Az Internet fejlődése

Az internet és annak szolgáltatásai nagyméretű számítástechnikai, tudományos, társadalmi átalakulást hordoz, amellyel érdemes foglalkoznunk. A XX. században már az nagy áttörést jelentett, hogy az irodai munka nagy részét elvégezték helyettünk a számítógépek. A globális számítógépes hálózat kialakulása azonban olyan áttörésekhez, felfedezésekhez hasonlítanak, mint pl. az ipari forradalom, vagy az atombomba megalkotása. Az emberi élet már nem lehet olyan, mint korábban. A világhálóhoz kapcsolódó emberek szinte azonnal hozzájuthatnak akármilyen dolgokhoz másodpercek alatt. Már majdben mindenki számára természetes, hogy ha egy akar nézni egy filmet a moziban, a műsort interneten nézni meg (vagy inkább el sem megy a moziba, hanem letölti…) – vagy akár az időjárást, vonat- buszmenetrendet, szinte minden információhoz hozzájuthatunk a pillanat tört része alatt – mobiltelefonunkon vagy számítógépünkön. Az Internet fejlődése

A mai Internet őse az USA-ban, Eisenhower elnökségének idején jött létre. Az amerikai hadsereg egy akkoriban nagyon is lehetséges (atom)támadás esetén is működő számítógéprendszert akart létrehozni, mely egyes részeinek megsemmisülése esetén is működőképes maradhatott. Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza. 1969-ben az USA Hadügyminisztériuma telefonvonalon egy kísérleti jellegű, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre (ARPAnet: Advanced Research Projects Agency Network). A hálózathoz egyre többen kapcsolódtak hozzá (pl. oktatási és kutatási intézmények). Az ARPAnet mellett létrehozták a hasonló technológiával működő MILnet (Military Network) hálózatot, és 1983-ban a két hálózatot összekapcsolták. Az ARPANET-hez ezután több hálózat is hozzákapcsolódott; pl. a MInet (a MILnet európai megfelelője), a SATnet és WIDEBAND (műholdas hálózatok), az NFSnet (National Science Foundation Network), a BITnet (Because It's Time Network), az USEnet, stb. Így alakult ki az, amit ma Internet néven ismerünk. Az 1990-es években már a nagy számítógépes kereskedelmi szolgáltató központok is elérhetőek lettek az interneten keresztül és az üzleti alkalmazások köre az óta is rohamosan bővül. Jelenleg több tízezer különböző számítógépes hálózat érhető el az Interneten, kiszolgálva több tízmillió felhasználót. Az Internet az intézményeken belüli információ szervezésére is hatással van: kialakult az intranet, az Internet technológiáját használó vállalati információs rendszer. Jelenleg Európát és Amerikát az óceánon át üvegkábelek kötik össze, és műholdon keresztül is lehetséges az adatok átvitele. 1989-re teljesen elavult az APRANET, és még ebben az évben meg is szüntették, helyét mára azonban rengeteg új, különálló hálózat vette át, és már a TCP/IP protokoll alapján működtek, melyet Vint Cerf és Bob Kahn dolgoztak ki. Ezek ma az NSFNET-tel együtt

úgynevezett „gerinchálózatokat" alkotnak. Mára már ilyen hálózatokat kiépítő üzleti vállalkozások tömkelege létezik.

Az IP és a TCP A TCP/IO valójában két protokollt egyesít: a TCP felelős az üzenetek feldarabolásáért, illetve a fogadónál a helyes sorrendben történő egybeszerkesztésért. Az IP végzi a csomagok címzését, és gondoskodik a címzetthez való eljutásról. Az internet decentizált hálózat, mivel nincs egyetlen kitüntetett gép, s néhány szerver meghibásodása esetén is működik. Az internetre kapcsolódó számítógépek a kommunikációhoz címeket használnak, ezt nevezzük IP-nek. Au internet használatakor tudnunk kell, hogy melyik gépről szeretnénk dokumentumokat, képet zenét meghallgatni. Ezek elérésére au egyik lehetőségünk, hogy megadjuk a gép IP címét, ám ennek megjegyzése igen nehéz. Ezért kidolgoztak egy másfajta azonosítási lehetőséget is – a domain nevek rendszerét. A domainek jelölhetnek különböző országokat vagy valamilyen ágazatot. A domain név szerverek teszik lehetővé, hogy az IP cím helyett a domain nevet használjuk. WWW (World Wide Web) Az világháló a '90-es évek elejére már messze túlhaladta a katonai célokat. Általánossá vált az oktatásban, kutatásban és intézmények, hivatalok, cégek alkalmazták. 1992-ben Tim Berners-Lee és Robert Cailliau a CERN (részecskefizikai kutatóközpont) két munkatársa megalkotta a WWW-t (World Wide Web), és az egyszerű kívülálló, laikus számára is elérhetővé tette. Ezzel nyerte el az Internet mai, végleges formáját. Napjainkban felhasználási köre szinte korlátlan: hírszerzés, tájékozódás, kommunikáció, szórakozás, stb. A WWW, a „világméretű pókháló” elterkedésével szűnt meg végleg az Internet számítógépes szakma kizárólagos birodalma lenni, és ezáltal az Internet nemcsak belépett a „közönséges” emberek életébe, de minden bizonnyal a televízióhoz hasonló életmódváltozást is okoz. Az Internet használóinak ma már nagy többsége sokszor kizárólag a Web használója. A WWW a XX. század végének legnagyobb üzlete is egyben: már ma is minden valamirevaló cég képviselteti magát. De a WWW lehetőség a magánember és a külvilág újszerű kapcsolatára is: a privát homepage (honlap) hatása olyan, mintha az egész világnak névjegyet adhatnánk, de névjegyen nem csak a legfontosabbak, hanem minden szerepelhetne, amit szeretnénk, ha tudnának róluk. Mi a WWW átütő sikerének, a pofonegyszerű használattal egybekötött hatalmas hatékonyságnak titka? A web dokumentumok túlnyomó többsége az ún. HTML nyelven íródik, így jön létre a hypertext. A hagyományos írott szöveg linearitása sokszor zavaró, ha a szöveg kulcsszavai mentén szeretnénk tovább-, ill. oda-vissza lépni, a tartalomjegyzékből rögtön, tengernyi lapozás nélkül a kívánt fejezetre lépni, a szótár, lexikon címszavára egyből odaugrani. A hagyományos könyvek által adott nem túl hatékony és részleges megoldás a lábjegyzet, könyvvégi jegyzetek, névmutatók, az

olvasó megoldása pedig a lapozás ill. az, hogy felkel, és egyéb könyvből vagy máshonnan utánanéz a témának, ami felkeltette az érdeklődését. A hypertext esetében a kulcsszó a szövegből kiemelkedik (vagy akár egy kép megfelelő része is lehet), és választásával (legtöbbször csak egy kattintás az egérrel) a kulcsszóról rögtön további információ szerezhető.

A világháló három szabványa Uniform Resource Locator (URL) – leírja, milyen egyedi "címmel" hivatkozhatunk az Interneten a különböző információkra (lapok, képek, letölthető fájlok, stb). Hyper Text Transfer Protocol (HTTP) – a hiperszöveg átviteli protokoll, megadja, hogyan küld egymásnak információt a böngésző és a kiszolgáló. Hyper Text Markup Language (HTML) – hiperszöveg leíró nyelv, az információkódolás eljárása mellyel az oldal sokféle eszközön megjeleníthetővé válik.

Magyar vonatkozások A magyar hálózatok létrejötte sokáig váratott magára. COCOM listás ország voltunk, azaz a nyugati hatalmak meggátolták bizonyos új technikai fejlesztések behozatalát a korabeli szocialista országokba, így Magyarországra is. Az áttörés 1990-ben volt, amikor Giese Piroska és Telbisz Ferenc vezetésével létrejött egy a CERN és az MTA között működő hálózat. 1991 januárjában Magyarország IP címet kérvényezett Washingtonból, a MATÁV-tól pedig vonalat bérelt. Az üzembeállítás egyetlen, és utolsó akadálya a nyelvi nehézségek voltak, de végül ez a probléma is megoldódott. 1993-ban a világháló szabad hozzáférésének bejelentése után elindult az első magyarországi WWW-szerver, a www.fsz.bme.hu.

A hálózatokat három nagy csoportba soroljuk. Ez a három fő csoport a LAN, MAN és WAN. A LAN (Local Area Network) – könnyen megvalósítható helyi hálózat, nagy adatátviteli sebesség, viszonylag kicsi kiterjedés. (Egy intézmény, vállalat saját belső hálózata.) A MAN (Metropoliten Area Network) – kábeltelevíziós, telefon vagy ISDN – Integrated Services Digital Network – integrált szolgáltatású digitális hálózat) vonallal összekötött nagyvárosi hálózat kiterjedése meghaladhatja egy város méretét, hasonló a LAN-hoz. A WAN (Wide Area Network) – nagy területeket nagy adatátviteli sebességre képes kábellel (optikai) nagy távolságokat áthidaló hálózat, itt már a műholdas átvitel is megjelenik.

Az ISDN (Integrad Services Digital Network) – integrált szolgáltatású digitális hálózat A hálózat számítógépek közötti kommunikációs rendszer. A hálózat lehetővé teszi a gépek közötti adatcserét, ezzel megnöveli a hálózatba kapcsolt gépek alkalmazási lehetőségeit. Az erőforrások megosztása lehetővé válik. A hálózaton az adatkommunikáció protokoll – rögzített kommunikációs szabályok összessége – szerint történik. A hálózatok egyik fontos jellemzője az adatátviteli sebesség (adatáram, sávszélesség), egysége a Kbit/s, Mbit/s illetve a Gbit/s.

  

Internet: az egész földet átfogó hálózat. Intranet: internetes technológiákat alkalmazó zárt, kisebb kiterjedésű hálózat. Extranet: az intranethez hasonló méretű, de korlátozott mértékben külső

A számítógépek között az adatcsere több különböző módon valósulhat meg. Például kábelekkel melyeknek több különböző típusa van. Koaxiális, sodort érpáros és optikai vezetékek ismerünk. A vékony koaxiális kábel egy szigetelt elektromos jelvezetékből és az ez körülvevő árnyékoló hálóból áll. Az árnyékolás azért lényeges, hogy megvédje a jelvezetéket a zavaró külső hatásoktól, elektromos zajoktól (kábel TV). Több 100 Mbit/s adatáram valósítható meg vele. A sodort érpáros (UTP) vezetékben a vezetékek szigeteltek és spirálisan összecsavartak, így egymást árnyékolják (telefon). A sodortérpáros vezeték dugója az RY45. 150 Mbit/s adatáram érhető el vele. Az optikai kábel olyan nagy tisztaságú, védőburokkal ellátott hajszálvékony üvegszál köteg, amiben az adatokat lézernek vagy LED-nek a fénye hordozza. A kibocsátott fényt a vevőnél visszaalakítják elektromos jellé. Több Gbit/s adatáram érhető el. Az adatátviteli közeg nem csak vezeték lehet, hanem a térben (ami lehet légüres vagy gázokkal teli) is lehet adatokat továbbítani két gép közt. A rádióhullámú rendszereknél a közvetítő közeg a levegő. Nagy előnye hogy nem kell kábelt fektetni, de a sebessége nem éri el a kábelekét. Lézer vagy infra fénnyel is lehet adatokat továbbítani. Előnye hogy ennél a megoldásnál sem kell kábel csak az adónak és a vevőnek látnia kell egymást az adatcsere közben. A hálózathoz kapcsolt számítógépek LAN esetében hálózati kártyával kapcsolódnak. Analóg telefonvonalon keresztül modem segítségével tud a számítógép kapcsolódni távoli hálózatokhoz. Távoli gépekhez való csatlakozás esetén egyre gyakoribb a digitális kapcsolódási forma (ISDN, ADSL). A helyi hálózatoknál általában kiszolgáló-munkaállomás hálózatokat alkalmaznak. A hálózatban lévő gépek lehetnek kiszolgálók és munkaállomások. A kiszolgáló (szerver) általában erősebb hardverrel és erőforrásokkal rendelkezik és a hálózatban használt eszközök, rá vannak kötve így minden munkaállomás (kliens) számára elérhetőek. A hálózatot használó gépek minden kérése a szerveren keresztül történik, ha nem teljesíthető a kérés, akkor addig tárolja a kiszolgáló azt, amíg megvalósíthatóvá nem válik. A hálózatok működtetéséhez sokfajta operációs rendszert használnak. A munkaállomásokon bármilyen operációs rendszer lehet. Az egyenrangú hálózatoknál nincsen szerver csak kliens. Minden gép kliens mindaddig, amíg meg nem osztja valamely erőforrását onnantól kezdve szerver feladatai is, vannak. A nem egyenrangú hálózatokban a szervernek van a legtöbb joga. Kezeli az erőforrásokat és az azokhoz való hozzáférést. A hozzáférési jogok határozzák meg, hogy egy-egy munkaállomáson dolgozó felhasználó milyen megosztott erőforrásokat használhat milyen mértékig. A kiszolgáló számítógép illetve az operációs rendszer felügyeletét a jogok megadását a rendszergazda végzi.

A hálózatok csoportosítás összekötésük módja szerint





Sín: a gépeket egy főkábel segítségével kötjük össze, gondoskodni kell a főkábel mindkét oldali lezárásáról.

Gyűrű: hasonló a sínhez. Itt a sín két végpontja van összekötve.





Csillag: a gépek egyénileg csatlakoznak egy központi egységhez.

Fa: a sínhez hasonló, de több csomópontból álló ágakat is tartalmazhat.



Teljes: minden eszköz kapcsolódik minden eszközhöz. Ez a legbiztonságosabb elrendezés, azonban nagy kiterjedésű hálózatokban kivitelezhetetlen.



Celluláris: mobil, vezeték nélküli eszközök által létrehozott hálózat lehet, a mobiltelefon számára ilyen hálózat biztosítja az elérhetőséget.

A hálózatok elemei

Hálózati protokollok Protokolloknak a számítástechnikában egy pontosan, sok esetben szabványban rögzített eljárást nevezünk. Leggyakrabban az adatátvitel szabályait nevezzük protokollnak. A hálózati protokollok feladata, hogy a számítógépek közt (a fizikai eszközök, például hálózati kártya, modem, stb. segítségével) az adatokat 1. elküldje, ill. 2. az adatok átvitelét ellenőrizze. A homogén, kisméretű helyi hálózatok jellemző protokolljai például: IPX/SPX (Novell hálózatban), NetBEUI (Microsoft hálózatban). Heterogén, nagy kiterjedésű hálózatok jellemző protokollja az Internet Protokoll (IP), ill. Párja a TCP (Transmission Control Protocol, adatátvitel-ellenőrzési protokoll). Általában együtt, TCP/IP-ként említjük. A TCP/IP az Internet jellemző hálózati protokollja, egy számítógépet IP-címével azonosítunk a hálózaton. A TCP/IP-re épülnek az Internet magasabb szintű protokolljai, például az FTP (File Transfer Protocol, fájlátviteli protokoll), HTTP (Hypertext Transmission Protocol, az ún. hipertext átviteli protokoll), illetve az elektronikus levelezés protokolljai (SMTP, POP3, X400, stb.) Leegyszerűsítve tehát az Internet olyan számítógépekből áll, amelyeket a TCP/IP protokoll köt össze számítógépes hálózatba. A protokoll – és általában a csomagkapcsolt hálózatok – működésének elve a következő: az egymástól nagy távolságra levő számítógépek nincsenek egymással közvetlen kapcsolatban, de mind kapcsolódnak a hálózathoz. A kliens gép elküld a kiszolgálónak egy adatsort, melyben leírja, milyen adatokra van szüksége. A szerver a kért adatot (fájlt) darabokra bontja, úgynevezett frame-ekre (keretekre), melyek mérete egyforma, és tartalmazzák a kért fájl darabjain kívül a kliens és a szerver gép címét, valamint a küldött adattöredékre vonatkozó információkat (pl. a teljes fájlban elfoglalt helye). Az egyes frame-ek, akár eltérő úton is, egyenként jutnak el a klienshez, amely a töredékeket összeállítja. Előfordulhat, hogy a csomagok más sorrendben, hiányosan, vagy több példányban érkeznek meg a klienshez. Ennek kezelése is a TCP/IP feladata.

A TCP/IP hálózatokban a számítógépeket egységes címzési rend alapján azonosítjuk. Minden egyes gép egyedi hálózati címmel, az ún. IP-címmel rendelkezik; pl. 192.168.50.130 . A címeket egy amerikai szervezet, a NIC (Network Information Center) osztja ki, de általában nem közvetlenül, hanem területi megbízottjain keresztül. Egy vállalat vagy szervezet Internetszolgáltatójától mindig címtartományt kap, amelyen belül szabadon jelölheti ki gépeinek címét. Elektronikus levelezés Az Internet legrégibb szolgáltatása, és ma is milliók használják nap, mint nap az elektronikus levelezést. Ez lényegében hasonlít a hagyományos levelezéshez, de itt a levél levélpapír helyett szövegfájlban található és percekben mérhető a kézbesítési idő. Még ma is sokan csak levelezésre használják az Internetet. Elektronikus levelezés folytatásához e-mail címmel kell rendelkeznünk. Ma már több honlapon egy egyszerű regisztrációval létre lehet hozni saját postafiókot, a legtöbb szolgáltatásért fizetni sem kell. A fiókhoz egy felhasználónévvel és egy jelszóval lehet hozzáférni. Ha elfelejtjük jelszavunkat kérhetünk egy másik jelszót – ehhez meg kell adnunk az alternatív e-mail címünket (egy másik e-maicím), ahová elküldenek egy linket ahol megváltoztatjuk a jelszót. A jelszóvisszaszerzésnek számtalan verziója létezik, pl. a Google szolgáltatása – ha megadtuk előre a telefonszámunkat – SMS-ben elküldik nekünk.

Milyen a biztonságos jelszó? legalább 6 karakterből álljon, de jobb, ha 8-12 között van vegyesen vannak benne kis- és nagybetűk, illetve speciális karakterek is, (pl.: ß, $, ˘, §, #, o, stb.) ne legyen benne személyes információ – születésnapod, barátod neve, cica, kutyus neve, lakóhelyed, stb. ha tényleg biztonságos jelszót szeretnénk, akkor ne használjunk valódi szavakat – inkább nem logikus felépítésű szavakat ne legyen ugyanaz a jelszó, mint a felhasználónév havonta változtassuk ne egymás mellett lévő betűk/számok legyenek ne használjunk olyan jelszót, amit már felhoztak példaként ne használjunk olyan jelszót, amiben a karakterek egymás mellett állnak a billentyűzeten Tippek a jelszó biztonságban tartásához ne mondjuk el a jelszavunkat senkinek soha ne írjuk fel/le a jelszavunkat – nem biztonságos, ha egy cetlin van, vagy egy jelszavakat tároló programban ne használjuk mindenhol ugyanazt a jelszót – mert ha egyszer feltörik, mindenhová beléphetnek vele soha ne küldjük el a jelszavat e-mailben, Skypeon, közösségi oldalakon A bank soha nem kéri e-mailben, hogy megadd a jelszavadat, PIN kódodat, vagy hogy lépj be az oldalukra! ne hagyd, hogy a böngésződ tárolja a jelszavakat Jelszavunk erősségét itt tesztelhetjük.

A beérkezett leveleinket a postafiók tárolja. Ha bejelentkezel a postafiókba, akkor lekérheted a leveleidet a saját gépedre vagy elolvashatod egy webes felületen. A postafiók mérete változó, lehet, hogy csak 50 MB, de előfordulhat egyes szolgáltatóknál, hogy 5 GB adatmennyiségű levél tárolására alkalmas. A levelező programok egyik típusa az ún. webes levelezőrendszer (pl. Citromail, Freemail, Indamail, G-Mail, stb.), a másik típusa a számítógépre telepített levelezőprogram (pl. Outlook, Thunderbird). A számítógépre telepített levelező program használatakor a levelezésed a saját számítógépeden kezeled, de ebben az esetben is elérheted a beérkező üzeneteket és küldhetsz újakat webes kezelőfelületen keresztül. Az e-mail címek felépítése Az elektronikus levélcímben mindig van egy @ (kukac) jel, amely a felhasználónév és a szolgáltató nevét választja el egymástól. A @ előtt álló rész a felhasználó, a mögötte álló rész a kiszolgáló azonosítója. Például: [email protected]; [email protected]; [email protected] Az e-mail címben (és általában az Interneten) csak ékezet nélküli betűket és számokat lehet használni.

Citromail A Citromail egy 2004-ben indult magyarországi ingyenes internetes levelező szolgáltatás, amely a Sanoma Budapest Zrt. tulajdonában van, de a V.I.P.Solutions Kft. üzemeltet. Regisztrált felhasználóinak száma 2010 februárjában 1 660 585 volt. A Citromail látogatottságáról nincs nyilvánosan hozzáférhető adat, a Sanoma saját közlése szerint 2010 februárjában naponta átlagosan 422 000 látogatója volt az oldalnak. Egy 2011. novemberi sajtóanyagban már 2 millió postafiókot említ a tulajdonos. A Citromail 2 gb tárhelyet ad a levelek tárolására (összehasonlításul: a Mailbox 10 gb-ot, a Freemail 10 gb-ot, a Gmail 7,5 gb-ot nyújt) A levelező használatát vírus- és spamszűrés egészíti ki, valamint 1 GB méretű levelek elküldését teszi lehetővé. Lehetőség van mobilról vagy tablet-ről megtekinteni a leveleket. 2011. novembertől elérhetővé vált a CitroMail okostelefon alkalmazás az Apple AppStore és a Google Android Market alkalmazás áruházakban is.

A levelezőrendszerekben (általában baloldalon) áttekinthetjük az alábbi menüpontokat: Levélírás: itt hozhatunk létre új üzeneteket Beérkezett levelek: átnézhetjük az eddig kapott leveleinket Elküldött levelek: megnézhetjük az eddig általunk írt leveleket Kéretlen levelek vagy Spam: a rendszer automatikusan szűri a reklámnak tekintett leveleket is (bár nem mindig tökéletesen, és néha a valós levelet nézni szemétnek…) Mappák: létrehozhatunk mappákat és szortírozhatjuk leveleinket Címjegyzék: készíthetünk címlistát, amibe beállíthatjuk egy adott személy e-mailcímét, így ha levelet írunk neki, nem kell mindig begépelni az emailcímét, hanem egy kattintással beilleszthetjük Szemetes: ide kerülnek a törölt levelek ezen kívül még a levelezőrendszereknek számos kiegészítő szolgáltatásuk van, pl. Citroface (a Citromail-al kapcsolhatjuk össze a Facebook fiókunkat, így egy kattintással elérhető a levelezőrendszerünkből is a közösségi oldal), naptár, stb. Levél írása Új levél írásakor meg kell adnunk a címzett e-mail címét, amit begépelünk, vagy hozzáadunk a címlistából. Egy levelet több személynek is el lehet küldeni, ilyenkor a „másolatot kap”-hoz írjuk be a kívánt emberek e-mailcímét. Ha több embernek küldünk üzenetet az e-mailcímeket vesszővel, pontosvesszővel kell elválasztani (levelezőrendszertől függően). Küldhetünk titkos másolatot is a levélről – ilyenkor a többi címzett nem tud arról, hogy mások is megkapják ezt a levelet, de a titkos címzett láthatja kik kapták meg a levelet. A levélhez hozzáadhatunk melléklet(ek)et is (levelezőrendszertől függő, hogy mennyi és mekkora mellékletet enged elküldeni). Ilyenkor a saját számítógépünkről küldhetünk egy, vagy több fájlt másoknak. Ha szeretnénk biztosak lenni benne, hogy olvasták a levelünket kérjünk kézbesítési (vagy olvasási) jelentést. Ilyenkor, ha a címzett megjelenítette az üzenetünket – és jóváhagyta – kapunk egy automatikusan generált üzenetet, hogy megjelenítette a címzett levelünket a számítógépén. A leveleinket továbbíthatjuk egy másik címzettnek, áthelyezhetjük, másolhatjuk, nyomtathatjuk az olvasott leveleket olvasottnak, az olvasatlanokat olvasottnak jelölhetjük, ezenkívül még törölhetjük üzeneteinket. A leveleket megjelölhetjük saját véleményünk szerint sürgősként, átlagosként vagy nem sürgősként. Alapértelmezésben a levelek átlagos sürgősségűek, tehát csak akkor kell módosítani a prioritást magasra vagy alacsonyra, ha meg szeretnénk változtatni az alapbeállítást. Ha a levél elküldése után kapunk egy olyan levelet, amelynek feladója Mail Delivery System vagy a Mailer-Daemon azonosítható olvasható, akkor rossz e-mailcímet adtunk meg címzettként, és kapunk egy automatikus generált üzenetet erről.

Smiley Az emotikon vagy hangulatjel, nyomtatott írásjelek olyan sorozata, amely egy emberi arcot formál, és általában valamilyen érzelmet fejez ki. Tipikus példája a mosolygó fej: :-) vagy :)

1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben. Először főként komolytalan dolgok jelölésére alkalmazta, ami eleinte csak a számítástechnikához értő személyek körében, majd az egész világon elterjedt.

Az interneten a hangulatjelek azért terjedtek el, hogy pótolják a beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Ezek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon), de e helyett sokszor a smiley (=mosolygó) angol szót használják.

Spam

A spam kéretlen elektronikus reklámüzenet, mely e-mailben vagy SMS-ben terjedhet. A címzettnek e-mailcímét weblapokról vagy levelezési listákból gyűjtik össze. Fontos, hogy az ilyen levelekre soha ne válaszoljunk! Elég egy „leiratkozom” (unsubscipte) üzenetet küldeni a feladónak, aki erről tudni fogj, hogy létező e-mailcímre küldte el a kéretlen levelét. Különösen figyelni kell azokra a levelekre, amelyek idegen címekről érkeznek, és amelyekben azt kérik, hogy továbbítsd azokat másoknak vagy add meg az ő emailcímüket valamilyen ok miatt. Ezeknek a leveleknek a tartalma általában nem igazm a többségük un. spam, azaz levélszemét.

Lánclevél (hoax) A lánclevelek általában megtévesztő álhírt terjesztenek, és emellett tartalmazzák azt a felszólítást, hogy „Küldd el ezt a levelet, minél több embernek, mert különben…”. A levél azt is tartalmazza, hogy milyen szerencse ér, ha sok embernek továbbítod, és milyen következményekkel jár, ha nem küldöd el a leveleket másoknak. A hoax írójának igazi célja az, hogy a válaszlevelekben rövid idő alatt rengeteg e-mailcímet szerezzenek meg, így valós, működő címekhez juthatnak, melyeket értékesíthetnek a spamküldőknek.

Informatika és az etika (Netikett) Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak elfogadott rendszerét. Az informatika fejlődése új kultúrát teremtett saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal. Aki részesévé akar válni ennek a világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat. Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek (Internet zsargon a network (hálózat) és az etiquette (illemtan) összevonásából) nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A netikett célja barátságos légkör megteremtése és megőrzése az Internetes kommunikációban. A netikett 3 fő részre osztható: egy-egynek kommunikáció, "egy-sokaknak" kommunikáció, és az "információs szolgáltatások". Az egy-egynek kommunikáció során egy ember kommunikál egy másik emberrel, ilyen a levelezés. Általában a valós társalgás szabályi érvényesek, csak ez az Interneten még fontosabb, hiszen hiányzik a metakommunikáció, és a hangszín.

Néhány fontosabb illemszabály A levél tartalmára vonatkozó alapvető etikai szabály, hogy ne írjunk olyasmit e-mail-be, amit nem küldenénk el levelezőlapon (ez a szabály valamennyi Internetes szolgáltatásra érvényes). Titkosítás nélkül az Interneten minden nyilvános, az ember magáról állítja ki a bizonyítványt egy nem megfelelő stílusú levéllel. Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban: Ne küldjünk indulatos leveleket (flame-ket), akkor sem ha provokálnak, viszont ne legyünk meglepve, ha ilyet kapunk. Ne válaszoljunk rá és ne küldjük tovább! Ne küldjünk lánclevelet, kéretlenül nagy mennyiségű információt. Mindig ellenőrizzük a levél címét: vannak címek melyek úgy néznek ki mintha egy ember lenne, pedig csoportot jelentenek. Mindig töltsük ki a levél Subject (Tárgy) rovatát, így tájékoztatjuk a címzettet a levél tartalmáról, és olvassuk el a saját leveleink Subject rovatát is (Pl.: az, aki segítséget kért tőlünk, egy következő levélben, értesített minket, hogy már „Nem érdekes”) Célszerű a levél végén egy-két sorban ismertetni elérhetőségünket.(Signature, aláírás fájl) A levél legyen tömör anélkül, hogy túlságosan lényegre törő lenne. Egy-sokaknak kommunikáció (levelezési listák, fórumok, IRC) során egy ember sok másikkal kommunikál. Az e-mailre vonatkozó szabályok itt is érvényesek, sőt még fontosabbak, hiszen több emberrel kommunikálunk egyszerre. A fel- és leiratkozó üzeneteket a megfelelő címre küldjük, mentsük el a feliratkozásra kapott választ (tartalmazza a leiratkozáshoz szükséges információkat). Mielőtt postázunk valamit, bizonyos ideig olvassuk az adott levelezési listát, ismerjük meg a közösség szokásait. Amit írunk széles közönség olvassa. Vigyázzunk a levél tartalmára. Mielőtt elküldünk egy levelet, ellenőrizzük. Az elküldött levelet nem lehet visszavonni. Az üzenet címét mindig ellenőrizzük: a csoportnak, vagy csak egy személynek szeretnénk küldeni. Válaszüzenet esetén idézzünk csak annyit az eredetiből, hogy a válsz érthető legyen. Privát levelezési listára, ha nem hívnak meg, akkor ne küldjünk üzenetet. Ilyen listák üzeneteit ne küldjük tovább szélesebb körben. Tilos listás leveleket továbbküldeni a küldő engedélye nélkül. Ismerjük meg a csoport kultúráját. Nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni, egy egyszerű „Szia” is elegendő. Ha valaki becenevet, alias-t vagy álnevet használ, tiszteljük az anonimitását. Nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket ne használjunk. Információs szolgáltatások (WWW, FTP) A WEB-en lévő anyagnak a közízlésnek megfelelőnek kell lennie - uszító, rasszista, fasiszta, vallási, politikai anyag nem lehet. Törvénybe ütköző anyag elhelyezése TILOS. A WEB-en elhelyezett anyagokért a web oldal készítője a felelős és nem a szolgáltató.

Az elektronikus levelezés mellett még számtalan lehetőség van az interneten keresztül kommunikálni, megosztani dolgokat egymással. Habár már az Internet kifejlesztésével egy időben megjelentek az ilyen programok, de a modern fejlesztésű alkalmazások csak a XXI. században léptek porondra. Addig szinte lehetetlen volt, hogy pl. Skype-oljunk, vagy egy videót feltöltsünk a YouTube-ra az Internet kicsi sávszélessége és a számítógépek gyenge teljesítménye miatt.

Az alapítok 2005 februárjában regisztráltál a YouTube.com domaint és kezdték meg a munkát. A munka 2005. április 23-án érte el célját, amikor feltöltötték az első videót. Még ugyanezen év májusában megkezdte működését a YouTube béta verziója. A portál sikere már az első évben megmutatkozott: 2005 végére 8 millió videót néztek meg a látogatók. Egy évvel később ez a szám 100 millióra növekedett, és a felhasználók 65 000 videót töltöttek fel egy nap alatt. A nagy fejlődésre más vállalatok is felfigyeltek. Ennek köszönhető, hogy a Google 1,65 milliárd dollárt sem sajnálva felvásárolta a YouTube-ot. 2007-ben jelent meg a mobilverzió, valamint már nem csak az USA-ból, hanem másik 8 országból is elérhetővé vált az oldal. A fejlődés töretlenségét bizonyítja, hogy 2008 májusára, a működés megkezdése után három évvel már minden percben 13 órányi videó anyagot játszottak le a videó megosztón a felhasználók. Az év végén vezették be a 720p HD szolgáltatást, amivel már a nagyfelbontású videók is elérhetővé váltak. Az oldal népszerűségét mutatja, hogy 2007-ben az angol királynő, 2009-ben az amerikai elnök is saját csatornát indított. 2009 decemberében jelentek meg az első 1080p full-HD videók a YouTube rendszerében. 2010-re a látogatók által megnézett videók száma napi szinten meghaladta a 2 milliárdot, valamint percenként 24 órányi új videó anyag kerül fel a YouTube-ra. Érdekességek A YouTube-ra feltöltött első videó mindössze 19 másodperc hosszú volt. Ez a videót 1,96 milliószor nézték meg. Minden percben 24 órányi videót töltenek fel a felhasználók Körülbelül 7 000 órányi teljes film és TV műsor található meg az oldalon A YouTube több HD tartalommal rendelkezik, mint a többi videó site együtt A Google beszédfelismerője 54 különböző nyelvre képes lefordítani a Youtube videókat A YouTube player több 10 millió oldalba van beágyazva világszerte A Facebook-on 46,2 évnyi videó anyagot játszanak le a felhasználók naponta A MySpace-n 5,46 évnyi videót játszanak le naponta

A Skype egy olyan program, amivel másokkal kommunikálhatunk az interneten keresztül. A programmal olyan személyeknek küldhetünk üzenetet, illetve olyan emberekkel lehet beszélgetést folytatni, akik szintén telepítették a gépükre a programot, és rendelkeznek felhasználói fiókkal. Az üzenetek mellett állományokat (pl. szöveges dokumentumokat, fényképeket) lehet küldeni. A programmal több személy bevonásával is lehet beszélhetést folytatni, ez konferenciának nevezik. A Skype használatakor egy számítógépre, fejhallgatóra, mikrofonra, és lehetőleg szélessávú internetre van szükségünk. Ezen kívül még lehet webkamerát is csatlakoztatni a számítógéphez, így a kamera segítségével láthatjuk egymást. A program teljesen ingyenesen használható (illetve legálisan is), de vannak fizetős szolgáltatásai is, mint pl. a (mobil)telefonok hívása. A Skypeot Niklas Zennström és Hanus Friis fejlesztette ki. 2005-ben megvásárolta tőlük az eBay 1,9 milliárd dollárért, majd 2011-ben 8,5 milliárd dollárért megvette a Microsoft. Bár a Skype fejlesztői elsősorban a hangátvitelre helyezték a hangsúlyt, a program, mint videotelefon és azonnali üzenetküldő is jól megállja a helyét. Jó lehetőséget biztosít a kapcsolattartásra barátok, családok, kollégák között, minden eddiginél egyszerűbb módon és jobb hangminőségben. Napjainkban már sok vállalat használja a Skype-ot mint alternatív és ingyenes telefonálási lehetőséget. A program minden fontosabb operációs rendszerre letölthető, a Windows alatt futó első változat mellett már létezik Mac OS X, Linux, Pocket PC-re írt, valamint már létezik Androidos, iOS, valamint Symbian operációs rendszeren is futtatható alkalmazás, illetve java alapú mobilokra van béta verzió.

Szolgáltatások felhasználók közötti beszélgetés (IP telefon) azonnali üzenetek váltása (IM) azonnali üzenet multi-chat, akár 100 felhasználó között egyszerre konferenciabeszélgetés legfeljebb 5 felhasználó között fájlküldési lehetőség videokonferencia Kredit vásárlás után vezetékes és mobiltelefon hívása Ezen kívül még számos egyéb (fizetős) szolgáltatás elérhető, pl. virtuális mobilszám illetve lehet hangpostára is előfizetni, vagy az ingyenes Skype toolbar, ami automatikusan kiemeli a telefonszámot, és egy kattintással hívást tesz lehetővé.

Keresőprogramok A webes keresőgépek három munkafázisból állnak össze: 1. begyűjtés, 2. indexelés (adatbázis kezelő rendszerekben egy adott kritériumnak megfelelő rekord vagy rekordok gyors kikeresését lehetővé tevő kisegítő adatszerkezet), 3. keresés. Ezek a folyamatok nagy teljesítményű elosztott számítógépes rendszereken futnak, folyamatosan és párhuzamosan. A Google például becslések szerint már több mint 1 millió szervert üzemeltet és azt is kiszámolták, hogy egy keresés megválaszolása kb. 1 kJ energiát igényel, ami nagyjából annyi, amennyit az emberi szervezet 10 másodperc alatt éget el. 1. Begyűjtés A dokumentumok begyűjtését crawer programok végzik. Ezek egy összeválogatott URL címlistából indulnak el, ezután ezeket az oldalakat bejárva begyűjtik az azokban található további URL címeket (linkeket), majd ezeket is végigjárják és így tovább. Az így összegyűjtött URL címeket a crawler control modul, az ezekről letöltött fájlokat pedig a page repository veszi át. Előbbi irányítja a crawlert, hogy mely címeket látogassa meg a továbbiakban (mert például újak, vagy, mert a legutóbbi begyűjtés óta változott a tartalmuk), utóbbi pedig az indexelő és esetleg a kereső modul számára szolgáltatja az eltárolt dokumentumokat. 2. Indexelés A begyűjtött "nyersanyagból" a keresőgép többféle indexet készít és ezeket adatbázisokban tárolja. A link index (szerkezeti index) például azt rögzíti egy gráf formájában, hogy mely weblapról mely további oldalakra mutatnak linkek. Mivel a hasonló tartalmú/jellegű oldalak gyakran hivatkoznak egymásra, ezt az információt a keresőrendszer felhasználja a találatok listájában, amikor további hasonló weblapokat ajánl a felhasználónak. 3. Keresés A felhasználó által beírt keresőszavakat a keresőprogram a text index adatbázisából gyűjti ki, rangsorolja őket valamilyen (meglehetősen komplex) algoritmus szerint, majd kikeresi az előfordulási helyükhöz tartozó metaadatokat (a dokumentum címe, URL-je, formátuma, mérete, a begyűjtés dátuma, stb.), továbbá többnyire összeállít egy szövegkörnyezetet (a keresett szavakat előfordulási helyéről), majd megjeleníti őket valamilyen formában (jellemzően egy lapozható listaként). Az, hogy egy keresőgép milyen algoritmus szerint rendez, nagyban meghatározza a hasznosságát és népszerűségét – ezért általában üzleti titokként kezelik. Nagy nemzetközi kereső adatbázisok: Google Search, Yahoo, Bing, Ask, stb. Magyar fejlesztésű kereső-rendszerek: Heuréka, Kurzor, Milner.hu, SZTAKI kereső, Szörcs, stb.

Keresések különböző módon, de eltérő eredménnyel Ha több szóból áll az, amit keresünk, pl. Magyar Rádióm akkor simán begépelve azt az eredményt láthatjuk, hogy minden szót külön keres a rendszer. Így a Magyar Rádióval kapcsolatos weboldalak mellett meg fog jelenni a találatok között több a magyar illetve a rádió szóval kapcsolatos weboldal is (pl.: radio.hu, vagy a Magyar Rádió gyermekkórusának közösségi oldala). Ha a szöveg szavait egy + jellel kapcsoljuk össze (magyar+rádió), akkor a találatnak minősül minden olyan weboldal, amely mindkét szót tartalmazza. Ha idézőjelek közé tesszük („magyar rádió”), akkor a találatok azok az oldalak lesznek, ahol pontosan úgy szerepel, ahogy az idézőjelek közé beírtuk. A legtöbb keresőprogram a kis- és nagybetűk között nem tesz különbséget, ugyanúgy, ahogy a hosszú és rövid ékezetek között sem (pl. Malmö és Malmő ugyanannyi találatot ad, de Malmo már nem).

Vírusok és vírusvédelem Tágabb értelemben számítógépes vírusnak tekinthető minden olyan programkód, melyet készítője ártó szándékkal hozott létre (a munka zavarása, ellehetetlenítése; adataink megszerzése, megsemmisítése). A szűkebb értelemben vett vírusok az alábbi három tulajdonsággal bírnak: végrehajthatóak, vagyis működőképesek önmagukat másolva képesek terjedni, képesek hozzáépülni más végrehajtható állományokhoz. A felsorolt ismérvek alapján kitűnik, hogy nem véletlen a névrokonság a számítógépen futó kártékony programkódok és a biológiai élősködők között. A vírusok eredete alapvetően két okra vezethető vissza: A szoftverek másolásvédelme A 70-es években a szoftveripar fellendülésével együtt felbukkant az illegális szoftvermásolás problémája. A programkészítő cégek ennek a jogellenes tevékenységnek úgy akarták elejét venni, hogy szoftvereikhez másolást „büntető” programrészeket építettek. Ezek másolás esetén akcióba léptek: jobb esetben csak a védelmük alatt álló programot tették működésképtelenné, nem ritkán azonban a felhasználó többi állományát is károsították „büntetésül” (akárcsak a mai vírusok). A szoftvercégek ilyenfajta programvédelmét aztán hamarosan betiltották, hiszen előfordult, hogy emiatt a jogos felhasználó is kárt szenvedett, továbbá nem megengedhető, hogy jogellenes magatartást ugyancsak törvénytelen módszerekkel toroljanak meg. A hadviselés A hadiiparban régóta használják a vírusokat: egyrészt az ellenfél számítógépes rendszerébe bejuttatva annak teljes tönkretételét célozva meg, másrészt a saját rendszerüket pillanatok alatt teljesen elpusztító vírusokat is „kifejlesztettek”, arra az esetre, ha a kifejlesztett haditechnika az ellenség kezére jutna.

Nagy felháborodást váltott ki szakmai körökben a Pentagon 1990-ben megjelent pályázata, melyben 50 ezer dollárt ígért annak a programozónak, aki hadi célokra alkalmas vírust fejleszt ki.

A vírusok egy lehetséges csoportosítása Fájl-vírus: Ez a legrégebbi vírusforma, mely futtatható (exe, com, dll) állományokhoz épül hozzá. A vírussal fertőzött program jelenléte a háttértáron önmagában még nem vezet károkozáshoz. A vírus kódja csak akkor tud lefutni (aktivizálódni), ha futtatjuk a vírus által fertőzött programot. Ekkor a gazdaprogrammal együtt a vírus is a memóriába töltődik, s ott is marad a számítógép kikapcsolásáig. Ez idő alatt a háttérben végzi nem éppen áldásos tevékenységét: hozzáépül az elindított programokhoz (fertőz), és eközben vagy egy bizonyos idő elteltével illetve dátum elérkezésekor végrehajtja a belékódolt destruktív feladatot. BOOT-vírus: A mágneslemez BOOT szektorába írja be magát, így ahányszor a lemez használatban van, annyiszor fertőz. Különösen veszélyes típus az ún. MBR vírus, amely a rendszerlemez BOOT szektorát támadja meg, így induláskor beíródik a memóriába. Innentől kezdve egyetlen állomány sincs biztonságban, amely a memóriába kerül. Hajlékonylemezek esetében a fizikai írásvédelem bekapcsolása megakadályozza a fertőzést. Makróvírus: A makrók megjelenésével dokumentumaink is potenciális vírushordozóvá váltak A makró irodai programokban a felhasználó által létrehozott „parancslista”, mely a dokumentumban gyakran elvégezendő gépies feladatok automatizálására használatos. A makróvírus e lehetőséggel él vissza: dokumentumainkhoz épülve, annak megnyitásakor fut le kártékony kódja. A vírusok ezen vállfaja az internetes adatforgalom fellendülésével indult rohamos terjedésnek. Trójai program: A mondabeli trójai falóhoz hasonlóan valójában mást kap a felhasználó, mint amit a program „ígér” Ez a vírus a jól működő program álcája mögé bújik: hasznos programnak látszik, esetleg valamely ismert program preparált változata. Nem sokszorosítja magát, inkább időzített bombaként viselkedik: egy darabig jól ellát valamilyen feladatot, aztán egyszer csak nekilát, és végzetes károkat okoz. Némely trójai programok e-mail-ek mellékleteként érkeznek: a levél szerint biztonsági frissítések, valójában viszont olyan vírusok, amelyek megpróbálják leállítani a víruskereső és tűzfalprogramokat. Féreg: Általában a felhasználók közreműködése nélkül terjed, és teljes (lehetőleg módosított) másolatokat terjeszt magáról a hálózaton át. A férgek felemészthetik a memóriát és a sávszélességet, ami miatt a számítógép a továbbiakban nem tud válaszolni. A férgek legnagyobb veszélye az a képességük, hogy nagy számban képesek magukat sokszorozni: képesek például elküldeni magukat az e-mail címjegyzékben szereplő összes címre, és a címzettek számítógépein szintén megteszik ugyanezt, dominóhatást hozva így létre, ami megnöveli a hálózati forgalmat, és emiatt lelassítja az üzleti célú hálózatot és az internetet. Ezen kívül a vírusokat csoportosíthatjuk a károkozás jellege (csak ijesztget vagy ténylegesen töröl, ill. módosít) ill. az aktivizálódás időpontja szerint is (fertőzés esetén rögtön, adott idő elteltével vagy bizonyos dátum bekövetkezésekor).

Védekezés a számítógépes vírusokkal szemben A fertőzés megelőzése Egy eredendően „tiszta” számítógépre csakis külső forrásból érkezhetnek vírusok (hacsak az adott gép felhasználója maga nem készít ilyet). Mivel a számítógép teljes elszigetelése, a lehetséges adatcsatornák (cserélhető adathordozók, hálózat, telefonos kapcsolat) lezárása erősen korlátozza a használhatóságot, a bejövő adatforgalom minél szigorúbb ellenőrzése jelenthet megoldást: – a bizonytalan eredetű, illegális szoftvertermékek használatának mellőzése – a cserélhető adathordozókon érkező adatok vírusellenőrzése – víruspajzs használata: Olyan vírusellenes program alkalmazása, mely az operációs rendszer betöltődésekor bekerül a memóriába, és a gép működése során végig aktív marad (memóriarezidens). Működése során figyeli a boot-szektort, figyelemmel kíséri a futtatható állományokat (pl. azok méretét) és a háttérben futó alkalmazások tevékenységét. Gyanús esetben értesíti a felhasználót az általa rendellenesnek ítélt folyamatról – tűzfal használata: Olyan hálózatvédelmi szoftver alkalmazása, amely figyeli és korlátozza az internetes adatforgalmat. Így például visszautasítja az olyan IPcímekről érkező küldeményeket, amely címekről a felhasználó részéről adatkérés nem történt (pl. férgek kiszűrése). Megakadályozza továbbá, hogy a felhasználó nem publikus (nem megosztott) adatait pl. valamely trójai „hátsó ajtó” program idegen címre továbbítsa. A fertőzés megszüntetése A vírus számítógépen való jelenlétének sokféle tünete lehet, ezek közül néhány jellegzetes példa: – – – – –

a gép lefagy vagy váratlanul újraindul – szokatlan jelenségek a képernyőn, a futtatható fájlok mérete növekszik (fájlvírus épült hozzájuk) fájlok tűnnek el vagy ismeretlen fájlok jelennek meg a háttértárak szabad kapacitása drámaian lecsökken a gép lelassul, használata nehézkessé válik, stb.

A fenti jelenségek egy részét persze okozhatják hibás szoftverbeállítások, nem megfelelő hardverillesztő programok, vagy hardverhibák is. A mai vírusellenőrző programok épesek az adatbázisukban szereplő vírusfajták azonosítására és hatástalanítására. Ez utóbbi azonban csak akkor sikerülhet, ha a vírus nem aktív, azaz nincs működő példánya a memóriában. Ha a vírus a rendszerlemez bootszektorát fertőzte meg, vagy olyan futtatható állományt, amely az operációs rendszer betöltődésekor végrehajtódik, akkor az aktivizálódás csakis a gépnek egy „tiszta” rendszerlemezről történő bootolásával kerülhető meg. Vírusellenőrző programokkal szembeni néhány alapelvárás – A rendszer indításakor végezze el a memória, a merevlemezek bootszektorainak és a rendszerfájlok ellenőrzését. – Az operációs rendszer betöltődésekor automatikusan induljon el egy, a háttérben futó, önvédelmi alkalmazás (víruspajzs), amely figyeli a megnyitott állományokat. – Ezenkívül beépülhet az általunk használt web-böngészőbe is, megakadályozva a scriptvírusok aktivizálódását. – Természetesen tartalmaznia kell egy víruskeresőt is, amelyet a felhasználó bármikor elindíthat vagy ütemezhet – Ellenőrizze a beérkező e-mail-eket, megakadályozva az e-mail vírusok aktivizálódását.

–

Néhány hasznos tanács Gondoskodni kell arról, hogy az alkalmazott vírusellenes program legfrissebb változata fusson a számítógépen (egy három hónapos verzió már elavultnak számít). A rendszeres (pl. heti) vírusellenőrzés elejét veheti az esetlegesen a számítógépre került vírus elszaporodásának, továbbterjedésének, a komolyabb károkozásnak, a számítógép rendellenes működése esetén mindenek előtt a vírusmentességről kell meggyőződni, – csak akkor tanácsos megnyitni bármilyen e-mail mellékletet, ha annak érkezése nem váratlan, és tartalma pontosan ismert.

Az Avast! antivirus nevű vírusírtóval lehetőségünk van adathordozókat, illetve teljes rendszervizsgálatot készíteni.

a számítógép

mappáit,

Védelmet nyújt a levélben küldött vírusok ellen, ezenfelül még rengetek szolgáltatása is van, pl. hálózatvédelem, script védelem, webvédelem, stb. Böngészők Webböngészőnek vagy böngészőnek (angolul browser) nevezzük azon programokat, amelyekkel az interneten található tartalmakat – legtöbbször weblapokat lehet megtekinteni, illetve az interneten keresztül elérhető szolgáltatásokat használni. Böngészők; például: Mozilla Firefox, Google Chrome, Windows Internet Explorer, Safari, Opera, stb.

Legnépszerűbb vírusirtók (2012 február–2012 augusztus között)

A böngészőválasztás bonyodalmai Mi alapján válasszunk böngészőt? – használjuk leggyorsabbat, melyiknek mi az előnye és hátránya?

a

legnépszerűbbeket,

vagy

a

A rosszindulatú szoftverek leggyakrabban használt bejárata a gépünkre a böngészőprogram. Nem létezik tökéletes böngésző, mindegyikben vannak hibák, biztonsági rések, amiket (szerencsés) esetben előbb talál meg a fejlesztő (vagy rosszabb esetben egy hacker…), mint például egy adathalász. Sajnos sokszor ez utóbbi történik, ezért érdemes néhány jó tanácsot megfogadni: mindig a legfrissebb változatot használjuk. Továbbra is érvényes az a szabály, hogy minél népszerűbb valamelyik program (vagy oprendszer), annál több hacker próbálja feltörni. Az IE és a Firefox a legkedveltebb célpont, de van mitől tartania a Safarinak is. Biztonsági kockázatot jelentenek a beépülő modulok is, mint például a Flash, a QuickTime vagy például az Adobe Reader. A Firefox fejlesztői már dolgoznak az ilyen támadások kivédésén, addig is a legújabb verziótól kezdve a Firefox beépített frissítő szolgáltatása már a Flash plugint is rendszeresen ellenőrzi és, ha kell, frissíti. A „tökéletes” böngésző nem csupán gyors és biztonságos, de minden weboldal tökéletes megjelenítésére is kínosan ügyel. A kompatibilitásra, illetve a kód helyes értelmezésére kiváló teszt az Acid3, amiben az Opera, a Safari és a Chrome ért el maximális, 100 pontot. A Firefox-ot a legjobbak közé sorolja a skála. Az IE azonban nagyon gyenge, tesztelése során az 50 pontot is alig érte el. 2012. októberi népszerűségi lista

forrás: wikipedia

Néhány statisztika, arról, hogy milyen böngészőket használnak, használtak a legtöbben az elmúlt 3 évben.

2012

Internet Explorer

Firefox

Chrome

Safari

Opera

December

14.7 %

31.1 %

46.9 %

4.2 %

2.1 %

November

15.1 %

31.2 %

46.3 %

4.4 %

2.0 %

October

16.1 %

31.8 %

44.9 %

4.3 %

2.0 %

September

16.4 %

32.2 %

44.1 %

4.2 %

2.1 %

August

16.2 %

32.8 %

43.7 %

4.0 %

2.2 %

July

16.3 %

33.7 %

42.9 %

3.9 %

2.1 %

June

16.7 %

34.4 %

41.7 %

4.1 %

2.2 %

May

18.1 %

35.2 %

39.3 %

4.3 %

2.2 %

April

18.3 %

35.8 %

38.3 %

4.5 %

2.3 %

March

18.9 %

36.3 %

37.3 %

4.4 %

2.3 %

February

19.5 %

36.6 %

36.3 %

4.5 %

2.3 %

January

20.1 %

37.1 %

35.3 %

4.3 %

2.4 %

Internet Explorer

Firefox

Chrome

Safari

Opera

December

20.2 %

37.7 %

34.6 %

4.2 %

2.5 %

November

21.2 %

38.1 %

33.4 %

4.2 %

2.4 %

October

21.7 %

38.7 %

32.3 %

4.2 %

2.4 %

September

22.9 %

39.7 %

30.5 %

4.0 %

2.2 %

August

22.4 %

40.6 %

30.3 %

3.8 %

2.3 %

July

22.0 %

42.0 %

29.4 %

3.6 %

2.4 %

June

23.2 %

42.2 %

27.9 %

3.7 %

2.4 %

May

24.9 %

42.4 %

25.9 %

4.0 %

2.4 %

April

24.3 %

42.9 %

25.6 %

4.1 %

2.6 %

March

25.8 %

42.2 %

25.0 %

4.0 %

2.5 %

February

26.5 %

42.4 %

24.1 %

4.1 %

2.5 %

January

26.6 %

42.8 %

23.8 %

4.0 %

2.5 %

2011

2010

Internet Explorer

Firefox

Chrome

Safari

Opera

December

27.5 %

43.5 %

22.4 %

3.8 %

2.2 %

November

28.6 %

44.0 %

20.5 %

4.0 %

2.3 %

October

29.7 %

44.1 %

19.2 %

3.9 %

2.2 %

September

31.1 %

45.1 %

17.3 %

3.7 %

2.2 %

August

30.7 %

45.8 %

17.0 %

3.5 %

2.3 %

July

30.4 %

46.4 %

16.7 %

3.4 %

2.3 %

June

31.0 %

46.6 %

15.9 %

3.6 %

2.1 %

May

32.2 %

46.9 %

14.5 %

3.5 %

2.2 %

April

33.4 %

46.4 %

13.6 %

3.7 %

2.2 %

March

34.9 %

46.2 %

12.3 %

3.7 %

2.2 %

February

35.3 %

46.5 %

11.6 %

3.8 %

2.1 %

January

36.2 %

46.3 %

10.8 %

3.7 %

2.2 %

Felhasznált irodalom 1. FENYŐS Zoltán – FENYŐSNÉ Kircsi Amália: Szakiskolás informatika 10. osztály. Pedellus Tankönyvkiadó, 2010. 2. Dr. DANCSÓ Tünde: Informatika Szakiskolák számára. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., 2011. 3. TÓTH Tamás: Informatika 9. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. 4. SALLAI Máté: A YouTube története, érdekességek. www.digitalbuzzblog.com 5. www.wikipedia.hu 6. http://erettsegizz.com/erettsegi/informatika/ 7. http://www.dirtywindows.hu/news/virusirto_teszt_2011_ii_negyedev/2011-0721-632 8. http://pcforum.hu/szotar/?term=index&tm=mi 9. http://kereses.blog.hu/2010/09/27/kereso_tanfolyam_2_keresok_mukodese 10. A böngészőválasztás bonyodalmai. In.: Chip 2010/01 38-41 p.