AZ ORVOSI, ÁLLATORVOSI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI IRODA LOM BIZÁNCBAN

AZ ORVOSI, ÁLLATORVOSI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI IRODA­ L O M BIZÁNCBAN J Ó Z S A LÁSZLÓ

"Bizánc on'osi irodalmában nincsen semmi egyéni, semmi új. Önálló megfigyeléseknek alig van nyoma, minden írásuknak alapja a hellenisztikus, főleg az alexandriai orvostudomány. [...] A bizánci orvosi írók többsége nem író, csak szorgalmas és tehetséges másoló". Anél­ kül, hogy megbántani szándékoznék a szerzőt, akit egyébiránt meg sem nevezek, ilyen és h a s o n l ó elmarasztaló véleményt olvashatunk csaknem valamennyi orvos- és gyógyszeré­ szei-történeti m ű b e n . A legalaposabb orvostörténeti m u n k á k ( D I E P G E N 1949, H A U S S I G 1959, M A J O R 1954, M E T T L E R és M E T T L E R 1949, stb.) négy-öt orvosi írót, vagy m ü v e t tárgyalnak, c í m s z a v a k b a n felsorolva az utóbbiak tartalmát. Bizánc o r v o s t u d o m á n y á r a ma­ ximálisan két-három oldalnyi terjedelem j u t , (legfeljebb ötöd annyi mint az arab mediciná­ ra), végső konklúziójuk mindig azonos, t. i . az ókori szerzők másolása, kommentálása. A kutatónak az az érzése, hogy egyetlen ősforrásból, m á s o d - , harmad-, s z á z a d kézen sze­ rezték szegényes mondandójukat. K é t k e d v e kérdezek vissza a bevezető mondatra: Valóban csak "szorgalmas és tehetséges m á s o l ó k " voltak a K e l e t - R ó m a i Birodalom gyógyszerészei és orvosai? T e r m é s z e t e s e n másoltak is, és ezzel m e g m e n t e t t é k H i p p o k r a t é s z , Galénosz, Celsus, Antüllosz, Dioszkoridész és m é g számtalan ókori tudós m u n k á j á t , napjainkban helyesnek, vagy t é v e s n e k ítélt állításait. Ez sem lebecsülendő, ennél azonban sokkal többet tettek. A különféle kórképek p r e c í z leírásában, differenciálásában és a diagnosztikában napjainkig érvényes felismeréseik voltak. Az arab o r v o s t u d o m á n y a g ö r ö g forrásokból s z á r m a z ó ókori szerzők, valamint a 4.-10. századi bizánci orvosok írásaira épült. A közép­ kor végén, - részben arab müvek r é v é n , részben eredeti bizánci iratok alapján, - a nyugat­ európai orvoslásban is teret kapott a K e l e t - R ó m a i Birodalom medicinája, terápiája. Bizánc orvosi irodalmát három r é s z r e szokták osztani. A 4-7. s z á z a d b a n éltek és alkot­ tak az enciklopédistáknak titulált t u d ó s o k , akik m ű v e i k b e n idézték, (olykor hivatkozás nél­ kül másolták) H i p p o k r a t é s z , G a l é n o s z , Antüllosz és m á s o k munkáit, ezekhez csatolták saját felismeréseik, eljárásaik ismertetését. A 8-11. században a korábbiakhoz hasonlatos össze­ foglaló müvek nem készültek, az o r v o s l á s differenciálódásával a szerzők is egy-egy szakág (pl. sebészet, gyomor-, b é l b e t e g s é g e k ) , új ismereteinek szentelték k ö n y v e i k e t . A 12. század után kevés új és eredeti munka látott napvilágot. J e l l e m z ő a bizánci s z e r z ő k r e , hogy elősze­ retettel foglalkoztak a vizeletnézés tárgyalásával. Szinte nem is akadt é v s z á z a d , amelyben n é h á n y ilyen tárgyú iromány ne s z ü l e t e t t volna. Az uroszkópia haszna c s e k é l y , mégsem ér­ dektelen az erről szóló könyveket alaposan ismerni, mert néhányban j e l e n t ő s élettani és anatómiai felismeréseket is k ö z r e a d t a k .

A z orvosi művek közül (éppen úgy, mint m á s írások közül) bizonytalan s z á m ú és minő­ ségű munka elveszett, elpusztult. Semmi garancia nincs arra, hogy az arabok, k é s ő b b a nyu­ gat-európai fordítók a legjobb, legkorszerűbb értekezéseket ültették volna át nyelvükre. Nem sejthetjük, hogy mennyi és milyen értékű írás s e m m i s ü l t meg, vagy lappang mind a mai napig. Több olyan szerzőt tartunk s z á m o n , akiknek csak neve, esetleg m ű v e i címe maradt ránk, ám azok tartalmáról, terjedelméről elképzelésünk sincsen. A becslések tág határok között mozognak, néhányan úgy vélik, hogy kb. h a t s z á z medicinális irat bujkál, vagy nem került ismertetésre, modern fordításra ( M I L L E R 1985). M á s v é l e m é n y szerint egyedül az Athosz-hegy kolostoraiban kétmillió (kézírásos) o l d a l vár feltárásra és nagyjá­ ból ugyanennyire teszik m á s egyházi i n t é z m é n y e k ismeretlen anyagát. Orvos- é s gyógyszerészettörténeti s z e m p o n t b ó l , nemcsak a szakemberek müvei értékesek. Gyakran laikusok, történetírók, vagy a hagiográfiai iratok is fontos orvosi adatokat közölnek. A bizantinológia kutatóit, érthető módon, e l s ő s o r b a n az irodalmi, történelmi írások foglalkoztatják, orvosi, gyógyszerészeti képzettségük nem lévén, k e v é s figyelmet fordítanak ilyen tárgyú munkák­ ra. Az orvos-kutatók nagy r é s z e nem j á r a t o s az ógörög és k ö z é p g ö r ö g nyelvben, számukra ezért hozzáférhetetlenek az ezernyi helyen fellelhető i r o m á n y o k . A görög nyelven készült bizánci iratok bilinguis k i a d á s a , vagy modern nyelvekre történt fordításaik k ö z r e a d á s a a 19. században indult, a lendület a 20. század elején (jórészt az I . V i l á g h á b o r ú miatt) megtört, és csak a I I . Világháború után folytatódott, egyfelől újabbak megjelentetésével, másrészt az­ zal, hogy a reprint kiadások r é v é n ismét hozzáférhetővé tették a korábban publikáltakat. 1

A bizantinológia iránti é r d e k l ő d é s világszerte növekszik. M a g y a r o r s z á g o n az 1990-es évek közepétől tapasztalható ez a j e l e n s é g , aminek ékes b i z o n y í t é k a , hogy 2000-2003 kö­ zött hatszor annyi bizantinológiai munka ( d ö n t ő e n fordítás) látott napvilágot, mint az azt m e g e l ő z ő húsz esztendőben. A z 1100 éves Birodalom o r v o s t u d o m á n y á n a k megismertetését szinte kizárólag a görög k o l l é g á k tekintik szívügyüknek. A z orvos és gyógyszerészet-történeti kutatásokban ( h a z á n k b a n ) sem tapasztalható a bizánci medicina felé forduló növekvő figyelem, korábbi p r ó b á l k o z á s a i m visszhang nélkül maradtak ( J Ó Z S A 1993, J Ó Z S A és K A N N U S 1989). N e h é z eldönteni, milyen formában c é l s z e r ű összefoglalni, röviden ismertetni a KeletR ó m a i Birodalom orvosainak, g y ó g y s z e r é s z e i n e k ránk maradt műveit. N é h á n y szerzőről azt sem tudjuk mikor, melyik században élt, másokról feltételezik, hogy több n é v e n szere­ pelnek és a különböző s z e r z ő k neve alatt fennmaradt k ó d e x e k tulajdonképpen egyetlen tudóstól származnak. K u t a t á s a i m során, t ö b b mint hetven orvosi író alkotását sikerült összegyűjtenem (döntő r é s z ü k e t elolvasnom, értékelnem), ehhez néhány állatorvos írását csatolom. T u d o m á s o m szerint sem a magyar, sem a külföldi szakirodalomban nem kísérel­ tek meg hasonló típusú áttekintést készíteni. K ü l ö n gondot jelentett azoknak számbavétele, akik orvosi képzettséggel nem rendelkeztek, többnyire történetírók, klerikusok, vagy hagiográfusok, azonban m ű v e i k b e n (szinte mellékesen) fontos medicinális ismereteket közölnek. Ö s s z e á l l í t á s o m n a k ez a része nem lehet teljes, e g y r é s z t a beláthatatlan mennyisé­ gű irodalmi, történeti, e g y h á z i irat miatt, másfelől nem egyszerű eldönteni, hogy a laikusok melyik híradását érdemes szerepeltetni. A z orvosi könyvek e l k é s z ü l t é n e k időrendje változó.

1

Az Athosz-hegyi kolostorok irattárában vallási, hagiográfiai. irodalmi, történeti, természettudományos és feltehe­ tően orvosi munkák várják nyilvánosságra hozatalukat.

A 4. századból kilenc szerzőt, a 6.-ból tizet, a 8. századból viszont egyetlen alkotót sem ismerünk. Gyakran m i n d ö s s z e az orvos neve, vagy munkájának c í m e maradt fent, olykor csak a latin, arab, héber, szír, esetleg más nyelvű fordítás, ami t o v á b b nehezíti az ö s s z e g z ő dolgát. Hosszas vívódás után arra a m e g g o n d o l á s r a jutottam, hogy évszázadok szerint cso­ portosítom a Birodalom 1100 é v e alatt keletkezett és ránk maradt m ü v e k e t és szerzőiket. A Kr.u. negyedik század orvosai és

műveik

Aszpaszia szülésznő, A l e x a n d r i á b a n működött. írásainak címe sem maradt fent, m i n d ö s s z e a 6. században élt neves kolleginája, Metrodóra m ű v e említi szülészeti munkásságát, iro­ mányait ( K O U S I S 1945). Basziliosz A n g ü r a n o s z életrajzi adatait nem ismerjük. V a l ó s z í n ű l e g nem (vagy nem csak) orvos, hanem pap is volt. Latinul írt, noha Konstantinápolyban élt. Klerikus létére, megle­ hetősen furcsa témát választott, k ö n y v e a De virginitate ( A szüzességről) címet viseli, bár vajmi keveset beszél a női érintetlenségről, főként a férfi szervezetről értekezik. M a i meg­ határozással élve szexuál-patológiai munkát hagyott ránk. Ismerteti a szexuális vágy, izga­ lom, kielégülés élettanát, impotenciát, ezek pszichés hátterét. R é s z l e t e s e n elemzi a vese és szexualitás kapcsolatát. A nemi vágy keletkezési helyének a v e s é k e t gondolja, (ezt a felté­ telezést a Szuda lexikon is átvette). Ú g y képzeli, hogy az o n d ó a vesékben termelődik, az ondózsinór vezeti a h í m t a g h o z , és ha a vezetéket elvágják, k ö z ö s ü l é s k o r nem ürül férfi mag. Ugyanakkor azt is közli, hogy az ondóvezeték átvágása után fokozódik, és g y a k o r i b b á válik a nemi izgalom és vágy, veszély nélkül folytatható k ö z ö s ü l é s , mert nem j ö h e t létre megtermékenyítés ( D I A M A N D O P O U L O S és G O U D A S 2002). Didymus Caecus Itáliában élt, k ö n y v é t latinul írta. Commentarii in Job című alkotása J ó b bibliai történetéből indul k i . Azzal kezdi mondandóját, hogy a szív a lelket, a vese a testet reprezentálja. Ezért vizsgálja Isten a szívet és a veséket (Jób 16.13, Zsoltárok 7.10). A hosszas teológiai eszmefuttatás után arra a megállapításra j u t , hogy a sperma a v e s é k b e n termelődik, de gyorsan átkerül a herébe, ahol tárolódik. A női szexualitásról nem ejt szót ( H A G E D O R N é s mtsai 1968). Oribasziosz (Oreibasziosz, Oribasius, Orebasios) a Galénosz utáni évezred legjelen­ tősebb orvostudósa, aki szisztematikus alapkutatásai mellett kiterjedt gyógyító t e v é k e n y ­ séget is végzett. Pergamonban 326-ban született, 403-ban, vagy 405-ben hunyt el. Orvosi tanulmányait Pergamonban kezdte, Alexandriában folytatta. A t h é n b e n filozófiát tanult, ott ismerkedett meg és kötött b a r á t s á g o t a későbbi császárral Julianosszal. H á z i o r v o s a k é n t elkísérte barátját Galliába (355-ben), majd Perzsiába. Az i d ő k ö z b e n uralkodóvá lett Julianosz megbízására készítette el a hetven kötet terjedelmű Szünagogai iatrikai című m ű v é t . Az újabb perzsiai hadjáraton is császára mellett volt, ellátta hasi sérülését, ápolta haláláig. A keresztény restaurációt k ö v e t ő e n Oribaszioszt a gótok közé s z á m ű z t é k , vagyonát elko­ bozták. Gazdagon nősült, négy gyermeke közül az egyik orvos lett, neki készítette a k i ­ lenckötetnyi Szünopsziszt. A n é g y kötetes Euporiszta „ismeretterjesztő" könyv a házi gyógyszerekről, betegápolásról, életmódról. A terjedelmes Szünagogai iatrikai a maga ko-

rában sem népszerű, a k ö n n y e b b e n kezelhető Szünopszisz viszont s z é l e s körben elterjedt, a 12-14. s z á z a d b a n is használták, a 16. században pedig több latin ( R ó m a 1543, Velence 1555, Párizs 1555) és görög (Párizs 1556) nyelvű kiadása jelent meg n y o m t a t á s b a n . A Szünagogai iatrikai nagy r é s z e elveszett, kb. egyharmadát ismerjük (újkori kiadásai és fordításai: R A E D E R 1933 é s 1964). A fennmaradt részekben a n a t ó m i á v a l , embriológiával, élettannal, g y ó g y s z e r t a n n a l , kórtannal, diétetikával, az é l e l m i s z e r e k k e l , klimato­ lógiával, gyógyfürdőkkel, sebészettel, traumatológiával, fül-orr-gégészettel foglalkozik. Összegzi H i p p o k r a t é s z és G a l é n o s z ismereteit, hozzáfűzve saját kutatásait, tapasztalatait. M e l l ő z v e az ókori orvosoktól való részeket csak azokat sorolom fel, amit Oribasziosz tett hozzá ismereteinkhez, gyakorlatunkhoz. Harvey előtt 1300 évvel ( v a l ó s z í n ű l e g viviszekció alapján) pontosan leírta a vérkeringést, meghatározta a kis- és nagy v é r k ö r fontosabb ele­ meit, a jobb szív-fél és tüdő közötti kapcsolatot. Ismertette a függőér (aorta) lefutását és főbb ágait. Anatómiai-élettani kísérletei során rájött, hogy a látható erek mellett látha­ tatlanokban is van vérkeringés, s ezzel megsejtette a hajszálereket. A vese vizsgálatai során (valószínűleg nagyító lencse a l k a l m a z á s á v a l ) felfedezte az é r g o m o l y a g o k a t (glomerulus) és helyesen állapította meg, ezek a vizelet kiszűrésének képletei. T ő l e s z á r m a z i k a nephritis (= vesegyulladás) és ureter (= h ú g y v e z e t é k , a veséktől a h ú g y h ó l y a g i g h ú z ó d ó cső-szerű képlet) elnevezés. Állatkísérletei é s állat-boncolásai mellett bizonyosan végzett emberi tetemeken is vizsgálatokat, csak ezzel ismerhette meg és írta le a szenilis agysorvadást, a verőereken k é p z ő d ő zsákszerű tágulatokat (=aneurysma). Az a n e u r y s m á k kóreredetéről kimutatta, hogy létrejöhetnek é r b e t e g s é g (pl. érelmeszesedés) és s é r ü l é s következtében. A könyökhajlatban végzett é r m e t s z é s e k pedig a veröér és visszér közötti közvetlen össze­ köttetést, u. n. arterio-venosus a n e u r y s m á t okozhatnak. K ö n y v é n e k 45. kötetében a külön­ b ö z ő testtájakon (lábszár, fej, has) kialakuló visszeresség műtéti m e g o l d á s a i t részletezi, egyes eljárásait napjainkig használják. Operációinak tapasztalataira é p í t v e ismerteti a gyo­ mor és bélvarratot, réteges hasfalzárást. A 43. kötetben a műtéti é s posztoperativ szövőd­ ményeket, valamint az utókezelést foglalja össze. Különös figyelmet szentel a plasztikai sebészeti m e g o l d á s o k n a k . V é g z e t t ú.n. hengerlebeny-képzést és vándoroltatást, így pótolva a hiányzó, vagy elpusztult bőrterületeket (szemhéj, orr, stb.). Vértelen és műtéti technikát dolgozott ki a körülmetélés m e g s z ü n t e t é s é r e , újabb fityma képzésére. Gennyes középfül­ gyulladás okozta fájdalom e n y h í t é s é r e mákfőzetes (ópiumos) fülcseppeket javasolt. Ful­ dokló betegen légcsőmetszést végzett, megoperálta a golyvát, de azt is megjegyzi, hogy a k e m é n y , környezetével ö s s z e k a p a s z k o d o t t pajzsmirigy (minden bizonnyal pajzsmirigyrák) gyógyíthatatlan. A Szünopszisz más t é m a k ö r ö k e t ölel fel. Szülészettel, n ő g y ó g y á s z a t t a l , c s e c s e m ő és gyermekgyógyászattal, g o n d o z á s s a l , gyermekneveléssel foglalkozik. Részletezi a szoptatós dajka kiválasztásának szempontjait, a csecsemők táplálását. Megszerkesztette és haszná­ latrajavasolta a metrenkhütész n e v ű speciális fecskendőt, amivel a m é h e t töltötték fel művi abortusz céljából. A klimaxos n ő i panaszok e n y h í t é s é r e (egyebek mellett) a hüvelybe vég­ zett infúziókat írt elő. Az e p i l e p s z i á t az agy, vagy az idegek ö s s z e n y o m a t á s á r a vezeti vissza, m e g k ü l ö n b ö z t e t v e a rohamokat és t ü n e t m e n t e s időszakokat. A c í m s z a v a k b a n felso­ roltak bizonyítják, hogy Oribasziosz nemcsak másolt, kompilált, korát messze m e g e l ő z ő anatómiai, kórtani felfedezések, m ű t é t i eljárások fűződnek nevéhez. A k i k azt állítják róla, sohasem olvasták fennmaradt m ű v e i t , egymástól veszik át a lekicsinyítő véleményeket.

Oribasziosz materialista tudós, kiváló kutató, gyakorló sebész, betegeivel sokat törődő orvos. Határozottan fellépett a m i n d j o b b a n elharapódzó varázslások, amulettek, ö r d ö g ű z é s , kézrátétellel való „ g y ó g y í t á s " ellen. Philagriosz müvei nem maradtak fent, m i n d ö s s z e utalásokból értesülünk tartalmukról. Sok, talán hetven kisebb t a n u l m á n y t írt a vesékről, vesekövekről, köszvényről, a lép megbetege­ déseiről. Terjedelmes k o m m e n t á r t készített Hippokratész műveihez. Ennek citációjából tudjuk, hogy a golyva és pajzsmirigyrák tapintási leletét, elkülönítő kórisméjét taglalta ( L A N G E R 1960, M A R K E T O S és mtsai 1990,). A „ d e s z k a " k e m é n y s é g ű pajzsmirigyet rákosnak gondolta . Poszeidoniosz, Philagriosz testvére, szintén képzett orvos, aki előszeretettel foglalkozott az ideg és elmebajokkal, az elmekórtan ősapjának tekintik. Phrenitis néven ismertette az agy­ hártyagyulladást és annak tüneteit. J ó z a n megfigyeléseire, g o n d o l k o d á s m ó d j á r a utal, hogy az e l m e k ó r k é p e k e t nem démoni eredetűnek, hanem az agy m e g b e t e g e d é s é n e k tartotta. A z elmezavaroknak h á r o m formáját különítette el: az érzékelés, az értelem és e m l é k e z e t káro­ sodása. Tünettani leírásaiból (mai terminológiánk szerint) a melankólia, katalepszia, lethargia, depresszió, epilepszia ismerhető fel. P s z e u d o - G a l é n o s z n é v v e l illetik azt az ismeretlen személyt, aki talán a negyedik század­ ban élt és latin nyelven alkotott. H o s s z ú ideig Galénosz m u n k á j á n a k vélték két, latinul írott könyvét, De urinis liber (Könyv a vizeletről) és De urinis compendium (Összefoglalás a vizeletről). Ezekben újat nem közöl, G a l é n o s z és H i p p o k r a t é s z uroszkópiáról szóló feljegy­ zéseit foglalja össze ( M O R A U X 1985). Piacitus Sextus P a p y r a a század m á s o d i k felében készítette érdekes könyvét, latinul. A Liber de medicamentis ex animalibus pecoribus et bestiis vei avibus (A házi és vadállatok­ ból, valamint m a d a r a k b ó l nyerhető gyógyszerek) pontokba szedve ismerteti, hogy egy-egy állatból, annak melyik szervéből, milyen betegségre n y e r h e t ő orvosság. A l e g k ü l ö n b ö z ő b b állati szerveket, excretumokat ( s z a r v a s m á j , agy, kecskevizelet stb.) tartja hatásosnak. A könyv egyik fejezete De puero et virgine címet viseli, ebben a részben az emberi váladé­ kok m e g t e r m é k e n y í t é s t elősegítő, vagy é p p e n azt gátló hatásáról beszél ( M A J O R 1954). T h e o d ó r o s z Priszkianosz (meghalt 380 körül). Gratianus császár személyi orvosa. G ö r ö ­ gül és latinul írt k ö n y v e az Orvoslás mai helyzete, amelyet csak idézetekből ismerünk. Amennyire a későbbi szerzők műveiből kihámozható, Priszkianosz főként Plinius és Dioszkoridész m u n k á i b ó l merítette anyagát.

1

A „deszka keménységű" tapintási lelet, nemcsak rosszindulatú daganatot, hanem hegesedést, u. n. Hashimotoféle strúmát is jelenthet. Ez utóbbiról természetesen nem tudhatott.

Az ötödik század

orvosi

művei

Apuleius Lucius Platonicus 400 körül született, az 5. század első felében gyógyított. A z irodalom egyetlen k ö n y v é t a Herbarium-ot tartja s z á m o n . A 31 fejezet nagy része a g y ó g y n ö v é n y e k neveit, szinonimáit sorolja fel. Nem ad részletes botanikai leírást, egy-egy n ö v é n y neve után felsorolja mindazokat a kórképeket, amelyeket gyógyít. Olykor elka­ landozik, nem tartja m a g á t szorosan a f a r m a k o b o t a n i k á h o z . Ezért fordul e l ő , hogy beszámol az orr polipjairól, valamint az orrüregi rákról, amit „ctematitisnek" mond. A Herbarium utolsó fejezete kizárólag a mandragórával foglalkozik. Apuleius m ű v e r e n d k í v ü l népszerű a kora-bizánci p e r i ó d u s b a n , sokszor lemásolták, nagy p é l d á n y s z á m b a n forgott közkézen, o r v o s o k é n , patikusokén, laikusokén e g y a r á n t ( R A M O U T S A K I és mtsai 2002). Caelius Aurelianus a 4 - 5 . század fordulója táján, N u m i d i á b a n élt. Fiatalon is széleskörű irodalmi tevékenységet végzett. Latinra fordította Szóranosz könyvét, ez De morbis acutis ( A heveny betegségek) c í m m e l maradt fent, m á s munkái (egy rövid értekezés kivételével) elvesztek, utalásokból ismertek. A Tardae passiones c í m ű összefoglalójában a vese és h ú g y h ó l y a g betegségeiről értekezik (DR A B K I N 1950, E K N O Y A N 1989). Magnus Antiokhosz az 5-6. század fordulója idején alkotott. V a l ó s z í n ű l e g a húgy-ivar rendszeri kórképek k é p e z t é k fő érdeklődési területét. K ö n y v é n e k címe nem maradt ránk, de a m ű nagy részét ismerjük. Az u r o s z k ó p i á v a l e g y e n é r t é k ű n e k mondja a beteg vizsgálatát. Monográfiája gerincét Ruphosz Epheszosz: De remim et vesicae affectionibus c í m ű mun­ kája képezi ( A N G E L E T T I 1997). Magnus Ephesziosz életéről, tevékenységéről nincs információnk. N é m e l y k u t a t ó úgy véli, hogy azonos személy, a hetedik vagy kilencedik században élt Magnus Emeszianosszal. Epheszoszi Magnus neve alatt maradt fent a Szünopszisz peri ourón (Összefoglaló a vizelet­ fajtákról). Ez is mint annyi más m ű , a vizeletnézést tárgyalja. A p r ó l é k o s a n sorra veszi a vizelet folyadék és ü l e d é k fázisának konzisztenciáját, színét, s mindegyiket t ö b b kategóriára osztja. A z u r o s z k ó p i á b a n a fő hangsúlyt a „ h e l y e s " módszertanra helyezi ( A N G E L E T T I 1997). 3

Palladiosz (Iatrophisztész) a század egyik neves t u d ó s a . Hat kötetes k ö n y v é b ő l , az Epidemiae-bő\ ( J á r v á n y o k ) mindössze két rész maradt meg. Egyikében a vizelet vizsgálatá­ ról, uroszkópiáról fejti k i álláspontját. Sokkal lényegesebb a szemészettel foglalkozó kötet. Ebben a látás élettanát elemzi, a s z e m b e t e g s é g e k leírása között elsőként említi a farkasvak­ ságot, amit n ü k t a l o p i á n a k (=éjjeli vakság) nevezett. K e z e l é s é r e a galamb, kecske, vagy liba máját ajánlotta. A máj magas A vitamin tartalmánál fogva valóban alkalmas lehet a farkas­ v a k s á g gyógyítására ( B R O U Z A S és mtsai. 2001).

Palladiosz néven hárman is alkottak az 5. században. Palladiosz (vagy Palladius) Aemilianus agrár szakember volt, ismert müve az Opus agriculturae (Mezőgazdasági kézikönyv). A harmadik Palladiosz a kisázsiai Helénopolisz püspöke, aki az ókori Sándor-regényt átdolgozta.

Priscianus Itáliában élt, latin n y e l v t a n k ö n y v e t szerkesztett, amely a kora-bizánci i d ő k b e n a konstantinápolyi iskolák gyakran használt t a n k ö n y v e volt. Elveszett orvosi müveit is ezen a nyelven vetette papírra. E z e k r ő l annyit tudunk, hogy kisebb kompendiumok lehettek, nőgyógyászati kórképekről, szülészeti tudnivalókról. Iakobosz P s z ü k h r e s z t o s z az ö t ö d i k század m á s o d i k felében, K o n s t a n t i n á p o l y b a n g y ó ­ gyított, I . L e ó n császár (457-474) udvari orvosa. Praxisát és császári megbízatását apjától, Antiokhiai Hészükhiosztól vette át ( M A J O R 1954). Pszükhresztosz fia A s z k l é p i o d ó r o s z a következő é v s z á z a d tudós medikusa. Iakobosz főként táplálkozás t u d o m á n n y a l foglal­ kozott, több „ h u m e c t a n t " (=vérhigító) diétát állított össze. Legfontosabb felfedezése az őszi kikerics (görögül H e r m o d a k t ü l o s z = H e r m é s z ujja, Colchicum autumnale) k ö s z v é n y - e l l e n e s hatásának felismerése. A hatodik és hetedik s z á z a d orvosi írói (Tralleszi Alexandrosz, Aetius, Paulosz Aigineta) gyakran hivatkoznak Iakobosz gyógyszerére. Az őszi kikerics közel másfél é v e z r e d e n át a k ö s z v é n y egyetlen o r v o s s á g a (lásd: Gyógyszerek és gyógysze­ részet Bizáncban című t a n u l m á n y o m a t ) , csak a 20. század közepén jelentek meg az ú j , szintetikus szerek. A kikerics főzetének használata gyorsan elterjedt az országban, ahol szokatlanul sokan szenvedtek a köszvénytől. Evagriosz történetíró szerint Georgiosz, Theopolisz p ü s p ö k é n e k halálát a H e r m o d a k t ü l o s z főzetének nyakló nélküli fogyasztása okozta. V a l ó s z í n ű l e g ez az első ismertetett gyógyszer-mellékhatás, iatrogen m é r g e z é s ( L A S C A R A T O S 1995). M a r c e l l u s E m p i r i c u s I I . T h e o d ó s z i o s z császár udvari orvosa, egy időben „miniszter­ e l n ö k e " volt. De medicamentis ( A gyógyszerekről) vaskos, 36 fejezetet felölelő latin n y e l v ű m ü v e t alkotott. Testtájak szerint vette sorra a k ó r k é p e k e t , tüneteiket és g y ó g y m ó d j u k a t . É l e t m ó d i t a n á c s o k a t adott és „ h a s z n o s " ráolvasásokat ismertetett. O r v o s s á g a i n a k d ö n t ő többsége a n ö v é n y v i l á g b ó l került k i . Farmakobotanikai fejtegetéseinek érdekessége, hogy nemcsak a B i r o d a l o m flóráját, hanem kínai, indiai, egyenlítői afrikai n ö v é n y e k e t is felsorol. K ö n y v é t nyolcvan soros k ö l t e m é n n y e l fejezi be, ebben is a n ö v é n y e k dicséretét zengi ( S Z A B Ó és K Á D Á R 1984). T h e ó n nevét nem az orvosi, hanem a matematika t ö r t é n e t e jegyezte fel, j ó l lehet nemcsak a s z á m o k embere, hanem Alexandria v á r o s arkhiatrosza (=főorvosa) is volt. Anthróposz című kétkötetes k ö n y v e elveszett, s z e r e n c s é n k r e azonban Phótiosz pátriárka a Bibliotheca-jában rövid tartalmi kivonatot adott ( H E N R Y 1959-1977, M I L L E R 1985, S Z A B Ó és K Á D Á R 1984) ). A mű első r é s z e {Materia medico) a g y ó g y s z e r e k k e l , a második kötet (fejtől lábig beosztásban) a k ó r k é p e k felsorolásával foglalkozott. A főpap kivonatából ismerjük, hogy T h e ó n a kifekélyesedő bőrrákot v a s t i m s ó s kenőccsel kezelte (ami a daganat részleges e l ­ halását okozhatta). A n t h é m i o s z ( A n t h i m i u s ) a század m á s o d i k felében é l ő görög orvos, K o n s t a n t i n á p o l y b a n Z é n ó n császár (474-491) udvari doktora. Theodorik g e r m á n király részére latinul írta meg hosszú című m ü v é t : De observatione ciborum ad Theodericum regem Francorum epistula. A munka a helyes táplálkozással, t á p a n y a g o k k a l foglalkozik, a kórképeket csak perifériásán

4

említi. A dizentéria gyógyítására p l . az árpalisztből készített polenta és vörösbor k e v e r é k é t ajánlja. Részletesen tárgyalja a főzelékfélék e l ő n y ö s tulajdonságait, a különféle őrlésű b ú z a , árpa stb. lisztekből készíthető ételeket. Dicséri a s z á r n y a s o k húsát, de ugyanúgy v é l e k e d i k a szalonnáról is. A nyers és aszalt gyümölcsöket minden nap fogyasztandónak tartja. J ó n é ­ hány idült b e t e g s é g diétetikai előírásait, az ételek elkészítésének módozatait részletezi. Külön fejezetben hasonlítja ö s s z e a görög (bizánci), római ételeket a barbárok táplálékaival (Neophyti Codex 1481/1988). Severus (Szeverosz)-ról a nevén kívül m i n d ö s s z e annyit tudunk, hogy a század k ö z e p e táján működött. A bélbetegségekről szóló k ö n y v e elveszett, sem címét, sem tartalmát nem jegyezték fel. A hatodik század orvosi

művei

Aitiosz Amidainosz (Aetius Amidenus) A babilóniai A m i d á b a n 502 körül született, A l e ­ xandriában k é p e z t é k orvossá, I. Jusztinianosz c s á s z á r a fővárosba hívta, udvari o r v o s á v á nevezte k i . K o n s t a n t i n á p o l y b a n hunyt el 575-ben. F ő műve a Biblia iatrica henkaideka (Tizenhat orvosi könyv), amelyet négy részre osztott, innen a k ö n y v másik e l n e v e z é s e : Tetrabiblon, vagy latricorum liber. Enciklopédiáját az egész k ö z é p k o r o n át, sőt a 16-17. században is olvasták, tanították egész E u r ó p á b a n . N y o m t a t á s b a n először g ö r ö g ü l jelent meg, V e l e n c é b e n , 1534-ben. L a t i n nyelvű kiadásai: Bázel 1533-1535, Velence 1543-1544, Leiden 1554-1559. K ö n y v e i b e n áttekintést ad az ókori római é s g ö r ö g orvosok valamint Oribasziosz mun­ kásságáról, ezekhez fűzi saját tapasztalatait. A z előbbieket m e l l ő z v e , eredeti felismeréseit, megállapításait említem. Bevezette a testváladékok vizsgálatát, t ö b b bélféreg ismertetése annyira pontos, hogy napjainkban is h a s z n á l h a t ó . Elsőként írta le az üszök t e r h e s s é g e t (mola hydatiodosa), fennállásakor a méh kiürítését javasolta. Összefoglalta a szülés megin­ dulásának tüneteit. Ellenezte a méhlepény t á v o z á s á n a k siettetését a köldökzsinór m e g h ú z á ­ sával. A m é h s z á j tágítására meleg fürdőt, a h ü v e l y b e infundált meleg olajat használt. A szeméremízület elcsontosodását szülési a k a d á l y n a k tekintette (ZEVROS 1901). A méh előesésekor hysterectomiát végzett. Halott magzat esetén az e m b r i ó feldarabolásával gyor­ sította a m é h kiürülését. E l ő s z ö r mondta k i , hogy a magtalanság oka egyaránt lehet a férfi­ ban, vagy n ő b e n , esetleg mindkettőjükben. M e d d ő s é g esetén szükségesnek tartotta a sper­ ma vizsgálatát. A férfi m e d d ő s é g e t a húgycső-folyás (tripper) k ö v e t k e z m é n y é n e k mondja. A vese és h ó l y a g k ő k é p z ő d é s é t a vízvezetéki csövekben keletkező m é s z l e r a k ó d á s h o z ha­ sonlította. Előszeretettel foglalkozott gégészeti beavatkozásokkal. V é l e m é n y e szerint a mandula eltávolítás i s m é t l ő d ő gyulladás e s e t é n indokolt, de a tünetmentes i d ő s z a k b a n vég­ zendő. Tonsillectomia és garat tályog m e g n y i t á s a után melikratonnal (méz, tej, r ó z s a k i v o ­ nat elegye) gargarizáltatott. A fulladás v e s z é l y e miatt javasolta a nyelvcsap (uvula) kimetszését. A golyva operációját abban az esetben javasolta, ha az körbefogta a l é g c s ö v e t és légzési panaszokat okozott. Új műtéti eljárást dolgozott k i a golyva és pajzsmirigyrák kiir­ tására. A műtéti p r e p a r á t u m o k gondos e l e m z é s e révén nemcsak az üszök t e r h e s s é g e t , ha-

4

A polenta sürü, puliszka-szerű főzet volt.

nem a cisztás struma képét is leírta. A skarlát é s torokgyík légúti tüneteit elkülönítette. Ő adta az e k c é m a elnevezést az allergiás b ő r g y u l l a d á s n a k . Mintegy hatvanegy s z e m b e t e g s é g tüneteit és g y ó g y k e z e l é s ü k e t sorolta fel. K ö n y v é n e k 13. része a mérgező állatokról szól. Sorra veszi a skorpió, h e r n y ó , p ó k , méhek csípését, kígyómarást, békák, rágcsálók okozta m e g b e t e g e d é s e k e t . Aitioszt a geriátria ősapjának tartják, mivel különösen sokat foglalko­ zott az idős emberek életmódjával, t e s t m o z g á s á v a l , fürdő és gyógytorna kezelésével. K ü l ö n tárgyalja azokat a kórképeket (köszvény, v e s e k ő , emlékezet hanyatlás), amelyek főként öreg korban jelentkeznek ( O L I V I E R 1950). A Tetrabiblonban minduntalan keverednek a t e r m é s z e t t u d o m á n y o s , helyes (gyakorta ma is helytálló) megállapítások a vallásos, b a b o n á s , varázslásos javallatokkal. Aitiosz említi e l s ő k é n t Szent Balázst, mint a torokba, g é g é b e szorult idegentestek miatt s z e n v e d ő k patrónusát. A gyógyszerek készítéséhez és b e v é t e l é ­ hez vallásos m o n d ó k á k a t javasolt. A szülés m e g k ö n n y í t é s é r e , ráolvasást, v a r á z s k ö v e k e t , ereklyéket használt, és másokat is erre bíztatott. Alexandrosz Trallianosz (525-605) Lídiában (Kisázsia), Trallesz városában született, orvos apja ö t ö d i k gyermekeként. M i n d az öt fiú rendkívüli tehetséget árult el. L e g i d ő s e b b bátyja, A n t h é m i o s z tervezte és építette a konstantinápolyi Hagia Szophia s z é k e s e g y h á z a t . A testvérek s o r á b a n a második, M e t r o d ó r o s z k o r á n a k neves nyelvtudósa, O l ü m p i o s z jeles j o g á s z , j o g a l k o t ó , Dioszkórosz j ó nevű g y a k o r l ó orvos. Alexandrosz beutazta G ö r ö g o r ­ szágot, Itáliát, Galliát, Ibériát, majd R ó m á b a n telepedett le. Ott készítette fő művét: a Biblia iatrica düokaideka-i (Tizenkét orvosi könyv). M u n k á j á t latinul ( L y o n 1504), görögül (Pá­ rizs 1548) é s franciául (Párizs 1556) n y o m t a t á s b a n is megjelentették. Kórházban nem dol­ gozott, m a g á n p r a x i s t folytatott, ennek ellenére k ö n y v é t a fővárosi k ó r h á z a k b a n is forgatták, a Mangana xenon orvosi iskolájában pedig a 14. s z á z a d végéig tanították. Érdekelte a kato­ naorvoslás, tőle értesülünk, hogy a jusztiniánoszi hadseregben a harcászati egység a tagma (kb. a mai ezrednek megfelelő létszámú alakulat), amelynek önálló egészségügyi r é s z l e g e volt. E z r e d e n k é n t egy fő orvos, 2-3 felcser és 8-10 ápoló, valamint egy állatorvos k é p e z t e az ellátó szakaszt ( B R U N E T 1933). Nagy súlyt fektetett a precíz k ó r e l ő z m é n y felvételére, beteg vizsgálatra és a testváladékok megfigyelésére. A hasmenés kezelésére bevezette a rebarbarát. Alexandrosz a szemészetet önálló orvosi szaknak tekintette, ennek j e l e k é n t egy kötete kizárólag ezt a témakört taglalja. A f a r k a s v a k s á g gyógyítására libamáj és k e c s k e m á j fogyasztását, valamint májpépnek a szembe c s e p p e n t é s é t javasolta. Kórismézni tudta (a cukorvizelés alapján) a cukorbajt, az állapot j a v í t á s á r a pedig erőteljes testsúly-csökkenést tartott s z ü k s é g e s n e k . A magas v é r n y o m á s b e t e g s é g b e n szenvedőknek, v é r t o l u l á s o s a k n a k tiltotta a k o n y h a s ó fogyasztását. A z epilepsziát az agy körülírt területei m e g b e t e g e d é s é n e k vélelmezte, a n é l k ü l , hogy boncolást végzett volna ( P U S C H M A N N 1963). A kor szelleme alól Alexandrosz sem vonhatta k i magát. E l s ő s o r b a n epilepsziára, de m á s kórképek k e z e l é ­ sére is v a r á z s k ö v e k e t , amulettek viselését tanácsolta. Ammonius alexandriai orvos, filozófus. Prolegomena című könyve visszhang nélkül ma­ radt, nem készült másolata, sokszorosítása, alig ismerték, az utódok nem hivatkoznak a m ű r e (BUSSE 1891/1957). Az i r o m á n y elveszett, m i n d ö s s z e utalásokból tudunk létezésé­ ről. Kötetének nagy része a vizeletnézéssel, a vizelet fajtáinak meghatározásával és elneve­ zésével foglalkozik. Kisebbik fele e g y é b testváladékokról szól.

A s z k l é p i o d o t o s z Alexandrinosz n e v é v e l ellentétben nem az afrikai metropolisban, hanem a fővárosban élt. Iakobosz P s z ü k h r e s z t o s z fia, 490 körül látta meg a napvilágot. K o r á n a k legműveltebb e m b e r e k é n t tisztelték, elmélyülten m ű v e l t e a zenét, filozófus, orvos, t e r m é ­ szettudós volt egy s z e m é l y b e n . K ü l ö n ö s e n az á s v á n y o k és festékek érdekelték, de készített orvosi i r o m á n y o k a t is, ám egyetlen darabjuk sem maradt fent ( M A J O R 1954). Sztéphanosz Athinosz élete és t e v é k e n y s é g e átnyúlt a hetedik századba. Hérakliosz csá­ szár hívására költözött A l e x a n d r i á b ó l a fővárosba. Orvos, filozófus és fordító. Peri ourón ( A vizeletfajtákról) című t a n u l m á n y á n a k latin (De urinis) szövegét a neves arab orvos, Rhazesz (825-923) szó szerint átvette könyvében {Kitab al-Hawi). Athéni S z t é p h a n o s z , Magnus Emeszosz és Theophilosz nagyjából azonos korban alkottak és írásaik is igen ha­ sonlóak. S z t é p h a n o s z Peri ourón-ja. közel ezer e s z t e n d ő n át volt használatban NyugatEurópában. A k ö n y v tekintélyes részét képezi a v i z e l e t k é p z ő és elvezető rendszer a n a t ó m i ­ ájának és élettanának taglalása. A vizeletet a vér f o l y é k o n y részéből származtatja, a v é r s z é ­ rumról pedig azt állítja, hogy az egyben k e n ő a n y a g , amely a szívbillentyűket síkosítja, másrészt pedig a szívet, tüdőket é s m á s szerveket táplálja. A könyv vizeletnézésről s z ó l ó része H i p p o k r a t é s z , Galénosz és Magnus Ephesziosz összefoglalása. Sztéphanosz^ a vizelet­ nek négy alapszínét és négy k ö z t e s színét különböztette meg ( A N G E L E T T I és C A V A R R A 1 9 9 7 . K A Z D H A N 1993). Metrodora alexandriai szülésznő, kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. Ismert m ű v e i (napjaink technikájával) kb. 40 nyomtatott oldalt tesznek ki ( C O N G O U R D E U 1993, H U N G E R 1994, K O U S I S 1945). Metrodorától értesülünk a két évszázaddal k o r á b b a n élt Aszpasziaról. í r á s a i b a n n ő g y ó g y á s z a t t a l , szülészettel és csecsemőgondozással foglalkozott. M u n k á s s á g á n a k nagy részét a szülészeti írások teszik k i . A méhszáj tágítására a h ü v e l y b e juttatott langyos, olaj-infúziót javasolt. Értekezik a szülés módozatairól, a s z o k v á n y o s (habituális) vetélésről, szoptatásról., a tejhozam n ö v e l é s é n e k lehetőségeiről. F o g a m z á s g á t ­ lásrajavasolt lokális ( h ü v e l y b e helyezendő) szereinek valóban lehetett antikoncipiens hatá­ sa. Günekológiai munkái közül különösen é r d e k e s a revirginációról (visszaszüziesítésről) szóló. Ú g y tűnik abban a korszakban sem lehetett ritka, hogy a fiatal hölgyek ilyen óhajjal keresték fel a szülésznőket, orvosokat. Moszkhion (Moschion) t e v é k e n y s é g e átnyúlt a hetedik századba. Vaskos n ő g y ó g y á s z a t i ­ szülészeti m u n k á j a a Peri günakeión pcithón (latinul De mulieribus passionibus, = N ő i betegségekről) c í m e t viselte. G ö r ö g és latin n y e l v ű változata egyaránt ismert. K ö n y v é t dialógus f o r m á b a n szerkesztette. Összefoglalójának kisebb részét a szülészetről s z ó l ó feje­ zetek teszik k i . Elsőként említi az ú. n. a r c - t a r t á s t \ részletezi a m ű v i terhesség-megszakítás módjait. A j ó v a l terjedelmesebb nőgyógyászati fejezetek jelentős hányada a havi v é r z é s rendellenességeit tárgyalja. Tapasztalata szerint a sokat dolgozó falusi asszonyok, rend­ szertelen életet folytató é n e k e s e k , táncosnők menzesze csökkent mennyiségű, é p p e n ú g y mint a kövér, elhízott h ö l g y e k é . A vérzés e l m a r a d á s á n a k okait többnyire helyesen állapí-

5

A magzat részeinek a méhszájba illeszkedését nevezik „tartásnak". Aszerint, hogy mely testrésze illeszkedik a méh kijáratához, beszélünk arc-tartásról, fej-tartásról, stb.

totta meg. M e g k ü l ö n b ö z t e t t e a vörös és fehér hüvelyfolyást. A z előbbit a méhszáj sebének, vagy daganata k ö v e t k e z m é n y é n e k tartotta. Moszkhion vezette be a h ü v e l y e n át végzett csapoíást (Douglas punctio) kismedencei gyulladás, g e n n y g y ü l e m képződése esetén. Felso­ rolja a speciális n ő g y ó g y á s z a t i kézi műszereket, közöttük a valószínűleg általa szerkesztett hüvelytükröt, továbbá a lapocokat, katétereket, szondákat, stb. í r a szexuális élet higiénéjé­ ről, a túlhajtott nemi t e v é k e n y s é g esetén a csikló (clitoris) műtéti eltávolításáról. A kor szokásának m e g f e l e l ő e n a n ő g y ó g y á s z kezelte az e m l ő gyulladásait, tályogját, s Moszkhion ezek g y ó g y í t á s á r a is kitért ( M E T T L E R és M E T T L E R 1947). Palladiosz Szophisztész 543-ban született, Alexandriában nyert orvosi képzést, k é s ő b b ott praktizált, valószínűleg a század végén hunyt el. Munkái közül egyedül a Hippokratész Lázakról szóló k ö n y v é h e z készített kommentárjait ismerjük ( M A J O R 1954). Asaph Judaeus (A H a r u feh) A 6. században Júdeában élt zsidó orvos, g ö r ö g és bizánci orvosi m ű v e k e t fordított h é b e r r e ( V E N E T I A N E R 1915-1917). Saját írásait héber, vagy arameus nyelven alkotta. Egyetlen fennmaradt könyve a Széfer Harfuth ( ^ G y ó g y s z e r e k könyve), amelyet a hetedik században g ö r ö g és arab n y e l v ű átültetésben széles körben használtak. A mű c í m e nem fedi a tartalmát, ugyanis az o r v o s s á g o k tárgyalása alig harma­ dát teszi k i . Legalább ugyanekkora részt szentel a belső szervek anatómiájának, élettaná­ nak, az időjárás és a b e t e g s é g e k összefüggéseinek, részletesen taglalja a szezonális kórké­ peket, végül nagy teret kap az uroszkópia ismertetése ( M E L Z E R 1972, M U N T N E R 1957). Merkouriosz (Mercurius) a 6-7. század fordulóján élt orvos képzettségű szerzetes. Két alkotását, a De Pulsibus é s Phlebotomia című könyveit ismerjük. A pulzusról s z ó l ó össze­ állításában az érverés huszonnyolc fajtáját különböztette meg. Szinte tankönyv-szerűén ismerteti a pulzus vizsgálat technikáját, javallatait, diagnosztikus jelentőségét, ez utóbbit mindenféle elméleti a l á t á m a s z t á s nélkül. T ö b b mint kétszázféle kórkép pulzus-tüneteit sorolta fel. A phlebotomia (=érmetszés, é r v á g á s , visszérmetszés) részben a n a t ó m i á t , rész­ ben kórtant és gyógyítást tartalmaz. Valószínűleg M e r k o u r i o s z t ó l származik a könyökvisszerek vena cephalica é s vena basilica elnevezése, legalább is ebben a m ű b e n szerepel­ nek először. M á s testtájak visszereinek (fül, k é z , láb stb.) anatómiáját is pontosan megadja. A további fejezetekben az é r m e t s z é s technikájáról, javallatairól és gyógyhatásáról értekezik (IDELER 1963). Kortársai k ö r é b e n nagy népszerűségnek ö r v e n d e t t a Phlebotomia, a fővá­ rosi Kralész kórház orvosai pedig a 14. századig használták. A hetedik század orvosi

művei

Akhron (610-641) rövid é l e t é b e n Alexandriában volt orvos és presbiter. Bár m u n k á i t görö­ gül írta, csak a Pandectae Medicináé címet viselő latin fordítása maradt fent. K é t évszázad­ dal a szerző halála után szír é s arab nyelvre is átültették m u n k á j á t . Rhazes gyakran idézi Akhron megállapításait. M ű v e , - mint korábban csaknem minden orvosi irat - sebészetet, nőgyógyászatot, gyógyszertant egyaránt m a g á b a foglalt. L e g f ő b b érdeme, a feketehimlő első szakszerű tünettani, k l i n i k a i és járványtani leírása ( M A J O R 1954).

Paulosz Aigineta (625-696) Aigina s z i g e t é n született, orvosi tanulmányait Alexandriában v é g e z t e , ott is telepedett le, sohasem j á r t Konstantinápolyban, az arab h ó d í t á s után is az egyiptomi városban maradt. F ö m ű v e a h é t kötetes Hüpomnéma ( E m l é k e z t e t ő ) , más elne­ v e z é s szerint Epitomész iatrikész, latin c í m é n Epitomae medicináé libri septem. N é h á n y k u t a t ó állítja, külön k ö n y v e t írt a n ő g y ó g y á s z a i r ó l , egy harmadikat pedig a méregtanról, ezek azonban elvesztek. Egyes feltételezések szerint az alexandriai k ó r h á z b a n , mások úgy vélik, szülőotthonban dolgozott. A z arab hódítást követően főként szülészettel, nőgyógyá­ szattal foglalkozott, ezért is nevezték el al'qabeli-nek ( = szülést segítő). A 9. században arabra fordították sebészeti és n ő g y ó g y á s z a t i kötetét (Abulkasis neves arab orvos sebészete szinte szó szerint Paulosz könyvének fordítása), 1528-ban, Velencében g ö r ö g és latin nyel­ ven nyomtatták k i . A z Epitomész szülészeti-nőgyógyászati kötete a 9. századtól mind K o n s t a n t i n á p o l y b a n , mind az arab v i l á g b a n a b á b a k é p z é s alapja lett. A Hüpomnéma első k ö n y v e a terhes n ő k é s gyermekek egészségtanát, diétetikaját, gyógytornáját és masszázsát tárgyalja, kitér a terhesek szexuális é l e t é r e és a szexuális zavarokra. A m á s o d i k kötet a kórtant, tünettant, é s a lázas b e t e g s é g e k e t foglalja ö s s z e . Itt tárgyalja az alkattant, amit r é s z b e n a testarányok, másfelől az emberek természete, reakciói alapján írt meg. Négyféle alkatot (meleg, hideg, száraz és nedves természet) különböztetett meg, é s arra is rájött, hogy egyes b e t e g s é g e k bizonyos a l k a t ú a k n á i gyakoribbak. A harmadik k ö n y v az agy, az érzékszervek és fogak betegségeit é s gyógyítását, a negyedik a bőrbajokat, ízületi betegsé­ geket és bélférgeket ismerteti. Egy k ö t e t e t tesz ki a sebészet és n ő g y ó g y á s z a t anyaga, végül a hetedik a g y ó g y s z e r t a n t és méregtant öleli fel (HE1BERG 1921). K ü l ö n ö s e n érdekesek a sebészet-technikai részek, amelyekben húgyhólyag-műtétekről, k ö m e t s z é s r ő l , katéteres hólyag-mosásról, m ű t é t közbeni é r l e k ö t é s r ő l , a hasvízkór és mellkasi g e n n y g y ü l e m lecsapolásáról, borda-eltávolításról, e m l ő r á k kiirtásáról esik s z ó . Szükségesnek tartotta az e m l ő ­ daganat és hónalji áttétjeinek k i m e t s z é s é t , majd kiégetését. Az orr polipjainak kezeléséhez eredeti műszereket szerkesztett. B á r m i l y e n eredetű fulladáskor l é g c s ő m e t s z é s t tart szüksé­ gesnek. Kétféle g o l y v á t különített el, leírásából (mai) nomenklatúránk szerint kolloid strúm á r a , és vérbő, B a s e d o w - k ó r o s s t r ú m á r a következtethetünk. Nagy teret szentel az orr- é s állkapocs-csonttörés kezelésének, a nyitott húgycső korrekciójának, valamint a férfiak duzzadt, nőkéhez h a s o n l ó emlője (gynecomasthia) műtétjének. Szülészeti ismeretei hírből sem ilyen szétágazóak. Összegzi a (korai) terhesség jeleit, a terhességi panaszokat, a rendes és s z ö v ő d m é n y e s szülés körüli t e e n d ö e k e t . A p e s s z á r i u m o t f o g a m z á s g á t l ó n a k is, gyógyeszköznek is ( t . i . a méhelőesés m e g a k a d á l y o z á s á r a ) alkalmazta. A lelki bajokra gyakori közösülést, epilepsziás rohamok m e g e l ő z é s é r e excesszív szexuális aktivitást javasolt. S z t é p h a n o s z (Stephanus Alexandrinus, Stephanus Alchemicus) hetedik századi orvos é s szerzetes nevét a Peri ourón (- A vizeletfajtákról) c í m ű monográfiája őrizte meg. Jóval t ö b b ez az összefoglalás, mint a tucatjával készült uroszkópiás k ö n y v e k . A vizeletképzés ismertetése után rátér a vizeletnézés taglalására, de valódi vizeletvizsgálatokat is végzett. Bevezette a friss, hűtött, újra m e l e g í t e t t testváladék megfigyelését, feloldódik-é az ü l e d é k melegítéskor? E l s ő k é n t állapította meg, hogy forraláskor kicsapódó anyag semmi m ó d o n nem oldható fel (ezzel a fehérjevizelést mutatta k i ) . Felismerte, hogy generalizált fertőzé­ sekben mindig észlelhető t ö b b - k e v e s e b b protein ürítés. Anatómiai j á r t a s s á g á r a utal, hogy ismerte a here ereinek eredését és lefutását, a vesétől a húgyhólyagig h ú z ó d ó urétereket

(húgyvezető). A szerzetes medikus hosszasan taglalja a (férfi) nemi vágy k e l e t k e z é s é n e k és az o n d ó k é p z ő d é s é n e k helyét. Mindkettőről ú g y vélte, a v e s é k b e n keletkeznek ( I D E L E R 1963). Magnus Nisibis azoknak a nesztoriánusoknak a köréhez tartozott, akik az üldöztetésük elől Nisibisbe emigráltak, ott orvosi iskolát, g y ó g y í t ó központot hoztak létre ( L E C O Z 1997). Magnus nemcsak gyógyító, hanem neves s z ó n o k és filozófus is volt. Ebben a k é t utóbbi m i n ő s é g é b e n szerepel Philostorgius egyháztörténetében {História Ecclesiae: V I I I . 10.) A hetedik s z á z a d b a n alkotó Magnus Nisibisnek a De urinis {- A vizeletfajtákról) c í m ű érte­ kezését latin és arab fordításban ismerjük. Új megállapításokat nem tartalmaz, H i p p o k r a t é s z és Galénosz ideáit kompilálta ( I D E L E R 1963). A nyolcadik

század

A nyolcadik századból nem i s m e r ü n k bizánci orvos szerzőt. L e h e t s é g e s , hogy valamennyi írás elveszett, de az is feltételezhető, hogy azok alkottak, akiknek csak a nevét tudjuk. Oly­ kor az is bizonytalan melyik században éltek. K e v é s s é hihető, hogy a nyolcadik s z á z a d b a n nem akad orvosi szerző. A kilencedik század

orvosi

művei

L e ó n Iatroszophisztész E l e t é n e k adatai igen h i á n y o s a k , kétségtelen, hogy nemcsak orvos­ lással, hanem filozófiával is b e h a t ó a n foglalkozott (innen másik, ritkábban használt m e l l é k ­ neve: Philoszophosz). A Conspectus medicináé latin fordításban (és címmel) maradt fenn. A könyvből arra lehet következetni, hogy e l s ő s o r b a n a műtétes orvoslást gyakorolta, b á r az epilepsziáról is értekezik. Ú g y gondolta, hogy az agykamrák elzáródása váltja ki a g ö r c s r o ­ hamokat. Határozottan állítja - ellentétben a k ö z n é p és a klerikusok vélekedésével - a nya­ valyatörés nem d é m o n i eredetű kór. Pontos tünettani leírást hagyott ránk, de a b e t e g s é g e t gyógyíthatatlannak tartotta. M ű v é n e k nagy részét a szemészeti és gégészeti o p e r á c i ó k fel­ sorolása teszi k i . Hosszasan részletezi a h á l y o g m ű t é t e k technikáját, javallatait, a lég­ csőmetszést, a mandula eltávolítást. Helyesebbnek tartja az egy ülésben végzett féloldali mandula-kivételt, mert - szerinte - ilyenkor kevesebb szövődmény adódik. A visszértágula­ tok közül e l s ő s o r b a n a here, h e r e z a c s k ó visszerességének műtétjeit veszi számba. K ö n y v é ­ nek talán legértékesebb része a sebészeti m ű s z e r e k felsorolása, ismertetése ( E R M E R I N S 1963). Magnusz E m é s z i a n o s z (Magnus Emesianus) valószínűleg a kilencedik században m ű k ö ­ dött ( N U T T O N 1999), de egyes kutatók a hetedik, m á s o k a negyedik század fiának tartják, ez utóbbiak azonosítják P s z e u d o - G a l é n o s s z a l . A vizeletről szóló könyvének 39-40-41. fejezete szinte teljesen megegyezik Aitiosz s z ö v e g é v e l . Magnusz E m é s z i a n o s z A l e x a n d r i ­ ában élt, görögül alkotta a neve alatt ránk maradt két könyvét. A terjedelmesebb az uroszkópiáról szóló Peri ourón ( A vizeletfajtákról), amely 48 fejezetet tartalmaz. R ö v i d e n vázolja a vizeletképződés élettanát, majd hosszasan osztályozza a vizeleteket szín (6 színt különböztet meg) konzisztencia (3 fajtát ismertet) é s üledékük (4 féle szedimentumot e m l í t )

szerint. A 19. fejezetben tanácsot ad a férfi, női és gyermek vizelet elkülönítésére. A vize­ letnézést az ürítés napján, majd a k é t következő napon tartja szükségesnek. K ö n y v e tekin­ télyes részét az u r o s z k ó p i á b ó l l e v o n h a t ó diagnosztikus következtetések ismertetése teszi k i (IDELER 1963). A Peri ourón a maga idejében n é p s z e r ű alkotás lehetett Konstantinápoly­ ban és más v á r o s o k b a n is, erre utal, hogy Theophilosz Protoszpathariosz is többször hivat­ kozik Magnus írására. Másik m ű v e az Introductio (Bevezetés) címet viseli. T a r t a l m á b ó l említést é r d e m e l , hogy a farkasvakságot egy-két borjúmáj elfogyasztásával kúrálta. Meletiosz é l e t é n e k időpontja bizonytalan, egyesek a hetedik, m á s o k a tizedik, l e g t ö b b e n pedig a kilencedik századra teszik. N e m a fővárosban működött, hanem a S z e n t h á r o m s á g Kolostor szerzetese volt Tiveriopoliszban. Alkotásaiból következtetve két fő érdeklődési területe lehetett, az uroszkópia és a szemészet, de sok egyébről is beszámolt. A De natura hominis (Az ember természete) anatómiai, fiziológiai, klinikai részeket egyaránt tartalmaz. Igen értékes a szem anatómiájáról és a látás élettanáról szóló fejezet. Valószínűleg állati szemek b o n c o l á s á v a l (esetleg nagyítólencse használatával) különítette el a szemteke r é t e ­ geit, felismerte a szemlencse szerepét. Szemészeti munkái során jutott el a B a s e d o w - k ó r tüneteinek r e n d s z e r e z é s é h e z , felismerte a kidülledő szem (exophthalmus) és pajzsmirigy túlműködés k a p c s o l a t á t ( C R A M E R 1963) m e g e m l í t v é n , hogy a betegek idegesek, i n g e r l é ­ kenyek, erősen izzadnak, pulzusuk gyors. Azt állítja, hogy a here artériája és vénája a ve­ sétől szállítja a szexuális vágyat, gerjedelmet a h e r é k h e z . Pontos tünettanát adja a szív és keringési e l é g t e l e n s é g n e k (decompensatio cordis), ilyen esetekben diétát írt elő, k e z e l é s é r e sokféle g y ó g y s z e r t ajánlott. M á s i k munkája a Peri ourón (A vizeletfajtákról), k e v é s b é ere­ deti. Szín, szag, állag, üledék szerint osztályozza a vizeleteket, s ezekből a sajátosságokból közel százféle k o m b i n á c i ó t alkot. A Peri ourón elején felsorolja az excretumokat: k ö n n y , nyál, sperma, vizelet, széklet, verejték, m e n s t r u á c i ó s váladék, á m ezek közül csak a vize­ lettel, pontosabban az uroszkópiával foglalkozik részletesen. Philotheosz ( + 912 k ö r ü l ) kórházigazgató f ő o r v o s Konstantinápolyban, talán császári udvari orvos is volt. Kletorgion c í m ű műve az egyetlen bizánci monográfia, amely a fek­ vőbeteg g y ó g y i n t é z e t e k igazgatásáról, (mai szóhasználattal) menedzsmentjéről, finanszíro­ zásáról, a xenonok működéséről szól. Új orvosi ismereteket nem tartalmaz, mégis r e n d k í ­ vüli j e l e n t ő s é g ű , mert a szerző pontosan rögzítette a kórházak munkarendjét, a beosztottak alá és fölérendeltségi viszonyait, a vezetők t é n y l e g e s és címzetes rangjait. A Kletorgionból tudjuk meg, hogy a szpatháriosz és protoszpathariosz tulajdonképpen rangjelzés. Fel­ sorolja, hogy a k ó r h á z vezérkarából k i és mikor vehet részt a császári fogadásokon és hol a helyük a k ö r m e n e t b e n , vagy császári fogadáson. M e g e m l í t i , hogy a megasz kouratór a c s á ­ szár m e g b í z á s á b ó l ellenőrizte h á r o m kórház (Szampszon, Müleraion és Mangana) g a z d á l ­ kodását ( O I K O M E N I D E S 1972). Theophilosz Protoszpathariosz (9.-10. s z á z a d ) K ö n y v e i b e n császári arkhiatrosznak (fő­ orvos), monakhosznak (a hadsereg orvos-ezredese), philoszophosznak (filozófus) é s szer­ zetesnek mondja magát. Hunger szerint k ö n y v e sikere után vonult kolostorba, élete alko­ nyán lett misztikus teológus. Valamelyik b i z á n c i kórház sebész főorvosa. A Laurentiuskódexben található az a gyűjteménye, amely a kórházak g y ó g y s z e r receptjeit, m ű t é t e i k

felsorolását, m ű s z e r e i t tartalmazza. Ezt a könyvét a 14. században bővített, új k i a d á s b a n jelentették meg a fővárosban. F ő m ű v e a De humani corporis fabrica Libri V. (Az emberi test felépítése öt k ö n y v b e n ) . Az összefoglaló első kötete a Peri ourón (De urinis, A vizelet­ fajtákról), amelynek előszavában isteni invokáció és glorifikáció olvasható. M u n k á j á n a k ez a legnépszerűbb k ö t e t e : az arab világban és N y u g a t - E u r ó p á b a n , arab, szír, héber nyelvre fordították, Constantinus Africanus latinra ültette át. A Peri ourón standard könyv az uroszkópiához, a 16. század végéig szinte valamennyi orvosi fakultáson tanították. Theophilosz írásán alapszik a 14. századi Ioannész Aktuariosz hasonló c í m ű m ű v e is. A Peri ourón 14 fejezetből álló, didaktikus szerkesztésű és elrendezésű munka. A harmadik fejezet a vese anatómiájával és élettanával, a vizeletképzéssel foglalkozik. A negyedik fejezet a vizelet sűrűségét, a hatodik színét (összesen húszféle színt említ), a nyolcadik a színek és konzisztencia kombinációit tárgyalja. A 10-13. rész az üledéket a 14. pedig a szagát részletezi. Elkülönítette a vérvizelést (haematuria) a hemoglobinvizeléstől, a sűrű fehér vizeletet a h ú g y h ó l y a g kövesség tünetének tartotta ( I D E L E R 1963). Enciklopédiájá­ nak m á s o d i k kötete a De excrementis ( A váladékokról), amelyben sorra veszi a verejték, nyál, o n d ó , m e n s t r u á c i ó s váladék és széklet vizsgálatának menetét, diagnosztikus értékei­ ket. K ü l ö n ö s gondot fordít a széklettel ürülő paraziták pontos számának, fajtáinak m e g h a t á ­ rozására. V a l ó s z í n ű l e g nemcsak betegmegfigyelései révén, hanem boncolásai során ismerte fel a fonálgiliszta (Ascaris lumbricoides) szervezeten belüli vándorlását, m e g e m l í t v e , hogy a légutakba is eljuthat (IDELER 1963). A harmadik kötet Peri szphigmón (De pulsibus, A pulzusfajtákról) a pulzus vizsgálati módjait, az érlökések fajtáit tárgyalja. A negyedik kötet Hippokratész Aphoriszmáihoz írott kommentár (Hippocratis Aphorismorum commentarius), az ö t ö d i k pedig H i p p o k r a t é s z és G a l é n o s z tanításainak összefoglalása (De arte medica ex Hippocrate et Galeno). Ez utóbbi két r é s z b e kevés új megállapítását szőtte be ( D I E T Z 1966). B á r Theophilosz sehol nem említi, megállapításaiból arra kell következtetni, hogy t ö b b ­ kevesebb rendszerességgel boncolásokat végzett. Leírta a szaglóideget (nervus olfactorius), felismerte a fonálféreg légutakba j u t á s á n a k lehetőségét, szervezeten belüli vándorlását. A z érelmeszesedés (arteriosclerosis) szabad szemmel látható lipoidos, meszes, fibroticus el­ változásainak felismerése, kizárólag emberi tetemeken lehetséges. M i n t katonaorvos sokat foglalkoztatta a j á r v á n y o k kialakulása, terjedése. Feltételezte, hogy az e p i d é m i á k a t a csata­ tereken rothadó hullák váltják k i . A tizedik század orvosi

művei

N i k a n d r o s z (10. s z á z a d ) . Feltehetően orvos, g y ó g y s z e r é s z , természettudós, fő érdeklődési köre a farmakológia é s toxikológia. A ránk maradt g y ó g y s z e r t a n i , méregtani könyveit vers­ ben írta. A Thériaka alexandriai Apollodórosz hasonló c í m ű munkájának verses, illusztrált változata. A z ezer soros toxikológiai k ö l t e m é n y a m é r g e z ő növényeket és állatokat, a vad­ állatok harapásának gyógyítását tárgyalja. Mintegy harmincféle mérgező kígyót sorol fel, amelyeket a m i n i a t ú r á k segítségével korunkban azonosítottak. Értekezik a skorpiók és m é r g e s p ó k o k csípéséről, illetve az ellenmérgekről. A z Alexipharmaka verses gyógyszer­ tan, amely nemcsak az orvosságokat veszi számba, hanem a mellékhatásokról és gyógy­ szermérgezésekről is szól ( K A D A R 1992). Különösen részletesen taglalja az ó p i u m

(mékonion) intoxikáció tünettanát és kezelését. Olvashatunk a m é r g e z ő n ö v é n y e k r ő l és ellenmérgeikről ( S Z A B Ó és K Á D Á R 1984, S C A R B O R O U G H 1984). T ö b b , elveszett müvét csak h i v a t k o z á s o k b ó l , k o m m e n t á r o k b ó l ismerjük ( K Á D Á R és T Ó T H 2000). Ilyenek voltak az Ophika ( A k í g y ó k ) , Künégetika ( A vadászat), Melisszourgia (A m é h é s z e t ) és a Georgika ( A földmüvelés). R ó m a n o s z Koubouklisziosz (10. század) a konstantinápolyi Mürelaion kórház orvosa. De acutis et diurnis morbis c í m ű összefoglalója tulajdonképpen tankönyv, amelyet orvos­ tanhallgatók részére készített. A kor s z o k á s á n a k megfelelően fejtől - lábig sorra veszi az akkoriban ismert betegségeket, rövid tünettani, kezelési és kórjóslati m e g j e g y z é s e k e t fűzve az egyes k ó r k é p e k h e z , de elméleti fejtegetésekbe nem bocsátkozik. A z utcai orvosok k é z i k ö n y v e ismeretlen szerző (vagy munkacsoport) m ü v e , elsősegély nyújtási ismereteket, rövid tünettani leírásokat tartalmazott (KOUSIS 1928). R é s z b e n az utcai orvosok, részben a cirkuszi pártok szolgálatában álló doktorok látták el a sport­ sérüléseket, a gyakorta előforduló t ö m e g v e r e k e d é s e k kárvallottjait ( R A M B A U D 1870). V o l t a k é p p e n elkésett alkotás, mert az „utcai orvosok" éppen a tizedik s z á z a d b a n kezdtek gyérülni, és a j á r ó b e t e g rendelések kialakulásával a tizenkettedik századra ez a feladatkör megszűnt. A z ezredfordulóig s z á m o s orvos az utcákon kóborolva kúrálta a h o z z á j u k fordu­ lókat, részesítette e l s ő s e g é l y b e n a sérülteket, eszméletüket vesztetteket, küldte k ó r h á z b a a gyakran j á r n i sem tudó betegeket, szeretetotthonba a magatehetetleneket. Theophilosz

Nonnosz

(Theophilosz

Khrüszobalantosz,

Theophanész

Nonnosz)

Bíborbanszületett Konsztantin személyi orvosa, kórházi főorvos. MILLER (1985) állítja, hogy a Laurentius Kódex sebészeti írásait (74.7) Theophilosz állította ö s s z e . A vitatott szerzőségű sebészeti e n c i k l o p é d i á n kívül két monográfiáját tartjuk számon. A Szünopsziszában két fővárosi kórház a n y a g á r a t á m a s z k o d v a , a Paulosz Aigineta utáni s z á z a d o k sebé­ szeti és műtéttani ismereteit foglalja össze. A k ö n y v n e k két variációja maradt ránk a Codex Parisiensis supplementum Graecum-ban és a Codex Vaticanus Graecus-ban. M o n d a n i v a l ó ­ jából k i e m e l e n d ö n e k tartom, hogy javasolja a műtéti vértelenséget, pontosan megfogal­ mazva annak m ó d o z a t a i t . Valószínűleg sokat foglalkozott daganat sebészettel, ugyanis mindkét k ö n y v é b e n vissza-visszatér a tumorok eltávolításának lehetőségére. A S z ü n o p sziszban a tömött, k e m é n y daganatot szkirrhoi-nak, a lágyabb konzisztenciájút karkinoi-nak nevezi. Ez utóbbit korunk o r v o s t u d o m á n y a carcinoma, az előbbit scirrhus, vagy carcinoma scirrhosum névvel illeti. L e í r á s á b a n szereplő ongoi, mai v é l e m é n y szerint j ó i n d u l a t ú (fel­ szín közeli) daganat lehetett. Helytálló megállapítása, hogy a rosszindulatú daganatokat külső, m é r g e z ő anyagok (mai nevén rákkeltök) okozzák. A z Epitomé-t c s á s z á r á n a k bíztatá­ sára készítette el 297 fejezetben ( K Á D Á R 1992). A kézikönyvben a b e t e g s é g e k pontos m e g h a t á r o z á s a , tünettani összefoglaló és kezelési útmutató található. T e r á p i á s tanácsai között a g y ó g y s z e r e k e n kívül szerepel a gyógyfürdő, ülőfürdő (amit l u m b á g ó esetén tart s z ü k s é g e s n e k ) , fizioterápia, valamint a gyógyászati s e g é d e s z k ö z ö k ( T H E O P H A N I S 1862). 6

6

A modern sebészetbe Eschmarch vezette be a műtéti vértelenítést, csaknem kilenc évszázaddal Nonnosz időköz­ ben feledésbe merült leírása után.

Megfigyelte, é s az Epitoméban adta közre, hogy családon belül kimutatható a daganatos hajlam, az e g y é n n é l pedig a diszpozíció. Ugyanott szó esik a fej, zsigerek és nemi szervek betegségeiről, gyógyításukról. Nagy teret szentel az epilepszia tárgyalásának, a kórral kap­ csolatos k o r á b b i véleményeket é s terápiás próbálkozásokat gyűjti össze Oribasziosztól León Iatrophisztáig ( B E R N H A R D 1974). Az Epitomé nagy része szintén sebészeti tárgyú. Ismerteti a m é h és emlő rákjának mütéttanát, foglalkozik a katéter é s hólyagba v e z e t h e t ő k ő z ú z ó e s z k ö z használatával. Orvosi műben N o n n o s z n á l t a l á l k o z u n k először a k ő z ú z ó leírásával, noha előtte j ó é v s z á z a d d a l egy nem szakember, S z k e v o p h ü l a x szerzetes m á r feljegyezte a műszerrel végzett műtétet. A k ö n y v urológiai fejezetében említi, hogy a mér­ gek számos esetben okoznak vérvizelést. A műtéti preparátumok gondos áttekintése r é v é n a j ó d h i á n y o s golyva és a cisztás golyva szemmel látható képét különítette el. T h e o p h a n é s z Nonnosz sem tudott szabadulni a legdivatosabb „diagnosztikus" m ó d s z e r b ű v k ö r é b ő l , ter­ jedelmes írást szentel az uroszkópiának. A Sebészeti K ó d e x feltehetően Bíborbanszületett Konsztantin rendeletére készült, s noha ilyen címmel csak az utókor illette, nem önálló monográfia, „ m i n d ö s s z e " része a hatalmas, t ö b b mint 400 fóliónyi terjedelmű Bibliotheca Laurentiana (Codex Laurentianus) e l n e v e z é ­ sű gyűjteménynek. N é m e l y e k ú g y vélik, hogy a Codex Laurentianus a m e d i k u s o k t a t á s t szolgálta (ami m á r csak terjedelme és méretei miatt sem valószínű), mások azt gyanítják, hogy sebészeti enciklopédia céljára készült. A Codex Laurentianus F i r e n z é b e n maradt fent, mind máig kiapadhatatlan t á r h á z a a sebészet-történeti kutatásoknak ( K Á D Á R 1992). A ficamok, törések ellátásáról, (Hippokratésztól a 10. századig terjedő módszerek a l a p j á n ) , 56 színes miniatúrával illusztrált b e s z á m o l ó t ad. A műtéttani leírások mellett nemcsak felso­ rolja, hanem k é p e k e n is ábrázolja a korabeli s e b é s z e t i műszereket. T ö b b mint k é t s z á z kézi eszközt h a s z n á l t a k a 10. század műtétes s z a k m á k orvosai ( B L I Q U E Z 1984). A k ó d e x e m l í ­ t i , hogy B i z á n c b a n gyakori b e a v a t k o z á s volt a m ű v i abortusz, a 2 8 1 . fólión pedig két, erre a célra szolgáló e s z k ö z (curette-kanál) is látható. A tizenegyedik

század

orvosi

művei

M i k h a é l Pszellosz (1018-1079) orvos, költő, filozófus, politikus. N e v é t nem orvosi tevé­ kenysége, hanem történeti m u n k á j a a Khronographia őrizte meg, amelyben a 976 é s 1078 közötti évek e s e m é n y e i t vette sorra (AERTS 1990, R E N A U L T 1967). Kevéssé ismert or­ vostudományi alkotása - a Carmen de re medica - hosszú jambikus költemény. Verses formában szokatlan a bélférgekről, tetűről, tetvességről olvasni. A Carmen részletezi a golyva tünettanát, műtéti javallatokat. A szerző azt hirdette: „A kórjóslat nem a pulzus tapintásával, hanem a széklet, köpet és a vizelet vizsgálatával úgy mondható meg, mintha Püthia tripodján mondaná (az orvos)" ( W E S T E R I N K 1992). A költemény t e k i n t é l y e s részét a vizeletnézés dicsérete teszi k i (angol fordítását közli D I A M A N D O P O U L O S 1996), amit három tulajdonsága (szín, állag, üledék) a l a p j á n osztályozott. A 480-490. verssorok­ ban az excretum felületén k é p z ő d ő olajhártyát a zsírszövet leépülése, fogyás j e l é n e k tartja.

7

Püthia a delphoi szentély jósnője, aki háromlábú székén ülve mondta jóslatait.

A vizelet és v e s e b e t e g s é g e k k a p c s o l a t á t taglalva azt állítja, hogy a húgyrendszeri megbete­ gedéseket d é m o n o k is okozhatják ( D U F F Y 1992). Nikétász (10.-11. század) s z e m é l y é r ő l keveset tudunk. Sokan neki tulajdonítják a Codex Laurentianus 74.2 jelzésű, sebészeti részének összeállítását, valamint a Vatikáni Lista e l k é ­ szítését. Ez u t ó b b i azonban k é s ő b b i eredetű lehet, ugyanis a P a n t o k r a t ó r xenon ( m e g n y í l t 1136) 88 sebészi m ű s z e r é n e k adatait (is) tartalmazza. A Codex Laurentianusban 28 olyan kézi eszköz szerepel, amelyek egyetlen korábbi l e í r á s b a n sem találhatók meg ( K O L L E S C H 1965). S z ü m e o n S z é t h a fővárosban volt kórházi főorvos, minden bizonnyal belgyógyászati osz­ tályon. F ő é r d e k l ő d é s i köre a t á p l á l k o z á s t u d o m á n y és az emésztőrendszeri b e t e g s é g e k . Ezekről szól a Syntagmata de alimentorum facultatibus (A táplálékok összegzése) c í m ű vaskos kötete. Sorra veszi az é l e l m i s z e r e k tápértékét, vizelethajtó é t k e k e t , növényeket em­ lít. Teljesen új felismeréseinek egyike, hogy az e l é g t e l e n táplálkozás vérszegénységet okoz. Foglalkozott a felszívódási zavarokkal (malabsorptio), k ö v e t k e z m é n y e s széklet vizsgálati leletekkel. Pontos leírást adott a gyomorfekély elhelyezkedéséről, makroszkópos k é p é r ő l , szövődményeiről, ami csak ú g y lehetséges, hogy fekélyes személy(eke)t boncolt (ugyanis állatokban nem j ö n létre spontán gyomorfekély). Áttekintést nyújt az ulcus klinikai t ü n e t e i ­ ről, a beteg panaszairól. T ö b b f é l e bélféreg ismertetése után közli a véglények által kiváltott kórképeket. Elkülönítette a s á r g a s á g g a l járó májgyulladást (hepatitis) és a májzsugorodást (cirrhosis micronodularis hepatis) - feltehetőleg szintén boncolások alapján, - mert a le­ írásból a p r ó g ö b ö s májzsugort i s m e r h e t ü n k fel ( L A N G K A V E L 1868). Rájött az alkoholiz­ mus és a m á j z s u g o r o d á s oki összefüggésére, de a cirrhosissal szemben éppen olyan tehe­ tetlen volt, mint korunk g y ó g y í t ó i . A z egyetlen, amit az állapot súlyosbodásának megaka­ dályozására tehetett (napjaink gyakorlatához h a s o n l ó a n ) , az alkoholfogyasztás eltiltása. 8

A tizenkettedik

század orvosi

művei

Eusztathiosz (1115-1195) író, hivatalnok, feltehetőleg orvosként is működött. Az O d ü s s z e ­ iához készített k o m m e n t á r j á b a n nagy szakértelemmel értekezik a farkasvakság tünettanáról, kezeléséről, de a k o r á b b i a k h o z k é p e s t újat nem m o n d ( D E V A R 1970). Ioannész Priszdrianon a bizánci orvosok kedvelt témakörében, az uroszkópiában szapo­ rította az a m ú g y sem csekély s z á m ú írások s z á m á t (GROSSEN 1919). A Peri ourón ( A vizeletfajtákról) n é g y részre oszlik. A z elsőben a vizeletnézés „ g y o r s diagnosztikai" l e h e t ő ­ ségeit elemzi. A m á s o d i k b a n az urológiai és nephrológiai k ó r k é p e k r ő l beszél. E l m é l e t i ismereteit a harmadik kapitulumban adja közre, a negyedik pedig az egész m o n d a n i v a l ó (kissé terjedelmesre sikerült) összefoglalása ( B A A D E R 1984, G R O S S E N 1919).

Az aprógöbös májzsugorodás (cirrhosis nodularis) újkori felismerése Laennec francia orvos nevéhez fűződik, aki a 19. század első leiében ismertette ezt az elváltozást.

A tizenharmadik

század

orvosi

művei

A 13. é s 14. században viszonylag nagyobb s z á m ú orvosi k ö n y v készült, (vagy maradt ránk), mint a korábbi, b é k é s e b b , nyugodtabb századokban. A z 1200-as évek e l e j é n a ke­ resztesek elfoglalják, feldúlják, kifosztják é s lezüllesztik az o r s z á g fővárosát é s európai területeit. H i á b a következett be a s z á z a d v é g e n a Birodalom restaurációja, a keresztesek k i verése, B i z á n c már halálos sebet kapott, nem virágzó gazdaság, hanem h a n y a t l ó , adóssá­ gokban fuldokló, a török által marcangolt, egyre kisebb területre zsugorodó c s á s z á r s á g . Mindezek ellenére szép s z á m ú orvosi a l k o t á s keletkezett, n é h á n y u k újat, m a r a d a n d ó t tar­ talmaz. D é m é t r i o s z Pepagomenosz személyéről annyit tudunk, hogy orvosi és állatorvosi gyakor­ latot folytatott. M ü v e (cím nélkül) fennmaradt, ezt 1558-ban Párizsban latinul kinyomtat­ ták. K ö n y v é b e n a mozgásszervi betegségeket veszi sorra. A t ü n e t e k és panaszok alapján tárgyalja az elkülönítő k ó r i s m é z é s lehetőségeit. Részletezi a k ö s z v é n y szimptomatológiáját, g y ó g y k e z e l é s é t ( E F T Y C H I A D I S 1997). H u m á n orvosi munkája mellett a k u t y á k r ó l is írt egy k ó d e x e t , ezt az előbbivel együtt jelentették meg. N i k é p h o r o s z B I e m m ü d e s z (1197-1272) a nikaiai udvarban Mikhaél Palaiologosz császár személyi orvosa, filozófus, politikus, k ö v e t k é n t képviselte az országot a lyoni zsinaton, élete a l k o n y á n kolostorba vonult. A vizeletről é s uroszkópiáról készített könyve a Poemata tón ouión (Versek a vizeletfajtákról) olyan költeményekből áll össze, amelyeknek mindegyike egy-egy j ó l ismert ortodox egyházi ének d a l l a m á r a énekelhető ( D I A M A N D O P O U L O S 1996 és 2001). E z é r t a kortársak p a r a h ü m n o g r á f i á n a k nevezték alkotását. Az u r o s z k ó p i á t meg­ örökítő versek annyi újdonságot tartalmaznak, hogy B I e m m ü d e s z a vizeletnek t i z e n h á r o m színárnyalatát különbözteti meg, mindegyiknek más patológiai jelentőséget tulajdonít. N i k é p h o r o s z vezette be (a 20. században újra feltalált) három p o h á r próbát, s azt is megfi­ gyelte, ha m i n d h á r o m frakció azonos színt, ü l e d é k e t , forralási reakciót ad, rossz prognosz­ tikai j e l , de ha az első részleg után a vizelet feltisztul, akkor a b e t e g s é g nem g y ó g y í t h a t a t ­ lan. Felismerte a mellékpajzsmirigy t ú l m ű k ö d é s okozta vizelet eltérést (kő, vesehomok és fehérje ürítés), valamint az e g y é b okból b e k ö v e t k e z ő fehérjevizelést. A proteinuria j e l e n t ő ­ ségét csaknem azonos m ó d o n határozta meg, mint bö hat é v s z á z a d d a l később az angol Bright, a vesekórtan megalapítója. A zsírvizelésről - amit pimelorrhénak ( p i m e l é = zsír) nevezett - tudta, hogy súlyos vesebaj tünete. Nikolaosz M ü r e p s z o s z (1222-1290). A l e x a n d r i á b a n született, élt Itáliában, k é s ő b b Ioannész Nikaiában, majd a keresztesek kiverése (1261) után Konstantinápolyban / / / . Vatatzész császár udvari orvosa (arkhiatrosza). Orvos és g y ó g y s z e r é s z egy s z e m é l y b e n , ragadvány n e v é t ( M ü r e p s z o s z = k e n ő c s k é s z í t ő ) onnan kapta, hogy kiváló hatású k e n ő c s ö k e t , bedörzsölő szereket készített. A Dünamerón (Materia medica, O r v o s s á g o k ) című k ö n y v é ­ ben alfabetikus sorrendben mintegy 2600 receptet közöl. M ü r e p s z o s z vezette be a nyelv alá helyezendő (sublingualis) tabletta használatát, elsősorban g é g e h u r u t kezelésére. A z 12701290 között készült Antidotárium (Ellenszerek) nemcsak o r v o s s á g o k a t tartalmaz, hanem betegségekről is tudósít. A z t hirdette, hogy a mali gnus tumorokat a rossz testi á l l a p o t okoz-

9

za . A bőr kifekélyesedő daganatait fémsó (vasgálic, rézgálic), terra sigillata és styptira (alumen = timsó) tartalmú k e n ő c c s e l kúrálta. Megaloszplinia (=óriás l é p ) vagy szplinikosz katokhrosz (= lép katarrhus) n é v e n valószínűleg a k r ó n i k u s leukémiát ismertette. M e g á l l a ­ pította, hogy ebben a kórban óriási, a maláriás n a g y o b b o d á s n á l is hatalmasabb lép alakul k i , a beteg sápadt, v é r s z e g é n y lesz, testileg leromlik, gyógyíthatatlan. K ö n y v é t az athéni N e m ­ zeti Könyvtár adta k i angol fordításban. Maximosz P l a n o u d é s z (1255-1305, vagy 1260-1310) filozófus, n y e l v é s z , fordító, r e g é n y ­ író és orvos egy s z e m é l y b e n . Orvosi ténykedésénél j ó v a l jelentősebb irodalmi és fordítói munkássága. G ö r ö g r e ültette át Cato, Cicero, Ovidius müveit, az ó g ö r ö g é s latin irodalom válogatott alkotásait az Anthologia Palát ina-bán jelentette meg ( H A D Z I S Z 1974). A Biosz Aiszopu (Aiszoposz élete) című n é p r e g é n y n e k elkészítette irodalmi feldolgozását. N i k o l a osz Arisztotelész damaszkuszi t u d ó s botanikai m u n k á i t latinból g ö r ö g r e fordította vissza ( S Z A B Ó és K Á D Á R 1984). A z uroszkópiáról készített kódexe (Peri ourón, A vizeletfajták­ ról) jelentéktelen alkotás. Korábbi szerzők irományait összegzi, azokhoz csupán annyit tesz hozzá, hogy a vesemedence gyulladását gyakorta m e g f á z á s okozza ( D I A M A N D O P O U L O S Z 1996, FISCHER 1991, I D E L E R 1963). T h e o d ó r o s z M e t o k h i t é s z (1270-1332) egyetlen, az uroszkópiáról szóló könyvét ismerjük, amelyben újdonság nem található ( T A L B O T 1991). A tizennegyedik

század orvosi

művei

Ioannész Z a k h a r i a s z Aktuariosz K o n s t a n t i n á p o l y b a n szerezte képesítését, a Mangana kórházban dolgozott, a császár s z e m é l y i orvosa volt. A vizeletnézésröl írott összefoglalója, a Peri ourón (A vizeletfajtákról), k e v é s figyelmet é r d e m e l . Sokkal t ö b b érdeklődésre tarthat számot a Peri diagnoszeosz (De diagnosi, A k ó r i s m é r ő l ) című kötete. Ennek egyik fejezete állatok sajátosságainak magyarázata", szellemében a modern e t o l ó g i a ,Az értelmetlen jegyeit viseli ( K Á D Á R és T Ó T H 2000). Elsőként h a t á r o z t a meg a Trichocephalus dispar nevű bélférget, b ő v e n foglalkozott a lelki betegségek kialakulásával, tünettanával, k e z e l é ­ sével (IDELER 1963). Könyvei volt tanulótársa, Apokonkhosz révén főként Oroszország­ ban terjedtek el, ahol m é g a 17. s z á z a d b a n is használták azokat. A b r a m a Mangana xenon archiatrosza a 14. s z á z a d közepén. A k ó r h á z b a n használatos urológiai kezelési m ó d s z e r e k r ö v i d listáját állította ö s s z e . Ismerteti a katéterezést, h ú g y h ó ­ lyagöblítést, a h ó l y a g b a vezethető k ő z ú z ó eszköz használatát, valamint a h ú g y h ó l y a g k ö v e k operatív eltávolításának műtéttanát. Georgiosz alkotásai közül m i n d ö s s z e egyet az 1323-ban elkészült Scoriolensis-t ismerjük ( Z U R E T T I 1932). A kódex két nagyobb témakört ölel fel, egyike a belbetegségek tünetta­ na, kórismézése, gyógyítása. A belorvoslással f o g l a l k o z ó írás új ismereteket nem hoz, j e l -

9

Mürepszosz összetévesztette az okot, t. i . a rosszindulatú daganatot az okozattal, a testi senyvedéssel. Az okoza­ tot tartotta a tumor okának.

legét tekintve t a n k ö n y v - s z e r ű közlés. A m á s i k - érdekesebb és értékesebb rész - gyógy­ szertan orvosok és g y ó g y s z e r é s z e k s z á m á r a . Táblázatok, recept-minták s o k a s á g a , orvosság készítési tanácsok, i n d i k á c i ó k után a m e g l e h e t ő s e n bonyolult m é r t é k e g y s é g e k ismertetése zárja a m ű nagyobb v o l u m e n ű fejezetét. 10

I o a n n é s z Sztaphidész a fővárosi Szt. Panthelemon xenon főorvosa, aki a 14. század végén elkészült művét k ó r h á z á n a k ajánlotta. A kis terjedelmű (francia fordításában alig húsz nyomtatott oldalnyi) k ö n y v többnyire a gyógyintézetében használatos (vagy régebben al­ kalmazott) kezelési listákat foglalja m a g á b a , nem szakágak, hanem b e t e g s é g e k szerinti felsorolásban. Valamennyi útmutatóhoz rövid k o m m e n t á r t fűzött ( J E A N S E L M E 1930). A k ó d e x végén a g y ó g y s z e r e k készítését és a komponensek mérését foglalja össze (felte­ hetően ugyancsak a Panthelemon k ó r h á z gyakorlata alapján). N e o p h ü t o s z Prodromeosz K o n s t a n t i n á p o l y b a n működött, valószínűleg daganat gyógyítás­ sal foglalkozó sebész volt. K ó d e x é b e n (1481/1988) pontos leírást ad az anus és végbél rákjáról és elsőként j ö t t rá az újjal t ö r t é n ő végbélvizsgálat diagnosztikus jelentőségére. M e g i s m é t l i azt a k o r á b b i álláspontot, hogy a székleten j e l e n t k e z ő friss vér a végbél meg­ betegedését jelzi. M á s i k kedvelt területe a golyva (Bizáncban nagyrészt j ó d h i á n y o s struma) g y ó g y s z e r e s kezelése. M é s z , réz, kén t a r t a l m ú porokat, növényi kivonatokat rendelt, leg­ h a t á s o s a b b n a k a tengeri kagylók f o g y a s z t á s á t tartotta (ami helytálló a k a g y l ó k magas j ó d tartalma miatt). T h e o d ó r o s z Prodromosz lehetséges, hogy azonos Neophütosz-szal. A l k o t á s á n a k címét nem ismerjük, de az í r á s m ű teljes t e r j e d e l m é b e n megmaradt. Prodromosz is sokat foglalko­ zik a golyva tünettanával, kezelésével, de műtétet csak akkor tart s z ü k s é g e s n e k , ha a meg­ nagyobbodott pajzsmirigy körbefogja a légcsövet, és nehézlégzést idéz e l ő . A szív- és ke­ ringési elégtelenség k e z e l é s é r e s ó m e n t e s diétát, testsúlycsökkentést és rendszeres vérlebocsátást javasol ( R A E D E R 1933). G á z a i Dorotheosz n e v é t a pulzusról s z ó l ó rövid összefoglalója tartotta fenn. K ö n y v é b e n újat, j e l e n t ő s e t nem írt. A tizenötödik

század

orvosi

művei

I o a n n é s z A r g ü r o p o u l o s z (1393-1487, vagy 1415-1487) az utolsó ismert orvosi író, aki a Birodalom bukását k ö v e t ő e n is a v á r o s b a n maradt. A Kralész xenonban volt medikus, majd orvos. A z utókor orvos é s filozófusként tartja számon. Orvostanhallgatók r é s z é r e tömör értekezést készített a pulzusról. 1448 é s 1453 között kisebb írásokban s z á m o l t be a kórházi kezelésekről. Feltehetően ez is oktatási anyag lehetett és nem csak K o n s t a n t i n á p o l y b a n , hanem a ciprusi orvosi és filozófiai iskolában is tanították ( T O U W A I D E 1999). latromathematika c í m e n orvos-asztrológiai könyvet készített, amelyben a csillagok állásá­ ból következtet b e t e g s é g e k r e , emberi sorsokra ( P A P A T H A N O S S I O U 1999). A Gyógyszerek és gyógyszerészet tömeg és űrmértéket.

című tanulmányomban (2004) bemutattam a Bizáncban használatos sokféle

Orvos-szerzők,

akiknek csak a nevük

ismert

Hésziokhiosz Antiokhosz (5. század) medikus évei után 430 körül, került Konstantiná­ polyiba, ahol neves orvos lett. Müvei elvesztek, csak utalásokból értesülünk róluk. S z e v é r o s z (5. század) t e v é k e n y s é g é r ő l annyit tudunk, hogy a bélbetegségekről készített könyvet, ami elkallódott. Uraniosz (született 560 k ö r ü l ) a fővárosban praktizált, állítólag irodalmi tevékenységet is végzett. Agelevasz (7. század) Sem képzésének, sem m ű k ö d é s é n e k helyét nem ismerjük. A vizelet­ nézésről összeállított k é z i r a t a elveszett. Philarétész (Philarétosz, 7. század) A De Pulsibus mert, maga a könyv nem maradt ránk.

című m ű v é n e k , csak a latin címe is­

D a m a s z k é n o s z (Damascius, 9.-10. s z á z a d ) Theophilosz Protoszpathariosz kortársaként emlegetik, kisebb m u n k á t írt a menstruációról és k o m m e n t á r o k a t készített Hippokratész A p h o r i s m á i h o z (DEETZ 1966). Leontion Diakonosz (10. s z á z a d ) a Szt. L u k á c s templom orvos-diakónusa, valószínűleg nem kórházban dolgozott, feltehetően utcai orvos volt és főként a fülészet érdekelte. Neve Sztülita Szt. Lukács életrajzában maradt fent. Irodalmi t e v é k e n y s é g e kérdéses. Eumeniosz (10. s z á z a d ) Korinthoszban a Szt. Athanasziosz templom papja, egyben orvos is. Alhártyás g é g e g y u l l a d á s miatt sikeres légcsőmetszést végzett, betege felépült. Nevét e r e d m é n y e s műtétje hagiográfiai leírásának köszönhetjük. I o a n n é s z Lazaropoulosz (14. század) Trapezium metropolitája korábban orvos, szerzetes. F ő p a p k é n t sem hagyott fel anatómiai tanulmányaival, azonban esetleges m ű v e i t nem is­ merjük. I o a n n é s z Khortaszmenosz (15. század) a Kralész xenon szerzetes-orvosa, aki 1406-ban egy kódex lapjának s z é l é n örökítette meg nevét. Orvos-egészségügyi

feljegyzések

nem orvosok

műveiben

Firmicus Maternus a negyedik század derekán élt r ó m a i tudós. K ö n y v é t , a Libri matheszosz-t Asztrológia c í m e n adták k i magyarul 1984-ben. A nem orvos szerző az aszt­ rológia és jellem, a csillagok állása és életút, valamint a h o r o s z k ó p és e g é s z s é g „összefüg­ géseit" taglalja. M ü v é t g ö r ö g r e is fordították, Bizáncban nagy n é p s z e r ű s é g n e k örvendett a 10. - 11. századig ( P A P A T H A N A S S I O U 1999). Prokopiosz (6. s z á z a d ) /. Jusztinianosz császár jegyzője két m ű v é b e n a História Arkanaban (Titkos történet) é s a császár építkezéseit dicsőítő m u n k á j á b a n említ orvosi témákat is. A z előbbiben több j á r v á n y , Jusztinianosz életmódja, b e t e g s é g e i n e k tünetei, é s a Theodora által a kiöregedett prostituáltak részére létesített menhely ismertetése olvashatók. Az épít­ kezésekről szóló b e s z á m l ó kórházak alapításáról, újjáépítésről, gyógyfürdők létesítéséről stb. tudósít ( W I R T H é s H A U R Y 1963). N i k é p h o r o s z S z k e v o p h ü l a x (9. század) a fővárosi Vlaherna kolostor szerzetese Vita St. Theophanis

Homologitis

(Hitvalló Szt. Theophan élete) c í m ű írásában egy teljes fejezetet

tesz ki a neves főpap b e t e g s é g é n e k , műtétjének részletezése. A z életrajzból tudjuk meg, hogy a 7. s z á z a d b a n élt Theophan panaszai 50 é v e s korában k e z d ő d t e k , hosszasan beteges­ kedett, vizelési nehézsége, majd vesegyulladása keletkezett. Végül beleegyezett a m ű t é t b e . A hímtagon keresztül vezették be a kőzúzó e s z k ö z t , sikeresen szétmorzsolták a h ó l y a g k ö ­ vet, a m o r z s a l é k a vizelettel ürült. A b e a v a t k o z á s t követően hosszan fekvőbeteg maradt a szent. Theophan biográfiájában található az első feljegyzés a h ó l y a g b a vezethető k ő z ú z ó eszközről. A szerzetes hagiográfiája évszázadokkal megelőzte az orvosi irodalom leírását. L e ó n Diakonosz, León Grammatikosz és T h e o d ó r o s z D a p h n o p a t h é s z (10.

század)

történetírók, nyelvtudósok. M i n d h á r m a n m e g e m l í t i k a Kis-Ázsiában született, mellkasukon összenőtt s z i á m i ikreket, akik felnőtt kort éltek meg, Konstantinápolyban m e g k í s é r e l t é k műtéti szétválasztásukat ( B E K K E R 1892). Ioannész S z k ü l i t z é s z (11. s z á z a d ) neves t ö r t é n é s z , fő műve a Szünopszisz hisztorión ( A történetek áttekintése), a 811-1057 közötti i d ő s z a k o t öleli fel. Ebbe szőtte bele a k i s á z s i ­ ai sziámi ikrek életéről és műtéti szétválasztásukról szóló tudósítást. Illusztrált k é z i r a t a jelenleg Madridban található. A szerző orvosi j á r t a s s á g á r a utal a viszonylag szakszerű leírás ( T H U R N 1973). Ioannész Z ó n a r a s z (11. s z á z a d ) történetíró, magas rangú udvari tisztviselő, több u r a l k o d ó bizalmi embere, a kor nagy pletykagyűjtője, á m j ó l értesültsége vitathatatlan, adatai meg­ bízhatóak, t ö b b forrásból igazolhatók. Elete a l k o n y á n visszavonult, szerzetesként halt meg. Epitomé hisztorión (Történelmi kivonat) c í m ű m u n k á j á b a n több császár {Julianosz, Zoé, stb.) betegségeit, haláluk k ö r ü l m é n y e i t örökítette meg, de olykor a felső körökhöz t a r t o z ó személyek kórképeiről ( k ö s z v é n y , bélsárhányás stb.) is beszámol ( B Ü T T N E R - W E B S T 1897). Anna K o m n é n é (1083-1148) művelt, olvasott hercegnő, vaskos történeti m u n k á t , az Alexiaszt hagyta az utókorra ( R E I F F E N S C H E I D T 1878). M ű v é n e k értékét emeli, hogy megadja a forrásait: Mikhaél Pszellosz, I o a n n é s z Szkülitzész, Mikhaél Attaleiátész stb. írásait. A halála előtt elkészült kézirat az 1069-1118 közötti e s e m é n y e k e t taglalja, b ő s é g e ­ sen foglalkozik családjával, két generációra v i s s z a m e n ő l e g tekinti át a famíliában előfordult betegségeket. Apja, (/. Alexiosz Komnénosz) b á n t a l m a i t traumás térdízületi g y u l l a d á s s a l magyarázza. M i n d Anna, m i n d férje N i k é p h o r o s z Brüenniosz m e g e m l é k e z e t t a c s á s z á r artikulációs zavaráról, az e l ő b b i raccsolásnak, az utóbbi dadogásnak minősíti (L. r é s z l e t e ­ sen a Beteg császárok Bizánc trónján című t a n u l m á n y o m b a n ) . A n o r m a n n o k r ó l s z ó l ó feje­ zetben a betegségekről így e l m é l k e d i k : ,Jvliként a testi betegségek - véleményem szerint olykor külső okokból támadnak, olykor viszont a kór oka magától keletkezik, s miként gyak­ ran a környezet egészségtelenségét és a táplálék minőségét okoljuk a láz keletkezéséért, máskor pedig a testnedvek megromlását..." (Kapitánffy István fordítása). A c s á s z á r l á n y írásában szó sincsen d é m o n o k , ö r d ö g okozta k ó r k é p e k r ő l , reális, szinte t e r m é s z e t t u d o m á ­ nyos m a g y a r á z a t o t ad a b e t e g s é g e k keletkezésére.

Ioannész K h a m a t é r o s z (Johannes Camaterus) orvosi képzettsége bizonytalan. Egyetlen ránk maradt a l k o t á s a az Introductio in astronomiam (Bevezetés az asztronómiába) az or­ vostudomány é s csillagok k a p c s o l a t á t elemzi ( W E I G L 1908). A k ö n y v c í m e helytelen, mert nem az asztronómiába, (azaz csillagászatba), hanem az asztrológiába, a csillagjóslásba avat be a szerző. I r o m á n y a nélkülözi az orvosi, természetrajzi ismereteket, áltudományos, babo­ nás képzeteket tartalmaz. M u t a t ó u l néhány „megállapítása": A j o b b hallószerv, a l é p , a húgyhólyag a Szaturnusz, a bal hallószerv, a v e s é k és a visszerek a Mars uralma alatt áll­ nak. A Szaturnusz befolyásának k ö v e t k e z m é n y e a fulladás, orrvérzés, vizelési zavar, k ó l i k a és a v e s e g y u l l a d á s . A csillagok é s bolygók születés időpontjában tapasztalt konstellációjá­ ból kívánja megmondani, hogy az újszülött melyik szerve fog megbetegedni élete s o r á n . Apokaukosz (12.-13. század) naupaktoszi p ü s p ö k , aki vese és h ú g y h ó l y a g k ö v e s s é g b e n szenvedett. Saját tapasztalatai alapján számolt be a kövek elakadásáról, a vesekő és vese­ homok ürítésről, ( D E L E M A R E S 2000). K ü l ö n ö s e n érdekes része írásának a távozott k ö ­ veinek alaki vizsgálata. Á l l a t o r v o s o k , állatorvosi irodalom Bizáncban Az állatorvosi m u n k á k száma meg sem közelíti a h u m á n gyógyászattal foglalkozókét. Ez talán abból a d ó d i k , hogy k e v é s b é tartották fontosnak a háziállatok kezelését, illetve csak azokkal foglalkoznak - a lóval, öszvérrel, kutyával - amelyek k ü l ö n l e g e s szerepet kaptak a bizánciak é l e t é b e n . A disznók, j u h o k , kecskék kórképeit, gyógyításukat nem is az állator­ vosi, hanem a m e z ő g a z d a s á g i enciklopédia, a Geoponika tartalmazza. A lónak e l s ő s o r b a n a hadászatban, az öszvérnek, s z a m á r n a k a katonai é s civil teherhordásban volt j e l e n t ő s é g e . Nem véletlen, hogy az ismert állatorvosok t ö b b s é g e a hadsereg lódoktora. A kutyát pedig főként a v a d á s z a t o k b a n , h á z ő r z é s b e n és mint N i k é p h o r o s z Basziliakész k ö l t e m é n y é b ő l értesülünk, a v a k v e z e t é s b e n hasznosították. A h u m á n o r v o s k é p z é s h e z mérhető szervezett oktatásról, k ö t e l e z ő vizsgákról, é v e k i g tartó gyakorlatról nem tudunk, feltehetően autodi­ dakta módon v á l t a k állatorvossá. A z e m b e r o r v o s l á s h o z hasonlóan, nem kizárólag a tudo­ m á n y o s m ü v e k b e n , szakemberek írásaiban találunk állatgyógyászati ismereteket, hanem gyakran a laikusok feljegyzéseiben is. Apszürtosz

(4.

század) A z e l s ő , név szerint

ismert állatorvos

(hippiatrosz),

Nagy

Konsztantinosz császár h a d s e r e g é n e k „lódoktora". M ü v e i görög és arab nyelven maradtak fent. Megállapításait a 10. s z á z a d b a n összeállított Hippiatrica (1. a l á b b ) tartalmazza. Pelagoniosz (4.-5. század) szintén a hadsereg állatorvosa. Legfontosabb felismerése, hogy a lovak életkorát fogazatuk állapota alapján lehet m e g h a t á r o z n i . T h e o m n é s z t o s z (4.-5. század) állatorvosi t a n u l m á n y á t őrizte meg. Tetanusznak nevezi a lovak, más i g a v o n ó sét, azonban a leírásból és a t e r á p i á b ó l kiderül, hogy okozta v é g t a g - m e r e v s é g r ő l , fagyásról van szó ( S Z A B Ó

a 9. században készült arab fordítás állatok végtagjainak m e g m e r e v e d é ­ nem m e r e v g ö r c s r ő l , hanem a hideg és K Á D Á R 1984).

P u b ü u s Vegetius Renatus (5. s z á z a d ) V o l t e r r á b a n élt, az utolsó, latinul író, bizánci állat­ orvos. Teljes terjedelmében fennmaradt k ö n y v é t Ars Veterinaria, vagy Digestorum artis mulomedicinae n é v e n ismeri az utókor. M ű v e nem került be a Hippiatrica gyűjteményébe. A lovak és ö s z v é r e k betegségeinek rendszeres leírását saját tapasztalatai alapján adja, g ö r ö g állatgyógyászati ismereteket alig tartalmaz m ű v e . Egyebek mellett a lovak v é r h á n y á s á r ó l , annak kezeléséről, végbél körüli polipok eltávolításáról értekezik. K ö n y v e E u r ó p a vala­ mennyi o r s z á g á b a n igen népszerű volt, a 15.-16. századig használták. Hieroklész (5.-6. század) nem állatorvos, hanem j o g t u d ó s , aki azonban lovak g y ó g y í t á s á ­ val is foglalkozott. Megállapította a lovak vesegyulladását (nephritis) és annak tüneteit, közöttük a vérvizelést. Kéziratát a „Curatione equorum morbis"- t a Hippiatrica című gyűjteménybe építették be. Hieroklész monográfiája az első olyan állatgyógyászati ö s s z e ­ foglaló, amelyet képekkel illusztráltak ( L A Z A R I S 1999). Kleomenisz (Lindoni Cleomenis) állatorvos, a ló és öszvérgyógyászatról, valamint az állatorvosi gyógyszertanról szóló m ü v é t a Hippiatrica Berolieni tartalmazza. F e l j e g y z é s e i ­ nek é r d e k e s s é g e , hogy a lovak klistélyezését, é r m e t s z é s é t szorgalmazta. Részletes ú t m u t a ­ tást ad a vérlebocsátás helyeire v o n a t k o z ó a n ( O D D E és HOPPE 1924/1971). Oppianosz ( 6 . s z á z a d ) Künégenetika

címmel terjedelmes kódexet szentelt az ebek, elsősor­

ban a v a d á s z k u t y á k tenyésztésének és k i k é p z é s é n e k , röviden ismerteti betegségeiket, ke­ zelésüket. M ű v é t a 10. században újból kiadták, illusztrálták. Corpus Hippiatricorum G r a e c o r u m ( m á s n é v e n Hippiatrica). A 10. s z á z a d b a n , Bíborbanszületett Konsztantin rendeletére készült állatgyógyászati enciklopédia. A k ö n y v e t tizenöt állatorvosi műből állították össze. A s z e r z ő k közül Apszürtosz, Pelagoniosz, Hie­ roklész, T h e o m n é s z t o s z , H i p p o k r a t é s z (nem azonos az ókor neves orvosával!) E u m é l o s z , Anatoliosz neve ismert (de n é h á n y u k írása i d ő k ö z b e n elkallódott). Hippiatrica n é v e n több gyűjtemény maradt fent, eltérő tartalommal, adatokkal. Az irodalomban Hippiatrica Berolinensia (berlini), Hippiatrica Parisina (párizsi), Hippiatrica Cantabrigiensia megje­ löléssel szerepelnek, napjaink lelőhelye szerint ( D O Y E N - H I G U E T 1984, O D E R és HOPPE 1927/1971). A Hippiatrica ismereteti a lovak anatómiáját, a végtagsérülések kon­ zervatív és műtéti (!!) kezelését, valamint belbetegségeiket. A lógyógyászati m ű részletes elemzése K A R A S S Z O N D É N E S m ü v é b e n (1988) olvasható. Geoponika (10. század) néven számon tartott 20 kötetes m e z ő g a z d a s á g i e n c i k l o p é d i a ugyancsak Konsztantin császár rendeletére készült, szerkesztője, összeállítója Kasszianosz Basszosz. A terjedelmes mü 14.-20. kötete az állattenyésztésről, ezen belül a 16. kötet szinte kizárólag állatgyógyászattal foglalkozik. A ló, szamár és öszvér (a legfontosabb igás állatok) b e t e g s é g e i n e k tárgyalása a legterjedelmesebb, de szó esik a juhok, k e c s k é k , disznó kórképeiről, terápiájáról is.

M i k h a é l Ephesziosz (11-12. s z á z a d ) filozófus, állattenyésztő, állatorvos. L e g j e l e n t ő s e b ­ bek összehasonlító bonctani t a n u l m á n y a i . Patkányt, macskát, disznót, szarvast, lovat, szar­ vasmarhát, de m é g elefántot is boncolt. A szervek összehasonlításán kívül é r d e k e s e k a pénisz és herék e l h e l y e z k e d é s é r e vonatkozó vizsgálatai. Gyűjtötte és felboncolta a monst­ rumokat, kisebb-nagyobb fejlődési rendellenességgel született állatokat. Fontos m e g á l l a p í ­ tása, hogy a belszervek kialakulása is zavart szenvedhet, torzszülött nem csak külalakjában lehet az állat. Észlelései között két léppel, vagy egy vesével világra jött egyedek is szere­ pelnek ( H A Y D U C K 1904). Démétriosz Pepagomenosz (13. s z á z a d ) humán orvosi és künozoológiai munkái ismertek, orvosi müve, gyakorlatilag hozzáférhetetlen helyen, egy 1558-ban kiadott k ó d e x b e n lap­ pang. Pepagomenosz orvosi k ö n y v e i mellett a Künoszophion-jában a kutyatartásról, te­ nyésztésről, kiképzésről és a h ű s é g e s ebek g y ó g y k e z e l é s é r ő l értekezik. M i n d orvosi, m i n d állatorvosi s z e m p o n t b ó l j e l e n t ő s a kutyák és ember veszettségének felismerését részletezi. Ioannész Zakhariasz Aktuariosz (14. század) a Mangana xenon orvosa, több könyv szer­ zője (lásd fentebb). A Peri diagnoszeósz ( A diagnózisról) szóló mű egyik fejezete az állati magatartás, az állatok ö s z t ö n ö s é s tudati t e v é k e n y s é g é n e k sajátosságait m a g y a r á z z a . (IDELER 1963).

L Á S Z L Ó J Ó Z S A , M D , D.SC. emeritus professor of pathology H-3648 Csernely T á n c s i c s u. 9. HUNGARY

IRODALOM A E R T S , W . J . (szerk.): Michaelis Pselli: História Syntomos. Berlin, W . Gruyter, 1990. A G A T H I Á S Z M Ü R É N A I O S Z : Orvosi bölcsesség. I n : Hadzisz D . : A Bizánci irodalom kistükre. Bp., E u r ó p a K i a d ó , 1974. 343. A N G E L E T T I , L . R . - C A V A R R A , B . : The Peri ouron treatise o f Stephanus of Athens: Byzantine. Uroscopy o f the 6th-7th centuries A D . Am. J. Nephrol. 17 (1997). 228-232. A N G E L E T T I , L . R . - G A Z Z A N I G A , V . : Theophilus' Auctoritas: the role of De Urinis in the medical currriculum o f the 12th-13th centuries. Am. J. Nephrol. 19 (1999). 165-171. B A A D E R , G . : Early Medieval Latin adaptations o f Byzantine medicine in Western Europe. Dumbarton Oaks Papers. 38 (1984). 251-259. B E K K E R , I . (ed.): Leo Grammaticus: Chronographia. Byzantinae. B o n n , Weber, 1892.1.112-143.

In.: Corpus

Scriptorum

Históriáé

B E N E D E K I . : H ü g i e i a . Az európai orvostudomány története. Bp., Gondolat Kiadó, 1990. B E R N H A R D T , J . G . (ed.): Theophanis Nonni: Epitome de curatione morborum. Amster­ dam, Gotha,1794., Reprint k i a d á s 1974.

B L I Q U E Z , L . J . : Two lists o f Greek surgical instruments and the state o f surgery in Byzantine times. Dumbarton Oaks Papers, 38 (1984). 187-206. B R O U Z A S , D . - C H A R A K I D A S , A. - V A S I L A K I S , M.- N I K A K I S , P.- C H A T Z O U L I S , D.: Nyctalopia in Antiquity. A review of the ancient Greek, Latin, and Byzantine literature. 108 (2001). 1917-1921. Ophthalmology, B R U N E T , F . : Alexandre de Trolles et les medicin byzantins. Paris. 1933.1.14-23. B U S S E , A . (ed.): Porphyrii Isagoge. Berlin, 1891., Reprint kiadás 1957. B U T T N E R - W E B S T , T . (ed.): Ioannis Zonarae: Annalium. I n : Corpus Scriptorum Históriáé Byzantinae. Bonn, Weber, 1897. B d . I I I . C O N G O U R D E T , M . H . : Metrodore et son ouvre. I n : Patlagean, E. (ed): Maladie et société a Byzance. Spoleto,Centro Italiano di Studi s u l l ' A l t o Medievo, 1993.57-96. C R A M E R , J . A . (ed.): Meletius the Monk: De natura hominis. I n : Anecdota Graeca E codicis manuscriptis bibliothecarum Oxoniensium. Amsterdam, Hakkert, 1963.5-157. D E L E M A R E S , J . (ed.): Ecclesiatical fathers and writers of West Greece. Johannes Apokaukos works. Nafpaktos, H o l y Transfiguration Monastery, 2000.124-125. D E V A R , H . (ed.): Index in Eustathii commentarios in Homeri Iliadem et Odysseam. Hildesheim-New York, Olms Verlag, 1970. D I A M A N D O P O U L O S , A . - G O U D A S , P.: The role of the kidney as a religious, cultural and Sexual symbol. Am. J. Nephrol. 22 (2002). 107-111. D I A M A N D O P O U L O S , A.: Musical Uroscopy. Patras, Achaikes Ekdoseis, 1996. D I A M A N D O P O U L O S , A . : Byzantine poems with nephrological interest. Nikephoros Blemmydes: Poemata on urines. Delphoi, Technogramma, 2001. D I E P G E N , P.: Geschichte der Medizin. Berlin, Walter de Gruyter, 1949. D I E T Z , F . R . (ed.): Scholia in Hippoeratem et Galenum. Protospatharius et Damascius: Commentarii in Hippocrates aphorismos. Amsterdam, Hakkert, 1966. 11.463-474. D R A B K I N , I . E . (ed.): Caelius Aurelianus on acute diseases and chronic diseases. Chica­ go, Univ. Press Chicago, 1950. DOYEN-HUGUET, A. M . : The Hippiatrica Dumbarton Oaks Papers, 38 (1984). 149-158. D U F F Y , J . M . (ed.): Michael Psellos: Philosophica allegorica alia. Leipzig, Teubner, 1992.

and

Byzantine

veterinary

minora. Opuscula

medicin.

logica,

physica,

E F T Y C H I A D I S , A . C . : Diseases in Byzantine W o r l d with special emphasis on nephropathies. Am. J. Nephrol. 17 (1997). 217-221. E K N O Y A N , G . : The origin o f nephrology. physiology. Am. J. Nephrol. 9 (1989). 66-82.

Galen the father

o f experimental

E M E R I N S , F . Z . (ed.): Leonis Philosophi et M e d i c i : Conspectus m e d i c i n á é . In: medica Graeca. Amsterdam, Hakkert,. 1963.

the renal

Anecdota

F I R M I C U S M A T E R N U S : Asztrológia. Bp., H e l i k o n . 1984. F I S C H E R , E . A . : Planoudes Maximos. I n : Oxford University Press, 3 (1991).1681-1682.

Dictionary

of Byzantium.

G A M I L L S C H E G , E . : Copyist o f manuscripts for medicine. Med. Secoli. 486.

Oxford,

11 (1999). 477-

G R O S S E N , H . : Johannes Prisdrianensis. In: R e a l e n c y k l o p ä d i e der Klassischen A l t e r t u m wissenschasft. Stuttgart. 1919. Bd.9.

H A D Z I S Z D . : A Bizánci irodalom kistükre. Bp., E u r ó p a Kiadó, 1974. (Ioannész Malalasz: 81-84, Phótiosz 667, T h e o p h a n é s z 108. oldal). H A G E D O R N , U . - H A G E D O R N , D . - K O E N E N , L . (eds.): Dydimus Caecus: Commentarii in Job. I n : Papirologische Texte und Abhandlungen. Bonn, Habéit, 1968. H A U S S I G , H . W . : Kulturgeschichte von Byzanz- Stuttgart, A . Kröner, 1959. H A Y D U C K , M . (ed.): Michael Ephesius: In libros de partibus animalium commentaria. Berlin, Reimer, 1904. H E I B E R G , J . L . (ed.): Corpus medicorum graecorum. Vol.3., Paulos Aeginata: Epitomae medicae libri septem. Leipzig-Berlin, Teubner, 1921. H E N R Y , R. (ed.): Photios: Bibliotheca. Paris, Les Belles Lettres, 1959-1977. Vol.3., 139140. H U N G E R , H . : Byzantine Literature. Athens, National Bank Cultural Foundation, 1994. Vol.3., 107-153. I D E L E R , J . L . : Physici et Medici Graeci Minores. Amsterdam, Hakkert, 1963. (Merkouriosz: 2.254-256., Sztéphanosz'' 2.211-223., Magnusz Emészianosz: 2.70-94., Theophilosz Protospathariosz: 2.397-408. (De excrementis) és 261-283. (De urinis), Maximosz Planoudész: 2.1357-1358., Johannis Acinar lus (De Diagnosi és De urinis). J E A N S E L M E , E . : Sur un aide-memoire du thérapeutique byzantin contenu dans un Manuscript de la Biblioteque Nationale de Paris. Paris, Leroux, 1930. I . 147-170. J Ó Z S A L . : Magyar királylány a modem európai k ó r h á z m e g t e r e m t ő j e ? Orvosi Hetilap, 134 (1993). 196-198. J Ó Z S A L . - K A N N U S P.: A fizioterápia kialakulásának története. I I I . B i z á n c és az arabok. Balneológia, R e h a b i l i t á c i ó , Gyógyfürdőügy, 4 (1989). 227-233. J Ó Z S A L . : Beteg császárok B i z á n c trónján. Comm.de Hist.Artis 56.

Med.,

182-185 (2003). 35-

J Ó Z S A L . : G y ó g y s z e r e k és gyógyszerészet B i z á n c b a n . Gyógyszerészet, 110.

48 (2004). 101-

K A D A R Z . : Bíborbanszületett Konstantin és az orvosi t u d o m á n y o k . Orvosi (1992). 2711-2712. K A D A R Z,- T Ó T H A . : Az egyszarvú 2000. 93-100.

és egyéb állatfajták

K A R A S S Z O N , D . : A concise history of veterinary 1988.112-115. K A Z D H A N , A . : Stephan o f Alexandria. In: Oxford Oxford Un. Press, 1991. 3. vol.,1953.

Bizáncban. medicine.

Dictionary

K O L L E S C H , J . - K U D L I E N , F . (eds.): Corpus medicorum Verl. 1 9 6 5 . , B d . l l . K O U S I S , A . : Contribution Byzantinische-Neugriechische

Hetilap,

133

Bp., Typotex K i a d ó ,

Bp., Akadémiai of Byzantinum.

graecorum.

Kiadó, Oxford,

Berlin. Akademie

a l ' é t u d e de la m é d e c i n e le zenones pandant le X V e s i è c l e . Jahrbücher, 6 (1928). 77-90.

K O U S I S , A . P . : „ M e t r o d o r a ' s work: On the femine disease o f the womb", according to Greek codex 75.3. o f the Laurentian Library. Proc. Athens Academy. 20 (1945). 46-68. L A N G E R , P.: History o f goitre. W H O . Monograph. Series, N o . 44: Endemic goitre. Geneva, 1960.

L A N G K A V E L , B . (ed.): Simeon Seth: Syntagmata Teubner, 1868.

de alimentorum

facultatibus.

Leipzig.

L A S C A R A T O S , J . : Arthritis in Byzantium ( A D 324-1453) U n k n o w n informations from non-medical literary sources. Ann. Rheum. Dis. 54 (1995). 951-957. L A Z A R I S , S.: The illustration o f the Greek hippiatric treatises. The curatione equorum morbis of Hierocles and the epitome. Med. Secoli, 11 (1999). 521-546. L E C O Z , R . : The „ n e s t o r i a n " doctors from the V l t h to the V H I t h century. Hist. Sei. Med. 31 (1997). 327-331. M A J O R , R . H . : A history of medicine.

Vols 1-2.. Springfield, 1954.

M A R K E T O S , S.- E F T Y C H I A D E S , A . - K O U T R A S , D . A . : Thyroid diseases in Byzantine era. J. Roy. Soc. Med. 83 (1990). 111-113. M Ä U R A C H , G . : Ioannicus Isagoge ad Techne Galeni. Sudhoff s Arch. 62 (1978). 148-174. M E L Z E R , A . : Asaph the physician. The Book of Drugs. Jerusalem, 1972. M E T T L E R , C . C . - M E T T L E R , F . A . : History of medicine. Philadelphia-Toronto, BlakistonCo. 1947. M I L L E R , T . S . : The birth of hospital Hopkins U n i v . Press. 1985.

int he Byzantine

Empire.

Baltimore-London, Johns

M O R A U X , P. (ed.): Anecdota graeca minora. V I . Pseudo-Galen: De signis urinis. Z. Papyrol. Epigraph. 60 (1985). 63-74. M O R A V C S I K Gy.: A z Á r p á d - k o r i magyar történet Bizánci forrásai. Bp., A k a d é m i a i Kiadó, 1984. 92, 196, 198, 204, 306. M Y R E P S O S N I C O L A U S : About composition of medicines. fordítása). Athens, National L i b r a r y of Athens, é.n.

( A D ü n a m e r ó n angol nyelvű

M U N T N E R , S.: Introduction to the book of Asaph the physician. Jerusalem, 1957. N E O P H Y T I P R O D R O M E N I Codex 1481. Athens, National L i b r a r y of Athens,1988. N U T T O N , V . : Magnus von Emessa. Der neue Pauly. Stuttgart-Weimar. (1999). Bd.7. O D E R , E . - H O P P E , K . (eds.): Corpus Hippiatricorum Graecorum. Leipzig, Teubner, 1927. Reprint kiadás: Stuttgart 1971. O I K O N O M I D E S , N. (ed.): Les listes de presence byzantines des I X e et Xe. siècles La Traité de Philotée. (81-235.) Paris, Edition du Centre National de Recerche Scientifique. 1972. O L I V I E R , A . (ed.): Aetii A m i d e n i : Libri Medicinales. Berlin, Academia Litterarum. 1950. O R I B A S I U S : Collectionum Medicarum Reliquiae, (ed. Raeder, I.) Leipzig - Berlin, Teubner, 193 3. O R I B A S I U S : Synopsis ad Eustathium. Libri ad Eunapium. Amsterdam, Hakker, 1964. P A P A T H A N A S S I O U , M . : Iatromathematica (medical astrology) in late antiquity and the Byzantine period. Med. Secoli. 11 (1999). 357-376. P A U L U S A E G I N E T A : Epitome Teubner, 1924.1. 68.

medicae

libri

Septem, (ed. Haiberg, J. L ) . Leipzig,

D E L A P E N A , P.R.: Byzantine medical book and the diffusion o f Byzantine medicine in the Eastern Mediterranean. Med. Secoli 11 (1999). 461-476. P R O K Ó P I O S Z : Titkos történet. Bp., Helikon K i a d ó , 1984. P U S C H M A N N , T . (ed.): Alexander

von Trolles. Reprint, 2 Vols. Amsterdam, Hakkert, 1963.

R A E D E R , J . (ed.): Corpus Medicorum 1933.

Graecorum.

Vols 1-4. Leipzig-Berlin, Teubner,

R A M B A U D , A . : Le sport et VHippodrome a Constantinople. Paris, 1870. 5-6. R A M O U T S A K I S , I.A.- R A M O U T S A K I S , I.A.- P A P A D A K I S , C E . - H E L L I D O N I S , E . S . : Therapeutic methods used for otolaryngological problems during the Byzantine period. Ann. Otol. Rhinol. Laryngol. I l l (2002). 553-557. R E I F F E N S C H E I D , A . (ed.): A n n a Comnena: Alexias. In: Corpus Scriptorum Históriáé Byzantinae. Bonn, Weber, 1878. Vol.2.142-143, 272-273. R E N A U L D , E . (ed.): Michael Psellos: Chronographie. Paris, Les Belles Lettres, 1967. Vol.1. R O S E L L I , A . : Suidas and Eustatius on the hippocratic epidemics V I . 4.18. Med. Secoli, 11 (1999). 1-8. SCARBOROUGH, (1984). 213-232.

J . : Early Byzantine pharmacology.

Dumbarton

Oaks

Papers.

38

S C H U L T H E I S Z E . : Pythia t h e r m á i . Comm.de Hist. Artis Med., 15-16 (1959). 203-214. S Z A B Ó Á. - K Á D Á R Z . : Antik természettudomány. Bp., Gondolat K i a d ó , 1984. T A L B O T , A . M . : Metochites Theodore. In: Oxford Dictionary o f Byzantium. Oxford, Oxford University Press, 1991. V o l . 3 . , 1681-1682. T H E O P H A N E S N O N N O S et S T E P H A N O S A T H E N I E N S I S : De febrium differentia ex Hippocrate et Galeno. Florence, Sirucus, 1862. T H U R N , I . (ed.): Ioannes Skylitzae: Synopsis historiarum. Berlin, W . Gruyter, 1973. T O U W A I D E , A . : The „letter to a cypriot physician attributed to Johannes Argyropoulos (ca. 1448-1453). Med. Secoli. 11 (1999). 585-601. V E N E T I A N E R , L . : Asaph Judaeus, rész. Bp., ny.n., 1916-1917.

a legrégibb

héber nyelvű orvostudományi

W E I G L , I . (ed.): Johannes Camaterus: Introductio 1908.001.1.44.16.

in astronomiam.

W E S T E R I N K , L . G . (ed.): M i c h a e l Psellos: Poemata (poem 9.). W I R T H , G . - H A U R Y , J . (eds.): Procopii (1963).

Caesariensis

didactica

1-3.

Leipzig, Teubner,

maiora.

opera omnia.

író.

Stuttgart,

1992.

Leipzig, Teubner.

Z E V R O S , S. (ed.): Aetius Amidenus: latricorum Uber. Gynäkologie des Aetios. Leipzig, Fock, 1901. cap.57. ZURETI, C O . (ed.): Catalogus codicum astrologorum graecorum. (Codices Hispanienses). Brüssel, H . Lamartin,1932 . V o l . X I / 1 . , 39-41.

SUMMARY Professor Józsa - as a continuation o f his former article published in the previous issue o f our journal - in this prosopographical collection attempts to give a comprehensive overview on the Byzantine medical literature and authors, respectively. Byzantine medical authors are listed here in a possible chronological order, from the 4th up to the 15th century. A t every item we can find a short biography - in the case, it is known - the titles and contents of the main works, and at last a concise presentation o f the role the physician in question played in the history o f medicine. W h i l e evaluating the activity of the single medical writers, author actually affords a comprehensive history o f the Byzantine medical literature, emphasizing the fact, that the Byzantine medicine has played a much more essential role in the development o f the European medical thought, than it is generally supposed to have had. The chronological part of the article is supplemented by a selection from the veterinary literature o f the Empire, and by some other - non medical - historical or literary works, which included passages o f medical importance.