Az iszlám terjesztése a migránsok célja Szerző: Velkei Tamás, 2015. szeptember 17. csütörtök Mélyen egyetértek Orbán Viktor intézkedéseivel, mert az Európát elárasztó migránsok nem menekültek, a gazdag arab országok küldik őket földrészünkre, hogy a kontinenst is mohamedán hitre térítsék – mondta lapunknak adott interjújában dr. Youssef Khalil, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője. Hozzátette: meglátása szerint idővel nemcsak Németországot veszik célba a mohamedán migránsok, hanem a teljes földrészt. A főpap ugyanakkor nem hallott arról a több ezer koptról, akiket a magyar állam telepített le Magyarországon. – Mióta létezik a kopt egyház Magyarországon, s mi hívta életre? – A kilencvenes években kopt fiatalok dolgoztak Magyarországon, akik arra kérték a kopt pápát, III. Senudát, hogy küldjön papot számukra, aki lelki életüket ápolja. Így érkeztem Magyarországra 2004-ben. – Hány híve van az egyháznak? – Száz-száztíz család, a többségben lévő egyiptomiak mellett libanoniak, szírek, irakiak, szudániak. – A napokban Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Magyarország ezres nagyságrendben fogad be koptokat Egyiptomból. Találkozott ön ezekkel a családokkal? – Nem. – Abban az esetben nem is hallhatott róluk, ha életük veszélyben volt Egyiptomban, és hazánkban álnéven élnek. – Ha valaki a koptoknál nagy veszélybe kerül, akkor eljön a templomba. Lehetetlennek tartom, hogy egy Magyarországon élő egyiptomi keresztényről az egyház ne tudjon. Ha valaki nem annyira vallásos, ha nem is jár templomba rendszeresen, amikor külföldre kerül, az első dolga, hogy felkeresi az egyiptomi kopt templomot. Ezt felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni. – Az arab tavasz során Egyiptomban milliónyi keresztény élete került veszélybe. Manapság milyen állapotok uralkodnak hazájában? – Most sokkal jobb a helyzet. Egyiptom keresztényei kétféle vallási üldözést szenvednek el, amióta az iszlám az ország területére behatolt, a keményvonalas mozlim nép, illetve a mozlim vezetők részéről. Kegyelmi állapot, ha utóbbiak mérsékeltebbek és megértőbbek a keresztények iránt. Amikor a Mozlim Testvériség uralkodott egy éven át, az a legsötétebb korszak volt, üldözték a keresztényeket. S hogy miért? A gond az iszlámban van, a Korán a probléma forrása: olyan fejezeteket tartalmaz, amelyek megparancsolják a mozlimnak, hogy megölje a hitetleneket. – Aki nem keresztény? – Nem csak, mindenkit, aki nem mozlim, azért, mert nem mozlim, és nem úgy él. Ebből következtethető e réteg kereszténygyűlölete is, mert Egyiptomban a lakosság kisebb, de jelentős része írástudatlan. Nem csoda, ha ezek az emberek elfogadják azokat a tanításokat, amelyeket egy mozlim prédikátor átad számukra. Ha a „tanító” erőszakra hajlamos beállítottságú, és felszólítja híveit arra, hogy alkalmazzák ők is az agressziót, akkor kiépít egy olyan bázist, amelynek tagjai a nem mozlimok irányában folyamatosan erőszakosak lesznek. – Hány kopt volt kénytelen elmenekülni Egyiptomból a 2011-es válság során? – Nincsenek pontos adataim. Azok közül azonban, akik a Mozlim Testvériség miatt elmenekültek, a testvériség bukása után sokan visszatértek hazájukba. 1
– Az Iszlám Állam miatt ugyancsak milliók kénytelenek elmenekülni szülőföldjükről. Hogyan lehetne megfékezni a terrorszervezetet? – Magyar állampolgárként mondom most a véleményem, nem mint vallási vezető. Mélyen egyetértek Orbán Viktor intézkedéseivel, amelyeket a bevándorlással kapcsolatban hozott. Olvastam azt a szöveget, amelyet a kormányfő a külföldre akkreditált nagykövetek előtt mondott; nagyon örültem annak, hogy van egy európai politikus, aki ennyire tisztában van a kialakult helyzettel, és érti is, mi történik. Azok, akik most Európába jönnek, valójában nem menekültek. Ha azok lennének, mehetnének Szaúd-Arábiába, az emirátusokba, Katarba, azokba az országokba, amelyek dúskálnak a pénzben. – Amennyiben helyesek a médiában forgó információk, nem is engedik be a menekülteket ezek a gazdag országok. – Miért nem engedik be? Tudja? Azért, hogy ide jöjjenek, és megszállják Európát. Ugyanaz megy végbe most a földrészen, ami ezernégyszáz évvel ezelőtt történt Egyiptomban. Megszállták az országunkat. A koptok naivan elhitték az araboknak, hogy békés szándékkal érkeztek és szeretnének az országban letelepedni. Mintha csak újraolvasnám a történelmet, csak most sokkal gyorsabb a ritmus. Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban. – Kissé sötét prognózis. – Valóban borús a jövő. Kihasználják az európai mentalitást, az emberi jogokat, azt, hogy a keresztény értékeket betartják, csak éppen Krisztust veszik ki belőle. Az EU-ban számos kártékony lobbi létezik a keresztény tanítás ellen. A sátán kihasználta, hogy Istent kiutasították Európából. Azok az alapvető keresztény értékek (a másik ember elfogadása, segítése), amelyeket az európai mentalitás még mindig elfogad, okozzák, hogy a földrész megnyitotta a kapuit az iszlám térhódítás előtt. – A szír polgárháború miatt többmilliónyian voltak kénytelenek az ország határain kívülre menekülni. Kérdés, hogy akik útra kelnek, mind szírek-e, vagy sok ezren csapódnak hozzájuk olyanok, akik szerencsét próbálni érkeznek a kontinensre. Vagy hódítani, ahogy ön mondta. – Törökország nem csatlakozhatott az Európai Unióhoz. Erre a törökök úgy reagáltak: akkor ők viszik be az iszlámot Európába, s kiderül, ki uralja majd a másikat. A törökök miért nem istápolják a menekülteket? – A hírek szerint kétmillió szír van az országukban. – Ennél bonyolultabb, veszélyesebb a kérdés. Az, hogy Törökország befogad menekülteket, nem jelenti azt, hogy biztosít nekik lakást, élelmet, orvosi ellátást, munkát, egyebet, ahogy Európában képzelik. A migránsok sátrakban tengődnek, télen fáznak, kevés ellátást biztosítanak nekik, azt is inkább önkéntesek, nem az állam. De Libanonban és Jordániában is hasonló a helyzet. Európai naivitás, hogy egy menekült kétszer annyiba kerül, mint egy magyar munkanélküli. Nem is beszélve a különböző nyelvről, értékrendről, vallásról. – Meg lehet állítani a migránsáradatot? – Már késő. Akik megérkeztek, már bőven elegen vannak. Számoljon utána, mennyibe kerül az államnak, ha valakinek négy felesége van, és mindegyiktől születik öt gyereke, a kormány mindannyiuknak fizeti az iskoláztatást, egészségügyi ellátást. Azután átveszik a magyarok helyét. – Inkább a németekét vagy a svédekét, leginkább oda tartanak. – Meg fogják szállni egész Európát. A csalit már bekapta a földrész. – Integrálhatók még ezek az emberek? 2
– Egy ateista társadalomba? Az érkezők azzal a szándékkal jönnek, hogy terjesszék az iszlámot, idő kérdése, de Európa mohamedán kontinens lesz. Mert akik érkeznek, abban hisznek, hogy ha nekik köszönhetően az európaiak felveszik az iszlámot, ők a mennyországba kerülnek. – Szavai szerint a jóléti társadalmak biztosította segély csak az első lépcső? – Igen, ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul. Ami most történik, azt már azóta mondom, hogy idejöttem. Mindig azzal vádoltak, hogy gyűlölködő vagyok. És tessék, most minden valóra vált. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani: a mozlimok nem ellenségeink, de nem szeretem azokat a tanításokat, amelyek erőszakra szólítanak. Krisztus a békére, a szeretetre hív, mi ezért követjük őt. Jézus azt tanítja: szeresd felebarátod! Ezért sajnálom a mohamedánokat, és imádkozom értük. – Tart attól, hogy a migránsokkal terroristák is beszivárognak Európába? – Már bent vannak, képek, videók tanúskodnak erről. – Mit tanácsolna ebben a válságos helyzetben Európa vezető politikusainak? – A politikához nincs közöm, az egyházaknak viszont azt: közeledjenek még inkább Krisztushoz, híveiket vigyék közelebb Istenhez. Kopogjanak be az emberekhez, kérdezzék meg, hol van a Szentírás és Jézus az életükben. Tanítsák meg az embereket, hogyan kerüljenek közelebb Krisztushoz, és a hitük megerősödik. Nemrég huszonegy vértanú halt meg Líbiában, akiket az Iszlám Állam fejezett le. Túlélhették volna, ha áttérnek az iszlámra, de ők Istent választották, és kitartottak a hitük mellett. Ez annak a gyümölcse, hogy már a gyerekeknek is Jézus szeretetét tanítjuk, mert nincs más megmentő rajta kívül, valódi békét a szívekbe csak ő adhat, mert azt mondta: a békességet adom nektek. Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/az-iszlam-terjesztese-amigransok-celja-1304680 Henri Boulad: Megtérésre van szükségünk, mindennap! 2015. május 22. péntek 13:28 Henri Boulad egyiptomi szerzetes május közepétől ismét a magyar jezsuiták vendége, a Párbeszéd Házában tart előadásokat, lelkigyakorlatokat vezet. Látogatása alkalmából arról kérdeztük, mit tehetünk a modern világban, Európában azért, hogy az evangélium átformálja életünket és a világot körülöttünk. – Fáradhatatlanul járja a világot, lelki elmélyülésre, megújulásra, megtérésre hív. Sokan hallgatják, olvassák könyveit. Hogyan lehet ezt a nagy érdeklődést folyamatosan fenntartani? – Mindig van mondanivalóm, nem okoz nehézséget a beszéd, sőt, inkább a hallgatás okozna nehézséget. A szó felelősség. A média ma nem az igazságot mondja, tragikus módon manipulálja az embereket. Amikor az emberek az esti híradót nézik a tévében, akkor azt kapják, amit mondani akarnak nekik. – Tanítása szerint lelki elmélyülésre van szükség ahhoz, hogy ne a manipulált valóságot lássuk. Hogyan lehet a mai világban megvalósítani ezt a szemlélődést, elmélyülést? – Hiszek a spiritualitásban, amely mindennek az alapja. A spiritualizmus szó a lélek szóból ered. A lélek kisbetűvel az én lelkem, nagybetűvel a Szentlélek. Lelki embernek lenni azt jelenti, hogy kisbetűs lelkemet a nagybetűs Lélekbe helyezem, hogy Ő vezesse az életemet, Ő inspirálja a szavaimat. Hiszek a spiritualitásban, amely minden változásnak és az egész társadalomnak is az alapja. 3
Sajnos a vallásban a struktúrák, az intézmények átvették a lelkiség helyét. A vallások elveszítették a lelküket, intézményesültek, néha át is politizálódtak. Nekünk, keresztényeknek vissza kell térnünk a forráshoz, a Lélekhez, az evangéliumhoz. Néha még a szerzetesrendeknek is vissza kell térniük. Jó dolog segíteni az embereket, a szegényeket, de mélyreható reform nélkül, ha az életük csupán szociális tevékenység, a rendek el fognak veszni. Sok nemzetközi szervezet hasonló munkát végez. Én azt mondom, hogy a világnak még több lélekre van szüksége: nagyon fontos a meditáció, az imádság, és nagyon fontos az aszketizmus is. Ma a fogyasztói társadalomban minden olyan könnyű, semmit nem tagadunk meg magunktól. Bemegyünk a nagyáruházba, nincs szükségünk semmire, mégis két teli szatyorral jövünk ki. Miért? Az egyház és a szerzetesrendek is ebbe az irányba mennek el. Vissza kell térni az evangéliumi egyszerűséghez, az evangéliumi szegénységhez. A világnak megtérésre van szüksége! Az egyháznak is megtérésre van szüksége! A szerzetesrendeknek is megtérésre van szükségük! Nekem is megtérésre van szükségem, mindennap! – Hogyan változhatunk, hogyan kerülhetjük el, hogy – amint többször megfogalmazta – középszerűek legyünk? – A Jelenések könyve azt mondja: „mivel langyos vagy…, kezdlek téged kivetni a számból”. Amikor az egyház langyos, vagyis amikor a bor már nem bor, a só már nem só, akkor mit adunk másoknak? Ha valóban Jézus tanítványai vagyunk, ellenállásba fogunk ütközni, nemcsak az egyházon kívül, de az egyházon belül is. Jézust követni azt jelenti, hogy felkészülünk a harcra, az ütközésekre, az üldöztetésre is. Jézus azt mondta: „Ne féljetek!” II. János Pál pápa is azt mondta: „Ne féljetek!” Manapság félünk, és vattába csomagoljuk az igazságot. És amikor az evangéliumi radikalitást akarjuk megvalósítani, akkor tradicionalistának, retrográdnak bélyegeznek minket. Én Egyiptomból jöttem, ahol a monasztikus szerzetesség bölcsője van. A kopt keresztények évente kétszáz napot böjtölnek. A kopt egyháznak is van sok hibája, de ők valóban ennyit böjtölnek, radikálisan. Ez fontos: ha Jézus tanítványai akarunk lenni, távol kell tartanunk magunkat a divattól, a mai áramlatoktól. – Hogyan érthetjük helyesen a szemlélődés és aktivitás kettősségét? Hogyan lehetünk lelki emberek, ugyanakkor tevékeny, cselekvő emberek, akik nem vesznek el saját belső világukban? Hogyan lépjünk ki a világba? – A chicagói egyetemen diplomáztam pszichológiából, de nem gondolom, hogy a pszichológia megoldaná az ember végső problémáját. Ha nem érintjük a lélek legmélyét, semmiféle terápia nem változtat az életünkön. A gyökereknél kell változtatni. Sokan járnak pszichológushoz, mert hiányzik az életükből a végső cél. A világ ma keresi a célját: nem értelmet keres, hanem célt. És ha a vallás nem adja meg ezt, akkor nagy baj van. Sok fiatal azért veti el a vallást, mert a nyelvezete inadekvát a mai világban. Mit jelent kilépni a világba? Ha üres vagy, mit fogsz adni a világnak? Ha nem vagy kovász, mit viszel a tésztába? Igen, menj a világba, de vajon van üzeneted, amit át akarsz adni, vagy engeded, hogy elborítson a világ? Tudni kell, hogy evangélium a világgal való szakítás, ha a világot negatív értelemben vesszük. A világnak az evangélium szerint kétféle értelme van: negatív értelemben mindazt jelenti, ami felszínes, világias; pozitív értelemben pedig az adja az értelmét, hogy Isten szerette ezt a világot. – Mit tehetünk azért, hogy a maga valóságában lássuk ezt a világot, amit Jézus úgy szeretett? Sokszor csak a saját kis világunkat látjuk, nem indulunk el mások felé… – Szociális és karitatív tevékenységünknek sokkal mélyebben kell gyökereznie, nem lehet pusztán filantrópia. Ahhoz, hogy szeressünk, túl kell lépnünk saját egónkon. A világunknak, 4
a pszichológiánknak az a célja, hogy felépítse az egót: ez jó, fel kell építeni, de aztán le kell rombolni. Ezt vallják a hinduista bölcsek is… – Újra a vértanúság korában élünk. Mit tanulhatunk a kopt keresztény és más, közel-keleti, ázsiai mártírok hitéből? – Először is fontos leszögezni, hogy le kell leplezni az erőszakot. A keresztény ember nem azért vállalja a mártíromságot, mert meg akar halni. Az erőszak ellen elsősorban harcolni kell, és amikor nincs más lehetőség, akkor jön a mártírhalál. Jézus harcolt az ellenségei ellen, de ők győzedelmeskedtek. Ám a bukása a világ üdvére volt. Hiszek a szenvedés, a halál, a kereszt erejében. Sokszor mondják nekem is: „Túl sokat beszélsz, meg fogunk ölni.” Azt mondtam, hogy akkor mártír leszek. Nem keresem a vértanúságot, nem szeretnék mártírként meghalni, de az igazságért harcolni fogok. A harcom az emberért folytatott harc. Végső soron az emberért küzdök, és azért vagyok ellene a mai áramlatoknak, mert az embert nyomják el. – Merre indulhatunk, ha szeretnénk tenni valamit azért, hogy a pénz uralma alatt álló Európa visszataláljon a lelkéhez, ahogyan könyveiben megfogalmazta? – Újra kell gondolni az egyházat. Az intézményeknél, a ceremóniáknál, a keretnél fontosabb, hogy az egyház a nép. Fel kell fedezni az egyház emberi dimenzióját, hat-nyolc-tíz tagú csoportokat kell alkotni, amelyek rendszeresen találkoznak, hogy töltekezzenek, imádkozzanak, beszélgessenek a lakásokban, magánembereknél. Ha van köztük pap, lehet misét is tartani. A nők szerepe ma az egyházban jelentéktelen, de én azt hiszem, hogy az egyház és a társadalom a nőkön keresztül fog megváltozni. Ezt is megfogalmaztam a XVI. Benedek pápának 2007-ben írt levelemben, és még sok mást: újragondolni a plébániákat, újragondolni a papságot, a tekintélyt, megtalálni azt a nyelvezetet, ami a ma emberének szól. A Coca Cola vagy az IBM azonnal tanácskozást hív össze, ha van egy megoldandó probléma, az egyház pedig évtizedeket tölt azzal, hogy elismerje, hogy van valami baj. – Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek azért, hogy az evangélium terjedjen a világban? – Az egyház induljon el az emberek felé. Meg lehet hívni a szomszédokat a kis csoportjainkba, ki kell lépni a szűk környezetből. Ugyanakkor dialektikus kapcsolat van a nyitottság és a zártság között: nem tudunk a társadalomban élni, ha nem vagyunk képesek egyedül lenni. Aki mindig a társadalomban él, feloldódik. Aki mindig egyedül van, magába zárkózik. A mai ember képtelen egyedül maradni önmagával. Azonnal előveszi az iPadjét, a telefonját, leül a televízió elé. Meg kell tanulni egyedül lenni képek, hangok, újságok nélkül. Egyedül, naponta fél órát, csak önmagammal és Istennel. Ez fegyelmezettséget igényel. Ki tudja ezt megvalósítani? Szükségünk van a csoportokra. Ha egy csoportnak megvan a szabálya, rendje, az keretet ad az embereknek. Szükségünk van támaszra, egyedül nehéz, túl sok nyomás van rajtunk. A Muzulmán Testvériség alapítójának az volt az elve, hogy kis sejteket hozzanak létre, a lakásokban, az iskolákban. Nekünk ott van a nagy egyház, de vannak-e kis sejtjeink? Ők meg vannak győződve az üzenetükről és a küldetésükről. A keresztény ember már nincs meggyőződve. Miért? Mert az egyház nyelvezete már nem ad választ napjaink valós kérdéseire. A prédikációk, előadások szóhasználata érthetetlen a ma embere számára. Tudunk-e más nyelven beszélni? Mit jelent, hogy a vére által megváltott? Mit jelent a kereszt, a megtestesülés, a Szentháromság? A hitnek párbeszédben kell lennie az értelemmel: az egyház kezdetektől párbeszédet folytatott a hit és az értelem között. Szent Péter első levelében azt mondja a keresztényeknek: „Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” A hit és az értelem is Istentől van. Ne féljünk, ne védekezzünk, hanem mélyítsük el hitünket, vessük alá kritikának, legyünk készek elfogadni mások kérdéseit. 5
– Az egyház ugyanakkor vértanúin keresztül radikális választ is ad a hitéről. A nyugati ember életéből hiányzik ez a dimenzió? – A Közel-Keleten, Ugandában, Indiában élnek mártírok, de a Nyugat mindent relativizált. Már nem küzdünk az igazságért, az elveinkért, nincsenek irányelveink, kapaszkodóink. Ki áll készen arra Nyugaton, hogy meghaljon az elveiért? Ha a Nyugat rá tudna mutatni a rosszra, akár a saját életünk árán is, akkor beszélhetünk itt is vértanúságról. Jézus az igazság védelmében halt meg, tanúságot tett az igazságról. „Aki igazságban jár, hallgat a szavamra” – mondta. Fel kell gyűrnünk az ingujjunkat, és fel kell készülnünk a harcra. Az emberért, az értékekért harcolunk. Henri Boulad az iszlám európai térhódításáról - Az igazi megoldást a kereszténység megújulása jelentené 2008. október 4. szombat Az iszlám terjeszkedésének veszélyeire Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita, aki szeptember utolsó hetében több előadást tartott Budapesten. Az alábbiakban az iszlámról szóló szeptember 27-i előadásának főbb gondolatait foglaljuk össze. Boulad atya azzal kezdte előadását, hogy az iszlám és a kereszténység fel-fellángoló ellentétét történelmi események igazolják (640-től, amikor az arab hadsereg lerohanta és iszlamizálta az akkor keresztény Észak-Afrikát, egészen 1878-ig, amikor legutóbb Bulgáriában sikerült megállítani az Európa meghódítására induló törököket). Az előadó hangsúlyozta: Az iszlám nem csupán vallás, hanem politikai rendszer is, amely vallást, társadalmat, politikát és kultúrát egyesít. Az iszlámban a vallás elválaszthatatlan a politikától. Néhány éve II. Hasszán, Marokkó volt királya nyilatkozta a francia televízióban: „Az iszlámban szétválaszthatatlan az egyház és az állam. Muzulmánjaink soha nem fognak beilleszkedni a francia társadalomba." Mindez élesen veti fel a muzulmánok európai befogadásának kérdését. „ Az utóbbi évekig Európa toleráns és elfogadó módon viszonyult az iszlámhoz, mivel tisztelet érdemlő vallásnak tartotta. Ha az iszlám beérné azzal, hogy böjtölést, imát és alamizsnálkodást ír elő híveinek, nem lenne semmi gond. De az Európában jelenleg megjelenő radikális és hódító iszlám alapjaiban veszélyezteti a kontinenst. A bevándorlás, a demográfiai fo|yamatok és az áttérések következtében az iszlám kevesebb mint egy évszázadon belül többségbe kerül, és a demokrácia többségi elve folytán rákényszeríti Európára a saját látásmódját és a saját törvényeit. Vége lesz a drágán megszerzett szabadságnak! A tolerancia nevében Európa az intoleranciát fogja beengedni!" Boulad atya megdöbbentő személyes élményekkel illusztrált előadásában elmondta: az 57 muzulmán ország egyikében sincs vallásszabadság; a muzulmán vallást elhagyókra halálbüntetés vagy halálos fenyegetés, brutális kínzás, gyilkosság vár. S ami még riasztóbb: már Európában is előfordul, hogy keresztényeket (pl. az utcán apácákat) fenyegetnek. Az iszlámnak létezik egy felvilágosult, liberális irányzata, ez azonban oly mértékben kisebbségben van, hogy az iszlamista többség mellett szinte nincs befolyása. A sok európai számára vonzónak tűnő misztikus szufizmus pedig eretnekségnek számít az iszlámon belül. Hogyan viszonyuljunk tehát a muzulmán bevándorlókhoz? Az előadó szerint „egyfelől megértőnek és humánusnak kell lenni a bevándorlókhoz, akik tanácstalanok a számukra idegen kultúrában. De a befogadó és megértő hozzáállás nem jelenthet teljes nyitottságot. Euró6
pának fokozottan kell ügyelnie, nehogy megtelepedjék a kontinensen a fanatizmus." Rendkívül fontos volna, hogy Törökország ne legyen tagja az Európai Uniónak, hiszen sem földrajzilag, sem történelmileg, sem kulturálisan nem tartozik Európához. Az igazi megoldást a kereszténység megújulása jelentené. „Ha a kereszténység nem kap új erőre, az általa hagyott szellemi űrt az iszlám, a keleti vallások, az ezoterika, a New Age és a többi szekta fogja betölteni. Mindezek alapján talán pesszimistának tűnhetek, pedig nem vagyok az, csupán realista" – zárta előadását a jezsuita atya. Magyar Kurír Henri Boulad: az egyháznak alapjaiban kell megújulnia 2010. március 20. szombat Az egyiptomi misztikus és író személyes levelet írt Benedek pápának, amelyben az egyház drámai válságáról beszél, és világegyházi szintű egyetemes zsinat összehívását javasolja. „Az egyház a megfelelő pillanatban előre és nem hátrafelé tekintve tudja teljesíteni feladatát, hogy a világ világossága, a föld sója és kovász legyen" – írja Henri Boulad SJ a Szentatyához intézett személyes levelében, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra. Boulad az egyház drámai válságáról beszél: „Vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy egyházunk a szakadék szélén áll." Boulad egy sor jelenséget idéz, amelyek aggodalommal töltik el, például az, hogy a vallásgyakorlás Európában folyamatosan csökken. A szemináriumok és novíciátusok kiürülnek, a hivatások száma „szabadesésben" van, ezenkívül az egyház nyelvezete „túlhaladott, anakronisztikus, unalmas, önmagát ismétlő, moralizáló és egyáltalán nem időszerű" – fogalmaz Boulad. „Egyáltalán nem arról van szó, hogy az árral kellene sodródnunk és demagóggá kellene válnunk, mert az evangélium üzenetét a maga egész kihívóan megbotránkoztató voltában meg kell jelenítenünk. Sokkal fontosabb az új evangelizáció, amelyre II. János Pál hívott meg bennünket." Ehhez új nyelvre van szükség, amely megfelel a hitnek és érthetően fejezi ki magát a mai ember számára. Meg kell állapítanunk, hogy „hitünk túl racionális, elvont, dogmatikus és kevésbé a szívhez és a testhez szól" – írja Boulad, s ezért a teológiai és a katekézis mélyreható megújulását szorgalmazza. A jezsuita azt is kifogásolja, hogy az egyházi tanítóhivatal állásfoglalásai a házasság, fogamzásgátlás, abortusz, eutanázia, homoszexualitás, papi nőtlenség vagy az elvált és újraházasodott hívők esetében már senkit nem érintenek meg és csak „fáradt mosolyt vagy közömbösséget" váltanak ki az emberekből. Az erkölcsi és lelkipásztori problémák többet érdemelnek megkérdőjelezhetetlen tanítóhivatali nyilatkozatoknál. Lelkipásztori, szociológiai, pszichológiai, emberi megközelítési módokra lenne szükség, amelyek sokkal inkább az evangéliumnak megfelelő irányt követnek Ezért az egyháznak a teológiai és kateketikai reform mellett pasztorális és spirituális megújulásra is szüksége van. Az előbbihez a túlhaladott struktúrákat alapjaiban kell újra megfogalmazni, az utóbbihoz pedig új lelkiségre van szükség, hogy a „misztikát újra megélhessük és a szentségeket újra megérthessük, egzisztenciális értelmet adjunk nekik és bevonhassuk azokat életünkbe".
7
Az egyház ma túl formális és formalista Boulad szerint: „Az az ember benyomása, hogy az intézmény megfojtja a karizmát és végső soron csak a külső stabilitás, a tiszteletreméltó felszín, a homlokzat számít." Az egyiptomi jezsuita attól is óv, hogy túl nagy világegyházi reményeket tápláljunk magunkban az egyház harmadik világban tapasztalható látszólagos életereje miatt. Ez csalóka, mert úgy véli: minden valószínűség szerint ezek a fiatal egyházak előbb-utóbb ugyanazokat a válságokat fogják átélni, mint az idősebb európai kereszténység. A jezsuita szerzetes nyomatékosan arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad visszatérni a II. Vatikáni Zsinat előtti időkhöz. „A zsinat megpróbált négy évszázados lemaradást behozni, mégis az az érzése az embernek, hogy az egyház az akkor felrántott ajtókat lassanként újra becsukja" – vélekedik. Boulad II. János Pál pápára is utal, aki mindig hangsúlyozta, hogy a zsinatnak nincs alternatívája. Boulad a levelet személyes levélként írta a pápának még 2007 júliusában, az azonban állítólag nem jutott el a pápához. 2009-ben Boulad elküldte a levelet egy kanadai barátjának, aki azt közzétette az interneten. Amikor Boulad erről értesült, úgy látta, az a tisztességes, hogy a kairói nunciatúrán keresztül hivatalos úton is elküldi a pápának levelét, ami 2009 szeptemberében megtörtént. Boulad elnézést kért a nyilvánosságra hozatal körülményei miatt. Henri Boulad 1931-ben született Alexandriában, Libanonban tanult teológiát, Franciaországban filozófiát, az Egyesült Államokban pedig pszichológiát. 1983 és 1995 között az egyiptomi karitász igazgatója volt, közben négy évig a Nemzetközi Karitász alelnöke. Jelenleg az ezerhatszáz diákot befogadó kairói jezsuita kollégiumot vezeti, ahol a diákok több mint fele muszlim. Számos könyvében irányítja a figyelmet a misztikára, amely az ő felfogásában szorosan összefügg a hátrányos helyzetűekért és a szükséget szenvedőkért való elkötelezettséggel. Magyar Kurír
8
