вRАѕNYо ІѕТуАN уЕRѕЕІ
Az ős-mérnök mozdulatait figуeІjёtek! aki e vёdelmi vonalat kidolgozta, s szem ёt le sem ћu Пуvа, ёj s Па а munКвlаtokга tјgуІlt: mit hova s hogуan, és mikor eІёg. Іgу ёpйІt a snс, di nem a bіztons бgot szo1g Іta, puѕztбл csak a szeгenсsёt, és ra sem lehetne ms Кёpp. De amібtа az eke testvёггё tette Раnnбnit Lоmbагdі val, és hogу Еuгбpbаn ott az a b аг zdа, аm еІу kёtezег ёvi sohasem maradt még bevetetlen, a magunk k гЁtгa eІfeсsёгeІtјik az időt. Mert az eke еgугІ tёkёІetesebb ug уan, di még mindig tйІontйІ idegen; és а teгmёsben bár teljen örömünk, mёgіsсsаk a snсokоn szántunk és aratunk ёvenkёnt, és kinek Van nyugta itt?
LETROM AZ ELsO sZOT AZ OsZROL Az csak a n аgszeгй : állni még dermedten a k ёdben. Innen lenni, ide tartozni, ёгІzvе, hоgу arcom körül megen ућйІ а Іevegб.
528
Mert itt más а ІІvІgб, szemben a k бtогоП nуаІ , аm ІІу betбmі а szёІj гаtоkаt. FіgуеІnі azt az ág аt, ahonnan n аgу vіzсѕёpр lóg g агаpоdva. Ez már szememre ћйzz а а ködöt. Fordul az út, belth аtаtlаn kаnуаг az аk ссseгj ёk mögött. Allni még dermedten a Кбdben, amikor fenn megsz бlаІnаk а vаdІіb К, tagoltan, ёгthetбen. Lnс сѕёгёg, és ez a dobaj már az én szivem dobaja. Lassan ell ёpek a sziirke йton: visszaintek; йtоn-йtfёІen harsog a fű. Mindjobban kifeslik a köd és а рйга is Іehйl. Kopp. Kopp. Kopp. Kopp. 0, ezek a ІёpёseК !
ЕѕТЕ F Е L Ё A FTJRJEK A hold, ha elбbb felfedi az ёjszаkt, most, ћоgу kifordultunk a kertkapun, b гonzfйggёnуkuКoгисаtйbІК és а föld gуomj аі Іetёгve az útról. Vadmuhar. МesszігбІ а szél kemenceftistje, а fák meg a t аПуаћ z lassan ereszkednek, pбkfоnlоn a harmat. A ћa гаngtoгonуbаn szél ugat: öttök, öttök — kuvik; fekete b гsoлу мegйІуІ ott, hol puszta f бІdгe n уг hordott fй-Іepelt, nekink már mit sem sz бlnаk a fUrjek, рі tур al а tt у. Еgу ёjszaka, egу szerelem. Csillagok ѕбja Іeћ mlіК itt a гёten, -
most hallgasd: botѕzitгnуuk kalapiti és szelet kever és pergetik itгnуаК, a hold, ha el бbb felfedi az ёjszаКitt.
529
нОѕ v Ё Т HA JI A ѕё vёnуen áthајоl сsІг g, csergubacs és ёszаknуugаt feІбІ а szél. A szntбkоn messze még ћбfоІtоk, гаds, бѕzиes idő. A döngölt аgуаgpаdІбt fІІѕёpгіk vöröslő n уігfаvІѕszбk, а n угfk szemben levelet bontanak, mint Kаnаdбbаn иІуІnt ј t. КорсѕоІ s: hol йсsо1jk a keresztet és ёgnek а І mpk, рбКh1б а törött tivegen. Majd ki, ki: a zivatar elvadult оІаjfаbоzбtоk аІjn gёгgеti sebesen az бzоtt p арігћuІІаdёkоt. Akkor mёћkаpt гаkоn dobol а јёgІsб, tбvisІit fыbe ágуаzzа , mёІуге tіpогvtn kёksёget, fёnуt. Ki a méh nemz еtsёgёbe tartozol, а fёгgektбІ mi sem tesz különbbé, сsupбn nem fёіed Ot. G уйј tѕ 1mpt, а fаltбІ eггefeІё sötétlik а p аdІб, holnap út vár rád, kаptаtбК а bоzбtоsbаn.
ODA A KORONAFAHOZ
tTjra tа1 Іkоzunk itt: a tavaszi n арёjegуenІбsёg körét bez гj а s a szогіtson enged а j ёgьoгdkkа1 febгuбг. Кёгben még maradtak а =ők, a lapu tn уёгјаі n apгбhаІ, harmadnap сsоdйj а. a fekete h аttзkihоz szбІоk: а tбvіsekгбІ, mІІуеk a csont jegyei. Szót ёгtek-e én a teгemtёsseІ vagу kár а szóért, ami
530
f оІуtаtбdіk és fоkоzбdб — míg a halott fiivek felett láng kószál, és а tаpаszt аІ st téli vіzekгбl fejtjUk?
53 TELE Кёtі feh ёг kасаtj ќt az els б kаkаsszбіg este 9 tjb аn. S ahol a fLizfa meghajol, tегІъё lуІѕ lék: alul az аІvбk. Csak a tüd ők j бtѕz аnаk а ѕzёІІel, ёvбdnek seregestUl. A kйtоn zйzmагa, ра tаnуom, sziirke 16 szól az ёjjeІ ; s a talpon maradt crok, kбles meg aгаѕ znуј feІhб. Most tiszta az ёjszаkа : hбkёгgen сsёггen а гбkаІ b а сsaps оkоn, m ІІуІk az üdv felё vezetnek. S Kutasra bet ёгtek a farkasok, ёjj еl, s az ut с in vonitott a horda — rettegtek sokan а kіnnгekedtekёгt: azok p аг zs1б szemmel várták a virradatot — pаг zslб időt.
FURCsA, HOGY MAR A D Ё R KAsZAL Нamuгaksоkоn szürkén és szerte Іёѕzpoгondokоn pгёselt szalma s vеnуіgІhalmok: tйzbokoг. Feszes ћйгоk felett túl puha ѕz гn уlіbbеntёssе1 úszik keresztiil a gуёngbаgоl. De lám: а fiúk! még lеj бttеk az йtга a kerekek döngölt сѕаpsaіn.
531
Csuhéba sodort dohány, riadt talpú nyom, számtalan. Most a virrasztás következik, hol a félhomályban két gyertya ég meg a kimúlt tetem. £s a szamárkordé a dombokon elkocog köszörűkő-szürkén. Mi körbe állunk a porban, és megcsörrennek a száraz maghüvelyek.
532
