68
AZ ÓBUDA-VISEGRÁDI KORONAURADALOM 18. SZÁZAD VÉGI ERDÖRENOTARTÁSA
Dr. Magyar Eszter Az óbuda-visegrádi koronauradalom első erdőrendtartása az erdőmesternek szó ló instrukciókkal együtt 1783-ban készült e l Pozsonyban a magyar k ir á ly i ka marában.17 A rendtartás alapján f e l á l l í t o t t erdőhivatal azonban csak két éves szervezőmunka után, 1785-ben kezdte e l működését Visegrádon, ekkor fog la lt a
e l h iv a ta lá t az uradalom első kinevezett erdőmestere is .
tás egyes rendelkezéseinek
A rendtar
az ismertetése e lő tt néhány szót k e ll szólni az
instrukció keletkezésének a körülményeiről és
magáról az uradalomról, ahová
a rendtartást szánták. A visegrádi koronauradalmat 1755-ben v á lto tta vissza a kamara gróf Starhembergtől, míg az óbudai uradalom egészen 1765-ig a Zichy család birtokában v o lt. A főváros környéki uradalmak k in c s tá ri kézbe összpontosítása m egfelelt a kamara á lt a l már régóta hangoztatott koncepciónak, t i . a Rákóczi-szabadságharc eseményein okulva főváros és az o tt székelő kormányhivatalok és a kato naság ellátásának a könnyítése érdekében a főváros közvetlen körzetében k in cs t á r i uradalmak gyűrűjét igyekeztek k ia la k íta n i. A földművelés fo ly ta tá sá ra a l kalmas óbudai uradalom valóban e llá th a tta a fővárost mezőgazdasági termékekkel, a visegrádi uradalom pedig term észetföldrajzi adottságai m iatt a hasonló j e lentőséget képviselő fa e llá tá s t szolgálhatta. A kamarai tis z tv is e lő k már ko rábban felism erték a főváros közeli visegrádi erdők jelentőségét. 1688-ban közvetlenül az ország visszafoglalása után egy bizottság s z á llt k i az ország megmaradt javainak a hasznosítási lehetőségeit felmérendő Visegrádra is , és m egállapította, hogy bár a te rü le t mezőgazdasági termelésre alkalm atlan, a tölgy iekben bővelkedő, Dunához közel fekvő erdők fá ja könnyen, a kor egyet len gazdaságos s z á llít á s i eszközén, víziuton Budára s z á llíth a tó . A visegrádi koronauradalom erdőgazdasági jelentőségét fokozta, hogy abban az időben a Bör zsöny nagy része is hozzá ta rto z o tt, vagyis Nagy- és Kismaros, Zebegény és Kóspallag falvak. Ez az uradalmi beosztás még középkori eredetű és t ú lé lt e a török hódoltságot is . A Duna jobbpartján csak az erdészeti szempontból je le n téktelen Kisoroszi tarto zo tt az uradalomhoz Visegrádon k iv ü l. Az óbudai uradalom fa lv a i a következők voltak: Budaörs, Budakeszi, Perbál,Zsámbék, Tök, P ilissz á n tó , Dunabogdány, az erdészeti értéket nem képviselő * Elhangzott az 1988. november 17-i szakosztály—ülésen.
69
T ó tfa lu /Tahi p u sz tá v a l e g y ü tt/ , Szig etm o n osto r, Békásmegyer. Óbuda és Szent endre mezővárosok h a tá ru k k a l, íg y e r d e ik k e l i s maguk re n d e lk e z te k .
Az óbuda-visegrádi koronauradalomban már 1785 e lő tt nagy jelentősége v o lt az erdőgazdaságnak, különösen a visegrádi részben, ahol ebből é lt a jobbágyság nagy része és az uradalmi jövedelmek zömét is az erdőgazdaságból b e fo lyt öszszegek tették k i. P l. Magából a visegrádi erdőkből évente 1000 öl bükkfát, tű z ifá t s z á llíto tta k a Dunán Budára és adták o tt e l. A viseg rádi uradalomban külön kamarai tis z tv is e lő foglalkozott a fakereskedelem leb o n yo lításával és valószínűleg a favágatást is ir á n y íto tta . Az 1783-as in stru k ció tanúsága sze r in t - amely fe ls o ro lja az eddigi erdészeti alkalmazottakat is - erdészt ko rábban nem alkalmaztak, Visegrádon és Nagymaroson két-két, Kóspallagon és Zebegényben egy-egy erdőőr védte az erdőket. A koronauradalom óbudai felén már dolgozott két vadász, Budaörsön és Pilissz án tó n és mint ism ert, a 18. századi uradalmakban a vadász elsősorban erdészeti teendőket lá t o t t e l. Két-két erdőőrt tarto ttak Zsámbékon, Perbálon, Dunabogdányban és Tótfalun, egy-egyet Bu daörsön, Pilisszán tó n , Budakeszin, Szigetmonostoron és Tökölön. Kamarai faraktár lé te s ü lt az uradalomban több helyen a Dunaparton, így Duna bogdányban is és Visegrádon a Lepence pataknál, ahol a fá t behajózták. A 18. század második felében az egész Habsburg birodalomban előtérbe k e rü lt az erdők megóvásának, az erdőgazdálkodásnak az ügye. 1767-ben e lren d elték , hogy a k in cstá ri erdőket mérjék f e l , készítsenek róluk térképet és vezessék be bennük a szabályozott vágásfordulós erdőhasználatot. Mária Terézia 1769ben adta k i erdőrendtartását, amely g yako rlati útmutatást tartalm azott szin tén a szabályozott erdőhasználat kérdéseiben, szorgalmazta a vágásfordulós erdőhasználat bevezetését. A rendeletet 1770-ben megküldték a törvényhatósá goknak és a megyéknek is , az erdőrendtartás bevezetése azonban még a k in cstá r i birtokokon is évtizedekig elhúzódott. Az óbuda-visegrádi koronauradalom tis z tis z é k i ülésén csak 1773-ban mondták k i azt, hogy mivel a visegrádi uradalom legfőbb gazdasági e re je az erdőkben, va gyis a fakereskedelemben van, az erdők használatát rendezni k e l l . 37 Mintának a hradek-likavai kamarauradalom erdőkezelését szándékozták te k in te n i - amely számára már 1769-ben kidolgoztak egy részletes erdőkezelési u ta s ítá s t, annyi ra, hogy alkalmas személyt, erdészt is innen kivánt a kamara Visegrádra ho-
70
zatni, aki majd az erdőket vágásokra o sztja, a fakészleteket felm éri, az er dőgazdálkodást megtervezi.47 Az erdőrendezésre szükség is v o lt a
visegrádi
uradalomban, mivel az akkor folyó urbérrendezési, felm érési munkák során k i d erü lt, hogy a községek közelében fekvő erdőket túlhasználták, míg a távolabbiakat nem hasznosítják kellően. Ugyanez történt a hegyekben is , az a la csonyabban, a hegyek lábánál fekvő erdőkben szinte csak lerom lott bozótost ta lá lta k erdők h e ly e tt, mig a hegycsúcsok erdei é rin te tle n ü l maradtak. A fa kitermelés e lő ir t időpontját sem ta rto ttá k be, nem végeztek a favágással a t é l i hónapokban még a fanedvek megindulása e lő tt . Emiatt az uradalom vezető j é t , a visegrádi t is z tt a r tó t meg is rótták. Az erdőrendezés elkezdéséig az erdőket ideiglenesen 40 fordulóra oszották, vagyis rövid tenyészidejíí, sarjcrdő üzemmódot alkalmaztak a tüzifaterm elés érdekében. A megnyugtató megoldásra még 10 évet k e lle t t vá rn i. I I .
József trónralépése
után felgyorsultak az események, az uralkodó a közigazgatás
megreformálása
m ellett a k in c s tá ri birtokok kezelését is új alapokra kivánta helyezni. Terv be vette a k in cstá ri birtokok egy részének bérbeadását, a bérbeadandó uradal mak közé tartozo tt volna az óbuda-visegrádi és a diósgyőri koronauradalom is . II.
József az 1782-1706-ban sze k u la rizá lt egyházi szerzetesrendi birtokoknál
is úgy Ít é lt e meg, hogy a közvetlen kamarai kezelés h e ly e tt jövedelmezőbb lesz a b é rle ti forma. Az óbuda-visegrádi koronauradalom 17^-as erdőrendtartása még a tervezett b é r le ti
körülményeket vette figyelembe, egy bérbeadott b i r
tok szómára készült. Az erdők jövedelmét és az erdők használatát ugyanakkor a haszonbérlő nem kapta meg, a b é rle t nem te rje d t k i az erdőkre. Ugyanezt az e lve t alkalmazták a valóban bérbe adott k in c s tá ri birtokoknál is , mutatva azt, hogy az uralkodó tisztában van az erdők jelentőségével. Más kérdés az, hogy az óbuda-visegrádi koronauradalmat valójában soha nem adták bérbe. Az erdőrendtartás kibocsátásához és a visegrádi erdőhivatal fe lá llítá s á h o z az adta meg a végső lökést, hogy a közigazgatási reform következtébbn a magyar közpon t i kormányszékeket /Helytartótanács, a hozzá c s a to lt Magyar K ir á ly i Kamarával/ Pozsonyból Budára helyezték á t,é s többek között a h iv a t a li helységek firtásét a visegrádi koronauradalomból s z á llít o t t fa s z o lg á lta tta . Innen akarták fe dezni a budai vár adminisztrációjának e llá tá s á t is , ugyanakkor az uradalom mal, mint közeli épületfa beszerzési fo rrá ssa l is számoltak a főváros é p ít kezéseinél. Ekkor lé te s íte tté k Budán a k la rissz a apácák allodiumán /telkén/ a Duna partján az első kamarai fa le ra k a to t, és úgy tervezték, hogy a fe le s leges tű z ifá t, amely a kormányhivatalok, a s ó h iv a ta l, az invalidusház, a
71
klarissza apácák és egyéb kamarai kötelezettség k ieleg ^ itése után fennmarad, é rté k e sítik . Az instrukció ugyan címében kimondja, hogy közösen készült mind az óbudavisegrádi, mind a diósgyőri bérbeadandó k in c s tá ri uradalmak számára, de a to vábbiakban csak annyi a közös bennük, hogy az erdészet mindkét uradalomban független az uradalom esetleges bérlőjének gazdasági ir á n y ítá s á tó l. Nem t a r tozik tehát a h e ly i tisz tta rtó sá g a lá , hanem az erdészeti érdekek szabadabb érvényesülése céljáb ó l az erdészetet irá n y ító erdőhivatal kamarai fennható ság a la tt marad, a k ij e l ö l t k e rü le ti kamarai adminisztárcióknak ta rto z ik szakmai és anyagi elszámolással, és az erdőhivatal személyzete is közvetle nül a kamarától kapja a fiz e té s é t. I I . József közigazgatási reformja a korábbi vármegyerendszer h e ly e tt az o r szágot 10 kerületre osztotta, ezek közül a diósgyőri k in c s tá ri uradalom e r dőhivatala a kassai, az óbuda-visegrádi pedig a zombori /vagy temesvári/ ke r ü le t i adminisztrációhoz k e rü lt. Az még további kutatásokat ig én yel, hogy a visegrádi erdészetet miért éppen a zombori kerülethez csa to ltá k , hiszen sem fö ld ra jz ila g nincs köztük összefüggés, sem az erdők je lle g é t te k in tve , hiszen az it t e n i bácsi erdők síkvidékiek vo ltak. A továbbiakban az instrukcióban már semmi utalás nincs a diósgyőri uradalomra
az egyes rendelkezések a viseg rá
di uradalom konkrét körülményeihez igazodnak. A visegrádi instrukció közvetlen fo rrá sa i többek között a hradek-likavai és a bácsi kamarai erdők számára k é s z íte tt erdőrendtartások és természetesen Má ria Terézia 1769-ben országos igénnyel kiad ott rendtartása leh ettek . A bácsi erdőrendtartást még nem ismerem, de azt is valószinűleg I I .
József idejében a
hivatalnokcsászár gondolkodásmódjának megfelelően, a gondos adm inisztráció szellemében készítették. A visegrádi erdőrendtartáshoz követendő mintául csa tolták ugyanis a bácsi erdőhivatal erdőkezelési, erdőművelési jegyzőkönyveit, amely szerint minden vágásról néhány évig feljegyzéseket k e lle t t k é sz íte n i, a kiterm elt fa mennyiségén és nemén k iv ü l f e l k e lle t t tüntetn i a mesterséges fe lú jítá s menetét is , vagyis azt, hogy melyik évben, milyen maggal vetették be az adott vágást, az ú ju la t hogyan k e lt k i és milyen pótlásokat, vagy egyéb munkákat k e lle t t még a vágásban végezni. A visegrádi erdőmester fizetésének a megállapításakor pedig /amely a korabeli szokásoknak megfelelően még ily e n szinten is egyaránt á l l t készpénzből és természetbeni ju tta tá sb ó l/ - a bácsi
72
erdőmester illetm ényét vették figyelembe. Mária Terézia erdőrendtartásának a rendelkezései közismertek és elfogadot tak voltak már a kamarai főhivatalnokok körében, a közvéleményt igyekeztek elsősorban meggyőzni a vágásfordulós erdőgazdálkodás hasznosságáról. A v i segrádi erdőrendtartás az erdők vágásokra való osztásának mibenlétével már nem is foglalkozik, ism ételgetni szükségtelennek t a r t ja ezeket, az 1769-es k irá ly n ő i rendeletre csak akkor hivatkozik, mikor nyomatékosan f e lh ív ja a figyelmet arra, hogy a kecskéket a kamarai erdőkből végképp k i k e ll t i l t a n i . A hradeki rendtartás már konkrétabb, egy adott uradalom számára készült, mé gis annak hangsúlyozása kapcsán, hogy a vágásfordulós erdőgazdálkodásnak csak a magról történő mesterséges f e lú jít á s s a l együtt van értelme, ré sz le te sen és általánosságban is ism erteti azt, hogy hogyan történjen a helyes mag vetés, mely famagvakat, mikor és hogyan k e ll gyűjteni és hogyan k e ll tá r o ln i. A visegrádi erdőrendtartás már ezeket az ismereteket is adottnak veszi, annál is inkább, mivel a leendő erdőmester éveken keresztül Hradeken v o lt gyakorló erdész. A visegrádi erdők fe lú jítá s á n á l mindössze annyit jegyez meg a rend ta rtá s , hogy mivel a visegrádi uradalomban bőven van bükk és gyertyán, v a la mint éger,
de kevés a tölgy és a fenyőféle, az
erdőmester a szükséges vető
magot Hradekről kérje meg. A rendatartás sze rin t egy vágás akkor van befejez ve, amikor az épület és tű z ifá t kihordták b elő le, a k i t i s z t í t o t t te rü le te t bevetették famaggal és körülárkolták, azért, hogy a le g e lte té s i tila lm a t be lehessen ta rta n i. Az ö lfá t a vágások szélén rakták f e l ölekbe, így az ölek még az erdőn kiszáradnak, térfogatuk csökken, a csökkenés mértékét is nagyjá ból egyenlően á lla p ít ja mega hradeki és a visegrádi rendtartás. Az eladásra vágott tű z ifa ölekbe rakásának módja az, hogy milyen vastag fák ból milyen szélességűre és hosszúságúra
k e ll fe lra k n i az ö leket, valósziníf-
leg ebben az időben a la k u lt k i, i ll e t v e egységesedett a kamarai gyakorlatban, mert ezeket a kérdéseket mind a hradeki, mind az óbuda-visegrádi erdőrendtar tás részletesen tá rg y a lja . Valamennyi rendtartás /viseg rád i, hradeki, Mária Teréziáé/ foglalkozik a fakiterm elés megfelelő id e jé v e l. Erre a munkára a legkevesebb időt az óbuda-visegrádi rendtartás engedélyezi, mely sz e rin t a favágásnak október vége és december vége között le k e ll z a jla n ia . Hradeken, ahol más az ég hajlat, hosszabb a t é l, a fandevek korábban lehúzódnak a gyö kérzetbe, már szeptember végén megkezdődhet a favágatás és még januárban is folyhatnak a munkák. Mária Terézia rendtartása általánosságban csak annyit
73 mond k i, hogy még tavasz e lő tt a fanedvek keringésének a beindulása e lő tt be k e ll fejezni a munkát. Ez a felfogás te rje d t e l széles körben az országi an Nagyváthy munkáján k e re sz tü l.'’7 A magyar birtokos osztály robotmunkaerőn alapuló gazdálkodási módját ismerve csak a kamarai erdőgazdálkodásban te rje d t e l az a gyakorlat, hogy a munka mi nőségének érdekében nem robotos jobbágyokkal, hanem pénzes munkásokkal vágat ták ki a fá t. A visegrádi koronauradalom tisztiszékén erre már 1773-ban hatá rozat született és az erdő kimélése érdekében mind a fák kivágását, mind a vágásokból történő kihordásukat napszámosok végezték. Hradeken is csak nap számosmunkával számolták az erdőgazdasági munkáknál, a visegrádi koronaurada lom rendtartása pedig csak
arra ta rto tta alkalmasnak a kamarai jobbágyok
robotját, hogy a fá t az erdőről a Ouna-parti faraktárakba s z á llíts á k , v a la mint az erdészek felügyelete m ellett a vágások helyét famagvakkal bevessék. A kamarai erdőhivatalok megengedhették maguknak a "pénzes" munkások félfogadá sát, hiszen kiadásaikra a kamarai adminisztráció költségvetésében fedezettel rendelkeztek. Mindkét uradalom rendtartása k ité r ugyanakkor a rra , hogy az e r dészeti munkákat, a favágáson k ív ü l az árkolást stb. ősszel csin á lta ssá k , amikor vége van a mezőgazdasági munkák szezonjának és olcsóbb a napszám. Mindhárom rendtartás szorgalmazza, hogy a fatörzseket közvetlenül a t a la j fe le t t vágják e l - bár ez az igény nem csak a 18. század végén merül f e l , hanem már a 16. században a bányavárosi erdőkezelésben is . Hasonlóan lépnek f e l a kamarai rendtartások annak az érdekében i s , hogy a fákat ne fe js z é ve l vágják k i, hanem fűrészeljék e l /valószínűleg íg y le h e te tt azt megoldani, hogy a fákat a tövüknél vágják k i/ . Sőt az óbuda-visegrádi rendtartás már arra is üg y e l, hogy az ö lfá t ne fejszével darabolják f e l , hanem fű ré s z e ljé k . A magyar nemesi birtokokon ebben az időben kevés k iv é t e lt ő l e lte k in tv e a fakiterm elés még robotosokkal tö rtén ik , akikkel szemben ily e n minőségi követelésekkel nem leh etett fe llé p n i, többek között ily e n tényezők mutatták a kamarai erdőgaz dálkodás fölényét a korabeli nemesivel szemben.
A Tagányi á lt a l is ism ertetett 1769-ben kiadott erdőrendtartás a mintagazdasagnak számító hradek-likavai kamarauradalom számára nem le h e te tt az egyet len, ezt még több részutasítás követhette. A visegrádi rendtartás ugyanis k i mondja, hogy fá t engedély nélkül az erdőből k iv in n i nem le h e t, és hogy a rendeletnek érvényt szerezzenek, valamennyi engedéllyel k i v i t t fá t az erdő
74
h iv a ta l bélyegével je lö lje n e k meg, a je lö le t le n fá t kobozzák e l, mivel az csak ille g á lis a n kerülhetett k i az erdőből. A fák megjelölésével kapcsolat bán pedig a hradeki uradalomban alkalmazott módszer szerin t járjanak e l. Ezt az ujabb hradeki u ta s ítá s t még nem találtam meg, de ily e n fam eg jelo lesro l, bélyegzésről maradt fenn adat a tih an yi aptáság uradalmából a 19. század e le jén. A tih anyi bencés apátság ja v a it I I . József u tasítására szinten elkoboz ták 1786-ban, a javak a va llá sa la p tulajdonába és kamarai kezelésbe kerültek. Végbement bennük az erdőgazdálkodás modernizálása, az erdőket más kamarai birtokhoz hasonlóan felmérték^és k ia la k íto ttá k a vágásfordulós erdőművelési rendszert. Az erdőből k ik erü lő d ák je lö lé s é re , bélyegzésére is a valószínűleg a kamaránál másutt is általánosan e lte r je d t módszert használták.
A fa tövé
nél a héjat tenyérnyi helyen levágták és a bélyegző b a ltá v a l az uradalom / je len esetben a bérlő/ c é lja ir a vágott, valamint a jobbágyoknak engedélyezett fára egyszer ütötték rá a je le t , az eladásra szánt fára kétszer, míg az e r dei kártevők á lt a l kivágott fákra háromszor. Az óbuda-visegrádi uradalom erdőrendtartása a hasonlóságok e lle n é re azonban alapvetően különbözött e lő d e itő l. A hradeki uradalmi rendtartás, de különösen Mária Terézia rendtartása részletesen tartalm aztak, és e lte rje s z te n i igyekez tek erdészeti ismereteket, a visegrádi rendtartásból ezek részletezése már hiányzik. A visegrádi erdőrendtartás viszont nagy gondot fo r d ít a f e l á l l í t a n dó erdőhivatal fe lé p íté sé re , működésére és ü g y v ite li szabályzatára. A rend ta rtás 40 pontja közül 13 a fen tiek kel, valamint az adm inisztráció problémá iv a l foglalkozik, és mivel ebben az esetben a közgondolkodásban még nem olyan e lte rje d t uj szem léletről van szó, az olvasónak úgy tűnik néha, hogy nagyobb körültekintéssel, mint magukkal a g yakorlati erdészeti feladatokkal. Nem mel lékes körülmény, hogy a rendtartás 1783-ban s z ü le te tt, abban az időszakban, amikor I I . József közigazgatási reformját kidolgozta és bevezetni igyekezett. A h iv a ta l ügyintézésében a korábbi 18. századi magyar birtokig azg atási gya korlathoz viszonyítva nagyobb szerepet kap az adm inisztráció. Az erdőmester u ta s ítá s a it közvetlenül az ille té k e s t e r ü le t i adm inisztrációtól kapja, termé szetesen írásban, majd mint a h iv a ta l egyszemélyi vezetője az utasításoknak megfelelően a feladatokat írásban osztja k i aláre n d e ltje in e k . /A magyar nagy birtokokon még a 19. század végén is beérték a szóbeli e lig a z ítá s s a l./ Koráb ban csak az erdőgazdaság egészének b e v é te le it és k iad ásait vezették, az óbu da-visegrádi erdőrendtartás már e lő ír ja , hogy az erdőben minden kivágott épü le t fá r ó l, e lk é s z íte tt öl tű z ifá ró l, rőzsekötegről gondos fe lje g yz é st k e ll ké-
75
s z ít e n i, ezeket bevételezni k e l l , és a kiadás rovatban f e l k e ll tü n tetn i az erdőből való kikerüléseik körülményeit. /Az erdészeti számadásoknak ez a formája maradt érvényben a 19. században i s . / A fa le ra k a t ugyanakkor másik számadást vezet. A számadásokat minden pagonyerdész írásban vezeti erdőkerü le té rő l és az összesítést havonta írásban leadja az erdőmesternek az erdei károkról és b ite s e te k rő l, zálogolásokról k é s z íte tt külön jegyzőkönyvvel együtt. Az erdőmester ezek alapján k é s z íti e l az egész e rő h iva ta l ö ssz e s íte tt számadásait és mindezekről írásban je le n té s t tesz a k e rü le ti adm inisztráció nak, ahol egyébként negyedévenként személyesen is köteles megjelenni és mun kájáról beszámolni. II.
József sa já t maga megszállottként dolgozott egész életében és a h iv a t a li
munkájában nem ismert szünnapot, ezért hasonlóan sokat k ö ve te lt az állam i alkalmazásban lévő közhivatalnokoktól is . Az óbuda-visegrádi koronauradalom erdőgazdaságának bőséges adm inisztrációval is megterhelt munkáját végül is az uj szervezeti f e lá llá s 21 h e lye tt 19 fő vel kivánta elvé g e z te tn i. A két uradalom összevont erdőhivatalát egy erdőmester vezette, aki s a já t fiz e té s é ből tarth ato tt írnokot, az irnok azonban magánalkalmazottja, cseléd je v o lt. Egy erdész működött Nagymaroson, ismét egy Kóspallagon és Zebegényben együtt, egy Zsámbékon, Tökön és Perbálban, végül egy vezette a dunabogdányi és szán tó i erdőkerületet. A visegrádi erdőkerületben az erdőmesteren k iv ü l erdész nem v o lt, csak két erdőőr. A fentiek sze rin t az óbuda-visegrádi koronaura dalmat hat pagonyra osztották. A hat pagonyban az erdészeken k iv ü l még 13 erdőőr is dolgozott.
Az erdőmesternek évente négyszer meg k e lle t t tekin ten ie
a feldolgozás a la t t
lévő vágásokat a munka valamennyi stádiumában, valamint legalább évente egy szer e llen ő riz n i az erdőhatárokat. Az ő dolga v o lt a vágások k ije lö lé s é n és a munkafolyamatok térképre való felvezetésén k iv ü l az egyes vágásokból nyer hető famennyiség megbecsülése és valamennyi felmerülő kihágási és egyéb ügy ben egyszemélyben döntött. Munkáját azonban a kamara nemcsak az óbudá-visegrádi uradalomban vette igénybe, hanem mint ez a Helytartótanács iratanyagá ból kid erül, a szomszédos maróti uradalomban is . A p ilis m a ró ti uradalom a névadó községből, P ilis s z e n tlé le k b ő l, Pilissz en tkeresz tb ő l és P ilis s z e n tlá s z lóból á l l t , és a p esti pálos rend birtoka v o lt 1786-ig, amikor is a birtqkokat szekularizálták, az uradalom a v a llá s , majd tanulmányi alap birtokába és szintén kamarai kezelésbe k e rü lt. Kis uradalomban külön erdőmestert nem v o lt
76
érdemes ta rta n i, az erdőkkel kapcsolatos szakmai ügyekben a maróti t is z t ta rtó t a kamara a visegrádi erdőmesterhez ir á n y íto tta . Ráadásul I I . József megszüntette az állam i kö zhivatalt viselő k szabadságát, a rendtartás szerint fe le tte s e i tudta nélkül a visegrádi erdőmester sem hagyhatta e l h iv a ta lá t egyetlen napra sem, hogy magánügyeit intézze, enge d é lly e l is csak rövid időre. Ezzel szemben az alkalmazottak magas fiz e té s t kaptak, p l. az uradalomban az erdőőrök illetm énye is a kétszeresére emelke d ett. A rendtartás meg is indokolja ezt az intézkedést, e l akarják k e rü ln i, hogy az erdészeti alkalmazottak megfelelő életkörülmények hiányában vissza éléseket legyenek kénytelenek elkövetni. Az erdészeti alkalm azottaktól p é l dás életmódot és fegyelmet kívántak meg, nem járhattak a jobbágyokkal közös szórakozásokra, különösen nem kocsmákba, nehogy ita lo z á s közben könnyelmű Ígéreteket tegyenek és megzsarolva visszaélésekre kényszerüljenek. Az erdőmester fe le lő s v o lt az erdészeti h iv a ta l személyzetének m agaviseletéért és a rendtartás a legkisebb szabálytalanság esetén is elbocsátással fenyege te tt.
Az uradalom erdőrendtartását az erdőmester minden félévben köteles
v o lt hangosan fe lo lva sn i az egész személyzet e lő t t . Végül néhány szót szeretnék szólni a rró l a személyről
aki ezt a megtiszte
lő , de igen felelő sé g g te lje s megbízatást kapta, az első visegrádi erdőmes te rr ő l. Malarcsik Józsefnek hívták, a visegrádi anyakönyvek^7 tanúsága sze r in t már 32 éves özvegyember v o lt, amikor Visegrádra k e rü lt. Egy 32 éves em ber abban az időben már nem számított fia ta ln a k . Első felesége Mattyasovszky lány v o lt, Visegrádon ismét megnősült 1791-ben, felesége Stermanszky Anna, a maróti tisz ttartó n a k , Mészáros Istvánnak a sógornője. Ez is azt mutatja, hogy Malarcsik József a magánéletében is bele tudott ille sz k e d n i új környe zetébe. Arra még nem találtam adatokat, hogy is k o lá it hol és mikor végezte, a kinevezése k ö rü li iratválto zásb ó l k id e rü l, hogy korábban nyolc évet t ö l tö tt a hradek-likavai uradalomban, ahol utolsó beosztása erd ő tisz t v o lt. Va lószínűleg is k o lá i után azonnal ide k e rü lt, és az erdészeti gyakorlatot is i t t szerezte meg. Főnöke.Girsik János a hradek-likavai k in c s tá ri erdőurada lom prefektusa dicsérő szavakkal ajánlotta személyét az udvari kamara t is z t viselőinek figyelmébe az á llá s elnyerése érdekében. Kinevezésében azonban nem annyira a hradeki a já n ló le vé l döntött, hanem az, hogy M alarcsik kamaratii’yt.— dalomban v o lt alkalmazásban és így nemcsak az erdészeti szakértelmet vár hatták e l tő le leendő fe le tt e s e i, hanem a kamarai h iv a t a li szolgálatban va-*
77
ló jártasságot is . Fontos v o lt a Hradeken t ö lt ö t t nyolc év annyiban i s , hogy a feltételezések szerint szakértelme, tudása garantáltan nem csak e l m életi, hanem gyakorlati ismereteken, tapasztalatokon nyugodott. A tisz tsé g elnyerésére nem 6 v o lt az egyetlen pályázó, egyik r i v á l i s á t Gerabek Ján o st, aki szintén rendelkezett erdész szakvizsgával, azért u ta s íto ttá k e l, mert szakmai gyakorlatát magánuradalomban szerezte és beosztása sz e rin t csak vadász v o lt.
8/
Különös módon nem tudtak a rró l a kamarai hivatalnokok, vagy nem.
vették figyelembe, hogy a magánbirtokokon még a nagy uradalmakban is az e r dőgazdálkodást vezető t is z t elnevezése nem erdőmester, hanem fővadász v o lt a 18. század második felében. IRODALOMJEGYZÉK 1./ Magyar Országos Levéltár (OL) A magyar kamara levéltára
E 58 1783. 1881.
sz.
2./ tfo. 1785., 1565., 1587. sz. 3./ E 58 20. kötet. T isztisz éki jegyzőkönyvek 1774. 4./ TAGÁNYI K .: Magyar Erdészeti O klevéltár (B p ., 1096.) 11.100. 5./ NAGYVÁTHY J . : Magyar practicus termesztő 6./ OL. Helytartótanácsi
Pest, 1821.
le v é ltá r C 79. Egyházi javak ügyosztálya 1787. 7 .,
1788. 1034. 7./ Visegrád rk. anyakönyvei OL Film tár A 407-409. 8./ 0L. E 58. 1784. 1799. sz.
