AZ ÓKORI KELET
2. lecke Egyiptom, a Nílus ajándéka
A Nílus, mint közlekedési útvonal Az afrikai Nílus a Föld leghosszabb folyója. Hossza 6685 km. Neve az ókori Egyiptomban Hápi volt. A kőkor óta alapvető szerepet töltött be az egyiptomi kultúrában. Éves áradását Hápi isten személyesítette meg, a termékenység és a megújhodás istene. A Nílus név a görög Nelioszból ered, ami folyóvölgyet jelent.
Tk.: 11/3. térképvázlat
A folyó könnyen járható vízi útja jó közlekedési lehetőséget is jelentett.
3. lecke Mezopotámia és a Közel-Keletet egyesítő birodalmak Utak építése és szerepe az Óperzsa Birodalomban A Perzsa Királyi Út egy ókori főútvonal volt, amit Nagy Dareiosz perzsa nagykirály építtetett az i. e. 5. században. Dareiosz azért építtette az utat, hogy lehetővé tegye a gyors kommunikációt Szuza és Szardeisz között a hatalmas birodalmon keresztül. A futárok hét nap alatt tudták megtenni a 2699 kilométeres távolságot. Az ókori görög történész, Hérodotosz ezt írta: "Nincs semmi a világon, ami gyorsabban haladna, mint a perzsa futárok." Az út gyalog 90 napig tartott. Az út építése nehézségekbe ütközött, mivel meg kellett küzdeni a kisázsiai hegyekkel, az asszíriai sivataggal, a babiloni mocsarakkal és a perzsa hegyekkel is. Ezt az utat használta Traianus római császár is majd 700 évvel később. Dareiosz idején még létezett a régi szuezi-csatorna is, amely egykor a mai csatorna helyén volt, és amelyen akkoriban a perzsa hajók haladtak át. A perzsa mérnökök zsenialitása nemcsak a csatorna megépítésében mutatkozott meg, hanem a Görög–perzsa háborúk idején megépült két pontonhídon is, amelyek a Helészpontoszon íveltek keresztül.
A „királyi út” Tk.: 20/17. térképvázlat
4. lecke Kultúra és a vallások az ókori Közel-Keleten „A tenger fuvarosai” A föníciaiak kiváló hajósok voltak. A hajókat, melyeket használtak, saját maguk készítették, nagy mesterségbeli tudásról adván számot. Ezek tették lehetővé a tengeri kereskedelem terén elért hatalmas fejlődésüket. Két fajta hajót építettek: egy könnyű, jól irányítható hajót négyzet alakú vitorlával és két sor evezővel, valamint egy nagyobbat és súlyosabbat, nagyobb rakományok számára. Ezeknek két négyzet alakú vitorlájuk volt, egy nagyobb középvitorla, mely állítható volt és egy kisebb, fix orrvitorla. Az állítható középvitorla tette lehetővé a különböző irányú szelek felhasználását. Általában nappal hajóztak, a part közelében, az éjszakát a homokos partokon felállított táborokban töltötték. Nagy evezős hajókat építettek, de ha a szél megfelelő volt, vitorlákat is használtak. Evezősöknek rabszolgákat használtak.
Föníciai hajó Amennyiben éjjel is hajózniuk kellett, úgy a kháldeusoktól tanult csillagászati ismereteikre támaszkodtak, a Sarkcsillag alapján tájékozódtak, melyet az ókorban Föníciai Csillagnak neveztek. A tájékozódás művészetében való jártasságuk, és hajóépítő mérnökeik mesterségbeli tudása lehetővé tette, hogy utazásaik során ne ismerjenek határokat. A görög történetíró, Hérodotosz szerint i. e.
595 körül Afrikát is körbehajózták II. Nékó fáraó megbízásából, ami egy valódi, minden előzmény nélküli hőstett volt, amit csaknem kétezer év után tudott az utókor megismételni. A föníciaiak eljutottak Indiába, a mai Nagy-Britanniába, egyes források szerint még Amerikába is eljuthattak, bár ezek a források történelmi szempontból kétségesek. Az azonban szinte bizonyos, hogy a Kanári-szigeteket, Madeirát és az Azori-szigeteket ők fedezték fel, és ezek a szigetek a partoktól távol vannak az Atlanti-óceánban. Sokan vannak, akik védelmükbe veszik az álláspontot, mely szerint a föníciaiak fedezték fel Amerikát, maga Kolumbusz Kristóf is teljesen meg volt győződve ennek lehetőségéről. Ennek a lehetősége annál is inkább fennáll, mivel a föníciaiak rendelkeztek hasonló kapacitású hajókkal, mint a XV. század végén a spanyolok. Azonban máig nem rendelkezünk kétséget kizáró bizonyítékkal Amerika föníciaiak által történt korai felfedezésére. A közvetítő kereskedelem nagy hasznot hozott. A kiinduló állomáson saját árut tettek hajóra, melyet egy meghatározott kikötőbe szállítottak, és ott más árura cseréltek, majd azt egy harmadik kikötőbe vitték, ahol megismétlődött a művelet, és ezt addig folytatták, míg végül vissza nem értek a kiinduló kikötőbe. A teljes utazás több évig is eltartott. A föníciaiak utazásai, felfedezései elsősorban tisztán kereskedelmi célúak voltak, luxuscikkekért cserébe alapanyagot hoztak haza, elsősorban fémet. Sok előzetes munka kellett egy kereskedelmi kapcsolat kialakításához. Általában a hajóval megközelítettek egy homokos partszakaszt és az evezősök ide hordták ki az árut. Ezután meggyújtottak egy jelzőfáklyát, és visszatértek a hajóra, majd várták a helyi lakosok válaszát. Ezek a föníciai áru mellé letették a homokba amit ők kínáltak cserébe, és kicsit eltávolodtak a parttól. A föníciaiak ismét partra szálltak, és megállapították, hogy árujukért cserébe megfelel e a helyiek által felkínált áru. Ha megfelelt, akkor magukhoz vették a helyiek áruját, és visszaszálltak a tengerre. Ha nem voltak megelégedve vele, akkor visszamentek a hajóra és ott várták, hogy a helyiek emeljék a cserébe kínált árumennyiséget. Ez addig folytatódott, míg a helyiek annyi árut nem kínáltak, amennyivel a föníciaiak már elégedettek voltak. Az árucsere ezen helyein a föníciaiak idővel kereskedelmi telepeket hoztak létre. Arábiában főleg fűszereket, mirhát, aranyat és egzotikus drágaköveket tettek hajóra, Asszíriában porcelánt, elefántcsontból készült tárgyakat Kínából származó selyemvásznat és pamutszövetetszereztek be, míg Indiából különleges fűszereket hoztak. A Fekete-tenger vidékéről és az Ibériai-félszigetről lovakat hoztak, az Égeitenger vidékéről pedig márványt, mellyel kielégítették az ismert világ összes hatalmasságának és királyának szeszélyeit, akik ebből építették palotáikat. Egyiptomból lenvásznat vittek, valamint nagy mennyiségű gabonát, mint századokkal később a rómaiak, akiknek Egyiptom volt birodalmi gabonaraktáruk. A föníciaiak akkora tengeri hatalmat értek el, hogy szinte monopolizálták a tengeri útvonalakat az összes ismert tengeren, ami felébresztette riválisaik irigységét. Kivételes helyzetük megőrzése miatt kereskedelmi, ipari, navigációs és hajóépítési ismereteiket olyannyira őrizték, hogy ha titkaik megőrzése azt kívánta, akkor elsüllyesztették hajójukat és elhagyták gyárukat. Emellett az ókor nagy rémhírterjesztői is voltak, akik riválisaik elijesztése végett történeteket gyártottak tengeri szörnyekről, katasztrófákról, hajótörésekről, s ezek még a középkorban is félelmet keltettek. Bár a föníciaiak elsősorban hajós népként váltak ismertté, szárazföldi kereskedelmet is folytattak, tevekaravánok segítségével. Ezek a végtelen hosszúságú tevekaravánok, drága és keresett árucikkeket szállítottak a föníciai városok és a keleti nagy városok között, valamint Afrika nagy homoksivatagján keresztül Karthágó és a sivatagi oázisok között.
Föníciai és görög kolóniák a Mediterránumban Kr. e. 350 körül
Föníciai kereskedelmi útvonalak Tk.: 24/14 térképvázlat Tk.: 22/6 kép
5. lecke Dél- és Kelet-Ázsia birodalmai A Selyemút A Selyemút elnevezés kereskedelmi útvonalak olyan történelmi hálózatára használatos, amely Kelet, Dél- és Nyugat-Ázsiát, a Mediterrán térségen keresztül Európával és Észak-Afrikával kötötte össze.
Selyemút A szárazföldi selyemúton karavánok közlekedtek, mert így az ellenséges törzsekkel, rablókkal szemben jobban meg tudták magukat védeni, továbbá így egyetlen utazás során több árut szállíthattak. A Selyemúton nem csak selymet és számos egyéb fontos terméket szállítottak évezredeken keresztül, hanem kulturális és technológiai összeköttetést is biztosított a kontinensek között. Kereskedők, zarándokok, szerzetesek, katonák, nomádok és városlakók járták Kínától kezdve a Földközitengerig. A több, mint 8000 kilométer hosszú útvonal lehetővé tette, hogy olyan luxuscikkek is eljussanak a világ egyik pontjáról a másikig, mint a selyem, a szatén, a pézsma, a rubin, a gyémánt, az igazgyöngy vagy a rebarbara. Habár a Selyemút több ezer kilométeren ívelt át, kevés kereskedő járta az egész útvonalat. Jellemzőbb volt, hogy az árucikkek számos közvetítőn keresztül utaztak és a tényleges kereskedelem az útvonal fontos oázisvárosainak nyüzsgő piacain bonyolódott.
Selyem
Selyemhernyó gubói A hernyóselyem, a selyemhernyó mirigyváladékából keletkezett finom, fényes, rugalmas szál, egyike a textiliparban felhasznált állati eredetű szálas anyagoknak. Szövésre való alkalmasságát a kínaiak ismerték fel már időszámításunk előtt 3000 évvel. 2007-ben találtak egy Csianghszi tartományban folyó ásatásnál egy régi sírban olyan színes selyemszövet-darabot, amelynek korát 2500 évesre teszik.[1] Feldolgozásának titkát 25 évszázadon át megőrizték. Igen fontos kereskedelmi cikk volt, amelyet a híres selyemúton (ami valójában több ágon is haladt Ázsián és Európán át) szállították egészen Rómáig. Ma is Kína a legnagyobb selyemtermelő ország: a világ összes hernyóselyemtermelése ma közel 100 ezer tonna, ennek mintegy 72%-a Kínából származik.
Tk.: 29/14, 31/21 térképvázlat
Összefoglalás Az ókori Kelet államai
