Az MFKB-k feladatai és tevékenysége 2014

Az MFKB-k feladatai és tevékenysége 2014

Az MFKB-k feladatai és tevékenysége

2014

Felelős kiadó: Dunai Péter Lektor: Dr. Szilágyi János Szerkesztő: Nagyné Varga Katalin Témavezető: Köpeczi-Bócz Attila Szerzők: Nagyné Varga Katalin Makó Ágnes Bárdits Anna Nyírő Zsanna Hajdu Miklós Tóth István János Borítóterv: Hajdu Attila Nyomdai munkálatok: Perjési Grafikai Stúdió Kft. www.reklam.perjesi.hu Készült a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének 2013. évi kerete terhére a Nemzetgazdasági Minisztérium által biztosított támogatásból az NFA-KA-NGM-11/2013 sz. támogatási szerződés keretében ISBN 978-963-9992-05-4

TARTALOM

Az MFKB 2014. évi tevékenységének bemutatása ................................................. 7 1. Az MFKB kiemelt feladatai 2014-ben...............................................................................8 2. A 2015/2016-os tanév szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozó javaslat .............................................................................................................10 3. A szakiskolai ösztöndíjjal támogatott szakképesítések köre........................................19 4. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprész terhére meghirdetett decentralizált pályázattal kapcsolatos megállapítások..................................................23 5. A megyei szakképzés-fejlesztési koncepciók kidolgozása, elfogadása, aktualizálása ...................................................................................................28 6. Megyei koordinátorok szakmai felkészültségének biztosítása ...................................32 7. Összegzés ............................................................................................................................33 A „Szakiskola 2014” kutatás főbb eredményei ............................................................. 35 1. A vállalati felvétel háttere .................................................................................. 36 Az adatfelvétel fontosabb jellemzői ............................................................................ 36 A minta ........................................................................................................................... 36 2. A vállalati felvétel főbb tapasztalatai ................................................................ 38 3. A tanulói adatfelvétel ......................................................................................... 64 Az adatfelvételről ........................................................................................................... 64 A minta jellemzői .......................................................................................................... 64 4. Pályakezdő szakképzettek a munkaerőpiacon – a tanulói adatfelvétel tapasztalatai ................................................................... 65 5. A munkaerő-piaci helyzet változása 2013 tavasza és 2014 eleje között ......................93 6. A továbbfejlesztés lehetőségei ..........................................................................................98

5

6

Az MFKB 2014. évi tevékenységének bemutatása Nagyné Varga Katalin-elnök, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság

A Megyei Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (továbbiakban: MFKB) a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által hároméves időtartamra felkért tagokból álló, az adott megye illetékességi területén működő testületek, amelyek a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVI. törvény 49. bekezdésének 81., 82. és 83. §-ban foglaltak figyelembevételével végzik tevékenységüket. A bizottság működésének részletes szabályait a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter rendeletben állapítja meg annak érdekében, hogy az egyes megyei bizottságok döntés-előkészítő és javaslattevő funkciója egységesen valósuljon meg. Az MFKB-k a szakképzés fejlesztése szempontjából 2012. október 01-től konzultációs, javaslattevő, véleményező és tanácsadó fővárosi és megyei testületként működnek. Az MFKB-k hatásköre kiterjed minden olyan szakképzésre vonatkozó kérdéskörre, amely befolyásolja a megye szakképzés fejlesztésének elősegítését. A beiskolázás arányaira és irányaira vonatkozóan javaslattételi jogkörrel rendelkezik, de ez a jogköre vonatkozik az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre egyaránt. Ez a jogköre azonban nem terjed ki a szakképzésért és felnőtt képzésért felelős miniszter által rendeletben meghatározott, munkaerő-piaci relevanciával nem rendelkező művészeti, kulturális, kézműves, hagyományőrző, továbbá a honvédelmi és rendészeti szakképesítésekre.1 Ezt a javaslatot a bizottságoknak mindig a javaslattal érintett tanévet megelőző évben március utolsó munkanapjáig kell megtenniük. 2014-ben először a bizottsági javaslat nemcsak az iskolarendszerű, hanem az iskolarendszeren kívüli szakképzésre is kiterjed, hiszen a felnőttképzésben az állami vagy európai uniós forrásokkal támogatott, állam által elismert szakképesítésekre is vonatkozik. Az MFKB-k kötelesek megtárgyalni minden olyan ügyet, amelyet a vonatkozó jogszabályok véleményezésre, állásfoglalásra, javaslattételre, valamint döntésre a hatáskörébe utalnak. Az MFKB-k javaslatai alapján kerülnek kormányrendeletben meghatározásra a fenntartók számára a szakképzési irányok és a kapcsolódó beiskolázási arányok, melyek a jövő évtől kezdődően már az iskolarendszeren kívüli képzésre is kiterjednek. Fontos és meghatározó feladat a decentralizált fejlesztési forrásokkal kapcsolatos bizottsági javaslatok megtétele, hiszen ezzel jelentősen erősíthető a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzéshez szükséges eszközfejlesztés és ily módon a duális szakképzési rendszer megerősödése.

1

2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről

7

1. Az MFKB kiemelt feladatai 2014-ben Az MFKB feladatai 2014-ben az alábbiak szerint alakultak:  javaslat a 2015/2016-os tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozóan (2014. március 31-ig);  javaslat a 2015/2016-os tanévben ösztöndíjjal támogatott szakképesítések körére (2014. március 31-ig); Az MFKB-k üléseinek részletes napirendi pontjai:  Az MFKB 2014. évi ügyrendjének áttekintése és elfogadása;  Az MFKB 2014. évi munkatervének áttekintése és elfogadása;  A 2013. évi decentralizált keret terhére kiírt pályázati felhívás ismertetése;  A 2013. évi decentralizált keret terhére kiírt pályázattal kapcsolatos aktuális kérdések áttekintése;  A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprész 2013. évi decentralizált keretének terhére benyújtott pályázatok támogatására vonatkozó javaslat összeállítása és elfogadása;  A 2013. évi decentralizált pályázaton nyertes vállalkozások számára elkészült online elszámoló program bemutatása, tanácsadás;  A 2015/2016-os tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és arányaira vonatkozó bizottsági javaslat elfogadása;  A 2015/2016-os tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre vonatkozó bizottsági javaslat elfogadása;  Az adott megye aktualizált szakképzés-fejlesztési koncepciójának kidolgozása és elfogadása;  562/2013. (XII.31.) kormányrendelet és az adott MFKB javaslata közötti eltérések ismertetése, és azok következményei a megyei szakképzési intézmények képzési kínálatára;  Az Oktatási Hivatal tájékoztatása a 562/2013. (XII.31.) Kormányrendeletből fakadó problémák kezelésének lépéseiről és azok hatásáról;  A pályakövetés helyzete, a kamara, a munkaügyi központ, a KLIK, OH és az egyes intézmények által végzett tevékenységek bemutatása;  A kamara szakképzési tevékenységének bemutatása;  Tájékoztató a 2014. évi kamarai munkaerő-piaci felmérés eredményeiről;  A KLIK működésének, tevékenységének bemutatása;  Tanácskozási jogú delegáltak személyében bekövetkező változások ismertetése. Az MFKB-k ügyrendjük áttekintésekor megfogalmazták annak célját, ami nem más, minthogy meghatározza a vonatkozó jogszabályok alapján és a jogszabályokban rögzített feladatok ellátására létrehozott megyei testület jogállását, összetételét, hatáskörét, működési rendjét, működésének ügyvezetését és mindazokat a szabályokat, amelyek a jogszabályok keretei között a törvényes működés feltételeit biztosítják. 8

A bizottság jogállásában felsorolta mindazokat a jogszabályokat, amelyek a bizottság működését meghatározzák, azzal közvetve vagy közvetlenül kapcsolatba hozhatóak:  2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről;  2011. évi CXC. törvény a köznevelésről;  2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról;  2012. évi LXXI. törvény a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény módosításáról;  2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről;  2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról;  2011. évi CLVI. törvény az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról;  1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről;  2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról;  2003. évi törvény az adózás rendjéről;  2007. évi CLII. törvény az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről;  2007. évi CLXXXI. törvény a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról;  2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságáról;  1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és felszámolási eljárásról;  323/2011. (XII.28.) Korm. rendelet a Nemzeti Munkaügyi Hivatalról és a szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek feladat és hatásköréről;  280/2011. (XII.20.) Korm. rendelet a gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásnál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról;  328/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról;  13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról;  1/2007. (II.6.) SZMM rendelet a szakiskolák, a szakközépiskolák és a felsőfokú szakképzés tekintetében a felsőoktatási intézmények számára adományozható nívódíjról;  150/2012. (VII.6.) Korm. rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről;  24/2012. (VIII.5.) NGM rendelet a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészből nyújtható szakképzési célú támogatások szabályairól;  20/2007. (V. 21.) SZMM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről;  8/2006. (III. 23.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folyatatásának feltételeiről, valamint a térségi integrált szakképző központok tanácsadó testületéről. Az ügyrendben kitértek az MFKB illetékességére, feladat- és hatáskörére. Az MFKB illetékessége az adott megyére terjed ki, a szakképzés fejlesztése szempontjából 2012. október 01-től javaslattevő és véleményező testületként működik. Hatásköre kiterjed 9

minden olyan szakképzésre vonatkozó kérdéskörre, amely befolyásolja a megye szakképzés fejlesztésének elősegítését. Az MFKB köteles megtárgyalni minden olyan ügyet, amelyet a vonatkozó jogszabályok véleményezésre, állásfoglalásra, javaslattételre, valamint döntésre a hatáskörébe utalnak. Az MFKB működésével kapcsolatban az ügyrendben meghatározták a bizottság öszszetételét, ezen belül a tagok számát a delegáló szervezet megnevezésével. Kitértek a tanácskozási jogú delegáltak megnevezésére a delegáló szervezet megjelölésével együtt. Meghatározták a munkabizottságok létrehozásának célját, módját és működésének szabályait. Nevesítették az MFKB funkcionális munkabizottságait és meghatározták azok feladatait. 2014 januárjában a Vidékfejlesztési Minisztérium megküldte a megyei fejlesztési és képzési bizottságokba delegált tanácskozási jogú tagjainak névsorát, akik a továbbiakban állandó meghívottjai lettek a bizottsági üléseknek. Az MFKB-knak munkájuk megkezdésekor célszerű volt áttekinteni a korábbi évek feladatainak teljesülését, az elért szakmai eredményeket, a kitűzött célok teljesítését, a működtetésre vonatkozó általános információkat, valamint az adott megyére vonatkozó a szakképzés irányainak és a beiskolázás arányainak rövid-és középtávú tervét tartalmazó szakképzés fejlesztési koncepciójára vonatkozó munkaanyagokat. A folyamatosság biztosítása érdekében célszerű volt értékelni a decentralizált fejlesztési és képzési alaprésszel kapcsolatos pályáztatás rendszerét, az ehhez kapcsolódó tapasztalatokat és a támogatások felhasználását.

2. A 2015/2016-os tanév szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozó javaslat A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak- és Felnőttképzési Igazgatóság útmutatása alapján a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatot dolgoztak ki 2014. március 31-i határidővel a 2015/2016-ös tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozóan a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény rendelkezései értelmében. A hatékony és megalapozott döntéshozatalt segítette elő ebben az évben is az MKIK által koordinált projekt, melynek során a lekérdezés módszertanának kialakítása, a rendelkezésre álló adatbázisok széleskörű bevonása az elemzésbe mára már egy jól kialakult gyakorlattá vált. Az elemző munkát segítette az MKIK által koordinált kérdőíves kutatás célcsoportjainak folyamatos bővítése, ami azt jelenti, hogy a vállalkozásokon kívül lekérdezéseket végeztek a közszféra és a pályakezdő fiatalok körében is. Az interjúk száma 2014-ben is hatezer volt, ami 2500 gazdálkodó szervezet és 3500 pályakezdő megkeresését jelentette. 2014-ben az elmúlt évek gyakorlatát követve kizárólag a kereskedelmi és iparkamarák munkatársai végezték a kérdőíves felmérést. A kérdőívezés során több célcsoport volt, akit fel kellett a kérdezőknek keresni az MKIK iránymutatásai alapján. 10

Vállalati kérdőívek A lekérdezés országos megoszlásának vizsgálatánál az előző évi adatokhoz viszonyítottan a vállalati kérdőívek számában mutatkozó csökkenés 2014-ben is folytatódott. A 2010 évi induló minta elemszám jelentős változása a pénzügyi források szűkülése miatt következett be, s így a lehetőségekhez mérten lényegesen kevesebb vállalkozás lekérdezésére nyílt lehetőség. 2014. évben az előző évihez viszonyítva a 20-49 fő közötti létszám kategóriában növekedés, míg az 50-249 közöttiben csökkenés mutatkozik, a többi kategória hozzávetőleg az előző évi szinten alakult (1. ábra). A vállalati kérdőívek darabszámának folyamatos csökkenésében az is közrejátszik, hogy 2013-tól kezdődően a 20 fő alatti vállalkozások kikerültek a felmérés célcsoportjából, mivel a korábbi évek tapasztalatai alapján nem tudtak releváns információkkal szolgálni munkaerő-piaci igényeikről. 1. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan létszám kategóriák szerint (darab)

Forrás: MKIK-GVI: A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása-2008,2009,2010,2011,2012,2013, 2014

A képzési irányok és beiskolázási arányok meghatározásához elengedhetetlen a munkaerőpiac szükségleteinek ismerete, hiszen a gazdaság tulajdonképpen a szakképzés megrendelőjeként is funkcionál. A kamara koordinációjával zajló adatfelvételek megfelelőek az igények felmérésére. A felmérés évenkénti lebonyolításával idősoros adatok is nyerhetőek, melyek segítségével felvázolhatóak azok a trendek, melyek a munkaerőpiac szükségleteit jelzik. Ezek felhasználásával több nyugat-európai országhoz hasonlóan közép- és hosszútávú előrejelzések elkészítésére nyílik lehetőség, melyek a képzési irányok és beiskolázási arányok meghatározásában is fontos szerepet játszhatnak. 11

Az MFKB-k javaslatainak kialakítását segítik a Munkaügyi Központok prognózisai, melyek alapján a foglalkozások körét az alábbiak szerint kategorizálják:  romló pozíciója, túltelített foglalkozások, szakmák,  keresett foglalkozások, szakmák,  változó pozíciójú szakmák, foglalkozások. Amennyiben a fenti kategóriákat tovább bontja a prognózis a szakképzetlen fizikai, a szakképzett fizikai és a szellemi munkakörökre, és ezen belül még különbséget tesz a vállalkozások méretei szerint is, úgy az még több információt biztosít a bizottság számára. 2. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan tevékenységi körök szerint (darab)

Forrás: MKIK-GVI: A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása-2008,2009,2010,2011,2012,2013, 2014

Az előző évi tapasztalatok alapján legfőbb irányelvként az alábbiakat fogalmaztuk meg az elemző munkával kapcsolatban:  a mennyiség mellett a minőségi elvárások feltérképezése,  a nagyvállalatok igényeinek teljeskörű felmérése,  a 20 fő alatti vállalkozások kihagyása a felmérésből, mivel közép- és hosszú távú igényeiket nem képesek meghatározni,  a végzettek munkaerő-piaci érvényesülésének mérése,  munkaerő-piaci szereplők széleskörű lekérdezése (ún. mélyinterjúk).

12

3. ábra: Pályakezdő szakmunkások kérdőív (darab)

Forrás: MKIK-GVI: A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete 2009,2010,2011,2012,2013, 2014

A bizottságok számára a Munkaügyi Központok rendelkezésre álló adatai viszonylag pontos képet adnak arról, hogy milyen szakmai végzettséggel hányan vannak munka nélkül, ám a nyilvántartásban szereplők száma nem jelenti egyértelműen, hogy az adott szakmában túl- vagy alulképzés jelentkezik. Egyes munkavállalók sohasem dolgoztak a végzettségüknek megfelelő munkakörben, mások pedig mobilitási vagy egészségügyi okokból nem tudják betölteni a szakmai végzettségüknek megfelelő munkahelyeket. Emiatt történhet meg az is, hogy bizonyos szakmák a hiányszakmák között szerepelnek (betöltetlen álláshelyekkel), miközben jelentős az adott szakmákban a munkanélküliek száma is. A nyilvántartott munkanélküliek esetében tekintetbe kell venni a szakma megszerzésének időpontját és a szakmában szerzett munkatapasztalatot is, mert számtalan esetben előfordul, hogy az adott szakmában nyilvántartott munkanélküliek tudása már elavult és nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. Ezért fordulhat elő az, hogy bár az adott szakmában jelentős az álláskeresők száma, mégis hiányszakmaként kerül feltüntetésre. Ezért szükséges az, hogy minél több adatbázis összevetésével végezzék a bizottságok tevékenységüket és körültekintően járjanak el a javaslataik megtétele során. Az elemző munkát nehezíti azoknak az információknak a hiánya, amelyek a megyehatár és az országhatár könnyű átléphetőségével nem foglalkoznak, hiszen köztudott, hogy egyes szakmákban kifejezett igény mutatkozik már jelenleg is arra, hogy a tanulók később külföldön lépjenek munkába. A gazdálkodó szervezetek lekérdezése során nagyon fontos a személyes kapcsolat, hiszen a kérdőíves felméréseket valamennyien fenntartással fogadják, ez a negatív tapasztalat ellensúlyozható, ha ismeretségi körön belül történnek a megkérdezések. Ezzel az átszervezéssel kiküszöbölhetőek azok az elzárkózások, amelyek a vállalkozók 13

részéről némely esetben érzékelhetőek és túlterheltségükre hivatkozva megtagadják a válaszadást. Pályakezdő körében végzett adatfelvétel A pályakezdők lekérdezésénél alapvető elvárás volt, hogy a 2012. évben szakmát szerzett tanulószerződéses tanulók megkeresése valósuljon meg. A pályakezdő mun kavállalók kérdőíves felmérésében igen komoly szerepe van a kamarai tanácsadói hálózatnak, akik kapcsolat rendszerükkel segítik és segíthetik ennek a feladatrésznek a gyors kivitelezését, hiszen mind a vállalkozásokkal, mind pedig a szakképző iskolákkal kialakított napi kommunikációnak köszönhetően kellő információ áll rendelkezésükre. A pályakezdő interjúk darabszámát és régiónkénti megoszlását az elmúlt hat évre vonatkozóan a 3. ábra szemlélteti. A szakmaszerkezeti javaslat kialakításánál az MFKB munkáját is segíthetik azok a szakképzési fórumok, konferenciák, melyek folyamatosan kerülnek megszervezésre. A fórumok jó lehetőséget biztosítanak a szakképzés különböző szereplőinek a vélemények cseréjére, információk szerzésére, tapasztalatcserére, a szervezők számára pedig a vélemények beépítésére az MFKB felé terjesztendő javaslatokba. Az elhangzott előadásokat követően mindig megfogalmazódtak, és kimondásra kerültek a vélemények, tapasztalatok és a résztvevők ütköztették álláspontjaikat. Rendkívül konstruktív viták alakultak ki, ezzel sikerült elérni azt a kitűzött célt, melyet a projekt is megfogalmazott, hogy ezek a szakképzési fórumok segítsenek finomra hangolni a közösen meghozott eredményeket, döntéseket. A fórumokon egységes véleményként hangzott el, hogy a résztvevők fontosnak ítélik meg a kamarák szerepét a keresletvezérelt szakképzés kialakításában és támogatják az eddigi erőfeszítéseket, egyet értenek a projekt célkitűzéseivel. A szakmaszerkezeti javaslat kialakításánál az MFKB-k az alábbi szempontokat vették figyelembe:  A javaslattétel az iskolai rendszerű képzéseket is érintette, de az oktatás munkarendjétől függetlenül (nappali, esti, levelező, távoktatás vagy egyéb sajátos munkarend szerinti) minden képzésre vonatkozott.  A javaslattétel kiterjedt az iskolai rendszerben oktatható szakképesítésekre, szakképesítés-ráépülésekre és a 9. évfolyamos beiskolázás tekintetében a szakközépiskolai ágazatokra. A javaslattétel nem terjedt ki a rész-szakképesítésekre.  A javaslattétel 2014-ben először az iskolarendszeren kívüli képzésekre is kiterjedt  Az MFKB-k a törvény által előírt javaslataikat a megyékre és a fővárosra nézve tették meg az új Országos Képzési Jegyzék [150/2012. (VII. 8.) Korm. rendelet] alapján összeállított és a segédprogramban megjelenő szakképesítésekre, valamint ágazatokra vonatkozóan.  A Bizottságok javaslataikat a gazdaság igényeit és a munkaerő-piaci kereslet adatait figyelembe véve tették meg.

14

 A gazdasági viszonyok szem előtt tartása szükségszerűen a folyamatosság elvének alkalmazását is jelentette, amely kizárta egy képzés vagy ágazat rövid időn belül történő szélsőséges átsorolását.  A javaslatok kidolgozása során a munkaerő-piaci, gazdasági szempontoknak és trendeknek kellett érvényesülni, ezért abba nem építhették be mérlegelés nélkül az intézmények fenntartóinak, ill. az iskoláknak a kívánságait, igényeit. Mivel a Bizottság független szakmai szervezetként jár el, amelynek feladata elsősorban a szakképzési rendszernek a gazdaság igényeinek megfelelő alakítása, nemcsak az előbbiek kérését kellett átgondoltan kezelnie, hanem a tanulók körében jelentkező, „divat-szakmák” kapcsán jelentkező igényeket is. Ugyanakkor nem volt figyelmen kívül hagyható a tanulóknak az a jogos igénye, hogy képességeik és érdeklődésük függvényében olyan szakmákat tanulhassanak, mellyel jó eséllyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. Erre és a változó gazdasági környezetre való tekintettel óvatos és megfontolt javaslattételre volt szükség, hogy azon szakképesítések és ágazatok, melyekkel kapcsolatban nem rajzolható fel egyértelmű gazdasági prognózis, ne kerüljenek leépítésre.  A javaslat megtételénél az utánpótlás képzésére is tekintettel kellett lenni, főleg a társadalom tagjai számára alapellátást biztosító képzések tekintetében, azaz azon szakmák esetében, amelyekre megbízhatóan állandó igény prognosztizálható, függetlenül az aktuális munkaerő-piaci igényektől és gazdasági helyzettől (pl. minden megyében szükség van bizonyos számban fodrászokra vagy villanyszerelőkre, ezért az utánpótlás biztosítása érdekében egy bizonyos képzési kapacitás állandóan fenntartandó). Emellett figyelembe vették a bizottságok a megyében meglévő szakképzési kapacitásokat és a már kiépített infrastruktúrát, melyek kellő indok nélküli kihasználatlanná válása vagy leépítése nem lenne szerencsés, különösen a gyakorlatigényes szakképesítések esetén. A feldolgozás könnyítése céljából egy online elérhető program állt a Bizottságok rendelkezésére 2014. március közepétől, ebben tudták rögzíteni javaslataikat. A szakmaszerkezeti döntés meghatározásához ki kellett tölteni a döntéstábla azon oszlopait, amelyekre vonatkozóan voltak rendelkezésre álló információk és a javaslat kialakítását segítették, mely javaslatot az MFKB tagjai közösen alakítottak ki és együttesen határozták meg a képzési irányt. Itt három kategória feltüntetésére volt lehetőség: A korlátozás nélkül beiskolázhat, költségvetési hozzájárulásra korlátozás nélkül jogosult (támogatott) B költségvetési hozzájárulásra nem jogosult (nem támogatott) C költségvetési hozzájárulásra korlátozott keretszámok alapján jogosult (korlátozottan támogatott) Ez utóbbi kategória esetén szükséges volt meghatározni megyénként és fenntartónként keretszámot a középfokú szakképzés tekintetében, amint azt a Szakképzési törvény 84.§ (5) bekezdésének c) pontja előírja. A korlátozás nélküli támogatás minden fenntartóra vonatkozik, így az e kategóriába sorolás a véges tanulói létszámra való tekintettel az állami fenntartású intézmények 15

hátrányára válhat a tanulói jelentkezések nagyobb mértékű szórásával a fenntartók és iskolák között. Figyelembe véve, hogy az állam feladat ellátási kötelezettségét elsősorban az állami fenntartású intézményrendszeren keresztül kívánja ellátni, tanácsos volt a korlátozás nélküli támogatás helyett viszonylag magas keretszámok alkalmazása. Ugyanakkor azon szakképesítéseket, melyek a Bizottság által hiány-szakképesítésként lettek megjelölve, a korlátozás nélkül támogatott szakképesítések közé kellett sorolni. Azon szakképesítésekre és szakközépiskolai ágazatokra tett javaslatnál, melyek a korlátozottan támogatott kategóriába tartoznak, szükséges volt a megyei, fővárosi keretszámot meghatározni. A keretszám nem lehetett kevesebb, mint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. mellékletében meghatározott osztálylétszám maximuma (szakközépiskolai képzés esetén 34 fő, szakiskolai képzés esetén 28 fő). Különösen indokolt esetben eltérhettek a bizottságok ettől a létszámtól lefelé, ebben az esetben mérlegelniük kellett a hatékonysági szempontokat, és a javaslat indokait rögzíteni volt szükséges. De ezen esetben sem lehetett a javasolt keretlétszám kevesebb, mint a köznevelési törvényben rögzített gyakorlati képzési csoportlétszám maximuma (12 fő). A megyei, fővárosi keretszámok meghatározásánál mérlegelték azt is, hogy a keretszámok nem kizárólag a nappali rendszerű képzésekre vonatkoznak, hanem munkarendtől függetlenek, azaz a felnőttoktatásban e képzések akkor folytathatók, ha a nappali képzések feltöltése után „marad”. A nem támogatott képzések esetén kívánatos volt egy átfogó egyeztetés a Bizottságok között a tekintetben, hogy a nem támogatott kategóriába sorolni kívánt képzés vagy ágazat országos, regionális szinten marad-e valamilyen formában támogatott. Mivel csak valóban megalapozott gazdasági előrejelzés indokolhatta a nem támogatott kategóriába sorolását egy szakképesítésnek vagy ágazatnak, ezért minden esetben szükséges volt a döntés okainak rövid feltüntetése. A nem támogatott kategóriába sorolt szakképesítés egyáltalán nem részesül az egész megye egyetlen iskolájában sem állami támogatásban. A szakképesítésenkénti döntéstáblát alapul véve 2014. évben a szakközépiskolai ágazatokra vonatkozóan is javaslatot kellett tenni. Az ágazatokat tartalmazó felület esetében szintén soronként kellett rögzíteni, hogy az adott ágazatot milyen kategóriába kívánják sorolni az MFKB-k. Azaz:  korlátozás nélkül támogatott,  nem támogatott,  korlátozottan támogatott. Korlátozottan támogatott kategória kiválasztása esetén további feladatként itt is meg kellett határozni a javasolt keretszámot az adott megye tekintetében. Ez nem lehetett kevesebb, mint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. mellékletében meghatározott osztálylétszám maximuma (szakközépiskolai képzés esetén 34 fő). E létszámtól lefelé való eltérés esetén az eltérés indokát szövegesen rögzíteni kellett a szoftverben. Ekkor sem lehetett a javasolt keretlétszám kevesebb, mint a gyakorlati képzési csoportlétszám maximuma (12 fő). Esetleges nem támogatott ágazat kiválasztása esetén a döntés indokait szintén jelölni kellet a szoftverben, ahol négy választási lehetőség volt: 16

 a szakmában egyértelműen túlképzés van, sok a munkanélküli,  a szakképesítésre egyáltalán nincs/nem várható munkaerő-piaci igény,  a szakképesítésre van igény, de piaci alapon megoldható a szakember utánpótlás,  egyéb indok. Amennyiben az indoklás oszlopban az egyéb indok került feltüntetésre, akkor azt az egyéb indok oszlopban szövegesen nevesíteni kellett. Idén először a bizottságnak az iskolarendszeren kívüli szakképzés vonatkozásában is volt javaslattételi kötelezettsége. Ez azokat az OKJ-ban található szakképesítéseket érinti, melyek az OKJ alapján iskolarendszeren kívüli képzésben, távoktatásos vagy tanfolyami képzés keretében oktathatóak, valamint kiterjedt azokra a képzésekre is, amelyek nem tartoznak az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaerő-piaci relevanciával nem rendelkező művészeti, kulturális, kézműves, hagyományőrző, továbbá a honvédelmi és rendészeti szakképesítések közé. Ennek a javaslatnak az elkészítésekor a szakképesítéseket két kategóriába kellett besorolnia a bizottságnak:  korlátozás nélkül támogatott,  nem támogatott. Korlátozottan támogatott szakképesítésekre nem kellett javaslatot tenni, azaz keretszámok meghatározására ebben az esetben nem volt szükség. A javaslat kialakításánál számos szempontot vettek figyelembe a bizottságok. Vizsgálták a pályaelhagyás alakulását, a térségben várható beruházások munkaerő igényét, az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre vonatkozó javaslatok kölcsönhatását, az adott megye humán-erőforrás tartalékait. Az iskolarendszeren kívüli szakképzést érintő javaslat a 2014. június 01. és 2015. május 31. közötti, egy éves időtartamban érvényes és nem vonatkozik azokra a támogatott képzési programokra, melyeknél a pályázat már kiírásra került, a képzés már megkezdődött, vagy amely programoknál született támogatói döntés, vagy támogatási szerződés került megkötésre. Az iskolarendszeren kívüli képzések esetében is mutatkoznak eltérések a megyei javaslatok között. A nem támogatott kategóriába javasolt szakképesítések legnagyobb arányban Veszprém (79%), Győr-Moson-Sopron (71,6%), Fejér (66,3%) és Zala (66%) megyében találhatóak, míg a nem támogatottnak javasolt szakképesítések aránya Csongrád (2,1%), Somogy (3,9%), Borsod-Abaúj-Zemplén (6,6%) és Jász-NagykunSzolnok (7,6%) megyében a legalacsonyabbak. Az így kialakított döntéstáblák segítették az MFKB-k javaslatainak kialakítását, melyet 2014. április 01-ig kellett postai úton, hivatalos formában megküldeni a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszternek címezve és ezzel egyidejűleg továbbítani a Nemzetgazdasági Minisztérium Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályára valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak-és Felnőttképzési Igazgatóságának Képzési Főosztályára. Az adatszolgáltatás elektronikus része automatikusan eljutott az NMH SZFI Képzési Főosztálya számára a lezárás pillanatában, azaz március 31-én éjfélkor. Az 1. táblázatban foglaltuk össze a régiós és megyei bizottságok számszerűsített javaslatait, melynek segítségével az egyes megyék közötti besorolási eltérések jól láthatóak. 17

1. táblázat: Költségvetési hozzájárulásra nem jogosult iskolai rendszerű szakképesítésekre vonatkozó RFKB és MFKB javaslatok megyénkénti bontásban

Megye

Szakképesítés 2013/2014-es tanév (db)

Szakképesítés 2014/2015-ös tanév (db)

Szakképesítés 2015/2016-os tanév (db)

Budapest

2

31

38

Pest

10

90

83

Fejér

98

104

124

Komárom-Esztergom

134

125

106

Veszprém

66

84

99

Győr-Moson-Sopron

82

135

134

Vas

64

116

105

Zala

111

159

172

Baranya

36

127

116

Somogy

42

48

78

Tolna

40

44

57

Borsod-Abaúj-Zemplén

52

85

72

Heves

73

165

138

Nógrád

84

60

69

Hajdú-Bihar

27

25

27

Jász-Nagykun-Szolnok

31

86

79

Szabolcs-Szatmár-Bereg

41

92

88

Bács-Kiskun

56

125

117

Békés

56

67

71

Csongrád

57

89

73

Az 1. táblázatból látható, hogy a nem támogatott szakképesítések legnagyobb arányban Zala megyében voltak jelen, míg a legkevesebb ilyen szakképesítés Hajdú-Bihar megye javaslatában szerepelt. A javaslatok alapján elmondható, hogy a szakközépiskolai ágazatok tekintetében a legtöbb nem támogatott ágazat (12) Győr-Moson-Sopron és Zala megye javaslatában szerepelt, de számuk jelentős még Bács-Kiskun megyében (11) és Heves megyében (10) is. Borsod-Abaúj-Zemplén és Komárom-Esztergom megyében a javaslatban nem szerepelt nem támogatott ágazat, a többi megye vonatkozásában számuk 3 és 9 között alakult. A bizottságok a jogszabályban előírtaknak megfelelően nem hoztak javaslatot a kulturális, művészeti, kézműves, hagyományőrző, rendészeti és honvédelmi szakképesítések vonatkozásában. 18

3. A szakiskolai ösztöndíjjal támogatott szakképesítések köre Az MFKB-k a 2015/2016-os tanév beiskolázására vonatkozóan a szakiskolai ösztöndíj tárgyában az Szt. 82. § b) pontjában rögzített feladataikat az irány-arány döntéssel együtt, 2014. március 31-ig tették meg és küldték el az NMH SZFI részére. A hiány-szakképesítésekről hozott döntéshez a 2. fejezetben felsorolt szempontok szintén támpontul szolgálnak azzal, hogy itt is érvényesülnie kell az indokoltságnak és a folyamatosság elvének. Megyénként és a fővárosra vonatkozóan – a korábbi évekhez hasonlóan – a 328/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében az MFKB-k tíz hiány-szakképesítésre tettek javaslatot. 2. táblázat: Az MFKB-k javaslatai a 2015/2016-os tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre Észak-alföldi régió Hajdú-Bihar megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

CNC gépkezelő

Női szabó

Ács

Épület- és szerkezetlakatos



Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Gyártósori gépbeállító

Hegesztő

Hegesztő

Húsipari termékgyártó


Gazda

Ipari gépész

Ipari gépész

Ipari gépész

Mezőgazdasági gépész



Kertész

Pék

Pék

Szociális gondozó és ápoló


Szerszámkészítő

Villanyszerelő

Villanyszerelő


Észak-magyarországi régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

Nógrád megye

Ács

CNC gépkezelő

Asztalos

Gazda

Gépi forgácsoló


Gépi forgácsoló

Hegesztő

Hegesztő

Szerszámkészítő

Ipari gépész

Gépi forgácsoló

Gyártósori gépbeállító

Központifűtés- és gázhálózat rendszerszerelő

Ipari gépész

19

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

Nógrád megye

Vájár

Kőműves és hidegburkoló

Kőműves- és hidegburkoló



Női szabó

Épület- és szerkezet lakatos

Kertész

Gazda

Hegesztő



Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Dél-alföldi régió Bács-Kiskun megye

Békés megye

Csongrád megye

Finommechanikai műszerész

Ács

Ács

Ács

Épület-és szerkezetlakatos



Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Hegesztő


Hegesztő


Villanyszerelő


Gazda


Gazda

Női szabó


Női szabó


Női szabó

Szerszámkészítő

Villanyszerelő



Víz-,csatorna- és közmű rendszerszerelő

Mechatronikus karbantartó

Dél-dunántúli régió Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

Ács


Asztalos


Ács


Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Hegesztő

Elektronikai műszerész

Hegesztő

Ipari gépész

Ipari gépész



Hegesztő


Műanyagfeldolgozó


Gazda

20

Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

Gazda

Szerszámkészítő

Női szabó

Vájár

Kertész

Ács

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Nyugat-dunántúli régió Győr-Moson-Sopron megye

Vas megye

Zala megye

Ács

Ács

CNC gépkezelő




Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Hegesztő

Hegesztő

Hegesztő

Ipari gépész





Női szabó

Szakács

Női szabó

Asztalos

Szerszámkészítő Járműipari fémalkatrészgyártó Villanyszerelő

Szerszámkészítő

Szerszámkészítő

Ipari gépész


Villanyszerelő

Ipari gépész

Közép-dunántúli régió Fejér megye

Komárom-Esztergom megye

Veszprém megye

Abroncsgyártó

CNC gépkezelő


Gépi forgácsoló

Műanyagfeldolgozó

Gépi forgácsoló

Hegesztő

Gépi forgácsoló

Hegesztő

Dísznövénykertész

Hegesztő


Asztalos

Ipari gépész

Ipari gépész

Ipari gépész

Szakács

Központifűtés-és gázhálózat rendszerszerelő

Kőműves-és hidegburkoló


CNC gépkezelő

Szerszámkészítő

Szerszámkészítő

Vájár

Szociális gondozó-és ápoló



Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő

21

Közép-magyarországi régió Pest megye

Budapest

Asztalos

Asztalos





Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló

Ipari gépész

Ipari gépész

Pék



Pék



Villanyszerelő

Villanyszerelő

Víz-, csatorna- és közmű rendszerszerelő

Víz-, csatorna- és közmű rendszerszerelő

Forrás: MFKB-k adatai alapján saját szerkesztés

Minden megyében ösztöndíjjal támogatott szakképesítésnek javasolták a bizottságok a gépi forgácsoló szakképesítést, csak három megyében nem javasolták ösztöndíjra a villanyszerelő szakképesítést (Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye). Emellett 16 megyében került be a hiány-szakképesítések közé a hegesztő, míg az ipari gépész és a szociális gondozó és ápoló szakmát 15 megye sorolta a tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakmák közé. Heves és Győr-Moson-Sopron megye idei javaslata megegyezik az előző évivel, a többi megye esetében legalább egy szakképesítés megváltoztatására sor került. Legtöbb helyen a Somogy megyei javaslat változott az előző évihez viszonyítva, ahol öt szakképesítés cserélődött ki, míg Tolna, Baranya és Csongrád megye négy helyen változtatott. A 2015/2016-os javaslatokban új szakképesítések is megjelentek a hiány-szakképesítések között, hiszen a műanyagfeldolgozó (Baranya, Komárom-Esztergom), a vájár (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Veszprém) és az abroncsgyártó (Fejér megye) szakképesítések korábban nem szerepeltek a bizottsági javaslatokban. Szakmacsoportonkénti bontásban megvizsgálva a hiány-szakképesítéseket, jól látható, hogy továbbra is a Gépészet szakmacsoport emelkedik ki jelentősen 12 szakképesítéssel, míg a többi szakmacsoport 1-4 szakképesítéssel rendelkezik. Az előző évi javaslatokhoz képest emelkedett a Gépészet szakmacsoport mutatója 11-ről 12-re, valamint két szakképesítéssel megjelent a Vegyipar szakmacsoport (abroncsgyártó, műanyagfeldolgozó). A többi szakmacsoport mutatója vagy megegyezik az előző évivel, vagy csökkent, legnagyobb mértékben a Mezőgazdaság szakmacsoport esett vissza.

22

4. ábra: Hiány-szakképesítések szakmacsoportonként az MFKB-k javaslatai alapján (db) 14 12 10 8 6 4 2 0

2014/2015-ös tanévre vonatkozó javaslat

2015/2016-os tanévre vonatkozó javaslat

5. ábra: Szakmák szerinti hiány szakképesítések az MFKB-k javaslata alapján (db)

4. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprész terhére meghirdetett decentralizált pályázattal kapcsolatos megállapítások Az Szt. 82. § e) pontja értelmében az MFKB részt vesz az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztésével összefüggő, a decentralizált kerettel kapcsolatos és az egyéb szakképzési pályázatok elkészítésében és értékelésében, javaslatot tesz a decentralizált keret pályázatainak nyerteseire és az általuk elnyert összeg nagyságára. 23

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (továbbiakban: Szht.) alapján a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter (továbbiakban: miniszter) döntött a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Képzési Alaprész Szht. szerinti kiadási keretösszegek mértékéről, melynek alapján a 2013. évi decentralizált keretösszeg összesen 5.367 millió Ft. Az Szht. szerint, a decentralizált keret megyénkénti felosztásáról és a decentralizált keret terhére kiírandó pályázati célok prioritásairól a miniszter döntött. A 2013. évi decentralizált keretből nyújtott támogatások odaítéléséről 2014-ben született döntés, melynek értelmében az előzetesen meghatározott országos keretösszeg több mint 40,2%-kal növekedett. A hét régió esetében is emelkedett a keretösszeg, azonban ennek alakulása régiónként eltérő volt, átlagosan 40,7%-os növekedés volt tapasztalható. Mivel a keretösszegek megemelése 2014-ben történt, de az még a 2013. évi pályázathoz kapcsolódik, az 2013. évi megemelt keretösszegként jellemezhető. 2013-ban a bizottságoknak javaslatot kellett megfogalmazni február 25-ig a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Képzési Alaprész decentralizált keretösszegének megyénkénti felosztási elveire, melyet olyan megbízható statisztikai adatokon alapuló és számszerűsíthető szempontok alapján dolgoztak ki, ami matematikai képlettel egzaktul kiszámítható, valamint a kapott eredmény a kiválasztott szempontokkal adekvát és igazságos eredményt mutat. A bizottságok erre vonatkozóan a megyei tanulószerződések számát, a megyében a szakiskolai tanulólétszám meghatározott százalékát valamint a megyében számított egy főre jutó GDP reciprokának meghatározott arányát javasolta figyelembe venni. A szakképzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházások pályázat 2008., 2010. 2012. és 2013. évben került kiírásra. A 3. táblázat adatai szemléltetik az egyes régiók számára rendelkezésre álló keretösszegeket, valamint a 2013. évi előzetes és megemelt keret arányát a 2008. és 2012., illetve 2013. évi kerethez viszonyítva. A táblázatból jól látható, hogy a pályázati kiírásban meghatározott 2013-ban országos szinten rendelkezésre álló keret lényegesen csökkent a 2008. évihez viszonyítva, annak mindössze 75,4 %-a, de magasabb a 2010. évi rendelkezésre álló forrásnál (50,9 %-kal). Amennyiben a 2013. évi megemelt keretet vesszük alapul, látható, hogy az összességében a korábban legmagasabbnak számító 2008-as keretösszeget is meghaladja és az eredeti 2013-as keretösszegnél is jóval magasabb. A régiók vizsgálatánál elmondhatjuk, hogy míg a pályázati kiírásban szereplő keretösszegek esetén a legjelentősebb csökkenés az észak-magyarországi, észak-alföldi és a dél-alföldi régiókban következett be, addig a megemelt keretösszegnek köszönhetően minden régióban növekedés következett be. A 2013. évi előzetes és megemelt keret számait elemezve látható, hogy a legjelentősebb mértékben az észak-alföldi régióban következett be növekedés, hiszen itt az előzetes keretnek több mint a kétszeresére emelkedett a felhasználható keretösszeg. Közép-Magyarországot és Közép-Dunántúlt leszámítva a többi régióban is jelentősen magasabb lett a keretösszeg, a változás 30-60% között mozgott. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészből nyújtható szakképzési támogatások szabályairól szóló 24/2012. (VIII. 15.) NGM rendelet 18.§ alapján a decentralizált keretből nyújtható támogatások esetében a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) gondoskodott a pályázat kiírásáról. 24

25

791 281

1 140 442

736 846

1 115 831

1 251 089

914 785

1 138 677

7 114 525

Régió megnevezése

NyugatDunántúl

KözépMagyarország

Közép-Dunántúl

ÉszakMagyarország

Észak-Alföld

Dél-Dunántúl

Dél-Alföld

Mindösszesen

3 555 660

567 969

422 199

588 976

544 000

423 799

603 221

405 496

2010. évi keretösszeg (eFt)

Forrás: Pályázati kiírás 2008, 2010, 2012,2013

2008.évi keretösszeg (eFt)

5 197 586

762 943

670 974

747 678

721 134

677 898

933 576

683 383

2012.évi keretösszeg (eFt)

5 367 111

746 622

702 001

780 500

758 763

727 417

920 476

731 332

2013. évi keretösszeg (eFt)

7 524 872

1 143 634

979 356

1 580 698

1 071 005

798 930

996 022

955 227

2013. évi megemelt keretösszeg (eFt)

3. táblázat: Régiókon belüli keretösszegek az elmúlt 5 évben (2011. évben nem volt kiírás)

75,4

65,6

76,7

62,4

68

95,2

80,7

92,4

2013/ 2008 %

103,3

97,9

105,6

104,4

105,2

107,3

98,6

107

2013/ 2012 %

105,7

100,4

107

126,3

96

104,6

87,3

120,7

140,2

153,1

139,5

202,5

141,1

109,8

108,2

130,6

2013 2013 megemelt/ megemelt/ 2008 2013 % %

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal a decentralizált pályázati kiírást 2013. augusztus 05én tette közzé. 2013-ban a pályázati kiírásban megjelent pályázható támogatás összege 5.367.111,- Ft volt, míg a megemelt támogatási összeg 7.524.872,- Ft volt, melyeknek régiók és megyék közötti megoszlása az alábbiak szerint alakult: 4. táblázat: Régiókon belül a megyénkénti keretösszegek 2012 és 2013 évben

Megye/ Budapest

DecentDecentMegemelt ralizált keret ralizált keret decentralizált 2012 2013 keret 2013 (ezer Ft) (ezer Ft) (ezer Ft)

2013/ 2012 %

Megemelt decentralizált keret 2013/2013 keret %

Budapest

676 560

634 941

720 522

93,8

113,5

Pest

257 016

285 535

275 500

111,1

96,5

Középmagyarországi régió

933 576

920 476

996 022

98,6

108,2

Fejér

251 297

253 641

253 636

100,9

99,9

KomáromEsztergom

189 491

218 071

217 994

115,1

99,9

Veszprém

237 110

255 705

327 300

107,8

128

Középdunántúli régió

677 898

727 417

798 930

107,3

109,8

Győr-MosonSopron

283 693

291 433

413 807

102,7

142

Vas

185 976

216 998

258 033

116,7

118,9

Zala

213 714

222 901

283 387

104,3

127,1

Nyugatdunántúli régió

683 383

731 332

955 227

107

130,6

Baranya

246 882

239 305

405 947

96,9

169,5

Somogy

207 152

225 422

302 365

108,8

134,1

Tolna

216 940

237 274

271 044

109,4

114,2

Dél-dunántúli régió

670 974

702 001

979 356

104,6

139,5

Borsod-AbaújZemplén

317 467

328 448

590 694

103,5

179,8

Heves

191 442

208 664

318 295

109

152,5

Nógrád

212 225

221 651

162 016

104,4

73,1

26

Megye/ Budapest

DecentDecentMegemelt ralizált keret ralizált keret decentralizált 2012 2013 keret 2013 (ezer Ft) (ezer Ft) (ezer Ft)

2013/ 2012 %

Megemelt decentralizált keret 2013/2013 keret %

Északmagyarországi régió

721 134

758 763

1 071 005

105,2

141,1

Hajdú-Bihar

277 917

280 402

532 663

100,9

190

Jász-NagykunSzolnok

197 144

217 315

371 281

110,2

170,8

SzabolcsSzatmár-Bereg

272 617

282 783

676 754

103,7

239,3

Észak-alföldi régió

747 678

780 500

1 580 698

104,4

202,5

Bács-Kiskun

287 844

284 687

536 843

98,9

188,6

Békés

205 608

213 084

263 521

103,6

123,7

Csongrád

269 491

248 851

343 270

92,3

137,9

Dél-alföldi régió

762 943

746 622

1 143 634

97,9

153,1

Forrás: Pályázati kiírás 2012 (NGM/9505/13/2012), Pályázati kiírás 2013 (NGM/9057-14/2013)

Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, JászNagykun-Szolnok és Baranya megyék esetében jelentős mértékben nőtt az odaítélhető támogatási összeg, míg Fejér, Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megye keretöszszege csökkent a pályázati kiírásban foglaltakhoz képest. Ennek oka valószínűsíthetően az alacsonyabb támogatási igény lehet. Prioritások: a) Gyakorlati képzést folytató, szakképzési hozzájárulásra kötelezettek gyakorlati képzőhelyein a tárgyi feltételek fejlesztése. Erre fordítható a megyei keretösszeg 80%-a, melynek megoszlása a KKV-k és a nem KKV-k között 80-20 %, b) Képző intézmények gyakorlati képzőhelyein a tárgyi feltételek fejlesztése. Erre pályázhatnak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működő szakképző iskolák, speciális szakiskolák, a speciális szakiskolák és készségfejlesztő speciális szakiskolák (ez a megyei keretösszeg 16%-a), c) A felsőoktatási intézmények által a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében, az államilag támogatott létszám tekintetében folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztése (4%). A pályázatok beadási határideje, a rögzítő felület működési hibái miatt, többször módosításra került, végül 2013. október 16-a lett. Bár a területi kamaráknak a pályázatok 27

befogadásával kapcsolatosan nem voltak feladatai, mégis a hozzájuk érkező számtalan vállalkozói megkeresést, kérdést igyekeztek megválaszolni és csak a legszükségesebb esetekben továbbítani az NMH felé, ezzel is elősegítve a gördülékenyebb munkavégzést. A pályázatok formai bírálatát a Nemzeti Munkaügyi Hivatal végezte. A formailag megfelelt pályázatok tartalmi bírálatát az MFKB-k által megbízott szakértők végezték és az értékelés alapján támogatásra javasolt szervezeteket tartalmazó javaslatot már az MFKB hagyta jóvá. Az MFKB-k támogatási javaslatukat a miniszteri döntés előkészítéséhez megküldték az NMH SZFI részére.

5. A megyei szakképzés-fejlesztési koncepciók kidolgozása, elfogadása, aktualizálása Az Szt. 82. § a) pontjában foglalt feladatkörükben eljárva az RFKB-k megkezdték az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztésének az adott megyére vonatkozó, a szakképzés irányainak és a beiskolázási arányok rövid és középtávú tervét tartalmazó koncepció (szakképzés-fejlesztési koncepció) kidolgozására vonatkozó tervezést, amelyet az átadás-átvételt követően az MFKB-k készítettek és fogadtak el. A koncepciók a szakképzés fejlesztési elképzeléseket tartalmazzák egységes szerkezetben a prioritásokkal, azok indoklásával és a hozzájuk tartozó források meghatározásával, az alábbi alapvető szempontok érvényesülése mellett:  a koncepció szerepe és célja a kapcsolódó szakmai dokumentumok, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai események áttekintése,  a szakképzés általános helyzetének értékelése, ezen belül az MFKB-k tevékenységének áttekintése és egy általános jövőkép felvázolása,  SWOT analízis, cél és okfa, kockázat és érintett elemzések bemutatása, rendelkezésre álló adatbázisok értékelése, rangsorolása,  a demográfiai, a gazdasági (foglalkoztatási) helyzet, valamint a szakképzés intézményrendszere és annak szakmai jellemzőinek bemutatása, jogi környezet változásának értékelése,  várható változások és hatások bemutatása a rendelkezésre álló adatbázisok alapján,  azoknak a lépéseknek a meghatározása, melyeket a jelenlegi eszközrendszer alkalmazásával kell végrehajtani, az eredmények eléréséhez szükséges programok ismertetése, és azok legfontosabb elemei, valamint azon strukturális változások bemutatása, melyeket a változó körülmények tesznek elengedhetetlenül szükségessé,  a változással érintett területek bemutatása,  a várható negatív és pozitív eredmények bemutatása, a koncepció sikerességének ismérvei,  a felhasználható erőforrások körének és a felhasználás intenzitásának meghatározása.

28

Az elfogadott koncepciók elsősorban a nemzetgazdasági szektorok és ágak, foglalkoztatási teljesítményének változására fókuszáltak, a megyék általánosan jellemző és a jövőben várható foglalkoztatási helyzetéből indultak ki. Főként a megyei problémákat, kihívásokat és adottságokat vették figyelembe. A koncepciók célja, hogy hangsúlyos, határozott és egyértelmű útmutatást adjanak a jövőben követendő irányokról. A rendelkezésre álló intézményrendszer elemzésével azokat a lehetséges erőforrás tartalékokat térképezték fel az MFKB-k, melyekkel a koncepcióban meghatározott új célok megvalósíthatóak. A koncepció elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt a résztvevő intézmények helyzetének elemzése, a partnerek igényeinek, elvárásainak megismerése, érdekeik és ellenérdekeik feltárása, erőforrásaik feltérképezése. A koncepciókban számolni kellett a rendelkezésre álló források esetleges változásaival, valamint új források megnyílásának lehetőségével. A koncepciónak tartalmaznia kellett az összes rendelkezésre álló információ öszszefoglalását, az ezekből levont következtetéseket és azok hatását a koncepcióra, majd röviden szükséges volt bemutatni a döntés meghozatalát befolyásoló alapvető tényezőket. Kialakítása során szem előtt kellett tartani bizonyos alapelveket, alapértékeket, amelyek meghatározzák a célok kijelölését és különösen pedig a konkrét beavatkozások megfogalmazását. Az MFKB-k az elkészült szakképzés-fejlesztési koncepciók kimunkálásakor és elfogadásakor nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a ténynek, hogy azok akkor biztosítják a tőlük várt eredményt, ha képesek több különböző forrásból származó információt kezelni, meg tudják határozni ezek egymáshoz viszonyított súlyát és a koncepció készítésében elfoglalt szerepét. A koncepciókban az alábbi fejezetek elemzésére került sor:  az érintett megye társadalmi-gazdasági helyzetének értékelése  a megyei szakképzési adatok elemzése  a megyei szakképzést érintő problémák meghatározása  a koncepció által elérendő célok megfogalmazása A koncepció összeállításánál az Európai Uniós alapelvek érvényesítése is megtörtént, amely jelenti a partnerséget, az esélyegyenlőséget,a prosperáló gazdaságot és vidéket,a tudásalapú vidékfejlesztést, a minőségi termékeket és innovációt. A feladatok, a várható eredmények és a feladatokhoz rendelt eszközök meghatározásánál az alábbi szempontok kidolgozására helyeztek hangsúlyt az MFKB-k: A szakképzés eredményességének növelése  A munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelő szakképzési-rendszer és képzési kínálat kialakítása  Munkaerő-piacról érkező igények figyelembevétele a szakmai, a gyakorlati képzés tartalmának a kidolgozásánál  Hatékony pályaorientációs és pályaválasztási rendszer kialakítása  Tanulószerződések általánossá tétele  A tanulók szakmai és általános kompetenciáinak fejlesztése  A tanulók életen át tartó tanulásának megalapozása 29

 Az egységes pályakövetési rendszer bevezetése és eredményének visszahatása a képzési kínálatra  Képzési kínálat racionalizálása  A duális (3 éves) szakképzési rendszer teljes körű bevezetése  A gyakorlati képzőhelyek számának radikális növelése  A gyakorlati oktatók folyamatos képzése, képzésük korszerűsítése  A helyi felnőttképzés teljesítményének javítása Az esélyteremtés biztosítása  A nők esélyegyenlőségének biztosítása  A fogyatékkal élők esélyegyenlőségének biztosítása, integrálásuk  A romák esélyegyenlőségének biztosítása, integrálásuk A szakképzési intézményrendszer rugalmasságának növelése  A területi igényekhez hangolt képzés kialakítása  A HÍD jellegű programok támogatása  A speciális pedagógus továbbképzések  Az iskolai szociális munka megerősítése  A pályaorientáció szerepének növelése, pályakövetés erősítése  Mesterképzés szerepe a hatékony gyakorlati képzésben  Felsőoktatási szakképzés szerepe, illeszkedése a szakképzés rendszerébe  Iskolarendszeren kívüli szakképzés EU-s és hazai finanszírozású képzések keretében folytatott képzések munkaerő-piaci relevanciája  Az együttműködés az adatszolgáltatásban, közös szempontrendszerű adatbázisok létrehozása Finanszírozhatóság biztosítása  A NFA képzési alaprészből nyújtott támogatások felhasználása  A szakképzéshez kapcsolódó hazai és EU-s források feltérképezése  A szakképzés komplex erőforrástérképének megrajzolása  A források felhasználásának hatékonyabbá tétele a feladatellátás volumenéhez illeszkedő intézményhálózat üzemeltetése  A képzési kínálat koncentrációja  A jelenlegi kapacitások strukturáltabb és oktatásgazdaságilag jobb kihasználása A gazdasági kamara, a munkaadók részvétele a szakképzési feladatok megvalósításában  A kis és középvállalkozások együttműködésének megszervezése szakképzési igények szempontjából  A szakmai követelményrendszer átalakítása  Fejlesztési irányvonalak meghatározása

30

Fejlett információs rendszerek kialakítása  Adatbázis létrehozása a régió szakképzőiről (iskolarendszerű, iskolarendszeren kívüli)  Pályakövetési rendszer felhasználása a tervezésnél  Munkaadók igényeinek felméréséből kapott adatok figyelembevétele a döntés előkészítésénél Az időközben az MFKB-k vagy külső szakértők által elkészített és elfogadott szakképzés-fejlesztési koncepciók áttekintésekor látható, hogy a fejlesztési dokumentumok hatálya változó, általában 2020-ig tart. A megyei koncepciók tartalma a téma miatt meghatározott, alapvetően ugyanazokra a fejezetekre, témakörökre épül. A megyei szakképzés-fejlesztési koncepciók általában a következő fejezetekre tagolhatóak:  Módszertani ismertető,  Az adott megye társadalmi-gazdasági helyzetének elemzése,  A koncepció más fejlesztési dokumentumokhoz való illeszkedésének bemutatása,  Az MFKB-k tevékenységének ismertetése,  A közigazgatási, intézményi, szervezeti struktúra elemzése,  A jogszabályi környezet áttekintése,  Az adott megye szakképzési, munkaerő-piaci adatainak vizsgálata, elemzése országos viszonylatban,  A szakképzési feladatok ismertetése, a szakképzésben közreműködő szervezetek, intézmények konkrét tevékenységeinek, feladatainak bemutatása,  A szakképzés-fejlesztési koncepció alapelveinek, célkitűzéseinek meghatározása, az azokhoz rendelt feladatok, eszközök számbavétele,  Konkrét fejlesztési javaslatok leírása. A koncepciók természetesen kellő alapossággal foglalkoznak a megyei szakképzési adatok elemzésével, vizsgálatával, hiszen a dokumentum által megfogalmazott célkitűzések, javaslatok alapját képezik ezek az adatok. Ugyan a szakképzés-fejlesztési koncepciók alapelveire és célkitűzéseire vonatkozó fejezetekben egyelőre nem indokolt a változtatás, hiszen a koncepciók az adott megye szakképzésének rövid- és középtávon megvalósítandó fejlesztési lehetőségeit kívánják bemutatni a szakképzésben érintett intézmények, testületek és gazdálkodó szervezetek számára, a koncepciók időnkénti felülvizsgálatára, aktualizálására szükség van, elsősorban a szakképzést érintő jogszabályi környezet változása, illetve a szakképzést érintő egyéb dokumentumok időközbeni megjelenése miatt. A szakképzés szereplői számára kiemelt jelentőségű egy olyan naprakész dokumentum, mely a mindennapi munkavégzés során segítségükre van a tervezésben. A koncepció aktualizálásakor kifejezetten a szakképzésben időközben bekövetkezett változások átvezetése lehet fontos, emellett azonban a statisztikai adatok frissítése is célszerű.

31

Javaslatok az átdolgozás során érintett témakörökre:  A statisztikai és szakképzési adatok áttekintése,  A koncepció elfogadása óta megjelenő szakképzést érintő dokumentumok tartalmának felhasználása,  A jelenleg már nem aktuális részek elhagyása,  MFKB eddigi javaslatainak elemzése,  A jogszabályváltozások követése, A kamara által végzett munkaerő-piaci kérdőíves felmérések bemutatásának aktualizálása,  Az iskolák, iskolai fenntartók körében bekövetkezett változások átvezetése.

6. Megyei koordinátorok szakmai felkészültségének biztosítása Az MFKB-k munkaszervezeti feladatait a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarák látják el, ahol a hatékony munkavégzés biztosítása érdekében egy program koordinátor alkalmazása szükséges. A program koordinátor minden esetben a kamara főállású munkatársa, aki teljes felelősséggel látja el az MFKB működéséhez szükséges feladatokat. Nemcsak a technikai feltételek biztosításáról gondoskodik, hanem adatokat gyűjt, rendszerez, összefoglal, tájékoztatást ad az MFKB működésével kapcsolatban. Az MFKB koordinátor kiválasztása nagyon fontos a szakszerű munkavégzés érdekében, akinek nemcsak a szakképzéshez kapcsolódó ismeretanyaggal kell rendelkeznie, hanem jó kommunikációs készség szükséges a társszervezetekkel való kapcsolattartás érdekében. Számítógépes programok használatát önállóan kell ellátnia (Word, Excell, Power Point és egyéb központi adatbázisok), rendelkeznie kell jogosítvánnyal, hiszen tevékenységét a megye egész területén fejti ki és esetenként részt vesz országos egyeztetéseken. Munkájával segítenie kell az elnök tevékenységét, megfelelő szakmai hozzáértéssel kell kezelnie a felmerülő kérdéseket. Szükség esetén előadásokat tart, információs napokat szervez, szakképzési fórumokon előadóként részt vesz, ami azt jelenti, hogy megfelelő előadói készséggel kell rendelkeznie. Összegezve elmondható, hogy a program koordinátor kulcs figurája az MFKB zökkenőmentes működésének. Ezen feladatok hatékony biztosítása érdekében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a megyei fejlesztési és képzési bizottságok munkaszervezeti feladatait ellátó kamarai koordinátorok számára 2014. április 29-én vizsgát szervezett. A vizsga során nemcsak az MFKB-k tevékenységéhez szorosan kapcsolódó témakörökből kellett a kamarai munkatársaknak vizsgázniuk, hanem a szakképzés minden területét érintően számot kellett adniuk tudásukról. A vizsga eredményes teljesítése fontos volt a koordinátorok számára, mivel az továbbfoglalkoztatásuk feltétele volt. A vizsga előtt Budapesten, április 08-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett felkészítésen vettek részt a koordinátorok, ahol szakmai kérdések megvitatására is sor került. A felkészülést szakmai tananyag segítette.

32

A vizsga az alábbi témakörökre épült:  A szakképzés intézményeinek bemutatása, az iskolarendszerű szakképzés intézményeinek feladatai, a szakképzés irányítási rendszere,  Az országos gazdasági kamarák szakképzési feladatai,  A Klebelsberg intézményfenntartó Központ feladatai és szerepe a szakképzésben,  A Nemzeti Munkaügyi Hivatal szak- és felnőttképzési feladatainak bemutatása,  Szakképzési alapfogalmak,  A szakképzés dokumentumainak (OKJ, SZVK-k, szakképzési kerettantervek stb.) áttekintése,  A szakképzési hozzájárulás célja, az azzal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók,  A komplex szakmai vizsgáztatás és a szintvizsgáztatás rendszere,  A tanulószerződés és az együttműködési megállapodások rendszerének ismertetése,  A szakképzés ellenőrzési rendszere,  Az MFKB munkaszervezeti feladatainak összefoglalása, az MFKB tevékenységéhez kapcsolódó feladatok bemutatása,  A Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészből nyújtható szakképzési célú támogatások pályázati eljárásának szabályai,  A szakiskolai tanulmányi ösztöndíj rendszerének bemutatása,  A szakmaszerkezeti javaslatok kialakításának folyamata,  A megyei szakképzés-fejlesztési koncepció felépítése, tartalma,  A felnőttképzés szabályozásának rendszere. Amint az előző felsorolásból is látható, a kamarai munkatársak egy átfogó, a szakképzés minden területét érintő vizsgán vettek részt, amely megfelelő alapot ad az MFKB munkaszervezeti feladatainak elvégzéséhez.

7. Összegzés Az MFKB projekt megvalósítása során ebben az évben is megfelelő volt a szakmai együttműködés az érdekképviseletek és a gazdasági kamarák között. 2011-től a Munkaügyi Központok jelentősen megnövekedett hatáskörrel vettek részt az RFKB működésében, így a munka során a Munkaügyi Központok által készített felmérések és elemzések figyelembevétele a döntések és javaslatok megtétele során közvetlenebbé és hatékonyabbá vált. Ez a munkakapcsolat az MFKB-ban betöltött szerep során továbbra is fennmaradt, amely biztosítja a széleskörű adatbázis figyelembevételét az MFKB-k munkavégzése során. A projekt keretein belül az elmúlt években kiváló együttműködés jellemezte a feladatok elvégzésében résztvevő szervezeteket. A munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek aktívan közreműködtek a beiskolázási arányokra és a képzési irányokra vonatkozó javaslat előkészítésében, majd később a javaslatok kialakításában. A megye kereskedelmi és iparkamarái is nagyban hozzájárultak a projekt feladatainak 33

elvégzéséhez, különös tekintettel a kérdőíves felmérés lebonyolításával valamint a munkaszervezeti feladatok ellátásával. A munkaadói és munkavállalói érdekképviseletekkel történő kapcsolattartás továbbra is zökkenőmentesen alakult, amit elősegített az is, hogy a koordinátorok a több éves tapasztalatokat figyelembevéve végezték munkájukat. A határidők betartása sem okozott gondot a vizsgált időszakban. Folyamatos volt a kapcsolattartás mind a szakképző intézményekkel, mind a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal, gyakorlati tapasztalataik megismerése és felhasználása elősegítette a szakmai döntések meghozatalát. Ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartása illetve kialakítása minden MFKB munkaszervezet számára javasolt, mivel ez a munkavégzés szakszerű ellátásának elengedhetetlen feltétele.

34

A „Szakiskola 2014” kutatás főbb eredményei Makó Ágnes - elemző, MKIK GVI Hajdú Mikós - elemző, MKIK GVI Bárdits Anna - elemző, MKIK GVI Nyírő Zsanna - MKIK GVI Tóth István János, Ph.D.- ügyvezető igazgató, MKIK GVI

2014-ben hetedik alkalommal került sor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. (GVI) szakiskolai kutatására, amely a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok (MFKB-k) döntéseinek elősegítését, megalapozását szolgálta. Ennek alapját egy mintegy 2500 vállalkozásra, illetve egy körülbelül 2000 frissen végzett szakmunkásra kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezi, amelyekre 2013 decembere és 2013 márciusa között került sor. Jelen tanulmány az említett két adatfelvétel alapján készült elemzések2 összefoglalását, azok főbb megállapításainak összegzését adja, továbbá felhívja a figyelmet a kutatás megújításával kapcsolatos lehetőségekre és bemutatja az elmúlt hét év adatfelvételeinek tapasztalatai alapján a vállalati szakmunkás-kereslet alakulását. A vállalati adatfelvétel célja, hogy feltérképezze az üzleti szektornak a szakképző iskolát végzettek iránti keresletét egy éven belüli, illetve három éven túli időtávon – szakmánként, megyénként, illetve régiónként. Továbbá, hogy ezt összevesse a szakképző iskolák várható kibocsátási adataival – szintén szakmánként, megyénként, illetve régiónként. A kereslet és kínálat összevetése a 2015/2016-os szakképzési beiskolázási keretszámok kialakításához nyújt az MFKB-knak segítséget a jelentősebb szakmánkénti eltéréseket bemutatva. Ezen túl a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzetét, elhelyezkedési lehetőségeit, valamint szakmájukról, munkájukról alkotott véleményüket és a 2009 óta ezen területeken bekövetkezett változásokat is feltérképezte a vizsgálat. A kutatás a 2012 júliusában szakmát szerzett fiatalok munkaerő-piaci pályájának első szakaszát vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a szakiskola elvégzése óta eltelt 19 hónap alatt be tudtak-e, illetve be akartak-e lépni a munkaerőpiacra. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 2013-ban és 2014-ben gyűjtött adataink a kutatás módszertani változása miatt csak korlátozottan hasonlíthatóak össze a korábbi adatfelvételek eredményeivel: a 2009 és 2012 közötti adatfelvételek esetében a válaszadók 9 hónapot töltöttek a munkaerőpiacon a megkérdezés időpontjáig, a 2013-as és 2014-es adatfelvételek esetében pedig

2

Makó Ágnes, Bárdits Anna (2013): A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2013, Budapest, MKIK GVI Hajdu Miklós, Pethes Barbara (2013): A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2013, Budapest, MKIK GVI

35

19 hónapot. A vizsgálat a minden megyében korlátozás nélkül beiskolázható, illetve a kutatásba a korábbi években bevont szakmákra korlátozódott. Az adatfelvételek szakmai koncepciójának kialakítását, a mintavételt és a kérdőív összeállítását a GVI végezte el. Az adatfelvételeket a GVI szervezte, annak lebonyolítását részben az MKIK területi hálózata, részben a GVI irányította. Az adatfelvétel eredményeit a GVI elemezte.

1. A vállalati felvétel háttere Az adatfelvétel fontosabb jellemzői Az elemzés a magyarországi vállalkozások szakképző iskolát végzettek iránti keresletének várható alakulását vizsgálja, egy és négy éves időtávon. A 2546 vállalkozást érintő kérdőíves adatfelvétel a GVI szervezésében zajlott 2013. november 27. és 2014. február 25. között. Az adatfelvételhez meghatározott mintaelosztás kialakítása során lényeges szempont volt, hogy azon vállalati csoportok kerüljenek előtérbe, amelyekben a kutatás korábbi hullámainak tapasztalatai alapján nagyobb előrejelzési képesség várható. Ezen megfontolások okán a kérdezést igyekeztünk a 20 főnél nagyobb létszámmal bíró vállalkozások körére korlátozni. A vállalatok az adatfelvétel során a korábbi gyakorlattól eltérően az OKJ képzései helyett a FEOR-08 foglalkozásaihoz rendelhették keresleti előrejelzéseiket, amelyeket a Szakmai- és Vizsgakövetelményekben foglaltak alapján rendeltünk az OKJ kódokhoz. E művelet során is felmerült az egyértelmű megfeleltetések hiányának problémája, ugyanis számos OKJ képzéshez több FEOR-08 foglalkozás is tartozik. Az egyes képzésekhez minden hozzájuk köthető foglalkozáshoz tartozó előrejelzést hozzárendeltünk – amennyiben a vállalatok adtak ilyet – így minden képzés esetében megkapjuk a kereslet értékének lehetséges maximumát. Ez az eljárás szintén magával vonja annak lehetőségét, hogy egy FEOR-08 foglalkozáshoz tartozó kínálati adat több képzéshez is hozzárendelésre kerül. Ennélfogva a szakmánkénti keresleti adatok összegzése sem lehetséges akár szakmacsoportok szintjére vagy még magasabb aggregáltsági fokra.

A minta A programban résztvevő szervezetek segítségével összesen 2546 vállalkozás vezetőihez jutottak el a kérdezőbiztosok. A megyéket tekintve Budapest, Pest megye, Győr-Moson-Sopron megye, BácsKiskun megye, illetve Hajdú-Bihar megye szerepel a mintában a legnagyobb súllyal. A 386 budapesti, 197 Pest megyei, 164 Győr-Moson-Sopron megyei, 154 Bács-Kiskun megyei, illetve 141 Hajdú-Bihar megyei vállalkozás adja a minta 15,2%-át, 7,7%-át, 6,4%-át, 6%-át, illetve 5,5%-át. A teljes sokaságban a Budapesten bejegyzettek adják 36

az összes működő vállalkozás 27,3%-át. A legkisebb súllyal Nógrád megye szerepel, az itteni 38 mintába került cég 1,5%-ot tesz ki. Régiók szerint egyenletesebb a minta elemeinek megoszlása. A legnagyobb súlyt Közép-Magyarország és a Dél-Alföld régiók kapták, jóllehet Észak-Magyarország teljes sokaságban mért aránya valamivel alacsonyabb, míg Közép-Magyarország részesedése jóval magasabb. Összességében azonban kijelenthető, hogy a megcélzott egyenletes régiónkénti mintavétel nagy vonalakban teljesült. Létszám-kategóriák alapján az tapasztalható, hogy a minta kevesebb, mint egy százalékát teszik ki a 9 fő alatti mikro-vállalkozások, a 10-19 fős kisvállalkozások pedig a minta 2,1%-át adják – ezen cégek alacsony hányadának oka, ahogy már fentebb is említettük, az előrejelzéseket magasabb valószínűséggel adó, nagyobb cégek preferálása a mintavétel során. A 20-49 fős közepes méretű cégek aránya 25,7%, az 50-249 fős vállalatok aránya 54,1%, a 250 fő feletti nagyvállalatoké pedig 17,9%. A teljes sokaságban a 9 fő alatti mikro-vállalkozások az összes vállalat 95,4%-kát teszik ki, tehát ezek mintabeli aránya jóval a valódi arány alatt marad, a nagyobb létszámú cégek pedig valós súlyukhoz képest nagyobb arányban szerepelnek a mintában. A nagyvállalatok szempontjából kifejezetten erősnek mondható a minta, mivel a Magyarországon bejegyzett 872 darab 250 fő feletti cégnek több, mint fele szerepel a mintában. Ágazatok szerint elmondható, hogy a mintába került cégek 8%-a a mezőgazdasági tevékenységet végez, 45%-uk a feldolgozóiparban, 7,1%-uk az építőiparban, 39,8%-uk pedig a szolgáltatások területén működik. A mintavétel során nem lehetett érvényesíteni bizonyos előzetes mintavételi szempontokat, ezért a minta torzításokat tartalmaz a valódi sokasági arányokhoz képest. Emiatt olyan fontosabb dimenziók mentén, mint régió, vállalatméret és gazdasági ág, a minta megoszlása jelentősen eltért a teljes sokaságétól. Ez problematikussá teszi az eredmények értelmezését és általánosíthatóságát. További problémát jelentett, hogy a kisvállalkozások lényegesen alacsonyabb pontossággal tudják megadni a középtávú munkaerő felvételi szándékaikat, így e vállalatok magas részaránya csökkentette volna az előrejelzés megbízhatóságát. A torzítás korrekciója és a kívánt arányok kialakítása a súlyozás matematikai eljárásával elvégezhető. Ennek során a bizonyos szempontok (pl. ágazat, létszám, régió) szerint az országos arányokhoz képest kisebb arányban szereplő válaszadók válaszait egynél nagyobb, a nagyobb arányban szereplőkét pedig egynél kisebb számmal szorozzuk meg. Az országos arányokhoz való arányosításra azért volt szükség, hogy elvégezhessük az országos szintű elemzéseket. A súlyozás természetesen régiókon belül is, ágazatonként és létszám-kategóriánként, arányosította a mintát. Ez az eljárás bizonyos véletlen zajokat, hibákat felnagyíthat, mivel egy-egy megkérdezett válaszait többszörös súllyal vesszük figyelembe tekintet nélkül arra, hogy az adott egyén válaszai mennyire tipikusak vagy extrémek, de más a posteriori lehetőségünk nem lévén a minta korrigálására, ezt az eljárást kellett alkalmaznunk. A súlyozási szorzók felhasználásával tehát a minta megoszlása megfeleltethető a teljes sokaság adott változók mentén vett megoszlásának. Ugyanakkor a versenyszféra keresletének szakiskolai kibocsátásával való összevetéséhez még teljeskörűsítenünk is 37

kellett a súlyozott mintát. Ennek oka az volt, hogy a súlyozott minta szakma szerinti keresleti adatai arányaiban igen, azonban nagyságában nem tükrözik a teljes sokaság jellemzőit. A teljeskörűsítést egy országos szorzó segítségével végeztük el, amely a súlyozott minta teljes alkalmazotti létszáma és a teljes sokaság alkalmazotti létszámának3 hányadosaként állt elő. Itt fontos megjegyezni, hogy a mivel a KSH csak a 4 fő fölötti vállalkozások összlétszámát közli, az általunk alkalmazott teljeskörűsítési arányszám alsó becslés csupán, hiszen a mintában 4 fő alatti vállalkozások is szerepelnek. Az alábbiakban a súlyozott adatok (versenyszféra) alapvető megoszlásait mutatjuk be összehasonlítva a tavalyi adatfelvételből kialakított súlyozott mintával. A súlyozott mintában Budapest idén is nagyobb aránnyal szerepel, mint a súlyozatlan adatok esetében: a budapesti cégek 28,9%-át teszik ki a súlyozott mintaelemszámnak. A megyék esetében a súlyozás bevezetésével – Pest megyét kivéve – az arányok csökkenése áll fenn. Megállapítható továbbá, hogy a tavalyi adatfelvételhez képest az arányokat tekintve komoly változás nem tapasztalható, Budapest esetét leszámítva. Régiók szerinti bontásban hasonló a helyzet: a Budapestet is tartalmazó KözépMagyarország adja a súlyozott minta 49,1%-át, ez után pedig Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl következik 10,5%-kal, illetve 10,1%-kal. A többi régió 6-9%-kal részesedik a minta-elemszámból. Létszám-kategóriák szerint látható, hogy az előrejelzésre kevésbé képes mikro- és kisvállalkozások hasonlóan kis részben jelennek meg a súlyozott mintában, mint a súlyozatlanban: a 9 fő alatti mikro-vállalkozások 0,7%-át, a 10-19 fős kisvállalkozások 2,9%-át teszik ki a súlyozott mintának. A 20-49 fős közepes méretű cégek hányada 52,7%, míg az 50-249 fős vállalatok aránya 31,5%, a 250 fő feletti nagyvállalatoké pedig 12,2%. A tavalyi hullámhoz képest a létszám-kategóriák arányaiban jelentéktelen eltérések tapasztalhatóak. Ágazatok szerint (a versenyszférára korlátozódva) látható, hogy a súlyozott mintában kisebb arányban szerepelnek a mezőgazdaság területén (4,4%), a feldolgozóiparban (32%) és az építőiparban működő cégek (5,1%), mint az eredeti mintában. A szolgáltató cégek részesedése viszont 58,5%-ra nőtt. A tavalyi értékekhez képest jelentős változásokat tapasztalhatunk e téren.

2. A vállalati felvétel főbb tapasztalatai Szakképzettek várható létszámváltozásának iránya 12 hónapon belül A súlyozott mintából számított kereszttáblákból az derül ki, hogy egy éves távlatban a Heves, Győr-Moson-Sopron, Tolna, és Hajdú-Bihar megyékben működő cégek tervezik a legnagyobb arányban (rendre 48,8%, 47,4%, 45,2%, illetve 43,7%) növelni a

3

Az adatok forrása: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/themeSelector.jsp?page=2&szst=QLI

38

szakképzett munkaerő létszámát. Létszámcsökkentést Hajdú-Bihar megyében, illetve Békés megyében terveznek leggyakrabban a vállalatok, itt a válaszadók 8,5%-a, illetve 7,7%-a válaszolt így. Régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon, és az Észak-Magyarországon működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik a következő egy évben (44,0%, illetve 41,8%). Az előző évben, az Észak-Alföldön és Dél-Alföldön mért 32,4%, illetve 29,5%-hoz képest, az idei értékek, egyértelműen magasabbak. Létszámcsökkentési tervek Észak-Alföldön és Dél-Alföldön fordultak elő legnagyobb arányban (mindkét esetben egyaránt 4%). A Nyugat-Dunántúl esetét tovább árnyalja, hogy körükben a legalacsonyabb mind a létszámváltozás változatlanságára számító cégek aránya (64,1%), mind a létszám csökkentését tervezők aránya (mindössze 0,5%). 6. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, külföldi tulajdonhányad szerint, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben százalék (N2009=6457, N2010= 4679, N2011=4636, N2012=4636, N2013=12481, N2014=9882) 4

2014

Csökkenni fog

Nem változik

Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 4.8

58

37.2

Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 3.1

57.8

39.1

Tisztán hazai tulajdon 2.2

67.8

2013

Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 3.8 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon

65.6

2012 2011

Tisztán hazai tulajdon

5.7

Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon

5.8

Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon

2010

25.7

82.3

17.7

71.3

22.9

61.7

32.5

6.9

78.4

6.9

14.7

64.5

28.7

33.7


61.4

23.4



21.6

71.5



13.0

74.3

Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 0.0


28.5

21.5

Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 2.9


30.0

67.7

Tisztán hazai tulajdon 4.0

2009

NĘni fog

27.4

9.6

66.4

8.6

6.2

68.2

6.3

23.2

65.8

8.4 0%

4.9

67.0

27.9

71.2 10%

20%

30%

40%

50%

20.4 60%

70%

80%

90% 100%

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2009, KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014

4

Súlyozott, teljeskörűsített esetszámok, mely az egytől eltérő teljeskörűsítési szorzó miatt eltér az eredeti teljes esetszámtól. E megjegyzés érvényes a fejezetben közölt összes esetszámra.

39

Külföldi tulajdonhányad szerint idén azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban, amelyek többségében, de nem tisztán magyar tulajdonúak. Ezen cégek 39,1%-a tervezi a létszámbővítést. A létszám csökkentést a többségben vagy tisztán külföldi tulajdonban álló cégek tervezik a legnagyobb arányban, 4,8%-uk esetében. A tavalyi adatokkal összevetve kijelenthető, hogy mindhárom kategóriában nőtt azok aránya, akik szakmunkás létszám növelésére számítanak. Ezzel párhuzamosan a tavalyi évhez képest, mindhárom kategóriában csökkent azok aránya, akik a szakmunkások létszámának változatlanságára számítanak (lásd a 6. ábrát). 7. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, létszám-kategóriák szerint, százalék (N2009=8287, N2010=5770, N2011=6115, N2012=12779, N2014=9881)

Csökkenni fog

2014

250-x fĘ

8.5

2013

31.4

64.9

10-19 fĘ 0.0

33.0

51.0

49.0

0-9 fĘ 0.0

70.5

29.5

9.3

70.2

5.3

20-49 fĘ 3.2

2012

22.7

74.0

10-19 fĘ 3.2

22.8

69.4

27.5 96.2

3.8

250-x fĘ

4.0

50-249 fĘ

4.5

71.7

23.8

20-49 fĘ

4.6

71.0

24.4

10-19 fĘ

71.4

6.3

250-x fĘ 50-249 fĘ

8.8 62.2

5.4

10-19 fĘ

32.4 33.1

68.7

25.9

72.1

7.5

25.0

63.2

5.4

20-49 fĘ

25.6

63.3

0-9 fĘ 2.9 50-249 fĘ

16.4

65.6

5.4

250-x fĘ

20.2

80.5

20-49 fĘ 3.6 10-19 fĘ

24.6

73.4

0-9 fĘ 3.1

2011

20.4

72.0

0-9 fĘ 0.0

2010

23.9

65.6

20-49 fĘ 2.1

250-x fĘ

29.3

65.8

3.8

28.8

65.6

4.8

30.6

71.2

0-9 fĘ 3.2

2009

NĘni fog

67.5

50-249 fĘ 3.0

50-249 fĘ

Nem változik

23.9

66.9

29.9

250-x fĘ 1.7

73.8

24.5

50-249 fĘ 2.3

73.9

23.8

20-49 fĘ 1.5

75.5

23.0

10-19 fĘ 0.4

82.6

0-9 fĘ 0.2 0%

17.0

90.2 10%

20%

30%

40%

9.6 50%

60%

70%

80%

90%

100%


40

Az alkalmazotti létszámmal nem mutat egyértelmű összefüggést a vállalatok várható létszámváltozásról kialakított véleménye 12 hónapos időtávon (lásd a 7. ábrát). Annyi azonban belátható, hogy a 10-19 fős alkalmazotti állomány esetén a legmagasabb, és innen a létszám-kategóriák mindkét pólusának irányába csökken a létszám növekedésének valószínűsége. Láthatjuk továbbá, hogy a legnagyobb eltérések a tavalyi évhez képest a legfeljebb 9, illetve a 10-19 fő között foglalkoztató cégek körében jelennek meg; ezekben a létszám-kategóriákban több mint 20%-os a tervezett létszámnövelés arányának növekedése. Az éves nettó árbevétellel szintén nem tapasztalható egyértelmű összefüggés a létszámváltozást tekintve. A szakmunkások létszámának várható növekedéséről leggyakrabban az 500 millió és 1 milliárd forint közötti bevétellel rendelkező cégek számoltak be (39%), míg a szakképzettek létszámának várható csökkenését leggyakrabban (8,2%-ban) az 50-100 millió forint közötti bevétellel gazdálkodó cégek jelentették (lásd a 8. ábrát). 8. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék (N2009=5161, N2010=3649, N2011=3485, N2012=3259, N2013=8887, N2014=8094)

2009

2010

2011

2012

2013

2014

Csökkenni fog egy milliárd forint felett 2.8 500 millió és egy milliárd között 2.8 250 és 500 millió között 0.9 100 és 250 millió között 0.8 50 és 100 millió között 8.2 50 millió forint alatt 2.5 egy milliárd forint felett 5.3 500 millió és egy milliárd között 2.5 250 és 500 millió között 4.9 100 és 250 millió között 6.1 50 és 100 millió között 1.2 50 millió forint alatt 8.0 egy milliárd forint felett 4.6 500 millió és egy milliárd között 1.9 250 és 500 millió között 1.5 100 és 250 millió között 6.8 50 és 100 millió között 9.2 50 millió forint alatt 4.1 egy milliárd forint felett 6.5 500 millió és egy milliárd között 3.0 250 és 500 millió között 10.9 100 és 250 millió között 4.3 50 és 100 millió között 0.6 50 millió forint alatt 8.8 egy milliárd forint felett 7.2 500 millió és egy milliárd között 4.8 250 és 500 millió között 6.1 100 és 250 millió között 4 50 és 100 millió között 4.8 50 millió forint alatt 4.4 egy milliárd forint felett 9.6 500 millió és egy milliárd között 9.6 250 és 500 millió között 6.2 100 és 250 millió között 9.6 50 és 100 millió között 10.3 50 millió forint alatt 14 0%

10%

Nem változik 62.7 58.2 67.5 68.7 60.6

NĘni fog 34.5 39 31.5 30.5 24.6 36.9 28.0 20.4 20.5 27.8 30.2 18.0 26.0 24.8 32.2 23.8 23.0 18.5 29.5 24.1 35.1 31.8 25.0 30.8 33.4 28.7 27 31.1 31.5 29.9 25.6 20.2 23 17

67.1

66.7 77.1 74.7 66.1 68.7 74.0 69.3 73.3 66.3 69.4 67.8 77.4 64.0 72.9 54.0 63.9 74.4 60.4 59.4 66.5 66.9 64.9 63.7 65.7 64.8 70.1 70.7 73.4 82.1 78.3

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

7.6 7.6 100%


41

Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 43,1% és 44,4%) növelni szakmunkás létszámukat egy éven belül. Ugyanakkor jelentősek a régiók közötti eltérések is.

Szakképzettek várható létszámváltozásának iránya 3 éven túl, de 4 éven belül A súlyozott mintából számított kereszttáblákból az derül ki, hogy a három éven túli, de négy éven belüli távlatban a Baranya, Vas, és Zala megyékben működő cégek tervezik a legnagyobb arányban (rendre 57%, 57%, és 56,8%) növelni a szakképzett munkaerő létszámát. Létszámcsökkentést Budapesten és Csongrád megyében terveznek leggyakrabban a vállalatok, itt a válaszadók 9,2%-a, illetve 4,1%-a válaszolt így. Régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon, illetve az Észak-Magyarországon működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik 3 éven túl, de 4 éven belül (46,5%, illetve 42,2%). Létszámcsökkentési tervek pedig a Közép-Magyarországon fordultak elő legnagyobb arányban (4,3%) illetve a Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon a legritkábban (előbbinél elhanyagolható, utóbbi esetében 0,9%). Külföldi tulajdonhányad szerint azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban, amelyekben tisztán hazai tulajdonúak. A csökkentést tervezők aránya a kevesebb, mint 50%-ban külföldi tulajdonú cégek között a legmagasabb, 15,9%. Az alkalmazotti létszám változásával nem mutatnak egyértelmű összefüggést a szakmunkás létszámváltozással kapcsolatos várakozások három éven túli, de négy éven belüli időtávon. Növekedésre legnagyobb mértékben a legfeljebb 19 főt foglalkoztató vállalatok esetében számíthatunk, a 0-9 főt foglalkoztatók között 29,5%, míg a 10-19 főt foglalkoztatók között 36,2% arányban terveznek bővítést. A legnagyobb mértékű csökkenést jelző vállalatok legalább 50 főt foglalkoztatnak, 50-249 fő között ez az érték 3,4%, míg 250 fő felett 13,9% (lásd a 9. ábrát). Az éves nettó árbevétel alakulásával sincsenek egyértelmű összefüggésben a szakmunkáslétszám alakulására adott válaszok. Az 100 és 250 millió forint közötti nettó árbevételt elérő vállalatok számítanak a leginkább a szakképzettek létszámának változására 3 éven túl, de 4 éven belül, a növekedést prognosztizáló vállalatok aránya körükben a legmagasabb (34,2%). Csökkenést legnagyobb arányban az 1 milliárd forint feletti árbevételű cégek jeleznek, 5,1%-uk válaszolt így. A tavalyi helyzethez képest elmondható, hogy összességében véve csökken a csökkenést prognosztizáló vállalatok aránya (lásd a 10. ábrát).

42

9. ábra: A várható létszámváltozás iránya 3 éven túl, de 4 éven belül, létszám-kategóriák szerint, százalék (N2010=5770, N2011=6115, N2012=3210, N2013=7348, N2014=5740) Csökkenni fog 250-x fĘ

2014

20-49 fĘ 0.7

2013

26.3

73.0 36.2

63.8

0-9 fĘ 0.0

29.5

70.5

250-x fĘ 2.8

76.9

20.3

50-249 fĘ 2.5

76.9

20.6

20-49 fĘ 1.1

25.1

73.8

10-19 fĘ 0.0

64.4

35.6

0-9 fĘ 0.0

63.4

36.6

250-x fĘ 1.4

4.7

20-49 fĘ

1.1

1.7 0%

25.2

73.3

29.4 36.8

56.8

29.7

66.5

20-49 fĘ 2.2

0-9 fĘ

31.3

70.1

6.4

1.9

32.6

67.6

3.9

10-19 fĘ

25.4

69.9 63.5

0.5

250-x fĘ 50-249 fĘ

21.4

77.7

10-19 fĘ 1.5 0-9 fĘ

27.4

70.4

0-9 fĘ 0.9

3.8

32.2

64.3

10-19 fĘ 2.2

250-x fĘ

28.5

68.2

20-49 fĘ 3.5

50-249 fĘ

23.3

75.3

50-249 fĘ 3.3

2011

22.1 31.2

65.4

10-19 fĘ 0.0

2010

NĘni fog

64.0

13.9

50-249 fĘ 3.4

2012

Nem változik

34.8

63.0

30.9

67.2

34.9

63.4 10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014

43

10. ábra: A várható létszámváltozás iránya a 3 éven túl, de 4 éven belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék (2010: N=3649, 2011: N=3486, 2012: N=1810, 2013: N=4971, 2014: N=5739)

2010

2011

2012

2013

2014

Csökkenni fog egy milliárd forint felett 5.1 500 millió és egy milliárd között 5.1 250 és 500 millió között 0.7 100 és 250 millió között 1.0 50 és 100 millió között 0.9 10 és 50 millió között 0.0 5 és 10 millió között 0.0 5 millió forint alatt 0.0 egy milliárd forint felett 1.7 500 millió és egy milliárd között 5.3 250 és 500 millió között 2.1 100 és 250 millió között 0.2 50 és 100 millió között 0.5 10 és 50 millió között 0 5 és 10 millió között 0 5 millió forint alatt 0 egy milliárd forint felett 2.1 500 millió és egy milliárd között 0.8 250 és 500 millió között 0.6 100 és 250 millió között 1.4 50 és 100 millió között 13.1 10 és 50 millió között 1.9 5 és 10 millió között 0 5 millió forint alatt egy milliárd forint felett 2.5 500 millió és egy milliárd között 2.5 250 és 500 millió között 4.8 100 és 250 millió között 0.4 50 és 100 millió között 1.1 10 és 50 millió között 3.8 5 és 10 millió között 9.5 5 millió forint alatt 0 egy milliárd forint felett 5.9 500 millió és egy milliárd között 3.4 250 és 500 millió között 4.8 100 és 250 millió között 1.2 50 és 100 millió között 3 10 és 50 millió között 3.1 5 és 10 millió között 0 5 millió forint alatt 0 0%

10%

Nem változik

NĘni fog 33.4 29.6 29.2 34.2 28.5 20.6

61.6 65.4 70.1 64.8 70.6 79.4

0.0

100.0 33.3

66.7

21.6 26 29 33.1 22.1 24.9 21.4 35.7 29.1 26.9 36 29.6 36.9 28.3 16.7 8.3 30.3 29.9 26.6 33.5 29.4 21.9 26.2 7.7 38.1 28.9 34.6 29.1 31.7 29.9 27.3 26.3

76.7 68.7 68.9 66.7 77.4 75.1 78.6 64.3 68.7 72.3 63.4 69 50 69.8 83.3 33.3

58.3 67.2 67.6 68.6 66.2 69.4 74.3 64.3 92.3 56 67.7 60.6 69.7 65.3 67 72.7 73.7

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014

Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 41,6% és 30%) növelni szakmunkás létszámukat három éven túl, de négy éven belül. Ugyanakkor jelentősek a régiók közötti eltérések is.

44

Összességében országosan a jelenlegi trendek fennmaradása esetén túlkínálatra, tehát túl magas szakmunkás kibocsátásra lehet számítani, ami azonban jelentős szakma és terület szerinti eltéréseket rejt maga mögött. Ezen felül az adatok arra is utalnak, hogy a végzett tanulók jelentős része várhatóan nem jelenik meg a munkaerőpiacon. Az országos túlkínálati adat mögött jelentős részben néhány magas túlkínálatú szakma áll, ezek a szakács (3481104), a logisztikai ügyintéző (5434501), a pénzügyi-számviteli ügyintéző (5434401), a szociális gondozó és ápoló (3476201), valamint a pincér (3481103). Ugyanakkor a munkaerő-kínálat és -kereslet 2017-2018-as országos szakmánkénti eltérésének becslése azt szemlélteti, hogy eltérő munkaerő-piaci képet kapunk, ha figyelembe vesszük a frissen végzett szakmunkások saját szakmájukban való elhelyezkedési arányait is. Ez azok arányát mutatja az adott szakiskolában végzett kohorszon belül, akik effektíve megjelennek az adott szakma munkaerőpiacán; tehát például kilépőnek számítanak azok, akik továbbtanulnak vagy inaktívak lesznek vagy nem találnak semmilyen munkát 9 hónappal a végzést követően. Ez által világosan bemutatható, hogy még azon szakmákban is csak a frissen végzett szakmunkások töredéke helyezkedik el, amelyekben jelentős a munkaerő-piaci hiány. Ezt a jelenséget néhány esetben úgy jellemezhetjük, hogy egyszerre áll fent szakmunkások hiánya és túlkínálata ugyanabban a szakmában. Az e mögött meghúzódó okokat sajnos nem állt módunkban felderíteni, de valószínűsíthető, hogy a végzős szakmunkások tudásának minőségével lehetnek problémák, valamint a lokális munkaerőpiacok közötti alacsony mobilitás okozhatja az anomáliákat. Elképzelhető, hogy az egyéb, magasabb bért kínáló szakmákban helyezkednek el a diákok vagy munkákat vállalnak el. Az adott szakma munkaerő piacán való megjelenés nem csupán a diákok szándékaitól és képességeitől függ, hanem az adott szakma lokális munkaerőpiacán megjelenő kereslettől is. Tehát sok végzett szakiskolai diák eleve más szakmában kereshet állást amennyiben világos számára, hogy nincs kereslet az adott szakmában az adott lokális munkaerőpiacon. Belátható, hogy magasabb kereslet esetén a szakmában maradási arány is magasabb lehet, vagyis az effektív kereslet alkalmazkodhat a kínálathoz. Rendkívül nagyok az országon belüli eltérések a becsült szakiskolai kibocsátás várható munkaerő-piaci illeszkedése tekintetében. Két megyékben (Győr-Moson-Sopron és Pest megye) jelentős szakmunkáshiányra lehet számítani, ugyanakkor a legtöbb régióban és megyében jelentős a várható túlképzés a jelenlegi trendek alapján.

A várható kínálat és kereslet eltérése területi egységenként Az 5. táblázat tartalmazza a megyék és régiók teljes előre jelzett szakiskolai kibocsátását és a teljes becsült munkaerő-piaci keresletet is. Ezek alapján a kínálat és kereslet várható eltéréseit is bemutatja a táblázat térségi szempontból aggregáltan.

45

5. táblázat: Becsült szakképzettek iránti kereslet és kínálat megyénként és régiónként, fő kínálat

megyék és régiók

Beiskolázás szakiskola Kilépés, és szakszakközép- iskolából és szakközépiskola szakképző iskolából – 2016, fő évfolya(becslés) mára 2014/2015, fő (becslés)

kereslet Adott térség effektív munkakínálatának részét képezők száma, fő (becslés)

eltérés

Szakiskolai MunkaerőVállalkibocsátás kínálat és kozások és kereslet -kereslet kereslete, 2017-2018- 2017-20182017-2018, as országos as országos fő (becslés) eltérése eltérése (becslés) (becslés)

Budapest

30738

27380

20343

15516

11864

4827

Pest

4807

4282

2989

12580

-8298

-9592

KözépMagyarország

35545

31662

23332

28096

3566

-4764

Fejér

5451

4855

3122

1648

3207

1474

KomáromEsztergom

3062

2727

2201

172

2555

2028

Veszprém

3273

2915

2551

1136

1779

1415

Közép-Dunántúl

11786

10497

7873

2956

7541

4917

Győr-MosonSopron

5367

4781

4078

6189

-1408

-2111

Vas

2296

2045

1663

957

1088

705

Zala

2883

2568

1972

1353

1215

620

NyugatDunántúl

10546

9394

7713

8499

895

-786

Baranya

4303

3833

2752

1684

2149

1068

Somogy

3130

2788

1957

772

2016

1186

Tolna

2894

2578

2343

759

1819

1584

Dél-Dunántúl

10327

9199

7053

3215

5984

3838


9124

8128

5096

4144

3984

952

Heves

3117

2777

2430

797

1980

1633

Nógrád

1658

1477

1028

405

1072

623

ÉszakMagyarország

13899

12382

8554

5346

7036

3208

Hajdú-Bihar

5125

4565

3442

1068

3497

2374

46

kínálat

megyék és régiók

Beiskolázás szakiskola Kilépés, és szakszakközép- iskolából és iskola szakközépiskolából szakképző évfolya– 2016, fő mára (becslés) 2014/2015, fő (becslés)

kereslet Adott térség effektív munkakínálatának részét képezők száma, fő (becslés)

eltérés

Szakiskolai MunkaerőVállalkibocsátás kínálat és kozások és kereslet -kereslet kereslete, 2017-2018- 2017-20182017-2018, as országos as országos fő (becslés) eltérése eltérése (becslés) (becslés)


4005

3567

1973

1966

1601

6

SzabolcsSzatmár-B.

12329

10982

7248

1705

9277

5543

Észak-Alföld

21459

19114

12663

4739

14375

7923

Bács-Kiskun

5760

5131

4125

1473

3658

2652

Békés

4318

3847

2885

811

3036

2074

Csongrád

5363

4777

3540

1471

3306

2069

Dél-Alföld

15441

13755

10550

3755

10000

6795

Összesen

119003

106003

77738

56607

49396

21131

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014, KIR-STAT

A korábbi évek gyakorlatával ellentétben idén lehetőségünk volt a KIR-STAT adatbázisban megjelenő összes, a szakképzésbe belépő diákot számba venni a területi bontású előrejelzések számításakor, ennélfogva bár a szakképzettek várható kínálatáról pontosabb képet kapunk, az adatok összehasonlítása a kutatás korábbi eredményeivel problematikussá vált. Az egyik legfontosabb következtetése az 5. táblázatnak, hogy számszerűleg és országosan összességében több diák végez a szakképzésben, mint ahány szakképzett dolgozót a versenyszféra vállalatai felvenni terveznek a következő 3-4 évben. Az effektív munkaerő-kínálatot illetően elmondható, hogy a munkaerő-piaci keresletnél magasabbnak ígérkezik a szakiskolát végzettekből összeálló effektív munkaerő-kínálat. Az 5. táblázat másik legfontosabb következtetése, hogy rendkívül nagyok az országon belüli eltérések a becsült szakiskolai kibocsátás várható munkaerő-piaci illeszkedése tekintetében. Két megyékben (Győr-Moson-Sopron és Pest megye) jelentős szakmunkáshiányra lehet számítani, ugyanakkor a legtöbb régióban és megyében jelentős a várható túlképzés a jelenlegi trendek alapján. A szakképzettek várható effektív munkakínálatához viszonyítva a keresleti előre jelzéseket Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon is toborzási nehézségekre számíthatnak a vállalatok.

47

Ugyanakkor az 5. táblázatot óvatossággal szabad csak kezelni, mivel mind a megyék szerinti, mind a régiók szerinti aggregálás jelentős különbségeket takarhat el. A továbbiakban öt, az MFKB-k döntő többsége által támogatott vagy korlátozottan támogatott szakképesítés esetében kitérünk a 2017-2018-as munkaerő-piaci keresleti előrejelzésekre. Előrejelzésünk szerint az épület- és szerkezetlakatos (3458203) szakképesítés iránt a legjelentősebb kereslet (6871 fő) Budapest és Borsod-Abaúj-Zemplén megye (522 fő) esetében várható, a legkisebb mértékű pedig Nógrád (-269 fő) megyében várható, ahol e szakképesítés esetében túlkínálatra lehet számítani. 11. ábra: Becsült kereslet az épület- és szerkezetlakatos szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő

48

megyék

Vállalakozások kereslete, 2017-2018, fő (becslés)

Budapest

6871

Bács-Kiskun

135

Baranya

52

Békés

40


522

Csongrád

81

Fejér

0

Győr-Moson-Sopron

76

Hajdú-Bihar

166

Heves

195

megyék



11

Komárom-Esztergom

103

Nógrád

-269

Pest

19

Somogy

223


9

Tolna

68

Vas

197

Veszprém

139

Zala

224

Összesen

8863

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014, KIR-STAT Megjegyzés: A negatív érték túlkínálatot jelent.

Az ipari gépész (3452104) szakképesítés iránti kereslet 2017-2018-ban várhatóan Budapest (6781 fő) esetében lesz a legmagasabb, míg Nógrád megye (-269 fő) esetében túlkínálat várható e szakképesítés iránt 12. ábra: Becsült kereslet az ipari gépész szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő

49

megyék


Budapest

6871

Bács-Kiskun

135

Baranya

52

Békés

40


522

Csongrád

81

Fejér

0

Győr-Moson-Sopron

76

Hajdú-Bihar

166

Heves

195


11

Komárom-Esztergom

103

Nógrád

-269

Pest

19

Somogy

86


9

Tolna

68

Vas

197

Veszprém

139

Zala

224

Összesen

8726


A mezőgazdasági gépész (3452108) szakképesítés iránt a megyék többségében nem várható kereslet, sőt Hajdú-Bihar megye (-29 fő) esetében enyhe túlkínálatra lehet számítani. A legnagyobb mértékű kereslet Pest (76 fő) és Somogy (72 fő) megye esetében várható.

50

13. ábra: Becsült kereslet a mezőgazdasági gépész szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő

megyék


Budapest

0

Bács-Kiskun

0

Baranya

0

Békés

14


0

Csongrád

0

Fejér

0

Győr-Moson-Sopron

0

Hajdú-Bihar

-29

Heves

0


0

Komárom-Esztergom

0

Nógrád

0

Pest

76

Somogy

72


0

Tolna

0

Vas

53

51

megyék


Veszprém

0

Zala

0

Összesen

185


Becslésünk szerint a pénzügyi-számviteli ügyintéző (5434401) szakképesítés iránt a megyék többségében nem várható munkaerő-piaci kereslet. A legmagasabb kereslet Budapest (107 fő) és Fejér megye (77 fő) esetében várható, viszont Vas megyében (-28 fő) enyhe túlkínálatra lehet számítani. 14. ábra: Becsült kereslet a pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő

52

megyék


Budapest

107

Bács-Kiskun

0

Baranya

0

Békés

14


0

Csongrád

0

Fejér

77

Győr-Moson-Sopron

0

megyék


Hajdú-Bihar

0

Heves

0


0

Komárom-Esztergom

0

Nógrád

43

Pest

0

Somogy

0


0

Tolna

0

Vas

-28

Veszprém

-6

Zala

0

Összesen

207


A női szabó (3454206) szakképesítés iránti kereslet 2017-2018-ban várhatóan Szabolcs-Szatmár-Bereg (430 fő) és Tolna (337 fő) megye esetében lesz a legmagasabb, számos megyében viszont egyáltalán nem várható igény e szakképesítésre. 15. ábra: Becsült kereslet a női szabó szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő

53

megyék


Budapest

0

Bács-Kiskun

94

Baranya

180

Békés

33


0

Csongrád

0

Fejér

0

Győr-Moson-Sopron

64

Hajdú-Bihar

0

Heves

88


0

Komárom-Esztergom

0

Nógrád

0

Pest

0

Somogy

123


403

Tolna

337

Vas

133

Veszprém

0

Zala

126

Összesen

1580

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014, KIR-STAT

A kritikus értékeket meghaladó képzések megyénként és régiónként A kínálat és a kereslet eltéréseinek meghatározásakor azt az elvet követtük, hogy a lehetséges és a szükséges beavatkozás (a jelenlegi szakiskolai keretszámok csökkentése, illetve növelése) területeit ún. kritikus értékek átlépésével határozzuk meg. Nem tehettünk másként, mert csak két adatfelvétel nem ellenőrzött érvényességű eredményei álltak rendelkezésünkre. A bizonyos kritikus értékek átlépése (a kínálat és a kereslet nagymértékű eltérése) esetén feltételezhetjük azt, hogy meg kell, illetve meg lehet fontolni a beavatkozást, a korábban érvényes szakiskolai keretszámok felülvizsgálatát. Az alábbiakban ismertetjük megyénként és régiónként külön-külön azokat a szakmákat, melyek átlépik a kritikus értékeket (lásd a 6. és 7. táblázatokat). A két táblázat nem hasonlítató össze közvetlenül, ami azt jelenti, hogy azok a szakmák, melyek 54

kritikusak megyei szinten, nem feltétlenül kritikusak régiós szinten, és fordítva. Ennek oka, hogy a kritikus értékek meghatározásához felhasznált munkaerő-piaci és szakiskolai előrejelzési adatok eltérnek megyei és régiós szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyes régiókban a megyék becsült túlkereslete, illetve túlkínálata erősítheti és ki is olthatja egymást. Egy hipotetikus példával szemléltetve ezt: Baranya megye magas várható szakiskolai kibocsátását egy adott szakmából ellensúlyozhatja Somogy megye magas várható munkaerő-piaci kereslete ugyanabban a szakmában a Dél-dunántúli régióban. Ugyanakkor mindkét megyében, külön-külön kritikus szakmának kategorizálhatjuk az adott szakmát: Baranyában a túlképzés jelent problémát, Somogyban pedig az alacsony szakiskolai kibocsátás. Mindkét táblázat jól mutatja, hogy jelentősek a regionális eltérések az országon belül. Ennek az a következménye, hogy az országos átlagnak megfelelően kialakított kritikus értékek jelentősen eltérő számú kritikus szakmát eredményeznek megyénként és régiónként. Továbbá, a kritikus értékeket átlépő szakmákban várható túlkínálat és túlkereslet mértéke előrebecslésünk alapján jelentősen változik kritikus szakmánként, azonban ennek nagyságát nem tüntettük fel a táblázatban a becslés feltételezett pontatlansága miatt. Ennek okát fentebb részleteztük, a módszertani megállapításoknál. Mivel a korábbi évekkel való összehasonlíthatóság korlátozott a módszertani változások miatt, ezért sajnos nem tudunk külön kitérni a kritikus szakmák idősoros elemzésére.

55

6. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, megyék szerint, 2014

Megye / Szakma

Gyógyászati segédGyártósori Faipari Ipari gépész eszközgépbeállító gépkezelő 3452104 forgalmazó 3452105 2154302 5272601

Famegmunkáló 3154301

Gumiabroncsjavító és kerékkiegyensúlyozó 3252501

Gépjárműépítő, szerelő 3452501

Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-AbaújZemplén Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan alacsony kínálat alacsony kínálat alacsony kínálat alacsony kínálat

Budapest Csongrád Fejér Győr-MosonSopron

Kritikusan Kritikusan alacsony kínálat alacsony kínálat

Hajdú-Bihar Heves Jász-NagykunSzolnok KomáromEsztergom Nógrád Pest Somogy SzabolcsSzatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

56

Kritikusan alacsony kínálat

Élelmiszer-, DízelJárműRepülőgép- vegyiáru és Műszakikarosszéria motoros sárkánygyógycikk-eladó készítő, vasúti jármű szerelő növény 3134103 szerelője szerelő 5452506 eladó 5452504 3452505 3134101


Virágbolti eladó 3121501

Erdészeti gépésztechnikus 5452102

Élelmiszeripari gépésztechnikus 5452101



Kritikusan Kritikusan alacsony kínálat alacsony kínálat

Kritikusan Kritikusan Kritikusan alacsony kínálat alacsony kínálat alacsony kínálat

57

7. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, régiók szerint, 2014

Régió / Szakma

Gyógyászati segédeszközforgalmazó 5272601

Közép-Magyarország

Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony kínálat kínálat kínálat kínálat

Gyártósori gépbeállító 3452105

Faipari gépkezelő 2154302

Famegmunkáló 3154301

Gumiabroncsjavító és kerékkiegyensúlyozó 3252501

Gépjárműépítő, szerelő 3452501

Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

Kritikusan Kritikusan alacsony alacsony kínálat kínálat

Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

Tanulószerződéses foglalkoztatás néhány jellemzője A tanulószerződéses foglalkoztatás tekintetében egyértelműen növekvő trendet figyelhetünk meg a feldolgozóipar és a szolgáltatások területén. Ezt a markáns trendet a gazdasági válság és a nyomában kibontakozó negatív munkaerő-piaci tendenciák sem tudták megtörni. Ez nem mondható el a mezőgazdaságról és az építőiparról, ahol stagnált a tanulószerződéses diákok száma.

58

Járműkaros- Dízelmotoros széria készítő, vasúti jármű szerelő szerelője 3452505 5452504


Repülőgépsárkányszerelő 5452506

Műszakicikkeladó 3134103

Virágbolti eladó 3121501

Erdészeti gépésztechnikus 5452102

Élelmiszeripari gépésztechnikus 5452101

Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony kínálat kínálat kínálat


Kritikusan alacsony Kritikusan alacsony kínálat kínálat

Megállapíthatjuk, hogy a tanulószerződéses képzésben részt vevő diákok száma öszszességében emelkedett az elmúlt években a gazdasági válság ellenére is. A későbbi években azonban ez a tendencia megtorpanhat, továbbá bizonyos ágazatokban már most is stagnálás tapasztalható, ezért érdemes már most elemezni a vállalatokat mozgató motivációkat. A tanulószerződéses képzésből való kimaradás okait a válaszadók egy egytől ötig tartó skálán osztályozhatták. Megállapíthatjuk, hogy leginkább az oktatói háttér és a jelentkezők hiányára panaszkodtak a válaszadók, míg a legelhanyagolhatóbb tényező a cég rossz üzleti helyzete volt (lásd a 16. ábrát).

59

16. ábra: A tanulószerződéses képzésből való kimaradás vállalati mozgatói, pontszámok átlagai 2012–2014; 1163
Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014 Megjegyzés: 5 pont – teljes mértékben egyetért; 1 pont – egyáltalán nem ért egyet; a „tanulók utáni elszámolás átszervezése a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz” opciót 2012-ben nem vizsgáltuk

60

17. ábra: A tanulószerződéses képzésbe való bekapcsolódás vállalati okai, pontszámok átlagai, 2012–2014, 1386
Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014 Megjegyzés: 5 pont – teljes mértékben egyetért; 1 pont – egyáltalán nem ért egyet

Pályakezdők foglalkoztatása és kompetenciái E szakasz célja, hogy bemutassa a vállalkozások pályakezdőkkel való elégedettségét mind általánosságban, mind egyes tudás, illetve készség terület szerint. Ezen eredményeket a tavalyi felmérésünk eredményeinek tükrében értelmezzük. A pályakezdők egyes készségeinek vállalati megítélése direkt útmutatást ad a szakképzés minőségi fejlesztése számára; megmutatja, mely szakmai vagy általános készségek oktatására kell nagyobb hangsúlyt fektetni a szakképzés során annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci igényeket jobban ki tudja elégíteni a szakképzés. A megkérdezett 2546 vállalatból 742 (29,2%) foglalkoztatott szakképzésből kilépő pályakezdőt az elmúlt év során. Ők összesen 2042 pályakezdőt foglalkoztattak. E vállalatok relatív elégedettségét jól mutatja, hogy az elmúlt év során felvett pályakezdők 82%-át a megkérdezés pillanatában is foglalkoztatták a válaszoló vállalatoknál. A pályakezdőkkel való vállalati elégedettséget direkt módon is mértük, amikor a válaszolókat megkértük, hogy értékeljék a szakképzésből frissen kilépett pályakezdők 61

felkészültségét. A kibontakozó kép nagyjából megegyezik a fentiekben megfogalmazottakkal: a vállalatok túlnyomó része inkább vagy nagyon megfelelőnek találja a szakképzésből kikerülő felvett pályakezdők felkészültségét munkájuk elvégzéséhez. Ez az arány összességében hasonló az elmúlt évek eredményeihez, azonban a nagyon megfelelőnek talált pályakezdők aránya kb. 10%-kal nőtt (lásd a 18. ábrát). 18. ábra: A pályakezdők felkészültségével való vállalati elégedettség megoszlása, %

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014

Vizsgáltuk a vállalatoknak a pályakezdők egyes készségeivel és képességeivel való elégedettségét (8. táblázat). Az előző 4 év felmérési adatait tekintve megállapítható, hogy a pályakezdőknek munka- és élettapasztalatra lenne szükségük, illetve az önálló munkavégzés képességét kellene fejleszteniük a vállalatok véleménye alapján. Ugyanakkor a vállalatok számára továbbra sem tűnnek kirívóan problémásnak az alkalmazott pályakezdők általános kompetenciái, mint például az olvasási-, számolási- és beszédkészség – az idegennyelv-tudást kivéve –, továbbá az adminisztrációs készségek, a számítógépes tudás, a szociális készségek és a személyes megjelenés.

62

8. táblázat: Készségek és kompetenciák, melyekkel az elmúlt két évben felvett a szakképzésből kikerülő pályakezdők nem rendelkeznek, az adott készséget vagy kompetenciát említő vállalatok aránya, %, 2011, 2012, 2013 és 2014. Kompetencia

2011

2012

2013

2014

munka-/ élettapasztalat

58

59

54

46

önálló munkavégzés képessége

42

36

40

39

felelősségtudat

33

24

22

21

idegennyelv-tudás

24

26

25

20

munkakultúra, a munkához való hozzáállás

29

24

23

20

technikai, feladat-specifikus képességek

16

20

10

19

vezetési, szervezési képességek

17

16

25

14

kezdeményező készség

15

15

17

13

időbeosztási készség, pontosság

20

16

11

13

motiváció, elkötelezettség, lelkesedés

30

20

18

12

számoláskészség

14

7

8

12

fegyelmezettség

21

16

7

10

együttműködési készség

12

10

11

8

irodai, adminisztrációs képességek

10

7

8

8

szociális készségek, kollégákkal való bánásmód

8

7

10

7

ügyféllel való bánásmód

13

10

5

7

általános tudás, készségek

12

9

7

6

személyes megjelenés

4

5

3

3

anyanyelvi beszédkészség

4

6

3

2

anyanyelvi íráskészség

5

5

2

2

olvasási készség

4

2

2

2

felhasználói szintű számítógépes ismeretek/ gyakorlat

3

3

4

1

egyéb

0

0

0

0

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_ VALLALAT_2014

63

3. A tanulói adatfelvétel Az adatfelvételről Az MKIK GVI irányításával és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében lezajlott kérdőíves adatfelvétel során 2172 frissen végzett szakképzett fiatalt kerestek fel a kérdezőbiztosok. A szakképzettek mintájának alapját az MKIK által fenntartott és gondozott ISZIIR adatbázis képezte. Az alapsokaságba azok a pályakezdő szakmunkások kerültek be, akik a nyilvántartás szerint azon szakmák egyikében végeztek a 2011/12-es tanévben, melyek mind a 19 megyében korlátozás nélkül beiskolázhatóak voltak5, és a képzés ideje alatt rendelkeztek tanulószerződéssel. Kutatásunk összesen 37 szakmára terjedt ki. Az adatfelvétel mintáját úgy határoztuk meg, hogy az arányos legyen a végzett tanulók szakmánkénti és megyei súlya szerint. Az adatfelvételt a kérdezést lebonyolító területi kamarák 2013. december 17. és 2014. március 24. között végezték.

A minta jellemzői A területi kamarák hálózata segítségével összesen 2172 szakképző iskolát (szakiskolát vagy szakközépiskolát) végzett fiatalhoz jutottak el a kérdezőbiztosok. A kutatás célja 2014-ben a 2012-ben szakképző iskolát végzettek munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata, ezért csak azon eseteket vizsgálhattuk, akik 2012-es szakképző iskolai végzettségről számoltak be. Az adatfelvételt egy megyében meg kellett ismételni, mivel a GVI által lefolytatott, a kérdezést követő ellenőrző vizsgálat szerint az első körben kitöltött kérdőívek értékelhetetlennek bizonyultak Más kérdezői hibák miatt a kritériumnak nem megfelelő alanyok is bekerültek az adatbázisba, ezért az elemzésből ki kellett hagynunk 92 esetet. Közülük 2 fő nem korlátozás nélkül beiskolázható szakmában szerzett szakképesítést 2012-ben, 90 fő esetében pedig nem ismerjük a megszerzett szakmát, illetve nem 2012-ben szerezték azt. Utóbbiból 11-en 2010 előtt, 19-en 2010-ben, 30an 2011-ben, 18-an 2013-ban, egy fő pedig 2014-ben szerzett szakmát, 11 fő esetében pedig nem ismerjük a végzés évét. A statisztikai számítások során figyelembe így végül 2079 fő válaszait vettük figyelembe. A minta megyék szerinti megoszlása6 a 2.1. táblázatban látható. Nógrád megye (38 fő) és Veszprém megye (45 fő) kivételével minden megyében legalább 50 szakképzett fiatal töltötte ki a kérdőívet, a legnagyobb esetszámot Budapest (196 fő),

5

6

A kutatásba bevont szakmák listáját alapvetően a fenti kritérium alapján határoztuk meg, azonban az összehasonlíthatóság érdekében a listát bővítettük egyes további szakmákkal, melyeket a korábbi években vizsgáltunk. A megye nem a megkérdezett lakóhelyét jelöli, hanem azt, hogy melyik megyei kamarával kötött tanulószerződést a képzés során.

64

Borsod-Abaúj-Zemplén megye (157 fő), Tolna megye (157 fő) és Győr-Moson-Sopron megye (153 fő) esetében tapasztaltuk. A régiók szerinti megoszlás kiegyenlítettebb, minden régió esetében legalább 240 fős az elemszám. Legnagyobb számban a nyugat-dunántúli régióhoz kötődő fiatalok válaszoltak kérdőívünkre (345 fő). A megkérdezettek alapjellemzőinek tekintetében számottevő változást nem tapasztaltunk a korábbi évek adatfelvételeinek eredményeihez képest. A kérdőíves kutatás során megkérdezettek 9%-a 20 éves vagy fiatalabb, 76%-uk 21 és 23 év közötti, 15%-uk pedig ennél idősebb, így átlagos életkoruk 22,2 év. A mintában a nemek szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a válaszadók 81%-a férfi és 19%-a nő. Budapesten él a megkérdezettek 5%-a, egyéb városban lakik 53%-uk, 40%-uk községi lakos, és 1%-uk külföldön él. A mintába legnagyobb gyakorisággal a pincér és szakács szakmát végzettek kerültek be (136-136 fő), ezen kívül legalább 100 főt sikerült elérni a gépi forgácsoló, a kőműves, a bútorasztalos, valamint a villanyszerelő szakmát végzettek közül is. A megkérdezettek apjának iskolai végzettsége a válaszadók 16%-ának esetében legfeljebb 8 általános, többségük (54%) esetében szakmunkásképző, 16%-uknál szakközépiskola vagy technikum. 8%-uk végzett gimnáziumot és 5%-uk főiskolát vagy egyetemet. A megkérdezettek apja 5%-uk esetében önálló vagy vállalkozó, 2%-uknál vezető beosztású, 4%-uk esetében beosztott értelmiségi és 7%-uk apja irodai alkalmazott. Kiemelkedően magas, 42%-os azok aránya, akiknek apja szakmunkásként dolgozik, 9% esetében segédmunkás vagy betanított munkás, 2%-uknál pedig alkalmi munkás. A válaszadók 8%-ának apja munkanélküli, 9%-uk apja pedig egyéb okból nem dolgozik (pl. nyugdíjas). A megkérdezettek 6%-ának apja egyéb foglalkozású vagy már nem él és 6%-uk nem válaszolt a kérdésre. A fenti arányok csak igen enyhe eltérést mutatnak az elmúlt évek adataihoz képest. A válaszadók döntő többsége (73%, tavaly 74%, tavalyelőtt 79%) számolt be arról, hogy apjának van szakképesítése, tehát elmondható, hogy a szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel rendelkező apák gyermekei különösen nagy arányban szereznek ilyen képesítést.

4. Pályakezdő szakképzettek a munkaerőpiacon – a tanulói adatfelvétel tapasztalatai Az iskolai előmenetel és az iskoláról alkotott vélemények A szakképzett pályakezdőket – az elmúlt évekhez hasonlóan – megkérdeztük iskolai eredményeikről, középiskolai pályafutásukról és szakképzettségük megszerzésének körülményeiről.7 Ez azért képezte vizsgálatunk fontos részét, mert ezáltal kiderülhet, hogy 7

A megkérdezettek szakiskolában, szakközépiskolában, illetve TISzK-ben szerezhettek szakmát. A szakiskola olyan középfokú oktatási intézmény, ahol az iskolai rendszerű szakképzésben olyanok is

65

az iskolában elért eredmények milyen hatást gyakorolnak a későbbi munkaerő-piaci pályafutásra. Emellett több kérdés segítségével próbáltuk meg feltárni a fiatal szakképzettek szakiskoláról és szakmájukról alkotott véleményét. 2014-ben és 2013-ban gyűjtött adataink korlátozottan hasonlíthatóak össze a korábbi adatfelvételek eredményeivel, mivel a 2009 és 2012 közötti adatfelvételek esetében a válaszadók 9 hónapot töltöttek a munkaerőpiacon a megkérdezés időpontjáig, a 2013-as és 2014-es adatfelvételek esetében pedig 19 hónapot. Bár tanulmányunkban megkíséreljük feltérképezni a korábbi évekhez képest bekövetkezett változásokat is, eredményeink értelmezésénél óvatosan kell eljárni. A megkérdezett tanulók általános iskolai utolsó éves tanulmányi átlageredménye az összes válaszadó átlagában 3,5 volt, mely szinte megegyezik a 2013-ban mért értékkel (3,51). 2012-ben ez 3,48 volt, 2011-ben 3,46, 2010-ben 3,42, 2009-ben pedig 3,49. Középiskolai tanulmányait a 2014-ben megkérdezett tanulók 71,6%-a szakiskolában kezdte (tavaly 69%, 2012-ben 67%, 2011-ben 71%, 2010-ben 75%, 2009-ben pedig 70% volt a megfelelő arány). 23,2%-uk (2013-ban 26%, 2012-ben 28%, 2011-ben 25%, 2010ben 22%, 2009-ben 25%) szakközépiskolába, 5,2%-uk (tavaly 5,4%, 2012-ben 4,6%, 2011-ben 4,4%, 2010-ben 4%, 2009-ben 5%) pedig gimnáziumba járt az általános iskola befejezése után. A gimnáziumban tanuló 109 fő 83,5%-a (91 fő) érettségi bizonyítványt szerzett, 16,5%-uk (18 fő) pedig még végzés előtt abbahagyta a gimnáziumi képzést. Ezután mind a 109 fő részt vett szakképzésben is (így kerülhettek be mintánkba): 89 fő szakiskolában tanult tovább, 19 fő szakközépiskolában vagy technikumban, 1 fő pedig egy másik gimnáziumban. (Ő később a harmadik középiskolájában szerzett szakmunkás bizonyítványt.) A gimnáziumi érettségivel rendelkező 91 tanulóból 74 fő szakiskolában, 17 fő pedig szakközépiskolában szerzett szakmát. A gimnáziumi tanulmányait félbehagyó 18 főből 15-en szakiskolában, 3-an pedig szakközépiskolában szereztek szakmunkás képesítést. Első középiskolájában a megkérdezett fiatalok 72%-a (2013-ban 69%, 2012-ben 66%, 2011-ben 68%, 2010-ben 72%, 2009-ben 68%) szakmunkás bizonyítványt szerzett. 15%-uk (2013-ban 13%, 2012-ben 14%, 2011-ben és 2010-ben 12%, 2009-ben 13%) érettségi bizonyítványt, 5%-uk (2013-ban 9%, 2012-ben 7%, 2011-ben 6%, 2010-ben 3%, 2009-ben 10%) mindkettőt, 8%-uk (2013-ban 9%, 2012-ben 13%, 2011-ben 14%, 2010-ben 13%, 2009-ben 9%) pedig végzés előtt abbahagyta a képzést. Az érettségi bizonyítványt szerzők 71%-a szakközépiskolában, 29%-a pedig gimnáziumban végzett (utóbbiak később szereztek szakmát egy másik iskolában).

részt vehetnek, akik nem rendelkeznek érettségivel. A 9-10. évfolyamon közismereti képzés is folyik, de emellett nagy hangsúlyt kap a pályaorientáció, később pedig a szakmai előkészítés és a szakmai alapozás. A 10. évfolyam elvégzése, illetve a tanköteles kor betöltése után lehet elkezdeni a szakképző évfolyamokon a szakmai vizsgára való felkészülést. A szakközépiskola olyan középiskola, ahol a 9-12. évfolyamon közismereti, az érettségire felkészítő képzés folyik. Emellett az első két évben szakmai orientációs, a második két évben pedig szakmai alapozó tantárgyakat is tanítanak. A tanulmányok befejeztével az érettségi megszerzését követően kezdődik a szakmai képzés, mely után a tanult szakmából szakmai vizsga tehető. A Térségi Integrált Szakképző Központok (TISzK-ek) pedig szakképző iskolák, esetleg felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmények társulása szakképzési feladatok összehangoltan történő ellátására. /Forrás: http://www.szakkepesites.hu/fogalomtar.html

66

19. ábra: A szakképzés tipikus útjai (feltételezve, hogy a diák elvégzi a megkezdett képzést)

Megjegyzés: a halványabb színek a nem szakképzésbe tartozó képzéseket jelölik Forrás: KERESLET_TANULO_2013

A 2014-ben megkérdezett 2079 tanuló közül 637 fő járt második középiskolába is. Ebből 455 fő az első középiskola elvégzése után tanult tovább, 182 fő pedig iskolát, illetve iskolatípust váltott (az első befejezése nélkül). Az első iskola befejezése után továbbtanulók 71%-a szakiskolában, 28%-uk szakközépiskolában vagy technikumban, 1%-uk pedig gimnáziumban tanult tovább. A végzés előtt középiskolát váltók 87%-a szakiskolában, 12%-a szakközépiskolában, 1%-uk pedig gimnáziumban folytatta tanulmányait. A megkérdezettek utolsó éves középiskolai tanulmányi átlaga (az összes megkérdezett átlagában) 3,7 volt, mely megegyezik a 2013-as és a 2011-es értékkel és kissé rosszabb, mint a 2012-es eredmény (3,8). (2010-ben és 2009-ben 3,6 volt az átlagérték). A szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba a megkérdezett szakképzetteknek mindössze 12%-a próbált meg átkerülni. Tavaly 15% volt ez az arány, 2012-ben 13,5%, 2011-ben 14%, 2010-ben 17%, 2009-ben pedig még 18%-uk számolt be ez irányú szándékról. A szakiskolát végzettek – a korábbi évek eredményeihez hasonlóan – idén is szakmájukkal való elégedettségüknek adtak hangot. 87%-uk válaszolt igenlően arra a kérdésre, hogy olyan szakmát tanult-e a szakiskolában, amivel később is szívesen foglalkozna. Ez alacsonyabb érték a 2013-as és 2012-es 90%-nál és megegyezik a 2010-es eredménnyel. (2011-ben 89%, 2009-ben 84%). 67

A tanulók szakmájukkal és iskolájukkal való általános elégedettsége továbbra is magasnak mondható. Az elmúlt három év eredményeivel szinte azonos módon 2014-ben is a tanulók 63%-a jelezte, hogy ha újra választania kellene, újra ugyanazt a szakmát és iskolát választaná (2010-ben 60%, 2009-ben pedig 57% volt a megfelelő arány). 2014ben a tanulók 5%-a maradna szakmájánál, de másik iskola mellett döntene (2009-ben 6%, 2010 és 2012 között 5%, 2013-ban 6%), és 10%-uk választana más szakmát, de ugyanazt az iskolát (2013-ban 9%, 2012-ben 11%, 2010-ben és 2011-ben 12%, 2009ben 10%). A megkérdezettek 13%-a keresne új szakmát és új iskolát, ha újra döntési helyzetbe kerülne, mely arány 2013-ban 12%, 2012-ben és 2011-ben 14%, 2010-ben 16%, 2009-ben pedig 15% volt. A megkérdezettek 9%-a (2013-ban 10%, 2012-ben 6%, 2011-ben 5%, 2010-ben 9%, 2009-ben 12%) nem tudott választ adni a kérdésre. Az érettségivel rendelkező megkérdezettek (399 fő) 81%-a nem felvételizett sem egyetemre, sem főiskolára, mely jelentős mértékben magasabb arány, mint az elmúlt években: tavaly 65%, 2012-ben 61%, 2011-ben 66%, 2010-ben 69%, 2009-ben pedig csak 51% volt ez az arány. 15%-uk felvételizett és fel is vették, mely arány további csökkenést mutat idén: tavaly 30%-uk, 2012-ben 35%-uk jelezte ezt, 2011-ben 30%-uk, 2010-ben 26%-uk, 2009-ben pedig csupán 3%-uk. A megkérdezettek 4%-a sikertelen felvételi vizsgáról számolt be – ez az arány 2013-ban szintén 4%, 2012-ben 5%, 2011ben 4%, 2010-ben 5%, 2009-ben pedig 16% volt. A szakképzettek nyelvtudásával kapcsolatban idén kissé kedvezőtlenebb eredmények születtek, mint a megelőző év adatfelvétele során. A megkérdezettek 68%-a (tavaly 70%, 2012-ben 69%, 2011-ben 72%, 2010-ben 71%, 2009-ben 60%) jelezte, hogy meg tudja értetni magát a magyaron kívül más nyelven is. Angolul 40%-uk beszél, németül 34%-uk (2013-ban rendre 41% és 36%, 2012-ben 40% és 36%, 2011-ben 40% és 38%, 2010-ben 39%, illetve 37%, 2009-ben pedig csak 33%, illetve 31% voltak a megfelelő arányok). Franciául, spanyolul, olaszul, oroszul, illetve egyéb nyelven csak igen kevés megkérdezett (0-24 fő) beszélt mind a hat vizsgálati időpontban. A szakiskolai tanulmányokkal kapcsolatban a korábbi években tapasztalt magas elégedettségi szinthez hasonlóan kedvező képet mutatnak az adatok, de szinte minden szempont szerint enyhe romlásnak lehetünk tanúi.8 A megkérdezettek a 23. ábrán látható állításokat 1-től 5-ig osztályozták (az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással). A legmagasabb átlagos pontszámot 2014-ben – a korábbi évekhez hasonlóan – a sok tudást átadó és lelkiismeretesen tanító szakiskolai tanárokkal kapcsolatos állításoknál mértük, valamint a képzőhelyen rendelkezésre álló eszközökkel (gépekkel, anyagokkal) is újfent igen elégedettek voltak a végzett tanulók. A véleményeket jelző átlagpontszámok 2013-hoz képest minden pozitív szempont szerint enyhe csökkenést mutatnak, viszont erőteljesebben jelent meg az a vélemény, hogy a szakiskola korszerűtlen, elavult szakmai tudást ad (az átlagpontszám értéke 2014-ben 2,25, tavaly 2,12 volt). 8

Megjegyzés: lehetséges, hogy eredményeinket torzítja, hogy felmérésünk csak a kiemelten támogatott szakmákat tanulókra vonatkozott. Elképzelhető, hogy a nem kiemelt szakmákat tanuló fiatalok kevésbé elégedettek a szakképző intézménnyel.

68

20. ábra: Vélemények a szakiskolai tanulmányokkal kapcsolatban (pontátlag), 2009-2014, N2009=2781-2882, N2010=2835-2906, N2011=2836-2916, N2012=1793-1863, N2013=1764-1838 N2014=1975-2053

4.05 A szakiskolai tanároktól sokat tanult 4.01 A szakiskolai tanárok lelkiismeretesen tanítottak 3.97

A képzĘhelyen rendelkezésre állnak a képzéshez szükséges eszközök (gépek, anyagok)

3.82 A szakiskola olyan tudást ad, ami hasznos a munkahelyén 3.6 A szakiskola megfelelĘen felkészít az életre 3.38

A szakiskolában tanult szakma önmagában nem elegendĘ, szükség van mellette egy második szakmára is 2.24 A szakiskola korszerĦtlen, elavult szakmai tudást ad 2014

2013

2012

2011

2010

2009

0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

4

4.5

pontátlag

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással Forrás: KERESLET_TANULO_2014

A megkérdezettek 71%-a véli úgy, hogy a szakiskolában az elméleti és a gyakorlati oktatás aránya megfelelő volt – ez enyhe javulást jelent az előző évhez képest (tavaly 69%, 2012-ben 70%, 2011-ben 72%, 2010-ben 74% volt a megfelelő arány), de még mindig sokkal magasabb érték, mint a 2009-es (63%). A válaszadók 26%-a (2013-ban 27%, 2012-ben 26%, 2011-ben 24%, 2010-ben 22%, 2009-ben 33%) szerint túl sok volt az elméleti oktatás, és mindössze 3%-uk sokallta a gyakorlati oktatást (2009-ben 5%, 2010-től 2013-ig 4%). Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett fiatalok körében a szakmai gyakorlati képzés havi óraszáma az utolsó tanévben átlagosan 94 óra volt (2013-ban 88,3 óra, 2012-ben 86,5 óra, 2011-ben 89,4 óra, 2010-ben 89,5 óra, 2009-ben 86 óra). 2009-ben szakiskolai tanulmányai során a megkérdezettek 31%-a csak az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre, 38%-uk csak céghez járt, 31%-uk pedig mindkét helyre. 2010től azonban a mintavételünk alapját a képzése során tanulószerződéssel rendelkező fiatalok sokasága alkotja, így az idei mintában a megkérdezettek 66%-a járt céghez gyakorlati képzésre, 28%-uk pedig iskolai tanműhelyben és cégnél is végzett gyakorlatot (2013-ban a megfelelő arányok 64% és 22%, 2012-ben 69% és 25%, 2011-ben 73% 69

és 24%, 2010-ben pedig 73% és 25% voltak). A megkérdezettek 6%-a számolt be arról, hogy kizárólag az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre. 21. ábra: Vélemények a gyakorlati képzőhelyről (pontátlag), 2009-2014, N2009=2806-2877, N2010=2856-2909, N2011=2846-2916, N2012=1838-1865, N2013=1821-1845, N2014=2028-2065

4.27 4.33 A gyakorlati képzĘhelyen remek szakemberek dolgoztak 4.30

4.08

4.41 4.40

4.21 4.27 4.28 4.30 4.28

A gyakorlati képzĘhelyen nagyon sokat tanult a szakmáról 4.04

4.14 4.19 4.25 4.21 4.18

A gyakorlati képzĘhelyen korszerĦ gépekkel és berendezésekkel dolgoztak 3.88

4.12

2014

2013

2012

2011

2010

2009

4.01 3.6

3.8

4

4.22 4.32 4.31 4.28

A gyakorlati képzĘhelyen megtanultakat ma is jól tudja használni

4.2

4.4

4.6 pontátlag


A végzett tanulók gyakorlati képzőhelyükkel kapcsolatban kedvező véleményeket fogalmaztak meg minden vizsgálati évben, de 2013 után idén is folytatódott a romló tendencia. A 2009-es, 4 körüli átlagpontok után 2010-ben 4,2-4,3 pont körül alakultak az átlagértékek. 2011-ben és 2012-ben csak igen enyhe (statisztikailag valószínűleg nem szignifikáns), 1-2 századpontos javulást mutattak az adatok. 2013-ban 4,2-4,3 körüli szintre csökkentek az átlagpontszámok. A 2014-es adatok minden vizsgált szempont szerint újabb visszaesést mutatnak, az átlagértékek 4,1 és 4,3 pont között mozognak. A legmagasabb elégedettségi szintet mind a hat évben a gyakorlati képzőhelyeken dolgozó szakemberekkel kapcsolatban mértük, de 2014-ben 4,33-ról 4,27-re csökkent ez az átlagpontszám. Szintén visszaesést láthatunk a gyakorlati képzőhelyen elsajátított tudás hasznosíthatósága és az ott használt gépek korszerűsége tekintetében (lásd a 21. ábrát). A gyakorlati képzőhellyel kapcsolatos véleményeket is megvizsgáltuk a szerint, hogy a tanuló az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre, vagy külső céghez (is). Az eredmények 2014-ben is azt mutatják, hogy képzőhelyükkel minden szempontból 70

elégedettebbek azok a tanulók, akik vállalathoz (is) jártak gyakorlati képzésre. A csak iskolai gyakorlati képzésben részt vett megkérdezettek pontátlagai 3,7-3,9 között szóródnak idén, a többi tanulóé pedig 4,2-4,3 között. Ebből azt a következetést vonhatjuk le, hogy a vállalatoknál korszerűbb gépek használatára van mód, mint az iskolai tanműhelyekben, és az ott elsajátított tudást a munka során jobban használhatóbbnak érzik a szakképzettek. 22. ábra: Vélemények a szakmáról (pontátlag), 2009-2014, N2009=2503-2776, N2010=2475-2873, N2011=2484-2861, N2012=1569-1804, N2013=1381-1729, N2014=1651-1916

4.2

A szülei büszkék Önre, amiért ezt a szakmát választotta 3.6 A szakmája miatt sosem kellett szégyenkeznie 3.2 Nem fizetik meg kellĘképpen a szaktudását 3.1 A szakmája miatt az emberek felnéznek Önre 3.1

2014

A szakmájával kiemelkedĘen jól lehet keresni

2013

3.0

Más szakmákhoz viszonyítva alacsony a jövedelme

2012 2011

2.9 A szakmájából nagyon nehezen lehet megélni

2010 2009

1.4 A szakmája miatt az emberek lenézik 0

1

2

3

4

5 pontátlag


A szakmáról alkotott vélemények javulást mutatnak az elmúlt év adataihoz képest. A tanulók jelentős része 2014-ben is úgy látja, szakmáját tisztelik az emberek és szülei büszkék rá, amiért ezt a szakmát választotta, és az átlagpontszámok enyhén nőttek 2013-hoz képest. Továbbra is igen kevesen gondolják azt, hogy szakmájuk miatt lenézik az emberek, de a 2013-as adathoz képest enyhe növekedés figyelhető meg. A jövedelemmel kapcsolatos benyomások 2009 és 2010 közötti javulása 2011-ben megtört, majd 2012-ben javulást mutattak az adatok, 2013-ban pedig újfent romlott a helyzet. 2014-ben ismét enyhe javulásnak lehettünk tanúi: kissé csökkent azok száma, akik úgy látják, hogy más szakmákhoz viszonyítva alacsony a jövedelmük, illetve hogy szakmájukból nehezen lehet megélni. Azon vélemény elterjedtsége, mely szerint kiemelkedően jól lehet keresni a szakmával, növekedést mutat. 2013-hoz képest 71

gyengébben jelent meg az a vélemény, mely szerint a szaktudást nem fizetik meg kellőképpen (lásd a 22. ábrát).

Jelenlegi munkaerő-piaci pozíció Vizsgálatunk gerincét 2014-ben éppúgy, mint az elmúlt öt évben a fiatal pályakezdők munkaerő-piaci pozíciójának feltárása képezte. Kérdőívünk végigkövette a fiatalok pályáját az iskola elvégzése és az adatfelvétel között eltelt körülbelül 19 hónapban, minden munkahelyet számításba véve. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 2009 és 2012 közötti években a szakmaszerzés és az adatfelvétel között 9 hónap telt el, így a kutatás módszertani változása miatt az utóbbi két év eredményei csak korlátozottan összehasonlíthatóak a korábbi évek eredményeivel. Az elemzés során ismét megvizsgáltuk a munkaerőpiacra történő belépést, a foglalkoztatottsági mutatókat, az esetleges kilépést (inaktívvá válás), valamint a munkanélkülivé válás, illetve a szakiskola (szakközépiskola) utáni továbbtanulás esélyeit. A szakma elhagyását külön fejezetben tárgyaljuk. A korábbi évek adatfelvételeiből származó adatokkal történő összehasonlításra ismét jelentős hangsúlyt helyezünk, de ahogy az iskolai előmenetellel foglalkozó fejezetben, itt is ügyelünk arra, hogy a mindössze hat időpontra kiterjedő adatfelvételből ne vonjunk le túlságosan messzemenő következtetéseket. A 2014-es adatfelvétel eredményei szerint – az elmúlt évek pozitív tendenciájába illeszkedően – a megkérdezettek között tovább nőtt az alkalmazottak aránya, 50%-ról 55%-ra (2009-ben 45%, 2010-ben 39%, 2011-ben 45%, 2012-ben 46% volt ez az arány). (Az utóbbi két évben megfigyelt nagyobb mértékű növekedés egyik oka az lehet, hogy a 2013-ban, illetve 2014-ben megkérdezettek jóval hosszabb ideje léptek be a munkaerőpiacra, mint a korábbi évek válaszadói, így nagyobb esélyük volt állást találni.) Ezzel egyidejűleg a munkanélküliek aránya tovább csökkent, méghozzá ismét jelentős mértékben: 25%-ról 23%-ra (2009-ben 20%, 2010-ben 24%, 2011-ben 23%, 2012-ben 28% volt a megfelelő arány). Mintánkban a megkérdezés időpontjában tanulók aránya az elmúlt évekhez hasonlóan további jelentős csökkenést mutatott és a felmérés történetének legalacsonyabb értékét vette fel (17%, tavaly 20%, 2012-ben 23%, 2011-ben 29%, 2010-ben 32%, 2009-ben 29%). A vállalkozók aránya enyhén nőtt (de így is 1% alatt maradt), valamint az alkalmi munkások és az egyéb inaktívak aránya is kissé növekedett az előző évhez képest (lásd a 23. ábrát). A kutatásba bevont szakmákat tekintve megállapíthatjuk, hogy idén a szerszámkészítő és az autótechnikus szakmával rendelkező fiatalok helyezkedtek el a legnagyobb arányban alkalmazottként a kérdezés időpontjáig. Ezen kívül az elektronikai műszerész és az elektronikai technikus szakmát végzettek között tapasztaltunk magas elhelyezkedési arányokat. A legritkábban a kárpitos és a hűtő- és klíma-berendezés-szerelő, karbantartó szakmát végzettek dolgoztak alkalmazottként a kérdezés idején. Munkanélküliségről leggyakrabban a kárpitos, a kőműves és a vendéglős végzettségűek számoltak be. 72

23. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza (százalék), 2009-2014, N2009=2884, N2010=2911, N2011=2915, N2012=1868, N2013=1779, N2014=2078 százalék 60 54.7

2009

50.4 50

40

2010

46.0 44.6 44.8

2011

38.8

2013

2012

2014 32.4 28.3

30

24.1 23.2

25.2 22.6

19.9

20

29.0

29.1 22.6 20.1 16.5

10

0 Alkalmazott

0.7 0.8 0.80.4 0.4 0.4

3.9 3.2 1.9 2.2 3.1 1.3

Vállalkozó

Alkalmi munkás

1.8 Munkanélküli

Tanuló

2.4 1.1 1.6 0.6 0.7

Egyéb (GYES, GYED, háztartásbeli stb.)

Forrás: KERESLET_TANULO_2014

Alkalmazottként dolgozókat a legnagyobb arányban az elektrotechnika-elektronika, a közlekedés és a gépészet szakmacsoportokban, a legkisebb arányban pedig a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és a könnyűipar területén találtunk. A munkanélküliség a szakképzettek körében leginkább az építészet és az élelmiszeripar szakmacsoportokra, legkevésbé pedig az elektrotechnika-elektronika szakmacsoportra jellemző. Továbbtanulásról leggyakrabban az elektrotechnika-elektronika és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, legritkábban az építészet és a gépészet szakmacsoportokban végzettek számoltak be. Régiók szerint azt láthatjuk, hogy alkalmazottként legnagyobb arányban a nyugat- és közép-dunántúli fiatalok, legkisebb arányban pedig az észak-magyarországiak helyezkedtek el. Munkanélküliségről leginkább az Észak-Magyarországon végzettek, legritkábban pedig a Közép-Magyarországon végzettek számoltak be. A továbbtanulás a közép-magyarországiak és a dél-alföldiek körében a leggyakoribb. Megyék szerint az alkalmazotti státusz Komárom-Esztergom megyében és GyőrMoson-Sopronban a leggyakoribb, a munkanélküliség pedig leginkább Borsod-AbaújZemplén, Somogy, Fejér és Hajdú-Bihar megyékben a legelterjedtebb a megkérdezett fiatalok körében. A 2014-es adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatottak 78%-a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozott, mely kis mértékű emelkedést jelent a tavalyi értékhez (77%) képest. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak aránya változatlanul 73

21%. A megbízási szerződéssel alkalmazottak aránya csökkent (tavaly 2,2% volt, idén 1,4%). A megkérdezettek jelentős részének (31%, 587 fő) még egy munkahelye sem volt életében. Ez az arány csökkent az elmúlt évekhez képest (2013-ban 36%, 2012-ben 42%, 2011-ben 44%, 2010-ben 49%, 2009-ben 47%). A válaszadók 46%-ának (tavaly 43%, 2012-ben 47%, 2011-ben 43%, 2010-ben 39%, 2009-ben 41%) egy munkahelye volt. 17%-uk számolt be két munkahelyről (2013-ban 15%, 2012-ben 9%, 2011-ben 10%, 2010-ben és 2009-ben 9%), 6,5%-uk (2013-ban 5,7%, 2012-ben 2,4%, 2011-ben 3,3%, 2010-ben 2,8%, 2009-ben 3,6%) pedig ennél több munkahelyen dolgozott már. Végzésük, tehát a 2011/12-es tanév vége és 2014 eleje között eltelt, körülbelül 19 hónapos időszakban a foglalkoztatott státuszú válaszadók 69%-ának egy munkahelye volt, 22%-uknak kettő, 8%-uknak pedig ennél több. 24. ábra: Az álláskeresés során igénybe vett módszerek (százalék), 2009-2014, N2009=1422, N2010=1247, N2011=1359, N2012=903, N2013=945, N2014=1216 százalék 70 2009 60 53.7 50

55.8 58.8 59.0 54.2

2010 2011 2012

47.4

2013 2014

40

30 22.6 22.7 21.7 21.5 20

16.4

16.1 9.5 8.7 9.0 8.7 6.9 6.6

10

6.3 7.2 4.9 3.0 2.7

9.6

8.6 3.2 5.7 2.3 2.52.9 2.9

9.2

8.9 7.2 6.4 6.7

0 Családtagok, ismerĘsök segítségével

TanulószerzĘdés alapján

Újsághirdetés útján

Internetes állásközvetítĘ útján

Munkaügyi központ/kirendeltség segítségével

Egyéb módon


Az első munkahelyre vonatkozó kérdésekre 1234-en válaszoltak. Ezen csoport 23%-a (2013-ban 24%, 2012-ben 30%, 2011-ben 29%, 2010-ben 34%, 2009-ben 40%) járt korábban gyakorlati képzésre a céghez és nettó havibérük átlagosan 93 000 forint volt itt (tavaly 90 000 forint, 2012-ben 92 000 forint, 2011-ben 87 000 forint, a megelőző két évben 84 000 forint volt az átlag). A második munkahelyre vonatkozóan 380 választ elemeztünk, mely esetben a megkérdezettek 6%-a (2013-ban 4%, 2012-ben 9%, 74

2011-ben 6%, 2010-ben 7%, 2009-ben 13%) járt a céghez gyakorlati képzésre és átlagos nettó bérük 93 000 forint volt (tavaly 92 000 forint, 2012-ben 93 000 forint, 2011-ben 94 000 forint, a megelőző két évben 89 000 forint). A harmadik munkahelyre vonatkozó kérdésre 100 fő válaszolt, közülük pedig csak hatan jártak a céghez gyakorlati képzésre. Az adatokból az elmúlt évekhez hasonlóan idén is az a következtetés vonható le, hogy a gyakorlati képzés általában csak az első munkahely esetében jelent munkalehetőséget a végzett tanulók számára. A megkérdezett 1922 fiatal közül 1216 fő volt foglalkoztatott, őket arról is megkérdeztük, hogy milyen módszereket vettek igénybe álláskereséskor. (A válaszadók több módszert is megjelölhettek.) Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is családtagok, ismerősök segítségével talált munkát a legtöbb szakképzett fiatal, arányuk továbbra is 59% (2013-ban 59%, 2012-ben 56%, 2011-ben és 2010-ben 54%, 2009-ben 47%). Azok aránya, akik korábbi tanulószerződésük alapján vették fel a kapcsolatot munkaadójukkal, nem változott, az előző évhez hasonlóan 16% (2012-ben 23%, 2011-ben 22%, 2010-ben 23%, 2009-ben 22%). Az újsághirdetések segítségével állást keresők aránya 9%-ról 8,7%-ra csökkent (2012-ben 7%, 2011-ben 9%, 2010-ben 7%, 2009-ben 10% volt). Idén újra többen vették igénybe az internetet az álláskeresés során: a tavalyi 7%-ról 9%-ra nőtt az arány (2012-ben 6%, 2011-ben 5%, 2010-ben és 2009-ben 3% volt), bár még ez is relatíve kevésnek számít. A munkaügyi központok, munkaügyi kirendeltségek segítségét az elmúlt évekhez képest többen vették igénybe (6%, az elmúlt években 3%). Egyéb módszert idén a megkérdezettek 6%-a alkalmazott (lásd a 24. ábrát). Az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az álláskeresés informális útja több év távlatában is a legnépszerűbb álláskeresési módszer a szakképzett fiatalok körében, emellett a tanulószerződésen keresztül kiépített kapcsolatok is fontos lehetőséget jelentenek a későbbi munkavállalás szempontjából. Az internetes álláskeresés azonban csak igen lassan terjed a szakképzett fiatalok között. 2014-ben a megkérdezett pályakezdők átlagosan 2,9 hónapos álláskeresési időszakról számoltak be, mely kis mértékű növekedést jelent a megelőző évben mért átlagos időtartamhoz képest. (2013-ban 2,8 hónap, 2012-ben 1,9 hónap, 2011-ben 2,2 hónap, 2010-ben 2,4 hónap, 2009-ben 1,5 hónap). A szakképzettek iránti élénk munkaerő-piaci keresletet mutatja, hogy a kérdezés időpontjában foglalkoztatott válaszadók között változatlanul jelentős arányt (53%) képviselnek azok, akik a szakiskola elvégzését követően igen gyorsan, egy hónapnál rövidebb idő alatt el tudtak helyezkedni (2013-ban 47%, 2012-ben és 2011-ben 51%, 2010-ben 46%, 2009-ben 59%). A megkérdezettek 6%-a (2013-ban 7%, 2012-ben 10%, 2011-ben 5%, 2010-ben 8%, 2009-ben 11%) egy hónapig keresett állást, 36%-uk (2013-ban 35%, 2012-ben 34%, 2011-ben 36%, 2010ben 38%, 2009-ben 28%) pedig 2 és 6 hónap közötti ideig. Fél évnél hosszabb ideig a megkérdezettek 10%-a keresett munkát, mielőtt elhelyezkedett (tavaly 11%, 2012-ben 5%, 2011-ben 8%, 2010-ben 9%, 2009-ben 2%). A fiatal szakképzettek körében a munkahellyel való elégedettség vizsgálata során idén is viszonylag magas pontszámokat mértünk. Továbbra is a munkatársakkal való elégedettség mutatja a legmagasabb átlagértéket, bár ez 2013 óta enyhén csökkent. Magas szintű, de a tavalyi évhez képest igen enyhén romló elégedettséget tapasztaltunk 75

76

1219

A továbblépési lehetőségekkel való elégedettség 3,15

3,09

1063

1169

1173

1176

1177

1176

Esetszám

3,27

3,36

4,42

4,14

3,94

4,02

Pontátlag

2010

1205

1319

1323

1325

1327

1327

Esetszám

3,27

3,43

4,54

4,2

4,06

4,1

Pontátlag

2011

820

878

884

880

883

883

Esetszám

3,41

3,52

4,5

4,3

4,2

4,24

Pontátlag

2012

870

925

925

924

929

928

Esetszám

3,21

3,45

4,44

4,14

4

4,06

Pontátlag

2013

1097

1178

1175

1179

1179

1181

Esetszám

3,3

3,42

4,41

4,12

4,01

4,09

Pontátlag

2014

Forrás: saját számítás

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással

1295

A fizetéssel való elégedettség

3,94

1297

4,3

3,83

1299

1294

3,94

Pontátlag

1298

Esetszám

2009

A munkatársakkal való elégedettség

Jelenlegi munkakörrel való elégedettség A munkaidővel, műszakbeosztással való elégedettség A munkavégzés körülményeivel, a berendezések, gépek állapotával való elégedettség

9. táblázat: A munkahellyel való elégedettség, 2009-2014

a munkavégzés körülményeivel és a berendezések, gépek állapotával kapcsolatban. Emellett a munkakörrel való elégedettség is jellemző, és ebben az esetben tavaly óta növekedést mutatnak az adatok. A legkevésbé magas elégedettség – a korábbi évek eredményeihez hasonlóan – a továbblépési lehetőségekhez kapcsolódik, de ebben a tekintetben 2014-ben jelentős javulást mutatnak az adatok a tavalyi visszaesés után. Viszonylag alacsony elégedettségi szintet és enyhe visszaesést mértünk a fizetések tekintetében is (lásd az 9. táblázatot) 25. ábra: A munkahellyel való elégedettség aszerint, hogy a megkérdezett a szakmájában dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén (pontátlag), 2014, N=85-1181 4.5 4.1 4.3 4.4

A munkatársakkal való elégedettség A munkavégzés körülményeivel, a berendezések, gépek állapotával való elégedettség

3.9 3.9 4.1

4.3

4.3 3.8 3.8 4.1

Jelenlegi munkakörrel való elégedettség

4.2 3.7 3.9 4.0

A munkaidĘvel, mĦszakbeosztással való elégedettség 3.5 3.4 3.2 3.4

A fizetéssel való elégedettség

A továbblépési lehetĘségekkel való elégedettség

3.03.2 3.3 0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

3.5

4

Utolsó munkahelyén a szakmájában dolgozik Utolsó munkahelyén nem a szakmájában, de azonos szakmacsoportban dolgozik Utolsó munkahelyén teljesen eltérĘ szakmában dolgozik Teljes minta

4.5

5

pontátlag


Az elmúlt évek eredményeihez hasonlóan idén is azt láthatjuk, hogy minden vizsgált szempontra igaz, hogy azok a szakképzettek, akik a szakmájukban tudtak elhelyezkedni, átlagosan elégedettebbek munkahelyükkel, mint a teljes minta, a tanulttól eltérő szakmában dolgozók pedig – átlagosan – kevésbé elégedettek azzal. Ebből arra következtethetünk, hogy a szakmájukon kívül elhelyezkedők több nehézséggel és konfliktussal találják szembe magukat munkájuk során – például az adott szakmában hiányosnak számító tudásuk miatt. 2011 óta a nem saját szakmában dolgozók csoportján belül megkülönböztetjük az ugyanazon szakmacsoport másik szakmájában munkát vállalókat és a teljesen eltérő szakmában elhelyezkedőket. Ez a megkülönböztetés 2014-ben azt mutatta meg, hogy a fizetésükkel és az előrelépési lehetőségekkel elégedettebbek azok a fiatalok, akik saját szakmájukhoz hasonló, szakmacsoporton belüli szakmában helyezkedtek el, mint akik teljesen eltérő szakmában dolgoznak (lásd az 25. ábrát). 77

Ezzel összhangban azt is megfigyelhetjük (lásd a 26. ábrát), hogy a szakmájukban munkát találók kisebb arányban terveznek munkahelyváltást a következő fél év során, mint a többi pályakezdő. A munkahelyváltást fontolgatók aránya idén csak 12% azok között, akik 2012-ben szerzett szakmájukban dolgoznak és az arány folyamatosan csökken (tavaly 14%, 2012-ben 15%, 2011-ben 17% volt). Ez az arány jelentős emelkedés után 35% a más szakmában, de azonos szakmacsoportban elhelyezkedők között (tavaly 26%, 2012-ben 24%, 2011-ben 33%). Csökkenő tendenciát látunk a teljesen eltérő szakmában munkát vállalók esetében: 2014-ben 24%, tavaly 29%, 2012-ben 34%, 2011ben 37%. Az eredményekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a saját szakmában történő elhelyezkedés nagyobb eséllyel jelent hosszabb távú munkavállalást az adott cégnél, a másik szakmában való munkavállalást pedig a fiatal szakképzettek gyakran szánják ideiglenes állásnak, mely a saját szakmában történő munkakeresés idejére biztosítja a megélhetést. Ez a jelenség azonban idővel csökkenni látszik és lehetséges, hogy idővel a teljesen eltérő szakmákban való elhelyezkedés is megszokottá válik és ebben a körben is csökken a munkaerő fluktuációja. 26. ábra: A következő fél évben munkahelyváltást tervezők aránya a szerint, hogy a megkérdezett a szakmájában9 dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén (százalék), 2011-2014, N2011=1235, N2012=805, N2013=808, N2014=1053 százalék 40 36.6

2011 35 30

35 33.3

2012

34.0

(33,3) (33,3)

2013

28.7

2014

26.3

25

23.7

(25,0)

24.3

20 16.6 15

14.6 14.2 12.3

10 5 (0,0)

0 Abban a szakmában dolgozott, amit legutóbb szerzett

Egy másik szakmában dolgozott, ami ugyanabba a szakmacsoportba tartozik, mint amit legutóbb szerzett

Egy régebben szerzett szakmájában dolgozott*

Teljesen eltérĘ szakmában dolgozott


9

A „tavaly szerzett” szakma a 2011-es adatsor esetén a 2010-ben megszerzett, a 2012-es és 2013-as adatsorok esetén a 2011-ben megszerzett szakmára vonatkozik.

78

27. ábra: Átlagos általános iskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint, 2009-2014, N2009=2489, N2010=2661, N2011=2422, N2012=1536, N2013=1349, N2014=1649 3.8 2009 3.7

2010

3.69

2011 2012

3.6

2014 3.5

3.4

3.58

3.60

2013

3.51

3.46 3.42 3.42 3.35 3.41

3.40 3.43 3.41 3.36 3.31 3.37 3.39 3.37 3.36 3.32 3.33

3.44

3.3

3.53 3.52

3.43

3.53 3.50 3.48

3.56

3.44

3.54 3.563.55 3.49 3.47 3.46

3.27

3.2

3.1

3 Munkanélküli

Alkalmi munkás


Vállalkozó

Alkalmazott

Tanuló


Mind a hét, szakképzett pályakezdők körében végzett adatfelvételünk eredményei arra utalnak, hogy a későbbi elhelyezkedési esélyek, illetve a vállalkozás indítása, vagy a továbbtanulás ténye szorosan összefügg az általános iskolai és főként a szakiskolai tanulmányi eredményekkel. A végzést követő körülbelül 19 (2012-ig 9) hónapban elhelyezkedni tudók és a továbbtanulók rendre jobb tanulmányi eredményeket értek el az adatfelvételek tanúsága szerint, mint akik munkanélküliek lettek, vagy alkalmi munkákból tartják fenn magukat. A 27. ábrán látható, hogy 2013 és 2014 között a munkanélküliek és a GYES-en, vagy GYED-en levők csoportjában romlottak az átlagos általános iskolai (utolsó éves) tanulmányi eredmények, a többi, munkaerő-piaci státusz szerint képzett csoportban pedig javultak. A legjelentősebb pozitív elmozdulást a vállalkozók (3,27-ról 3,53-ra) között tapasztaltuk, azonban ebből a csoport igen alacsony esetszáma miatt nem lehet következtetéseket levonni. (Ez a GYES-en, vagy GYED-en levők csoportjában mért csökkenésre is igaz.) Az adatok alapján elmondható, hogy az elmúlt évek eredményeihez hasonlóan a legjobb általános iskolai átlageredményeket az alkalmazásban álló (3,56), a továbbtanuló (3,55), és a vállalkozó (3,53) fiatalok érték el, a leggyengébb átlagot pedig a munkanélküli (3,33) és az alkalmi munkások (3,39) körében találtuk.

79

28. ábra: Átlagos szakiskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint, 2009-2014, N2009=2617, N2010=2742, N2011=2521, N2012=1625, N2013=1524, N2014=1751 4.2 2009 2010 4

4.05

2011 3.94

2012 2013

3.8

3.82

2014 3.68 3.63

3.6

3.49 3.44

3.4

3.39

3.57 3.48 3.46

3.60 3.56 3.51

3.71 3.65 3.62 3.62 3.55

3.84 3.79 3.75

3.63 3.61

3.87 3.71 3.71

3.63 3.61

3.48

3.37

3.35

3.87 3.75 3.82

3.38

3.2

3 Alkalmi munkás

Munkanélküli


Alkalmazott

Tanuló

Vállalkozó


A 28. ábrán láthatjuk, hogy a szakiskolai utolsó éves eredmények az általános iskolai eredményeknél nagyobb szórást mutatnak a munkaerő-piaci státusz kategóriái között. 2013 és 2014 között a munkanélküliek és a GYES-en, vagy GYED-en levők csoportjában romlott a szakiskolai átlagos eredmény, a többi, munkaerő-piaci státusz szerint képzett kategóriában pedig javult. A legnagyobb mértékű növekedést a vállalkozók (3,61-ról 4,05-re, a felmérés történetének legmagasabb értékére) között tapasztaltuk, azonban ebből a csoport igen alacsony esetszáma miatt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A továbbtanulók csoportjában 3,84-ról 3,87-ra nőtt a szakiskolai átlageredmény, ezzel idén ez a csoport áll a második helyen. Az alkalmazottak csoportjában jelentős növekedést tapasztaltunk (3,75-ról 3,82-re), melynek következtében továbbra is a harmadik helyen állnak. A GYES-en, vagy GYED-en levők között erős visszaesést (3,82-ról 3,62-re) láthatunk, a munkanélküliek csoportjában pedig 3,56-ról 3,51-re csökkent az átlag. A leggyengébb átlag az alkalmi munkások körében figyelhető meg, bár a tavalyi eredményhez képest enyhe javulás történt (3,39-ról 3,49-re). Az adatok alapján elmondható, hogy továbbra is igaz az az elmúlt évekre jellemző tendencia, mely szerint a legjobb szakiskolai átlageredményeket a vállalkozó, a továbbtanuló és az alkalmazásban álló fiatalok körében tapasztaltuk.

80

Munkanélküliség a szakképzettek körében 2014-ben az elemzésbe bevont 2079 megkérdezett közül 470 fő volt munkanélküli a kérdezés időpontjában. A teljes mintában ez 28%-os munkanélküliségi rátát10 jelent, amely csökkenést jelent az elmúlt öt év adataihoz képest (2013-ban 32,2%, 2012-ben 36,9%, 2011-ben 33,2%, 2010-ben 36,1%, 2009-ben 28,8%). Az 29. ábrán látható, hogy az adatfelvételeinkből származó adatok minden évben igen jelentősen, 18-25 százalékponttal meghaladják a szakképzett népességre vonatkozó országos munkanélküliségi rátát. Ennek az lehet az oka, hogy a teljes szakképzett népességben az idősebb korcsoportok is szerepelnek, akik már sok éve jelen vannak a munkaerőpiacon és körükben alacsonyabb a munkanélküliség, mint a szakképzett pályakezdők között. Ez a munkaerőpiacra való belépés nehézségeire hívja fel a figyelmet. A munkanélküli megkérdezettek átlagos tanulmányi eredménye a 2014-es felvétel eredményei szerint az általános iskolában 3,33, a szakiskola utolsó évére vonatkozóan pedig 3,49, ami relatíve alacsonynak számít a teljes mintához képest, és negatív elmozdulást jelent a tavalyi adatokhoz képest (rendre 3,42 és 3,56). Míg 2009-ben azon szakképzettek körében volt a legmagasabb (41%) a munkanélküliségi ráta, akiknek apja 8 általános végzettségű. 2010-ben azok körében volt legmagasabb ez az arány, akik apja 8 általános (49%), vagy ennél alacsonyabb végzettségű11 (46%) volt. 2011-ben a 8 általánosnál alacsonyabb végzettségűek gyermekei körében csökkent a munkanélküliek aránya, és így már azok körében volt a legmagasabb az arány (43%), akiknek apja 8 általánost végzett. A felsőfokú iskolai végzettséggel jellemezhető családból származó fiatalok körében ritkábban tapasztaltunk munkanélküliséget, de az arány 2010 és 2011 között 23%-ról 26%-ra nőtt, 2012-ben pedig a korábbi évek tendenciájával ellentétben a felsőfokú végzettségűek gyermekeinek körében volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (55%). 2011 és 2012 között minden kategóriában növekedést tapasztaltunk, kivéve a 8 általánost végzettek gyermekeit, amely csoportban 43%-ról 40%-ra csökkent a fenti arány. 2013-ban az ismeretlen végzettségű apák gyermekei körében találtuk a legmagasabb munkanélküliséget (43%), de ezen kívül az összes többi kategóriában a munkanélküliségi ráta csökkenését figyelhetjük meg. Az ismert végzettségű apák közül a felsőfokú végzettségű (36%) és a 8 általánost végzettek (36%) gyermekei között tapasztaltuk a legmagasabb munkanélküliségi arányt. 2013 és 2014 között csak a 8 általánost és a szakközépiskolát vagy technikumot végzett apák gyermekei között tapasztalhattuk a munkanélküliség növekedését, a többi kategóriában csökkent az arány. A legmagasabb munkanélküliségi ráta a 8 általánost (41%), vagy ennél kevesebbet (48%)12 végzett apák gyermekeinek csoportját jellemzi 2014-ben.

10

11

12

A munkanélküliek aránya az aktívak, azaz a foglalkoztatottak és munkanélküliek összegének százalékában Azok megkérdezettek esetében, akik apja 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű, az eredmények az alacsony esetszámok miatt fenntartásokkal kezelendők. Azok megkérdezettek esetében, akik apja 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű, az eredmények az alacsony esetszámok miatt fenntartásokkal kezelendők.

81

29. ábra: Munkanélküliségi ráta a szakképzett pályakezdők és a teljes szakképzett népesség körében (százalék), 2009-2014 45 40 35

36.1

33.2

36.9

32.2

30 27.9

28.8 25 20 15 11.1

12.2

12.2

12.1 11.3

10 5 0 2009

2010

2011

2012

2013

2014

Szakiskola felvételekbĘl származó adat KSH-adat a szakiskolát vagy szakmunkásképzĘt végzett teljes népességre

Forrás: KERESLET_TANULO_2014, KSH

2009-ben a szakképzett pályakezdők között Nógrád megyében és Heves megyében volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (rendre 53% és 47%), 2010-ben BorsodAbaúj-Zemplén és Nógrád megyében tapasztaltuk a legkedvezőtlenebb adatokat (rendre 59%, illetve 47%), 2011-ben pedig a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben tanuló szakképzetteket sújtotta leginkább a munkanélküliség (az arányok rendre 59% és 53%). 2012-ben a legmagasabb munkanélküliségi rátát Tolna, SzabolcsSzatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Nógrád megyékben tapasztaltuk (rendre 82%, 53%, 53%, 52%), 2013-ban pedig szintén Tolna, Hajdú-Bihar, Nógrád és Szabolcs-SzatmárBereg megyékben volt a legmagasabb a munkanélküliek aránya (rendre 63%, 59%, 53%, 52%). 2014-ben Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben tapasztaltuk a legmagasabb munkanélküliséget a szakképzett pályakezdők között (rendre 66%, 45%, 42%).13 A legalacsonyabb munkanélküliségi rátát 2009-ben Vas és Békés megyékben (12%, illetve 15%) mértük. 2010-ben a legalacsonyabb értékeket Heves és Somogy megyékben (21%, illetve 22%), 2011-ben pedig a Dunántúl egyes területein, azaz Vas, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben tapasztaltuk (rendre 14%, 17% és 21% a megfelelő arányok). 2012-ben ismét Győr-Moson-Sopron (17%) és Vas 13

Az alacsony (20 alatti) esetszámok miatt a munkanélküliekre vonatkozó százalékos adatok fenntartással kezelendők.

82

megye (19%) mutatta a legkedvezőbb értékeket. 2013-ban Győr-Moson-Sopron (15%), Komárom-Esztergom (17%) és Budapest (17%) szakképzett pályakezdői között volt a legalacsonyabb a munkanélküliség, 2014-ben pedig szintén Komárom-Esztergomban (7%) Budapesten (10%) és Győr-Moson-Sopronban (12%) tapasztaltuk a legkedvezőbb adatokat.14 2014-ben (a megelőző évhez hasonlóan) Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon tapasztaltuk a legmagasabb – szakképzett pályakezdők körében mért – munkanélküliséget (rendre 48%, 35%, 32%), a legalacsonyabbat pedig KözépMagyarországon és a Nyugat-Dunántúlon végzettek között (rendre 17% és 18%). 2013 és 2014 között jelentős emelkedés ment végbe Észak-Magyarországon (38%-ról 48%ra), nagy mértékű csökkenést (rendre 18 és 12 százalékpont) pedig a Dél-Dunántúl és az Észak-Alföld esetében tapasztaltunk. A szakmacsoportok szerinti bontásból látható, hogy 2014-ben is az élelmiszeripar szakmacsoportban tapasztaltuk a legmagasabb munkanélküliségi arányt, mely 2013 óta 3 százalékpontos csökkenés után 40%-ot mutat. Idén emellett – 2013-hoz hasonlóan – jelentősebb munkanélküliség a Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció (39%) és az építészeti (37%) szakmát tanult fiatalokat sújtja. A legalacsonyabb munkanélküliség idén is az elektrotechnika-elektronika (13%) szakmacsoportra jellemző. 2013-hoz képest a munkanélküliségi arány csak a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és a könnyűipar szakmacsoportban növekedett, a többi kategóriában csökkent, legnagyobb mértékben (7 százalékponttal) az elektrotechnika-elektronika szakmacsoportban.

Továbbtanulás a szakképzettek körében Az elemzésbe bevont 2079 válaszadó közül 343-en voltak tanuló státuszúak az adatfelvétel időpontjában, így tovább csökkent a továbbtanulók foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya (22%, tavaly 27%, 2012-ben 32%, 2011-ben 39%). Ezen fiatalok tanulmányi átlaga az összes tanuló státuszú átlagában 3,54 (tavaly 3,56) az általános iskola, és 3,87 (tavaly 3,84) a szakiskola utolsó évére vonatkozóan, ami jó eredménynek számít a teljes mintához képest. 2013 és 2014 között sok megyében csökkent a továbbtanulók aránya, a legjelentősebb visszaesés Tolna, Fejér, és Vas megyékben tapasztalható. Jelentősebb növekedést Békés és Veszprém megye esetében mutatnak az adatok. 2014-ben Békés megyében (35%) és Budapesten (33%) volt a legmagasabb a továbbtanulók aránya. A legalacsonyabb arányt Komárom-Esztergom megyében tapasztaltuk. Régiók szerinti bontásban azt mutatják az adatok, hogy Észak-Magyarország és a Dél-Alföld kivételével minden régióban csökkent a továbbtanulási ráta, a legnagyobb mértékben (23 százalékpont) a Dél-Dunántúlon. Idén a legmagasabb arányt a 14

Az alacsony (20 alatti) esetszámok miatt a munkanélküliekre vonatkozó százalékos adatok fenntartással kezelendők.

83

Dél-Alföldön (29%) és a Közép-Magyarországon (28%) végzettek esetében láthatjuk, a legalacsonyabb pedig a Közép-Dunántúlt (13%) és a Nyugat-Dunántúlt (14%) jellemzi. Szakmacsoport (tehát eredeti szakképesítés) szerinti bontásban 2010 és 2012 között a kereskedelem-marketing és üzleti adminisztráció területén volt a legmagasabb a továbbtanulók aránya, 2013-ban ez a csoport a második helyre esett vissza, majd 2014ben újra az első helyen szerepel 38%-os aránnyal. A legalacsonyabb továbbtanulási ráta a gépészet és építészet szakmacsoportot jellemzi (17% mindkét esetben). 2013 és 2014 között – igen enyhe – növekedést csak a gépészet és a Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció területén tapasztaltunk. A legnagyobb, 18 százalékpontos visszaesést az élelmiszeripar szakmacsoportban láthatjuk (lásd a 10. táblázatot). 10. táblázat: A tanuló és foglalkoztatott státuszú megkérdezettek szakmacsoportok szerinti megoszlása, 201415 Tanulók a mintában Megye

15

Foglalkoztatottak a mintában

Összesen

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Baranya

11

15,9

58

84,1

69

100,0

Bács-Kiskun

34

27,4

90

72,6

124

100,0

Békés

18

34,6

34

65,4

52

100,0


19

28,8

47

71,2

66

100,0

Budapest

59

32,8

121

67,2

180

100,0

Csongrád

11

25,0

33

75,0

44

100,0

Fejér

11

17,5

52

82,5

63

100,0

Győr-MosonSopron

19

13,9

118

86,1

137

100,0

Hajdú-Bihar

14

23,0

47

77,0

61

100,0

Heves

17

21,3

63

78,8

80

100,0


22

25,6

64

74,4

86

100,0

KomáromEsztergom

4

4,6

83

95,4

87

100,0

Nógrád

8

30,8

18

69,2

26

100,0

Pest

12

15,6

65

84,4

77

100,0

Az alacsony (szakmacsoportonként 20 alatti) esetszámok miatt a százalékos adatok egyes esetekben fenntartással kezelendők, ezeket zárójellel jelöltük.

84

Tanulók a mintában Megye

Foglalkoztatottak a mintában

Összesen

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

SzabolcsSzatmár-Bereg

14

25,5

41

74,5

55

100,0

Tolna

26

21,8

93

78,2

119

100,0

Vas

10

20,8

38

79,2

48

100,0

Veszprém

9

25,7

26

74,3

35

100,0

Zala

11

10,7

92

89,3

103

100,0

Összesen

343

22,0

1216

78,0

1559

100,0


Költözés, migráció, mobilitás A kutatás az elmúlt évekhez hasonlóan 2014-ben is kitért a fiatal szakképzett munkavállalók földrajzi mobilitására. Megvizsgáltuk, hogy hányan járnak lakóhelyüktől eltérő településre dolgozni, milyen távolságot tesznek meg nap, mint nap lakóhelyük és munkahelyük között, valamint az esetleges másik településen történő munkavállalás iránti hajlandóságukat is felmértük. A földrajzi mobilitás azért fontos kérdés a szakképzettek munkaerő-piaci helyzetének szempontjából, mert az elhelyezkedés valószínűsége gyakran a lokális munkaerőpiac méretétől függ, valamint a foglalkoztatottsági szintre jelentős hatást gyakorol a munkaerő mobilitási hajlandósága – mind az ingázás, mind a költözés tekintetében. A 2014-es adatfelvétel eredményei azt mutatják, hogy csökkent a más településre ingázók aránya: idén 48% volt ez az arány, amely 4 százalékponttal alacsonyabb a tavalyi eredménynél. (2012-ben a megkérdezettek 52%-a jelezte, hogy más településre jár dolgozni, 2011-ben 55%-uk, 2010-ben 50%-uk, 2009-ben pedig 45%-uk.) Az adatok szerint az éppen munkát keresők közül legtöbben ugyanabban a megyében keresnek állást, mint ahol laknak, kivéve Budapestet, mely minden megyéből (a legnagyobb számban Pest megyéből) vonzza a szakképzett pályakezdőket. Az adatok azt mutatják, hogy válaszadóink átlagosan 27 kilométerre laknak munkahelyüktől (tavaly 32, 2012-ben 26, 2011-ben 27, 2010-ben 28, 2009-ben pedig 27 kilométer volt ez az adat), és átlagosan 35 percig tart, amíg lakóhelyükről a munkahelyükre érnek (tavaly 38 perc, 2012-ben és 2011-ben 36 perc, 2010-ben 37 perc, 2009-ben 42 perc). A 2013-as eredménnyel megegyezően a válaszadók 24%-a jelezte, hogy saját autóval jár be munkahelyére (a 2012-es és 2011-es arány jóval alacsonyabb ennél: 12%). 11%-ukat (tavaly 10%) családtag, munkatárs viszi be autóval, 21%-uk pedig távolsági busszal jár dolgozni (tavaly 24%, tavalyelőtt 23%). 19%-uk helyi tömegközlekedési eszközt használ, amely 1%-kal alacsonyabb a tavalyi aránynál, de sokkal magasabb az azt 85

megelőző évekénél (2012-ben 5%, 2011-ben 6% volt). Viszonylag kevesen vannak (3%, 2013-ben 2%, 2012-ben 3%), akik vonattal járnak, és szintén kevesen, akik motorkerékpárral (idén és tavaly is 3%). 14% gyalog, és 13% kerékpárral jár munkahelyére (a tavalyi arányok hasonlóak, 14 illetve 11%). Egyéb eszközzel utazik a válaszadók 6%-a (tavaly 4%, tavalyelőtt 6%). 30. ábra: Milyen feltétellel költözne másik városba egy jobb álláslehetőség kedvéért? (az említések százalékában), 2009-2014, N2009=2147, N2010=2126, N2011=2042, N2012=1359, N2013=1230, N2014=1477 80

70

73.0 71.8

2009

66.4

2010 60

50

2011

59.7

58.6

2012 2013 2014 39.3

40

34.2 30

20

10

61.1

37.9 36.9 32.4 28.9

15.0 10.0 8.8 9.1 8.6 9.6 8.3

8.6

10.5

14.0 10.411.5

0 Ha rokonoknál, ismerĘsöknél tudna lakni

Egyéb feltétellel

Ha a munkaadó biztosítana szállást

Ha magasabb lenne a fizetése


A tavalyi 34%-ról 32%-ra csökkent azoknak az aránya, akik semmilyen feltétellel nem költöznének el lakóhelyükről másik magyarországi városba egy jobb álláslehetőségért (2012-ben 27%, 2011-ben 30%, 2010-ben 27%, 2009-ben 26% volt ez az arány). A többi megkérdezett 59%-a (tavaly 61%, 2012-ben 66%, 2011-ben 72%, 2010-ben 73%, 2009-ben 60%) jelezte, hogy – átlagosan 107 ezer forinttal (tavaly 99 ezer forint, 2012ben 102 ezer forint, 2011-ben 97 ezer forint, 2010-ben 91 ezer forint, 2009-ben 90 ezer forint) – magasabb fizetésért elköltözne. 29%-uk (tavaly 33%, 2012-ben 37%, 2011ben 38%, 2010-ben 39%, 2009-ben 34%) akkor költözne, ha a munkaadója biztosítana szállást számára. 8%-uk (2013-ban és 2012-ben 10%, korábban 9%) akkor költözne el, ha rokonainál, ismerőseinél tudna lakni, 14%-uk (tavaly 12%, 2012-ben 10%, 2012-ben 15%, 2010-ben 11%, 2009-ben 9%) pedig egyéb feltétellel költözne másik városba jobb álláslehetőségért (lásd a 30. ábrát).

86

Továbbtanulási és munkaerő-piaci tervek Kérdőívünk 2014-ben is tartalmazott a fiatal szakképzettek jövőbeli terveire vonatkozó kérdéseket, mely téma – többek között – azért fontos kutatásunk szempontjából, mivel ezáltal következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a szakiskolát végzettek átlagosan milyen mértékben tervezik a szakmájukon túli új ismeretek megszerzését. Magasabb esetszámok birtokában a szakmacsoportonkénti különbségek feltárásával azt is megbecsülhetnénk, hogy a végzettek mekkora része fog várhatóan saját szakmájában elhelyezkedni, de ezen kutatás keretei közt nem volt módunk ilyen becslést végezni. Az adatok azt mutatják, hogy a fiatal szakképzettek között tovább csökkent a továbbtanulási szándékról beszámolók aránya: idén 46% volt ez az arány, tavaly 52%, 2012-ben 57%, 2011-ben 61%, 2010-ben 63%, 2009-ben pedig 62%. Abban továbbra is viszonylag nagy eltérések mutatkoznak, hogy a továbbtanulási szándékot jelző fiatalok milyen típusú iskolát választanának későbbi tanulmányaik során. Míg 2009-ben a legtöbb válaszadó szakközépiskolában, technikumban (37%), illetve főiskolán vagy egyetemen (34%) szeretett volna továbbtanulni és gimnáziumban csak 17%-uk, 2010-ben már a gimnáziumot jelölte meg a legtöbb megkérdezett (32%) és a felsőfokú képzésben való részvételt tervezők aránya jelentősen csökkent (19%-ra). 2011-re újra a szakközépiskola és a technikum vált a legnépszerűbb továbbtanulási iránnyá (35%). Emellett 16%-ról 20%-ra nőtt a szakiskolát megjelölők aránya is. A gimnáziumi érettségit fontolgatók aránya 27%-ra mérséklődött, a felsőfokú képzésben való részvételt tervezők aránya pedig tovább csökkent (17%-ra). Bár 2012-ben a szakközépiskola, illetve a technikum népszerűsége 35%-ról 27%-ra esett vissza, az előző évhez hasonlóan még mindig ez a továbbtanulási irány volt a legnépszerűbb a gimnázium mellett (ez utóbbit szintén a válaszadók 27%-a említette tervei között). A szakiskolát megjelölők aránya tovább nőtt, ráadásul jelentős mértékben (20%-ról 25%-ra). A főiskolai vagy egyetemi képzésben való részvételt tervezők aránya tovább csökkent (17%-ról 15%-ra). 2013-ban továbbra is azt tapasztaltuk, hogy a legtöbben (30%) szakközépiskolában vagy technikumban tanulnának tovább, mely kismértékű növekedést jelent 2012-höz (27%) képest. A 2009 óta tartó csökkenő tendenciát megtörve 2013-ra jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik főiskolán vagy egyetemen tanulnának tovább (a 2012-es 15%-ról 24%-ra). 27%-ról 21%-ra csökkent azok aránya, akik gimnáziumban folytatnák tanulmányaikat és a szakiskolai továbbtanulás lehetősége is vesztett népszerűségéből (25%-ról 17%-ra csökkent az arány 2012 és 2013 között). 2013-ban jelentősen növekedett az egyéb oktatási intézmények (pl. iskolarendszeren kívüli felsőfokú képzések, nyelvtanfolyamok) népszerűsége: 6%-ról 12%-ra nőtt azok aránya, akik ilyen helyen tanulnának tovább. 2014-re csak kis mértékben változtak a 2013-ban tapasztalt arányok (lásd a 34. ábrát). A szakközépiskolában és szakiskolában továbbtanulni kívánók aránya megegyezik a tavalyi értékekkel (rendre 30%, illetve 17%), míg a főiskolai vagy egyetemi és gimnáziumi tanulmányokat tervezők aránya enyhén csökkent (22%-ra, illetve 19%-ra). Tovább növekedett azoknak az aránya, akik egyéb helyen kívánnak továbbtanulni (14%). 87

31. ábra: Hol szeretne a későbbiekben továbbtanulni? (százalék), 2009-2014, N2009=1404, N2010=1561, N2011=1573, N2012=900, N2013=743, N2014=768 százalék 40 36.5

2009 35

34.2

2010

35.2

2011 30

30.4

2012 2013

25

29.6

30.3

31.7 27.3

27.1

2014

24.0 22.3

16.9 15.2

14.4

15

20.9

19.6

19.3

20

27.1

24.8

15.8

18.8 17.2 16.9

17.0

13.1

11.8 10 7.4 5.8 5

6.4

3.9

0 Egyéb helyen

FĘiskolán vagy egyetemen

Szakiskolában

Szakközépiskolában, technikumban

Gimnáziumban


Tehát elmondható, hogy 2009 és 2012 között a szakképzettek körében folyamatosan nőtt a további szakképzésben, szakirányú továbbképzésben való részvétel igénye, ezzel párhuzamosan azonban a felsőfokú tanulmányok egyre kevésbé szerepeltek a tervek között. 2013-ra viszont jelentősen csökkent a szakiskolákban tanulni vágyók aránya, míg a felsőoktatásban való részvétel igénye növekedett, és 2014-re sem változott érdemben ez a helyzet. Az érettségit adó képzésekben való részvétel tervei pedig még mindig igen hangsúlyosan jelennek meg a pályakezdők körében. Szakmacsoport szerint vizsgálva a továbbtanulási szándékokat az adatok azt mutatják, hogy a 2011-es, 2012-es és 2013-as adatokhoz hasonlóan 2014-ben is magas arányban terveznek további szakiskolai tanulmányokat az építészet szakmacsoportban szakmát szerzett tanulók, de eltérés a korábbi évekhez képest, hogy idén a kereskedelem-marketing és üzleti adminisztráció területén végzettek szeretnének a legnagyobb arányban szakiskolában továbbtanulni. A szakközépiskolai továbbtanulás leginkább a faipari, a gépészeti és az elektrotechnikai szakmacsoportokban végzettek tervei között szerepel, míg tavaly az építészet, a faipar és a vendéglátás-idegenforgalom területén végzettek körében volt a legnépszerűbb ez a továbbtanulási forma. Gimnáziumi érettségit legnagyobb arányban az élelmiszeripar, az építészet és a vendéglátás-idegenforgalom végzettségűek terveznek, míg a tavaly és tavalyelőtt a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és az élelmiszeripar területén végzettek körében volt a legnépszerűbb 88

a gimnáziumi továbbtanulás. 2014-ben – az elmúlt évek eredményeivel megegyezően – a közlekedési szakmákat végzettek közül jelezték a legtöbben, hogy főiskolán vagy egyetemen szeretnének továbbtanulni (lásd a 11. táblázatot). 11. táblázat: A továbbtanulni szándékozók szakmacsoport szerint (fő), 201416 A továbbtanulás iránya Szakmacsoport

Szakiskola

SzakközépGimnázium iskola

Főiskola, egyetem

Összesen

Elektrotechnikaelektronika

10

29

11

18

68

Élelmiszeripar

3

13

14

12

42

Építészet

21

23

21

7

72

Faipar

6

23

9

9

47

Gépészet

37

78

32

38

185

Kereskedelemmarketing, üzleti adminisztráció

13

13

11

6

43

Közlekedés

12

15

3

50

80

Vendéglátásidegenforgalom

23

38

35

30

126

Könnyűipar

(5)

(1)

(8)

(1)

15

Összesen

130

233

144

171

678


Az adatelemzés eredményei azt mutatják, hogy a 2014-ben megkérdezettek közül kevesebben tervezik, hogy a következő fél év során munkahelyet váltanak, mint tavaly, tehát a csökkenő tendencia tovább folytatódik – melynek oka többek között a bizonytalan munkaerő-piaci környezet lehet. 2014-ben a foglalkoztatatott státuszú válaszadók 18%-a (194 fő) jelezte ezt, tavaly pedig 20%-uk (169 fő) (2012-ben a megfelelő érték 21% és 171 fő, 2011-ben 24% és 303 fő volt, 2010-ben 25% és 271 fő, 2009-ben pedig csupán 14%, ami 166 főt jelent). A 194 főből 14-en akár a jelenlegi bérüknél alacsonyabb összegért is elhelyezkednének, 95-en legalább ugyanannyit szeretnének keresni, mint jelenlegi munkahelyükön, 85-an aktuális keresetüknél többet szeretnének kapni, és nem volt olyan, aki nem tudott válaszolni a kérdésre. 2013-ban a 169 munkát váltani készülő megoszlása hasonló volt (az előbbiek szerint rendre 11, 90, 66 és 2 fő). Azok, akik magasabb összegért

16

Az alacsony (10 alatti) esetszámú szakmacsoporthoz tartozó adatokat zárójellel jelöltük

89

helyezkednének el, átlagosan 58 ezer forinttal többet szeretnének havonta keresni (tavaly ez az érték 48 ezer forint volt, 2012-ben 53 ezer forint, 2011-ben 52 ezer forint, 2010-ben 45 ezer forint, 2009-ben pedig 46 ezer forint). A megkérdezettek jövőbeni karrierjük szempontjából az elmúlt évekhez hasonlóan 2014-ben is azt tartják a legszükségesebbnek, hogy fejlesszék idegennyelv-tudásukat, bár az átlagos pontszám ezen szempont esetében enyhén mérséklődött a tavalyi és tavalyelőtti eredményekhez képest. A szakképzett pályakezdők emellett továbbra is igen fontosnak tartják a szakmai továbbképzéseken való részvételt: a tavalyihoz képest enyhén növekedett az erre adott átlagos pontszám. A pontszámok átlaga azt mutatja, hogy a szakképzett pályakezdők karrierjük szempontjából a fentieknél kevésbé tartják fontosnak, hogy leérettségizzenek, illetve hogy jobban értsenek a számítógéphez (a pontátlag az előbbi esetben csökkent 2013-hoz képest, az utóbbi esetben minimálisan növekedett). A megkérdezett fiatalok továbbra is a felsőoktatásban való részvételt tartják a legkevésbé fontos tényezőnek, a tavalyi, növekvő pontátlaghoz képest körülbelül a 2012-es szintre esett vissza a pontszám (lásd a 12. táblázatot).

Szakmából kilépés, kilépési arányok A szakmájukból „kilépő”, tehát nem a saját szakmájukban dolgozó végzett szakképzettekre már a kutatás kezdetétől különös figyelmet fordítottunk. Belátható, hogy a jelentős kilépési aránnyal jellemezhető szakmákban hiába végez a vállalati kereslettel megegyező számú tanuló, minden más feltétel azonossága esetén a munkaerőpiacon mégis hiány (túlkereslet) fog megjelenni. A rendelkezésre álló adatok alapján az alább részletezendő megközelítésben készítettünk több kilépési mutatót – a 2011-es módszertannal megegyező módon. Mindegyik egy-egy kutatási kérdéshez köthető, melyek fontos közpolitikai relevanciával is bírnak. ✓ Az effektív munkakínálat mutatója Ennél a mutatónál az adott szakmában megjelenő munkakínálatba azok számítanak bele, akik legalább egyszer már dolgoztak saját, 2011-ben szerzett szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában. Akik még soha nem dolgoztak, nem számítanak bele a kilépési arányba, tehát sem a kilépők, sem a nem kilépők számát nem növelik. Ezt a csoportot azért vettük ki a számításokból, mert nem lehet pontosan tudni, hogy aktívan keresnek-e munkát, és ha igen, akkor a saját szakmájukban, vagy másikban teszik ezt. Ez a mutató a munkaerő-piaci megközelítésre helyezi a hangsúlyt. ✓ A társadalmi hasznosság mutatója Ez a mutató azt jelzi, hogy az illető használta-e valaha a 2011-ben megszerzett szakmáját akár a munkaerőpiacon (legalább egyszer már dolgozott saját, 2011-ben szerzett szakmájában, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában), akár tanulmányai során (pl. továbbtanulás az adott szakmában szakiskola után szakközépiskolában). Ez a mutató egy sajátos társadalmi megközelítést alkalmaz, mely az adott szakiskolai képzés társadalmi hasznosságát vizsgálja. 90

91

2803

2825

2353

2723

Szakmai továbbképzéseken való részvétel

Jobb számítógépes tudás

Érettségi

Továbbtanulás felsőoktatási intézményben

2,3

3,01

2,93

3,18

3,21

Pontátlag

2759

2355

2854

2851

2869

N

2,18

3,06

2,82

3,17

3,27

Pontátlag

2010

2754

2271

2872

2861

2877

N

2,09

2,96

2,78

3,23

3,25

Pontátlag

2011

1736

1388

1828

1821

1836

N

1,99

2,82

2,83

3,19

3,31

Pontátlag

2012

1695

1343

1804

1801

1818

N

2,06

2,82

2,72

3,12

3,31

Pontátlag

2013

1967

1569

2024

2042

2048

N

2,02

2,68

2,77

3,14

3,26

Pontátlag

2014

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 4-ig osztályozhatták, a 4-es jelentette, hogy nagyon szükségesnek tartja, az 1-es pedig azt, hogy teljesen szükségtelennek tartja Forrás: saját számítás

2823

Jobb idegen nyelvtudás

N

2009

12. táblázat: A karrier szempontjából szükségesnek tartott tényezők, 2009-2014, N2009=2353-2825, N2010=2355-2869, N2011=2271-2877, N2012=13881836, N2013=1343-1818, N2014=1569-2048

✓ Az elhelyezkedési valószínűség mutatója Ennél a mutatónál azok számítanak kilépőnek, akik még soha nem dolgoztak, illetve akik még soha nem dolgoztak a saját szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában. A korábban szerzett szakmájukban továbbtanulók nem számítanak bele a kilépési arányba, tehát sem a kilépők, sem a nem kilépők számát nem növelik. Ez a mutató a szakiskolát elvégzett diák szemszögét veszi alapul, azt mutatja, hogy az adott szakma mennyire segíti a végzett diákot a szakmájában való elhelyezkedésben. Az effektív munkakínálat mutatója17 szerint 2010-ben a szakképzett fiatalok 70%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 30%-uk hagyta el ezt a munkapiacot. 2011-ben már a megkérdezettek 74%-a részét képezte a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és csak 26%-uk „lépett ki” onnan. 2012-ben újfent enyhe pozitív elmozdulást mutattak az adatok: ekkor a megkérdezettek 75%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 25%-uk lépett ki erről a munkaerőpiacról. A 2013-as adatok szerint a helyzet első ízben romlott a kutatás kezdete óta: idén a megkérdezetteknek csak 72,5%-a képezi részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 27,5%-uk kilépett erről a piacról. 2014-ben a pályakezdő szakképzettek 74%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak, 26%-uk pedig nem. A társadalmi hasznosság mutatója18 szerint 2010-ben a fiatal szakképzettek 51%-a használta valamilyen formában 2009-ben megszerzett szakmáját és ilyen szempontból 49%-uk számított kilépőnek. 2011-ben a megkérdezettek 48%-a használta szakmáját a munkaerőpiacon vagy további tanulmányai során, 52%-uk pedig a kilépők közé került. 2012-ben enyhén javult a társadalmi hasznosság mutatója: a fiatalok 49%-a hasznosította szakmáját és 51%-uk számított kilépőnek. 2013-ban újabb jelentős javulást mutatnak az adatok, mellyel a mutató elérte eddigi legkedvezőbb értékét. 2013-ban a társadalmi hasznosság mutatója szerint a válaszadók 55%-a már hasznosította valamilyen módon szakmáját és 45%-uk számít kilépőnek. A 2014-es adatok szerint a pályakezdő szakképzettek 56,9%-a használta szakmáját munka vagy további tanulmányok során és 43,1%-uk számít kilépőnek. Az elhelyezkedési valószínűség mutatója19 szerint 2010-ben a frissen végzett diákok 51%-os valószínűséggel helyezkedtek el a saját szakmájukban, ez a mutató tehát 49%os kilépési arányt jelzett. 2011-ben a szakképzett pályakezdők 56%-os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban – vagy ezzel azonos szakmacsoportba tartozó szakmában – a végzést követő 9 hónap során, a kilépési arány ebben az évben tehát mindössze 44% volt. 2012-ben a mutató enyhén romlott: a megkérdezett szakképzett fiatalok 55%-os valószínűséggel helyezkedtek el szakmájukban (vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában) a vizsgált időszakban, a kilépési arány tehát 45%-ra nőtt. 2013-ban újra javulást mutatnak az adatok: a szakképzett pályakezdők 58%-os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba

17

18 19

Részét képezi-e a szakiskolát végzett egyén az adott szakmában megjelenő effektív munkakínálatnak a szakmaszerzést követő egy év során? Használta-e valaha a szakiskolát végzett egyén a 2012-ben megszerzett szakmáját? Mekkora a szakiskolát végzett egyén saját szakmában való elhelyezkedési valószínűsége?

92

tartozó szakmában a végzést követő 19 hónap során, így a kilépési arány 42%-ra csökkent. 2014-ben tovább csökkent a fenti mutató 40,6%-ra, így a megkérdezettek 59,4%os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban 19 hónap alatt. Mindhárom fenti mutató esetében figyelembe kell azonban venni, hogy a 2013-as és 2014-es adatfelvételek a megelőző évek gyakorlatát megtörve nem 9, hanem 19 hónapja a munkaerőpiacon levő szakképzett fiatalokat vizsgált, így például az elhelyezkedési valószínűséget (vagy akár a kilépési valószínűséget) ez a tényező önmagában is növelheti.

5. A munkaerő-piaci helyzet változása 2013 tavasza és 2014 eleje között A 2013-as kérdezés során a kutatás történetében először pályakövetéses kutatási módszert is alkalmaztunk, melyet 2014-ben is megismételtünk. Ez alkalommal is – az első ízben felkeresett 1922 fő mellett, akiknek adatait jelen tanulmány első 8 fejezetében elemeztük – megpróbáltunk minél több olyan szakképzett fiatalt újra elérni, akiket 2012-ben vagy 2013-ban már kérdeztünk. Összesen 1353 korábbi válaszadót sikerült újra elérnie a kérdezőbiztosoknak. Ezek a fiatalok egy olyan kérdőívet töltöttek ki, melyben a 2012 tavasza, vagy 2013 eleje, tehát az első adatfelvétel és a 2013/2014 telén elvégzett második (vagy harmadik) adatfelvétel között eltelt időszakban bekövetkezett változásokra helyeztük a hangsúlyt a munkaerő-piaci helyzet, a továbbtanulás és a munkavállalás tekintetében. Több kérdést változatlan formában újra feltettünk nekik (pl. munkahelyváltás tervei). Az 1353 főből 571 főt tudtunk összekapcsolni 2013-as válaszaival, jelen fejezetben az ő válaszaikat elemezzük. A többi megkérdezett vagy nem adott meg ISZIIR-kódot és ezért nem tudtuk válaszait hozzákapcsolni korábbi válaszaihoz, vagy csak 2012-es válaszai szerepelnek adatbázisunkban és ezek a 2013 és 2014 közötti változásokkal nem elemezhetőek együtt, vagy pedig megszerzett szakmájuk ismeretlen. 40%-uk pedig 24 és 28 év közötti, átlagos életkoruk így 23,3 év. A nemek szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a válaszadók 78%-a férfi és 22%-uk nő. Budapesten él a megkérdezettek 5%-a, egyéb városban lakik 54%-uk, 41%-uk pedig községi lakos. 1%uk külföldön él. A pályakövetéses almintába legnagyobb gyakorisággal a pincér (63 fő), az autószerelő (56 fő) és a bolti eladó (51 fő) szakmát végzettek kerültek be, valamint legalább 30 főt sikerült elérni a karosszérialakatos, a kőműves, valamint a szakács szakmát végzettek közül is. Az adatelemzés eredményei egy éve azt mutatták (lásd a 32. ábrát), hogy 2012 tavasza és a 2012/2013-as télen elvégzett második adatfelvétel között eltelt, mintegy 10-11 hónapos időszakban a megkérdezett fiatalok többsége (69%) dolgozott, 30%-uk továbbtanult, 28%-uk elhelyezkedett első munkahelyén, 17%-uk munkanélkülivé vált, 16%-uk pedig munkahelyet váltott. A válaszadóknak csupán 1%-a (10 fő) kezdett vállalkozásba, és mindössze 3 főnek született gyermeke. A megkérdezettek közül 100 fő jelezte, hogy tanult és dolgozott is a vizsgált időszakban.

93

A 2014-es pályakövetéses vizsgálatnál több válaszlehetőséget is megadtunk, ezzel mintegy kibontva az „elveszítette a munkáját” válaszlehetőséget. Az adatok szerint a 2013 és 2014 eleje között eltelt évben a megkérdezett fiatalok döntő többsége (80%) dolgozott, 40%-uk keresett állást, 30%-uk pedig továbbtanult. 21%-uk helyezkedett el első munkahelyén, 19%-uk munkahelyet váltott, 11%-uk pedig felmondott munkahelyén. 6%-ukat bocsátották el állásukból és 5%-uknak szűnt meg korábbi munkahelye. A válaszadók 4%-ának (20 fő) született gyermeke az egy év alatt és csupán 5 fő (kevesebb, mint 1%) kezdett vállalkozásba. A megkérdezettek közül 104 fő jelezte, hogy tanult és dolgozott is a vizsgált időszakban (lásd a 33. ábrát). 32. ábra: A 2012 tavasza óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2013, N=892-91020 80,0

70,0

68,5

60,0

50,0

40,0 30,4

30,0

27,8

20,0

16,8

16,0

10,0 1,1

0,3

Vállalkozóvá vált

Gyermeke született

,0 Dolgozott

Tanult

Elhelyezkedett elsĘ munkahelyén

Elveszítette a munkáját

Munkahelyet váltott

Megjegyzés: a válaszadó több válaszlehetőséget is adhatott, ezért a százalékos arányok összege meghaladja a 100 százalékot. Forrás: KERESLET_TANULO_2013

A vizsgált időszakban tanulmányokat folytatóktól (2013-ban 273 fő, 2014-ben 165 fő) azt is megkérdeztük, milyen iskolatípusban tanult tovább. A legtöbben mindkét vizsgálati évben szakközépiskolában, technikumban (2013-ban 33%, 2014-ben 38%) tanultak ebben az időszakban. 2014-ben az iskolarendszeren kívüli (OKJ-s) képzés volt a második legnépszerűbb továbbtanulási irány (22%, tavaly 11%). A válaszadók 15%-a (tavaly 28%) szakiskolában, 11%-uk (tavaly 17%) gimnáziumban folytatta tanulmányait. 9%-uk (tavaly 7%) tanult egyéb képzési típusban (pl. nyelvtanfolyam, esti gimnázium) és 5%-uk, 8 fő (tavaly szintén 5%) egyetemen (lásd a 34. ábrát). Érettségit ezen

20

A megkérdezettek több válaszlehetőséget is megjelölhettek.

94

időszak alatt a továbbtanulók 24%-a (tavaly mindössze 8,5%-uk) (40 fő) szerzett, közülük 34-en szakközépiskolában, 6-an pedig gimnáziumban. Szakmát a továbbtanulók 46%-a (tavaly 45%) (75 fő) tanult, közülük 3 fő a korábban szerzett szakmájában tanult tovább, 33 fő másik szakmát tanult, ami ugyanabba a szakmacsoportba tartozik, mint a korábban szerzett szakmája, 37 fő pedig teljesen eltérő szakmát tanult, ami korábbi szakmájától eltérő szakmacsoportba tartozik. A pályakövetéses vizsgálat során megkérdezett 571 fő 60%-a 20 és 23 év közötti, 33. ábra: A 2013 eleje és 2014 eleje között bekövetkezett életesemények, százalék, 2014, N=532-56121

Dolgozott

79,9

Állást keresett

40,0

Tanult

30,1

Elhelyezkedett elsĘ munkahelyén

21,1

Munkahelyet váltott

19,0

Felmondott

11,8

Elbocsátották az állásából

5,8

MegszĦnt a munkahelye

4,7

Gyermeke született

3,7

Vállalkozóvá vált

0,9 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Megjegyzés: a válaszadó több válaszlehetőséget is adhatott, ezért a százalékos arányok összege meghaladja a 100 százalékot. Forrás: KERESLET_TANULO_2014

Az adatfelvétel eredményei szerint a megkérdezettek 70%-a (tavaly 57%) alkalmazott volt a második adatfelvétel idején, 18%-uk pedig munkanélküli (tavaly 22%). 7%-uk volt tanuló (tavaly 17%), 3,3%-uk egyéb inaktív (tavaly 1,7%), 1,6%-uk alkalmi munkás (tavaly 1,2%) és mindkét évben kevesebb, mint 1%-uk vállalkozó (lásd a 35. ábrát). A 397 alkalmazottként dolgozó megkérdezett 80%-át határozatlan idejű munkaszerződéssel alkalmazták a második kérdezés időpontjában, 18%-ukat határozott idejű szerződéssel, 1,3%-ukat (5 fő) pedig megbízási szerződéssel.

21

A megkérdezettek több válaszlehetőséget is megjelölhettek.

95

A kutatásba bevont szakmákat tekintve megállapíthatjuk, hogy alkalmazottként a gépi forgácsoló, a hegesztő és a központifűtés- és csőhálózat-szerelő szakmával rendelkező fiatalok helyezkedtek el a legnagyobb arányban a kérdezés időpontjáig, legkisebb arányban pedig a bolti eladó szakmában végzettek. Munkanélküliségről leggyakrabban a bolti eladó és a kőműves végzettségűek számoltak be. 34. ábra: A legutóbbi kérdezés óta továbbtanulók megoszlása a képzés típusa szerint, százalék, 2013-2014, N2013=273, N2014=165 45 40 35

38,2

2013 2014

32,7

30

28,3

25

22,4

20 15,2

15

16,5

10,9

10,7 10

7,0

8,5 4,8

5

4,8

0 szakközépiskola, technikum

iskolarendszeren kívüli (OKJ-s) képzés

szakiskola

gimnázium

egyéb

egyetem


Alkalmazottként dolgozókat a legnagyobb arányban a gépészet szakmacsoportban, a legkisebb arányban pedig a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció területén találtunk. A munkanélküliség a szakképzettek körében leginkább a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és az építészet szakmacsoportokra, legkevésbé pedig a gépészet szakmacsoportra jellemző. Továbbtanulásról leggyakrabban a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, legritkábban pedig a faipar szakmacsoportban végzettek számoltak be. A régiók szerinti bontás azt mutatja, hogy alkalmazottként a legnagyobb arányban a nyugat-dunántúli fiatalok, legkisebb arányban pedig a dél-dunántúliak helyezkedtek el a kérdezés időpontjáig. Munkanélküliségről leginkább az Észak-Magyarországon végzettek, legritkábban pedig a közép-magyarországiak számoltak be. A továbbtanulás a dél-dunántúliak körében a leggyakoribb. A megkérdezettek 14%-ának (79 fő) még egy munkahelye sem volt életében – közel 2 évvel a szakmaszerzés után. A válaszadók 47%-ának egy munkahelye volt, 25%-uk számolt be két munkahelyről, 14%-uk pedig ennél több munkahelyen dolgozott már. 96

A 2013 és 2014 eleje között eltelt, egy éves időszakban a foglalkoztatott státuszú válaszadók 81%-ának egy munkahelye volt, 16%-uknak kettő, 3%-uknak pedig ennél több. 35. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza (százalék), 2013-2014, N2013=918, N2014=570 80 69,6

70

60

2013 2014

57,4

50

40

30 21,5 17,9

20

17,4

10

6,7 1,2

0,9

0,8

1,7

1,6

3,3

0 Alkalmazott

Vállalkozó

Alkalmi munkás

Munkanélküli

Tanuló

Egyéb inaktív


Azon megkérdezetteknek, akik 2013 eleje óta új munkahelyen helyezkedtek el, 12%-a számolt be arról, hogy korábban járt gyakorlati képzésre az adott céghez. Az átlagos nettó havibér 91 000 forint volt az első munkahelyen. A második munkahely esetében a megkérdezettek 10%-a járt a vállalathoz gyakorlati képzésre és átlagos nettó bérük 93 000 forint volt. A további munkahelyekre vonatkozó kérdésre nem adott kellő számú válaszadó érvényes választ. 14. táblázat: Tervezett és megvalósult munkahelyváltás, 2013-2014 2013 elején tervezte-e, hogy a következő fél évben munkahelyet vált?

A 2013 elejét követő egy évben váltott-e munkahelyet?

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Igen

19

31,1

30

15,5

49

19,2

Nem

42

68,9

164

84,5

206

80,8

Összesen

61

100,0

194

100,0

255

100,0

Igen

Nem

Összesen


97

A megkérdezés időpontjában éppen tanulmányokat folytató 38 megkérdezettből 12 szakközépiskolában, vagy technikumban tanul, 8 fő iskolarendszeren kívüli (OKJ-s) képzésben, 7 fő gimnáziumban, öten egyetemen, hárman pedig szakiskolában, illetve egyéb képzési típusban (pl. nyelvtanfolyam, esti gimnázium). A 38-ból 15 fő szakmát (is) tanult a kérdezés időpontjában. Ketten korábban szerzett szakmájukban tanultak tovább, öten másik szakmát tanultak, ami ugyanabba a szakmacsoportba tartozik, mint amit korábban szereztek, 8 fő pedig olyan teljesen eltérő szakmát tanult, ami másik szakmacsoportba tartozik, mint az eredeti szakmája. A követéses adatfelvétel lehetőséget biztosít arra, hogy az egyének munkaerő-piaci helyzetében bekövetkezett változást, a különböző kategóriák közti mozgásokat is megfigyeljük (lásd a 9. táblázatot). A 2013 elején alkalmazottként dolgozó megkérdezettek 87%-a 2014 elején is alkalmazott volt, 8%-uk munkanélkülivé vált, 1,4%-uk pedig tanulmányokba kezdett. A 2013 elején munkanélküli státuszúak 36%-a még mindig (vagy újra) munkanélküli volt 2014-ben, 56%-uk el tudott helyezkedni alkalmazottként, 1,3%-uk alkalmi munkás lett, 2,6%-uk pedig tanuló lett. A 2013-ban tanuló státuszú megkérdezettek 25%-a továbbra is tanuló maradt, 48%-ukból alkalmazott lett, 20%-uk pedig munkanélkülivé vált. Az adatokból az a következtetés vonható le, hogy a fiatal szakképzettek viszonylag jó esélyekkel ki tudnak törni a munkanélküliségből, a megszerzett állást pedig döntő többségük meg tudja tartani. Emellett az is látható, hogy a szakiskola utáni továbbtanulás jó befektetésnek számít, mivel (1) a továbbtanulók körében jóval nagyobb a későbbi elhelyezkedés esélye, mint a munkanélkülivé válásé és (2) a további tanulmányok az esetek jelentős részénél hosszú távú elköteleződést jelentenek, melyek jó eséllyel vezetnek magasabb bérekhez. Az adatok azt mutatják, hogy a szakképzettek munkahelyváltási tervei sok esetben nem valósulnak meg, de az ilyet tervezők között nagyobb arányban találunk munkahelyet váltókat, mint azok között, akiknél ez nem volt tervbe véve. A 2013 elején munkahelyváltást tervezők 31%-a végül valóban új állásban helyezkedett el a 2014-es év elejéig, a többi megkérdezett között pedig 16% ez az arány (lásd a 10. táblázatot). A 2014 elején alkalmazásban levők között 22% a következő fél évben munkahelyváltást tervezők aránya.

6. A továbbfejlesztés lehetőségei Mind a vállalati, mind a tanulói adatfelvétel esetében indokolt lehet olyan átalakításokat, a kutatás megújítása felé mutató lépéseket megtenni, melyek megvalósulása esetén egyfelől olyan lényeges kutatási kérdések válnak vizsgálhatóvá, amelyek által jobban megismerhetővé válnak a vállalatok igényei, amelyeket szakképzett munkaerővel szemben támasztanak, illetve komplexebb kép rajzolható a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci érvényesüléséről, karrierútjáról. Másfelől pedig a kutatások eredményei érvényesebbé és megbízhatóbbá válnának, valamint az adatfelvételek költséghatékonysága is növekedne. 98

99

2

2

23

4

7

286

Vállalkozó

Alkalmi munkás

Munkanélküli

Tanuló


Összesen


248

Esetszám

100,0

2,4

1,4

8,0

0,7

0,7

86,7

Százalék

Alkalmazott

Alkalmazott

2014 eleji munkaerő-piaci státusz

(1)

(0)

(0)

(0)

(0)

(0)

(1)

Esetszám

(100,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(100,0)

Százalék

Vállalkozó

(8)

(0)

(0)

(0)

(2)

(0)

(6)

Esetszám

(100,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(25,0)

(0,0)

(75,0)

Százalék

Alkalmi munkás

152

6

4

54

2

1

85

Esetszám

100,0

3,9

2,6

35,5

1,3

0,7

55,9

Százalék

Munkanélküli

2013 eleji munkaerő-piaci státusz

13. táblázat: A megkérdezettek 2013 és 2014 eleji munkaerő-piaci státusza

115

3

29

23

3

2

55

Esetszám

100,0

2,6

25,2

20,0

2,6

1,7

47,8

Százalék

Tanuló

(8)

(3)

(1)

(2)

(0)

(0)

(2)

Esetszám

(100,0)

(37,5)

(12,5)

(25,0)

(0,0)

(0,0)

(25,0)

Százalék


A vállalati adatfelvétel szerepének megváltoztatásának igénye elsősorban két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt, a jelenlegi kutatásban túlértékeljük a vállalatok jövőre vonatkozó elképzeléseinek pontosságát, másrészt pedig, a szakma alapú megközelítés nem érinti a kompetenciák hasznosulásának és a szakmatartalmak változásának kérdéseit. Véleményünk szerint a becslések pontatlansága és a szakma-alapú kérdezés pontatlanságai miatt érdemes egy kompetencia alapú igény- és elégedettség felmérés kidolgozása és bevezetése. A kompetencia alapú felmérés további előnye lenne, hogy a szakmatartalmak változásának vizsgálata is lehetővé válna. Interjús tapasztalatok alapján elmondható, hogy a jelenlegi szakképzési rendszert nem a mennyiségek oldaláról kell piaci igényekhez igazítani, hanem a minőségi elvárásokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Másképpen megfogalmazva, önmagában egy szakmunkás végzettség még nem nyitja meg a munkaerőpiac kapuit, hanem egy állás sikeres betöltéséhez különböző kompetenciákkal kell rendelkezni. A versenyszféra minőségi elvárásai pedig a kompetenciák mérésén keresztül térképezhetőek fel. Továbbá az adatfelvétel jelenlegi módszertana csak az iskolarendszerű képzések feltérképezésére alkalmas, így az adatfelvétel nem törekszik a teljeskörűségre. Végül, de nem utolsó sorban a jelenlegi formájában a szakma alapú kérdezés hibásan értelmezi a pályaelhagyást, pályaváltást. A pályakezdő szakmunkások körében lebonyolított adatfelvétel egyik alapvető problémája, hogy a munkaerő-piaci belépés sikerességének felmérése a vizsgált időtáv rövidsége miatt (is) félrevezető eredményekhez vezethet, illetve nem szolgáltat elégséges információt a szakképzés munkaerő-piaci hasznosulásáról. Emellett a mintavétel jelenleg – elsősorban kivitelezhetőségi szempontok miatt – az ISZIIR tanulószerződéses adatbázisán alapszik. A jelenlegi tanulói kutatás mintavételi kerete tehát nem teljes körű, nem tartalmazza a szakiskolai tanulók teljes körét, így az eredmények érvényességi köre korlátozott. A jelenlegi gyakorlat helyett egy panel alapú követéses vizsgálatot javasol a GVI, amelynek keretében a volt szakiskolai tanulókat nem egyszer, hanem különböző időszakokban, jelen esetben három éven keresztül évente, keressük fel kérdőívünkkel. A „panel vizsgálat” egy olyan szociológiai szakkifejezés, amely azt takarja, hogy a vizsgált személyek csoportját rendszeres időközönként (félévente, évente, stb.) keressük fel és gyűjtünk az előre megadott kutatási koncepciónak (pl. jövedelmi helyzet, családi állapot, vagyon, stb.) megfelelően adatokat róla. Esetünkben a munkaerő-piaci helyzet áll a vizsgálat középpontjában, ezért a kutatás erre a kérdésre irányul. A követéses (panel) vizsgálat során így nemcsak egy adott megkérdezett mintára jellemző változásokat lehet összesítve meghatározni, hanem az is megadható, hogy egy megkérdezett (egyén) esetében milyen változások zajlottak le az időszak folyamán és ezáltal esetünkben az egyéni munkaerő-piaci utak is felrajzolhatók, tipizálhatók. A követéses (panel) vizsgálat legfőbb előnye, hogy nem egy időpillanatra összpontosítunk, hanem lehetőségünk van a folyamat, a szakmai életéletpálya és a szakiskolai tanulmányok hasznosulásának időbeli feltárására. Így elkerülhetünk az egyszerű, ismétléses vizsgálatokkal járó számos torzító tényezőt és pontosabb képet nyerhetünk a vizsgált egyének munkaerő-piaci alkalmazkodásáról. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a panel alapú vizsgálatban megnövekedett időhorizont következében, hogyan növekszik és egyben finomodik szakiskolai tanulmányok munkaerő-piaci hasznosulásáról beszerezhető információink. 100

39. ábra: A szakiskolát végzettek lehetséges munkaerő-piaci pozíciója

3,1 1,1

Szakiskolát végzettek

2,1 3,2 2,1 3,3

1,2 2,2 3,4

1,3 1,4 2,3

Jelenleg lefedett idĘhorizont 2,4

Panel vizsgálat 2. felvétele által lefedett idĘhorizont

Panel vizsgálat 3. felvétele által lefedett idĘhorizont

Megjegyzés: Az ábrán látható körök mérete az adott csoport hipotetikus nagyságát mutatja.

101

Táblázatok 1. táblázat: Költségvetési hozzájárulásra nem jogosult iskolai rendszerű szakképesítésekre vonatkozó RFKB és MFKB javaslatok megyénkénti bontásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 2. táblázat: Az MFKB-k javaslatai a 2015/2016-os tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 3. táblázat: Régiókon belüli keretösszegek az elmúlt 5 évben (2011. évben nem volt kiírás) 25 4. táblázat: Régiókon belül a megyénkénti keretösszegek 2012 és 2013 évben . . . . . . . . . . . 26 5. táblázat: Becsült szakképzettek iránti kereslet és kínálat megyénként és régiónként, fő . . 46 6. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, megyék szerint, 2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 7. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, régiók szerint, 2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 8. táblázat: Készségek és kompetenciák, melyekkel az elmúlt két évben felvett a szakképzésből kikerülő pályakezdők nem rendelkeznek, az adott készséget vagy kompetenciát említő vállalatok aránya, %, 2011, 2012, 2013 és 2014. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 9. táblázat: A munkahellyel való elégedettség, 2009-2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 10. táblázat: A tanuló és foglalkoztatott státuszú megkérdezettek szakmacsoportok szerinti megoszlása, 2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 11. táblázat: A továbbtanulni szándékozók szakmacsoport szerint (fő), 2014 . . . . . . . . . . . . . 89 12. táblázat: A karrier szempontjából szükségesnek tartott tényezők, 2009-2014, N2009=2353-2825, N2010=2355-2869, N2011=2271-2877, N2012=1388-1836, N2013=1343-1818, N2014=1569-2048 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 14. táblázat: Tervezett és megvalósult munkahelyváltás, 2013-2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 13. táblázat: A megkérdezettek 2013 és 2014 eleji munkaerő-piaci státusza . . . . . . . . . . . . . . . 99

102

Ábrák 1. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan létszám kategóriák szerint (darab). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 2. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan tevékenységi körök szerint (darab). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 3. ábra: Pályakezdő szakmunkások kérdőív (darab) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 4. ábra: Hiány-szakképesítések szakmacsoportonként az MFKB-k javaslatai alapján (db). . 23 5. ábra: Szakmák szerinti hiány szakképesítések az MFKB-k javaslata alapján (db) . . . . . . . 23 6. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, külföldi tulajdonhányad szerint, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben százalék (N2009=6457, N2010= 4679, N2011=4636, N2012=4636, N2013=12481, N2014=9882) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 7. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, létszám-kategóriák szerint, százalék (N2009=8287, N2010=5770, N2011=6115, N2012=12779, N2014=9881) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 8. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék (N2009=5161, N2010=3649, N2011=3485, N2012=3259, N2013=8887, N2014=8094) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 9. ábra: A várható létszámváltozás iránya 3 éven túl, de 4 éven belül, létszámkategóriák szerint, százalék (N2010=5770, N2011=6115, N2012=3210, N2013=7348, N2014=5740) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 10. ábra: A várható létszámváltozás iránya a 3 éven túl, de 4 éven belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék (2010: N=3649, 2011: N=3486, 2012: N=1810, 2013: N=4971, 2014: N=5739) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 11. ábra: Becsült kereslet az épület- és szerkezetlakatos szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 12. ábra: Becsült kereslet az ipari gépész szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő . . . . . . . . . . . 49 13. ábra: Becsült kereslet a mezőgazdasági gépész szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 14. ábra: Becsült kereslet a pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 15. ábra: Becsült kereslet a női szabó szakképesítés iránt 2017-2018-ban, fő . . . . . . . . . . . . . . 53

103

16. ábra: A tanulószerződéses képzésből való kimaradás vállalati mozgatói, pontszámok átlagai 2012–2014; 1163
104

28. ábra: Átlagos szakiskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint, 2009-2014, N2009=2617, N2010=2742, N2011=2521, N2012=1625, N2013=1524, N2014=1751 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 29. ábra: Munkanélküliségi ráta a szakképzett pályakezdők és a teljes szakképzett népesség körében (százalék), 2009-2014 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 30. ábra: Milyen feltétellel költözne másik városba egy jobb álláslehetőség kedvéért? (az említések százalékában), 2009-2014, N2009=2147, N2010=2126, N2011=2042, N2012=1359, N2013=1230, N2014=1477 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 31. ábra: Hol szeretne a későbbiekben továbbtanulni? (százalék), 2009-2014, N2009=1404, N2010=1561, N2011=1573, N2012=900, N2013=743, N2014=768 . . . . . . . 88 32. ábra: A 2012 tavasza óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2013, N=892-910 . . . . . 94 33. ábra: A 2013 eleje és 2014 eleje között bekövetkezett életesemények, százalék, 2014, N=532-561 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 34. ábra: A legutóbbi kérdezés óta továbbtanulók megoszlása a képzés típusa szerint, százalék, 2013-2014, N2013=273, N2014=165 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 35. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza (százalék), 2013-2014, N2013=918, N2014=570 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 39. ábra: A szakiskolát végzettek lehetséges munkaerő-piaci pozíciója . . . . . . . . . . . . . . . . . .101

105

Az MFKB-k feladatai és tevékenysége 2014

Recommend Documents