AZ ÖRÖKÖS (HAGYOMÁNYOS) JOGÁLLÁSA

C/9 A HAGYATÉKI TARTOZÁSOK, FELELŐSSÉG A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT

Egyik „C” tételben sem található meg: az örökség megszerzése, a hagyatéki eljárás  TK 129-134 AZ ÖRÖKÖS (HAGYOMÁNYOS) JOGÁLLÁSA

1. Az örökös jogállása (nem tartozik szorosan a tételhez) 598. § Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés).1 Az örökség az örökhagyó jogait és kötelezettségeit (aktívák, passzívák) egyaránt magában foglalja. Kivételt képeznek az örökhagyó személyéhez kapcsolódó kötelezettségek, mint pl. a családjogi tartási kötelezettség vagy bizonyos polgári jogi szerződéses (megbízási stb.) kötelezettségvállalások. Több örökös egymás közötti viszonya szempontjából döntő jelentősége van a hagyaték megosztásának, az ún. hagyatéki osztálynak.

a. Az örököstársak jogközössége A hagyatéki osztály előtt az örököstársak jogközösségben vannak, a hagyatéki vagyon közösen illeti meg őket. Az örököstársak közössége az öröklés jogcímétől függetlenül fennáll. 682. § (1) Több örököst a hagyatéki osztály előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon. (2) Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére követelhető, az adós pedig csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet. A hagyaték tehát a hagyatéki osztály előtt az állagörökösök közös tulajdonába kerül, adott esetben az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelve. Az örököstársak jogi helyzetét a hagyatéki osztály előtt a hagyatéki tárgyak tényleges birtokosaival, illetve az örökhagyó követeléseinek kötelezettjeivel szemben az ún. együttes jogosultság [334.§ (3)] ( A/5) állapotával jellemezhető: a hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére követelhető, a kötelezett pedig csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet. Ha ennek feltételei megvannak, a kötelezett ilyen esetben bírói letéttel (287.§) teljesíthet.

b. A hagyaték felosztása: a hagyatéki osztály (3) A közösség a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti. Erre rendszerint a hagyatéki tartozások kielégítése után kerül sor. A hagyatéki osztály során kell megállapítani az örököstársak törvényes vagy/és végintézkedésen alapuló örökrészének arányát, s itt kell sort keríteni az esetleges osztályrabocsátásra. Az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti a hagyatéki osztály módját, de az 1

A hagyatéki eljárás rendjéről a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet szól.

1


örököstársak ettől eltérően is megállapodhatnak (hacsak az örökhagyó nem teszi az öröklés feltételévé az általa meghatározott hagyatéki felosztást).

c. Osztályos egyezség Az örököstársaknak a hagyatéki osztályra, vagyis a hagyaték felosztásának módjára vonatkozó megállapodást osztályos egyezségnek nevezzük. Megkötésére a hagyatéki eljárás során, annak jogerős lezárása előtt, de hagyatéki perben is köthető. Jogilag nem teremt új jogcímet. Csak örökösök köthetnek (ideszámítva az özvegyi jogosultat is). (Az örökösök és a kívülálló hagyatéki hitelezők hagyatéki osztály során kötött megegyezését már önálló, élők közötti jogügyletnek minősítjük.) Az osztályos egyezség csak a hagyaték tárgyaira terjedhet ki, nem érintheti az örökösök más vagyonát. Ennek során eltérhetnek mind a törvényes, mind a végintézkedésen alapuló öröklés rendjétől, azzal a feltétellel, hogy a hagyatékban minden örökösnek részesednie kell. (Ha valamelyik örökös nem kíván részesedni a hagyatékból, s ezt a szándékát az osztályos egyezség tartalmazza, nyilatkozatát élők közötti jogügyletnek: ajándékozásnak kell minősíteni, hacsak ez a szándéknyilatkozat nem minősül visszautasításnak.) Az örököstársak megegyezése hiányában a hagyatéki osztályról bírói ítélet határoz.

d. Rendelkezés a várt örökségről 660. § (1) Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában. Más személyek ilyen szerződést nem köthetnek. (2) A szerződés csak írásban érvényes. Kizárólag az örökhagyó leszármazói köthetik, és őket is csak egymás közötti viszonylatban illeti meg ez a jog. A szerződés megkötésére még az örökhagyó életében kerül sor (az osztályos egyezségre a hagyaték megnyílta után).Az örökhagyó részvételének a szerződésben nincs jogi akadálya (különösen akkor kerül sor rá, ha valamelyik várományos lemond az örökségről). Rendszerinti tartalma a leszármazók megállapodása a hagyaték felosztásáról. A szerződés megtámadható ugyanúgy mint más élők közötti szerződés. Csak akkor hatályosul, ha időközben nem következnek be a hagyatékot érintő változások. Ha a szerződés tárgyát képező vagyontárgyak – egészben vagy részben – már nincsenek meg a hagyatékban, a szerződés objektív lehetetlenülése és emiatti megszűnése következik be. Hasonló eredményre vezet az örökhagyó ellentétes tartalmú végintézkedése.

2. Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért Az örökös felelőssége Az örökhagyó jogállásának egyik fontos következménye, hogy az örökös felel az örökhagyó tartozásaiért. Csak az ingyenesen szerző örököst terheli e felelősség. Aki tehát öröklési szerződés alapján válik örökössé, a hagyatéki tartozásokért nem felel (még a kötelesrészi igényért sem). Az öröklési szerződés fogalmilag vissz-

2


terhes, tehát utólag nem vizsgálható, hogy az örökhagyónak nyújtott szolgáltatások értéke elérte –e az örökség értékét vagy sem.

Hagyatéki tartozások 677. § (1) Hagyatéki tartozások: a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei; b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei; c) az örökhagyó tartozásai; d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek; e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek. (2) A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az – akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb – az örökös mint hitelező javára keletkezett. 678. § (1) A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat. (2) Abban a csoportban, amelyben az összes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már nincs, kielégítésnek a követelések arányában van helye.  Temetési költségek A temetési költségek csak akkor terhelik a hagyatékot, ha az örökhagyó temetéséről másként nem rendelkezett, vagy nincs olyan személy, aki más jogalapból eredően a temetési költségek viselésére köteles. Az örökhagyó ugyanis élők közötti megbízási szerződésben is rendelkezhet temetésének módjáról és e célra a megbízottjának meghatározott összeget bocsáthat a rendelkezésére, végrendeletében meghagyással is terhelheti valamelyik örökösét, hagyományosát, aki a neki juttatott örökrész, hagyomány fejében eltemetéséről köteles gondoskodni. Nem hagyatéki teher az a temetési költség sem, amelynek viselésére az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökös köteles. Ha a temetésről más gondoskodott, a költségek megtérítését a szerződéses örököstől kérheti, de arra nincs lehetősége, hogy e költséget mint hagyatéki terhet érvényesítse. Másrészt az örökhagyó temetésével felmerült tényleges költségeknek az a része minősül hagyatéki tartozásnak, amelyeket az adott körülmények között az általános szokások, a kegyeleti szempontok megkívánnak.

A bűncselekmény következtében meghalt személy eltemettetésével, a síremlék emelésével és a gyászszertartással felmerült költség olyan kár, amelynek megtérítésére azt a személyt kell kötelezni, aki az örökhagyó halálát okozta. Az ilyen költségek viselésére tehát az örökös elsődlegesen nem kötelezhető, mert a kártérítési felelősség megelőzi az öröklési jog szerinti felelősséget.

 Hagyatéki költségek Ezek a költségek az örökhagyó halála után merülnek fel. A törvény csak a szükséges költségek felszámítását teszi lehetővé, amiből következik, hogy mérlegelési jogot ad a bíróságnak arra, hogy vita esetében korlátozza az ilyen költségként bejelentett összegeket. E költségekhez tartoznak:

3


a) a hagyaték megszerzésével kapcsolatos költségek: például előzetes levélváltás, előzetes bizonyítás költsége, mely szükséges volt a hagyaték tulajdonba, vagy birtokbavételéhez. Ide tartozik az esetleges öröklési per költsége is (illeték, bizonyítás költségei, képviseleti költségek); b) a hagyaték biztosításával kapcsolatos költségek, amelyek a hagyatéki eljárás során megtehető biztosítási intézkedésekkel kapcsolatban felmerült költségeket (bírósági letétbe helyezés, a hagyatéki vagyontárgyak őrzéséről gondoskodás egyéb módon), de a hagyatéki eljárás előtt e célból felmerült költségeket jelentik; c) a hagyaték kezelésével járó költségek például a végrendeleti végrehajtó költségei és díjai, az ügyben hagyatéki eljáráson kívül eljárt eseti gondnok, vagy ügygondnok költségei és díjai, valamint a zárgondnok díja és költségei. Nem tartozik viszont sem a hagyatéki, sem a hagyatéki eljárási költségekhez az öröklési illeték.

 Örökhagyó tartozásai Az örökös az örökhagyó jogutódja, ezért az örökhagyó tartozásai is átszállnak reá, mégpedig abban az állapotban, ahogy azt az örökhagyót annak halálakor terhelték. Közömbös ugyanakkor hogy a tartozás esedékessé vált-e vagy csak később jár le. Hagyatéki tartozás az örökhagyó tartozása, függetlenül attól, hogy szerződésen vagy szerződésen kívüli kártérítési felelősségen vagy nem polgári jogi jellegű viszonyon (pl. munkaviszonyon) alapul. Minden olyan követelésért, amely az örökhagyót halálakor fennállott jogviszonyból terhelte, az örökös köteles helytállni, kivéve ha az örökhagyó halála a szerződés megszűnését eredményezte. Viszonylag gyakori az öröklési szerződésen alapuló tartási kötelezettség átszállása a gyakorlatban. A tartási és életjáradéki szerződés, ha annak az örökhagyó volt a jogosultja, megszűnik az örökhagyó halálával. Amennyiben azonban az örökhagyó az eltartó volt, a tartás kötelezettsége az örökösre száll át a tartás útján nyújtott szolgáltatásokkal ki nem elégített rész erejéig [Ptk. 586. § (4)]. PK 89. szám b) Ha az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, és hagyatékában a törvényes öröklés rendje érvényesül, a perbeli adatok alapján azonban akadálytalanul megállapítható, hogy az örökhagyót a tartásra köteles hozzátartozói közül csak az egyik tartotta, és a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt, akkor az örökhagyót ténylegesen eltartó rokon a tartásból származó igényét a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezőként érvényesítheti. Előfordul, hogy az örökös maga az örökhagyó tartozásának jogosultja, vagyis az örökös hagyatéki hitelező is egyben. Ilyenkor a hagyatéki hitelező örökös követelése örökrésze arányában megszűnik (confusio).

Átszállnak az örökhagyónak mind a személyével, mind a vagyonával kapcsolatos tartozásai. A lényeg az, hogy ezek az örökhagyó halálakor fennálljanak (BH1983. 70.). Az örökhagyó személyével kapcsolatos tartozások közé tartoznak a gyógyíttatásával, ápolásával, élelmezésével, tartásával felmerült költségek, ha azok kiegyenlítése az örökhagyó életében nem történt meg [BH1991. 20.; PK 89. szám b)].

4


 Kötelesrészen alapuló követelések A kötelesrészre jogosult nem örökös, tehát nem is felel semmiféle hagyatéki tartozásért; ellenkezőleg: a kötelesrészi igény is hagyatéki tartozás, amelyet – a tartozások sorrendjében – elsősorban az örökösök tartoznak kielégíteni.

 Hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségek  C/1

Az örökös felelősségének korlátozottsága Az örökös felelőssége – örökrésze erejéig – korlátozott. 679. § (1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. (2) Azokat a vagyontárgyakat azonban, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait csak annyiban lehet az örökös felelőssége megállapításánál számításba venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróható okból esett el. (3) A házastárs tűrni köteles, hogy a házastársi haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket – a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével – kielégítsék. A kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti. PK 90. szám Az örökös mindaddig, amíg a hagyatéki tartozásokat nem rendezték, a hagyatéki hitelezőknek a hagyatéki vagyontárgyak hasznaival is felel.

Az örökösök egyetemleges felelőssége 683. § (1) Az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind pedig azt követően egyetemlegesen felelnek. Az örököstársak felelőssége – mind a hagyatéki osztály előtt, mind azt követően – egyetemleges. A hagyatéki hitelezők tehát bármelyik örököstől követelhetik az egész tartozás kielégítését. Fontos különbség, hogy míg a hagyatéki osztály előtt a felelősség az egész hagyaték erejéig terheli az egyetemlegesen helytállni tartozó örököstársakat, addig a hagyatéki osztály után az egyetemleges felelősség terjedelmét minden örökös vonatkozásában saját örökrésze határozza meg. Az örököstársak belső viszonylatában is az egyetemleges kötelezettekre vonatkozó törvényi szabály érvényesül: ha valamelyik örököstárs a hitelezőnek teljesített, örököstársaival szemben megtérítési követelése támad. Az örökösök egyetemleges felelőssége alól a törvény két kivételt állapít meg:

5


 (2) Az az örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű meghatározott dolgot vagy jogot juttatott, a hagyatéki hitelezők követeléséért csak akkor felelős, ha a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be.  (2) [A kötelesrészért] Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke (670. §) határozza meg.

Az özvegyi jogosult helyzete A haszonélvezetet öröklő házastárs (özvegyi jogosult) is tűrni köteles a hitelezői igények kielégítését, két kivétellel:  a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével, mert azok kiadását, illetve teljesítését csak a haszonélvezeti jog megszűnése után lehet igényelni; és azzal, hogy  behatárolt az özvegyi haszonélvezeti jog helyátállása a kötelesrészi igénnyel szemben is: a kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti. Ha viszont az özvegyi jogot megváltják, a házastárs állagot örököl, s ezért felelőssége is olyan, mint az állagörökösé.

A hagyatéki tartozások kielégítése az örökös által Kielégítési elsőbbsége van annak a hagyatéki hitelezőnek, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga van: az ilyen hitelező a sorrendre tekintet nélkül igényelhet teljes kielégítést. 680. § (1) Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha figyelmen kívül hagyja az örökhagyó által élők között ellenérték nélkül vállalt, valamint a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket, a tartozásokat a sorrend megtartása nélkül elégítheti ki. Ellenkező esetben csak a sorrend szerint (678. §) nyújthat kielégítést. (2) Az a hitelező, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga vagy külön kielégítésre igényt adó egyéb joga van, a biztosíték erejéig – a sorrendre tekintet nélkül – teljes kielégítést kereshet. (3) Ha az örökös ezeket a rendelkezéseket neki felróható módon nem tartja meg, az emiatt kielégítetlenül maradt hitelezőnek egész vagyonával felel. 681. § (1) Ha alaposan fel lehet tenni, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére. (2) Az a hitelező, aki követelését a közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a hagyatéki osztály már megtörtént, az örököstár-

6


saktól csak az örökrészeikhez igazodó aránylagos kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a követelésről a bejelentés nélkül is tudomása volt.

A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért A hagyományosok a Ptk. felfogásában hagyatéki hitelezők, akiknek követelése a hagyatéki tartozások sorrendjében az utolsó helyen áll. A hagyományos egyfelől tűrni köteles az előtte álló hagyatéki hitelezők igényének kielégítését, másfelől a hagyományosnak a hagyatéki hitelezőkkel szembeni felelősségéről – a szó szoros értelmében – nem beszélhetünk. A hagyományos általában csak akkor tartozik helytállni a hagyatéki hitelezőkkel szemben, ha a hagyományt a többi hitelező sérelmével elégítették ki, s felelőssége ilyenkor is csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint áll fenn. 684. § (1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem szerezhetett. (2) A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös. A hagyományos felelősségi helyzete rávilágít arra, hogy az örökhagyó akár az egész hagyatékot hagyományok formájában is szétoszthatja: valamennyi jogutódjának meghatározott vagyontárgyat juttathat és a hagyatéki terhek viseléséből kizárhatja őket. Ez a megoldás a hagyatéki hitelezők érdekét nem sérti, mivel a hagyományokat amúgy is csak valamennyi hagyatéki tartozás kielégítése után lehet kiadni.

7

AZ ÖRÖKÖS (HAGYOMÁNYOS) JOGÁLLÁSA

Recommend Documents