=2,55). Mindez azt mutatja, hogy az ÖTLET-programban résztvevő, idősebb középkorú, 16 önkéntes számára az önkéntesség azt is jelentette, hogy : •

társas kapcsolatokra tehetnek szert,

•

megérthetik a szervezet céljait, vagy önmaguk képességeit, lehetőségeit,

•

segíthetnek egy társadalmi ügyet vagy egy társadalmi csoportot,

•

az önkéntességet egy cserekapcsolatnak tekintették, ami által vissza kaphatják amit adnak,

•

az

önkéntesség

hozzájárulhat


hogy

fontosnak,

jobbnak,


az önkéntességben egyrészt, olyan kompenzatórikus mechanizmust látnak, amivel visszahatást érhetnek el mind környezetükre, mind pedig saját magukra nézve, másrészt önvédelmet jelent számukra, valamint

•

ha kevésbé is, de motiválja őket a kormányzati, illetve az önkormányzati forrás- és támogatáshiányok, amire öntevékenységükkel válaszolhatnak.

36


___________________________________________________________________________ Az idősebb középkorú önkéntesek számára a legkevésébé motiváló tényező volt a vallási motivációk (M=2,47), bár jól látható, hogy ennek a motivációs faktornak az értékelésében különböznek leginkább a teljes mintától és a fiatalok korcsoportjától. Végezetül pedig önkéntes motivációikban nem játszanak szerepet a társadalmi minták (M=2,12), azaz a család, a barátok vagy a környezet, illetve a referencia személyek önkéntessége, bár ennek átlagértéke ugyancsak magasabb volt, mint amit a fiatalok mintájában mérhettünk. Az ÖTLET-programban résztvevő, idősebb középkorú, 16 fő önkéntességének mögöttes folyamatait meghatározó háttérmotivációk sorrendje az alábbi képet mutatja: •


•


•

Érték5_társadalmi ügy M=4,06

•

Önbecsülés1_öröm M=4,06

•

Elismertség1_szervezeti M=4

•

Elismetség2_munkatársak elismerése M=4

•

Szoc.interakció1_közösség igény M=4

Látható, hogy az idősebb középkorú önkéntesek háttérmotivációt kevesebb változó határozza meg és ezek értékelésükben alacsonyabbak, mint ahogy az a teljes, vagy akár a fiatal ÖTLETönkéntesek mintájában tapasztalható volt. Ugyanakkor ennek a háttérmotivációs-struktúrának a jellegzetessége az, hogy sokkal változatosabb (több motivációs faktor itemje alkotja), nem olyan kocentrált, mint a fiatal önkéntesek mintájában. A háttérmotivációknak ez a sorrendje azt is megmutatja, hogy az ÖTLET-programban résztvevő 46-55 év közötti önkéntesek számára az önkéntesség belső dinamikáját jelentősen meghatározta az, hogy partnerként kezelik –e a szervezetben, továbbá az, hogy az önkéntesség által olyan kapcsolatokat építhetnek ki, ami karrierjüket elősegítheti. A harmadik legfontosabb háttérmotivációjukként egy társadalmi ügy melletti elköteleződés jelenik meg, illetve szintén új elem – a teljes és a fiatalok mintájához képest –, hogy önkéntes motivációjukban szerepet játszott az önkéntes munka öröme. Végezetül önkéntes motivációjuk dinamikáját nagyban meghatározta az is, hogy mind szervezeti, mind pedig a munkatársak szintjén elismerjék munkájukat és az önkéntesség által közösségre is leljenek.

37


___________________________________________________________________________ A fentiek eredmények alapján úgy véljük, hogy a motivációkra alapozott önkéntesmendzsmenti munkát leginkább korcsoportonkét kell differenciálni. Az ÖTLETprogramokban résztvevő fiatal önkéntesek esetében az önkéntes magatartás fenntartását szolgáló felszíni motivációk erőteljesen én-központúak és célracionálisak voltak, míg az idősebb korcsoport esetében ez már keveredett érték és szociális elemekkel is. Az önkéntesmotivációk mögöttes dinamikáját a 18-26 éves önkéntesek esetében három faktor – az elsimertség, a karrier és a megértés határozta meg döntően, míg az idősebb középkorú önkéntesek háttérmotivációs-struktúrája sokkal változatosabb (több motivációs faktor itemje alkotta), és nem volt olyan kocentrált, mint a fiatal önkéntesek mintájában. A motivációs eredmények alapján az ÖTLET-önkéntesek körében a motivációkra alapozott önkéntes-menedzsmenti munka eredményeire és további lehetőségeire a IV. fejezetben térünk ki részletesebben. III.2.2. Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek motivációi koordináló szervezetek szerinti bontásban Az ÖTLET-programból 7 szervezet vett részt a pályázati projektben: a Kalamáris Ifjúsági Egyesület - Nyíregyháza, a SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület - Szeged, a Szikra Alapítvány - Miskolc, a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület-Veszprém, a Félúton Alapítvány- Budapest, a Zöldhíd Alapítvány-Pécs és a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány-Budapest. A hét szervezetből négy működött alapítványi, három pedig egyesületi formában. Két szervezet volt budapesti, míg öt szervezet vidéki megyeszékhelyeken fejtette ki tevékenységét. Mielőtt rátérnénk az ÖTLET-program koordináló szervezetei által, a felmérésben résztvevő önkéntesek motivációinak ismertetésére, először bemutatjuk szervezeti szinten az ÖTLETönkéntesek demográfiai-társadalomstatisztikai jellemzőit. A Kalamáris Egyesület által koordinált ÖTLET-önkéntesek száma 18 fő volt, akiknek négyötöde (11 fő) nő volt és kétötöde (7 fő) pedig férfi. Az önkéntesek majd háromnegyede (13 fő) a fiatal, 18-25 éves korosztályba tartozott, 2-2 fő 26-35, illetve 46-55 év közötti, míg egy fő 56 év feletti volt. Az életkori megoszlásból eredően az önkéntesek többsége (11 fő) hajadon/nőtlen volt, míg 5 fő élettársi kapcsolatban, illetve házas és egy fő pedig öszvegy volt. Lakóhely szerint, az önkéntesek több mint a fele (11 fő) a megyeszékhelyen, Nyíregyházán élt, a környező városokban 5 fő, míg községekben 3 fő lakott. Az önkéntesek 38


___________________________________________________________________________ ezen csoportjának fő jellegzetessége, hogy körükben volt a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek aránya: 7 fő főiskolai, 1 fő egyetemi diplomával rendelkezett, míg 6 főnek érttségi végzettsége, 3 főnek pedig felsőfokúnak számító képesítése volt) 1 fő szakmunkásképzőt végzett). A 18 ÖTLET-önkéntes közül 83 százalékuk (15 fő) volt munkanélküli, egy fő alkalmazott, egy-egy fő pedig leszázalékolt, illetve egyéb foglalkozású. Önkéntes tevékenységük ideje alatt az ÖTLET-önkéntesek elsősorban rendezvények, események szervezésében (78 százalékos említés) és adminisztratív feladatok ellátásban vettek részt (78 százalékos említés). A SZITI Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület koordinálásában 16 ÖTLET-önkéntes vett részt a megkérdezésben. Négyötödük nő, kétötödük pedig férfi volt. Az önkéntesek valamivel több, mint fele (9 fő) 18-26 év közötti volt. A csoport jellegzetességének tekinthető, hogy arányaiban itt volt a legtöbb (4 fő) 46-55 év közötti korosztályból. (További 2 fő 26-35 éves, egy fő pedig 56 év feletti volt). Az önkéntesek ezen csoportjára is az volt a jellemző, hogy többségük (10 fő) hajadon/nőtlen volt, öten éltek élettársi kapcsolatban, illetve házasságban, míg egy fő elvált volt. Lakóhely szerint 4 fő lakott a megyeszékhelyen, Szegeden, 5 fő a környező városokban, míg községekben 7 fő. Az önkéntesek ezen csoportjának további jellegzetessége volt, hogy közel kétharmaduk (10 fő) érettségivel rendelkezett, 4 főnek felsőfokú végzettsége, 2 főnek pedig felsőfokúnak számító képzettsége volt. A megkérdezett 16 önkéntes közül 15 volt munkanélküli, egy fő pedig egyéb foglalkozású. Az önkéntesek által ellátott leggyakoribb feladatok a következők voltak: rendezvények, események szervezése (69 százalékos említés) és adminisztratív feladatok ellátása (56 százalékos említés) volt. A Szikra Alapítvány koordinálásában 19 fő ÖTLET-önkéntes vett részt a megkérdezésben, akik közül 14 fő nő, 5 fő pedig férfi volt. Az önkéntesek valamivel több, mint a fele (10 fő) 18-25 év közötti volt, 4 fő tartozott a 46-55 éves korosztályba, míg a a további 5 fő a 26-45, illetve az 56-65 év közötti volt. A megkérezettek valamivel kevesebb mint fele (9 fő) volt hajadon/nőtlen, 6 fő élettársi kapcsolatban, illetve házasságban élt, 4 fő pedig vagy özvegy, vagy pedig elvált volt. A csoport jellegzetességének tekinthető, hogy 58 százalékuk (11 fő) községekben, míg 42 százalékuk (8 fő) a megyeszékhelyen, Miskolcon élt. Ebben a csoportban volt a legmagasabb a szakmunkásképzőt végzettek aránya (47 százalék, 9 fő), míg az értettségizetteké 32 százalék (6 fő). Felsőfokúnak számító képesítéssel 2 fő, míg felsőfokú végzettséggel ugyancsak 2 fő rendelkezett.

39


___________________________________________________________________________ Az önkéntesek által leggyakrabban végzett feladatok rendezvények, események szervezése (68 százalékos említés) és adminisztratív feladatok ellátása (53 százalékos említés). A Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület koordinálásában 13 fő vett részt a megkérdezésben, akiknek döntő többsége (92 százaléka) nő volt. Több mint négyötödük (11 fő) tartozott a 18-25 év közötti korosztályba (további 2 fő 36-55 év közötti volt). Az életkori megoszlásból következően az önkéntesek jelentős többsége hajadon/nőtlen volt (2 fő élt élettársi kapcsolatban vagy házasságban, 1 fő pedig elvált volt). Magas volt az önkéntesek ezen csoportjában azok aránya akik községekben éltek (54 százalék 7 fő), 4 fő a megyszékhelyen, Veszprémben lakott, míg 2 fő a környező városokban. Iskolai végzettség tekintetében a két meghatározó végzettség az érettségi (4 fő) és a főiskolai diploma (4 fő) volt, további három főnek felsőfokúnak számító képesítése, egy főnek egyetemi diplomája volt. A 13 megkérdezett ÖTLET-önkéntes közül 10 fő volt munkanélküli, egy fő alkalmazott, kettő pedig egyéb foglalkozású. Az önkéntesség ideje alatt az önkéntesek leggyakrabban adminisztratív feladatokat, (62 százalékos említés) és/vagy szakképzettségnek megfelelő munkát (38 százalékos említés) láttak el, és/vagy intézményi szolgáltatásban, gyermek- és ifjúsági programokban vettek részt (32-32 százalékos említés). A fővárosi Félúton Alapítvány koordinálásában 18 fő ÖTLET-önkéntes vett részt a megkérdezésben, akiknek kétharmada nő, egyharmada pedig férfi volt. Korcsoportonkénti megoszlás szerint a megkérdezett valamivel több mint kétharmada (13 fő) volt 18-25 év közötti, és 5 fő pedig 26-35 év közötti. Többségük (12 fő) hajadon/nőtlen volt, és csak 6 fő élt élettársi, házassági kapcsolatban. Ebben a csoportban volt a legmagasabb a budapestiek aránya (15 fő) egy fő községekben élt, kettő pedig az agglomeráció városaiban. Iskolai végzettség tekintében a csoport jellegzetességének tekinthető, hogy itt volt a legmagasabb a nyolc általánost végzettek aránya (22 százalék, 4 fő), míg 11 százalék (2 fő) szakmunkás végzettséggel rendelkezett, 39 százalékuknak (7 főnek) volt érettségije és 29 százalékuknak (5 főnek) felsőfokú vagy annak megfelelő végzettsége. A csoport másik jellegzetessége, hogy foglalkozás szerint nagyon heterogén volt a megoszlásuk: 35 százalék (6 fő) munkanélküli, 24 százalék (4 fő) alkalmazott 11 százalék egyetemi hallgató (2 fő) és 24 százalék (4 fő) egyéb foglalkozású. Az önkéntesség ideje alatt a leggyakrabban végzett önkéntes tevékenység rendezvények események szervezése volt (33 százalékos említés) és/vagy családsegítő programokban való

40


___________________________________________________________________________ részvétel (28 százalékos említés) és/vagy gyermek és ifjúsági programokban való közreműködés (17 százalékos említés), és/vagy intézményi szolgáltatásban való segítés, illetve adminisztratív feladatok ellátása (11-11 százalékos említés). A Zöldhíd Alapítvány koordinálásban 10 fő vett részt a megkérdezésben akiknek többsége (7 fő) nő volt. Az önkéntesek 70 százaléka (7 fő) volt 18-25 év közötti és három fő tartozott az idúsebb középkorú korosztályba. Családi állapot szerint a csoport „fiatal jellege“ ellenére igen heterogén megoszlás mutatott: 40 százalékuk volt hajadon/nőtlen, 30 százalékuk élt élettársi vagy házassági kapcsolatban

és további 30 százalékuk elvált volt. A csoport

jellegzetességének tekinthető, hogy körükben volt a legmagasabb a megyeszékhelyeken élők aránya (70 százalék, 7 fő), ketten városokban, egy fő pedig községben lakott. Iskolai végzettség szerint a csoport két-kétötöde (4-4 fő) szakmunkás végzettségű, illetve főiskolai diplomás volt, valamint körükben volt a legalacsonyabb az érettségizettek és az egyetemi diplomával rendelkezők aránya (10-10 százalék, 1-1 fő). Foglalkoztatási helyzetüket tekintve teljesen homogén volt a megkérdezettek csoportja, mindannyian munkanélküliek voltak. Önkéntességük ideje alatt leginkább gyermek és ifjúsági programok szervezésében vettek rászt (60 százalékos említés) és/vagy adminisztratív feladatok láttak el (50 százalékos említés),

és/vagy

rendezvények

szervezését

(40

százalékos

említés),

továbbá

szakképzettségüknek megfelelő feladatokat végeztek (30 százalékos említés). A Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány koordinálásában ugyancsak 10 fő vett részt a megkérdezésben, akiknek a többsége (7 fő) szintén nő volt. Közülük öt fő volt fiatal, három, idősebb középkorú önkéntes és 2 fő pedig 56 év feletti. Esetükben is, a családi állapot szerint megoszlás heterogén képet mutatott: az önkéntesek fele volt hajadon/nőtlen, négyen éltek élettársi és házassági kapcsolatban, míg egy fő özvegy volt. Közülük heten éltek a fővárosban, ketten az agglomeráció városaiban, egy fő pedig községben. A csoport jellegzetességének tekinthető, hogy körükben az érettségivel rendelkezők voltak a legtöbben (6 fő), míg 2-2 főnek szakmunkás végzettsége, illetve főiskolai diplomája volt. Foglalkoztatási helyzetüket tekintve ugyancsak teljesen homogén volt a megkérdezettek csoportja, mindannyian munkanélküliek voltak. Önkéntességük ideje alatt elsősorban adminisztratív feladatokat láttak el (60 százalékos említés) és/vagy gyermek és ifjúsági feladatokat végeztek (40 százalékos említés), ezek mellet még

részt

vettek

adománygyűjtésben,

rendezvények

szervezésében,

családsegítőprogramokban, intézményi szolgáltatásban (10-10 százalékos említés).

41


___________________________________________________________________________ Az ÖTLET-önkéntesek motivációi a koordináló szervezetek szerint. A motivációkkal foglalkozó önkéntesmenedzsmenti szakirodalom szerint – ideális esetben – az önkéntes akkor a legmotiváltabb az önkéntes tevékenységben, ha minél szélesebb motivációs bázison nyugszik önkéntessée, azaz minél sokszínűbbek a vezető motivációk. Nyílvánvaló, hogy mindennek az önkéntesmendezsmenti módszerek alkalmazásában is nagy jelentősége van. Amennyiben a fenti az ideál-tipikus feltételnek való megfelelés alapján vizsgáljuk a megkérdezésben részt vett, ÖTLET-önkéntesek koordináló szervezetenkénti csoportjait, akkor a következőeket állapíthatjuk meg: •

A SZITI Egyesület és a KÖSSZA Alapítvány koordinálásában résztvevő önkéntesek vezető motivációi voltak a legsokszínűbbek, hiszen esetükben öt nagyon fontos, „vezető“-motivációt lehetett kimutatni.

•

Valamivel kevesebb vezető-motivációja volt a Zöld-Híd Alapítvány és a Kalamáris Egyesület koordinálásában résztvevő önkénteseknek. (Érdemes arra is felfigyelni, hogy a vezető-motivációk számának csökkenésével az egyes motivációs faktorok értékeinek erőssége is csökken.)

•

Az egy-két vezető-motivációval rendelekeztek az ÖTLET-önkéntesek azon csoportjai, akik a Csalán Egyesület, a Szikra Alapítvány és a Félúton Alapítvány koordinálásában végeztek önkéntes munkát.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy rangsor, hiszen a Csalán Egyesület koordinálásában résztvevő ÖTLET-önkéntesek egy igen sajátos típust jelenítenek meg az adatok

alapján,

ugyanakkor

–

véleményünk

szerint

–

jól

jelzik,

hogy

az

önkéntesmenedzsmenti munka eredményeit, mivel a megkérdezésre az ÖTLET-program zárásakor került sor. •

Amint a 4. táblázat alapján is jól látható – és ahogy az eddigi eredmények alapján is várható volt – a legfontosabb motiváció minden szervezeti csoportban az elismertség volt, amelynek értéke a legerősebbnek a Csalán Egyesület, és leggyengébbnek a Félúton Alapítvány által koordinált önkéntesek körében mutatkozott. Ezen motivációs faktor értékelése két kérdést vet fel: egyfelől a mai elismerés-hiányos társadalomban – különösen a munka világából kiesett emeberek számára – az önkéntesség az elismerési igény kielégítését jelentheti. Másfelől, mind a koordináló, mind pedig a foglalkoztató szervezetek számára felveti azt a

42


___________________________________________________________________________ kérdést, hogy a program során megfelelő protokollja volt-e az önkéntesek elismerésének különösen a szervezet és annak munkatársai részéről, illetve ténylegesen is partnerként kezelték –e az önkénteseket? 4. táblázat Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek motivációi a koordináló szervezetek szerinti bontásban (átlag) Kalamáris 4.26 4.05 3.86 3.93 3.97 3.29 3.36 2.9

SZITI 4.38 4.11 4.01 4.09 3.97 3.65 3.71 3.27

Szikra 4.1 3.82 3.88 3.71 3.32 3.85 3.44 3.39

Csalán 4.49 4.23 3.92 3.9 3.65 3.18 3.54 2.94

elismertség karrier fejlesztés megértes Szociális interakciók reciprocitas érték önbecsülés visszahatás kormányzati hiányok 2.84 2.85 3.05 2.79 Helyi önkormanyzati hiányok 2.35 2.5 2.72 2.47 önvédelem 2.13 2.58 2.46 2.57 társadalmi 1.98 2.31 2.01 1.81 vallás 1.38 2.0 1.78 1.15 Jelmagyarázat: piros szín: a legfontosabb motivációk; kék szín a fontos a sorrendbeli eltéréseket). Zöld szín: a legkevésbé fontos motivációk

•

Félúton 4.07 3.43 3.65 3.5 3.86 3.56 3.43 3.24

ZöldHíd 4.22 4.3 4.14 4.15 3.8 3.2 3.38 3.38

KÖSSZA 4.38 4 4.24 3.96 3.5 4.24 3.84 3.38

2.8

3.03

3.63

2.65 2.68 2.36 1.93 motivációk

2.47 2.77 1.96 1.5 (világosabb

3.17 2.94 2.99 2.63 színnel jölöltük

Az önkéntességben, mint karrierfejlesztésben a legmotiváltabbak a Zöld-Híd Alapítvány és a Csalán Egyesület által bevont önkéntesek voltak. Ennek hátterében az állhat, hogy körükben magas volt a fiatalok aránya, illetve a legszélesebb körű önkéntes tevékenységekhez ezen csoportok tagjai jutottak hozzá. Figyelemre méltó, hogy karrierfejlesztési lehetőséget az önkéntességben legkevésbé a Félúton Alapítvány ÖTLET-önkéntesei láttak. Ennek hátterében úgy gondoljuk az állhat, hogy ebben a csoportban volt a legtöbb alacsony az iskolai végzettségű és a legkülönbözőbb foglalkoztatási helyzetű ÖTLET-önkéntes.

•

A saját képességek, az emberek megértése, az önkéntesség által új tapasztalatok szerzése leginkább a KÖSSZA és a Zöld-Híd Alapítvány ÖTLET-önkénteseit motiválta, hiszen esetükben igen változatosak is voltak az önkéntes tevékenység által végzett feladatok. Külön kiemeledő, hogy a KÖSSZA által koordinált önkéntesek körében – szinte egyedüliként az összes vizsgált csoportban – az értékek faktornak (azaz egy társadalmi ügy, egy társadalmi csoport segítése) a megértés motivációs

43


___________________________________________________________________________ faktorral azonosan, magas volt az értékelése. Ugyanakkor azt is fel kell vetnünk, hogy a szervezetek megfelelően kommunikálták –e az önkéntesek felé a szervezet misszióját és tevékenységét is, hiszen a szervezet céljainak megértése kevéssé szerepelt a vizsgált önkéntesek motivációi között. •

Az adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a szociális interakciók leginkább a Zöld Híd Alapítvány, a SZITI Egyesület, a Kalamáris Egyesület és a KÖSSZA által koordinált ÖTLET-önkéntesek számára volt a legfontosabb. Ezen faktor mérése – hasonlóan az elismertséghez – ugyancsak két kérdés vet fel, aminek fontos önkéntesmenedzsmenti következményei vannak: egyfelől az önkéntesség jelentheti az „elveszett

közösségek“

megtalálását,

másrészt

arra

is

utal,

hogy

az

önkéntesmenedzsmenti munkában nagyon fontos szerepet kellene, hogy betöltsön a közösségfejlesztés. •

Mint az adatokból is látható, az önkéntességet leginkább a SZITI és a Kalmáris Alapítvány által koordinált önkéntesek tekintették cserekapcsolatnak, tehát legtöbbjük számára fontos motivációi volt az, hogy az önkéntességükért cserébe kapjanak is valamit.

•

A felmérés egyik legnagyobb meglepetésének tarthatjuk számon, hogy az értékeket (a segítést, egy társadalmi ügyért vagy egy társadalmi csoport melletti elköteleződést) milyen alacsony motivációként értékelték a megkérdezett önkéntesek csoportjai (kivétel a KÖSSZA önkéntesek). Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy az ÖTLETönkéntesek körében végzett önkéntesmenedzsmenti munkában e téren nagy deficitek mutatkoznak és a jövőben erre fokozottabb hagsúlyt kellene fektetni.

•

Az önbecsülés, a visszahatás és az önvédelem motivációs faktorok, mint ahogy a módszertani

részben

bemutattuk,

a

pszichológiai

eredetű

kompenzatórikus

mechanizmusokat mérik az önkéntes motivációkban. Ezek, amint az adatokból is kitűnik általában a fontos motivációk sorrendjének a végén helyezkednek el, értékeléseiknek erőssége nagyon függ az életkortól és az iskolai végzettségtől, valamint a munkaerőpiaci helyzettől. Mint a 4. táblázat adatai alapján jól látható, ezen faktorok értékelése a KÖSSZA és a Félúton Alapítvány önkénteseinek körében volt a legmagasabb, ami azzal magyarázható, hogy ezen önkéntes-csoportokban többen voltak az idősebb korosztályból és az alacsonyabb iskolai végzettségűek közül.

44


___________________________________________________________________________ • Az érték-közeli motivációs faktorok közé tartoztak a kormányzati és önkormányzati hiányok által motivált öntevékenység mérésére szolgáló motivációs faktorok. Az átlagértékek alapján az látható, hogy ezek a motivációs faktorok a fontos motivációk rangsorának végén helyezkednek el, ami azzal magyarázható, hogy a megkérdezett önkéntesek körében az önkéntesmotivációk inkább cél-, mint értékvezéreltek voltak. •

Végezetül jól látható, hogy a legkevésébé fontos motivációs tényezők közé a vallást és a társadalmi mintákat mérő faktorok kerültek (kivétel a KÖSSZA önkéntesek csoportja). Ez azt mutatja, hogy a megkérdezettek körében az önkéntesség legkevésbé sem hitrendszer által motivált tevéknység, még annak ellenére, hogy a mintában a magukat valamilyen formában vallásosnak vallók aránya 68 százalék volt. Körükben a társadalmi minták hatása – a család, a barátok, a környezet, a referencia csoport mintája – az „egyáltalán nem ért egyet“ kategóriába esett, kivéve a KÖSZA, a Félúton Alapítvány és a SZITI Egyesület önkénteseit, ahol két átlagpont („nem ért egyet“) felett volt ezen faktor értékelése. Ennek magyarázata lehet, hogy az önkéntesek ezen csoportja egyfajta „kényszer“ motivációval végzett önkéntesmunkát és ebben – a célracionális motívumokon kívül – alig lehetett hatása az értékeknek vagy akár a társadalmi mintáknak.

Nagyon érdekes kép tárul elénk, ha a koordináló szervezetenként vizsgáljuk meg a megkérdezett ÖTLET-önkéntesek háttérmotivációit, amelyek – ahogy már többször is jeleztük – az önkéntesmotivációk mögöttes folyamatainak dinamikáját mutatják meg. Ahogy várható volt – a felszíni motivációk vizsgálata alapján –, a háttér motivációk egy részét a legfontosabbnak értékelt motivációs faktorok (elsimertség, karrier fejlesztés, megértés) itemjei alkotják. Az elsimertség faktor intemjei közül a legmagasabb átlagértékei közül ki kell emelni a partnerség motivációját (M=4,70, KÖSSZA, M=4,63 SZITI), a szervezeti felőli elismerés igényét (M=4,69, SZITI, M=4,62, Csalán), az önkéntes munkával kapcsolatos visszajelzés motivációját (M=4,62 Csalán, M=4,44, Félúton). Itt is meg kell jegyeznünk azt, hogy az elismertség faktor itemjeinek ilyen magas átlagértékei felvetik azt a kérdést: ténylegesen jól kidolgozott protokoljai voltak –e az önkéntesek elsimerésének, partnerként tekintették-e az önkénteseket az egyes fogadószervezetek? A karrier faktoron belüli háttérmotivációk közül a legmagasabb értékelést az önkéntességben rejlő munka-perspektíva (M=4,50, Zöld-Híd) és a munkához szükséges képességek

45


___________________________________________________________________________ megtanulásának motivációja (M=4,50, Zöld-Híd), valamint az önkéntesség általi kapcsolatok építésének motivációi kapták (M=4,40 KÖSSZA, M=4,39, illetve M=4,38 Kalamáris és Csalán). 5. táblázat Az ÖTLET-programban résztvevő önkéntesek legfontosabb háttér motivációi a koordináló szervezetek szerinti bontásban (átlag) Elismertség1_szervezeti Elismetség2_munkatársak elismerése Elismertég3_visszajelzés Elismertség4_egalitás a szervezeten belül Elismertség5_társadalmi Karrier fejlesztés1_kapcsolat építés Karrier fejlesztés2 Karrier fejlesztés3_munka perspekítva Karrier fejlesztés4_skill Megértés1_szervezeti misszió Megértés2_perspektíva Megértés3_gyakorlati tapasztalatok Megértés4_emberek Megértés5_erősségek Érték3_altruizmus_empátia Érték4_altruizmus_segítés Érték5_társadalmi ügy Szoc.interakció1_közösség igény Szoc.interakció2_társaság igény Szoc.interakció3_kapcsolat igény Szoc.interakció5_baratátok keresése Reciprocitás1_kapás Reciprocitás2_adás Önbecsülés1_öröm

Kalamáris

SZITI

Szikra

Csalán

Félúton

ZöldHíd

KÖSSZA

4.39

4.69

4.26

4.62

4.25

4.20

4.50

4.06 4.0

4.50

4.17

4.54 4.62

4.33 4.44

4.0 4.30

4.0 4.22

4.59 4.39

4.63 4.38

4.44 4.06

4.54 4.15

4.40 4.20

4.70 4.50

4.39 4.0

4.31

4.38 4.0

4.30

4.40

4.13 4.06

4.31 4.23

4.50 4.50

4.10 4.20

4.0

4.20 4.30

4.0 4.60 4.40

4.30 4.30 4.10

4.20

4.11 4.30 4.50

4.20

4.10

4.40

4.0

4.0

4.17 4.06

4.38

4.11

4.54 4.08

4.19 4.0

4.22

4.38

4.0 4.0

4.15

4.0

4.06

4.0

4.00

4.00

4.0 4.19

4.10

4.30

A megértés faktor háttérmotivációi közül kiemelkedett az emberekkel való bánásmód megtanulásának motivációja (M=4,60 Zöld-Híd), valamint az önkéntes munka nyújtotta gyakorlati tapasztalatok szerzésének motivációja (M=4,54 Csalán).

46


___________________________________________________________________________ Ahogy már korábban is írtuk az önkéntesség nyújtotta társaság (M=4,40 Csalán) és közösség igény (M=4,38 SZITI) arra utalnak, hogy ezen szervezetek önkéntesei körében volt a legerősebb motiváció arra, hogy a célracionális szempontok mellett közösségi kapcsolatokra is szert tegyenek. Figyelemre méltó, hogy a háttérmotivációkban a legfontosabb motivációs faktorok mellett megjelentek – magas átlagértékeléssel – egyéb motivációs faktorok itemjei is: úgy mint az értékek, a reciprocitás és az önbecsülés egy-egy itemje. Külön kiemelendők e tekintetben az értékek itemjei: a segítés, az empátia és a társadalmi ügy mellett való elköteleződés, ami elsősorban a KÖSSZA Zöld-Híd és a SZITI önkénteseinek háttérmotivációiban szerepelt magas értékeléssel. Az önbecsülés faktor, öröm itemje azért fontos, mert nagyon nehéz elképzelni úgy egy „önkéntes“ tevékenységet, hogy azt valaki öröm nélkül tudná csinálni. Ezen háttérmotiváció arra utal, hogy a „kényszer“ önkéntesség a KÖSSZA, a SZITI és ZöldHíd önkéntesei számára örömmel is járt, míg a többi szervezetek által koordinált önkéntesek számára megmaradt inkább célracionális tevékenységnek. Végezetül a héttérmotivációkat az önkéntesmenedzsmenti munka szempontjából vizsgálva megállapítható, hogy a Zöld-Híd Alapítvány, a KÖSSZA valamint a SZITI Egyesület által koordinált önkéntesek körében nagyon széles és igen sokszínű háttérmotivációk alakultak ki a program végére. Ennek alapján feltételezhető, hogy az ÖTLET-program ezen önkéntesek számára olyan plusz motivációkat is adott, a foglalkoztatási (re)integráción kívül, amely a résztvevők attitűdjeire, személyiségére is hatott. Valamivel szűkebb és koncentráltabb háttérmotivációkkal zárták a programot a Kalamáris Egyesület és a Csalán Egyesület önkéntesei. Esetükben sikerült a célracionális motivációkat egy-két, az önkéntességben fontos motivációval is kiegészíteni. Az adatok azt mutatják, hogy a Szikra Alapítvány és a Félúton Alapítvány által koordinált önkéntesek körében nagyon szűkek és nagyon koncentráltak voltak a háttérmotivációk a program végeztével, és ez arra utal, hogy igazából a (re)integrációs célokat segítő motivációkat sem sikerült teljes mértékben kiépíteni az önkénteseknél. IV. A MOTIVÁCIÓKRA ALAPOZOTT ÖNKÉNTESMENEDZSMENTI MUNKA LEHETŐSÉGEI Mint a bevezetőben is írtuk, a hazai önkéntesmenedzsment gyakorlata és oktatása jelenleg inkább szervet-központúként és kevésbé önkéntes-központúként jellemezhető. A kutatási program segítségével egy olyan motivációkra alapozott önkéntesmenedzsment alapjait

47


___________________________________________________________________________ kívántuk lerakni, aminek középpontjában az önkéntes áll az ő sajátos motivációival, attitűdjeivel és elvárásaival, különös tekintettel a toborzásra és a foglalkoztatásra. A motivációs kérdőív segítségével - mint bemutattuk - lehetőség van az önkéntesek felszíni és a háttérmotivációinak mérésére. A felvétel egy állapotot rögzít, amelynek igen különböző menedzsmenti konzekvenciái lehetnek lehetnek a még nem és a már önkéntesek esetében. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy az önkéntesmenedzsmentben milyen az „ideális“ önkéntes motivációja, mit várnak el a fogadó szervezetek és ezt hogyan lehet összevetni az önkéntes motivációs készletével. A cél közös, a hatékony, jól végzett önkéntes munka, ami az önkéntes számára is örömöt jelent és kielégíti azon személyes motivációit is, amit az önkéntességben meg akar találni. Az értékek motivációs faktor vizsgálata azt mutatta meg, hogy a szervezeteknek nagyon világosan közvetíteniük kell az önkéntesek felé azt a társadalmi ügyet, amelyért dolgoznak és világosan kell definiálniuk azt a társadalmi csoportot, akiknek az érdekében a tevékenységet végzik. A szervezetek vezetői és munkatársai sokszor ezt magától értetődőnek tartják, pedig az elemzésben is láttunk arra példát, hogy jól működő szervezeteknél sem világossan definált ez. Márpedig, nagyon nehéz az önkéntes motivációit és a szervezet céljait összeegyeztetni akkor, ha az önkéntes nem elég elkötelezett azért a „társadalmi“ ügyért, amely a szervezet tevékenykedik. Figyelembe kell venni, hogy az érték faktor az altruisztikus magatartásformák motivációit méri, tehát ennek értéke nagyon függ az adott szervezet tevékenységétől is. Úgy tűnik továbbá, hogy a mai kapcsolat-hiányos magyar társadalomban az önkéntesség az elvesztett közösségek megtalálásának egyik terepe. A menedzsmenti munka szempontjából ennek pedig olyan konzekvenciái lehetnek, hogy nem csak a szűkebb-tágabb értelemben vett szakmai

munkára

kell

figyelniük

az

önkéntes-koordinátoroknak,

hanem

a

közösségfejlesztésre, a közösségi együvétartozás ápolására is. Ez ma talán az egyik legkevésébé tudatos eleme a hazai önkéntesmenedzsmentnek. Az elismertség mint láttuk igen fontos motivációs tényezőnek bizonyult. Ahogy már írtuk, az elismerés hiányos magyar társadalomban az önkéntes munka ennek megszerzésének egyik terepe. A szervezeteknek jól kidolgozott és többszintű – szervezeti és humánerőforrásbeli – protokollal kell rendelzeniük e téren. Módszertanilag az önkéntesmendzsment egyik súlyponti kérdéseként kell kezelni, hogy milyen formái, alkalmai és módszerei vannak egy szervezetben az önkéntes elismerésének.

48


___________________________________________________________________________ A társadalmi motivációs faktor azt mérte, hogy a normatív (családi, baráti, közeli ismerősök, referencia személyek és a környezet) mintája mennyiben motiválja az önkéntességet. Az eredmények alapján azt láthatjuk, hogy az önkéntesség normatív mintájának alig van ma a magyar önkéntesek körében motiváló ereje. A részletesebb elemzés azt is mutatta, hogy a karrier fejlesztés faktoron belül az önkéntesség elsősorban, mint kapcsolatépítési lehetőség és másodsorban, mint bizonyos skillek, tudások elsajátításának lehetősége jelenik meg. Úgy véljük ennek magyarázata az, hogy – általánosságban, de esetenként is – szinte alig van minta arra, hogy az önkéntesség által direkten foglalkozási karriert lehetne elérni. A hiányzó minták és példák, pedig csökkentik a motivációkat, ha ezek a motivációk „egoisztikusak“ is. Adataink szerint a pszichológiai faktoroknak az értékelése az önkéntesek motivációjában igen változóan alakult. Véleményünk szerint e faktorok gyengébb értékelésében egyrészt szerepet játszik a magyar társadalom viszonylag alacsony pszichológiai kultúrája. Másrészt, a többi motivációs faktorral összevetve úgy tűnik, hogy a hazai önkéntesek az önkéntességet sokkal inkább társadalmi és nem én-központú cselekvésként kezelik. A háttérmotivációkat megmutató változók egy része magáról az önkéntesről és az önkéntességről, másik része az önkéntesség értékeiről, míg harmadik része az önkéntes szervezethez való viszonyáról szóltak. Az önkéntesség elsősorban – és nem meglepő módon – örömforrás. Nehéz is elképzelni, hogy bárki, aki úgy áldozna a szabadidejéből valamire, hogy abban ne lelné örömét. Ahhoz tehát, hogy a szervezetek az önkénteseket tartósan meg tudják tartani, az önkéntesség öröm jellegét kell fenntartani. A második legfontosabb változó, ami az önkéntesség mögöttes dinamikáját befolyásolja, az a közösség igény. Ahogy már fentebb írtuk, itt is meg kell ismételni, hogy nem csak a szűkebb-tágabb értelemben vett szakmai munkára kell figyelniük az önkéntes-koordinátoroknak, hanem a közösségfejlesztésre, a közösségi együvétartozás ápolására is. A következő három változó az érték faktor egy-egy itemje, amelyek azt mutatják, hogy a magyar önkéntesek értékvezérelt cselekvését elsősorban egy társadalmi ügy és csoport melletti elköteleződés motiválja, ami kiváltja az altruisztikus magatartást, a segítést. Végezetül nagyon fontos üzenete van az elsimertség faktor két változójának az önkénteseket foglalkoztató szervezetek számára: az önkéntesség mögöttes dinamikájában nagy szerepet játszik, hogy a szervezetek munkatársai egyenlőkként kezelik –e az önkénteseket vagy „beosztottként“, illetve a munkatársak mennyire ismerik el az önkéntes segítők munkáját.

49


___________________________________________________________________________ IRODALOM Allison, Lora, – Okun, Morris – Dutrige, Kathy 2002. Assessing Volunteer Motives: A Comparison of an Open-Ended Probe and Likert Rating Scales. Journal of Community and Applied Social Psychology, 12. 4. 243-255. Bartal Anna Mária 2009. Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzői a 2008.évi Európai Érték Vizsgálat alapján. http://www.volunteermotivation.hu/show/62 Esmond, Judy – Dunlop Patrick 2004. Developing the Volunteer Motivation Inventory to Assess the Underlying Motivational Drives of Volunteers in Western Australia. Perth: Lotterywest and CLAN WA Inc. Clary, Gil.E – Snyder, Mark – Ridge, Robert – Stukas, Arthur – Copeland, John – Haugen, Julie – Miene, Peter 1998. Understanding and Assessing the Motivations of Volunteers: A Functional Approach. Journal of Personality and Social Psychology, 74-., 6., 1516-1530. Czakó Ágnes – Harsányi László – Kuti Éva – Vajda Ágnes 1995. Lakossági adományok és önkéntes munka. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Czike Klára – Bartal Anna Mária 2005. Önkéntesek és nonprofit szervezetek – az önkéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntesek foglalkoztatásában. Budapest: Civitalis Egyesület. Czike Klára – Kuti Éva 2006. Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport, Önkéntes Központ Alapítvány. Haflinger, Ursula – Hug, Simon 2009. Mean Well to Do Good? Volunteer Motivation Re-Examined. http://www.allacademic.com/meta/p_mla_apa_research_citation/3/6/1/3/1/p361310_index.html Lyons Mark – Hocking, Susan: 2000: Australia’s highly committed volunteers. In Warburton, J., Oppenheimer,M. (eds.): Volunteers and Volunteering. Sydney: The Federation Press. Karylowski, Jan 1980. Az altruisztikus viselkedés magyarázatához. In.: Szilágyi V. (szerk.): Együttérzés, önzetlenség, felelősség. Budapest: Tankönyvkiadó. 113-30. Mc Ewin, Maxine – Jacobsen-D’Arcy, Linda 2002. Developing a Scale to Understand and Assess the Underlying Motivational Drives of Volunteers in Western Australia: Final Report. Perth: Lotterywest and CLAN WA Inc. Omoto, Allen – Snyder, Mark 2002. Considerations of Community: The Context and Process of Volunteerism. American Behavioral Scientist, 45. 5. 846-67. Wilensky, L. Harold 1981: Introduction. In.: Kramer, R. M. (ed.): Voluntary Agencies in the Welfare State. Berkeley–Los Angeles–London: University of California. 5–15. Wilson, John 2000: Volunteering. Annual Review of Sociology, 26. 215-240. Weisbrod, Burton 1975. Toward a Theory of the Voluntary Nonprofit Sector in a Three-Sector Economy. In.: Phelps E.S. (ed.): Altruism, Morality and Economic Theory. New York: Russel Sage Foundation 171-195. Wright, Daniel 1985. A morális viselkedés pszichológiája. Derbrecen: KLTE Pszichológiai Tanszék.

50

AZ ÖTLET PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ ÖNKÉNTESEK

Recommend Documents