Az Iszlám 5 pillére MI AZ ISZLÁM? Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülıföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia. Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta (sz.a.wa sz.), akit az Iszlám a próféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra. A Prófétát megelızı idıkben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora. Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára. A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták. Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott. Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsıként megteremtett Ádám mővének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán. Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak. Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elıl elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa. Ebbıl lett Medina városának neve. Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -idıszámításukat. 630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlámvallást követte. A történelembıl tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám elıretörésérıl. Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelezı: •
Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.
•
A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az İ prófétája." Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."
•
Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.
•
Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplıtelen fogantatása után szült meg Mária) és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.
•
A napi, meghatározott idıben történı ima Istenhez.
AZ ISZLÁM VALLÁS ÖT PILLÉRE Ahogy a kereszténység alapja a tíz parancsolat, úgy az Iszlám öt pilléren nyugszik. 1. Siháda, azaz hiteskü. Minden muszlim felesküszik és esküjében kitart abban, hogy nincs más Isten, Allah és Mohamed az İ prófétája. Ez az eskü az egyistenhitre és az egyistent hirdetı prófétákra, akik sorát Mohamed zárta. 2. Szálát, azaz ima. A hívok kötelessége a napi öt ima, mellyel állandó kapcsolat teremtıdik köztük és Isten között, valamint erısödik az egymás közötti kötelék térbeli eltolódástól függetlenül. A napi öt imaalkalom: hajnali, déli, délutáni, naplementi és esti ima, mely elvégezhetı egyénileg, vagy csoportosan, azonban a pénteki kongregáció imája a mecsetekben mindig csoportos. 3. Zakat, azaz anyagi hozzájárulás. Minden muszlim jövedelmének 2,5%-át be kell fizetni a zakat alapba, melynek felhasználása az Iszlámban szabályozott. A zakat nyolcféle célra fordítható, melyekben az Iszlám adminisztrációs, szociális és vallási rendszerének finanszírozása a közös vonás. Zakat fizetésére csak az kötelezhetı, aki rendelkezik saját megélhetésén felül osztható jövedelemmel. 4. Ramadan, azaz böjt. A hívok az erre kijelölt idıszakban, Ramadan havában a teljes holdhónap ideje alatt napkeltétıl napnyugtáig böjtölni kötelesek. A hívı a böjt ideje alatt nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat és szexuális életet nem élhet. A böjttel leszünk urak saját vágyaink felett és bizonyítjuk, hogy mi magunk vagyunk és nem érzékeink, vágyaink azok, melyek a mi alkotóink. A lélek és hit erısítésének idıszaka ez, melyben a gazdag egy hónapig ugyanúgy éhezik, mint a szegény egész éven át. A böjttel testünk megtisztul és ahogy a természet is egy ciklikusságot követ, melyben az évszakok váltakozásával évrıl évre megújul, a böjt végeztével testünk is új életet kezd, új tavaszra ébred. A böjt nem kötelezı az azt teljesíteni nem tudó beteg, vagy utazó számára, azonban ha fennáll az újrateljesítés lehetısége, akkor azt be kell pótolni. Aki pedig a pótlásra is képtelen, az szegények számára juttatott élelemmel megválthatja magát, azonban ez csupán a vallásban megtőrt és nem bevett magatartás. Ramadán havára idızíteni üzleti és egyéb tárgyalásokat olyan, mintha a keresztény világban valaki a karácsonyi és újévi ünnepeket venné célba hasonló okból, ezért amellett, hogy hatékony tárgyalás ebben az idıszakban nem várható, illetlen az ilyenkori jelentkezés. Megtiszteltetés, ha ilyenkor nem muszlim látogatót vacsorára hívnak. 5. Hadzs, azaz zarándoklat. Minden hívınek törekednie kell arra, hogy egy életben legalább egyszer, ha arra mód és lehetıség nyílik, eljusson Mekkába, az egyistenhit kiindulásának színhelyére. Ugyanis Mekka az a hely, ahol minden próféták ısatyja, Ábrahám próféta fiával, Iszmáellel a világon elsıként az egyisten tiszteletére szentélyt építettek. E szentély sarokköve Kába köve, melyet Allah zárókınek adott le a Rá való emlékezés jegyében. A mekkai szentély Ábrahám óta idırıl idıre átélte a vallástorzulás történelmi vonulatait, bálványokkal, emberi torzításokkal dúsult, melyek az ezerévek folyamán mondanivalóban teljesen eltávolodtak az ábrahámi küldetéstıl, az egyenestıl. Mohamed próféta eljövetele és a bálványok, torz istenségek, hiedelmek eltiprása, kitiltása általa nem egy új hit eljövetelét jelenti az emberiség számára, hanem az ábrahámi egyenes visszaállítását, melyen annyi próféta fáradozott. Mekka a hely, ahol a hit és sorsközösség felvállalásával minden muszlim felelıs esküt tesz arra, hogy élete, vagyona és lehetıségei a Mohamed próféta által visszaállított ábrahámi egyenes küldetés továbbvitelét szolgálja.
AZ ISZLÁMBAN KÖVETENDİ SZOKÁSOK I. IMA Minden imát rituális mosdás vezet be. A bemosakodáshoz csak egészséges, tiszta víz használható. Nem alkalmas a poshadt, állott víz és az sem, amelybe valamely ragadozó akár kutya beleivott. A rituális mosdás a kézfejek megmosásával kezdıdik, majd mindig a jobb oldali testrészeket elsıként véve a karok könyékig, a száj, a garat, az orrüreg, az arc, a fül, fej, majd a lábak bokáig megmosásával folytatódik. Amennyiben a hívı nem szennyezıdik a következı imáig, nem kell újból bemosakodnia. Újbóli bemosakodás szükséges a következı esetekben: - minden természetes piszok felrakódásakor, izzadáskor, - ha a szervezetbıl gázok távoznak - nı érintését követıen - ébredés után - zarándoklat és házasságkötés elıtt. Vizelés után elıírt a húgycsı kiürítése /papír zsebkendı/ és a nemi szervek megmosása, bélsár ürítés után pedig a végbél megmosása. Nem elegendı a bemosakodás, hanem fürdés szükséges nagyobb mérvő szennyezıdéskor, az iszlám vallás felvétele elıtt és a nemi életet követıen. Amennyiben nincs víz a bemosakodáshoz, úgy az sivatagi körülmények között a homokdőnék tetejérıl származó homokkal is elvégezhetı. Az ima testileg megtisztult és teljesen kikapcsolt, átadott állapotban végezhetı, ezért annak mások általi megtekintéséhez a hívık engedélye szükséges. Amennyiben a kérés nem vált ki szíves invitálást, úgy annak teljesítését nem szabad erıltetni. Ha az ima megtekinthetı, akkor a mecsetbe való belépéskor a lábbelit le kell venni, és ha más hellyel nem kínálják a látogatót, akkor az utolsó sorban kell helyet foglalni és az imát csendben végigülni. Koránt csak muszlim vegyen kézbe. Az imára felállás a közösségben kivívott tisztelet, rang és nem a világi hatalom alapján történi. Az elsı sorban csak az arra érdemesültek találhatóak. A nık vagy a férfiak mögött, vagy a számukra elkülönített helyen imádkoznak és akár látogatók, akár imádkozók, csak fedett testtel jelenhetnek meg. Ennek megfelelıen úgy kell öltözni, hogy a testbıl csak az arc hajjal még nem borított része, a kézfejek és a lábfejek látszódhatnak ki. A nık festett hajjal, parókával, lakkozott körmökkel, kozmetikumokkal kikenve és illatszerekkel bekenve nem léphetnek be, viszont viselhetik ékszereiket. A férfiak viselete szintén egész testet borító, azonban nem feltétel a felfedı hordása. Férfin az Iszlám nem nézi jó szemmel az arany ékszerek, ill. az aranyból készült használati tárgyak és selyem hordását, a megjelenésnek az egyszerőséget kell tükröznie. Mecsetbıl kilépéskor szokás az alamizsnaadás az arra rászorulóknak és az áldáskérés az imában résztvevık számára.
II. AZ ISZLÁM ÜNNEPEI Az Iszlámban két jelentısebb ünnep van, az egyik a Ramadán havi böjtöt követı Eid-el-fitr, a másik a zarándoklat idejére esı áldozati ünnep, az Eid-eladha. Eid-el-fitr A böjti holdhónapot követı elsı hajnalon a hívok imára győlnek össze, áldást
kérnek böjtjükre és megújult testükben, hitben megerısödött lelkükben az új élet megindulására. Még az ima elıtt a rászorulók között csak erre az alkalomra szóló alamizsnát, legtöbbször élelmiszert osztanak szét, hogy mindenki képes legyen az imát követıen a böjt lezárására, az étkezésre. A családok állatot vágnak, legtöbbször birkát, melybıl szokás mások számára is juttatni. Az ilyen kóstolót nem illik visszautasítani, mint ahogy nem illik semmilyen meghívásnak ellent mondani. Az Eid-el-fitr három napos ünnep, melyben gyakran váltják egymást a látogatások. Eid-el-adha Zarándoklat idıszakában a hívık megemlékeznek arról, hogy Ábrahám próféta feláldozta elsıszülött fiát Iszmáelt az Úr kívánságára, akit az Úr angyala az élet számára visszaadott. Ekkor a muszlimok állatáldozatot mutatnak be, melyet ugyanúgy, mint az elızıekben közös reggeli ima vezet be. Az Eid-el-adha két napig tart, legtöbbször birkavágással és ennek elfogyasztásával zajlódik az ünnep. Nem tartozik az ünnepek sorába, hanem csak a megemlékezések között tartja számon az Iszlám Mohamed próféta születését és mennybemenetelét.
III. AZ ISZLÁMON BELÜLI HIERARCHIA Mohamed próféta halálával a négy helyes úton vezérelt kalifa lépett örökébe, sorrendben Abu Bakr, Omar ben Khattab, Osman ben Affan és Ali ben Abu Talib. A prófécia földi helytartósága, azaz a kalifátus intézménye ellentéteket hozott az Iszlámon belül. Voltak, akik elegendınek tartották a kalifátushoz azt, hogy a próféta hagyományait, tehát a szunnát követı legyen örököse a földi helytartóságnak, ezek a szunniták, de voltak olyanok is, akik azt is megkövetelték, hogy a kalifa vérségi származásban álljon a prófétával, tehát annak síájába tartozzon, ık a síták. Ezzel az Iszlám történelmében megkezdıdött a feldarabolódás, ami sohasem vallási alapon történt, hanem a vallás szervezeti rendjének földi képviselete és vezetése bázisán. Attól függıen, hogy az Iszlám mely korokban mely népekhez ért el és azok mikor váltak dominánsá gazdasági és katonai szempontból az Iszlám nemzetközösségen belül, aszerint lettek mindig más birodalmak, dinasztiák, vagy hadvezérek a kalifátusi cím hordozói. Volt olyan, hogy egy idıben több kalifa is uralkodott, felaprózva ezzel az Iszlám nemzeteket. Látható azonban, hogy ezzel a kalifátusi cím tartalmilag teljesen átalakult és például az Oszmán török birodalom esetében már teljesen világi hatalomhoz kötıdött és mást jelentett, mint a próféta, vagy az ıt követı négy elsı kalifa idején. Mivel a kalifátusok kialakulásával az adott korhoz és helyhez kötıdı Iszlám vallási és kultúrcentrumok is kialakultak, melyek kialakították saját iskoláikat, az Iszlám többközpontúságához vezettek, melynek hatása ma is érezhetı. A mekkai, kairói, damaszkuszi, bagdadi, marakesi, teheráni, isztambuli, taskenti, stb. Fénykorokba a mai napig visszavágyódnak a helyi lakósság szívei, emiatt az Iszlámban nem jelölhetı meg egy központ, melyet egy helységnév jelöl, hanem a többközpontúság mellet az egyetlen közös vonás az egy-Koránúság, mely egybeolvasztja a Föld több, mint egymilliárd muszlimját. Az Iszlám hitelvei szerint a muszlimok együttmőködı csoportját Közösségnek kell nevezni, az egyház, mint elnevezés muszlimokra nem alkalmazható. A Közösség vezetıje a sejk, akinek İeminenciája megszólítás jár. A sejket szerény megjelenése ellenére tisztelet illeti meg, mert ot a muszlimok közössége tudása, emberközelsége, becsületessége és a világi hatalomtól való távolmaradása miatt vezetıjének választotta. A sejk minden intim, titkos, vagy akár közösségi kérdésben beavatott személy. A vallási értelemben vett sejk nem tévesztendı össze a világi hatalomban élenjáró olajsejkekkel. Mufti az a vallási elöljáró, akihez a hívek vallási rendelkezések, elrendelések kibocsátása miatt fordulnak. Imaalkalmakkor az elıimádkozó szerepét az imám tölti be, az imára szólító pedig a müezzin. A síta Iszlámot
követı országokban az imám a világi és Iszlám hatalom birtokosaként értelmezendı. A fentiek figyelembevételével a tiszta Iszlámon belül, sem különbözı Iszlám központok között, sem a vallási tisztségek között nem létezik hierarchia. Az ember helyét a sorban tisztasága, tudása, becsületessége, munkavégzése, belsı békéje erkölcsössége, valamint hitbéli ereje határozza meg és ezen erényeknek való megfelelés mind hosszútávú befektetés, ami sok lemondással jár, ezért a hierarchia rendjében nem az elnevezések hanem a közmegítélés dönt. Egy alacsony rangú, de tiszta és egyenes vallási képviselı a hierarchiában kerülhet egy magas rangú mufti fölé, ha az fölé tud nıni. Mivel az Iszlám társadalmában mindenki átlátható, mert egy teljesen átjárható társadalom, ezért az egyes emberek erényei, vagy hibái rövid idı alatt köztudottá válnak. A mai világban egyes Iszlám szervezetek vezetıi is sejkeknek hívattatják magukat, de különbséget kell tenni aszerint, hogy e szervezetek valóban a muszlimok közössége szervezésében jött e létre, vagy pedig felülrıl, ill. oldalról létrehozott, a hatalomban való részvételt megcélzó, manipulált intézmények. Itt valóban beszélhetünk hierarchiáról, azonban ez vallási szempontból nem értelmezhetı.
IV. AZ ISZLÁM ÉS A CSALÁD A muszlim társadalom építıköve a család. A család itt nem férj, feleség, gyermek közössége, hanem egy sokkal bıvebb kategória, amelynek szerves együttmőködése nem enged elveszni egy családtagot sem, ellenben az ebbıl való kitaszítottság egyenlı az egyén társadalmi megsemmisülésével. Férfi-nı viszony, házasság Az Iszlámban Allah után a nı az, mely a hívı férfi számára a tisztelet és megbecsülés kedvezményezettje. A vallási elıírások sok esetben szöges ellentétben állnak egyes országok helyi hagyományaival, az Iszlámtól távoli kultúrákban teljes értelmezési káoszt okoz. Egy vallási törvény sem tesz különbséget a férfi és nı jogai között, nem alázza meg a nıt és nem helyezi a férfit a nı, mint használati tárgy pozíciójába. Ha ez a jelenség mégis elıfordul, akkor ez nem vallási alapon létezik, ahogy a világ más kultúráiban is megtalálható. A muszlim párkapcsolat nem jöhet létre atyai, vagy egyéb kényszer hatására. Csak akkor legalizálható, ha a nı és férfi szabad akaratukból is úgy akarják. A házasság egyrészt két ember dolga, azok szereteten alapuló kapcsolata, másrészt e két emberbıl egy további nemzedék sarjadzik, ezért a házasság a leszármazás törvényes formája, amely a mögöttes család szempontjából sem lehet közömbös. A házassághoz azonban a szerelmen túl anyagi feltételek biztosítása is szükséges, mert a család fenntartása csak így biztosítható. E feltételeknek való megfelelésben minden házasulandó fél az önnön, ill. saját családi hátterére alapoz. Mely feltételek ezek? 1. Mahr, azaz hozomány. A hozományt a vılegény adja, és a menyasszony kapja. Tévhit az, hogy a menyasszony apjának valami is járna ebbıl. A hozomány tulajdonjoga a nı számára a házasságon belül is fennmarad, ebbıl a férjnek semmi követelése nem lehet. A hozomány nagyságrendje változó, de mértéke garanciát jelent a házasság idıtállóságára. Ha teljes a bizalom, nem elıírás a nagy letét, de ha bármely bizalmatlanságra okot adó tényezı fennáll, akkor a mérték annyi pénz, arany, vagy más vagyontárgy, mellyel a nı, ha házassága kisiklik, és váláshoz vezet, új életet tud kezdeni. Emiatt a nı számára a hozomány egy biztonsági alap, melynek mértékét még a szerelem pillanataiban állapítják meg, így nem kell esetlegesen váláskor a harag hatása alatt évekig pereskedni. Mivel az Iszlámban nincsenek szentségek, a házasság sem az. Itt a házasság ember és ember között létrejött szerzıdés és e szerzıdésben természetesen a hozomány mértéke is helyet kap. A szerzıdést a család és tanuk jelenlétében a sejk hitelesíti kézjegyével. Ameddig a menyasszony az apai házban nevelkedett,
tisztességéért és neveltetéséért az atya volt a felelıs. A házasság megkötésekor e felelısség mind a férjre száll át. Emiatt a házassági szerzıdés e felelısség átruházásáról is szól, így atya, vagy nevelı hozzájárulása nélkül nem köthetı. Ez alól csak özvegy és elvált asszonyok kivétlek. 2. Szukna, azaz lakhatás. A férjnek, felesége számára lakhatást biztosítani köteles. Megállapodás kérdése, hogy válás esetén e kötelessége továbbra is fennmarad-e, vagy sem, de ez is mindenképpen tárgyát kell képezze a házassági szerzıdésnek. 3. Kszwa, azaz öltöztetés. A férj feleségét, ha anyagi lehetıségei megengedik, legalább középszinten és évi két alkalommal teljes ruházattal ellátni köteles. E szerzıdési pont rengeteg kompromisszumot és megértést igényel mindkét fél részérıl. 4. Étkeztetés. A férj családját legalább középszinten élelemmel ellátni köteles. 5. Tadzshíz, azaz bútorok biztosítása. Ez már a menyasszony, ill. az ı családjának a dolga. Még számos feltétel képezheti tárgyát a házassági szerzıdésnek, ez mind a családok közötti kapcsolat függvénye. Egy azonban általános: a férjnek mindazt a kötelességet fel kell vállalnia, ami egy család létbiztonságát megteremti, a nınek pedig a család belsı békéjének, a belsı kohézió megırzésének fenntartása az elsırendő feladata. Nem a vallási feltételek között szerepel az, hogy a nı mennyire elzárt a környezettıl, így vállalhat-e munkát, vagy sem, az utcán a férj mögött jár-e, vagy sem, stb. Mivel a nı házasságkötésekor a férj külsı-belsı "öltözéke" és viszont, egymás legprivátabb szféráit képezik, ezért illetlenség nıvel kezet fogni, látogatáskor számára virágot vinni, vagy keresni az alkalmat férfi vendégnek a nıvel való találkozásra. Csak a legbensıbb ismeretség után nyílik lehetıség egyáltalán a feleség hogylétérıl érdeklıdni. Az Iszlámban a feleséggel folytatott szexuális élet nem csupán a gyermekek nemzését célozza, hanem egymás természetes vágyainak kielégítését is. Azonban az ilyen együttlétkor minden testrész csak arra használható amire való, kiferdült, perverz szokások tiltottak, az erre való kényszerítés bármely részrıl bőn és okot szolgáltat a váláshoz. Házaspárok kölcsönösen látogatják egymást, azonban a férfiak és a nık egymástól elkülönülve múlatják az idıt. Lakodalmi meghíváskor is él ez a szabály és illetlenség ilyenkor a menyasszony "meglesése". A lakodalmak általában többnapos ünnepek és jelentısen áthatottak helyi szokásokkal, melyeknek nincs vallási alapja. Közös bennük az evés-ivás és a jókedv. Az Iszlám esküvıi szertartás a Korán olvasásából, aláírásából, végül a Korán elsı szurájának, a Fátiha szurának recitálásából áll. A többnejőség Az Iszlám vallás lehetıvé teszi férfi számára, hogy egynél több, de legfeljebb négy felesége legyen. A többnejőség az Iszlám elıtti korokban teljesen természetes volt, azonban annak erkölcsi korlátok közé szorítása nem történt meg. Olvashatjuk akár a Bibliát is, melyben Salamon és Dávid király többszáz feleséggel bírtak. Az Iszlám eljövetelével a többnejőség egyrészt erkölcsi korlátok közé került, másrészt a feleségek létszámbeli korlátozása is megtörtént, ami elsı hallásra furcsának tőnı dolog, de ha ismerjük az Iszlám elıtti állapotokat, akkor hatalmas lépés volt. Hipokrácia lenne feltételezni azt, hogy a mai monogám házasságot valló társadalmakban a többnejőség nem létezik. Igenis van, csak más elnevezés alatt fut, pl. Szeretıtartás, irodai házastárs, stb., azonban ezek a kapcsolatok teljesen rendezetlenek, áttekinthetetlenek, az ezekbıl származó gyermek sorsa, vagy örökösödési kérdések törvényesen nehezen kezelhetık. A Korán értelmezése szerint a feleségek száma lehet kettı, három, vagy négy, de ha nem tudtok
egyenlıséget tartani házastársaitok között, akkor csak egy. Egy késıbbi szakaszban azt találjuk, hogy sohasem tudtok egyenlıséget tartani házastársaitok között, még ha vigyáztok sem. Ezért el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az Iszlámban a többnejőség elıírás. Egyáltalán nem az, sıt éppen súrolja a megtőrt és a már bőn kategóriájának határát. Azonban létezhetnek az életben olyan szituációk, melyekben a többnejőség jelenti a még elfogadható legerényesebb megoldást. A statisztikák szerint a nık születési aránya valamivel meghaladja a férfiakét, azonkívül a férfiak halandósága is nagyobb. Ezt a tényt még tetézik a háborúk, melyek a történelemben átmenetileg egyes falvak, települése elférfiatlanodásához vezettek. Az Iszlám nem tagadja a szexuális igények kielégítésének szükségességét és a nemek arányának ilyen túlzott megváltozása rengeteg olyan kapcsolatot eredményez, melyben minden fél vesztes. Szaporodik a csonkacsaládok száma, ahol a gyermekek anélkül nınek fel, hogy valaha is látták volna apjukat, nem érezhették sohasem a teljes családban meglévı kiegyensúlyozottságot, harmóniát. A háborúkat követı években nezedékek nıhetnek fel család hiányában a talajtalanság érzésével, amely az egész társadalom erkölcsi romlásához, zülléséhez vezet. A kérdés ilyenkor úgy vetıdik fel: miért nem tartozhat mindenki egy szabályos családhoz? Miért nem mondhatja minden gyermek, hogy van apám, aki felelısséggel tartozik értem? Vagy tán a nihil jobb és a gyökértelenség? Létezhetnek háborúhoz nem kötıdı lehetıségek is. Ilyen például, ha az asszony a házasság ideje alatt megtébolyodik, vagy nem tud gyermeket szülni. Senkitıl sem tagadható meg a boldog házastársi együttlét, vagy a gyermek, amely egy házasság értelmét kell adja. Ekkor elítélendı az, aki válással oldja meg a fennálló helyzetet, hiszen a férj, akármi is történt, felelıséggel tartozik társával szemben, akivel egy életre szóló együttlétre kötelezte magát. A többnejőség nem lehet öncélú, nem szolgálhat alapjául csupán a szexualitás és nem lehet eszközként alkalmazni egyik feleség másikra való "becserélésére". A többnejőséghez a férj akarata mellet a már meglévı házastárs hozzájárulása és megértése is szükséges. A férjnek pedig biztosítani kell a teljes egyenlıséget házastársai között, a kivételezettség kizárt. A fentiekbıl is látszik, hogy a többnejőség csak kivételes esetekben fordulhat elı vallási alapon. Mind anyagilag, mind erkölcsi tisztaságban átlagfelettinek kell lenni ahhoz, hogy egyrészt a több nej eltartása biztosított legyen, másrészt akárki is szüli meg, de minden asszony büszke legyen arra, hogy férje erényei egy szélesebb körben öröklıdhetnek tovább. Az Iszlám házasság intézménye egyben rugalmas és szabályozott. A házasság változatai rengeteg formációt tesznek lehetıvé, de bármely megoldás is szülessék a család szent és sérthetetlen. Aki mindezen engedmények mellet házastársát megcsalja az saját és párja leszármazását árulja el, tehát áruló és az áruló büntetése nem különbözik azoktól, aki népét és hazáját árulja el. Válás A válás az Iszlám szerint elfogadott, azonban rendkívül egyszerő volta ellenére is nagyon kevés esetben fordul elı. Válásig csak abban az esetben juthatnak el a felek, ha már a család képviselıinek minden békítı szándéka sikertelen. A válás a férj joga és annyiból áll, hogy a férj feleségének háromszor egymásután bekövetkezı menstruációját követıen kijelenti, hogy: elválok tıled. A kijelentések között a férj nem élhet házaséletet feleségével, de ha mégis megteszi, akkor a válás nem törvényesíthetı. Ha csak két menstruációs idıszak után hangzik el a válás kijelentése, akkor még a válás visszavonható, de ha harmadszor is elhangzik, akkor az a feleség a férj számára tiltott lesz, hiába gondolja meg magát, felségül ugyanazt az asszonyt már nem veheti, csak abban az esetben, ha az asszony egy újabb ezt követı házassága is válással végzıdik. A válás kimondásával minden olyan ígérvény, mely erre az esetre a házassági szerzıdésben szerepel, a
férj számára kötelezıvé válik. Az asszony is kezdeményezheti a válást de ı maga azt ki nem mondhatja. Ez a fogalom magyarul kibújás, azaz az asszony, vagy képviselıje rábeszéli a férjet a válás kimondására. Ha a férj nem hajlandó ennek eleget tenni, akkor még mindig van egy megoldás: a sejk. A sejknek sincs ugyanakkor elválasztási joga, ellenben mérlegelheti a házasfelek között dúló ellentéteket és belátása szerint érvénytelenítheti a házassági szerzıdést. Természetesen, ha a házasság a férj alkalmatlansága - akár testi, szellemi, erkölcsi, vagy hitbéli miatt romlik meg, az asszony megkapja mindazt a jogi segédletet, mellyel problémáját orvosolni tudja. Ha a férj minden elızetes értesítés nélkül eltőnik, akkor az asszonynak jogában áll négy hónap /egyes helyeken fél év/ várakozás után újból férjhez menni. Szülı-gyermek viszony A gyermeknek mindenkor meg kell adni szülei számára a kellı tiszteletet. Egy muszlim családon belül kortól és tapasztalattól függıen a legidısebb fınek jut a legtiszteletreméltóbb szerep. Az idısebb mondandójába fiatalabbnak belevágni nem illik, a fiatalabbaknak kötelessége kiszolgálni az idısebbeket. Iszlám országokban nem létezik a szociális otthon intézménye, mert az egyszerően elképzelhetetlen, hogy egy család ne tartsa el öregjeit. A gyermekek számára az elsı nyolc évben az anyagi szerepkör a meghatározó, ekkor az érzelemdús környezet a családi és egyéni fejlıdés szempontjából döntı. Nyolc éves kor felett fokozatosan az apának kell átvenni a gyermeknevelés feladatait, ezért gyakran találkozhatnak irodákban, boltokban apákkal és fiakkal együtt. Ha a családba újszülött érkezik, akkor a születést követı hetedik, vagy 14-ik, vagy 21-ik napon a szülık ünnepséget tartanak. A családon belüli hierarchia rendkívül erıs és kifejezett. Látogatáskor, bárki legyen is a meghívó, ha mód van rá szerét kell ejteni egy udvariassági bemutatkozásnak a család legtiszteletreméltóbb öregje számára. Ha idegen a látogató, illik röviden bemutatkozni, közölni a jövetel célját, és esetleg útmutatást kérni a családfıtıl. Nem illik ilyenkor a kioktató hangnem, sem a családfı elıtti cigarettára gyújtás. Ha a földön foglalunk helyet, sohase vegyünk fel olyan pozíciót, hogy talpunk valakire is nézzen, mert ez sértés. Dívánija Divánija az a hely, ahol egy adott család öregjei találkoznak és intézik a nagy család sorsát. Ez a hagyomány ma már csak az Arab-félsziget országaiban él jóformán. Ha valaki meghívást kap a divánijába, az rendkívüli megtiszteltetés. Az ajándékozás általános szokás, ezért látogatások alkalmával, de különösen az elsı esetben ezt illik betartani. Nem elıírás, de általában csak a látogató ad ajándékot, a vendéglátó ezt nem minden esetben viszonozza. Mivel az Iszlám nem nézi jó szemmel a figurális ábrázolást, ezért nem szerencsés szobrot, vagy személyt, állatot ábrázoló képet, festményt ajándékozni.
V. HIGÉNIÁS ÉS ÖLTÖZKÖDÉSI SZOKÁSOK Az Iszlám rendkívüli gondot fordít a tisztaságra, amely nem lehet illatszerekkel fedett látszattisztaság csupán. A testi tisztaság feltételei a következık: 1. Metélés. Csak a férfiak esetében alkalmazzák. Tévhit az, hogy az Iszlámban a nık számára elıírt a nıi metélés, azaz a klitorisz megvágása, melyet vallástól függetlenül Afrika-szerte alkalmaznak. A férfiak esetében a metélés 7-8 éves korban történik és kifejezetten higéniai elıírás. 2. Hónalj szırzet eltávolítása 3. Nemi szırzet eltávolítása, amely különösen nık esetében fontos.
4. Férfiaknál a bajusz nyírása, amely nem érheti el a felsı ajakív vonalát. 5. Körömápolás, körömnyírás. A körmöt mindig rövid állapotban kell tartani, mert a köröm alatt felhalmozódó szennyezıdésben rengeteg az egészségre káros kórokozó. Étkezés elıtt és után is elıírt a kézmosás. Evés után a szájat ki kell öblíteni az ételmaradékoktól. Az Iszlámban a jobb kéz a tisztakéz a balkéz a piszkoskéz. Csak bal kéz végzi azokat a feladatokat, melyek piszkos értelmőek, így pl. A bélsár ürítés utáni tisztálkodás, állatok megsimogatása, stb., ellenben kézzel evéskor csak a jobb kéz dolgozhat, ekkor a bal kéz alkalmazása hallatlan kultúrálatlanságra vall. A kezek ilyen szerepfelosztásának célja a mindig velünk lévı fertızési lánc megszakítása. A tiszta kézzel való evés higénikusabbnak tartott, mint az evıeszközök használata, melyrıl nem tudható ki, hányszor és mit evett vele elızıleg és hogy lett elmosva. A férfiaknál ajánlott a szakáll viselése, de ennek mindig tisztának, ápoltnak kell lennie. Illatszerek használata helyesnek tartott, de ezek nem lehetnek alkoholtartalmúak. Elıírás a ruházat tisztántartása. Mivel a tisztaság hitünkbıl ered, minden szennyezıdés megtőrése bőn. Ezért látogatóba is csak tisztán és tiszta ruházattal illik menni. A lakásba utcai cipıvel bemenni nem lehet. Az öltözködésre vonatkozó általános szabály, hogy nem lehet hivalkodó. Férfiak esetében ez nem okoz gondot, azonban a nık öltözékével kapcsolatban számos félremagyarázást kell eloszlatni. A lepel, vagy fátyol viselése nem az Iszlám találmánya, hanem az azt megelızı koroké. Megfigyelhetı ez a tény az Iszlám elıtti emberábrázolásokon, a palmírai szobrokon, de errıl tanúskodnak a Jézust és környezetét ábrázoló képek, festmények, valamint a fáraó korabeli ábrázolások, ahol a férfiak színezése barnás, a nemes nıké világos, fehéres, mivel a fátyol e korokban a nıi testet és bırt a nap szárító hatásától védte, tehát haszon-ruhadarab volt. Az Iszlám csupán azt írja elı, hogy az asszonyok ne nyilvánítsák ki hivalkodóan szépségüket, csak annyit amennyi abból természetesen is látszódik. Az azonban, hogy mi az a mérték, ami megfelel a természetes szépség kinyilvánításának az kultúráról kultúrára más és más. Ahol az Iszlám elıtt is fátyol borította a nıket, pl. Az arab kultúrkör, ott ez az állapot konzerválódott, de léteznek olyan afrikai és ázsiai országok is, ahol teljesen más normák érvényesülnek a nıi viselkedésekben. Az öltözködésben az elv a fontos, az pedig az, hogy se a férfi, se a nı ne hívja fel magára a figyelmet öltözékkel, viselkedése. Mivel a nıi test, a nıi karok, lábak és gyönyörő leomló haj határozottan csábító erıvel hat minden férfiúra, úgy egy olyan közösségben ahol a hitnek és erkölcsnek szerepe van, ott a helyi hagyományoknak megfelelıen kezelik ezt a kérdést. Ismerve a férfiúi ösztönöket, sok háború talán el sem kezdıdött volna a történelemben, ha a probléma kezelését az asszonyokban keresték volna. Tévedés tehát az a feltételezés, hogy az Iszlám az asszonyi viselettel büntetést ró a nıi társadalomra. Tévedés az is, hogy a fedett nıi viselet kényszerőségbıl kerül az asszonyokra. Biztos van ilyen is, de ezek elszórt egyedi esetek. Ahol az asszonyok hordják a fátylat, ott igenis ezt meggyızıdésbıl és önként teszik. Ahol egy muszlim nı szépségével csak férjének akar tetszeni és nem az egész utca férfitársadalmának, ott ez a kérdés fel sem merül. Ebben az is benne van, hogy a muszlim nı tetszeni akar férjének, így házon belül, családtagok között nem szokás a fátyol viselése. A különbözı kultúrák e tárgyban folytatott vitáiban a muszlimok kérdései között szerepel az, hogy mi jelenti a nıi jogfosztottságot: a fátyol viselet, a nıi test fedése, vagy inkább a nı pucérra vetkıztetése, reklámcélú felhasználása, az utca állandó nıi ingerhatása, mely kihatással van az otthoni férj-feleség viszonyra, nem beszélve a prostitúcióról? Amennyiben nem muszlim hölgy tesz látogatást muszlim vidéken, elızıleg tanulmányozza a helyi szokásokat, amelyek azt is lehetıvé teszik, hogy
megszokott ruhadarabjaiban közlekedjen az utcán, de elıírhatják a fátyol kötelezı viseletét is. A tisztesség mindenképpen egy nem hivalkodó, konzervatív ruhadarabot és hajviseletet parancsol, de mecsetlátogatáskor bizonyos, hogy ez sem elég és fátyolviselet kötelezı.
VI. ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK A muszlimok vendéglátása közismert és a vallásban elıírt tézis a vendég megtisztelése. Ha vendég állít be a családhoz, még akkor is meg kell kínálni étellel, itallal, ha a családnak nem marad. Ezzel együtt a vendég nem élhet vissza jogaival, így vallásos családtól nem kérhet vacsorája mellé egy pohár sört, vagy bort, hiszen a vallás tilt minden szeszes italt. Az alkohol tilalma nem csak fogyasztójára vonatkozik, hanem mindenkire, aki azzal kapcsolatba kerül. Így tilos alkoholt készíteni, szállítani, azzal üzletelni, alkoholos társasággal együtt ülni, stb. Az alkohol nem csupán egészségre károsító volta miatt tilos, hanem társadalmat és a családot züllesztı ereje miatt is. Az egyértelmően tiltott kategóriába tartozik a disznóhús, a vér és a döghús fogyasztása. A disznó még ízesítésként használt szalonnája, a hagyma pirításra szolgáló zsírja, vagy az abból származó adalékanyagok, kivonatok formájában is tilos. A húsételeket mindig teljesen át kell sütni. Az Iszlám a vérrıl azt vallja, hogy ennek áramában terjed a testre ható minden rontás, ezért csak a rendesen kivéreztetett, helyesen vágott állat húsa fogyasztható. Az Iszlám vágás lényege az, hogy a mekkai irányba fordulva Allah nevének említésével, a gerinc sértetlenül hagyásával, minden nyaki eret át kell vágni. A vágást muszlim végezheti, de hiányában minden egyistenhiten lévı vágás megtőrt, ha azt technikailag helyesen végzik. Mivel Allah a Teremtı, életet e Földön csak İ ad, ezért csak az İ nevében lehet életet kiontani, ezért kell az İ nevében vágni. Vágáshoz a szerszámnak olyan élesnek kell lennie, hogy az állatnak jóformán érezni se legyen ideje azt, ami vele történt, mint ahogy az ember sem érzi a fájdalmat a vágás pillanatában ha kezét éles eszköz, vagy zsilettpenge sértette meg. Vágáskor bóbítás alkalmazása tilos, a gerincvelı éppen maradásával pedig az agyfunkciót fenn kell tartani, így a szív az utolsó pillanatig pulyál és a vér távozik a testbıl. A vérvesztéssel az agy fájdalomérzı funkciója fokozatosan csökken. Az Iszlám vágás akkor is elıírt, ha egy vadászaton golyó végzett a vaddal. Ekkor a lelıtt állaton mihamarabb el kell végezni a leírt mőveletet. A vér tilalma nem vonatkozik az operációkon adandó vértranszfúzió esetére. Az Iszlám további tiltott fogyasztási kategóriájába tartozik minden olyan állat húsa, mely állat pusztulását fulladás, agyonverés, magasról mélybe zuhanás, döfködés, vagy más ragadozó állat okozta. Abban az esetben, ha a muszlim kényszerhelyzetben van és e helyzet nem szolgáltat okot egy visszatérı szokás kialakulásához, úgy minden fentiekben tárgyalt tiltott kategória átmenetileg megszeghetı. Ezzel az engedménnyel visszaélni tilos, ezzel viccelıdni rossz tréfa, így ilyet ne tegyünk! Nem vezethet félreértéshez a halhús fogyasztása, ahol sem az állat húsa, sem annak levágása nem kötött szabályokhoz. Étkezéskor alapszabály a táplálék beosztása oly módon, hogy a gyomor egyharmadába szilárd, másik egyharmadába folyékony élelem kerüljön, míg a harmadik harmad üresen marad. Étkezéskor csak a jobb kéz dolgozik. Nem bőn a böfögés, csak ennek formája nem mindegy. Ha idegen is van, akkor a férfiak és nık külön esznek. Az evéshez csak Allah nevében kezd a hívı és annak végeztével Allahnak mond hálát. Evés után kézmosás és szájöblítés következik.
