Az önszabályozó tanulás megalapozása Nahalka István ny. egyetemi docens
[email protected]
A tanulásról I. Hagyományosan a tanulást ismeretek és képességek elsajátításaként, átvételeként értelmezzük
A tanulásról II. A ma egyre inkább terjedő felfogás szerint a tanulás aktív tudáskonstruálást jelent, személyes, egyedi folyamat.
Jellegzetességek
Döntő tényező az előzetes tudás. Az előzetes tudás sajátos, az egyénre jellemző. A folyamat nem pusztán cselekvéses aktivitást igényel, hanem értelmi erőfeszítést. A végeredmény is sajátos, egyéni. Nem elsősorban a módszerek, a stratégiák és a tanulási stílus a meghatározók, hanem a tanulásról alkotott felfogás (a tanulás személyes értelmezése).
Ezeket kell kibontani részletesen!
Az előzetes tudás meghatározó szerepe
Szembenállása a tapasztalatok elsődlegességét és mindent meghatározó szerepét hirdető felfogással. Az előzetes tudás formálódik a tanulás folyamatában. Az előzetes tudás mintegy keretet ad a tanulás számára. A folyamat alapvetően deduktív. Ha az előzetes tudás és a tanulnivaló ellentmondásban állnak egymással (ez sokszor bekövetkezik), akkor fogalmi váltásra van szükség.
Mint látható, az előzetes tudás fontosságát valló tanulásfelfogás keretei között az önálló tanulás szinte természetes elvárás.
Az előzetes tudás sajátos, az egyénre jellemző
Rendkívül különböző „tudásállapotok” jönnek létre a tanulókban. Az előzetes tudás mindig elméletekbe rendezett, de ennek akár több változata is élhet bennünk.
A folyamat nem pusztán cselekvéses aktivitást igényel A cselekvés pedagógiájában kisebb szerepet kap a belső aktivitás. Fontos a tárgyi cselekvés, azonban a tudáskonstrukciós folyamatok belsők, értelmi szinten zajlanak. A tanulás nem pusztán befogadás, hanem értelmezés, „megbirkózás”, egyeztetés, átalakítás. Minden tanulással kapcsolatos folyamat is személyes. Még ha nem beszélünk önálló tanulásról (nagyon alacsony szintű a tanuló autonómiája), valójában a tanulás folyamat lényege akkor is egyéni, a tanulás akkor is önszabályozott.
A végeredmény is sajátos, egyéni
Jól meg kell értenünk a „hibás” eredményhez vezető tanulást. A tanulási eredmény – láttuk – alapvetően függ az előzetes tudástól, vagyis az eredményekkel kapcsolatos információk nem pusztán önmagukról szólnak. Döntő a jelentősége e folyamatok, eredmények, az egész dinamika tudatosságának.
Szélsőséges megfogalmazásban: ha a tanuló ember – függetlenül attól, hogy ezt mi akarjuk, vagy nem akarjuk – önszabályozott tanulásban vesz részt, akkor „pedagógiai (pszichológiai) tudással” is kell rendelkeznie.
Mi a fontos?
Hagyományosan a tanulás kutatására és a tanulás „tanítására” is erősen rányomta bélyegét a módszerek, a stratégiák és a tanulási stílus fogalmainak középpontba helyezése. Bár ezek fontosak, de a kutatások a 20. század 90-es éveiben ahhoz a konklúzióhoz vezettek, hogy valójában a tanulásszemléletnek, a tanulás felfogásának van alapvető jelentősége.
Akkor mi a lényeg?
Az önszabályozó tanulás fogalma valójában elég egyszerű: mindenki jól el tudja képzelni azt a szituációt, amikor a tanuló egyedül, saját maga által megszabott úton haladva, a feltételeket maga megteremtve tanul. A hagyományos tanulásképek számára ez szinte elfogadhatatlan, mert a döntő tényezőnek a tudásátadást, és ezért magát a tudásátadót tartják. Önszabályozott tanulásról csak úgy tudnak gondolkodni, ha ezt a tudásátadót valamivel, persze egy ugyanolyan tudásátadóval (könyvvel, szoftverrel) helyettesítik. Ha ezt meg akarjuk haladni, s ennél komolyabb „valaminek” képzeljük az önszabályozott tanulást, akkor magáról a tanulásról kell, hogy másképpen gondolkodjunk. A tanulás mindig önszabályozott. Csak az a kérdés, hogy ezt tudja-e a „tanító”, és ennek megfelelően viselkedik. És ebben a viselkedésben a legfontosabb, hogy vajon megtanítja-e a tanulót, hogy miképpen szabályozhatja tanulását optimális módon.
