Gubicza Ilona
AZ ÖSSZETARTOZÁS ER SÍTÉSE A BAKONYBAN OTTHONRA TALÁLT CSALÁDOK MÚLTJA ÉS JELENE
U
nokatestvérem, Horváth István, 1998-ban Soós famíliatalálkozót szervezett Bakonyszentlászlón. A Soósok nekem anyai ágon rokonok. Közel százan vettünk részt a találkozó nagyon szép programjain. A rokonság itt elhatározta, hogy ötévenként megrendezi a találkozókat. A következ) Soós találkozót 2003-ban Dr. Oláh Béla és felesége Gubicza Borbála szervezték meg. Mivel 2001-ben nyugdíjba mentem és több szabadid)m lett, így a II. Soós találkozóra már elkészíthettem a Soós családfát. A találkozón bemutattam a családoktól kapott fényképek és dokumentumok alapján az els) családtörténeti prezentációt. Ezzel nagyon nagy örömet szereztem a rokonoknak. Meghatottan emlékeztek vissza a szül)kre, nagyszül)kre, az emlékezetükben él) képekre, családtörténetekre. A rokonok visszajelzése ösztönzött arra, hogy tovább gy4jtsem a családok adatait és elkezdjem a levéltári kutatást is. Ekkor határoztam el, hogy családjaim családtörténetét feldolgozom. A III. Soós találkozót 2008-ban unokatestvérem, Körmendi István szervezte meg. Nagy volt a készül)dés Bakonyszentlászlón és a rokonság körében. Az augusztusban, Bakonyszentlászlón megrendezett találkozó ismét jól sikerült, felejthetetlen élmény volt, ahol mintegy 150 f) rokon vett részt. Ezen a találkozón már levéltári kutatásokkal alátámasztott prezentációt mutattam be a Soós család mintegy 250 éves történetér)l. [Illusztrációk 12.] Szüleim – Gubicza István (1908–2000) és Soós Eleonóra (1912–1998) Bakonyszentlászlón születtek, és ott is nevelkedtek fel. Házasságukat követ)en Veszprémben telepedtek le. A II. világháború alatt szüleim négy gyermekükkel a bombázások el)l Bakonyszentlászlóra menekültek. Itt vészeltük át a háborút, gyermekként err)l is vannak emlékeim. Kés)bb testvéreimmel együtt nagyon sokszor nyaraltam Bakonyszentlászlón, így sok-sok emlék, élmény f4z szüleim szül)falujához. Emlékszem a nagyszüleim közelében lakó egykori gyerekekre, akik akkor a játszópajtásaim voltak, )k ma már 60–70 évesek. Emlékszem apai nagyapám
(Gubicza Miklós 1879–1969) házára, udvarára, a rézgáliccal permetezett sz)l)lugasra, a hamvas sz)l)re, a magvaváló „sz)l)barack” kesernyés ízére. Nagyapám valami kis sámlin ülve térdére ültetett és mesélt, közben pödörte hosszú, nagyon szép bajuszát. Emlékszem, esténként a poros utcán hazajöv) tehéncsorda által felvert porfelh)re. Ugyanígy emlékszem anyai nagyapámnál (Soós Pál 1883–1952) töltött napokra, hetekre is. A háború alatt elfagyott a lábam és Soós nagyapám a hátán vitt a német katonaorvoshoz. Nyaranta játszottunk, bújócskáztunk, ugráltunk az istálló padlásán, az illatos szénán. Soós nagyapám háza el)tt a „Cin-cin patak”-ban nyáron mezítláb tapostuk a homokot. (Talán 10–15 cm-es víz volt a „patakban”, ami már nagyon rég kiszáradt.) Ilyen és még ehhez hasonló nagyon sok élmény köt szüleim szül)falujához, Bakonyszentlászlóhoz. Milyen jó lenne, ha ezekb)l az emlékekb)l valami megmaradna… KUTATÁS, ADATGYGJTÉS A Soós, Gubicza család adatainak gy4jtését 2004-t)l már céltudatosan és rendszerezetten kezdtem el. Az adatok gy4jtéséhez szerkesztettem egy „Adatlapot”, melyben a legfontosabb adatokra vonatkozóan tettem fel kérdéseket. Majd felvettem a kapcsolatot a családokkal (telefonon, levélben, interneten), )k adták meg a családtagok adatait, mellékelték a fényképeiket és az egyéb dokumentumokat.1 Így kezdtem el gy4jteni els) férjem, gyermekeim édesapja családjának, a Leitold családnak adatait is. A vöröstói temet)ben nagyon sok régi síremléket találtam, fényképeztem le. Mseink életét a nagynénik, nagybácsik visszaemlékezéseib)l és a szül)faluk helytörténeti könyveib)l ismerhettem meg. Molnár László (1928) vöröstói kántor-tanító kutatásai alapján tudom, hogy 1723–1726-ban Zichy Imre vázsonyi földesúr németekkel telepítette be Vöröstót, ekkor kerültek a Leitoldok is Vöröstóra és a környez) községekbe. A 18. és 19. században betelepített németek történelmét és kultúráját mutatja be a Márkusné Vörös Hajnalka és Mészáros Veronika szerkesztésében megjelent Háztörténetek, a dunántúli németek kulturális jellemz)i cím4, 2005ben megjelent könyv is. Végigjártam az olaszfalui, bakonyszentlászlói, vöröstói temet)ket, ahol a síremlékeket fényképeztem, majd a feliratok évszámai alapján kerestem a további adatokat az anyakönyvekben. Majd kisebb részben az érintett plébániák (Olaszfalu, Tés, Bakonyszentlászló, Balatonfüred) anyakönyveib)l és nagyrészt a Veszprém Megyei Levéltár anyakönyveib)l írtam ki az adatokat. Sok 1 A Soós és Gubicza családok származására vonatkozó adatok felderítésekor a következ) munkákat használtam: FODOR 2000, KOVÁTS 1998, BÁN 2002, VERESS D. 1997, Sólyi sz l hegy 1997.
információra bukkantam a Veszprémi Érseki és F)káptalani Levéltárban és az interneten is. Interneten találtam meg apai nagyapám testvérének, Gubicza Gergelynek kivándorlási adatait. Gubicza Gergely 1885. március 15-én született Bakonyszentlászlón, 16 évesen vándorolt ki Amerikába. A Konigen Luise nev4 hajó utasa volt, amely 1901. április 27-én érkezett Bemerb)l New Yorkba. Szintén az interneten, a Magyar Országos Levéltár honlapján, az 1715. évi országos összeírásban, Alsó Pél helységben találtam Gubicza György nevét. Ismereteim szerint ez a legkorábbi Gubicza adat. A Veszprém Megyei Életrajzi Lexikonban olvastam Gubicza Lajos (Balatonkenese, 1861 - Veszprém, 1932. márc. 22.) tanító, író adatait, aki Veszprémben és Szentkirályszabadján is tanított. Izgalmas feladat, hogy megtalálom-e Gubicza Gergely (1885) leszármazottait és családfánkkal találok-e kapcsolatot Gubicza György és Gubicza Lajos (1861-1932) adataival. Nemrég sikerült felvenni a kapcsolatot a Balatonszabadiban született Gubicza Ferenc (1875-1930) leszármazottaival. Egyik gyermeke Gubicza Ferenc (1911-2001), aki Szentkirályszabadján volt kántor-tanító. A családtól kapott származási táblázatban Gubicza Ferenc (1911-2001) nagyapja, Gubicza János (1836) adata is megtalálható. Kutatásom során az adatok gy4jtéséhez sok segítséget kaptam Veress D. Csaba történészt)l és a tési Gubicza ághoz tartozó, Balatonfüreden él) Gubicza Ferenct)l is. Nagyon sok adatot, fényképet, dokumentumot (anyakönyvi kivonatokat, bizonyítványokat, leveleket, stb.), visszaemlékezést kaptam a családtagoktól, különösen sok anyagot küldött a Montreálban él) egyik Gubicza unoka, Tóth Izabella. Felkerestem a ma él) id)s rokonokat, velük hangfelvételt készítettem visszaemlékezéseikr)l. Sok szép emlék került el). Számomra különlegességnek számít, hogy Gubicza Antal 1918-ban testvérének, Gubicza Máriának írt levelében mellékelt havasi gyopár csokrocska is megmaradt. Kedves emlék az a mirtuszkoszorú, ami Schwöller Mária, anyai nagyanyám 1912-ben kötött házasságkötésének emlékeként maradt meg, melyet Bauer Antalné Soós Mária nagynéném )rzött meg. A mirtuszkoszorút A-4-es méret4 kék kartonra felszegecselték és erre a „táblára” tintával felírták: „Svöller Mari Sóós Pál esketése 1912. febr. 10.” A Gubicza család eredete eddig még nem ismert. Hudi József „Olaszfalu története” cím4 könyvében írja, hogy 1732-t)l említik a Gubicza nevet. A könyvet átolvasva összesen 78 helyen találkoztam a Gubicza névvel.2 A Veszprém Megyei Levéltárban Olaszfalu anyakönyveib)l az összes Gubicza nev4 születését, házasságát, halálozását kigy4jtöttem. Az azonos anya 2
HUDI 2005. 441. p.
és apa nev4 gyermekeket csoportosítottam, )k alkották a családot. Jóllehet minden Gubicza „rokon”, de a kigy4jtött adatokból csak kevés személy köthet) a famíliánkhoz. Feltehet)en az 1700-as évek elején több Gubicza családot is betelepítettek a Dunántúlra. Az itt él) Gubicza családok – ismereteim szerint – a Bakony nyúlványánál elhelyezked) Olaszfaluból származnak. Az Olaszfaluban él) népes Gubicza családok gyermekei az évszázadok során a környez) kis községekben telepedtek le, s alapítottak családot. Így Bakonyszentlászló, Sóly, Tés, Úrkút, Lókút községekben él) Gubicza családok valamennyien Olaszfaluból származhatnak. A Soós családban eddig tíz generációt tudtam felkutatni, a legrégebbi adat – jelenleg – 1780-ból származik. Több családtagot csak többéves kutatást követ)en tudtam a családfához kapcsolni, mivel az anyakönyvben „más” családnéven jegyezték be az apa családnevét. A bakonyszentlászlói házassági anyakönyvben találtam meg Soós Pál (1780–1848) fiának második házasságkötésének bejegyzését. E szerint a házasságkötési adatok: 1861. január 20.; Francz Soós özvegy, 37 éves; Major Rosália hajadon, 18 éves; Göny4, szül)k: Paulus Farkas alias: Soós, Anna Mészáros. Nagyapám testvére, Soós Antal (1898–1991) 1988-ban írt levelében emlékszik vissza a család származására. Itt írta le, hogy nagyapját, Soós Pál (1780–1848) fiatalembert, mint katonát Bakonyszentlászlón egy Farkas vezetéknev4 család fogadta be „és kés bb be is n sült a családba”. A famíliánkhoz kapcsolódó személyek – a levéltári gy4jtésb)l és a családtagoktól kapott – adatait excel táblában rögzítettem, ezt tekintem a családfa törzsadatának. Minden további feldolgozást ebb)l, a leegyeztetett adatokból készítek. A fényképeket beszkenneltem és rendszerezetten mentettem a számítógépre. [Illusztrációk 13.] A KUTATÁS CÉLJA A kutatás és az adatfeldolgozás során megfogalmazódott célom: megismerni a családi múltunkat, példát adni gyermekeinknek, unokáinknak a családi élet, az összetartozás érzésér)l, és megtanítani tisztelni, szeretni az id)s embereket! De felvet)dött a kérdés, hogy az eddig összegy4jtött adathalmaz milyen célt szolgáljon? Hogyan juttassam vissza a családoknak a feldolgozott adatokat? Hogyan „hasznosítsam” az információt?
AZ ÖSSZETARTOZÁS ERMSÍTÉSE Az 1998-ban és 2003-ban szervezett Soós találkozót folytatva 2006-ban megszerveztem az I. Gubicza találkozót, Bakonyszentlászlón. A Gubiczák apai ágon rokonaim. A találkozó szervezésében és a programokban a Gubicza rokonság nagy létszámmal vett részt. A találkozót megel)z)en – a rokonokból – „szervez)-, rendez)bizottságot” alakítottunk. Közösen állítottuk össze a programokat és azt, hogy ki milyen feladatot vállal a találkozó megszervezése, lebonyolítása során. A bakonyszentlászlói rokonok rendezték be a termet, vállalták a „pénztárosi feladatot”, tanították be a rokon gyerekeket a m4sorra, gondoskodtak a rokonság, a vendégek fogadásáról. Az I. Gubicza találkozó (rövid) programja: 9 órakor szentmise, 10 órakor koszorúzás a temet)ben, 11 órakor találkozó az iskola aulájában Szép és megható volt a népes rokonság közös szentmisén való imádkozása, és emlékezése az )sökre. A szeretet összeköt) szálai vezérelték a résztvev)ket, amikor az emlékezés koszorúját elhelyeztük a bakonyszentlászlói temet) központi k)keresztjénél. Az id)sek és a fiatalok is egy-egy virágszálat tettek az elhunyt szép-, ük-, nagyszül)k és rokonok sírjaira. A bakonyszentlászlói iskola aulájában volt a központi ünnepség, ami a Gubicza unokák trombitanyitányával kezd)dött. Unokatestvérem, Horváthné Karvas Zsuzsanna, megható köszönt)vel, versidézettel indította az ünnepélyt. A találkozón virággal köszöntöttük a legid)sebb résztvev)ket, akik ezt meghatottan fogadták. Külön megemlékeztünk azokról az id)s rokonokról is, akik a találkozóra betegségük miatt már nem tudtak eljönni. A nekik szánt virágot rokonaik vitték el részükre. Unokatestvérem, Balogh Pál ismertette a rokonok kezdeményezését a Gubicza Antal – Kovács Eleonóra által 1914-ben Bakonyszentlászlón állíttatott k)kereszt felújítására. Indítványozta a találkozó résztvev)inek, hogy a felújítást adományokkal támogassuk. A javaslatot a rokonság támogatta. A kereszt felújítására a rokonok külön bankszámlaszámot is nyitottak. A találkozón résztvev)k, ott helyben több mint 200.000 forintot fizettek be e nemes célra. A további támogatásokat pedig a megadott számlaszámra utalták át. Az általam elkészített bemutatóban összesen tíz generációt mutattam be, az )sökt)l napjainkig, összesen 50 excel táblában. A feldolgozott családfát, és a hozzá tartozó további képekben a család történetét – fényképek,
dokumentumok, emlékek bemutatásával – ismertettem. A résztvev)k nagy érdekl)déssel és nagyon nagy örömmel fogadták, figyelték a bemutatott, több mint száz éves fényképeket, ahol a nagy-, déd-, vagy ükszül)ket láthatták. Az I. Gubicza találkozóra készített bemutatóban az Olaszfaluból Bakonyszentlászlóra származott három testvér Gubicza Teréz (1845–1871), Gubicza Antal (1842–1933) és Gubicza István (1849–1943), valamint az Olaszfaluból Tésre származott Gubicza Ferenc (1866–1941) leszámazottainak adatai kerültek feldolgozásra. A Gubicza családból két egyéniség emelhet) ki, akikre mindannyian büszkék lehetünk GUBICZA FERENC (1870–1945), aki két ciklusban volt országgy4lési képvisel): 1922–1927 és 1927–1932 között, és a fia: GUBICZA ANTAL (1899–1973) pápai kamarás, esperes, aki Balatonfüred plébánosa volt. Az I. Gubicza találkozón közösen emlékeztünk szüleinkre, nagyszüleinkre, dédszüleinkre. Nagy-nagy örömömre, a találkozóra a ma él)k mintegy 2/3-a, 162 rokon jött el. A ebéd után kés) délutánig – a rokonság hozta sütemény, gyümölcs, bor, üdít) mellett – az iskola aulájában igazi, nagycsaládi beszélgetés zajlott. Örültünk az együttlétnek és felhasználtuk az alkalmat egymás mélyebb megismerésére. Mindenki nagy örömmel fogadta a megrendezett találkozót. A Bakonyszentlászlóról elszármazók közül többen 30–40–50 éve nem találkoztak. Külön öröm, hogy az id)sebbek mellett nagyon sok volt a fiatal résztvev) is. A családok gyermekeikkel, unokáikkal együtt jöttek a találkozóra, amely nagyon jól sikerült. A családfa kutatásával, készítésével, és az általam szervezett Gubicza találkozóval a nagycsalád összefogása, a szorosabb kapcsolat kialakítása, hagyomány teremtése, illetve folytatása volt a célom. A cél megvalósult, az összetartozás er)sítése elkezd)dött… Köszönettel tartozunk a találkozó feltételeit biztosító, segít) helybelieknek, az Önkormányzatnak, az Általános Iskolának. Bakonyszentlászlón az eddig megrendezett famíliatalálkozók már „beépültek” a falu programjába. Valamennyi találkozót a polgármester személyes köszönt)jével tisztelte meg. A családok, a rokonok készülnek és várják a következ) találkozót. Az eddigi két Soós és az I. Gubicza találkozóról is újságcikkek jelentek meg a gy)ri Kisalföldben és a veszprémi Naplóban is. Az I. Gubicza találkozóról megjelent újságcikkek – melyek a honlapon elérhet)k – kapcsán Sarkadról keresett meg egy eddig ismeretlen Gubicza, Gubicza György, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot.
A FAMÍLIA ÖSSZEFOGÁSÁNAK EREDMÉNYE Az I. Gubicza találkozó résztvev)inek elhatározása alapján Gubicza Antal (1842–1933) és neje Kovács Eleonóra (1846–1914) 1914-ben Bakonyszentlászlón állíttatott k)keresztjének felújítása a rokonok támogatásával 2007. májusában megvalósult. Bakonyszentlászlón a rokonság összefogott, mindenki segíteni akart, részese kívánt lenni a k)kereszt felújításának. A fiatalabb Gubiczák segítettek az állványok felállításában. Az állványozáshoz az egyik rokon adta az anyagot, még oda is szállította. Másik rokon adta a villanyt, a vizet, a tároló-helyet, és folyamatosan segített is. Rokon biztosította a szállást a restaurátornak. A kereszt felújítására közel 100 személy fizetett be adományt. A kereszt felújítását Fekete Attila okleveles k)szobrászrestaurátor végezte el. A kereszt megújulásának egyes fázisait a helybeliek lefényképezték. A kereszt ünnepélyes felavatása, felszentelése 2007. június 9-én volt. A bakonyszentlászlóiak programmal készültek erre az ünnepségre, ezzel még ünnepélyesebbé, emlékezetesebbé tették ezt az alkalmat. A kereszt felújításának "történetét" a kereszt felszentelésének képeit és az adományozók névsorát feltettük a Gubicza honlapra. A Gubicza rokonokon túl a Soós rokonság is támogatta a k)kereszt felújítását, de helybéli „nem rokon” is fizetett be adományt. (Korábban a k)kereszt az egyik Soós család háza el)tt állt és a helybéliek „Soós-kereszt”-nek nevezték el, tehát a Soós család is sajátjának érzi a keresztet.) Az újonnan felfedezett alföldi Gubiczák közül, a sarkadi Gubicza György családja is adománnyal támogatta a kereszt felújítását, és a további kapcsolatot elmélyíti az is, hogy Sarkadról Bakonyszentlászlóra eljött családjával a kereszt felszentelésére. HONLAPOT KÉSZÍTETTÜNK Az elmúlt id)szak családkutatási eredménye, hogy elkészültek a kutatott családok internetes honlapjai. A kutatott három család: Soós család (Bakonyszentlászló), Gubicza család (Dunántúl: Olaszfalu, Bakonyszentlászló, Tés, Balatonszabadi, Dél-Alföld: Békéscsaba, Szeged, Zenta), Leitold család (Barnag, Vöröstó). A honlapok: a www.csaladfa.info címen érhet)k el. A honlapok „küls)” és „bels)” oldalakat tartalmaznak. A „küls)” oldalak bárki számára elérhet)k, míg a „bels)” oldalak – adatvédelmi szempontból – a részletes adatok, dokumentumok, fényképek, videofelvételek csak jelszóval érhet)k el a családtagok számára. A honlapok „küls)” oldalán a származási helyekr)l írások, fényképek, majd a családokra vonatkozó publikációk, visszaemlékezések, az emlékek között régi iratok, régi tárgyak fényképei, valamint a családi eseményekr)l megjelent újságcikkek is megtalálhatók, bárki számára elérhet)k.
A Gubicza honlap nyilvános részén található egy Legenda a Gubicza családok letelepedésér)l: „Egy csoportja Dunántúlon, egy része Duna-Tisza közén, Békéscsaba környékén és a Délvidéken telepedett le.” Ezt a legendát az egyik Montreálban él) Gubicza unokatestvér jegyezte fel a nagybácsija elmondása alapján. A Dél-Alföldr)l, Gyuláról jelentkezett a Békéscsabáról származó Gubicza György, így – ha töredékekben is – a békéscsabai ágból is sikerült több család adatát összegy4jteni. Szerbiában, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatójának meghívásával lehet)séget kaptam a levéltárban kutatni, így a levéltári anyakönyvekb)l – Zenta, Szeged térségéb)l – mintegy 150 Gubicza személy adatát gy4jtöttem ki és Zentán találkoztam egy ott él) Gubicza családdal is.
TANULSÁGOK, KÉRDÉSEK Ahhoz, hogy a hiányzó adatokat pótolhassuk, a családfákat mélyíthessük, a változásokkal b)víthessük, tovább kell kutatni. Kérdés, hogy az adatok feldolgozása milyen programmal történjen? Hogyan juttassuk el az összegy4jtött adatokból az információt a családoknak? Az Oktatási Minisztérium honlapján meghirdetett csaladfa.emlekezet.hu szoftver tervezetével 2004-ben találkoztam. Kés)bb, amikor a program elkészült, felkértek annak tesztelése. A csaladfa.emlekezet.hu szoftvernél családonként egyetlen jelszó használatára van lehet)ség. Ahhoz, hogy más családtag is hozzáférjen az adatok rögzítése során használt jelszót, ki kell adni. Ebben az esetben a honlapot látogató családtag már nemcsak megnézheti, de módosíthatja, törölheti is az adatokat, így aggályos az adatok kezelése. A családfa adatainak feldolgozásához szükséges programmal szembeni elvárások – egy halmazként kezelje a családok adatait, sokféle lekérdezési lehet)ség legyen, – a változások átvezetése egyszer4 legyen, – megoldható legyen az interneten keresztül, jogosultságellen)rzést követ)en az adatok elérése, – az adatok változtatásának a jogosultsága a kutatást, feldolgozást vállaló kutató, illetve az érintett személy kezében maradjon, – az egyes személyekhez csatolható legyen dokumentum, kép, videó, stb. Ezen elvárásoknak megfelel) honlaprendszer kidolgozását vállalta fiam, Dr. Leitold Ferenc, melyet az interneten a www.csaladfa.info honlapon lehet majd elérni.
Bakonyszentlászló és környéke az 1900-as évek elején – a Zirc és Vidéke újság írásai szerint is – felkapott és kedvelt üdül)hely volt. Gyermekkori emlékeimet felidézve és kutatási eredményeimet felhasználva unokáimmal, több alkalommal kirándulást szerveztünk a Bakonyba. Örömömre, most már kedves emlék unokáimnak is a Cuha patak völgye, a homoki )sfenyves, a Hódos-ér, az Ördögrét, ahol nyáron szarvasokat, )zeket láttunk, télen pedig a havas táj szépsége ragadott meg bennünket. CSALÁDTÖRTÉNET (RÉSZLET) GUBICZA ANTAL (1899–1973) PÁPAI KAMARÁS, ESPERES, BALATONFÜREDI PLÉBÁNOS ÉLETÚTJA
Gubicza Antal, a balatonfüredi kerület esperese, pápai kamarás, Bakonyszentlászlón született 1899. január 15-én Gubicza Ferenc és Varga Izabella szül)kt)l.3 A bakonyszentlászlói Gubicza családok a Dunántúl közepén elhelyezked) Olaszfaluból származnak. Az 1700-as évek elejét)l Olaszfaluban él) népes Gubicza család gyermekei a környez) kis községekben alapítottak családot, telepedtek le. Gubicza Antal ükapja Josephus Gubitza 1810. június 20-án, ükanyja Elisabetka Dobos 1811. december 30-án születettek Olaszfaluban.4 Kilenc gyermekükb)l egy lány, Teréz és két fiú Antal és István költözött Bakonyszentlászlóra. Bakonyszentlászló kisközség a Bakony dombos, erd)s vidékén. A feljegyzések szerint korábban Bakony-Újfalu néven szerepelt, majd BakonyMagyar-Szentlászló néven volt ismert. A községnek 1851-ben 1242 lakója volt, s leginkább földm4veléssel foglalkoztak.5 Az Olaszfaluból Bakonyszentászlóra költözött testvérek, valamint családjaik mindig segítették egymást, egymásra mindig számíthattak. Leszármazottaik ma is nagy számban élnek Bakonyszentlászlón. Gubicza Antal nagyapja Gubicza Antal (született: Olaszfalu, 1842. június 3.) 1865. február 8-án Bakonyszentlászlón kötött házasságot Kovács gyura Eleonórával (született: Bakonyszentlászló, 1846. február 16-án), ekkor telepedett le Bakonyszentlászlón. Házasságukból tizennégy gyermek született, viszont csak három gyermek élte meg a feln)ttkort: Ferenc, Eleonóra és Katalin. Gubicza Antal édesapja Gubicza Ferenc (született: Bakonyszentlászló, 1870. október 4.) és édesanyja Varga Izabella (született: Gicz, 1877. november 6.) volt.6 3
PFEIFFER 1987. 456. VeML IV. 482. Bakonyszentlászló római katolikus anyakönyveinek másodpéldányai 5 : ILA –KOVACSICS 1964. 245–246. 6 VeML IV. 482. Bakonyszentlászló római katolikus anyakönyveinek másodpéldányai 4
Gubicza Ferenc iskoláit Bakonyszentlászlón végezte, majd Nagygannán a német nyelvet sajátította el, ezután a gazdasági élet tanulmányozásának szentelte idejét. 1896-ban kezdte meg közéleti ténykedését, ekkor a törvényhatósági bizottsági tagok sorába választották. Tizenhárom esztendeig szül)falujának bírája volt. Gubicza Ferenc neve, mint népszer4 kisgazdavezéré, már ez id)ben ismert volt a vármegyében. Veszprém vármegyének huszonnégy évig törvényhatósági bizottsági tagja. Tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, azon kívül tíz évig gazdasági tudósítóként is munkálkodott. A háború alatt községi bíró Bakonyszentlászlón. Tagja a Zirc vidéki Takarékpénztár felügyel) bizottságának, igazgatóságának. 1922-ben választották meg országgy4lési képvisel)vé. Az új nemzetgy4lésbe a keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt programjával választották meg Zirc körzetében. Két cikluson át (1922–1927 és 1927–1932) volt országgy4lési képvisel). Hat éven át a Ház jegyz)je. A közgazdasági és a kérvényi bizottság tagja volt. Gubicza Ferenc családjával Bakonyszentlászlón élt, ahol a képvisel)társai gyakran felkeresték, f)leg vadászszezonban. M alapította Bakonyszentlászlón az erdészeti gazdaközösséget és gondoskodott az erd) gondozásáról, fairtásról, faültetésr)l. Nagyon büszke volt az állatállományára. Irodájának fala tele volt els) díjat nyert lovas-fogatai, szarvasmarhái okleveleivel. Hét gyermekük közül három érte meg a feln)ttkort: Antal (1899. január 15.), Mária (1901. január 7.) és Ferenc (1906. június 10.). Ferenc (1906. június 10.) életének 24-ik évében 1930. március 5-én halt meg. A fiatalon meghalt Ferenc fényképe mindig bátyja ágyánál volt. Ferenc halálát követ)en Antal egyetlen testvére, Mária (1901–1962) Tóth Lászlóval (1894–1952) kötött házasságot és három gyermekük született: Éva, László és Izabella. Gubicza Antal a veszprémi piarista gimnáziumba járt 1910-t)l.7 Osztályf)nöke Dr. Szabó Mihály volt. Mindvégig jeles tanuló. Rendkívüli tantárgyként a m4vészeti rajzot választotta. 1917-t)l a kisszeminárium növendéke lett. Az 1917/1918-as tanévben a piarista gimnázium VIII. osztályának 34 tanulójából 25 f) katonai szolgálatban állt. A VKM. 7/1918. eln. számú rendelete alapján szervezett VIII. osztály és érettségi el)készít) tanfolyam elvégzését követ)en érettségizhettek a tanulók 1918. áprilisában. A Magyar Királyi 20. Honvédosztag, Géppuska Kiképz) Csoportjánál 1917-t)l teljesített katonai szolgálatot. Innen több levelet írt haza, Bakonyszentlászlóra.
7
VeML VIII. 52. A Kegyes Tanítórend veszprémi gimnáziumának iratai.
Levele húgának, Máriának 1918-ban: „Kedves Marinkó. A Józsit úgyis mindig havasi gyopárért kínoztad, hát én küldök neked itt e levélben. A Bözsinek is küldtem. Csak te is írj ám nekem. Én hála Isten elég jól érzem magam. Hogy vagytok ti otthon? Kérlek kedves Testvér a könyveimet, melyeket Veszprémb l hazavittek tedd el, különösen a katonai jegyzeteimet, egy fekete és egy pepita táblájú füzet. Hogy, ha majd esetleg szükség lenne rá, elküldhessétek. Ugye már megkezd dik a nyári szezon. Tesztek nagy kirándulásokat, vagy talán megint akartok Böskével együtt rendezni valami táncmulatságot. Csak rajta. Már írtam néhányszor haza, nem tudom megkaptátok-e. Csókol bátyád: Tóni 1918. V. 8.” 1922. július 2-án Bakonyszentlászlón, szül)falujában szentelték pappá.8 A szertartáson a meghívott neves vendégek, a család, a nagyszámú rokonság, a falu apraja-nagyja részt vett. A családi háztól a templomba hosszú menetben a résztvev)k között 15 koszorúslány kísérte a papszentelésre. Nagy ünnep volt ez a szül)falujában! A koszorúslányok között a legkisebb e fejezet írójának édesanyja, Soós Eleonóra, aki akkor 9 éves volt. Soós Eleonóra feln)tt korában is sokat mesélt gyermekeinek Gubicza Antal pappá szentelésér)l, a számára felejthetetlen élményr)l, a falu nevezetes eseményér)l. Pappá szentelését követ)en káplán volt 1922 júliustól Gelsén, Budapesten a „Regnum Marianum” plébánián 1923 júliustól. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök így emlékezik róla: „… három igen kedves káplánom volt …. Rott püspök úr, egykori prefektusom küldte hozzám Gubicza Antalt, aki finom modorával, kedves szeretetreméltó egyéniségével az egész Regnum, Gubicza atyja lett.” Kaposvárott 1924. júliusától volt káplán, Bakonyszombathelyen adminisztrátor 1928 júliustól. Zsinati vizsgát 1928. október 17-én tett.9 Plébános volt Bakonyszombathelyen 1931-t)l, a bakonyszombathelyi kerület helyettes esperes tanfelügyel)je lett 1936. február 3-tól. A bakonyszombathelyi plébánia minden iskolájában könyvtárat hozott létre, hogy a tanulók ingyenes tankönyvekhez juthassanak. Megszervezte a szegény gyermekek tejakcióját. Sümegcsehin az id)s plébánost 1940-t)l Gubicza Antal plébános követte. 8 9
VÉL AD Iktatott iratok 2480/1922. PFEIFFER 1987. 456.
Az els) plébánosi látogatásának tapasztalatairól jelentést tett: „Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Most már bejártam mindegyik faluját új plébániámnak, ahonnan mély tisztelettel küldöm fiúi köszöntésemet Püspökatyámnak. A vegyes vallástól mentes, tiszta katolikus zalai nép lelkülete úgy hat rám, mintha zakatoló gépekkel teli, poros leveg jE gyárból virágos, ózondús, erd s vidékre kerül az ember. Sok szeretettel és lelkipásztori szívem rköd imádságaival gondolok vissza bakonyszombathelyi, szófogadó, derék jó híveimre, akik oly derekasan vívták a harcot minden katolikus szent ügyért. Segítse ket új lelkipásztorukkal együtt és vigyázzon reájuk a szentségi Úr Jézus, akit nov. 8-án az egész napos szentségimádásban oly szépen köszöntöttek. Sümegcsehi plébániához tartozó új híveim, akiket Püspökatyám gondjaimra bízott, jó lelkek, csak nagyon szegények. Különösen szegények a sümegprágai híveim, majdnem minden udvar 3-4 lakásból áll, 1-2 hold földbirtokkal. Ha Püspökatyánk valahol gondol kisbérletekre, vagy házhely akciókra, úgy els sorban sümegprágai híveit ajánlom f pásztori szíve atyai jóságába a bazsi híveimmel együtt, ahol hasonló a helyzet. Nagyon hiszem, hogy ez a szegény nép nagyon hálás tudna lenni, akik minden vasárnap az utolsó helyig megtöltik templomaikat és könnyekig megható, amikor vasárnap az egyik községb l a másikba vezet út tele van néppel, akik mind sietnek a szentmisére. Az esp. ker. tanfelügyel i megbízatást hálásan köszönöm, iparkodni fogok azonnal meg is felelni, hiszem, hogy az esp. ker. Tanítósága itt is meg fog érteni és sokat dolgozhatunk az egyház és haza ügyében. Híveimet, káplánomat és magamat Kegyelmes Püspökatyánk imádságaiba és jóságába ajánlom hálás szeretettel kezét csókolja engedelmes fia Sümegcsehi, 1940. november 7. Gubicza Antal10 1943 márciusában Babics Endre esperes kanonokká történt kinevezése folytán megürült a balatonfüredi plébánia, ennek meghirdetése a II. számú körlevélben 986. szám alatt jelent meg. Dr. Czapik Gyula megyéspüspökhöz öt pályázat érkezett be. 1943. március 12-én kelt 1068/1943. számú levelével Dr. Czapik Gyula megyéspüspök a balatonfüredi plébánia ideiglenes vezetésével Gubicza Antal esperest bízta meg.11 Sümegcsehin, a plébánián, már Gubicza Antal érkezése el)tt is Kulcsár Ilona volt a házvezet)n). Az értesítés kézhezvételekor azonnal csomagoltak. A csomagolásban a házvezet)n)nek Veninger Katica néni segített. Gubicza Antal kérésére Kulcsár Ilona házvezet)n) Balatonfüredre is követte a Piros templom plébániára, ahova 1943. április 2-án költöztek. 10 11
VÉL AD Iktatott iratok GYGRG 1999. 632–633.
Eközben Dr. Czapik Gyula megyéspüspök Gubicza Antal esperes, lelkész balatonfüredi plébániára történ) végleges kinevezését felterjesztette XII. Pius pápához Rómába. A megyéspüspök 1943. május 7-én kelt 1966/1943. számú levelével értesítette az esperes, lelkészt, hogy XII. Pius pápa a balatonfüredi plébániát neki adományozta, és a kinevezésr)l szóló bullát és okmányt csatolta. Így Gubicza Antal a balatonfüredi esperesi kerület esperese, tanfelügyel)je és hitoktatási felügyel)je lett. A balatonfüredi plébánia anyakönyveib)l kit4nik, hogy Gubicza Antal Balatonfüreden els)ként 1943. április 15-én, Borsos János és Németh Matild, János nev4 fiát keresztelte, 1943. május 8-án Rihai János erd)mérnököt és Darab Lenke Magdolnát eskette és Beléncs Sándorné Tóth Katalint temette 1943. május 14-én.12 Buzgó ember volt. Isten megáldotta nagyon jó név- és arcmemóriával és közvetlenséggel. Atyja volt egész Balatonfürednek. Mindenkit ismert, mindenkit nevén szólított. Tudta a születések, esketések dátumait. Utcán találkozva figyelmeztette híveit, hogy ne feledkezzenek meg a közelg) évfordulóról, stb. Nem lehetett megel)zni a köszönésben, ) köszönt el)re mindenkinek. Együtt élt a fürediekkel, nagyon szerették és tisztelték a jó modorú, közvetlen plébánost. Pápai kamarás lett 1948-ban. A háborút követ) hónapokban gyorsan és sokoldalúan kibontakozott az egyesületi élet és az érdekképviseleti szervek is hallatták hangjukat. El)térbe került a karitatív tevékenység, a szegények, elesettek támogatása, elhagyott gyermekek felkarolása, hadirokkantak, volt hadifoglyok segítése stb. Az emberek együttérzésének kifejezésére, a másokon is segíteni kész és segíteni tudó egyesület alakult, amely Gubicza Antal esperes-plébános elnökletével m4köd) Vöröskereszt balatonfüredi fiókja volt. 1948-as év az egyesületek megszüntetésének éve is volt, ekkor a Vöröskereszt élér)l eltávolították. 1947t)l igazgatósági tagja volt a Balatonfüredi Járási Hitelszövetkezetnek. 1950-ben az igazgatóság valamennyi tagját leváltották. A kor hangulatára jellemz) volt, hogy Gubicza Antal esperes-plébános az 1949. május 8-i bérmáláshoz elöljárósági hozzájárulást kényszerült kérni. Az 1950. március 24-i alispáni körlevél szerint „április 4-e, hazánk felszabadulásának 5. évfordulója, népünk legnagyobb nemzeti ünnepe”, amelyr)l a templomokban is meg kell emlékezni, amit Gubicza Antal esperes egyébként nem teljesített. A házvezet)n), Kulcsár Ilona, Gubicza Antalt 1940-t)l Sümegcsehin, majd 1943-tól 1956 januárjáig Balatonfüreden szolgálta. Így emlékezett a plébánosra: „A háborús évek alatt a süt ben sütöttem a kenyeret. Egyik alkalommal Gubicza Antal plébános leszólt az ételszállító liften: Ilonka úgy süsse a kenyeret, hogy egy kis vakarcs is maradjon. Abból lángost süssön 10 órára. Az 12
DfPL. A balatonfüredi plébánia anyakönyvei.
iskolából áthívtam a tanítókat, és ezzel kínáljuk meg ket. A lángossal kínált vendégek: Baán László igazgató, Márkus Dezs kántor-tanító és Dornay Erzsébet, Perepatits Gizella tanítók voltak. A háborús évek alatt a Jézus Szíve néplányok a plébániára menekültek, ahol a mosókonyhában aludtak a földre terített holmikon, nehéz körülmények között.” Ilonka néni a továbbiakban még elmondta, hogy a plébános úr, Holczinger József káplánjával, az almás pincében az almáspolcokra terített pokrócokon, plédeken aludt. Az oltári szentséget is gondosan becsomagolva oda vitték magukkal, ott rejtették el. A szenes pincében egy kis hordó bort ástak el, majd letakarták szénnel. Így maradt meg a misebor. A háború alatt a frontról elszökött Borbély József szentbékálai lakost elfogták és Balatonfüreden a Katonai Bíróság halálra ítélte. A kivégzést a zsidó temet)ben hajtották végre, ahol plébános úrnak is részt kellett vennie. Ez az esemény mélyen lesújtotta, sajnálta a kivégzett katonát, többször is emlegette. Az 1950-es években er)s vallás-ellenesség uralkodott, s emiatt többször jöttek vidékiek az esti órákban esketésre. Egyik alkalommal a plébános úr a házvezet)n)t, Ilonkát kérte meg, hogy segédkezzen a menyasszonynak az öltözésben. (A mennyasszonyi ruhát b)röndbe csomagolva hozták és vitték is el.) Ekkor Ilonka néni tanú is volt. A keresztel) is több alkalommal titokban történt a plébánián. Egyszer a keresztelésre nem jött meg a keresztmama, Gubicza Atya beszólt a konyhába Ilonkának, hogy öltözzön át és jöjjön a templomba keresztelésre, így ) lett a gyermek keresztanyja. Kulcsár Ilona az Imakönyv katolikus n)k számára cím4 imakönyvet kapta Gubicza Atyától „1954. karácsonyán emlékül Ilonkának Gubicza Atya” bejegyzéssel, amit máig is )riz. Kulcsár Ilona 1955. január 29-én ment férjhez Lakatos István balatonfüredi lakoshoz. Az esketést Gubicza Atya végezte, Kulcsár Ilona szül)falujában, Sümegcsehin. Édesapja, Gubicza Ferenc 1945. augusztus 9-én, 75 évesen halt meg. Halála el)tti éjszakán Gubicza Antal Soós Pállal (e fejezet írójának anyai nagyapjával) virrasztottak együtt. Antal a hosszas virrasztástól, fáradtságtól elaludt. Soós Pál látva a haldokló rosszabbodott állapotát felébresztette Antalt, hogy édesapjának elkövetkezett az utolsó órája, majd együtt imádkoztak…. Édesanyja, Varga Izabella 69 évesen, 1946. október 25-én halt meg, a szül)k mindketten a bakonyszentlászlói temet)ben nyugszanak. Öccse, Ferenc halálát követ)en most már szeretett szüleit is elveszítette. Számára a családot a továbbiakban húga, Gubicza Mária, és annak gyermekei és unokái jelentették. Gyakran látogatott haza szül)falujába, ahol együtt volt Mária testvére családjával, kiment szülei sírjához. Többször misézett a bakonyszentlászlói templomban, ahol keresztelték, és ahova gyerekkora óta er)sen köt)dött.
Nagyon szerette a bakonyszentlászlói esperes, plébánost, Dr. Kis Györgyöt, akivel gyakran leveleztek, és találkoztak is. [Illusztráció 14.] Gubicza Antalt 1965-ben nyugdíjazták. Ekkor Balatonfüreden a Blaha Lujza utca 3. számú épületbe költözött. Nyugdíjaztatásához az is hozzájárult, hogy nem volt „békepap”, (így nevezték a rendszert lelkesen támogató egyházi személyeket) s hívei szerették. Nyugdíjazását követ)en visszavonultan élt. Gubicza Antal aranymiséje 1972. augusztus 6-án a bakonyszentlászlói templomban volt. A család házától, Karvas Antaléktól, hosszú, ünnepélyes menetben, zászlókkal kísérték az aranymisés papot, a falu szülöttét a templomba. Az Aranymisén részt vettek a faluból és a környez) községekb)l érkez) hívek, a nagyszámú rokonság. Ismét nagy ünnep volt ez szül)falujának is! A bakonyszentlászlói templom zsúfolásig megtelt, és sokan a templomon kívülr)l követték a megható, felejthetetlen szertartást. A szentmise után a bakonyszentlászlói hívek nevében: Eszlinger József, a képvisel)testület elnöke, és a fiatalság nevében: Salamon János VIII. osztályos és Volf Mária VI. osztályos tanuló köszöntötte az aranymisést. A bakonyszombathelyi hívek képviseletében: Papst Zoltán, volt római katolikus tanító-kántor és a Kerékteleki egyházközség nevében: Nagy Ferenc köszöntötte az ünnepeltet. Az aranymisés megáldotta unokahúgát: Karvas Antalné Tóth Évát, kishúgát Horváth Istvánné Karvas Zsuzsa tanítón)t és paptársait. Külön áldásban részesültek a távolabbi rokonok, jó ismer)sök. A szertartást követ)en az ünnepi ebéd Karvas Antaléknál volt, ahol Sallai kanonok mondott köszönt)t. A szertartáson részt vettek paptársai, Tölgyesi Kálmán székesfehérvári kanonok, Sallai László kanonok, a balatonakali plébános, akik külön is köszöntötték a „jubiláns”-t. Dr. Kis György bakonyszentlászlói plébános így ír az eseméynr)l: „1972. augusztus 6.-án volt Gubicza Antal ny. balatonfüredi plébános, pápai kamarás aranymiséje templomunkban. Gubicza Antal – mint már megemlékeztem róla – , Bakonyszentlászló szülötte s az egyetlen innét származó pap. Édesapja Gubicza Ferenc jómódú gazda volt s a háború el tt – a községnek megválasztott kormánypárti képvisel je. Hozzám nagyon ragaszkodott a jó Tóni bácsi. Mindig felkeresett, ha hazajött. (Unokahúga él itt: Karvas Antalné, Tóth Éva, elhalt n vérének leánya) s ilyenkor nem gy zte mondani nekem, hogy milyen „gondvisel szerE”, hogy én kerültem a szül falujába, hogy rendbe hoztam a templomot s a plébánialakot is. – Mint mondta, - kézben tartom a híveket. Már elutazása el tt jelezte, hogy itt is akar „aranymisét” tartani, ezért is iparkodom hazajönni, hogy ezt szépen megrendezzük. Az id kedvez volt. Sok pap érkezett Tóni bácsi ünnepére és a község híveit is kell képp felkészítettem az ünneplésre.”13 13
BszlPL HDP. Dr Kis György plébános feljegyzáse a bakonyszentlászlói Historia Domusban 1972.
Gubicza Antal unokahuga, özvegy Vásárhelyi Józsefné, Tóth Izabella (Kanada) így emlékezik: „Nagybátyám, Gubicza Antal nagyon finom, csendes, mélyen vallásos lelkületE volt, amit Édesanyjától örökölt. Már gyermek korában is a játéka volt, hogy volt a pap, és misézett a testvéreinek. Legkedvesebb olvasmánya volt a Szentek élete. A könyv kiolvasása után meditált róla. Kés bb mikor gimnazista korában odaállt szülei elé, és engedélyt kért, hogy pap lehessen, édesapja, Gubicza Ferenc el ször hallani sem akart róla. Mivel Tóni bácsi volt a legid sebb fia, és mint hagyományként, a legid sebb fiú örökli a birtokot. Mivel már testvére, ifj. Gubicza Ferenc beteges volt, így a jöv örökös Tóni bácsi lett volna. Közben 1914-ben a világháború kitörésekor az embereknek be kellett vonulni, de Tóni bácsit csak korára való tekintettel kés bb sorozták be. Mindenkor és mindenhol a jó Isten vele volt. Kint harcolt az olasz fronton és Piavénál nagy támadást kaptak és golyózápor közepette vissza kellett vonulniuk. A nagy fejetlenség és pánik közepette Tóni bácsi elszakadt a hadtestét l. Így egyedül maradt magára, mikor is elérkezett egy útelágazáshoz, ahol nem tudta merre vegye menekv útját. Ahogy megtorpant egy pillanatig, egy hangot hallott: „Erre fiam, ezt az utat válaszd.” A gondviselés nem hagyta el és így menekült meg és érte el a hadosztályát, ahol már elveszettnek nyilvánították.Már akkor is a jó Isten gondoskodása vezette Ot, ami hitében még er sebben meger sítette. Ezt nagyon sokszor elmesélte Tóni bácsi is és anyukám, Gubicza Mária is. Természetesen ezek után édesapja, Gubicza Ferenc sem ellenezte, hogy szemináriumban folytassa tanulmányát. S t, büszke volt rá, hogy lesz egy pap fia. Ez egy nagy kitüntetést jelentett egy családnak. Édesanyja legnagyobb boldogságára, köszönte meg a jó Istennek adományát, hogy adott neki egy pap fiút. Ahányszor Tóni bácsi hazaérkezett a szül i házba látogatóba, édesanyja egész lakodalmat készített „hogy jön a pap fia”. Mindenkinek keze-lába mozgott a házban, nem ülhetett karba tett kézzel! Sütés-f zés, baromfivágás, futás-lótás követte a hírt! A ház egy méhkassá változott pillanatok alatt. Mint gyerekek, mi is nagyon örültünk az eseménynek, mert a kocsis – nevén Kecskés János – aki évekkel el bb a Tóni bácsi kocsisa volt Bakonyszombathelyen, rögtön abbahagyta munkáját és hozzálátott a szerszámpucolás és hintómosáshoz, mert az esperes úr érkezik haza. Persze ebben nekünk gyerekeknek az volt az öröm, hogy mi is kikocsikázhattunk Tóni bácsi elé a romándi állomásra, ahová a vonat érkezett. Én egy kicsit fifikás voltam, mert azt mondtam a drága kis n vérkémnek, hogy oda felé én hajtom a lovakat, és visszafelé te. Szegénykém mindig elhitte, pedig Tóni bácsi a világkincséért sem engedte volna nekünk hajtani azt a gyönyörE fiatal pár lipicai fogatot. Ott kellett hátul ülni mellette. Minden nyáron több ízben is hazalátogatott és kért nagypapától tanácsot a gazdaság vezetésében. Még lovas fogatokat is küldött nagypapa, ha arra volt szükség.
Nagyon szoros családi összefogás volt a Gubicza családban. Nyáron az aratás, cséplés és más munkálatokban is az unokatestvérekkel, István bácsi leszármazottaival közösen egymást segítették. Tóni bácsi most már egyetlen testvére Gubicza Mária (Tóth Lászlóné) házasságuk után Gy rben telepedtek le és alapítottak családot. Ide is sokszor ellátogatott Tóni bácsi és persze táskájában mindig egy kacsa, pulyka és valami finomság volt. Egy alkalommal mikor jött, bátyám Laci, aki akkor csak 3 éves volt és mikor Anyukám kinyitotta az ajtót Tóni bácsinak, Laci meglátta Tóni bácsi kezében a táskát és rámutatott kicsi ujjával és kérdezte: „Van benne Tacsa?” Ezután szinte szállóigévé vált a családban ez a gyerekszájból ered kérdés. Tóni bácsi legkedvesebb szórakozása volt, hogy megfigyelje és gyönyörködjék az állatállományban, kicsiben, nagyban. Mindenben a jó Isten alkotását, tökéletes teremtését látta. Kiszemelt magának egy kis törpe kakast és magához szelídítette, elnevezte Gyurikának. Mindenhova követte t, és akkor Tóni bácsi feltette az asztalraés mondta neki: „Gyurka kukorékoljál”! Erre a kis kakas kihúzta büszkén magát és egy szép hangosat kukorékolt. Ha százszor kérte Tóni bácsi, a kis kakast százszor kukorékolt, de csak a Tóni bácsinak! Volt egy szeretett kis kutyája is, hófehér spitz fajta, Pajtinak hívták. O volt az egyetlen, aki a szalonba is bemehetett és az íróasztal alatt a Tóni bácsi lábánál feküdt. Minden este a Pajti kutyussal sétált a jegenyesor úton, ahol egyben a Breviárumot imádkozta, ahol senki más nem létezett számára, mint a jó Isten. Itt a fasoron tudott igazán békében a jó Istennel beszélni, ahol nem zavarta senki és semmi. A Felvidék visszacsatolásakor behívták a hadseregbe, mint katonalelkészt. Tóni bácsi az észak-keleti Kárpátok egyik kis falujában volt, ahol nagy szegénységet tapasztalt. Ez nagy szívfájdalmat okozott neki, mivel nagyon sajnálta a szegény magyar népet és nem volt módjában segíteni rajtuk. Amikor XII. Pius Pápa Tóni bácsit kinevezte pápai kamarásnak. Jött boldogan hozzánk Pestre és mutatta a kinevezését. Balatonfüreden mindenki szerette és tisztelte. Még az állandó, évr l-évre visszatér nyaralók is szeretettel köszöntötték t. Egyik nyáron a templom perselyét mindig feltörték, és a benne lév pénzt kilopták. Nem tudták elkapni az illet t, és így Tóni bácsi elhatározta, - nem szólva senkinek -, hogy majd elkapja a tolvajt. Beült a sötét gyóntatószékbe, egy kis rést hagyva, ami pont a nevezett perselyre látott és várt. Nem sokáig kellett várnia, mikor hallotta a persely feszegetését. Észrevétlenül ott termett a tolvaj háta mögött és rászólt csendesen: „Fiam, Te mit csinálsz itt? Nem tudod, hogy a híveim ezt a pénzt a szegények javára adományozták? És Te ellopod? Már több ízben megtetted ezt a nagy bEnt!” Az illet tolvaj k vé meredt, se szólni, se mozdulni nem tudott! Ekkor azt mondta Tóni bácsi neki: „Most fogd a feltört perselyt a pénzzel, és kövess engem fiam, mert a rend rségre megyünk.”
Erre megfordult és így mentek az utcán a rend rségre, el l Tóni bácsi, háta mögött a tolvaj követte. Utólag a tolvaj bevallotta, hogy nem tudta mi történt vele, de nem volt ereje, hogy megszökjön. Persze egész Füred mosolygott ezen, a rend rf nökkel együtt, hogy az esperes úr tolvajt fogott, de úgy nézett ki, mintha a tolvaj fogta volna az esperes urat”. Bármilyen esemény történt a családban, Tóni bácsi mindig köztünk volt. Születés, keresztelés, házasság, együtt ünnepeltük az eseményeket. Búcsúkor teljes létszámmal ültük körül az asztalt Gubicza – Tóth – Szabó családok és a jó baráti kör. A jó Isten megáldotta a mi kis családunkat sok örömmel és szeretettel. A háborút követ évek Tóni bácsit sem kímélték. Állandóan zaklatták, hogy legyen békepap, és a népet térítse el az Istent l. Lelkileg ez nagyon megviselte, de er sen visszautasította, és ezért nap, mint nap követték t az iskolába, templomba, hogy mit prédikál, kivel beszél, mit tanít hittanórán, és kik járnak hozzá. Mikor egyszer felismert egy ilyen pribéket a templomban, mise után odament az illet höz és kedvesen üdvözölte, hogy „Örömmel látom, hogy ön is részt vett a szentmisén, a jó Isten áldása legyen önön és családján.” Nagyon elszégyellte magát az illet , de azért továbbra is áskálódtak ellene, pedig csendben viselte a keresztjét tovább, amit a jó Isten a vállára rakott. Er s hite és buzgó imái a jó Istenhez, átsegítették a nehéz életén. Tóni bácsi helyzete egy kicsit könnyebb lett az 1956-os forradalom után. Soha egy zokszóval nem panaszkodott még a családban sem. Egész életén át lehetett látni, érezni, milyen er s védelme alatt volt a SzEzanyának és a jó Istennek. Még ebben a nehéz helyzetben is inkább igyekezett levenni a keresztet a mások válláról és az övével együtt vitte az élet útján. Mi 56-ban elhagytuk Magyarországot és csak 1970-ben tudtunk el ször visszalátogatni. Tóni bácsi már nyugdíjban volt, és a füredi Kerek templom gondozó papja lett, ahol az élete utolsó pillanatáig a jó Isten hEséges szolgájaként ápolta a lelkeket. Mikor meghallotta, hogy jövünk haza Kanadából, rögtön eljött Szentlászlóra, hogy találkozhasson velünk, mert akkor már volt egy fiam 10 éves, aki már Kanadában született. Az újbóli találkozás felejthetetlen lett számomra. Ahogy t megláttam, a kis törékeny alakját, a szívem összeszorult, de az arcán a krisztusi szeretet áradt felénk és szeme tele lett könnyel. Az enyém sem maradt szárazon és szó nem jött ki a számon. Pillanatok alatt átfutott rajtam egy élet, mint egy film.” Gubicza Anatal unokahuga, Horváth Istvánné Karvas Zsuzsanna (Bakonyszentkászló) visszaemlékezése: „Gubicza Antal nagyanyámnak, Gubicza Máriának volt a bátyja. Nagyanyámnak pedig én voltam a legid sebb unokája, és én éltem a környezetében. Ezért, ha utazott valahova szívesen vitt el magával. Így én kislány koromban is meglehet sen sokat utaztam.
Nyaranként a Balatonfüredi Plébánián nyaraltam 1–1 hetet Nagyanyámmal együtt. Nagyon szerettem ezeket a nyaralásokat, mert noha volt regula, de mindig voltak pajtásaim is, akikr l Tóni Bátyja gondoskodott. Számomra, vidéki kislányszámára élmény volt az emeletes, több szintE plébánia épület. Ételliften jött fel az alagsori konyhából a fenti ebédl be az ebéd, ami mindig nagyon szertartásos volt. Err l a szintr l, a folyosó végér l nyílt egy ajtó a templomba. Napközben mindig nyitva volt és én gyakran beszöktem oda, és csodálattal néztem a képeket és a szobrokat és azt is, hogy napközben is mennyi ember és csoportok látogatták a templomot. Ezek a beszökéseim sosem derültek ki. Szerettem játszani a plébánia udvarán, ahol csörgedezett egy kedves kis patak. Csináltam tutajokat fadarabkákból, építettem gátakat a patakon. Nagyon jól el tudtam tölteni itt az id t akkor, ha nem volt játszótársam. Ezen a helyszínen, ha kint volt Tóni Bátyja könyvvel a kezében sétált és olvasott, akkor tudtam, hogy nem szabad hangoskodnom. Ezt betartanom a patak segített. Rendszeresen látogatott el hozzánk – O úgy mondta, hogy a családjához -, Bakonyszentlászlóra. A legfinomabb csokikat hozta nekünk. Nagyon szerettük az eljöveteleit, mert ilyenkor drága jó Anyukánk a legfinomabb ebédeket f zte, utána pedig kaptuk a csokikat. Ebéd el tt, a délel tt folyamán mindig felkereste a helyi plébánián a plébánost, Dr. Kis Györgyöt és mindig mondott a templomban egy csendes misét. Itt mindig voltak a misén, mert valahogyan megtudták az emberek, hogy „Gubicza esperes úr hazajön, és misét mond holnap”. Ez alkalmakkor is mindig én voltam a kísér je. Az emberek csodálatát és tiszteletét nagyon kivívta, mert sem füredi sétáinkon, sem bakonyszentlászlói utcai közlekedésünkkor a kalapját nem tudta fejére tenni, mert a sok üdvözlés fogadása miatt mindig a kezében kellett tartania. Mikor megtudta rólam, hogy tanítón szeretnék lenni, nagyon örült és sok-sok tanáccsal látott el. Ezek nagyon emlékezetes beszélgetések a számomra. Az id sebb húgommal együtt volt az esküv nk. A polgári esküv után volt mindjárt az egyházi, de én csak beülhettem menyasszonyi ruhában az els padba, és nem esküdhettem templomban akkor ott, mert akkor nem taníthattam volna tovább. Fájó szívvel végignézhettem menyasszonyi ruhában a húgom esküv jét, amit Tóni Bátyja celebrált. Végig éreztem az szomorúságát is miközben gyakran rám nézett szánakozó, és ugyanakkor biztatást sugalló arccal. Utána a gondolatait szavakba is öntötte egy-két nappal kés bb. Nyugdíjas éveiben, a füredi Kerek templomban teljesítette egyházi szolgálatát. Itt is gyakran meglátogattam húgaimmal együtt. Ilyenkor f zött, maga nekünk olyan finom teákat, amilyet, azóta sem ittam. Az aranymiséje nagyon szép volt, az ebéd nálunk, a szül i házban volt. A húgaimmal együtt mi szolgáltuk fel az ebédet, Édesapánk és a férjeink pedig
kínálták az italokat, köztük Édesapánk nagyon finom borát. Tóni Bátyja ezt annyiszor köszönte és hálás szívvel emlegette nekünk. Testvéreim közül bennem volt a legnagyobb ragaszkodás a szül falunkhoz. Így én itt maradtam, hosszú évtizedek óta itt tanítok, és ahol tudom, a kultúra útjait egyengetem. Tóni Bátyja végakarata is az volt, hogy itt a szül falujában nyugodhasson. Nekem pedig az a megtiszteltetés jutott, hogy a sírját ápolhatom. Nem váltunk el, most is közel vagyunk egymáshoz.” Az aranymisét követ)n Gubicza Antal Balatonfüreden a Kerek templomban misézett továbbra is, ahol a nagyszámú üdül)vendégek és a szívkórház betegei, valamint a környékbeliek látogatták a szentmiséit. Halálát megel)z)en pár héttel a balatonfüredi Szívkórházba került. 1973. január 3-án agyvérzés következtében halt meg. Szül)falujában, Bakonyszentlászlón temették el 1973. január 6-án. „1973. január 2. Börzsey János balatonfüredi plébános esperes levélben értesít, hogy Gubicza Antal volt füredi plébánost, aki a balatonfüredi Kerektemplom lelkésze volt nyugállományban, Bakonyszentlászló szülötte, súlyos agyvérzéssel a füredi szívkórházba kellett szállítani. Állapota válságos. Kérdi Börzsey hová kíván Gubicza temetkezni? Ismerem-e? Kérdezem itteni unokahúgát Karvas Antalnét. Az mondja: Bakonyszentlászlóra, szülei s itteni rokonai közelébe. Alig érdekl döm, már is jön Börzsey telefonja: Gubicza Antal meghalt.Szervezzük a szentlászlói temetést. 6-án lesz, a püspök úr fogja temetni. 1973. január 5. Lékai László püspök számára legépeltem az egész temetési szertartást még kottáztam is, hogy minden szépen menjen. Mindent elküldtem futárral Veszprémbe. Lékai ugyancsak egyszerEen intézett el mindent. Pár tollvonással áthúzott szövegeket, dallamokat! – Izente: Klempa Sándor Ordo premontrei nyugalmazott püspök jön temetni az elhunytat. 1973. január 6. a temetés napja. Jeges, hideg id . A halottat el z nap ideszállították. A templomban ravataloztuk fel a mellékoltár mellett, illetve el tt. ¾ 2-kor du. érkezett meg Klempa püspök Beöthy István prelátussal s HegedEs Arnold József, zirci plébánossal. Az Egyházméltóság kívánságra gyászmisét én kezdtem 2 órakor. Mise alatt Klempa püspök beszélt. Elmondta, hogy a balatonfüredi szívkórházban volt: készült fel püspökké való felszentelésére. Gubicza Antal tartotta neki a lelkigyakorlatot. A temetésre eljöttek a bakonyszombathelyiek, keréktelkiek s ismét, ahol a megboldogult egykor plébánosként mEködött. Ugyanazok a hívek, illetve képvisel ik, akik nemrég az Elhunyt itteni arany miséjén vettek részt. Sok pap, lilán „dekorált” dignitarius is jelen volt. A havas, jeges úton kísértük a koporsót imádkozva, énekelve, a templomtól a temet ig. A sírnál még többen beszéltek röviden. Többek között én is (= Dr. Kis György plébános). Mindennel sietni kellett, részben az útviszonyok miatt,
részben, mert Beöthy prelátus (92 éves) este 5-kor még Veszprémben misézni kívánt egyik templomban.”14 Végül idézzük fel Longauer Imre visszaemlékezését Gubicza Antal halálakor: „A gyóntató pap halálára. A cím szokatlan, hiszen minden fölszentelt pap gyóntatja a híveket. A veszprémi egyházmegye legnagyobb plébániája, Kaposvár, új plébánost kapott, agilis, buzgó pap volt. A hívek nagyon csodálkoztak, amikor a templomba nyolc zárt gyóntatószéket csináltatott. A hitélet elmélyülése a nyolc gyóntatószékkel vette kezdetét. Mint kispap, magam is gyóntam az egyik új gyóntatószékben. Gyóntatóm Gubicza Antal, akkori kaposvári káplán volt. T le tanultam meg, hogy milyen nagy szeretettel és türelemmel kell a gyóntatónak meghallgatni a gyónókat, eligazítani ket lelki problémáikban. Amikor érdekl dtem Gubicza Antal életútja fel l, megtudtam, hogy az els világháborúban katona volt. A háború után kispapnak jelentkezett Veszprémben. A veszprémi szemináriumban akkoriban szinte az egész évfolyam leszerelt katonákból állt. Érdekes, hogy ezekb l a leszerelt katonákból kiváló papok lettek. Kés bb is figyelemmel kísértem Gubicza Antal papi mEködését. Több helyen, így Bakonyszombathelyen, Sümegcsehin volt plébános. Legutoljára Balatonfürednek volt a plébánosa 22 éven keresztül, majd nyugdíjazása után a balatonfüredi Kerek templom lelkésze. Legutolsó káplánja, Szekeres Dezs , úgy jellemezte, hogy Gubicza Antal nem volt a nagy szavak embere, csak pap volt, igazi pap. Élete legszebb elismerése volt, hogy a papok is igazi papnak tartották. Benne látták meg szinte romlatlanul azt az eszményt, amit egy ízigvérig lelkipásztortól megkíván az egyház. A békének szinte híve volt. A hatóságok iránt megadta a tiszteletet és t is tisztelték a más világnézetEek is. Gubicza Antal nemcsak káplán korában, hanem 50 éven át nagyon buzgó gyóntató volt. Szinte az ország minden részéb l gyóntak nála, akik Balatonfüredre jöttek nyaralni, vagy a balatonfüredi szívkórház betegei voltak. Újévkor még négy szentmisén gyóntatott a fáradt, aranymisés pap. Másnap reggel mosakodás közben agyvérzést kapott. Bevitték a balatonfüredi szívkórházba, de már nem tudtak rajta segíteni. Szinte ugyanabban az órában, a balatonfüredi szívkórházban egy másik veszprémi egyházmegyés pap, Doroszlay István ny. plébános is átlépte az örökkévalóság küszöbét. Január els péntekén a zsúfolt balatonfüredi nagytemplomban két paptársunkat búcsúztatta egyszerre Börzsey János balatonfüredi esperes plébános, és szentelte be Lékai László püspök, veszprémi apostoli kormányzó.15
14 15
BszlPL HDP. Dr Kis György plébános feljegyzése a bakonyszentlászlói Historia Domusban 1973. LONGAUER 1973.
RÖVIDÍTÉSEK ÉS IRODALOMJEGYZÉK LEVÉLTÁRI FORRÁSOK VeML IV. 483. VIII. 52. XV. 15. K
VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁR Veszprém vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak gyEjteménye A Kegyes Tanítórend veszprémi gimnáziumának iratai Mikrofilmgy4jtemény Katolikus felekezeti anyakönyvek mikrofilmmásolatai
VÉL AD
VESZPRÉMI ÉRSEKI ÉS FMKÁPTALANI LEVÉLTÁR Acta dioecesana (Egyházmegyei iktatott iratok)
BszlPL Anyakönyvek HDP
BAKONYSZENTLÁSZLÓI PLÉBÁNIA LEVÉLTÁRA A bakonyszentlászlói plébánia anyakönyvei Historia domus parochie Bakonyszentlászló
BfPL Anyakönyvek
BALATONFÜREDI PLÉBÁNIA LEVÉLTÁRA A balatonfüredi plébánia anyakönyvei
SZAKIRODALOM FODOR 2000
FODOR MIKLÓS: Bakonyszentlászló helytörténeti olvasókönyve. Bakonyszentlászló, 2000.
GYGRG 1999
GYGRG GÉZA: A balatonfüredi római katolikus plébánia. In: Balatonfüred és Balatonarács története Szerk: LICHTNECKERT ANDRÁS, Balatonfüred 1999. 632–633.
HUDI 2005
HUDI JÓZSEF: Olaszfalu története. Egy magas-bakonyi község múltja és jelene. Olaszfalu, 2005.
ILA–KOVACSICS 1964
ILA BÁLINT–KOVACSICS JÓZSEF: Veszprém megye helytörténeti lexikona I. Budapest 1964.
LONGAUER 1973
LONGAUER IMRE: A „gyóntató pap” halálára. In: Új Ember 1973. január 21.
PFEIFFER 1987
PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950) püspökei, kanonokjai, papjai. München 1987.
VERESS D. 1997. VERESS D. 1998.
VERESS D. CSABA: Sóly ezer éve [997 – 1997]. Sóly, 1997. VERESS D. CSABA: Szentkirályszabadja évszázadai: balatonfelvidéki község története. Szentkirályszabadja, 1998.
egy
