Az Ózdi Olvasó Egylet székházának rekonstrukciója Házi feladat a Műemlékfeltárás és kutatás c. tantárgyhoz Bereczki Zoltán Miskolc, 2010. V. 8.
Alapadatok • Épület helye: Ózd, Gyár u. 4. • Építés ideje: 1923-24. • Eredeti tervező: Marschalkó Béla • A rekonstrukció résztvevői: – építész: Rudolf Mihály (Hadas Műterem Kft.) – építész munkatársak: Szamosi Endre, Dobos Péter, Bereczki Zoltán, Balogh Miklós, Nagy Lívia, Molnár Katalin, Fehér Judit, Papp Dávid Béla – építész konzulens, kutató: Csontos Györgyi – szerkezettervező: Kalydy Zoltán – épületgépész tervező: Várfalvi Géza – épületvillamossági tervező: Münnich Gábor – falkutató: Simon Zoltán régész, történész – restaurátori és művészi rekonstrukciós festések: Nemessányi Klára, Boromissza Péter festő restaurátorok – terazzoburkolat-rekonstrukció: Háger Szilvia keramikus – csillárok rekonstrukciója: Fata György iparművész
Rövid történeti áttekintés A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Ózdi Felvigyázó- és Munkásszemélyzet Olvasó Egylete, röviden az Ózdi Gyári Olvasó Egylet 1884-ben alakult. Létszáma folyamatosan nőtt, 1907-ben már meghaladta a hatszázat. Székházát ugyan folyamatosan bővítették, de még így is kicsinek bizonyult. Az új székház terveit a Műszaki Igazgatóság készítette Zorkóczy Samu irányításával. A tervező stáb tagjai: Marschalkó Béla építész, Dr. Finály István főmérnök, Nahlik Béla és ifj. Finály Lajos mérnökök. A kivitelezést Melczer és Wensky irányították, a kivitelező cég a budapesti Pittel és Brausewetter cég volt. Marschalkó Béla 1910-ben diplomázott a Budapesti Műegyetemen. Első munkahelye Korb és Giergl irodája volt, itt többek között budapesti klinikai épületek és a Kasselik-házak tervezésében vett részt. 1912-től Zrumeczky Dezső irodavezetője, majd társa. A háború előtt a cseh-morva Hugo Hermann vasbeton- és gyárépítő cég magyarországi képviselőjeként vidéki gyárépítéseket irányít. Négy évet a fronton tölt, majd a főváros építési ellenőre. 1921-től 1948-ig a Vasmű építésze. Az Egylet új székháza 1923-24-ben épült, a tisztek kaszinójának a szomszédságában. Megnyitója 1924. X. 19-én volt. A színházterem 1931-ben új akusztikai álmennyezetet kapott, az eredeti tervező tervei alapján. Az épület helyiségeit 1944-45 fordulóján a várost irányító szovjet parancsnokság kórháznak használta. 1949-ben megszűnt az Olvasó Egylet, az épület Szakszervezeti Munkásotthon lett, neve 1956-tól Liszt Ferenc Művelődési Ház. 1963 és 66 között az épületet felújították, a könyvtár terét galériázták. Valószínűleg ekkor bontották el az előcsarnok jegypénztárait. A második nagy külső-belső felújítás 1980-tól 83-ig tartott, Sóhalmy Emil tervei alapján. 1990-ben a Liszt Ferenc Művelődési Központ jogutód nélkül megszűnt. 1991-től 1999ig az Ózdi Olvasó Egylet működött az épületben. Ennek megszűnésével az Olvasó a Kincstári 1
Vagyoni Igazgatóság kezelésébe került. 2002-ben a KVI átadja a tulajdonjogot Ózd városának, az épület a Városi Művelődési Központ kezelésébe kerül. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2005-ben műemlékké nyilvánítja az épületet. Ugyanebben az évben születik döntés az évek óta üresen álló, pusztuló épület rekonstrukciójáról. A tervezést pályázaton a Hadas Műterem Kft. nyeri el, Rudolf Mihály vezetésével. (Az iroda munkatársaként a felmérési és tervezési munkálatokban én is részt vettem.)
Az épület leírása Az épület szecessziós hatásokat mutat, ugyanakkor meglehetősen puritán megjelenésű. Tömege és alaprajza is a nagy színházterem köré van szervezve (megépülésekor az ország hatodik legnagyobb színháza volt). Utcai traktusa kétszintes, a bejárat fölött az emeleten díszterem van. A földszinti előcsarnokból nyílnak két oldalon a lépcsőházak, illetve innen lehet megközelíteni a színháztermet két oldalról határoló folyosókat. Az emeleti előcsarnokból nyílik a színházterem karzata. A színházterem mellett két oldalon földszintes épületszárnyak vannak, különböző funkciójú terekkel (könyvtár, zenekari próbatermek, öltözők, büfé, stb). A színpad hátul az égre nyílik, egy nagyméretű vasajtón keresztül itt lehet berakodni a díszleteket. A színházterem kivételével a teljes épületet alápincézték, bár valószínűleg nem egy ütemben. A pincéből érhető el a zenekari árok. A színházterem eredetileg magyaros stíluselemeket használó szecessziós díszítőfestéssel volt díszítve. Felül színes üveggel ellátott felülvilágító biztosítja a nappali fényt. Ez a padlástérben eredetileg leárnyékolható volt. A tetőszerkezet a színházterem fölött acél rácsostartó, a többi részen hagyományos ácsszerkezet. Eresze csüngőeresz, faragott szaruvégekkel. A fedése műpala. Kívül magas ciklopköves lábazat veszi körbe az egész épületet. Nyílászárói kapcsolt gerébtokosak, homlokzati keretezés nélküliek, a földszinten íves, az emeleten egyenes záródásúak. Kevés külső dísze volt a háznak, ilyen a bejárat fölötti vas előtető és szintén a bejárat fölött a sgrafitto (amit valamelyik múlt századi felújítás során levakoltak).
A rekonstrukció Az épület állapota a tervezés kezdetekor siralmas volt. A tető több helyen beázott, a nyílászárók elöregedtek, az épület általános állapotán meglátszott, hogy évek óta használaton kívül, fűtés és szellőztetés nélkül állt ott. A födémek és a tetőszerkezet a beázási helyeken nagyon rossz állapotban voltak. A nézőtér fölötti, dróthálóra applikált salakbeton „födém” leszakadásközeli állapotban volt (puszta kézzel át lehetett törni). A pince több helyen vizesedett. A tervezés a régi tervek és archív fotók összegyűjtésével kezdődött. Ebben nagy segítségünkre volt Csontos Györgyi, Ózd építészetének és ipartörténetének kutatója. Az eredeti, Marschalkó féle tervanyag szinte teljes egészében rendelkezésre állt, és néhány tervlap előkerült a 80-as évekbeli felújításból is. (Ennek a felújításnak a szakági terveit a kazánházban találtuk meg.) A régi tervek, az archív fotók, és a ma álló épület felmérése során sikerült megállapítani, hogy melyek azok az elemek, amik elpusztultak ill. elbontották őket. Ilyen volt a színházterem festett mennyezete, amit még az eredeti tervező építtetett át akusztikai okokból. Az elmúlt évszázadban teljes egészében eltűnt az épület belső díszítőfestése, a főhomlokzat sgrafittója, elbontották az előcsarnok jegypénztárait, barna olajfestékkel lekenték a teljes belső lábazatot (annak eredetileg aranyozott gipszstukkóival együtt). Mivel a színpadtér fölötti felülvilágító árnyékolása már nem működött, az árnyékolást úgy oldották meg, hogy befestették az üvegtetőt barnára. Kopottan,
2
de megmaradtak a díszes fémcsillárok és falikarok, a színes üveges felülvilágító, az előcsarnok nagyméretű tükrei. A tervezés során elsődleges szempont volt a meglévő értékek megtartása és az eredetiek visszaállítása, olyan módon, hogy az épület a mai, megváltozott igényeknek is eleget tudjon tenni. Ennek érdekében néhány új elem is megjelent az épületen. Műemléki falkutatás alapján sikerült rekonstruálni a díszes belső lábazatot és néhány helyen a belső díszítőfestést. Szintén a falkutatás alapján rekonstruálták a főhomlokzat sgrafittóját. Iparművész szakember restaurálta a csillárokat, falikarokat. Korabeli mintakönyvek segítségével sikerült visszaállítani az előcsarnok terazzo-padlóját. Visszaépítésre kerültek az egyedi ereszcsatorna-üstök, a mintás hófogók és más kovácsoltvas szerkezetek. Az eredeti tervek alapján a színházterem melletti földszinti oldalfolyosók a fölöttük lévő padlásszerkezetbe épített világítóaknákon keresztül természetes megvilágítást kaptak. Elbontásra került a díszterem utólagosan beépített színpada, így visszaállt az emeleti főhelyiségek eredeti szimmetriája. Szintén az eredeti tervek és archív fotók alapján elkészültek a régi jegypénztárak másai az előcsarnokba. A nézőtéri felülvilágító árnyékolása is újra megoldott, bár nem az eredeti technikák felhasználásával. A nyílászárók külső szárnyait az eredetiekkel megegyező újakra cserélték. A tetőn elbontásra került egy gyári kürt a ’60-as évek csúnya kezelőjárdájával együtt. Az új héjazat antracit műemléki pala kettős téglány fedéssel. A homlokzat törtfehér színű lett, a faszerkezetek méregzöldek. A kőlábazatról is eltűnt a vastag barna olajfestés. Az épület új elemei zömmel az épületgépészet igényei miatt készültek. A díszterem fölötti padlástéren lett az új gépház. A nagyméretű gépek beemelése miatt itt a tetőt részben ki kellett bontani. Itt a nézőtér fölötti, eredeti fémtetővel megegyező formai kialakítású, nyitható fémtető készült. Szintén a gépészet miatt szükség volt egy új tetőablak kialakítására. Ez a meglévő tetőablakokkal megegyező módon készült. Új elemeket kívántak a tűzvédelmi rendelkezések is. A menekülési út biztosítása miatt két-két nézőtéri ajtó meg lett duplázva, az eredetivel megegyező módon. A nézőtér füstelvezetése miatt a „gádorfalon” új ablakokat kellett nyitni, ezeknek arányai illeszkednek az épület meglévő ablakaihoz, bár méretükben lényegesen kisebbek. Ezek az új nyílászárók rejtett helyen, „belső” homlokzatokon, magasan vannak. Készültek tervek az épület környékének rendezésére, a főhomlokzat előtti eredeti kertészet, kocsibeálló rekonstrukciójára is, de ezek forráshiány miatt sajnos egyelőre nem valósultak meg. A rekonstrukció a 2010-es Műemléki Világnapon ICOMOS-díjat kapott.
3
Képek Archív tervek:
4
5
Archív fotók:
6
7
8
Felújítás előtti fotók:
9
10
Felújítási tervek:
11
Felújítás utáni fotók:
12
13
Irodalomjegyzék [1] Csontos Györgyi: Ózdi Olvasó Egylet. Műemléki leltár 1923-2007. 2007. [2] Gerle János: A századforduló magyar építészete. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. [3] Jankovich-Bésán Dénes: Javaslat műemléki érték védetté nyilvánítására. Jelentés, 2004, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. [4] Rudolf Mihály: Ózdi műemlék - Olvasó Egyleti Székház - felújítása. URL http://epiteszforum.hu/node/8204. Letöltve 2010. 05. 08. [5] Zsolnay Piroska: Olvasó Egylet. 125 éves az Ózdi Gyári Olvasó Egylet. Ózd, Ózdi Művelődési Intézmények, 2009.
14
